* | |||
* | |||
| kisded alakban zs kissé régebben 's, negyvedik s végső bötü a magyar ábéczerendben, és a mássalhangzók sorában huszonötödik. Az s hangnak legközelebbi szervtársa, és lágyabb árnyalata. Ez oknál fogva a kiejtésben és irásban fölcserélődik a) s v. sz hanggal, mint: zsélye sélye; zsajtár v. zsétár, sajtár; zsizsereg sisereg; zsibog sivog; zsivaj sivaj; zsugor sugor; zsúrol súrol; kivált oly szókban, melyek idegenekből módosúltak, vagy azokkal köz eredetüek, zsák, saccus, Sack; zsálya, salvia; zselle, sella; Zsigmond, Sigmund; zsinat, synodus; zsinagóga, synagoga; zsindely, scindula, Schindel; zsold, sold; zsemlye, Semmel, simila; zsompor, Simmer v. Simperl; pünközsd (v. pünköst) pentecoste; alamizsna, elemosyna, Almosen; kámzsa, camisia; rózsa, rosa; Balázs Blasius; bazsalikom, basilicum; József, Josephus; Erzsébet Elisabeth; izsóp, hyssopum stb.; b) ritkábban z-vel, mint: zsacskó, zacskó; zsuvat, zuvat; zsong, zong, és c) cs-vel, p. zsabrák csabrág, zsámbás, csámbás; d) d helyett ezekben: zsiók = diók; zsombék=dombék; zsong=dong. Némely tájakon, nevezetesen Vasvármegyében, a szók végén s helyett használják, p. Vazsvármegye, izs is, hüzs hüs. Az s, mint középső, kivált gyakorlatos igékben, sokszor zs-vel váltakozik, p. horzsol, morzsol, dörzsöl, porzsol, torzsa, morzsa, tömörzsök, habzsol (babsol), lebzsel, kapzsi, bárzsing (bársony) stb. Általán, midőn a zs után a szó közepén közvetlenül kemény mássalhangzó, u. m. f, p, k, t következik, akkor az a kiejtésben s-nek hangzik, p. rozsféreg, így: rosféreg, darázskarcsu: daráskarcsu, gúzstekercs: gústekercs, rozsgolyva: rospolyva. Ellenkezőleg az s lágy mássalhangzók, b, d, g, gy, előtt zs-nek ejtetik, dúsgazdag igy: dúzsgazdag, okosbak: okozsbak; keresgél: kerezsgél, usdi: uzsdi, mosdik: mozsdik, rosda: rozsda, esdik: ezsdik; Osgyán: Ozsgyán, Kosd: Kozsd, Ormosd: Ormozsd stb. E tekintetben az s és zs oly viszonyban állanak, mint az sz és z.
A zs mint természeti hangatánzó eléfordúl több gyökben pl. ezen szók gyökeiben, vagy gyökelemeiben: zsémb v. zsimb, zsiba, zsibaj, zsibong, zsivaj, zsivít, zsizsereg, zsizsi, zsizsik, zsörtöl. Előtét a baranyai kiejtésü zsazsag szóban, azsag helyett. | |||
* | |||
| gyöke vagy törzse zsába és zsábolyog szóknak; l. ezeket. | |||
* | |||
| fn. tt. zsábát. A test valamely részét különösen az idegeket meglepő zsibbadásos nyavalya, péld. farzsába, az ember vagy ló farának zsibbadása. Gyökre nézve hasonló a zsibbad, zsiborog igékhez. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsábár-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| (zsáb-oly-og-ás) fn. tt. zsábolygás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A székelyeknél am. nyavalygás. V. ö. ZSÁBOLYOG. | |||
* | |||
| (zsáb-oly-og) önh. zsábolyog-tam, ~tál, v. zábolyg-ottam, ~ottál, ~ott, par. zsábolyogni, v. zsábolyg-aní. A székelyeknél am. nyavalyog. (Kriza J.). Hasonló hozzá a göcseji zsémbeleg. V. ö. ZSÁBA. | |||
* | |||
| fn. tt. zsabrák-ot, harm. szr. ~ja. A Tájszótár szerént montlis zsák (Mantelsack) katonáknál; különben egyezik csabrák szóval; l. ezt. | |||
* | |||
| l. ZACSKÓ; ZACSKÓS. | |||
* | |||
| faluk Abauj, Bihar, Heves, Szatmár, Temes m. ARBONYA~, Zemplén m.; helyr. Zsadányba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| puszta Heves m.; helyr. Zsadányhát-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| l. SAJOG. | |||
* | |||
| fn. tt. zsajtár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Am. sajtár. "Jókor fejéhez csapták a zsajtárt" (km.) hitvány borjuról mondják. l. SAJTÁR | |||
* | |||
| fn. tt. zsák-ot, harm. sz. ~ja. Szövetből, vagy bőrből való, különféle nagyságra szabott, öblösre, üregesre öszvevarrt, nyilással ellátott, hosszukás, vagy négyszögü takaróféle készítmény, melybe holmit tölteni, tömni, bekötni stb. szoktak. Szőrzsák, bőrzsák, vászonzsák, csinvatzsák. Tartalmuknál fogva gyapjuzsák, szalmazsák, tolluzsák, búzazsák burgonyazsák, liszteszsák, abrakoszsák, montliszsák (Mantelsack), podgyászzsák, turózsák. Egy köblös zsák stb. Egy mérős zsák. Párnazsák, bőrmálha, melyben az útasok leginkább ágyneműjöket viszik. Megtölteni, bekötni, vállra venni, kiüríteni a zsákot. Zsákokba mérni, zsákokban szállítani a gabonát. Zsákban csömöszölni a szőlőt. Földdel töltött zsákokból védgátot csinálni. A Nádor codexben: zság. Az ágybeliek zsákhoz hasonló takaróját különösen héjnak nevezik: vánkoshéj, párnahéj, dunnahéj. Ide vonatkozó némely közmondatok, és példabeszédek: Zsák meglelte foltját, olajos kanta dugóját, hasonló hasonlóval szövetkezett, öszveillenek; jó két madár. Egy avitt zsákból két új tarisznya. Zsákban macskát árulni, nehéz tudni, mi lakik, v. mi van a bekötött zsákban. Majd elválik, hány zsákkal telik, ha t. i. valamit pontosan megmérnek, mint a garmadában levő gabonát. Tele tölti zsákját, meg nem köti száját. Bekötötték a zsák száját, terhes nőről mondják. Orgazda, tolvaj mind egy zsákba valók, hogy a vizbe dobják. Őt sem zsákkal ijesztették. Hol malaczot igérnek, zsákkal for golódjál. Tartja magát mint az üres zsák. Olyat esett mint egy zsák, ha eldől. Jobb a foltos, mint a likas zsák. Sötét van, mint a zsákban. Hosszu zsák könnyen dűl. Piros, mint a lisztes zsák, halavány. Nem jó az ó zsákba uj buzát tölteni. Barát zsákja, kocsis torka nehezen telnek. Nem sokára a pap zsákjába jut, meghal.
Kiki a maga zsákját hordja a malomba. Zsákkal hordom a sert, szitával a jó bort. (Vőféli vers). Átv. a) Gyomor, belek. Megtöltötte zsákját. Feneketlen zsák, telhetetlen. Szarzsák, eszemiszom ember. b) A régi zsidóknál durva szőrkelméből csinált vezeklő és gyászruha. V. ö. ISZÁK, (2), ZACSKÓ, TARISZNYA, TÁSKA. E szónak ősrégiségére mutat azon körülmény, hogy különböző családu nyelvekben megvan, latinul: sacc-us, görögül: s * | |||
| falu Bihar m.; helyr. Zsáká-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| falu Szepes m.; hely. Zsakarócz-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| (zsák-dad) mn. tt. zsákdad-ot, Zsák alaku. | |||
* | |||
| (zsák-darócz) ösz. fn. Darócz-féle durva szövet, melyből zsákokat varrnak. | |||
* | |||
| falu Köz. Szolnok m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsák-háló) ösz. fn. Zsákhoz hasonló, hosszukás halászháló. | |||
* | |||
| (zsák-hordó) ösz. fn. Munkás, napszámos, ki gabonával, liszttel stb. töltött zsákokat egy helyről másra vállán hord. | |||
* | |||
| falu Bars m.; helyr. Zsákil-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| (zsák-készítő) ösz. fn. A ki zsákokat varr. | |||
* | |||
| (zsák-madzag) ösz. fn. Madzag, melylyel a teli zsák száját bekötik. | |||
* | |||
| (zsák-mány) fn. tt. zsákmány-t, tb. ~ok harm. szr. ~a. Általán, rablás, dúlás által szerzett holmi ingóság, különösen, melyet valaki az ellenségtől ragadott el. Zsákmányt szerezni. A szerzett zsákmányon osztozni.
E szónak gyöke: zsák, mely legalkalmasabb arra, hogy némely ingóságot bele rakjanak s benne szállitsanak. Hogy pedig mány képző nem csak igékből, hanem nevekből is alkot főneveket, mutatják ezek tokmány, szakmány, sármány, ormány. Hasonló viszony látszik lenni a német Beute, és Beutel között (Adelung). | |||
* | |||
| falu Sáros m.; helyr. Zsákmányba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| (zsák-mány-ol) önh. és áth m. zsákmányol-t. Zsákmányt szerez, rabol, ragadoz; erőszakkal, vagy lopva elvesz valamit. Az ellenség földén zsákmányolni. Kizsákmányolni az elfoglalt várost. Átv. szélesb ért. szerez, gyüjt. | |||
* | |||
| (zsák-mány-ol-ás) fn. tt. zsákmányolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Rablás, ragadozás. | |||
* | |||
| (zsák-mány-ol-ó) mn. és fn. tt. zsákmányoló-t. Aki zsákmányol; rabló, ragadozó, ellenséget fosztó, dúló. | |||
* | |||
| (zsákmány-os) mn. és fn. tt. zsákmányos-t, v. ~ak. tb. ~ak. 1) Zsákmánynyal ellátott, rakott. Zsákmányos rablók. Zsákmányos szekerek, hajók. 2) l. ZSÁKMÁNYOLÓ. | |||
* | |||
| falu Szepes m.; helyr. Zsákócz-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| MAGYAR~, erdélyi falu Udvarhely székben; OLÁH~, Küküllő m.; helyr. Zsákodra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| (zsák-ol) áth. m. zsákol-t. 1) Valamit zsákba szed, töm, tölt; zsákkal mér. Zsákolni a gabonát, gyapjut. 2) Rabol, elragad, mintegy zsákra szedve elvisz. 3) Átv. tréfás ért. megver, megpufogat, mintegy öszvetekert zsákkal ütöget. Hasonlók: lazsnakol, lazsnakkal ver, dorongol, lapátol stb. | |||
* | |||
| (zsák-ol-ás) fn. tt. zsákolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valamit v. valakit zsákolnak. V. ö. ZSÁKOL. | |||
* | |||
| (zsák-utcza) ösz. fn. Utcza, melybe csak egy nyiláson lehet bemenni, melynek egyik vége el van zárva, avagy be van épitve; máskép: térjmegutcza, vakutcza, forduló utcza. | |||
* | |||
| (zsák-vászon) ösz. fn. Durvábbféle fonalból való, vagy csinvat, kittölös vászon, melyből zsákokat készitenek. | |||
* | |||
| falu Zemplén m.; helyr. Zsalobiná-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| l. ZSÁLYA. | |||
* | |||
| tt. zsalut. L. ABLAKREDŐNY. | |||
* | |||
| fn. tt. zsályát. Növénynem a kétföbbhímesek seregéből és födetlenmagvuk rendéből; bokrétája ásitó; felső ajaka legtöbbször kaszaforma görbe; himszála kettő, néha négy is; levelei apró ripacsosak, virága gyűrűs, füzéres. (Salvia.) Számos faja van, melyek között ismeretesbek a kerti zsálya (salvia officinalis); skárlát zsálya, népiesen: sebes zsálya (a régi Nomenclaturában is 1641. Diószegi-Fazekas szerént am. s. sclarea); lózsálya (s. silvestris), népnyelven másképen is: mezei skárlátzsálya, kakastaréj. A köznépnél még eléjön mezei fehér zsálya, növénytani néven: fejér hunynyász (stachis germanica). | |||
* | |||
| (zsálya-bundi) ösz. fn. A bundi (phlomis) nemű növény faja. | |||
* | |||
| (zsálya-eczet) ösz. fn. Kerti zsályával készített eczet. | |||
* | |||
| (zsálya-fűz) ösz. fn. A füzek szőrös levelü alneméhez tartozó faj, melynek cseréje alacson, övigérő; levelei visszás tojásdadok, hátra görbült hegyesek, fürészes, fodros végük, fölül zöldek, szörősek, alul szökék, gyapjasak, ránczos eresek; pálhái fél sziv formák, fogasak; tokjai láncsásak, kocsánkásak; bibéji alig szárasak. (Salix aurita.) | |||
* | |||
| (zsálya-olaj) ösz. fn. Zsályából kivont olaj. | |||
* | |||
| (zálya-as) mn. tt. zsályás-t, v. ~at, tb. ~ak. Zsályával készitett, vegyitett, fűszerezett. Zsályás lábviz. Zályás fogpor. | |||
* | |||
| (zsálya-szürke) ösz. mn. Halavány, elmosódott szürke, milyenek a kerti zsálya levelei. | |||
* | |||
| tájdivatosan pl. Szathmárban am. sajog; l. ezt. | |||
* | |||
| KIS~, NAGY~, faluk Temes m.; helyr. Zsám-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| falu.Vas m.; helyr. Zsámánd-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| mváros Pest m.; helyr. Zsámbék-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| falu Pest m.; helyr. Zsámbok-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| ösz. fn. l. ZSOMBOKRÉT. | |||
* | |||
| falu Turócz m.; KIS~, falu Trencsin, NYITRA~, mváros Nyitra m.; helyr. Zsámbokrét-re, ~én, ~ről. | |||
* | |||
| l. DSÁMISZKA. | |||
* | |||
| fn. tt. zsámoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kis székhez hasonló alacson állvány, melyre a pamlagon, széken stb. ülők fel szokták lábaikat rakni. "Ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem." (109. Zsoltár. Tárkányi). 2) Lépcsőül szolgáló ilynemü emelvény. Zsámolyra hágni, s levenni valamit a polczról. Igy nevezik különösen azon kerekeken járó talapzatot, melyet a folyók szélén a kompok elé tolnak, hogy a bejáróknak hidúl szolgáljon; Szabó Dávidnál; révzsámoly, v. révsám. Margit életében eléjön zsámel-szék, s egyezik vele a latin scabellum-ból képzett német Schlämmel. Egyébiránt figyelmet érdemel, hogy hajdan a zsámoly jelentett gyámolt is, honnan Kónyinál: zsámolyitani; e szerént gyámoly, zsámoly és támasz egy gyökből v. törzsből elemezhetők. Zsám eléjön mint helységek neve Temes megyében. V. ö. GYÁM, TÁM, SÁM. | |||
* | |||
| (zsámoly-ít) áth. m. zsámolyít-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~s. Régiesen pl. Kónyinál (Ábel halála 26. 1.) am. zsámolylyal támaszt, gyámolít. | |||
* | |||
| (zsámoly-oz) áth. m. zsámolyoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Eléjön Csúzinál (Sipszó. 251. 1.) l. ZSÁMOLYÍT. | |||
* | |||
| fn. tt. zsanát. A székelyeknél Gyarmathi szerént a zsémbes ssszony gúnyneve. Hasonló a zene-zuna szó utórészéhez (V. ö. ZSANÁL., és rokon zsemb, zsěmb hangutánzókhoz. Miklosich a ena (= asszony) szláv szóval hozza viszonyba. | |||
* | |||
| puszta Halas mellett a Kis-Kunságban, hely. Zsaná-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsana-al am. zuna-ál?) önh. m. zsanál-t. Vén asszony módjára zsémbel, morgolódik. Kriza J. szerént: sok ember, főleg nők, gyermekek összevegyülve s egymás szavára nem ügyelve, zajongva csevegnek, beszélnek. V. ö. ZSANA (1). | |||
* | |||
| (zsana-al-ás) fn. tt. zsanálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Zsémbelés. Zajongva csevegés. V. ö. ZSANÁL. | |||
* | |||
| fn. tt. zsanut. l. ZSANA, (1). | |||
* | |||
| zsarnok, zsarol stb. szók gyöke. l. ZSAROL. | |||
* | |||
| falu Liptó m. helyr. Zsár-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| fn. tt. zsarát-ot, harm. szr. ~ja. Tüzes hamu vagy pernye v. parázs, apró eleven szén. (Szabó D.) Zsarátban sűlt tojás, pogácsa.
"Serczegve a zsarát füstöt vete tőle, Vérharagos lángok csaptak ki belőle." Arany J. (Buda Halála.) Hangutánzónak látszik, s mint ilyen egyezik zsizser-eg és sercz-eg szók törzseivel. - Jancsovicsnál szlávul arni am. tüzes; és zora, zjara am. hajnal. Miklosichnál ez áll: "erate candens; erateke carbones, altslavisch." | |||
* | |||
| v. ~FÖDŐ, (zsarát-födő) ösz. fn. Födő, vasból, melyet zsaráttal, vagyis parázszsal takarva a lábasra tesznek, midőn valamit sütnek benne. | |||
* | |||
| v. szokottabban: ZSARÁTNAK, fn. tt. zsarátnak-ot, harm. szr. ~ja. Am. az egyszerűbb zsarát. l. ZSARÁT. "Az ellene állhatatlan nagy erejű tűz hamuba, és zsarátnagba takarta (t. i. a tarczali templomot). Babocsai: Fata Tarczal.
Átv. értelemben is "Ki nem kap a házasságon, Híába él e világon. Álljon faczipős barátnak Ha őtet semmi zsarátnak Nem hevíti." Népdal. | |||
* | |||
| (zsarát-ol) áth. m. zsarátol-t. Zsaráttá tesz, hamuvá, pörnyévé éget valamit. | |||
* | |||
| (zsarát-szín) ösz. fn. Égő parázshoz hasonló vörös szín. | |||
* | |||
| l. ZSAROLÁS. | |||
* | |||
| l. ZSAROLÓ. | |||
* | |||
| (zsar-om-ol), Szeged vidéki szó. l. ZSAROL. | |||
* | |||
| falu Torna m.; helyr. Zsarnó-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| mváros Bars m. helyr. Zsarnóczá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsar-nok) fn. tt. zsarnok-ot, harm. szr. ~a. Ujabb időben alkotott, s általán elfogadott szó a hellen eredetü tyrannus kifejezésére, ki tulajdonkép jelentett korlátlan hatalmu urat, fejedelmet, milyenek voltak a régi görögöknél azon egyeduralkodók, kik a köztársaságot elnyomván a felsőségi hatalom gyakorlását kizárólag maguknak tulajdonitották. Mai szokott ért. oly személy, aki felsőségi hatalmát illető jobbágyai, alattvalói, alárendeltjei stb. irányában kegyetlen önkénynyel űzi, azok személyéről és vagyonáról kénye kedve szerént rendelkezik, őket húzzavonja stb. Innen mint melléknév jelent kegyetlent, dühönczöt, húzóvonót, kínzót stb. Zsarnok apa, ki gyermekeivel, zsarnok férj, ki nejével, zsarnok úr, ki szolgáival kegyetlenül bánik. Eredetére nézve. V. ö. ZSAROL. | |||
* | |||
| (zsar-nok-i) mn. tt. zsarnoki-t, tb. ~ak. Zsarnok, mint olyan által gyakorlott zsarnokot terhelő, arra vonatkozó. Zsarnoki hatalom, önkény, kegyetlenség. | |||
* | |||
| (zsar-nok-i-lag) ih. Zsarnoki módon; korlátlan hatalmú önkénynyel; kegyetlenül. Zsarnokilag uralkodni; az alattvalókat zsarnokilag csigázni. | |||
* | |||
| (zsar-nok-ol) önh. m. zsarnokol-t. Zsarnoki hatalmat gyakorol. Alattvalóin, gyermekein zsarnokolni. | |||
* | |||
| (zsarnok-ölő) ösz. fn. Szabadságért rajongó személy, ki a zsarnokot, mint népnyomorgatót megöli. | |||
* | |||
| (zsar-nok-os-kod-ik) k. m. zsarnokoskod-tam, ~tál, ~ott. l. ZSARNOKOL. | |||
* | |||
| (zsar-nok-oz) önh. m. zsarnokoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. l. ZSARNOKOL. | |||
* | |||
| (zsar-nok-ság) fn. tt. zsarnokság-ot, harm. szr. ~a. Korlátlan zsarnoki hatalom; az illető alattvalókon üzött kegyetlenség. V. ö. ZSARNOK. | |||
* | |||
| puszta Hont m.; helyr. Zsarnószög-re, ~ön. ~ről. | |||
* | |||
| (zsar-ol) áth. m. zsarolt. Valakitől akár fenyegető erőszakkal, akár tolakodva sürgető kéréssel, kunyorálással, hizelgéssel stb. pénzt, vagy másnemű jószágot kicsikar. Zsarolnak a gyermekek, midőn kéréseikkel kényszerítik szülőiket, hogy adjanak nekik valamit. Zsarolni a népet, az alattvalókat, szorongatni. A tolakodó kéregetők, álbarátok, minden pénzemet kizsarolták, elzsarolták. Máskép: zsaromol.
E szónak gyöke zsar alapfogalomban rokon szor gyökkel, pl. szorít, szorongat szókban. | |||
* | |||
| (zsar-ol-ás) fn. tt. zsarolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki zsarol valamit; kicsikarás; erőszakos, tolakodó kérés. V. ö. ZSÁROL. | |||
* | |||
| (zsar-ol-ó) mn. tt. zsaroló-t. Aki valamit zsarol, erőszakosan, vagy kéregetve kicsikar. V. ö. ZSAROL. | |||
* | |||
| falu Szatmár m.; helyr. Zsarolyán-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| l. ZÁSZPA. | |||
* | |||
| fn. tt. zsazsát. Vass J. szerént az Ormányságban am. piszkafa; másképen: zsazsag, azsag. l. AZSAG. | |||
* | |||
| fn. tt. zsázsát. Növénynem a négy főbbhímesek seregéből és táskások rendéből; táskája lapított tojásdad vagy szivforma csorba végü; kopácsi csónakosak; némely fajokban a táska élesebb, másokban tompább karimáju. Vannak kéthímesek is. (Lepidium). Valószínüleg a sás szónak változata mennyiben némely fajai sásos levelűek.
Ismertebbek a nagyzsázsa (l. latifolium), népnyelven szintén igy, de szépitőfű, borsosfű is; kertizsázsa (l. sativum) népiesen: rézsuka, salátatorma. Vízi zsázsa, l. ZSÁZSAZSOMBOR. | |||
* | |||
| fn. l. AZSAG. | |||
* | |||
| fn. tt. zsazsak-ot, harm. szr. ~ja. A Tájszótár szerént Baranyában 1) am. mutatóujj. 2) am. zsazsag v. azsag. | |||
* | |||
| (zsázsa-zsombor) ösz. fn. Növényfaj a zsomborok neméből; levelei szárnyasak; levelkéi kerekdedek, vagy szívesek; táskakocsányi hátraszegettek. (Sisymbrium nasturtium) Népiesen: vízi v. forrási torma, vízi zsázsa. | |||
* | |||
| ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Bars m.; helyr. Zsadány-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| falu Szepes m.; helyr. Zsdjár-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| fn. tt. zseb-ět, harm. szr. ~e. Nyilással ellátott táska vagy fiókforma öböl több ruhanemüeken, melyben holmit tartani, s magunkkal hordani szoktunk. Köpönyegzseb, dolmányzseb, mellényzseb, nadrágzseb, szoknyazseb, kötényzseb. Oldalzseb, hátulsó zseb. Zsebbe dugni, zsebre szedni, tenni, rakni valamit; átv. ért. azt is teszi, a sértést elégtétel nélkül elszenvedni. Zsebbe nyúlni, pénzt tenni, vagy kivenni belőle. Én sem dugom zsebembe a kezemet, azaz dolgozom, nem henyélek. A szó nem fér zsebbe (km.) a mondott szót eltitkolni nem lehet. Az én zsebem bánja meg, átv. én fizetem az árát.
A zs előhang nélkül lehet am. öb; egyébiránt törökül: dseb (Tasche, Sack, Beutel. Zenker). | |||
* | |||
| (zseb-beli) ösz. mn. és fn. tt. zsebbeli-t, tb. ~ek v. ~k. 1) Amit a zsebben szoktak tartani vagy ami a zsebben van. Zsebbeli pénz, kés. 2) Különösen mint főnév jelent zsebkendőt. Fehér, tarka, selyem zsebbelit viselni. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsebět. l. SEBESTYÉN. | |||
* | |||
| falu Sopron m.; helyr. Zsebeház-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| (zseb-ěl) áth. m. zseběl-t. 1) Valamit zsebre rak, zsebéttölti. 2) Másnak zsebéből kilop valamit; más zsebét kiüriti. Néptolongásban zsebelnek a tolvajok. A kártyázó társak minden pénzét kizsebelték. | |||
* | |||
| (zseb-ěl-és) fn. tt. zsebělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés 1) midőn valaki zsebébe rak holmit, zsebtöltés. 2) Lopás, fosztás, midőn valakit kizsebelnek. | |||
* | |||
| falu Temes m.; helyr. Zsebely-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| puszta Somogy m.; helyr. Zseberjé-n, ~re, ~ről. | |||
* | |||
| (zseb-ěs) mn. tt. zseběs-t, v. ~et, tb. ~ek. Zsebbel ellátott, amibe, vagy a mihez zsebet varrtak. Zsebes kötény, szoknya. Ellentéte: zsebtelen. | |||
* | |||
| falu Abauj m.; helyr. Zseběs-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| falu Sáros m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| (zseb-hegedű) ösz. fn. Kisebbszerü lapos hegedűféle hangszer. | |||
* | |||
| (zseb-et-len) mn. tt. zsebetlen-t, tb. ~ěk. Amin zseb nincsen. Zsebetlen szűr, bunda kötény. | |||
* | |||
| (zseb-kalendáriom) ösz. fn. Kisded alakú kalendáriom, melyet zsebben lehet hordozni. | |||
* | |||
| (zseb-kendő) ösz. fn. l. KEZKENŐ. | |||
* | |||
| (zseb-kés) ösz. fn. Csukló pengéjü kés, melyet zsebben lehet és szokás hordani. | |||
* | |||
| (zseb-könyv) ösz fn. Általán kisded rétű könyv, melyet zsebbe lehet dugni. Különösen, naptárral ellátott, évenként megjelenő v. megjelenni szokott, a némely elbeszéléseket, versezeteket, s egyéb mulattató czikkeket tartalmazó díszkönyvecske. (Almanach). | |||
* | |||
| (zseb-metsző) ösz. fn. Átv. ért. a zsebtolvajról mondják, aki mások zsebéből ennek alattomos fölmetszése által csen el egyet mást, leginkább pénzt. | |||
* | |||
| (zseb-óra) ösz. fn. Kisded óra, melyet magunkkal zsebben szoktunk viselni. | |||
* | |||
| (zseb-orv) l. ZSEBTOLVAJ. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsebőköt; l. SEBESTYÉN. | |||
* | |||
| (zseb-öl) ösz. fn. Több együvé függesztett részekből álló s hüvelykekre osztott hosszmérték, melyet öszve lehet hajtogatni, és zsebbe dugni, milyen az ácsok és kőmívesek zseböle. | |||
* | |||
| (zseb-pénz) ösz. fn. Kinek-kinek módjához mért mennyiségü pénz, melyet némely apróbb mindennapi kiadásokra zsebben szokás hordozni. | |||
* | |||
| (zseb-pisztoly) ösz. fn. Zsebbe dugható kis pisztoly; máskép: mordály. | |||
* | |||
| néhutt: ZSEBRE, fn. tt. zsébrét v. zsebrét. Gyomorbajtól eredni szokott szájbetegség, vagyis, csipős, égető fehér foltok, illetőleg daganatok a nyelven, szájpadláson, nyeldeklőben stb. (Aphta). Máskép: zsebrék.
Gyöke zséb v. zseb vagy a testi sérvet jelentő seb vagy a zsib gyök változata. Miklosich a régi szláv zabe (dens) szóval hozza viszonyba. | |||
* | |||
| l. ZSÉBRE. | |||
* | |||
| (zseb-rét) ösz. fn. Nyolczadrétünél rendszerént kisebb könyvalak, milyet t. i. a zsebben lehet hordozni. | |||
* | |||
| (zseb-szótár) ösz. fn. Kisded szótár, t. i. 8-ad rétnél kisebb, pl. 12, 16-od rétben nyomatott szótár, melyet alkalmilag pl. utazáskor magunkkal zsebünkben is hordozhatunk. | |||
* | |||
| (zseb-tolvaj) ösz. fn. Tolv ki különösen a zsebeket szokta fosztogatni; máskép: bicskás, zsebmetsző. | |||
* | |||
| (zseb-tolvajság) ösz. fn. A tolvajságnak azon neme, mely a mások zsebeinek fosztogatásával foglalkodik; bicskásság. | |||
* | |||
| (zseb-tűkör) ösz. fn. Zsebben hordozható, rendszerént tokba zárt tűkörke. | |||
* | |||
| erdélyi falu Gyergyó székben; BÉKÁS~, Csiksz.; helyr. Zsedán-ba, ~ban, ~ból. Máskép: Zsodán, Zsadány. | |||
* | |||
| Heltainál; némely régieknél zetzelszék, setzelszék, sétzelszék nem más mint a német Sessel v. latin sedile és magyar szék-ből összetett szó; de ezen elnevezések mai nap - legalább tudtunkra - nincsenek szokásban. | |||
* | |||
| falu Vas m.; helyr. Zsedény-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| Balaton mellékén am. fejősajtár, fejőkanna. Némelyek azt tartják, hogy a német Scheffel v. Schaffel után képzett szó. Egyébiránt l. SAJTÁR. | |||
* | |||
| fn. tt. zsegenyét. Szeged táján jelent kisded vizerecskét vagy vízfokot. Talán a zsenge szónak változata, mintegy gyenge vizér, gyengén fakadó v. folyó vízér. | |||
* | |||
| falu Sáros m.; helyr, Zsegnyé-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| falu Szepes m.; helyr, Zsegrá-n, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| l. ZSELLE. | |||
* | |||
| puszta Győr m.; helyr. Zsejké-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| fn. tt. zsejp-ět, harm. szr. ~je. Kriza J. szerént a székelyeknél különösebben Hétfaluban am. (fölszelt) hant v. homp. Talán am. szelő, szelv azaz szelt valami. | |||
* | |||
| (zsejp-ěl) áth. m. zsejpělt. Hantol, hompol. V. ö. ZSEJP. | |||
* | |||
| (zsejp-ěl-és) fn. tt. zséjpělést, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Hantolás, hompolás. V. ö. ZSEJP. | |||
* | |||
| l. SEJT. | |||
* | |||
| (zsejt-alom) ösz. fn. Diószegi-Fazekas szerént növénynem az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből; csészéje nyolczszögű, nyolcz pikkelyű; bóbitája a felső magvakon sok rétű hártya, a belsőkön pelyhes, száras, vaczka zsejtes v. sejtes, honnan a neve. (Thrincia). | |||
* | |||
| l. SAJTÁR. | |||
* | |||
| l. ZSILÍP. | |||
* | |||
| falu Bars m.; helyr. Zzeléz-ěn, ~re, ~ről. | |||
* | |||
| falu Somogy m.; helyr. ~Kisfalud-on, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| falu Somogy m.; helyr. ~Kislak-on, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| falu Somogy m.; helyr. ~Szentpál-on, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| v. ZSĚLLE v. ZSELLYE, fn. tt. zsěllét. A latin sella-ból képzett, s kényelmesebb ülésü, hátas karos széket jelentő szó, máskép: zselleszék, továbbá: séllye, zsélye, zséllye, zsölle és selyeszék stb. A székelyeknél zséje Kriza J. szerént három, négy darab deszkából v. tutajgerendából készült híd. Továbbá ugyanő irja egyik levelében: ťZséje Udvarhelyszéken a kis gyerekek számára készitett lapos födelü koporsó." Heltai irja: "Zséllyébe tevék a testet és bé szurkozák azt minden felől." Némely rérégieknél halottas ágy v. székfélét jelent, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben (85. 1.): "Mikoron az ő testét az egyházi népek a zselyébe tették volna"; ezután ez áll: "És elvégezvén a szent misét, nagy tisztösséggel drága koporsóba... eltemeték." Tehát, ugy látszik, itt zsellye és koporsó különböző jelentésü. | |||
* | |||
| fn. tt. zsěllér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Molnár A. szerént megfelel neki a latin inquilinus, azaz, minden lakos, aki akár tulajdon házában, telkén stb. akár a másén lakik, vagyis székel. De ezen jelentése már jóformán elavult; ámbár átv. ért. még mondjuk: az erdők, lombok zsellérei, azaz madarak. 2) Szükebb ért. aki bizonyos haszonbér fizetése mellett másnak házában tart lakást. Zselléreket fogadni a házba. Kiadni a zselléreken. 3) A régi urbéri rendszerben, jobbágyhelységben lakó személy, kinek jobbágytelke nem volt, s ellentéte telkes v. helyes jobbágy, gazda. Házas zsellér, házzal, illetőleg belső telekkel biró, ellenkezőleg: házatlan zsellér.
Valószinünek látszik, hogy törzse a széket jelentő, s a latin sella után képzett zsělle v. zsölle; honnan zsellér am. bizonyos helyen székelő, lakó, mi az inquilinus (Fabri ,Thesaurus'-a után quasi incolinus) szónak leginkább megfelel. Miklosich ezt mondja róla: "eljar neuslavisch, (magy.) zsellér, zsellyér Kleinhäusler, Inwohner. Rumenisch: elerju aus dem Magyarischen. Fremdw. 137." | |||
* | |||
| (zsěllér-ház) ösz. fn. 1) Oly ház, melyet bérben szoktak a lakóknak kiadni. 2) A hajdani jobbágyhelységekben oly ház, illetőleg belső telek, melyhez ugynevezett jobbágytelek (sessionalis fundus) nem tartozott. | |||
* | |||
| v. ZSĚLLYE, v. ZSÉLLYE és ZSĚLLESZÉK, l. ZSELLE. | |||
* | |||
| falu Nógrád m.; helyr. Zsély-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| l. ZSELLE. | |||
* | |||
| Bodrogközben am. zsilip l. ezt. | |||
* | |||
| falu Pozsony m.; helyr. Zsélyi-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| erdélyi falu Besztercze vidékében; helyr. Zselyk-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| fn. tt. zsémb-ět, harm. szr. ~je. Ingerlékeny, elégületlen, gáncsolódni szerető természetből eredni szokott szenvedélyes pörölés, panaszos szemrehanyás, feddés stb. V. ö. ZSÉMBĚS.
Változattal zsimb, s gyöke zsém v. zsim rokonnak látszik a zsib, zsiv hangutánzókkal, minthogy a zsémb nem egyéb, mint rosz kedélyből származó gyakori zsibaj, zsivaj, zsibongás. Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén m véggyökhanguakból származottak: gomb, lomb, csomb, romb, domb, tomb, doromb, himbál stb. | |||
* | |||
| törzse zsémbeleg szónak, s egyezik zsib gyökkel, zsibbad, zsibbadoz szókban. l. ZSÉMBELEG. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl) önh. m. zsémbělt. Szenvedélylyé vált rosz kedélyből perel, feddődik, panaszkodik, zúgolódik, morog stb. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl-ěg) önh. m. zsémbělěg-tem, zsémbělěg-tél, v. zsémbělg-éttem, ~ěttél, ~ětt, htn. zsémbělěg-ni v. zsémbělg-eni. A Tájszótár szerént a göcseji tájszólásban a nehéz betegség által elgyengült tagok erőtlensége miatt nehezen, kedvetlenül jár; hosszas betegségben sínlődik, ugy hogy a beteg gyógyulást nem remél, se meg nem halhat.
Hasonlók hozzá gyökben zsibb-ad, zsibb-adoz, az őrségi zsib-orog és a székely zsáboj-og. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl-és) fn. tt. zsémbělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Rosz kedélyü kifakadás, midőn valaki zsémbel. V. ö. ZSÉMBEL. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl-ěg-és) fn. tt. zsémbělgés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Nyavalygó, zsábojgó állapot. V. ö. ZSÉMBĚLĚG. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl-ő-öd-és) fn. tt. zsémbělődés-t, tb, ~ěk, harm. szr. ~e. Gyakori, folytonos, indulatosabb zsémbelés. V. ö. ZSÉMBĚLÉS. | |||
* | |||
| (zsémb-ěl-ő-öd-ik) belsz. m. zsémbělőd-tem, ~těl, ~ött. Folytonosan, gyakran, megrögzött rosz szokásból zsémbel, mérgelődve perlekedik, panaszkodik stb. | |||
* | |||
| ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Hont m. helyr. Zsěmběr-be, ~ben, ~ből, v. ~re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| (zsémb-ěs) mn. tt. zsémběs-t, v. ~et tb. ~ek. Mondjuk különösen úgy nevezett rosz természetű, rosz kedélyű, türelmetlen, minden apróságon fönnakadó, ingerlékeny emberekről, nevezetesen asszonyokról, vénekről, s mind oly személyekről, kik mások fölött bizonyos felsőségi parancsnoki hatalmat igényelnek és a velök viszonyban levők tetteit roszallani, feddeni, korholni szeretik, kik minduntalan morognak, zúgolódnak stb. Zsémbes feleség, zsémbes vénember, zsémbes felügyelő, nevelő. | |||
* | |||
| (zsémb-ěs-kěd-és) l. ZSÉMBĚLŐDÉS. | |||
* | |||
| (zsémb-ěs-kěd-ik) l. ZSÉMBĚLŐDIK. | |||
* | |||
| (zsémb-ěs-ség) fn. tt. zsěmbésség-et, harm. szr. ~e. Zsémbes kedélyi tulajdonság perlekedési, morgolódási, zúgolódási stb. hajlandóság. V. ö. ZSEMBĚS. | |||
* | |||
| (zsém-b-ők) mn. és fn. tt. zsémbők-öt. Kinek a zsémbělés második természete; nagy mértékben zsémbes. Képzője ők (ók) az alapfogalmat nagyobbitja, mint ezekben: szemők nagy szemű, pirók igen piros, szájók nagy száju, pofók nagy pofáju, pityók, iszák, nagy iható. | |||
* | |||
| puszta Baranya m.; helyr. Zsemenyé-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| falu Bars m.; helyr. Zsemlér-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| fn. tt. zsěmlyét. A sütők v. az ugynevezett pékek, fehér pékek által búzalisztből sütött kis czipó vagy más alakú kenyérféle sütemény, mely sajátságos izére nézve is a közönséges házi fehér kenyértől különbözik. Gömbölyű, hosszukás zsemlye. Császár zsemlye. Szabott ára van, mint a zsemlyének. (Km.)
Közvetlenűl a német Semmel, közvetőleg a latin simila után módosult szó. | |||
* | |||
| falu Komárom m.; helyr. Zsěmlyé-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| ösz. fn. Czipóalakú gömbölyüzsemlye. | |||
* | |||
| l. SEMLYÉK v. SELYMÉK. | |||
* | |||
| (zsěmlye-kovász) ösz. fn. Kovász, melylyel a zsemlyének való lisztet besavanyitják. V. ö. KOVÁSZ. | |||
* | |||
| (zsěmlye-liszt) ösz. fn. Különféle minőségű, finomságu búzaliszt, melyből zsemlyét szoktak sütni; meg szokták különböztetni: montliszt, lángliszt, császárliszt stb. | |||
* | |||
| (zsěmlye-és) mn. tt. zsěmlyés-t, v. ~et, tb. ~ek. Zsemlyével készitett, zsemlyével bővelkedő, amiben zsemlyét tartanak. Zsemlyés gombócz. Zsemlyés bolt, kosár, Mint főnév jelent zsemlyesütőt, s ekkor tárgyesete ~t, tb. ~ěk. | |||
* | |||
| (zsěmlye-sütés) ösz. fn. Úgy nevezett péksütemények készitése. V. ö. KENYÉRSÜTÉS. | |||
* | |||
| (zsěmlye-sütő) ösz. fn. Sütő, fehérpék, ki zsemlyéket süt. | |||
* | |||
| (zsěmlye-tészta) ösz. fn. Saját módon elkészített tészta, melyből zsemlyét sütnek. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsená-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| l. ZSIVDĚLY. | |||
* | |||
| fn. tt. zsendiczét. Oltott juh tejnek még édes savóját frissiben felforralják; ez által a még benne maradt turó v. orda különválik a savótól, s a kettő együtt, kivált melegen a köznépnek kedvelt eledele, palócz vidékeken: zsinczicza. Kemenesalon: zsongáta.
A mennyiben a zsengicze szó is használatban volna, mint Ballagi szótárában láthatjuk: a zsenge szótól származtathatnók. Miklosich így ír róla: "inčice eigentlich durch die ínka (bärene Lappen) durchgeseihte čechisch, (magy.) zsinczicza, zsendicze, caseus secundarius, Käsewasser, Molke (Kresznerics). Rumänisch intice Molke; intuęle, aus dem Käse gepresste fette Molke. Kleinrussicsh entica (Ungern), yntyća (Galizien); polnisch yntyca. | |||
* | |||
| (zsendicze-ez) önh. m. zsendiczéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Zsendiczét eszik. | |||
* | |||
| (zsěn-d-ít v. zsěn-g-ít) m. zsěndít-ett, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Eszközli, okozza, hogy bizonyos növény vagy gyümölcs jó korán, előre érjék, vagy általán érésnek induljon, érni kezdjen. A lágy nyári napok, harmatos éjek, csendes esők zsenditik a gabonát, gyümölcsöket. Elemzésére nézve l. ZSĚNGE. | |||
* | |||
| (zsěn-d-űl v. zsěn-g-űl) önh. m. zsěndűlt. Idején, jó korán, másokat megelőzve érni kezd, vagy növekszik, fölsarjadzik. Tavaszszal zsendül a cseresnye. Nyár elején zsendűl az őszi árpa, a rozs. Kikeletkor zsendűl a fű. V. ö. ZSĚNGE. | |||
* | |||
| (zsěn-g-ül-és) fn. tt. zsendülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A növények és gyümölcseik korai érése; gyönge sarjadzás, kihajtás, növekedés. Zsendülésnek induló fű, gabona, gyümölcs. | |||
* | |||
| (zsěn-g-űl-ő) mn. tt. zsěndűlőt. Korán, jókor, eleve érő; sarjadzásnak virulásnak indult. Zsendűlő vetemények. | |||
* | |||
| (zsěn-g-ül-t) mn. tt. zsěndült-et. Ami korán, jókor, eleve megérett, érésnek indult, vagy sarjadzott. Zsendült gabona, gyümölcs. Kizsendűlt jó mag, szép virág. (Pázmány. Kal.) | |||
* | |||
| (zsěn-g v. zsěn-ěg) gyak. önh. m. zsěng-tem v. ~ettem, ~tél, v. ~ěttél, ~ětt, htn. ~ni v. ~eni, v. zsěněgni. Érő állapotban van, vagy sarjadzik, virúl, folytonos ifju növekedésben létezik. Ha zsenghet idv belőle (Horvát Cirill. Tirus). Különbözik tőle zsěndűl, mennyiben ez a növekedésnek, érésnek kezdetét, amaz pedig folytonosságát jelenti. Hasonló viszony van a velök egy képezte fésü igék között, milyenek: pendül, peng; zendül, zeng; rendűl, reng; indul, ing; mozdul, mozg stb. | |||
* | |||
| (zsěn-g-e v. zsěn-ěg-e) mn. és fn. tt. zsěngět. 1) Eleve érő, ami épen érésben van; fris, gyönge, új, fiatal hajtásu, sarjadzásu, virulásu. Tavaszi zsenge fű, sarj, növény. Zsenge gabonaszemek, gyümölcsök. Átv. zsenge ifjuság, zsenge kor. 2) A folyó évszakban első érésü gyümölcs, vagy más termény. A cseresnye zsengéje nem oly jó, mint utóbbi érése. Gabona zsengéje. Szőlő zsengéje. Szabó Dáividnál eléjönnek: "A munkának zsengéje. Még most van zsengéjében: kezdetén. Mindjárt zsengéjében kiveszett."
"Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam: még alig illetem Egykét zsenge virágait." Berzsenyi. Azon mellék- és főnevek osztályába tartozik, melyek g képzőjü gyakorlatos igékből származnak, s illetőleg azok részesülőjínek módosúlatai, milyenek perg, pergő, perge; sürg, sürgő, sürge; ferg, fergő, ferge (ferde) peng, pengő, penge; zeng, zengő, zenge; czineg, czinegő, czinege stb. és igy, zseng, zsengő, zsenge; továbbá, valamint amazok némelyikéből lett a g-nek d-re változtával perdűl, perdít; ferdűl, ferdít; pendül, pendít; zendül, zendít: hasonlóan a zseng-ből lett zsendül, zsendít. Mennyiben a zsenge a maga nemében valami újat fiatalt jelent, rokon vele a magyarban gyenge v. gyönge. L. GYÖNGE és V. ö. GYÖN elvont gyök. | |||
* | |||
| (zsěnge-hering) ösz. fn. Korai fogásu, fiatal, gyönge húsu, tejetlen, illetőleg ikrátlan hering. | |||
* | |||
| (zsěn-ěg-e-es) mn. tt. zsengés-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Korai érésű, aminek még némi nyers ize, szaga van. 2) Korai, gyönge, ki nem fejlett sarju, hajtásu. Zsengés kerti vetemények. 3) Mondják keletlen, zákás, czopákás, nyirkos, irgyes kenyérről, melynek tésztája, átvitten szólva, kiszakasztásra meg nem érett, máskép: zákás, záklás, zákályos, irgyes, czopákás. 4) Átv. a maga nemében valami új, nem rég keletkezett, ki nem fejlett. Zsengés új lelki tanitók. (Csúzi Tromb.). | |||
* | |||
| (zsěn-ěg-és) fn. tt. zsěngés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A növények illetőleg termények, gyümölcsök stb. azon állapota, midőn zsengenek; azaz, folytonos érés, fiatal sarjadzás, növekedés, virulás. l. ZSĚNG. | |||
* | |||
| (zsěnge-zöld) ösz. mn. Oly színü zöld, milyen a zsenge növények sarjai, levelei szoktak lenni; a maga nemében fris, a szemeknek kedves szinü zöld. | |||
* | |||
| l. ZSĚNDICZE. | |||
* | |||
| l. ZSĚNDÜL. | |||
* | |||
| falu Vas m.; helyr. Zsennyé-re, ~n, ~ről. l. SENNYE. | |||
* | |||
| l. SENNYEFA. | |||
* | |||
| l. SENNYEHÁZA. | |||
* | |||
| falu Borsod m.; helyr. Zsércz-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| falu Nyitra m.; helyr. Zséré-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| fn. tt. zseréb-et, harm. szr. ~je. Kriza J. szerént pászma a felmotolált fonatban = 20 ige, minden ige három szál, tehát egy zseréb fonal 60 szál. Ezen szóhangokban egyezik a seréb szóval; de ez a Tájszótárban hivatott tekintélyek Gyarmathi Sámuel, Derzsi Mózes szerént csak feléből vagyis 30 szóból áll. l. SERÉB. | |||
* | |||
| l. ZSÖRTÖLŐDÉS; ZSÖRTÖLŐDIK. | |||
* | |||
| mn. tt. zsérült-et. Kemenesalján mondják holt részeg emberről, aki már többé nem képes inni. Valószínüleg a sérült szónak átv. érteményü módosúlata. Ugyanott a Tájszótár szerént azt is teszi: sótartó faedény; továbbá: fejőke. Ez utóbbi jelentésekben alkalmasint a séter szó ferditése. | |||
* | |||
| v. ZSÉTER, l. SAJTÁR. | |||
* | |||
| falu Sáros m.; helyr. Zsettek-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| természeti hang, melyből zsiba, zsibaj, zsibog, zsibong származtak. Rokonok hozzá e hangutánzók: zsiv, honnan: zsivaj, zsivajog; - siv, honnan: sivít; - sivalkodik, sip honnan: sipít, sipog; - süv honnan: süvölt stb. | |||
* | |||
| fn. tt. zsibot. Kiavult szó, valamint származéka a zsibság is. Hajdan jelentett álarczos bohóczot, szemfényvesztőt. Eléfordul Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Szláv nyelven ibal, Jancsovicsnál am. dévaj, kópé, csintalan; s amaz is talán ebből kölcsönöztetett; vagy pedig a hitványat, alávalót, semmirevalót, haszontalant jelentő dib-dáb ikerszó első részének változata. | |||
* | |||
| elvont puszta gyök zsiběg, zzibejěg szókban. Rokon jelentésüek ezekkel némely szójárásban a mély hangu: zsibog, zsiborog szók is. l. ezeket. | |||
* | |||
| v. ZSIB (4). Csak öszvetételekben, u. m. zsibáru, zsibárus, zsibvásár, zsibvásáros divatozik, melyek nyomán úgy értelmezhetjük, hogy holmi ócska ütött kopott, rongyféle ruhát, szerszámot, eszközt stb. jelent, s ennélfogva megfelel neki az ikerített dib-dáb, első része, mely egészben am. ringyrongy, hiábavaló, becscsel nem biró, akár anyagilag, akár erkölcsileg véve, hitvány valami. | |||
* | |||
| (zsib-a) hangutánzó fn. tt. zsibát. Túl a Dunan divatos. Eléjön Szabó Dávidnál is. Am. lúdfi, liba. A mongolban sibau Kowalewszkinál am. petits enfants. | |||
* | |||
| (zsib-aj) hangutánzó fn. tt. zsibaj-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Beszélő több embernek kevert, homályos hangja. Hasonlók hozzá a szintén hangutánzók: sohaj, moraj, zörej, dörej, csörej, zsivaj. L. ZSIVAJ. | |||
* | |||
| ormánsági s tolnamegyei szók; l. ZSIBONGÁS, ZSIBONG. | |||
* | |||
| (zsib-aj-og) l. ZSIBOG, (1), ZSIBONG. | |||
* | |||
| (zsib-a-ár v. zsib-ár) mn. tt. zsibár-t, tb. ~ok. Sovány, idétlen, se nem beteg, se nem egészséges. Szegedi szó. Rokon jelentésü vele a székelyeknél divatos libár, első bötüik úgy váltakozván, mint a liba és zsiba szókban, s amazok is ezektől származtathatók. Lehet gyöke azon zsib is, melytől zsibog v. zsibog erednek, s melyhez a zsibbad, zsibbaszt szók zsibb gyöke is hasonló. | |||
* | |||
| l. ZSÍBÁRUS, ZSÍBÁRUSKODÁS stb. | |||
* | |||
| (zsíb-áru) ösz. fn. Holmi a maga nemében alávaló, viseltes, ócska, kopott, ringyrongy, dibdáb jószágból álló áru, p. ilyféle kelmék, ruhanemüek, szerszámok, eszközök, bútorok, edények stb. V. ö. ZSÍB, v. ZSIB, (4). | |||
* | |||
| (zsíb-árulás) ösz. fn. Zsibáruk eladása. | |||
* | |||
| (zsib-árus) ösz. fn. Kurta, félkéz kalmár, ki holmi zsibárukkal üzérkedik. V. ö. ZSÍBÁRU. | |||
* | |||
| (zsib-árus-bolt) ösz. fn. Bolt, melyben zsibárukat adnak vesznek. | |||
* | |||
| (zsib-áruskodás) ösz. fn. Vevési és eladási üzérkedés, holmi zsibárukkal. | |||
* | |||
| (zsib-áruskodik) ösz. gyak. k. Zsibárukkal űzérkedik, kereskedik. | |||
* | |||
| (zsib-árus-nő) ösz. fn. Nőszemély, ki zsibárukat öszvevásárol és árul. | |||
* | |||
| (zsib-árusság) ösz. fn. Kereskedés vagy üzérkedés neme, melyet valaki zsibárukkal űz. | |||
* | |||
| (zsib-árus-sátor) ösz. fn. Sátor, melyben zsibárukat adnak vesznek. | |||
* | |||
| elvont v. puszta gyök zsibbad, zsibbaszt szókban; l. ZSIBBAD alatt. | |||
* | |||
| (zsibb-ad) önh. m. zsibbad-t. Mondjuk testünknek valamely részéről, midőn rendes vérforgása akár belső okokból, akár külső nyomás, ütés, szoritás stb. miatt megzavarodik, megakad, s ez által merev, érzéketlen állapotba esik. Nehéz tehertől zsibbad, elzsibbad a kar. Tartós kényelmetlen ülésben elzsibbadnak a lábak. Szélesb és átv. ért. valamely megerőtetés következtében a testi vagy szellemi életnek müködési ereje lankad, fogyatkozik, tompúl, ideiglen tehetetlen lesz.
E szó zsibb gyöke hangutánzó, s rokon az egyszerübb zsib gyökkel zsiběg, zsibejeg stb. szókban; továbbá a forditott bízs gyökkel, melyből bizseg, bizsereg származtak. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-ás) fn. tt. zsibbadás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az állati testnek, nevezetesen a tagoknak azon kóros állapota, midőn zsibbadnak; senyvedés, semmedés; lankadás. V. ö. ZSIBBAD. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-oz) gyak. önh. m. zsibdoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z Folytonosan, vagy ismételve, tartósan zsibbad; senyvedez. V. ö. ZSIBBAD. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-oz-ás) fn. tt. zsibbadozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Folytonos gyakori, tartós zsibbadás; senyvedezés. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-ság) fn. tt. zsibbadság-ot, harm. szr. ~a. A testnek zsibbadó állapota. Zsibbadságban szenvedő lábak, karok. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-t) mn. tt. zsibbadt-at. A vér rendes kerengésének megzavarodása miatt senyvedd, merevedő, érzéketlen. Zsibbadt kéz, láb. V. ö. ZSIBBAD. | |||
* | |||
| (zsibb-ad-t-ság) l. ZSIBBADSÁG. | |||
* | |||
| (zsibb-asz-t) áth. m. zsibbaszt-ott, par. zsibbaszsz, htn. zsibbasztni v. ~ani. Eszközli, okozza, hogy a test, illetőleg némely tagja zsibbad, senyveszt, semmeszt, merevít, ideiglen érzéketlenit, eltompít. A nagy ütés, nyomás, erős szorítás stb. elzsibbasztja a testet. Szélesb ért. fáraszt, erőtlenít, tehetlenséget okoz. Az erős munka, a testi és lelki erőt elzsibbasztja. | |||
* | |||
| (zsibb-asz-t-ás) fn. tt. zsibbasztás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, illetőleg okozás, mely által a test zsibbadttá tétetik, senyvesztés, merevités, tompító érzéketlenítés; fárasztás, erőtlenités. | |||
* | |||
| (zsibb-asz-t-ó) mn. tt. zsibbasztó-t. Ami az állati testet, illetőleg annak tagjait zsibbasztja, senyveszti, merevíti, ideiglen érzéketleniti stb. V. ö. ZSIBBASZT. | |||
* | |||
| (zsibbasztó-hal) l. ZSIBBASZTORÁJA. | |||
* | |||
| (zsibbasztó-rája) ösz. fn. Tengeri halfaj a ráják neméből, mely villanynemű erejével a hozzá közeledő más halakat érinti, zsibbadásba ejti. Szabó Dávidnál: zsibbasztóhal. | |||
* | |||
| (zsib-ěg) önh. m. zsiběg-tem, ~tél, ~ětt. A székelyeknél am. sajog, pl. az ütés helye, a fájós seb. (Kriza J.). Máskép ugyanott: zsibejěg, zsibog. Magyarországon hasonlók hozzájok: bizseg, pizseg, bizsereg, pizsereg. | |||
* | |||
| (zsib-ej-ěg) l. ZSIRĚG. | |||
* | |||
| ösz. fn. Kamra, vagy szurdikféle rejtekhely, hová a rendes használatra nem való, vagy elkopott, elviselt holmi ruhákat, dibdáb eszközöket, edényeket, bútorokat, szóval zsibnemü jószágot a szemek elől elrakni, elrejteni szokás; máskép lomkamara.
| |||
* | |||
| (zsíb-láda) ösz. fn. Láda, melybe a zsíbféle retyemutyát, ringyetrongyot, kiczitkaczatot, ócska holmit behányják. | |||
* | |||
| mváros Köz. Szolnok m.; helyr. Zsibó-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsib-og) gyak. önh. m. zsibog-tam, ~tál, ~ott. l) Éles vékony susogásu zsib-féle hangokon szól, mint a zsibák v. libák, s némely más madárfiak. Mondják emberi sokaságról is, midőn ilyféle zaja, vagy homályos értelmű vegyes hangu szózata hallik. Zsibog a vásári nép. 2) l. ZSIBĚG. | |||
* | |||
| (zsib-og-ás) fn. tt. zsibogás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Zsibogó hangzás, zajongás. 2) Zsibegés. V. ö. ZSIBOG. | |||
* | |||
| (zsib-ong) gyak. önh. m. zsibong-tam, ~tál, ~ott, htn. ~ni v. ~ani. A zsibog szótól annyiban különbözik, hogy emennek jelentését nagyítja, és nyomosítja, különösen a zsibogó sokaság ilyetén hangjára vonatkozik. l. ZSIBOG, (1). | |||
* | |||
| (zsib-ong-ás) fn. tt. zsibongás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Erősebb, nagyobb, tartósabb zsibogás. | |||
* | |||
| (zsib-or-og-ás) fn. tt. zsiborgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Pizsergés, sajgás. V. ö. ZSIBOROG. | |||
* | |||
| (zsib-or-og) gyak. önh. m. zsiborog-tam, ~tál, zsiborgott. A vér a senyvedő, zsibbadó testben izseg-pizseg, pizsereg, sajog. Élnek e szóval a vasvár megyei őrségiek. A székelyeknél: zsibejěg. Alapfogalomban és gyökre nézve rokon vele zsibbadoz. | |||
* | |||
| falu Somogy m.; helyr. Zsibot-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| l. ZSOBRÁK. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsibrik-ět. A német Siegfried, latinosan: Sigefridus. A német nyelv után am. győzelemmel békeszerző. | |||
* | |||
| falu Baranya m.; helyr. Zsibrik-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| falu Hont m.; helyr. Zsibritó-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsib-ság) fn. tt. zsibság-ot, harm. szr. ~a. 1) Ócska, ringyrongy, retyemutya-féle dibdáb zsibjószág. 2) Elavult ért. álarczos bohóczság, szemfényvesztőség. V. ö. ZSIB, (2); és (4). | |||
* | |||
| (zsibság-tevő) ösz. fn. Régi szó. l. ZSIB. (3). | |||
* | |||
| (zsíb-szer) ösz. fn. l. ZSIBSÁG, 1). | |||
* | |||
| (zsib-vásár) ösz. fn. Vásár, vagy piacz, melyen holmi zsibárukat adnak, vesznek. Átv. ért. valamely sokaságnak zsibongó lármája. | |||
* | |||
| ösz. fn. l. ZSIBÁRUS. | |||
* | |||
| ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Szala m.; helyr. Zsid-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| falu Vas m.; helyr. Zsidahegy-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| HORVÁT~, NÉMET~, faluk Sopron m.; helyr. Zsidány-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| székely tájszó, és fn. tt. zsidecz-et. Jelent magas part alatti lakhelyet. (Szabó Elek). | |||
* | |||
| fn. tt. zsidót. Tulajdonkép, a Judától nevezett régi Judakirálysághoz tartozott, vagy onnan teszármazott személy, különböztetésül némileg az izraelitától, mely néven sajátlag Jákób máskép Izrael ivadékait értik. Mindkettejök közneve: héber.
Azonban szélesb és szokott ért. az ó-szövetségi Szentirás szerént a zsidók általában Ábrahám maradékai és mind a három nevezet hason értelemben vétetik. Régi zsidók, kik hajdan saját országukban és kormányuk alatt Ázsiában éltek. Új zsidók, kik országuk elpusztulása után a világon elszéledtek, s maiglan Mózes vallását követik. Átv. gúnyos ért. 1) jelent hamisan nyerészkedő, csaló, uzsorás embert. Ugyan ne légy oly zsidó. Nagy zsidó vagy. Zsidónak is szent asszony Mária, vagy: zsidó is szereti Máriát a körmöczí aranyon. (Km.) Zsidó van a házban, gyermeknek mondják, midőn a szobában kalapját vagy sipkáját fején tartja. Voltra v. voltért nem ad a zsidó semmit. 2) Mondják olyan kártyáról, melynek képes lapja keverés közben fölfelé van fordulva. Mint melléknév jelent oly valamit, ami zsidót illet, zsidóra vonatkozik stb. Zsidó nyelv, zsidó vallás. E szó a Juda szóból képeztetett, mely Jákób negyedik fiának neve volt; héber nyelven: Jehúdák am. magasztalt (der Gepriesene); innét a héber jehúdi, török jahudi, arab jahudidse, persa dsahúd, dsuhúd, latin judaeus, német Jude, régebben: Jüde, román, szláv zsidov, olasz giudeo (olvasd: dsudeo), franczia juif (olv. zsvif), angol jew (olv. dsú) stb. | |||
* | |||
| faluk Pest és Vas m.; helyr. Zsidóra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsidó-adó) ösz. fn. Adó neme, melyet a zsidók, bizonyos országokban türelmi adó czime alatt, fizetni tartoztak vagy tartoznak. | |||
* | |||
| ikerített fn. Gúnyos neve a zsidónak. | |||
* | |||
| (zsidó-bőr) ösz. fn. Kifőzött taplógomba. | |||
* | |||
| (zsidó-cseresnye) ösz. fn. l. MOHARCZ. | |||
* | |||
| l. HOLTENYV, FÖLDISZUROK. | |||
* | |||
| falu Vas m.; helyr. Zsidóföld-re, ~ön, ~ről. | |||
* | |||
| (zsidó-gyanta) l. HOLTENYV. | |||
* | |||
| (zsidó-hal) l. MÁRNA. | |||
* | |||
| (zsidó-iskola) ösz. fn. Iskola, a zsidó növendékek számára. Átv. trefás ért. valamely sokaságnak, gyülekezetnek egymást nem értő, egymásra nem hallgató zajos beszéde. Ugyan ily érteményben használtatnak: zsidóvásár, zsidóvecsernye és zsinagóga. | |||
* | |||
| (zsidó-kő) ösz. fn. Olajbogyóhoz hasonló alakú, hosszukás gömbölyü kis kövek, melyek tulajdonkép nem egyebek, mint a tengeri borz megkövült tüskéi. Nevét onnan kapta, mert először Palesztinában találták. | |||
* | |||
| (zsidó-meggy) ösz. fn. máskép: zsidócseresnye l. MOHARCZ. | |||
* | |||
| (zsidó-nyelv) ösz. fn. 1) Régi hébernyelv, a sémi törzs egyik ága. 2) A zsidók mai nyelve, mely nálunk sajátságos kiejtéssel és némely héber szók keverésével csak a német nyelv. | |||
* | |||
| (zsidó-ország) ösz. fn. A hajdani Júdea v. Palästina, Jeruzsálem fővárosával. | |||
* | |||
| l. ZSIDÓISKOLA. | |||
* | |||
| (zsidó-os) mn. tt. zsidós-t, v. ~at, tb. ~ak. Zsidóknál divatos erkölcsökre, szokásokra, módra mutató. Zsidós viselet, öltözködési mód. Zsidós beszéd, köpködés, Gúnyos ért. piszkos, fősvény szokásu, uzsorás, csalással nyerészkedő. Zsidós keresetmód, alkudozás. | |||
* | |||
| (zsidó-ság) fn. tt. zsidóság-ot, harm. szr. ~a. 1) Zsidókból álló népsokaság, zsidónép; a zsidók együtt véve. Bizonyos városban, országban, egész világon lakó zsidóság. 2) Zsidói tulajdonság, különösen uzsorásság, piszkos kapzsiság, nyerészség. Némely keresztény üzérek, kalmárok is gyakorolják a zsidóságot. | |||
* | |||
| (zsidó-os-an) ih. Zsidók módjára, szokása szerént. Zsidósan öltözködni, viselni a ~szakált. Gúnyos ért. mocskosan, piszkosan; uzsorásan, fösvényen. V. ö. ZSIDÓS. | |||
* | |||
| (zsidó-os-kod-ás) fn. tt. zsidóskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gunyos ért. piszkos nyerészkedés, fösvénykedés, uzsoráskodás, csalárd üzérkedés. | |||
* | |||
| (zsidó-os-kod-ik) k. m. zsidóskod-tam, ~tál, ~ott. Pizskosan alkudozik, nyerészkedik, üzérkedik, uzsoráskodik. | |||
* | |||
| (zsidó-szurok) l. HOLTENYV. | |||
* | |||
| (zsidó-tanoda) ösz. fn. l. ZSIDÓISKOLA, 1). | |||
* | |||
| (zsidó-tarjag) ösz. fn. A lopvanősző moszatok seregében való tarjagfaj, melynek felomlása fejérlő, s vonásai fekete terepélyen elágazók; lakik kősziklákon. (Verrucaria hebraica.) | |||
* | |||
| (zsidó-tömjén) ösz. fn. A styrax v. atorax nevű fának kövér, szívos, barnavörnyeges balzsama. | |||
* | |||
| (zsidó-ul) ih. Zsidó nyelven, héberül. Zsidóul tanulni, olvasni, irni, érteni, tudni. | |||
* | |||
| (zsidó-vásár) ösz. fn. 1) Vásárhely v. ~piacz, melyen, nagy részben zsídók árulnak. 2) Gúnyos átv. ért. zsibongó, zavargó zaj, lárma, milyet a vásáros vagy zsinagógában birmitelő zsidók ütni szoktak. Ez utóbbi értelemben máskép: zsibvásár. | |||
* | |||
| falu Krassó m.: helyr. Zsidóvásár-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| (zsidó-vecsernye) ösz. fn. Zsidók estéli ájtatoskodása valamely imahelyen. Átv. ért. l. ZSIDÓVÁSÁR. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsidovin-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| (zsidó-oz) önh. m. zsidóz-tan, ~tál, ~ott, par. ~z. l. ZSIDÓSKODIK. | |||
* | |||
| (zsidó-oz-ás) l. ZSIDÓSKODÁS. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsigát. l. ZSIGMOND. | |||
* | |||
| falu Pozsony m.; helyr. Zsigárd-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| fn. tt. zsigert, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Szegedi szó. Általán, mind az ember, mind más állatok, különösen a vágómarhák belső részei, aprólékjai, milyenek a tüdő, máj, belek, vese, lép, sziv stb. Rokon vele a persa dsiger (iecur, cor; medium cuiusvisrei), persa-török dseger, (Zenker szerént igy olvasandó: dsejir v. dsijer; jelentése die inneren Theile des menschlichen und thierischen Körpers). Ide sorozható a latín iecur is. | |||
* | |||
| puszta Pert m.; helyr. Zsiger-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| (zsiger-dugulás) ösz. fn. Dugúlás nemű kórállapot a zsigerekben. | |||
* | |||
| (zsiger-ěs) mn. tt. zsigerěs-t, v. ~et. Zsigerrel biró. Zsigerre vonatkozó. | |||
* | |||
| (zsig-er-ěl) áth. m. zsigerěl-t. Az embernek vagy más állatnak, nevezetesen a vágó baromnak zsigereit kimetszi. Igy képződőtt a here szóból herél, azaz a herét kivágja, kiveszi. | |||
* | |||
| (zsiger-gyuladás), ösz. fn. A zsigereket bántó lobos kórállapot. | |||
* | |||
| (zsiger-idegěk) ösz. fn. A zsigerekben létező idegek. | |||
* | |||
| (zsiger-keményědés) ösz. fn. Kóros keményedés, mely a zsigereket bántja. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsigmond-ot. Németül: Siegmund, latinosan: Sigismundus. A német nyelv után jelentése: győzelmes ótalmazó v. mentő. Kicsinezve: Zsiga, Zsigus. | |||
* | |||
| falu Torontál m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| faluk Torontál és Trencsin m.; helyr. ~házá-ra, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| fn. tt. zsigorát. Székely tájszó, s am. kutyákat bántani szokott görcsös nyavalya, melytől testök öszvekuczorodik v. zsugorodik. Egy eredetü a zsugor szóval. V. ö. ZSIKORA. | |||
* | |||
| (zsigora-as) mn. tt. zsigorás-t, v. ~at, tb. ~ak. Zsigorában sínlődő. | |||
* | |||
| l. ZSEGRA. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsigus-t, tb. ~ok. L. ZSIGMOND. | |||
* | |||
| fn. tt. zsík-ot, harm. szr. ~ja. Széles, lapos, lemezforma sodrony, melylyel némely míveket beszegni szoktak. Rokon vele a német Secken. V. ö. SÍK v. SIK (1). | |||
* | |||
| falu Bars m.; helyr. Zsikavá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsí-huzó) ösz. fn. Drótcsináló míves, ki különösen zsikokat készít. V. ö. ZSÍK. | |||
* | |||
| fn. tt. zsikorát. Szatmári tájszó, s jelent töpörtőt, azaz öszveszugorodott, töpörödött szalonnát. Egy eredetü a zsugor, zsugorodik és zsugora szókkal. V. ö. ZSIGORA, ZSUGOR. | |||
* | |||
| fn. tt. zsilip-et, harm. szr. ~je. 1) Váluforma csatorna fából, vagy emeltebb deszkapallózat, mely a folyónak, pataknak, tónak öszveszorított vizét a malomkerekekre viszi. 2) Szélesb ért. rekesz, mely a viz menetét fölfogja, s annak idején kinyitva, vagy fölemelve a vizet szabadon folyatja; másképen: felvonó zsilip. A gótok mentében, zsilipeket csinálni. Változattal: zsilib, zsilep, zselěp, zseléb, seléb.
Miklosich szerént újszlávul: léh, szlovákul: leb, lab, románul: ilip. | |||
* | |||
| (zsilip-ěs) mn. tt. zsilipěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Zsilippel ellátott, amire zsilipről foly le a víz. Zsilipes gátok, malmok. V. ö. ZSILÍP. | |||
* | |||
| (zsilip-esés) ösz. fn. 1) A zsilip közé szoruló víznek aláfolyása; vagy annak gyorsasága. 2) A zsilip medrének a vízszinhez mért alantisága. | |||
* | |||
| (zsilip-mester) ösz. fn. Zsilipeket készítő, s azokra felügyelő mester, ki annak idején a zsilipeket fölnyitja, vagy elzárja, pl. vízáradás előtt, és után, rétöntözéskor stb. | |||
* | |||
| (zsilip-kapu) ösz. fn. A zsilipnek kapuforma elrekesztő része, melyet a viz lebocsátásakor kinyitnak. | |||
* | |||
| (zsilip-rekesz) l. ZSILIPKAPU. | |||
* | |||
| (zsilip-szeg) ösz. fn. Szegek, melyekkel a bezárt vagy leeresztett zsilipkaput megerősitik. | |||
* | |||
| v. ~TISZTITÁS, (zsilíp-tisztítás) ösz. fn. Cselekvés, midőn a zsilípből a leülepedett iszapot, földes v. kavics v. köves részeket stb. elháritják, kiszedik. | |||
* | |||
| (zsilip-tisztító) ösz. mn. és fn. 1) Személy, aki zsilípet tisztítja, v. tisztítni szokta. 2) Eszköz, melynek segélyével a zsilipet tisztítják, tisztogatják. V. ö. ZSILÍPTISZTÍTÁS. | |||
* | |||
| (zsilip-vám) ösz. fn. Vám, melyet a hajókázható, és zsilipekkel ellátott csatornákon az átmenetelért fizetni kell. | |||
* | |||
| (zsilip-vég-kapu) ösz. fn. A malomzsilipek végére illesztett kapuféle deszkamű, melyet kellő időben fölhúzni, vagy lebocsátani, illetőleg általa a vizet megereszteni, vagy föltartóztatni lehet. | |||
* | |||
| (zsír-am-at) fn. tt. zsillamat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. A székelyeknél Háromszékben am. zsírféle. (Kriza J.). Kétségtelenül am. zsiramat, mely Ferenczi J. szerént szintén a székelyeknél zsiradékot jelent. | |||
* | |||
| baranyai tájszó, l. ZSINÁR. | |||
* | |||
| l. ZSÉMB, ZSÉMBĚL; ZSÉMBĚS. | |||
* | |||
| l. ZSÉMBELĚG. | |||
* | |||
| fn. tt. zsinagógát. A zsidó hitvallásuak imaháza, temploma. Átv. ért. l. ZSIDÓVÁSÁR. A gyülekezetet, öszvegyülést jelentő hellen sunagwgh után módosult idegen szó. | |||
* | |||
| a Tájszótárban mint szatmárvidéki szó jelentés nélkül áll. Talán am. zsinatol v. zsanákol azaz zsanál. | |||
* | |||
| (zsinár) mn. tt. zsinár-t, tb. ~ok. 1) Molnár A. és Szabó Dávid szerént am. alávaló, haszontalan, hivalkodó, koszlobár. 2) Sándor Istvánnál fösvény, zsugori, kupori. 3) Szegeden romlott erkölcsű, csaló, rosz ember. Másképen különösen a székelyeknél Kriza J. szerént: zinár romlott erkölcsü ember), Cserey Elek szerént sínár (= fösvény), Baranyában Tóbi Antal szerént zsímár (= fösvény), Sándor Istvánnál: zsinárd. Elemzésére nézve l. SINÁR. | |||
* | |||
| (zsinár-d) mn. tt. zsinárdot. L. ZSINÁR. Hasonlata: csalárd. | |||
* | |||
| (zsinár-kod-ás) fn. tt. zsinárkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Fösvénykedés, zsugoriskodás. 2) Csalárdkodás, czigánykodás. | |||
* | |||
| (zsinár-kod-ik) k. m. zsinárkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Fösvénykedik, zsugorkodik, pénzkuporgatással foglalkodik. 2) Csalárdul, hamisan üzérkedik. V. ö. ZSINÁR. | |||
* | |||
| (zsinár-ság) fn. tt. zsinárság-ot, harm. szr. ~a. Fösvénység, zsugoriság. Csaló, hamis üzérség. | |||
* | |||
| fn. tt. zsinat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Egyházgyűlés, melyre a püspökök, s egyéb egyházi főnökök a keresztény hit a erkölcs ügyének és az egyházi fegyelemnek elintézésére, a fenforgó kétes kérdések elhatározására törvényes meghivatás szerént öszvegyülni szoktak. A görög-latin synodus-ból képzett szó. Közönséges v. egyetemes zsinat (concilium oecumanicum) melyre az egész kath. egyház püspökei meghivatnak. Tartományi zsinat, püspökmegyei zsinat. Átv. ért. lármás néptömeg. v. sokaság. | |||
* | |||
| (zsinat-ház) ösz. fn. 1) Ház melyben zsinatot tartanak. 2) Zsidó templom. | |||
* | |||
| (zsinat-i) mn. tt. zsinati-t, tb. ~ak. Zsinatot illető, arra vonatkozó. Zsinati határozat. | |||
* | |||
| (zsinat-ol) önh. m. zsinatol-t. Zsinatot, vagyis egyházi gyülést tart. Átv. gúnyos ért. sokaságról v. néptömegről mondják, midőn ez nagy zajt üt, lármáz, versenygő szavakat vált. | |||
* | |||
| (zsinat-ol-ás) fn. tt. zsinatolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Zsinattartás, egyházgyülésezés. Átv. gúnyos ért. zajongás, versenygő szóváltás. | |||
* | |||
| l. SINDĚL, SINDĚLĚS; SINDĚLĚZ. | |||
* | |||
| l. SINDĚL stb. | |||
* | |||
| fn. tt. zsineg-et, harm. szr. ~e, v. ~je. Kenderből, szőrből, gyapotból, selyemből stb. font, vert, sodrott vékonyabbnemű, a madzaghoz hasonló kötelke, vagy zsinór, melylyel különösen holmit bekötni, málházni, megszoritani stb. szoktak. Selyem zsineggel megkötni valamit. Zsineggel megfojtani valakit. Kertészek zsinege, melylyel egyenes vonalakat húznak. Zsinegen fölereszteni a papirossárkányt. A malacz lábára zsineget kötni.
Miklosichnál cseh nelyven inka härener Lappen, Strick, besonders von Rosshaar. Rokonitható a görög zwnh (der Gürtel, Gurt) szóval is, melynek kicsinzője zanion v. zwnariou (olv. zónion v. zónárion am. övecske); s ezen görög zóné-ból lett a latin zona is; különösen pedig a kicsinző zonár-ion-nal egyezik a magyar zsinór is; l. ezt. | |||
* | |||
| (zsineg-ěl) áth. m. zsinegěl-t. 1) Zsineggel öszveköt, megszorit. 2) Egyenes vonal huzása végett valamely bútor- vagy épületfát kétfelől meghuzott, frisiben festett zsineggel megjelöl, megcsaptat. 3) Zsineggel megfojt. | |||
* | |||
| (zsineg-ěl-és) fn. tt. zsinegělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamit zsineggel megkötnek; vagy megjelölnek; vagy valakit megfojtanak. Ez utósó ért. a törököknél szokásban volt halálbüntetés. | |||
* | |||
| (zsineg-hěngěr) ösz. fn. Fából csinált kis henger, melyre a zsineget rátekerni szokták; továbbá, hengeralakban öszvetekert hosszabb zsinegszál. | |||
* | |||
| Balaton melléki tájszó; l. ZSENGÉS. | |||
* | |||
| fn. tt. zsinór-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Más kiejtéssel: sinór. 1) Bizonyos testek p. kender, len rostjaiból, kanafjaiból, vagy gyapot-, gyapju-, szőr-, haj-, selyemszálakból sodrott, fonott, kötött, viszált stb. zsinegféle mű, mely a közönséges kötéltől részint finomabb volta, részint vékonyabbsága által különbözik. Ácsok, kőmívesek, kertészek mérőzsinórja. Ónos v. ólmos zsinór. Csapózsinór. Zsinór igazában, v. egyenességében, V. ö. ZSINÓREGGENESSÉGÜ. 2) Szükebb ért. selyemszálakból, vagy szőgből készitett gombkötő munka, melyet más czélokra is, de kiváltképen öltönyök, e bizonyos butorok diszítésére szoktak használni. Fehér, vörös, sárga, fekete, kék, zöld zsinór. Lapos, széles, keskeny, gömbölyű zsinór. Zsinórt verni, sodrani, fonni, kötni. A gombkötőzsinórok nevezetesebb nemei: fonás, néhutt: fonyás, mely széles és lapos; sujtás, keskeny lapos; sodrás, vékony gömbölyü; kötés, pl. vitézkötés, vastag gömbölyü, v. négyszögü; lánczolás, horgolva készitett stb. Zsinórban hajtott az agár, a vadászok akkor mondják, ha történetesen egymás mellé esik két agár; ilyenkor - ha a két agár közt nagy különbség nincs - hol az egyik megy előbb egy lépéssel, hol a másik, ezen huzalkodást nevezik zsinórban hajtásnak. Zsinórban felkapta, midőn az agár a nyúlat, anélkül, hogy fordítana rajta, egyenes vonalban, mint a laptát felkapja. (Bérczy K.).
Rokon vele a görög zónárion (övecske) újgörög zónári, persa zonnár (funis), mely szó Vullers szerént az arabban is használtatik, s ugyanő azt öszszeveti a görög zónárion szóval is. Ide tartozik a német Schnur, s a szláv ńúra (Jancsovicsnál.). | |||
* | |||
| (zsinór-egyeněsségü) ösz. mn. Oly egyenes, mint a feszítve kinyújtott zsinór, vagyis ami elejétől végig, a kiidulási ponttól a végpontig legkevesbbé sem hajlik el. Zsinóregyenességü út, házsor. | |||
* | |||
| (zsinór-ka) kics. fn. tt. zsinórká-t. Kis vékony zsinór. Más kiejtéssel: sinórka. | |||
* | |||
| (zsinór-mérték) ösz. fn. Tulajd. ért. mérték, melyet kinyujtott, kifeszitett zsinórszállal vesznek. Átv. határozott szabály, irány, mód, példa stb. mely szerént valamit czélirányosan tenni, véghez vinni, melyhez alkalmazkodni kell. Zsinórmértékül szolgáljanak e következő szabályok. | |||
* | |||
| (zsinór-ocs-ka) l. ZSINÓRKA. | |||
* | |||
| (zsinór-os) mn. tt. zsinóros-t, v. ~at, tb. ~ak. Zsinórral kivarrott, czifrázott, borított, sujtásozott. Zsinóros nadrág, csizmaszár, sipka, dolmány, szűr, mellény. Továbbá, zsinórral megkötött, zsinóron lógó. Zsinóros pipaszár. Zsinóros óra stb. | |||
* | |||
| (zsinór-os-an) ih. Zsinórral kivarrtan, czifrázottan stb. V. ö. ZSINÓROS. | |||
* | |||
| (zsinór-oz) áth. m. zsinóroztam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Zsinórral borít, beszeg, czifráz, kivarr, sujtásoz, megköt. A magyar szabásu, öltönyöket zsinórozni. 2) Zsinórral megfojt. 3) Gúnyos átv. ért. mondják vendéglősökről, pinczérekről, kik vendégeiket nagyon meghuzzák, zsarolják koppasztják. | |||
* | |||
| (zsinór-oz-ás) fn. tt. zsinórozást-, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit v. valakit zsinóroznak; különösen a törököknél halálbüntetés, vagyis zsinórral megfojtás. | |||
* | |||
| (zsinór-oz-at) fn. tt. zsinórozat-ot, harm. szr. ~a. Öltönyökre, vagy más varrási mívekre varrott zsinórok öszvege; zsinórokból álló czifrázat, díszmunka. | |||
* | |||
| (zsinór-verő) ösz. fn. l. GOMBKÖTŐ. | |||
* | |||
| l. ZSINÓROZAT. | |||
* | |||
| fn. tt. zsiók-ot, harm. szr. ~ja. Szegeden am. vizi dió, vízi gesztenye. - E szó vagy a magyar dió szónak toldalékos változata, mely tájdivatosan, különösen a barkóknál: gyió; mintha volna gyiók; vagy pedig az az arab-török dsevz v. dseviz szóból módosult. "Nem etették azt zsiókkal, hanem korpával." (Dugonics Jolánka, 49. 1.) Máskép l. SULYOM. | |||
* | |||
| falu Gömör m.; helyr. Zsip-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| falu Somogy m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| puszta Somogy m.; helyr. Zsippó-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (1) fn. tt, zsir-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. 1) Azon fehéres, vagy sárgás, enyekes, ideg nélküli, s ennél fogva érzéketlen részek az állati testben, melyek a fölösleges tápnedvektől elválnak, s vékony hártyával behúzódnak, milyenek különösen a háj, fodorháj, szalonna, faggyú; különösen az állati testtől elválasztott s kifőzőtt vagy kiolvasztott állapotban. Disznózsír, ludzsir, kutyazsir, nyulzsir, halzsir. Fris, olvasztott, avas zsir. Zsírral főzni, sütni, kirántani, berántani valamit. Zsirral kenni, bemocskolni holmit. 2) Átv. kövér, ragadós, nyálkás, olajos nedv, mely bizonyos növények, vagy ásványokból kiszivárog, vagy azok fölszinét ellepi. p. ganaj zsirja, dohány zsirja, zsirkő, zsirbogár, repülő zsir, gyógykenőcs neme, hamuzsir stb. 3). Képes kifejezéssel valaminek java, sikeres, televényes, tápláló része; valakinek testi, anyagi, szellemi ereje. Föld zsirja. Kihuzni a föld zsirját. Saját zsirjába fúl, táplálkozás, tulbőség által elvész. Kiszíni a haza zsirját. Az uzsorások mások zsirján élősködnek. 4) Boszorkányzsir, babonás kenőcs, melylyel ha valaki hónalját és talpát megkeni, a balga hitüek szerént, a hová tetszik, elrepül.
Menyiben a zsir olvadékony, enyekes testet jelent, alapfogalomban rokonok hozzá a magyar ír kenőcs, író, a vajnak sűrű leve, nyir, nyirok, nyers (nyirs) és virics. Egyébiránt rokon vele a görög stear (sztear = Fett), honnan a stearin-gyertya; továbbá a persa sír (am. tej). Miklosichnál ezt olvassuk: ir Mast neuslavisch, ír čech; slovakisch, ire pingvedo russisch. Jancsovicsnál (mint szlovák szó) nem jön elé. | |||
* | |||
| (2) falu Abauj m.; helyr. Zsir-ra, ~on, ~ról; v. ~ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| falu Sopron m.; helyr. Zsirá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsir-ad-ék) fn. tt. zsiradék-ot, harm. szr. ~a. Általában minden zsirnemű, vagy amit az ételek készitéséhez zsir helyett használnak, p. a vaj, az olaj. Elfogyott a zsiradéka, se zsirja, se szalonnája, se hája, se vaja stb. nincsen. | |||
* | |||
| (zsiradék-áru) ösz. fn. Zsiradékféle áruczikk. | |||
* | |||
| (zsinadék-vásár) ösz. fn. Zsiradéknemüek eladása. | |||
* | |||
| v. ~ÁROS, (zsiradék-árus v. ~áros) ösz. fn. Aki zsirt, szalonnát, vajat stb. vagyis általán véve zsiradékot árul. | |||
* | |||
| (zsiradék-vásár) ösz. fn. 3) Zsiradék adása-vevése. 2) Vásárhely, melynek egyik fő, vagy különös áruczikkeit zsiradék-neműek, u. m. szalonna, olvasztott zsír stb. teszik. | |||
* | |||
| székely tájszó és fn.; máskép ugyanott: zsillamat; l. ezt. | |||
* | |||
| (zsir-any) fn. tt. zsirany-t, tb. ~ok. A zsirnak az olajos részektől megtisztitott szilárd anyaga, melyből a zsiranygyertyákat (Stearinkerzen) készitik. Némelyek faggyany-nak nevezik. l. FAGGYANY. | |||
* | |||
| (zsír-áru) ösz. fn. l. ZSIRADÉKÁRU. | |||
* | |||
| (zsir-atlan) mn. tt. zsiratlan-t, tb. ~ok. A minek zsirja nincsen, sem tulajd., sem átv. ért,. véve; sovány, nem hizott; terméketlen, meddő. Zsiratlan sörtés, lúd. Zsiratlan föld. Továbbá, amit zsirral el nem készitettek, le nem öntöttek, be nem kentek, be nem rántottak, izessé, csúszóssá nem tettek; száraz, fojtós. Zsiratlan pogácsa, rétes, metélt, csusza, pirítos. | |||
* | |||
| (zsir-bogár) ösz. fn. l. ISTEN TEHeNKÉJE. | |||
* | |||
| (zsir-folt) ösz. fn. Folt, vagy pecsét, vagy mocsok, mely a ruhán, vagy más testen, rácseppent zsirtól támadt, és látszik. A ruhából, szövetből, padolatból kivenni a zsirfoltokat. | |||
* | |||
| (zsir-foltos) ösz. mn. Amit zsirfolt vagy foltok mocskitanak. Zsirfoltos kalap, sipka, asztal, ruha. "Félretaszitja fején zsirfoltos házi sipakját." (Versegi, Baktai paraszt.) | |||
* | |||
| (zsir-gödör) ösz. fn. Vadászok nyelvén a borz farkának tövében levő nyilás, melyet téli barangolásában szopogat. | |||
* | |||
| (zsir-ka) kicsinző fn. tt. zsirkát. Göcsejben jelent kisütött szalonnaszeletet. | |||
* | |||
| (zsírkő) l. SZALONNAKŐ. | |||
* | |||
| v. ~NEMÜ. (zsir-nemű) ösz. mn. Általán, minden zsírféle, vagy zsirhoz hasonló. Zsirnemű kövérség, nedvek, olajok, kenőcsök. | |||
* | |||
| (zsír-os) mn. tt. zsíros-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Kövér, hájas, faggyas, szalonnás testű, belrészű, zsirral bevont, zsirral bővelkedő. Zsiros hús, koncz, falat. Zsíros disznó, lud. 2) Amit zsirral főztek, sütöttek, leöntöttek, kirántottak, berántottak. Zsiros káposzta, pogácsa, gombócz, csusza, derellye, kása. Zsiros étkek. Szélesb ért. ide veszik a vajast is. 3) Zsírral bekent. Zsírtól foltos, mocskos. Zsiros kötény, padolat. Zsiros tarisznya v. táska. Zsiros száju átv. értelemben is: aki a zsíros ételt szereti. Közmondatok: Aki sok zsírost eszik, elcsapja a hasát. A zsiros borsó elcsapta a gátot. Addig tart a barátság, mig zsiros a konyha. Sokszor a zsiros táskából ugrik ki a szép kalács. Ezen közmondat: sovány de zsiros, ellentétes szójáték. 4) Zsirnemű, vagy zsirhoz hasonló nedvekkel bővelkedő, olajos; földre vonatkozva am. televényes, sikeres, trágyázott. Zsiros szántóföldek. | |||
* | |||
| (zsír-os-an) ih. 1) Zsírral készítve, megzsírozva. Zsírosan, szereti az ételt. 2) Zsírral bekenve, bemocskolva, zsírfoltos állapotban. Zsirosan viseli a ruhát. Amit tisztán kapott, zsirosan adta vissza. | |||
* | |||
| (zsír-os-it) áth. m. zsírosít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Zsírossá, kövérré, hájassá, faggyassá tesz, hizlal. A makkolás, kukoriczaevés zsírosítja a disznót. Átv. a földet televényessé, termékenynyé teszi, trágyázza. V. ö. ZSÍROZ. | |||
* | |||
| (zsir-os-ít-ás) fn. tt. zsirosítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által zsírosítanak valamit. V. ö. ZSÍR. | |||
* | |||
| (zsir-os-od-ás) fn. tt. zsirosodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A test növekedési állapota, midőn zsirosodik; kövéredés, faggyasodás, hájasodás, szalonnásodás. V. ö. ZSÍROSODIK. | |||
* | |||
| (zsír-os-od-ik) k. m. zsírosod-tam, ~tál, ~ott. 1) Zsírja növekedik, szaporodik, u.m. hájasodik, faggyasodik, szalonnásodik, illetőleg hízik, kövéredik. 2) Zsírtól foltosodik, mocskosodik. Zsirral bánónak keze, ruhája zsírosodik. | |||
* | |||
| (zsír-os-ság) fn. tt. zsirosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Zsiros állapot, vagy tulajdonság, illetőleg hízottság, kövérség, hajasság, faggyasság. 2) Zsírtól származó mocskosság, foltosság. V. ö. ZSÍROS. | |||
* | |||
| (zsír-oz) áth. m. zsíroz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Az ételt zsírral elkészíti, zsírral leönti, leforrázza, bekeni stb., hogy azt izessé, csuszóssá tegye. Zsírozni a kását, csuszát. Vajazd meg neki, zsírozd meg neki, hadd legyen, jó ize. (Népd.). 2) Zsírral mocskoz, foltoz, mázol. Bezsírozni a kezeket, az asztalkendőt, a ruhát. 3) Átv. ért. a földet trágyázza. | |||
* | |||
| (zsir-oz-ás) fn. tt. zsírozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által zsíroznak valamit. V. ö. ZSÍROZ. | |||
* | |||
| (zsír-pěcsét) l. ZSÍRFOLT. | |||
* | |||
| (zsír-piacz) ösz. fn. Piacz, melyen zsírnemüeket, u. m. olvasztott zsírt, szalonnát, hájat árulnak. | |||
* | |||
| (zsír-pille) ösz. fn. 1) A zsiradékot meglepni szerető, s azon éldegélő pillefaj. 2) Kövéres hólyagcsa, mely néha a víz szinén uszkálni látszik. | |||
* | |||
| (zsír-sav) ösz. fn. Vegyészi ért. sav, melyet a zsíros állati részekből vonnak ki. | |||
* | |||
| (zsír-savas) ösz. fn. Zsírsavat tartalmazó. Zzirsavas állati részek. | |||
* | |||
| (zsír-sejt) ösz. fn. Sejt nemü részecske az állati zsírban. | |||
* | |||
| (zsír-talan) l. ZSÍRATLAN. | |||
* | |||
| l. ZSIZSKU, és ZSIZSIK. | |||
* | |||
| fn. tt. zsitár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Kriza J. szerént Kereszturfiszékben am. határpásztor; Gyarmathi S. szerént am. marhahajtó, máskép: zsibtár, románul: zsitáru. | |||
* | |||
| ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Somogy m.; helyr. Zsitfá-ra, ~n, ~ról. Némely kiejtés szerént pl. Kresznericsnél: Zsitva. | |||
* | |||
| puszta Somogy m.; helyr. ~major-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| falu Szala m.; helyr. Zsitkócz-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsittin-be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| falu Trencsin m.; helyr. Zsittná-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| 1) l. ZSITFA. 2) Folyó Komárom megyében, mely Nyitra és Bars vármegyék közt határt csinálva, Udvardnál ömlik a megyébe és Zsitvatőnél szakad a Dunába. Ennek torkolatánál (in castris inter Danubium et fluvium Sitva positis) köttetett 1606-ik évi nov. 11-ikén II. Rudolf császár és a török szultán között az úgy nevezett Zsitvatoroki Béke, mely a magyar Törvénytárba is be van igtatva. | |||
* | |||
| falu Bars m.; helyr. ~Gyarmath-on, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| puszta Komárom m.; helyr. Zsitvatő-re, ~n, ~ről. | |||
* | |||
| falu Bars m. helyr. ~újfalu-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| zsivaj, zsivajog stb. szók gyöke. Egyezik zsib gyökkel. l. ZSIB, (1). | |||
* | |||
| (zsiv-aj) fn. tt. zsivaj-t, tb. ~ok. Beszélő, nevetkérező, lármázó, versenygő több embernek kevert, homályos hangja, tompa moraja.
"S távolról haj! már hallható, S közelítni gyanitható A töröknek robajja, Vért zsomjazó zsibajja. Kisfaludy S. (Dobozi Mihály és hitvese). | |||
* | |||
| (zsiv-aj-og-ás) fn. tt. zsivajgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Több egyszerre beszélőnek, versenygőnek zavaros szózata; zsibongás. V. ö. ZSIB, (1); és ZSIBONGÁS. | |||
* | |||
| (zsiv-aj-og-ó) mn. tt. zsivajgót. Akik zsivajognak, zsibongva beszélnek, versenygenek. Zsivajgó nép, gyermekcsoport. | |||
* | |||
| (zsiv-aj-og) gyak. önh. m. zsivajog-tam, ~tál, v. zsivajg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. ~ni, v. zsivajgani, zsivajgni. Zavaros, egymás szavába vágó hangon kiáltoz, zsibong. | |||
* | |||
| l. ZSIVAJGÁS. | |||
* | |||
| fn. és mn. tt. zsivány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Pusztákon, erdőkben tanyázni, s kalandozni szokott utonálló, rabló; máskép: bajnyik v. bujnyik. V. ö. HARAMIA. Szélesb és valamivel szelidebb ért. gonosz, csaló, ravasz, húzavona, furfangos. Nagy zsivány ő kelme. Zsivány uzsorás. Engem ugyan rászedett a zsivány.
Mennyiben a zsiványok pusztákon s erdei magányokban szoknak bujdokolni; innen valószinü, hogy a zsiványnév a pusztát jelentő sivány, sivatag szókkal egy eredetű, s tulajdonkép pusztait, pusztai bujdosót jelent. Képeztetésre hasonlók hozzá: hitvány, mokány, silány, sovány, szökevény stb. | |||
* | |||
| (zsivány-barlang) ösz. fn. Pusztai vagy erdei barlang, illetőleg rejtekhely, melyben zsiványok tanyáznak. Szélesb ért. akármely ház, melyben az egy czimboraságba tartozó tolvajok, rablók bujósdi menhelyet kapnak. | |||
* | |||
| (zsivány-fészěk) ösz.fn. 1) l. ZSIVÁNYBARLANG. 2) Oly helység, vagy vidék, erdőség v. pusztaság, hol sok zsivány, tolvaj, rabló tartózkodik, hol a zsiványság apáról fiúra száll. | |||
* | |||
| (zsivány-had) ösz. fn. Zsiványok csoportja; különösen valamely család, melynek tagjai zsiványok, zsiványkodásból élnek. | |||
* | |||
| (zsiv-ány-kod-ás) fn. tt. zsiványkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Zsivány életmód gyakorlása; rablóskodás, haramiáskodás. V. ö. ZSIVÁNYKODIK. | |||
* | |||
| (zsiv-ány-kod-ik) k. m. zsiványkodtam, ~tál, ~ott. Zsivány életmódot űz; utonállással, rablással foglalkodik; tolvajkodik, haramiáskodik. | |||
* | |||
| (zsivány-nyelv), l. TOLVAJNYELV. | |||
* | |||
| (zsíványság) fn. tt. zsiványság-ot, harm. szr. ~a. Élet- vagy keresetmód, melyet a zsiványok, mint olyak gyakorolnak; útonállás, rablás, fosztogatás, tolvajság. Zsiványt v. zsiványkodást bélyegző tett. | |||
* | |||
| (zsiv-ány-ul) ih. Zsiványok módjára, rabolva, fosztogatva | |||
* | |||
| l. SIVÍT; SIVÍTÁS. | |||
* | |||
| természeti hang mely különösen a forrásban levő zsirnak vagy más nedvnek, olvadéknak, továbbá a nyirkos fa égésének ilyetén hangját utánozza, máskép: izs, bizs, pizs, sis, honnan e rokon jelentésü származékok: zsizseg, zsizsěrěg, izsěg, bizsěg, izsěrěg, bizsěrěg, pizsěg, pizsěrěg. V. ö. ZSIZSIK. | |||
* | |||
| (zsizs-ěg) gyak. önh. m. zsizsěg-tem, ~tél, ~ett. Zsizs-féle hangokat hallatva forr, vagy ég. Zsizseg a tüzön olvasztott zsir, vaj, háj. Zsizsegve ég a nyirkos fa. V. ö. ZSIZS. | |||
* | |||
| (zsizs-ěg-és) fn. tt. zsizsěgés-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. Holmi égő forrásban levő folyadéknak, vagy tűzre tett nyirkos fának zsizs-féle folytonos hangja, zsizsergése, sisergése. | |||
* | |||
| (zsizs-ék) fn. tt. zsizsék-et, harm. szr. ~je. Kemenesali szó; l. ZSIZSIK. | |||
* | |||
| falu Szala m.; helyr. ~szer-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| (zsizs-ěr-ěg) gyakor. önh. m. zsizsěrěg-tem, ~tél, zsizsěrg-ětt. Erősebben hallatszó zsizsěr hangot adva forrong, vagy ég. Zsizsereg a zsír a serpenyőben. | |||
* | |||
| (zsizs-ěr-ěg-és) fn. tt. zsizsěrgés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A tűztől forró folyadéknak, vagy égő nyirkos fának zsizser-féle hangzása; bizsergés, sisergés. | |||
* | |||
| (zsi-zsi v. zsi-zse) iker. fn. tt. zsizsi-t, tb. ~k. Igy nevezik dajkanyelven, vagyis gyermekbeszédben a tüzet. Ne bántsd fiam, zsizsi, megéget. A zsizseregve égő tűznek természeti hangját utánozza s egyike azon szavainknak, melyek gyermeknyelven szoktak eléfordúlni, milyenek: tütü, ital, víz; papa, pép, étel; bibi, seb, fájás; csecse, szép; kaka, csúnya, rosz; cziczi, csecs; pipi, tyúk, csibe; gag, lúd; czoczo, ló; gyagya, madárfaj, s több más. Sínai kuan-khua nyelven zsí napot, mint tüzelő testet jelent. Sü-l, sü-t szók eleme is egyezík a zsi gyökkel. | |||
* | |||
| (zsizs-ik) fn. tt. zsizsik-ět, harm. szr. ~je. Pilleférgek faja, melyek a magtárakban tenyészni, és a gabonában s hüvelyes veteménymagokban, p. borsóban, lencsében nagy kárt szoktak tenni. Van fehér, fekete és vörös zsizsik.
Hangváltozattal: zsuzsok, zsüzsök, zsizsék, és zsisku v. zsizsku, a gyöke zsizs rokon az élénk mozgásra, pesgésre vonatkozva izseg, pizseg, bizseg, nyüzsög szókhoz, mennyiben a zsizsik is elszaporodván csak ügy pizseg és nyüzsög. Egyezik gyökben a héber szosz (tinea), hellen shV (Motte) szókkal. "Sunt, qui derivent a (szúsz) exsultare" (Eichorn-Winer). Miklosich ezt irja róla: "iak serb. Wurzel ist ug in der Bedeutung summen, daher ursprünglich ein summendes Thier; mit derselben Wurzel hängt vielleicht rum, iganie insectum zusammen, obwohl auch ivine insectum bedeutet. | |||
* | |||
| (zsizs-ik-ěs) mn. tt. zsizsikěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Amiben zsizsikek teremnek, pizsegnek. Zsizsikes gabona, lencse, borsó. | |||
* | |||
| (zsizs-ik-ěs-ěd-és) fn. tt. zsizsikěsědés-t, t.b. ~ěk. harm. szr. ~e. A gabonának romlandó állapota, midőn zsizsik esik bele. | |||
* | |||
| (zsizs-ik-ěs-ěd-ik) k. m. zsizsikěsěd-tem, ~těl, ~ětt. Zsizsikessé lesz, a zsízsik bele esik. Zsizsikesedik a gabona, ha nedves helyen tartják, ha nem forgatják, nem szellőztetik. | |||
* | |||
| l. ZSISKU és ZSIZSIK. | |||
* | |||
| mn. és fn. tt. zsobrák-ot, harm. szr. ~ja. Fösvény v. zsugori ember, ki alávaló módon, csalva stb. gyűjti vagyonát, s azt mintegy markában szorítva tartja, belőle se magára se másra nem költ. A zsobrák ember még azt is sajnálja, amít megeszik. (Km.). Néhutt: zsibrák, zsubrák, zsubri és sobrák. Régi iratokban eléjön koldus értelemben. "Értetted szerelmes fiam én tőlem sokszor, hogy az Szered Gáspár engemet sobrákká tön annyira, hogy az sok adósságból ennyi örökségh után fel nem vehettem magamath, merth én tőlem... hamissan tolvajsággal másfél ezer forintára marhánkoth vetete el." Levél 1550-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 68. 1.).
Úgy látszik, hogy a szláv zsebrák-ból kölcsönöztetett, mely koldust jelent, mint föntebb sobrák is. "Zebrák mendícus čechisch, debrati serbisch. (Miklosich.). De ez nem egészen ütvén össze a szokott mai jeletéssel; innen némely vélemény szerint sobrák v. zsobrák a sovárg v. sovárgó szónak változata volna. Ha ez áll: akkor kettős eredetű zsobrák-ot kellene föltennünk. | |||
* | |||
| puszta Abaúj m.; helyr. Zsobrák-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| Molnár Albertnél am. (kerti) koriándrom; (Éder kiadásában: sobrákkorifű nyomdahiba lesz.) Diószegi-Fazekasnál mint népies szó így van írva: sobrabori; máskép szintén népiesen: kolandrán, czigánypetrezselyem. | |||
* | |||
| (zsobrák-ság) fn. tt. zsobrákság-ot, harm. szr. ~a. Piszkos, kuporgató, zsugorgató fösvénység. | |||
* | |||
| (zsobrák-ul) Zsobrák módon fösvényen, zsugorilag. | |||
* | |||
| l. ZSÓFIA. | |||
* | |||
| női kn. tt. Zsófiát; kicsinezve: Zsófi tt. Zsófit. Hellen-latinul sophia, am. bölcseség. | |||
* | |||
| ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Borsod m.; helyr. Zsolczá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| fn. tt. zsold-ot, harm. szr. ~ja. Széles ért, díj, bér, melyet valakinek az általa tett szolgálatért fizetnek; továbbá valamely tettért vett jutalom, avagy büntetés. "A bűnnek zsoldja a halál." (Sz. Pál. Rom. VI. 23. Káldi.). Szorosb ért. azon határozott díj, melyet a hadi szolgálattevő személyeknek, vagyis katonáknak adni szokás. Kijár a zsoldja. Fölemelni, leszállítani, pontosan fizetni, elhúzni a katonák zsoldját. Átv. szolgálat. Idegen hatalom zsoldjába állani.
Idegen eredetü szó; olaszul: soldo, francz. solde, spany. sueldo, németül Sold stb. Eredetije a latin solvo-tól: solutio. | |||
* | |||
| (zsold-nap) ösz. fn. Határozott nap, melyen a katonák járandósági zsoldján fizetik. | |||
* | |||
| (zsold-os) mn. tt. zsoldos-t, v. ~at, tb. ~ak. Aki zsoldot húz, akinek zsoldot fizetnek, zsoldért, bérért szolgáló. Zsoldos hadak, seregek. Mint önálló fn. jelent ily fizetéses, vagyis dijért szolgáló személyt, s ekkor többese ~ok. Zsoldosokat toborzani, fogadni. Zsoldosokat vezetni az ellenségre. Gúnyos értelemben aki fizetésért nem helyeselhető tettre vagy tettekre is kész és képes. | |||
* | |||
| fn. tt. zsolnát. 1) Kúszó rendi harkályfaj. (Grünspecht.) l. KÜLLÖ, (1) alatt.
"A zsolna is ha férget fog magának, Féltékenyen körülnéz s azt hiszi, Hogy a világon ez legjobb falat." Madách Imre. (Az Ember Tragoediája). E madárnak sárgazöld tollai vannak, s innen valoszinü, hogy a magyar zöld vagy tót zeleni szókkal egyeredetü. | |||
* | |||
| mezőváros Trencsén vármegyében; erdélyi falu Besztercze vidékében: helyr. Zsolná-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| falu Nyitra m.; helyr. ~faluba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| fn. tt. zsolozsmát. Régies szó. Máskép: solosma, solozsma, szolosma, szolozsma. hourek és Dankovszky szerént eléjön a szláv nyelvben is, de se Mikloschich se Jancsovics nem emliti, Jancsovicsnál csak mint magyar szó van meg, ,ária' értelmezéssel. Mint ,solosma' szónál megérintettük, eredetije a hellen-latin celeusma (xleusma = Zuruf, Ermunterung, Geheisz, Befehl, Gebot. Rost szótára) Páriz-Pápainál: felkiáltás, üvöltéssel valamire kiáltás, inditás. Fabri Thesaurusában pedig a következő foglaltatik: "Celeusma, clamor nautarum, quo se hortabantur facientes opus ad remos, Schiffgeschrei... 2) (másodszor) Christianis pro celeusmate hymni et psalmi fuerunt, quos saepe repetitie vocibus Halleluja et Amen canere solebant." A magyarban is leginkább ez utóbbi értelemben fordul elé, mint szent ének. "E nömös doktor nagy sok könyveket szerze, és miséket, szolozsmákat, melyek az ő egyházába mind ez ideig olvastatnak." Debreczeni Legendásk. 20. 1.
"De nem használ miseszolgáltatásunk Utálatos sok zsolozsmatartásunk." Feddő Ének a XVI. századból. (Thaly K. gyüjteménye). l. még SOLOSMA. | |||
* | |||
| a névtelen jegyzőnél Zolta, a Budai kronikában Zoltan, Árpád fia, és Taksony atyja (Arpad genuit Zoltan, Zoltan genuit Taxun. Chronicon Budense). Mongol nyelven zoltai v. dzoltai v. Bálinti szerént az ai ikerhang a kiejtésben á-vá olvadván össze, zoltá am. szerencsés, zol v. dzol szótól, mely am. szerencse s jakut nyelven is eléjön. | |||
* | |||
| mezőváros Pest Zsolt m.; helyr. Zsoltra, ~on, ~ról. Más kiejtéssel: Solt. | |||
* | |||
| fn. tt zsoltár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Igy neveztetnek szent Dávid proféta énekei, szám szerint százötvenen; hellen-latinul psalmo am. énekelek, ettől lett psalma v. psalmus, azaz, ének szent ének, és psalter-ium, énekekből álló gyüjtemény, s az utóbbiból módosult magyarosan zsoltár a magyar ajkuak nehéz kiejtésü psaltér helyett. Zsoltárokat énekelni.
"Szivvidámitásra Isten a bort adta, Amint a zsoltárban szent Dávid mondotta." Lakadalmi vőfélvers. | |||
* | |||
| (zsoltár-ének) ösz. fn. Ének, melynek tárgya, illetőleg szövege valamely zsoltár. | |||
* | |||
| (zsoltár-éneksés) ösz. fn. A zsoltároknak ájtatos egyházi énekszóval elzengése. Kresznerics szerint Szili püspöknél: zsoltárlás. | |||
* | |||
| (zsoltár-éneklő) ösz. mn. Aki zsoltárokat énekelve ájtatoskodik, Zsoltár éneklő hívek, szerzetesek. | |||
* | |||
| (zsoltár-író v. ~költő) ösz. fn. Szoros ért. Dávid proféta, mint a bibliai szent zsoltárok szerzője. Szélesb ért. aki azokhoz hasonló szellemü szent énekeket szerez. | |||
* | |||
| (zsoltár-könv) ösz. fn. Az ó szövetségi Bibliának azon könyve, mely Dávid proféta zsoltárait, számra százötvenet, foglalja magában. Továbbá, templomi ájtatos használatra készitett, a hangjegyekkel ellátott könyv, melyből a buzgó hivek, szerzetesek stb. szent zsoltárokat énekelnek. | |||
* | |||
| (zsoltár-ol-ás) fn. tt. zsoltárlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. l. ZSOLTÁRÉNEKLÉS. | |||
* | |||
| (zsoltár-ol) önh. m.; zsoltárolt. Zsoltárokat zengedez, énekel. V. ö. ZSOLTÁRÉNEKLÉS. | |||
* | |||
| (zsoltár-os) mn. tt. zsoltáros-t, v. ~at, tb. ~ak. Zsoltárokat tartalmazó, vagy amiben zsoltárokat énekelnek. Zsoltároskönyvek. Zsoltáros ájtatosság, vecsernye. | |||
* | |||
| (zsoltár-oz); ZSOLTÁROZÁS, (zsoltár-oz-ás) l. ZSOLTÁROL; ZSOLTÁRLÁS. | |||
* | |||
| fn. tt. zsoltinát. Növénynem az együttnemzők seregéből s egyenlőnősök rendéből; vaczka szőrös, vagy polyvás; fészke hengerded, hegyes, de tövistelen födelékü pikkelyekkel; bóbitája pelyhes, vagy sertefogas; virága veres, ritkán fehér. (Serratula).
Talán ezen serratula szóból módosult. ismertebb fajai: festő zs. (serr. tinctoria), népiesen: festőfű, fürészlevelű fű v. csak zsoltina; aszottas zsoltina (serr. arvensis), népiesen: aszottas, zabtövis. | |||
* | |||
| (zsoltina-bárcs) ösz. fn. A bárcsok neméhez tartozó növényfaj, levelei láncsásak, szemszőrösek, alul borostásak; gyökérlevelei kikanyarítottak; szára elágazó; fészkének pikkelyei hosszudad láncsásak, kigörbült végűek, szálkahegyűek. (Cnicus Serratuloides. Waldstein. Carduus serr. Linné. Gönczy Pálnál: cirsium pannonicum). | |||
* | |||
| fn. tt. zsólyát. Faczipő. A német Sohle szóból módosult. | |||
* | |||
| l. ZOMÁNCZ. | |||
* | |||
| törzs, melyből zsombék v. zsombik v. zsombok, és zsomboly szók származnak. Egyezik homp, és rokon domb szóval. | |||
* | |||
| l. ZSOMBIK; ZSOMBIKOL; ZSOMBIKOS. | |||
* | |||
| (zsomb-ik) fn. tt. zsombik-ot, harm. szr. ~ja. 1) Igy nevezzük az ingoványos, söppedéken, semlyékes, lápos, mocsáros réteken, lapályokon helylyel közzel földomborodó hantokat, s a vízi növények gyökerei körül és gyökereiből képződött, valamivel szilárdabb állományu dombocskákat. Zsombikról zsombikra hágva járni, átmenni az ingoványon. 2) A réteken, legelőkön befüvedzett vakandturás. 3) Néhutt igy nevezik a földomborodott hangyafészket is: hangyazsombik. (Szabó D.)
Változattal; zsombék, zsombok, zsombély, zsámbok, honnan Zsámbokrét helynév = zsombikrét. Rokon vele jelentésben handsék. Törzse zsomb egy eredetü homp, s rokon domb szóval. V. ö. TOMBÁCZ. Képeztetésre hasonlók hozzá: szurdék v. szundik v. szurdok, továbbá poczik, kuczik stb. | |||
* | |||
| (zsombik-fű) ösz. fn. Mocsárfű, mely a zsombikokon szokott teremni. | |||
* | |||
| (zsomb-ik-ol) áth. m. zsombikolt. Zsombikkal, vagy gyepes hanttal kirak, kijelöl határol valamit, hancsikol. A rétek, legelők határait, az utak mellékét zsombikolni. V. ö. HANCSIKOL. | |||
* | |||
| (zsomb-ik-os) mn. tt. zsombikos-t, v. ~at, tb. ~ak. Aminek fölszinén itt-ott zsombikok emelkednek; továbbá, vakandturásos. Zsombikos láp, semlyék, ingovány, rét, legelő. | |||
* | |||
| l. ZSOMBIK. | |||
* | |||
| (zsombok-rét) ösz. fn. Zsombikoktól hoportosan ellepett rét. Egy jelentésüek, vele a Zsámbokrét nevü helységek. | |||
* | |||
| (zsomb-oly) fn. tt. zsombolyt tb. ~ok, harm. szr. ~a. L. ZSOMBIK. Képeztetésre hasonló ezen rokon gyöküekhez: gomboly, gömböly, csomboly. | |||
* | |||
| mváros Torontál m.; helyr. Zsombolyon, ~ra, ~ról. Máskép: Zsombolya, helyr Zsombolyá-n, ~ra, ~ról. (Németül: Hatzfeld). | |||
* | |||
| l. ZSOMBOLY. | |||
* | |||
| fn. tt. zsombor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. 1) A négy főbbhímesek seregébe és táskások vagy beczősök rendébe tartozó növénynem; csészelevelei és szirmai szétnyilnak; beczője némely fajokban csak táskaforma, többekben hosszu, sugár, feszes; kopácsi alúlról hasadnak föl és egyenesek. (Sisymbrium). 2) l. ZSÓMPOR.
Úgy látszik, hogy e név a hellen latin eredetiből (sisymbrium) képeztetett; ámbár az is lehető, hogy a zsombik szóval egy származásu, minthogy némely fajai tavakban, zsombékos mocsárokban tenyésznek. | |||
* | |||
| férfi kn. tt. Zsombort. Máskép Zombor. Latinosan: Somborius. | |||
* | |||
| (zsombor-og-ás) fn. tt. zsomborgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kunyorálás. V. ö. ZSOMBOROG. | |||
* | |||
| (zsombor-og) önh. m. zsomborog-tam, ~tál, v. zsomborg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. zsomborogni, v. zsomborg-ani v. ~ni. Győr vidéki szó, s am. kunyorálva, kéregetve forgolódik valaki körül. Máskép l, SOMPOLYOG, SOMPORDÁL. | |||
* | |||
| fn. tt. zsombor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Dunán túl, a nyugoti megyékben divatos szó, s jelent kenyérszakasztó kosarat, vagy véka nagyságu szalmakosarat. Hihetőleg a szomszéd németektől, vagy hienczektől kölcsönözött, s magyarossá alakított Simperl. | |||
* | |||
| (zson-og) gyak. önh. m. zsongott, htn. ~ni, v. ~ani. 1) A dong igének valamivel lágyabb változata. Zsonganak a méhek. 2) A zseny ige mély hangú módosúlata. Ily értelemben olvassuk a ,Koszorú'-ban: életre zsong. V. ö. ZSĚNGE. | |||
* | |||
| fn. tt. zsongot. Újabbkori szó, az élettani érteményű hellen-latin tonus kifejezésére, mely az izmok, idegek stb. szilárd, rugalmas feszességét (németül: Spannung, Spannkraft) jelenti. Rokon az új, fiatal erő s élénkség fogalmát rejtő zseny szóval, s hihetőleg a zsongáta szónak is törzse. Valamint a föntebbi hellen-latin tonus nem annyira a hangot jelentő latin tonus szóval azonos hanem inkább teínw, tendo (azaz, kinyújtom, kifeszítem) szók származéka: úgy e magyar zsong szó is közelebb ily értelemben veendő. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy valamely hangoztatott tárgynál pl. a hegedű-, zongorahúrnál is hangadásra szintén bizonyos rugalmasság, feszitettség kivántatik. Ily feszesitő, közelebbről: élénkitő, ujitó erő rejlik a zseng szóban is. V. ö. ZSĚNG. | |||
* | |||
| (zson-og-ás) fn. tt. zsongás-t, tb. ~ok, hrm szr. ~a. Lágy, vékony dongás, csendes zugás.
"Hadd nyugodjam erdők árnyán, Hadd-nyugodjam magas bérczen, Hol a lég és föld zsongását Menydörgés kiáltja túl." Gyulai P. V. ö. ZSONG, (1). | |||
* | |||
| fn. tt. zsongátát. Dunán túli különösebben balatonmelléki és kemenesali tájszó. Am. zsendicze, l. ezt. Származására nézve vagy a felhangu zsengicze=zsengitő, vagy a zsongít, régies képzővel zsongajt igéből am. zsongajtó, zsongitó azaz feszesitő v. erősitő, újitó, élénkitő vagy elevenitő. | |||
* | |||
| ikerített önh. m. zsongott-bongott, htn. zsongani-bongani, v. zsongni-bongni. Ismételve vagy folytonosan zsong. | |||
* | |||
| (zsong-erő) ösz. fn. Az izmok inak szilárd, rugalmas feszességü ereje. V. ö. ZSONG, (2). | |||
* | |||
| (zsong-it) áth. m. zsongít-ot, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Feszessé, rugalmassá tesz, illetőleg élénkít, erősit, szilárdít. | |||
* | |||
| (zsong-it-ó) mn. tt. zsongitó-t. A mi zsongít, élénkit, szilárdit, feszesit. V. ö. ZSONGÍT. | |||
* | |||
| (zsong-szer) ösz. fn. Mindennemü szerek, gyógyszerek, melyek az izom-, idegrendszert szilárddá, feszessé, rugalmassá teszik. V. ö. ZSONG, (2). | |||
* | |||
| fn. tt. zsonkil-t, tb. ~ok, v. ZSONKILNÁRCZIS (zsonkil-nárczis) ösz. fn. Növényfaj a narcziszok neméből; burka sokvirágu; piliskoronája rövid, harang- vagy félgolyóbisforma, csipkés száju; levelei félhengeresek, árrformák. Némelyek szerént: dísznárczis. (Narcisus Jonquilla.) | |||
* | |||
| l. ZSONKIL. | |||
* | |||
| gömöri tájszó; l. SAJTÁR. | |||
* | |||
| l. ZSOLTÁR. | |||
* | |||
| (Krajnikfalu) falu Bihar m.; helyr. Zsozsány-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| (zsöd-ör) áth. m. zsödört, v. zsödrött, htn. ~ni, v. zsödreni. Fonalat peder. Megfelel neki mély hangon: zsodor, sodor, s vékonyhangon: sěděr. | |||
* | |||
| erdélyi falu Csik székben; helyr. Zsögöd-re, ~ön, ~ről. | |||
* | |||
| l. ZSĚLLE; ZSĚLLESZÉK. | |||
* | |||
| stb. l. ZSĚLLÉR; ZSĚLLÉRKĚDIK; ZSĚLLÉRSÉG stb. | |||
* | |||
| l. ZSĚMLYE; ZSĚMLYÉS stb. | |||
* | |||
| puszta Veszprém m.; helyr. Zsömlér-re, ~ěn, ~ről, v. ~be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| székelyes tájejtéssel am. a közösebb divatú zömök; ugyanott zěmék és zomok is. | |||
* | |||
| l. ZSĚNDŰL; ZSĚNGE stb. | |||
* | |||
| falu Gömör m.; helyr. Zsőr-re, ~ön, ~ről, v. ~be, ~ben, ~ből. | |||
* | |||
| puszta Veszprém m.; helyr. Zsörk-re, ~ön, ~ről. | |||
* | |||
| törzse zsörtöl, zsörtölődik, zsörtös szóknak. Gyöke zsör azonos zör gyökkel. l. ZSÖRTÖS alatt. | |||
* | |||
| (zsör-t-öl) önh. m. zsörtölt. l. ZSÖRTÖLŐDIK. | |||
* | |||
| (zsör-t-öl-és) fn. l. ZSÖRTÖLŐDÉS. | |||
* | |||
| (zsör-t-öl-ő-öd-és) fn. tt. zsörtölődés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szorosabb viszonyban élők, péld. házastársak, cselédek, laktársak közötti perlekedés, surlódás, czivakodás; más kiejtéssel: zsertelődés. V. ö. ZSÖRTÖLŐDIK. | |||
* | |||
| (zsör-t-öl-ő-öd-ik) belsz. m. zsörtölőd-tem, ~tél, ~ött. Mással öszvekoczczanva, öszvezördülve perlekedik, czivakodik; más kiejtéssel: zsěrtělődik. Hangutánzó gyökből származik, valamint a hason érteményü zörgölődik. V. ö. ZSÖRTÖS. | |||
* | |||
| (zsör-t-ös) mn. tt. zsörtös-t, v. ~et, tb. ~ek. Mondják oly emberről, ki a vele szorosabb viszonyban levőkkel hamar öszvezörren, perel, czivakodik. Zsörtös feleség. Gyöke a hangutánzó zsör, azaz zör, és törzse zsört, mint hóbort, csipert, melyekből lett hóbortos, csipertes.
Miklosich a szlovák és lengyel art szóval rokonitja, de ez tréfát jelent és sehogy sem illik a magyar zsörtöl, zsörtös jelentéseire. | |||
* | |||
| l. ZSÖRTÖLŐDÉS; ZSÖRTÖLŐDIK. | |||
* | |||
| (zsör-t-ös-ség) fn. tt. zsörtösség-ět, harm. szr. ~e. Egymással öszvezördülők, czivakodók, perlekedők tulajdonsága. | |||
* | |||
| l. ZSOBRÁK. | |||
* | |||
| fn. tt. zsubrit. L. ZSOBRÁK. | |||
* | |||
| palócz tájejtési fn. l. ZSÚP. | |||
* | |||
| mn. tt. zsufát. 1) Molnár A. érteményezése szerént latinul gilvus, mely sárgaszinben menő fakót jelent, honnan zsufa lé am. sáfrányos lé. Ilyféle sárga az úgy nevezett szalmaszin is. Zsufa ló, világos, mintegy elmosódott, halvány sárgaszinű, mint a szalma. Ennélfogva hihető, hogy e szónak törzse a palócz zsuf am. zsúp, és igy zsufa = zsúpszinü. T. i. Eger tájékán a palóczok a zsúp-ot ekkép ejtik: zsuf. 2) Gyarmathi S. ,leves' szóval értelmezi és a német Suppe szóval rokonitja. A borzsufa szóban csakugyan levest (rendszerént bor-, czukor- és tojás sárgájával habart és megfűszerezett levest) jelent; midőn az, mint fn. a zsufa melléknévtől különbözni látszik. Más kiejtéssel: sufa,; l. ezt. | |||
* | |||
| fn. l. ZSUFA (1) szónál, 2). | |||
* | |||
| (zsufa-fakó) ösz mn. Lóról mondják, melynek fakó szőre homályos halvány sárgába megyen át, vagyis véleményünk szerint, a zsúp szinéhez hasonló. | |||
* | |||
| (zsufa-sárga), ZSUFASZINŰ (zsufa-színű) ösz. mnevek. l. ZSUFA. | |||
* | |||
| (zsufa-as) l. SUFÁS. | |||
* | |||
| (zsúf-ol) áth. m. zsúfol-t. Bizonyos gyűmennyiségnek egyes részeit a lehető legszükebb helyre öszveszorítja, vagy, mint különösen a pénzről mondani szokás, élére veri, egymással szoros érintkezésben hozza. Kölönösen valamely zárt téren péld. teremben, templomban, szinházban sok személyt teljes teltig öszvegyüjt, midőn azt az illető személyek megtöltik.
Véleményünk szerént átv. ért. szó a palóczos kiejtésü zsúf azaz zsúp szótól, azon hasonlat alapján, hogy ami zsúfolva van, hasonló a kévébe szoritott, kötött avagy a házfödelén tömötten összevert zsúpszalmához. | |||
* | |||
| (zsúf-ol-ás) fn. tt. zsúfolás~t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szorongásig megtöltése valamely helynek, különösen emberek, vagy más állatok sokaságával. Nagy ünnep alkalmával zsufolásig tele szokott lenni a templom. | |||
* | |||
| (zsúf-ol-t) mn. tt. zsúfolt-at. Szorongásig töltött, telidestele rakott. Zsúfolt tánczterem, szinház. | |||
* | |||
| falu Kővár vidékében; helyr. Zsugásztrá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsug-or) mn. tt. zsugor-t, tb. ~ok. 1) Aki v. ami össze van húzva, ránczosodva, görcsösödve. Zsugor tagok. Zsugor arczbőr. 2) Átv. fösvény, ki a pénz, vagyon után görcsösen, összveszorított kezekkel kap, s azt öszvekuporgatja. Szabó D. szerént magát igen megvonó, somfánál főző. Egyébiránt önállólag kevésbbé van szokásban, hanem csak származékaiban: zsugorog, zsugorgat, zsugori, zsugorodik stb.; más kiejtéssel: sugorog, sugorgat, sugori, sugorodik stb. Mi eredetét illeti, gyöke zsug nem egyéb, mint zug, szig; s az egész rokon szigor szóval. V. ö. SZIGOR. | |||
* | |||
| (zsug-or-a) mn. tt. zsugorát. L. ZSUGORGÓ, 2). V. ö. ZSUGORGAT. | |||
* | |||
| (zsug-or-ék) fn. tt. zsugorék-ot, harm. szr. ~ja. Áltatán oly test, különösen állati bőr, inak, vagy növények héjai, levelei stb., melyek rugalmas nyerseségöket elvesztvén megránczosodtak, öszvetöpörödtek, illetőleg görcs által öszvehuzódtak stb. V. ö. ZSUGOR. | |||
* | |||
| (zsug-or-og-ás) fn. tt. zsugorgást, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Az állati vagy növényi test részeinek öszvehuzódása, görcsösödése, különösen a nagy melegség vagy hidegség miatt. Fázó ember zsugorgása. 2) Átv. fösvénykedő, szegényűl szigorgó, magát öszvehuzó életmód, koplalás, tengődés. | |||
* | |||
| (zsug-or-og-at) gyak. áth. m. zsugorgat-tam, ~tál, ~ott par. ~gass. Fösvényen pénzt s más vagyont öszvegyüjtöget, takargat, kuporgat, s magánál tartogat, elköltéstől megőriz. Mennél vénebb, annál inkább zsugorgat. | |||
* | |||
| (zsug-or-og-at-ás) fn. tt. zsugorgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Pénznek más jószágnak fösvénykedő gyüjtögetése; kuporgatása. | |||
* | |||
| (zsug-or-og-ó) mn. tt. zsugorgó-t. 1) Ami zsugorog, vagyis, ránczosan, görcsösen, töpörödve öszvehuzódik; különösen aki nagy hideg miatt didereg, magát öszvehuzza. Fűtetlen szobában zsugorg szegények. 2) Átv. ért. fösvényen, szegény módon, nélkülözve éldegelő, tengődő. Zsugorgó fösvény uzsorás. Éhen szomjan zsugorgó koldus. | |||
* | |||
| (zsug-or-i) mn. és fn. tt. zsugori-t, tb. ~k, v. ~ak. Pénzt, vagyont fösvény módon gyüjtő, szük marku fösvény ember, zsubrák.
Azon i képzőjü melléknevek osztályába tartozik, melyekben gúny, csúfolódás, vagy kicsinylés alapfogalma rejlik, mint: vigyori, ácsori vicsori, kukori, lődöri, bodri, kondri, csitri, czudri, tatri, vaksi, buksi, töksi stb. Elemzésére nézve l. ZSUGOR. | |||
* | |||
| (zsug-or-i-ság) fn. tt. zsugoriság-ot, harm. szr. ~a. Piszkos, szük markú fösvénység. | |||
* | |||
| (zsug-or-ít) áth. m. zsugorít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Ránczosra, görcsösre öszvehúz, vagy töpörít. Újjait öszvezsugoritotta a görcs, a fagy, a szalonnabürkét a tűz melege. Átv. pénzt s más jószágot fösvényen öszvegyüjt, s markába szorítva tart, kuporít. | |||
* | |||
| (zsug-or-it-ás) fn. tt. zsugorítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valami zsugorodóvá tétetik; ránczositás, görcsösités, töpörítés, kuporítás. | |||
* | |||
| (zsug-or-kál) áth. m. zsugorkált. Kemenesali szó; l. ZSUGORGAT. | |||
* | |||
| (zsug-or-kod-ás) fn. tt. zsugorkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kuporgatás, szük marku fösvénykedés, szigorkodás; pénzes láda melletti éhezés, szomjazás, koplalás, rongyoskodás, fázkodás. | |||
* | |||
| (zsug-or-kod-ik) k. m. zsugorkod-tam, ~tál, ~ott. Piszkosan, szük markúan, a szükségeseket önmagától is megvonva fösvénykedik, nyomorúan tengődik. | |||
* | |||
| (zsug-or-od-ás) fn. tt. zsugorodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az állati vagy növényi testnek ránczos, görcsös, töpörödő öszvehuzódása. Újjak, karok, lábak zsugorodása. | |||
* | |||
| (zsug-or-od-ik) k. m. zsugorod-tam, ~tál, ~ott. Görcs által öszvehuzódik, töpörödik, fonnyad; gyürüsen, tekervényesen, gúzsolódva öszvemegy. Keze lába zsugorodik. Ujjai a nagy hidegtől öszvezsugorodtak. Zsugorodnak a falevelek midőn a nagy hőségtől fonnyadnak s tekerednek Zsugorodik a vén, ember arczbőre, tűzön a szalonna bürke. Összezsugorodik, mint a tengeri csiga maga hajlékában. (Km.) Átvetve: guzsorodik, vagyis gúzs gyanánt szorosra, szükre tekeredik.
Hasonló képeztetésüek: bodorodik, kondorodik, kunyorodik, göndörödik, töpörödik, pěnděredik, szěnděrědik, hentěrědik stb. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsuhány-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| falu Abauj m.;, helyr. Zsujtá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| falu Bereg m.; helyr. Zsúkó-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsug-or-og) gyak. önh. m. zsugorog-tam, ~tál, v. zsugorg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. zsugorogni v zsugorg-ani, v. ~ni. 1) Fázás miatt tagjai öszvehuzódnak; didereg. 2) Átv. fösvényen, pénze s vagyona daczára szigorog, éhezik, szomjazik, fázik; zsugori módon tengődik. | |||
* | |||
| székely tájszó. Elemezve: súgot-ol. l. SUGDOS, SUTTOG. | |||
* | |||
| hangutánzó gyök zsummog szóban és származékaiban. | |||
* | |||
| (zsumm-og) gyak. önh. m. zsummog-tam, ~tál, ~ott. Valami nem tetszvén neki magában dörmög, dunnyog, duhog, értetlen orrhangon zsong. Gyöke zsum v. zsumm természeti hangutánzó. | |||
* | |||
| (zsumm-og-ás) fn. tt. zsummogás-t, tb. ~ok. Haragos dunyogás, duhogás, értetlen orrhangon, s félig nyilt, vagy zárt ajakkal dörmögés. | |||
* | |||
| (zsumm-og-ó) mn. tt. zsummogót. Dunnyogó, duhogó. | |||
* | |||
| falu Nógrád m.; helyr. Zsuny-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| puszta Nógrád m.; helyr. ~Almás-ra, ~on, ~ról. | |||
* | |||
| v. ZSUP, fn. tt. zsúp-ot, harm. szr. ~ja. A kicsépelt gabonának, különösen rozsnak hosszas csomóba kötött szalmája, mely csomóban a szalma kalászos végei szintén együtt vannak mint a cséplés előtt kötött kévékben. Zsupból szecskát, metszeni. Zsuppal födni a házat, megtölteni az ágybavaló zsákot. Zsuppot vetni alomul a lovak alá. Zsúppal kirakni a jégverem oldalait. Mielőtt kicsépelik, kéve a neve. Tájdivatosan: zsupp.
Egyezik vele a német Schob v. Schaub, holland schoof, melyekben alapfogalom a csomó ("Der Begriff der Verbindung, vielleicht auch der Masse der Ausdehnung in die Länge, Breite und Dicke ist der herschende Begriff." Adelung.). Innen Adelung a Haufe szóval is rokonítja. Eger táján hangváltozattal zsuf. A nép szájából ezt Is hallani: zsuppon elvitték, elszállították; de ezen esetben a zsupp a német Schub-nak felel meg, mely (schieben igétől) odább tolást jelent, midőn t. i. a gyanús, csavargó idegeneket az illető hatóság születési helyökre visszaviteti, rendőri újabb nyelven: tolonczoztatja. | |||
* | |||
| puszta Abaúj m.; helyr. ~Apáthi-ba, ~ban, ~ból. | |||
* | |||
| v. ~FÖDÉL, (zsúp-födél) ösz. fn. Épületfödél, házfödél, melyet zsuppal tetőztek; más anyagokból: nádfödél, cserépfödél, rézfödél stb. | |||
* | |||
| (zsúp-födeles) ösz. mn. Ami zsúpfödéllel van takarva, tetőzve. Zsúpfödeles paraszt házak, aklok, ólak. | |||
* | |||
| (zsúp-kéve) ösz. fn. Nem helyes elnevezés, mert a zsúp is már csomóba van kötve; kéve pedig még csépeletlen csomót jelent. | |||
* | |||
| falu Bars m:; helyr, Zsupkó-n, ~ra, ~ról. | |||
* | |||
| (zsúp-lécz) ösz. fn. Azon léczek a házfödelen, melyekre a zsúpot gúzsolják, s mint mondani szokás, sulyokkal fölverik. | |||
* | |||
| (zsúp-ol v. zsupp-ol) áth. m. zsúpolt. 1) A kicsépelt rozsszalmát kévébe kötözi. 2) Zsúppal föd. Házat, aklot, ólat zsupolni. 3) A gabonát kévében csépeli, midőn különösen sürgős a dolog. Innen 4) a székelyeknél Kriza J. szerént a kévékből csak félig csépeli ki a szemet. 5) Ver, megver, mint a zsúpot szokták verni. | |||
* | |||
| (zsúp-ol-ás) fn. tt. zsúpolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki zsúpol. V. ö. ZSÚPOL. | |||
* | |||
| (zsúp-oz) áth. m, zsúpoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Zsuppal födelez, tetőz, vagy behint, betakar valamit. | |||
* | |||
| (zsúp-oz-ás) fn. tt. zsupozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés midőn valaki zsúpoz. | |||
* | |||
| (zsúp-oz-ó) v. ZSUPPOZÓ, fn. tt. zsúpozó-t. Parragi v. falusi mesterember, ki az épületeket zsuppal födi; máskép: zsúpverő. | |||
* | |||
| tájdivatosan am. zsúp; l ezt. | |||
* | |||
| indulatszó, ikeritve; hoppzsupp, melyet a tánczosoknak biztatólag szoktak kiáltani, s am. ugorj magasra és üsd meg a földet talpaddal. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsuppá-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| (zsúp-szalma) ösz fn. Kicsépelt, kizupált, megzsupolt, s jobbára töretlen száru szalma, különböztetésül a nyomtatott és törekszalmá-tól. | |||
* | |||
| (zsúp-tekercs) ösz. fn. Tekercs zsúpszalmából. | |||
* | |||
| (szúr-ál? v. zsúr-ál?) önh. m. zsurált B. Lakos szerént, a székelyeknél am. temondál, öszszebeszélget, valakiről roszul szól. Általánosabb divatu szóval: pletykál. | |||
* | |||
| falu Szabolcs m.; helyr. Zsurk-ra ~on, ~ról. | |||
* | |||
| l. SÚRLÁS. | |||
* | |||
| v. ZSURLÓ, (zsúr-ol-ó) mn. és fn. 1) Aki zsúrol v. amivel zsúrolnak. 2) Növénynem a lopvanőszők seregéből és harasztok rendéből, melynek ismeretestib faja népiesen: zsurlófű, v. kannamosó növénytani néven: kannamosó zsurló. (Equisetum). Más kiejtéssel: súrló. | |||
* | |||
| l. SÚRLÓDÁS; SÚRLÓDIK. | |||
* | |||
| törzs zsurma, zsurmol, zsurmóka szókban. Áttétellel egyezik morzs törzszsel. | |||
* | |||
| (zsur-m-a) l. MORZSA, melylyel némi áttétellel hangokban is egyezik. | |||
* | |||
| (zsur-m-ó-ka) kics. fn. tt. zsurmókát. Keményebbre gyúrt tészta, melyet vagy újjak között, vagy reszelővel apróra morzsolnak, s levesbe vagy becsináltokba főznek be. Balaton melléki szó. Néhutt: zsurmolka. | |||
* | |||
| (zsur-m-ol) l. MORZSOL. | |||
* | |||
| (zsur-m-ol-ka) l. ZSURMÓKA. | |||
* | |||
| l. SŰROL; SÚROLÁS. | |||
* | |||
| falu Krassó m.; helyr. Zsurzsová-ra, ~n, ~ról. | |||
* | |||
| l. ZUVAT. | |||
* | |||
| női kn. tt. Zsuzsát. l. ZSUZSÁNNA alatt. | |||
* | |||
| fn. tt. Zsuzsánkát. Népies neve a gamandor tarorja (teucrium chamaedrys) nevű növényfajnak. Máskép szintén népiesen: gamandor, kiscserlevelű fű, kis sarlós fű. | |||
* | |||
| női kn. tt. Zsuzsánnát. Latinosan: Susanna. Héber eredetű, súsan v. súsánnáh am. liliom. Kicsinezve a magyarban: Zsuzsa, Zsuzsi, Zsuzska, Zsuska. | |||
* | |||
| tt. Zsuzsit. L. ZSUZSÁNNA alatt. | |||
* | |||
| v. ZSUSKA női kn. tt. Zsuzskát, v. Zsuskát. l. ZSUZSÁNNA alatt. | |||
* | |||
| tt. zsuzsokot; l. ZSIZSIK. | |||
* | |||
| (sus-ol azon sus gyöktől, melyből susog is származik). önh. m. zsuzsolt. L. ÖSZVESÚG. | |||
* | |||
| Falu Krassó m.; helyr. Zsürest-re, ~ěn, ~ről. | |||
* | |||
| tt. zsüzsököt; l. ZSIZSIK.
| |||