*Ú.[*]
*Ú
	kisded alakban ú, harminczötödik bötű a magyar abéczerendben, e tizenharmadik az önhangzók között. A magas hangu lejtőzeten megfelel neki az ű, pl. zúr zűr; csúr csűr; gyúr gyűr; csúcs, csűcs. Ezen nyujtott v. hosszu ú (valamint a hosszu ü és í) magyar hangoztatással az ország csaknem minden részében, értve mind a dunai, mind a tiszai, mind az erdélyi vidékeket, bizonyos tájakon rövid u-val (illetőleg rövid ü és i-vel) szokott ejtetni, mire nézve az irodalomban sincs határozott megállapodás. Mi, részint az eredeti hosszu ú-nak kitüntetése, részint jobbhangzás, végre megkülönböztetés végett is 1) következő szabályokat bátorkodunk ajánlani c) Rendesen és szabályszerüleg az ú hosszúnak maradjon az egytagu szókban, mint bú, fú, szú; úgy, új, úr, út; búg, csúf, lúd, kút, fúr, zúg, zúz, súg, rút, túl; zúd, tyúk, fúl, búb, dúl, túr, nyúl stb. Mind ezek ragozás-, képzés- és összetételben is megtartják a hosszu ú-t, ha rövid szótag követi pl. búban, úrral, útnak, csúfol, zúza, kútostor; kivévén azon származékokat és ragozási alakokat, melyekben az általános nyelvszokás az ú-t állandóan megrövidíti, pl. rudat, uralom, urak, ludat, furakodik. 2) Változó használatú lehet a ragok- és képzőkben; u. m. a) Az ú (ü) képzőben, mint: domború v. domboru, szigorú v. szigoru, nyakú v. nyaku. Ez esetekben czélszerü a jobb hangzatra ügyelni, hogy se hosszú, se rövid önhangzók öszve ne csoportosuljanak, tehát inkább szigorú, szomorú, homorú, mint szigoru, szomoru stb. valamint jobban hangzanak: állásu, látásu, lábu, mint állású, látású, lábú stb. b) Az úl (űl) névragban és igehatározói képzőkben rendesen rövidnek veszszük, p. o. például, pórul, magyarokul, hátul; roszul, szilárdul, alul; latinul, olaszul; részint mivel különösen az igehatározónak megfelelő an, (on, en) képzőben is rövid önhangzó van, részint, hogy az igéknek úl (űl) képzőjétől megkülönböztessük. c) Az igék úl (űl) képzőjét az iménti okból rendesen hosszúnak ejtjük és irjuk, kivévén ha ragozáskor mássalhangzó, vagy hosszu önhangzó követi; pl. mozdúl, indúl, borúl, járúl; ellenben mozdult, induló, borulás, járulék. - Palóczosan ejtve: oó v. ou v. uó pl. szomoroó, szomorou, szomoruó. V. ö. ~Ú, ~Ű és ~ÚL, ~ÜL képzőket.
*~Ú
	magas hangon ~Ű, igen termékeny képző a magyar nyelvben. 1) Alkot némely önálló fő- és mellékneveket, pl. ár-ú, álgy-ú, fi-ú, hi-ú. vál-ú, tan-ú, bosz-ú; becs-ű vagy böcs-ű, sűr-ű, gyür-ű, gyöp-ű, fés-ű, gyüsz-ű, szörny-ű. 2) Egyesülve ~or, ~ör, ~er képzővel alkot mellékneveket, pl. domb-or-ú, kom-or-ú, háb-or-ú, szom-or-ú, gyöny-ör-ü, kes-er-ü, melyek közől némelyek újabb korban az ú, ű, képző nélkül is használatban vannak, pl. dombor, gyönyör. 3) Eszközt jelentő némely szókban a részesülői ó, ő változata, pl, fur-ú, (= fur-ó), sepr-ű, (= sepr-ő), vés-ű, (= vés-ő). 4) Legnevezetesb szereplése, midőn főnévhez járul, melyet megelőz valamely határozó név s ez rendszerént melléknév, de j önnek elé fő- és számnevek is, és az egész kifejezés melléknévi tulajdonságot veszen föl. Példák a) melléknévi határozóval: nagy száj-ú, horgas láb-ú, magas homlok-ú, vörösszakál-ú, fekete haj-ú, jó indulat-ú, mély tudomány-ú; kék szem-ű, nemes lelk-ű, nagy szer-ű, arany szín-ű, bő beszéd-ű; b) főnévi határozóval rendesen összeirva pl. kapafog-ú, nyúlszáj-ú, sasorr-ú; csodaszépség-ű; c) számnévi határozóval: kétszarv-ú, háromág-ú, négyláb-ú, ötujj-ú; hatszög-ű, hétrét-ű; százlevel-ű stb. Tájdivatosan és régiesen igen gyakran ~ó, ~ő, pl. Göcsejben savanyó, porhanyó; a régi codexekben szomoró, keserő. A régieknél gyakrabban eléjön határozó név nélkül, különösen a ság, ség képző után. "Es egy szépségő (= nagy szépségü v. szépséges) ruhát... hoza ő neki." (Carthausi Névtelen). Hasonló a Régi Passióban: kegyességü (= kegyességes), büdösségü, feneségü (87, 89. 11.).
*ÚGY
	módhatárzó, és kötszó, mely megfelel e kérdésekre: hogy? v. hogyan? mi módon? Valamely hasonlati tárgyra vonatkozik, melyet az utómonondatban mint, v. mintha, v. ahogy kötszók előznek meg, pl. Úgy adom mint vettem. Úgy tesz ő is mint az apja. Úgy szól mint valamely bölcs ember. Úgy lótfut, mintha elment volna az esze. Csak úgy, csak úgy ahogy lehet. Úgy vagyunk mint a jégenálló. (Km.). A hasonlati tárgy néha alattomban rejlik, mint előleges föltétel, pl. Úgy van. Úgy jár az, ki a zsidónak nem köszön. (Km.). Úgy kell neki. Úgy-e? Ugyan úgy-e? Úgy ám, úgy bizony. Határozatlan tárgyu ezen szerkezetben: ahogyan úgy, azaz, valamikép, valahogy. Néha a hogy kötszó felel meg neki pl. Úgy pofon csapták hogy a szeme is szikrázott bele. Úgy látom, hogy nincs kedved dolgozni. Úgy (azt) mondják, hogy már elutazott. Úgy megijedt, hogy a nehéz nyavalya kitörte. Úgy intézkedett, hogy minden rendén legyen. Úgy (azt) akarom, hogy itt maradjatok. Úgy jól laktam, hogy no, hogy még! "Úgy éltem, hogy életemet Visszaélni ne bánnám, Úgy éltem, hogy életemet Végezni ne fájlalnám." Berzsenyi. Ily szerkezetben határozottan, a mintegy rámutatólag szól. Mennyiben ellentétesen mutat valamire, ellentéte: így, honnan az ily szerkezetek: Majd így, majd ugy beszél. Se így, se úgy nem megy. Így is, úgy is roszul van. Ma így, holnap úgy. Te így, ő meg úgy. Ha te úgy, én meg így. Úgy a! Igy e! Ezek között távolsági, és közelségi ellentétes viszony létezik, vagyis az úgy a két öszvehasonlított mód között a távolabbikra, az így a közelebbikre mutat. Hasonló viszonyban állanak a helyremenést jelentő oda, ide (régen: ede), a helyállapodásra vonatkozó ott, itt, s a tulajdonsági oly, ily (régen: ely), melyekben alaphangok a távolra mutató o és közelre mutató i v. e, s megfelelnek nekik a mutató az (a régi Halotti beszédben: oz) és ez névmásokban is rejlő a v. o és e gyökhangok, melyek nagyobb nyomatosságul az ország nagy részében önállólag is divatoznak, pl. Oda menj a! Ott van a másik szobában a! Ide hozd e! Itt járunk a roskadt födél alatt e! A föntebbiek is tehát mind ezek önálló s ma is élő gyökökből származtak, még pedig egymástól függetlenül: o-da, i-de, o-ly, i-ly (a régieknél is számtalanszor egyes ly-vel, a székelyeknél s általán Erdélyben o-j, i-j, egyes j-vel), o-tt, i-tt, a-z, e-z, melyek oly egyszerü származtatások, hogy azokat semmi más nyelv elhomályositni nem képes. Ezek szerint az úgy, röviden ugy gyökhangja is a távolra mutató vastag hangú u v. o, valamint az így-é a közelre mutató i; gy képző pedig azonos az ezekkel viszonyban álló hogy szónak is gy képzőjével (ho-gy). Egyezik az úgy szóval legközelebb a mandsu uttu = úgy; az így-nek pedig megfelel a mandsuban ede; úgy hogy ha a végső önhangzókat elhagyjuk, minthogy a mandsuban valamely szó mássalhangzón - kivévén az n-et, - nem végződhetik, az utt, ed már csak alig különbözik a magyar úgy- így-től, ha tudjuk, hogy a gy leginkább a d és t lágyulásából származott (pl. diamant, gyémánt, disznó tájdivatosan gyisznó, butor búgyor stb.). Eléjön még a nandsuban t előtéttel tuttu is ,úgy' értelemben, melynek ismét a régies tott v. tatt felel meg. l. ÚGY TAT (ahol a szanszkrit ta gyök is figyelmet érdemel). Budenz J. mind az úgy, mind az így szót szintén a mutatónévmásokkal hozza kapcsolatba; de az ,úgy' ,így' jelentésü szókat ugy látszik, származási viszonyba teszi a névmások egyikével vagy másikával, melyeknek gyöke: to~ v. tu~. (Megemlíthetjük itt, hogy mint az imént érintők, a szanszkritban is egyik mutató gyök: ta.). Az ,úgy' szónak megfelelnek szerénte e következők: a cseremisz tuge, votják soče, ozi. Vámbéry Á. az úgy (sicut) szóval rokonítja a csagataj ok (= hasonló, ugyanaz) és oszmanli uj-mak (= hasonlítani, utánozni, alkalmazkodni) szókat. Mongol nyelven ejn am. így, igyen, és ha távolságra vonatkozik t előtéttel: tejn. am. úgy. Mi az úgy önhangzójának mértékét illeti, az min egytagu szó (V. ö. Ú betü) általánosabb nyelvszokás szerint hosszú, még pedig az összetételekben is, mint úgyannyira, úgyde, úgy-e? úgyis, úgymint. Ellenben ugyan toldott alakban és ennek öszvetételeiben rövid de amely különbözik a régies úgyan szótól.
*ÚGYÁM!
	(úgy-ám) ösz. indulatszó, melylyel valamit határozottan valamihez hasonlónak bizonyítunk, vagy nyomatosan igazolunk, erősítünk máskép: igenám! Megfelel gyakran az idegen ,persze' (latin per se) szónak. UGYAN, (úgy-an) ih. Am. az egyszerü ,úgy', az an végzet inkább csak toldalék mint az ,olyan', ,ilyen', ,hogyan' szókban. Ma nem igen van használatban - kivévén a rövid u-jú ,ugyan' szót, de ennek némileg más értelme van; azonban a régieknél gyakran találjuk ,úgy' jelentésben, pl. a Góry-codexben: "A részögös torkosokat ördög úgyan bírja, mint embör ű barmát." (3. lap.). Így Pesti Gábornál, a Nádor-codexben, Debreczeni Legendáskönyvben.
*ÚGYANNYIRA
	(úgy-annyira) ösz. ih. Nagyító jelentésü, s am. oly nagyon, oly igen; máskép: elanynyira, oly annyira. Ugyannyira megverték, hogy lepedőben kellett haza vinni.
*ÚGY-DE
	(úgy-de) ösz. ih. Élünk vele, midőn némi kifogást, kivételt, nehézséget teszünk valami ellen, vagy kétségünket fejezzük ki. Úgyde, ha nem lesz pénzem, hogyan, fizetek? Úgyde tegnap mást mondott ön.
*ÚGY-E?
	kérdő szó, Sürgető erővel bir, midőn valakit mintegy erőtetünk, hogy valamit kénytelen legyen igaznak ismerni, bevallani. Máskép nemde? úgy-e bár? úgy-e bizon? "Úgy-e bár azt mondja, te vagy az Angyalok ragyogó csillaga?" (Népd.). Néha bizonyos jó vagy rosz tettnek eredményére emlékeztet. Úgy-e megmondtam, hogy gyúzünk? Úgy-e ebül jártál.
*ÚGYIS
	(úgy-is) ösz. ih. 1) Mint az ígyis ellentéte am. oly módon is, oly képen is. Úgyis, ígyis jól lesz. Úgyis, ígyis el kell vesznünk. Úgyis lehet tenni, amint te mondod. Ezen jelentésben és példákban a két szót külön is írhatjuk: úgy is (így is). 2) Élünk vele midőn valamit némi közönyösséggel ráhagyunk, nem gondolunk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy a dolog nem lehet máskép. Soha se búsulj rajta, hogy meghalt, úgyis elég sok bajod volt vele.
*ÚGYMINT
	(úgy-mint) ösz. kötszó. Használjuk, midőn valamit tüzetesen hasonlati példa vagy tárgyként nevezünk meg. Több országot bejárt, úgymint Német-, Franczia-, Angol-, Porosz-, Oroszországot. Különösen értelmező, fejtegető, oktató beszédekben van helye. Egyezik vele tudniillik. Midőn az úgy különösen módra, a mint pedig hasonlati mód tárgyára vonatkozik, akkor e szók elválasztva iratnak. Nem teszek úgy, mint te. Te is tanulhatnál úgy, mint a többi. A régieknél eléjön ,mintegy' és ,mintha' értelmében pl. Katalin Legendájában Toldy F. kiadásában 279. lapon: "Theodorus apáturral es úgymint huszadmagával" a Carthausi Névtelennél 13, 102, 161. lapokon stb. Az utolsó helyen ez áll: "Egy nagy tisztölendő vén úgymint fejér öltözetben volna.... nagy sok sereggel eloda jeve" (jöve). Másképen ,mintegy' értelemben szintén a régieknél: olymely, olymint.
*ÚGYMOND
	(úgy-mond) a régieknél igen sokszor eléjön elbeszélés közben, midőn másnak beszédét közlik; megfelel neki a latin iqait, ait.
*ÚGY TAT, v. TATT, ÚGY TOT v. TOTT
	Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Megforditva: tat v. tot úgy. Eléjön a régieknél tat v. tot v. végül két tt-vel: tatt v. tott magában is. - TAT ÚGY alatt a tat, tatt, v. tot, tott jelentésére nézve a szanszkrit nyelvhez folyamodtunk. További vizsgálódásaink alapján a mandsu nyelvben ismerkedénk meg e szóval tutu = úgy, mely az utóbbi u. elhagyásával egészen egyezik tott v. tatt szóval. (A mandsu nyelvben a szók, kivévén az n-et, mássalhangzón nem végződhetnek).
*ÚJ (1)
	mn. tt. új-at. Általán, ami nem régtől fogva létezik, ami csak imént, csak most támadt, eredt, született, sarjadzott, képződött, készült stb.; ellentéte: ó, v. régi, néha ócska, múlt. Új templom, melyet most épitettek. Ó v. régi házfalakra új tetőt rakni. Új ruha, új kalap, új csizma, amint a kézmives kezéből kikerültek (ellentéte: ócska ruha, ócska kalap, ócska csizma). Új pénz. Új könyv. Új bor (ó-bor). Új széna, (ó széna) azaz, tavali, harmadévi stb. termés. Új dohány (ó dohány). Új gabona, idei termés. Új buzából új kenyér. Új év. (mult év). Új hold, midőn egészen homály födte állapota után ismét világosodni kezd, tulajdonkép úgy látszik. "Hoz ő kéncseből újokat és ókat." Münch. cod. (Máté XXIII. Pestinél: újakat és avasakat). Új ötlet, új élcz, új gondolat, új tan, új költemény, új zenemű. Új törvények, rendeletek. Új barátság, új szerelem, új harag. Új szokás, divat, izlés. A legújabb divat szerint. Új fejedelem, ki most kezd uralkodni. Új tisztviselők. Új szövetség, mely az ó után következett. Új világ, új események, történetek, hirek. Többször viszonylagos jelentésü, mennyiben minden utóbbi az előbbihez képest új, s ez ismét az utána következőre nézve ó. A helynevek Újmajor, Újtelek, Újfalu, Újlak, Újvár, Újváros, Új-Arad stb. szintén ezen viszonyból származtak. - Szükebb és átv. ért. a tárgyak egyes tulajdonságaira is vonatkozik, mennyiben azokat csak nem rég vették föl. Valamely régi müvet újjá alakítani, olyanná tenni, mintha új volna. A könyvnek új táblát csinálni. Néha am. nem kopott, viseletlen, pl. újnak mondható a ruha, ha régebben készitették is, de még senki sem viselte. Továbbá mennyiben az új rendesen jobb, épebb szokott lenni az ónál, a réginél: innen mellékértelemben jobbat is jelent, kivált erkölcstani, s bibliai nyelven: Új emberré lenni. Vetkezzél ki, az ó emberből, s öltözzél újba. Új életet kezdeni. Közmondatok: Új szita szegen lóg v. függ; az újat jobban szokták becsülni, kimélni. Új söprü jobban söpör, az uj tisztviselő, új gazda, új cseléd pontosabb. Bámészkodik, mint borju az új kapura. Egy avult zsákból két új tarisznya. E szónak hangzója általánosabb szokás szerint hosszu ú származékaiban is, ámbár némely tájakon, kivált túl a Dunán röviden szeretik ejteni, minélfogva a költőnek szabadságában áll így is használnia. V. ö. Ú betű. Mandsu nyelven: ice, icengge. Budenz J. szerént finnül uute (nomin. wussi), észt nyelven: uus, lív nyelven: űž (genit. űd), lapp nyelven: od, oddo, oddos, cseremisz nyelven: uo; hegyi cser. ű, erza-mordvin ny. od, (honnan od-i = új év, od-ava (mostoha [új] anya), votják és zürjän ny. vil' stb.
*ÚJ (2)
	ÚJAL stb. l. UJJ. (2); UJJAL stb.
*ÚJAN, ÚJANNAN
	l. ÚJON, ÚJONNAN.
*ÚJANT, ÚJANTA, ÚJANTAN; ÚJANTI
	l. ÚJONT stb.
*ÚJANTYÚ
	l. UJJANTYÚ.
*ÚJAS; ÚJASDI; ÚJASKEZTYÜ stb.
	l. UJJAS; UJJASDI; UJJASKEZTYÜ stb.
*ÚJASLAG
	(új-as-lag, oly alkatu mint oldalaslag, mellesleg); l. ÚJRA, ÚJOLAG. Molnár Albertnél: újoslag.
*ÚJASMELLÉNY; ÚJASRUHA; ÚJATLAN stb.
	lásd UJJASMELLÉNY; UJJASRUHA; UJJATLAN stb.
*ÚJBÁNYA
	sz. kir. város Hont; falu Baranya m.; erdélyi vasbánya Hunyad m.; helyr. Újbányá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJBARACS
	puszta Fehér m.; helyr. Újbaracs-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBÁRD
	falu Máramaros m.; helyr. Újbárd-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBAREST
	falu Zaránd m.; helyr. Újbarest-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBAROK
	puszta Fehér m.; helyr. Újbarok-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBARS
	falu. Bars m.; helyr. Újbars-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBECSE
	l. TÖRÖKBECSE.
*ÚJBÉLA
	falu Szepes m.; helyr. Újbélá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJBESSENYŐ
	falu Temes m.; helyr. Újbessenyő-re, ~n, ~ről.
*ÚJBESZÉD
	l. UJJBESZÉD.
*ÚJBEZNÓCZ
	falu Vas m.; helyr. Újbeznócz-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBISZTRICZ
	falu Trencsin m.; helyr. Újbisztricz-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJ-BODROG
	falu Temes m.; helyr. Újbodrog-ra, ~on, ~ról.
*ÚJBÓL, UJBÓL
	(új-ból) ih. németes; lásd ÚJOLAG.
*ÚJBUDA
	puszta Erdélyben Kolos m.; helyr. Újbudá-n, ~ra, ~ról.
*ÚJDAD, UJDAD, (1)
	(új-dad) mn. tt. újdad-ot. Korra, időre, eredetre nézve újacska, nem régi, olyan mint kisded, édesded, kerekded, rövided.
*ÚJDAD, UJDAD, (2)
	(ujj-dad) l. UJJDAD.
*ÚJDALMAND
	Puszta Tolna m.; helyr. Újdalmand-ra, ~on, ~ról.
*ÚJDÁVIDHÁZA
	falu Beregh m.; helyr. Újdávidházá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJDIVATÚ
	(új-divatú) ösz. mn. Ami most, imént, nem rég jött használatba, szokásba, viseletbe. Új divatu butorok, ruhák. V. ö. DIVAT.
*ÚJDOMBVÁR
	puszta Baranya m.; helyr. Újdombvár-ra, ~on, ~ról.
*ÚJDON, UJDON
	(új-don) mn. tt. újdon-t, tb. ~ok. Am. az egyszerü ,új'; azonban megjegyzendő, hogy régebben pl. Faludinál, Szabó Dávidnál, csak mint határozó az ,uj' szó előtt nagyobb nyomatékul, és az alap-fogalom értelmét fokozva állott, ami különben ma is divatos, és annyit jelent: egészen új, épen most készült, eredt stb. Újdon új ruha, divat; Újdon új ház, butorok, szerszámok, gépek. Máskép újdonnat új. Ellentéte: ódonó, igen régi. Újabb korban mint önálló mn. is divatba jött, Szabó D. melléknévül még újdoni szót használ. Képeztetésre hasonlók hozzá: csupádon, szegénydön, ódon, mint határozók, s talán hajadon, tulajdon nevek is, melyeket láss saját rovataik alatt.
*ÚJDONAN, ÚJDONNAN
	(új-don-an v. új-don-n-an) ih. Egészen új alakban, amint legujabban készült, eredt stb. Néhutt: újra, ismét, megint. E ruha újdonnan sem ért annyit, mennyit most ócska korában kérsz érte. Kétszeri elüzés után újdonan visszajött. Nagyítva újdonan új, máskép: újdonatt azaz újdonant új.
*ÚJDONÁSZ, UJDONÁSZ
	(új-don-ász) fn. tt. újdonász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hirlapi szerkesztőség tagja, ki az ujonnan felmerült napi eseményeket külön rovat alatt följegyzi. Általában ujdondásznak mondják, de hogy hol vette magát az utóbbi d, bajosan tudnák urát adni.
*ÚJDONATT, ÚJDONNAT
	(új-don-att v. új-don-n-at) l. ÚJDONAN.
*ÚJDONI
	(ujdon-i) mn. tt. ujdoni-t, tb. ~ak. Eléjön Szabó Dávidnál. l. ÚJDON.
*ÚJDONISÁG
	(új-don-i-ság) fn. tt. újdoniság-ot, harm. szr. ~a. l. ÚJDONSÁG, 1).
*ÚJDONOZ, UJDONOZ
	(új-don-oz) önh. m. Újdonoz-tam, ~tál, ~ott. v. újdonz-ottam, ~ottál, ~ott, htn. újdonoz-ni, v. újdonz-ani, par. ujdonoz-z. Újságokra vágy, új dolgokon kapkod, ujitásokat, kedvel.
*ÚJDONOZÁS
	l. ÚJDONZÁS.
*ÚJDONSÁG, UJDONSÁG
	(új-don-ság) fn. tt. ~ot. 1) Valami létezőnek azon tulajdonsága, melynél fogva csak imént eredt, készült, támadt stb. Újdonsága miatt kapni valamin. 2) Maga az új tárgy. E gyümölcs ily korán ujdonság előttem, eddig még nem láttam, nem ettem. Különösen új esemény, hír. Újdonságokat vadászni, beszélni, hirlapokban közleni.
*ÚJDONSÁGI, UJDONSÁGI
	(új-don-ság-i) mn. tt. ujdonsági-t, tb. ~ak. Újdonságra vonatkozó, azt illető.
*ÚJDON ÚJ
	l. ÚJDON.
*ÚJDONZÁS, UJDONZÁS
	(új-don-oz-ás) fn. tt. újdonzás-t. tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ujságokon kapkodás, újítások kedvelése. V. ö. ÚJDONOZ.
*ÚJEGYHÁZ
	erdélyi mezőváros Újegyház székben; helyr. Újegyház-ra, ~on, ~ról.
*ÚJESZTENDEI
	(új-esztendei) ösz. mn. Újesztendőre vonatkozó, azt illető, akkor történő. Újesztendei köszönet, ajándék. Molnár Albertnél: újesztendői.
*ÚJESZTENDŐ
	(új-esztendő) ösz. fn. Esztendő mely a lefolyt ó után következik; különösen annak első napja. Újesztendőre megköszönteni valakit. Újesztendő napján kifizetni, megajándékozni a cselédeket. Nálunk az újesztendő január hó elsején kezdődik. V. ö. ESZTENDŐ.
*ÚJÉV
	(új-év); ÚJÉVI (új-évi) lásd ÚJESZTENDŐ; ÚJESZTENDEI; és V. ö. ÉV.
*ÚJFALU
	részint előnév nélkül ú. m. faluk Gömör, Győr, Komárom, Mosony, Sopron, Temes, Torontál, Vasmegyékben; továbbá Erdélyben Torda megyében, s a beszterczei és brassai szászvidékben; puszta Pest, Pozsony, Somogy megyékben; részint előnévvel igen nagy számu helyneveket alkot Magyarországon és Erdélyben ALSÓ~, AVAS~, BÁRTFA~, BEREG~, BERETTYÓ~, BISZTRA~, BOLDOGKŐ-ÚJFALU stb. Magyarországon; és BÖZÖD~, CSICSÓ~, DABJON~, GYERGYÓÚJFALU stb. Erdélyben; melyek illető helyeiken jobbára eléjönnek; helyr. Újfalu-ba, ~ban, ~ból.
*ÚJFEHÉRTÓ
	mváros Szabolcs m:; helyr. Újfehértó-ra, ~n, ~ról.
*ÚJFUTAK
	falu Bács m.; helyr. Újfutak-ra, ~on, ~ról.
*ÚJGADÁCS
	falu Somogy m.; helyr. Újgadács-ra, ~on, ~ról.
*ÚJGYALLA
	falu Komárom m.; helyr. Újgyallá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJHARTYÁN
	falu Pest m.; helyr. Újhartyán-ba, ~ban, ~ból.
*ÚJHÁZAS
	(új-házas) ösz. fn. Személy, ki csak imént, vagy nem rég házasodott. Még új házasok, már is czivakodnak.
*ÚJHĚGY
	(új-hěgy) (1), l. UJJHEGY.
*ÚJHĚGY (2)
	falu Vas m.; helyr. ~hěgy-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJHELY
	falu Torontál, puszta Pozsony m.; KISZUCZA~, Trencsin, SÁTORALLYJA~ mváros Zemplén m.; TISZA~, falu Ugocsam. VÁG~, mváros Nyitra m.; helyR. Újhely-be, ~ben, ~ből; néhutt: ~re, ~ěn, ~ről.
*ÚJHELYJÓKA
	falu Pozsonym.; helyr. ~jóká-ra, ~n, ~ról.
*ÚJHELYMAJOR
	puszta Sopron m.; helyr. ~major-ra, ~on, ~ról.
*ÚJHODOS
	puszta Veszprém m.; helyr. Újhodos-ra, ~on, ~ról.
*ÚJHOLD
	(új-hold) ösz. fn. A holdnak azon állapota, midőn a naptól vett világának teljes fogyta után ismét azon pontra ér, melyen világot kezd kapni; máskép: hold újúlta (Szabó Dávidnál).
*ÚJHOLDVASÁRNAP
	(új-hold-vasárnap) ösz. fn. Első vasárnap, a hold megújulta után.
*ÚJHUTA
	faluk Borsod és Szathmár m. helyr. Újhutá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJÍT, ÚJIT, UJÍT, UJIT
	(új-ít) áth. m. újit-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Oly dolgokat hoz létre, gyakorlatba, melyek eddig szokásban nem voltak. Nyelvet újítani, azaz, egyes új szókat, új kifejezéseket, szószerkezetet behozni. A polgári, katonai kormányban újítani holmit. 2) Valamely régibbb dolgon oly válozásokat tesz, melyek azt mintegy újjá alakítják. Régi házat, kopott butorokat újítani, megújítani. 3) Ismételve tesz vaalamit. Előbbi kivánságomat megújítom. Az elvesztett pert megújítani.
*ÚJÍTÁS, UJÍTÁS
	(új-ít-ás) fn. tt. újítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valamit újítunk. V. ö. ÚJÍT. Nyelvújítás, házújítás. Tisztújítás, perújítás.
*ÚJÍTÁSI, UJITÁSI
	(új-ít-ás-i) mn. tt. újítás-it, tb. ~ak. Ujításra vonatkozó, azt illető Nyelvújítási viták. Tisztújítási zavargások. Perújítási kereset. Perújítási alperes. Újítási szerződés.
*ÚJÍTGAT, UJITGAT
	(új-ít-og-at) gyak. áth. m. Újítgat-tam, ~tál, ~ott, par. újítgass. Gyakran folytonosan, vagy lassanlassan újít valamit, vagy holmit. V. ö. ÚJÍT.
*ÚJÍTGATÁS, UJITGATÁS
	(új-ít-og-at-ás) fn. tt. újítgatás-t, tb. ~ok, harm szr. ~a. Gyakori, folytonos, vagy aprolékos újítás. V. ö. ÚJÍTS.
*ÚJÍTO, UJITÓ
	(új-ít-ó) fn. tt. újító-t. Személy ki bizonyos dologban eddig nem létezett szokásokat, divatot, rendet stb. hozott be. Nyelvújító, vallásujító, hitujító, rendszerujító, tanújító. Az újítók néha nagyon tévednek. Újítók ellen irt, s az ó rendszert védő munkák. Ki ismétel vmit. Újító fölperes.
*ÚJÍTOTT, UJITOTT
	(új-ít-ott) mn. tt. újított-at. Amit új alakba öltöztettek, s némely változtatások által mintegy újjá képeztek, kijavitottak, megigazítottak, szebbé tettek stb. Újított kormányrendszer. Újított butorok. Újíott per. Némelyek a perújításban hibásan szokták mondani: újított fél, újított alperes; hibásan azért, mert a peres felet nem újítják meg, hanem a pert. Helyesebb: perujítitási v. újítási alperes. V. ö. ÚJÍT.
*ÚJJ
	l. UJJ (2);
*ÚJJÁ ALAKÍT
	eszközli, hogy valami új legyen, vagy új alakot vegyen magára.
*ÚJJÁALAKITÁS
	(újjá-alakitás) ösz. fn. Cselekvés midőn vki vmit újjá alakít.
*ÚJJÁ ALAKÚL
	új alakot vesz magára. UJJÁALAKÚLÁS, (újjá-alakúlás) ösz. fn. Állapot, midőn vmi újjá alakúl.
*ÚJJAS; ÚJJATLAN
	l. UJJAS; UJJATLAN.
*ÚJJÁSZÜLETÉS
	am. megújulás; keresztényvallási s bibliai nyelven am. jobbulás, jobbá levés.
*ÚJJÁTÉK
	l. UJJÁTÉK v. UJJASDI.
*ÚJKÉCSKE
	falu Pest m.; helyr. Újkécské-re, ~n, ~ről.
*ÚJKEMENCZE
	falu Ung m.; helyr. Újkemenczé-re, ~n, ~ről.
*ÚJKÉR
	falu Sopron m.; helyr. Újkér-be, ~ben, ~ből.
*ÚJKÍGYÓS
	falu Békés m.; helyr. Újkígyós-ra, ~on, ~ról.
*ÚJKISPACZAL
	falu Közép-Szolnok m.; helyr. ~Kispaczal-ra, ~on, ~ról.
*ÚJ-KONDA
	puszta Tolna m.; helyr. Újkondá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJKOR
	(új-kor) ösz. fn. A jelent közvetlenül megelőző vagy ehhez, előbbi korhoz hasonlítva, közelebb álló kor.
*ÚJKORI
	(új-kori) ösz. mn. Új v. újabb korból való, arra vonatkozó. Újkori események. Újkori történelem.
*ÚJKURD
	puszta Tolna m.; helyr. Újkurd-ra, ~on, ~ról.
*ÚJLAK
	mváros Nyitra, faluk Abaúj, Temes, Vas, Szala m.; BALATON~, Somogy, BELÉNYES~, Bihar, BODZÁS~, Zemplén, HEGYKÖZ~, Bihar, KIS~, Zemplén, MAGYAR~, OLÁH~, SOMLYÓ~, Kraszna, RINYA~, Somogy, SÁRKÖZ~, Szatmár, SZAMOS~, Közép-Szolnok, TISZA~, mváros Ugocsa m. erd. falu Kolos m.; helyr. Ujlak-ra, ~on, ~ról.
*ÚJLEHOTA
	falu Nyitra m.; helyr. Újlehotára, ~n, ~ról.
*ÚJLUBLÓ
	falu Szepes m.; helyr. Újlubló-ra, ~n, ~ról.
*ÚJMAJOR
	több puszták neve Csongrád és Somogy m.; helyr. Újmajor-ra, ~on, ~ról.
*ÚJMALOM
	puszta Somogy m.; helyr. Újmalom-ba, ~ban, ~ban.
*ÚJMALOMSOK
	falu Győr m.; helyr. Újmalomsokra, ~on, ~ról.
*ÚJMARJA
	puszta Bihar m.; helyr. Újmarjá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJMIHÁLYFA
	falu Vas m.; helyr. Újmihályfá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJMINDSZENT
	falu Baranya m.; helyr. Újmindszent-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJMISE
	(új-mise) ösz. fn. Miseáldozat, melyet az ujonnan fölszentelt pap először nyújt be a Mindenhatónak; máskép: zsönge mise. (Primitiae).
*ÚJMÓDI
	(új-módi) l. ÚJDIVATÚ.
*ÚJMOLDOVA
	mváros Krassó m.; helyr. Újmoldová-ra, ~n, ~ról.
*ÚJNÉMETI
	falu Közép-Szolnok m.; helyr. Újnémeti-be, ~ben, ~ből.
*ÚJNEMŰ
	v. ~NEMÜ, (új-nemű) ösz. mn. Ami a maga nemében eddig nem létezett, szokásban nem volt. Újnemű gépek, szerszámok. Továbbá, ami eddig ismeretlen volt. Újnemü mövények, állatok fölfödözése.
*ÚJNÉP
	falu Somogy m.; helyr. Újnépre, ~ěn, ~ről.
*ÚJNYELV (1)
	(új-nyelv) ösz. fn. Akár elszármazás, akár irodalmi müvelés, gazdagítás által némileg átalakult nyelv.
*ÚJNYELV (2)
	l. UJJNYELV.
*ÚJNYI
	l. UJJNYI.
*ÚJODIK
	(új-od-ik) k. m. újod-tam, ~tál, ~ott. l. ÚJÚL.
*ÚJOLAG, UJOLAG
	(új-o-lag) ih. Ismételve, megint. Már Molnár Albertnél is eléjön. E szóban az o csak közbetett hang, tehát eredetileg újlag, mint végleg, mellesleg, oldalaslag stb. Sz.-Krísztina életében: újolan, Molnár Albertnél szintén olvasható: újulan (denuo, denovo stb.)
*ÚJOLAN
	(új-o-lan) l. ÚJOLAG.
*ÚJOLANSZÜLETÉS
	(újolan-születés) ösz. fn. Sz. Krisztina életében am. újjá születés. "Es mostan engemet újolan sziletni parancsolj es vennem ujonnan sziletésnek tisztúlatját." (23, 27. 11.)
*ÚJÓLAT
	l. ÚJÚLAT.
*ÚJON, ÚJONAN, ÚJONNAN
	(új-on, új-on-an v. új-onn-an) ih. Molnár Albertnél egy n-nel: újonan. 1) Új állapotban; nem kopottan, nem viselten. Újon vett ruha. 2) Nem rég, imént, csak most. Újon épült ház. Újon nyomott munka. 3) Ismét, megint; máskép: újolag. Újon eljött sürgetni bennünket. Mondják így is; újan, újannan; és toldalékhangokkal újont, újonta, újontan; l. ezeket.
*ÚJONCZ, UJONCZ
	(új-oncz) fn. tt. újoncz-ot, harm. szr. ~a. Általán, oly személy, ki bizonyos életnemben, foglalatosságban, üzletben stb. csak most kezdi magát gyakorolni, s ennélfogva még tapasztalatlan, kitanulatlan. Tanodai, papi újonczok. Én még ujoncz vagyok ezen dologban. Különösen, új katona, kit csak imént soroztak be. Az ujonczokat zászló alá esketni, oktatni. Újonczokat állitani. Hasonló képzésüek: ifjoncz, virgoncz, fürgencz, suhancz, s több újonan alkottak, melyekben általán némi kicsinzés alapfogalma is rejlik.
*ÚJONCZÁLLITÁS
	(újoncz-állitás) ösz. fn. l. ÚJONCZOZÁS.
*ÚJONCZFOGADÁS
	(újoncz-fogadás) ösz. fn. l. ÚJONCZOZÁS.
*ÚJONCZKERÜLET
	(újoncz-kerület) ösz. fn. Kerület, melyben bizonyos számu vagy rendeltetésü újonczok állittatnak ki, vagy fogadtatnak.
*ÚJONCZOZ, UJONCZOZ
	(új-oncz-oz) önh. m. ujonczoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Újonczokat szed, gyüjt, fogad stb. különösen a hadsereg számára. Az új rendszerben évenkint újonczozni szoktak. Kiütött a háboru, rendkivül fognak újonczozni.
*ÚJONCZOZÁS UJONCZOZÁS
	(új-oncz-oz-ás) fn. tt. ujonczozás-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Újonczok szedése, gyüjtése, állitása, fogadása. V. ö. ÚJONCZ.
*ÚJONCZSZEDÉS
	(újoncz-szedés) ösz. fn. l. ÚJONCZOZÁS.
*ÚJONNAN
	l. ÚJON.
*ÚJONOZ
	(új-on-oz) áth. m. újonoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z, v. újonz-ottam, ~ottál, ~ott. L. ÚJÍT. Eléjön Szabó Dávidnál.
*ÚJONT, ÚJONTA, ÚJONTAN
	(új-on-t, új-on-t-a, új-on-t-an) ih. Azon korban midőn új volt, új állapotban. Molnár Albertnél: újantan. Szabó Dávidnál eléjön: újontában = "eleintén, midőn még új v. ujsag v. kapós volt." Hasonlók hozzá ifjonta (v. ifjontan), hajdanta, régente (v. régenten).
*ÚJONTI
	(új-on-ti) mn. tt. újonti-t, tb. ~ak. Nem régi, csak mostani; új állapotban létező vagy létezett.
*ÚJONZÁS
	(új-on-oz-ás) fn. tt. újonzás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. l. ÚJÍTÁS; és V. ö. ÚJONOZ.
*ÚJONZAT
	(új-on-oz-at) fn. tt. ujonzat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Újonzott v. újitott állapot avagy tárgy. Szerződési újonzat. (Novatio.)
*ÚJOSLAG
	l. ÚJASLAG.
*ÚJPALÁNKA
	mváros Bács m.; helyr. Újpalánká-ra, ~n, ~ról.
*ÚJPALOTA
	falu Bihar m.; helyr. Újpalotá-ra, ~n, ~ról.
*ÚJPANÁT
	falu Arad m.; helyr. Újpanát-ra, ~on, ~ról.
*ÚJPAULIS
	falu Arad m.; helyr. Újpaulis-ra, ~on, ~ról.
*ÚJPÉCS
	mváros Torontál m.; helyr. Újpécs-re, ~ěn, v. ~ětt, ~ről.
*ÚJPERINT
	falu Vas m.; helyr. Újperint-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJPEST
	telep Pest városa mellett; helyr. Újpest-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJPUSZTASZER
	puszta Csongrád m.; helyr. Újpusztaszer-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJRA, UJRA
	(új-ra) ih. Újonnan, ismételve, megint. Amit már elmondott, újra kezdi. Újra kél, támad a szél. "Sirjak-e, hogy életemet Jól használni nem tudtam. Ha ezt újra elkezdhetném, Ismét a múltat követném." Berzsenyi. Különösen mint fölhivó indulatszót használjuk, midőn azt kivánjuk, hogy a zenész, tánczos, énekes, vagy más mulattató müvész ismételje az eléadottakat.
*ÚJRAKÁS
	l. UJJRAKÁS.
*ÚJRAKERESZTĚLÉS
	(újra-kěrěsztělés) ösz. fn. Másodszori keresztelés. V. ö. ÚJRAKĚRĚSZTĚLÖ.
*ÚJRAKĚRĚSZTELŐ
	(újra-kěrěsztělő) ösz. fn. A keresztény egyház történelmében egy különös hitfelekezetüek neve, kik azt állítják, hogy a keresztséget csak érett vagy fölserdült korban lehet érvényesen és sikeresen fölvenni, midőn t. i. a keresztelendő ezen szentségnek czélját, foganatát stb. belátja; s kik ezen okból a hozzájuk áttérő más keresztényeket újra megkeresztelik. (Anabaptista.)
*ÚJRA RAGADATKOR
	a székelyeknél annyit tesz mint: új kenyér beállásakor. (Tájszótár.)
*ÚJRODNA
	erdélyi falu a beszterczei vidékben; helyr. Újrodná-n, ~ra, ~ról.
*ÚJROSZTOKA
	falu Bereg m.; helyr. Rosztoká-ra, ~n, ~ról.
*ÚJSÁG, UJSÁG
	(új-ság) fn. tt. újság-ot, harm. szr. ~a. 1) Új minemüsége, tulajdonsága valaminek. E dolog bennünket ujsága által meglepett. 2) Minden, ami új, eddig nem látott, hallott, nem tapasztalt, nem várt dolog gyanánt tünik elénkbe, továbbá, ami csak imént keletkezett, eredt, készült stb. Az útazó sok újságot lát. E dolog ujság előttem. Különösen korai, első termény, gyümölcs. 3) Esemény, illetőleg ennek híre, mely most jön először tudtunkra. Sok újságot tudni, beszélni. Mi ujság? Ami egynek újság, másra nézve óság lehet. 4) Határozott napokon megjelenni szokott időszaki tudósítások, úgynevezett hirlap, mely a legközelebb történt napi eseményeket közli. Katonai, politikai, egyházi, tudományos, müvészeti ujságok. Újságot kiadni, olvasni.
*ÚJSÁGHAJHÁSZ, UJSÁGHAJHÁSZ
	(ujság-hajhász) ösz. fn. Aki akár saját kiváncsisága, akár másokkal közlés végett ujságokon kapkod, új hírek után tudakozódik, jár-kel.
*ÚJSÁGHORDÓ, UJSÁGHORDÓ
	(újság-hordó) ösz. fn. 1) Személy, ki híreket hord, beszél, terjeszt, hírhordó. 2) Ki a nyomtatott újság vagyis hirlap példányait illető helyeken kézbe szolgáltatja; máskép: újságkihordó.
*ÚJSÁGIRÓ, UJSÁGIRÓ
	(újság-iró) ösz. fn. Általán, a ki hirlapféle ujságokat, czikkeket közöl. Különösen, hirlapszerkesztő.
*ÚJSÁGKEDVELŐ, UJSÁGKEDVELŐ
	(újság-kedvelő) ösz. fn. Ki az újonan történt eseményeket tudni, hallani, olvasni szereti. Továbbá, aki az új dolgok iránt különös vonzalommal viseltetik, s azokat megszerezni, élvezni, használni vágy. V. ö. ÚJSÁG.
*ÚJSÁGKIADÁS, UJSÁGKIADÁS
	(újság-kiadás) ösz. fn. Újságokat, eseményi hireket tartalmazó lapok szerkesztése, s köz használatul terjesztése.
*ÚJSÁGKIHORDÓ
	(újság-ki-hordó) l. ÚJSÁGHORDÓ, 2).
*ÚJSÁG~ v. UJSÁGKIVÁNÁS
	(újság-kivánás) ösz. fn. Kiváncsisági vágy, ösztön, melynél fogva valaki új eseményeket, hireket hallani, tudni ohajt. Máskép: újságvágy.
*ÚJSÁG~ v. UJSÁGKIVÁNÓ
	(újság-kivánó) ösz. mn. és fn. Új híreken, eseményeken kapó, azokat megtudni vágyó, újságvágyó.
*ÚJSÁGLAP, ÚJSÁGLEVÉL
	(újság-lap v. ~levél) l. HÍRLAP.
*ÚJSÁG~ v. UJSÁGNYOMTATÓ
	(újság-nyomtató) ösz. fn. Aki hirlapokat, újságféle czikkeket nyomtat.
*ÚJSÁGOL
	(új-ság-ol) áth. m. újságolt. Újságot kezd, űz. Eléjön Szabó Dávidnál.
*ÚJSÁGSZERKESZTŐ
	(újság-szerkesztő) ösz. fn. l. HIRLAPSZERKESZTŐ.
*ÚJSÁGUL, UJSÁGUL
	(új-ság-ul) ih. Újságként, mint újság, újságot. stb. Ujságul azt irhatom, hogy...
*ÚJSÁGVADÁSZ
	(ujság-vadász) l. ÜJSÁGHAJHÁSZ.
*ÚJSÁGVÁGY
	(újság-vágy) l. ÚJSÁGKIVÁNÁS.
*ÚJSÁGVÁGYÓ
	(újság-vágyó) l. ÚJSÁGKIVÁNÓ.
*ÚJSÁM
	l. UJJSÁM.
*ÚJSINKA
	erd. falu Fogaras vidékében; helyr. Sinká-n, ~ra, ~ról.
*ÚJSOMODOR
	puszta Somogy m.; helyr. Somodor-on, ~ra, ~ról.
*ÚJSZÁLLÁS
	falu Abaúj m.; KIS~, mváros a Nagy-Kunságban; helyr. Újszállás-ra, ~on, ~ról.
*ÚJSZALONAK
	l. ÚJZALONAK.
*ÚJSZÁMITÁS
	l. UJJSZÁMITÁS.
*ÚJSZÁSZ
	falu Pest m., helyr. Ujszász-ra, ~on, ~ról.
*ÚJSZEGED
	falu Torontál m.; helyr. Szegedre, ~ěn, ~ről.
*ÚJSZÉKELY
	erdélyi falu Udvarhely sz. helyr. Újszékely-ěn, ~re, ~ről.
*ÚJSZEMERE
	falu Ung m.; helyr. ~szemeré-re, ~n, ~ről.
*ÚJSZENTANNA
	falu Arad m.; helyr. ~Anná-ra, ~n, ~ról.
*ÚJSZENTIVÁN
	falu Torontál m.; helyr. ~Szentiván-ba, ~ban, ~ból.
*ÚJSZENTPÉTER
	erdélyi falu Kolos megyében; másképen: Úzdi-Szentpéter; helyr. ~Szentpéter-ěn, ~re, ~ről.
*ÚJSZIVACZ
	falu Bács m., helyr. ~szivacz-ra, ~on, ~ról.
*ÚJSZOMODOR
	l. ÚJSOMODOR.
*ÚJSZŐNY
	falu Komárom m., helyr. ~szőnybe, ~ben, ~ből.
*ÚJTELEK
	falu Sopron m.; helyr. ~telek-re, ~ěn, ~ről.
*ÚJTÓ
	(Olld?) falu Baranya m.; helyr. Újtó-n, ~ra, ~ról.
*ÚJTORDA
	Erdélyben, Torda városának egy része.
*ÚJUDIK
	régies ,újodik' helyett.
*ÚJUDVAR (1)
	falu Szala m.; helyr. Újudvar-on, ~ra, ~ról.
*ÚJUDVAR (2)
	(új-udvar) ösz. fn. Sajátlag azt teszi: újonnan rendezett (fejedelmi, főuri) udvar; de különösebben újabb harczjátékot jelent, mint régebben az udvarok főmulatságát. "Új udvarba sok nemzettségek gyülének Jeles öklelések akkor ott levének." Illosvai Péter a XVI. századból. Ezt utánozta Arany János egy újabb költeményében (Szibinyáni Jank): "Majd vígaság: zene, táncz, bor Tartja ébren a fölházat, Majd újudvari öklelés áll, Hangos erdőn nagy vadászat."
*ÚJÚL
	(új-úl) [önh. m. újúl-t. Új alakot ölt, régi állapotából kivetkezik, s másba lép által. Újúl a hold, midőn ismét világosodni kezd, innen hold ujúlta. Újúl az egészsége. Tavaszkor a növényi természet megújúl. Néha am. a megszűnt, elavult állapot ismét előkerül. Sebei, fájdalmai megújúlnak. V. ö. ÚJ, (1).
*ÚJULAN
	l. ÚJOLAG.
*ÚJÚLÁS, UJULÁS
	(új-úl-ás) fn. tt. újulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Változás, midőn valami újjá alakul, vagy régi állapotát, alakját ismét fölveszi. V. ö. ÚJÚL.
*ÚJÚLAT, UJULAT
	(új-úl-at) fn. tt. újúlat-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Újúlt állapot. A Müncheni codexben: megújólat (regeneratio).
*ÚJVÁGÁS
	falu Kraszna m.; helyr. Újvágásra, ~on, ~ról.
*ÚJVÁR, UJVÁR
	faluk Krassó és Torontál m. ÉRSEK~, mváros Nyitra, NÉMET~, mváros Vas m.; helyr. Újvár-ra, ~on, ~ról.
*ÚJVÁRMEGYE
	némely régi iratokban am. Abaújvármegye.
*ÚJVÁROS, UJVÁROS
	falu Abaúj, puszta Csongrád m. AVAS~, Szatmár, BALMAZ~, mváros Szabolcs m., erdélyi falu Nagy-Sink székben; helyr. Újváros-ra, ~on, ~ról.
*ÚJVÁROSKA
	mváros, SZERED~, falu Nyitra m.; helyr. Újvároská-ra, ~n, ~ról.
*ÚJVÁSÁR, UJVÁSÁR
	falu Gömör m.; helyr. Újvásár-ra, ~on, ~ról.
*ÚJVÁSÁRI
	puszta Pozsony m.; helyr. ~vásári-ba, ~ban, ~ból.
*ÚJVENCSELLŐ
	falu Szabolcs m:; helyr. Újvencsellő-re, ~n, ~ről.
*ÚJVERBÁSZ
	falu Bács m., helyr. ~verbász-ra, ~on, ~ról.
*ÚJVIDÉK, UJVIDÉK
	királyi város, Bácskának déli határán a Duna mellett, Péterváraddal szemközt; helyr. Újvidék-re. ~ěn, ~ről.
*ÚJVILÁG, UJVILÁG, (1)
	(új-világ) ösz. fn. 1) Amerika és Ausztrália, melyek az ujabb korszakban födöztettek fel, különböztetésül a többi világrészeket magában foglaló ó világtól. 2) Átv. az egész föld kerekségén történő ujabb események és népek állapotának, szokásainak stb. öszvege.
*ÚJVILÁG, UJVILÁG, (2)
	puszta Nógrád m.; helyr. Újvilág-ra, ~on, ~ról.
*ÚJZALONAK v. ~ZALONOK
	falu Vas megyében (Neustift); helyr. ~zalonok-on, ~ra, ~ról.
*~ÚL, magas hangon ~ŰL, (1)
	röviden ~UL, ~ÜL, mutató névrag, s főnevekhez járul; értelmezhető ,mint' v. ,ugymint' szókkal: például, példákul (= mint példa, példák, példaként, példákként) szolgáljanak ezek; gazdául, (= mint gazdát, gazdának) fogadni valakit; feleségül vagy nöül (úgy mint feleséget) venni v. birni valakit, barátomul (mint barátomat) tekintelek. Mi magyarokul, erdélyiekül (úgy mint magyarok, erdélyiek). Zálogúl adni valamit, túszúl adni valakit. "A debreczeniek várassul találák megh (keresék meg) az ő felsége camaráját." Régi M. Nyelvemlékek. II. k. Vegyes t. 269. lap.) "Egész nemzetül járulván hozzá." (Gr. Wesselényi F. 1661-ben). "Rákóczi fejedelemre indúlván az pogányság, szegént vevé tárgyul" (Ugyanaz). "Akarsz Buda hőssel meglenni királyul: Ezt adom a szóhoz, szavaim zártául." Arany J. (Buda halála). "Míg világ világul leszen Nevěk dicsőséges leszen." Katalin Verseslegendája (Prologus). "Ez a szent békeség, kinél hogy megmaradásunkra több orvosság nincsen, sok káros experientiákkal és próbákkal tanultuk országul." Gr. Eszterházy M. nádor. (Történelmi Tár. VIII. K. 10. 1.) "És jobbágyúl kezdém N(agyságod) szolgálnia." Levél 1554-ből. (Szalay Á. 400 magyar lev. 137. 1.) "Ismég reánk izentek mind falvul," mint az egész falura (Ugyanott 821. lap.) Különös kifejezés: arczúl ütni vagy csapni valakit am. arczon.
*~ÚL, ~ŰL, (2)
	röviden ~UL, ~ÜL. Rendesen melléknevekből igehatározókat alkotó képző, és az így alkotott szó megfelel e kérdésre: hogyan? s értelmezhető jobbára e szóval: módon. Példák: ostabáúl, bolondúl, józanúl, roszúl, álnokúl, jól (= jó-úl), boldogúl, jámborúl, vitézűl, szentűl (ostoba módon, józan módon stb.). A talan telen v. atlan etlen képzőjü melléknevek általában elfogadják ezen határozói alakot, pl. szokatlanúl (szokatlan módon),ártatlanúl, látatlanúl, gondatlanúl, tudatlanúl; véletlenül, rendetlenül, szerencsétlenűl; szintén a nemzetiségi melléknevek is, amidőn közelebbről ,nyelven' szóval értelmezhető, pl. magyarúl, horvátúl, tótúl, francziául, angolúl, olaszúl, persáúl, mongolúl; németűl, lengyelűl, csehűl (magyar, horvát, német nyelven stb. stb. ,Csehűl' néha főnévi ragozás; l. ~ÚL, ~ŰL, (1) s jelentése: miként cseh vagy a csehek). Helyette számos melléknév az an en képzőt fogadja el. De vannak melléknevek, melyek mindkét képzőt fölveszik, pl. ostobán v. ostobáúl, józanon v. józanúl, resten v. restűl, szilárdan v. szilárdúl. Néha helyi határozókat is alkot, pl. alul, hátul, fölül, kivül, belül, körül, környűl. Ritkán főnevekből is alkot igehatározót: emberűl, pórúl, poklúl (régi szó), ebűl. Katalin Legendájában eléjönnek: különbel (= különbűl), belel (= belűl), könnyel (= környül. 217, 221, 249. lapokon). Számnévhez járulva találjuk a régi Halotti beszédben: "Es keátsatok uromkhoz hármul (irva: uromchoz charmul) azaz hármával vagy háromszor. Csagataj nyelven is: ücse-üle am. hármával (üle v. ile = val, vel), bise-üle am. ötével (Abuska). A régieknél helyneveknél ról ről helyett is eléfordul. "Az terek (török) Pécsűl mégh tegnapon elindulth" (Levél 1554-ből. Szalay Ág. 400 m. 1. 127. 1.) "Pécsűl jöve emböröm." (Ugyanott 204. 1.)
*~ÚL, ~ŰL, (3)
	röviden: ~UL, ÜL, igeképző, alkot rendszerént önható igéket, még pedig 1), akár elvont, akár önálló gyökökből, pl. gyú gyúl, gur gurúl, szor szorúl, ám ámúl, bám bámúl, lap lapúl, ok okúl, pír pirúl; vegy vegyül, gyü gyül, rep repűl; 2) származott főnevekből: alap alapúl, szégyen szégyenűl, telep telepűl; 3) származékigékből (a g-nek d-vé változtával) buzog, buzdúl (buzgúl), mozog mozdúl (mozgúl), reng rendül, cseng csendűl; sőt minden változás nélkül is: tol tolúl, told toldúl, nyom nyomúl, mer merűl, mén v. men menűl stb. 4) Leggyakrabban melléknevekből: vad vadúl, tág tágul, híg hígúl, boldog boldogúl, bús búsúl; vén vénül, szelíd szelidűl, ősz őszűl, sebes sebesül, üdvöz üdvözül; ha a melléknév önhangzón végződik, ezen önhangzó a következő ú ű-be bele olvad, vagy, ha jobban tetszik, kiesik: tiszta tisztúl, sima simúl, puha puhúl; szürke szürkül, gyönge gyöngül stb. Alkot egykét esetben átható igéket is, pl. tan tanúl, dú dúl, ker kerűl, de ezekben az ú ű inkább ó ő, mintha volna tanól v. tanol, dú-ol, keről. Nevezetes körülményül fölemlitendő, hogy nagy részint ezen alakulásokban az úl űl képzőknek az ít (régiesen: ót, ojt, út, újt, ejt, őt, űt, üjt, öjt) képző felel meg mint átható igéket alkotó képző, pl. gyúl gyújt (gyú-it), gurúl gurít, szorúl szorít, ámúl ámít, pirúl pirít; vegyül vegyít, gyűl gyűjt; alapúl alapít stb. stb. A palóczos szójárásban, sőt csaknem az egész dunántuli kerületben, és a székelyeknél, az u-ü-nek némi megnyujtásával a végső l egészen el is marad, pl. borű = borúl, barnű = barnúl, tanű = tanúl, derü^ = derül, merü^ = merűl. (Vass József. Kriza J.) A régieknél úl űl helyett igen gyakran ól ől olvasható, pl. a Müncheni codexben: gonoszból, gonoszbólat, indól, indólat, tisztól, tisztólat, kőzösől, győl, gyölekezet, sőt él is pl. készélet (= készület). A Bécsi codexben: fordól, szabadál, Könyöről, egyesől, rémől. Istvánfi Pálnál a XVI. században: avél (= avúl). Rokon vele a töröktatár il igeképző. l. Előbeszéd. 135. 1.
*~ÚLTATIK
	~ŰLTETIK, összetett és a régieknél gyakran eléforduló szenvedő igéket alkotó képző, pl. háboróltatik, mozdóltatik, fényesőltetik, fényesűltetik, ékesőltetik, dicsővőltetik, (Müncheni vagy Tatrosi cod.), feszültetik (Nádor codex.), gyógyúltatik, indúltatik, erősültetik (Carthausi névtelen), dicsőültetik (Katalin Legendája) stb. Néha a második tat mint igazi szenvedői képzőt is fölveszi "Adjon módot énnekem, kiben én az én hazámnak javára és megmaradására méltán indultattassam." Báthori István király. (Történelmi tár. VIII. köt.).
*ÚN; ÚNALOM; ÚNSZOL; ÚNTAT stb.
	lásd UN; UNALOM, UNSZOL; UNTAT stb.
*ÚNY
	falu Esztergam m.; helyr. Úny-ba, ~ban, ~ból.
*ÚR, v. UR
	fn. tt. ur-at, harm. szr. ~a. Ragozatlan állapotban helyesebb szokással megnyujtva ejtetik: úr, továbbá az öszvetételekben is mind megnyujtva, mind röviden ejtethetik, mint: úr- v. urbér, úrfi, úrgomba, úrnap, úrszék stb. ámbár sokan, kivált a dunántúliak rövidítni szeretik. A viszonyragok előtt, kivévén a tárgyesetet és ettől függőleg a többest, hasonlóképen lehet az ú hosszú is, rövid is: úrral v. urral, úrhoz v. urhoz, úrnál v. urnál, úrtól v. urtól; így úrba, úrban, úrból, úrra, úron, úrról, úrig; ellenkezőleg a tárgyesetben (mint föntebb), továbbá a többesben s a személyragok és képzők előtt rendszerént megrövidűl: urat, urak, uram, urad, ura, urunk (a régi Halotti beszédben: uromk), uratok stb. továbbá: uracs, ural, uralkodik, uraság, urodalom, uratlan. Az i, és birtokot jelentő é s éi képzők előtt lehet úri v. uri, úrias v. urias, úrilag v. urilag; úré v. uré, úréi v. uréi. Amely származékok a hosszú Ú alatt nem fordulnak elé, azokat l. a rövid U alatt. Egyébiránt V. ö. Ú betü. - 1) Férfi személy, ki a társadalomban bizonyos rang, méltóság, vagy hivatalnál fogva mások fölött áll, s némi hatalmat gyakorol, A fejedelem a maga országában legnagyobb úr. A király a mi legkegyelmesb urunk. Fő úr, zászlós úr, ne-mes urak. Vármegye, város urai. Sós urak. Felséges, fenséges, főméltóságu, nagyméltóságú, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes úr. Főtisztelendő, tisztelendő, tiszteletes úr. Püspök, kanonok, prépost, apát, esperes urak. Gróf, báró úr. Urak kérése parancsolás (Km.). Mikor az urak tanácsból fölkelnek, mindig okosabbak. (Km.). Nagy úr, előkelő rangú úr. Nagy úrnak is van ura. (Km.). Nagy urak kedve nyúlháton jár. (Km.). Nagyurak keveset adni szégyenlenek, sokat adni nem akarnak. (Km.). Senki sem nagy úr szolgája előtt. (Km.). Nincsen oly nagy úr, ki meg nem szorúl. (Km.). Némelyek a ,nádor' szót is ,nagy úr'-ból származottnak vélik. l. NÁDOR. Bibliai nyelven kitünőleg az Isten és Megváltó neve mind más szókkal együtt, mind önmagában. Úristen. Menny és föld ura. Seregek ura. Uraknak ura. Úr angyala. Uram fia! (Jézusom!) Monda az úr az én uramnak. (105. zsoltár). Elnyugodott az úrban. Az úr adta, az úr elvette. Krisztus urunk. Úr asztala. Úr vacsorája. Úrnap v. Úr napja. Úr mennybemenetele. Úr szine változása (transfiguratio domini). Úr születése. Tréfásan szólva, alig úr, v. kurta úr, ki külső viseletre és módjára nézve alig különbözik a köz embertől, de mégis urat játszik, s annak tartja magát: 2) Szélesb ért. minden férfi személy, kinek hatalma van parancsolni valakivel. Ki sarkalja urát, inkább veszi hasznát. (Km.). Ki urával perel, Isten az orvosa. (Km.). Minden gazda ura a maga szolgájának, cselédjének. A mester ura az inasának. Gazd' uram, mester uram. "Bódogok a szolgák, kiket mükor jövend az úr, lelend vigyázattok." (Müncheni cod. Lukács. XII.). Az úr és szolga viszonyos fogalmak honnan e közmondatok: Magad uram ha szolgád nincs. Eb ura fakó, eb ura kurta, azaz, nekem nem parancsol, ebnek parancsol. Aki jó szolga nem volt, nem lesz abból jó úr. Nincs oly nagy úr, kinek ura nem volna. Majd uradra találok én. Maga ura, ki másoktól független, s tetteiről kénye szerint rendelkezik. 4) A magyar asszony urának nevezi férjét, (mely törökül: er, mongolul: ere, szürjänül: veräsz); s férje testvérbátyját néhutt öregbik, v. nagyobbik, öcscsét pedig ifjabbik v. kisebbik urának. "Nem szeretem az uramat, hajja ha! Csak az ifjabbik uramat, hajja ha!" (Népd.). Ura hagyott asszony. "Ez jámbor asszonynak az ű ura." "Felele ez asszonyi állat, ez kórokat az én uram igön nem szereti." "Ezön közbe az asszonynak ura haza jöve." (Góry-codex, 40. 1.). 5) Bizonyos jószágnak birtokosa. Földes úr, házi úr v. ház ura. Hamar lehet valaki úr, de későre jó. (Km.). E jószágnak nincs ura, azaz, elhagyott, bitang. 6) Közönséges tiszteletczim, melylyel nem csak rangban levő, hanem a köznéphez tartozó személyeket is szokás megtisztelni. Tanácsos úr, elnök úr, szolgabiró úr, jegyző úr, ezredes, kapitány, hadnagyi őrmester úr. Szomszéd úr. Különösen a rokonsági nevekhez kapcsoljuk: atyám v. apám uram, bátyám uram, öcsém uram, komám uram, sógor uram, ipam uram, vőm uram, vőtárs uram, nász uram, fiam uram, melyek közől némelyeket idegen szokás szerint megforditva használnak, kivált az úri renden levők, minthogy az eredeti magyar szórendet köznépiesnek tartják, mint: uram atyám, uram bátyám, uram öcsém. Régi közdivat szerint és a közrendüeknél ma is szokásban van az uram czímezés akkor is, midőn az illető személyről mint távollevőről szólunk, pl. Biró uramhoz megyek. Ispán uramnál voltam. Tegnap Szabó Pál urammal találkoztam. Kis Péter uramat tiszteltetem. l. URAM (U betü alatt) 7) Átv. Szavának ura, megtartja szavát. Urát adni valaminek, okát, eredetét kimutatni, igazolni. Minthogy az úr tulajdon értelemben bizonyos rangi, és hatalmi fokon, magasságon álló személyt jelent: okszerüleg azon hasonló gyökü szók neme alá sorozható, melyek valami magasat, emelkedettet jelentenek, mint orr, orj, orom (mongolul: oroi), óriás, hóri stb. V. ö. R, gyökhang. Hasonló véleményen van Adelung a Herr szóra nézve, mely valamint a latin her-us, és hellen curio-V a magyar úr szóhoz hasonló. Vámbéry szerént is ujgur neyelven uri v. üri am. magas; előkelő. - A régieknél és némely palócztáji kiejtéssel or v. ór, honnan: ország, régiesen: urszág, pl. a régi Halotti beszédben: mönnyi urusság (írva: munhi uruzag, azaz mennyország), am. urság. Igen nevezetes rokonsága van a Zoroaster alapította vallásos rendszerben eléforduló Ormuzd szó (az ó persa vallásban a jó istenség neve) első részében (or), mely a nyelvészek általános tanuságtétele szerént am. dominus, Herr, tehát legközelebbi rokonságban áll vele a magyar ,úr'. Egyébiránt az teljes alakjában eredeti zend v. óbaktriai nyelven ahura v. ahuró s összetéve mazdáo szóval: ahuro mazdáo (innen a késöbbi nyelvekben ormand, ormuzd, WromazhV) v. mazdáo ahuró (Schleicher. Chrestomathie.) am. nagybölcs úr, v. nagyhatalmú úr.
*ÚR ANGYALA
	Isten angyala v. küldötte. Így nevezik azon imát is, mely így kezdődik: "Úr angyala köszönté szép szűz Máriát."
*ÚR ASZTALA
	Idvezitőnk rendelete szerént az úrvacsorával fölkészitett asztal a protestansoknál. - Néha jelenti az úrvacsorával élést is. V. ö. ÚRVACSORA.
*ÚRBÉR, URBÉR, (1)
	(úr-bér) ösz. fn. Általán azon szolgálatok és tartozások együtt véve, melyek kel a jobbágy illető földesurának 1848-ik év előtt kötelezve volt. V. ö. HŰBÉR.
*ÚRBÉR, URBÉR, (2)
	puszta Szala m:; helyr. Úrbér-ěn, ~re, ~ről.
*ÚRBÉRI, URBÉRI
	(úr-béri) ösz. mn. Úrbért illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Úrbéri kötelesség, járandóság, szolgálat. Úrbéri törvények. Úrbéri telkek, földek. URBÉRISÉG, (úr-bériség) ösz. fn. Úrbéri állapot. V. ö. ÚRBÉRI.
*ÚRBÉRTÖRVÉNY
	(úr-bér-törvény) ösz. fn. Az urbéri szolgálatokra, telkekre vonatkozó törvény.
*ÚRDAL, URDAL
	(ur-dal) áth. m.; úrdalt. Magasabb helyről mondják, midőn ez valamely vidék fölött emelkedve a rajta állónak azon egész vidékre kilátást nyujt. A Gellért hegye úrdalja Buda-Pestet. Új szó. Szokottabban: uralg Buda-Pesten.
*ÚRDOLGA
	(úr-dolga) ösz. fn. Napi munka, melyet a jobbágy illető földesurának javára az úrbéri törvények rendelete vagy régi szokás szerint gyalog vagy szekérrel végezni köteles volt; máskép: robot.
*ÚRFELMUTATÁS
	(úr-fel-mutatás) ösz. fn. A szentmiseáldozatnak azon része, midőn a pap a Krisztus testévé változtatott ostyát, és kehelyben a Krisztus vérévé változtatott bort fölemelvén a népnek mutatja.
*ÚRFI, URFI
	(úr-fi) ösz. fn. A szoros ért. vett úri rendhez tartozó apának fia, férfigyermeke, azon ideig, mig férfi korba nem lép. E nevezet nemesebb mint az ifjuúr, melylyel a középrendüeket is szokták czimezni. Gróf úrfiak, báró úrfiak, nemes úrfiak. A nőnemre nézve megfelel neki kisasszony, honnan e közmondat: Sok a kisasszony, kevés az úrfi. Régente: úrfiú. "Elő egy iffjú Várdai Simon, Kinek anyja é- naponkéd sírhon! Bizon, ő kegyes úrfiú vala, Ki pattantyú miá ott hala" (elő régiesen = első, é = éj, é-naponkéd = éj-naponként, sírhon = sírjon). (Szabács viadalja. Ének a XV. századokból. Századok. 1872. 20. 1.). A Carthausi Névtelennél úrfiu am. Krisztus. "Mikoron írnának úrfiú-sziletetnek utánna ezerkétszáz harminczegy esztendőben." (Toldy F. kiadása 148. 1.).
*ÚRFÖLD v. ÚRFÖLDE
	puszta Pozson m.; helyr. Úrföld-ön, ~re, ~ről. vagy Úrföldé-n, ~re, ~ről.
*ÚRGOMBA
	(úr-gomba) ösz. fn. Némely galóczák neme alá tartozó gombafaj, melynek szélei sötét szinüek, s innen befelé sötét sugarak, mintegy csillagot képezve nyúlnak el. (Agaritus equestris. Németül: Sternschwamm, Ritterschwamm). Párizpápai, Simai Kristóf és mások szerint boletus. - "Igen érette voltam minden felé, de soholt az úrgombának szeréth nem tehetem." Levél 1559-ből (Szalay Ág. 400. m. 1. 330. 1.).
*ÚRHIDA
	puszta Fehér m.; helyr. Úrhidá-ra, ~n, ~ról.
*ÚRHODIK
	(úr-hod-ik) l. ÚRIASKODIK.
*ÚRHÖLGY, URHÖLGY
	(úr-hölgy) l. ÚRNÉ alatt.
*ÚRI, URI (1)
	(úr-i) mn. tt. úri-t, tb. ~ak. 1) Urat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Úri öltözet, úri ház. Úri szokás, természet. Úri rend, személy. 2) Különösen, a maga nemében nemesebb, finomabb, előkelő. Úri magatartás, úri müveltség, társalgás, úri élet. Úri asszony. Úri pompa, koldus konyha, nem egyez a tisztességgel. (Km.) V. ö. ÚRIAS.
*ÚRI, URI (2)
	falu Pest m.; helyr. Úri-ba, ~ban, ~ból.
*ÚRIAS, URIAS
	(úr-i-as) mn. tt. úrias-t v. ~at, tb. ~ak. Az uraknál divatos szokásu, módu; különösen finomabb, nemesebb, büszkébb, előkelőségre mutató; fényes, pompás. A nyelvszokás végül nyújtva is használja: úriás v. uriás, mint kaczkias helyett kaczkiás. Ilyen óriás is a helyesebb órias, azaz hórias helyett, az óri hóri törzstől.
*ÚRIASAN, URIASAN
	(úr-i-as-an) ih. Úrias módon, úri szokás, divat szerint; nemesen, finomul; fényesen, pompásan. Úriasan tartani, viselni magát. Úriasan élni, lakni. Némely nyelvszokással: úriásan. V. ö. ÚRIAS.
*ÚRIASKODÁS, URIASKODÁS
	(úr-i-as-kod-ás) fn. tt. úriaskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Úrias szokások gyakorlása; pompáskodás, fényüzéskedés.
*ÚRIASKODIK, URIASKODIK
	(úr-i-as-kod-ik) k. m. úriaskod-tam, ~tál, ~ott. Úrias életmódot, szokásokat gyakorol, pompáskodik, nagy urat játszik.
*ÚRI ASSZONY
	l. ÚRNÉ alatt.
*ÚRI GOMBA
	l. ÚRGOMBA.
*ÚRI IMA, ÚRI IMÁDSÁG
	Krisztus urunk tanította rövid ima, meg van írva Máté 6-dik és Lukács 11-dik fejezetében s így kezdődik: Mi Atyánk. (Az egész úri ima magyar forditmányában hibásan használják a személyragok mellett a személynévmásokat is, a mennyiben ezeket a hangsuly ez imában épen nem kivánja; az egész helyesen így volna: Atyánk! ki vagy mennyekben. Szenteltessék neved. Jőjön el országod. Legyen akaratod mint mennyben úgy e földön is. Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket stb.)
*ÚRI JOG
	a volt urbériségben azon szolgálatok öszvege, melyek a földesúr részére teljesittettek. V. ö. ÚRBÉR.
*ÚRILAG, URILAG
	(úr-i-lag) ih. Úri módon, mint úrhoz illik, mint az urak szokták. Úrilag fogadni, megvendégelni valakit.
*ÚRI REND
	ösz. fn. A társadalmilag megállapított viszonyok szerint a szoros ért. vett urak, vagyis előkelők, rangban levő személyek osztálya. V. ö. ÚR.
*ÚRI SÁRMA
	a hathimesek seregébe, s egyanyások rendébe tartozó sárma növénynem egyik faja; főkocsánja leveletlen; ezen levő kocsánkái váltogatók, ágformák, szártetézők; hímszálai váltogatva szélesek és keskenyek; levelei szálasak, válusok, üszögös hegyűk. (Ornithogalum umbellatum). Köznépiesen úrivirág, madártéj.
*ÚRISTEN
	(úr-isten) ösz. fn. Élünk vele, midőn az ,Isten' szót nagyobb tisztelettel kivánjuk említeni.
*ÚRISZÉK, URISZÉK
	(úri-szék) ösz. fn. l. ÚRSZÉK.
*ÚRITÖK, URITÖK
	(úri-tök) ösz. fn. Tökfaj, melynek kobakja kemény, de nem fás héju, nagyra nő, sokféle színű és formáju, sima vagy cserhéju; levelei nagyok, szivesek, tompák. Főve, de kivált sülve sokan nyalánkságul eszik. Néhutt máskép dinka, linka, patyolattök, selyemtök, sütőtök. (Cucurbita pepo).
*ÚRI VACSORA
	l. ÚRVACSORA.
*ÚRIVIRÁG
	(úri-virág) ösz. fn. l. ÚRI SÁRMA.
*ÚRJOG
	(úr-jog) l. ÚRI JOG.
*ÚRJÖVETEL
	(úr-jövetel) l. ÚR JÖVETELE.
*ÚR JÖVETELE
	szokott latin nevezettel advent. A római katholikusok egyházi évében azon ájtatos előkészületi időszak Krisztus urunk születésének előinneplésére, mely karácson előtt négy vasárnapot, s ugyanannyi egész, és néha csonka hetet foglal magában. Ekkor tartatnak az úgynevezett hajnali misék. Advent első vasárnapján kezdődik az új egyházi év.
*ÚRJÖVETELI
	(úr-jöveteli) ösz. mn. Úr jövetelét illető, arra vonatkozó. Úrjöveteli időszak. Úrjöveteli imák, énekek.
*ÚRKODIK
	(úr-kod-ik) k. m. úrkod-tam, ~tál, ~ott, l. ÚRIASKODIK.
*ÚRKÚT
	puszta Veszprém m.; helyr. Úrkút-ra, ~on, ~ról.
*ÚRKÚTBÁNYA
	falu Veszprém m.; helyr. ~bányá-n, ~ra, ~ról.
*ÚRLAK, URLAK
	(úr-lak) ösz. fn. Ház, nevezetesen kastély vagy palota, mely különösen az illető úrnak lakul szolgál.
*ÚR MENNYBEMENETELE
	az általános keresztény egyházban azon ünnep, mely Krisztus urunk mennybemenetelének emlékezetére van szentelve; máskép: áldozó csütörtök.
*ÚRMEZŐ
	falu Máramaros m.; helyr. Úrmező-re, ~n, ~ről.
*ÚRNAP, URNAP
	(úr-nap) ösz. fn. A római katholikus egyházban sátoros ünnep, melyet 4-dik Orbán pápa 1262. évben rendelt, mint Szentháromság vasárnapja után következő csütörtökön megtartandót. Krisztus urunk testének emlékét dicsőitő örömünnep. (Festum corporis Christi.)
*ÚR NAPJA
	l. ÚRNAP.
*ÚRNÉ, URNÉ
	(úr-né) fn. tt. úrné-t. Szabatosan szólva, úrnak neje, felesége, hitvese, mint: herczegné, herczeg neje, grófné, gróf neje, báróné, polgárné, pórné, zsidóné; biróné, jegyzőné, stb. Újabban szokásba jött a német Herrin v. Gebieterin helyett használni, s ez értelemben eléfordúl Molnár Albertnél is; de ezt a népies nyelv köz szokás szerint aszszony szóval fejezi ki: úri asszony; különösen a czimezésekben a férfit jelentő uram-nak megfelelőleg asszony v. asszonyom, pl. sógoruram, sógorasszony; komámuram, komámasszony; szomszéduram, szomszédasszony; fiamuram, menyemasszony, magyarok asszonya boldogságos szűz Mária. Sőt hogy a né még a czimezésekben is feleséget jelent, mutatják az ily szólítások: ispánné asszonyom, biróné, kántorné aszszonyom stb. Egy 1550-iki levél czímzetén eléjön uramné. "Ez levél adassék Gyczy Zuzánna asszonynak, Zalay Kelemen uramnénak, nekem tisztelendő asszonyomnak." (Szalay Á. 400 m. 1. 70 1.) Egyébiránt, ha a latin dominát mint úri rangu nőt akarjuk kifejezni, inkább úrnő-nek mondhatjuk, mint herczegnő, grófnő, bárónő, polgárnő, pórnő jelentenek herczegi, grófi, bárói, polgári, póri rendből való nőt. A pórnőből úrné lesz, ha úr veszi el feleségül, és az úrnőből pórné, ha pórhoz megy férjhez. A bárónőből lehet grófné, s a báróhoz menő grófnőből báróné stb. Némelyek szerint: úrhölgy. Némely vidéken hallható úrasszony azaz úri asszony. V. ö. ~NÉ; NŐ.
*ÚRREND
	l. ÚRI REND.
*ÚRSZÁD
	falu Bihar m.; helyr. Úrszád-on, ~ra, ~ról.
*ÚRSZÉK
	(úr-szék) ösz. fn. A régibb magyar törvénykezési rendszerben főleg jobbágyi viszonyokban a földesúr költségén időszakonként tartatni szokott biráskodás, mely a földesurnak (ki azonban saját ügyeiben részt nem vehetett) vagy az általa erre megkért személynek elnöklete alatt, állott még két érdektelen meghívott biróból és az illető járásbeli szolgabiró és esküdtből. E biróság eleibe tartoztak még a jobbágyoknak egymásközti mindenféle személyes és vagyonbeli pereik, sőt ha az uradalom pallosi joggal birt, büntető ügyeik is.
*ÚRSZOLGÁLAT
	(úr-szolgálat) ösz. fn. Mindenféle szolgálat, melylyel a jobbágy illető földesurának tartozott; úrdolga, robot.
*ÚRTÁRS
	(úr-társ) ösz. fn. Kik bizonyos uri hatalmat egymással közös joggal gyakorolnak, azok egymásnak úrtársai, pl. osztatlan testvérek.
*ÚRVACSORA
	(úr-vacsora) ösz. fn. Innepélyes egyházi szertartás, midőn a hivek áldoznak, vagyis római katholikus értelemben az oltári szentséget magokhoz veszik; protestáns ért. a pap által megáldott kenyérben és borban részesülnek. Minden keresztény felekezetek ez által önmaga Krisztus urunk rendelete szerént utolsó vacsorájának emlékét üllik meg ("Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.").
*ÚR VACSORÁJA
	l. ÚRVACSORA.
*ÚR VÉTELE
	ösz. fn. A római katholikusoknál úrvacsorában részesülés.
*ÚRVÖLGY v. ÚRVÖLGYE
	beszterczebányai telep Zólyom m.; helyr. Úrvölgy-re, ~őn, ~ről; v. ~völgyé-re, ~n, ~ről.
*ÚSZ és ÚSZIK
	E két igét a közösebb szokás fölváltva használja, holott szabatosan véve úsz cselekvő, úszik pedig szenvedő értelmü. Ugyanis úsz minden ember és állat, midőn önszántából, v. és önerejénél fogva bizonyos folyadék fölszinén vagy között ide-oda mozog, tovább nyomúl, halad; valamint csúsz, a ki valamely sima, sikos, de szilárd talap fölött talpát vagy testének valamely részét súrolva tovább halad; és mász, midőn kezeit vagy lábait szétterpesztve hason megy; továbbá kúsz az ember, vagy más állat, midőn valamely magasabb testbe pl. fába kapaszkodva hason megy fölfelé. Ellenben úszik minden lélektelen test, melyet a folyadék magával visz, ide-oda mozgat, pl. a vizbe dobott tök, darabfa, vagy hajó; hasonlóan csúszik a szán, midőn húzzák, vagy a lejtőn lebocsátják; kúszik a sövényre, fára futó növényinda. A mászik alak hibás, mert mászni csak élőállat önerejéből szokott, honnan a csuszómászó állatok nevezete. Ezek szerint:
*ÚSZ
	önh. m. úsz-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Úsz az ember, hason, hanyatt, féloldalt, vizet tiporva. Úsz a hal, a lúd, a récze. Átúszni a Dunán v. Dunát. Kiúszni a partra. Viz mentében víz ellen úsz. A béka úsz is, mász is. A kigyó a vizben úsz, a földön csúsz. V. ö. ÚSZIK. E szóban a távozás, tovahaladás alapfogalma rejlik a legközelebbi rokona azon isz gyök, melyből iszam, iszamodik, iszánkol származtak, továbbá os-on, v. us-on gyöke is. Idegen nyelvekben egészen egyezik vele a mandsu uszu-me (abwärtz fliesen), Vámbéry szerént a jakut uszun (usz-abun?) csagataj üz-mek, oszmanli jüz-mek. Budenz hasonlitásaiban sz helyett többnyire j van pl. észt uju-, votják, vognl uj stb.
*ÚSZÁS, USZÁS
	(úsz-ás) fn. tt. úszás-t, tb. ~ok. Cselekvés vagy állapot, midőn valaki úsz vagy úszik. V. ö. ÚSZ, ÚSZDA, (úsz-da) l. USZODA.
*ÚSZFA
	(úsz-fa) ösz. fn. Általán minden fa, mely a vizbe dobva, vagy esve tovább halad. Különösen egész szálfák, vagy hasábok, melyeket a vizen úsztatva szállitanak bizonyos helyre.
*ÚSZFALU
	falu Sáros m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból.
*ÚSZIK
	k. m. úsz-tam, ~tál, ~ott, par. ~szál. 1) Mondjuk mindenféle lélektelen testről, mely az illető folyadéknál fajilag könnyebb, midőn annak fölszinén lebeg, ide-oda mozdúl, száll, tovább halad. Úszik a tök, a hajó. Az árvizen mindenféle gizgaz, fadarab úszik. Az elbomlott hajó gerendái, deszkái szerteszét úsznak a vizen. A vizitök levelei úsznak a tó szinén. 2) Használtatik különféle átvitt, képes és költői kifejezésekben. Könyekben úsznak szemei. Egész teste vérben úszott. Úszik a felhő a levegőben. "Szőke fodor felhők, hattyúi az égnek, Úsznak vala tükrén a mennyei kéknek." (Arany J.) Hosszu ruhája utána úszik a porban. E tésztás étel úszik a zsirban, vajban. A lében itt-ott úszik egy-két szál metélt. Nagy bőségre vonatkozik az ily mondatokban. Úszik a borban. Minden gyönyörben, bőségben torkig úszik. A mely származékokban az u állandóan rövid, mint usza, uszadék, uszály, uszány, uszovány, uszkár, uszkorál stb. azok az U betü alatt fordulnak elé.
*ÚSZKÁL, USZKÁL
	(úsz-og-ál) gyak. önh. m. ~t. Folytonosan, gyakran némi könnyüséggel, játszilag ide-oda úsz. A fürge halak szabadon uszkálnak a vizben. Képzésre hasonlók: csuszkál, mászkál.
*ÚSZKÁLÁS, USZKÁLÁS
	(úsz-og-ál-ás) fn. tt. uszkálás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn az ember vagy más állat uszkál. V. ö. ÚSZKÁL.
*ÚSZÓ, USZÓ
	(úsz-ó) mn. tt. uszó-t. A ki vagy ami úsz vagy úszik. Úszó gyermekek. Tavakban úszó vizimadarak. Dunán úszó hajók, tutajok. Könyekben úszó szemek. Vérben úszó test. V. ö. ÚSZ; ÚSZIK.
*ÚSZÓ~ v. USZÓCSIGA
	(úszó-csiga) ösz. fn. Hasas, alúl kevessé lapos héju, félkerek nyilásu, orsóajku, vizek szinén úszkáló csigák neme. (Nerita).
*ÚSZODA v. USZODA
	(úsz-o-da) fn. tt. úszodát: l. ÚSZÓISKOLA.
*ÚSZÓ~ v. USZÓHÁRTYA
	(úszó-hártya) ösz. fn. Vizi állatok lábai, illetőleg ujjaik közötti hártya, mely az uszást elősegíti.
*ÚSZÓ~ v. USZÓHELY
	(úszó-hely) ösz. fn. Alkalmas, pl. korlátokkal kerített helyiség, hol kényelmesen fürödni, úszkálni lehet.
*ÚSZÓ~ v. USZÓHÓLYAG
	(úszó-hólyag) ösz. fn. 1) Felfújt ökör- v. tehénhólyag, melyet az uszók derékra kötnek, hogy a viz fölött könnyebben lebeghessenek. 2) A halak hólyaga, vagyis a halak hasában levő a levegővel tölt hólyag, mely az úszást fölötte könnyiti.
*ÚSZÓ~ v. USZÓISKOLA
	(úszó-iskola) ösz. fn. Uszóhely, melyben úszni tanulnak. Másképen úszoda v. uszoda.
*ÚSZÓ~ v. USZÓLÁB
	(úszó-láb) ösz. fn. Láb, melynek újjait úszóhártyák kötik össze, milyenek a vizi madarak, s más vizi állatok lábai; lúdláb, lúdtalp.
*ÚSZÓ~ v. USZÓMADÁR
	(úszó-madár) ösz. fn. Általán minden vizi madár, különböztetésül az egyedül szárazon lakó s levegőben szállongó madaraktól.
*ÚSZÓ~ v. USZÓMÁSZÓ
	(úszó-mászó) ösz mn. és fn. Azon kétlaki állatok neve, melyek a vizekben úsznak, s a szárazon másznak, pl. a békák.
*ÚSZÓ~ v. USZÓMESTER
	(úszó-mester) ösz. fn. Az úszás szabályait, módját értő és gyakorló személy, ki másokat úszni tanít.
*ÚSZÓ~ v. USZÓÖV
	(úszó-öv) ösz. fn. Kötélszárral ellátott öv, vagy heveder, melyet az úszni tanulónak derekára kötnek, s melynek szárát az uszó mester tatja. Továbbá azon öv, melylyel az úszóholyagot a derékra kötik.
*ÚSZÓ~ v. USZÓRUHA
	(úszó-ruha) ösz. fn. Ruha, melyet a fürdők, úszók szoktak magukra venni, mely rendesen egy kurta száru nadrágból áll.
*ÚSZÓ~ v. USZÓSAPKA
	(úszó-sapka) ösz. fn. Sapka, melylyel a fejet födve úszni, illetőleg az uszodában fürödni szoktak.
*ÚSZÓ~
	v. USZÓSZÁRNY, (úszó-szárny) ösz. fn. Szárnyhoz hasonló szálkás hártyák a halak testén, melyek uszáskor evezőül szolgálnak.
*ÚSZOTTFA
	(úszott-fa) l. ÚSZFA.
*ÚSZSZAKÁL
	(úsz-szakál) ösz. fn. Növénynem az egyhimesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje nincs, vagy egy kis kétfoku párkánya van a magzat felett; bokrétája nincs; magva egy. (Hippuris). Különösen a lófark-úszszakál, melynek levelei a viz felett merően, a viz alatt lekonyúlva állanak; máskép köznyelven: vízi Lófark. (Hippuris vulgaris.)
*ÚSZTAT, USZTAT
	(úsz-tat) mivelt. m. úsztat-tam, ~tál, ~ott, par. úsztass. 1) Valamely állatot a vizbe visz, vagy hajt, vagy vet, a végett, hogy úszszon, hogy megförödjék. Lovakat, juhokat úsztatni. A csordát átusztatni a folyón. 2) Holmi, a viznél fajilag könnyebb testeket a vizre bocsát, hogy ideoda vagy bizonyos helyre úszszanak. Talpakat, fahasábokat aláusztatni a folyón. V. ö. ÚSZ; és USZIK.
*ÚSZTATÁS
	(úsz-tat-ás) fn. tt. úsztatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által eszközöljük, hogy valaki v. valami úszszon, illetőleg úszszék. V. ö. ÚSZTAT.
*ÚSZTATÓ
	(úsz-tat-ó) mn. és fn. tt. úsztató-t. 1) Aki úsztat. 2) Bizonyos helyiség a tóban, folyóban stb. hol a barmokat úsztatni szokták. V. ö. ÚSZTAT.
*ÚSZTATOTTFA
	(úsztatott-fa) l. ÚSZFA.
*ÚTT
	fn. tt. út-at v. ut-at. Személyr. út- v. ut-am, ~ad, ~ja v. ~a, ~aim, ~aid stb. Jelent menést, járást valamely távolabb helyre, vidékre, oszágba stb. Útra készülni. Útnak indulni, eredni. Úton lenni. Útravaló költséget, málhát vinni. Nagy útat tenni. Útat vetni = tenni. "Ha már eljösz hozzám, kedves, Kérlek hosszú útat ne vess." (Népd.). Útról megtérni. Unalmas, mulattató út. Útban, útközben. Fele úton, fele utján. 2) Jelenti azon vonalt, vagy irányt, melyen bizonyos test mozogva helyről helyre halad. Egyenes, görbe, keringős, csavargós, lejtős, meredek út. Tengeri út. Levegői út. Szelek, felhők, folyók útja. Szorosb ért. kisebb nagyobb szélességü térhuzam a földszinén, melyen valaki v. valami tovább-tovább halad. Széles, szoros, keskeny, sima, rögös, száraz, poros, sáros, kátyolos út. Járt, járatlan mély út. Gyalog út, kocsiút, v. szekérút, szánút, vasút. Csinált, töltött út, Országút, postásút, közlekedési út. Félrevaló út. Nap útja, csillagok útja, azaz pályája, forgása. Keresztút, egy másikat átmetsző út; különösen böjti ájtatosság a római katholikusoknál, Urunk fölfeszítésének emlékezetére. Oldalút, középút, rézsút. Útat nyitni, törni, csinálni, javitani. Útat váltani valamerre. Másfelé venni az útat. Útat téveszteni, veszteni. Ez az út félre vezet. Kitérni az útból. Letérni az útról. Útnak indulni. Jó úton járni, átv. ért. valamit helyesen, czélirányosan folytatni, jó oldalánál fogni föl. Útat mutatni valakinek, útba igazitani; átv. ért. elűzni, elhajtani, kiadni rajta, kiadni az utat valakinek. Alá is út, föl is út, vagy arra az út, merre a kerékvágás, mehetsz miattam a merre tetszik. Egy darab utat megtenni. Az útnak, nagyobb része még előttünk van. Hat, tiz, száz mértföldnyi útat tenni. Út válamatja, a székelyeknél jelenti a válaszúton azon tájékot, hol az út elágazik. Eléfordul több átv. értelmű mondatban, pl. valakinek útjában állani, lenni, tetteiben, müködésében akadályozni. Úton útfélen találkozni valakivel, mindenütt, gyakran. Az erény utján járni. Istenes útat követni. Az Isten útján haladni. Minden úton módon rajta lenni, egész erővel iparkodni. Útját állani valakinek, útban kifosztás végett megtámadni. Útnak, szónak nincsen vége. (Km.). Egy úttal ezt is elvégeztem, azon egy ízben, a többivel egyszerre. Általán jelent erkölcsi és szellemi irányt, vagy módot, mely szerint valamit teszünk, végzünk. Ily úton semmire sem megyünk. Folyamodás útján jutni valamihez. Valamely ügyet a törvény utjára vinni. Ennek ez az útja. Legbiztosabb út az egyenes út. (Km.) Legjobb a középút, stb. V. ö. ÖSVÉNY, CSAPÁS. Mi hangzójának mértékét illeti, közösebb szokás szerint a viszonyragok előtt inkább hosszú: útat, útak, útam, úton, útig, útban, útra stb. valamint az öszvetételekben is: útcsináló, útfél, útmutatás. stb. De túl a Dunán általában rövidítni szeretik, különösen a képzők előtt, pl. utas, utasít, utal, utalvány, utazik. stb. Egyezik vele a mongol ot törzs az ur-khu igében (Kowalewszky átirása szerént), v. od törzs od-khu igében (Schmidtnél és Jülgnél), mely am. a német gehen, sich wohin begeben. Az ot v. od törzs sajátlag azt teszi: menj. Hogy a magyar az út szót igeként is használja, mutatja az utufutu ikerített szó, mely am. lótófutó, továbbá e közmondat: Útfut, minden házba befut. Továbbá egyezik vele a hetlen 'od-oV (= út) törzse od s ezzel a szláv hodim, godim, járok kelek; és az előtétes pút, honnan putnik szlávul am. utas, zarándok. Vámbérynál eléjön csagataj nyelven: öt (a mongol után inkább ot?) elhaladás, menés, öt-mek elhaladni, men-ni. Mennyiben a mozgás, haladás alapfogalma rejlik benne, rokon vele a magyarban a menésre vonatkozó jut, s talán azon id is, melyből idő, ideg, idegen származtak; ezekkel ismét a latin ige it, mint az it-er gyöke. Ide sorozható Budenz J. szerént a vogul uont, uot is, mely am. útat jelölő jegy: lapp vuotto-, nyomot hagyni (vestigia ponere).
*ÚTAL, v. UTAL
	(ut-al) áth. m. utal-t. 1) Valakit bizonyos útra, vagy helyre igazít. Jobbra, balra útalni valakit. Engem ide útalnak, nem tudom, jó helyre jöttem-e. A jövevényt a vendégfogadóba útalni. 2) Valakit valakihez fizetés fölvételére utasít. 3) Átutal am. bizonyos téren, vonalon útat hasít. Átutalni a szántóföldet, által menve útat taposni rajta.
*ÚTÁL, UTÁL
	áth. m. útál-t. 1) A külérzékekre undorítólag, s csömörletesen ható valamely tárgytól némi borzalommal visszahúzza magát. Útálni a varangyos békát, a kigyót, s holmi undok csuszómászókat, férgeket. Útálja a bort, pálinkát, mennyiben, ha innék belőle, fölkeverné a gyomrát. Ezt az ételt utálom, nem ehetem belőle. Megutálni a büdös dögöt, az okádékot, a fekélyes testet. Máskép így ejtjük: undorodik tőle. 2) Belérzéke bizonyos erkölcstelen dologtól vagy személytől visszaborzad. Útálni a fajtalan beszédeket, szemtelen taglejtéseket. Útálni a vérengző, kegyetlen zsarnokot. Útálom őt, mint a bünömet. Útálom, gyülölöm. Alapfogalomban és gyökhangban egyezik az un. undok, undor szókkal, s talán eredetileg undál volt, az und törzstől. V. ö. UN. Idegen nyelvekben legközelebbi rokona a latin odi s ennek származékai: odium, odiosus stb. Rokon még Vámbéry szerént az ujgur uszal (rest, kedvetlen) a csagataj uszal (csúnya, utálatos) az oszmanli uszan-mak, (utálni, restelni, nem szeretni).
*ÚTALÁS, UTALÁS
	(út-al-ás) fn. tt. utalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit utalunk. V. ö. ÚTAL.
*ÚTÁLÁS, UTÁLÁS
	(útál-ás) fn. tt. utálás-t; tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az undortól föllázadt kedélynek működése, midőn valamit v. valakit útál. V. ö. ÚTÁL.
*ÚTÁLAT, UTÁLAT
	(útál-at) fn. tt. utálat-ot. tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, melyben a kedély szenved, midőn valamit útál. Utálatot érezni. Utálattal fordulni el valamitől. Alapfogalomban rokonok hozzá undor, csömörlet. Továbbá maga azon tárgy, melyet útálunk. Útálat az egész ember.
*ÚTÁLATOS, UTÁLATOS
	(utál-at-os) mn. tt. utálatos-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami utálatot gerjeszt, amitől utálattal fordulunk el; külérzésüleg vagy erkölcsileg igen rút, ocsmány, undok, undoritó, csömörletes. Útálatos látvány. Útálatos féreg, fekély, dög, okádék. Útálatos beszéd, káromkodás. Útálatos fösvény.
*ÚTÁLATOSAN, UTÁLATOSAN
	(útál-at-os-an) ih. Útálatos módon, alakban; undorítólag, ocsmányul, csömörletesen. V. ö. ÚTÁLATOS.
*ÚTÁLATOSKODÁS, UTÁLATOSKODÁS
	(útál-at-os-kod-ás) fn. tt. útálatoskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, Útálatos dolgok mívelése, gyakorlása; ocsmánykodás, förtelmeskedés.
*ÚTÁLATOSKODIK, UTÁLATOSKODIK
	(útál-at-os-kod-ik) k. m. útálatoskod-tam, ~tál ~ott. Útálatos dolgokat visz véghez, gyakorol; ocsmánykodik, förtelmeskedik, szemtelenül erkölcstelenkedik.
*ÚTÁLATOSSÁG, UTÁLATOSSÁG
	(útál-at-os-ság) fn. tt. utálatosság-ot, harm. szr. ~a. Útálatot okozó tulajdonsága, vagy állapota valaminek. Utálatossága miatt megehetetlen étek, türhetetlen ember. Továbbá, maga az utálatnak tárgya. Ezen utálatosságot nem nézhetem, nem szenvedhetem.
*ÚTÁLKODÁS, UTÁLKODÁS
	(útál-kod-ás) fn. tt. útálkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az ellenségeskedésnek azon neme, mely oly személyek között foly, kik egymást útálják, s ennélfogva minden adott alkalommal piszkolódnak, mocskolódnak; gyülölködés.
*ÚTÁLKODIK, UTÁLKODIK
	(útál-kod-ik) k. m. útálkod-tam, ~tál, ~ott. Valakivel folyvást, vagy gyakran haragoskodik, ellenkedik, piszkolódik, gyülölködik, útálatát érezteti.
*ÚTALL, UTALL
	(út-all) önh. m. utall-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Útnak indul. Elutallott, azaz, elment.
*ÚTALÓ
	(út-al-ó) mn. és fn. tt. útalót. Aki valamit vagy valakit útal. V. ö. ÚTAL.
*ÚTÁLSÁG, UTÁLSÁG
	(út-ál-ság) fn. tt. útálság-ot, harm. szr. ~a. L. ÚTÁLATOSSÁG.
*ÚTALT
	(ut-al-at) mn. és fn. tt. utaltat. Aki vagy ami útalva van. Szükségbeli utalt a váltón, aki t. i. azon, esetre, ha az intézvényezett a váltót el nem fogadná, vagy az elfogadó fizetési kötelességének eleget nem tenne, a teljesítendők teljesítésével megbizatik.
*ÚTÁLT, UTÁLT
	(útál-t) mn. tt. útált-at. Amit utálunk; gyülölt; külérzékileg vagy erkölcsileg undok, ocsmány, förtelmes. V. ö. ÚTÁL.
*ÚTÁLTAT, UTÁLTAT
	(útál-tat) mivelt. m. útáltat-tam, ~tál, ~ott, par. útáltass. Eszközli, okozza, hogy valaki útáljon, megutáljon valamit. Megutáltatni valakivel bizonyos ételt. Ha adsz, adj jó szivvel, ha kérsz, vedd jó kedvvel, és nem utáltatod meg magad. Zsarolásai, és kegyetlenségei által megutáltatta magát.
*ÚTALVÁNY, UTALVÁNY
	(út-al-vány) fn. tt. utalvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Iromány, melynélfogva valaki valakit fizetés fölvételére v. áru stb. átvételére egy harmadikhoz útasít. A bankár útalványára a pénztárból tízezer forintot fölvenni. A főtiszt útalványa szerént a magtárnok száz köböl zabot méretett ki a lovászmesternek. Az erdőmester útalványára az erdőkerülőtől tiz öl fát kaptam.
*ÚTALVÁNYOS
	(út-al-vány-os) fn: tt. útalványos-t, tb. ~ok. l. ÚTALVÁNYOZ alatt.
*ÚTALVÁNYOZ
	(út-al-vány-oz) áth. m. útalványoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Fizetés fölvételére stb. utalványt ad ki; különösen valaki valakit fizetés fölvételére egy harmadikhoz irományban utasít. Az útasítót utaló-nak v. útalványozó-nak, az útasítottat útalt-nak, azt pedig, kinek részére az útalvány adatott útalványos-nak hívjuk. V. ö. ÚTALVÁNY.
*ÚTALVÁNYOZÁS
	(út-al-vány-oz-ás) fn. tt. útalványozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki utalványoz.
*ÚTAS, v. UTAS (1)
	(út-as) fn. tt. útas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Aki rendes lakhelyéről, s annak határából kiindulván valamely más idegen helyre, vidékre, országba stb. útaz. Szárazföldi, gyalog, lóháton, kocsin járó utasok. Tengeri utasok. Az útast útba igazítani. Útasnak szállást adni. V. ö. UT.
*ÚTAS, UTAS (2)
	(út-as) mn. tt. útas-t, vagy ~at, tb. ~ak. Úttal ellátott, amin út vonul végig vagy által. Országutas völgy, gyalogutas mezőség. Ellentéte: úttalan. V. ö. ÚT.
*ÚTAS v. UTAS (3)
	puszták Gömör és Nógrád m.; helyr. Útas-ra, ~on, ~ról.
*ÚTASÍT, v. UTASÍT
	(út-as-it) áth. m. utasít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Bizonyos útra igazít valakit, megmutatja, vagy megmondja néki, merre kell a föltett czélhoz jutnia. Jobbra, balra, jól, roszszul utasitani valakit. Elutasította őt a háztól, azaz megmondták neki, hogy menjen isten hirével. Kiutasították a városból, a várost elhagynia parancsolták. Átv. valakinek bizonyos ügyben tanácsot, oktatást ad, mely szerint azt végrehajtsa, hogy czélját érje.
*ÚTASÍTÁS, UTASÍTÁS
	(út-as-ít-ás) fn. tt. utasítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki utasítunk. Szóval, levélben tett útasítás. Útasítás szerint cselekedni. A követeknek utasítást adni. Országgyülési utasítás. Utasítás nélkül is eljár a dologban. Továbbá levélnek bizonyos helyen lakó személyhez szóló czím alatt elküldése. V. ö. ÚTASÍT.
*ÚTASÍTÁSI, UTASITÁSI
	(út-as-ít-ás-i) mn. tt. utasítási-t, tb. ~ak. Utasitást illető, arra vonatkozó. Útasítási határozatok.
*ÚTASÍTVÁNY, UTASITVÁNY
	(út-as-ít-vány) fn. tt. utasítvány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon irásban adott javaslat, tanács, határozat, vagy rendelet, melynél fogva bizonyos ügynek végrehajtására utasítnak valakit. Országgyülési követnek adott utasítvány. Az utasítványhoz tartani magát. V. ö. ÚTASÍT.
*ÚTÁSZ, UTÁSZ
	(út-ász) fn. tt. utász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A tábori mérnöktest egyik szakosztályának tagja, ki a vonuló hadsereg előtt az utakat készít, hidakat ver, továbbá palánkokat csinál, árkokat ás stb. (Pionnier). V. ö. ÚT.
*ÚTÁSZKAR
	(utász-kar) ösz. fn. Utászok testülete. V. ö. UTÁSZ.
*ÚTATLAN, UTATLAN
	(út-at-lan) mn. tt. útatlan-t, tb. ~ok. Amin bizonyos út nem vezet, járatlan. Útatlan pusztaság, sivatag. Útatlan erdőség.
*ÚTAZ v. UTAZ
	(ut-az) önh. m. utaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z, v. ~zál. Rendes lakhelyének területét elhagyva idegen vidéken, tartományban, országban stb. jár kel. Néha ik-esen is használják útazik; l. ezt. Külföldre, messze utazni. Tapasztalás, mulatság végett, utazni. Sok országot beutazni. Szárazon, tengeren, sivatagokon utazni. Gyalog, lóháton, kocsin, hajón utazni. Elutazni, visszautazni. Akkor jó utazni, mikor mind elül, mind hátul elegen vannak. (Km.).
*ÚTAZÁS, UTAZÁS
	(ut-az-ás) fn. tt. utazás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Idegen földön való járás, vándorlás, zarándokolás. V. ö. UTAZ.
*ÚTAZÁSI, UTAZÁSI
	(ut-az-ás-i) mn. tt. utazási-t, tb. ~ak. Utazást illető, ahhoz való, arra vonatkozó. Utazási költség, számadás. Utazási jegyzetek, tapasztalatok. Utazási bajok, kényelmetlenségek.
*ÚTAZÁS~ v. UTAZÁSIRÓ
	(útazás-iró) ösz. fn. A ki utazása alatt szerzett tapasztalatait, ismereteit följegyzi és kiadja.
*ÚTAZIK v. UTAZIK
	(út-az-ik) k. m. útaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. l. ÚTAZ. Úgy látszik, hogy ik nélkül helyesebb, minthogy az ,ik' rendszerént nem önkéntes, hanem szenvedő állapotot jelent.
*ÚTAZÓ, UTAZÓ
	(út-az-ó) mn. és fn. tt. utazó-t. 1) Utazáshoz tartozó, arra való, szükséges. Utazó szekér. Utazó levél. Utazó könyv. Ezeket és hasonlókat öszvetett szók gyanánt is lehet irni: Utazótáska, utazóköpeny. 2) Személy, ki utaz, azaz, utas, vándor, zarándok.
*ÚTAZTAT, UTAZTAT
	(ut-az-tat) miv. m. utaztat-tam, ~tál, ~ott, par. útaztass. Eszközli, rendeli, hogy valaki útazzon.
*ÚTAZTATÁS
	(út-az-tat-ás) fn. tt. útaztatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Útazás eszközlése. V. ö. ÚTAZTAT.
*ÚTBAIGAZITÁS
	(útba-igazítás), ösz. fn. Jóakaró cselekvés, mely által a czélravezető helyes útat megmutatjuk valakinek, akár tulajdon, akár átv. értelemben véve. l. ÚT.
*ÚTCSAP v. ÚTCSAT
	(út-csap v. ~csat) ösz. fn. A székelyeknél hely, hová valamely út bevezet, pl. "az a fogadó épen út csatjába esik." (Kriza J.)
*ÚTCSINÁLÁS
	(út-csinálás) ösz. fn. Közlekedési útvonalak készítése.
*ÚTCSINÁLÓ
	(útcsináló) ösz. fn. Személy, ki mesterséges utakat készít, épít.
*ÚTCZA, UTCZA
	(út-cza) kicsiny. fn. tt. útczát. 1) Szoros ért. térhuzam a városokban, s más helységekben, melyet két oldalt épületek zárnak be. Széles, keskeny, hosszú, rövid, egyenes, görbe, rendetlen útcza. kövezett, tiszta, sáros, szemetes útcza. Kútyaszoritó útcza, mely igen keskeny. Térj meg utcza, melynek egyik vége el van zárva. Nadrág útcza, melynek oldalán benyuló fiókútcza van. Kisútcza, nagyútcza. Czigányútcza tréfásan am. lélekző cső. Czigányutczába ment a bor. Útczán ácsorogni, járni, futkosni, sétálni. Új útczát nyitni. Utczákat szabályozni, rendezni. 2) Szélesb ért. útul szolgáló térhuzam a kertek, vagy a vásári, tábori sátorok között, továbbá hasonló nyilások az erdőkben. 3) Átv. az egymással szemközt sorba állitott emberek, különösen katonák között levő térhuzam. Különböztetésül V. ö. TÉR v. PIACZ. Világos, hogy e szónak gyöke a járáskelésre szolgáló út, melyből kicsinyitő cza képzővel lett ut-cza, mintegy kisebb út, honnan a hosszabb és szélesebb útczák neve csakugyan út, mint Pesten a váczi, kerepesi, üllői útak. Hasonlónak látszik hozzá a cseh-tót ulica, és az udvart jelentő szerb ulica, mely az aula szónak módositása. E találkozást a véletlenség müvének tartjuk. Különben is csak a képzők azonosak, nem a gyökök.
*ÚTCZAABLAK, UTCZAABLAK
	(útcza-ablak) ösz. fn. Épület ablaka, mely az utczára szolgál.
*ÚTCZAAJTÓ, UTCZAAJTÓ
	(útcza-ajtó) ösz. fn. Az épületnek útczára nyiló ajtaja, különböztetésül más, úgymint az udvarra, folyosóra stb. szolgáló ajtóktól.
*ÚTCZABÜTÜ, UTCZABÜTÜ
	(útcza-bütü) ösz. fn. A székelyeknél am. útczavég. V. ö. BÜTÜ.
*ÚTCZACSATORNA, UTCZACSATORNA
	(útcza-csatorna) ösz. fn. Útcza mentében elnyuló csatorna, melylyel a házakból kimenő csatornák kapcsolatban vannak. V. ö. CSATORNA.
*ÚTCZADAL, UTCZADAL
	(útcza-dal) ösz. fn. Széles ért. dal, milyeneket a nép jó kedvében az utczákon dalolni szokott, különösen könnyebb dallamúak, vagy holmi pajkos, csintalan, tréfás, hevenyészett tartalmúak.
*ÚTCZAI, UTCZAI
	(út-cza-i) mn. tt. útczai-t, tb. ~ak. Útczán levő, oda való, arra vonatkozó, ott történő. Útczai koldusok, sihederek, ácsorgók. Útczai zsibárusok. Útczai zaj, verekedés.
*ÚTCZAKOLDÚS, UTCZAKOLDUS
	(útcza-koldús) ösz. fn. Útczákon kéregető koldús.
*ÚTCZAKOPTATÓ, UTCZAKOPTATÓ
	(útcza-koptató) ösz. fn. Útczákon dologtalanul csavargó, ácsorgó henye ember; járdataposó, kövezettipró lótifuti satrató.
*ÚTCZAKURVA, UTCZAKURVA
	(utcza-kurva) ösz. fn. Útczákon csatangoló, s magát áruló legszemtelenebb nőszemély.
*ÚTCZARAKÓ, UTCZARAKÓ
	(útcza-rakó) ösz. fn. Mesterember, ki az útczákat kővel vagy fával burkolja.
*ÚTCZAREND, UTCZAREND
	(útcza-rend) ösz. fn. Az utczáknak bizonyos szabályszerinti szerkezete. Továbbá rendőrségi szabályok, az utczákon járók, vagy utczai árusokra nézve stb.
*ÚTCZASĚPRŐ, UTCZASĚPRŐ
	(útcza-sěprő) ösz. fn. Alsóbb rendü napszámos, ki utczákat seperve keresi kenyerét.
*ÚTCZASZÖRIBE v. ~SZERIBE
	A székelyeknél am. házsorba az útczán végig. (Kriza J.).
*ÚTCZÖLÖP
	(út-czölöp) ösz. fn. Az útakra vagy útak mellé ritkásan beásott karóféle eszköz, hogy az azokon gyalogjárókat kocsik vagy barmok ne háborgassák.
*ÚTDÍJ
	(út-dij) ösz. fn. Határozott napi vagy általános dij, mely a hivatalból utazó személynek jár. Az útdijakat az illető tisztviselők rangfokozata szerint osztályozni.
*ÚTFÉL
	(út-fél) ösz. fn. Az útnak melléke, menete, oldala, vagyis mennyiben az útat két szélvonal zárja be, annak egyik oldalsora. Útfélen járni. Útfélre ültetett fák. Úton, útfélen találkozni valakivel. Úton útfélen gyalázni valakit; am. mindenütt, vagy sok helyen, minden alkalommal. Aki útfélen épit, sok mestere van annak. (Km.) "Összevissza jártam útat, útfelet." (A falusi kis leány Pesten).
*ÚTFÉLI
	(út-féli) ösz. mn. Útfélen levő, oda tartozó, arra vonatkozó, ott történő. Útféli fasorok, szántóföldek, épületek. Útféli mellékcsapások, kitérések.
*ÚTFÖLVIGYÁZÓ
	(út-föl-vigyázó) ösz. fn. Az útak fentartására, s az útcsinálók munkájára felügyelő, úthivatalnok; máskép: útügyelő.
*ÚTHIVATAL
	(út-hivatal) ösz. fn. 1) Hivatal, melynek feladata útakat épitni, s jó állapotban fentartani. 2) E hivatalban eljáró személyek testülete. 3) Lak, vagy terem, melyben e személyek hivatalosan müködnek.
*ÚTHIVATALNOK
	(út-hivatalnok) ösz. fn. Az úthivatalhoz tartozó tiszti személy.
*ÚTI
	(út-i) mn. tt. úti-t, tb. ~ak. Útat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, úton létező, fekvő, termő stb. Úti levél, úti költség, úti társ, úti vezér, úti tolvaj, úti szerencse. Némelyeket ezek közől öszve is szokuk irni: útilevél, útitárs, útifű, útilapu.
*ÚTIFŰ, UTIFŰ
	(úti-fű) ösz. fn. Növénynem a négy hímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje négy metszésű; bokrétájának metszései hátraszegettek; hímszálai a virágnál sokkal hosszabbak; tokja két rekeszű, derekán nyiló; virágzása füzéres. (Plantago). Fajai többfélék, részint leveles szárúk, részint leveletlen tőkocsányúk. Ilyenek a leveletlen tőkocsányúak közől a széles úti fű (plantmajor), köznéven: széles levelű úifű, közönséges útifű v. csak útifű; a közép útifű, (plant. media), köznéven szőrös útifű; a keskeny útifű (plant. lanceolata.), köznéven: hegyes útifű, hosszu útifű, keskeny útifű; a szíki útifű (pl. maritima), köznéven: hajmalevelü útifű, tengeri útifű; a csipkés útifű (plant. lusitanica) köznéven: kigyónyelvű fű; a hollóláb úti fű (pl. coronopifolia), köznéven: varjuláb, hollóláb, kigyóharapta fű; a leveles száruak közől a balhaútifű (plant. psyllium), köznéven: balhafű, balhamag. - Nevét onnan kapta, mert az utak és ösvények mentében szeret tenyészni. Gyógyerejű fű. Útifüvet tett a talpa alá, képes kifejezéssel am. elillant, elszökött.
*ÚTIGAZITÁS
	(út-igazitás) ösz. fn. A lejárt, fölvágott, gödrös, szóval megromlott útnak kijavitása.
*ÚTIGAZITÓ
	(út-igazító) ösz. fn. Az úthivatalhoz tartozó közmunkás, kinek kötelessége a romlott utat kijavitani.
*ÚTIKERÜLŐ
	l. ÚTKERÜLŐ.
*ÚTIKÖLTSÉG, UTIKÖLTSÉG
	(úti-költség) ösz. fn. Pénzmennyiség, melyet az utas elkölt, mely bizonyos utazásra szükséges. Útiköltségből kifogyni.
*ÚTILAPU, UTILAPU
	(úti-lapu) ösz. fn. Széles levelű, lapuforma útifű. (Plantago major). l. ÚTIFŰ alatt.
*ÚTILEVÉL
	1. ÚTLEVÉL. "Megirták már az útilevelet, Szegény legény mindenfelé mehet." (Népdal.)
*ÚTI v. UTIPÉNZ
	(úti-pénz) ösz. fn. Útazásra szánt vagy adott, vagy költött pénz.
*ÚTIRÁNY
	(út-irány) ösz. fn. Irány, mely az utas által kitűzött, s elérni szándékozott czélponthoz vezet. l. IRÁNY.
*ÚTITÁRS, UTITÁRS
	(úti-társ) ösz fn. Akik bizonyos útat együtt tesznek, egymásnak útitársai. Útitűrsul szegődni valaki mellé.
*ÚTI v. UTITÁRSASÁG
	(úti-társaság) ösz. fn. Társaság, melyet az együtt utazók képeznek; az utitársak együtt véve.
*ÚTJEGY
	(út-jegy) l. ÚTLEVÉL.
*ÚTKAR
	l. ÚTMUTATÓ, 3).
*ÚT~ v. UTKELŐ
	(út-kelő) ösz. fn. A székelyeknél az a hely, melyre út nyílik. Nagyút által kelőbe, azon földek lábján, melyeket az országút derékba metsz. (Kriza J.)
*ÚTKERÜLŐ
	(út-kerülő) ösz fn. 1) Az úthivatalt képező személyzet tagja, kinek kötelessége az útakat bejárni, s azok állapotát figyelemre venni, az útrontókat akadályozni, befogni stb.; máskép útőr. 2) Igy nevezhető minden bujdosó, csavargó, ki a rendes utakat mellőzve bolyong.
*ÚTKŐ
	(út-kő) ösz. fn. 1) Kövek, melyekkel az útakat kirakják. 2) Kőczölöpök, vagy szobrok bizonyos távolsági pontokon, az utak mentében leásva, melyek a mértföldek számát vagy azok részeit jelölik.
*ÚTKÖVEZŐ
	(út-kövező) ösz. fn. Útcsináló munkás, ki az útakat kövekkel rakja ki.
*ÚTKÖZBEN
	(út-közben) ösz. fn. Azon idő alatt, midőn valaki útazik, vagy úton van; menetközben. Útközben találkozni valakivel.
*ÚTLEVÉL
	(út-levél) ösz. fn. Utasok számára az illető hatóságtól adott igazolási levél. Belföldre, idegen országokra szóló útlevél. Az útlevelet bemutatni, aláiratni. Az útlevél nélkül utazó gyanús személyt letartóztatni. Máskép, föleg ha kisebb alakú: útjegy.
*ÚTMELLÉK
	(út-mellék) l. ÚTFÉL.
*ÚTMELLÉKI
	l. ÚTFÉLI.
*ÚTMÓD
	(ut-mód) ösz. fn. Bizonyos czélra vezető eszközök, cselekvények öszvege. A viszonyragokat mindkét szó fölveszi. Minden útatmódot elkövetni. Csak valamely útonmódon szerét ejthetném.
*ÚTMUTATÁS
	(út-mutatás) ösz. fn. 1) Tulajd. szoros ért. cselekvés, szóval vagy jellel meghatározott irányadás, mely által valakinek a czéljára vezető útat kijelöljük. 2) Átv. ért. mindennemü oktatás, tanácsadás, mely által eléadjuk a módot, és eszközöket, mikép lehessen bizonyos ügyben czélt érni. V. ö. ÚT.
*ÚTMUTATÓ
	(út-mutató) ösz. fn. 1) Személy, ki akár tulajdon, akár átv. értelemben útba igazít valakit. 2) Irásba foglalt, vagy nyomtatva kiadott, s bizonyos czélra vezető oktatás, tanács; eligazodásra szolgáló értesítvény. 3) Az útoszlopokra szegezett vagy másként megerősített táblácska, melyre a közelebbi hely följegyezve van; máskép: útkar. Igy neveztetik a fákra vagy czölöpökre bevésett ilyenféle jegy is.
*ÚTNYESŐ
	(út-nyeső) ösz. mn. és fn. 1) Munkás, ki a kertekben, parkokban az útakat a fütől tisztogatja. 2) Ily tisztogatásra szolgáló vas eszköz.
*ÚTON~ v. UTONÁLLÁS
	(úton-állás) ösz. fn. Erőszakoskodás, midőn valaki az utast támadólag feltartóztatja, kifosztja, vagy épen megöli.
*ÚTON~ v. UTONÁLLÓ
	(úton-álló) ösz. fn. Vakmerő zsivány, rabló, ki az utak mellett lesben áll, s az utasokat megtámadja, kirabolja, és más sérelmekkel illeti.
*ÚTOSZLOP
	(ut-oszlop) ösz. fn. Az út mellékén leásott oszlop fából, vagy kőből, némely fölirásokkal ellátva, melyek a mértföldek számát, vagy az útba eső helységek, állomások neveit jelölik.
*ÚTÖR
	(út-őr) ösz. fn. Csőszféle felügyelő, ki az útak épségére, s az utasok biztoságára vigyáz.
*ÚTPÉNZ
	(út-pénz) l. ÚTIPÉNZ.
*ÚTRAKÓ
	(út-rakó) ösz. fn. Munkás, ki az útakat kővel vagy fával burkolja.
*ÚTRAVALÓ
	(útra-való) ösz. fn. Útazásra szükséges némely kellékek, p. pénz, eleség. Útravalót vinni a tarisznyában. Ez a palaczk bor jó lesz útravalónak. Útravalót vásárolni.
*ÚTTATAROZÁS
	l. ÚTIGAZITÁS.
*ÚTTÉVESZTÉS
	(út-tévesztés) ösz. fn. Az utazónak hibás irányu eltérése, midőn a czéltól távozó vonalon halad.
*ÚTTISZTSÉG
	(út-tisztség) l. ÚTHIVATAL.
*ÚTTÖRÉS
	(út-törés) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. ujdon új útvonal csinálása, midőn a gyalog, lóháton, vagy szekéren menők bizonyos térhuzamon haladva utat képező nyomokat, csapásokat hagynak magok után. 2) Átv. kezdő merénylet; midőn valaki bizonyos anyagi vagy erkölcsi akadályokon általhat, tovább nyomul, s az őt követőknek mintegy tért nyit. l. ÚT.
*ÚTTÖRŐ
	(út-törő) ösz. mn. és fn. 1) Aki tulajd. ért. vett útat tör, gyalog, lóháton, vagy szekéren haladva. 2) Aki bizonyos nehézségekkel járó munkát némi elszánt merénylettel megkezd. V. ö. ÚTTÖRÉS.
*ÚTÜGYELŐ
	(út-ügyelő) ösz. fn. Úthivatalhoz tartozó tiszti személy, ki az utak épségére, s jókarban tartására; valamint az útcsináló munkásokra is fölügyel.
*ÚT VÁLAMATJA
	a székelyeknél am. válaszút torkolatja, az a tájék, hol az út elágazik.
*ÚTVÁM
	(út-vám) ösz. fn. Vám, vagyis bizonyos adózási díj, melyet az utasok az illető út fentartási költségeire fizetni tartoznak. Gyalogokra, lovasokra, szekerezőkre kiszabott útvám. V. ö. VÁM.
*ÚTVÁMOS
	(út-vámos) ösz. fn. Személy, ki az útasoktól járó vámdíjat beszedi.
*ÚTVESZTÉS
	(út-vesztés) ösz. fn. A czélra vezető útiránynak elhibázása, vagy, oly pontra jutás, melyen az útazó kifogyott az útból, s nem tudja, merre kelljen mennie.
*ÚTVEZÉND
	(út-vezénd) ösz. fn. l. KALAUZ.
*ÚTVEZETÉK
	(út-vezeték) ösz. fn. Azon irány vagy vonal, melyen valamely csinált út halad.
*ÚTVONAL
	(út-vonal) l. ÚTVEZETÉK.

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
Ú bötű, 407 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/