*U.[*]

*U
kisded alakban u, harmincznegyedik bötü az abécerendben, s tizenkettedik az önhangzók sorában. Vastag, tompa, mély hang, mely a szépszólás előnyére sokkal ritkábban fordul elé, mint az a o, vagy e i. A hanglejtőzeti változásban ellentéte az ü, pl. látunk ütünk, látjuk ütjük, lássuk üssük, lábunk kezünk, lapu kapu, köpü gyöpü, domboru gömbölyü, aluszik feküszik, vajudik szélhüdik. Némely tájakon, nevezetesen túl a Dunán némely szókban hibásan o helyett áll, mint, tulom tolom, gondul, gondol, szagul szagol, porul porol, stb. Bizonyos szókban közszokás szerint állandóan rövid, pl. ezek gyökeiben udu, ugat, ugrik, uhog, usdi, uszu, uszít, fut, dug, szug, lyuk, burok, szurok, csuha; különösen a rövid a v. o változata, mint buglya baglya boglya, tuszkol toszkol, kupor(ít) kapar stb.; továbbá állandóan rövid némely személyragokban, mint karunk, nyakunk, adunk; adjuk, adtuk, adnunk, és képzőkben, mint saru, kapu, gyalu, válu, lapu, szapu, adu. Némelyekben különböző tájejtés szerint majd rövid, majd hosszu, mint: un v- ún, ur v. úr, ut v. út, kut v. kút, csunya v. csúnya, ugy v. úgy, czucza v. czúcza. Ezekben és több más szóban, melyeket pontosan följegyzénk, túl a Dunán inkább a rövid, ellenben a Tisza vidékén és Erdélyben inkább a hosszu kiejtés divatozik. V. ö.

Némely szókban tájanként o-val váltakozik, mint uson oson, udu odu, udvar, odvar, tukma tokma, undok ondok, unoka onoka stb.; másokban pedig i-vel mint: lyuk, lik, tyuk, tik, szug szig, csuszamik csiszamik, csuma csima, lubiczkol libánczol, ludvércz lidércz, hosszu hosszi, koldus koldis, puczi piczi, szurtos szirtos, zsuzsok zsizsik, csuhu csuhi, előhasu előhasi; különösen a székely szójárásban uk, ük (ok, ök) személyrag helyett rendesen ik divatos, pl. apjik, anyjik, bundájik, testvérik, feléjik, melléjik.
Némely szók végén, kivált ha önhangzón kezdődő ragok s képzők járulnak hozzájok, v-re változik (valamint az ü is), pl. adu odv odv-as; daru darvak, szaru szarv; hamu hamv; olu olv-ad; (enyü enyv fenyü fenyv). Egyébiránt figyelemre méltó, hogy noha ragozáskor a végső rövid a, e hangok csaknem általánosan megnyúlnak, pl. apa, apá-t, apá-nak, apá-val, apá-k, teve, tevé-t, tevé-nek, tevé-vel, tevé-k stb. a végső rövid u, (valamint ü, i) soha hosszuvá nem válik, pl. kapu, kapu-t, kapu-nak, kapu-k stb.
Az ősnyelvben a mássalhangzóval végződő mély hangu szókban toldalékféle utóhangzás, mint: Undu Und; Kundu Kund; Tasú Tas; Borsu Bors; Bolhádu Bolhád; Hungu Hung (Ung); Pákozdu Pákozd; Szabolcsa Szabolcs stb. (mandsu nyelven is baturu bátor, kuka kék, dambagu tobák, niru nyil stb. általán a mandsuban minden szó, vagy önhangzón, vagy n mássalhangzón végződik). Hasonló utóhangzásnak látszik a gyapju, varju, sarju, borju, fagyju szókban; ezekben t. i. némely ragozásnál az u kiesik, pl. gyapj-ak, varj-ak, sarj-ak, borj-ak, fagyj-ak. Régi iratokban főleg uk, unk személyragok helyett számtalanszor, mondhatnók: rendszerént ok onk ragokat találjuk (valamint ük, ünk helyett: ök, önk). Lássunk egykét példát: a Bécsi codexből (Judith. 12-ik lap.) "Szönjék meg te méltatlankodatod mü ellenönk, mert jobb hogy elevenen szolgáljonk Nabukodonozor nagy királynak és alázkodjonk te neked, hogy nem meghalvánk mü veszedelmökben kárát szenvedjük. Ménd (mind) mü várasonk és ménden birodalmonk, ménden hatalmonk.... mendenek te törvényed alatt legyenek. Münön magonk es (is) és mü fiaink te szolgáid nagyonk. Jőj münekönk... és éltettessél mü szolgálatonkkal." A Debreczeni Legendáskönyvből (68. 1.) "Szeressök azért uronk Jézust, és tanuljonk valamit ő szent felségeért szenvedni, hogy mirólonk es (is) mondhassák halálonknak idején a szent angyalok: Ez a tanitvány, kit szeret vala éltébe uronk Jézus." A következő sorokban találjuk még: tanuságonk, érdömlj-önk, megtanulnonk, megtartanonk, lehessönk, szerettessönk, megtunnonk (tudnonk), követnönk, nekönk stb. A Góry-codexből: uronk (65. 1.) értenönk, ösmernönk (17. 1.), nekönk (66 1.) stb. A kassai magyar polgárok panaszában 1852-dik évről eléjönnek halálonk, szolgálonk, uronk, vagyonk, igazságonk, mondjok, magonk, adonk stb. (Régi M. Ny. II. k. Vegyes t. 98, s köv. 11.). Arra is fordulnak elé példák, hogy az uk ük és unk ünk személyragokban az u ü a e-vé változik pl. a Régi M. Passióban; "És azután bocsássak be (= bocsássuk be) Jeruzsálembe." (Toldy F. kiadása 187. 1.) "Mert im jól látod, hogy mi bínünk szerént szenvedjek ez ként." kínt. Ugyanott. 230. 1.) Katalin Prózai legendájában: "Ime megadta minekenk isteneknek istene amit tőle kértenk; de kérdlek teged, hogy minemi névvel nevezjek őtet." (Toldy F. kiadása. 211. 1.) A göcseji, belső somogyi s ormánysági szójárásokban ezen ragozás ma is általában divatos: kértëk (= kértük), vetěttëk (= vetettük), luank (= lovunk), földënk (= földünk), rétěnk (rétünk. Vass József. Magyar Nyelvészet. 1860. 105, 116, 144. 11.)

*U
mint gyökhang, 1) Mély, tompa természeti hangnak utánzása ezekben: ugat, uhog, huhog, bubus, mumus, duda, kutya, tutul, suhog, susog, szuszog, zuhog, dunnyog, puska, tutyma, huppan stb. 2) Kedélyhang, és pedig a) visszaborzadással járó nagy ijedés hangja: huh! juj!; b) széles kedvüek felkiáltása: hej huj! heje huja! i juju! i huhuk; c) visszataszitó kellemetlen érzésre vonatkozik ezekben: un, undok, undor, undorodik, utál, utálat; d) távozásra, cselekvésre biztatók, sürgetők: uczu! uszu! uszít, huszít, us! usdi! uson, (v. oson), unszol stb.

*~U
vékonyhangon ~Ü l. ~Ú v. ~Ű melléknévi képző.

*UA.
röviditése ugyanaz, és ugyanakkor összetett szóknak.

*UM.
röviditése, ugymint összetett szónak.

*UN.
röviditése ugynevezett szónak.

*UO.
röviditése ugyanott összetett szónak.

*UBLYA
falu Zemplén m.; helyr. Ublyá-ra, ~n, ~ról.

*UBORKA
fn. tt. uborkát. A növénytanban az egylakiak seregébe és falkások rendébe tartozó növénynem, mely a töktől főleg abban különbözik, hogy magvai élesek, szegélytelenek, portokai összetartók, kacscsai egyszerüek. (Cucumis). V. ö. TÖK. Fajaihoz számitják tudományos tekintetben a sárga dinnyét is. (Cucumis melo). A közéletben ismeretes faja a savanyitó uborka (cucumis sativus), melynek gyümölcse hosszudad, érdes, bibircsós; levelei egyenes szögletesek, s általán csak uborkának hivják. A mivelés által számtalan fajtái keletkeztek: fürtös uborka; nyulánk (hosszu) uborka stb. - Kovászszal, v. eczettel savanyitott uborka. Másképen: ugorka, néhutt buborka, umorka. Egyezik vele hangokban is a német Gurke, mely Adelung szerint a bajoroknál: umurken, az alsó szász nyelvjárásban: augurke, a dán nyelvben: agurke; továbbá egyezik vele a szláv nyelvekben a lengyel ogorek, cseh wokurka, a magyarhoni szláv uhorka, oharka stb. Adelung a latin anguria szóból módosultaknak tartja.

*UBORKAÁGY
(uborka-ágy) ösz. fn. Kerti ágy, vagy tábla, melyben uborkát termesztenek.

*UBORKAFA
(ukorka-fa) ösz. fn. Tréfás átv. értelemben mondják alsóbb hivatali állásról, rangról stb., melyre valaki véletlen vak szerencse által jutott, s abban rátartja magát; ezen közmondatok szerént: Fölkapott az uborkafára; leesett az uborkafáról.

*UBORKALÉ
(uborka-lé) ösz. fn. A kovászszal savanyított uborka leve. Uborkalevet inni.

*UBORKAMAG
(uborka-mag) ösz. fn. Az uborka belsejében levő mag, mely érett korában kiszedve, további termesztésre alkalmas.

*UBORKANŐSZŐFŰ
(uborka-nősző-fű) ösz. fn. A lóherék neme alá tartozó növényfaj népies neve; máskép: szintén népiesen: uborka-bakzófű, mert a nép azt hiszi, hogy az uborka indái közé téve, az uborka bővebben terem; továbbá: nyullábfű, macskahere, herehura; növénytani néven: herehuralóhere. (Trifolium arvense).

*UBORKÁS
(uborka-as) mn. tt. uborkás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Uborkával bővelkedő, miben uborkát termesztenek vagy tartanak. Uborkás kert, föld. Uborkás hordó. 2) Uborkával készített. Uborkás mártalék.

*UBORKASALÁTA
(uborka-saláta) ösz. fn. Nyersen aprított, sóval, eczettet, olajjal, borssal v. paprikával elkészített uborka, mint salátaféle eledel.

*UBORKÁSMAGRUGÓ
(uborkás-mag-rugó) ösz. fn. A magrugók neméhez tartozó növényfaj; indája kacstalan; levelei szívesek, borzasak, durva tapintatúk, tompák, fogasak; gyümölcse körkörded, borzas, kis uborka forma magvait a végén lövi ki; innen köznépi neve: lövő uborka. (Momordica elaterium).

*UBORNAK
l. OBORNAK.

*UBRICS
falu Ung m.; helyr. Ubrics-ra, ~on, ~ról.

*UCSA
ALSÓ~, FELSŐ-, erdélyi falvak Fogaras vidékében; helyr. Ucsá-n, ~ra, ~ról.

*UCSÓ v. UCSU
tájdivatosak; l. OCSU, OCSÓ.

*UCSUODIK
a székelyeknél Kriza J. szerént am. ócsudik (talán: ocsódik?) A Nádor codexben megucsódott am. felocsúlt. (Toldy F. szótára, a codex végén).

*UCCZU
indulatszó, mely által valakit bizonyos tettre biztatunk, sürgetünk, máskép: uszu! néha: rajta! nosza! hajsza! Ucczu rajta legények! Különösen kutyát biztató, nógató szó. Ucczu Kormos, fogd meg! Némely népdalokban kedélyes fölkiáltás. "Ucczu bizony, ucczu már, a kis lány is dáma már."
E szó nem egyéb mint az uszu módosulata, a mennyiben az első tag erős hangsulylyal ejtetvén ki, a következő sz-et megkettőztetjük, és cz-vé változtatjuk. l. USZU.

*UDDÉG
a székelyeknél am. ugyde. Uddég hát az igaz? (Kriza J.). Az első d a következő d előtt gy hasonulása (udde = ugy de), az ég vagy am. még vagy pedig eg olyan toldalék mint itten-eg szóban, tehát az egész = ugy-de-még v. ugy-de-eg.

*UDICS
KIS~, NAGY~, faluk Trencsén m. helyr. Udics-ra, ~on, ~ról.

*UDOR
tájdivatosan, pl. a székelyeknél is am. odor. l. ODOR.

*UDORNYA
falu Nógrád m.; helyr. Udornyá-ra, ~n, ~ról.

*UDU; UDUS
tájdivatosak; l. ODU; ODVAS.

*UDVA
falu Zemplén m.; helyr. Udvá-ra, ~n, ~ról. Ugyanott patak neve is.

*UDVAR (1)
fn. tt. udvar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Kerített, s különösen lakházhoz tartozó, vagy több oldalu épület falai közt hagyott üres tér. Szűk, tágas, négyszögü, hosszukás udvar. Majorház udvara. Szekérrel behajtani az udvarra. Udvarban megállni, járni. Holmit az udvarra kirakni. Pázsitos udvaron lakik a szegénység. (Km.). Innen átv. ért. néha a napot, holdat vagy csillagokat övező gyürüforma kerület, melyet a gőzpárán megtört fénysugarak szoktak képezni. Nap udvara, hold udvara. 2) Szélesb ért. minden lakhely, vagy épület a hozzá tartozó területtel együtt, mit máskép latinosan portá-nak is neveznek. Udvara minden vendégnek tárva áll. Ne merészelj udvaromba lépni.
"Nézz ki rózsám ablakodból,
Most lépek ki udvarodból."
(Népd.).
3) Főurak, fejedelmek lakhelye, a hozzájok tartozó öszves családdal s háztartással együtt. Grófi, herczegi, fejedelmi, királyi, császári udvar. Az udvarnál hivatalt viselni, szolgálni. Fényes udvart, nagy udvart tartani. Az udvar elutazott. Udvartól jött rendelet, parancsolat. Habzó tenger az udvar. (Km.). "Más szerzetös is látván eh szent Baziliust nagy udvarral egyszer mennie, megutálá őtet alítván (vélvén), hogy eh szent pispök gyönyörködnéjek aféle pompaságba." (Debreczeni Legendásk. 104. 1.). Nagy udvarban nehéz remetének lenni. (Km.). Nagy udvarokból is mentek mennyországba. (Km.).
"Egy dolmányt, egy mentét választ csak magának,
Ebbe szokta mutatni magát udvarnak."
Gr. Zrínyi M. (Zrínyi halála. XV. Ének).
4) Régebben jelentett udvarbiróságot is, innen Szabó Dávidnál is eléjönnek: udvart (udvari törvényt) állani, udvart hirdetni, összehivni az udvart. Ott van gonosz udvar, ahol nincs igazság. (Km.). 5) Kölcsönözött idegen szójárás szerint jelent nagy urak, vagy hölgyek körüli tisztelgést, hódulatot. Ezen értelmen alapulnak a következő kifejezések: udvarol, udvari, udvariság, udvarias, udvariasság, melyeket l. saját rovataik alatt. 6) Hajósoknál a hajófödélzet, mely a két bástya (Back és Schanze) között marad. (Kuhl des Schiffes. Kenessey A.). Régiesen, pl. a Gáry-codexben: odvas. "Az mennyei odvar" (Régi Magyar Nyelvemlékek IV. K. 63. lap.).
"Hát valának nékik (némelyek) nagy csudába
Hogy Budának menden utczájába
Jelennen királnak odvarában
Látják török népeth kazdagh ruhában.
Ének a XV. századból. (Századok. 1872. 15. 1.)
Az idegen nyelvek közől egyezik vele a zend (ó baktriai) dvara, szanszkrit dvára, az ékiratokban, dhuvara, melyektől származik a persa dar, 1) am. porta, janua; 2) aula stb. (Vullers); továbbá a szláv dvor, melyről megjegyezhető, hogy egy eredetünek látszik az ajtót jelentő dvere szóval; ide tartoznak a német Thor Thüre, a góth daur, hellen durh v. dura stb. melyek ajtót, kaput, illetőleg ajtó- v. kapuüreget stb. jelentenek. Az udvar szó alapfogalmánál fogva mint üreget, öblöt képező zárt tér, saját nyelvünkből is elemezhető, mint Kresznerics és Döbrentey is vélekednek, s törzse szeréntök azon udu, mely máskép odu v. adu, honnan a régies és tájdivatos odor vagy udor jelent üreget, különösen a székelyeknél jelenti a csűrben kétfelül azon ürességet, hová a gabonát rakják; tehát ,udvar' v. mint föntebb ,odvar' (= uduar Anonymusnál is, mint alább) képeztetésre hasonló volna a bog, av, med, fegyv (fegyő, fegyű), csőm, söm gyökökből képződött bogar, avar, meder, fegyver, csömör, sömör stb. származékokhoz. Figyelmet érdemel, hogy az ,udvar' szó első részéhez (udv v. udu) hasonlít különösen a kalmuk őden (Thűre, Pforte. Jülg.) és a mandsu uden (Herberge, öffentliches Gebäude. Gabelencz.)
Anonymusnál is, mint érintők, uduor, kinél mint helynév eléjön Hymusuduor, melyet Szabó K. Hímös udvar-nak ír. "Említett Tarczal (Turzol) pedig Árpád vezér kegyelméből azon hegy tövében, hol a Bodrog a Tiszába szakad, nagy földet szerze, s azon helyen földvárat építe, melyet most jelenben Hímős udvar-nak neveznek." Szabó K. fordítása, ki a föntebbiekre ezt jegyzi meg: "E vár helyét szerzőnk oly pontosan meghatározza, hogy azt minden legkisebb kétségen kivül a tokaji várral egynek kell vennünk. Nevezetes - mondja tovább - hogy szerzőnk a Hímes udvar nevet az ő korában divatozottnak állitja, s így mintegy hallgatva elismeri, hogy annak előbb más neve volt. E név a szláv Sztokaj (víz-szakadás), melyet a magyar ajak könnyebb kimondás végett Tokaj-já egyszerüsített." Azonban Jancsovics István Szláv-magyar Szótárában csak sztok van ,összefolyadék' jelentéssel. Véleményünk szerént Tokaj a legegyszerübben s a helynek megfelelőleg a mongol tokhai (Mándy Istvánnál is a mult század végén eléjön: "nunc Tokai") am. könyök. V. ö. TOKAJ (1). Tarczal (Anonymusnál Turzol) szintén mongol név, (l. TARCZAL), mint a legtöbb régi magyar és hún nevek; lásd ennek még némely példáit SZEMÉLYNÉV, TÖMLŐ, UGEK stb. alatt.

*UDVAR (2)
ÚJ~, falu Szala m.; helyr. Udvar-ra, ~on ~ról.

*UDVARABLAK
(udvar-ablak) ösz. fn. Ablak az épületen, mely az ndvarra szolgál, különböztetésül a másfelé, p. utczára, kertre nyiló ablakoktól.

*UDVARAJTÓ
(udvar-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely a ház oldaláról az udvarba nyilik, különböztetésül a más térre, pl. utczára, kertre nyíló ajtótól.

*UDVARBIRÓ
(udvar-biró) ösz. fn. A Nádor-codexben Toldy F. szerént am. udvarmester. Némelyek véleménye szerént a német Hofrichter szó szerénti forditása, mely magyarosan: tiszttartó.

*UDVARD
faluk Baranya, Komárom és Sopron m.; helyr. Udvard-ra, ~on ~ról.

*UDVARDI
falu Bihar, puszta Veszprém m.; helyr. Udvardi-ba, ~ban, ~ból.

*UDVARFALVA
erdélyi falu Maros székben; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

*UDVARHÁZ
(udvar-ház) ösz. fn. Molnár A. szerint hajdan jelentett nemes uri házat, nemes telket.

*UDVAR HAZUGJA
régiesen am. csélcsapó, ki abból él, hogy egyik vagy másik előkelő udvarban az embereket hazugságokkal ámitja.

*UDVARHELY (1)
(udvar-hely) ösz. fn. 1) Főuri, vagy fejedelmi lakhely. 2) Nagyobb községekben, városokban fekvő egyes kisebb nemesi lak és telek, ideértve a telek kűlsőségeit is, mely telek azonban a régi magyar államjog szerént, némely úgynevezett királyi haszonvételi, u. m. bor- és húsmérési, s malomhasználási jogokkal is birt. (Curia). "Panaszolkodnak énnekem az páni nemes népek miel (mivel) hogy kemed sokra róttha volna őketh ők penég (pedig) azt megbizoníthanák ispánnyokkal (ispánjukkal), hogy egy nemes udvarhelynél többről nem fizettenek. Levél 1549-ből. (Szalay Ág. 400 m. 1. 62. 1.) 3) Székelyszék neve Erdélyben.

*UDVARHELY (2)
falu Somogy, puszták Nógrád m.; SZAMOS~, falu Közép-Szolnok m.; SAJÓ~, erd. falu Belső-Szolnok megyében; SZÉKELY~, mváros Udvarhely székben; VÁMOS~, v. OLÁH~ falu Küküllő m.; helyr. ~hely-re, ~ěn, ~ről.

*UDVARHELYES
(udvar-helyes) ösz. mn. Kinek udvarhelye, azaz, nemesi háza és telke van. Udvarhelyes urak, nemesek. V. ö. UDVARHELY, 2).

*UDVARI (1)
(udvar-i) mn. tt. udvari-t, tb. ~ak. 1) Udvarban levő, ahhoz tartozó. Udvari kert. Udvari szín. 2) Bizonyos főúri vagy fejedelmi udvarhoz tartozó; ott létező; eléforduló; abban hivatalt, szolgálatot viselő. Udvari pap, káplán, tiszt, orvos. Udvari hölgy. Udvari ember. Udvari bál. Udvari ebéd. Udvari gyász. Udvari kápolna. Udvari nép. Udvari szakács, kertész, ajtónálló, inas, kocsis. Udvari cselédség, őrség. Udvari bolond. Néha csak czím. Udvari tanácsos. Udvari szállító. Udvari festő, fényképész, gyógyszerész, kocsigyártó stb. 3) Udvari életre vonatkozó, azzal bizonyos viszonyban levő. Udvari élet, szokások. Az udvari élet nemcsak borsos kalácsot, hanem kenyérhajat is ad. (Km.). Udvari dísz, pompa. Udvari cselszövények. Udvari kegyelem, esős idő; némelyek szerént: udvarí kegyelem, álom. (Km.). 4) Müvelt, finom társalgásu. Udvari bánásmód. A ki mód nélkül udvari, nem udvari. (Km.)

*UDVARI (2)
faluk Szatmár, és Tolna m.; BALATON~ falu, Szala m.; helyr. Udvari-ba, ~ban, ~ból.

*UDVARIAS
(udvar-i-as) mn. tt. udvarias-t, v. ~at, tb. ~ak. A finomabb udvari társalgás szokásait követő, gyakorló. Udvarias magaviselet, bánásmód, tisztelgés.

*UDVARIASAN
(udvar-i-as-an) ih. A finomabb társalgás szabályai és szokásai szerént.

*UDVARIASKODÁS
(udvar-i-as-kod-ás) fn. tt. udvariaskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Finomabb társalkodási szokások gyakorlása.

*UDVARIASKODIK
(udvar-i-as-kod-ik) k. m. udvariaskod-tam, ~tál, ~ott. Udvarias, finom társalgási szokásokat gyakorol; udvarias ember módjára viseli magát.

*UDVARIASSÁG
(udvar-i-as-ság) fn. tt. udvariasság-ot, harm. szr. ~a. Az udvaroknál divatos, finom társalgási tulajdonság.

*UDVARIATLAN
(udvar-i-at-lan) mn. tt. udvariatlan-t, tb. ~ok. Müveletlen, pórias, durva társalgásu; mások irányában gyöngédtelen, nem előzékeny magaviseletü; a finomabb társalgás szokásaiban avatatlan.

*UDVARIATLANSÁG
(udvar-i-at-lan-ság) fn. tt. udvariatlanság-ot, harm. szr. ~a. Az udvarias viseletnek, társalgási módnak hiánya; mások iránti gyöngédtelenség; nyers müveletlenség. stb.

*UDVARI BOLOND
régebben az előkelők s fejedelmek udvaraiban is élősködő tréfás személy, kinek meg vala engedve a társalgást, különösen vendégeskedéseknél, élczeskedéseivel vidítgatni s élénkíteni, melyek ha néha nyersen ütöttek is ki, nehezen nem vétetének.

*UDVARILAG
(udvar-i-lag) ih. 1) Udvari módon, mint főudvaroknál szokás. 2) A finom társalgás, nyájasság szabályai szerint; udvariasan.

*UDVARIS
(udvar-i-s) l. UDVARIAS.

*UDVARISÁG
(udvar-i-ság) fn. tt. udvariság-ot, harm. szr. ~a. Finom, müvelt, gyöngéd, nyájas társalgási tulajdonság.

*UDVARIVÁR
(udvari-vár) ösz. fn. Vár, vagy várforma, fejedelmi, vagy főuri lak.

*UDVARKA
(udvar-ka) kics. fn. tt. udvarká-t. Kicsi, szük öblü udvar.

*UDVARKAPU
(udvar-kapu) ösz. fn. Kapu, mely udvarba vezet, különböztetésül másféle, pl. kert-, vár-, városkaputól.

*UDVARKODIK
helyesebben és szokottabban l. UDVAROLGAT.

*UDVARKÖLTSÉG
(udvar-költség) ösz. fn. A fejedelmi udvar fentartására határozott költség. (Civilliste).

*UDVARLÁS
(udvar-ol-ás) fn. tt. udvarlás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Finomabb szolgálattevés, mely által valakinek udvarolunk. V. ö. UDVAROL.

*UDVARLÓ
(udvar-ol-ó) mn. és fn. tt. udvarló-t. Aki másnak nyájas, finom, gyöngéd szolgálatot tesz. Különösen, ki a hölgyek körül forgolódik, azokat mulattatja, kényelmökre valamit tesz stb.

*UDVARMESTER
(udvar-mester) ösz. fn. A fejedelmi, vagy főuri udvar egyik főtisztje, ki az egész udvarnépre fölügyel. Főudvarmester.

*UDVARNAGY
(udvar-nagy) ösz. fn. l. UDVARMESTER.

*UDVARNÉP
(udvar-nép) ösz. fn. A fejedelmi vagy főuri udvarhoz tartozó tisztek és szolgák együtt véve.

*UDVARNOK (1)
(udvar-nok) fn. tt. udvarnok-ot, harm. szr. ~a. 1) Széles ért. előkelő udvari szolga valamely fejedelem mellett. 2) Szorosb ért. királyi udvarnok (aulae regiae familiaris), a régi magyar királyok alatt, és jelennen is, udvari ranggal, és bizonyos kiváltságokkal diszített személy, ki bizonyos innepélyek alkalmával udvari, nevezetesen asztalnoki szolgálatot tesz, minek czimeréül diszöltönyén ezüstbojtos villát visel, valamint a cs. kir. kamarás arany bojtos kulcsot.

*UDVARNOK (2)
faluk Nyitra, Tolna, Szala, Hont m., KIS~, NAGY~, Pozsony m. helyr. Udvarnok-ra, ~orv ~ról.

*UDVAROL
(udvar-ol) önh. m. udvarol-t. Tulajdonitó ragu viszonynévvel am. valakinek tisztelgési, kedveskedési, finomabb társalgási szolgálatot tesz. Nagy uraknak, hölgyeknek udvarolni.
"Királnak ékesen odvarlani."
Ének a XV. száz. ból. (Századunk. 1872. 15. 1.)

*UDVAROLGAT
(udvar-ol-og-at) gyak. önh. m. udvarolgat-tam, ~tál, ~ott, par. udvarolgass. Gyakran vagy folytonosan udvarol valakinek.

*UDVARONCZ
(udvar-oncz) fn. tt. udvaroncz-ot, harm. szr. ~a. Megvető ért. hizelkedő udvari kegyencz.

*UDVARSZÁLLÁS
falu Krassó m., helyr. ~szállás-ra, ~on, ~ról.

*UDVARSZERŰ v. ~SZERÜ
(udvar-szerű) ösz. mn. Udvari szokásokhoz alkalmazott, azokkal egyező.

*UDVARSZERŰLEG, v. ~SZERÜLEG
(udvar-szerüleg) ösz. ih. Főuri vagy fejedelmi udvarban divatozó szokás, mód, szabály szerint.

*UDVARTARTÁS
(udvar-tartás) ösz. fn. Udvari tisztekből és szolgákból álló fejedelmi vagy főuri háztartás.

*UDVARTELEK
(udvar-telek), ösz. fn. l. UDVARHELY, (1), 2).

*UDVAS
l. ODVAS

*UG
l. UGH.

*UGAJ, UGÁL
puszta Somogy m. helyr. Ugaj-ba v. Ugál-ba, ~ban, ~ból.

*UGAR
fn. tt. ugar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a, v. ~ja. Oly szántóföld, melyet a terménynek betakaritása után a jövő év őszeig, tehát egy évig veteményezetlenül heverni, pihenni hagynak, azonban tavaszon és nyáron át rendesen háromszor, néhutt négyszer is felszántják, s igy készitik elé a következő vetéshez. Különösen hol a vetést három szántás előzi meg, ott az ugarföldet először tavasz végén, másodszor nyár derekán s utoljára a vetés előtt szokták fölszántani; az első szántás neve: ugarolás, a másodiké: forgatás v. keverés, a harmadiké vető szántás v. vető alá szántás. Ugarokon legeltetni a nyájakat. A volt urbéri földek egy részét ugarnak szokták vala hagyni. Ugarba vetett gabona. Különbözik tőle némileg parlag, mely több ideig miveletlenül hagyott földet vagy szőlőt is jelent. A tartós háboru alatt parlagon heverő telkek. Parlagon hagyott homokbuczkák. "Parlag nagy részént Hunnia főlde s ugar." (Virág B.)
Sokak véleménye szerint szláv eredetű szó, mert szerintök szerbül szintén ugar, s cseh és szlovák nyelven Miklosich szerént úhor, mely Stephanovics Vuk értelmezése után vetésre feltört, és a nap átmelegítésének kitett föld, áll t. i. az az igekötő u, és égetésre, tűzre vonatkozó gar, hor elemekből. Azonban szintén figyelmet érdemel, hogy a mongolban ukhori- ige am. harken, rechen, mit der Harke oder dem Rechen ausscharren, francziául: gratter la terre avec un rateau; ramasser avec un rateau les herbes en un monceau; tehát am. a földet gereblye-féle eszközzel felvájni, a fűvet egy csomóba összekaparni és igy általában a mivelés, illetőleg vetés alá elkésziteni; s épen ez a czélja az ugaron hagyásnak, és ugarol-ni a magyarban is épen azt teszi: feltörni a földet, mely jelentést épenséggel nem az ol képzőből, hanem az egész szótól magyarázhatjuk vagy meríthetjük; a föntebbi szónak pedig még egyszerübb törzse: uko-, ausgraben, aushöhlen; fouir, creuser la terre, déterrer. Figyelmünket még inkább fokozza az, hogy eke is, melyet általán a német "Egge" szóból származottnak hisznek, a mongollal egyezik, t. i. mongolul: böke (Schmidt átirása szerént) v. büke (Kowalewszki átirása szerént) am. Pfluggestell. Szántani, számlani szóról pedig még nem hallottuk, hogy az árja eredetü volna. Tehát ugar, eke is altaji eredetüeknek mutatkoznak.

*UGARFÖLD
(ugar-föld) ösz. fn. Ugarnak hagyott szántóföld. V. ö. UGAR. Ugarföldeken legeltetni a barmokat.

*UGARGABONA
(ugar-gabona) ösz. fn. Oly szántóföldön termett gabona, mely előbbi évben ugarként hevert. Néha az ugarban magától termett gabona.

*UGARHÓ v. ~HÓNAP
(ugar-hó v. ~hónap) ösz. fn. Nyárelő hava, melyekben ugarolni szoktak vagyis az ugart fölszántani szokták. Némelyek által a mezei munkától vett kifejezés.

*UGARI
(ugar-i) mn. tt. ugari-t, tb. ~ak. Ugarföldben termő, létező. Ugarról nevezett.

*UGARI MÜGE
a müge neméhez tartozó növényfaj; szára ágas-bogas; virági az ághegyen nyeletlenek, csoportosak; levelei csillagosak, 6-8 egy gyürűben; magvai simák. (Asperula arvensis). Népies neve: békaragadály.

*UGARLÁS
l. UGAROLÁS.

*UGAROL
(ugar-ol) áth. m. ugarol-t. Az ugart vagyis ugarnak hagyott földet feltöri, fölszántja. (Szabó D. - Agrum proscindere. Molnár A.) T. i. a pihenni hagyott földet először ugarolják, másodszor forgatják v. keverik, harmadszor (néhutt t. i. roszabb talajban negyedszer) vető alá szántják. V. ö. UGAR.

*UGAROLÁS
(ugar-ol-ás) fn. tt. ugarolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Első szántás, melyet az ugarföldben tesznek. A második keverés vagy forgatás. V. ö. UGAROL.

*UGARON
(ugar-on) ih. Pihenés végett szántatlanul hagyva. A határnak egy harmadát ugaron hagyni. Ugaron hever a föld.

*UGARROZSNOK
(ugar-rozsnok) ösz. fn. Növényfaj a rozsnokok neméből; bugája bókoló, pongyola; füzérkéi öt-hat viráguak, simák; ondói fehér szélűk, néha kalászosak, néha kalásztalanok. Az ugarföldeken szeret tenyészni. (Bromus arvensis).

*UGARSZÁNTÁS
(ugar-szántás) ösz. fn. l. UGAROLÁS.

*UGARSZIGORÁLL
(ugar-szigoráll) ösz. fn. Növényfaj, az egyvirágu és kocsányos szigorállok alneméből; levelei alig nyelesek, csipkések, szivesek, szárai henyélők, szőröskék; csészelevelei egyenetlenek. (Veronica arvensis).

*UGARTÖRÉS
(ugar-törés) ösz. fn. Első szántás az ugarként hevert földön, gyeptörés.

*UGAT
(u-og-at) önh. m. ugat-tam. ~tál, ~ott, par. ugass. Szoros ért. ugat a kutya, midőn fenhangon kiált; szélesb ért. mondják más kutyanemüekről is, um. rókákról, farkasokról. V. ö. SZÜKŰL, VONYÍT, TUTUL, CSAHOL. Ugat a kutya, midőn idegent jönni lát, midőn megharagszik, midőn valamit gyanít stb.
A komondor nem sokat törődik, ha megugatja is a kis kutya. Az eb a lánczon ugathat, de nem haraphat. (Km.). A halál kutyáji ugatnak belőle, tüdővészben köhög. Képes kifejezéssel am. másokat haragos kutya módjára rágalmakkal illet, megszól, rútul perlekedik. Ne ugass! Mit bánom én, hadd ugasson. Mocskos nyelvével minden embert megugat, leugat. Továbbá népies nyelven mondják üres, éhes, korgó gyomorról. Ugat a gyomra. A mongol khucza- (= ugat) törzs közelebb a ,kutya' szóval egyezik.
Eredetre nézve hangutánzó, s alaphangja a tompa u (k előhanggal: ku), mely a kutya, (kuvasz), és mongol khucza szókban is rejleni látszik. A gat (= og-at) összetett képző.

*UGATÁS
(u-og-at-ás) fn. tt. ugatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A kutyának rendes kiáltása, melytől
különbözik a szűkülěés, vonyitás, tutulás, nyöszörgés stb. Ebugatás nem hallik mennyországba. (Km.)

*UGEK
személynév. Anonymus szerint Almus apja. Szabó K. Ögyek-nek irja. Meg fogja engedni az olvasó, hogy a mongol nyelvből az egész családot értelmezhessem. A mongolban ügek Kowalewski szerént am. rőzse, nyaláb, csomó; különösen áldozati rőzse v. csomóvessző v. fű v. gyapju áldozás végett a szellemeknek. Neje volt Anonymus szerént Emesu, melyet Szabó K. Emes-nek ír. A mongolban eme nőt, feleséget jelent, s a mandsuban anyát; továbbá amott emege v. emegen am. nagyanya, emitt emeke am. napa (Schwiegermutter). Emesről Anonymus azt irja: filia Eunedubeliani ducis, Szabó K. forditásában: Önedbeli vezér leánya. A mongolban önetü v. önetei am. becses, nagybecsű, (couteux, prétieux, de haut prix), önen főnévtől, mely am. becs, érték stb. végre a mongolban bele am. erő (vigueur, force, szanszkritul: bala); a ~belianus végezet lehet a magyar beli is, minthogy Anonymus néha a végzeteket magyarosan írja, mint Szabó K. is vélekedik, s akkor önetü lehet helynév. Végre almasz, vagy mint Bálinth Gábor irja: almusz a mongolban bűvöst jelent.

*UGH
puszta Veszprém m., TISZA~, falu Heves m., helyr. Ugh-ra, ~on, ~ról.

*UGLES
puszta Baranya m, helyr. Ugles-re, ~ěn, ~ről.

*UGLYA
falu Marmaros m., helyr. Uglyá-ra, ~n, ~ról.

*UGOCSAMEGYE, UGOCSAVÁRMEGYE
(Ugocsa-megye v. ~vármegye) ösz. fn. Magyarország tiszántuli kerületében fekvő vármegye, Szatmár, Máramaros és Beregmegyék között. Ugocsa, mint általán a vármegyék nevei, magában is használtatik.

*UGOD
falu Veszprém vármegyében, helyr. Ugod-ra, ~on, ~ról.

*UGOR
önhatólag használva; l. UGRIK.

*UGORDÁS
(mint játszodás), fn. l. UGRÁS.
"Ugordást segitő rúd" (Gewichtstange der Springer. Molnár A.); l. UGRÓRÚD.

*UGORDIK
l. UGRIK. A d oly közbevetett betű, mint játszodik (játszik szóban. Eléjön Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál; leugordik Káldinál.

*UGORDÓS
l. UGRÓS.

*UGORGYÁN
fn, tt. ugorgyán-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szalavármegyében Lenti táján így nevezik a szivárványt. Nevét talán képes kifejezéssel onnan kapta, hogy a feléje közeledni akaró elől mindig tovább halad, s mintegy odább ugrik. Hasonló képes kifejezés a palóczoknál divatos bábabukra.
Alakra hasonló a toporján, bojtorján, tátorján szókhoz. T. i. Szalában a j helyett gy-t szeretnek ejteni.

*UGORKA
l. UBORKA.

*UGORKAÁGY, UGORKAMAG stb.
l. UBORKAÁGY; UBORKAMAG stb.

*UGORKÁS, UGORKASALÁTA stb.
l. UBORKÁS, UBORKASALÁTA stb.

*UGORNYA
falu Bereg m., helyr. Ugornyá-ra, ~n, ~ról.

*UGRA
falu Bihar és Heves m.; erdélyi falu Küküllő m.; SZÁSZ~, Kőhalom székében; helyr. Ugrá-ra, ~n, ~ról.

*UGRACZ
l. UGRÓCZ.

*UGRÁL
(ugr-ál) önh. m. ugrál-t. Gyakran, vagy folytonosan ugrik v. szökik, szökdös. Ugrál mint a kecskebak, mint a szarka. Jó kedvében ugrál. Ugrálva tánczol. Azon gyakorlatos igék osztályába tartozik, melyek ál él képzővel alakulnak, mint: dob dobál, hál hálál, jár járál, men menél. V. ö. UGRIK.

*UGRÁLÁS
(ugr-ál-ás) fn. tt. ugrálást, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyakori vagy folytonos ugrás, szökdösés.

*UGRÁLGAT
(ugr-ál-og-at) gyakor. önh. m. ugrálgat-tam, ~tál, ~ott, par. ugrálgass. Folytonosan és némi könnyüséggel, vagy aprózva ugrál. A jó kedvü kis fiuk ugrálgatnak.

*UGRÁNCS
(ugr-áncs) fn. tt. ugráncs-ot. Ugráló, szökdelő víg gyermek.

*UGRÁNDOZÁS
(ugr-ánd-oz-ás) fn. tt. ugrándozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyakori, kivált jó vidám kedélyből származó ugrás. V. ö. UGRÁNDOZIK.

*UGRÁNDOZIK
(ugr-ánd-oz-ik) k. m. ugrándoztam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Gyakran ide-oda ugrál, jó kedvében szökdös, mint a jó kedvű gyermekek. Képeztetésre és alapértelemre hasonló hozzá ficzkándozik. Molnár Albertnél eléjön fölös gyakoritással ugrándozdogál is.

*UGRÁNY
(ugr-ány) fn. tt. ugrány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. v. ~ja. A természetrajzban a cziczkányok neme alá tartozó állatfaj, Egyiptomban, Arabiában és Sziberiában, mely nagyságra a patkányhoz hasonló, és nyúlfejű; mezőkön lakik, és hosszu hátulsó lábszárai levén nagyokat ugrik. (Mus jaculus.)

*UGRÁS
(ugr-ás) fn. tt. ugrás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Az állatnak azon mozgása, midőn rugalmas inainál, tagjainál fogva bizonyos magasságra fölveti magát, vagy a levegőbe fölemelkedve némi távolságra szökik, leesik, lebukik. Veszedelmes, halálos ugrás. A mesěbeli táltosló három ugrással czélhoz ér. Elvétette az ugrást. (Km.), nem oda jutott, a hová szándoka vala. A vadászoknál ugrásban (felugrásban) lőni, akkor lőni, midőn a vad fektéből fölpattan. Átv. oly haladás neme, mely a közbeeső tárgyakat mintegy elmellőzve (átugorva) siet bizonyos czélra. Nincs ugrás a természetben. (Km.) Non datur saltus in natura). V. ö. UGRIK.

*UGRASZT
(ugr-asz-t) áth. m. ugraszt-ott, par. ugraszsz, htn. ~ni v. ~ani. Ugrásra kényszerít, sürget, ösztönöz; különösen fenyegetés vagy ijesztés által felszöktet, s megfuttat. Kiugrasztani a nyulat a bokorból. Megugrasztani a tolvajokat. Néha egyezik vele ugrat, pl. úsztatáskor a juhokat beugrasztják v. beugratják a vizbe. A csintalan fiukat megugratták v. megugrasztották. De néha föl nem cserélhetők, pl. jól van mondva: a lóval átugratni az árkot, de nem szoktuk mondani: átugrasztani; noha ,ugraszt' hatása rendesen csak élő lényekre, ,ugrat' szóé pedig élettelen tárgyakra is vonatkozhatik. ,Ugraszt' azon aszt eszt képzőjü igék osztályába tartozik, melyek ik-es igékből képződnek, milyenek: válik választ, múlik mulaszt, ömlik ömleszt stb. V. ö. UGRAT; UGRATÁS.

*UGRASZTÁS
(ugr-asz-t-ás) fn. tt. ugrasztás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által embert vagy más állatot ugrásra, illetőleg szökésre, megfutamodásra kényszerítenek. V. ö. UGRASZT.

*UGRAT
(ugr-at) mivelt. m. ugrat-tam, ~tál, ~ott, par. ugrass. Eszközli, okozza, parancsolja, hogy az ember vagy más valami ugorjék. Korbácscsal, sarkantyúval megugratni a lovat. Megugratom az ebet alattad, (km.) azaz, veréssel megkergetlek, rád verek. Árkot ugratni a lóval. A tánczban megugratni a leányt. A tekét föl-, kiugratni. V. ö. UGRASZT.

*UGRATÁS
(ugr-at-ás) fn. tt. ugratás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit v. valamit ugratunk; különösen, midőn a lovaglók bizonyos téren, árkon, gáton neki rugaszkodva átszöknek. Hangugratás a nyelvtanban, midőn a szók a képzőjökben levő tompa rövid önhangzót (o, ě, ö) némely újabb ragozáskor vagy képeztetéskor kilökik, pl. hatalom hatal-m-ak, szerelěm szerel-m-ek, köröm kör-m-ök stb. A részletes szabályok a nyelvtanokba tartoznak.

*UGRATÓ
(ugr-at-ó) részesülői mn. 1) A ki ugrat. 2) A mértékes verselésben úgynevezett láb, két hosszú tag közt egy rövid taggal: (creticus).

*UGRATÓVERSENY
(ugrató-verseny) ösz. fn. A lóversenynek akkénti megnehezitése, hogy a futólovaknak utjokba helyezett több gátat, u. m, sövényt vagy korlátot kelljen átugornia; máskép akadályverseny, gátverseny.

*UGRI
(ugr-i) mn. tt, ugr-i-t, tb. ~ak. Oly emberről mondják, ki fürgén, izegve mozogva szökdécsel. Néhutt futi-val összetéve: ugrifuti.

*UGRIFÜLES
(ugri-füles) ösz. fn. Tréfás nyelven jelent nyulat, mint ugrándozó és nagy fülü állatot.

*UGRIK
(ugr-ik) k. m. ugr-ott, v. ugort, htn. ugrani v. ugorni, par. ugorjál v. rövíditve: ugorj. 1) Szoros ért. mondjuk emberről vagy más állatról, midőn rugalmas inai, izmai, tagjai segedelmével nyugvó helyéből hirtelen kimozdúl, s bizonyos irányban és sebesen fölemelkedve odább szökik, elveti magát. Különféle irányu szökésre vonatkoznak az ily öszvetételek: fölugrik, leugrik, félre, előre, hátra ugrik, kiugrik, beugrik, általugrik, visszaugrik, eléugrik. Ugrik mint a csik, mint a sajtkukacz. Örömében, jó kedvében nagyot ugrik. Vizbe ugrani. Az ablakon kiugrani. A szekérről leugrani. A zergék szikláról sziklára ugranak. Fölugrani a székre, padra, asztalra. Odább ugrani, megugrani, elugrani, elszökni. Tánczba ugrani. Visszaugrani (a ruganyos testről mondák). Árkot ugrani, az árkot átugrani. A száz tű hoszát átugrani, teljes erejében lenni. Kútba ugrani. Akkor mondj hoppot, mikor általugortad az árkot. (Km. önként folyó hexameterben). Mindenkor legszebb hal volt az, mely kiugrott a hálóból. (Km.). Mérgében olyant ugrott, mint a hörcsök. Jó férj hóna alól ugrik ki a kövér menyecske. (Km.). Átv. kiugrott a szeme; majd kiugrik a bőréből, oly jó kedve van. Áthatólag: Elugrotta mint a péri leány a férjhez menést. (Km.). 2) Him állatokra vonatkozva am. hág, meghág. A csődör a kanczára ugrott. Áthatólag: A kos megugrotta a jerkét. 3) Mondjuk folyó testekről, midőn a forrásból kifakadva, vagy valamely csövön felnyomulva magasra szöknek; innen: ugró kút, ugró viz. 4) Ugranak a rugalmas testek, midőn a nyomást visszataszitják. 5) Képes kifejezéssel, némely közbevetett dolgok elhagyásával, egymástól távolabb eső tárgyakra megy által. A kérdésnek némely pontjain átugrani. Áthatólag: Épen azt ugrotta át, miben a dolog veleje fekszik. Nyelvtani ért. kiugrik az önhangzó, midőn bizonyos ragok előtt kimarad, pl. álom, álmot, kotor kotrunk. Sándor I.-nál kiugrott barát am. kilépett barát, ki a klastromi életet ott hagyta.
Mennyiben a tulajdon értelmü ugrás az illető állati testnek fölemelkedését, magasra vetődését fejezi ki; az ugrik igében az emelkedés, magasság alapfogalma látszik rejleni; honnan valószinüleg gyaníthatni, hogy gyöke eredetileg ur v. or azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek magasságra vonatkoznak. V. ö. R gyökhang. E szerint ugrik hangvetés által urgik-ból származhatott. Ezt bizonyítja főleg a Vámbéry följegyzette csagataj irga-mak = ugrani. Egyébiránt Miklosich szerént régi szláv nyelven igrati am. ugrálni (salire, hüpfen). Alapfogalomban rokon hozzá szintén átvetett rúg, minthogy a rúgás csakugyan a lábak fölugrása v. ugratása által történik. A rugalmas testek is, nyomás után előbbi helyzetökbe visszaugranak; innen Sándor I.-nál visszaugró = elasticus.

*UGRÓ
(ugr-ó) mn. és fn. tt. ugró-t. 1) Aki v. ami tulajdon vagy átv. értelemben ugrik, honnan ezen öszvetételek: ugrófű, ugróháló, ugrókút, ugróláb, ugrórúd. 2) A sakjátékban azon lófejű bábok, melyek két szögleten mindjárt a tornyokon túl állanak. 3) Csárda neve Zemplénben.

*UGRÓCZ (1)
(ugr-ó-cz) fn. tt. ugrócz-ot. Ugrándozó bohócz, alakos a nyilvános táncvigalmakban. (Harlequin.)

*UGRÓCZ (2)
KIS~, NAGY~, faluk Bars, ZAY~, mváros Trencsén m.; erd. falu Doboka m.; helyr. Ugrócz-ra, ~on, ~ról.

*UGRÓÉV
(ugró-év) szokottabban: szökőév; l. ezt; és V. ö. UGRÓNAP.

*UGRÓFŰ
(ugró-fű) ösz. fn. A fájvirágok neme alá tartozó növényfaj népies neve; szára felálló, általlátszó, üres bélü, bötykös czikkelyü; levelei tojásdadok, virágfürtjei kétáguak. Tokjából leggyöngébb érintésre magvai kipattannak, honnan a neve.
Máskép szintén népiesen hozzám ne nyulj, engem ne bánts, üvegszáru fü; Sándor I.-nál: ugrógyökér; növénytani néven: üvegszáru fájvirág. (Impatiens noli tangere.)

*UGRÓHÁLÓ
(ugró-háló) ösz. fn. Bizonyos háló neme a madarászoknál, melynek kiterjesztett, s földre fektetett szárnyai a húzózsineg megrántására fölugranak és öszvecsapódnak.

*UGRÓKÚT
(ugró-kút) ösz. fn. l. SZÖKŐKÚT.

*UGRÓLÁB
(ugró-láb) ösz. fn. Némely állatok, p. nyulak, ugrányok, szökcsők, békák stb. hátulsó lábszárai, melyek különösen ugrásra alkotvák.

*UGRÓNAP
(ugró-nap) ösz. fn. Szokottabban: szökőnap; l. ezt. Egyébiránt megjegyzendő, hogy ugró- v. szökőnap nem azt jelenti, hogy valamely nap kiugornék v. kiszöknék, hanem, hogy tova (egygyel tovább) ugrik v. szökik; igy ugró- v. szökőév is am. tova (egy nappal tovább) ugró- v. szökőév.

*UGRÓRÚD
(ugró-rúd) ösz. fn. Rúd, vagy dorong, vagy hosszú bot, melynek segedelmével az ugrálók tovább vetik, lóditják magokat. Molnár Albertnél: ugordást segitő rúd.

*UGROS
(ugr-os) önh. m. ugros-tam, ~tál, ~ott; par. ~s. l. UGRÁL.

*UGRÓS
(ugr-ó-os) mn. tt. ugrós-t, v. ~at, tb. ~ak. Ugrani szerető; könnyen ugró; rugalmas. Mondják különösen tánczról, melyben ugrálni szokás, milyen a tótok ugrós (viszkots) táncza.

*UGRÓVÍZ
(ugró-víz) l. SZÖKŐVÍZ.

*UGY
l. ÚGY.

*UGYÁM
l. ÚGYÁM.

*UGYAN (1)
(ugy-an). 1) Határzó, mely által valamit mintegy rámutatva erősebben bizonyítunk, s helybeli, időbeli, vagy másnemü azonosságára mutatunk. Ugyanott álltam én is, ahol ő. Ugyanarra mentünk mi is. Én is ugyanonnan jövök. Ugyanakkor láttalak mindkettőtöket. Ugyanazért itt kell maradnod. Ugyan úgy történt, mint irják. Mi is ugyan-annyian vagyunk, mint ti. Ez értelemben a hasonlat vagy azonosság fogalmát erősbíti, s az épen, szintén határozókkal fölcserélhető, p. épen v. szintén ott, épen arra, épen olyan, épen úgy, épen annyi stb. 2) Nagyító jelentésü az ily mondatokban: Ugyan (v. ugyancsak) megverték. Ugyan megjárta a szegény. Ugyancsak oda mondta, mi a szivén fekütt. Ugyan derék, ugyan szép, ugyan jó. 3) Gúnyos jelentésü ilyekben. Ugyan úgy-e? Ugyan megadtad neki. No ugyan szépen viselted magadat. Ugyan bizony érdemes is volt azért szólni. Ugyan vagyok Molnár A. így latinozza: resto, supersum, supersto, vivo. A mai nyelvszokás szerént talán igy mondanók: megvagyok, azaz, úgy ahogy élek, épen csakhogy vagyok v. élek. 4) Dorgáló vagy sürgető, vagy sürgetve kérő: Ugyan miért jöttél oly későn? Ugyan ne boszonts! Ugyan mondd meg! Ugyan hallgass már! Ugyan menj pokolba! Ugyan hagyj békét! Ugyan mi kell még? 5) Mint állitó, engedő kötszó a vezérmondatban az erős hangsulylyal ellátott szó után áll, s az utómondatban de, mégis, azonban, mindazáltal ellentétes vagy kivételező kötszók felelnek meg neki. Én ugyan kértem őt, de nem hallgatott rám. Az öcsém ugyan eljött, de a hugom elmaradt. Ételei ugyan jók, de borai roszak. Alig lehet kétség benne, hogy az úgy mint helyben hagyó, erősitő, bizonyitó szótól ered; s az ú megnyujtásával úgyan az ,úgy' szóval egy jelentésü; alakulására pedig hasonló a hogyan szóéhoz ,hogy' szótól, s igyen szóéhoz ,így' szótól. V. ö. IGYEN; HOGYAN. Budenz J. felhozza rokonokul azon szókat, melyeknek jelentése igaz, való, pl. a finn tote (nominativ: tosi), totta, todesti, tosin (quidem; vere, serio), totise (verus, certus, verax, serius); észt tőde (veritas); lapp tuoda (komoly dolog, komoly v. nagy igyekezet); finnlapp duot (való, igaz; komoly dolog) stb. Megjegyezhetjük, hogy az ,ugyan' szóhoz még közelebb járó de magashangu mongol ünen szintén azt teszi: igaz, való; valóság. A mandsuban udu egyik jelentése obgleich, egészen egyezik az ugyan szónak 5) pont alatti jelentésével; ,úgy' pedig a mandsuban uttu, v. tuttu, és ,így' ede. V. ö. ÚGY.

*UGYAN (2)
l. ÚGYAN.

*UGYANAKKOR
(ugyan-akkor) ösz. ih. Egy valami mással azonos időben, egykorulag, épen akkor. Ugyanakkor jött, midőn levelet irék neki. Én is ugyanakkor voltam Pesten, mikor ő.

*UGYANANNYI
(ugyan-annyi) ösz. mn. Menynyiségre egy bizonyos másikhoz hasonló. Ugyananynyi jövedelme, pénze, juhai vannak, mint nekem. Ugyanannyi idő alatt jöttem vissza, mínt mentem volt.

*UGYANAZ
v. UGYANAZON, (ugyan-az v. ~azon) ösz. mutató névmás. Bizonyos határozott valaki v. valami, és nem más; épen az; a kérdésben levő dolog vagy személy maga. Ugyanazt a házat vettem meg, melyet te ajánlottál volt. Ugyanazzal az emberrel háromszor találkoztam. "Mastan is ugyanazont írhatom te kegy" (elmednek). Levél 1558-ból. (Szalay Ág. 400 m. 1. 291. 1.). Távolsági tárgyakra vonatkozik; ellenben a közelebbi tárgyakra vonatkozó: ugyanez v. ~ezen. V. ö. UGYANAZONSÁG.

*UGYANAZÉRT
(ugyan-azért) ösz. ih. Bizonyos meghatározott okból; nem másért, nem egyébért; épen annál fogva. Ugyanazért jöttem én is, hogy közös ügyünkről értekezzünk. Néha am. következésképen, tehát. Ugyanazért ha vétettél, bünhödjél.

*UGYANAZON, v. ~AZONOS
(ugyan-azon v. ~azonos) l. UGYANAZ.

*UGYANAZONNAL
(ugyan-azonnal) régies ih. Am. ugyanakkor. "Ő fölsége ugyanazonnal minket is kegyelmességébe, hívségébe és szárnya alá vött." Kassai magyar polgároknak panasza 1552-dik évben. (Régi M. Ny. II. Kötet. Vegyes t. 98. 1.).

*UGYANAZONOSSÁG, vagy ~AZONSÁG
(ugyan-azonosság v. ~azonság) ösz. fn. 1) A különfélének látszó dolog vagy személy ugyanegy léte, pl. ha valaki perben biróilag lefoglalt valamely tárgy iránt tulajdonjogot követel, be kell bizonyitnia az ugyanazonságot, vagyis, hogy amit követel épen az, ami lefoglaltatott. Igy ha valaki büntető perben áll, a birónak bizonyosságot kell tanuk által vagy másképen szereznie, hogy a perben álló épen az, ki a kérdéses bűnös tettel vádoltatik. 2) Néha használtatik két különböző tárgyra is, melyek egymással igen nagy hasonlatosságot mutatnak. Erről mondja b. Eötvös J. "Tökéletes ugyanazonosság a világon nem létezik." (Gondolatok. 60. 1.). 3) Bölcsészeti értelemben állapota vagy tulajdonsága valamely lénynek, melynél fogva annak tárgya a rávonatkozó eszmeképpel megegyezik. (Identitas). Másképen: azonság, azonosság.

*UGYANCSAK
(ugyan-csak) ösz. ih. 1) Épen úgy, ugyanazon módon. 2) Erősen, derekasan. Ugyancsak megdöngették. 3) A székelyeknél kérdőleg = úgy van-é hát? (Kriza J.); másképen: ugyan úgy-e?

*UGYANENNYI
(ugyan-ennyi) ösz. mn. Épen oly számu, mennyiségü, mint ezen közellévő.

*UGYANEZ
v. ~EZEN, (ugyan-ez v. ~ezen) ösz. mutató névmás. Élünk vele, midőn valamely közelebbi tárgyra határozólag rámutatunk. Ugyanezt a könyvet keresem, nem azt, v. amazt. V. ö. EZ.

*UGYANEZÉRT
(ugyan-ezért) ösz. ih. E legközelebbi okból; v. közelebb levő dolog miatt. Ugyanezért jöttem, nem másért.

*UGYANILY
v. ~ILYEN, (ugyan-ily vagy ~ilyen) ösz. mutató névmás. Egészen ilyen, szintilyen.

*UGYANIS
(ugyan-is) ösz. kötszó. Élünk vele, midőn valamely előre bocsátott állitást bizonyos kimutató részletekkel, vagy példákkal akarunk fölvilágosítani, vagy okokkal támogatni. Hogy nem jó járatban vala, lehetett gyanítani; ugyanis többször megkerülte a házat, majd a cselédektől a házi körülményekről tudakozódott stb.

*UGYANITT
(ugyan-itt) ösz. helyhatárzó. Ezen közel helyen, épen itten, nem amott, nem másutt. Ugyanitt várlak meg holnap is. Ugyanitt már kétszer be akartak törni a rablók. Tavat is ilyenkor ugyanitt ültem.

*UGYANNYIRA
(ugy-annyira) lásd ÚGYANYNYIRA.

*UGYANODA
(ugyan-oda) ösz. helyhatárzó. Ama bizonyos határozott távolabbi helyre, nem ide, nem máshova, épen oda. Ugyanoda sietek én is, hova ti. Szemeit ugyanoda szegzi, hová a többi nézők. Ugyanoda tedd vissza a könyvet, honnan elvetted.

*UGYANOLY v. ~OLYAN
(ugyan-oly vagy ~olyan) ösz. mutató névmás. Egészen olyan, szintolyan, épen olyan.

*UGYANONNAN v. ~ONNÉT
(ugyanonnan v. ~onnét) ösz. helyhatárzó. Ama határozott s bizonyos távolságban levő tájról, helyről, nem innen, nem máshonnan, épen azon helyiségről. Budáról jöttök? Ugyanonnan jövünk mi is.

*UGYANOS
(ugyan-os) mn. tt. ugyanos-t v. ~at, tb. ~ak. L. UGYANAZ.

*UGYANOTT
(ugyan-ott) ösz. helyhatárzó. Ama határozott távolabbi helyen vagy tájon, nem itten, nem másutt, épen azon helyen. Ugyanott törött el a szekerünk, hol ti taval fölfordultatok.

*UGYANŐ
(ugyan-ő) ösz. személynévmás. Épen ő, szintén ő, kiről már előbb szólánk.

*UGYANÚGY
(ugyan-úgy) ösz. módhatárzó. Épen oly módon, mintegy másik, vagy mint máskor; hasonlóan, épen úgy, nem máskép. Ugyanúgy jártam én is, mint ti. Kérdőképen némi meglepetésre, csodálkozásra vagy kétkedésre vonatkozik. Ugyanúgy?

*UGYANÚGYE?
(ugyan-úgy-e) ösz. indulatszó. Élünk e kifejezéssel, midőn szóváltás közt némi gúnynyal, vagy olcsárolva, vagy roszalva kérdezünk valamit, pl. A. Mikor fizeted meg már, a mivel nekem oly régen tartozol? B. (daczosan) Majd ha lesz. A. Ugyanúgy-e?

*UGYANVAGYOK
l. UGYAN alatt.

*UGYANVALÓST
(ugyan-valós) ösz. ih. A székelyeknél Kriza J. szerént am. ugyan valójában, még inkább. Ha valaki, ő ugyanvalóst kitett magáért.

*UGYDE
l. ÚGYDE.

*UGYMINT
l. ÚGYMINT.

*UGY TATT v. TOTT
eléjön Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Mandsu nyelven: tuttu = úgy. l. ÚGY TAT.

*UHOG, UHOGÁS
l. HUHOG, HUHOGÁS.

*UJ (1)
származékaival s öszvetételeivel együtt, mint ujonta, ujdon, ujoncz, újság, újságiró stb. lásd ÚJ (1) stb.

*UJ (2)
l. UJJ (2).

*UJAK
falu Sáros m., helyr. Ujak-ra, ~on, ~ról.

*UJAN; UJANTA
l. ÚJAN, ÚJANTA.

*UJBÓL
l. ÚJBÓL.

*UJDIVATU
l. ÚJDIVATU.

*UJDON; UJDONNAT stb.
l. ÚJDON; ÚJDONNAT stb.

*UJÉV v. UJESZTENDŐ
l. ÚJÉV.

*UJFALU; UJHELY; UJHOLD
l. ÚJFALU; ÚJHELY; ÚJHOLD.

*UJÍT; UJÍTÁS stb.
l. ÚJÍT, ÚJÍTÁS stb.

*UJJ (1)
gyöke ujju, ujjong szóknak és származékaiknak.

*UJJ (2)
v. ÚJJ, fn. tt. ujj-at, v. újj-at, harm. szr. ~a; kicsinezve: ujjacska; személyragozva: ujjam, ujjad, tájdivatosan s némely régieknél: ujj-om, ~od; a hosszu ú mindenütt maradhat. 1) Az emberi kéznek és lábnak öt felé vált hengerded, körmös végü a hajlékony görbülékeny részei. A kézen az első legvastagabbik hüvelykujj v. nagyujj, a második mutatóujj, továbbiak: középujj, gyürüsujj vagy nevendékujj vagy nevetlen ujj (ugyanezen utóbbi jelentéssel eléjön több nyelven mind az árja, mind az altaji nyelvcsaládban pl. szanszkrit nyelven: anáman [1) namenlos; 2) Ringfinger. Bőhtlingk], mongol nyelven nere ügei khoroghon), végre kisujj. Lábujjakon és között növő tyúkszemek. Ujjait kinyújtani, behajtani. Ujjaival fogni, enni. Ujjait egymásba kulcsolni. Ujjal mutatni valakire, mi gyakran a gúnynak jele. Valamint a testnek más nevezetesb részeiről, úgy erről is a közbeszédben és életben különféle átvitt értelmü szólásmódok és közmondatok divatoznak. Úgy tudom, mint az öt ujjamat, azaz, világosan, bizonyosan. Akár az ujjaimon elszámláljam. Oly szelid, oly engedékeny, hogy akár az ujjadra tekerheted őt. Hosszú újjai vannak, szeret csipni, lopni. Ezt a hírt ujjából szopta, maga költötte. Nem szoptam az ujjamból. Ezt a kis ujjamtól tudom, vagyis titkos módon jöttem rá. Ujjaink sem egyarányosak (v. sem egyenlők), különbségek vannak a természetben is. Ujjai közt átnézni valamit, engedékenynek lenni, úgy tenni, mintha nem látná. Ujját szájára teszi, hallgatásra int. Oly jó izü volt, hogy az ujjamat is megszoptam utána. Ha ujjadat nyujtod neki, a kezedet is kivánja, kevéssel nem elégszik meg, mindig többet zsarol. Azt se tudja, hány az ujja. Mit egy ujjal bedughatsz, ne várj többet oda. Ennek a kisujja is többet ér, mint amaz egészen. Ujjat húzni valakivel, ellenkező irányban működni, ellenkedni. "A maga idejében oly hatalmas egri püspök gr. Eszterházy Károlylyal is ujjat húztak a jezsuiták." Palóczy László (az országgyülésen 1840. apr. 23.). Meztelen mint a kis ujjam, melyen nem szoktak gyürüt hordani. Úgy maradt mint a kis ujjam. Mit kisujjaddal elnyomhatsz, ne nyomd azt a nagygyal. (Km.) Bibliai képes kifejezéssel jelent hatalmat. Isten ujja. Istennek ujjával űzöm ki az ördögöket. Luk. 11. 20. Káldi. - 2) Természetrajzi ért. mondják az állatok körmeiről, vagy lábaik egyéb végrészeiről, melyekkel ujjak gyanánt élnek. 3) Átv. bizonyos felső öltönyök derekához két oldalt oda varrott csőalaku részek, melyekbe a karokat ölteni szokás, németül: Aermel, kartakaró rész, latinul: manica, tótul: rukáwa, am. kézrevaló. Mente, dolmány, köpeny, szűr, üng ujja. Be van az én szűröm ujja kötve. (Népd.) Bő, szűk, hosszú, rövid, lobogós ujjak. Borjuszáju üngújj, széles. Sip ujjú üng, szűk.
A kiejtésben e két szó új (novus) mn. és új (digitus, manica) fn. rendesen egyenlő hangzatu; mindazáltal a közösebb szokás, több régi irók nyomán is, oda látszik hajlani, hogy különböztetésül a ,novus' új a ,digitus' és ,manica' újj v. ujj legyen. Egyébiránt a val névutóval is mindig csak ujjal, nem: ujjjal. Ami a rokonságokat illeti, legközelebb áll hozzá a mongol üje (íz, tag; francziául: articulation, jointure, emboitement: membre; Jülgnél: Glied, Mal). Rokonok továbbá Budenz J. szerént ,digitus' jelentéssel a lapp čute, a finnlapp čuvdde az enare-lapp szójárásban čuvdi, osztják tuj, vogul tul'e, zürjén ćuń; ,manica' jelentéssel a lapp soje (szoje, s = sz a többi szóban is), sasse, finnlapp soaga, sogo, az enare-lapp szójárásban soaja (szárny, ujj), finn hiba, hia; déli vogul tajt, taut, votják sajas, saes, zürjén soj (brachium), sos (manica) cseremisz šokš, mordvin oša.

*UJJÁALAKITÁS; UJJÁALAKULÁS
l. ÚJJÁALAKÍTÁS; ÚJJÁALAKULÁS.

*UJJAL
(ujj-al) áth. m. újjal-t. 1) Ujjal tapogat, érint valamit. Ujjalni az üteret. 2) Bizonyos öltönyhöz ujjakat varr, csinál. Ujjalni a dolmányt. Hasonlók hozzá: fejel, talpal, pl. csizmát.

*UJJALÁS
(ujj-al-ás) fn. tt. ujjalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés mely által valamit ujjalunk. V. ö. UJJAL.

*UJJANTYÚ
(újj-an-tyú) fn. tt. ujjantyú-t, tb. ~k. A keztyű hasonlatára képzett újabb szó, azaz, bőrből vagy más kelméből varrott tok, melyet az ujjra húznak, pl. midőn sebes. V. ö. KEZTYŰ.

*UJJAS
(ujj-as) mn. és fn. tt. mint melléknévnél: ujjas-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Ujjakkal, különösen ruhanemüekkel ellátott. Ujjas köpeny, bunda, ruha. 2) A növénytanban ujjas (digitatum) az olyan fűzött levél, mely 5-7 ével nőtt egy közös nyél végére, mint a milyen a bokrétafa (aesculus) levele. Mint főnév tárgyesete: ujjas-t, többese: ~ok. Erdélyben és Magyarország némely vidékein derékravaló rövid szabásu dolmányféle öltöny, ujjas mellény; különböztetésül az ujjatlan mellénytől.

*UJJASDI
(ujj-as-di) fn. tt. újjasdi-t, tb. ~k. Ujjakkal űzött játéknem. Ujjasdit játszani. Képzőjét di más játéknemekre is alkalmazzák, mint: bújósdi, szembekötősdi, katonásdi stb.

*UJJASFŰ
(ujjas-fű) ösz. fn. Népies neve a gyűszűvirág nemü növény egyik fajának, mely máskép szintén népiesen: ujjfű, gyüszűfű; növénytani néven: sárga gyűszűvirág. (Digitalis lutea).

*UJJASHAL
(ujjas-hal) ösz. fn. A hasszárnyuak neméhez tartozó halfaj, melynek hasszárnyaiból rostos kinövések nyúlnak ki, a mintegy ujjakat képeznek. (Polynemus).

*UJJASKEZTYŰ
(ujjas-keztyű) ösz. fn. Keztyű, melynek öt ujja van, különböztetésül oly keztyűtől, melynek csak hüvelykujja van.

*UJJASMELLÉNY
(ujjas-mellény) ösz. fn. Derékravaló, mellényszabásu, ujjakkal ellátott melegebbféle téli öltöny.

*UJJASRUHA
(ujjas-ruha) l. UJJAS alatt.

*UJJÁSZERVEZÉS
l. ÚJJÁSZERVEZÉS.

*UJJÁSZÜLETÉS
l. ÚJJÁSZÜLETÉS.

*UJJÁTÉK
(ujj-játék) ösz. fn. l. UJJASDI.

*UJJATLAN
(ujj-atlan) mn. tt. ujjatlan-t, tb. ~ok. 1) A minek tulajdon értelemben vett ujja nincsen. Megcsonkított ujjatlan kéz, láb. 2) A minek öltönyféle ujja hiányzik. Ujjatlan köpeny, szűr, mellény.

*UJJBESZÉD
(ujj-beszéd) ösz. fn. Ujjakkal adott különbféle jelekből álló néma beszéd.

*UJJDAD
(ujj-dad) mn. Az ujjhoz v. ujjakhoz hasonló alaku.

*UJJFŰ
(ujj-fű) l. UJJASFŰ.

*UJJÍZ
(ujj-íz) ösz. fn. Íz az ujjon.

*UJJIZOM
(ujj-izom) ösz. fn. Izom az ujjban.

*UJJMUTATÁS
(ujj-mutatás) ösz fn. Tulajdon értelemben am. az ujjnak mutatása, vagy ujjal mutatás. Átv. ért. valamire vagy valaminek véghezvitele végett rövid figyelmeztetés. (Fingerzeug). Ujjmutatásul szolgáljanak, amiket mondék.

*UJJNYELV
(ujj-nyelv) ösz. fn., lásd UJJBESZÉD.

*UJJNYI
(ujj-nyi) mn. tt. ujjnyi-t, tb. ~ak. Ami térmértékre nézve az ujjnak hosszához, magasságához, vagy vastagságához, vagy végre szélességéhez hasonló. Ujjnyi hosszu vonal. Ujjnyi széles kés. Ujjnyi magas csizmasark. Ujjnyi vastag kolbászka. Két, három, négy, öt ujjnyi. Szabatosabb mértéknyelven hüvelyknyi. Hasonló alkatuak: lábnyi, ölnyi, mérföldnyi stb.

*UJJONG
(ujj-ong) gyakor. önh. m. ujjong-ott, v. ujjong-tam, ujjong-tál stb. Széles jó kedvében így kiáltoz: ujju, ujju! ujjuju!

*UJJONGÁS
(ujj-ong-ás) fn. tt. ujjongás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A széles kedvüek ismételt ujju hangokra fakadó kiáltása.

*UJJONGAT; UJJONGATÁS
l. UJJONG; UJJONGÁS. Hasonló változatnak: kurjong kurjongás és kurjongat kurjongatás.

*UJJRAKÁS
(ujj-rakás) ösz. fn. Azon mód, mely szerént kell a hangszeren játszónak ujjait együtt vagy egymásután elhelyeznie.

*UJJSÁM
(ujj-sám) ösz. fn. A keztyüsök és keztyüárusok hengerded fából álló eszköze, melylyel a keztyük ujjait tágabbra feszegetik.

*UJJSZABÁS
(ujj-szabás) ösz. fn. Szabói munka, melylyel a ruhaujjat kiszabják.

*UJJSZÁMÍTÁS
(ujj-számítás) ösz. fn. Számitás módja, melyet valaki ujjaival végez.

*UJJSZÉLESSÉGÜ
(ujj-szélességü) ösz. mn. Olyan széles mint az ujj, értve különösen a kifejlődött nagy ujjat; néha az ujj ,hüvelyk' helyett áll; tehát hüvelykszélességü. Rövidebben: ujjnyi v. hüvelyknyi széles. V. ö. UJJNYI.

*UJJU!
indulatszó, melyre a széles kedvüek, különösen tánczközben fakadni szoktak.
"Öszvetöröm magamat,
Kitöröm a nyakamat,
Még se hagyom magamat,
Ujju ju! ujju ju!"
Tánczvers.

*UJJZSÁBA
(ujj-zsába) ösz. fn. Zsába az ujjakban. V. ö. ZSÁBA.

*UJKOR
l. ÚJKOR.

*UJLAK
l. ÚJLAK.

*UJMAJOR
l. ÚJMAJOR.

*UJMÓDI
l. ÚJMÓDI, illetőleg ÚJDIVATU.

*UJNÉP
l. ÚJNÉP.

*UJOLAG; UJOLAN
l. ÚJOLAG; ÚJOLAN.

*UJOLAT
l. ÚJÓLAT.

*UJONCZ; UJONCZOZ stb.;
l. ÚJONCZ; ÚJONCZOZ stb.

*UJONNAN
l. ÚJONNAN.

*UJONOZ v. UJONZ
l. ÚJONOZ.

*UJONSZÜLÖTT
l. ÚJONSZÜLÖTT.

*UJONTAN; UJONTI
l. ÚJONTAN; ÚJONTI.

*UJOSLAG
l. ÚJOSLAG.

*UJPALÁNKA
l. ÚJPALÁNKA.

*UJRA
l. ÚJRA.

*UJSÁG; UJSÁGIRÓ; UJSÁGVÁGY stb.
l. ÚJSÁG; ÚJSÁGIRÓ; ÚJSÁGVÁGY stb.

*UJSZÁSZ
l. ÚJSZÁSZ.

*UJTÓ
l. ÚJTÓ.

*UJÚL; UJÚLÁS stb.
l. ÚJÚL; ÚJÚLÁS.

*UJVÁGÁS
l. ÚJVÁGÁS.

*UJVÁR; UJVÁROS; ÚJVIDÉK
l. ÚJVÁR; ÚJVÁROS; ÚJVIDÉK.

*UK (1)
l. UKK.

*UK (2)
fn. tt. uk-ot, harm. szr. ~ja. A székelyeknél Cserey Elek szerént am. nagy anya, különösen a mátkaé. Egyezik a régies ük főnévvel; lásd ezt.

*~UK
magashangon ~ÜK, (1) birtokos személyrag, ok ök helyett. Néha eléfordul a régieknél is, pl. "Adajokat (adójokat) és szolgálatjukat az magyaroknak feljebb tették." Ismét: "Hogy senki házukra ne szállhasson." (Régi M. Ny. II. köt. Vegy. t. 101. 1.). Döbrentei G. tanusága szerént ma is dívik Pest megye solti járásában, Baranya tájain, a Bácskában és Szeged körül. Gondosabb iróink szabályszerüleg akkor használják 1) midőn ugyanazon szónak többese is ok ök pl. szokásuk (többes: szokások), körük (többes: körök); 2), midőn a megelőző szótagban vagy szótagokban szintén o ő van, pl. lovuk (e helyett: lovok, noha a többes: lovak), örömük (e helyett: örömök, noha a többes örömek)

*~UK
~ÜK, (2), igéknél eléforduló személyrag, pl. vár-j-uk, mond-j-uk, kér-j-ük, izen-j-ük; várt-uk, mondott-uk, kért-ük, izent-ük. l. TÁRGYI RAGOZÁS és SZEMÉLYRAG alatt.

*UKK
falu Szala m.; helyr. Ukk-on, ~ra, ~ról.

*UKKONPOHÁR, UKONPOHÁR
(ukkon~ v. ukon-pohár) ösz. fn. Újabb korban felmerült régi szó. Az 1867-iki Nyelvtudományi Közleményekben (840. s köv. 11.) zemplénhegyaljai több bevallási v. örökeladási (illetőleg csereszerződési) levél közöltetik, melyeknek végsoraiban áldomásivásról és ukkon-, egyszer ukon-pohár-ról is tétetik emlités. Álljon itt egy példa 1660-ik évből a szerződős végéről: "Ennek nagyobb bizonyságára áldomását is ittuk, mellyet magára vállalván Puttonbergi Jánosné Mihalyche Judit asszony adott ételre fl. 1. bor just (iczét) 20, ukonpojárt just 2; volt az bornak itczéje d(enár) 12. Ukkonpohármutató volt Pávai Tamás." Hunfalvy Pál sejditése szerént az ukkon egy volna a finn hitregékben eléforduló Ukko szóval, s a finneknél Ukko pohava a tavaszi ünnepen szokott szerepelni. E nézetet látszik támogatni Vámbéry Á., ki a Magyar és Török-tatár Nyelvegyezésekben felhozza az ujgur ukan és csagataj ogan (= isten) szókat. Azonban szintén ezen korból t. i. 1665-dik évből eléjön Szalay Ágoston gyüjteményében a szomszéd Abauj megye Füzér községében kötött szerződés, melynek végén ez áll: "Melynek bizonyságára minekünk biráknak és polgároknak Tóth Márton mind áldomását, mind ,kötőpoharát' 15 pénzes borból meghozatta és megadta." Látjuk, hogy itt egészen hasonló szerződésben ,ukkonpohár' helyett ,kötőpohár' azaz kötési vagy szerződési pohár áll, melynek az ,isten' szóval semmi köze. Ha a mongol nyelvet veszszük segitségül - melyből fejthetők meg legtöbb avult szavaink - ezen nyelvben Kowalewski szerént uughon am. ital uugho-khu v. ugho-khu (= inni) igétől, tehát ukkon- v. ukon-pohár am. italpohár vagyis ivópohár; de a mondott igének úgy nevezett gerundiuma is: ughon, s ez kivált igemódositásoknál részesülői értelemmel birván am. ivó, honnan ughon-pohár szintén azt tenné ivó-pohár; mi, ha úgy tetszenék, a legtermészetesb megfejtés volna.

*UKLINA
falu Bereg m. helyr. Ukliná-ra, ~n, ~ról.

*~UL
~ÜL, (1), névmódositó rag, pl. palástul, feleségül, hibául, országul, vétkül; l. ~ÚL, ~ŰL, (1).

*~UL
magashangon: ~ÜL, (2) igehatárzói képző; pl. bolond-ul, gondatlan-ul, józan-ul, rosz-ul, esztelen-ül, illetlen-ül; mint módhatárzó, megfelel e kérdésre: hogyan? l. ~ÚL; ~ŰL (2); és Előbeszéd. 139. 1.

*~UL
~ÜL, (3), igeképző; lásd ~ÚL, ~ŰL, (3).

*ULÁSZLÓ
férfi kn. A lengyel eredetű Vladiszláv névből alakult, s magyarított szó, jelent erős dicsőt, v. erős boldogot. Hazánknak két ily nevü királya volt.

*ULICS
falu Zemplén m.; helyr. Ulics-ra, ~on, ~ról.

*ULM
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Ulm-ra, ~on, ~ról.

*ULTA
némely régieknél, pl. a Nádor codexben am. olta (az ulta = azolta).

*~ULTATIK
~ÜLTETIK l. ~ÚLTATIK.

*UMAKK
fn. tt. umakk-ot, harm. szr. ~ja. Fehér hasu sikló kígyó, melynek hasát pikkelyek borítják. (Coluber.)

*UN
v. ÚN, önh. m. un-t. Származékaiban általános szokás szerint az u röviden hangzik: untalan, unatkozik stb.; ezért adtuk elé a rövid U-nál. 1) Tárgyesetes viszonynévvel, bizonyos testi vagy lelki foglalatosságtól ereje és kedélye némi nyomasztó, fárasztó, kedvetlen visszavonulást érez, s menekülni iparkodik tőle. Unja a munkát, a tanulást, az olvasást. Megunta életét. Hamar kezdi, hamar unja. (Km.). Testem, lelkem megunta a várakozást. Eluntam a sok perpatvart. Nagyon eluntam a falusi életet.
ťMegunta az én lovam a nyargalást"
(Népd.)
2) Különösen valamely dologban élvezetet, gyönyört, időtöltést találni szün, s kedélye visszavonul tőle. Unni, megunni az izetllen tréfát, a rosz színi előadást, a száraz értekezést. Változattal: beleunni valamibe, v. ráunni valamire. 3) Visszaható névmással, unja elunja v. megunja magát, am. semmi oly foglalatosságot nem talál, vagy nem gyakorol, mely némi szórakozást, élvezetet, kedvtöltést szerezne neki, s ennélfogva hosszalja, s tétlenül tölti az időt. Kinek semmi dolga sincs, rendesen unni szokta magát. Idegen társaságban unom magamat.
"Ha megunom magam a pusztába,
Befordulok a szomszéd csárdába.
(Népd.).
"El nem únom magamat, a mikor vele vagyok." Mikes Kelemen (XLI. levél).
Származékai: unalom, unalmas, unodalom, unodalmas, unakodik, unatkozik, untalan, továbbá az elavult und, mint ken kend, fon fond, tol told, mos mosd, kér kérd, honnan undok undokol, régiesen ondokol, undor, undorodik, mint fondor fondorkodik. - E származékok értelméből kitünik, hogy az un gyökben a kedélyből kitörő visszahatás, elutasitás, eltávolítás alapfogalma rejlik, s ennél fogva rokon hozzá útál, mely az unásnak nagyobb fokát fejezi ki, s az undor, undorodik, undorít szók legközelebbi rokona. Távolabb esnek tőle a szélesebb értelmü ó, ovakodik, és a távolitásra vonatkozó unszol v. onszol. Végelemzésben gyökhangzója u v. o az eltaszító indulatnak természeti hangja. Egyébiránt egyezik vele a héber ún ( lassus, defatigatus fuit). Mongolul: uid-khu am. unat-koz-ni, (se chagriner, s' attrister, ętre triste, Howalewskinél; sich langweilen. Schmidt, Jülg). A franczia ennui, ennuyer is találkozik vele, melyeket Regnier a görög ennoia (Gedanke), és ania (Kränkung, Kummer) szókkal viszonyít.
Egyszerü alakjokra nézve hasonlók hozzá ezen egytagu, s n vagy lágyítot ny végzetü igék: fon, von, bán, szán, csen, fen, ken, csün, szün, tün, hány, huny, szuny, suny.

*UNADALMAS
(ún-ad-al-om-as) l. UNALMAS, v. UNODALMAS.

*UNADALOM
(ún-ad-al-om) fn. tt. unadalmat. Mikes Kelemennél többször eléfordul; l. UNODALOM, UNALOM.

*UNAKODÁS
(ún-a-kod-ás); UNAKODIK, (ún-ak-od-ik) l. UNATKOZÁS, UNATKOZIK.

*UNAKOSZIK
(ún-a-kosz-ik v. ún-a-koz-ik) l. UNATKOZIK.

*UNAKOZÁS
(ún-a-koz-ás); UNAKOZIK; (ún-a-koz-ik) l. UNATKOZÁS; UNATKOZIK.

*UNAKOZAT
(ún-a-koz-at) fn. tt. unakozat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. l. UNAT, UNALOM.

*UNALKODIK
(ún-al-kod-ik) l. UNATKOZIK. Amaz eléjön Csúzinál, Faludinál.

*UNALMAS
(ún-al-om-as) mn. tt. unalmas-t, v. ~at, tb. ~ak. Körülbelül azt fejezi ki, mit az unodalmas, talán azon finom különbséggel, hogy emez az illető dolognak nagyobb fokát és terjedelmét jelenti. l. UNODALMAS.

*UNALMASAN
(ún-al-om-as-an) ih. Élvezet, mulatság, vagy foglalatosság nélkül töltve, s hoszszalva az időt, vagy másoknak ilyféle állapotot okozva. Unalmasan folynak le napjai. Unalmasan beszél, értekezik.

*UNALMASKODÁS
(ún-al-om-as-kod-ás) fn. tt. unalmaskodás-t, th. ~ok, harm. szr. ~a. Alkalmatlankodás neme, mely által valaki másoknak unalmára, terhére van.

*UNALMASKODIK
(ún-al-om-as-kod-ik) k. m. unalmaskod-tam, ~tál, ~ott. Épen nem mulattató társalgási módja, beszéde stb. által mások v. másoknak terhére van, unalmat okoz nekik.

*UNALMASSÁG
(ún-al-om-as-ság) fn. tt. unalmasság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság, melynél fogva valami unalmas, azaz, testi vagy lelki működő erőnknek semmi élvezetet, mulatságot, időtöltő foglalatosságot nem szerez. Ezen beszédet, értekezést unalmassága miatt lehetetlen figyelemmel hallgatni.

*UNALMATOS
l. UNODALMAS v. UNALMAS. Buja kisarjadzásu, szó, milyenek ezek is szorgalmatos, irgalmatos, kegyelmetes, szerelmetes, melyekkel csak csinján, a legfölebb a népies vagy ósdi nyelv jellemzésében lehet élni. Egyébiránt Kresznerics szerént eléjön Kapitár István halotti predikácziójában.

*UNALMATOSSÁG
l. UNALMASSÁG.

*UNALMAZTAT
(ún-al-om-az-tat); UNALMAZTATÁS, l. UNTAT; UNTATÁS.

*UNALOM, ÚNALOM
(ún-al-om) fn. tt. unalmat, harm. szr. ~a. Alapfogalomban egy az unodalom szóval, s ettől csak fokra, terjedelemre s tartósságra látszik különbözni. Unalmat szerezni, unalmára lenni valakinek. A szép, s jó, ha többször mondod is el, nem szerez unalmat. Unalomüző foglalkodás. l. UNODALOM. Képeztetésre hasonló ezen egytagu igékből származottakhoz: hatalom, jutalom, siralom, szánalom, rágalom, félelem, védelem, türelem stb.

*UNANDÓ
(ún-and-ó) mn. tt. unandó-t. Unalommal járó, unalmat szerző v. okozó.

*UNÁS, ÚNÁS
(ún-ás) fn. tt. unás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, állapot, midőn valaki ún valamit. Megúnás. Beleúnás, Ráúnás.

*UNAT (1)
(ún-at) fn. tt. unat-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja. Unás elvont értelemben, unalom. Unat nélkül Szabó Dávidnál am. untalanul, fáradhatlanul.

*UNAT (2)
(ún-at) mivelt. m. unat-tam, ~tál, ~ott, par. unass. Dunamellékies szó, am. eszközli, okozza, hogy valaki unjon, megunjon valamit. Izetlen beszéddel, rosz szini eléadással unatni a közönséget. Ezen ételt, miután mindennap adják, megunatták velem. Szokottabban: untat; l. UNTAT.

*UNATKOZÁS
(ún-at-koz-ás) fn. tt. unatkozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kedélyi állapot, midőn valaki unatkozik, azaz, folytonosan, tartósan, gyakran unja magát. V. ö. UNATKOZIK. Hasonló képeztetésüek: fogyatkozás, vonatkozás, csalatkozás, keletkezés stb.

*UNATKOZAT
(ún-at-koz-at) fn. tt. unatkozat-ot, harm. szr. ~a. v. ~ja. Unatkozás elvont értelemben, unalom.

*UNATKOZIK
(ún-at-koz-ik) k. m. unatkoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Testi, vagy lelki ereje, különösen kedélye folytonos foglalkozás, illetőleg idő­ töltési mulatság nélkül mintegy tesped, s ennélfogva hosszalja az időt. Az egyszerü un ige által jelentett kedélyi állapotnak gyakorlatos és tartós mivoltát fejezi ki. Aki unatkozik, az folytonosan, és tartósan unja magát.
Képeztetésre rokonai, melyek szintén egytagu igékből eredtek: fogyatkozik, vonatkozik, csalatkozik, keletkezik stb.

*UNATKOZOTT
(ún-at-koz-ott) mn. tt. unatkozott-at. Kinek kedélye folytonos, tartás, gyakori megunt állapotban szenved, akár azért, mert nincsen mivel kedvét s idejét tőltse, akár pedig, mivel megtompult érzékei a körülötte levő tárgyakban élvezetet nem találnak.

*UNATLAN
(ún-at-lan) mn. tt. unatlan-t, tb. ~ok. Közszokás szerint egy jelentésünek vétetik az untalan szóval; de úgy látszik némi finom különbség van köztük, mint némely más talan, telen, és atlan, etlen képzőjüek között, milyenek pl. gondtalan és gondatlan, oktalan és okatlan, hirtelen és híretlen. Szoros, szabatos értelemben unatlan az amit még nem untunk, s ellentéte: unos, unt, honnan, unatlan munka, állapot, mely folyvást kedvesen foglalkodtat bennünket; unatlanul irni, olvasni, am. anélkül, hogy megunnók. Ellenben: untalan sürgetés, szidás am. folytonos, szüntelen, untalanul henyélni, am. szüntelenül. Egyébiránt mind unatlan mind untalan határozóként is használtatnak a rendes képző kihagyásával, mint szüntelen, véletlen, hirtelen és általán az atlan, etlen v. talan telen képzőjü melléknevek.

*UNATLANUL
(ún-atlan-ul) ih. A nélkül, hogy megunnók, fáradatlanul, folytonos kedvtöltéssel. Egész nap unatlanul olvas, tanul, ir. V. ö. UNATLAN.

*UND (1)
(un-d) elvont törzs, mely az un gyökből származott, mint lettek a fon, ken, kér igegyökökből a részint önálló, részint származékaikban élő fond-(or), kend, kérd igék. Az und törzsből eredtek: undok (máskép: ondok), undokít, undokság; továbbá undor, undorodik. Egyébiránt mongolul ondoi épen azt is teszi: undok (méprisable. Kowalewsky).

*UND (2)
falu Sopron m.; helyr. Und-ra, ~on, ~ról. Pislog mint az undvári nyul a nyárson. (Km.).

*UNDOK
(un-d-ok) mn. tt. undok-ot; tájdivatos kiejtéssel: ondok. 1) Ami csúnya, rút, puruttya, ocsmány anyaga vagy alakja által külső érzékeinkre visszataszító hatást gyakorol, vagy épen gyomrunkat fölkeveri. Undok varanagyos béka, szörnyeteg. Mocskos, ganajos, leokádott undok ágy. Fekélyekkel rakott undok test. 2) Ami belső, különösen erkölcsi érzékünket rendkivül sérti, förtelmes. Undok beszéd, káromkodás. Undok képek, taglejtések.
Az ,undok' szó nagyobb fokát fejezi ki annak, amit untatónak, unalmasnak nevezünk, s legközelebbi rokona: undor. Régiesen is pl. a Góry-codexben: ondok. "Ülvén egy (írva: egh) nagy szörnyü ondok sárkányon" (48. 1.). V. ö. UND, (1); UNDOR.

*UNDOKÍT
(un-d-ok-ít) áth. m. undokít-ott, par. ~s. htn. ~ni, v. ~ani. Valamit undokká, ocsmánynyá, puruttyává, utálatossá tesz, förtelme­ sen bemocskít. V. ö. UNDOK.

*UNDOKÍTÁS, UNDOKITÁS
(un-d-ok-ít-ás) fn. tt. undokítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely undokká tesz, azaz, elrutít, utálatosan, för­ telmesen elcsunyít valamit.

*UNDOKÍTÓ, UNDOKITÓ
(un d-ok-ít-ó) mn. tt. undokító-t. Aki, vagy ami undokká tesz valamit. Okádva ruháját s ágyát undokító részeg ember. Utczákat undorító büdös szemétdombok.

*UNDOKLÁS
(un-d-ok-ol-ás) fn. tt. undoklás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Bemocskolás. Becstelenités. V. ö. UNDOKOL.

*UNDOKLAT
(un-d-ok-ol-at) fn. tt. undoklat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. l. UNDOKSÁG. "Hogy ne adatnának..... ő szentek undoklatba." (Bécsi cod. Judith. IV. Tárkányinál: fertőzetbe).

*UNDOKLATOS
(un-d-ok-ol-at-os), lásd UNDOKSÁGOS.

*UNDOKODÁS
(un-d-ok-od-ás) lásd UNDOKULÁS.

*UNDOKODIK
(un-d-ok-od-ik) k. m. undokod-tam, ~tál, ~ott. Eléjönnek Szabó Dávidnál, Sándor Istvánnál. l. UNDOKÚL.

*UNDOKOL
(un-d-ok-ol) áth. m. undokol-t, v. undoklott. Undokká tesz, bemocskol, berutít. Erkölcsi ért. gyaláz; becstelenít.

*UNDOKOSKODÁS
(un-d-ok-oskod-ás) fn. tt. undokoskodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Oly tettek gyakorlása, melyek különösen erkölcsileg undokok, förtelmesek.

*UNDOKOSKODK
(un-d-ok-os-kod-ik) k. m. undokoskod-tam, ~tál, ~ott. Undok módon cselekszik, viseli magát, különösen gyöngéd erkölcsi érzést sértő tetteket gyakorol; förtelmeskedik.

*UNDOKSÁG
(un-d-ok-ság) fn. tt. undokság-ot, harm. szr. ~a. 1) Tulajdonság, melynél fogva valami akár anyaga, akár alakja által utálatot, csömört okoz. Undoksága miatt nem nézhetem. 2) Maga az undok tárgy, p. mocsok, okádék, fertő, bűz. Egész háza teli van undoksággal. V. ö. UNDOK.

*UNDOKSÁGOS
(un-d-ok-ság-os) mn. tt. undokságos-t, v. ~at, tb. ~ak. Nagyon, fölötte undok, undoksággal teljes.

*UNDOKUL (1)
(un-d-ok-ul) ih. Undok módon, rútul, csunyán, utálatosan. Undokul becsunyitani valamit. Undokul beszélni, káromkodni. V. ö. UNDOK.

*UNDOKÚL, UNDOKUL
(2), (un-d-ok-ul) önh. m. undokúl-t. Undokká leszen, rútúl, csúnyúl, csömörletessé válik. Undokúl a test, midőn fekélyek támadnak rajta.

*UNDOKÚLÁS, UNDOKULÁS
(un-d-ok-úl-ás) fn. tt. undokulás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapotváltozás, midőn valami undokká, utálatossá, förtelmessé lesz.

*UNDOR
(un-d-or) fn. tt. undor-t, tb. ~ok, harm. sz. ~a. Gyomorkeverő, vagy erkölcsi érzelmet visszaborzasztó érzés, melyet valamely ocsmány, puruttya, undok, förtelmes tünemény és behatás okoz, mitől borsódzik a hátunk, és megcsömörlünk. Ez az étel undort gerjeszt bennem. Ily szemtelen látványtól undorral kell elfordulnunk. Vámbéri szerént csagataj nyelven undor am. csúnya, utálatos. V. ö. UND, (1).
Az unásnak főfokát fejezi ki, mennyiben ami undort okoz, azt legjobban megunjuk, s testtel lélekkel iparkodunk menekülni tőle. Képeztésre hasonlók hozzá fondor, bondor, gondor; de melléknevül csak undoros használható, undok helyett, pl. undoros látvány, undoros beszéd. Alakilag hasonlók hozzá e vékonyhanguak is: szender, sündör, göndör.

*UNDORÍT
(un-d-or-ít) áth. m. undorít-ott, par. ~s. htn. ~ni, v. ~ani. Undort, utálatot, csömört okoz, gyomort kever. V. ö. UNDOR.

*UNDORÍTÁS, UNDORITÁS
(un-d-or-ít-ás) fn. tt. undorítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés vagy hatás, mely undort okoz.

*UNDORÍTÓ, UNDORITÓ
(un-d-or-ít-ó) mn. tt. undorító-t. Ami undorít; förtelmes, utálatos, puruttya stb. V. ö. UNDOR.

*UNDORODÁS
(un-d-or-od-ás) fn. tt. undorodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A kül vagy belérzék szenvedő állapota, midőn valamitől undorodik. Undorodástól megcsömörleni, okádni. V. ö. UNDORODIK.

*UNDORODIK
(un-d-or-od-ik) k. m. undorod-tam, ~tál, ~ott. Távolitó ragu viszonynévvel am. valamely utálatos, undok tárgytól, tűneménytől, behatástól gyomra fölkeveredik, háta borsódzik, megcsömörlik. Némely ételtől undorodni, megundorodni. Ha látom, vagy csak hallom is, undorodom tőle. Vannak oly szeméremsértő dolgok, melyektől a gyöngéd erkölcsi érzelem undorodva fordúl el.

*UNDOROS
(un-d-or-os) mn. tt. undoros-t, v. ~at, tb. ak. Undort gerjesztő, okozó; utálatos, csömörletes, gyomorkeverő, förtelmes.

*UNDOROSZIK
(un-d-or-osz-ik) k.; csak a jelen időben tartja meg az sz hangot, a többi időt undorodik szótól kölcsönzi. l. UNDORODIK.
"Ez a bortól undoroszik,
Az, mint szapusajtár, iszik."
Horvát Endre.

*UNG
v. UNGH, 1) l. UNGVÁRMEGYE. 2) Folyó Ungmegyében. 3) Puszta Zala m.; helyr. Ung-ra, ~on, ~ról.

*UNGAT
(un~ v. um-gat, szokottabban: ünget), önh. m. ungat-tam, ~tál, ~ott, par. ungass. A székelyeknél Kríza J. szerént: érthetlenül nyünynyög magában a nem felel tisztán a kérdésre. l. ÜNGET.

*UNGMEGYE
l. UNGVÁRMEGYE.

*UNGURFALVA
erdélyi falu B. Szolnok m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

*UNGVÁR
mváros Ung m.; helyr. Ungvár-ra, ~on, vagy ~ott, ~ról; mint megye nevénél: Ungvár-ba, ~ban, ~ból. Béla király névtelen jegyzőjénél: Hunyvár.

*UNGVÁRI
(ungvár-i) mn. Ungvár városába v. Ungvár megyébe való, oda vonatkozó, oda tartozó. Ungvári bor, beregi búza, nyíri makk, nem tesz bőséget. (Km.)

*UNGVÁRMEGYE
(Ung-vár-megye) ösz. tulajdonnév. A tiszamelléki vármegyék egyike, fekszik az ország északi részén Galiczia, Beregh, Szabolcs és Zemplén között. Használtatik mint általán a megyék neve, egyszerűen is: Ung.

*UNGYA
puszta Arad m.; helyr. Ungyá-ra, ~n, ~ról.

*UNIN
falu Nyitra m.; helyr. Unin-ba, ~ban, ~ból.

*UNIP
falu Temes m.;. helyr. Unip-ra, ~on, ~ról.

*~UNK, magashangon ~ÜNK, (1)
birtokos személyrag, mely névviszonyragok s névutóknál is eléfordul és az első személy többesére vonatkozik, pl. ház-unk, kert-ünk; nál-unk, vel-ünk; által-unk, kivül-ünk stb. A régieknél igen gyakran onk, önk L. U betü; és V. ö. SZEMÉLYRAGOK, I. II.

*~UNK, ~ÜNK, (2)
az igék némely idejénél eléforduló s az első személy többesére vonatkozó személyrag, pl. ír-unk, írt-unk, írand-unk, kér-ünk, kértünk, kérend-ünk; mely a régieknél igen gyakran onk, önk v. ěnk. l. U betü; és V. ö. SZEMÉLYRAGOK. III.

*UNNYAN
(úgy-olyan v. ugyan-olyan) Erdélyben Toroczkón am. az egyszerü ,olyan'. (Kríza J.).

*UNODALMAS
(un-od-al-om-as) mn. tt. unodalmas-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami kedélyünknek semmi élvezetet, gyönyört, időtöltést nem szerez, s nyomasztólag hat rá, szóval, ami épen nem mulattat bennünket. Unodalmas szinjáték, pusztai lakás. Máskép: unalmas. Mikes Kelemennél: unadalmas. "Unadalmas dolog törököt látogatni. (XXXVII. levél). "Unadalmas Rodostó." (XLI. 1.).

*UNODALMASSÁG
(un-od-al-om-as-ság) fn. l. UNALMASSÁG.

*UNODALOM
(un-od-al-om) fn. tt. unodalm-at, harm. szr. ~a. Kellemetlen kedélyi állapot, midőn a körülöttünk levő tárgyak semmi élvezettel nem kecsegetnek, s belsőnk is minden lelki foglalkozást nélkülöz, és ennélfogva hosszaljuk az időt.
Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén egytagu igékből származott lakodalom, birodalom, s az ujabb alkatu irodalom stb. V. ö. UNALOM.

*UNOKA (1)
fn. tt. unokát; némely kiejtés szerént: onoka, innét onokát, onokám stb. A nemzetségi leszármaztatásban am. gyermekemnek gyermeke, vagyis, fiamnak vagy leányomnak mindkét nemü szülötte, magzata; összetétellel: unokagyermek. Kinek unokája van, az nagyapa. Unokám gyermeke, fia v. leánya: másod unokám, kinek én ősapja vagyok; unokám unokája: harmad unokám, kinek én dédapja vagyok; unokám unokájának gyermeke: negyedunokám; kinek én dédnagyapja v. némelyek szerént dédőse vagyok; innen e nevezetek: másod unoka (máskép: kisunoka v. ősunoka); harmadunoka, negyedunoka stb. A nemek megkülönböztetésére használják: unokafu v. fiunoka; leányunoka v. unokaleány. Unokafiam, unokaleányom.
Egyezik vele a szerb unuk fiunoka, és unuka nőunoka, a szlovák vnuk és vnucska; Miklosich szerint a mordvin unyk; továbbá a német Enkel, Enkelin. Eléjön a mandsuban: omoszi v. omolo. A német Enkel (a régi németben: enikel) szóról az Enke szóval együtt Adelung úgy vélekedik, hogy azok a régi latin anculus, ancula, ancilla szókkal egy eredetüek, melyek szolgát jelentettek. Köznépünknél is szokásban van, hogy a szülék gyermekeiket szolgájoknak nevezik. Jer ide szolgám. Ne sirj édes szolgám. Némely német nyelvészek az Enkel-t az Ahn szótól származtatják.
Régente használtatott magyarul vonoka alakban is. "Maradékoknak, vonokáknak avagy örökösöknek gyümölcsét nem követék." Teleki-cod. 17. 1.

*UNOKA (2)
erdélyi falu Torda m., helyr. Unoká-ra, ~n, ~ról.

*UNOKABÁTYA
(unoka-bátya ösz. fn. Azon vérrokon, kinek apja v. anyja az én apámmal vagy anyámmal egy testvér, s nálamnál idősebb: unokabátyám; ha pedig fiatalabb, unokaöcsém. E vérrokonsági nevezet kiterjeszthető a másod, harmad ágon levő unokákra is. V. ö. UNOKA.

*UNOKAFI
(unoka-fi) l. UNOKA alatt.

*UNOKAGYERMEK
(unoka-gyermek) lásd UNOKA.

*UNOKAHÚG
(unoka-húg) ösz. fn. Azon nőrokon, kinek apja vagy anyja az én apámmal vagy anyámmal egytestvér, és fiatalabb mint én: az nekem unokahugom, ha pedig idősebb, unokanéném. Első, másod, harmad ágon levő unokahug.

*UNOKALEÁNY
(unoka-leány) l. UNOKA alatt.

*UNOKANÉNE
l. UNOKAHÚG alatt.

*UNOKAÖCS
l. UNOKABÁTYA alatt.

*UNOKATESTVÉR
(unoka-testvér) ösz. fn. Azon vérrokonok, kiknek apjaik vagy anyjaik testvérek: egymásnak unokatestvérei. Első, másod, harmad ágról unokatestvérek. Ezen fogalom alá tartoznak: unokabátya, unokaöcs, unokanéne, unokahúg.

*UNÓMEZŐ
erdélyi falu B. Szolnok m., helyr. Unómező-re, ~n, ~ről.

*UNOS UNTALAN
ösz. ih. Teljes unalomig, egész fáradtig, szünet nélkül, folytonosan elfoglalva. Unos untalan vesződni valamivel. "Mert majdan mind az úr s mind az szolgája unos-untalan bejőnének." (Pesti G. XLII. mese). Máskép szintén unos-sal öszszetéve: unos untig.

*UNOS UNTIG
ösz. ih. Oly nagy mértékben, mely egész unalomig elegendő. Balatonmelléki szó.

*UNOTT
l. UNT.

*UNOTTFA
(unott-fa) ösz. fn. Gömör megyében tréfásan am. guzsaly. (Hollók Imre).

*UNOTTSÁG
l. UNTSÁG.

*UNSZOL
(u-szu-ol vagy no-sz-ol) áth. m. unszol-t. Valakit bizonyos cselekvésre sürget, ösztönöz, nógat szüntelen, s néha alkalmatlanul kontat, tuszkol valamire. Szóval, igérettel fenyegetve unszolni valamire valakit. Tanulásra unszolni a gyermeket. Ugyan ne unszolj annyit. Más kiejtéssel: onszol. (Szabó D.)
Minthogy alapfogalmánál fogva sürgetésre vonatkozik, innen némelyek véleménye szerént törzse a nógató u-szu indulatszó, melyből usz-ít (u-szu-ít) is származik, és amely képeztetésre hasonló a haj-sza, no-sza, hop-sza, szintén nógató indulatszókhoz. E nézetet támogatja Szalay Á. gyűjteményében eléforduló uszolja. "Ha olyat mivelt volna, tahát (= akkor) kész thervént (törvényt) állani, azért ha mivel hamisalja (hamisnak vallja v. tartja, olyan, mint ,javall'), kész vagyok felől thervént tenni, mert thervénnek uszolja magát." (400 magy. lev. 342. 1.)
Az n tehát nagyobb hangzatosság végett csúszhatott közbe. A mennyiben pedig egyezik vele a no gyökből származott noszol, noszit, innen azt is vélhetnők, hogy unszol v. onszol nem egyéb, mint az első hangok átvetésével noszol. Vámbéry a csagataj onda-mak (hí-ni) szóval rokonítja; de az unszolás inkább a tuszkolás, tovanógatás fogalmával bir.

*UNSZOLÁS
(u-szu-ol-ás v. no-sz-ol-ás) fn. tt. unszolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szólás vagy cselekvés, mely által valakit unszolunk valamire; sürgetés, nógatás, kontatás, tuszkolás. Sok unszolásra végre kimozdult helyéből. Meguntam már a gyakori unszolást. V. ö. UNSZOL.

*UNSZOLAT
(u-szu-ol-at v. no-sz-ol-at) fn. tt. unszolat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Unszoló szó v. igéret v. fenyegetés.

*UNSZOLKODÁS
(u-szu-ol-kod-ás v. no-sz-ol-kodás) l. UNSZORGÁS.

*UNSZOLKODIK
(u-szu-ol-kodik) v. no-sz-ol-kod-ik) k. m. unszolkod-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. kénytelenkedik (Kriza J.), azaz kénytelen, kedvetlen, mintegy unszolásra tesz valamit.

*UNSZORGÁS
(u-szu-or-og-ás, v. no-sz-or-og-ás), fn. tt. unszorgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kénytelenkedés, kényszergés. V. ö. UNSZOROG.

*UNSZOROG
(u-szu-or-og v. nosz-or-og) önh. m. unszorog-tam, ~tál, v. unszorg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. ~ni, v. unszorog-ni. A székelyeknél am. kényszereg. Egy jelentésünek látszik ,unszolkodik.' szóval.

*UNT
(ún-t v. ún-ott) részesülői mn. Akire v. amire reáuntak. Megúnt izetlenség. (Faludi). Életunt, a ki életét megunta.

*UNTALAN
(ún-talan) 1) mn. tt. untalan-t, tb. ~ok. Folytonosan tartó, szüntelen, fáradatlan. Untalan munkával foglalatoskodni. 2) Határozóként am. szüntelenül, abbahagyás nélkül. Untalan a közjóért fáradozni. "Mast es (most is) untalan reám ír és izen az török, hogy megvínék vele, és űtet ne tartanám úgy, mint egy leányt jegybe." Levél 1555-ből. (Szalay Ág. 400 m. l. 176 1.). Nyomatosabban: minduntalan. V. ö. UNATLAN.

*UNTALANUL
(ún-talan-úl) ih. Szünet nélkül, fáradatlanul.

*UNTAT
(ún-tat) mivelt. m. untat-tam, ~tál, ~ott, par. untass. 1) Eszközli, hogy valamit megunjunk, unalmat okoz. Ez értelemben gyöke az ún ige; máskép tájdivatosan: unat, melylyel olyan forma viszonyban áll, mint ezek: jártat, járat, csiptet csipet, vártat várat stb. 2) Sürget, nógat, ösztönöz, unszol, noszol valakit. Molnár A. latinozata szerént: sollicitat, urget, molestat, Szabó D. szerént: untalan kér. Arra untat, hogy menjek vele. Nincs kedvem, ne untass. Ezen fogalmából kitünik, hogy egy eredetű az unszol v. noszol igékkel. 3) Balaton vidékén: valakinek áruba bocsátott jószágát feliben, harmadában kérengéli s ott-ott hagyja, hogy annál olcsóbban juthasson hozzá. (Horváth Zsigmond). V. ö. UNSZOL.

*UNTATÁS
(ún-tat-ás) fn. tt. untatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, mely által valakivel megunatnak valamit. 2) Sürgetés, ösztönzés, nógatás, unszolás, noszolás. V. ö. UNTAT.

*UNTATLAN
(ún-tat-lan) mn. és ih. Szabó Dávidnál am. unszolatlan. "Untatlan is végbeviszi."

*UNTATÓ
(ún-tat-ó) mn. tt. untató-t. 1) Unalmat okozó, szerző, kedélyfárasztó. Untató szónoklat, értekezés. Untató kérés. (Pázmán. Kalaúz. 417. 1.). 2) Sürgető, nógató, unszoló.

*UNTATOTT
(ún-tat-ott) részesülői mn. tt. untatott-at. Unalomig zaklatott; kért; unalomig sürgetett.

*UNTIG
(ún-t-ig) ih. A maga nemében fölös elégségig; egész unalomig; oly mértékben, melynél több terhünkre volna, dosztig v. duztig, töltig. Untig elég. Untig eleget hallottam. Untig kéri. (Molnár A.) Untig, duztig ivott, Néha unos tétetik elébe Unos untig jól laktam.

*UNTSÁG
(ún-t-ság, v. ún-ott-ság) fn. tt. untság-ot, harm. szr. ~a. Állapot, melyre valaki ráunt. Ételuntság.

*UNY
falu Esztergom m.; helyr. Uny-ba, ~ban, ~ból.

*UNYOM
KIS~, NAGY~, faluk Vas m.; helyr. Unyom-ba, ~ban, ~ból.

*UPOR
falu Zemplén m.; helyr. Upor-ra, ~on, ~ról.

*UPPONY
falu Borsod m.; helyr, Uppony-ba, ~ban, ~ból.

*UR (1)
fn. tt. ura-t; birtokos személyragokkal: uram, urad, ura stb. l. ÚR. A mely származékokban az u állandóan rövid, azokat itt adjuk elé, mint uracs, ural, uralkodik, uralom, urodalom, uras stb. a többit l. Ú alatt.

*UR (2)
némely régiek pl. Bécsi, Müncheni codexek stb. irásmódja szerént am. or, orv. "Hová ur nem közelejthet" (quo fur non appropriat. Münch. cod.) De ugyanitt eléjön or is. A többes ezen codexben: urrok, orrok. A Nádor-codexben eléjön urv am. orv. V. ö. UROZ.

*URA
falu Szatmár m. helyr. Urá-ra, ~n, ~ról.

*URACS
(ur-acs) kicsinző, fn. tt. uracs-ot, harm. szr. ~a. Fiatal úr, úrfi, ifju úr. Kettős kicsinzővel uracska, melyben némi finom gúny vagy olcsárlás fogalma is rejlik.

*URACSKA
(ur-acska) kicsinző fn. tt. uracskát. l. URACS.

*URADALMI, URADALOM
l. URODALMI, URODALOM.

*URAHAGYOTT
(ura-hagyott) ösz. mn. 1) Férjétől elhagyott. Urahagyott feleség. 2) Urától, birtokosától elhagyott. Urahagyott jószág. Eléjönnek Faludinál.

*URAI-ÚJFALU v. URAJ-ÚJFALU
l. ÚJFALU alatt.

*URAJ
falu Gömör m. és Erdélyben Hunyad m.; helyr. Uraj-ba, ~ban, ~ból. L. URALY.

*URAK
úr szó többese; l. ÚR.

*URAL (1)
uralg, uralkodik s uralom szók és szártnazékaik törzse.

*URAL (2)
helyesebben: URALL (ur-all úr-vall azaz úrnak vall, mint jav-all = jónak vall; l. e czikk végén); áth. m. ural-t. Valakit úrnak vagy urának ismer, vall, és mint olyat tisztel, s bizonyos szertartásokkal megkülönböztet. Az elüljárokat kötelességünk urallni. A vendéget megurallni, úr gyanánt fogadni. Uraltatja v. urallatja magát, megkivánja, hogy úr gyanánt tiszteljék, szolgálják. Az egyszerübb ural, mint (1) alatt, inkább csak az ural-g, ural-kodik szók törzse. Különbözik: uraz. Hogy a föntebbi jelentésben ,urall' az eredeti és helyes irásmód, kitetszik többek közt Esterházy Gábornak, Esterházy Miklós bátyjához 1619-ben sajátkezüleg írt s Jászay Pál által a Magyar Tudományos Társaság Évkönyveinek VI. kötetében (286, 287, 288. lapokon) közlött kitünő magyarságu leveléből: "Hogy ha Ferdinánd király nem nyugszik háborgatni bennünk, mig az törököt arczól támasztja reánk, gondja érkezik Ujhelben vagy Gräczben is. Jobb ő is az jámbor, ha nem kell senkinek, ülne veszteg. Mit köti erővel más nyakára magát. Választotta-e az ország? Fölháborétván az egész kereszténséget sok kárvallásunk után már nem akarjuk urallani." Így a Carthausi Névtelennél is "Urallják vala azért szent Lászlót mint koronás királt és természet szerént való urokat." (Toldy F. kiadása 102. 1.). ,Urnak vallani' eléjön egy régi (1549-iki) énekben:
"Álnok tanácsát minden elhagyja
Az ki az Kristust Urának vallja!"
Vitézi Énekek. Thaly K. gyüjt. (I. K. 46. 1.).

*URALÁS, URALLÁS
(ur-all-ás) fn, tt. uralás-t, tb. ~ok, harm szr. ~a. Azon tisztelés neme, mely által valakit uralunk. V. ö. URAL.

*URALG
(ur-al-og) gyak. önh. m. uralg-tam, ~tál, ~ott. Úri hatalmat gyakorol, úr gyanánt rendelkezik mások fölött. Átv. mondják magasabb, emeltebb helyről, honnan az alantabb tájékot láthatni. E hegyi vár az egész vidék fölött uralg.

*UALGÁS
(ur-al-og-ás) fn. tt. uralgás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Úri hatalom gyakorlása stb. V. ö. URALG.

*URALKODÁS
(ur-al-kod-ás) fn. tt. uralkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Uri hatalomnak gyakorlása, különösen, fejedelemkedés. Császárok, királyok uralkodása. Uralkodásának ötödik évében. Szelid, zsarnoki uralkodás. Kemény uralkodás nem mindenkor hasznos. (Km.). V. ö. URALKODIK.

*URALKODAT
(ur-al-kod-at) fn. tt. uralkodat-ot, harm. szr. ~a, vagy ~ja. Régies használatu ,uralkodás' helyett. "Ő uralkodatjának harmad esztendejében" (Bécsi cod. Hester. I.).

*URALKODIK
(ur-al-kod-ik) km. uralkod-tam, ~tál, ~ott. Általán úri hatalmat gyakorol mások fölött. Különösen, mint valamely országnak, vagy népnek fejedelme fölségi jogokat gyakorol; császárkodik, királykodik, fejedelemkedik. Árpád finemzetsége négy századig, uralkodott Magyarországban. Átv. magán uralkodni, azaz indulatait, vágyait zabolán tartani, magát meggyőzni. Aki tűr, uralkodik. (Km.). l. URALG.
Törzse a gyakorlatos uralog v. uralg, melynek g képzője a keményebb rokon k-ra változott által, mint, agyarog agyarkodik, háborog háborkodik, szorong szoronkodik, hízeleg hizelkedik, töpreng töprenkedik stb.

*UJRALKODNIVAGYÁS
(uralkodni-vágyás) ösz. fn. Vágyás, melynél fogva valaki mások fölött úri, különösen fejedelmi hatalmat gyakorolni kiván, és törekszik.

*URALKODNIVÁGYÓ
(uralkodni-vágyó) ösz. mn. Úri, különösen fejedelmi hatalomra törekvő. V. ö. URALKODIK.

*URALKODÓ
(ur-al-kod-ó) mn. és fn. tt. uralkodó-t. Aki mások fölött úri, felsőségi hatalmat gyakorol. Uralkodó herczeg. Mint önálló főnév jelent fejedelmi személyt, felséget, p. császárt, királyt. Némelyek különbséget tesznek az uralkodó és országló között, de helytelenül. Átv. ami a maga nemében kitünő erővel, hatással működik. Uralkodó szellem, szokások, divat. Uralkodó nyavalya, bűn, mely igen el van terjedve, melynek sokan alája vetvék. V. ö. URALOM.

*URALKODÓCSALÁD, URALKODÓHÁZ
(uralkodó-család v. ~ház) ösz. fn. Ház, család, vagyis nemzetség, melynek kebeléből bizonyos népnek, országnak, birodalomnak fejedelmei származnak.

*URALKODÓI
(ur-al-kod-ó-i) mn. tt. uralkodói-t, tb. ~ak. Uralkodót illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó; fejedemi, császári, királyi stb. Uralkodói hatalom, jog.

*URLKODÓNÉ
(uralkodó-né azaz ~neje) ösz. fn. tt. uralkodóné-t. Szabatosan véve, valamely fejedelemféle uralkodónak neje, s különbözik tőle az uralkodónő, azaz nőfejedelem. Mária Terézia Magyarország uralkodónője volt.

*URALKODÓNŐ
(uralkodó-nő) ösz. fn. Lásd URALKODÓNÉ alatt.

*URALKODÓTÁRS
(uralkodó-társ) ösz. fn. Kivel a fejedelem uralkodói méltóságát, és hatalmát megosztja.

*URALL; URALLÁS
l. URAL (2); URALÁS.

*URALLTAT
(ur-all-tat) miv. m. uralltat-tam, ~tál, ~ott, par. uralltass. Visszaható névmással: uralltatja magát megkivánja, hogy úr gyanánt tiszteljék, szolgálják.

*URALLTATIK
(ur-all-tat-ik) külsz. m. urallat-tam, ~tál, ~ott, par. uralltassál. Akit ur gyanánt tisztelnek, szolgálnak.

*URALMI
(ur-al-om-i) mn. tt. uralmi-t, tb. ~ak, Uralomra vonatkozó, uralmat illető. Összetételekben egyeduralmi, népuralmi, papuralmi." E korlátlan uralmi rendszer, mely vak engedelmességet követelve mindenben, az ellenszólást, de még a felvilágositást is kizárja". Klauzál Gábor. (A képviselőházban 1861. majus 22-ikén). V. ö. URALOM.

*URALOM
(ural-om) fn. tt. uralm-at, harm. szr. ~a. Uralkodási hatalom (kisebb vagy nagyobb körben, mely valakit illet, vagy melyet valakinek tulajdonítanak. Uralmat gyakorolni. Uralomra vágyni. Uralma sokra kiterjedt.
.... "Most béke uralmán,
Népemet a nyájtól zaklatja hiába."
Arany J. (Buda halála).
Különösebben: Államkormányzási forma, összetételeiben: egyeduralom (autocratia), népuralom (democratia), papuralom (hierarchia), jobbáguralom, főbbek uralma, (aristocratia), rémuralom (terrorismus). V. ö. URODALOM.

*URALOMVÁGY
(uralom-vágy) ösz: fn. Kisebb vagy nagyobb körbeli uralkodási hatalomra vágyakodás. Az uralomvágy már sok országot nyomorba ejtett, vagy el is pusztitott.

*URALY
erdélyi faluk Torda m; és Maros székben; helyr. Uraly-ba, ~ban, ~ból. l. URAJ.

*URAM
az úr szó ragozása első személyi birtokosraggal. Régebben a személynevek mellett megtiszteltetésül használtatott, pl. Szalay Ágoston 400 magyar levelében a 335-ik lapon: "Oroztony Péter uram ön maga Fonódra ment." "Szóllott Magyar Bálinth uram ő előthe." "Ide jött vala Battjánj Mihály urammal." Az Akadéma Évkönyveinek VI. kötetében (287. lapon) Esterházi Gábor levelében eléjönnek Rajky uram, Daróczy uram, Szécsy uram, Thuróczy Imre uram. Eléjön ugyanott megszólitásként magában is: "Az mi Uram! az Kegyelmed fia dolgát illeti." Mert Uram! bizon kárt vall Kegyelmed." "Azért Uram! megitélheti Kegyelmed" stb. Am. a franczia Monsieur.) Ezen szó Cinnanus görög iró szerént a XII. század elején, és Tullius amannak forditója szerént a magyaroknál a király utódjának czíme volt. Az utóbbi szavai: "Stephanum vero, seniorem dico, Uram faciunt, quod nomen successorem Regni apud Hunnos significat." Mai napság leginkább csak czímezéseknél használják: Nagyságos uram! Kegyelmes uram! Régen használták s ma is hallható: Nagyjó uram! Némely vidéken divatoznak kivált az öregebbeknél ezen és hasonló megszólitások: Úr barátom uram; Úr bátyám uram!

*URAS
(ur-as) mn. tt. uras-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Akinek ura, avagy férje van; ellentéte: uratlan. 2) Úri szokásu, módu, viseletü, természetű; szokottabban: úrías; ellentéte: parasztos, pórias, köznépies.

*URASÁG
(ur-a-ság) fn. tt. uraság-ot, harm. szr. ~a. 1) Úri rangu, hatalmu, birtoku állapot. Uraságra vágyni, jutni. Az uraságot könnyü megszokni, de nehéz elhagyni. (Km.). Uraságról szolgaságra, koldusságra jutni. Uraság is bajjal jár. (Km.). Nem állandó az erőszakos uraság. (Km.). Uraság oly dolog, mely sok gondon forog. (Km.). 2) Jelenti magát az urat, az uri személyt, különösen, kinek nagyobb földbirtoka van. A földes urasághoz folyamodni. Méltóságos uraság. Az uraság meglátogatta jószágait. 3) Tiszteletczim, az ujabb kegyed v. ön értelmében. Kérem uraságodat. Már rég nem láttam uraságtokat. Már a XVI-ik században használtatott, pl. "Emlékezhetik uraságod, miképen kenyergettem im némely nap uraságodnak." "Ezel uraságodnak magamat ajánlom. Te uraságod szolgája Marotty László." (Szalay Ág. 400 m. 1. 351, 352 11.). A nőnemet illetőleg megfelel neki asszonyság.

*URASÁGHÁZ
(uraság-ház) ösz. fn. Általán minden ház, mely valamely földbirtokos uraságé, különösen, melyben maga vagy tisztjei laknak.

*URASÁGI
(ur-a-ság-i) mn. tt. urasági-t, tb. ~ak. Uraságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Urasági épületek, rétek, erdők, ökrök, juhok. Urasági jog, hatalom. V. ö. URASÁG, 2)

*URASAN
(ur-as-an) ih. Úri módon, urak szokása szerint; finoman, némi nemes büszke magatartással. Urasan öltözködik, jár, él. Urasan tartja, viseli magát. Máskép: úriasan.

*URASKODÁS
(ur-as-kod-ás) fn. tt. uraskodás-t, tb. ~ok. Uras magaviselet v. életmód.

*URASKODIK
(ur-as-kod-ik) k. m. uraskod-tam, ~tál, ~ott. Urasan viseli magát, uras életmódot folytat. Arról mondják, ki ahhoz kellő vagyonnal nem bir.

*URAT
úr szó tárgyesete; l. ÚR.

*URATLAN
(ur-atlan) mn. tt. uratlan-t, tb. ~ok. 1) A minek ura, bizonyos birtokosa nincsen; bitangra hagyott. Uratlan jószág. 2) Férjetlen. Uratlan menyecske, ki férjét elhagyta, vagy attól elhagyatott.

*URAZ
(ur-az) áth. m. uraz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valakit úr névvel czímez, úrnak vagy ,uram'-nak nevez. A parasztok nem szokták egymást urazni, hanem kendezni. Hasonló képeztetésüek: téz v. tegez, komáz, szamaraz, gazemberez stb.

*URAZÁS
(ur-az-ás) fn. tt. urazás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szólitás, mely által valakit úrnak czimezünk. V. ö. URAZ.

*URBÁN
l. ORBÁN.

*URBANÓ
BENYÓ~, falu Trencsén m., helyr. Urbanó-ra, ~n, ~ról.

*URBÁRIOM
latinos fn. tt. urbáriomot. Lásd ÚRBÉR.

*URBÉR, URBÉRI stb.
lásd ÚRBÉR, ÚRBÉRI stb.

*URDOLGA
, l. ÚRDOLGA.

*URFI
l. ÚRFI.

*URGOMBA
l. ÚRGOMBA.

*URHÖLGY
l. ÚRHÖLGY, ÚRNŐ.

*URI, URIAS, URIASAN stb.
l. ÚRI, ÚRIAS, ÚRIASAN stb.

*URI IMA
s az uri szó több összeállitásait l. ÚRI összetételeinél.

*URIK
erdélyi falu Hunyad m., helyr. Urik-ra, ~on, ~ról.

*URIKÁNY
erdélyi falu Hunyad m., helyr. Urikány-ba, ~ban, ~ból.

*URKODIK
l. ÚRKODIK.

*URKOL; URKOS; UROK
l. HURKOL; HURKOS; HUROK. A mongol nyelvben is: uraka.

*UROMK
UROMKHOZ a régi halotti beszédben; l. ÚR alatt.

*UROZ
régies, pl. a Debr. Legendáskönyvben, Müncheni codexben oroz helyett; de ugyanitt eléjön ,oroz' is.

*URSÁG
régies, pl. a Müncheni, Bécsi codexekben, orság azaz orzás helyett; de eléjön ,orság' is.

*URSZÁD
falu Bihar m.; helyr. Urszád-ra, ~on, ~ról.

*URUS v. URUSEMBER v. URUSOS; URUSOL; URUSSÁG
székelytájszók, l. ORVOS; ORVOSOL; ORVOSSÁG.

*URV
a Nádor-codexben am. orv.

*URVOS; URVOSOL
régies szók, pl. a Debr. Legendáskönyvben, Müncheni, Bécsi codexekben, orvos, orvosol helyett.

*USDI
(us-di) indulatszó, s am. menj szaporán szaladj, fuss, lódulj. Usdi, vesd el magad! Öszvetett szó azon us v. os gyökből, melytől uson v. oson származott, és azon di szócskától, mely a te-vel azonos tehát am. us te. Hasonló módon képződtek a mozgásra biztató ezen szók is: hajdi = haj-te, iszkurdi = iszkolj te! Némelyek a sza, sze szócskát is hasonló eredetünek tartják. V. ö. SZA (2), illetőleg SZE (1).

*URKUN
Béla király Névtelen Jegyzőjénél Őse (Ensee) fia, kit Zsolt fejdelem az Ottó német király ellen küldött hadsereg egyik vezérévé tett. Máskép: Irkund. Szabó K. ur és kún magyar szók összetételének véli. Nem lehetne ellene kifogás, ha a többi nevek nagy részét is tudnók a magyarból elemezni és értelmezni. Mi, valamint több ősrégi tulajdonneveket és más szókat, mint Turzol, Tulma, Tuhutum, Uszubu, ukkon (pohár) stb. ezen utóbbi füzetekben a mongol-mandsu nyelvekből értelmezünk (s a pótlékban a hún és avar nevekkel együtt legnagyobb részben szintén ezen nyelvekből fogunk kisérletet tenni az értelmezésre): úgy az Urkun névnél is megérintjük, hogy urgun mandsu nyelven am. öröm; kedv; szerencsekivánás; és örvendő, víg (Freude, Lust; Glückwunsch; erfreut, fröhlich.)

*URNŐ
l. ÚRNŐ.

*URODALMI
(ur-od-al-om-i) mn. tt. urodalmi-t, tb. ~ak. Urodalmat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Urodalmi igazgatás. Urodalmi tisztek. V. ö. URODALOM.

*URODALOM
(ur-od-al-om) fn. tt. urodalm-at, harm. szr. ~a. Nagyobb terjedelmű, s több részekből álló urasági földbirtok, mely bizonyos középponti kormány által igazgattatik. Némely nagy birtokosoknak több urodalmok van. Az esztergomi érsekséghez tartozó érsekujvári, gútai stb. urodalmak. Herczeg Eszterházy urodalmai.

*USSANT v. USSINT
(uss-an-t v. uss-in-t) önh. m. ussant- v. ussint-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. l. OSON, OSONT.

*USZ!
ebeket biztató, vagyis azokat kártékony állatok s ily emberek megtámadására sürgető indulatszó. Néha kettőzve: usz usz! Származékai: uszu, uszít, uszítás. néhutt: husz, huszít. Rokonnak látszik az os-on szó gyökével.

*USZ, USZIK
l. ÚSZ, ÚSZIK. A mely származékokban állandóan rövid u van, azokat itt adjuk elé, pl. usza, uszadék, uszály, uszkár, uszoda stb., a melyek itt nem soroltatnak el, azokat lásd hosszu Ú alatt.

*USZA
(úsz-a vagy úsz-ó) fn. tt. uszát. Kenessey A. így nevez minden oly vizi tárgyat, készüléket vagy épitményt, mely a vizen felül van, akár áll az, akár mozog, pl. fa, deszka, szál a víz szinén, továbbá: ladik, dereglye, tutaj, naszád, hajó, komp, Vizi malom stb. (Flott, flottes Objekt).

*USZAÁROK
(usza-árok) ösz. fn. Árok, melyen fát usztatnak. (Floszgraben.)

*USZACSAPAT
(usza-csapat) ösz. fn. Usza-tábor v. sereg egy osztálya. (Geschwader.)

*USZACSATORNA
(usza-csatorna) ösz. fn. Mesterségesen készitett, fausztatásra szolgáló csatorna.

*USZADÉK
(usz-ad-ék) fn. tt. uszadék-ot, harm. szr. ~a. 1) Mindenféle gizgaz, szemét, iszap, fatörzs roncsolék stb., melyet az árviz magával viszen. Partra hányt uszadék. 2) l. USZADÉKFÖLD.

*USZADÉKFÖLD
(uszadék-föld) ösz. fn. Árvíz által hordott, s bizonyos helyen lerakott iszap, agyag, homokföld. Uszadékföldben termett vessző.

*USZADÉKJOG
(uszadék-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva az árvíz által hozott, s lerakott föld, és egyéb anyag annak birtokává leszen, kinek telkén megállapodott.

*USZAFA
(usza-fa) l. USZAMFA.

*USZAFOLYÓ
(usza-folyó) l. USZAPATAK.

*USZAGÁT
(usza-gát) ösz. fn. Gát a fausztatásra szolgáló vizeken a viz felfogására.

*USZAGÁTOR
(usza-gátor) ösz. fn. A fausztatásra szolgáló vizeken rácsos gát, mely a vizet átbocsátja, de a fát felfogja. (Schwellung, Klause).

*USZAJT
(usz-aj-t) áth. m. uszajt-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. ~s. 1) A hajósoknál általában valamely nyomás sulyát gyöngíti, különösen a mélyen gázló hajó terhéből valamit kiszed, hogy ezáltal a hajó könnyebbedjék, és a sekélyes helyeken biztosabban átmehessen. (Lichten, leichten). 2) l. USZTAT.

*USZALÉK
(usz-al-ék) fn. tt. uszalék-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. l. USZADÉK.

*USZÁLY
(usz-ály) fn. tt. uszály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) A hosszu köntösnek, kivált női diszruhának azon része, mely a sarkak után messze elnyúlik, s menés közben mintegy a menő után úszik. Az innepélyes diszruha uszályát inas v. apród hordozza úrnője után. 2) Kenessey Albertnél a vontató hajó után kötött s árukkal, tűzi fával stb. rakott hajó. (Schleppboot).

*USZÁLYHORDOZÓ
(uszály-hordozó) ösz. fn. Inas vagy apród, ki a diszköntös uszályát fölemelve viszi ura v. úrnője után. Átv. gúnyos ért. ki bizonyos tekintélyes személy tetteit alárendelt módon s szolgailag követi.

*USZÁLYKÖNTÖS
(uszály-köntös) ösz. fn. Hosszu, mintegy farokra nyuló, vagyis uszálylyal ellátott köntös. V. ö. Uszály, 1).

*USZÁLYOS
(usz-ály-os) mn. tt. uszályos-t v. ~at, tb. ~ak. Uszálylyal ellátott. Uszályos köntös, diszpalást. V. ö. USZÁLY, 1).

*USZÁLYRUHA
(uszály-ruha) ösz. fn. l. USZÁLYKÖNTÖS.

*USZÁLYTARTÓ, USZÁLYVIVŐ
(uszály-tartó v. ~vivő) l. USZÁLYHORDOZÓ

*USZAM
(úsz-am) elvont törzs, melyből uszamik, uszamás, uszamodik, uszamodás származtak. Hasonlók hozzá a szintén mozgásra, haladásra vonatkozó iszam, ficzam, csuszam, sikam, folyam, futam, iram stb.

*USZAMÁS
(usz-am-ás) eléjön Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál; l. ÚSZÁS.

*USZAMEDER
(usza-meder) ösz. fn. Az uszafolyók, patakok medre. (Flossbett.)

*USZAMFA
(uszam-fa) ösz. fn. Kötetlen állapotban usztatva szállitott rövidebb és kisebb méretü pl. hasábfa. (Schwemmholz, Triftholz).

*USZAMIK
(usz-am-ik) eléjön Szabó Dávidnál; l. ÚSZIK. Egyébiránt oly viszonyban vannak egymással, mint foly és folyamik, fut és futamik, csúsz és csuszamik.

*USZAMODIK
(usz-am-od-ik) k. m. uszamod-tam, ~túl, ~ott. Uszásnak indúl, úszni kezd, Neki uszamodott a Dunának. Hasonlóan kezdetre vonatkoznak: csuszamodik, futamodik, folyamodik, élemedik, iramodik, iszamodik, ficzamodik stb.

*USZÁNY
(usz-ány) fn. tt. uszány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Növénynem a négyhímesek seregéből és négyanyások rendéből; csészéje nincs bokrétája négy szirmú; bibéje négy, tompa; vizben lakik. (Potamogeton). Sokféle fajai vannak, különösen l. USZÁNYFŰ. 2) A hajósoknál a víz szinén libegő szálfa vagy czölömp vagy hordó stb. mint jegy valamely horgony fekvése, szikla vagy zátonyos hely stb. fölött. (Boye, Flotten, Kenessey A.)

*USZÁNYFŰ
(uszány-fű) ösz. fn. Növényfaj népies neve az uszányok neméből; fenlábbó levelei tojáshosszúk, nyelesek, hegyesek, kerek vállúk, nagy láncsás fényes pálhákkal. Uszó levelei szálasak, s a viz szinére érvén kiszélesednek. Máskép szintén köznépiesen: békatutaj, békaszőlő; növénytani néven: békatutajuszány. (Potamogeton natans).

*USZÁNYHAJÓ
(uszány-hajó) ösz. fn. A lovakkal vontatott hajócsapatban a hátulsó hajó, pl. ha két hajó van, a 2-ik, ha három, a 3-ik. (Schwemmer.)

*USZÁNYKÖTÉL
(uszány-kötél) ösz. fn. Azon kis kötél, melyet az uszányra a végett kötnek, hogy általa az uszány (czölömp stb.) könnyebben fogható legyen, vagy hogy ahhoz valamit könnyen lehessen kötni.

*USZAPATAK
(usza-patak) ösz. fn. A fának kötetlen állapotban usztatására szolgáló patak vagy kisebb folyóviz. (Flossbach, Flosswasser, Triftbach.)

*USZÁR
(usz-ár) ösz. fn. Vizeken, leginkább tavakon uszkáló bogárfaj.

*USZARAJ
(usza-raj) ösz. fn. Az uszatáborénál kisebb uszamennyiség. (Flottilje).

*USZÁS
(úsz-ás) fn. tt. uszás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Cselekvés, midőn az ember, vagy más állat önszántából és erejevel úsz. Uszást tanulni. Uszásban elfáradni, görcsöt kapni. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely lelketlen test a folyadék erejétől mozgatva úszik. V. ö. ÚSZ; ÚSZIK.

*USZASEREG
(usza-sereg) l. USZATÁBOR.

*USZASZT
(usz-aszt) áth. m. uszaszt-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. uszaszsz. l. USZAJT.

*USZATÁBOR
(usza-tábor) ösz. fn. Hajók és naszádok, majd talpak különzött és együttes nagy száma, különösen valamely hatalmasság összes hajói. (Flotte. Kenessey A.).

*USZATÁBORNAGY
(usza-tábor-nagy) ösz. fn. Minden tengeri méltóság legfőbbje. (Grosz-Admiral).

*USZATÁBORNOK
(usza-tábornok) ösz. fn. Uszatábor parancsnoka. (Admiral der Flotte).

*USZATÓ
(usza-tó) ösz. fn. Az uszagát által magasabbra emelkedett víz. V. ö. USZAGÁT.

*USZAVÁM
(usza-vám) ösz. fn. A tutajoknak idegen gátakon való átbocsátásaért fizetni szokott vám.

*USZAVÍZ
(usza-víz) l. USZAPATAK.

*USZDA
l. USZODA.

*USZFA
l. USZAMFA.

*USZÍT, USZIT
(u-szu-ít) áth. m. uszít-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. Az ebet uszu! v. usz! szóval támadásra sürgeti, biztatja. Farkasra uszítani a komondorokat. Ne uszítsd a kutyát. (Km.). Előlehelettel: huszít.

*USZÍTÁS, USZITÁS
(u-szu-ít-ás) fn. tt. uszítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Biztatás, nógatás, sürgetés, melylyel ebet uszítanak. V. ö. USZÍT.

*USZKA (1)
(usz-og-a) fn. tt. uszkát. Többféle vizi bogár neve, melyek a vizek, különösen tavak, mocsárok fölszinén a vizet súrolva, vagy rajta úszva lebegnek. Máskép: uszár.
E szóban a k nem egyéb mint a gyakorlatos képző g-nek változata, eredetileg uszoga azaz uszogó, mint bugyogó bugyoga bugyka; locsogó locsogalocska; fecsegő fecsege fecske, és sok más.

*USZKA (2)
falu Szathmár m. helyr. Uszká-ra, ~n, ~ról.

*USZKÁL; USZKÁLÁS
l. ÚSZKÁL; ÚSZKÁLÁS.

*USZKÁR
(usz-og-ár) fn. tt. uszkár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hosszú s göndörszőrü kutyafaj, mely igen tanulékony, s uszásban kitünően ügyes. (Pudel.). Azon ár ér képzőjü szók osztályába tartozik, melyek igékből származnak, mint, buzgár, buvár, csapodár stb.

*USZKORÁL
(usz-og-or-ál); USZKORÁLÁS l. USZKÁL; USZKÁLÁS. Alakra hasonló hozzá csuszkorál.

*USZKURUSZ
fn. tt. uszkurusz-t, tb. ~ok. Abaúj s Torna megyei tájszó, l. BERKENYE.

*USZÓ; USZÓHÁRTYA; USZÓHELY; USZÓISKOLA stb.
l. ÚSZÓ; ÚSZÓHÁRTYA stb.

*USZÓD
falu Pest m.; helyr. Uszód-ra, ~on, ~ról.

*USZODA
(usz-o-da) fn. tt. uszodát. Az úszók, fürdők, különösen úszni tanulók számára bizonyos korlátok közé szoritott helyiség a folyóban, tóban, tengerben.

*USZOLY
(usz-oly) fn. tt. uszoly-t, tb. ~ok. Hajósoknál, azon egész készülék, melyet valamely zátony fölibe vagy sekélyes helyre stb. figyelmeztetőül a vízbe helyeznek. Áll a fenéken horgony vagy más sulyos testből, továbbá kötél vagy lánczból, mely azon sulyos testbe erősitve a viz szinén libegő szálfát vagy hordót tartja. (Baak v. Buje. A fenn libegő test neve: uszány, s ha az hordó: uszor. Kenessey A.).

*USZONY
(usz-ony) fn. tt. uszony-t, tb. ~ok. A halak uszószárnya; a hasnál hasi, a háton háti uszony.

*USZOR (1)
(usz-or) fn. Hajósoknál hordó v. bödön, mint uszány; l. ezt.

*USZOR (2)
falu Pozsony m.; helyr. Uszor-ra, ~on, ~ról.

*USZOVÁNY
(usz-o-vány) fn. tt. uszovány-t, tb. ~ok. Jelenthet általán valamely úszó, vagy uszó minőségű, vagy uszást utánzó alaku testet. Különösen Faludi Ferencznél uszován am. lefolyó, bő ruha (Nemesasszony; Téli Éjtszakák). Gyöngyösi Istvánnál eléjön: "Fejérkék a lova, úszovan festették" (Phoenix. III. k.); talán am. uszóm? azaz uszó habokkal, hullámzatosan.

*USZ-PEKLIN
falu Sáros m.; helyr. Peklin-be, ~ben, ~ből.

*USZ-SALGÓ
falu Sáros m.; helyr. ~Salgó-ra, ~n, ~ról.

*USZSZAKÁL
l. ÚSZSZAKÁL.

*USZTAT; USZTATÁS
lásd ÚSZTAT; ÚSZTATÁS.

*USZTATÓ (1)
(2) l. ÚSZTATÓ, (1), (2).

*USZTYA
falu Árva m.; helyr. Usztyá-ra, ~n, ~ról.

*USZU
(usz-u v. ucz-u) indulatszó, melylyel az ebet megtámadásra biztatni, űzni szokták. Uszu Kormos! Uszu Duncsi, Tisza! Uszu csipd meg! Szélesb ért. emberbiztatásra is használják. Uszu rajta! Hangváltozattal: uczu vagy ucczu. V. ö. UCZU; és ~SZE.

*USZUBU
Béla király Névtelen Jegyzője a XIX, XLVIII. s következő fejezetekben, e néven (Uszubu) előkelő němzetségü vitézt emlit, ki Álmos vezér után a scythiai földről nagy sok néppel jött vala ki s kit Velekkel együtt Árpád Mén-Marót bihari vezérhez követül, majd ellenségül küld, s ezt legyőzvén, a vele kötendő békét Árpádnál előmozditja s végre nagy hű szolgálataiért Árpádtól Veszprém várát kapja tartományaival együtt. Szabó Károly Öcsöb-nek írja, mert, úgymond, "jegyzőnk az ö-t u-val, a cs hangot s-sel fejezi ki. Azonban ,Surcusar' s több más szóban Szabó K. sem irja az u-t ö-nek, és az s-et cs-nek. Usabun mandsu nyelven am. valamibe bonyolult, másért szenvedő; és bonyolultság, zavarodás (in etwas verwickelt, für einen Andern leidend; Verwickelung, Verlegenheit.)

*UT
fn. l. ÚT. Származékai részint röviden, részint hosszan használtatnak, amazokat, ha az u állandóan rövid. l. a rövid U, az utóbbiakat a hosszu Ú alatt.

*UTAJÁN
(ut-ó-ján) a székelyeknél am. utól; Legutaján am. legutól. (Kriza J.)

*UTAL; UTALÁS;
l. ÚTAL; ÚTALÁS.

*UTÁL; UTÁLÁS; UTÁLAT stb.
l. ÚTÁL; ÚTÁLÁS; ÚTÁLAT stb.

*UTALVÁNY; UTALVÁNYOZ stb.
l. ÚTALVÁNY; ÚTALVÁNYOZ stb.

*UTÁN
(ut-a-an v. ut-ó-an?) névutó. Személyragozva: után-am, ~ad, ~a, ~unk stb. régiesen és a népies kiejtésben ma is: utánnam, utánnad, utánna stb., mintha a törzs ,utánn' volna; mely kettőztetés alkalmasint a megnyujtott á következménye. A mutató névmást nak nek viszonyraggal is vonzza: az után v. annak utána; ez után v. ennek utána, miután v. minek utána. Más viszonynevek is fölveszik ezen ragozást, midőn a névutó a mondatban rendesen előre tétetik. Utánok néz a szép nőknek (a szép nők után néz). Utána nyomúl az ellenségnek (az ellenség után nyomul. Utána lát dolgának. Láss utána már egyszer a dolognak (láss a dolog után). Ellenben az ily szószerkezetet: embernek utána (nem előtte), ellenségnek utána, dolgának utána, inkább csak akkor használjuk, ha az ,utána' szó első tagján fekvő hangsulyt nagyon ki akarjuk emelni. - Jelentésére nézve bizonyos térvonalnak vagy időmenetek azon pontját határozza meg, melyen valamely tárgy vagy esemény egy másikat követ, s annak mintegy nyomában és ösvényén van; honnan közvetlen ellentéti viszonyban áll vele előtt, pl. ha Pál Péter után megy, úgy Péter Pál előtt jár vagy járt. A vadludak a gunár után röpülnek. A ki bogár után indúl, ganajra jut. (Km.). Ne fuss oly szekér után, mely föl nem vesz. (Km.). Lovak után, ökrök után menni, azaz, a mezőn lovakat, ökröket őrizni. Dél után alunni. Éjfél után ütött egyet. Hajnal után, nap kelte után. Holnap után kis kedden. Husvét, pünkösd után. Egy év után. Mikor időre vonatkozik, fölcserélhető a mulva névutóval, de csak a szokás által megállapitott esetekben, pl. egy hét, két hó, három év mulva. Sok idő, több század mulva. Követi az időben elmult, előrement, megtörtént cselekvéseket, eseményeket is. Kaszálás, aratás, szünet után. A nagy árvíz, tűzveszély, döghalál után. Néha valamihez tartozó függelékre, vagy valamiből származó járulékra is vonatkozik. Ezen ház után szőlők és szántóföldek is járnak. Ezt mind hivatala után szerezte. Más emberek után él. Sajátságos kifejezések: Dolga utáu lát v. néz v. jár, dolgát folytatja, űzi, fárad benne. Utána van valaminek, rajta van, működik benne. Fölveszi a ra viszonyragot is. Holnap utánra halasztotta az elutazást. A vadászatot dél utánra rendelte. Ellentéte előtt. V. ö. UTÓ.
Alapértelménél fogva tér- vagy időbeli folytonos menetű, fonalú sorozatra vonatkozik, minélfogva némelyek azt tartják, hogy gyöke a haladási térvonalt jelentő ut v. út. S elemezve út-a-an, azaz, után v. útán, vagyis utján, pl. midőn mondjuk: apja után megy, ezt teszi, az apja utján, azon az uton, nyomon, melyen az apja ment; egy év után, azon utat, időmenetet folytatva, melyen már egy év elhaladt; más után tenni valamit, folytatni azt, a mit más tett, vagy ahhoz hasonlót tenni, s mintegy az általa mutatott utat követni. Minthogy az út tájdivatosan kivált ragozáskor rövid u-val is eléjön: utam, utad, uta, innen szintén azt vélik, hogy ,után' annyi volna, mint az ő v. az, v. ők v. azok útán, mint föntebb. Azonban e szót úgy is elemezhetjük, hogy törzse utó, melyből an határzóképzővel lett: utóan, s ebből öszvehúzva: után; mely elemzés hihetőbbnek látszik. V. ö. UTÓ.

*UTÁNA VALÓ
l. UTÓD.

*UTÁNCS
(után-cs) fn. tt. utáncs-ot, harm. szr. ~a. Némelyek így hívják az urangutangot. l. EMBERMAJOM.

*UTÁNCSATOL
(után-csatol) ösz. áth. A hajósoknál valamely vontatandó hajót egy másik már vontatotthoz vagy vontatásban levőhöz köt v. akaszt. (Aufklampfen.)

*UTÁNCSINÁL
(után-csinál) ösz. áth. l. UTÁNOZ.

*UTÁNEREDÉS
(után-eredés) ösz. fn. Eredés, vagy is megindulás, menés valaki más után.

*UTÁNFA
(után-fa) ösz. fn. Erdészek nyelvén, a vágás után itt-ott lábán hagyott, szebb növésü, a különös czélra pl. mag általi tenyésztésre, vagy épitkezési anyagnak föltartott fa.

*UTÁNFIZETÉS
(után-fizetés) ösz. fn. Fizetés, melyet azután teljesit valaki, midőn a (hajón, postán, vaspályán) küldött árut már megkapta. Helyesebb s a fogalomnak jobban megfelel, mint a német ,Nachnahme' után alakított utánvét v. utánvétel szó.

*UTÁNFIZETMÉNY
(után-fizetmény) ösz. fn. Öszveg, mely utófizetés által adatik v. adatott. V. ö. UTÁNFIZETÉS.

*UTÁNIGAZÍT
(után-igazít) ösz. áth. l. UTÁNSEGÍT.

*UTÁNJÁRÁS
(után járás) ösz. fn. Működés, fáradozás, tudakozódás, keresés, mely által valaminek nyomába jutni, vagy valamit elérni akarunk. Sok utánjárásba került mig hozzá juthaték.

*UTÁNJÖVŐ
(után-jövő) ösz. mn. A ki más vagy mások után jő; különösen a nemzedékre viszonyítva, mely a most élőket fogja követni.

*UTÁNKAPKODÁS
(után-kapkodás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valami után kapkod, midőn azt annyira kivánja elérni, hogy mintegy kézzel nyúlkál feléje.

*UTÁNKELTEZ
(után-keltez) ösz. áth. Valamely okmányra egy előbbi keletet későbben ír reá. (Postdatiren).

*UTÁNKELTEZÉS
(után-keltezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamely okmányra egy előbbi keletet későbben ir reá. Az utánkeltezés gyanussá teszi az okmányt.

*UTÁNKÉP
(után-kép) ösz. fn. Kép, melyet valaki egy másik eredeti után másolt le, másolati kép.

*UTÁNKÉPEZ
(után-képez) ösz. áth. Valamely eredeti képhez hasonló mást készít.

*UTÁNKÖT
(után-köt) ösz. áth. A hajósoknál, valamely vontatandó hajót a vontató hajóhoz akaszt. (Anhängen). Különbözik: utáncsatol.

*UTÁNLÁTÁS
(után-látás) ösz. fn. l. UTÁNNÉZÉS alatt.

*UTÁNMÉR
(után-mér) ösz. áth. Valamely tárgyat, mely már meg van mérve, teljes meggyőződést szerzendő, újolag megmér.

*UTÁNMETSZ
(után-metsz) ösz. áth. 1) Valamely eredeti metszett képhez, vagy másnemü műhöz hasonlót vés, készít. 2) Valamely metszett képet, mely másnak tulajdona, jogtalanul lemásol nyerészkedés végett.

*UTÁNMETSZÉS
(után-metszés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki bizonyos metszett kép vagy más mű hasonlatára metsz, vés. V. ö. UTÁNMETSZ.

*UTÁNMETSZET
(után-metszet) ösz. fn. Metszett kép, vagy másféle mű, mely egy másiknak másolata.

*UTÁNNÉZÉS
(után-nézés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamely dolognak utána néz, vagyis felügyeletképen megtekinti, hogyan foly a dolog. Különbözik: utánlátás; mert aki valamely dolognak utána lát, az ezt maga viszi véghez, a ki pedig utána néz, az a más vagy mások dolgára ügyel.

*UTÁNNÖVÉS
(után-növés) ösz. fn. Növés, mely az előbbi sarjadéknak kiveszése vagy kiirtása után keletkezik; továbbá oly növés, mely a többi hasonló nemüeknél későbben tűnik elé.

*UTÁNNYOM
(után-nyom) ösz. áth. 1) Nyomdában az első kiadás bevégeztével valamely müvet másod, harmad stb. izben kinyom. 2) Valamely müvet, mely másnak tulajdona, jogtalanul, mintegy orozva saját nyerekedésére kinyom.

*UTÁNNYOMÁS
(után-nyomás) ösz. fn. Nyomdai működés, midőn valamely müvet akár jogosan, akár jogtalanul utánnyomnak. V. ö. UTÁNNYOM.

*UTÁNNYOMAT
(után-nyomat) ösz. fn. Utánnyomás által készített nyomdai mű. V. ö. UTÁNNYOM.

*UTÁNNYOMÓ
(után-nyomó) ösz. fn. Személy, nyomdász, könyvkiadó, műárus, ki valamit utánnyomva ad ki. V. ö. UTÁNNYOM.

*UTÁNNYOMTAT; UTÁNNYOMTATÁS
l. UTÁNNYOM; UTÁNNYOMÁS.

*UTÁNNYOMÚL v. ~NYOMUL
(után-nyomúl) ösz. önh. Bizonyos úton előre mentnek nyomát némi erőfeszitéssel, sietéssel, s mintegy űzve követi, hogy utólérje.

*UTÁNNYOMÚLÁS v. ~NYOMULÁS
(után-nyomúlás) ösz. fn. Utólérés végett nagy sietéssel való haladás valaki után.

*UTÁNOZ
(után-oz) áth. m. utánoz-tam, ~tál, ~ott, v. utánz-ottam, ~ottál, ~ott; htn. ~ni, v. utánzani, par. utánozz. 1) Valakinek szokásait, viseletét, módját követi, fölveszi, hogy hozzá hasonlónak lássék. Utánozni az idegen divatot, a nagyurak fényüzését. Utánozni valakinek kiejtését, járását, mozgását. A szinész némelykor élő személyt utánoz. Gunyból, nevetség okaért utánozni valakit. V. ö. MAJMOL, MIMEL. 2) Bizonyos művet v. tárgyat egy más eredeti szerint készít, eléállit. A jelesebb költőket, festészeket, szobrászokat utánozni. A természeti tárgyakat, tüneményeket hiven utánozni. Ő eredeti, önálló művet nem képes teremteni, csak utánozni tud.

*UTÁNOZÁS, v. UTÁNZÁS
(után-oz-ás) fn. tt. utánozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valaki utánoz valamit v. valakit. V. ö. UTÁNOZ.

*UTÁNOZAT v. UTÁNZAT
(után-oz-at) fn. tt. utánozat-ot, harm. szr. ~a. Utánzás által létre hozott mű vagy látvány.

*UTÁNOZHATATLAN, UTÁNOZHATLAN
(után-oz-hat-[at]lan) mn. Akit v. amit utánozni nem lehet. Határozóként am. utánozhatlan módon.

*UTÁNOZÓ
(után-oz-ó) mn. és fn. tt. utánozó-t. A ki valamit v. valakit utánoz, ki nem állít elé eredeti művet, hanem csak ahhoz hasonló valamit; öszszébb búzva: utánzó. V. ö. UTÁNOZ.

*UTÁNÖNTET
(után-öntet) ösz. fn. 1) Hig folyomány, melyet járulék vagy pótlék gyanánt öntenek egy másikra, vagy utána. 2) Öntött mű, melyet bizonyos formára, mintára készitenek.

*UTÁNPÓTLÁS
(után-pótlás) ösz. fn. Utólagos pótlás.

*UTÁNRAJZ
(után-rajz) ösz. fn. Rajz, mely egy másik formájára készült; rajzi másolat.

*UTÁNREZGÉS
(után-rezgés) ösz. fn. Állapot, midőn valamely rezgő tárgy nem egyszerre szűnik meg rezegni, hanem, bár mindig gyöngébben, még némely rezgéseket tovább is hallat vagy láttat.

*UTÁNSEGÍT
(után-segit) ösz. önh. A hajósoknál, úgy bánik valamivel pl. kötéllel, hogy az meg ne akadjon, vagy hogy aki azzal bánik, feltartóztatva vagy erőtetve ne legyen. Utánsegitni a kötelen. Máskép: utánigazít. Utánaigazítni a kötelet.

*UTÁNSZÁMÍT v. ~SZÁMIT
(után-számit) ösz. áth. Ami már számitva van, nagyobb meggyőződés végett még egyszer számit.

*UTÁNSZERZÉS
(után-szerzés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamely tárgyat nem más hasonló tárgyakkal egyszerre, hanem későbben szerez meg.

*UTÁNTEKINTÉS
(után-tekintés) l. UTÁNNÉZÉS.

*UTÁNVÉSÉS
(után-vésés); UTÁNVÉSET, (után-véset). l. UTÁNMETSZÉS, UTÁNMETSZET.

*UTÁNVÉT v. ~VÉTEL
(után-vét v. ~vétel) l. UTÁNFIZETÉS; UTÁNFIZETMÉNY.

*UTÁNVET
(után-vet) ösz. áth. Megelőzött vetés után, ha ez nem kellőleg sikerült, a hiányt pótlólag, ismételve vet.

*UTÁNVETŐLEG
(után-vetőleg) ösz. ih. Pótlólag, pótlásképen.

*UTÁNVIZSGÁLAT
(után-vizsgálat) ösz. fn. A már egyszer végrehajtott vizsgálatnak, teljes meggyőződés végetti ismétlése.

*UTÁNZÁS; UTÁNZAT; UTÁNZÓ
l. UTÁNOZÁS; UTÁNOZAT; UTÁNOZÓ.

*UTAS; UTASÍT; UTASÍTÁS stb.
l. ÚTAS; ÚTASÍT; ÚTASÍTÁS stb.

*UTÁSZ
l. ÚTÁSZ.

*UTAZ; UTAZÁS; UTAZÓ stb.
l. ÚTAZ; ÚTÁZÁS; ÚTAZÓ stb.

*UTBAIGAZITÁS
l. ÚTBAIGAZITÁS.

*UTCZA; UTCZAABLAK; UTCZAI stb.
l. ÚTCZA; ÚTCZAABLAK; ÚTCZAI stb.

*UTCSINÁLÁS; UTCSINÁLÓ
l. ÚTCSINÁLÁS; ÚTCSINÁLÓ.

*UTÉPITÉS; UTÉPITŐ
l. ÚTÉPITÉS; ÚTÉPITŐ.

*UTFÉL
l. ÚTFÉL.

*UTI; UTIFŰ stb.
l. ÚTI; ÚTIFŰ stb.

*UTJEGY; UTKÖZBEN; UTLEVÉL; UTMELLÉK; UTMUTATÁS stb.
l. ÚTJEGY; ÚTKÖZBEN; ÚTLEVÉL stb.

*UTÓ
(ut-ó?) mn. és fn. tt. utó-t, tb. ~k. Ellentéte: elő, honnan ragozva: előbb utóbb, legelőbb legutóbb, leges legelőbb leges legutóbb; továbbá: először, utószor, elején (előjén) utóján, előd utód. Jelenti azon személyt, dolgot vagy eseményt, mely bizonyos térvonalon vagy időhuzamban egy másik vagy több után következik, vagyis, melyet egy másik vagy több megelőz, honnan az ily ellentéti viszonyok előörs, utóörs; előhad, utóhad; előfájdalom, utófájdalom; előbeszéd, utóbeszéd; előjáték, utójáték; előíz, utóíz; előraj, utóraj; előkor, utókor stb. Elővek (előek, azaz elsők) lesznek utóvak (utók) és utolsók előlsők." (Münch. cod. Mark. X.) A mondott egybeállitásokat öszvetéve szokták irni. - Az utó szót kétféle viszonyban kell megkülönböztetni, a) midőn tüzetesen más után következő valamit jelent, pl. a sorba állitott, s egymás mögött levő tárgyak mindegyike utója az előtte állónak, ilyenek pl. a nemzetiségi utók vagyis utódok; b) midőn valami után az illető sorozatban semmi sem következik, mely értelemben véget v. végsőt jelent, pl. utószó, melylyel valaki beszédét végképen bezárja, vagy a feleselésnek véget vet. Mindkét esetben főnevül is használtatik, pl. azon legyünk, hogy utóink áldjanak bennünket. Éltének utóján van.
Alapfogalomban valamint gyökre nézve is teljesen egyezik az utó szóval a mandsu uthai, mely am. azután, tehát, következve (dann, also, folglich); továbbá ugyanezen nyelvben tuta-me önh. am. hátramarad-ni; (zurück bleiben, übrig sein); áthatólag am. hátra v. maga után hagy-ni (zurücklassen, hinterlaasen). Hangáttétellel, de egyszěrsmind jelentésben is rokonok vele a magyarban: to gyök és tova szó. Közvetlen az ,út' szótól származtatás erőtetettnek látszik.
A régiebbeknél eléjönnek ugyan némely ragozások, pl. utóvak = (utók) a Müncheni codexben (mint föntebb), továbbá Molnár Albertnél, Sándor Istvánnál: utóim, utóink stb. (posteri mei stb.), de az ,utó' szót önállólag vagy legalább összetételekben, mint mai napság divatos, nem igen találjuk: ,utóbb' helyett is utólb van nálok följegyezve. Azonban már Szabó Dávid irja: utólb v. utóbb, utólétek v. utótálétek.

*UTÓADÓ
(utó-adó) ösz. fn. Pótlékadó, melyet a rendes adón kivül és után fizetni kell.

*UTÓÁRU
(utó-áru) ösz. fn. Utóljára maradt áru, maradékáru, áruk utólja. A székelyeknél máskép: utókelet. (Kriza J.)

*UTÓBAJ
(utó-baj) ösz. fn. Utóbb vagyis valamely tett v. esemény után bekövetkezett v. bekövetkezendő baj. Előbbi bajok látszatos elmultával ismét megujuló baj.

*UTÓBÁNAT
(utó-bánat) ösz. fn. Bánat, mely a már megtörtént szerencsétlenség, csapás, elkövetett bün stb. után kinozza a szivet; máskép: Késő bánat. Utó- (v. késő) bánat, ebgondolat. (Km.). V. ö. UTÓL.

*UTÓBB
(ut-ó-bb) másodfoku határzó az utó törzstől, (régiesen: utólb ,utól' törzstől); harmadfokon: legutóbb v. leges legutóbb. Későbben, bizonyos idő mulva. A mit előbb igért, utóbb visszavonta. Ikerítve: előbb-utóbb, azaz határozatlan időben, de mindenesetre el nem maradva. Ha igy pazarol, előbb-utóbb koldusbotra jut. Fölveszi a ra viszonyítót. Utóbbra hagyni, halasztani valamit. Némely tájszokás szerint ~ad toldalékkal: utóbbad.

*UTÓBBAD
(ut-ó-bb-ad) l. UTÓBB.

*UTÓBBI
(ut-ó-bb-i) mn. tt. utóbbi-t, tb. ~ak. Ami bizonyos időhuzamban mások után következik; későbbi. Utóbbi korszak. Utóbbi világ. Utóbbi élete jobb az előbbinél. Amaz ültetvény előbbi, emez utóbbi. Utóbbi végrendeletével az előbbit megsemmisítette.

*UTÓBESZÉD
(utó-beszéd) ösz. fn. Valamely beszédnek utórésze; vagy akár irott, akár élőszóval történt valamely eléadásban ennek berekesztő része; máskép: zárbeszéd, zárszó, utószó. A ,beszéd' alatt rendesen hosszabb eléadást értünk mint e ,szó' alatt.

*UTÓCSAPAT
(utó-csapat) ösz. fn. A vonuló hadseregnek azon része, mely a deréktestet bizonyos távolságban követi. Sorviszonyos ellentéte: előcsapat.

*UTÓD
(ut-ó-d) fn. tt. utód-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. 1) A nemzetiségi leszármazásban minden ivadék, mennyiben bizonyos ősöktől vette eredetét. 2) Szélesb ért. a későbbi korban élő emberek utódjai azoknak, kik előbb éltek.
"És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intve az utódokat"
Szász K. (B. Eötvös J. emlékezete).
Ellentéte: előd. 3) A ki bizonyos állapotban, hivatalban következik valaki után. Tanárságban, papságban, birói hivatalban utóda lenni valakinek. Gróf Eszterházy M. nádor 1634-iki egyik levelében utánna való. "Megh levén egyéb aránt is parancsolva, mind Lengyel Boldizsár uramnak magának s mind utánna valóinak, hogy jó disciplinában tartsák az
mely vitézlő népet fogadnak." Magyar Történelmi Tár VIII. k. 98. 1.) Ellentéte itt is előd.
Képeztetésre hasonlók hozzá: apród, előd, sőt ezek is: másod, harmad, negyed stb.

*UTÓDANDÁR
(utó-dandár) ösz. fn. Dandár, mely a derék hadtest után bizonyos távolságban halad. V. ö. DANDÁR.

*UTÓDICSŐSÉG
(utó-dicsőség) ösz. fn. Dicsőség, mely valakit eltávozása vagy holta után ér.

*UTÓDIJ
(utó-dij) ösz. fn. Utólag fizetendő vagy fizetett dij.

*UTÓDKÖVETKEZÉS
(utód-következés) ösz. fn. Az utód azon jogosultsága, midőn valamely előd kihaltával vagy leléptével valaminek élvezetébe, használatába lép.

*UTÓDOK
(ut-ó-d-ok) gyünév és többes; tt. utódok-at. Azon személyek öszvege, kik bizonyos időponttól számitva későbben éltek, élnek, vagy élni fognak. V. ö. UTÓD.

*UTÓELŐTTI
(utó-előtti) l. VÉGELŐTTI.

*UTÓÉRZÉS
v. ~ÉRZET, (utó-érzés vagy ~érzet) ösz. fn. Érzés vagy érzet, mely egy megelőző eseményt vagy hatást követni szokott. V. ö. UTÓFÁJDALOM.

*UTÓÉTEK
(utó-étek) ösz. fn. Az étkezés végén feladott, s nem annyira jól lakásra, mint inkább nyalánkságra való étek (csemege); vagy megemésztésre való étek, pl. sajt.

*UTÓFA
(utó-fa) ösz. fn. Fiatal, sarjadékfa, melyet vágás után lábán hagynak, hogy növekedjék.

*UTÓFAGY
(utó-fagy) ösz. fn. Kései fagy tavaszkor, midőn t. i. a téli fagy már kiengedett, és egy-két hideg éj ismét dért s fagyot okoz.

*UTÓFÁJDALOM
(utó-fájdalom) ösz. fn. Fájdalom, mely valamely betegséget vagy más bajt követni szokott. Sebem begyógyult, de időváltozáskor némi utófájdalmat érezek. A háboru utófájdalmai. Különösen azon fájdalom, melyet a nő szülés után altestében és hátában szenved.

*UTÓFIZETÉS
(utó-fizetés) ösz. fn. Valamely öszveg egy részének későbbi kifizetése.

*UTÓGONDOLAT
(utó-gondolat) (ösz. fn. Eltitkolt gondolat, illetőleg szándék, melyet valaki bizonyos tárgyban, ügyben elhallgat, nem nyilvánit. (Arričre-pensče).

*UTÓGYERMEK
(utó-gyermek) ösz. fn. Gyermek, ki apja halála után jött a világra; máskép: utószülött v. árvaszülött v. méhben hagyott. (Posthumus).

*UTÓHANG
(utó-hang) ösz. fn. 1) A hangnak lassudan, s gyöngéden csillapodó vége. Különbözik a viszhang-tól, mely az eredeti hangot ismételve adja viasza. 2) A szószerkezetben a végső hang, mely több hangból is állhat; különböznek: előhang, középhang, pl. ember szóban em előhang, b középhang, er utóhang; amennyiben t. i. az egyes részeket (gyök, képző, rag) közelebbről jelezni nem akarjuk vagy nem tudjuk. (Németül: előhang = Anlaut, középhang = Innlaut, utóhang = Auslaut). Különbözik a toldalékhang pl. a tájdivatos itt-eneg, ott-anag szókban eneg, anag; megint-elen szóban: elen; az ig rag után általában használtatni szokott lan len, pl. addig-lan, eddig-len, pedig-len; kivévén a mennyiben az a szónak már alkatrészévé vált, pl. egyetlen eredetileg am. egyiglen v. egyéglen, Katalin Verseslegendájában.

*UTÓHANGZAT
(utó-hangzat) ösz. fn. A főhangzatnak folytatott mása, mely erejében fogyva lassankint megszünik. Átv. ami valamely régibb korbeli dologhoz némileg hasonlít, s arra emlékeztet. Műveiben a régi görög és római remekirók utóhangzatát hallom.

*UTÓHATÁS
(utó-hatás) ösz. fn. Olyan hatás, mely nem azonnal vagy nem csupán a cselekvény idejében, hanem később áll elé.

*UTÓHÍR
(utó-hír) ösz. fn. Hír, mely valakiről v. valamiről távozta, illetőleg holta után támad és terjed el.

*UTÓHULLÁM
(utó-hullám) ösz. fn. A víznek valamely erős szél megszünése után fenmaradt vagy az ütközött hullámok visszaverődéséből származott ingása.

*UTÓHUZÁS
(utó-huzás) ösz. fn. Huzás, mely a főhuzás után utólag történik, pl. a kártyajátékban, sorshuzásban.

*UTÓHŰBÉR
(utó-hű-bér) ösz. fn. Hűbér, melylyel valaki nem az eredeti tulajdonosnak, hanem hűbéresének van lekötve; egy másikra szállitott hűbér. (Subfeudum.).

*UTÓIRÁS
(utó-irás) ösz. fn. Toldalékiromány, melyet a már forma szerint bevégzett iromány után szokás ragasztani, pl. a levelekben ily betüjegyek alatt: U. i. Helyesebben: utóirat.

*UTÓIRAT
(utó-irat) l. UTÓIRÁS.

*UTÓÍZ
(utó-íz) ösz. fn. Ételnek, vagy italnak íze, melyet evés v. ivás után érezünk. Az édes eledelnek néha keserü utóíze van. Átv. más élvezetekre is vonatkozik. A testi gyönyörök utóíze.

*UTÓJÁRA
v. UTÓLJÁRA, (utó-ja-ra vagy utól-ja-ra) ih. Valaminek végére, legkésőbbi időre. A legjobb falatot utójára hagyni. A megtérést utójára halasztani. Tudnivaló, hogy itt valami alattomban értetik., pl. a fentebbi esetekben: evés és élet. Fölveheti a leg, v. nyomatosan, leges leg szócskákat is legutójára, leges legutójára.

*UTÓJÁTÉK
(utó-játék) ösz. fn. Játék, mely a főjáték után következik, s azt bevégzi; különösen a szinmüvekben és zenészetben. Átv. ért. bizonyos történet után következő események.

*UTÓKELET
(utó-kelet) ösz. fn. A székelyeknél am. 1) utóáru; 2) utóvásár. l. ezeket.

*UTÓKEZES
(utó-kezes) ösz. fn. Személy, ki a főkezes után vállal kezességet, s ki azon esetre, ha a főkezes eleget nem tehet, köteles helytállani.

*UTÓKEZESSÉG
(utó-kezesség) ösz. fn. Kötelezettség, melynél fogva valaki utókozesül ajánlja magát. V. ö. UTÓKEZES.

*UTÓKOR
(utó-kor) ösz. fn. Minden kort v. korszakot a régebben elmulthoz képest utókornak mondunk; különösen azon kort, mely a jelen után következik. Viszonyfogalmak vele: előkor, középkor, jelenkor.

*UTÓKÖLTSÉG
(utó-költség) ösz. fn. Költség mely a főköltséghez utólag némi pótlék vagy toldalék gyanánt járul.

*UTÓKÖVETKEZÉS
(utó-következés) ösz. fn. Valamely cselekvésnek vagy eseménynek későbben beálló eredménye.

*UTÓL
(utó-ul). Az általános nyelvszokás ezen szóval e kérdésre felel: hol? Valaminek v. valakinek utána; hátul, végül. Utóljutott észszel ebet csalunk meg (km.) azaz a dolognak már megtörténte után késő annak módjáról eszeskedni. Szabó Dávidnál eléjön utólb és utólabb is, am. utóbb. Használják főnévként harmad személyi raggal is: utólja valaminek; s maga elébe veheti a leg szócskát, vagy nyomatosan a legesleg szócskát is: legutól, leges legutól; legutólja v. leges legutolja valaminek stb. A régieknél többször jön elé főnévként: "És leszen napoknak utóliban." (Bécsi cod. Micheas. IV.). V. ö. UTÓLY. - E szó határozói minőségében azon szók egyike, melyek bizonyos tér vagy helyirányra vonatkoznak, ugymint az elő, hát, föl, al, kil v. kiv, bel gyökökből származottak, melyek ezen kérdésre hol? igy állanak: elül, hátul, alul, fölül, kivül, belül, mint e példákból kitünik; elül fáj a feje, nem hátul; alul kemény köves az út, fölül lágy, sáros; kivül zaj van, belül halálcsend. Ellenben e kérdésre, honnan? ekkép felelnek meg: elől (elülről) hátul (hátulról), alól v. alulról, kivől v. kivülről, belől v. belülről, mögől, pl. onnan elől kezdeni, nem innen hától, elejéről, nem hátuljáról, végéről; a forrásviz alól (alúlról) buzog föl, az eső fölől (fölülről) száll alá; kivől (kivülről) hideg jő be, belől (belülről) meleg megy ki; jer elé a kemencze mögöl; állj idébb a kemencze elől. E hasonlatoknál fogva, melyek azonban nem állandóan ily szabályosak, s némelyek legfölebb az irodalomban használtatnak, inkább utúl volna; innen: utúl járni, menni, am. hátul, végen, végűl; utul van, utul marad, hátul van, hátul vagy végen marad; elül kell állanod, nem utul, azaz hátul. Elemezve is utó-ul, mint túl = ta-ul, to-ul, táv-ul. Ellenben e kérdésre: honnan? a felelet volna: utól, azaz utóhelyről, hátról, végről, valami mögől, pl. utól kezdeni a számlálást, nem elől, a sornak végéről. Azonban a nyelvszokás mindenik értelemben az ,utól' alakot használja, kétségen kívül a jobb hangzás kedveért.
A ra re, és ról ről viszonyragokat is inkább az első osztálybeliek veszik föl: elülre, elülről, alulra alulról, fölülre fölülről, kivülre kivülről. Honnan az ily ragozásokról: utólja, (valaminek végső vagy utó része), utóljára, némelyek úgy vélekednek, hogy inkább ezek helyett vannak: utója, utójára, mert úgy állitják, hogy nem mondjuk előlje v. elölje, alólja, fölőlje stb. hanem előle (eleje), alja, föle stb.; azonban szokásban van hátulja; ezért ,utól' szót illetőleg is mind a mai általános nép- és irói nyelvben, mind a régieknél, pl. Molnár Albertnél, eléjön: utólja valaminek (postrema pars rei cujuspiam). V. ö. UTÓLY.

*UTÓLABB v. UTÓLB
Szabó Dávidnál am. utóbb; l. ezt.

*UTÓLAG
(ut-ó-lag) ih. Az előre bocsátott, előbb megtörtént, előbb véghezvitt dolog után, vagy tapasztalt nyomán. Utólag azt, irhatom, hogy... Utólag vettem észre, hogy...

*UTÓLAGOS
(ut-ó-lag-os) mn. tt. utólagos-at, tb. ~ak. Ami utólag történik, a többi előbocsátottak után következő. Utólagos tudósítás.

*UTÓLAGOSAN
(utó-lag-os-an) l. UTÓLAG.

*UTÓLB
(utól-b); UTÓLBI, l. UTÓBB; UTÓBBI; és V. ö. UTÓL.

*UTÓLBSZER
(utólb-szer) ösz. ih. A Müncheni codexben am. utóbbszor, utóljára. "Mentől utólbszer = mindtől utóbbszor, vagy legutólbszor, legutoljára) V. ö. UTÓL.

*UTÓLÉR
(utól-ér) ösz. áth. Valakit útjában, mentében, hátulról nyomulva feléje, beér. Gyors paripán utólérni a futó tolvajt. A sebesen menő utóléri a lassan gyalogolót. V. ö. UTOL. Átv. utolérni valakit, jelességben vele megmérkőzni; észszel utólérni valamit, am: felfogni.

*UTÓLÉRÉS
(utól-érés) ösz. fn. Menés, haladás, mely által valakit utólérünk. V. ö. UTÓLÉR.

*UTOLÉRHETETLEN, UTÓLÉRHETLEN
(utól-érhet-[et]-len) ösz. mn. Akit vagy amit utólérni (tulajdon v. átvitt ért.) nem lehetséges. Utólérhetetlen gyorsfutó. Utólérhetetlen költő, szónok, zenész.

*UTÓLISZT
(utó-liszt) ösz. fn. A lisztnek alja, durvája, melyet legutóra jár le a kő, vagy henger.

*UTÓLJA~
vagy UTÓJASER, Molnár Albertnél és Szabó Dávidnál: utóly ser, am. utolsó főzet a serből.

*UTÓLJÁRA
(ut-ól-já-ra) l. UTÓJÁRA.

*UTÓLJÁRÓ
(utól-járó) ösz. fn. Nyelvtani ért. l. NÉVRAG és NÉVUTÓ. 2) Aki valamely sornak, rendnek végén jár, ki a többit hátul követi, sereghajtó. V. ö. UTÓL.

*UTÓLJUTOTT
a Nádor-codexben am. későbben jött.

*UTÓLNEVEZETT
(utól-nevezett) ösz. mn. Aki vagy ami végül van megnevezve.

*UTÓLÖVÉS
(utó-lövés) ösz. fn. Lövés, mely a többi után későbben következik, p. midőn az osztályonkint egyszerre lövő katonák valamelyikének puskája későbben sűl el.

*UTÓLSÓ; (ut-ol-só v. utól-eső); UTÓLSZOR
(ut-ól-szor) l. UTÓSÓ; UTÓSZOR.

*UTÓLY
pl. utólyser, am. utólja ser; UTÓLYOZ am. utólját veszi valaminek stb. eléjönnek némely régieknél pl. Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál, de ma már elavultak. A Müncheni codexben is olvasható: "Lesznek az embernek utólyi (írva utóli) gonoszbak eleinél." (Máté. XII.). "Hogy mártsa ő ujjának utólylyát (extremum digiti sui) a vizbe. (Lukács. XVI.).

*UTÓMAKKOLÁS
(utó-makkolás) ösz. fn. Makkolás, midőn az erdőn ittott elmaradt makkot a sertésekkel föletetik.

*UTÓMONDAT
(utó-mondat) ösz. fn. A körmondat utóbbi része.

*UTÓMUNKA
(utó-munka) ösz. fn. Munka, melyet a főmunkának bevégzése után, javitás, igazítás, rendezésképen stb. tenni szoktak.

*UTONÁLLÁS; UTONÁLLÓ
l. ÚTONÁLLÁS; ÚTONÁLLÓ.

*UTÓNÁSZ
(utó-nász) ösz. fn. A menyekzői főlakomát követő mulatság, pl. tyúkverő; vagy midőn a maradékétel, ital elköltésére a násznép újra öszvegyűl.

*UTÓNEMZEDÉK
(utó-nemzedék) ösz. fn. Azon nemzedék, vagy ivadék, mely a mostan élők után fog a világra jőni.

*UTÓNÖVÉS
(utó-növés) l. UTÁNNÖVÉS.

*UTÓNYÁR
(utó-nyár) ösz. fn. A nyárnak utolsó szaka, vagyis utolsó hetei.

*UTÓNYOMOZÁS
(utó-nyomozás) ösz. fn. Nyomozás, melyet már előbbi nyomozás előzött meg.

*UTÓPERCZ
(utó-percz) ösz. fn. Utolsó percz, utolsó pillanat.

*UTÓRAG
(utó-rag) ösz. fn. Nyelvtani értelemben minden egyes hang, vagy szótag, mely bizonyos gyök, vagy törzs végéhez kapcsoltatik. Viszonyító utórag, mely a szó viszonyát változtatja, pl. ember, ember-nek, ember-től, ember-re stb. lát, lát-ok, lát-unk, lát-tok, lát-nak. Képző utórag, (vagy csak képző) mely valamely gyökből vagy törzsből új szót alakít; p. ember-ség, ember-i, ember-kedik; lát-ás; lát-vány, lát-szik stb.

*UTÓRAGOZ
(utó-ragoz) ösz. áth. Valamely szót utóraggal megtold, azaz, viszonyít, vagy abból új szót képez. V. ö. UTÓRAG.

*UTÓRAGOZÁS
(utó-ragozás) ösz. fn. A szónak utórag általi viszonyitása stb. V. ö. UTÓRAG; UTÓ.

*UTÓRAJ
(utó-raj) ösz. fn. A méhészetben, utóbb eresztett raj, mely ugyanazon nyáron azonegy kasból száll ki. Ellentéte: előraj. V. ö. SZŰZRAJ; RAJ.

*UTÓRÉSZ
(utó-rész) ösz. fn. Valaminek utóbbi vagy utolsó része, szaka, pl. a körmondatban.

*UTÓSEREG
(utó-sereg) ösz. fn. lásd UTÓCSAPAT.

*UTÓSÓ
v. UTÓLSÓ, (ut-ó-só v. utól-eső) mn. tt. utósó-t. Fokozva: legutósó, leges legutósó. Szoros ért. valamely sornak végén levő, sort bezáró; aki vagy ami után több nem következik. Vonatkozik térbeli vonalra és időhuzamra. Utósó ház az utczában. Érdemsorozat szerint utósó diák. Utósó napot tölteni valahol. Utósó itélet. Utósó kenet. Egyezik vele: végső. Szélesb ért. midön többek sormenete többekével hasonlíttatik öszve, többekről is mondható, kik tömegesen mások után következnek. A körmenetben a férfiak elsők, a nők utósók. Ti mindenütt utósók vagytok. Aki ezek között leghátrább van, az legutósó, v. nyomatosan szólva leges legutósó.

*UTÓSÓKENET
(utósó-kenet) ösz. fn. A latin-görög keresztény egyház tana szerint, szentség, melyben a beteg szentelt olajjal való megkenés, és a pap imádsága által, malasztot nyer lelkének üdvösségére, s néha testének könnyebbségére is.

*UTÓSÓVACSORA
l. VÉGVACSORA.

*UTÓSZAK
(utó-szak) ösz. fn. l. UTÓRÉSZ.

*UTÓSZEDET
(utó-szedet) ösz. fn. A székelyeknél, utóján vagy utóljára szedett gyümölcs (Kriza J.).

*UTÓSZÓ
(utó-szó) ösz. fn. 1) Összetételekben az utól v. végül álló szó pl. ,házfödél' szóban: födél. 2) l. UTÓBESZÉD.

*UTÓSZOR
(utó-szor) ih. Végül, utósó ízben, nem többé. Utószor látjuk egymást. Holnap utószor megyünk iskolába. Először és utószor azt mondom, hogy....; leg szócskával: legutószor, v. nyomatosan: leges legutószor.

*UTÓSZÓTAG
(utó-szó-tag) ösz. fn. A több tagból álló szónak végső tagja, végszótag pl. ,bátorság' szóban: ság.

*UTÓSZÜLÖTT
(utó-szülött) l. UTÓGYERMEK.

*UTÓSZÜRET
(utó-szüret) ösz. fn. Szüret, a derék szüret után, midőn az elmaradozott, vagy későbben érő szőlőfejeket öszveböngézik, és kisajtólják. Szélesb ért. valamint maga a szüret, más gyümölcsök, és termények szedésére is alkalmazható. V. ö. SZÜRET.

*UTÓTAG
(utó-tag) ösz. fn. Nyelvtani ért. a szónak végtagja, utószótag.

*UTÓTÁJ
(utó-táj) ösz. fn. Valamely tájnak v. tájéknak hátulsó része.

*UTÓTERMÉS
v. ~TERMÉNY, (utó-termés v. ~termény) ösz. fn. Növénytermény, illetőleg gyümölcs, mely a hasonnemüeknél későbben jut teljes érettségre, különböztetésül az elő v. korai terméstől.

*UTÓTÉT
v. ~TÉTEL, (utó-tét v. ~tétel) ösz. fn. A tételek között amelyik utól történt, vagy utól hajtatott végre, v. utól jegyeztetett föl. Mondatokban az utóbbi, vagy utolsó kifejezés.

*UTÓVÁSÁR
(utó-vásár) ösz. fn. Vásár utólja. A székelyeknél máskép: utókelet. (Kriza J.).

*UTÓVÉD
(utó-véd) ösz. fn. Hadtani ért. sereg vagy csapat, mely hadviselési járat alkalmakor az ellenség előtt nyomuló deréksereget bizonyos távolságban követi, s ennek megtámadása ellen födözi.

*UTÓVÉGRE
(utó-végre) ösz. ih. El- v. legvégre, mindenek után, valahára.

*UTÓVILÁG
(utó-világ) ösz. fn. 1) Azon világi események öszvefüggése, melyek a jelenkor után következnek vagy következhetnek. 2) Azon emberek öszvege, kik utánunk fognak élni, általán véve.

*UTÓZ
(ut-ó-oz) áth. m. utóz-tam, ~tál, ~ott, par. ~s. A székelyeknél am. utóljára hagyja, pl. az ütést a kártyában. (Kriza J.).

*UTÓZÁS
(ut-ó-oz-ás) fn. tt. utózás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Utóljára hagyás. V. ö. UTÓZ.

*UTŐR
l. ÚTŐR.

*UTTÖRÉS; UTTÖRŐ
l. ÚTTÖRÉS; ÚTTÖRŐ.

*UTUFUTU
(utu-futu) ikerített mn. Az Őrségben (Vas megyében) am. lótófutó. V. ö. ÚT szónál a mongol ot törzset.

*UTVÁM; UTVESZTÉS;
lásd ÚTVÁM; ÚTVESZTÉS.

*UZAPANYIT
falu Gömör m.; helyr. ~panyit-ra, -on, ~ról.

*UZD
puszták Tolna és Somogy m.; helyr. Uzd-ra, ~on, ~ról.

*UZON
erdélyi falu Sepsi sz. helyr. Uzon-ba, ~ban, ~ból.

*UZOS
mn. tt. uzos-t, v. ~at, tb. ~ak. Ballagi M. szótára szerint am. tüskés haju vagy szőrü.

*UZSA
puszta Nógrád m.; helyr. Uzsá-ra, ~n, ~ról.

*UZSAL
puszta Veszprém m.; helyr. Uzsal-ba, ~ban, ~ból.

*UZSOK
falu Ung m.; helyr. Uzsok-ra, ~on, ~ról.

*UZSOKÁL v. UZSUKÁL
önh. m. uzsokált. A székelyeknél Kriza J. szerént: alkalmatlankodva kéregél, az ember nyakán van, regnál (virginál?) pl. a czigány alamizsnáért, a gyermek szüleinél kenyérért, játékért stb. Talán am. uzsogál, v. tuszogál. Néhutt a Tisza mellékén: nyüzsgölődik.

*UZSONNA; UZSONNÁZ;
lásd OZSONNA; OZSONNÁZ.

*UZSOPA
falu Bihar m.; helyr. Uzsopá-ra, ~n, ~ról.

*UZSORA
(a latin usura után) fn. tt. uzsorát. A latin usura eredetileg am. usus (Fabri Thesaurus) azaz haszonvétel (Páriz-Pápainál: valamivel élés, nyereség), különösen a kölcsönözött tőkepénztől járó kamat. De az ebből kölcsönzött uzsora szó nálunk szokott értelemben mérték fölötti embertelen nyerekedés, midőn valaki megszorult embernek igen nagy kamatra adja ki pénzét, vagy általános éhség idején nagyon fölcsigázza eladó gabnája árát.

*UZSORÁL
(uzsora-al) önh. m. uzsorál-t. Pénzét törvénytelen nagy kamatra adva nyerekedik.

*UZSORÁLKODÁS
(uzsora-al-kod-ás) fn. tt. uzsorálkodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki uzsorálkodik; uzsorával űzött folytonos nyerekedés. V. ö. UZSORÁLKODIK.

*UZSORÁLKODIK
(uzsora-al-kod-ik) k. m. uzsorálkod-tam, ~tál, ~ott. Az uzsorai zsarolást rendes üzletkép gyakorolja; pénzét az adósnak nyomasztó s ahol a törvények tiltják, a törvényesnél magasb kamatokra szokta kiadogatni. Szokottabban: uzsoráskodik. Egyébiránt V. ö. UZSORA.

*UZSORÁS
(uzsora-as) fn. tt. uzsorás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Személy, ki nagy uzsorára kölcsönözött pénzzel szokott üzérkedni, nyerekedni.

*UZSORÁSKODÁS
(uzsora-as-kod-ás); UZSORÁSKODIK, (uzsora-as-kod-ik) l. UZSORÁLKODÁS; UZSORÁLKODIK.

*UZSORÁSKODÓ
(uzsora-as-kod-ó) lásd UZSORÁS.

*UZSORATÖRVÉNY
(uzsora-törvény) ösz. fn. Uzsorát tiltó vagy korlátoló törvény.


Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
U bötű, 690 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/