* | |
* | |
| kisded alakban ty, harminczharmadik bötü az ábécerendben, s külsőleg, öszvetett mássalhangzó, mely kiejtve úgy hallik, mintha t és j (i) együvé olvadt hangokból állana, pl. ezeket: látja, válogatja, hasgatja, mártja, barátja, gondolatja, értjük, szeretjük, eresztjük stb. stb. általában igy ejtjük: láttya, válogattya, hasgattya, mártya, baráttya, gondolattya, értyük, szerettyük, eresztyük stb. stb.
Mint kezdő gyökbötü országosan csak egy-két szóban, a származékokat is ideértve, s egy-két helynévben, de középett számos szóban fordul elé. A palóczos tájbeszéd néhány más szók előhangjául is használja a rendes t v. cs helyett, midőn í v. ü következik utánok, u. m. tyino, tyísztel, tyiszteletes, tyizma, tyűkör, tyuszű. A gyüge beszédü golyhók és kukkók, kiknek hangszervei nem fejlődtek ki, többször élnek vele, különösen, cz, s, sz helyett, pl. ha vátyár lety, tyipót vety, éty etyik ityik, ha vásár lesz, czipót vesz, és eszik iszik. Mint gyökszók zárbötüje eléfordúl ezekben: kity, koty, pity, poty, ponty, szity, szoty, tity, toty, rity, roty, lity, loty, löty, pity pinty, fity, füty, moty, tuty, zöty, melyek mind természeti hangutánzók. A gyökszók nyomatékadó kihangzása vagy lágyitása ezekben: korty, forty, horty, szorty, varty, putty, poronty. A szók közepén, mint érintők, terjedelmes vagy általános szokással az eredeti t-nek lágyítása, mint: ata atya, batu batyu, portáz portyáz, tuti tutyi, ilyenek: bátya, gatya, hártya, kutya, kátyol, fátyol, retye mutya, aggastyán, puruttya, szatyma stb. Különösen a t-vel képzett cselekvőigék részesülőjéből származott főnevekben, melyek jobbára valamely eszközt jelentenek a tó tő vagy ritkán dó, jú helyett tyú tyű vagy tyó tyő hangzik, majd országszerte, majd csak tájdivatosan, ilyenek: berrentyű, billentyű, brúgatyú, búgatyú, csaptatyú, cságatyú, csikoltyú, csengetyű, csörgetyű, fergetyű, forgatyú, fattyú (faty-jú), fogatyú, fogantyú, hattyú (havatyú, havadó), kopoltyú, kalantyú, kelentyű, keztyű (kéz-tevő, chirotheca), karmantyú, kösöntyű, koppantyú, leppentyű, nyirettyű, pergetyű, pattantyú, pengetyű, sikkantyú, sarkantyú, süvöltyű, satyú, szellentyű, szivatyú, tárigatyú, töpörtyű, zörgetyű. Tájdivatos kiejtéssel túl a Dunán némely vidékeken j helyett áll a k p keményhangok után p. raktya, vaktyában, böktye, aptya, kalaptya, haraptya, csaptya, s megfelel neki a lágyabb gy, a szintén lágyabb g és b után következő j helyett, pl. nadrággya, rággya, dobgya, szabgya. (Vass J.). Palóczos beszédejtésben az i előtt álló t rendesen ty-re változik, mint: ütyi, vetyi, kergetyi, tehetyik, verhetyik, Petyi, Pistyi, Katyi, Marótyi, Gyarmatyi, Komjátyi, Kürtyi stb. Ugyanazoknál a lágyabb d, midőn i következik utána, gy-re változik: verekegyik, marakogyik, másogyik, harmagyik, Andógyi. Negyegyi, Farkasgyi, Zsigárgyi, Udvargyi stb. Az idegen nyelvekből kölcsönzött szókban a t bötüt, kivált i hangzó előtt szintén ty-vel szereti ejteni nyelvünk. E szerint alakultak: hostia ostya, bestia bestye, sacristia sekrestye, Sebastianus Sebestyén, ehristianus keresztyén, charta kártya, Vorstadt hóstya, Dorothea Dorottya stb. Midőn a j mint ragozási hang t után járul, kiejtésben e kettő öszveolvadván, rendesen ty gyanánt hangzik, habár nem ugy irjuk is, pl. múltja kiejtve: multya, foltja foltya, szántja szántya, tartja tartya, ütjük üttyük, érintjük érintyük és több ezer meg ezer esetben; mint elül is érintők. Noha a rokon északi és keletázsiai nyelvekben, értve az altajiakat, amennyire könyvekből ismerjük, az önálló ty kivált ily szaporasággal nem létezik s Európában leginkább a szláv fajok élnek vele, t-vel fölváltva, pl. otec otyec, wratit wratyit utekat utyekat, továbbá a románok is pl. frater frátye, dominatio dominyátye, mente mintye: mindazáltal ha a hangutánzó gyökök befolyását nem tekintjük is, a t j és t i egybeolvadásával, ami nálunk, miként mondók, ezer meg ezer esetben fordul elé, épen úgy keletkezhetett az önálló ty mint a francziáknál a moitié pitié, metier, amitié, Gauthier s hasonló hangelemü szókban, habár az irásban külön ty betüt nem használnak. | |
* | |
| falu Árva m.; helyr. Tyapessó-ra, ~n, ~ról. | |
* | |
| falu Nyitra m.; helyr. Tyapkó-n, ~ra, ~ról. | |
* | |
| falu Bars m.; helyr. Tyeplá-n, ~ra, ~ról. | |
* | |
| l. TYŰH! | |
* | |
| a göcseji tájszólásban tyú v. tó helyett pl. sarkantyó, kallantyó, koppantyó. | |
* | |
| a göcseji tájszólásban gyó helyett pl. pertyó = pergyó. | |
* | |
| a göcseji tájszólásban tyű v. tő helyett, pl. csengetyő, fürgetyő. | |
* | |
| magas hangon: ~TYŰ, l. TY betü alatt. | |
* | |
| (toj-ó-k?) fn. tt. tyúk-ot, v. tyukot, harm. szr. ~a v. ~ja; másképen mind régente, mind némely mai tájnyelven pl. a székelyeknél Csikszékben, Magyarországon Baranyában, Sopronban: tik. 1) A természetrajzban azon szárnyasok általános nevezete, melyeknek elül három lábujjok, s hátul egy sarkujjok van, orruk erős és inkább rövid, mint hosszú, s orrlikjokat porczogóféle hártya födi. Szárnyaik aránylag rövidek, e magas és tartós repülésre nem alkalmasak. Ide tartoznak: a házi tyúk, gyönytyúk, pulyka, páva, az olasz és szerecsen tyúk, fogoly, fajd, császármadár és fürj. Széles ért. idetartozik a vizi tyúk is. A tyúk nevezet mai nyelvszokással különösen a nőstényt jelenti, melynek neve fiatal korában jércze, a himé pedig általán kakas, vagy némely fajoknál pl. a pávánál és pulykánál kan. Azonban némely régieknél a tyúk v. tik, kivált a házi tyúknevezet alatt a kakast is találjuk pl. a Müncheni codexben: "Mert nem tudjátok mikor jő a háznak ura, estve, avagy éfélkoron, avagy tikszókoron (an galli cantu), avagy holval" (Mark. XIII. A következő fejezetben felváltva találjuk: "kakas szavát," "kakas szóla", "és tik szóla" stb.). Molnár Albertnél is eléjön: ,tikszókor' (zur Zeit des Hahnengeschreies). 2) Szükebb ért. a közismeretü és használatú házi tyúk, melyet a többi fajoktól húsos taréja, meztelen füle, kettős tokája, vagy szakála, s fölmerevedő, és kevessé hátrahajló farka különböztet meg. Különféle alfajai és fajtái vannak. Kusza tyúk, gór tyúk, olasz tyúk, szerecsen tyúk, törpe tyúk. Gatyás tyúk, búbos tyúk, borzas tyúk, tarka vagy iromba tyúk. stb. Közmondatok: Vak tyúk is talál néha buzaszemet. Jó példát ad a tyúk, de kacsái (midőn kacsatojásokat költött) nem követik (mert vizbe mennek). A szelid tyúk hamar meglippen. Tyúk is szóra szoktatja csirkéit, szóra kell szoktatni a gyermeket. Elkapta kenyerét a tyúk (a gyermektől s ezért sír v. búsúl). A tyúk is kikaparja, a titokban történt bűnös tett is előbb-utóbb nyilvánosságra jön. Tyúk fő a fazekában, van mit aprítani a tejbe, azaz vagyonos. Tyúkkal, kalácscsal járni valaki körül, mindent kedvére tenni, hogy valamire birjuk. Meglapul, mint a tyúk. A kié a tyúk, a tojás is azé. A szomszéd tyúkjának nagyobb a tojása. A vak tyúk is talál néha szemet. Ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez. Azt is tudja, hányat tojott a biró tyúkja. Amely tyúk sokat kodácsol, v. sokat kárál, keveset tojik. Ha egy tyúk úszni tudna, a többi is eltanulná. - Állapotukhoz képest: Tojós tyúk, kotlós tyúk, mely költeni készűl. Csibés tyúk. A tyúk természeti hangjaiból alkotott igék: karicsál, kárál, midőn jó kedve van; kodákol, kotákol, kotkodál, kodácsol, midőn megijed, különösen midőn eltojott; előbb tojik a tyúk, azután kodácsol (km.); kirrog, ha ragadozó madarat lát; kotlik, midőn költeni készül, és sajátnemű beteges hangon szól; kotyog, midőn fiait hivja, s mintegy beszélget velök. Néhutt, mint föntebb, tik.
Eredetére nézve, ha a magyarban elemezzük talán am. tojók. Mongol nyelven: takja, és nem szerént: ere takja (férfi v. hímtyúk, azaz) kakas, eme takja nőstény tyúk; innen: takja konoklamui, a tyúk húnyni készül (esteledik). Vámbéry Á. szerint oszmanli és csagataj nyelven tauk v. touk (Zenkernél: tâűk) am. tyúk és erkek tauk (him v. férfi tyúk mint föntebb a mongolban) = kakas. (Táúk, gőzi = tyúkszem.) | |
* | |
| (tyúk-adó) ösz. fn. Adó neme, melyet némely országokban a tyúkoktól fizetni kell v. kellett. Nálunk, mint urbéri tartozást, természetben adták meg a jobbágyok. | |
* | |
| (tyúk-árus) ösz. fn. Kufár, ki tyúkokat árul. | |
* | |
| (tyúk-árus-nő) ösz. fn. Aszszony, kofa, ki tyúkokkal kereskedik. | |
* | |
| (tyúk-ász) fn. tt. tyúkász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nagyobb majorságokban, ki a tyúkoknak s más baromfiaknak gondját viseli; tyúkokat tenyészt. 2) Ki házról házra, vagy helységről helységre járva tyúkokat s más baromfiakat kereskedésre összevásárol. A bácsi piaczra járó tyúkászok felső Magyarországon igy szoktak falu hosszant kiáltani: "Tyúkot, csibét, kappant, ludat, kácsát adjanak;" honnan e közmondat: Ne kurjogass, mint bécsi tyúkász az utczákon. Máskép tájdivatosan: tikász. | |
* | |
| (tyúk-ász) ön- és áth. m. tyúkász-tam, ~tál, ~ott, par. ~sz. Tyúkokat tenyészt. Tyúkokkal kereskedik. Átv. ért. valaki kedvét tyúkászai, am. tyúkkal, kalácscsal járni körülte; l. TYÚK alatt: Közmondatok. | |
* | |
| (tyukász-kocsi) ösz. fn. Fiókos ketreczekkel ellátott kocsi v. szekér, melyben a tyúkászok a bevásárolt tyukokat s más baromfiakat piaczra szállitják. | |
* | |
| (tyúk-běgy) ösz. fn. 1) A tyúknak begye, melybe a megevett magokat ereszti. V. ö. BĚGY. 2) A tyúkszemek neme alá tartozó növényfaj népies neve; szára megdőlő, levelei tojáskerek láncsásak, virága piros. Máskép szintén népiesen: tyúkszem, tikszem, tiktara, kakukterjék; növénytani néven: piros tikszem. (Anagallis arvensis). 3) l. TYÚKHÚR. | |
* | |
| (tyúk-bél) sz. fn. A tyúknak saját szervezetű béle. | |
* | |
| (tyúk-bér) ösz. fn. l. TYÚKADÓ. | |
* | |
| (tyúk-borító) ösz. fn. Vesszőből font, alul tág, fölül szűk öblü és száju kosár, melylyel a konyhára szánt tyúkokat, csirkéket letakarva tartják s hizlalják. | |
* | |
| (tyúk-dézma) ösz. fn. Dézma v. tized adó neme, melyet hajdan a jobbágyok illető uraságaiknak a tyúkokból adni tartoztak. | |
* | |
| (tyúk-fészěk) ösz. fn. Fészek, melyben a tyúkok tojni, és csirkéket költeni szoktak. | |
* | |
| (tyúk- v. tik-fi) ösz. fn. Csirke, mely ha nőstény, jércze, ha hím, kakas a neve. Még a tyúkfi is lelapúl, midőn kányát lát. (Km.) | |
* | |
| (tyúk-galócza) ösz. fn. Növényfaj a fehér galóczák neméből; kalapja domború; lemezei tönkre futók, tönkje teli bélü; lakik erdőkben. (Agaricus gallinaceus). V. ö. GALÓCZA. | |
* | |
| (tyúk-ganaj) ösz. fn. Ganaj, mely a tyúkoktól elmegy. | |
* | |
| (tyúk-hizlaló) ösz. fn. Ki piaczra, illetőleg konyhára szánt tyúkokat kövérre etet. | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-hordó-kánya) ösz. fn. A kányák neméhez tartozó ragadozó madár, mely a csibéket pusztitja. | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-húr) ösz. fn. Növényfaj népies neve a lúdhúrok neméből; szára lecsepült, gyönge, kövér; levelei tojáskerek szívesek, ellenesek: szirmai két hasábúk; nyelei s kocsánjai prémesek. Máskép szintén népiesen: pipehúr, egérfül, tyúkbegy, árnyékszerető fű; növénytani néven: gyöngelúdhúr. (Alsine media). | |
* | |
| (tyúk-hús) ösz. fn. A tyúknak sajátnemű rostos húsa, mely hizottan, porhanyó és izletes, soványan pedig többnyire szivós és rágós. Tyúkhús, jobb annál lúdhús. (Km.) | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-hús-estve) ösz. fn. Igy nevezik Erdélyben a toroczkóiak az esketésnap előtti, menyasszony szüléinél tartatni szokott nászvacsorát, hol az új pár és rokonaik rendesen tyúkhússal és kalácscsal vendégeltetnek meg. (Gáspár János). | |
* | |
| (tyúk-hús-leves) ösz. fn. l. TYÚKLEVES. | |
* | |
| (tyúk-istálló) l. TYÚKÓL. | |
* | |
| (tyúk-kas) l. TYÚKKOSÁR. | |
* | |
| (tyúk-katrocz) l. TYÚKKETRECZ. | |
* | |
| (tyúk-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki tyúkárukkal űz. | |
* | |
| (tyúk-kereskedő) ösz. fn. Ki a tyúkárulást nagyban űzi; tyúkász. | |
* | |
| (tyúk-ketrěcz) ösz. fn. Kaliczkaforma rácsos készület, vagy kerített hely, melyben a tyúkokat összezárni vagy piaczra szállítani szokták. | |
* | |
| v. ~KOTKODÁLÁS, (tyúk-kodácsolás v. ~kodákolás stb.) ösz. fn. A tyúk ,kotkodács' hangon kiabálása, midőn megtojott. Aki a tojást szereti, a tyúk kodácsolást is szenvedje. (Km.) | |
* | |
| (tyúk-kosár) ösz. fn. Kerekfödelű s oldalnyilással ellátott kosár, melyben a tyúkok költeni szoktak, különböztetésül a födeletlen kerek lúdkosártól, a hosszukás galambkosártól stb. | |
* | |
| (tyúk-kotyogás) ösz. fn. A tyúknak koty-koty hangokon szólása. V. ö. KOTYOG. | |
* | |
| (tyúk-költés) ösz. fn. Állapot, midőn a tyúk tojásokon ül. V. ö. KÖLT, (1). | |
* | |
| (tyúk-láb-fű) ösz. fn. Molnár Albertnél (Eder kiadásában) am. ranunculus, Hahnenfusz. Alkalmasint ugyanaz, ami Diószegi-Fazekasnál népnyelven: kakasláb v. hollóláb v. boglárka; növénytani néven: boglárka szironták (ranunculus repens). | |
* | |
| (tyúk-lábtó) ösz. fn. Sajátságos szerkezetü létra, melyen a tyúkok az ülőre, vagy magasabb tyúkólba följárnak. | |
* | |
| (tyúk-laj-torja v. ~létra) l. TYÚKLÁBTÓ. | |
* | |
| (tyúk-leves) ösz. fn. Leves, melyben tyúkot főztek. A falusi lakodalmak egyik szükséges kelléke. Tyúkleves metélttel v. csiktésztával, v. laskával. | |
* | |
| (tyúk-mell) ösz. fn. A tyúknak vastag húsos melle, vagyis begye alatti tája. | |
* | |
| (tyúk-méreg) ösz. fn. Népies neve a csalmatok egyik fajának, mely szintén népiesen máskép: beléndfű, bolonditó fű, disznóbab; növénytani néven: bolonditó csalmatok (hyoscyamus niger). | |
* | |
| (tyúk v. tikmony) ösz. fn. Szabatosan véve, a tyúk nevü házi madárnak monya, azaz tojása. Több vidéken hibásan igy nevezik általán mindenféle madár tojását: lúdtyukmony, kácsatyukmony, pókatyukmony, galambtyukmony stb. oly fonák elnevezések, mint kőkeresztfa, arany vasmacska. A mely tyúkmony egyszer eltörött, nincs az a kovács, aki helyrehozza, (km.) a szüzesség elvesztéséről mondják. Tyúkmony fehére, széke, héja. Tyukmonyat ültetni kiköltés végett. Tyukmony is megáll az asztalon, ha betöröd csúcsát. (Km. Columbus tojása. Tyúkmonysült alatt, azaz, igen rövid idő alatt. Alig tartott egy tyúkmonysültig. | |
* | |
| (tyúk-nemű) ösz. mn. A tyúkok neme alá tartozó. A fogoly és fűrj tyúknemű madarak. | |
* | |
| falu Szatmár m. helyr. Tyúkod-ra, ~on, ~ról. | |
* | |
| (tyúk-ól) ösz. fn. Ól, hová éjjeli hálásra a tyúkokat bezárják, vagy melybe önként bemennek. V. ö. ÓL. | |
* | |
| (tyúk-orv) l. TYÚKTOLVAJ. | |
* | |
| (tyúk-orzás) ösz. fn. Tyúknak vagy tyúkoknak eltolvajlása, alattomos eltulajdonitása. | |
* | |
| (tyúk-os) fn. tt. tyúkos-t, tb. ~ok. Tyúkokra felvigyázó, tyúkokat nevelő cseléd. Néhutt máskép: tikos. | |
* | |
| (tyúk-öröm) l. TYÚKÖRÖMNOLÁNA. | |
* | |
| (tyúk-öröm-nolána) ösz. fn. Nolánanemű növényfaj, melynek szára lecsepűlt, levelei párosak, virága kék. A tyúkoknak igen kedves eledelök, honnan tyúköröm népies neve is. (Nolana prostrata). | |
* | |
| (tyúk-piacz) ösz. fn. Piacz, melyen tyúkokat s általán baromfiakat árulnak. | |
* | |
| l. TYÚKSZEM. 1) | |
* | |
| (tyúk-szakál) ösz. fn. E közmondatban használják: tyúkszakálra becsülni valamit, azaz felületesen, roszul. | |
* | |
| (tyúk-szedő) l. TYÚHÁSZ 2). | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-szěm). ösz. fn. Tulajdonkép a tyúk nevü madár szeme; de rendesen átv. értelemben 1) jelenti azon kemény kinövésü csomócskákat, melyek a lábujjakon, s néha a kézen is kidudorodnak, s időváltozáskor, s a lábbeli nyomására élénk fájdalmat okoznak. Nevezik tyúkseggnek is, minthogy a tyúknak öszvecsucsorodó segge végéhez hasonló. Tyúkszemére hágni valakinek, átv. ért. nagyon fájdalmas érzésében sebzeni. 2) Jelenti az öthimesek seregébe és egy anyások rendébe tartozó növénynemet; l. TIKSZĚM, 2). | |
* | |
| (tyúk-szěměs) ösz. mn. A min tyúkszem nevü keményedések nőttek. Tyúkszemes lábujjak. | |
* | |
| (tyúk-szěmü) ösz. mn. Átv. ért., rövid látásu. (Sándor I.) | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-szó) ösz. fn. 1) A tyúknak kodácsolása, vagy kotyogása, vagy kárálása. 2) Kakasszó. l. TYÚK alatt. | |
* | |
| (tyúk-taré v. ~taréj) ösz. fn. Népies neve a sárma (ornithogalum) nemü növénynek; fajai népnyelven: sárga tyúktaré, máskép: sárga madárliliom, növénytani néven: sárga sárma (ornithogalum luteum); kis tyúktaré, növénytani néven: apró sárma (orn. minimum). | |
* | |
| (tyúk~ v. tiktartó) ösz. mn. és fn. 1) A ki tyúkokat tart, vagyis tenyészt. 2) Bármiféle hely, hol tyúkokat tartanak, pl. kas, ketrecz, ól. | |
* | |
| (tyúk-tenyésztés) ösz. fn. Tyúkok szaporitása csirkék költetése által. V. ö. TYÚKTENYÉSZTŐ. | |
* | |
| (tyúktenyésztési) ösz. fn. A házi kis gazdaságnak azon ágára vonatkozó, mely tyúkok szaporitásával foglalkodik. | |
* | |
| (tyúk-tenyésztő) ösz. fn. Gazda, vagy gazdasszony, illetőleg majoros, ki tojásokból csirkéket költet, s tyúkokat szaporít. | |
* | |
| (tyúk-tetű) ösz. fn. Tetünemü féreg, mely néha ragály gyanánt a tyúkokokat meglepi és pusztitja. | |
* | |
| (tyúk-tized) ösz. fn. l. TYÚKDÉZMA. | |
* | |
| (tyúk-tojás) ösz. fn. l. TYÚKMONY. | |
* | |
| (tyúk-toll) ösz. fn. A tyúk mezét alkotó tollak. | |
* | |
| (tyúk-tolvaj) ösz. fn. Tolvaj, ki másnak tyúkját v. tyúkjait ellopja. Átv. tréfás ért. kisebb tolvaj vagy gonosztevő; máskép: csirkefogó. | |
* | |
| (tyúk-udvar) ösz. fn. Udvar, majorudvar, melyben tyúkokat tartani, nevelni, szaporítani szoktak; továbbá oly piaczi ház, melynek udvarán tyúkokat, csirkéket árulnak. | |
* | |
| (tyuk-ülő) ösz. fn. Keresztfák az ólban, vagy kocsiszínben, házpadláson, melyeken a tyukok éjjelenként ülni, és alunni szoktak; máskép: kakasülő. Tréfásan igy nevezik a szinházak legmagasabb karzatát. | |
* | |
| (tyúk-ültetés) ösz. fn. Majorosnők foglalatossága, midőn a megkotlott tyúkokat tojásokra ültetik, hogy kiköltsék. | |
* | |
| (tyúk-ültető) ösz. mn. 1) Aki tyúkot ültet. 2) Kosár, helyiség, melyben tyúkokat ültetnek. 3) Gúnyosan igy nevezik az asszonyi dolgokkal pepecselő férfit, máskép: asszonyférfi, katuska. | |
* | |
| (tyúk~ v. tikvásár) ösz. fn. Vásár, illetőleg piacz, melyen tyúkokat, csibéket árulnak és vesznek. | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-verő) ösz. fn. Ezelőtt több helyeken divatozott, de már lassan avulni kezdő néplakodalmi mulatság, midőn a fiatal násznép a lakodalom másod vagy harmad napján zeneszóval a helységet bejárja, mely alkalommal dorong végére kötött tyúkot, vagy kakast visznek magukkal, és valamely kitűzött helyen megállapodván egyik vőfélnek szemeit bekötik, s kardot adnak kezébe, hogy a tyúk nyakát levágja. Ez sajátnemű zeneszó mellett szokott történni, melyet tyúkverő nótá-nak hivtak v. hívnak. Tyukverőt járni. | |
* | |
| (tyúk-verős) ösz. mn. Tyúkverővel összekötött; tyúkverőben részvevő. Tyúkverős mulatság. Tyúkverős lakodalmi nép. | |
* | |
| (tyúk~ v. tik-verőz) ösz. önh. Tyúkverőféle lakodalmi vigságban mulatja magát v. mulatják magokat. V. ö. TYÚKVERŐ. | |
* | |
| falu Marmaros m.; helyr. Tyuská-ra, ~n, ~ról. | |
* | |
| (tyu-tyu) iker. szó, melylyel a tyukokat hivogatni szokták; máskép: pipi! | |
* | |
| l. a TY betü alatt. | |
* | |
| igen nagy csodálkozást, de egyszersmind némi kételyt kifejező indulatszó. Tyűh! teringettét, beh jó dolgunk lesz! Tyűh! fele sem tréfa. | |
* | |
| tájdivatosan am. tűkör; l. ezt.
| |