*N.[*]

*N
kisded alakban n, huszonkettedik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenötödik, kiejtve: en. Hangszervileg legközelebb rokonai az m mint orrhang, innen nevet, régen: mevet, nedves, tájdivatosan: medves; és l mint nyelvhang; innen nám = lám, gyanánt, régiesen: gyalánt, onnan, régiesen: onnal. T. i. az n is részint orr-, részint nyelvhangnak tekinthető. A magyar nyelvben is, leginkább közvetlen a k és g torokhangok előtt álló n kimondásában a nyelv mint szerv vagy épen nem, vagy csak alig veszen részt, pl. hang, peng szókban; de más esetekben többé-kevésbé a nyelv is megmozdúl illetőleg a felső inyhez ér. Magában az n-et mint orrhangot úgy tüntethetjük elé, ha amidőn m-et akarunk ejteni, ajkainkat nyitva hagyjuk. V. ö. M. - A szanszkritban a torok-, iny-, nyelv- és fogbetük sorában, illetőleg azok előtt, az n hangnak mind külön jegye van; s ezeken kivül van még egy anszvara (= utánhangzó) nevü jegy, melynek némely nyelvészek pl. Boller szerént szintén n hang felel meg. Mint szók elején hangzó betű a) Oly szókban fordúl elé, az m hanggal is rokonságánál fogva, melyek a magasság, fenség, emeltség fogalma alá vonhatók, mint: nagy, nád, nap, negéd, nevel, nő és származékaik, s e tekintetben egyezik velők a felszinre vonatkozó on, ěn, ön rag, mely az i, u, ü végzetü tőszók után egyszerüen n, pl. tepszi-n, kapu-n, gyürü-n, s rokonai a fel jelentésü hellen ana, német an, szláv na, nad, továbbá a nagyságra vonatkozó régies magyar ne vagy nye, ma: nyi. Mellékfogalomban, mint általán nagyobbodásra, terjedésre vonatkozók, rokonok a nő, né, nem, nemz, nevel, nevendék. Ide tartoznak azon indulatszók, melyek figyelmeztetnek és biztatnak valamire, mint ni! és no! honnan mindkettőnek származékai felható ragu neveket vonzanak, mint: hegyre, égre néz; nosza rajta! munkára, menésre nógatni. b) Mint nyelvhang vagyis nyelvmozgatás által képzett folyékony hang, mozgékonyság fogalmát fejezi ki a ned, mint folyó testet jelentő szóban, melyből nedü, nedv, nedves, neder, nedencze, vastaghangon nad, nadály, nadár, nátha származnak. De megjegyzendő, hogy a ned és származékai m változattal is divatoztak részint ma is divatoznak: med, meder, medves, medencze. A nevet szó a régieknél: mevet, úgy látszik az ajkak mozgására is vonatkozik, tehát alakutánzó szó. Mint nyelvhangból magyarázható, hogy az n és l mint rokonszervóü folyékony hangok, némely szókban szintén fölcserélődnek, pl. a föntebbieken kivül: négely, légely; Nandor, Landor; nódul, lódúl, ne! le!; sün, sül (disznó). c) Némely idegen eredetü kölcsönzött szókban átalakult m, mint: mespilum nespolya, mandragora nadragulya, madra nádra. d) Előtét a Náni, Nanicza, (Anicza), nincs (incs) szókban. e) Eredeti indulathang a hivó ne! az adó ne, nesze, neh, a tiltó, tagadó ne, nem, a fáradt nyögést jelentő nehez szókban.
Az n kezdetü gyökök száma, minden árnyalataikkal együtt, mintegy harmincz; ellenben az n végzetűeké nyolczvannál több, melyek közől sok önálló, mint; bán, csen, fen, fon, jön, gyón, ken, men, szán, szün, tün, van, von, ún igék; én, in, őn (hal), bűn, csin, fan, hon, kan, szén, szin nevek; továbbá egyszerü hangutánzó gyökök: bon-g, don-g, dön-g, csěn-g, pěn-g, kon-g, ren-g, zěn-g, zson-g stb.

*~N (1)
középképző, több og, ěg, ög képzésü gyakorlatos igében, mint: bús-ong, boly-ong, csap-ong, hajl-ong, szor-ong, tol-ong, zsib-ong, fětr-ěng, ker-ěng, ter-ěng, gyül-öng, stb. s mint olyan az illető igéknek némi nyomatosságot, vagy nagyobb tartósságot és hatályt kölcsönöz.

*~N (2)
részint névképző, részint némely neveknél s határozóknál toldalékul szolgál, segédhangzóval: an v. án, on, en, ön, pl. józ-an, foszl-án, kaj-án, az-on, ez-ěn, újd-on, zord-on, öz-ön, kicsi-n, stb. l. Előbeszéd; 142 l. és ~AN, (3).

*~N (3)
önhangzókkal: ~an, ~en, önható igék képzője; l. ~AN, (1).

*~N (4)
igehatározók képzője; példák egyszerü n-nel: ben-n, hon-n, hü-n, késő-n stb. lásd ~AN, (4)

*~N (5)
névmódosító rag; l. ~ÉN, (3).

*~N (6)
igerag; l. ~ÉN, (1).

*~N (7)
toldalékhang némely igéknél; lásd ~ÉN, (2).

*~N (8)
számneveknél, mintegy határozói alakban gyüszámot vagy többest alkot; l. ~AN, (5).

*NA
indulatszó, mely csak tájszokásilag divatozik a szokott no helyett. l. NO.

*~NA (1)
képző némely kétes magyar szókban, mint: ak-na, daj-na, mál-na, gerez-na, pár-na.

*~NA (2)
magas hangon: ~NE, igerag, mely óhajtó módot alkot, mint: vár-na, kér-ne, mely a többi személyekben a személyragokkal egybeolvad, pl. várnék = vár-na-ek, várnál = vár-na-al, vár-nánk = vár-na-unk, várnátok = vár-na-atok,várnának, = vár-na-onak; továbbá a tárgyi ragozásban: vár-nám = vár-na-am v. vár-na-i-am, várnád = várna-ad v. vár-na-i-ad, várná = vár-na-a (régiesen várnája = vár-na-i-a), várnók = vár-na-uk v. várna-i-uk (régiesen: vár-na-juk v. vár-no-jok), várnátok = vár-na-atok, várnák = vár-na-ak (régiesen várnájok = vár-na-i-ok); l. ~A (4); így az iker igeragozásban is válnék = vál-na-ik, kéretnék = kéretne-ik stb. Néha könnyebb kiejtés végett, kivált két mássalhangzó után még egy önhangzót (a v. e) veszen maga elébe, pl. mond-a-na, küld-e-ne, állit-a-na v. állít-na stb. Alig lehet kétség, hogy ezen rag egészen a na v. no indulatszó, mit Révay is megérint. Egyébiránt eléjön a cseremisz nyelvben is pl. tul-ne-m jönnék), tďl-ne-m (fizetnék) a finnben pedig mint kapcsoló mód jellembetűje: sano-ne-en (szóljak. Fábián István).

*NÁBRÁD
falu Szatmár m.; helyr. Nábrád-ra ~on, ~ról.

*NACZA
női kn. tt. Naczát. Az Anna névnek kicsinyítő módosulata; máskép: Anicza, Nanicza, Náni, Nánika, Ánikó.

*NÁCZA
női kn. tt. Náczát. Ignatia.

*NÁCZI
Ignácz férfi kn. kicsinyzője; tt. Náczát. Lásd IGNÁCZ.

*NAD
elavult vagy elvont gyök, melyből nadály és nadár származékok erednek. Megfelel neki a vékonyhangu ned, miszerént nadály am. nedély azaz nedben élő vagy nedszivó, honnan tájdivatosan nadályodzik is ered, mely am. nedüt ereszt; továbbá nadár is am. nedár, t. i. a megellett baromtól elfolyó nedvesség. Valószinüleg ide tartozik a Fehérvármegyei helység Nadap neve is: Ned-ap hely, hol a Sárvíz nedve leapadt. Az orrnak beteges nedvfolyását jelentő nátha is eredetileg nadha azaz nedhe. - A nad gyökkel megegyezik a német nass, régi német naz, melyből netzen am. áztatni, nedvesíteni, továbbá a latin madeo, madidus, melyeknek közvetlenül, és vékonyhangon a magyar med, medves felel meg. Finn nyelven neidet am. nedv, näivä am. nedves, mäivä am. nedvréteg a fákban. - Az arabban am. aqua scatnit, aquam ex se emisit.
A szanszkritban nisz gyök szintén nedvesítést jelent. Így jönnek öszve a különböző családu nyelvekben a mad, naad, nass, näivä, mäivä, és a med, ned, netzen, nisz rokonhangu és egyértelmü szók.

*NÁD
fn. tt. nád-at, harm. szr. ~ja, kicsiny nádacska. Diószegi szerént a polyvás füvek seregéből való növénynem. 1) Fedő v. közönséges vízi nád, melynek bugája tág, puha, szára hoszszu. (Arundo phragmitis). Egyenes, mint a nád. A nád sem indúl szél nélkül. (Km.). Nádat vágni, aratni. Náddal födni a házat. Illa, berek, nádak, erek (km.), azaz mindenféle rejtekhely; hibásan: nád a kert (Erdélyi János Magyar közmondások könyve). Nád ütötte agyon az urát, v. férjét (km.), azaz férj nélkül lett anya. Gyarló az ember, mint az érett nádszál. (Km.). Könnyü a nádból sípolni. (Km.). Nádhoz támaszkodni. (Km.).
"Ég a kunyhó, ropog a nád."
Népd.
"Egyenes vagy mint a nád,
Nekem nevelt az anyád."
Népd.
2) Lenge v. homoki nád, rövidebb száru, bugájának ágai öszveállók, levelei begöngyölödtek, tűhegyük. (Arundo arenaria). 3) Pántlika nád, melynek bugája fűzérszabásu, levelei, különösen a kertinek, tarka csíkosak, pántlikásak (arundo colorata); köznéven pántlikafű. 4) Siskanád (arundo epigejos). 5) Fiókos nád (arundo calamagrostis). A magyar nevezet után ide számlálhatók még: 6) A czukornád, keleti és nyugoti Indiában otthonos növény, melynek nedvéből készítik az ismeretes nádmézet, vagy nádczukrot. (Saccharum). 7) Bambusznád, melynek czukra igen nagy becsü, szárából pedig botok készíttetnek. (Arundo bambos, v. bambusa arundinacea). A honi nádak bugájit néhutt nádczimer-nek, másutt, nevezetesen alsó Csalóközben, ballá-nak mondják. Gönczy Pálnál ifjabb füvészek után a calamagrostis a nemi növény, melyet ő nádtippan-nak nevez, s ez alá tartoznak a fiókos nádtippan (cal. lanceodata), parti n. (c. litorea), siska n. (c. epigejos) és erdei n. (c. sylvatica). Ugyanitt a pántlikanád neve: pántlika polyvacsukk (phaleris arundinacea), s a polyvacsukk neme alá tartozik.
Mi a nád eredeti értelmét illeti, valószinü, hogy a magyar e növény elnevezésében azon tulajdonságát vette tekintetbe, melynél fogva az a rokonnemü bugás füvek között legnagyobb, legmagasabb, miszerint a nád rokon volna a nagy szóval, mi annál hihetőbb, hogy a gy hang a szók végén többször nem egyéb, mint lágyított d, pl. szelígy, szelid; ürügy, tájdivatosan ürüd; Somogy, Somod, Szilágy Szilád stb. Egy 1559-iki levélben kétszer is eléjön: "Nádorispán uram ő nadsága." (Szalay Á. 400 m. levél); és Nádszeg helynév is máskép Nagyszeg (Pozsony vármegyében). Ezen alapfogalom látszik rejleni az arundo és arbor szókban. Ellenben a német Rohr Adelung szerint a rühren (mozog, leng, inog), a szláv terszt, trszt, traszit (remeg) szókkal vannak fogalmi rokonságban, s a nádnak lengeteg ingatag természetét fejezik ki. Persául Beregszászi szerént naj.

*NADAB
falu Arad m.; helyr. Nadab-ra, ~on, ~ról.

*NADABULA
falu Gömör m. helyr. Nadabulára, ~n, ~ról.

*NADÁJ
l. NADÁLY.

*NÁDAL
(nád-al) áth. m. nádal-t. 1) Valamit náddal kerít, vagy föd. Házat, ólat, pajtát nádalni. Körülnádalni a kertet, a juhaklot. 2) Felhasított nádszárral told valamit, pl. midőn a hordó dongái közé csipteti, mit leginkább úgynevezett pintérkákával tesznek a kádárok. 3) Innen vagy átv. ért. vasat, szántóvasat nádalni am. egy darab vasat hozzá forrasztani s megtoldani, mint t. i. ezt a kádárok a valóságos náddal teszik; vagy pedig itt valósággal a nádnak eredeti ,nagy' értelme rejlik s am. nagyol, t. i. hozzátoldással nagyobbít, aminthogy ez másképen, eredetéhez is közelebb: nádol. 4) Náddal megver valakit. 5) Önhatólag am. nádat vág, nádat gyűjt. A község nádasában minden lakosnak szabad nádalnia. Akkor szoktak nádalni, ha befagyott a víz.

*NÁDALÁS
(nád-al-ás) fn. tt. nádalás-t, tb. ~ok, harm, szr. ~a. 1) Náddal való födés, kerítés, behúzás. 2) Nádvágás, nádgyüjtés. Felszabadítani a nádalást. 3) Valamely elkopott vas szerszámnak, nevezetesen szántóvasnak megtoldása. Nádalásért fizetni a kovácsnak. V. ö. NÁDAL.

*NADALBESTY
falu Arad m.; helyr. Nadalbesty-re, ~ěn, ~ről.

*NÁDALJA
l. NÁDALLYA.

*NÁDALÓ
(nád-al-ó) mn. és fn. tt, nádaló-t. 1) Aki valamit náddal föd, kerít, máskép: nádazó. 2) Aki nádat vág. 3) Aki valamely kopott vas szerszámot darabvassal megtold, s megaczéloz, nádoló. V. ö. NÁDAL.

*NÁDALLYA
HORVÁT~, MAGYAR~, faluk Vas m.; helyr. Nádallyá-ra, ~n, ~ról.

*NADÁLY
(nad- v. ned-ály) fn. tt. nadály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hosszukás, gömbölyü testü vizi pondró, mely az emberek s más állatok testéhez ragad, hogy véröket szívja. Máskép: piócza. Minthogy e pondrónak kitűnő sajátsága a vérszopás, innen vette neveit is, miszerint piócza am. iócza, ivócza, mint ityó pityó, ityókos pityókos, ityi pityi; hasonlóan nadály am. nedély, a ned gyöktől. V. ö. NAD. Átv. ért. nadálynak mondunk oly embert, ki másnak vagyonán élődik: vagy aki más vagyonát uzsorával vagy egyéb módon. mint a nadály a vért, kiszívja, mást vagyonából kipusztít.

*NADÁLYFÜ
(nadály-fü), l. NADÁLYTŐ.

*NADÁLYODZÁS
(nad-ály-od-z-ás) fn. tt. nadályodzás-t, tb. ~ok. l. NADÁRZÁS.

*NADÁLYODZIK
(nad-ály-od-z-ik) k. m. nadályodz-tam, ~tál, ~ott; htn. ~ni v. ~ani. Lugossy J. szerént fertőmelléki szó. l. NADÁRZIK.

*NADÁLYOS
(nad-ály-os) mn. tt. nadályos-t v. ~at, tb. ~ak. Nadályokkal bővelkedő, megrakott, vagy kereskedő. Nadályos tavak. Nadályos üvegek.

*NADÁLYOZ
(nad-ály-oz) áth. m. nadályoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valakinek testére nadályokat rak, hogy vérét megszívják. Fejszédülés ellen nadályozni valakit. Szokottabban: pióczáz.

*NADÁLYOZÁS
(nad-ály-oz-ás) fn. tt. nadályozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által valakit nadályoznak. Bizonyos betegségek ellen nadályozást ajánlani, rendelni. Szokottabb népnyelven pióczázás.

*NADÁLYTŐ
(nadály-tő) ösz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje öthasábu, bokrétájának torka felfuvódott, szája ötfogu, torka be van zárva, magva négy. (Symphytum). Fajai: fekete, gumós, négylevelü nadálytő.

*NADÁNTELEK
falu Bihar m.; helyr. ~telekre, ~ěn, ~ről.

*NADAP
falu Fehér m.; helyr. Nadap-ra, ~on, ~ról.

*NADÁR
(nad- v. ned-ár) fn. tt. nadár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Azon viznemü nedvesség, mely a megellett vagy megszült nősténytől elfoly. Vékony hangon ejtve: ned-ár, t. i. nednek árja, folyása, bősége. V. ö. NAD.

*NÁDARATÓ
(nád-arató) ösz. fn. Személy, ki nádat arat, ki a lábon álló nádat levágja, máskép nádaló.

*NADÁRZÁS
(ned-ár-oz-ás) fn. tt. nadárzás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn a tehén nadárzik. V. ö. NADÁRZIK.

*NADÁRZIK
(ned-ár-oz-ik) k. m. nadárz-ott, htn. ~ani. Nedüt ereszt a tehén, borjazása közeledtén. Máskép; nadályodzik; Fertőmelléki szó. (Lugossy József).

*NÁDAS (1)
(nád-as) mn. tt. nádas-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Náddal benőtt, nádat termő. Nádas tavak, erek, völgyek. 2) Náddal födött, kerített, bevont. Nádas házak, aklok. Nádas kertek.

*NÁDAS (2)
fn. tt. nádas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Nádból álló sürüség, náderdő. Elbujni a nádasba. A nádasok cserekléjét tavaszszal elégetni. A nádasban vadászni. E nevet több helység viseli, a Nádasd és Nádaska származékaival együtt.

*NÁDAS (3)
faluk Arad, Hont, Liptó, Pozson, puszták Fehér és Nógrád m.; MÉLY~, falu Temes m.; helyr. Nádas-ra, ~on, ~ról.

*NÁDASD
faluk Abauj, Baranya, Borsod, Pozsony, Soprony, Vas m., puszta Somogy m., HADAD~, OLÁH~, faluk Közép-Szolnokm,; helyr. Nádasd-ra, ~on, ~ról.

*NÁDASD-LADÁNY
falu Fehér m.; helyr. ~Ladány-ba, ~ban, ~ból.

*NÁDASKA
faluk Abauj és Torna m.: helyr. Nádaská-ra, ~n, ~ról.

*NÁDASKÚT
puszta Nyitra m.; helyr. ~kút~ra, ~on, ~ról.

*NÁDASLAK
puszta Pozsony m.; helyr. ~lakra, ~on, ~ról.

*NÁDASODÁS
(nád-as-od-ás) fn. tt. nádasodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapota valamely térnek, midőn nádassá kezd lenni.

*NÁDASODIK
(nád-as-od-ik) k. m. nádasodtam, ~tál, ~ott. Benövi a nád, el kezd nádassá lenni. Az elhagyott völgyi rétek a vizek, erek mentében megnádasodnak.

*NÁDAZ
(nád-az) áth. m. nádaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Náddal föd, takar, vagy behúz. Nádazni a háztetőt. Nádazni a gerendázatot. Továbbá valamely bútort, pl. széket, pamlagot náddal befon; valamely falat, felső padlatot, hogy jobban megálljon rajta a vakolat, náddal berak stb. Néha am. töredéknáddal begazoz. A nádverők benádazzák a ház környékét.

*NÁDAZÁS
(nád-az-ás) fn. tt. nádazás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Valamely épületnek vagy térnek náddal való befödése. A nádazás kevesebbe, kerül, mint a zsindelyezés vagy cserepezés.

*NÁDAZAT
(nád-az-at) fn. tt. nádazatot. Öszves nádkészülék, pl. a háztetőn, valamely bútoron, a szoba falán, felső padolatán.

*NÁDBEREK
(nád-berek) ösz. fn. Berek, mely egészben vagy nagyrészint nádasból, vagy nádasokból áll.

*NÁDBOT
(nád-bot) ösz. fn. Indiai czukornád szárából készített bot.

*NÁDBOTIKÓ
(nád-botikó) ösz. fn. Népies neve a ,gyékény' (typha) nemü növénynek; máskép szintén népiesen: kákabot, buzogánysás.

*NÁDBUZOGÁNY
(nád-buzogány) ösz. fn. Tulajdonképen, egy kákafajnak buzogányalaku bugás szára.

*NÁDCSIKOLY
(nád-csikoly) ösz. fn. A nád sarja, hajtása.

*NÁDERDŐ
(nád-erdő) ösz. fn. Nagyobb terjedelmü nádas. Sürű, mint a náderdő. (Km.).

*NÁDFAL
(nád-fal) ösz. fn. Nádból csinált kerítés. Nádfallal keríteni a juhaklot. A halfogó vejészek nádfalai. Nádfala volt, elégett.

*NÁDFALVA
falu Zaránd m.; helyr. ~falvára, ~n, ~ról.

*NÁDFĚDÉL
v. ~FÖDÉL, (nád-fědél) ösz. fn. Nádból csinált fedél, háztető. Mezei lakok, aklok, ólak nádfedele. A nádfedélbe könnyen belekap a tűz.

*NÁDFĚDELES v. ~FÖDELES
(nád-fědeles) ösz. mn. Náddal fedett, tetőzött. Nádfedeles majorházak.

*NÁDFEJ v. NÁDFŐ
falu Sáros m.; helyr. Nadfej-re, ~ěn, ~ről, v. Nádfő-n, ~re, ~ről.

*NÁDFONADÉK
(nád fonadék) l. NÁDFONAT.

*NÁDFONAT
(nád-fonat) ösz. fn. Általán mű, melyet hasított nádszárból szőnek; fonnak, pl. kosár, szék, kas, spanyolfal, szőnyeg, stb.

*NÁDFÖDÉL
l. NÁDFĚDÉL.

*NÁDHAJLÉK
(nád-hajlék) ösz. fn. Nádból épített szegényes, vagy ideiglenes mezei lak, kunyhó, pl. a halásztanyákon, a pusztákon. Csőszök, gulyások nádhajléka.

*NÁDI
(nád-i) mn. tt. nádi-t, tb. ~ak. Ami nád között terem, vagy lakik. Nádi füvek. Nádi béka, nádi gém v. bika azaz bölönbika, nádi kigyó, nádityúk, nádi veréb. Okos, mint a nádi veréb, amit nappal sz~rik, éjjel megeszi. (Km.).

*NÁDIKA
(nád-i-ka) fn. tt. nádikát. Nádasokban tanyázó kis madárfaj a verebek neméből.

*NÁDKERÍTÉS
(nád-kerítés) ösz. fn. Kerítés nádból, nádfalból.

*NÁDKÉVE
(nád-kéve) ösz. fn. Kéve, melybe a learatott nádat kötik. A sáros utat nádkévékkel feltölteni.

*NÁDKOPÓ
(nád-kopó) ösz. fn. Győr megyében am. nádtarló, mintegy kopasztott nád.

*NÁDKÖTÉS
(nád-kötés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valaki nádat csomóba köt. 2) A nádverőknél maroknyi csomónád, melyet födelezéskor egyenként kötnek föl.

*NÁDKUNYHÓ
(nád-kunyhó) ösz. fn. Nádból épített kunyhó, különösen a csőszök, halászok, pásztorok stb. kunyhója.

*NÁDKÚP
(nád-kúp) ösz. fn. Kúp, melybe a learatott, és kévékbe kötözött nádat öszverakják, mely ha kisebbféle, nápkupacz a neve: Máskép: gesztencze.

*NÁDKUPACZ
l. NÁDKÚP alatt.

*NÁDKÚT
falu Vas m.; helyr. ~kútra, ~on, ~ról.

*NADLÁNY
falu Nyitra m.; helyr. Nadlány-ba, ~ban, ~ból.

*NÁDLÁS
(nád-ol-ás) fn. tt. nádlás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Nádaratás, nádvágás. Szabad nádlás.

*NÁDMÉZ
(nád-méz) ösz. fn. Czukor, melyet az úgynevezett indiai czukornád nedvéből készítenek. Régi szó, midőn még csak nádból készítettek czukrot. "Megi hagytam Marthon deáknak, hogy nádmézet is vegyen." (Levél 1554-ből. Szalay Á. 400 m. l.). "Annyi már az a kegyelmetek diffidentiája, hogy a nádméz is méregnek látszik. (Gr. Eszterházy M. nádor levele Lónyai Zsigmondhoz. 1644.). Erdélyben, különösen a székelyeknél, ma is így hívnak mindenféle czukrot. Így nevezhetni azon mézet is, melyet a vad méhek az épületek nádüregeibe raknak le.

*NÁDMÉZEL
(nád-mézel) ösz. áth. l. NÁDMÉZEZ.

*NÁDMÉZES
(nád-mézes) ösz. mn. Nádmézzel hintett, készített, fűszerezett, édesített. Nádmézes sütemények. Nádmézes kávé, mondola. V. ö. NÁDMÉZ.

*NÁDMÉZEZ
(nád-mézez) ösz. áth. Nádmézzel behint, készít, édesít. A mákos tésztát nádmézezni. Kávét, theát nádmézezni. V. ö. NÁDMÉZ.

*NÁDMÉZFŐZÉS
(nád-méz-főzés) ösz. fn. Főzés, mely által a czukorból vagy czukorrépából stb. a mézes nedvet, czukoranyagot kivonják.

*NÁDMÉZFŐZŐ
(nád-méz-főző) ösz. fn. Személy, illetőleg gyáros, ki nádmézet főz, czukorgyáros. V. ö. NÁDMÉZFŐZÉS.

*NÁDMÉZSÜVEG
(nád-méz-süveg) ösz. fn. Czukornád nedvéből való, és csúcsos süvegformára idomított tömörczukor. Széles ért. süveggé alakított akármiféle anyagból főzött czukor.

*NÁDMÉZSZELENCZE
(nád-méz-szelencze) ösz. fn. Széles ért, czukortartó szelencze.

*NÁDMÉZSZESZ
(nád-méz-szesz) ösz. fn. Úgynevezett rum, melyet, ha valódi akar lenni, czukornád nedvéből, vagy igazi nádméz hulladékaiból készítenek.

*NÁDMÉZSZÖRP
(nád-méz-szörp) ösz. fn. 1) Szoros ért. nádmézből készített szörp. 2) Széles értelemben akármily czukorszörp.

*NÁDMÉZTERMELÉS vagy TERMESZTÉS
(nád-méz-termelés v. termesztés) ösz. fn. Úgynevezett czukornádnak tenyésztése, és annak nedvéből való czukorkészítés.

*NÁDMÉZTERMELŐ vagy ~TERMESZTŐ
(nád-méz-termelő v. ~termesztő) ösz. fn. Személy ki nádmézet termeszt, különösen nyugotindiai gyarmatos, ki czukornád termesztésével foglalkodik, s annak nedvéből czukoranyagot készit.

*NÁDMÉZTISZTÍTÁS
(nád-méz-tisztítás) ösz. fn. A nyersen kiállított czukoranyagnak finomítása, mi égetett csontliszttel eszközöltetik.

*NÁDOL
(nád-ol) áth. l. NÁDAL 3).

*NÁDOR
fn. tt. nádor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hazánkban 1848-ig a törvényhozási és közigazgatási téren legfőbb méltóságu személy, a királynak az országból távollétében helytartója, a nemesi fölkelésekben az ország főkapitánya, a fejedelem és nemzet közti vitás kérdésekben közbenjáró stb. Eleinte, mint az ősi oklevelekből gyanítható, a királynak csupán fő udvaritisztje volt, de idővel, kivált a szabad királyválasztási időszak alatt, tekintete nagyra emelkedett, s a legfőbb politikai, törvényi és katonai méltóságokat egyesítette személyében.
E szónak eredetéről különbözők a vélemények. Nagy János az arab szóval rokonítja, mely am. inclytus, illustris vir, Podhorszky Lajos pedig a japan nadori szóval hozza viszonyba, mely szerénte am. békebiró. Kállay Ferencz a japáni császárok ,nadairi' és ,nadarsin' nevével hozza kapcsolatba. Mielőtt tovább mennénk, megjegyzendő mindenek előtt, hogy ezen főmeltóság teljes neve régebben tulajdonkép ,nádorispán' (néha: nándorispán) volt, s Timon, Dankovszky, és Sándor István azt a tót "nadvor zsupán"-tól származtatják. Orosz Ferencz, Perger János és többek szerént am. ,nagyúr ispán', azaz nem ,nagyúr ispánja' mintha t. i. a fejedelem ispánja volt volna, mert nálunk a fejedelmet nem hivták nagyúrnak, hanem ő maga nagyúr mint ispán t. i. az ispánok (megyei ispánok) között a főúr, tehát nagyúr-ispán am. főúrispán; t. i. a régi időben fő- és alispánok nem voltak, hanem csak ispánok. Frank Vilmos, "A nádori és országbirói hivatal eredete" czímü pályamüvében (Pest, 1863) legvalószinűbbnek találja Német J. által már 1839-ben nyilvánított és okadatolt azon véleményét, mely szerint ,nádorispán' ,nagy udvari ispán'-ból vette öszvehuzás utján eredetét, és szószerinti fordítása a ,magnus comes palatinus'-nak. T. i. Sz. István és utódai udvarukban két főtisztet tartottak, kiknek egyikét ,comes palatinus', masikát ,comes curialis' néven nevezték az akkori diplomatiai latin nyelven. Minthogy pedig a ,comes' a régieknél am. ,ispán' pl. ,comes parochianus' vármegye (fő)ispánja, a ,palatinus' pedig am. palotai vagy udvari, ennél fogva a comes palatinust udvari ispánnak nevezték el őseink. De minthogy továbbá a ,comes curialis' is mint külön hatóságu udvari tiszt szószerént magyarra fordítva szintén ,udvari ispán': megkülönböztetés végett a ,comes palatinus'-t jelentő udvari ispánt, nagy udvari ispánnak, a ,curialis comes'-t pedig egyszerüen ,udvari ispán'-nak nevezték. Végre a ,nagy udvari ispán' öszvehúzva lett ,nádorispán' s még rövidebben ,nádor.' Hogy magyar értelmezéssel, melyet eldobni semmi okunk nincs, az első részben mindenesetre ,nagy' rejlik, abból látszik bizonyosnak, mert némely régi nyelvemlékeinkben épen e szónál d helyett g is fordúl elé. "En nagyryspan (= nagirispán) uramnak leginagyobban amiben tudok szolgálnom, mindenkoron ketteles (= köteles) szolgája vagyok." (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.). Ime itt (a g gy-nek vétetvén, mint számtalanszor a régieknél) már csak egyetlenegy betü különbség van a ,nagyúrispán' és ,nagirispán' (vagy ottani irásmóddal: ,nagyryspan') között. Ezen levelekben sokszor olvasható ,nádrispán' is. Egy levél czimzetén pedig (1560-ból) nádorispi áll. - Hasonló módon változott által ,naddélig' szóban (a Nádor-codexben) a gy szintén d-vé, e helyett nagy délig. "Hanem valamint naddéligh imádkozik vala" ,Nagyság' is egy 1559-iki levélben többször nadság. "Nádorispán uram ő nadsága," (Szalay Á. 400 m. l.).

*NÁDORI
(nádor-i) mn. tt. nádori-t, tb. ~ak. Nádort illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Nádori méltóság. Nádori elnökség, közbenjárás, kinevezés. Nádori hivatal, törvényszék. V. ö. NÁDOR.

*NÁDORISPÁN
(nádor-ispán); NÁDORISPÁNSÁG, (nádor-ispánság) l. NÁDOR, NÁDORSÁG.

*NÁDORSÁG
(nádor-ság) fn. tt. nádorság-ot, harm. szr. ~a. Nádóri méltóság. Nádorságra emeltetni. Nádorságot viselni.

*NÁDORSZÉK
v. NÁDORI SZÉK, (nádor-szék) ösz. fn. A kunok és jászok ügyeiben ítélő néhai legfőbb törvényszék, melynek főbirája, illetőleg elnöke az ország nádora volt.

*NÁDPÁHOL
(nád-páhol) ösz. áth. Valakit nádbottal páhol, dönget, ver. Innen átv. szélesb ért.
akármiféle bottal, vagy ütúeszközzel megpufogat. Máskép: náspágol.

*NÁDPÁLCZA
(nád-pálcza) ösz. fn. Indiai nádszárból való pálcza. Nyalka leány, apácza, rongyos nadrág, nádpálcza (km.), mondatik öszve nem illő dolgokról.

*NÁDPÁLCZÁZ
(nád-pálczáz) ösz. áth. Nádpálczával ütöget, megver valakit, máskép: nádpáhol, náspágol.

*NÁDPARIPA
(nád-paripa) ösz. fn. Nádszál, melyet a játszó gyermekek lábaik közé vesznek, s mintha paripa volna, ugrándoznak vele. Innen átv. ért. nádparipára ülni, nádparipán nyargalni, am. magát bizonyos tekintetben nagynak képzelni, képzelt nagyságban élni; továbbá, valamely eszmébe különösen beleszeretni, s eszét, beszédét szüntelen azon jártatni.

*NÁDPATAK
erdélyi falu Sink székben; helyr. ~patak-ra, ~on, ~ról.

*NÁDPIH
(nád-pih) ösz. fn. Pih vagy pehely némely nádfajokon.

*NÁDRA
fn. tt. nádrát. A latin mater vagyis matrix, talán közelebbről az olasz madre után módosúlt szó, máskép: mádra. Magyarosan l. MÉH (2), és MÉHANYA.

*NÁDRADÜH
(nádra-düh) ösz. fn. l. MÉHDÜH.

*NÁDRAFŰ
(nádra-fű) ösz. fn. l. NÁDRAPÁRTAMAG.

*NADRAG
falu és bányászgyarmat Krassó m.; helyr. Nadrag-ra, ~on, ~ról.

*NADRÁG
fn. tt. nadrág-ot, harm. szr. ~ja v. ~a. Széles ért. lábszárakra való kétszáru ruha, mely a deréktól vagy csipőtől kezdve a hast és fart betakarja, s vagy csak térdig nyúlik alá, mint az eredeti német nadrág, vagy bokáig lemegy, mint a magyar szabásu. Szoros magyar jelentéssel azon lábszárra való, melyet a gatya fölé húznak. Posztóból, bőrből, szőrkelméből való nadrág. Irhás nadrág, melynek felső része irhával volt behúzva, s már alig van divatban. Kittölnadrág, csallóköziesen elrontott kiejtéssel küttyünadrág, kittölös durva vászonból, gúnyosan kukoriczanadrág, talán azért, mert némely vidéken különösen akkor viselik, midőn kukoriczakórót vágnak. Lovagló nadrág, végig gombos oldalakkal, s a lábak között megbőrözve, Salavárdi nadrág, régi spanyolos vagy olaszos nadrág, félczombig érő, bő szárakkal, ez volt eredetileg a lovaglók nadrágja. Tányéros nadrág, magyar szabásu, feszesen a farhoz álló ülepü. Isten hozzád már ezután szép tányéros nadrág, karmazsinból varrott csizma, többé hazánk nem lát. (Állítólag Horvát Ádám gúnydalából). Szíjas nadrág. Szarvasbőr nadrág. Bugyogó (német, török) nadrág. Hosszú (franczia) nadrág. Vörös nadrág, kék nadrág. Feszes, zsinóros, sujtásos nadrág. Kimérték neki a nadrágot, tréfásan am. megverték a farát. Mértek neki nadrágot kupikék posztóból.
E szónak eredeti jelentését vagyis a benne rejlő alapfogalmat némi valószinüséggel gyaníthatjuk némely más nyelvekkel tett öszvehasonlítás nyomán. A finnben ruoket nadrág, és ruoko nád; a latinban caligae nadrág, és calamus nád; továbbá más test, melynek üres csövü szára van, pl. toll, buzaszár, stb. németül Hosen és kohl Adelung szerint szintén rokon gyöküek. Ezek nyomán indulva a magyar nád röviden nad és nadrág gyöke között először hangazonságot lelünk, továbbá azt gyanítjuk, hogy a magyar is a nadrág nevü ruhát azon tulajdonságáról nevezte, mely szerént szárának csövei mint a nád üresek, nádminőségüek. A szláv nyelvek egészen más fogalmat fejeznek ki e ruhanemű elnevezésében, mert nohavicze v. nogavicze szórul szóra am. lábravaló. Hasonlat szerint a nad gyökből így fejlődhetett a nadrág: nad-or-ú, azaz, nádalaku, mint domb, domború, dud, dudorú, mony, monyorú, vagy l középképzővel gomb, gombolu, gömb, gömbölü, gombolag, gömböleg. Eredetileg tehát nadoru v. nadora t. i. öltöny, öszvevonva nadra, s a g vagy csak hangtoldalék mint a rozmaring, puszpáng, mócsing, és hasonló szókban, vagy azon g, mely több ruhanemük neveiben is véghangul szolgál, mint üng, kalpag, süveg, köpönyeg, pacsmag.

*NADRÁGBÉLLÉS
(nadrág-béllés) ösz. fn. Kelme, pl. vászon, flanél, melyet belülről a nadrághoz varrnak, részint hogy melegebb; részint hogy tartósabb legyen.

*NADRÁGCSAT
(nadrág-csat) ösz. fn. Csat, mely a nadrágot derékon öszveszorítja, különösen a szíjas nadrág csatja.

*NADRÁGELLENZŐ
(nadrág-ellenző) ösz. fn. A nadrágnak, különösen a magyar szabásunak, hastakaró része, melyet ki lehet bontani, vagy gombolni.

*NADRÁGFOLTOZÓ
(nadrág-foltozó) ösz. fn. Személy, különösen szegény szabó, ki új nadrágokat nem varr, hanem csak az ócskákat foltozza. Olyan, mint csizmafoltozó, üstfoltozó.

*NADRÁGGOMB
(nadrág-gomb) ösz. fn. Gombok az úgynevezett német nadrágokon vagy hosszu száru bugyogókon.

*NADRÁGHÁM
(nadrág-hám) ösz. fn. Lásd NADRÁGTARTÓ.

*NADRÁGHASADÉK
(nadrág-hasadék) ösz. fn. Hasadék a nadrágnak hastakaró részén, vagy alább is, a lábak között, melyet be lehet gombolni, továbbá az ellenzős nadrágokon levő nyilás két oldalról. Hajdan a zsebórát a nadrághasadékban viselték.

*NADRÁGHASÍTÉK
(nagrág-hasíték), lásd NADRÁGHASADÉK.

*NADRÁGKENGYEL
(nadrág-kengyel) ösz. fn. Akár hosszú (franczia), akár a magyar v. csizmanadrág szárainak aljához varrt szalag, mely a talp alá jön, hogy a felhúzott nadrágot feszesen tartsa, máskép: talpaló.

*NADRÁGKORCZ
(nadrág-korcz) ösz. fn. A szíjas vagy zsinóros nadrágnak korcza, azaz felső karimája, melybe a szíjat vagy zsinórt belehúzzák. V. ö. KORCZ.

*NADRÁGKÖTŐ
(nadrág-kötő) ösz. fn. Kötő, vagyis szalag, zsinór, melylyel a kurta nadrág szárát a czombhoz szorítják, vagy szíj helyett derékon megkötik.

*NADRÁGOL
(nadrág-ol) áth. m. nadrágol-t. Tréfás népnyelven am. valakinek farára ver, kiporolja a farát, vagy nadrágját, Jól megnadrágolták ő kelmét.

*NADRÁGOS
(nadrág-os) mn. tt. nadrágos-t v. ~at, tb. ~ak. Nadrágot viselő, kinek nadrága van. Szürnadrágos rabok. Kurtanadrágos németek. Vörös nadrágos, kék nadrágos huszárok. Némely vidéken a parasztok is mind nadrágosak, néhutt csak gatyásak.

*NADRÁGÖVEZŐ
(nadrág-övező) ösz. fn. Zsinór vagy szalag, melylyel némelyek derékon átkötik, és megszorítják a nadrágot, hogy termetök karcsubb legyen.

*NADRÁGSZÁR
(nadrág-szár) ösz. fn. A nadrágnak azon csőalaku részei, melyek a lábszárakat takarják.

*NADRÁGSZÍJ
(nadrág-szíj) ösz. fn. Szíj, melyet a magyar nadrág korczába húznak s vele a nadrágot megkötik a csipőn. Nadrágszíjat oldani, s megverni vele a gyereket. Réz csatos, gombokkal czifrázott nadrágszíj. A nadrágszíjat félfaron viselni.

*NADRÁGSZÍJAZ
(nadrág-szíjaz) ösz. áth. Nadrágszíjjal ver, megver valakit.

*NADRÁGTALAN
(nadrág-talan) mn. tt. nadrágtalan-t, tb. ~ok. Kinek nadrága nincsen, ki pőre gatyában, hoszszu üngben jár. (Sansculotte.)

*NADRÁGTALPALÓ
(nadrág-talpaló) ösz. fn. Általán l. NADRÁGKENGYEL. Különösen a hoszszu, és bugyogóféle nadrágok kengyele, mely a csizma vagy más lábbeli talpa alá megy.

*NADRÁGTARTÓ
(nadrág-tartó) ösz. fn. A szíjatlan vagy zsinórtalan nadrágon keresztben a vállakra akasztó ruganyos szíjból vagy más kelméből való készület.

*NADRAGULYA
fn. tt. nadragulyá-t. Széles, népies ért. mindenféle kábító, bódító fű vagy növény. Szoros növénytani ért. az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből való növénynem, melynek csészéje egy tagu, öt hasábu, tövön gombos; bokrétája harangforma; hímszálai fölül szétállanak; bogyója két rekeszü. Halálos méreg. (Atropa). Fajai: altató nadragulya, virága kékes fehér, tavaszszal virágzik (atropa mandragora); népnyelven: nadragulya, nadrapuja, nagydrágula, álomhozó fű, bolondfű, nagyfű; továbbá maszlagos nadragulya, szárlevelei tojáskerekek, bogyói feketék, virági veresek (atropa belladonna) köznépi néven: nagyfű, farkascseresznye, mérges cseresznye. A görög-latín mandragora szóból alakult. Példabeszédes nyelvben a nadragulya kábaság, vagy bolondság jelképe. Úgy beszél, mintha nadragulyát evett volna.

*NADRÁGÜLEP
(nadrág-ülep) ösz. fn. A nadrág öblének azon része, mely az alfelet takarja. Tányéros, bugyogó, fityegő, feszesen fekvő nadrágülep.

*NADRÁGZSEB
(nadrág-zseb) ösz. fn. Zseb a nadrágon. Órának való, erszénytartó nadrágzseb. Nadrágzsebekbe dugni a kezeket.

*NADRAP
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Nadrap-ra, ~on, ~ról.

*NÁDRAPÁRTAMAG
(nádra-párta-mag) ösz. fn. Növényfaj a pártamagok neméből; szára felálló, magas; virágai sátorozók; sugárai a fészeknél nagyobbak; magvának pártája fogas. Máskép köznépi nyelven: kerti székfű, nádrafű, bécsi nádra. (Matricaria Parthenium. Linne).

*NÁDREKESZ
(nád-rekesz) ösz. fn. A halászok fogó eszköze az erekben, s álló vizekben, melyet nádfalakból képeznek, s úgy van öszveviszsza állogatva, hogy a közbe ment halak egy könnyen ki ne menekülhessenek. Máskép: vejész, vész.

*NÁDSÍP
(nád-síp) ösz. fn. Nád szárából csinált síp, gyermekjátékul. Könnyü nád között sípot csinálni. (Km.).

*NÁDSZÁL
(nád-szál) ösz. fn. A nád nevü növénynek egyenes dereka. Népies nyelvben az egyenes sudár termetet hasonlítják hozzá. Olyan legény, mint a nádszál. Néha a lengeség, állhatatlanság, törékenység jelképe. Ide-oda hajlik, mint a nádszál. "De a fejedelmek között lévő atyafiság és barátság olyan, mint a nádszál; ha jól vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a barátság fenn vagyon." (Mikes Kelemen törökországi levelei).

*NÁDSZEG
v. NAGYSZEG, falu Pozsony m.; helyr. Nádszeg-re, ~ěn, ~ről.

*NÁDSZÉK
(nád-szék) ösz. fn. Szék, melynek némely része nádfonatból van.

*NÁDTARLÓ
(nád-tarló) ösz. fn. A learatott nád tarlója; másképen néhutt: nádkopó és csereklye. Meggyujtani, elégetni a nádtarlót.

*NÁDTERMŐ
(nád-termő) ösz. mn. Ahol vagy amiben nád terem. Nádtermő lapályok, tavak, erek, vízmellékek.

*NÁDTIPPAN
(nád-tippan) ösz. fn. l. NÁD.

*NÁDTOLÓ
(nád-toló) ösz. fn. Kaszaforma vas eszköz, melynek két végébe nyelet ütnek, s ezeknél fogva a befagyott jég fölött a nád tövére tolják, hogy learassák.

*NÁDUDVAR
mváros Szabolcs, falu Pest m.; helyr. Nádudvar-ra, ~on, ~ról.

*NÁDÚJFALU
falu Heves m.: helyr. ~újfalu-ba, ~ban, ~ból.

*NÁDVÁGÓ
(nád-vágó) ösz. fn. 1) Személy, ki nádat arat. 2) Hoszszukás nyelü, kevéssé hajlottvasu eszköz, melylyel a nádat aratni szokták; de vágnak vele kukoriczakórót is.

*NÁDVERÉS
(nád-verés) ösz. fn. 1) l. NÁDALÁS. 2) A háztetőre rakott nádnak sulykolása.

*NÁDVERŐ
(nád-verő) ösz. fn. 1) Személy, ki nádat vág. 2) A háztetőket nádazók sulyka, melylyel a fölkötött nádnyalábokat czélirányosan helyeikre verik.

*NÁGOCS
falu Somogy m.; helyr. Nágocsra, ~on, ~ról.

*NAGY (1)
mn. és fn. tt. nagy-ot; harm. szr. ~ja, határozója: nagyon, nem: nagyan, fokozva nagyobb, nem: nagyabb. 1) Ami aránylag akármiféle irányban, nevezetesen fölfelé terjedelmes. Nagy hegy, nagy torony, nagy ház. Nagy ember, nagy ló, nagy madár. 2) Különösen mi sok helyet, sok térséget foglal el. Nagy város, nagy falu, nagy határ, nagy rét, nagy erdő, nagy tó. Nagy lépéseket tenni. Nagy szoba, nagy ablak. Nagy betü. Nagy könyvek, képek. 3) Részek és egész közti arányra vonatkozólag am. a maga nemében aránylag a rendes mértéket meghaladó. Nagy fej, nagy kezek, nagy lábak, nagy fülek, nagy szemek, nagy száj, nagy pofa, nagy has. Nagy ágak, nagy levelek. Nagy karimáju kalap. Nagy száru csizma. Átv. ért. 1) Ami felnőtt. Már nagy fiai és leányai vannak. Néha korra nézve jelent öregbet, mint nagyapa, nagyanya, nagybátya, nagynéne. 2) Sok számból, több egyes részekből álló. Nagy rakás pénz. Nagy gyülés, nagy tanács. 3) Sok belerővel, sok hatással biró. Nagy meleg, nagy hideg. Nagy öröm, nagy szomoruság. Nagy kárt szenvedni. Nagy fáradsággal, nagy ügygyel bajjal tenni valamit. Nagy érdem, nagy jutalom. Nagy szerencse. 4) Sok kitünő jó vagy rosz tulajdonságu. Nagy ember. Nagy hatalmu király. Nagy tolvaj, nagy kurafi, nagy czigány, nagy ördög, nagy bolond, nagy szamár, nagy mamlasz, nagy mihaszna. 5) Különös nyomatékkal biró. Nagy dolgokat feszegetni. Nagyba kapni, v. nagy fába vágni a fejszét, vagy nagy fát mozgatni, vagy nagyot falni (a székelyeknél) am. ereje fölötti munkához fogni. 6) Magas értékü. Nagy árát szabni valaminek. A pénznek mindenütt nagy becse van. Nagyra lenni valamivel. Nagyra becsülni valakit vagy valakinek jeles tulajdonságát. Nagyra tartani valamit.
"A malom a vizet alá hajtja
Ez az asszony a lányát nagyra tartja,
Ne tartsa kend olyan nagyra." Népd.
7) Magas rangu, állásu. Nagy méltóság, nagy fejedelemség, nagy herczegség. 8) Főnevül használva am. magas rangu vagy rendü állapot. Nagyra menni, jutni. Nagyra vitte dolgát. Némely ragozásokban am. a többi közől a kitünőbbek kiválogatva, pl. a fogott halak nagyját kiszedni a hálóból, az apraját visszahányni a vízbe. Csak úgy nagyjából tenni valamit, nem egészen. Nagyján már elmentek, am. jobbára. Sajátságos kifejezések: nagy szája van, azaz másokat megtámadó, megszóló; nagyot hall, am. siketecske, nagyban mulatni, játszani, am. nagy mértékben; nagyravágyni, nagyra látni am. magasra vágyni, fenhéjazni; nagyra törni; nagyra termett; ország nagyjai v. országnagyok, am. főnemesek, főurak, ú. m. herczegek, grófok, bárók, zászlós urak, főispánok; főpapok; nagy uram, tiszteletczím, mely ma csak középrendü urakat, és tisztviselőket illet, pl. nagyuram, ispán uram! nagyuram, biró uram! nagy jó uram Tárgyesetben: nagyot lép, nagyot ugrik, nagyot fohászkodik, nagyot hall (süket), nagyot hazud, nagyot kiált, nagyot mond, nagyot iszik (különböző: nagyon iszik).
"Nagyot iszik a hazáért, s fölsivít."
Vörösmarty.
Midőn némely öszvetételekben fönevül használtatik, jelent bizonyos főnököt, a maga nemében első rangu személyt; ilyenek a régen divatos: hadnagy, várnagy, folnagy, násznagy, s az ujabb korban helyesen alkotott népnagy, őrnagy, országnagy, tábornagy, karnagy. Ezek értelmezéseit l. saját rovataik alatt. Néha am. nagyon, igen.
"Mert nagy drága kincset
Te nálad én hagyok."
"Kiről neked jövendőre
Nagy sokat szólok."
Házasok éneke a XVI. századból. l. NAGY (2).
Ha a nagy szóban alapfogalomul a magasságot, vagyis fölfelé terjedést veszszük, úgy legközelebb rokonai nád, és magas, magasztal, máglya gyökei. Rokonok továbbá némely más nyelvekben a török anáds, de ide sorozható a, török böjük is, minthogy b és m közel rokon hangok, (honnan böjük baba am. nagyapa), latin magnus, majestas, hellén megaV, szanszkrit mahat stb. gyökei: mag, maj, meg, mah. Vékony hangon ide tartozik a nő ige (szanszkritul mah), és növel gyöke is (l. alább); továbbá a neh, a ,nehéz', és neg, a ,negéd' szóban, valamint a nyi névképző is. A szlávban na, oroszban vad am. föl; a görögben az ana, a németben az an egyik jelentése szintén valamely magasságra vonatkozik. Ugyanezen alapértelem rejlik a magyar felható on, ěn, ön ragban, pl. házon, kerten, csöbrön. A mongolban nojan, a kalmukban nojon am. fejedelem; vezér.

*NAGY (2)
a régieknél igen gyakran eléjön, melléknevekkel és határozókkal öszvetéve ,nagyon' v. ,igen' értelemben. "Hogy az iharosi szőlőhegyen valék, nagysok livéseket (lövéseket) hullánk." (Levél 1557-ből Szalay Á. 400 m, l.). "És azt mondják hogy nagysokan vannak. (1560-ból, ugyanott). "Isten tartsa meg k(egyelmedet) nagysok esztendeig egészségben." (1542-ből, ugyanott). "Hogy nagyfel repillene (repülne) onnét." (Pesti G. meséi). Thali Kálmán gyüjteményében (Régi magyar vitézi énekek) eléjönnek: nagysokat, nagyjó, nagyaszép, nagybizvást, nagyerősen, nagyfelszóval, nagynevetve, nagykönnyen, nagykegyetlenül, nagykeservesen stb. Toldy Ferencznek "A Magyar nyelv és irodalom" czimü kézikönyvében: nagygyakorta, nagygyorsan, nagyszépen, nagyohajtván stb. A mai beszédben is divatosak nagybölcsen, nagyigazán, nagykésőn, nagymessze, nagynehezen, nagysokára, nagysietve.

*NAGY (3)
sok város, falu és puszta előneve, melyeket részint l. az illető főnevek czikkei alatt, pl. Nagy-Abony l. ABONY, Nagy-Barom l. BAROM stb. részint a következő czikkek alatt.

*NAGYÁBAN
l. NAGYJÁBAN.

*NAGY-ABRÁNKA
és ÁBRÁNKA, faluk Bereg m.; helyr. ~Abránká-ra, ~n, ~ról.

*NAGYÁG
erd. falu Hunyad m.; helyr. ~ágra, ~on, ~ról.

*NAGYAGYÚHAL
(nagy-agyú-hal) ösz. fn. Halnem, mely nyilt kopoltyún vesz lélekzetet, s hátán két tüskés uszószárnya van. (Mugil cephalus).

*NAGYAJAKÚ v. ~AJAKU
v. ~AJKÚ, vagy ~AJKU, (nagy-ajakú) ösz. mn. Kinek vastag, kidudorodott ajaka van. Nagyajaku négerek. Máskép: ajók, mint: szem-ből: szemök, pofá-ból pofók.

*NAGYAKARÓ
(nagy-akaró) ösz. mn. Nagyratörő, fenhéjazó akaratu, ki fejszéjét nagyba vágja.

*NAGYÁLLÚ v. ~ÁLLU
(nagy-állu) ösz. mn. Kinek aránylag nagy az álla.

*NAGY-ALMÁS
falu Bereg m., erdélyi faluk Hunyad és Kolos m.; helyr. ~Almás-ra, ~on, ~ról.

*NAGYÁLMÚ v. ~ÁLMU
(nagy-álmu) ösz. mn. Ki sokat vagy egy húzomban sokáig alszik, álomszuszék, álomtáska.

*NAGYALVÓ
(nagy-alvó), l. NAGYÁLMÚ.

*NAGYÁNT
(nagy-ánt) ih. l. NAGYRÉSZINT.

*NAGYANYA
(nagy-anya) ösz. fn. Az édesapának vagy édesanyának anyja, máskép: öreganya v. másikanya, székelyesen öszvehúzva: mánya v. mányi. A nagyanyával viszonyban van az onoka, mert onoka nélkül nincs nagyanya. Apai nagyanya, anyai nagyanya.

*NAGYANYAI
(nagy-anyai) ösz. mn. Nagyanyát illető, nagyanyától való, arra vonatkozó. Nagyanyai birtok. Nagyanyai örökség. Nagyanyai szeretet, gondviselés. Nagyanyai házban nevelt árva.

*NAGYANYAILAG
(nagy-anyailag) ösz. ih. Nagyanyák módja, szokása szerint, Nagyanyailag szeretni, elkényeztetni a gyermeket.

*NAGYAPA
(nagy-apa) ösz. fn. l. NAGYATYA.

*NAGYAPÓ
(nagy-apó) ösz. fn. l. NAGYATYA.

*NAGY-APÓLD
erdélyi falu a Szászföldön; helyr. ~Apóld-ra, ~on, ~ról.

*NAGYÁRA
l. NAGYJÁBA.

*NAGY-ARANYOS
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. ~Aranyos-ra, ~on, ~ról.

*NAGYÁRNYÚ v. ~ÁRNYU v. ~ÁRNYÉKU
(nagy-árnyú v. ~árnyékú) ösz. mn. Mi nagy árnyé
kot vet. Nagy árnyéku hársfa. Nagyárnyéku torony, hegy.

*NAGYÁRÚ
v. ~ÁRU, (nagy-áru) ösz. mn. Minek nagy az ára, drága; a maga nemében igen becses. Nagyáru ház, butorok. Nagyáru szállást bérelni.

*NAGYASSZONY
(nagy-asszony) ösz. fn. Hajdan az előkelő urhölgyek czime, melynek megfelel uraknál: magyar, nagyuram. Még ma is némi kitünő jelentése van azoknál, kik az úri nőket tekintetes nagyasszony neven czimezik. Hogy e czim különös tisztelet jele volt, kitetszik onnan is, hogy Idvezítőnk anyját, a boldogságos szüzet, nagyasszony-nak, magyarok nagyasszonyának, nevezi a buzgó nép. Nagyboldogasszony napján Augustus hó 15-dikén a boldogságos szűz menybemenetelét ünnepelik. Különösebben jelenti a háznál a korosabb asszonyt, az ,ifjúasszony', (ifiaszszony) megkülönböztetésére.

*NAGYASSZONYKÖRTE
(nagy-asszony-körte) ösz. fn. Körtefaj, mely Augustus havának közepe táján Nagyboldogasszony napja körül szokott érni, s melyből lekvárt is szoktak főzni.

*NAGY ÁTOK
A Debreczeni legendáskönyvben am. egyházi átok (anathema). "A pápa azonnal parancsolá a nagy átok alatt."

*NAGYATYA
(nagy-atya) ösz. fn. Az édesapának vagy édesanyának atyja. Apai nagyatya, anyai nagyatya. Máskép: öregatya v. ~apa, másikatya v. ~apa, nagyatyus, nagyapó, a székelyeknél: mápó (= másik apó, mint mányi v. mánya am. másik anya).

*NAGYATYAI
(nagy-atyai) ösz. mn. Nagyatyát illető, ahhoz tartozó; nagyatyáról való, arra vonatkozó. Nagyatyai házban lakni. Nagyatyai szerzemény. Nagyatyai örökség. Nagyatyai gyámság, szeretet.

*NAGYATYAILAG
(nagy-atyailag) ösz. ih. Nagyatyai módon, mint a nagyatyák szokása. Nagyatyailag szeretni az unokákat.

*NAGY BÁLVÁNY
hajós nyelven azon bálvány, mely folyami fahajóinkon a terhelt hajó mélyedési vonalára esik, s a hajót körülfoglalva segíti emelő erejében és óvja oldalütések ártalma ellen. (Grosse Bräme. Kenessey A.).

*NAGYBAN
(nagy-ban) ih. 1) Cselekvésre vonatkozólag am. nagyon, nem kicsinyezve, bőven. Nagyban foly a munka. Nagyban mulattunk világos kivirradtig. 2) Nagyobb mennyiségben, nagyobb mértékben. Nagyban, vásárolni, árulni. Nagyban eladás.

*NAGYBÁNYA
(nagy-bánya), ösz. fn. Szabad kir. bányaváros Szatmár vármegyében; helyr. ~bányára, ~n, ~ról.

*NAGY-BÁR
erd. falu Hunyad m.; helyr. ~Bárra, ~on, ~ról.

*NAGY-BARÁT
falu Győr m.; helyr. ~Barátra, ~on, ~ról.

*NAGY-BARÁTI
puszta Hont m.; helyr. ~Baráti-ba, ~ban, ~ról.

*NAGYBÁTRAN
(nagy-bátran) ösz. ih. Elszánt, eltökélett bátorsággal, mit sem félve.

*NAGYBÁTYA
(nagy-bátya) ösz. fn. Szoros ért. az atyának vagy anyának fitestvére. Atyai nagybátyám (patruus), anyai nagybátyám (avunculus). Mivel pedig néha megesik, hogy az atyai v. anyai testvér fiatalabb nálunknál, innen szabatosan az ily atyafit nagyfivér- vagy csak nagyvér-nek mondhatnók. Szélesb ért. nagybátyának mondják az ősbátyát vagy a nagyapának avagy nagyanyának fitestvérét is. V. ö. UNOKABÁTYA, UNOKAÖCS.

*NAGYBÉLŰ
v. ~BÉLŰ, (nagy-bélü) ösz. mn. Ki rendkivül sokat szokott enni, zabáló, torkos.

*NAGY-BÉNY
falu Esztergam m.; helyr. ~Bény-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-BEREZNA
mváros Ung m.; helyr. ~Berezná-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-BISZTRA
falu Bereg m.; helyr. ~Bisztrá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYBITTSE
mváros Trencsín m.; helyr. Bittsé-re, ~n, ~ről.

*NAGYBIZODALMÚ vagy ~BIZODALMU
ösz. fn. Kihez valaki nagy bizodalommal viseltetik. Használtatik a levelezésekben megszólítási czímül, közép, polgári rendü, s ranggal nem biró személyek irányában. Nagybizodalmu uram! Alsóbb fokon: bizodalmas uram.

*NAGYBIZVÁST
(nagy-bizvást) ösz. ih. Nagyon bizakodva. Régies.
"Röttenetességgel a szép városokat
Dulják és égetik mind a szép falukat,
Nagybizvást rabolják a bennevalókat."
Temesvári István 1569-ben. (Thali K. gyüjt.)

*NAGY-BOBRÓCZ
mváros Liptó m.; helyr. ~Bobrócz-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-BÓCSA
puszta Pest m.; helyr. ~Bócsá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-BOCSKÓ
falu Máramaros m.; helyr. ~Bocskó-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-BODAK
falu Pozsony m.; helyr. ~Bodak-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-BOKOR
falu Nógrád m.; helyr. ~Bokor-ra, ~on, ~ról.

*NAGYBOLDOGASSZONY
(nagy-boldog-aszszony) ösz. fn. A szűz Máriának, a Megváltó anyjának tiszteletczíme a magyaroknál, röviden: Nagyaszszony. Nagyboldogasszony napja, Augustus havának tizenötödike, melyen a római katholika egyház szűz Máriának mennybemenetelét innepli (németül: Maria-Himmelfahrt).

*NAGY BORSOCSKA
népies neve a ,vetési tarsóka' (thlaspi arvense) nevü növénynek; máskép szintén népiesen: nyűfű, temondád, vadmustár.

*NAGY-BÓSVA
falu Abaúj m.; helyr. ~Bósvá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYBŐGŐ
(nagy-bőgő) ösz. fn. l. GORDON, BRÚGÓ.

*NAGYBÖJT
ösz. fn. A római katholika egyház rendelete szerint azon időszak, mely az egyházi évben hamvazó szerdától nagyszombatig bezárólag tart, s mely alatt a hivek az egyháztól kiszabott mód szerint böjtölni kötelesek. A szorosan vett nagybőjti napok száma Idvezítőnk példájára negyven; a közbe esett hat vasárnap nem szoros bőjt, hanem csak a húsétel mellőzése. Nevezik a nagybőjtöt negyvennapi bőjt-nek is.

*NAGYBŐJTI
(nagy-bőjti) ösz. mn. Nagybőjtöt illető, arra vonatkozó. Nagybőjti elmélkedések. Nagybőjti időszak. V. ö. NAGYBŐJT.

*NAGY-BÖLGYÉN
falu Nyitra m.; helyr. ~Bölgyén-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-BRITANNIA
(nagy-Britannia) ösz. fn. Szoros ért. Anglia, Scótia, és Hibernia szigetei együttvéve, vagyis az egész angol szigetbirodalom.

*NAGYBRITANNIAI
(nagy-britanniai) ösz. mn. Nagybritanniához tartozó, azt illető, onnan való, arra vonatkozó stb. Nagybritanniai szigetek. Nagybritanniai kereskedés, műipar.

*NAGYBÜRÖK
(nagy-bürök) ösz. fn. Népies nyelven a büröknemü növény faja; szára bördős, fényes, verhenyes mocskokkal foltos; levelei sokszor szárnyaltak, fényesek; máskép szintén köznépi nyelven: bötök, sípfű; növénytani néven: büdös bürök (conium maculatum).

*NAGY-CSALAMIA
falu Hont m.; helyr. Csalamiá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-CSÁNY
falu Baranya m.; helyr. ~Csány-ba, ~ban, ~ból.

*NAGY-CSÉCS
falu Borsod m.; helyr. ~Csécsen, ~re, ~ről.

*NAGY-CSEPCSÉN
falu Turócz m.; helyr. ~Csepcsén-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-CSERE
puszta Bihar m. Debreczen mellett; helyr. ~Cseré-n, ~re, ~ről.

*NAGY-CSERGED
erdélyi falu A.-Fehér, és Küküllő m.; helyr. ~Cserged-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-CSIKE
puszta Nyitra m.; helyr. ~Csiké-n, ~re, ~ről.

*NAGY-CSOLTÓ
falu Gömör m.; helyr. ~Csoltó-n, ~ra, ~ról.

*NAGY-CSONGOVA
falu Ugocsa m.; helyr. ~Csongová-n, ~ra, ~ról.

*NAGY-CSÖMÖTE
falu Vas megyében; helyr. ~Csömöté-n, ~re, ~ről.

*NAGYCSÖTÖRTÖK v. ~CSÜTÖRTÖK
(nagy-csötörtök) ösz. fn. Nagyhétben, azaz husvét előtt legközelebb eső csötörtök. Népies nyelven: zöld csötörtök, minthogy ekkor valamely zöldséges ételt szokás enni.

*NAGY-CSULA
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Csulá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-CSÜR
erdélyi falu Szeben sz.; helyr. ~Csür-re, ~ön, ~ről.

*NAGY-CZÉG
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Czég-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-CZENK
mváros Sopron m.; helyr. ~Czenk-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-DEBREK
erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~Debrek-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-DEMETER
erdélyi falu Besztercze vid.; helyr. ~Demeter-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-DENK
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Denk-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-DERSIDA
falu Közép-Szolnok m.; helyr. ~Dersidá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-DEVECSER
erdélyi falu Doboka m.; ~Devecser-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-DISZNÓD
erdélyi falu Szeben sz.; helyr. ~Disznód-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-DOBA
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. ~Dobá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-DOBSZA
falu Somogy m.; helyr. ~Dobszá-n, ~ra, ~ról.

*NAGYDRÁGA
(nagy-drága) ösz. mn. Nagyon v. igen drága. Régies.
"Mert nagydrága kincset most te nálad én hagyok."
Házasok éneke. (Erdélyi J. gyüjt.).

*NAGY-ÉCS
falu és hegy Győr m. helyr. ~Écsěn, ~re, ~ről.

*NAGYĚHETŐ
(nagy-ěhető) ösz. mn. és fn. Ki igen sokat eszik, vagy képes enni, nagy-bélü. A népmesének nagyehető hőse egész ökröt megeszik.

*NAGYĚHETŐSÉG
(nagy-ěhetőség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki igen sokat képes enni.

*NAGY-EKEMEZŐ
erdélyi falu Szeben sz.; helyr. ~Ekemező-re, ~n, ~ről.

*NAGY-EMŐKE
falu Nyitra m.; helyr. ~Emőké-n, ~re, ~ről.

*NAGY-ENDRÉD
falu Bars m.; helyr. ~Endréd-ěn, ~re, ~ről.

*NAGY-ENYED
erdélyi város A.-Fehér m. helyr. ~Enyed-re, ~ěn, ~ről.

*NAGYÉRDEMÜ v. ~ÉRDEMÜ
(nagy-érdemű) ösz. mn. Nagy érdemet szerzett, ki sok jutalomra méltó dolgot vitt véghez, nagytiszteletü. Használtatik tiszteletczímül is: Nagyérdemü férfi, hazafi.

*NAGY-ERCSE
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Ercsé-re, ~n, ~ről.

*NAGY-ERDŐ
puszta Pozsony m.; helyr. NagyErdő-n, ~re, ~ről.

*NAGY-ERNYE
erdélyi falu Maros sz.; helyr. ~Ernyé-re, ~ěn, ~ről.

*NAGYERŐSEN
(nagy-erősen) ösz. ih. Igen nagyon. Régies.
"Futnak nagyerősen törökek az hegyre."
Temesvári István 1569-ben. (Thaly K. gyüjt.).

*NAGY-ESKÜLLŐ
erdélyi falu Doboka m.; helyr. ~Esküllő-re, ~n, ~ről.

*NAGY-ESZTERGÁR
falu Veszprém megyében; helyr. ~Esztergár-on, ~ra, ~ról.

*NAGYESZŰ
v. ~ESZÜ, (nagy-eszű) ösz. mn. Kitünő észtehetséggel biró; kinek a dolgokról nagyszerü fogalmai és leleményei vannak. Nagyeszű csillagász, bölcselő, természettudós.

*NAGYÉTŰ v. ~ÉTÜ
(nagy-étű) l. NAGYEHETŐ.

*NAGY-ÉTS
l. NAGYÉCS.

*NAGYFALU
mváros Árva, faluk Baranya, Hont, Kraszna, Nógrád, Nyitra, Szabolcs, Temes, Vas m., erdélyi falu Besztercze vid.; helyr. ~faluba, ~ban, ~ból.

*NAGYFARÚ v. ~FARU
(nagy-farú) ösz. mn. Mondják emberről, s némely négylábu állatokról, ha kitünőleg nagy faruk van. Nagyfarú menyecske. Tájdivatosan: duczifaros. Nagyfarú paripa.

*NAGYFEJEDELĚM
(nagy-fejedelěm) ösz. fn. Czim, melylyel némely uralkodó fejedelmek birtak, vagy birnak, különböztetésül az egyszerü fejedelem czimétől. Erdélyország nagyfejedelme. Hajdan az orosz czárok is nagyfejedelmi czimmel éltek; jelennen így nevezik a trónörököst.

*NAGYFEJEDELĚMSÉG
(nagy-fejedelěmség) ösz. fn. 1) Tartomány, ország, melynek uralkodója nagyfejedelmi czímet visel. 2) Nagyfejedelmi főméltóság.

*NAGYFEJEDELMI
(nagy-fejedelmi) ösz. mn. Magyfejedelmet illető, arra vonatkozó. Nagyfejedelmi méltóság, jogok.

*NAGYFEJŰ
v. ~FEJÜ (nagy-fejü) ösz. mn. Kinek, illetőleg minek aránylag vagy rendkivül nagy feje van, gúnyosan (emberről szólva) hájfejü, töksifejü, csikófejü, buksi.

*NAGY-FENTŐS
falu Kővár vidékében; helyr. ~Fentős-ön, ~re, ~ről.

*NAGYFENNYEN
(nagy-fennyen) ösz. ih. Igen fenhéjazva.

*NAGYFIGEKAKTUS
l. NAGYFÜGEKAKTUS.

*NAGYFOGÚ v. ~FOGU
(nagy-fogu) ösz. mn. 1) Mondják emberről, vagy más állatról, ha fogaik kitünőleg nagyok. 2) Átv. ért. nagyfogú gereblye, fésü, villa, vasborona stb. V. ö. FOG, (3).

*NAGY-FOLKMÁR
falu Szepes m.; helyr. ~Folkmár-on, ~ra, ~ról.

*NAGY-FÖDÉMES
falu Pozsony m.; helyr. ~Födémes-ěn, ~re, ~ről.

*NAGYFŰ
(nagy-fű) ösz. fn, l. NADRAGULYA.

*NAGYFÜGEKAKTUS
(nagy-füge-kaktus) ösz. fn. Növényfaj a traktusok azon neméből, melynek egymásból nőtt húsos levelei minden szár nélküliek. (Cactus ficus indica). A kisfügekaktustól abban különbözik, hogy levelei merőn állanak, nagyobbak, s a bokros fúlánkok közől kemény tövis is nő ki.

*NAGYFÜLŰ
v. ~FÜLÜ, (nagy-fülű) ösz. mn. Akinek, illetőleg aminek nagy fülei vannak. Nagyfűlű csacsi. Nagyfülü korsó, gomb, kapocs.

*NAGY-GALAMBFALVA
erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYGYAL
(nagy-val) ih. Éltek vele a régiek a mai sokkal helyett. Pl. Münch. cod. Luk. 18. "Nagygyal inkább kajáltának" (multo magis clamabant). A Nádorcodexben: Nagygyal kisebb, nagygyal inkább, erősb stb. A Debreczeni Legendáskönyvben: Nagyval előtte, nagyval több, nagyval inkább stb. V. ö. NÁJ.

*NAGYGYALÚ v. ~GYALU
(nagy-gyalú) ösz. fn. Erősebbféle gyaluszerszám a kádároknál, asztalosoknál stb., melylyel vastagabb forgácsokat hasítanak.

*NAGY-GYŐR
sz. k. város, ilynevü megyében; közönségesen csak egyszerüen Győr a neve; helyr. ~Győr-be, v. (régiesen, mi ott ma is divatos) ~ré (= ~vé), ~ben v. ~ött, ~ből.

*NAGYGYŰLÉS
(nagy-gyülés) ösz. fn. Gyűlés, melybe fontosabb tárgyak elintézése végett minden tag meg szokott hivatni. A Magyar Tudományos Akadémia évi nagygyülései.

*NAGYHALOM
puszta Fehér m.; helyr. ~halom-ra, ~ról, halm-on.

*NAGYHASÚ v. ~HASU
(nagy-hasú) ösz. mn. 1) Kövér, hájas, hizott, poczokos hasú. 2) Mondják általán minden nőstényről, ha magzatot, illetőleg vemhet visel. Nagyhasú, menyecske. Nagyhasú kabala. 3) Átv. ért. nagyöblü. Nagyhasú korsó, kancsó.

*NAGYHATALMASSÁG
(nagy-hatalmasság) ösz. fn. Ki az európai államok sorába fő vagy első helyet foglal el. Az öt nagyhatalmasság, ú. m. ángol, franczia, osztrák, orosz és porosz.

*NAGYHATALMASSÁGÚ v. ~HATALMASSÁGU
(nagy-hatalmasságú) ösz. mn. Kinek hatalma van nagy dolgokat tenni; sokak fölött uralkodó, parancsoló. Nagyhatalmasságu fejedelem.

*NAGYHATALMÚ v. ~HATALMU
l. NAGYHATALMASSÁGU.

*NAGYHATALOM
l. NAGYHATALMASSÁG.

*NAGYHATÚ
(nagy-hatú) ösz. mn. Mondják emberről, ki szájjal sokat tesz, ki nagy garral van.

*NAGYHEGYKÉN
(nagy-hegykén) ösz. ih. Igen v. nagyon hegykén. V. ö. NAGY, (2).

*NAGYHERCZEG
(nagy-herczeg) ösz. fn. Viselik e czímet némely európai, nevezetesen német birodalmi uralkodók, kik fejedelmi rangsorozatra nézve a királyok után állanak, milyenek a bádeni nagyherczeg, heszszeni, mecklenburg-streliczi nagyherczegek stb. V. ö. HERCZEG, FŐHERCZEG.

*NAGYHERCZEGI
(nagy-herczegi) ösz. mn. Nagyherczeget illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.
Nagyherczegi méltóság. Nagyherczegi udvar. V. ö. NAGYHERCZEG.

*NAGYHERCZEGSÉG
(nagy-herczegség) ösz. fn. Tartomány, melynek uralkodója nagyherczegi czímet visel. Bádeni nagyherczegség.

*NAGYHÉT
(nagy-két) ösz. fn. A keresztény évben azon hét, mely virágvasárnaptól bezárólag nagyszombatig tart, s melyet a hivek mint Idvezítőnk szenvedésének és halálának emlékidejét különös áhitattal szentelnek meg. Ennek egyes napjai hétfőtől kezdve szintén fölveszik a nagy jelzőt: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda stb.

*NAGYHÉTFŐ
(nagy-hét-fő) ösz. fn. A nagyhétben eső hétfő, mely közvetlenül a virágvasárnapot követi.

*NAGYHÉTI
(nagy-héti) ösz. mn. Nagyhetet illető, arra vonatkozó. Nagyhéti imádságok, elmélkedések.

*NAGYHIRŰ v. ~HIRÜ
(nagy-hírű) ösz. mn. Kinek nevét, illetőleg tetteit sokfelé emlegetik, hirdetik. Rendesen ,dicséretes' értelemben vétetik. Nagyhirü tudósok, művészek. Alkalmaztatik tettekre is. Nagyhirü ütközet, győzedelem.

*NAGYHORGONY
(nagy-horgony) l. VÉSZHORGONY.

*NAGY-IDA
mváros Abaúj, erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Idá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYIDŐ
(nagy-idő) ösz. fn. Kései idő.

*NAGYIHATÓ
(nagy-iható) ösz. mn. és fn. Ki igen sokat iszik, vagy képes inni; keményebben szólva: iszákos, részeges, bortömlő stb. A népmesében oly mesei hős, ki egy nagy hordó bort egy hujjában megiszik. Ilyen egyik személye a "Napos holdas lovak" czimü népmesének.

*NAGY-IKLÁND
erdélyi falu Maros sz.; helyr. ~Iklánd-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-IKLÓD
erdélyi falu Doboka m.; helyr. ~Iklód-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-ILONDA
erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~Ilondá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-ILVA
erdélyi falu Beszterczevid.; helyr. ~Ilvá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYÍT, NAGYIT
(nagy-ít) áth. m. nagyított, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Valaminek kiterjedését neveli. Házát, kertét, szőlejét nagyítja. 2) Akármiféle számot, mennyiséget szaporít. Nagyítja cselédeinek bérét. Ez értelmekben rendesen nagyobbít használtatik. 3) Valamit tulságos mértékünek, sokaságunak állít. Nagyítani a kárt. Nagyítva adni elé valamit. A hazug, a kérkedékeny emberek szeretik a dolgot nagyítani. 4) Mondják bizonyos látszerekről, melyek a tárgyakat tetemesb alakban tüntetik elé. Ez a szemüveg nagyít.

*NAGYÍTÁS, NAGYITÁS
(nagy-ít-ás) fn. tt. nagyítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Tettleges kiterjesztése valaminek, hogy téresebb helyet foglaljon el. 2) Képzelt, szóval való sokasítás, a dolognak mértéken túli eléadása. Beszélte, hogy egyszerre tizenkét farkas támadta meg őt: ez nagyítás. A nagyítás fogalma alá tartoznak némileg a hazudás, és fillentés.

*NAGYÍTÓ, NAGYITÓ
(nagy-ít-ó) mn. és fn. tt. nagyító-t. 1) Aki valamit vagy tettel, és terjedelmileg, vagy szóval nagyít. Különösen 2) látszer, mely a tárgyakat tetemesb alakuaknak, terjedelmüeknek festi. Nagyító szemüveg, nagyító látcső.

*NAGYÍTÓ CSŐ v. NAGYITÓ LÁTCSŐ
lásd NAGYÍTÓ, 2).

*NAGYÍTÓLENCSE
(nagyító-lencse) ösz. fn. A látszerekben azon lencsenevü üveg, mely a tárgyakat tetemesb alakban tünteti a szemek elé.

*NAGYÍTÓMÉRŐ
(nagyító-mérő) ösz. fn. Eszköz, mely által a nagyítóüveggel kimért nagyságot, vagyis terjedelmet meghatározzák. (Auxometrum).

*NAGYÍTÓSZÁM
(nagyító-szám) ösz. fn. Azon szám, mely megmutatja, hányszor látszik nagyobbnak a látszög , a távcsőnek nagyítóüvege által, mint ha csupán szabad szemmel nézzük.

*NAGYÍTOTT
(nagy-ít-ott) mn. tt. nagyított-at. Széles ért. amit nagygyá tettek. Különösen átv. ért. túlzott, valóságnál több, terjedelmesebb, tetemesebb. Nagyitott ára valaminek. Nagyított kár, nagyított elbeszélése valamely eseménynek. Nagyított győzelem, veszteség.

*NAGYÍTÓÜVEG
(nagyító-üveg) ösz. fn. Üveglencsével fölszerelt látcső, vagy csupán üvegből készített szer, mely a tárgyakat nagyítja. V. ö. GÓRCSŐ.

*NAGYIVÓ
(nagy-ivó) ösz. fn. Ki sokat iszik; keményebb kifejezéssel: iszákos, részeges. NAGYIZOM, (nagy-izom) ösz. fn. A lovaknál a hátulsó lábczomboknak kidudorodó része, mely a has felé nyúlik, máskép: ló egere.

*NAGYJÁBAN
(nagy-j-a-ban) ih. Csak nagyobb vagy főbb vonásokban; anyagi tárgyakról értve: nagyobb darabokban, nagyobb részekben.

*NAGYJÁBÓL
(nagy-j-a-ból), l. NAGY alatt.

*NAGYJÁN
(nagy-j-a-an) l. NAGY alatt.

*NAGYJÁRA
(nagy-j-a-ara) ih. l. NAGYRÉSZINT. Máskép: jobbára.

*NAGYJÓ
(nagy-jó) ösz. mn. Igen vagy nagyon jó. Régies.
"Adj hosszú életet, nagyjó egészséget."
Thaly K. gyüjt.

*NAGY-KADÁCS
erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. ~Kadács-ra, -on, ~ról.

*NAGY-KAJÁN
erdélyi falu B.-Szolnok m.; ~Kaján-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYKALAPÁCS
(nagy-kalapács) ösz. fn. Nagyobbszerű kalapács, melyet két kézzel fogva használnak, pöröly.

*NAGY-KALOTA
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Kalotá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-KAPUS
erdélyi faluk Kolos m. és Meggyes sz.; helyr. ~Kapus-ra, ~on, ~ról.

*NAGYKEDD
(nagy-kedd) ösz. fn. Azon kedd, mely virágvasárnap utáni hétben, azaz, nagyhétben esik. Szóbeli ellentéte: kiskedd; de mivel ilynevü nap soha sincsen, innen tréfás népnyelven am. sohanapja. Holnapután, kiskedden, borjuvágó pénteken, am. sohanapján.

*NAGY-KEDE
erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. ~Kedé-re, ~n, ~ről.

*NAGYKEGYELMESSÉGŰ v. ~KEGYELMŰ
(nagy-kegyelmességű v. ~kegyelmű) ösz. mn. Herczegi házból valók czíme. Nagykegyelmességü herczeg, röviden: nagykegyelmességed; többek irányában nagykegyelmességtek. Máskép: főméltóságu.

*NAGYKEGYETLENÜL
(nagy-kegyetlenül) ösz. ih. Nagyon v. igen kegyetlenül. Régies.
"Mely nagykegyetlenül ők hurczoltattanak."
Nagy-Kunság romlásáról 1698-ban. (Thaly K. gyüjt.).

*NAGY-KEND
erdélyi falu Küküllő m.; helyr. ~Kend-re, ~ěn, ~ről.

*NAGYKERESKĚDÉS
(nagy-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés neme, melyben az árukat csak nagyban, ú. m. hordó-, darab-, vég-, mázsaszámra stb. adják, nem pedig itczével, rőffel, fonttal stb. mérik.

*NAGYKERESKĚDŐ
(nagy-kereěskdő) ösz. fn. Kereskedő, ki áruit csak nagyban adja; pl. ki a borokat akókkal, a szöveteket végszámra stb. árulja és adja.

*NAGYKERESKĚDŐI
(nagy-kereskědői) ösz. mn. Nagykereskedőt vagy kereskedőket illető, arra vagy azokra vonatkozó. Nagykereskedői testület.

*NAGYKĚRĚSZT
(nagy-kěrěszt) ösz. fn. Széles ért. aránylag hosszu, magas, tetemes terjedelmü kereszt, pl. kőből, fából, vagy festve. Különösen, mint lovagrendi diszjel, mely a maga nemében legkitünőbb rangra mutat, a melynek birtokosi legott a rend nagymestere után következnek. A nagykereszten kivül szokott lenni közép és kiskereszt.

*NAGYKĚRĚSZTĚS
(nagy-kěrěsztěs) ösz. mn. Kit valamely lovagrendnek nagykeresztje diszesít. Szent István apostoli király rendének nagykeresztes vitéze.

*NAGYKOR
(nagy-kor) ösz. fn. Azon életkor, midőn valaki a szülei vagy gondnoki hatalom alól törvény szerént már föl van mentve, ú. m. a magyar törvények szerént a férfiszemélyek 24 évet, a nőszemély pedig 16 évet meghaladva; azonban az utóbbiak, ha még férjhez nem mentek, tovább is gyámság alatt szoktak hagyatni. Máskép: teljeskor.

*NAGYKÓRSÁG
(nagy-kórság) ösz. fn. l. NYAVALYATÖRÉS.

*NAGYKORÚ
v. ~KORU, (nagy-korú) ösz. mn. Ki azon kort érte el, melyben az illető ország törvényei szerént szülei vagy gondnoki hatalom alól törvény szerént fel van mentve. Máskép: teljeskorú. Ellentéte: kiskorú.

*NAGYKORÚSÁG
v. ~KORUSÁG, (nagy-korúság) ösz. fn. Állapot, vagy tulajdonság, melynél fogva valaki a szülei vagy gondnoki hatalom alól felnőtt koránál fogva föl van mentve. Ellentéte: kiskorúság.

*NAGYKORUSÁGI
(nagy-korusági) ösz. mn. Nagykoruságot illető, arra vonatkozó, nagykoruságban történt. Nagykorusági engedély. Nagykorusági cselekvények, szerződések.

*NAGYKÖNNYEN
(nagy-könnyen) régies ösz. ih. Igen könnyen, minden nehézség nélkül. V. ö. NAGY, (2).

*NAGYKÖVET
(nagy-követ) ösz. fn. Szoros ért. oly követ, kit valamely fejedelem, vagy álladalom rendkivüli fontos ügyben más fejedelemhez, vagy álladalomhoz küld, különböztetésül az udvari követtől, ki fejedelmét vagy országát más udvarnál rendesen és állandóan képviseli.

*NAGYKÖVETI
(nagy-követi) ösz. mn. Nagykövetet illető, nagykövetre vonatkozó. Nagyköveti állomás, hivatal, minőség.

*NAGY-KRISTOLCZ
erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~Kristolcz-ra, ~on, ~ról.

*NAGYLAK
erdélyi falu A.-Fehér m.; helyr. ~lak-ra, ~on, ~ról.

*NAGYLELKŰ v. ~LELKÜ
(nagy-lelkű) ösz. mn. Fölséges, nemes kedélyi tulajdonságokkal biró, pl. ki nemes, szent czélokért buzog, ki alacson boszuállásra nem vetemedik, ki az erényt ellenségében is becsüli és méltatja. Továbbá am. bátorszivű, az akadályoktól vissza nem rettenő. Ellentétei: kislelkü, gyáva, pulyalelkü.

*NAGYLELKŰEN
(nagy-lelkűen), l. NAGYLELKŰLEG.

*NAGYLELKŰLEG v. ~LELKÜLEG
(nagy-lelkűleg) ösz. ih. Nagylelkü emberek módjára, nemes, fölséges érzelmeket és tetteket gyakorolva; továbbá, bátor szivvel, magát feláldozva.

*NAGYLELKŰSÉG v. ~LELKÜSÉG
(nagy-lelkűség) ösz. fn. Tulajdonság, melylyel az bir, kit nagylelkünek mondunk. V. ö. NAGYLELKÜ. Továbbá am. bátorszivűség. Ellentétei: kislelküség, gyávaság, pulyaság.

*NAGY-LÉVÁRD
mváros Pozsony m.; helyr. ~Lénárd-on, ~ra, ~ról.

*NAGYLEVELŰ v. ~LEVELÜ
(nagy-levelű) ösz. mn. Legszélesb ért. minek a maga nemében nagy levelei vannak. Nagylevelű káposzta, dohány. Nagylevelű könyv.

*NAGY-LÓZNA
erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~Lózná-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-LUDAS
erdélyi falu Szerdahely sz.; helyr. ~Ludas-ra, ~on, ~ról.

*NAGYMAGYAR
mváros Pozsony m.; helyr. ~magyar-ra, ~on, ~ról.

*NAGYMARIN
(nagy-marin) ösz. fn. Székely tájszólás szerént am. bizonyos mérges kelés az emberi testen. E szóban a marin talán öszvetett szó a csomót, dudorodást jelentő mar (mor) és in szókból, mintha volna: csomós in.

*NAGY-MARTON
mváros Sopron m.; helyr. ~Marton-ba, ~ban, ~ból.

*NAGY-MÁRTON
falu Somogy m.; helyr. ~Márton-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYMELLŰ v. ~MELLÜ
(nagy-mellü) ösz. mn. Kinek aránylag nagy, széles, domború melle van. Különösen nőről szólva am. nagy emlőjü. Nagymellü leány, menyecske. V. ö. MELL.

*NAGYMÉLTÓSÁG
(nagy-méltóság) ösz. fn. A cs. k. valóságos belső titkos tanácsosok czíme. Nagyméltóságod. Ő nagyméltósága. Másképen: Kegyelmességed, ő kegyelmessége.

*NAGYMÉLTÓSÁGÚ vagy ~MÉLTÓSÁGÚ
(nagy-méltóságú) ösz. mn. Mint tiszteletczím megfelel az exczellencziás czimnek, s általán véve illeti a cs. kir. valóságos belső titkos tanácsosokat, és azon főrangu személyeket, kiknek hivatalával a titkos tanácsosi czim együtt szokott járni. Másképen mint czím: kegyelmes.

*NAGYMÉRVŰ v. ~MÉRVÜ
(nagy-mérvű) ösz. mn. A közönséges nagysági arányokat meghaladó. Közel áll hozzá értelemben a nagyszerü.

*NAGYMESTER
(nagy-mester) ösz. fn. Általán valamely lovagrendnek főnöke. A templomrend, a németrend nagymestere. Népies nyelven jelent furfangos embert, ki hamar feltalálja magát, kin bizonyos dologban nehéz kifogni. Nagymester ő kegyelme.

*NAGYMESSZE
(nagy-messze) ösz. mn. és ih. Igen messze.

*NAGYMEZŐ
erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ~mező-re, ~n, ~ről.

*NAGY-MIHÁLY
faluk Borsod és Zemplén m.; helyr. ~Mihály-on, ~ra, ~ról.

*NAGYMIHASZNA
(nagy-mihaszna) ösz. mn. és fn. Népies nyelven nagyra felnőtt, de semmire nem használható, henye, tunya, csavargó, kamasz. Már két nagymihaszna fia van. Nagymihaszna ember.

*NAGYMISE
(nagy-mise) ösz. fn. Több szertartásokkal járó, s több ideig tartó mise; különösen közönséges énekes mise, melynek némely imáit énekszóval zengi el a pap; segédszemélyzetü mise, melyben több papi személy működik; palóczos népnyelven: füstös mise, szoros mise. Továbbá püspöksüveges mise , melyet püspöksüveges egyházi személy végez stb. Ellentéte: kismise , népiesen: susogómise. V. ö. MISE.

*NAGYMON
falu Közép-Szolnok m.: helyr. Nagymon-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYMON-ÚJFALU
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. ~Ujfalu-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYMON-ÚJLAK
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. ~Újlak-on, ~ra, ~ról.

*NAGYNEHEZEN
(nagy-nehezen) ösz ih. Sok ügygyel-bajjal, sok vesződséggel, több akadály között. Nagynehezen czélunkat értük. Nagynehezen átvergődtek a vizen.

*NAGYNÉNE v. a közéletben: ~NÉNI
(nagy-néne v. ~néni) ösz. fn. Női vérrokon, és pedig a) az édesatyának vagy édesanyának nőtestvére, innen atyai nagynéne, anyai nagynéne, b) Közéletben föntebbi ízben is, pl. a nagy, vagy öregatyának, és nagyanyának nőtestvére is, aki szabatosabban: ősnéne, sőt az ősatyának és ősanyának nőtestvére is (ősnagynéne) stb. Sokszor közbeszédben némi kedélyből bármely idősb nő néne v. néni.

*NAGYNEVŰ v. ~NEVÜ
(nagy-nevű) ösz. mn. Átv. ért. híres, kinek nevét, mint jeles emberét, mindenfelé emlegetik, magasztalják.

*NAGYNYAKÚ v. ~NYAKU
(nagy-nyakú) ösz. mn. Aránylag hosszú nyakú. Nagynyakú ló, gunár. Átv. ért. nagynyakú korsó, palaczk stb. V. ö. NYAK.

*NAGYNYELVŰ v. ~NYELVÜ
(nagy-nyelvű) ösz. mn. Tulajd. ért. aránylag nagy anyagi nyelvvel ellátott, különösen vastag nyelvű. Átv. szokott jelentéssel am. sokat beszélő; nevezetesen: másokat rágalmazó, megszóló; mindenbe kottyanó.

*NAGYNYOLCZAD
(nagy-nyolczad) ösz. mn. Papirra, nevezetesen irományokra, s nyomtatványokra vonatkozva am. nagy alakú ivnek nyolczad réte. Nagynyolczad rétü papirra irni valamit. Nagynyolczad rétü kiadás.

*NAGY-NYÚJTÓD
erdélyi falu Kézdi sz.; helyr. ~Nyujtód-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-NYÚL
faluk Győr m.; helyr. ~Nyúl-on, ~ra, ~ról.

*NAGY-NYÚLAS
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Nyúlas-ra, ~on, ~ról.

*NAGYOBB
(nagy-obb). Másodfok a nagy melléknévből; tt. nagyobbat. Dunán túl némely vidéki kiejtéssel, naobb. Kicsinyezve: nagyobbacska, pl. "Jobb a kutya, mint a macska, mert a kutya nagyobbacska." (Km.). Megjegyzésre méltó azon sajátsága, mely szerént némely igék is származnak belőle, mint nagyobbít, nagyobbúl, nagyobbodik, mely tulajdonsággal a kisebb, jobb, roszabb, kevesb és öregb szókon kivül mások nem igen birnak, ámbár nyelvhasonlat szerént birhatnának, pl. miért nem volnának jók ezek is: szebbít (nem egészen szokatlan), magasbít, vörösbít, tökéletesbít stb.? A nagyobb több öszvehasonlító mondatban divatozik, mint: Nagyobb a füstje, mint a pecsenyéje. Nagyobb hire volna annak. Nagyobb az annál, hogy stb. Nagyobb a szerencséje mint az esze. Nagyobb a hire, mint a valósága. Nagyobb részint, azaz, az egészből vagy teljes mennyiségből a többséget véve.

*NAGYOBBADÁN
(nagy-obb-ad-án) l. NAGYOBBÁRA.

*NAGYOBBAN
(nagy-obb-am) ih. A régiek ,inkább' (régiesen: jonkább) értelemben is használták. "De ha még ennél nagyobban vétközött volna ellened." Nádor-codex. "Aki nem akarja megtanúlni és tennie a jókat nagyobban mutattatik pogánnak lenni, honnemmint keresztyénnek." Debreczeni Legendáskönyv. Legnagyobban = leginkább, legjobban. "Legi nagyobban amiben tudok szolgálnom." (Levél 1558-ból. Szalay Á. 400 m. l.).

*NAGYOBBÁRA
(nagy-obb-a-ra) ih. Nagyobb részt, keveset kivéve, kis hiával. Ismerőseim nagyobbára eltávoztak. Nagyobbára már vége az aratásnak. Megegyezik vele jobbára v. jobbadán.

*NAGYOBB CSERLEVELÜ FŰ
l. NAGY SARLÓSFŰ.

*NAGYOBBÍT, NAGYOBBIT
(nagy-obb-ít) áth. m. nagyobbít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ami. Nagyobbá tesz valamit. A házat egy emelettel, a kertet néhány négyszög öllel nagyobbítani. A cselédek bérét, a tisztek díját nagyobbítani. A bajt, kárt, veszélyt nagyobbítani. V. ö. NAGY, NAGYOBB.

*NAGYOBBÍTÁS, NAGYOBBITÁS
(nagy-obbít-ás) fn. tt. nagyobbítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn nagyobbítnak valamit. V. ö. NAGYOBBÍT.

*NAGYOBBODÁS
(nagy-obb-od-ás) fn. tt. nagyobbodás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Állapotváltozás, midőn valaminek terjedelmi, számbeli, vagy létegi stb. mennyisége növekedik.

*NAGYOBBODIK
(nagy-obb-od-ik) k. m. nagyobbodtam, ~tál, ~ott. Mintegy belső erejénél fogva nagyobbra növekedik, szaporodik, sokasodik. A fák évről évre nagyobbodnak. A szegények száma mindegyre nagyobbodik. Jövedelme nagyobbodik. V. ö. NAGYOBB.

*NAGYOBBÚL
(nagy-obb-úl) önh. m. nagyobbúlt. L. NAGYOBBODIK.

*NAGY-ÓCS
falu Zaránd m.; helyr. ~Ócs-on, ~ra, ~ról.

*NAGYOCSKA
(nagy-ocs-ka) kics. mn. tt. nagyocskát. Ami kelletinél valamivel nagyobb, a maga nemében nem oly kicsin, mint a többi. Ez a szeg nagyocska, el kell belőle ráspolni, faragni. A gyümölcsből kiválogatni a nagyocskákat. Egyébiránt hasonlításkor nagyobbacska divatozik. Nálunk a szőlőszemek valamivel nagyobbacskák, mint nálatok.

*NAGYOD
falu Bars m.; helyr. Nagyod-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-OKLOS
erdélyi faluk Hunyad és Torda m.; helyr. ~Oklos-ra, ~on, ~ról.

*NAGYOL
(nagy-ol) áth. m. naggolt. 1) Valamit nagy darabokra oszt, vág, hasít. Nagyolni az erdőben levágott fát. Továbbá 2) valamit nagyjából kifarag, pl. midőn az ácsok a fenyőszál felső rétegeit lehasogatják. 3) Valamit nagynak tart; ellentéte kicsinyel. Némelyek a gyakran hallható kiejtést követve itt két ll-vel irják, midőn nagyon-ol-ból vagy nagy-vall-ból származottnak tekinthető. Ha két ll-vel irjuk vagy mondjuk, akkor a múlt nagyoll-ott, htn. ~ani. Azonban ez értelemben valamint a kicsinyel, és kevesel, midőn ragoztatnak, kivethetik a segédhangzót, hasonlóan a ,nagyol' is, pl. nagylom, nagylod, nagylottam, nagylottad, nagylani, némi különböztetésül az első értelemben vett nagyol-tól, miszerént így szólnánk és imánk szabatosabban: nagyolom a fát, nagy darabokra hasítom; nagylom ezen dorongot botnak, azaz úgy tartom, hogy ezen dorong botnak nagy.

*NAGY-OLÁHFALU
erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. ~Oláhfalu-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYOLL
l. NAGYOL, 3).

*NAGYOLTÁR
(nagy-oltár) ösz. fn. A római katholikusok templomaiban a főoltár, vagy öregoltár, az úgynevezett szenthelyen, mely rendesen a többieknél magasabb, ékesebb, melynek hajlékában (tabernaculum) a szentséget őrzik, a melynél a nagymiséket tartják; a többi kisoltár v. mellékoltár.

*NAGYOLVASOTTSÁG
(nagy-olvasottság) ösz. fn. Az irodalmi müvek ismerésében nagy jártasság, melyet valaki az illető művek olvasásával szerzett.

*NAGYOLVASOTTSÁGU
(nagy-olvasottságu) ösz. fn. Ki igen sok irodalmi müvet olvasott.

*NAGYON
(nagy-on) ih. Nagy mértékben, igen, fölötte tulságosan. Nagyon szép. Nagyon csunya. Nagyon magas ház, templom, torony. Nagyon szomorú, haragos, beteg. Nagyon lármázni, nevetni, sírni. Nagyon sietni, futni, nyargalni. Fölvesz maga mellé más határozót is. Nagyon hamar végezni valamit. Nagyon jól viselni magát. Nagyon okosan beszél. Nagyon korán kelni. Az ily kifejezésekben, nagyon kicsin, nagyon kevés, nagyon rövid, nagyon alacson, szóbeli ellentét látszik lenni, egyébiránt ezeknek ily értelmök van: kelletinél kisebb, kevesebb, rövidebb stb.

*NAGYORRÚ v. ~ORRU
(nagy-orrú) ösz. mn. Kinek, illetőleg minek, aránylag nagy orra van. Köznépies gúnynyelven: tülökorrú, uborkaorrú.

*NAGYOSKODIK
(nagyos-kod-ik) k. m. nagyoskod-tam, ~tál, ~ott. Magát hányja-veti, nagyobbnak akar látszani mint a milyen valósággal, nagyoz.

*NAGY-OSZTRÓ
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Osztró-ra, ~n, ~ról.

*NAGYOTHALLÁS
(nagyot-hallás) ösz. fn. Állapot, midőn valaki nehezen hall, midőn nagyobb hangon kell vele szólani; túl a Dunán némely tájakon: Lámpértosság. V. ö. SIKETSÉG.

*NAGYOTHALLÓ
(nagyot-halló) ösz. mn. Ki csak úgy hall, ha magas, erős hangon szólnak hozzá, siketecske. Túl a Dunán néhutt: lámpértos.

*NAGY-ÓTS
l. NAGY-ÓCS.

*NAGYOZ
(nagy-oz) áth. és önh. m. nagyoztam v. nagyzottam, ~tál v. nagyzottál, ~ott v. nagyzott, htn. ~ni, v. nagyzani, par. ~z. 1) Nagy mértékben, nagy darabokban szab, oszt, taglal valamit; szokottabban l. NAGYOL 1). 2) l. NAGYÍT. 3) l. NAGYOSKODIK.

*NAGYOZÁS
(nagy-oz-ás) fn. tt. nagyozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn nagyoznak valamit; vagy midőn valaki nagyoz. V. ö. NAGYOZ.

*NAGY-ÖLBŐ
falu Vas m.; helyr. ~Ölbő-n, ~re, ~ről.

*NAGY-ÖLVED
falu Esztergom m.; helyr. ~Ölved-re, ~ěn, ~ről.

*NAGYŐR
(nagy-őr) ösz. fn. Katonai főőrhely.

*NAGY-PACZAL
falu Köz.-Szolnok m.; helyr. ~Paczal-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYPATAK
faluk Bihar m.; helyr. ~patak-ra, ~on, ~ról.

*NAGYPÉNTEK
(nagy-péntek) ösz. fn. A keresztény évben azon péntek, mely nagyhétben esik, melyen Idvezítőnk keresztre feszítésének és halálának emlékezetét, mint általános gyásznapot, különös szertartások által szentelik meg a hivek. Nagypénteken bőjtölni, s Krisztus koporsóját látogatni.

*NAGYPÉNTEKI
(nagy-pénteki) ösz. mn. Nagypénteken, mint Idvezítőnk halálának emlékezete napján történő, azt illető, arra vonatkozó. Nagypénteki ájtatosság, szentbeszéd, szertartások. Nagypénteki bőjt.

*NAGY-PESTÉNY
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Pestény-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-PETRI
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Petri-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-POJÁNA
falu Zaránd m.; helyr. ~Pojáná-ra, ~n, ~ról.

*NAGYPRÉPOST
(nagy-prépost) ösz. fn. Valamely székesegyházi káptalan főnöke, ki után az olvasó, éneklő, és őrkanonokok következnek. Esztergomi, kalocsai, egri érseki káptalanok nagyprépostjai. Váczi, győri nagyprépostok. V. ö. PRÉPOST.

*NAGYPRÉPOSTSÁG
(nagy-prépostság) ösz. fn. 1) Nagypréposti rang. 2) A nagyprépostnak egyházi javadalma.

*NAGYRA
(nagy-ra) ih. Erkölcsi átv. ért. bizonyos becsmértéket, némileg fenhéjazást jelent. Nagyra becsülni valamit. Nagyra tartani magát. Nagyra mondani a csekély dolgot. Nagyra vágyni. Nagyra törni. Nagyra van vele, hogy jutalmat kapott, azaz dicsekszik, kevélykedik benne. Nagyra lát, am. fenhéjáz, magasra tart igényt. V. ö. NAGY.

*NAGYRALÁTÁS
(nagyra-látás) ösz. fn. Fennhéjázás, önmagának mások fölött többrebecsülése mint illik.

*NAGYRALÁTÓ
(nagyra-látó) ösz. mn. és fn. Fennhéjázó.

*NAGY-RÁPOLT
erdélyi falu Hunyad m. helyr. ~Rápolt-ra, ~on, ~ról.

*NAGYRATERMETT
(nagyra-termett) ösz. mn. Oly lelki tehetséggel megáldott, mely által a közönségesnél nagyobb polczra juthat, vagy nagy dolgokat vihet véghez.

*NAGYRATERMETTSÉG
(nagyra-termettség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki nagyratermettnek tekinthető.

*NAGYRATÖRŐ
(nagyra-törő) ösz. mn. Kinek vágyai nagy, jeles dolgok után sovárognak, s ki azokat elérni iparkodik.

*NAGYRAVÁGY
(nagyra-vágy) ösz. fn. Lásd NAGYRAVÁGYÁS.
"Van a léleknek egy erős szava,
A nagyravágy."
Az ember tragoediája. (Madách L).

*NAGYRAVÁGYÁS
(nagyra-vágyás) ösz. fn. A túlzott, s ennél fogva hibás becsületkeresésnek neme, melynél fogva valaki főleg azon van, hogy mások között és fölött holmi külső előnyökkel birjon, pl. hogy rangra, méltóságra jusson stb. Minthogy gyakran az ily czélt becstelen utakon, módokon szokták keresni: innen különböztetés okáért a nagyravágyást bal értelemben veszszük; ellenben, ha valaki nemes eszközökkel, és érdem által iparkodik fölemelkedni, azt nagyratörés-nek nevezzük.

*NAGYRAVÁGYÓ
(nagyra-vágyó) ösz. mn. Mondjuk emberről, kit a dicsvágy nyugtalanít, rang, méltóság stb. elérésére ösztönöz. "Nagyravágyó emberek a magas czélt, melyet maguknak kitűztek, sokszor csak azért nem érik el, mert apró hiúságuknak ellent állni nem tudtak." (B. Eötvös J.).

*NAGY-REBRA
erdélyi falu Besztercze vid.; helyr. ~Rebrá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYREMÉNYSÉGŰ v. ~REMÉNYSÉGÜ
(nagy-reménységű) ösz. mn. 1) Aki jelennen több jeleit adja annak, hogy egykor derék, jeles férfiú, vagy nő válik belőle. Nagyreménységü fiai és leányai e hazának! Ez értelemben tehát szenvedőleg vétetik, s am. kiről másoknak van nagy reménységök. 2) Cselekvőleg véve, am. kinek magára nézve nagy reménysége van valamihez.

*NAGYREMÉNYŰ v. ~REMÉNYÜ
(nagy-reményü) ösz. mn. l. NAGYREMÉNYSÉGÜ.

*NAGYRÉSZINT
(nagy-részint) ösz. ih. Bizonyos egészből, sokaságból keveset kivéve; csaknem mindnyájan; majd mind. Bajtársaim nagyrészint elvesztek a háborúban. Az erdőt nagyrészint elpusztították. Máskép: nagyánt, nagyjára, jobbára.

*NAGYRIADAL v. ~RIADÓ
(nagy-riadal v. ~riadó) ösz. fn. Valamely hadi seregnek egészben megindulására vagy megütközésére hívó riadal.

*NAGY-ROSKÁNY
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Roskány-ba, ~ban, ~ból.

*NAGY-RUNK
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Runk-ra, ~on, ~ról.

*NAGYSÁD
öszvehúzott szólitási czím, nagyságod helyett. A bevett társadalmi szokás szerént tulajdonképen a nagyobb rangban, különösen magasabb államhivatalban levőket, pl. fő- v. feltörvényszéki birákat, helytartósági, czimzetes királyi stb. tanácsosokat s ezek, nejeit illeti, de a túlozni szerető udvariság megtiszteli vele a közép nemesi és polgári rendüeket, különösen az ilyen nőket is. Különböző a méltóságod czímtől, mely grófoknak és báróknak, államhivatalban pedig az udvari tanácsosi, elnöki, legfőbb törvényszéki s hasonló rangban levőknek szokott megadatni. Erdélyben kevesebb a méltóságos mint a nagyságos czím. V. ö. NAGYSÁG, 3).

*NAGYSÁG
(nagy-ság) fn. tt. nagyság-ot, harm. szr. ~a. 1) Helynek, vagy helyet foglaló valaminek terjedelmi tulajdonsága, melynél fogva nagynak mondatik. Minthogy pedig ezen tulajdonság aránylagos és viszonylagos, innen általán jelenti valaminek terjedelmi viszonyát másokhoz, vagy bizonyos mértékhez képest. Meghatározni valamely térnek, városnak, falunak nagyságát. A testek nagyságáról mértanilag értekezni. E szobát nagysága miatt nehéz fűteni. 2) Átv. ért. annyiféle jelentéssel bir, a hánynyal a nagy. V. ö. NAGY. Szellemi, lelki nagyság. Számok nagysága. Melegnek, hidegnek nagysága. Érdem, jutalom nagysága. Királyi, fejedelmi nagyság. "Csak azon hatalom, melyet az akarat tettei s meggyőződése akarata fölött gyakorol, képezi minden férfiú nagyságának való mérlegét." (B. Eötvös J.). A Tatrosi codexben ,majestas' ,nagyság' szóval fordíttatik, ami már Pesti Gábornál és Erdősinél: felség. 3) Mint szólítási tiszteletczím az egyes és többes számú második személyraggal: nagyságod (egy személyhez), nagyságtok (többekhez); magyarországi szokás szerént a méltóságod után áll, Erdélyben ellenkezőleg. (Az állítmány vagy mondomány ,nagyságtok' mellett is csak egyes számban állhat, mit a régiek soha el nem hibáztak, pl. azt mondja, úgy látja, úgy véli kegyelmetek, és így: méltóztassék nagyságtok, legyen kegyes nagyságtok, látta-e nagyságtok? stb., valamint ,házatok,' ,könyvetek' is csak egyes birtok). Társadalmi nyelven magasbrangu, vagy előkelő urakat és hölgyeket illet. Szoros ért. mai szokás szerént nagyságosak a királyi tanácsosok, a latin magnificus értelmében, mint a feltörvényszéki birák, helytartósági tanácsosok stb. V. ö. NAGYSÁD. A régi hivatalos levelezésekben a vármegyék karai és rendei egymást e czímmel tisztelték nagyságtok, kegyelmetek. Régebben csak a legfőbb ranguakat tisztelték a ,nagyságos' czímmel, mint a nádort (levél 1560-ból Szalay Á. 400. m. l. - Győrmegye levele gr. Eszterházy Miklós nádorhoz, 1627-ből, Történelmi tár VIII. k.); az erdélyi vajdát (levél 1552-ből, Szalay Á.); az erdélyi fejedelmet (Magyar Nyelvemlékek III. köt., levél 1572-ik évből), az osztrák főherczeget is (ugyanott 1577. és 1578-diki levelek; azonban az alárendeltek ekkor már ,felséges'-t is írtak, levél ugyanott 1577-ből); és néha a nagybirtokosokat (levelek 1572-ből. Régi m. Nyelvemlékek. III. k. 1551-ből. Szalay Á. 400. m. l. stb.). Másoknak általában, még az országbirájának is, azt írták: kegyelmed. A ,méltóságos' czím a régieknél ismeretlen volt.

*NAGYSÁGOD
(nagy-ság-od) l. NAGYSÁD, és V. ö. NAGYSÁG.

*NAGYSÁGOL
(nagy-ság-ol) áth. m. nagyságol-t. Valakit nagyságos czímmel tisztel. A királyi tanácsosokat, a főrangu hölgyeket nagyságolni.

*NAGYSÁGOS
(nagy-ság-os) mn. tt. nagyságos-t v. ~at, tb. ~ak. A maga nemében fölötte nagy, föléges, nagyszerü. Nagyságos eszme, gondolat. Társadalmi nyelven tiszteletczím, mely szoros ért. csak magasabb rangu urakat és nejeiket, pl. királyi tanácsosokat, főtörvényszéki ülnököket v. birákat, helytartósági tanácsosokat, stb. illet. Nagyságos ülnök úr! V. ö. NAGYSÁD.

*NAGYSÁGTAN
(nagy-ság-tan) l. MENNYISÉGTAN.

*NAGYSÁGTOK
(nagy-ság-tok) l. NAGYSÁG, 3).

*NAGYSÁGTUDOMÁNY
(nagyság-tudomány) ösz. fn. Elméleti és gyakorlati tudomány, mely a testek nagyságának tulajdonságait és mérési módját ismérteti; l. MENNYISÉGTUDOMÁNY.

*NAGY-SAJÓ
erdélyi falu Doboka m.; helyr. ~Sajó-ra, ~n, ~ról.

*NAGYSÁRFŰTEJ
(nagy-sár-fű-tej) ösz. fn. A fűtejek neméből való növényfaj, melynek szára sugár, övig érő; ernyője négy águ, négy levélgalléros, azután két-két águ; kisgalléri két levelűk, szívesek; levelei szálas láncsásak, ellenesek; gyümölcse szömörcsös, kippattanó. (Euphorbia lathyris). Népnyelven: nagy vagy kerti sárfű, hasindító fű.

*NAGY SARLÓSFŰ
népies neve a ,sarlós szigoráll' (veronica teucrium) nevü növénynek; máskép szintén köznépiesen: nagyobb cserlevelű fű.

*NAGY-SÁRMÁS
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Sármás-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-SEBES
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Sebes-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-SELLYK
erdélyi mváros Meggyes sz.; helyr. ~Sellyk-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-SENK
l. NAGY-SINK.

*NAGYSIETVE
(nagy-sietve) ösz. ih. Igen sietve, gyors léptekkel, szaporán sürgölődve. Nagysietve eltávozott.

*NAGY-SINK
erdélyi szász szék; és mváros azon nevü székben; helyr. ~Sink-re, ~ěn, ~ről; mint szék: ~Sink-be, ~ben, ~ből.

*NAGYSOK
(nagy-sok) ösz. mn. Igen sok. Régies.
"Nagysok nyereséggel hogy megrakodának,
Legottan nagybizvást viaszafordulának."
Temesvári István 1569-ben. (Thali K. gyüjt.).
"Kiről neked jövendőre nagysokat szólok."
Házasok éneke.

*NAGYSOKÁRA
(nagy-sokára) ösz. ih. Igen későn, másokat sokáig várakoztatva, nem pontosan a kellő időre; végre valahára.

*NAGY-SÓLYMOS
erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. ~Sólymos-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-SOMKÚT
falu Kővár vid.; helyr. ~Somkút-ra, ~on, ~ról.

*NAGYSOR
(nagy-sor) ösz. fn. Tájdivatosan am. a végzetsorban vagyis sorsban eléjövő nevezetesebb esemény, vagy eshetőség.

*NAGYSZAGÚ v. ~SZAGU
(nagy-szagú) ösz. mn. Minek v. kinek erős szaga van. Nagyszagú virág, kenőcs. Nagyszagu pézsma. Némely nők és piperkőczök holmi illatszerektől nagyszaguak.

*NAGYSZÁJÚ v. ~SZÁJU
(nagy-száju) ösz. mn. Tulajd. ért. kinek aránylag nagy, tertyedt szája van; köznépien gúnynyelven: papucsszáju, málészáju, tátott száju. Átv. ért. sokat és hányaveti módon beszélő, vagy nyelveskedő, különösen, ki köztanácskozásokban a fő szerepet maga magának követeli.

*NAGYSZÁMÚ
v. ~SZÁMU, (nagy-számu) ösz. mn. Számra nézve sok, nagy sereget képező. Nagyszámu falusi nép gyűlt a városba. Nagyszámu tanuló ifjuság, katonaság.

*NAGY-SZEBEN
az erdélyi szászföld fővárosa; helyr. ~Szebenbe, ~ben, ~ből.

*NAGY-SZEDERJES
erdélyi falu Torda m.; helyr. ~Szederjes-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-SZEGH (1)
l. NÁDSZEG.

*NAGY-SZEGH (2)
falu Közép-Szolnok m.; helyr. ~Szegh-re, ~ěn, ~ről.

*NAGY-SZĚMŰ v. ~SZEMÜ
(nagy-szěmű) ösz. mn. 1) Kinek, illetőleg minek aránylag nagy szeme van. Nagyszemü nő. Nagyszemü paripa. Egy szóval: szemők, mint pofók, pirók, ajók. Köznépien gúnynyelven: gurgulaszemű. Ilyenről azt is mondják, hogy kiülő szemei vannak. 2) Átv. ért. mondják holmi terménymagokról és gyümölcsökről. Nagyszemű szilva, szőlő. Nagyszemü kukoricza, búza, árpa; néhutt: öreg szemü. V. ö. SZĚM.

*NAGYSZERDA
(nagy-szerda) ösz. fn. Nagyhétben eső szerdai nap. V. ö. NAGYHÉT.

*NAGYSZERŰ v. ~SZERÜ
(nagy-szerű) ösz. mn. A maga nemében kiválólag nagy, nagyságában kitünő, jeles, lélekemelő. Nagyszerü változások. Nagyszerü innepély, pompa, zenemű.

*NAGYSZERŰEN v. ~SZERÜEN
NAGYSZERŰLEG v. ~SZERÜLEG, (nagy-szerűen vagy ~szerűleg) ösz. ih. Nagyszerü módon. V. ö. NAGYSZERŰ.

*NAGYSZERŰSÉG v. ~SZERÜSÉG
(nagy-szerűség) ösz. fn. Nagyszerű, nagyságában kitünő, lélekemelő tulajdonsága valaminek. V. ö. NAGYSZERŰ.

*NAGYSZITA
(nagy-szita) ösz. fn. Nagyobb terjedelmü szita, melylyel pl. a sütni való lisztet tisztázzák. Van itt minden: nagyszita, kisszita. (Km.).

*NAGYSZÍVŰ v. ~SZIVÜ
(nagy-szívű) ösz. mn. Átv. ért. kinek szive, vagyis kedélye nagy, nemes érzelmeket táplál.

*NAGYSZÍVŰSÉG v. ~SZIVÜSÉG
(nagy-szivűség) ösz. fn. Kedélyi tulajdonság, melynél fogva valaki nemesebbféle érzelmeket tanusít.

*NAGYSZOMBAT (1)
(nagy-szombat) ösz. fn. 1) A nagyhétnek utolsó napja, mely husvét napját közvetlenül megelőzi. A római katholikusok templomaiban a nagycsütörtökön elnémított harangok nagyszombaton ismét megszólamlanak. Urunk feltámadásának emlékét nagyszombat estvéjen tartják.

*NAGY-SZOMBAT (2)
szabad kir. város Pozsony megyében; helr. ~Szombat-ba, ~ban, ~ból.

*NAGYSZOMBATI
(nagy-szombati) ösz. mn. 1) Nagyszombat nevü napra vonatkozó. Nagyszombati ájtatossag, szertartások. 2) Nagyszombat városába való, ahoz tartozó, azt illető stb. Nagyszombati lakosok, tanodák, káptalan.

*NAGY-SZŐLLŐ v. ~SZŐLŐ
(nagy-szőlő) ösz. fn. Malozsaszőlő; vagy más nagyszemü szőlő.

*NAGY-SZŐLLŐS
v. ~SZŐLŐS, mváros Ugocsa és falu Veszprém m.; erdélyi falu Segesvár sz.; helyr. ~Szőllős-re, ~ön, ~ről.

*NAGYSZÜLE
(nagy-szüle) ösz. fn. Köznév, melyen mind a nagyatyát, mind a nagyanyát egyaránt nevezik. Atyja, anyja meghalt, s nagyszülei még élnek.

*NAGYTAGÚ v. ~TAGU
(nagy-tagú) ösz. mn. Akinek aránylag nagy tagjai vannak, csontos, vállas, markos, tenyeres, talpas.

*NAGY-TALMÁCS
erdélyi falu Szeben sz.; helyr. ~Talmács-ra, ~on, ~ról.

*NAGYTALPÚ v. ~TALPU
(nagy-talpú) ösz. mn. Kinek, vagy minek aránylag véve, nagy talpa van. Nagytalpú leány. Nagytalpu medve. Átv. ért. nagytalpú kerék, nagytalpú szánkó stb. V. ö. TALP.

*NAGYTAPASZTALÁSÚ v. ~TAPASZTALÁSÚ
(nagy-tapasztalásu) ösz. mn. Ki maga sokat látott, hallott, sokon átment, átesett, sokfélében részt vett, működött, jót és roszat próbált. Nagytapasztalásu birák, orvosok. Nagytapasztalású utas, katona.

*NAGYTEHETSÉGŰ
vagy ~TEHETSÉGÜ, (nagy-tehetségű) ösz. mn. 1) Ki szellemi erejénél, tulajdonságainál fogva sokat képes tenni; nagyeszű; nagymüveltségű. Nagytehetségű fiatal ember. 2) Vagyonos, gazdag, nagybirtoku.

*NAGYTEKINTÉLYŰ
v. ~TEKINTÉLYÜ, (nagy-tekintélyű) ösz. mn. Ki polgári állása vagy szellemi felsőségénél fogva nagy tekintélyt vívott ki az illető közönség előtt. V. ö. TEKINTÉLY.

*NAGYTEKINTETŰ
(nagy-tekintetű) ösz. mn. Rangja, magas polgári állása és befolyása, vagy jeles érdemei, és szellemi tehetségeinél fogva nagy kitüntetésben részesülő, s bizonyos erkölcsi fensőséget gyakorló mások fölött. A czimezésekben felsőbb hatóság megszólítása az alsóbbik által. Nagytekintetű főtörvényszék. A német rendszerből ragadt reánk. Németül: hochlöblich.

*NAGY-TEREMI
erdélyi falu Küküllő m.; helyr. ~Teremi-be, ~ben, ~ből.

*NAGY-TEREMIA
falu Torontál m.; helyr. ~Teremiá-n, ~ra, ~ról.

*NAGY-TERNAVA
falu Zaránd m.; helyr. ~Ternavá-ra, ~n, ~ról.

*NAGY-TÉTÉNY
falu Pest m.; helyr. ~Tétény-be, ~ben, ~ből.

*NAGYTISZTĚLETŰ v. ~TISZTĚLETÜ
(nagy-tisztěletű) ösz. mn. Jeles erkölcsi magaviselete miatt különös tiszteletben álló. Mint szólítási czímet a középrendü egyházi személyeknek, ú. m. alespereseknek, plébánusoknak stb. szokás adni, máskép nagyon tisztelendő. A felsőbb rendüek: főtisztelendők v. főtiszteletűk, az alrendüek: tisztelendők vagy tiszteletesek.

*NAGYTÓ
puszta Somogy m.; helyr. Nagytó-ra, ~n, ~ról.

*NAGYTORKÚ v. ~TORKU
(nagy-torkú) ösz. mn. 1) Nagyon lármás, kiáltozó. Nagytorku falusi kántorok. 2) Sokat ivó, nagygégéjü. Nagytorkú gődény.

*NAGY-TÓSZEG
falu Torontál m.; helyr. ~Tószeg-ěn, ~re, ~ről.

*NAGYTUDOMÁNYÚ
v. ~TUDOMÁNYU, (nagy-tudományu) ösz. mn. Kinek a tudományok egy vagy több nemében terjedelmes isméretei vannak, melyek ha egyszersmind alaposak, akkor ő mélytudományú.

*NAGYTŰRHETÉS
(nagy-tűrhetés) ösz. fn. A türelem, a béketürés azon neme, melynél fogva valaki a sokszori bántalmakért boszút nem áll.

*NAGYTŰRHETŐ
(nagy-tűrhető) ösz. mn. Ki a sérelmeket, bántalmakat békével, visszatorlás nélkül elszenvedi, vagy legalább azok büntetésével nem hirtelenkedik, hanem halogatja, várva az illetőnek megjobbulását. Az Isten nagytürhető, midőn így szól: Nem akarom a bűnösnek halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.

*NAGYUJJ
(nagy-ujj) ösz. fn. l. HÜVELYK.

*NAGYÚL
(nagy-úl) önh. m. nagyúl-t. L. NAGYOBBODIK.

*NAGYÚR
(nagy-úr) ösz. fn. 1) Népies nyelven, személyragozva, tiszteletczím, melyet a nép alsóbbrendü tisztviselőknek, uradalmi tiszteknek s előkelőbb polgároknak stb. vagyis azon középosztálynak szokott adni, melynek sem nevezetesb ingatlan birtoka, sem oklevele nincsen; az ilyeket már ,tekintetes'-eknek czímezvén. Nagyuram, tiszttartó uram, ispán uram. Nagyuram biró uram, nótárus uram. Nagyuram, Tót Pál uram. 2) Midőn fő vagy előkelő rangu személyt jelent, valódilag nem öszvetett szó, s nem írják öszve. Mátyás király, a népmonda szerint, a nagy urakat is megdolgoztatta. Szegény legény nem nagy úr (km.); azonban a származékokat: nagyúri, nagyuraság már rendesen öszve szokták irni. 3) A török szultán czíme (Groszherr, Groszsultan, grandseigneur). 4) V. ö. NÁDOR.

*NAGYURASÁG
(nagy-uraság) ösz. fn. Előkelő uraság.

*NAGYÚRI
(nagy-úri) ösz. mn. Nagyúrra vonatkozó, ahhoz tartozó, attól származó stb. Nagyúri parancs. Nagyúri szokások. Nagyúri cselédek. Ez értelemben mindig fő vagy előkelő úr értetik. V. ö. NAGYÚR.

*NAGYÚRILAG
(nagy-úrilag) ösz. ih. Nagyúri módon.

*NAGYÚT
(nagy-út) ösz. fn. 1) Hosszú, távol helyre tett út, vagy utazás. Nagyútra ment, nem tudni, mikor jön vissza. 2) Országút. 3) puszta Heves m.; helyr. ~út-ra, ~on, ~ról.

*NAGY-ÜLEPŰ v. ~ÜLEPÜ
(nagy-ülepű) ösz. mn. 1) Kinek nagy farpofái vannak. 2) Mondják nadrágról, vagy gatyáról, melynek az ülepet takaró öble aránylag terjedelmes és bő. Nagyülepű nadrág, török bugyogó.

*NAGYÜTKÖZET
(nagy-ütközet) ösz. fn. Főütközet, melyet az ellenséges derékhadak zömei vívnak.

*NAGYVAD
(nagy-vad) ösz. fn. Vadásznyelven így nevezik a szarvasokat, őzeket, medvéket, vaddisznókat, farkasokat, hiúzokat, zergéket, túzokokat, darukat, siket- és nyírfajdokat, fáczánokat, császármadarakat, kócsagokat, vakvarjukat, gödényeket, fülesbaglyokat, sólymokat, barna sasokat, keselyűket, héjákat és karvalyokat, (Bérczy K.), melyek t. i. másokhoz képest nagyobbak. Nagyvadra tölteni, azaz egyes golyóval vagy ficzkóval.

*NAGYVADÁSZAT
(nagy-vadászat) ösz. fn. Vadászat, melynek körébe a nagyvadak tartoznak. V. ö. NAGYVAD.

*NAGY-VAJDAFALVA
erdélyi falu Fogaras vid., helyr. ~Vajdafalvá-ra, ~n, ~ról.

*NAGYVAL
l. NAGYGYAL.

*NAGY-VÁRAD
ösz. fn. Szabadalmazott püspöki város Biharvármegyében, egy latin és egy görögszertartásu püspöki székkel, mely tulajdonkép négy részből áll, ú. m. Nagy-Váradból, Várad-Olasziból, Várad-Velenczéből és Váraljából. Helyr. ~Várad-ra, ~on, ~ról.

*NAGYVÁROSI
(nagy-városi) ösz. mn. Olyan mint nagy városokban szokott lenni v. történni. Nagyvárosi élet. Nagyvárosi csín, kényelem. Nagyvárosi fonákságok.

*NAGYVÁROSILAG
(nagy-városilag) ösz. ih. Nagyvárosi módon.

*NAGYVERŐ
(nagy-verő) ösz. fn. A székelyeknél am. pőröly, mely úgy látszik, maga is am. verő.

*NAGYVEZÉR v. ~VEZÍR
(nagy-vezér v. ~vezír) ösz. fn. A török birodalomban első miniszter, arab-törökül: vezíri azam v. azďm, máskép: szadri azďm.

*NAGYVÍGAN
(nagy-vigan) ösz. ih. Nagyon vígan. V. ö. NAGY, (2).

*NAGYVILÁG
(nagy-világ) ösz. fn. Családi, iskolai és más szükebb körön kivűl általános társadalmi élet. "Oly embernek, ki az úgynevezett nagy világ sivatagjain él, a szerelem többnyire csak azon zsákgyöngyhöz hasonló, melyet a keleti rege szerént a pusztán eltévedt vándor talált, s megnézve boszusan eldobott." (B. Eötvös József). Ha e két szót külön írjuk, akkor azok csak tulajdon értelemben vétetnek.
"A nagy világon e kivül
Nincsen számodra hely."
Vörösmarty.

*NAGY VÍZ
1) Nagyobb szélességü folyóvíz, nagy folyam. 2) A dagály vagy vízár legmagasb foka (Hochwasser). Ez utóbbi értelemben öszve is írhatjuk: nagyvíz.

*NAGY-ZÁM
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ~Zám-ba, ~ban, ~ból.

*NAHÁCS
falu Pozsony m.; helyr. Nahács-ra, ~on, ~ról.

*NAHÁCZ
erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Nahácz-ra, ~on, ~ról.

*NAINNYA
székely tájszólással öszvehúzva ebből: nagyanyja. A nainnyád halála; nainnyád térde. Akkor mondják, ha valaki roszul találva a tárgyat, szól a beszédbe.

*NÁJ
éles hangon: NÉJ, a göcseji és rokon tájszólásban Torkos Sándor, Tóbi Antal s mások szerént a felső fok kifejezésére használtatik: náj naobb (= legnagyobb), néjszebb (= legszebb.) Nem más mint a régiesen használt nagygyal v. nagyval, e helyett: sokkal; pl. a Tatrosi codexben: nagygyal inkább; l. NAGYGYAL. A náj pedig épen a göcseji szójárás szerént így állott elé: nagy-val, nálok: najje t. i. a vel ragot eredeti alakjában használják, az l-et végül elhagyják, s a gy-t és v-t j-re változtatják. (Vass J. Magyar Nyelvészet V. köt. 108. 109. lapokon); najje szóról pedig alig fogja valaki tagadhatni, hogy a náj, illetőleg néj szóval ugyanaz.

*NAK
falu Tolna m.; helyr. Nak-ra, ~on, ~ról.

*~NAK (1)
névmódosító, illetőleg sajátító rag, vékony hangon nek, pl. úr-nak, ember-nek. l. NEK, (1).

*~NAK (2)
tulajdonító rag, l. NEK, (2).

*~NAK (3)
vékonyhangon nek, igerag, a többesszámu harmadik személyben, pl. áll-nak, ül-nek, állának, üllé-nek; néha anak, enek, pl. állt-anak, üllt-enek, álland-anak v. ~nak, ülend-enek v. ~nek. Eredetileg önök (= ők), s némi változással: enek, mély hangon anak; t. i. ezek első alkatrésze ön (= ő) egyesszámu harmadik személy, a másik pedig a többesszám ők v. ek, hangrendi változattal ak képzője. l. Előszó 157-58 l.

*NÁKÓFALVA
SZŐLLŐS~, falu Torontál m.; helyr. Nákófalvá-ra, ~n, ~ról.

*~NÁL
névmódosító rag, magsah. nél: láb-nál fej-nél. Eredetileg: nál, mert személyragozva: nálam egy régi levélben 1510-ből (Szalay Ágoston gyüjt.) Ferencznál, és tájszokásilag, különösen Göcsejben ma is: püspöknál, herczegnál. Személyragozva: nálam, ~ad, ~a, ~unk (a székelyeknél: nálink), ~atok, ~ok. Közép fok mellett a személyragok után ismétli maga magát: nálamnál szebb, náladnál jobb stb.
"Keress nálamnál méltóbbat."
Népd.
E kérdésre: hol? jelent bizonyos tárgy közelében létezést, maradást, tartózkodást, s a távolodási től, és közeledési hoz között mintegy közép-semleges helyzetet, illetőleg állapotot foglal el. Gyökre nézve egyikkel sincs származási rokonságban, de igen a székelyes ni (palóczosan nyi), nott v. nitt, és núl nűl ragokkal, pl. hová mégysz? papni v. papnyi (paphoz); hol voltál? papnott (papnál); honnan jösz? papnól v. papnúl (paptól). Utórésze l ugyanaz, mely az állapodási elül, hátul, körül, belül, alul, fölül névutókban, tulajdonképen hol szó, s egyezik vele: ott; az egész nál raggal egyezik a székely nitt, palócz nott, pl. papnitt, papnott = papnál, épen úgy, mint eredeti értelemben alatt, fölött = alul, fölül. Tehát első része ni, és a másik úl képző, vagy hol szó: ni-úl v. ni-hol; (palóczosan: nuá, nié, azaz nual, niel = nál, nél); vagy ,ott' öszvetétellel: nitt v. nott (= ni-ott). V. ö. NI, NITT stb.
Ezen elemzésnél fogva tulajd. ért. oly igékhez vonzódik, melyek bizonyos helypont, vagy tárgy közelében, mellett, körében való állapodást, maradást, tartózkodást, folytonos létezést, cselekvést stb. fejeznek ki, pl. nálunk lakik, másnál alszik, barátjánál eszik, mulat, játszik; asztalnál, ebédnél ül; gyertyánál olvas; meghuzza magát a falnál.
Különösen a szállodák, fogadók, vendéglők neve után e kérdésre hol? pl. a Szarvasnál, az Orozlánnál szállott meg, a Sasnál ebédel; máskép: a Szarvasban, az Orozlánban stb. A hová? kérdésre hoz vagy ba a felelet: a Sashoz, v. a Sasba. A feliratokban hibásan írják, pl. vendégfogadó vagy szálloda a sashoz, orozlánhoz, szarvashoz, ezek helyett: sasnál, orozlánnál, szarvasnál.
A fog, tart, kap s rokon értelmű igékkel a cselekvési tárgy neve után: hajánál fogták, gallérjánál tartják; minélfogva, annálfogva.
A hasonlitási tárgy neve után: hónál fehérebb, koromnál feketébb. Ez esetben eredetileg talán nól, nől-nek kellene lennie, mely a távolító tól től-nek felel meg régiesen és tájdivatosan szólva, pl. szebb tőlem = szebb mint én, volna másképen: szebb nólam. Ilyenek ezek is: mentől hamarabb, mentől jobban = mend-től, mind-től = a ma szokottabb mendnél, mindnél; melytől különbözik: mennél. Ezekben: nálamnál öregebb, náladnál ifjabb, nálánál szebb, a második nál csak ismétlés, mint a régieknél: tőlemtől. Tájdivatosan némely tiszai vidéken, továbbá a palóczoknál, valamint a székelyeknél is gyakran használják ,hoz' helyett is, pl. jere nálunk, azaz hozzánk.
Nálunk felé (azaz hozzánk felé) jő az ellenség. (Kriza J.). Nem követendő példa, minthogy a származtatással sehogy sem lehet öszveegyeztetni.
A finn nyelvben rokon jelentésü vele a ~lla, ~llä, pl. maa föld, maa-lla föld-nél. Ezen finn ragról szintén azt tartják a nyelvészek, hogy öszvetett az ~l-ből és állapoti na ragból, tehát am. ~lna. (Torkos Sándor, Kellgren után. Magyar Nyelvészet. I. kötet. 384. lap). Ha a magyarban is állapító ragunkat ~on, ~ön, ~ěn, vennők alapul, akkor a nál egészben annyi volna, mint on-ul, az ul úgy járulván az on raghoz, mint ast v. ost-hoz, ~astul ragban vagy képzőben, pl. ház-ast-ul; tehát háznál is annyi volna mint húz-on-ul.

*NALÁCZ
erd. falu Hunyad m.; helyr. Naláczra, ~on, ~ról.

*NÁLKÜL
eredeti és régies alak, öszvetéve nál és kül alkatrészekből, sőt a régieknél gyakrabban elkülönítve is találjuk; újabb korban állandóan a hangrendhez alkalmazva: nélkül. A régiek mind amaz, mind ez utóbbi alakot használták, t. i. vastaghangu szók után az első, vékonyhanguak után a másodikat. "Valának négyszer ezer emberek, apródoknálkül és némbereknélkül." Münch. cod. Máté 15. "Én nálamnálkül semmit sem tehettek." U. o. János 15. "Mert Izraelnak fiai sok napokban ülnek királynálkül és fedelmnélkül és áldozatnálkül és oltárnálkül." (Bécsi cod. Ozeas III.). "Mert en mind éltigh lehettem az the barátságod nálkül és földednélkül" (Levél 1559-ből. Szalay Á. 400 m. l.). "Ok nálkül és törvény nélkül hatalmasságával elvevé." (Levél 1544-ből. Ugyanott). A két rész néha el is választatott, pl. "Mikoron küldélek titeket zsakcsónál kil es tassolynál kil." (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 38. l.). "Íjnél és nyilnálkül és vértnél és tőrnélkül. (Bécsi cod.). "Es mezejtelen bocsát ki belőle minden irgalmasságnál kil." (Carthausi Névtelen. Toldy F. kiadása. 65. l.). Értelmezését illetőleg l. NÉLKÜL.

*NÁM
régies és tájdivatos ,lám' helyett. "Bizony ez es (= is) ű vele vala, mert nám gálieai." (Régi m. Passio. Toldy F. kiadása 41. l.) "Nám k(egyel)med előtt is megmondták" (Levél 1556-ból. Szalay Á. 400. m. l.). "Nám még még az idegenekre is gondot visel." (1557-ből. U. o.)
"Nám én csak úgy hévizálok."
Keszthelyi népdal.

*NÁMÉNY
v. NAMÉNY, VÁSÁROS~, mezőváros Bereg, KIS~ falu Szatmár m.; helyr. Námény v. Namény-ba, ~ban, ~ból.

*NÁMESZTÓ
mváros Árva m.; helyr. Námesztó-ra, ~n, ~ról.

*NÁNA
falu Esztergam, ALSÓ~, falu Tolna, FELSŐ~, TISZA~, Heves m.; helyr. Náná-ra, ~n, ~ról.

*NANÁS
fn. tt. nanás-t, tb. ~ok. Aki legénynek leányt, leánynak legényt szerez közbenjárása által. Székely szó. (Kriza J.). A kapnikbányai szójárásban Lőrincz Károly szerént nánás am. násznagy, melyet ő oláhosnak mond.

*NÁNÁS
hajduváros a Hajdukerületben, helyr. Nánás-ra, ~on, ~ról.

*NANCSI
tt. Nancsit; az Anna női keresztnév kicsinyítője.

*NÁNDOR
falu Nógrád, erd. falu Hunyad m.; helyr. Nándor-ra, ~on, ~ról.

*NÁNDOR-FEHÉRVÁR
(nándor-fehérvár) ösz. fn. A magyar történelemben nagy szerepet játszó városnak és várnak neve, mely hajdan a bolgárok most Szerbia fejedelmének székhelye. A régi latin földleiróknál Taurunum, vagy Alba Bulgarorum, a honi lakosoknál Bjelograd, azaz Fehérvár, népies nyelven Belegrád, Belgrád. A nándor nevet tájdivatosan nandor, vagy landor-nak is ejtették és ejtik. "Es azt is mondá, hogy az Nandorfejirvári szancsokot is várja az basa tíz ezer néppel." Levél 1550-ből. Szalay Á. 400. m. l.). "Mikor Landorfejérvár magyar kézbe vala." (Levél 1555-ből. Ugyanott). Viselik még e nevet egy nógrádi és egy hunyadvármegyei helység. A történetbuvárok feladata kipuhatolni, ha vajjon ezen helyek a nándor nevet nem valamely nádor-tól (v. ö. NÁNDORISPÁN) kölcsönözték-e? Különösen, mi Nándorfehérvárt illeti, nem onnan vette-e nevét, hogy fejedelmi, tehát nagyúri lak volt? Vagy, talán Nándor am. Neander, vagy Leander, mely nevek a bizanti birodalom történetében nem ritkán eléfordulnak. Újabb időben valamely ügyetlen szógyártó, ,Nándor-t' ,Ferdinánd' helyett erőszakolta a nyelvre.

*NÁNDORISPÁN
(nándor-ispán) ösz. fn. A régieknél eléjön ,nádorispán' helyett, pl. "Es hogy ő nagysága vándor ispán uram oly levelet adna, hogy se Szigetben, se Magyar Bálinttól, sem egyebektől semmi bántásom nem volna." (Levél 1559-ből, melyben a czímzettel együtt ,vándorispán' négyszer fordul elé. Szalay Ágoston 400 m. l.).

*NANDRÁS
falu Gömör m.; helyr. Nandrásra, ~on, ~ról.

*NÁNFALU
falu Máramaros m.; helyr. ~faluba, ~ban, ~ból.

*NÁNHEGYESEL
falu Bihar m.; helyr. ~hegyesel-be, ~ben, ~ből.

*NÁNI
tt. NÁNIT; NÁNIKA, tt. NÁNIKÁT; l. NANCSI.

*NANKIN
fn. tt. nankin-t, tb. ~ok. Eredetileg keletindiai, vagyis inkább sínai gyapjuszövetféle kelme, melynek fő előnye abban áll, hogy (rendszerént borsósárga szinü) festéke nem hagyja el szinét. Nevét Nanking sínai várostól vette.

*NÁNTŰ
falu Szatmár m.; helyr. Nántű-be, ~ben, ~ből.

*NAP (1)
fn. tt. nap-ot. Személyragozva: nap-om, nap-od, nap-ja (nem: nap-a). 1) Égtani széles ért. saját magától fénylő világtest, mely más sötét világtesteknek fényt és meleget kölcsönöz. Ilyenek az ugynevezett álló csillagok, melyek helyzeteiket egymás irányában mindig megtartják. 2) Szoros ért. a nap alatt azon világtestet értjük, mely közvetlen öszveköttetésben áll a mi földünkkel, mely mind ennek, mind a vele viszonyban levő többi bolygóknak fényt és meleget ad, s amely, mint a mindennapi időjárásban szemeink előtt látszik, kétféle utat teszen, t. i. egy huszonnégy órait a föld körül, és egy évit, midőn szemünk a napot nyáron magasabban, télen pedig alacsonyabban járni látja; azonban mindkettőt földünk viszi véghez; így például ránk nézve fölkelni látszik a nap, midőn a tengelye körül forgó föld azon oldalát, melyen mi lakunk, a napnak fordítja; ellen esetben pedig lemenni látszik. Délen van a nap, a mely perczben az általunk lakott helynek környéke legjobban feléje fordúlt; alkonyodik, midőn a mi lakjuk földrész tőle annyira távolodik, hogy a nap a nyugoti láthatárhoz érni látszik. Minden nép nyelve a látszólagos napmozgásokat fejezi ki. A magyar nyelv szerént a nap kel, támad, feljön, midőn reggeli látkörünkre feltünik; hanyatlik, leszáll, lemegy, lenyugszik, leáldozik, leesik, midőn az esti látkör alá tünik; délen van vagy áll vagy süt, midőn a reggeli és esti látkörünknek mintegy közepére ért s az évszakokhoz képest legmagasabban lenni látszik. Továbbá süt, világít, fénylik, ragyog a nap, midőn sugárait semmi homály nem akadályozza; elborúl, elbuvik, bujkál, midőn felhők takarják; fogyatkozik midőn a sötét hold elfogja előlünk; éles fogai vannak, midőn kemény téli időben ragyog; éget, szúr, midőn sugárai igen hevítik a testet; megtüzik, ha egyenesen, neki süt valaminek, s azt mintegy megtüzesíti; játszik, ha sugárai rezegni látszanak, pl. a víz szinén, az üvegen. Közmondatok: Napnak is van foltja. Napot nyugodva dicsérj, vagy nyugtával, v. lementével, v. multával dicsérd a napot. Nap alatt lenni Mándy Péter szerént Szathmárban am. jegyben járni; néhutt am. a világ itéletének kitéve lenni; ami, úgy látszik, a szathmári értelmezésben is benne foglaltatik. Nem lehet két nap az égen. Akármint ragyogjon a nap, de csak nem lát a nap. Mennél magasb a nap, annál kisebb árnyékot vet. A napot akkor nézik legjobban, midőn fogyatkozik. Nap fogyatkozását paraszt is észreveszi. Feljön még az én napom. Lement a napja. Le ne menjen a nap haragodon. Átv. ért. jelent napfényt, napsugárt, napvilágot. Kiülni a napra. Napon sült málé, am. nap melegénél megszáradt marhaganaj. A nedves ruhákat kiteríteni a napra. Sérti szemeit a nap. Nap ellen árnyékot keresni. 2) Huszonnégy órából álló idő, mely a napnak egyik fölkelésétől a másikig, vagy éjféltől éjfélig tart. Némely hónap harmincz, némely harminczegy napból áll. Egy egész rendes évben 365 nap van. Mindennap egy nap múlik. (Km.). Több nap mint kolbász. (Km.) Holnap is nap lesz még. (Km). Egy nap nem a világ. (Km.). Nem hosszu a nap, kinek sok a dolga. (Km.) Hazug napok am. nyári mnnkaidő; ,hazug' nevük onnan van, hogy tartozásait nem szereti a munkás oly hosszú napi munkával leróni, s igérkezik ugyan, de nem megy, hanem oda tart inkább, hol a hosszú napot jól megfizetik" (Erdélyi János. Magyar közmondások könyve). Az úgynevezett napi időszámítást rendesen éjfél után kezdjük, mint azon időponttól, melyben a nap mintegy legnagyobb mélységét elérvén, ismét felénk közeledni kezd. Éjféltől délig első félnap, déltől ismét éjfélig második félnap. Ily kiterjedése van ezekben és hasonlókban: Husvét, pünkösd, karácson napja. Vasárnap, innepnap. Bőjti napok. Úr napja. Halottak napja. Mindszent napja. Névnap, születési nap. Itélet napja. Néha napján. Soha napján. Holnap, tegnap, harmadnap. Napról napra. Más nap viradóra. Egy hétben hét nap stb. Egy régi levélben 1550-ből: nep. "Ez levél kelt Sárkány szigetében cseterteken Bódog asszony nep előtt." (Szalay Ágoston 400. m. l.). A régi halotti beszédben: nopun = napon, az o csak a mély a-t jelenti. 3) Szűkebb ért. napkelettől napnyugotig terjedő időköz, midőn t. i. a nap világa bizonyos látkörön fönn van, szabatosabban: nappal. Ellentéte: éj v. éjjel. Innen: nyáron a napok hoszszabbak, mint az éjek, és viszont. Egy napot és egy éjet tölteni valahol. A napot munkára, az éjet nyugalomra használni. Némely vadak nappal, mások éjjel bujnak elé rejtekeikből. Jó napot mondani valakinek. Milyen a jó nap, olyan a fogadj' (= fogadja) Isten. (Km.). Ez értelemben vett napnak részei: reggel, dél, alkony v. délest és estve. 4) Néha határozatlan, vagy nagyobb terjedésü időt jelent. Itt van a fizető nap. Nincs mindig Jakabnap. (Km.). Nincs olyan hosszú nap, hogy estéje nem volna. (Km.). Minap nálad voltam. Köznap, hétköznap. Hónap, szoros ért. azon időköz, melyen a hold szokott változatait megteszi, röviden hó. Holnap am. legközelebb következő nap. Jegyezd meg magadnak a napot, melyen megbántottad a papot. (Km.).
"Napok jönnek, napok mennek,
De búm csak nem távozik."
Kisfaludy S.
Valamint a nap a magyar nyelvben jelenti mind az egünkön legnagyobbnak látszó égi testet, mind a járása által határozott időközt, hasonlóan finnül pöiwa päiwä am. a latin sol és dies, a törökben is gün, stb. mindkét értelemben használtatik; így szamojedül chaier, chaja, némely szójárásokban ugyanazt jelentik. Egyébiránt a nap szóhoz, mint égi test nevéhez legjobban hasonlít egy részről a beresowi nai, más részről a persa áf, amabban az n, itt az ajakhang (f = p) szerepelvén. Följegyezzük még, hogy a japani birodalmat a bennszülöttek Nipon v. Niphon-nak nevezik, mely név alatt annak egyik fő részét is értik. Nipon vagy Nip-hon pedig, a külföldi tudósok véleménye szerént azt teszi: naphon (Sonnenland. Allgemeine deutsche Real-Encyclopädie. VII. Kötet. 1835.). "Das Japanische Reich, sogenannt nach der Insel Nipon, chinesisch: Jepon (Land des Lichtes, das Land welches gegen Morgen liegt." Illustrirter Handatlas. Herausgegeben von Traugott Bromme. 1862.). A magyar nyelvben alaphangra és alapfogalomra egyezni látszik vele: nagy, minthogy a nap úgy tünik elé, mint az égi testek között legnagyobb. V. ö. NAGY. Vagy ha az egyes hangokat (n és p) értelmezzük, a növés, nevekedés alapja, vagy ha tetszik, apja, t. i., a mely lényegesen mozdítja elé a növést, növekedést a természetben. Hasonlóképen igen jeles külföldi nyelvészek is, pl. a két Heyse is, az árja nyelvcsaládban, pl. a német Sonne, latin sol, görög hlioV stb. szókat a szanszkrit szu gyöktől (mely németül am. erzeugen, magyarul szül) származtatják.

*NAP (2)
némely szók mellett, sőt öszvetételekben egészen határozóként használtatik ,napon' helyett, pl. másod nap = másod napon, harmad nap = harmad napon, minden nap = minden napon, tegnap = tegnapon, minap = minapon. A régieknél, pl. a Tatrosi codexben, mindezek teljes alakban használtatnak. "Másod napon ke(dég) látá János Jézust ő hozjá jövette" (János evangyélioma L). "És harmad napon lőnek menyekezők galileabeli Canaában." (Ugyanott H.). "Tegnapon hatod időben (= órában) hagyá meg (= el) őtet a hideglelet." (U. o. IV.). Benigna asszony imakönyvében toldással is minden naponnan. Így jött szokásba kor ,koron' helyett, pl. mikor, akkor, mindenkor stb. ,mikoron', ,akkoron' ,mindenkoron' helyett.

*NAP (3)
fn. tt. nap-at. Személyragozva az ország nagyobb részében, s ami megkülönböztetés végett is czélszerübb, napam (nem: napom), napad (nem napod), napa, tájdivatosan napája. Így nevezi a feleség saját férjének anyját, és viszont a férj saját nejének anyját. Máskép: anyós. Hasonló viszonyban áll a házastársakra nézve az ip v. ipa. Minden nap gyülöli menyét és nem szereti. (Kis Viczay). Ha nádmézből csinálják is képét (a menyasszony napának), az is keserü a menyasszonynak. (Pázmán Préd. 251. l.) Napad nem gondolja, hogy ő is csak meny volt. (Km.). Megoszlatnak.............. meny ő napa ellen, és nap ő menye ellen. (Münch. cod. Luk XII.). Valamint az ap, any, öcs, báty, nén, hasonlóan a nap is tájszokás szerént toldalék a hangot veszen föl, napa, mit azonban irói nyelvben követni nem kell, nem is szükség, mert ragozásaiban az égi testet jelentő naptól úgy is jobbára különbözik.
Igen valószinü, hogy e szó eredetileg anap volt, s egyeredetü és alapértelmü az ana, anya szóval, s talán annyi mint anya-pótló, minthogy a nap a férjnek vagy feleségnek valódi anyja levén, egyszersmind a másik házastársnak mintegy ujonnan fogadott, vagy édes anyját pótló anyjává leszen. Megegyezik vele a finn anoppi. Lehet annyi is mint nő-ip. V. ö. ANYA, EME, NÉ; és IP.

*NAPABRONCS
(nap-abroncs) l. NAPKÖR.

*NAPÁLDOZAT
(nap-áldozat) ösz. fn. A napnak lemente. Napáldozatkor am. napnyugotkor. Különösen gömöri és palócz szó. (Hollók Imre, Szeder Fábián). E szóban: áldozat, talán rövid volt eredetileg az á, így: aldozat, melynek gyöke al megegyezik a szinte naplemenésre vonatkozó alkony szónak gyökével; vagy pedig e kifejezésben: a nap leáldozik, a nyelvszellem azt akarja kifejezni, hogy a nap áldását elvégzi, áldásos pályáját lefutja.

*NAPALKONY, NAPALKONYAT
NAPALKONYODÁS, l. ALKONY, ALKONYAT, ALKONYODÁS.

*NAPÁLLÁS
(nap-állás) ösz. fn. A látszólagos napjárásnak azon időszakai, midőn úgy tünik fel, mintha a nap, mielőtt megfordúl, egy helyben maradna, mi egy év alatt kétszer történik, ú. m. december 21-dike körül, midőn a nappal legrövidebb és az éj leghoszszabb, és junius 21 táján, midőn ellenkezőleg a nappal leghosszabb, és az éj legrövidebb; amaz téli, emez nyári napállásnak neveztetik, s amabban a tél, emebben a nyár kezdődik. (Solstitium). Másképen: napfordulat v. forduló.

*NAPÁLLÁSI
(nap-állási) ösz. mn. Napállásra vonatkozó, azt illető. Napállási pontok.

*NAPBOGÁR
(nap-bogár) ösz. fn. Lásd FÜSKATA.

*NAPBÉR
(nap-bér) ösz. fn. Bér, melyet valakinek nap szerént számlált szolgai munkálatáért fizetnek. Kaszások, aratók, gyármunkások napbére. Máskép: napi bér.

*NAPCSILLAGFÉREG
(nap-csillag-féreg) ösz. fn. Tengeri féreg neme az európai és indiai tengerekben. (Asterias papposa. L.).

*NAPCSŐ
(nap-cső) ösz. fn. Festett üvegü látcső, melylyel a napot nézni és vizsgálni lehet, a nélkül, hogy sugarai a szemeket sértenék. (Helioscop).

*NAPDIJ
(nap-dij) ösz. fn. Bizonyos tiszti vagy hivatalos szolgálatért járó díj, melyet nap szerént szabnak meg, és fizetnek. Irodai gyakornokok, országgyülési képviselők napdíja. Különbözik tőle a szolgai munkákra vonatkozó napbér. Szokottabban: napi dij, napi bér.

*NAPEGYENLÍTŐ
(nap-egyenlítő) ösz. fn. l. EGYENLÍTŐ.

*NAPÉJEGYEN
(nap-éj-egyen) ösz. fn. A látszólagos napjárásnak azon időpontjai, midőn a napok és éjek egyenlő nagyságuak, mi kétszer történik évenként, ú. m. mártius 21-dike körül, midőn a korjegybe, és sept. 21-dike táján, midőn a mérlegjegybe lép a nap; amaz évrészben a tavasz, emebben az ősz kezdődvén. Máskép: éjnapegyen.

*NAPÉJEGYENI
(nap-éj-egyeni) ösz. mn. Napéjegyenre vonatkozó, azt illető. Napéjegyeni pontok. Napéjegyeni időjárás.

*NAPELLENZŐ (1)
(nap-ellenző) ösz. fn. Általán, ami a nap sugarait akadályozza, hogy valahová süthessenek, pl. ablakredőny, függöny stb. V. ö. NAPERNYŐ.

*NAPELLENZŐ (2)
(nap-ellenző) ösz. fn. Oly eszköz, mely a nap erős, vagy vakító sugarait tőlünk visszatartja. Különösebben 1) napernyő; l. ezt. 2) Sötétre festett üveg, melynek segitségével, pl. napfogyatkozáskor, a napba nézhetünk.

*NAPENYÉSZET
(nap-enyészet) ösz. fn. 1) Azon időpont, midőn a földnek egyik bizonyos félköréről a nap alászáll és eltünni látszik, máskép: napáldozat, napnyugot, napest (pl. ,napestig' szóban). 2) A földnek azon része, mely tőlünk a napenyészeti tájra esik, napnyugot; l. NAPNYUGOT, 2).

*NAPERNYŐ
(nap-ernyő) ösz. fn. Kézben hordozható kis ernyő, melynek rendeltetése a fejet és arczot a nap sugarai ellen árnyékban tartani. Czélra nézve különbözik tőle a hasonló alkotásu, de nagyobb alakú esernyő.

*NAPESET, NAPEST
(nap-eset v. ~est) ösz. fn. l. NAPENYÉSZET.

*NAPESTIG
(nap-estig) ösz. ih. Azon időpontig, melyen a nap lenyugszik, máskép: napnyugotig. Tájdivatosan: nepestig. Benigna asszony imakönyvében: napessetiglen.

*NÁPÉSZ
l. NÁPICZ.

*NAPESZTENDŐ
(nap-esztendő) ösz. fn. Azon időszak, melyet a napnak látszólagos körútja szerént számítunk, s melyet az középszámitással 365 nap, 5 óra, 48 első percz, és 48 másodpercz alatt teszen meg; különböztetésül a holdesztendő-től, mely rövidebb, és a polgári esztendőtől, mely kerekszámmal 365 napból áll. ,Napesztendő' alatt értetik még a január elsejétől december utolsójáig lefolyó év is, különböztetésül a katonai esztendőtől, mely november elsejétől a jövő évi oktober utolsójáig számíttatik.

*NAPÉV
(nap-év) ösz. fn. l. NAPESZTENDŐ.

*NAPFĚLJÖVET
(nap-fěl jövet) ösz. fn. Időpont, midőn a földgömb bizonyos részén a nap feltünik, máskép: napkelet, naptámadat.

*NAPFÉNY
(nap-fény) ösz. fn. 1) A napnak magában véve, mint égi testnek világossága, különösen mennyiben ezen világosságot szemeink elől semmi sem akadályozza, pl. midőn az ég tiszta. Napfényt látni. Szemeit sérti a napfény. Még a napfényben is homályt keres. (Km.). Többször jön házába napfény mint kenyér. (Km.). Süt a napfény, de a kenyeret még sem sütheti meg. 2) Átv. ért a felfogó észre vonatkozólag am. kétség nélküli tudat, melyet semmi homály nem föd. Napfényre hozni, deríteni valamit. Alattomos bűnei napfényre jöttek. Világos, mint a napfény. Napfénynél világosabb.

*NAPFOGYÁS
(nap-fogyás) ösz. fn. l. NAPFOGYATKOZÁS.

*NAPFOGYATKOZÁS
(nap-fogyatkozás) ösz. fn. Állapot, midőn a nap sugarait a sötét hold eltakarja szemeink elől, mi akkor történik, ha épen a nap és a föld közé esik a hold. Teljes napfogyatkozás, ha a hold a napot egészen eltakarja; részletes, ha ez a napnak csak egy részén történik.

*NAPFOGYATKOZAT
(nap-fogyatkozat), lásd NAPFOGYATKOZÁS.

*NAPFOGYTIG
(nap-fogytig) l. NAPESTIG.

*NAPFOLT
(nap-folt) ösz. fn. 1) Némely különítettebb helyek a nap tányérján, melyek a többi fény közől foltok gyanánt tünnek ki. 2) A naptányér karimáján látszó, s egyik oldaltól a másikig általmenni tetsző homályos foltok, melyeknek mozgásából azt következtetik a csillagászok, hogy a nap is forog saját tengelye körül. 3) Szeplő az emberi test bőrén, nevezetesen az arczon és kezeken, melyet a nyári nap hősége okoz.

*NAPFORDÍTÓ v. ~FORDITÓ
(nap-fordító) ösz. fn. Azon képzelt égi kör az úgynevezett éggömbön, melyen túl az állítólagos járásu nap nem halad, hanem, miután azt érintette, ismét visszafordúl a napegyenlítő felé, mi évenként kétszer történik, junius 21-ke körül, midőn a rákjegybe lépett a nap, s e kört máskép rák forkör-nek nevezik (tropicus cancri); és december 21-dike körül, midőn a bakjegyet érinti, melytől az említett kör neve: bak forkör, (tropicus capricorni).

*NAPFORDÚLAT v. ~FORDULAT
(nap-fordúlat) ösz. fn. A napnak visszatérése azon ponttól, melyet délszak vagy éjszak felé az úgynevezett állatkörön látszólag legmeszszebb tett, valamint azon időpont, melyben ezen visszatérés kezdődik. Nyári napfordulat, mely junius 21-dike körül áll be s melylyel a nyár kezdődik. Téli napfordulat, mely december 21-dike körül veszi kezdetét, s melytől a telet számítják.

*NAPFORDÚLÓ v. ~FORDULÓ
(nap-fordúló) l. NAPFORDÚLAT.

*NAPFORGÁS
(nap-forgás) ösz. fn. A napnak látszatos mozgása, keringése, melyet a föld körül és az állatkörön tesz.

*NAPFÜVE
(nap-füve) ösz. fn. l. KUNKOR.

*NAPGOLYÓ
(nap-golyó) ösz. fn. A napnak golyóalaku teste.

*NAPGÓRCSŐ
(nap-gór-cső) ösz. fn. Nagyítóüveg a nap szemlélésére.

*NAPHANYATLÁS
(nap-hanyatlás) ösz. fn. A napnak azon mozgási állapota, midőn nyugot felé közeledni s alászállani látszik.

*NAPHASADÁS
(nap-hasadás) ösz. fn. Azon időpont, midőn az éji sötétség szünni, a hajnal pirulni és a nap feltünni kezd. Szorosb ért. különböztetésül a hajnalhasadástól, a nap sugarainak első szétlövelése.

*NAPHÉV
(nap-hév) ösz. fn. A nap sugarainak égető, izzasztó melegsége. Nyári naphév.

*NAPHÓ
(nap-hó) ösz. fn. Hónap, mely a napesztendőnek egy tizenketted részét teszi, ha t. i. a napesztendőt tizenkét egyforma időszakra osztjuk, egyre egyre esik harmincz nap, tiz óra, huszonkilencz percz, és négy másodpercz. Egyébiránt a polgári és egyházi évben a naphavak nem egyenlők. A naphótól különbözik a holdhó, mely a hold megujulásától annak végfogytáig terjed, s a naphónál rövidebb.

*NAPHÓNAP
(nap-hónap) ösz. fn. l. NAPHÓ.

*NAPHOSSZ
(nap-hossz) ösz. fn. Időszak, mely a nap fölkelésétől annak lenyugtaig terjed. Juniusban a naphossz nálunk csaknem, tizenhat óra.

*NAPHOSSZANT
(nap-hosszant) ösz. ih. Kelettől nyugotig, reggeltől estig, egész napon, napon át. Naphosszant dolgozni. Mondják így is: naphoszszat, mint alant, alatt. V. ö. NAPOTSZAKA.

*NAPHŐ
(nap-hő) l. NAPHÉV.

*NAPI
(nap-i) mn. Napra vonatkozó, napra való, napot illető, akár 1) mint égi testre, akár 2) mint időtartamra értve; l. NAPI ÚT, NAPI ÉV, Napi oldal, pl. valamely háznak napfelőli (délfelőli) része. Napi bér, napi díj. Napi esemény. Napi munka. Napi út. Napi lap. Napi parancs. Napi rend (Tagesordnung). Napi sajtó (Tagespresse). Öszvetéve egynapi, kétnapi, minapi, mindennapi, ünnepnapi, vasárnapi stb.

*NÁPICZ (1)
mn. tt. nápicz-ot. Túl a Dunán am. igen piczin, pindurka (Matics Imre szerént, Pápa vidéki szó); nyúlánk, idétlen (Lévai László szerént Kemenesali szó); kisded, sorvadt termetü (Beke gyüjteménye szerént); fölötte kicsin, piczurka (Horváth Zsigmond szerént, Balatonmelléki szó). Nápicz gyerek, nápicz ember. E szónak icz képzője kicsinyítésre mutat; vagy talán öszve van téve ná és picz (piczi) szókból; t. i. mint öszvetett és megrövidített szó, s am. nagyon piczi; mert túl a Dunán nagyon helyett mondják naon, melyből rövidítéssel keletkezhetett nán, s végre ná. V. ö. NÁPISZUSZI.

*NÁPICZ (2)
fn. tt. nápicz-ot. Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből; csészéje két virágu; polyvája kettő, fénylő; bokrétájának ondója mindenik virágon kettő, vagy kalásztalan, vagy tövön kalászos; virágzása bugás. (Aira). Fajai vízi, gyepi, vanyiga, hegyi, bérczi, szürke, kikeleti, szegfünápicz.

*NAPIGVALÓ
(napig-való) ösz. mn. Egy napig tartó, egynapi, egynapos. (Ephemer).

*NAPIRNOK
(nap-irnok) ösz. fn. Irnok valamely igazgató, törvénykezési, pénzügyi stb. hivatalban, kinek nem általános évi, hanem csak naponként kiszabott díja van. Máskép: napdijnok, vagy csak díjnok. (Diurnista).

*NÁPISZUSZI
(nápi-szuszi) ösz. mn. Szatmármegyei tájszólás szerént am. alamuszi, szuszma. E jelentésből azt gyaníthatni, hogy a nápi talán am. lápi, röviden lapi, azaz meglapuló, magát meghúzó, minélfogva a nápicz nem csupán hangra, hanem értelemre is rokon hozzá. Hogy az l és n hangszervi rokonságuk miatt néha fölcseréltetnek, tanusítják a lám, nám, a hivó le! és ne! a Lándor és Nándor stb.

*NAPJÁBAN
(nap-ja-ban) ih. Egy nap folytában, mig egy nap tart. Napjában háromszor enni Napjában tiz labdacsot bevenni. Napjában tizszer is ki megy. Ellentéte, nem: éjében, hanem éjenként. V. ö. NAPONTA.

*NAPJÁRÁS
(nap járás) ösz. fn. Lásd: NAPFORGÁS.

*NAPJÖVET
(nap-jövet) ösz. fn. Azon reggeli időszak, midőn a nap feljön; napkelet, naptámadat.

*NAPKÁSA
(nap-kása) ösz. fn. l. GYÖNGYKŐMAG.

*NAPKELÉS
(nap-kelés) ösz. fn. A napnak a látkör szinére feltünése.

*NAPKELET
(nap-kelet) ösz. fn. Legszokottabb nevezete azon időpontnak, melyben a nap tányéra a hajnalos ég látkörére felbukik. Továbbá jelenti az égnek azon táját, hol ez történni szokott. Nyári napkelet, az északhoz közelebb álló égtájék; téli napkelet, a délhez közelebb levő égtájék. Ellentéte: napnyugot. Széles és alkalmazott ért. napkeletnek mondatik azon földtáj, mely bizonyos helyre nézve kelet felé esik. Mi európaiak így nevezzük Ázsiának közép és déli részeit, melyek Európa felé néznek, valamint Európának Ázsiával határos tartományait, különösen Törökországot is. Röviden: kelet.

*NAPKELETI
(nap-keleti) ösz. mn. Napkeletre vonatkozó, ahhoz tartozó, onnan való, azt illető stb. Napkeleti szél. Napkeleti tartományok, népek. Napkeleti bölcsek, kik kelet felől jöttek megnézni és imádni a kisded Jézust. Napkeleti szokások. V. ö. NAPKELET.

*NAPKELETILEG
(nap-keletileg) ösz. ih. Napkeletiek módjára, mint a keleti tartományokban lakó népek szoktak. Napkeletileg öltözködni, élni.

*NAPKOR
falu Szabolcs m.; helyr. Napkor-ra, ~on, ~ról.

*NAPKÖNYV
(nap-könyv), szokottabban lásd NAPLÓ.

*NAPKÖR
(nap-kör) ösz. fn. 1) A napnak, mint kerekalaku égi testnek kerülete. 2) Kör az égen, melyet a nap látszólag év alatt megfut, nevezetesen az úgynevezett állatkör, melynek tizenkét jegyeit bejárni látszik. 3) Az ég nagy üregének azon kerülete, melyet a nap a hozzátartozó bolygócsillagokkal együtt elfoglal. (Systema solare). 4) A csillag- és földtanban mindazon képzelt körök, melyek az egyenlítővel párhuzamosak. (Circuli diurni).

*NAPKÖZ
(nap-köz) ösz. fn. Időköz, napkelettől napnyugotig; nappali idő. A ben ragon kivül alig veszen föl mást. Napközben nem mutatja magát, csak uapnyugot után.

*NAPKÖZBEN
(nap-közben) ösz. ih. l. NAPKÖZ alatt.

*NAPKÖZEL
(nap-közel) ösz. fn. A csillagtanban a bolygócsillagnak azon helyzeti pontja, melyen akkor van, midőn a naphoz legközelebb ér. (Perihelium). Ellentéte: naptáv.

*NAPLEMENET
(nap-le-menet) ösz. fn. Lásd: NAPYUGOT, NAPÁLDOZAT.

*NAPLESI
(nap-lesi) ösz. mn. Gúnyos neve az oly embernek, ki naphosszant semmit sem tesz, s a napot csak azért lesi, hogy tudja, mikor van itt az ebéd vagy vacsora ideje; máskép: naplopó, léhűtő, ingyenkórász.

*NAPLÓ
(nap-ol-ó) fn. tt. napló-t. 1) Ki egy vagy több napot vesztegelve, vagy bizonyos czélból tölt el valahol. V. ö. NAPOL. 2) Jegyzőkönyv, melybe valaki az érdekes, vagy legalább azoknak látszó eseményeket, továbbá saját észrevételeit, tetteit stb. napról napra fölírja. Úti, házi, gazdasági, tiszti napló. "Napló a szív, hova, anélkül, hogy tudnók, életünk minden órája beírja megjegyzéseit." (B. Eötvös József). Helyesen használják hirlapi czímül is, minthogy a hirlapok kitűzött feladata a kornak mintegy naponkénti eseményeit időről időre tudatni az illető olvasókkal. 3) Kereskedőknél stb. első följegyzési könyv.

*NAPLÓKÖNYV
(napló-könyv) ösz. fn. Lásd NAPLÓ, 2), 3).

*NAPLOPÁS
(nap-lopás) ösz. fn. Henyeség, a napnak henyélve töltése. V. ö. NAPLOPÓ.

*NAPLOPÓ
(nap-lopó) ösz. mn. és fn. Ki a napokat henyélve tölti. Ilyenről mondják, hogy lopja az időt, vagy, hogy úgy bánik az idővel, mintha lopta volna, azaz, meg nem becsüli, vesztegeti; máskép naplesi. Dologra vitetve: naplopással járó. Naplopó élet.

*NAPLÓS
(nap-ol-ó-os) fn. tt. naplós-t, tb. ~ok. Személy, ki a naplóval (naplókönyvvel) foglalkodik, az egyes tételeket abba írja, igtatja. Kereskedelmi műszó.

*NAPLÓZ
(nap-ol-ó-oz) áth. m. naplóz-tam, ~tál, ~ott. A naplókönyvvel foglalkodik, abba az egyes tételeket beírja. V. ö. NAPLÓS.

*NAPMÉRŐ
(nap-mérő) ösz. fn. Égmértani eszköz, melylyel a napnak látszólagos átmérőjét meghatározzák.

*NAPNYUGAT, NAPNYUGATI
l. NAPNYUGOT, NAPNYUGOTI és NYUGOT.

*NAPNYUGOT
(nap-nyugot) ösz. fn. 1) Azon időpont, melyben a földnek bizonyos látköréről eltünik a nap; máskép: napenyészet, naplemenet, napáldozat, napest. 2) Az égnek azon tája, hol a nap a látkörről letünni látszik. Nyári napnyugot, mely az éjszakhoz közelebb van, téli napnyugot, mely a délszakhoz áll közelebb. 3) Széles földgömbtani ért. a földnek azon féloldala, mely az első délkörtől nyugot felé fekszik. 4) Bizonyos helyhez, vagy vidékhez alkalmazott irányban véve a földnek és égnek azon oldala, mely felől a nap az illető helyet elhagyja, pl. Magyarországra nézve Ausztria és Morvaország napnyugotra feküsznek. "Mond vala ke(děg) s gyülekezeteknek: mikor látandjátok a ködnek napnyugat felől költét." (Tatrosi codex. Lukács XII.). Rövidebben vagy egyszerüen: nyugot.

*NAPNYUGOTI
(nap-nyugoti) ösz. mn. Napnyugotra vonatkozó, onnan eredő, oda tartozó, ott levő stb. Napnyugoti égtáj, szelek. Napnyugoti oldala valamely hegynek. Napnyugoti indiai tenger. Napnyugoti népek. Használtatik egyszerüen is: nyugoti. Midőn főnevül áll a mondatban, jelent lakosokat, népeket, kik bevett értelemben bizonyos nyugoti tartományban laknak. A székelyeknél hallhatni így is napnyuguti.

*NAPNYUGOTIAS
(nap-nyugotias) ösz. mn. Napnyugoti népek szokása, módja szerint való. Napnyugotias divatok, öltözékek, életmód.

*NAPNYUGOTILAG
(nap-nyugotilag) ösz. ih. Napnyugoti népek módja, szokása szerént.

*NAPNYUGVÁS
(nap-nyugvás) ösz. fn. Naplemenés, napáldozás.

*NAPOL
(nap-ol) önh. m. napol-t. Valahol, és bizonyos végből eltölti a napot, pl. a régi vármegyei intézkedés szerént a beparancsolt vontatók napoltak, midőn három-négy napig vesztegeltek a megyei udvaron. Képzésre olyan, mint delel, telel, nyaral, pl. a csorda a kút mellett delel; a juhok az akolban telelnek; a nagy urak a fürdőkben, mezei lakokban nyaralnak. El igekötővel áthatólag használtatik, s am. egy vagy több nappal későbbre halaszt valamit. Elnapolni az ütközetet, a szavazást.

*NAPOLÓ
(nap-ol-ó) fn. tt. napoló-t. Személy, kinek egy vagy több napon által valahol, s bizonyos végből vesztegelnie, várakoznia kell. Így neveztettek a régi vármegyei rendszerben a megyeháznál tanyázott előfogatos jobbágyok. Különböztetésül V. ö. NAPLÓ.

*NÁPOLY
fn. tt. Nápoly-t. 1) Az olasz királyság egyik tartománya a déli részen. 2) Ugyanezen tartomány fővárosa; helyr. Nápoly-ba, ~ban, ~ból.

*NÁPOLYI
(nápoly-i) mn. tt. nápolyi-t, tb. ~ak. Nápolyból való, oda tartozó, ott lakó, arra vonatkozó stb. Nápolyi díszlovak. Nápolyi szigetek, tartományok, hegyek. V. ö. NÁPOLY.

*NÁPOLYORSZÁG
l. NÁPOLY, 1).

*NAPONKÉNT
(napon-ként) ösz. ih. Napról-napra, bizonyos számu napok mindenikén, egyik napon úgy, mint a másikon. Napnoként ötven emberre főzni. A katonáknak naponként két font kenyér jár. Naponként templomba járni. A régieknél igen gyakran: naponkéd. "Naponkéd nállatok ülök vala az templomban." (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása 10. l.). Különböztetés végett V. ö. NAPONNAN, NAPONTA.

*NAPONKÉNTI
(nap-on-kénti) mn. Naponként való, létező, kimért, kiszabott stb. A fiukat naponkénti tanulásra sürgetni. Naponkénti fizetése tiz krajczár. Naponkénti látogatása a szinháznak.

*NAPONNAN
(nap-on-n-an) ih. Megfelel e kérdésre mikor? Ellentéte: éjjel vagy éjennen v. éjente. Jelentése: azon időben, melyet napnak v. nappalnak nevezünk, röviden: nappal. Különbözik tőle: naponként, mely elszámláló jelentésü és mindig több napot teszen föl. Hasonló képzésüek: éjennen, éjjeli időben, és estennen v. tájdivatosan estenden, esti időben. Mind ezeknek eredeti egyszerü alakjok: napon, éjen, esten, épen úgy, mint télen, nyáron, régen, hajdan, és így a nan nen csak toldalék. "Minden naponnan" Benigna asszony imakönyvében am. minden napon.

*NAPONNAT
(nap-on-n-at), l. NAPONNAN.

*NAPONSÜLT
(napon-sült) ösz. mn. Tréfás népnyelven mondják marhaganajról, mely a napon megszáradt. Naponsült málé, lepény.

*NAPONTA
(nap-on-ta) ih. E szó nyelvhasonlat szerént rokon a régente, hajdanta, ifjonta időhatárzókhoz, s megfelel e kérdésre, mikor? tehát am. naponnan, vagy nappal. pl. naponta dolgozni kell, éjjel pedig, vagy éjente pihenni. Ennél fogva hibásan harapózott el azon szokás még az irói nyelvben is, mely szerént ezen értelemben használtatik: naponként, mert valamint a régente és hajdanta nem ezt teszi régenként, hajdanként, hanem régi időben, hajdani időben, hasonlóan naponta am. nappali időben. Lásd NAPONNAN. Szintén, midőn azt mondjuk valakiről, hogy ifjanta szép ember volt, nem ezt akarjuk értetni, ifjuként, hanem, midőn ifju volt, fiatal korában. A naponta vagy ifjonta hasonlatára alkotvák a székelyeknél ezek is: leányta, azaz leány korában, mikor leány volt, legényte = legénykorában; füente v. füvente, azaz zsenge fű korában, zöldében, pl. a téli takarmánynak valót már füente megetették.

*NAPÓRA
(nap-óra) ösz. fn. Eszköz, mely a nappali órákat a sütő nap sugarai által meghatározza. Ennek készitésében lényeges kellék a helybeli délvonalt pontosan eltalálni. A napórának lapja több részre osztatik, s rajta az időt a kellően felállított mutatónak árnyéka tünteti ki, mely a nap haladása szerént tovább-tovább mozdúl. "Minden ember napóra, melyet árnyéka megkerül." (B. Eötvös J.).

*NAPOS
(nap-os) mn. tt. napos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Oly nappali időről mondják, melyen a nap sugarai bizonyos helyre világolnak, vagy, mint mondani szokás, sütnek. Deczemberben kevés napos idő van. 2) Mint életkori vagy tartóssági mértékre vonatkozó jelent egy vagy több napig élőt, tartót. Tíz napos gyermek, ki tíz nap előtt született. Három napos eső. Öt napos szél. Harmincz napos hónapok. 3) Mondják akármiféle szolgálattevő személyről, ki többed magával felváltva bizonyos napon működik. Napos káplár. Nőtestvérei között ma ő a napos a konyhában. A népmesében napos, holdas lovak alatt olyakat értenek, melyeken nap és holdalakú foltok voltanak. Különböztetésül V. ö. NAPI.

*NAPOT ESTIG
régies; sajátlag am. napott estig v. Napon át estig, a Tatrosi codexben: mend e napot estig (tota die). V. ö. NAPOTSZAKA.

*NAPOTHOSSZÁBAN
am. egész napon. Éjt napothosszában (pl. Vörösmartynál) am. egész éjen és napon által. V. ö. NAPOTSZAKA.

*NAPOTSZAKA
(napot-szaka) ösz. ih. Egész napon által. Napotszaka vártam őt, de nem jött; képzésre rokonai: teletszaka, hetetszaka, nyaratszaka. Ha ezen határzókat összehasonlítjuk a következőkkel: idétt, elemezve, idén-t, honnatt v. honnat, elemezve, honnan-t, onnatt v. onnat, elemezve: onnan-t; innen v. innet, el. innen-t; alatt el. alan-t; hoszszatt el. hoszszan-t; hanyatt el. hany-ant stb. azon okszerü véleményre jövönk, hogy azok is napont, éjent, telent, hetent, nyarant voltak eredetileg, aminthogy naponta, éjente önmagukban is divatosak, s ezekből lett: napott, éjett, hetett, telett, nyaratt, s egyszerü t-vel: napot, hetet, telet, nyarat, épen úgy mint honnat, onnat, innet, hoszszat (pl. fekszik), az éjet helyett pedig röviden lett éjt. E szerént az eredeti alakok ezek volnának: napontszaka, éjentszaka, hetenszaka, telentszaka, nyarantszaka. Az sem alaptalan vélemény, hogy az at et ragok- vagy képzőkben az idő szó lappang; ide mutat, elsőben, hogy az imént érintett szók után szaka, mint látszik, birtokragos szó következik; továbbá, hogy ezen szók mind időszakra vonatkoznak; e szerént napotszaka volna = napidőszaka, éjtszaka = éjidőszaka, teletszaka = télidőszaka, stb. Hasonló: éjt napot hosszában (Vörösmartynál), melyben a ,hosszában' szinte birtokragos szó, és teljesen csak éjidő, napidő hosszában bonczolással lehet elemezni és igazolni. Eléjön a Nádorcodexben napot estig am. napon át estig.

*NAPOZ
(nap-oz) áth. m. napoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Valamit napról-napra halaszt, leginkább el igekötővel használtatik. Elnapozni az adósság lefizetését. Elnapozni a csatát. V. ö. NAPOL.

*NAPÖLŐ
(nap-ölő) ösz. mn. Haszontalan henye ember, ki a napot hiába tölti, naplopó, naplesi, léhűtő.

*NAPPAL
(nap-val ih. és fn. 1) Azon időben, mely alatt a nap látkörünkön fenvan. Ellentéte: éjjel, Nappal dolgozni, éjjel alunni. A bagoly nappal alszik, éjjel virraszt. Éjjel nappal am. mindig, folyvást. Éjjel nappal gyötri őt a lelkiismeret. 2) Különböztetés végett az égi testet jelentő nap szótól használtatik főnevül is, amidőn tárgyesete: nappal-t, többese: ~ok; főképen személyes névmással, pl. se éjjelem, se nappalom. Szomorú nappalai voltak. Azonban fölveszen némely más ragokat és képzőket is, pl. nappalra, nappalig, nappali.

*NAPPALI
(nap-val-i) mn. tt. nappali-t, tb. ~ak. Ami nappal történik, létezik, nappalra vonatkozik stb. Nappali foglalatosságok. Nappali órák. Nappali idő. Nappali szoba, melyben nappal tartózkodunk. Nappali bagoly. Nappali fény. Nappali rettegés, éjeli rémülés. (Km.).

*NAPPALLIK
(nap-val-al-ik) személytelen k. m. nappall-ott, htn. ~ani. A nap növekedőben van. Máskép: nappalodik, mint hajnallik, hajnalodik, pitymallik, pitymalodik.

*NAPPALODIK
(nap-val-od-ik) személytelen k. m. nappalod-ott, htn. ~ni. l. NAPPALLIK.

*NAPPALOZ
(nap-val-oz) önh. m. nappaloztam, ~tál, ~ott, par. ~z. A napot valahol tölti, vagy szokta tölteni. A szabad ég alatt, az utczákon nappalozni. Kávéházban nappaloz, kocsmában éjjelez.

*NAPPÁLYA
(nap-pálya) ösz. fn. Azon képzelt körút, melyet a nap egy év alatt megjárni látszik, mely az éggolyón állatkör-nek v. barkör-nek (ecliptica) neveztetik. l. BARKÖR.

*NAPPÉNZ
(nap-pénz) ösz. fn. l. NAPBÉR, NAPDÍJ.

*NAPPILLE
(nap-pille) ösz fn. Általán azon pillék, melyek nappal szállonganak, éjjel pedig nyugosznak; különböztetésül azon pilléktől, melyek éjjeli időben röpdösnek.

*NAPRÁD
Falu Közép-Szolnok m.; helyr. Naprád-ra, ~on, ~ról.

*NAPRAFORGÓ
(napra-forgó) ösz. fn. Növényfaj a napvirágok neméből, melynek minden levelei szivdedek, három inasak; kocsányai a fészek felé vastagodók; virágai bókolók; szára vastag, taplósbélü; gyökere egy nyári; (Helianthus annuus). Köznépies néven máskép: tányérvirág; növénytani egész neve: napraforgó napvirág. V. ö. NAPVIRÁG.

*NAPRÁGY
falu Gömör m.; helyr. Naprágy-ra, ~on, ~ról.

*NAPRANÉZŐ
(napra-néző) ösz. fn. Lásd KUNKOR.

*NAPRATARTÓ
(napra-tartó) ösz. fn. Lásd NAPERNYŐ.

*NAPRÁTFA
falu Szala m.; helyr. Naprátfára, ~n, ~ról.

*NAPRENDSZER
(nap-rendszer) ösz. fn. Több világtesteknek azon szoros viszonya, melynél fogva, bizonyos törvények szerént egy más világtest, mint középpont körül forognak, s attól fényt v. világosságot és meleget nyernek. A mi naprendszerünkhöz következő főbolygók tartoznak: Merkur, Venusz, Tellusz, Marsz, Jupiter, Szaturnusz, Uranusz. Ezek közvetlenül a nap körül forognak, melyek közől ismét némelyeknek saját darabantjaik vannak, mint földünknek a hold stb.

*NAPSÁG
(nap-ság) fn. és ih. Mint főnév távolító és határvető ragokkal van divatban; napságtól, am. bizonyos naptól, pl. ez napságtól fogva = a mai naptól kezdve. "A napságtól fogva azért gondolták, hogy megölnék őtet." (János ev. XI.). "A napságtól fogva oly ergalmas kezde lenni." (Debr. Legendáskönyv). Továbbá: napságig. "S még nem jött vissza ez napságig." (Székely népmese. Kriza J. gyüjt.). Határozóként mai napság kifejezésben am. mai napon; mai v. mostani időben. Molnár A. megjegyzése szerént am. in dies, tehát határozó értelemmel is birt napról napra helyett.

*NAPSÖTÉTÜLÉS
(nap-sötétülés) l. NAPFOGYATKOZÁS.

*NAPSUGÁR
(nap-sugár) ösz. fn. A napból, mint világtestből kivillanó, s bámulatos sebességü, melegítő és világító finom test, mely néha úgy látszik, mintha igen vékony fonalakban ragyogna szét.

*NAPSZÁLLAT
(nap-szállat) ösz. fn. l. NAPNYUGOT. 1)

*NAPSZÁLLTAKOR v. ~KORON
(nap-szállta-kor v. ~koron) ösz. ih. Midőn a nap leszállott, lenyugodott.

*NAPSZÁM
(nap-szám) ösz. fn. 1) Naponként felvállalt, vagy kiszabott munka, melynek bérét nap szerént határozzák meg. Napszámban dolgozni. Napszámra fogadni a munkásokat. 1) Azon bér, melyet napi munkáért fizetnek. Esténként kifizetni a napszámot. Lehúzni a napszámból. Fölverni a napszámot.

*NAPSZÁMOS
(nap-számos) ösz. fn. Oly munkás, kit nem nagyobb időre, és általános béren, hanem naponként meghatározott fizetésért fogadnak, kinek szolgálati ideje mindennap kitelik. A kőmívesek mellett dolgozó napszámosok. Kapálásra napszámosokat fogadni.

*NAPSZÁMPÉNZ
(nap-szám-pénz) ösz. fn. Pénz vagy bér, melyet a napszámosnak fizetnek. V. ö. NAPSZÁMOS.

*NAPSZÍN
(nap-szin) ösz. fn. A napnak világító fényessége. Átv. ért. a napéhoz hasonló szín, fényes szín, mint a napé. "Szent Sófia asszonynak ez láthás miatt napszínbe változék ő orczája, úgyhogy Adrianos, es mind az ő vele való népek úgy alitják vala, hogy asszony isten volna." (Nádor-codex. 634. l.).

*NAPSZÚRÁS v. ~SZURÁS
(nap-szúrás) ösz. fn. 1) A nap sugarainak égetése meleg nyári napokon. 2) Betegség neme, melyet az égető napsugarak okoznak, midőn tüzök a födetlen fejet általjárja. Napszurásban meghalni.

*NAPTÁMADAT
(nap-támadat) ösz. fn. Lásd NAPKELET. Eléjön a Bécsi codexben, Benigna aszszony imakönyvében stb.

*NAPTÁNYÉR
(nap-tányér) ösz. fn. A napnak úgy látszó alakja, mintha tányér volna.

*NAPTÁR
(nap-tár) ösz. fn. Könyv, melyben egy vagy több évnyi időszak hónapokra, hetekre és napokra osztva, az eléforduló vasárnapokkal, ünnepekkel, holdváltozatokkal, s egyéb időre és időjárásra vonatkozó dolgokkal följegyeztetik, hogy a polgári és egyházi élet ügyeiben némi utasításul és emlékeztetésül szolgáljon. Régi s áltatán bevett idegen neve: kalendáriom. Gergely-féle naptár, mely az év napjainak sorozatát a 16-ik században behozott kiigazítás szerént adja elé. Görög vagy ó naptár, mely a rómaihoz képest az új évet tizenkét nappal későbben kezdi. T. i. Julius Caesar idejében, Krisztus születése előtt 46 évvel, a régi római naptár akként igazittatott ki, hogy három egymásután következő év 365 napból álljon és egyenlő legyen, a negyedik pedig 366 napot foglaljon magában, s így ez szökő év lett; miáltal az égi napnak egész éve egyre-másra 365 1/4 idő-napot tett. Azonban az akkori számitás alkalmával az év hoszsza 365 napon túl nem egész 6 óra, hanem csak 5 óra, 48 nagy, és 50 4/5 kis percz, vagyis 6 óránál 11 nagy, 9 1/5 kis perczczel kisebb volt.
Ezen évi különbözet 128 év alatt egy egész napot, és 1300 év alatt 10 napot tett, úgy hogy Kr. sz. u. az 1300-ik évben a tavaszi éjnapegyen (tavasz kezdete), nem a római szerénti mártius 21-dikére esett, mint a régi rémai naptár megigazitásakor, hanem mártius 11-kére. A római vagy juliusi naptár ezen hibáját teljes bizonyossággal csak a XVI. században vették észre, mikor is elvégre XIII. Gergely pápa 1582-ben, különösebben Lilius, Clavius és Dante segitségével azon hibát kiigazította, s ennek következtében, hogy a többek közt a tavaszi éjnapegyen ismét mártius 21-dikére essék, az 1582. évből 10 nap kihagyatott, s különösen október 4-ike után mindjárt október 15-dike számíttatott; s a további kellő számítások is eleve megállapíttattak, melyek szerént az év hossza 365 97/400 napra tétetett, mely csak 21 kisperczczel nagyobb, mint a föntebbi, mely egy egész napot csak 4082 év mulva fogna tenni. Ezek szerént a régi Julius-féle időszámlálás nehány nappal későbbre esik a Gergely-félénél, ú. m. 1583-tól 1699-ig 10, 1700-tól 1799-ig 11 nappal, és 1800-tól 1899-ig 12 nappal. Ezen kiigazított naptár divatos az egész római catholikus és protestáns világban, a görög-oroszok kivételével, kik még eddig a régi római kalendáriumot használják. Mindjárt 1582-ben elfogadták azt Olasz-, Spanyolországban és Portugaliában, azonnal a pápai bulla megjelenésekor; Francziaországban pedig nehány hóval később. Svájczban és Havasalföldön 1583-ban, Lengyelországban 1586-ban, Magyarországon 1587-ben, a protestáns Némethonban csak 1700-ban, Angolországban még később, ú. m. 1752-ben, és Svédországban 1753-ban.
Magyarul írott igen régi (1466. évből szóló) naptárunk a Tatrosi vagy Müncheni codex elején lévő, melyről azt mondja Jászay, hogy "nemcsak azért nevezetes, mert legelső, melyet magyar nyelven a régi korból elémutatni tudunk, de mert teljes is." Sok szent magyarított neveit itt már feltaláljuk, mint: Adorján, Ágoston, Ágotha (asszony, szűz), Antal, Balázs, Damokos v. Domokos, Elzsébet és Erzsébet, Estván, Emre (Imre), Gellérd, Gergely, György, Ilona és Hilona, Jakab, János, József, Kálmán, Kelemen, Kolos (szűz, Scholastica), Kozma, László, Lőrincz, Lukács, Margit, Máté, Matiás, Miklós, Pál stb. stb. Különösebben feltünő ünnepek: Urunk környekezete (körülmetéltetése) napja, Vizkereszt napja, Szűz Mária tisztólatja (Gyertyaszentelő Boldogasszony), Mária születeti (Kisasszony napja, sept. 8.), Mendszent napja, Úrnak születete (Karácson). ,Husvét' és ,pünkösd' semmi néven nem jön elé. A hónapok nevei latinok: Januarius, Februarius, Marcius (így) stb. Az 1506-diki magyar főiskola imakönyvében (a Tudományos Gyüjteménynek 1835-ik évi VI. kötetében közölte Horváth I.) már megvannak az akkori nevezetesebb keresztény ünnnepekről nevezett hónapnevek ú. m. Boldogasszony hava, Bőjtelő hava stb. Ezek közt a Boldogasszony, Kisasszony és Mindszent ünnepek nem esnek ugyan a rólok nevezett hónapokra, "miólta (úgymond Walther László az 1840-diki ,Honművész' I. k. 223. és következő lapjain) éveinket Kis karácsontól vagyis Krisztus körülmetéltetésének ünnepétől kezdjük, de beléjök estek igenis akkor, midőn még a magyar keresztény a Krisztus születésével (Nagykarácsonnal) kezdette éveit;" e szerént volt december 25-ikétől január 25-ikéig a régi Karácson hava, innen február vége felé Boldogasszony hava, a midőn tehát Gyertyaszentelő boldog asszony napja (február 2-ika) azon hóba esett; így Kisasszony és Mindszent napja is az előbbi hónapokban állottak. Azonban a fönnebbi 1466-iki naptárbeli év már ,Úr környekezete' napjától kezdődik s a hónapok nevei még latínok. Tehát úgy látszik, mintha a naptárak azon korban nem voltak volna teljesen egyező szabályok szerint szerkesztve. Tudtunkra későbben Erdősi (Sylvester) ajánlotta első a télelő, télmás, télharmadhó stb., vagy pedig: első-, másod-, harmadhó stb. nevezeteket; amazokat a mai korban némi változtatással Kunoss Endre, emezeket pedig Fogarasi János kezdette divatba hozni. A hivatalos okiratokban leginkább az ünnepekről és szentekről vett nevezetek divatoznak, a közéletben pedig a latínok. A naptárra vonatkozó közmondások is még a ,kalendáriom' szót használják, például, minthogy a naptárban időjóslatok is foglaltatnak, innen, ki bizonyos testbajokban szenvedvén, az időváltozást előre érzi, azt mondják róla, hogy kalendárioma van; vagy, aki az innep- és névnapokat emlékezetében tartja, élő kalendáriom-nak hivják.

*NAPTALAN
(nap-talan) mn. tt. naptalan-t, tb. ~ok. Nap nélkül való, midőn a nap nem süt, nem világít. Naptalan idő.

*NAPTÁV, NAPTÁVOL
(nap-táv v. ~távol) ösz. fn. Valamely bolygónak legnagyobb távolsága a naptól. (Aphelium).

*NAPTÉRÍTŐ
(nap-térítő) ösz. fn. l. FORKÖR.

*NAPTEST
(nap-test) ösz. fn. A napnak tömege.

*NAPTON
(nap-t-on) ih. Nyomatékul öszvetéve használtatik: napton nappal, napton napotszaka, azaz, egész, teljes napon; a napnak folyton folyó ideje alatt.

*NAPÚT
(nap-út) ösz. fn. Azon körvonal, melyet a nap egy év alatt látszólag bejár, mely máskép állat v. barkörnek neveztetik, nappálya (Ecliptica). V. ö. NAPKÖR.

*NAPÜVEG
(nap-üveg) ösz. fn. Távcső, festett szemüveggel, melylyel a napot szemlélni lehet, a nélkül, hogy a szemek megerőtetést szenvednének.

*NAPVESZTĚGETŐ
(nap-vesztěgető) ösz. fn. l. NAPÖLŐ.

*NAPVILÁG
(nap-világ) ösz. fn. 1) Tiszta, derült fény, melyet a nap sugárai terjesztenek, különböztetésül a hold-, s lámpa-, a gyertya- stb. világtól. Napvilágnál látni, megnémzni valamit. Tisztább a napvilágnál. Napvilágra hozni valamit, am. köztudomásra, közszemléletre. 2) A széles ért. vett napok, azaz, álló csillagok öszvege. 3) Egyes nap rendszere. l. NAPRENDSZER.

*NAPVIRÁG
(nap-virág) ösz. fn. Növénynem, az együttnemzők seregéből és nős-szüzek rendéből; vaczka lapos, polyvás; fészke pikkelyei födelékesek, berzedtek; bóbitája két polyva, lehulló; virága sárga, sugaras, (helianthus, görög szó; helios am. nap és anthos am. virág). Különbözik tőle: napranéző (heliotropium). Nálunk ismertebb fajai; napraforgó, napvirág (helianthus annuus), csicsóka napvirág (hel. tuberosus, francziául: topinambour és poire-de-terre) stb.

*NÁRAI v. NÁRAJ
falu Vas m.; helyr. Nárai-ba v. Náraj-ba, ~ban, ~ból.

*NARANCS
fn. tt. narancs-ot, harm. szr. ~a. Aranysárga almafaj, mely a czitromalmák neméhez tartozik, s melegebb éghajlat alatt tenyészik. Az arab nyelvben narands v. narang, (honnan a törökben és persában eléjön: narinds), másképen persául: parands, parank, narank, törökül meg turunds; alma), amazokból származtatják a nyelvészek (Heyse, a közép latin arangia vagy aurantia, olasz arancia, arancio, venécziai naranza, spanyol naranja, franczia orange szókat. Az új latinban: pomum aurantium (= arany alma, Goldapfel), öszvébbbúzva olaszul: pomarancia, németül: Pomeranze. Kétségtelen, hogy e szót eleink közvetlenül e nyelvek valamelyikéből vették által. Narancs is keserű, ha nagyon facsarják. (Km.).

*NARANCSÁG
(narancs-ág) ösz. fn. Narancsfának ága.

*NARANCSALMA
(narancs-alma) ösz. fn. l. NARANCS.

*NARANCSFA
(narancs-fa) ösz. fn. A czitromfák neméhez tartozó s melegebb, különösen Európa déli tartományaiban tenyésző fa. (Citrus aurantium.) "As ember narancsfához hasonló, mely gyümölcsöt s virágokat egyszerre hord ágain. Ki ifjú korának lelkesedését s melegebb érzelmeit elveszté, s kit az élet poesise egészen elhagyott, attól ne várjon senki hasznos vagy nagyszerü tetteket." (B. Eötvös József).

*NARANCSHAL
(narancs-hal) ösz. fn. Halnem, melynek feje elül tompa, mintha elvágták volna. (Coryphaena. L.).

*NARANCSHÁZ
(narancs-ház) ösz. fn. Üvegház, melyben hidegebb éghajlat alatt különös gonddal narancsfákat tenyésztenek.

*NARANCSHÉJ
(narancs-héj) ösz. fn. A narancs nevű almának aranysárga s kesernyés ízü héja.

*NARANCSKERT
(narancs-kert) ösz. fn. Kert, melyben különösen narancsfákat tenyésztenek.

*NARANCSKERTÉSZ
(narancs-kertész) ösz. fn. Narancsfák tenyésztésével foglalkodó kertész.

*NARANCSLÉ
(narancs-lé) ösz. fn. Narancsalmából kinyomott lé.

*NARANCSNEDV
(narancs-nedv) ösz. l. NARANCSLÉ.

*NARANCSOLAJ
(narancs-olaj) ösz. fn. Narancsalmából kivont olaj.

*NARANCSOS
(narancs-os) mn. tt. narancsos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Narancsfákkal bővelkedő. Narancsos kert. 2) Narancscsal, narancslével készített. Narancsos sütemények, italok. Mint főnév tárgyesete narancsos-t, többese: ~ok, s jelent narancsfákkal beültetett helyet, vagy kertet.

*NARANCSSÁRGA
(narancs-sárga) ösz. mn. Aranysárga színü, milyen a narancs. Narancssárga kelme.

*NARANCSSZÍN
(narancs-szín) ösz. fn. és mn. A narancs szinéhez hasonló szin, vagy szinü. Ezen almának, töknek narancsszíne van. Narancsszín kendő.

*NARANCSSZÍNBOGÁR
(narancs-szín-bogár) ösz. fn. Bogárfaj, melynek paizsa narancsszínü sárga.

*NARANCSSZÍNŰ v. ~SZINÜ
(narancs-szinű) ösz. mn. Olyan színű, mint a narancs, azaz, aranysárga.

*NARANCSSZÖRP
(narancs-szörp) ösz. fn. Narancsalmából készített szörpféle sűrű édes lé.

*NARANCSTÖK
(narancs-tök) ösz. fn. Kisded tökfaj, mely mind alakjára, mind szinére narancshoz hasonló.

*NARANCSVIRÁG
(narancs-virág) ösz. fn. A narancsfának virága.

*NARANCSVÍZ
(narancs-víz) ösz. fn. Narancslével készített csemegeital.

*NÁRCZ
(Gyarmathi Sámuelnél) fn. tt. nárcz-ot. Am. nárczis; l. ezt.

*NÁRCZIS
fn. tt. nárczis-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendeből; pilise csöves, töltséres a magzat fölött; bokrétája hat szirmu; szirmai egyenlők, a pilis oldalából nőttek; hímszálai a pilis belső falából jönnek ki. Hellén eredetü szónak tartják: narkissoV, narkow (merevítem, bódítom) igétől; egyébiránt a persában is nargisz, és az arabban nardsisz v. nardsis. Nevezetesebb fajai: fejér, pompás, csupros, kétszinü, piczi, pézsma, szagos stb.
"Kertem nárczisokkal
Végig ültetéd."
Csokonai.

*NÁRCZIS-KÖKÖRCSIN
(nárczis-kökörcsin), ösz. fn. A kökörcsinek neméhez tartozó növényfaj, melynek virágai ernyősek, levélgallérosak; gyökérlevelei levagdalt fogasak; virága fehér. (Anemone narcissiflora).

*NÁRCZOS
tájdivatosan am. nárczis; l. ezt.

*NÁRDA
KIS~, NAGY~, faluk Vas m.; helyr. Nárdá-ra, ~n, ~ról.

*NÁRDUS
fn. tt. nárdus-t, tb. ~ok. l. NÁRDUSFŰ.

*NÁRDUSFŰ
(nárdus-fü) ösz. fn. A gyökönkék neméből való növényfaj köznépi neve, melynek szárlevelei szárnyasak, gyöklevelei épélűk, szára sima, (Valeriana Phu). Római nárdus. Különben nardus göröglatin szó, melyet Páriz-Pápai spikinárd szóval magyarít, mely ismét Molnár A. szerént latinul: lavandula latifolia, németül: Spikanard.

*NÁRDUS-GYÖKÖNKE
(nárdus-gyökönke); l. NÁRDUSFŰ.

*NÁSFA
v. NÁSVA, elavult fn. tt. násfá-t, v. násvá-t. A régieknél am. aranyból vagy ezüstből készült drágakővel rakott ékszer, melyet férfiak és nők viseltek, latinul: monile. "Te farodnak egybeszerkezése miként násfák, kiket mesteri kéz gyártott." (Juncturae femorum tuorum, sicut monilia. Döbr. cod. Canticorum 7.) "Felöltöztetett engemet aranynyal szőtt atlaczba, és mérhetlen násvákkal ékesejtett engemet." (Et immensis monilibus ornavit me. Cornides-cod. 382 l.) "Ismegh Saaghy Jánosnak egy arany lantza es egy naasfaya vagyon ennalam zalogba." (Sági Imre 1573-diki végrendeletében.) Eléfordul Paksi Kata hozománya közt is 1539-ben. "Egy gyengyes parta, egy naasfa, tizenegy aranygyerő stb. (Nyelvtud. Közlemények IV. kötet második füzet 1865. 193-95. l. Mátyás Flórián).
"Másfelől pediglen láttam sirénákat,
Letették amelyek drága násfájokat."
Gróf Koháry István a XVII. századból.
Molnár Albertnél Kresznerics szerént am. a latin inauris, azaz fülbevaló, fülönfüggő. Ha csak ezen jelentések mellett maradnánk, akkor a násfa v. násva első részében könnyen feltalálnók a nász szót, minthogy nász alkalmával szokták leginkább az akár nyak-, akár fül- és más ékességeket ajándékozni és hordani, amidőn násfa, nászvagy azaz ,nászi vagyon'-félét jelentene (a Tatrosi codexben vagy am. vagyon), azonban Szabó Dávid szerént am. retesz, kilincs, fazár; melyekre a föntebbi értelmezés nem illik, hanem talán ezek inkább nyárs- = tájdivatosan nyárfá-val hozathatnának viszonyba; V. ö. NÁSPÁL. Simai. Kristóf mindkét jelentését följegyzette: Vectis. Pessulus ligneus. Item: inauris.

*NÁSPÁGOL, NÁSPÁHOL
l. NÁSPÁL.

*NÁSPÁL
áth. mn. náspál-t. Bottal vagy akármiféle ütleggel megver valakit, máskép: náspáhol, náspágol, nádpáhol. Valószinü, hogy ezen igékben a verő eszköznek neve rejlik, mint a botoz, pálczáz, dorongol, arzsagol, husángol, rudal igékben. Különösen a náspál alkotó részei nás, azaz nyárs, tájdivatosan: nyáss vagy nyás (mint hárs, tájdivatosan hás, sőt iróknál is pl. Simai Kristófnál: hársfa am. hársfa), az utóbbi rész pedig fa, mintha volna nyásfa (= nyársfa, mint föntebb hásfa = hársfa), és nyásfál am. nyársfával ver. Náspáhol, náspágol am. nyárssal páhol. Ily öszvetételek: nádpálczáz, nadrágszíjaz, piszkafáz.

*NASPOLYA
l. NASZPOLYA.

*NÁSZ
fn. tt. nász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ha e szónak minden származékait és öszvetételeit egybehasonlítjuk, világosan kitünik, hogy alapfogalom benne a nősülés, vagyis az illető szók mind oly tárgyakra vonatkoznak, melyek a nősüléssel legszorosb kapcsolatban állanak. Ezen feltevésből kiindulva úgy vélekedünk, hogy a nász vékonyhangon nem más, mint nősz; vagyis személyre vitetve oly személy, ki bizonyos tekintetben nővel foglalkodik, nevezetesen, ki nővel egybekél. E szerént a nász épen oly képzésü, mint az ijász, vadász, halász, az ij, vad, hal gyököktől. Gyámolítja e véleményt a finn nyelvi hasonlóság, melyben nainen am. férjhez mehető nő és nain = nőszöm, házasodom, valamint nuoti am. házasságkötés. Eredetileg tehát a nász részint nősző személyt jelent, vagyis olyat, ki nőszik v. nősül, és igy ha a Vörösmarty használta ,vérnász' alatt személyt értünk, ez olyan férfit jelent, ki saját vérét, tulajdon leányát készül venni nőűl. Ha pedig a nász szót tárgyra, dologra értjük, aminthogy mostani jelentése inkább ide vág (és származása olyan, mint gyász = jajász, kalász stb.), akkor jelent a nősüléssel viszonyban álló dolgot, azaz menyekzőt. Különösen ,nász' szóval összekötve nevezünk több személyt, kik a nősülni készülő férfinak baráti, segédi, közbejárói kezet nyujtanak, kik ezen eljárásában részt vesznek, milyenek a násznagy, nászapa, nászanya, nászleány, nászlegény, násznép. Átv. ért. nász jelzőt vesznek fel mindazon dolgok, melyek a nősülési szertartással öszveköttetésben vannak, úgymint: násznap, nászünnep, nászmise, nászkocsi, nászruha, nászkoszorú stb. Dankovszky szerént megvan a román nyelvben is: násze. A székely káromszéki nyelvjárásban pedig eléjön a ,nősz'-höz közelebb álló nyüszü, nyüszüleány, nyüszüpogácsa.
A népies nászlakomával együtt jár némely vidékeken azon legények mulatsága, kiket herészek-nek mondanak. V. ö. HERÉSZ.

*NASZÁD, NÁSZÁD
fn. tt. naszád-ot, harm. szr. ~ja. Könnyü, karcsu, sudar hajó neme (Szabó Dávid, Molnár Albert; ez utóbbi szerént latinul liburna, navis liburnica). "Az therekek (törökök) reám jövének naszádokkal és az hajókat mind elvivék." (Levél 1551-ből. Szalay Ágoston 400. m. l.). "Mert immár az naszádok es mind kiszállottanak." (Ugyanott). Így nevezték különösen a dunai határőrök hajóit, honnan a naszádosok, máskép: sajkások neve. Eléjön már Heltainál is. Kenessey Albert szerént osztálynév, mely magában foglalja a dereglyéket, ladikokat, csónakokat. (Boot, kleines Fahrzeug). E szó a görög nauV, latin, navis szókkal látszik viszonyban állani; noha régiesen náva is eléjön a magyarban, de talán ez ismét a latin navis-ból eredett, s megvan a lengyelben is: nava, az olaszban: nave. Egyébiránt különös az ád végezet, melyet puszta toldaléknak alig tekinthetünk.

*NASZÁDOS, NÁSZÁDOS
(naszád-os) fn. tt. naszádos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szabó Dávid szerént am. főhajós; többire l. SAJKÁS. V. ö. NASZÁD.

*NÁSZÁGY
(nász-ágy) ösz. fn. l. NYOSZOLYA.

*NÁSZAJÁNDÉK v. ~AJÁNDOK
(nász-ajándék v. ~ajándok) ösz. fn. Ajándék, melyet menyasszonyának a vőlegény ad. Idegen eredetü, de közdivatú kifejezéssel: móring.

*NASZÁLY
falu Komárom m.; helyr. Naszályba, ~ban, ~ból.

*NÁSZANYA
(nász-anya) ösz. fn. Mind a vőlegény mind a menyasszony anyja, mint házasságszerző, és lakodalmat intéző, máskép: örömanya. Különösen azon anya, vagy annak asszonyhelyettese, kinek házánál a násznép vendégeskedik.

*NÁSZAPA
(nász-apa) ösz. fn. A vőlegény és menyasszony apja, vagy ezt helyettesítő férfirokon, aki különösen a lakodalomban a házi gazdát játszsza, máskép: örömapa, tréfás népnyelven: öreg vigyori.

*NÁSZASSZONY
(nász-asszony) ösz. fn. Így czimezik a vőlegény szülei a menyasszony anyját, és menyaszonyéi a vőlegényét: nászasszonyom. Ellenben a hasonló viszonyban levő férfi: nászuram.

*NÁSZATYA
l. NÁSZAPA.

*NÁSZDAL
(nász-dal) ösz. fn. Alkalmi versezet az új házasok tiszteletére, melynek tárgyát a nászinnep, és erre vonatkozó érzelmi kifejezések teszik.

*NÁSZÉNEK
l. NÁSZDAL.

*NÁSZHÁZ
(nász-ház) ösz. fn. Azon ház, melyben a menyekező násznép öszvegyül és mulat.

*NÁSZISTEN
(nász-isten) ösz. fn. A hellén hitregében Hymen, Kalliopénak Apollótól vagy Vénusnak Bacchustól nemzett fia, kit a házasság istenéül tiszteltek.

*NÁSZKÉSZÜLET
(nász-készület) ösz. fn. Általán, mindenféle készület és szertartás, mely a házasulandók öszvekelését megelőzni szokta. Különösen a menyasszony számára beszerzett ruházatok, ékességek, bútorzat stb.

*NÁSZKOCSI
(nász-kocsi) ösz. fn. Fényes díszkocsi nagyúri menyekzőkön, melyen a menyasszonyt viszik.

*NÁSZKOSZORÚ
(nász-koszorú) ösz. fn. Koszorú, melyet némely személyek menyekző alkalmával viselnek, különösen a menyasszony és nászleányok koszorúja. Népies szokás szerént a vőfelek is felkoszorúzzák magukat, vagy botjaikat.

*NÁSZKÖLTSÉG
(nász-költség) ösz. fn. Kiadások, költekezések, a férjhez menő leány ruházatára ékszereire, bútorzatára, a menyekzői lakomára stb.

*NÁSZLAKOMA
(nász-lakoma) ösz. fn. Nász azaz menyekző alkalmával adott lakoma, vendégség.

*NÁSZLEÁNY
(nász-leány) ösz. fn. Így nevezik a menyasszonynak leánybarátnőjit, kik őt menyekző alkalmával felkoszorúzva kísérik, s mintegy szolgálatára vannak. Máskép: nászoló leány, nyoszolyó leány, Háromszékben: nyüszüleány.

*NÁSZLEGÉNY
(nász-legény) ösz. fn. A vőlegény barátja, ki a menyekző körül különös szolgálatokat visz véghez. Ezekről l. VŐFÉL.

*NÁSZLEVÉL
(nász-levél) ösz. fn. Levél, melyben valakit menyekzői vendégül meghívnak.

*NÁSZMISE
(nász-mise) ösz. fn. Szent mise, melyet az esküvőre öszvegyült násznépnek szolgál a pap.

*NÁSZNAGY
(nász-nagy) ösz. fn. Személy, ki a házassági szerződésnél és egybekelésnél mint tanu jelen van, s azt aláirja. Kérő násznagy, ki a vőlegény részéről az illető nőt megkéri és tanu egyszersmind. Kiadó násznagy, a menyasszony tanuja. A népies szertartásu házasságszerzésekben a násznagyok úgy állanak egymás irányában, mint barátságosan alkudozó felek ügyvivői, miért násznagyokká rendesen a legtekintélyesb, legelmésb, s állapotukhoz képest legügyesebb és tréfás embereket szokták választani. A násznagyok tiszte, a lakodalomban tisztességes rendet, és fegyelmet tartani, a mulatságban jó példával menni elül, a tánczot az örömanyákkal megkezdeni stb. Már maga a nagy nevezet eléggé tanusítja, hogy a magyar nép e hivatallal bizonyos főnöki hatalmat és tekintélyt párosít, s hogy a násznagy szó jóval jelentékenyebb, mint a német. Beistand. Eléjön már a Tatrosi codexben is. "Hogy ke(dég) kóstolta volna a násznagy (architriclinus) a borrá lött vizet." (János ev. II.). "Hivá a násznagy a vőlegényt." (Ugyanott).
"Róka farkát csóválgatja,
Násznagy akar lenni."
Lakodalmi vers.

*NÁSZNAGYI
(nász-nagyi) ösz. mn. Násznagyra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Násznagyi hivatal, kötelesség. Násznagyi intézkedések.

*NÁSZNAGYKODÁS
(nász-nagy-kod-ás) ösz. fn. tt. násznagykodás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Násznagyi kötelesség gyakorlása, násznagyi hivatal viselése.

*NÁSZNAGYKODIK
(nász-nagy-kod-ik) ösz. fn. Házassági kötések, menyekzői szertartások, lakodalmak alkalmával mint násznagy működik, rendelkezik.

*NÁSZNAGYSÁG
(nász-nagy-ság) ösz. fn. Násznagyi tiszt, kötelesség. Násznagysággal megtisztelni valakit. Násznagyságot viselni.

*NÁSZNAP
(nász-nap) ösz. fn. l. MENYEKZŐNAP.

*NÁSZNÉP
(nász-nép) ösz. fn. Mind azon személyek, kik valamely menyekzőre hivatalosak, s az illető szertartásokban és lakomában részt vesznek. Hol még a régi menyekzős szokásokat megtartják ott a vőlegény részéről meghitt násznépet a kérő a menyasszony vendégeit pedig a kiadó násznagy külön-külön csoportban vezetik.

*NASZÓD
erdélyi falu Besztercze vidékén; helyr. Naszód-ra, ~on, ~ról.

*NÁSZOLÓASSZONY
(nászoló-asszony) ösz. fn. l. NÁSZANYA. Máskép: nyoszolóasszony.

*NÁSZOLÓDIK
(nász-ol-ó-d-ik?) k. m. nászolód-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. szedi öszve magát s holmiját, készülődik (Kriza J.), talán mintha nászhoz készülne. Ikerítve: násze-nuszálódik. Ilyenforma értelme van ,kászolódik' szónak is.

*NÁSZOLÓLEÁNY
(nászoló-leány) ösz. fn. l. NÁSZLEÁNY.

*NASZPOLYA v. NÁSZPOLYA
fn. tt. naszpolyát. A naszpolyafának gyümölcse. Máskép: lasponya. Legközelebb áll az olasz nespola szóhoz; hellénül: mespilon, mespilh, latinul: mespilum, németül: Mispel, lengyelül: mispla, törökül Vámbéry szerént: musmula, stb.

*NASZPOLYA- v. NÁSZPOLYAFA
(naszpolya-fa) ösz. fn. A húszhímesek seregéből és ötanyások osztályából való fa vagy cserjenem; csészéje öt metszésü, bokrétája öt szirmu, bogyója két-tíz magvú. Fajai: borizü, alacsony, kövi, tövises, molyhos. V. ö. NASZPOLYA.

*NÁSZPOMPA
(nász-pompa) ösz. fn. Menyekzői fényes szertartás, a módosabb és főuri családoknál.

*NÁSZRUHA
(nász-ruha) ösz. fn. Széles ért. diszes öltözet, melyben a násznép menyekző alkalmával megjelenni szokott. Különösen menyasszonyi díszöltözék, melyet a menyekzői ünnepélyen visel.

*NÁSZSEREG
(nász-sereg) ösz. fn. l. NÁSZNÉP.

*NASZTA
női kn. Anastasia. Vékonyhangon Neszte v. Neste.

*NASZTRAJ
falu Gömör m.; helyr. Nasztraj-ba, ~ban, ~ból.

*NÁSZ URAM
l. NÁSZASSZONY szónál.

*NÁSZÜNNEP
(nász-ünnep) ösz. fn. Azon nap, melyen menyekzőt tartanak, valamint azon szertartások, melyek között a menyekző történik.

*NASZVAD
falu Komárom m.; helyr. Naszvadra, ~on, ~ról.

*NÁSZVENDÉG
(nász-vendég) ösz. fn. Vendég, ki menyekzőre hivatalos. Vőlegényi, menyasszonyi ház nászvendégei. Töbszörözött értelemben: násznép, lakodalmas nép.

*NÁSZVENDÉGSÉG
(nász-vendégség) l. NÁSZLAKOMA.

*NÁSZVERS
(nász-vers) ösz. fn. Alkalmi vers, melynek tárgyát a nászünnep teszi, milyenek a vőfélek által mondatni szokott komoly és tréfás versek.

*NÁTAFALVA
falu Zemplén m.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

*NÁTHA
fn. tt. náthát. Kóros állapot, midőn meghülés vagy kipárolgás megakadályozása miatt bizonyos nedvektől az orr bedugúl, néha a mell és
torok elfogúl, a hangbeszéd nehezzé és tisztátalanná lesz, s mely néha fejfájással és huruttal párosúl. Száraz nátha, midőn a nedvek mintegy megmerevednek. Folyó nátha, midőn az orr folytonosan nedves. Eredetére nézve vagy az n-től mint orrhangról származtatható, vagy pedig minthogy e szóban alapfogalom a nedvesség, legvalószinübb, hogy gyöke nát vagy nád egy a madár, nadály szók nedvét jelentő nad, magas hangon ned gyökével, s képzésre olyan, mint turha a tur, porha a por, lomha a lom gyököktől. A cseh nyelvben is eléjön nátcha. Egyébiránt V. ö. NAD.

*NÁTHAFŰ
(nátha-fű) ösz. fn. l. SARKVIRÁG

*NÁTHAHURUT
(nátha-hurut) ösz. fn. Hurutos nátha (Influenza, Grippe.)

*NÁTHAPOR
(nátha-por) ösz. fn. Nátha elleni orvosság por alakban.

*NÁTHÁS
(nátha-as) mn. tt. náthás-t, v. ~a, tb. ~ak. Náthaféle csúzos betegségben szenvedő. V. ö. NÁTHA.

*NÁTHÁSÍT
(nátha-as-ít) áth. m. náthásít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Náthássá tesz.

*NÁTHÁSODÁS
(nátha-as-od-ás) fn. tt. náthásodás-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. Állapot, midőn valaki náthássá lesz.

*NÁTHÁSODIK
(nátha-as-od-ik) k. m. nádhásod-tam, ~tál, ~ott. Náthaféle baja keletkezik. Tavaszszal kivált, sokan megnáthásodnak. V. ö. NÁTHA.

*NÁTHÁSSÁG
(nátha-as-ság) fn. tt. náthásságot, harm. szr. ~a. Náthás állapot, gyakori nátha vagy hajlandóság a náthára.

*NATRABUJA v. NATRAGULYA
l. NADRAGULYA.

*NÁVA
fn. tt. nává-t. Molnár A. szerént hajó neme (classis biremis, triremis). Alkalmasint a latin ,navis' szóval azonos, mely az olaszban: nave: a lengyelben: nava.

*NÁVOJÓCZ
falu Nyitra m.; helyr. Návojócz-ra, ~on, ~ról.

*NÁZNÁNFALVA
erd. falu Maros sz.; helyr. ~falvá-ra, ~n, ~ról.

*NE (1)
nyílt e-vel ejtve, országszerte divatos indulatszó; nyomatékosabban: neh! 1) Hivó, idéző értelme van, s am. jer ide, jer közel. E szóval hivogatja a magyar ember a négylábu házi állatokat, ú. m. ökröket, teheneket, lovakat, csikókat, borjukat, disznókat, juhokat, malaczokat, kutyákat. (Csak a macskának mondja különösen czi czi!). Csákó ne! v. neh! Ne! Maczi ne! Csikó ne! Ne! boczi ne! Duncsi, Bodri ne! Ne! kutyó ne! Az ebet néhutt, nevezetesen Pápa vidékén, így is hivják: le! szintén nyilt e-vel ejtett hangon. Ellentétei, mint tova nógatók, nevezetesen a lóra és kutyára nézve czo! az ökörre, tehénre haj! to! a borjura tola! tücs, trücs! a disznóra: hücs, hucs! stb. stb. E szócskával, határozott hivó értelménél fogva rokonságban van a név, mely eredetileg rövid: nev. A név t. i. oly szó, melylyel valakit hívunk; ezért hogy hívnak? am. mi neved? Innen elemezhető a nek az ily mondatokban; Péternek hínak engemet, Ferencznek nevezik őt, mintha így állana a mondat: Péterne! v. neh! hínak, Ferencz ne! nevezik, vagyis is igy hívják: Péter ne! Ferencz ne! Úgyhogy régi iratokban a ,név' szóból a v el is marad ezen alakban: neü azaz nevü, pl. a Góry-codexben: Seneca nevü mester, Dacianus neü fejedelem. V. ö. NÉV. 2) Szinte nyilt ajakkal ejtve akkor él vele a magyar, midőn embert vagy oktalan állatot kinál valamivel, midőn ad neki valamit, tehát kináló, adó, tulajdonító értelme van. Ne! v. neh egy darab kenyér. Ne! vedd el! Ne! fogd meg. Ne! neked! szójárás, t. i. valamely baleseményre vonatkozólag am. megkaptad a magadét, vagy: megkaptuk a magunkét. Fölveszi a parancsolóban divatos sze toldalékot, ne-sze. A székelyeknél: me, mesze (Kriza J., Szabó Dávid). Nesze semmi, fogd meg jól. (Km.). Ilyenek a szintén indulatszókból eredt parancsolók: hajsza, hopsza, nosza, ide tartozik az uszu is, mely nem egyéb, mint u-sza. Sőt van többes száma is: netek, (székelyesen metek) v. nesztek: (székelyesen: mesztek) am. itt van vegyétek. Pesti Gábor egyik meséjében (CXXXVII) ,nesze' helyett ne meg áll. "Ne meg Jupiter, mit neked igértem", mintha mondaná: ne! megadom stb. Ezekből kitünik ismét a tulajdonitó nek rokonsága a ne v. neh v. nesze szóval. 3) Minthogy a hivás által azt akarjuk, hogy más közeledjék felénk, a kinálás, adás alkalmával pedig mi közeledünk máshoz, akár egészen, akár kezünket feléje nyújtva: innen a ne v. neh indulatszóban a közeledés mellékfogalma is rejlik. Ebből magyarázható ismét a nek tulajdonító névragnak azon jelentése, mely szerént bizonyos tárgy felé menést jelentő igékkel viszonyúl, pl. hegynek, erdőnek megy. Útnak indúl. Bánatnak búnak ered. Nekirohan az ellenségnek. Nekivágtat a tábornak. És így valamint a ne! v. neh! indulatszóban, úgy a nek tulajdonító névragban a) hivás, b) adás vagy tulajdonítás, c) közeledés fogalmai rejlenek. Rokon hozzá (mindenek fölött a székely me alakhoz) mind hangban mind értelemben: ime, a törökben: ma v. me (pre. nez! voila! Hindoglu); a sínai nyelvben ná am. manu capere, accipere. A tót nyelvben is na! am. ne neked, vedd.

*NE (2)
éles hangoztatással, melyben az e (= ë) különbözik azon zárt ě hangtól, mely az ö-höz áll közelebb s fél ö-nek is mondható, pl. a věrěs, sěrěs, pěrěl szókban. T. i. ezen tiltó értelmü ne tudtunkra semmi tájszokás szerént-sem ejtetik ně v. nö-nek, hanem az i-hez közeledő ë-vel; nyilt vagy tertyedt ajakkal pedig legfölebb némely tiszai vidékiek ejtik, kik ily tertyedt beszédüségök miatt a különböző ě, e, ë, hangok között alig tesznek különbséget. A tagadó ne-ben tehát azon ë hangzik, mely az i-hez áll közelebb, s ezzel gyakran felváltva használtatik, mint gëlëszta giliszta, vëlla villa, vëlág világ, ës is, ëhol ihol, mënd, mind stb. Ezért találjuk némely régieknél: nitalám. (Levél 1554-ből. Szalay Ág. 400. m. l.). Mint indulatszó tiltó, lebeszélő értelmet fejez ki, s ellenkezőjét jelenti azon szónak, melylyel közvetlen viszonyban áll, pl. adja Isten, ne adja Isten. Menj el, ne menj el. Verjük meg, ne verjük meg. Add meg az adósságot, ne add meg. Félj, ne félj. Így: ne haragudjál. "Ne vígy minket kísértetbe" (Úri ima). "Kiket Isten egybe szerketett, ember meg ne válaszja." (Tatrosi codex); tehát egyenesen ellene tétetik a szoros értelemben vett parancsolás, vagy rábeszélés, biztatás. Némely esetekben ovakodó jelentése van, pl. netalán ha baj érne bennünket. Ne valaha azt mondják felőlünk, hogy..... Ne valaki meglásson bennünket. Nehogy kárt szenvedjünk. Egyébiránt az ily mondatokat áttétellel lehet jobbára módosítani, midőn a ne, mint hangsulylyal biró, az ige elébe jön. Pl. Hogy valaha azt ne mondják. Hogy valaki meg ne lásson. Hogy kárt ne szenvedjünk. Tisztán tagadó (nem, nincs) értelemmel alig fordúl elé. V. ö. NYAVALYA, NÉMA. Legközelebb rokona az állítólag tagadó nem. Mint tiltók megegyeznek vele a persa me (a szanszkritban: má), a töröktatár ne - ne (= se ne - se ne), sínai ve, hindosztan nei, latin ne, szláv ne (nye, nie), hellen: mh, hasonló hozzá a német nicht. Mint általán tagadó, vagy fosztó, vagy nélkülöző értelmet kifejezők megfelelnek neki a peres ne, (a szanszkritban: na), a töröktatár tagadó igeviszonyításnál vagy igeragozásnál: ma v. me; neveknél: ne - ne (= sem - sem), hellen nh, pl. nh-poinoV, nem bünhödt, és an, pl. an-axioV, nem méltó, a latin ne pl. ne-quis, senki (sem-ki), ne fas; továbbá: in, pl. in-plumis; a szanszkrit: an, pl. an-aikas, nem egyenlő; német un, pl. un-bestraft; sínai mi = nem; nélkül (non; sine); szláv ne pl. ne-dela, nem dolgozó t. i. nap, azaz, vasárnap, E hasonlóság, illetőleg azonság a fenntemlített, és más nyelvekbeli szókkal a ne őseredetiségét tanusítja.
A tiltó ne, s tagadó nem szókban, mintha a menés vagy távozás, távolítás fogalma rejlenék, s azok csakugyan közel rokonok, ha nem azonosak, a megy, vagy megyen vagy mert szó me gyökével. Ily távolitó értelem van a többi tagadó szókban és szóvészekben is, mint magában tagad szóban a tag gyökben és ta győkelemben, továbbá a tilt szó til gyökében; a talan, telen képző utóbbi része is (lan, len) egynek látszik az ellen névutóval, sőt egyszerűbben az el igekötővel, honnan kedvetlen am. kedvtől (mintegy) elmenő, eltérő, vagy elmenve, eltérve, mértékletlen mértéklet ellen v. elleni, mértéktől elmenő stb.
Ha szabad idegen nyelvekbe bocsátkozni: a görög ouk vagy ouc, szintén a görög ikw és eikw igékkel; mh, ne, nh-, továbbá an-, aneu (getrennt, entfernt) szóval, a szanszkrit: na, naha, má, an a szanszkrit aun (wegnehmen) gyökkel, a latin ne, non, in, meo igével, a persa ne, me á-me-den (az á előrag, den infinitivus raga) igével, a sínai ve (= ne) a ve (= prohibere) igével, sínai mí (= non) a mí (destruere, fugare) igével; a török jogh vagy jok, jaghma. (= ragadomány) szóval; dejil, dejme (= hagyd el) szóval stb. látszanak viszonyban lenni. - Ezeket, amennyiben idegen nyelvekre vonatkoznak, csak némi figyelemébresztésül jegyeztük föl.

*NE (3)
szintén éles ë-vel, tájdivatosan, pl. a székelyeknél ni helyett. Në! në! te në! = ime; felkiáltó szócska figyelemkeltés végett. (Kriza J.).

*NE (4)
v. NĚ, zárt ě-vel; elvont gyök, mely alapul szolgál némely életszemes lények szaporodását, növését, sokaságát jelentő szóknak, milyenek nem, (genus), nemz, nemzet, nemes, továbbá nevel, nevekedik, nevendék, né, nő, nőstény (foemina) és nő crescit, nép, népes, népség stb. Ha ezen szókat külön-külön alosztályokra veszszük, a nem, nemz, nemzet, és nép, népség jelentik bizonyos fajnak, nevezetesen az emberinek elszaporodott sokaságát; a nevel, nevekedik, nevendék, és a nő, növekedik, növedék ugyanazon testnek mintegy magából kifelé terjedő szaporodását, nagyobbodását; a né, nő, nőstény oly állatot jelent, mely által a faj terjed, tenyészik, szaporodik, tehát nő, növelkedik. Ennél fogva azon ne gyökben, mely a fennemlített szók alapját teszi, a sokasodás, illetőleg nagyobbodás fogalma van kifejezve, s rokon azon na, ma és me gyökökkel, melyekből szintén amaz értelmü szók erednek, mint nagy, nád, magas, menny, mén, mény. l. ezeket saját rovataik alatt. Ide tartozik a nagyságot, mértéket jelentő nyi, régiesen nye, ne.

*~NE (1)
a régieknél számtalanszor eléjön mint névképző, a mai ~nyi helyett, pl. mene = mennyi, mákszömne = mákszömnyi, enne = ennyi stb. l. ~NYI.

*~NE (2)
igerag l. ~NA.

*
önállólag nem divatozó, csak némely öszvetételekben használt szó, nevezetesen az időt jelentő haval egyesülve néha am. nem mindig, nem mindenha, nem sokszor; a helymutató hol, hon, ott szókkal néhol, néhon, né-h-ott, am. nem mindenhol, nem mindenhon, nem mindenütt, nem sok helyen; a határozatlan számot jelentő hány szóval néhány v. nehány am. nem teljes vagy nem határozott szám, nem sok; a személyes ki (régiesen), a tárgyjelentő mely, mi névmásokkal néki, némely, némi, am. nem mindenki, nem minden mely, nem mindenmi, nem sok személy vagy dolog. A régieknél gyakran ni, pl. nihán v. nihány, niha, niánszor (= nehányszor), pl. Szalay Á. 400. m. l. 1552; 1553. stb. évekből. Ez öszveállításokból az tünik ki, hogy a né jelent először bizonyos sokaságból keveset, nem sokat, másodszor, némi határozatlan értelme van, s ellentéti viszonyban áll vele a teljesen tagadó se v. sem szó, ú. m. néha seha (= soha), néhol sehol, néhány sehány, néki senki (= semkij), némely semely, némi semi vagy semmi, és így középértelme van a ,semmi' és ,minden' vagy ,sok' között. Hasonló szerkezetünek látszik hozzá a vala, midőn ez a fennemlített szókkal tétetik öszve: valaha, valahol, valahány, valaki, valamely, valami, miért a kevésbé szabatos közbeszédben néha föl is cseréltetnek, pl. valahol néhol, valamely némely, Szabó Dávidnál néha-néha am. valaha; de szorosan véve különböznek egymástól, mert pl. néha csak az, mi s latin nonnunquam, interdum; valaha, olim, quondam, aliquando; néhol am. itt-ott, egyik-másik helyen, Molnár A. szerént: passim; valahol latinul: uspiam, ubicunque, bizonyos helyen; néhány latinul: nonnulli; valahány quotquot, egyenként mindnyájan; néki latinul quidam, nonnullus; valaki nemcsak quidam, nonnullus, hanem quicumque, quisquis is, hasonlóan némely, némi és valamely, valami. A vala szóban t. i. a vanság vagy létezés távol fogalma rejlik, miért valaha am. volt időben vagy jövendő időben, de nem a jelenben; valahol, távolabb létező helyen, de nem itten; valahány, az ott létező számu; valaki, az ott létező személy. Ezen vala egy a van val igével, vagyis ennek való részesülőjével; ellenben a né az öszvesnek mintegy tagadására vonatkozik. S jelentését illetőleg legvalószinűbbnek látszik, hogy né a mennyiséget jelentő nyi, régiesen: ne v. né; l. NÉHA. Figyelemre méltónak látszik a görög en-i-oi (némelyek), eni-ote (néha) szók en törzse is.

*~NÉ
Csak öszvetételben használtatik, önállólag a nő divatozván helyette. Némelyek szerént e kettő egyet jelentene, épen úgy, mint hé hő, bé bő, csé cső, gég gőg, lén lőn, tén tőn, s több mások. Azonban valószinübb azok véleménye, kik azt állítják, hogy né a neje személyragozott szóból húzatott öszsze. Szabatosság végett, kivált irói nyelvben, minden esetre meg kell a kettőt különböztetnünk, mert más grófné, báróné, más grófnő, bárónő stb.; amaz am. a gróf, a báró neje, emez grófi, bárói nő vagy hölgy. A -né mint éles utó-szónak alkatrésze egészen képzői tulajdonságot veszen föl, s majd vastag- majd vékonyhangu ragokat vonz, a mint a tőnév vastag vagy vékonyhangu, pl. kertész-nének, kertész-nével, kertész-nétől; hájósnénak, hajósnéval, hajósnétól. 1) Általán közbeszédben am. más nembeli személy, nem férfi. l. NŐ. 2) Különösen feleség, pl. Farkasné, Szabóné, Kovácsné am. Farkas, Szabó, Kovács felesége. Figyelmet érdemel egy 1550-iki levélben (Szalay Ág. 400 m. l.): uramné. "Ez level adassék Giczi Zsuzsánna asszonynak, Zalay Kelemen uramnénak, nekem thisztelendő asszonyomnak." A mesterségektől, foglalkodásoktól vett nevekben a népies szokás szerént többnyire kétes értelme van, pl. szakácsné jelenti mind a szakács feleségét, mind a főző nőt; juhászné am. juhász felesége, és nő (juhásznő, vagy juhászleány), ki juhokat őriz stb.; szabóné, szabómester neje és nőszabó, mint tulajdon név (Szabóné) pedig, Szabó nevü ember felesége. Szabatos nyelvben igyekezzünk a kettőt megkülönböztetni, minthogy, miként fönnebb is megjegyeztük, midőn házastársat jelent, úgy látszik öszve van húzva a ne-e vagy neje személyragos szóból, Farkasné = Farkas neje, herczegné, herczeg neje, királyné, király neje; ellenben herczegnő, királynő am. herczegi, királyi nőszemély. V. ö. NÉMBER.

*NEBELĚG
(neb-el-ěg) gyak. önh. m. nebelěgtem, ~tél, nebelgětt. Székely tájszólás szerént am. hiábavalóskodik, mit sem tesz, haszontalan jár ide-oda. Alapfogalma szerént valószinü, hogy tulajdonkép am. lebeleg, mit néhutt igy mondanak: lebsel, lebzsel, azaz lebesel. Ez is egyik tanu arra, hogy az l és n hangok rokonszervüségök miatt néha fölcserélődnek.

*NEBOJSZA
(Nefélj) falu Pozsony m.; helyr. Nebojszá-ra; ~n, ~ról.

*NÉCZ
l. NEÉCS.

*NECZPÁLL
falu Nyitra m.; helyr. Neczpállra, ~on, ~ról.

*NED
elvont vagy elavult gyök, melyből neder, nedv, nedves, nedvesség, nedvesít, nedvesűl, nedvesedik, nedvesedés, nedvetlen származékok erednek. Mint gyökök az ed alakra nézve rokonai: ked, red, ad vagy od, melyekből kedv, redv, adv vagy odv származtak. Egészen egy jelentésü vele a med, honnan meder, medves, medencze, Medes helynév stb. keletkeztek. Vastag hangon nad megvan a nadály, és nadár származékokban. V. ö. NAD. Jelentésére nézve l. NEDV.

*NEDECZ
falu Trencsín m.; helyr. Nedecz-re, ~ěn, ~ről.

*NEDECZVÁR
falu Szepes m.; helyr. ~vár-ra ~on, ~ról.

*NEDELICZ
mváros Szala m.; helyr. Nedeliczre, ~ěn, ~ről.

*NEDELISTYE
falu Nógrád m.; helyr. Nedelistyé-re, ~n, ~ről.

*NEDÉLY
(ned-ély) fn. tt. nedély-t, tb. ~ěk. Tulajdon ért. az emberi testben a nedvesség oly vegyülete, mely, midőn a testet üde állapotban tartja, a lélekre is kellemesen hat; különösen pedig szelídebb kedvcsapongás, enyelgő, derült, azonban mégis némi komolysággal vegyült szellemi állapot, mely az akár körötte valóban történő, akár a költött eseményeket inkább vidor mint komor oldalukról fogja fel vagy terjeszti elé. Újabbkori szó. Idegen, különösen a latinból vett nevezettel: humor.

*NEDÉLYĚS
(ned-ély-ěs) mn. tt, nedélyes-t v. ~et, tb. ~ek. Nedélylyel biró, bővelkedő.

*NEDÉLYĚSEN
(ned-ély-ěs-en) ih. Nedélyes módon vagy állapotban.

*NEDÉLYĚSSÉG
(ned-ély-es-ség) fn. tt nedélyěsség-ět. Nedélyes állapot vagy tulajdonság.

*NEDER
(ned-er) ösz. fn. tt. neder-t v. nedret, harm. szr. nedre. Így nevezik alsó Vágmelléken a folyóviznek árkát, teknőjét, melyben foly, mi az ország egyéb vidékein: meder, honnan Vág nedre, Nyitra nedre, Dunanedre azaz medre. Átv. ért. némely edények hoszszukás belsője, pl. teknö, válu nedre. Hajó, csónak nedre. E szót a dolog természetével egyezőleg elemezzük, ha azt mondjuk, hogy alkotó részei: ned és ér, röviden er, azaz, a nedvnek ere, azon mélység, melyben a nedv tovább ered, mely úgy tartja magában a vizet, mint a vérerek a vért. V. ö. MEDER; NEDV.

*NEDFESTÉK
(ned-festék) ösz. fn. Festék, mely növényi vagy állati testek nedveiből készül, különböztetésül az ásványokból csinált festéktől.

*NEDING, NEDINGĚS
tájszók, l. NEGÉD, NEGÉDĚS.

*NEDMÉRŐ, NEDMUTATÓ
(ned-mérő vagy ~mutató) ösz. fn. Természettani eszköz, mely a légben időnként létező nedvesség vagy nyirkosság fokát jelöli. (Hygrometer, Hygroscop). Máskép: légnedmérő.

*NEDÜ
(ned-ü) fn. tt. nedü-t. Szokottan lásd NEDV.
"Az áldomások árja enyelgő és komoly,
Mikép Maros aranyja, Tokaj nedüje foly."
Mátyás király Gömörben. Garaytól.

*NEDV
(ned-v) fn. tt. nedv-et, harm. azr. ~e. Általán híg, folyó vagy folyékony test, milyen kiváltképen a víz. Különösen a szilárd testek üregeiben létező híg részek, pl. a gyümölcsök leve, a fák s egyéb növények nyirkai, az állati, testben a vér. Szőlő nedve am. bor. Gyöke ned, hangváltozattal med, melyben ha tekintetbe veszszük, hogy a folyékonyság s továbbra való mozgékonyság az alapfogalom, rokon hozzá: megy. Minthogy továbbá az n és l hangok rokonszervüségök miatt többször fölcseréltetnek, a ned gyökhöz rokon a lev, lév, mint nedvet jelentő szó. A v képző nem más, mint az átalakult igeneves ő, az elavult ned med (megy) igéből, tehát nedő, nedü, nedv, medő, medü, medv, mint redő, redü, redv; ölő, ölü, ölv; enyő, enyü, enyv; homó, homú, homv (omó, omu, omv) stb. stb. V. ö. NAD.

*NEDVDÚS
(nedv-dús) ösz. mn. Mondják oly tárgyról vagy tájről, mely természeti nedvvel bővelkedik. Nedvdús növények, nedvdús völgyek.

*NEDVES
(ned-v-es) mn. tt. nedves-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Aminek némely részeit nedvek teszik, miben nedv van, mi nedvvel bővelkedik. Nedves levegő. Nedves föld. Nedves hideg. Ellentéte: száraz, aszott. 2) Amit ideiglen a nedv keresztül járt, a mi megázott Nedves ruha. Nedves ablakok. Izzadástól nedves test. Nedves szemek.
"Szeme nem sír. mégis nedves."
Faludi.

*NEDVESĚDIK
(ned-v-es-ěd-ik) k. m. nedvesěd-tem, ~tél, ~ětt. A nedv általjárja vagy megáztatja, nyirkosodik. Harmattól sugarnedvesednek a növények. Néha am. a nyirkot, nedvet lassan magába veszi. Megnedvesedik a pinczébe rakott dohány.

*NEDVESĚL
(ned-v-es-ěl) áth. m. nedvesěl-t v. nedveslětt, htn. ~ni v. nedvesleni. Valamit nedvesnek, vagy kelletinél nedvesebbnek tart. Nedvesli a földet, azért várakozik bevetésével.

*NEDVESEN
(ned-v-es-en) ih. Nedves állapotban; átázottan.

*NEDVESHIDEG
(nedves-hideg) ösz. mn. és fn. Midőn a levegő rendkivül teli van nedvvel, egyszersmind hőségfoka alászállott. Nedveshideg őszi, tavaszi napok. A nedveshideg kellemetlenebbül bántja a testet, mint a szárazhideg.

*NEDVESÍT, NEDVESIT
(ned-v-es-it) áth. m. nedvesít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Nedvessé tesz, különösen áztat. Szemeit és arczát könyük nedvesítik. Az eső megnedvesíti a földet. A vesszőt, az abroncsot, hogy szívos legyen, megnedvesíteni. A fonók megnedvesítik ujjaikat, am. megnyálazzák. V. ö. NEDVES.

*NEDVESÍTÉS, NEDVESITÉS
(ned-v-es-ít-és) fn. nedvesítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn nedvessé teszünk valamit.

*NEDVESSÉG
(ned-v-es-ség) fn. tt. nedvesség-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon tulajdonsága vagy állapota valaminek, midőn nedves. E szobát nem lehet lakni nedvessége miatt. 2) A nedvnek bősége, sokasága valamely testben. Különbözik tőle az egyszerü nedv, mely a híg testnek csak általános fogalmát fejezi ki, a nedvesség pedig nedvvel bővelkedő tulajdonságot jelent. V. ö. ~SÁG, ~SÉG képző.

*NEDVESŰL, NEDVESÜL
(ned-v-es-űl) önh. m. nedvesűl-t. Nedves tulajdonságúvá alakul, megázik.

*NEDVESÜLT
(ned-v-es-ül-t) mn. tt. nedvesült-et. Ami nedvessé lett, megázott, amit a nedv általjárt; nyirkos.

*NEDVETLEN
(ned-v-et-len) mn. tt. nedvetlen-t, tb. ~ěk. Aminek nedve, leve nincsen, száraz, aszott, Nedvetlen, fojtós körte.

*NEDVEZ
(ned-v-ez) áth. m. nedvez-tem, ~tél, ~ětt. l. NEDVESÍT.

*NEDVEZÉS
(ned-v-ez-és) fn. l. NEDVESÍTÉS.

*NEDVHÁRITÓ
(nedv-háritó) ösz. mn. és fn. Eszköz, mely által a nedvet, hogy kártékony ne legyen, valamely tárgytól, pl. házfaltól stb. elvezetik.

*NEDVÍT
(ned-v-ít) áth. m. nedvít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Szabatosan am. valamit nedvvé tesz, azaz híggá, folyóvá változtat, pl. midőn a viaszt, zsírt felolvasztja. Szélesb ért. használják nedvesít helyett is.

*NEDVKERINGÉS
(nedv-keringés) ösz. fn. Élő növények egyes részeiben a földből vagy légből átvett nedves tápszereknek folyama vagy járása alulról fölfelé és megfordítva.

*NEDVŰL
(ned-v-űl) önh. m. nedvűl-t. Nedvvé lesz. V. ö. NEDVÍT.

*NEDZÖLD
(ned-zöld) ösz. fn. Bizonyos növények nedvéből készített zöld festék.

*NÉÉCS
erdélyi falu Doboka m.; helyr. Néécsre, ~ěn, ~ről.

*NEFELEJTS
(ne-felejts) ösz. fn. Közismeretü, kivált a szerelmesek szótárában nélkülözhetlen szó. Füvészek nyelvén a mizsótok neméhez tartozó növényfaj, melynek szárai elágazók, levelei láncsásak, tompák, virágai szelíd-kékek, s a virágnyelvben az állandóság és megemlékezés jelvéül vétetnek. (Myosotis scorpioides).
Jöszte pajtás, öltöztessük bíborba,
Temessük el egy nefelejts-bokorba.
Népd.

*NEFELEJTSÁRNŐ
(ne-felejts-árnő) ösz. fn. Növényfaj az árnők neméből, szára lecsepült, két-két águ, levelei láncsásak, érdesek, magvai köldökösek. (Cynoglossum scorpioides).

*NEFELEJTSMIZSÓT
l. NEFELEJTS.

*NEG
elvont gyöke negéd és negély szóknak és származékaiknak.

*NEGÉD
(neg-éd) fn. tt. negéd-ět, harm. szr. ~je v. ~e. Oly kevélység vagy rátartás, mely némi kitünő tulajdonságon, elsőségen alapúl, milyenek a szépség, gazdagság, tudomány, születési rang, s mely bizonyos tiszteletet igényel és követel. Szelidebb jelentésü, mint a másokat lenéző gőg, de kevesebb nemes érzelemmel vegyült, mint a jó értelemben vett büszkeség.
"Az doctorok es ott lőnek,
És ők erről nagy negédet tőnek."
Katalin verses Legendája.
Alapfogalom e szóban a nagyratartás, s némi fenhéjázás, minél fogva ne v. neg gyökét azon ne gyökü szókkal hasonlíthatjuk öszve, melyek valami nagyot, magasat, nagyra, magasra emelkedést jelentenek, milyenek a nevel, nevelkedik, (nő elemezve ne-ő) továbbá vastag hangon a nagy, nád, és a magasságot, felhatást jelentő on, ěn, ön ragok. Az arabban is kebir, kibir am. nagy és kevély. Ezek szerént a ne gyökből lett neg elavult ige, mint nyö gyökből nyőg, no-ból no-g-at. A g t. i. mint gyakorlatos igeképző az emelkedésnek, magasodásnak folytonosságát jelenti, s ne-g am. magasodik, emelkedik, valamint nyög am. folytonos nyö hangot ad, zúg folytonos zu hangon szól. A neg elavult igéből lett neget elvont főnév, s ebből némi módosítással negéd. Hogy a d és t végbetűk előtt a rövidhangzókat a nyelvszokás gyakran megnyujtja, tanusítják azt a garad garád, fuvat fuvát, korczolat korczolát, korlat korlát, szemet szemét stb.

*NEGÉDĚL
(meg-éd-ěl) áth. m. negédělt. L. NEGÉLYĚZ.

*NEGÉDĚS
(neg-éd-ěs) mn. tt. negéděs-t v. ~et, tb. ~ek. Némely előnyeinél fogva magát rátartó, fenhéjázó, elbizakodott. Szelidebb jelentésü, mint a gőgős, ki másokat lenéz, megvet, kevesebb nemes önérzettel biró, mint a büszke, de nem oly képzelt jelességekkel hányakodó, mint a kevély. Negédes urak, asszonyságok. Negédes legény, ki szépsége miatt, vagy mivel nemes, gazdag, rátartja magát.
"De mert negédös lől benned,
Hogy nem akarál engedned,
Immár ím oly helyre jutottál,
Meglátod aval mit használtál."
Katalin verses legendája.
"Ő is édes, és negédes ám." Faludi.
Túl a Dunán, névszerént Kemenesalon átvetve: nedénges, nedinges. Eléjön némely régieknél is
"Gondolom, én valék ilyen állapotban,
Erős, gyors, fiatal, ifjúi voltomban,
Csintalan, nedénges minden útaimban."
Nagy Péter börtönéneke Sárvárott. 1606-ban.
(Thaly K. gyüjt.).

*NEGÉDĚSEN
(neg-éd-ěs-en) ih. Némi kitünő tulajdonságok és előnyök miatt magát rátartva. A szép legény negédesen megy el a leányok előtt.

*NEGÉDĚSKĚDIK
(neg-éd-ěs-kěd-ik) k. m. negéděskěd-tem, ~tél, ~ětt. Negédesen, azaz rátartósan viseli magát.

*NEGÉDĚSSÉG
(neg-éd-ěs-ség) fn. tt. negéděsség-ět, harm. szr. ~e. Kedélyi tulajdonság vagy állapot, midőn valaki negédes, rátartósság.

*NEGÉDSÉG
(neg-éd-ség) fn. tt. negédség-ět, harm. szr. ~e. Szabatos elemzés szerént valamivel szükebb jelentésü, mint a negédesség, mert ez a negédnek gyakoriságát, sokaságát jelenti. A negédség am. maga rátartása, a negédesség am. rátartósság.

*NEGÉLY
(neg-ély) fn. tt. negély-t. A negéd szóval egy gyökből származtatott új szó, a latinos affectatio kifejezésére. Jelenti a negédnek azon nemét, midőn valaki akár valódi, akár képzelt, leginkább külsőre vonatkozó jelességeit, rátartólag fitogtatja, hogy a köz figyelmet magára vonja. V. ö. NEGÉD.

*NÉGELY
(né-gely) fn. tt. négely-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Máskép hangváltozattal: légely, s úgy látszik, ez az eredeti alak, mely a megfelelő latin lagena szót juttatja eszünkbe, hacsak mint nedvtartó edényt a lé gyöktől nem származtatnók. Szabó Dávidnál négoly is.

*NEGÉLYĚS
(neg-ély-ěs) mn. tt. negélyěs-t v. ~et, tb. ~ek. Negélyre mutató, negélylyel járó. Negélyes magatartás.

*NEGÉLYĚZ
(neg-ély-ěz) áth. m. negélyěz-tem, ~tél, negélyěz-ětt v. negélyz-ětt. Negélylyel, rátartólag, s maga kitüntetése végett nagyítva fitogtat valamely valódi vagy képzelt jelességet. Finomságot, uriasságot negélyezni.

*NEGÉLYĚZÉS
(neg-ély-ěz-és) fn. tt. negélyězés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki valamit negélyez.

*NEGÉNY
(neg-ény); l. NEGÉLY.

*NÉGER
mn. és fn. tt. néger-t, tb. ~ěk. Latin eredetű szó, s am. fekete v. feketeszinü, t. i. emberfaj. Francziául: nčgre, spanyolul és olaszul: negro, tisztán latinul: niger.

*NÉGY
tőszámnév, tt. négy-et. Némely ragok előtt röviden hangzik, mint negyed, nem: négyed, negyven, nem: négyven. Jelenti azon számot, mely a háromnál egygyel több, s az ötnél egygyel kevesebb. A sokszorozó táblán megfelel neki kétszer kettő. Négylábu is botlik, vagy: A lónak négy lába van, mégis megbotlik. (Km.). Négy fal, négy szem között sok történik. (Km.). Eredeti jelentése, mint egyéb számneveké, homályos. A finn nemzetségi nyelvekben némileg hasonlók hozzá a neljä, nil, nilit, nilen, nyilä, nila, njol, njel, njet, njeda, njedla változatok. Az árja családu nyelvekkel, sőt még a török-tatárral is hangokban semmi rokonsága. Némi figyelemébresztésül ide írunk két véleményt. Minthogy a hármas és hetes számok általán a régi népeknél szent számok voltak; innen nem lehetetlen, hogy eleinte hármas és hetes számolórendszer létezett; legalább a magyar és uralaltáji nyelvekben csak a két első számok látszanak egyszerüeknek, a nyolcz pedig és kilencz, már öszvetetteknek; mintha ezek már tizes rendszerrel állanának viszonyban. Nyelvünkben az egy, négy, (röviden negy) és hét (röviden het) igen hasonlóan hangzanak, ha kivált a t és gy közötti d hangot veszszük közvetítőnek, mintha volnának: ed, ned, hed; továbbá rokonhanguak a két (röviden ket) és az öt; végre a három (röviden harom) és hat. Öszveállítva az első három volna: ed, ket, har(om); második: ned, öt, hat, végre bezárólag ismét az ed rokona hed v. het. Más vélemény szerént, ha a kéz öt ujja (vagy mindkét kéz tíz ujja) vétetik alapul: akkor a négy ne-egy v. nemegy-ből eredhetett, t. i. egyik kézen egy ujjon kivűl, v. egy ujjat nem számlálva (ne-egy), marad négy ujj, épen oly formán, mint a ,kilencz' szó am. külön-tíz(ből), azaz egy elkülönitendő a tízből. Gr. Eszterházy M. nador egyik levelében (Győr megyéhez 1644-ből) írja: "Viszább hoztuk az ő Fölsége hadait, három, niégy (nieégh) öt napig is mulatozván egy helyben." (M. Történelmi Tár VIII. kötet. 193. l.). Egyébiránt V. ö. SZÁM.

*NÉGYÁGÚ v. ~ÁGU
(négy-águ) ösz. mn. Aminek négy ága van, tulajdon és átv. értelemben véve. Négyágu veszsző. Négyágu villa, korbács. V. ö. ÁG.

*NÉGYAGYARÚ v. ~AGYARU
(négy-agyarú) ösz. mn. Átv. ért. a mohok neméhez tartozó növényfaj, melynek tokszája négy hegyes fogu. (Tetraphis Mnium).

*NÉGYANNYI
(négy-annyi) ösz. névmás. Ami egy máshoz sokaságra nézve hasonlitva azzal négyszer fölér, pl. tizenhat ember négyannyi, mint négy ember, negyven forint négyannyit tesz, mint tiz forint.

*NEGYED (1)
(negy-ed) fn. tt. negyed-ět, harm. szr. ~e. Négy egyenlő részekre osztott egésznek egy része. A rénesforint negyede tizenöt krajczár. A mázsa negyede huszonöt font, a magyar akóé tizenhat itcze. Az évnek negyede három hó. Hónak, vagy holdnak negyede am. azon állapota midőn csak negyed része világos; első negyed, mely az újulás után, utolsó negyed, mely a megtelés után következik. Negyedóra, vagy egyszerüen: negyed. Várós negyede, eredetileg, negyedrésze, utóbb, külön felügyelők alatt álló osztálya. Mindezen jelentésekben köz nyelven a németes fertály divatozik.

*NEGYED (2)
falu Nyitra m.; helyr. Negyeděn, ~re, ~ről.

*NEGYED (3)
(negy-ed) mn. tt. negyed-et. Sor vagy szám szerént a három vagy harmadik után következő. Első, másod, harmad, negyed, ötöd stb. Hogy mint melléknév ily alakban divatozott eredetileg, mutatja a régi nyelvszokás, pl. a Tatrosi bibliában Capitulum másod, harmad, negyed stb., nem: negyedik; továbbá ma is így szólunk: negyed évi, negyed ízben, negyed magával, negyedfű csikó, negyed napra, ezek helyett: negyedik évi, negyedik izben stb. V. ö. NEGYEDIK.

*NEGYEDĚL
(negy-ed-ěl) áth. m. negyeděl-t. 1) Valamit négy részre oszt. Negyedelni a sült ludat, réczét. Negyedelni a levágott borjút, juhot, bárányt. 2) Valaminek negyedrészét kiveszi. Olyan, mint kilenczedel, tizedel.

*NEGYEDĚLÉS
(negy-ed-ěl-és) fn. tt. negyedelés-t, tb. ~ěk. 1) Négy részre osztás. 2) Negyedrésznek kivétele. V. ö. NEGYEDĚL.

*NEGYEDĚS
(negy-ed-ěs) fn. tt. negyeděs-t, tb. ~ěk. 1) Az úgynevezett negyedekre osztott város vagy helység egy-egy osztályában működő tiszti szolga, pl. bemondó, szálláscsináló. 2) Ki valamiben negyed magával osztozik, ki bizonyos javadalomból, negyedrészt húz. Különösen használták hajdan a hellen tetrarcha helyett. V. ö. NEGYEDLŐ.

*NEGYEDÉVI
(negyed-évi) ösz. mn. Ami viszszafelé számítva négy évtől fogva létezik; vagy ami négy év előtt létezett. Negyedévi gabona, bor. Negyedévi szolgálat, fogság. Negyedévi adósság. Különbözik tőle a megfordított: évnegyedi, vagyis az év negyedrészét illető, arra vonatkozó, pl. évnegyedi házbér. V. ö. ÉV.

*NEGYEDFÉL
(negyed-fél) ösz. mn. Három egész, és egy fél, vagyis a negyedik rész fél. Negyedfél rénesforint, három forint harmincz krajczár. Negyedfél akó, három akó és fél. Negyedfél órakor, három óra után két negyedkor. Ez értelemben a németes számlálás után divatba jött így beszélni: fél négykor, fél négyre, fél négyig, az eredeti magyaros negyedfélkor, negyedfélre, negyedfélig helyett. Hogy ez következetlen utánzás, abból is látszik, hogy más fordulatokban nem használják, pl. nem mondják félnégy forint, hanem, negyedfél, sem félnégy esztendeje, hanem negyedfél esztendeje stb.

*NEGYEDFONT
(negyed-font) ösz. fn. A font nevü sulymérték negyedrésze, köznyelven, de idegenül szólva: fertályfont.

*NEGYEDFONTOS
(negyed-fontos) ösz. mn. Egy fontból negyedrészt nyomó, vagyis akkora, mint a fontnak negyedrésze. Negyedfontos czipócska.

*NEGYEDFÖLD
puszta Pozsony m.; helyr. Negyedfőld-re, ~ön, ~ről.

*NEGYEDFŰ
(negyed-fü) ösz. mn. Mondják csikókról és fiatal szarvasmarhákról, melyek már negyedik évbe mennek, vagyis negyedik új füre járnak ki. Öszve van húzva, s am. negyedfüvű. Negyedfű csikót már be szokták fogni. Negyedfű üsző, tinó.

*NEGYEDHANG
(negyed-hang) ösz. fn. 1) A szabályos hang- vagy zeneműben az úgynevezett egész hangnak egy negyede, vagyis melynek kiejtésére csak negyedrésznyi idő kivántatik azon időből, melyet egy egész hang kihúz. 2) A hanglépcsőzeten egy másik hanghoz mérve, négyfoknyi távolságban álló hang v. zönge (Quarta).

*NEGYEDHANGJEGY
(negyed-hang-jegy) ösz. fn. Hangjegy, mely negyedhangot jelel. V. ö. NEGYEDHANG, 1).

*NEGYEDHÁZHELY
(negyed-ház-hely) ösz. fn. A régi jobbágytelkek felosztása szerént, egy egész jobbágyteleknek negyedrésze, mely az ország különböző tájai szerént majd nagyobb, majd kisebb.

*NEGYEDHÁZHELYES
(negyed-ház-helyes) ösz. mn. Ki negyedházhelyet bír. Negyedházhelyes gazda. V. ö. NEGYEDHÁZHELY.

*NEGYEDHÓ
(negyed-hó) ösz. fn. Aprilhó, mint januártól számítva negyedik; máskép: tavaszhó, Sz. György hava.

*NEGYEDIK
(negy-ed-ik) számneves melléknév, tt. negyedik-et. Alapértelemre, mint sorozó számnév, am. negyed, pl. már negyed éve v. negyedik éve múlt, hogy..... Az ik, mint nyomatékos toldalék szükségképen kiteendő, midőn e számnév magán áll, pl. az első hely Péteré, a második Pálé, a harmadik Jánosé, a negyedik üresen marad. Ha te az elsőt választod, én a negyediket veszem. V. ö. NEGYED.

*NEGYEDIKSZĚR
(negy-ed-ik-szěr) ih. Negyedízben, háromszor és még egyszer. Rövidebben: negyedszěr.

*NEGYEDJOG
(negyed jog) ösz. fn. Lásd LEÁNYNEGYED.

*NEGYEDKÓTA
(negyed-kóta) ösz. fn. Lásd NEGYEDHANGJEGY.

*NEGYEDKÖR
(negyed-kör) ösz. fn. Mértani ért. a körnek egy negyedrésze, mely kilenczven foknyi, egyenes szöget zár be.

*NEGYEDKÖTET
(negyed-kötet) ösz. fn. Oly könyv, melyben az ívek négy-négy levélre hajtogatott alakban kötvék be.

*NEGYEDLAP
(negyed-lap) ösz. fn. Az ív negyedlevelének egy lapja, vagyis oldala. Egy ív papiron nyolcz negyedlap van.

*NEGYEDLEVÉL
(negyed-levél) ösz. fn. A négy egyforma részre osztott, vagy hajtogatott papirívből egy levél.

*NEGYEDLŐ
(negy-ed-el-ő) fn. tt. negyedlő-t. 1) Személy, ki valamiből negyedrészt vesz vagy kap, pl. bizonyos haszonból, jövedelemből. 2) A régi bibliafordítóknál am. tetrarcha, pl. negyedlő Herodes, máskép: negyedes (t. i. negyedes fejedelem). 3) Mérnöki eszköz, mely az egész körnek egy negyedrészét képzi, s kilenczven fokra van felosztva. (Quadrans).

*NEGYEDMÁZSA
(negyed-mázsa) ösz. fn. A mázsa nevű sulynak egy negyedrésze, azaz, huszonöt font.

*NEGYEDMÉRFÖLD
(negyed-mér-föld) ösz. fn. Mérföldnyi távolságból, vonalból egy negyedrész. Negyedmérföldet gyalogolni.

*NEGYEDMÉRFÖLDNYI
(negyed-mér-föld-nyi) ösz. mn. Aminek hosszusága, negyedmérföld. Negyedmérföldnyi fasor.

*NEGYEDMESTER
(negyed-mester) ösz. fn. Alsóbbrendü tisztviselő, vagy tiszti szolga a városokban, ki némely, különösen bemondói, hirdetői, idézői szolgálatokat végez a városnak bizonyos osztályában, melyet negyednek hívnak. Néhutt a tizedes nevü tiszti szolgák teszik azt.

*NEGYEDNAPI
(negyed-napi) ösz. mn. 1) A mai naptól visszafelé számított negyednapra vonatkozó, azt illető. A negyednapi, harmadnapi, tegnapi és mai ebédet kifizetni. A negyednapi mulatság jobban ütött ki, mint a mai. 2) Negyednaptól fogva tartó. Negyednapi várakozás után elmenni. V. ö. NEGYEDNAPOS.

*NEGYEDNAPOS
(negyed-napos) ösz. mn. Négy napig tartó, négy nap óta létező, élő. Negyednapos menyekzői mulatság. Negyednapos csecsemő.

*NEGYEDÓRA
(negyed-óra) ösz. fn. A négy egyenlő részre osztott órának egy-egy része, tizenöt nagy percz. Köznyelven: fertályóra.

*NEGYEDÓRAI
(negyed-órai) ösz. mn. Negyedóráig tartó, vagy annyi időt kivánó. Negyedórai munka. Negyedórai fáradságba került.

*NEGYEDÓRÁNYI
(negyed-órányi) ösz. mn. Tér- vagy időbeli hosszuságra vonatkozva am. aminek megjárása egy negyedórába kerül, illetőleg, ami egy negyedóra alatt foly le, vagy addig tart. Negyedórányi távolság. Negyedórányi várakozás.

*NEGYEDOSZTÁLYOS
(negyed-osztályos) ösz. fn. Személy, ki bizonyos köz haszonból, jövedelemből vagy negyedmagával osztozik, vagy annak negyedrészét kapja.

*NEGYEDRÉSZ
(negyed-rész) ösz. fn. Négy hasonló nagyságu tagra osztott egészből egy tag. Különösen jelent ilyetén tagból álló járandóságot, jutványt, osztalékot. A zsákmányból az orgazdának adni. A szénát negyedrészben kaszálni.

*NEGYEDRÉT
(negyed-rét) ösz. fn. Ha valamely négyszögű, vagy párhuzamos oldalu, egyszersmind öszvehajtható testet négy egyenlő nagyságu darabba hajtanak öszve, ilyetén alakban minden darabja negyedrétnek mondatik. Abroszt, lepedőt, kendőt negyedrétben öszvetenni. A papírívet negyedrétben öszvehajtani. Negyedrétben kiadott könyv, azaz négy rétre törött ívekben.

*NEGYEDRÉTLAP
(negyed-rét-lap) ösz. fn. A negyedrétté törött ívből egy-egy lap, vagyis a negyedrétlevélnek egy oldala.

*NEGYEDRÉTLEVÉL
(negyed-rét-levél) ösz. fn. A negyedrétben vett ívnek egy levele, az ívnek negyedrésze; továbbá, levél, melyet valaki negyedrétü papirosra ír.

*NEGYEDRŐF
(negyed-rőf) ösz. fn. A rőf nevü hosszmértéknek negyedrésze, továbbá valamely hoszszu, vagy széles testből annyi, mely ama mértékkel fölér. Negyedrőföt méretni valamely kelméből. Ez a végposztó amannál egy negyedrőffel szélesb.

*NEGYEDSZĚR
(negyed-szěr) ösz. határozó sorszám. 1) Negyedizben, háromszor és utána megint. Negyedszer irtam neki, még sem felel. Ma negyedszer förödtem ez évben. 2) Bizonyos sorban a negyedik helyen. Élünk vele különösen elszámlálásokban, oktató, vagy vitatkozó beszédben, pl. kérésedet nem teljesíthetem következő okokból: először - másodszor - harmadszor - negyedszer.

*NEGYEDSZÖG
(negyed-szög) ösz. fn. Mértani ért. egyenes szög, mely kilenczven fokot tesz.

*NEGYEDSZÜNET
(negyed-szünet) ösz. fn. A hang- és zenetanban annyi nyugidő, mely egy egész hangidőnek negyedével fölér, vagyis, mely alatt egy negyedhangot kiejteni lehet.

*NEGYEDTELEK
(negyed-telek) ösz. fn. l. NEGYEDHÁZHELY.

*NEGYEDTELKES
(negyed-telkes) ösz. mn. l. NEGYEDHÁZHELYES.

*NÉGYEL
(négy-el) áth. m. négyel-t. Négy darabra, négy részre oszt, szeg, vág, hasít valamely tömör testet. Kenyeret, sült ludat négyelni: Idősb Mándy Péter szerént megnégyel tájdivatosan am. megver.

*NÉGYELŐ
(négy-el-ő) fn. tt. négyelő-t. 1) Így nevezik néhutt a szokottabb nevü kisefát, vagyis a négylovas kocsi rúdjára akasztott hámfákat, melyek elé a két első lovat fogják. Négyelőnek mondják, mert csak akkor használják, midőn négy lovat fognak be. 2) Hosszu szíjostor, melylyel négy ökröt hajtanak.

*NÉGYEMELETES
(négy-emeletes) ösz. mn. Mondják házról vagy más építményről, melynek négy emelete van.

*NÉGYEMELETÜ v. ~EMELETÜ
(négy-emeletű); l. NÉGYEMELETES.

*NÉGYEN
(négy-en) ih. Személyekre vonatkozólag am. négy számmal együtt; kétszer ketten, vagy egy hián öten. Négyen vagyunk egytestvérek. E kocsiban nem férünk el négyen. Ti négyen menjetek együtt, mi hárman megyünk. Egyébiránt néha oktalan állatokra is alkalmaztatik, legalább ezen népdali vers szerént: "Nyolczan voltak a mi ludaink," így is szólhatnánk: négyen voltak. Kettőztetve: négyen-négyen, am. oly csoportokban vagy sorokban, melyeknek mindegyike négyből áll. A katonák négyen-négyen mentek. A násznépek négyen-négyen ültek a kocsikban.

*NÉGYENKÉNT
(négy-en-ként) ih. Négyből-négyből álló csoportokban, sorokban, társaságban stb. Négyenként rendezni el a sorba állított katonaságot. E járdán négyenként járhatnak egy széltében az emberek.

*NÉGYES (1)
(négy-es) mn. tt. négyes-t v. ~et, tb. ~ek. Ami egy nemből négy egységet foglal magában. Négyes arany. Négyes malom, mely négy kerékre jár. Négyes fogat, midőn egy kocsiba vagy szekérbe négy igás barom van befogva. Születésre vonatkozva: négyes gyermek, ki egy hasból negyedmagával született egyszerre, mint kettős, hármas. Használják önállólag is főnévként, s jelent általán egynemü négyet. Két négyes fölér egy nyolczassal. Négyessel sokszorozni valamely számot. A hármas után négyes következik. Négyesben járni, am. négy lovas kocsiban, négy ökrös szekéren stb. Négyesbe fogni a lovakat, am. négyet egy kocsiba. Négyes (Quartett) a zenében vagy énekben (négyes mű, négyes-zene, négyes-dal, négyes-ének), melyet egyszerre és együtt négy müvész ad elé, vagy melynek eléadására négy (zene- vagy ének-)müvész kivántatik.

*NÉGYES (2)
falu Borsod m.; helyr. Négyes-re, ~ěn, ~ről.

*NÉGYESÍT, NÉGYESIT
(négy-es-ít) áth. m. négyesit-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Négyessé tesz, vagyis négygyel sokszoroz valamely öszveget.

*NÉGYESZTENDŐS
(négy-esztendős); lásd NÉGYÉVES.

*NÉGYÉVES
(négy-éves) ösz. mn. 1) Aki már négy évtől fogva él. Négy éves gyermek. 2) Négy évtől fogva tartó, létező. Négyéves ruha, bútor. Máskép négyesztendős.

*NÉGYEVEZŐS
(négy-evezős) ösz. mn. és fn. Négy evezővel fölszerelt hajó.

*NÉGYÉVI
(négy-évi) ösz. mn. Négy évet magában foglaló; négy éven át tartó. A négyévi szárazság legtöbb mezeigazdát tönkre juttatott.

*NÉGYEZ
(négy-ez) áth. m. négyez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Bizonyos egységet négygyel sokszoroz, szaporít, nagyít. Négyezni a munkások rendes számát. 2) Négyével soroz, rendez, csoportoz valamit. Négyezni a kiállított katonaságot. 3) Négyszögüvé, négyoldaluvá alakít. Négyezni a járdának való köveket, fákat. 4) Bizonyos számot magamagával sokszoroz. (Elevat ad quadratum).

*NÉGYEZET
(négy-ez-et) fn. tt. négyězet-ět, harm. szr. ~e. 1) Valaminek négyszögüvé képzett alakja. 2) Valamely mennyiségnek fölemelt állapota, midőn önmagával sokszoroztatik.

*NÉGYFEJŰ v. ~FEJÜ
(négy-fejű) ösz. mn. Akinek vagy aminek négy feje van. Négyfejű szörnyeteg. Leginkább átv. értelemben van helye, pl. négyfejü kukoriczaszár, melyen négy fej van. Négyfejü szőlőtő. V. ö. FEJ.

*NÉGYFELÉ
(négy-felé) ösz. ih. 1) Négy részre, négy darabra. Négyfelé vágni, hasítani, metszeni valamit. 2) Négy különböző helyre, vagy irányt tartva. A katonák négyfelé mentek a városból.

*NÉGYFÉLE
(négy-féle) ösz. mn. Négy különböző nemü, faju, osztályu, jegyü, tulajdonságu stb. Négyféle posztóból öszveférczelt tarka bohóczruha. Négyféle bort öszvekeverni. Négyféle nyelven adni elé valamit. V. ö. FÉLE.

*NÉGYFÉLEKÉP v. ~KÉPEN
(négy-féle-kép v. ~képen) ösz. ih. Négy különböző módon, alakban. Valamely húst négyfélekép elkészítve adni föl. Napjában négyfélekép öltözködni.

*NÉGYFIÓKOS
(négy-fiókos) ösz. mn. Aminek négy fiókja van. Négyfiókos láda, asztal, szekrény.

*NÉGYFIÓKÚ v. ~FIOKU
(négy-fiókú); l. NÉGYFIÓKOS.

*NÉGYFOGATOS
(négy-fogatos) ösz. mn. Mibe négy ló, vagy más igás barom van fogva. Négyfogatos hintó, kocsi. Négyfogatos szekér.

*NÉGYFOGATÚ v. ~FOGATU
(négy-fogatú), l. NÉGYFOGATOS.

*NÉGYFOGÚ v. ~FOGU
(négy-fogú) ösz. mn. Akinek vagy aminek négy foga van. Négyfogu gereblye.

*NÉGYFONALÚ v. ~FONALU
(négy-fonalú) ösz. mn. l. NÉGYNYÜSTÖS.

*NÉGYFONTOS
(négy-fontos) ösz. mn. Ami négy fontot nyom, négy fontnyi nehéz. Négyfontos kenyér, tök, dinnye. Különösen jelent oly álgyút, melyből négy fontot nyomó golyókat lődöznek.

*NÉGYFÖLDES
puszta Somogy m.; helyr. ~földes-re, ~ěn, ~ről.

*NÉGYGARASOS
(négy-garasos) ösz. mn. Aminek négy garas az ára. Négygarasos czipó. Négygarasos bor, sör, melynek itczéjét négy garason mérik. Mint főnév jelent négygarasnyi értékü pénzdarabot, mely nálunk nincs keletben.

*NÉGYGYÉ
(négy-vé) ih. Négyfelé, négy részre, négy darabra. Négygyé hasítani, metszeni valamit.

*NÉGYHANG
(négy-hang) ösz. fn. Zenemű, mely csak négy hangszerre vagy énekhangra van téve, tehát melyet csak négyen játszanak, vagy melyet négyen énekelnek. Szokottabban: négyes.

*NÉGYHANGÚ v. ~HANGU
(négy-hangú) ösz. mn. Négy zenehangból álló. Négyhangu zenemű. Négyhangu ének.

*NÉGYHEGYŰ v. ~HEGYÜ
(négy-hegyű) ösz. mn. Aminek négy hegye, azaz csúcsosan kiálló végei vannak. Négyhegyű villa.

*NÉGYHÓNAPI
(négy-hónapi) ösz. mn. Négy hónapra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Négyhónapi munkabér. Négyhónapi idő, várakozás. Némileg különbözik tőle a négyhónapos, mely tulajdonkép korra, élettartósságra vonatkozik. Négyhónapos borjú, csikó.

*NÉGYHÓNAPOS
(négy-hónapos) ösz. mn. Négy hónapig élő vagy élt. Négyhónapos gyermek. Négyhónapos korában megholt csecsemő. Négyhónapos csikó, borjú. Néha am. négy hónapig létező, tartó. Négyhónapos tél. Négyhónapos fogság.

*NÉGYHÚROS
(négy-húros) ösz. mn. Négy húrral ellátott, fölszerelt. Négyhúros hangszer, hegedű.

*NÉGYHÚRÚ v. ~HÚRU
(négy-húrú); lásd NÉGYHÚROS.

*NÉGYIGÁS, NÉGYIGÁJU
(négy-igás v. igáju) ösz. mn. l. NÉGYFOGATÚ.

*NÉGYKARÚ v. ~KARU
(négy-karú) ösz. mn. Aminek négy karja van, pl. négykarú gyertyatartó. A huszárról is mondják, midőn a mentét panyókásan viseli, s ennek két ujja külön lóg.

*NÉGYKEREKŰ v. ~KEREKÜ
(négy-kerekű) ösz. mn. Négy keréken járó, minek négy kereke van. Négykerekű jármű, kocsi. Négykerekű malom.

*NÉGYKÉZGYALÚ v. ~GYALU
(négy-kéz-gyalú) ösz. fn. Nagy gyalú, melylyel két ember bánik.

*NÉGYKÉZLÁB
(négy-kéz-láb) ösz. ih. Négylábu állatok módjára menve, azaz, a lábakon kivül földre eresztett kezeken mászva, mintha négylábu állat volna. A kisdedek először négykézláb járnak. Négykézláb bujkál, hogy meg ne lássák.

*NÉGYKEZŰ v. KEZÜ
(négy-kezű) ösz. mn. A majmokról mondják, melyeknek lábaik és kezeik hasonló alkotásuak, s lábaikat úgy képesek használni, mint kezeiket.

*NÉGYKÖVŰ v. ~KÖVÜ
(négy-kövű) ösz. mn. 1) Mondják holmi ékszerekről, melyekben négy darab drágakő van. Négykövű karperecz. 2) Négykövű malom, melyben négy kőre őrlenek, máskép: négykerekű.

*NÉGYLÁBÚ v. ~LÁBU
(négy-lábú) ösz. mn. Aminek négy lába van, tulajdon és átv. értelemben. Négylábu állatok. Négylábu asztal. A négylábu is megbotlik, am. az okos ember is követ el hibát. (Km.).

*NÉGYLEVELŰ v. ~LEVELÜ
(négy-levelű) ösz. mn. Aminek négy levele van. Négylevelű lóhere ritkaság.

*NÉGYLOVAS
(négy-lovas) ösz. mn. 1) Aminek eleibe négy lovat fognak, vagy szoktak fogni. Négylovas hintón járni. Négylovas szekéren terhet szállítani. 2) Akinek négy lova van, vagy aki négy lovat hajt. Négylovas gazda. Négylovas kocsis.

*NÉGYNAPI
(négy-napi) ösz. mn. Négy napra vonatkozó, azt illető, arra való, ahhoz tartozó, stb. Négynapi útra készülni. Csak négynapi költségem van. Négynapi nyugvás. V. ö. NÉGYNAPOS.

*NÉGYNAPOS
(négy-napos) ösz. mn. Negyednaptól fogva élő, létező, tartó. Négynapos kisded. Négynapos eső.

*NÉGYNYILÁSÚ v. ~NYILÁSU
(négy-nyilású) ösz. mn. Amit külön-külön négy helyen ki lehet nyitni, minek négy fiókja, hézaga, szája van.

*NÉGYNYÜSTÖS
(négy-nyüstös) ösz. mn. Négy nyüstben szőtt. Négynyüstös vászon, gyapjúszövet. V. ö. NYÜST.

*NÉGYOLDALÚ v. ~OLDALU
(négy-oldalú) ösz. mn. Minek négy oldala van. A gerendák rendesen négyoldaluak. V. ö. OLDAL.

*NÉGYÓRAI
(négy-órai) ösz. mn. 1) Négy óra folyásáig tartó. Négyórai munka, sétálás. Négyórai út. 2) Négy órakor történő. Négyórai fölkelés. Négyórai ebéd. Négyórai vecsernye.

*NÉGYORÁNYI
(négy-órányi) ösz. mn. Annyi ideig tartó, amennyi négy órát teszen, vagy oly messze terjedő, hova négy óra alatt lehet eljutni. Négyórányi fáradságomba került ezen munka. Négyórányi távolság. Azon falu négyórányira fekszik innen.

*NÉGYOSZLOPÚ v. ~OSZLOPU
(négy-oszlopú) ösz. mn. Aminek négy oszlopa van, négy oszlopon álló, vagy négy oszloppal díszített stb. Négyoszlopú diadalív, oltár, kapu, homlokzat.

*NÉGYÖKRÖS
(négy-ökrös) ösz. mn. 1) Amibe négy ökröt fognak. Négyökrös szekéren, szánon járni. 2) Akinek négy ökre van, aki négy ökörrel bánik. Négyökrös gazda, béres.

*NÉGYÖKRŰ
(négy-ökrű); lásd: NÉGYÖKRÖS, 1).

*NÉGYREKESZŰ v. ~REKESZÜ
(négy-rekeszű) ösz. mn. Minek négy külön-külön rekesze van. Négyrekeszű boroskosár. Négyrekeszű magvak, gyümölcsök. V. ö. REKESZ.

*NÉGYRÉSZŰ v. ~RÉSZÜ
(négy-részű) ösz. mn. Négy részből álló vagy öszveállított. Négyrészű regény, könyv.

*NÉGYRÉT
(négy-rét) ösz. fn. és ih. 1) l. NEGYEDRÉT. 2) Négy egyenlő rétre öszvehajtva. Négyrét öszvehajtani a kendőt. Négyrét venni a papírivet.

*NÉGYRÉTÜ v. ~RÉTÜ
(négy-rétű) ösz. mn. Négyrétben öszvehajtott, négyrétben vett. Négyrétű papírív. Néha am. négy szélben vett. Négyrétü gatyaszár.

*NÉGYSÉG
(négy-ség) fn. tt. négység-ět, harm. szr. ~e. Négy által képzett egység, öszveség. Oly képzésü, mint háromság.

*NÉGYSOROS
(négy-soros) ösz. mn. Négy sorból álló. Négysoros nyakgyöngyfüzér. Négysoros hadirend.

*NÉGYSORÚ v. ~SORU
(négy-sorú) ösz. mn. l. NÉGYSOROS.

*NÉGYSZÁLAS, NÉGYSZÁLU
(négy-szálas v. ~szálu) ösz. mn. l. NÉGYNYÜSTÖS.

*NÉGYSZĚG, NÉGYSZĚGŰ
l. NÉGYSZÖG, NÉGYSZÖGŰ.

*NÉGYSZĚM
(négy-szěm) ösz. fn. 1) Átv. ért. jelent két embert. Négyszem között történt, am. két ember között. Négyszem közt megmondani az igazat, am. csak egy másiknak jelenlétében. 2) Némely kártyanemekben azon levél, mely bizonyos színből négyszemet mutat. Makk négyszem, zöld négyszem; továbbá a koczkának négy ponttal jegyzett oldala. A koczka négyszemet vetett.

*NÉGYSZĚR
(négy-szěr) ösz. ih. 1) Bizonyos mennyiséget négy ízben véve. Négyszer négy tizenhat. 2) Négy ízben téve valamit. Napjában négyszer enni.

*NÉGYSZĚRĚS
(négy-szěrěs) ösz. mn. Bizonyos mennyiséghez vagy miséghez képest négyannyi, vagy azonnemü négy. Négyszeres költség. Négyszeres fáradság, munka.

*NÉGYSZĚRĚSEN
(négy-szěrěsen) ösz. ih. Négyszeres módon, négyannyi mennyiségben. Négyszeresen kipótolni valamit.

*NÉGYSZĚRĚZ
(négy-szěrěz) ösz. áth. m. négyszěrěz-tem, ~tél, ~ětt. Bizonyos mennyiséget négyszer vesz, négyszer ad öszve, vagy három annyiva told meg. Ha a tizet négyszerezzük, lesz negyven.

*NÉGYSZĚRI
(négy-szěri) ösz. mn. Négy ízbeli, ami négyszer történt. Négyszeri evés. Négyszeri lopás. Négyszeri látogatásomat egyszer viszonozta.

*NÉGYSZÓTAGÚ v. ~TAGU
(négy-szó-tagú) ösz. mn. Négy szótagból álló. Négyszótagú igék, pl. marakodik, verekedik. Négyszótagú nevek, pl. akaratos, nevetkezés.

*NÉGYSZÖG
(négy-szög) ösz. fn. Széles ért. oly térség, vagy test, melynek négy oldala vagyis oldalvonala és ezekáltal képzett négy szöge van, például, az ilyen alaku kert, udvar, szántóföld, szoba, ajtó, ablak, asztal. Hosszukás négyszög, melynek két párhuzamos oldala a másik kettőnél hosszabb. Hárántékos v. dült négyszög, melynek oldalai két tompa és két hegyes szöget képeznek. Szoros mértani ért. oly térségi alak, melynek négy egyenlő hoszszuságu oldala, és négy egyenes szöge van. Melléknév gyanánt véve am. négyszög alakjával biró, vagyis oly térséget, oly fölszint foglaló, melynek széle és hoszsza, tehát mindnégy oldalvonala egyenlő. Négyszög ölnyi térség, melynek mindnégy oldala külön-külön egy ölnyi. Négyszögmérföld, melynek mindnégy oldala egy-egy mérföldnyi.

*NÉGYSZÖGHÜVELYK
(négy-szög-hüvelyk) ösz. fn. Négyszögü test, vagy tér, melynek mindnégy oldala hüvelyknyi nagyságu.

*NÉGYSZÖGÍT
(négy-szögít) ösz. áth. m. négyszögít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Általán valamely tért, vagy testet négyszögüvé alakít. A fenyőt faragás által négyszögíteni. Mértani ért. kört négyszögíteni am. keresni azon számot, mely a kör kerülete és általmérője közti arányt pontosan meghatározná.

*NÉGYSZÖGLÁB
(négy-szög-láb) ösz. fn. Négyszögü test vagy tér, melynek mindnégy oldala egy lábnyi.

*NÉGYSZÖGLET
(négy-szöglet) ösz. fn. Valamely négyoldalu térnek, vagy testnek négy szöge együttvéve.

*NÉGYSZÖGLETĚS
(négy-szögletěs) ösz. mn. Minek, négy szöglete van. Négyszögletes asztal, szoba.

*NÉGYSZÖGLETŰ v. ~SZÖGLETÜ
(négy-szögletű); l. NÉGYSZÖGLETĚS.

*NÉGYSZÖGMÉRFÖLD
(négy-szög-mér-föld) ösz. fn. Négyszögü tér, melynek mindegyik oldalvonala egy mérföldnyi hosszu.

*NÉGYSZÖGÖL
(négy-szög-öl) ösz. fn. Négyszögü tér, melynek mindnégy oldalvonala egy ölnyi.

*NÉGYSZÖGŰ v. ~SZÖGÜ
(négy-szögű) ösz. mn. Minek négy oldalvonala és négy szöge van. Közszokás szerént ugyan egy értelemben vétetik a négyszögletü szóval, de szabatosan emez inkább csak a térnek vagy testnek alakjára, amaz pedig mértékre is vonatkozik, pl. midőn azt mondjuk: négyszögletü asztal, ennek alakjára gondolunk, különböztetésül a kerektől; ellenben ezeknél: négyszögü mérföld, öl, lábnyom, a mértéket is tekintetbe veszszük, s ezekről nem is mondjuk, hogy négyszögletüek.

*NÉGYTAGÚ v. ~TAGU
(négy-tagú) ösz. mn. Ami négy tagból áll, tulajdon és átv. értelemben véve. Négytagu szó. Négytagu körmondat. Négytagu földbirtok. V. ö. TAG.

*NÉGYUJJÚ v. ~UJJÚ
(négy-ujjú) ösz. mn. Mondják csonka kézről vagy lábról, melynek egy ujja hiányzik.

*NÉGYÜLÉSĚS
(négy-ülésěs) ösz. mn. Négy ülőhelylyel ellátott. Négyüléses kocsi.

*NÉGYÜLÉSŰ v. ~ÜLÉSÜ
(négy-ülésű); l. NÉGYÜLÉSĚS.

*NEGYVEN (1)
(negy-ven) tizes számnév, tt. negyven-et. Négyszer tíz. Valamint más számnevek és sokaságot jelentő melléknevek, úgy ez is a viszonyszót egyes számban vonja maga után. Negyven ember, negyven nap, negyven forint stb. nem: emberek, napok, forintok stb. Képzésére nézve l. ~VAN, ~VEN, számképző.

*NEGYVEN (2)
puszta Pest-Solt m.; helyr. Negyven-re, ~ěn, ~ről.

*NEGYVENED
(negy-ven-ed) mn. A harminczkilencz után következő és folyó. Életének negyvened évében meghalt. Rendesen: negyvenedik. Mint főnév jelent negyven napból vagy évből álló időszakot, s olyan, mint század, ezred; továbbá negyvenből álló sokaságot, pl. negyvened magával; végre negyven részre felosztott egészből egy részt.

*NEGYVENEDIK
(negy-ven-ed-ik) sorozó számnév, tt. negyvenedik-et. A harminczkilenczedik után következő; vagy a negyven részre elosztott egészből egyik. Ma mint negyvenedik napja, hogy haza jöttem. Negyvenedik részt kapni valamiből.

*NEGYVENEDSZĚR
(negy-ven-ed-szěr) ih. Negyvenedik ízben, harminczkilenczszer után még egyszer.

*NEGYVENEN
(negy-ven-en) ih. Negyvenből álló számmal, négyszer tizen. Negyvenen vagyunk.

*NEGYVENĚS
(negy-ven-ěs) fn. tt. negyveněs-t, tb. ~ěk. 1) Tárgy, mely negyvenet számlál, képvisel, vagy tartalmaz. Olyan, mint: tizes, huszas. 2) Személy, ki életének negyvenedik évét éli.

*NEGYVENESZTENDŐS, NEGYVENÉVES
(negyven-esztendős v. ~éves; l. NEGYVENĚS, 2).

*NEGYVENFÉLE
(negyven-féle) ösz. mn. Számra negyven, de mindegyik más-más nemü vagy faju, vagy tulajdonságu, vagy osztályu stb. Negyvenféle gyümölcs, alma, körte. Negyvenféle bora van a pinczében. V. ö. FÉLE.

*NEGYVENNAPI
(negyven-napi) ösz. mn. Negyven napra vonatkozó, való, azt illető, ahhoz tartozó, stb. Negyvennapi költség, munka. Továbbá, negyven napig tartó. Negyvennapi böjt, utazás, távollét.

*NEGYVENNAPOS
(negyven-napos) ösz. mn. Aminek életkora, létezése, tartása már negyven napot tesz. Negyvennapos csecsemő. Negyvennapos eső.

*NEGYVENSZĚR
(negyven-szěr) ösz. ih. Negyven ízben.

*NÉGYZET
(négy-ez-et) fn. tt. négyzet-ět, harm. szr. ~e. Számtani ért. valamely számnak hatványozott állapota, mely azáltal jön létre, ha önmagával sokszoroztatik.

*NÉGYZETSZÁM
(négyzet-szám) ösz. fn. Szám, mely bizonyos gyökszámból támadt, miután az önmagával sokszoroztatott.

*NEH (1)
elvont gyöke nehéz szónak és származékainak. l. NEHÉZ.

*NEH (2)
l. NE (2).

*NÉHA
(né-ha) időhatárzó. Tájdivatosan és sokszor a régieknél is: niha. Némely időben, némelykor, olykor, nem mindig, nem sokszor, nem gyakran. Néha a vak tyúk is tatál szemet. (Km.). Kinek-kinek pillant néha a szerencse. Néha azt sem tudja, hol az esze. Néha-néha meglátogat. "Mert niha imett, niha amott vagyon." (Levél 1553-ból. Szalay Ág. 400 m. l.).
"Óh, szomorú eset, óh, gonosz szerencse!
Bőségesen néha vala nálunk kedve,
Kedves magyarok közt vala arany-híre."
Keserv Zrínyi Miklós halálán. 1664. (Thaly A. gyüjteménye).
Néha napján, (Molnár Albertnél: néha napba) am. valamikor a mint időben, innen a néhai származék mult időre vonatkozik. E szóban a ha utórész időt jelent, mint ezekben is: soha, valaha, mindenha, olyha.
Fontos kérdés mind ezen, mind a következő szóknál (néhány, néhol, némely, némi stb.), hogy az első rész né, hol vette magát, és eredetileg micsoda jelentéssel bír. A felelet, ha a régi nyelvemlékeket is segitségül veszszük, nem lesz nehéz. A né t. i., mindezen megjelölt szókban valamely mennyiséget jelent; ugyanezt jelenti a ma szokottabb és rokon nyi képző is. Ámde ezen ,nyi' képző a régi nyelvemlékekben száz- meg százszor ne v. né és ni alakban jön elé, pl. a Müncheni codexben: an-ne (= annyi = az-nyi), en-ne (= ennyi = ez-nyi), me-ne (= menynyi = mi-nyi v. mely-nyi); a Nádorcodexben szintén anne, s innen: annera, anneszor, anneval, továbbá enne és mene (s ettől: menet = mennyit, menebe = mennyiben, menevel = mennyivel); a Debreczeni Legendáskönyvben: anne és anni, továbbá: enne, (ettől: ennet = ennyit, ennevel, ENNEHÁNY), és mine v. mini (= mennyi = minyi, ettől: mineben = mennyiben, mineket = mennyiket, minere v. minire = mennyire, miněszer = mennyiszer). Így Szalay Á. gyüjtötte 400 m. levélben is, ani v. anni, eni v. enni v. enne, meni stb. Tehát néha, nehány stb., ha a mai nyi helyett a régi ne v. né-t veszszük, ,mennyi' értelemben teljesen meg volna fejtve. Azonban itt azon nehézség áll elé, hogy nyi s a régi ne v. né csak képző levén, hogy képző öszvetételben előrészül szolgált volna, nyelvünkben szokatlan. De ezen nehézségre, mellőzvén, hogy valamint ragaink, úgy képzőink nagyobb része önálló szóból alakult, szintén a régiségből felelhetünk. Ugyanis már föntebb a Debreczeni Legendáskönyvben kiemeltük az ENNEHÁNY szót, melyet Toldy Ferencz társunk, a régi nyelvemlékekben, valamint általán a magyar nyelvészetben legjelesb tudósaink egyike, azon könyvhöz függesztett szótárban maga az enne, azaz ennyi szó alá soroz. Azonban vannak több példáink is. Gr. Eszterházy Miklós nádor írja 1638-ban Győrmegyéhez küldött levelében: "Fogyatkozás ne essék miátok, mivel már szöktenek is ENNIHÁNYON el közőlek." (Magyar Történelmi tár. VIII. kötet 136. lapon). Szalay Ágoston 400 magyar levele közt egy 1557-dikiben (248. lapon) olvassuk (az eredeti irásmóddal): "Sokaygh warek wramra we n-ra enyhan eztendey," (azaz sokáig várék uramra ő n[agyságá]ra enihán esztendei, azaz esztendeje). Az eni itt is = ennyi, mint több száz példában. Ezekből tehát világos, hogy ,nehány' v. tájdivatosan: ,nihány,' régente: ennehán v. ennihán, azaz ennyi-hány volt. A többi idevonatkozó szó is hasonló öszvetétellel keletkezett, ú. m. néha = ennéha, mai kiejtéssel: ennyi-ha, néhol = enné-hol, ennyi-hol, némely = enné-mely, ennyi-mely, némi = enné-mi, ennyi-mi, s a régies néki = enné-ki, ennyi-ki. Különösen idevágnak a Tatrosi codexben azon példák, melyekben nyi helyett is ennyi áll, pl. keves-ennyi, e helyett: kevésnyi, ez-ennyi, e helyett eznyi v. ennyi. Az egynehány, egynémely szókról pedig azt véljük, hogy azok vagy a nyelvérzés elhalványulása miatt ,ennéhany' ,ennémely'-ből ferdültek el, vagy pedig ezekben az egy-nek nem határozott, hanem határozatlan (= valamely) jelentése van, mint sok más esetben, és a ,nehány,' ,némely' szók nagyobb határozatlanságát akarja kiemelni.

*NÉHAI
(né-ha-i) mn. tt. néhai-t, tb. ~ak. 1) Ami egykor létezett, mult időbeli. Néhai jó napok, boldog idők. 2) Némely kori, némely időbeli, nem sokszor, nem gyakran levő. Néhai rosz kedve miatt búskomornak tartják őt. 3) Személyre vonatkozva am. megholt. Néhai édes apám. A hai am. idői, időbeli, a ugyanezen értelem rejlik a hai bai, v. hái bái régit, egykorit jelentő szókban. V. ö. NÉHA.

*NÉHAKOR
(né-ha-kor) ih. Él e szóval Faludi ezen értelemben: néha. Itt az idő fogalma kétszeresen benfoglaltatik, t. i. a ha és kor szókban. V. ö. NÉHA.

*NÉHA-NÉHA
(néha-néha), a ,néha' szó kettőztetése, s ennek az értelemben sulyosbitása; hasonló hozzá alakban és jelentésben: olykor-olykor; öszvetételben pedig: hébekorban.

*NÉHÁNY, NEHÁNY
(né-hány) névmás, tt. néhányat. Tájdivatosan és sokszor a régieknél is: nihány. Többes helyett rendszerént a gyűértelmü határzó nehányan használtatik. Jelent határozatlan kisebb számot bizonyos egészből, sokaságból, s am. nem mind, nem sok, nem gyakori. Néhány embert láttam csak az utczán. Néhány szép ház van e városban. A műkiállításban néhány mű igen jeles. Néhány óráig, nem egész nap. Régen nagyobb sokaságot is jelentett. "Isten tartsa meg kegyelmedet jól egísigben (egészségben) nihán esztendeigh." (Levél 1552-ből, Szalay Ág. 400 m. l.). Maga elé veszi az egy szót is: egynéhány, vagy egynehány. "Te k(egyelmed) es (is) meg fog zálagomra (zálogomra) ednihány ezer forinttal segétenie." (Levél 1557 körül. Szalay Ág. 400 m. l. 222. lapon). "Nemhogy engen (engem) egyniha (így) ezer forintra hinnének meg, de még csak egy nihán forintra sem hinnének." (Ugyanott 123. lap.). V. ö. NÉHA.

*NÉHÁNYAN, NEHÁNYAN
(né-hány-an) ih. Személyekre vonatkozik, s am. bizonyos sokaságból némelyek, nem sokan. Néhányan ismerőseim közől. A tanulók közől néhányan meghaltak. ,Egy' szóval öszvetéve: egynéhányan, v. ~nehányan. V. ö. NÉHA, és NÉHÁNY.

*NÉHÁNYSZOR, NEHÁNYSZOR
(né-hányszor) ih. Néhány ízben, nem mindég, nem sokszor, nem gyakran, olykor-olykor. Néhányszor ő is elmegy a szinházba. Havonként néhányszor meglátogatni valakit. ,Egy' szóval öszvetéve: egynéhányszor v. egynehányszor. "Ez pediglen nem echer (eczer, azaz egyszer) volt, hanem egyniánszor." (Levél 1553-ból. Szalay Á. 400 m. l.). V. ö. NÉHÁNY.

*NÉHÁNYSZORRA, NEHÁNYSZORRA
(néhány-szor-ra) ih. Néhányszor eléforduló esetre, néhányszor vett ízben. Ez néhányszorra elég lesz. E munkát néhányszorra elvégezheted. V. ö. NÉHÁNY.

*NEHENY
(neh-eny) fn. tt. neheny-t, tb. ~ěk. Mindenkor az éreny (platin) kíséretében eléjövő nehéz és nemes fém, mely minden érczcsaládba tartozó fémek között legnehezebben ömlik meg, a legerősebb savakban, magában az úgynevezett királyvízben is feloldhatatlan és minden eddig ismeretes testek között legsulyosabb; ennélfogva neveztetett magyarul nehenynek. Latin neve: Iridium. (Török József tanár).

*NEHÉZ, NEHEZ
(neh-éz v. ~ez; l. a czikk végén) mn. tt. nehez-et. Ragos állapotban rendesen rövid, mint: nehezek, nehezebb, nehezedik, neheztel, nehezen, nehezül, nehezel, nehezít, nehezék. Kivétetnek nehézkes, nehézség stb. Általán nehéznek mondatik minden, ami nagyobb erőfeszítésbe kerül. 1) Aminek nagy súlya van, amit mozdítani, emelni, hordozni, szállítani csak nagyobb erőködéssel lehet. Nehéz szekér, hintó. Nehéz mellvas, sisak, saru. 2) Amit véghez vinni nem könnyü, minek eszközlése több erőt igényel a szokottnál. Nehéz munka. Nehéz feladat. Nehéz szántás. Nehéz kérdésre nehéz a válasz. Nehéz értelem. 3) Kedélyre és testi lelki épségre vonatkozva, ami nyomasztó, kellemetlen, fájdalmas szenvedéssel járó. Nehéz kedvü, búskomor. Nehéz erkőlcsü, rosz kedvü; társaságkerülő. Nehéz lélekzés. Nehéz emésztés. Nehéz szólás. Nehéz hugyozás. Nehéz hallás. Nehéz szag. Nehéz kórság, v. nyavalya. Nehéz neven venni valamit, am. rosz neven, kedvetlenül, roszalva. "Hogy mivel Csáni uram se vennéje ezt jövendőbe és k(egyelmed) nehéz neven." (Levél 1550-ből. Szalay Á. 400 m. l. 4) Terhet jelentő főnévül vétetik személyragos állapotban. Nehezemre, nehezedre, nehezére van vagy esik. Ne legyen nehezedre, ha kérlek. 5) Néha am. késedelmes, lassú. Nehéz járás, nehéz ló. Nehéz fizető. Mind ezen jelentésekből az tünik ki, hogy a nehéz szóban alapfogalom az erőködés, erőfeszítés a némi ellenszegülés. Mellékfogalom a sulyosság, s ellentét a könnyüség. Ha e szónak elemzésében az erőködés fogalmából indulunk ki, akkor az am. neh-ez, melynek gyöke neh, képzője pedig ez, olyan, mint az idv-ez, szár-az, ig-az, kop-asz, dob-asz, csup-asz, hor-pasz stb. szókban eléforduló ez, az, v. esz, asz, melyeknek megfelel a susogó as, es, os, ěs, ös képzőcsoportozat; s a neh rokon a nyeg (v. nyek) nyög igékkel, mi szerént neh-ez (neh-es) annyi volna, mint nyögéssel (nyekegéssel) járó, nyögést okozó, nyekgető. Ily fogalom lappang ezen szóban zokon, pl. zokon esett neki am. nehezen, fájdalmasan, melyhez oly rokon a zokog, mint a nehezhez a nyeg, nyög, és csakugyan valamint a zokogás nagyobb fájdalomra mutat, mint a nyögés, hasonlóan a zokon esett neki, több mint: nehezen esett neki. A Tatrosi codexben: nehez (az utóbbi e is rövid, mi az elemzésnek is jobban megfelel): "Mely nehez, kik pénzt valnak (birnak) Istennek országába bemenniek." Mandsu nyelven: nicha.

*NEHEZBĚDĚS
(neh-ez-b-ěd-és) fn. tt. nehezbědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, vagy szenvedés, midőn valami, vagy valakinek sorsa nehezbedik. V. ö. NEHEZBĚDIK.

*NEHEZBĚDIK v. NEHEZEBBĚDIK
(neh-ezb-ěd-ik v. neh-ez-ebb-ěd-ik) k. m. nehezběd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Szokottnál nehezebbé leszen, súlya, terhe öregbedik, növekszik. A ruha nehezbedik, ha átázik. 2) Több munkába, erőködésbe kerül. Esős időben nehezbedik az utazás. "Ezennel nehezebbedni fognak az dolgok." Gróf Eszterházy M. nádor 1644-ben). 3) Több fájdalommal, szenvedéssel jár. Nyavalyája nehezbedik. V. ö. NEHÉZ.

*NEHEZBÍT, NEHEZBIT
(neh-ez-b-ít) lásd NEHEZÍT.

*NEHEZBŰL, NEHEZBÜL
(neh-ez-b-űl) önh. l. NEHEZBĚDIK.

*NEHEZBŰLÉS, NEHEZBÜLÉS
(neh-ez-b-űl-és), l. NEHEZBĚDÉS.

*NEHEZEBBÉDIK
(neh-ez-ebb-ěd-ik) l. NEHEZBĚDIK.

*NEHEZEBBŰL
(neh-ez-ebb-űl), l. NEHEZBŰL, NEHEZBĚDIK.

*NEHEZECSKE
(neh-ez-ecs-ke) mn. tt. nehezecskét. Egy kissé nehéz. Máskép: nehézke.

*NEHEZĚDÉS
(neh-ez-ěd-és) fn. tt. nehezědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn nehezedik valami. V. ö. NEHEZĚDIK.

*NEHEZĚDIK
(neh-ez-ěd-ik) k. m. nehezědtem, ~tél, ~ětt. 1) Sulyos, terhes leszen, megszünik könnyű lenni, aláfelé kezd nyomulni, huzódni. A gyümölcs-lepte faágak nehezednek. A sürü felhők a hegyormokra nehezednek. A fáradt ember rá nehezedik társára. 2) Oly állapotba jő, mely erőfeszítést kiván. Munkája nehezedik. Az utazás rosz időben nehezedik. 3) Fájdalmassá, szenvedővé válik. Állapota, sorsa nehezedik. Minthogy a nehezedés némi folytonos erőködéssel jár, innen rendesen megegyezik vele a másodfoku nehezbedik. V. ö. NEHÉZ.

*NEHEZÉK
(neh-ez-ék) fn. tt. nehezék-ět, harm. szr. ~e. Gyógyszerészeknél a latnak egy negyede. Egy latban négy nehezék van. (Drachma). A gyógyszerészek nehezékében hatvan szemer (granum) van.

*NEHEZÉKNYI
(neh-ez-ék-nyi) mn. tt. nehezéknyi-t., tb. ~ek. Minek sulymértéke egy nehezéket nyom. V. ö. NEHEZÉK.

*NEHEZEL
(neh-ez-el) áth. m. nehezel-t v. nehezlětt, htn. ~ni v. nehezleni. 1) Valamit sulyosnak, terhesnek tart. Ezen uti táskát nehezlem. A kaszálást, kapálást nehezleni. 2) Rosz néven, nehezen vesz valamit, nem tetszik neki. Nehezli, hogy elmellőzték. Ne nehezeld, hogy leveledre későn válaszoltam. "Látván az Szíz Mária ő szent fiát, hogy immár mindönöstül fogva megfogyatkozik vala, és semmit nem mond vala neki, nehezelvén, hogy a tolvajnak szólna, igen meg kezde nehezülni." (Nádorcod.). Így a Tatrosi codexben: "Mit nehezeltek e nemberire?" A Verbőczi István előtt 1523-ban kötött egyességben "Énnekem megbocsássad, az mit ebből en reám nehezelthél." Ismét: "Hogy ha mi fáradságod és kölséged (költséged) ez dolog miatt volt en reám érette ne nehezel" (nehezely azaz nehezelj). "Bizonyára nehezelt uram the kegyelmedre." (Levél 1556-ból. Szalay Ág. 400 m. levél). "Úgy értem, hogy Zríni uram nehezel Csáni uramra." (Levél 1559-ből. Ugyanott). V. ö. NEHEZTEL.

*NEHEZELÉS v. ~NEHEZLÉS
(neh-ez-el-és) fn. tt. nehezelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, vagyis nyilatkozás, melynél fogva valamiről kijelentjük, hogy terhesnek tartjuk, vagy hogy nincsen tetszésünkre. V. ö. NEHEZEL.

*NEHEZELG
(neh-ez-el-ěg) önh. m. nehezel-gětt, htn. ~eni. L. NEHÉZKĚDIK. 2).

*NEHEZELL
(neh-ez-el-el) áth. m. nehezell-ětt, htn. ~eni. L. NEHEZEL, 1).

*NEHÉZEMÉSZTETŰ
(nehéz-emésztetü) ösz. mn. Mondjuk étel-, eledel-nemüekről, melyeket a gyomor nehezen emészt meg. V. ö. EMÉSZT.

*NEHEZEN
(neh-ez-en) ih. 1) Bizonyos sulylyal, teherrel erőködve. Nehezen vinni, emelni, húzni valamit. 2) Fájdalmasan, szenvedőleg. Nehezen lehelni, beszélni, szülni. Nehezen hugyozni. Nehezen járni. Nehezen-lehés (= lehelés), nehezen huddás (= hugyozás) eléjönnek Molnár Albertnél. Nehezen-valamennyire (ma: kissé nehezen), ugyanott. 3) Kedvetlenül, rosz szívvel. Nehezen venni valamit. 4) Alig, aligha. Nehezen hiszem, hogy jó vége legyen. Nehezen jönnek el a várt vendégek. Nehezen alkuszik meg két eb egy konczon. (Km.). Ha eddig nem fizetett, már ezután nehezen fizethet.

*NEHÉZERKÖLCSÜ
l. NEHÉZKEDVÜ.

*NEHÉZÉRTELMÜ
(nehéz-értelmü) ösz. mn. 1) Amit akár fellengzős, akár elvont, akár bonyolodott, akár homályos volta stb. miatt világosan észszel felfogni nehéz. 2) Mondják emberről, ki nehéz felfogásu.

*NEHEZETHALLÓ
(nehezet-halló) ösz. mn. Kinek nagyon kell fülébe kiáltani, ha azt akarjuk, hogy meghallja, siketecske, lámpértos, nagyothalló.

*NEHÉZFEJŰ
(nehéz-fejű) ösz. mn. Tompaeszű, kinek, mint mondani szokás, nehezen lehet valamit a fejébe verni, lassu felfogásu.

*NEHÉZHALLÁS
(nehéz hallás) ösz. fn. Állapot, vagyis érzéki hiba, midőn valaki nagyot hall, azaz, siketecske, s mint néhutt mondják, lámpértos.

*NEHÉZHALLÁSU
(nehéz-hallásu) ösz. mn. l. NEHEZETHALLÓ.

*NEHÉZHITELŰ
(nehéz-hitelű) ösz. mn. Akinek vagy amit nehéz hinni, kevés hitelességgel biró. Nehézhitelű történetiró. Nehézhitelű dolgok ezek.

*NEHEZÍT, NEHEZIT
(neh-ez-ít) áth. m. nehezít-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. Valamit nehezzé tesz. A vasabroncs nehezíti az edényt. A sár nehezíti az utazást. Az akadályok nehezítik a munkát. Bizonyos körülmények nehezítk a beteg javulását. V. ö. NEHÉZ.

*NEHEZÍTÉS, NEHEZITÉS
(neh-ez-ít-és) fn. Cselekvés, mely átal nehezzé tétetik valami. V. ö. NEHEZÍT.

*NEHÉZKE, NEHEZKE
(neh-éz-ke) l. NEHEZECSKE.

*NEHÉZKĚDÉS, NEHEZKĚDÉS
(neh-ez-kěd-és) fn. tt. nehékědés-t, tb, ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, vagy tulajdonság, melynél fogva valami v. valaki bizonyos irányra, vagy helyre nehezkedik. V. ö. NEHÉZKĚDIK.

*NEHÉZKĚDIK, NEHEZKĚDIK
(neh-ez-kědik) k. m. nehezkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Felható ragú viszonynévvel am. sulyával, terhével ráereszkedik, rányomul valamire vagy valakire. Könyökkel az asztalra nehezkedni. Valakinek vállára nehezkedni. A csónaknak egyik oldalára nehezkedni. 2) A világtestek járására vonatkozólag ,felé' névutóval am. bizonyos test irányában huzódik. Földünk a nap felé nehezkedik. Ugyanezen értelemben mondják a világtestek egyes részeiről, pl. földgömbünkön minden test a föld középpontja felé nehezkedik (gravitat); máskép: nehézlik.

*NEHÉZKEDVŰ v. ~KEDVÜ
(nehéz-kedvü) ösz. mn. Búskomor, kinek kedvét találni, valamit kedvére tenni, kedvében járni nehéz. Nehézkedvű vén ember. Szokottabban: nehéztermészetű.

*NEHÉZKEDVÜSÉG
(nehéz-kedvüség) ösz. fn. Magába zárkozott, mogorva kedélyi állapot, vagy tulajdonság, búskomorság.

*NEHEZKÉS
(neh-ez-ke-es) mn. tt. nehezkés-t, v. ~et, tb. ~ek. Mi a maga nemében nehezebb valamicskével, mint lenni szokott, vagy lennie kellene; több aprónemü akadálylyal járó. Nehezkés fegyver, bot. Nehezkés járás esik a bokrok között.

*NEHÉZKES
(neh-éz-k-es) mn. tt. nehézkest v. ~et, tb. ~ek. 1) A régieknél szokottabban, de ma ritkábban mondják némberről, midőn a méhébe fogadott gyermeket viseli. Nemesebb kifejezés, mint a népies terhes. Nehézkes a felesége. Hogy megadná ő adóját Máriával, ő neki menyezett nehézkes feleségével. Münch. cod. Luk. II. 5.). Hogy bévallaná magát Máriával, ő neki jegyeztetett nehézkes feleségével. (Káldi Luk. II. 5.). Ma szokottabban: viselős; más nőstényállatokról pedig azt mondják: hasas. 2) Húsosabb tömege, általán aránylag nagyobb nehézsége miatt kissé ügyetlen, alkalmatlan, lassú. Nehézkes testű, Nehézkes ember. Nehézkes járás.
E szónak elavult törzsöke hihetőleg: nehézk, s ez az oka, hogy képzőjének hangzója rövid. Képződési fokozata: nehéz, nehézk, nehézkes, nehézkesség, épen úgy, mint ezeké: tövis, tövisk, töviskes; viasz, viaszk, viaszkos; varas, varask, varaskos, módosítva: varacskos. Egyébiránt úgy is elemezhető, hogy a nehézkés v. nehezkés kicsinyezőnek az utóbbi önhangzó megrövidülésével módosult változata.

*NEHÉZKESĚDÉS
(neh-éz-k-es-ěd-és) fn. tt. nehézkesědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Némber állapota, midőn magzatot fogad méhébe; köznépiesen: terhesedés, teherbe esés. 2) Kisség ügyetlenné levés. V. ö. NEHÉZKES.

*NEHÉZKESĚDIK
(neh-éz-k-es-ěd-ik) k. m. nehézkesěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) A nőszemély magzatot fogad méhébe, viselőssé lesz, teherbe esik. 2) Kisség ügyetlenné, lassúvá leszen. V. ö. NEHÉZKES.

*NEHÉZKESEN
(neh-éz-k-es-en) ih. 1) Terhes állapotban. 2) Kissé ügyetlenül, tunyán.

*NEHÉZKESÍT, NEHÉZKESIT
(neh-éz-kes-ít) áth. m. nehézkesít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Némbert nehézkessé tesz; köznyelven: teherbe ejt aljasan szólva: felcsinál. 2) Kisség ügyetlenné vagy tunyává tesz. V. ö. NEHÉZKES.

*NEHÉZKESÍTÉS, NEHÉZKESITÉS
(neh-éz k-es-ít-és) fn. tt. nehézkesítés-t, tb. ~ek. harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, vagyis elhálás, mely által a férfi eszközli, hogy a nő magzatot fogadjon méhébe, hogy teherbe essék. 2) Kisség ügyetlenné v. tunyává tevés.

*NEHÉZKESSÉG
(neh-éz-k-es-ség) fn. tt. nehézkesség-et, harm. szr. ~e. 1) Nehézkes állapot, melyben oly nő van, ki magzatot méhébe fogadott; viselősség, terhesség, 2) Kissé ügyetlen vegy tunya állapot vagy tulajdonság.

*NEHÉZKÓR
(nehéz-kór) ösz. fn. l. NEHÉZKÓRSÁG.

*NEHÉZKÓROS
(nehéz-kóros) ösz. mn. Ki nehéz kórságban szenved, máskép: nyavalyatörős. V. ö. NEHÉZKÓRSÁG.

*NEHÉZKÓRSÁG
(nehéz-kórság) ösz. fn. Borzasztó nyavalya, melytől a szenvedő elveti magát, erős rángatódzásokkal és görcsökkel küzdik, szája habzik stb. Máskép: nehéznyavalya, nyavalyatörés, vagy egyszerüen: kórság. E kórságról azt szokták mondani, hogy töri, kitöri az embert.

*NEHÉZKÓRSÁGOS
(nehéz-kórságos) ösz. mn. l. NEHÉZKÓROS.

*NEHÉZLÉS v. NEHEZLÉS
(neh-éz-el-és) fn. tt. nehézlés-t, tb. ~ěk. 1) l. NEHEZELÉS. 2) l. NEHÉZKEDÉS, 2).

*NEHEZLIK, NEHÉZLIK
(neh-éz-l-ik) k. m. nehézl-ětt, htn. ~eni. l. NEHÉZKEDIK, 2).

*NEHÉZLOVAS
(nehéz-lovas) ösz. fn. Katona, ki a nehézlovassághoz tartozik. V. ö. NEHÉZLOVASSÁG.

*NEHÉZLOVASSÁG
(nehéz-lovasság) ösz. fn. Részint a lófajoknál, részint a különböző fegyverzeteknél fogva a lovas katonaságnak némi eltérésekkel, három faját szokták megkülönböztetni, ú. m. nehéz-, közép és könnyűlovasságot (francziául: cavallerie de réserve, de ligne et légčre). Az első osztályt alkotják a vértesek (Kürassiere), akik vérttel, vagyis idegenszerű néven pánczéllal vannak ellátva; a 2-ikat a dsidások (Ulanen, Francziaországban a dragonyosok is, alkalmasint a ,dragon-,' azaz sárkánytól, mint régebben ezeknél divatozott hadijeltől); a 3-ikat a huszárok, néhol a dragonyosok, mint úgynevezett könynyű lovasok (chevau-légers), Ausztriában és Oroszországban a dzsidások, s ahol alkalmaztatnak a lovasvadászok (chasseurs), Oroszországban a kozákok stb. Poroszországban a dsidások is a nehéz lovassághoz számíttatnak.

*NEHÉZNYAVALYA
(nehéz-nyavalya) ösz. fn. l. NEHÉZKÓRSÁG.

*NEHÉZNYAVALYÁS
l. NEHÉZKÓRSÁGOS.

*NEHÉZSÉG
(neh-éz-ség) fn. tt. nehézség-ět, harm. szr. ~e. Állapot vagy tulajdonság, midőn valami nehéz, minden jelentéseiben véve a nehéz törzsököt. 1) Sulyosság. E szekeret nehézsége miatt két ló nem birja. A teher nehézsége alatt leroskadni. 2) Sok erőködéssel járó tulajdonság. Némely munka nehézséggel jár. 3) Akadály, ellenvetés. Holmi nehézségek adták elé magukat. Némely nehézségeket gördíteni valamely állitás ellen. 4) Átv. ért. nehézkórság. Kitörte őt a nehézség. Szegényt a nehézség járja. Továbbá 5) Valamely méltatlanság, sérelem elleni panasz (Gravamen). Az országosan egybegyült karok és rendek nehézségei. 6) A régieknél neheztelés is. "Azokért érthem, hogy te kegyelmednek en reám nehézsége vagyon. (Egyezséglevél, mely 1523-ban Verbőczi István helytartó előtt köttetett.)

*NEHÉZSÉGEL
(neh-éz-ség-el) áth. m. nehézségel-t. Nehézséget azaz kifogást vagy panaszt teszen valami ellen. Nehézségelt itélet.

*NEHÉZSÉGĚS
(neh-éz-ség-ěs), mn. tt. nehézségěst, v. ~et, tb. ~ek. 1) Sok erőkődésbe kerülő, sok akadálylyal járó. Nehézséges vállalatba kapni. 2) Nehézkórságban szenvedő. V. ö. NEHÉZSÉG.

*NEHÉZ-SZAGÚ
(nehéz-szagú) ösz. mn. A szaglási idegekre igen erősen ható, különösen kellemetlen bűzű. Nehézszagú hugyag, terpentin, olajos mázak.

*NEHEZTEL
(neh-ez t-el) önh. és áth. m. neheztelt. Valamit rosz neven vesz, oly dolog gyanánt tekint valamit, mely a kedélyre nyomasztólag hat, s mintegy ránehezedik. Jelenti a haragnak alsóbb Fokát, mely fájdalmas és boszus nemtetszés által nyilatkozik. Képzésére nézve ugyan az átható igék neme alá tartozik; de csak a tárgyra viszonyítva átható, személyre viszonyulva pedig csak önhatólag divatozik, pl. neheztelni valamit. Neheztelni valamiért, valakire. Nehezteli (azt), hagy elmellőztetett. Kérlek, ne neheztelj rám.
" A más veszedelmét kedvesen szemléli,
Előmentét pedig nagyon nehezteli."
Nagy-Kúnság romlásáról. 1698. (Thaly K. gyüjt.).
Rokon vele jelentésben a régiesebb nehezel. A nyelvhasonlat után indulva talán állíthatjuk, hogy létezett hajdan neked, és nehezt ige, mert a neheztel alkalmasint oly származék a nehezt törzsökből, mint engesztel az engeszt, marasztal a maraszt, vigasztal a vigaszt törzsökökből, és valamint van ezeknek megfelelő enged, marad, vigad; hasonlóan lehetett, vagy lehet neked, mi annyit tenne, mint sulyos terhes állapotban van; és így a nehed és nehez közőtt oly viszony léteznék, mint a kopad és kopasz, ragad és ragasz, szárad és száraz között. V. ö. NEHEZTELÉS.

*NEHEZTELÉS
(neh-ez-t-el-és) fn. tt. neheztelés-t, tb. ~ék, harm. szr. ~e. A nemtetszésnek azon neme, mely némi helytelennek vélt tett vagy szó vagy épen bántalom, sérelem ellenében nyilatkozik, mely a kedélyre kellemetlenül hat, de a haragvásnál szelidebb. A neheztelés alapját sokszor méltatlanságok, a nemesebb érzésen, az öntudaton, s nemes büszkeségen ejtett sérelmek stb. teszik. "Nem tudom, ha vagyon-e kegyelmednek hirével, de Lengyelországban a nagy emberek között is nagy hire vagyon, hogy nem kissebb okot adott volna másoknál kegyelmed a tatároknak Lengyelországra való menetelekre is; kiért.... nagy neheztelést vettek föl." (Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczy György erdélyi fejedelemhez 1644-ben).

*NEHÉZTERMÉSZETŰ
ösz. fn. l. NEHÉZKEDVŰ.

*NEHÉZTESTŰ v. ~TESTÜ
(nehéz-testű) ösz. mn. Mondják emberről, és más állatról, ha aránylag nagy húsos teste miatt lassabban mozog, több erőködésébe kerül neki a járáskelés, másképen: nehézkes; l. NEHÉZKES, 2).

*NEHÉZTESTÜSÉG
(nehéz-testüség) ösz. fn. Tulajdonság, midőn valaki nehéztestű. Nehéztestüsége miatt alig bir a lépcsőn fölmenni. V. ö. NEHÉZTESTŰ.

*NEHEZŰL, NEHEZÜL
(neh-ez-űl) önh. m. nehezült. Nehézzé leszen, sulya, terhe nő, vagy sok erőfeszítést kiván, vagy akadályok gördülnek elébe. Egy év alatt húsz fonttal nehezült. Az útak öszszel rendesen megnehezülnek. Átv. ért. személyre viszonyúlva nehézszivü leszen; dolgokra: súlyossá, válságossá, vészessé válik. "Látván az Szíz Mária ő szent fiát... igen meg kezde nehezülni." (Nádor-codex).
"Megnehezült az idők viharos járása fölötted,
Óh haza."
Vörösmarty.

*NEHÉZVIZELÉS
(nehéz-vizelés) ösz. fn. Kóros állapot, midőn valaki bizonyos akadályok, pl. hudhólyag-görcsök, hudcsőszükűlés, hudhólyagkő miatt csak erőködve, vagy fájdalmasan képes vizelni.

*NEHOGY
(ne-hogy) ösz. ksz. Ovakodó, vagy ovakodtató jelentése van, mely által mintegy figyelmet gerjesztünk bizonyos rosz, kedvetlen, veszélyes dolog ellen. Siess, nehogy rád boruljon a sötét éj. Nehogy gyávának mondjanak, elmegyek a harczba. Vigyázz, nehogy bajod legyen. Az ily mondatokat így is lehet módosítani: Siess, hogy rád ne boruljon az éj; hogy gyávának ne mondjanak; hogy bajod ne legyen. Egyébiránt első alakban a mondatok, úgy látszik, nyomatosabban hangzanak.

*NÉHOL
(né-hol) helyhatárzó. Némely helyen, nem mindenütt, nem sok helyen, itt-ott. Ez évben néhol igen jó, néhol pedig szűk gabonatermés volt. Néhol igen szép, nemes gyümölcsöt termesztenek. Másképen mind általán, mind tájdivatosan: néhon v. néhun v. néhott v. néhutt; amint t. i. maga a ,hol' szó is tájdivatosan hon v. hun is; hott pedig alkalmasint a ,holott' módosúlata; l. NÉHOTT.

*NÉHON
(né-hon) l. NÉHOL.

*NÉHOTT
(né-h-ott v. né-holott), helyhatárzó. Értelmére am. néhol, azaz, némely helyen, nem mindenütt, nem sok helyen. Alkotó részeinek utóbbika vagy ott (né-ott), a h csak öszvekötő hang levén; vagy holott (né-holott) mely az öszvetételben jobban egybeolvadott. Tájszokásilag néhutt, mint: más, másutt, e helyett: másott.

*NÉHOVA, NÉHOVÁ
(né-hova) helyhatárzó, e kérdésre, hova? Némely helyre, több helyek közől valamelyikre, egyikre-másikra, erre-arra.

*NÉHUN l. NÉHOL.

*NÉHUTT l. NÉHOTT.

*NÉJ l. NÁJ.

*~NEK (1)
, a névmódosító illetőleg viszonyragok még pedig különösebben a belviszonyt jelelő ragok egyike, mely a magyarban mindig csak egyik belviszonyt t. i. a sajáti viszonyt jelöli, s ezért sajátító rag-nak neveztetik, mely viszonyt más nyelvekben rendszerént az úgynevezett genitivus fejezi ki, azonban a magyar itt is jóval szabatosabb sok más nyelveknél. T. i. s nyelvbölcselők azt tanítják, hogy a genitivusi viszony eredetileg a ,honnan' kérdésnek felel meg. Azonban a magyar nyelvben a külső viszonyt jelentő vagyis a tulajdonképeni helyragok a sajátítótól egészen különálló ragok, s ezek is egymástól határozottabban megkülönböztetnék mint bármely más nyelvben, s a ,honnan' kérdésre, helyre és időre vonatkozva, az egyszerűek közt ~ból ~ből, ~tól ~töl és ~ról ~ről ragok segitségével felelünk, névutókul pedig e kérdésre felelő még számosabb helyviszonyt jelentő szókkal birunk, pl. alól, felől, mellől, mögől. A sajátító nek ragra nézve mind régibb, mind újabb nyelvészeink két tévedésben vannak, azt állítván 1-sőben, hogy azon nek mint sajátító rag legtöbb esetben tetszés szerént elhagyathatnék; 2-odszor, hogy azon ,nek' rag nem más, mint a talajdonító (dativusi) nek volna. Ezen tévedéseket e következőkben mutatjuk ki. Lássuk mindenekelőtt a nek működéseit. A ,nek' rag, mint mondók, mindig csak belviszonyt fejez ki a magyarban, melyet egy szóval sajáti viszonynak nevezünk. Ilyen viszony van pedig főképen 1) a birtokos és birtok között, pl. a háznak ura, (vagy a háznak az ura) és megfordítva is: Péternek (mint birtokosnak vagy tulajdonosnak) a háza; 2) az egész és rész között, pl. az asztalnak a lába, a háznak a teteje; 3) a törzs és származék között, pl. az apának a gyermeke, és megfordítva is: a gyermeknek az apja; 4) az ok és okozat között, pl. mennynek és földnek teremtője. Mielőtt a ,nek' eredetét fejtegetnők, meg kell említenünk, hogy a föntebbi példákban a nek, ha az első szóhoz ragasztatik, gyakorta kimarad ugyan ú. m, a ház ura, Péter háza, az asztal lába, a ház teteje, az apa gyermeke, a gyermek atyja, a menny és föld teremtője; de ez minden egyes esetben szabályszerűleg történik. T. i. itt is főképen a hangsuly szerepel, melyre eddigi nyelvészeink kevés vagy semmi figyelmet nem fordítának. Ha az erős hangsuly a sajátító raggal ellátott szó gyöktagján fekszik, ekkor és csak ekkor van helye az elhagyásnak; ha pedig a személyragos szón, akkor a nek (v. nak) hasz nálata épen nem mellőzhető, pl. ebben: a ház tetejét látom, az erős hangsuly a ház szón fekszik, s a mondat azt teszi: a ház az, (nem a templom, csűr, istálló stb.) melynek tetejét látom; ha pedig ezt mondom: a háznak tetejét (vagy az utóbbi mellett szintén névmutatóval: a háznak a tetejét) látom, azt teszi: a házon a tető az (nem annak oldala vagy eleje stb.) melyet látok. E példákat minden magyar fül érezni fogja, s az eredeti (nem fordított) régi nyelvemlékekből számtalan példával szolgálhatnánk; de elég legyen a jelen népnyelvre, különősebben (a Kriza J. gyüjtötte) székely népmesékre hivatkoznunk: "A kinek a szájából a lang hét ölnyére szakad." (400. l.). "Palkót a gazdájának úrfija elkűtte titkon." (402. l.). Az ördögök éjjeli beszégygye annak a városnak víztelenségéről szóllott." (404. l.). "Nagy szorgosan hát a forrást bédugó kőnek kiásásához fogtak." (405. l.). "Ezek az attyik országának hat havasát mind esszevadászták." (406. l.). "Hárman menjenek három felé a havasnak három nyilásán." (U. o.) stb. stb. Vannak mégis magyar nyelvészek, kik azt álliták, hogy a népnyelv közvetlen a vonzó név (nomen regens) előtt sohasem használ sajátító nek-et. Ha kell, akár száz példával szolgálhatunk még Kríza gyüjteményéből, ki mindent a népies elbeszélés után írt le. Ugyan ily esetben a sajátító esetben levő név a másiknak utána is jöhet. "Eligazítom a baját a hitván köjöknek." (U. o. 396. l.). "Lakosi Sajó-Szentpéternek." (Sajó-Szentpéteriek végezése 1403-ban.)
Ellenben midőn szabályszerüleg van elhagyva a sajátító ,nek', lássuk Kríza meséiben minden keresés nélkül a legelől található példákat. "Mi az apám uram? Az a kiráj fellegvára, felelé az óriás." Azaz a kiráj, nem más fellegvára; az erős hangsuly a ,kiráj' szón fekszik. "Az óriás tarisznyája kilencz bihalbőrből vót csinálva." Az ,óriás' (nem más) tarisznyája; az erős hangsuly az ,óriás' szón fekszik. "A nagy fákat...... a kiráj udvarán mind kaszajba (kazalba) rakták." A kiráj udvarán, nem másén stb. stb. Így megy ez folytonosan. Ha egymás után két sajátító rag fordulna elé, az elsőbbik hagyatik el: "Egy fertáj óra mulva őt az óriás a kiráj udvarának a kapuja előtt letette"; azaz itt is a föntebbi szabályok szerént is a ,király' és ,kapuja' szókon fekszik az erős hangsuly. Elhagyathatik pedig a szabályhoz képest a sajátító rag annálfogva is, mert a magyarban az így viszonyított szót mindig személyragos, jobban birtokragos szó követi, pl. ezen viszonyításban Péter háza ,háza' azt teszi: ház-övé, tehát itt is tisztán ki van fejezve maga a birtokviszony; így: ház teteje, gyermek apja stb. A törökben is agha at= úr lov-a, az i t. i. ott is birtokrag, mint gyakran a magyar népnyelvben pl. pénz-i, bűz-i) és aghanün at-i (= az úrnak a lova); az elsőre mondja Kollár: illud enim affixum ex se satis indicare videtur in genitivo esse substantivum praecedens. Mindazáltal a törökben is szabályosan történik a sajátító rag elhagyása.
Másik tévedésnek állítók, hogy a sajátító ,nek' nem más mint a tulajdonító ,nek' volna. Erre nézve ezen ,nek' származását és jelentését kell mindenekelőtt szemügyre vennünk.
Legközelebb áll hangokban is a magyar nek sajátító raghoz, minden előttünk ismeretes nyelvek között a tatár nyelvbeli ning sajátító rag, pl. er (= férj) er-ning = férjnek; kapď (= kapu) sajátító esete a tatárban: kapď-nďng magyarul kapu-nak, régiesen és a göcseji tájejtés szerint ma is: kapu-nek. Ezen ,ning' eredetére és értelmére nézve Schott Vilmos a legjelesb altaista adja a kulcsot, mely röviden ide megyen ki: "A török és finn-urali törzsbeli nyelvek a birtok tárgyát névmási ragokkal fejezik ki." (pl. a törökben: baba-m, baba-ň baba-szi stb. = apá-m, apá-d, ap-ja stb.). "Az altaji család legtöbb nyelvében van egy kérdő névmás, mely eredetileg egytagú, keményebb vagy lágyabb torokhanggal kezdődik, s m, n vagy ikerhangzóval vagy egyszerü önhangzóval végződik. Kitünőbb alakjai a török kim, csuvas kam., mongol ken és ke, szuómi-finn ken(e) és ke, vogul kanga (kan+ga?), mordvin kon(a), osztyák choi és koj(e), lapp kä és gí, magyar ki. (A magyar ki, mint tudjuk, nemcsak személyről, hanem kivált a régieknél és a népnyelvben ma is igen sokszor dologról is mondatik). A kérdő jelentéshez csatlakozik ezen nyelvek legtöbbjében az ,aliquis' (valaki) jelentése. Továbbá a török kim s magyar ki egyszersmind visszahozó (relativ) névmások is. Ezen névmás főképen a mongolban és törökben mint visszahozó rag is nagyban szerepel; pl. a mongolban ger-de-ki-kűmün, haus-in-wer mensch (Schott szavai, azaz magyarúl ház-ban-ki-ember vagyis házban levő ember), noorda-ki-uzun see-in-wer-wasser (tóban [v. morotvában] ki-víz, azaz tóban levő víz); a törökben egészen hasonló módon. Különösen mind a törökök, mind a mongolok találkoznak abban, hogy a ki ragasztása által birtokos névmásokat és birtokjelentő mellékneveket képeznek; pl. a törökben kardes-in-ki, des bruders wer (testvéré-ki, fratris quid v. fratris suum), ben-im-ki meus (én-é-ki, meum quid) a mongolban is min-ü-kei meus (én-é-ki), man-u-chai noster (mink-é-ki, nostrum quid), ken-ü-kei der wessige, cujas" (kié-ki). stb. (Altaische Studien. Berlin 1860). Jelen czélunkhoz képest különösen figyelembe veendő a birtokviszony. A török kardes-in-ki szóban az in sajátító rag és a ki névmás ,aliquis' jelentéssel; hasonló ben-im-ki (= ben-iń-ki), és a többi személyeknél: szeniń-ki (= tiéd-ki), anďńki (= övé-ki) stb. Ha már tovább nem megyünk is, látjuk az iń ragból, hogy az birtokviszonyt fejez ki: kardes-iń = testvér-é, ben-im = éné, an-ďń = övé, mely in, ün, un, n és más hasonló hangokban (de néha az n elhagyásával is) megvan mint sajátító rag a legtöbb rokon nyelvekben, pl. csuvasban, mongolban (in, un, s már ha a név n-nel végződik csak u); mandsuban (un, u, jin, ji, i, jugan, jan, mely utóbbiakban Schott [a jan-t is jügan részekre elemezvén] a turk nyelvekbeli függő eseti an, különösen finn hän harmadik személyi névmásokat látja) S mi lehet ezen n, in, ün, un vagy n nélkül is i, u stb.? Kétségen kivül nem más mint ezen nyelvekben a harmadik személyi névmás, mely ősalakjában (Schott szerént) mint érintők: han v. hän). "Man wird also in dem ganzen sprachgeschlechte eine urform han [hän] annehmen dürfen) a magyarban ő v. ön (l. ezeket; különösen a régieknél, a magyarban is sokszor találunk h előbetűt: hő, az n is végül még a személyragozásban is eléfordúl, így Szalay Á. 400 magyar levelében: nekin ,neki' helyett, pl. 287, 310 lapokon, s az utóbbi valóságos sajátító eset is), a törökben o v. ol, de a mely a függő (obliquus) esetekben on- v. an-ná lesz, pl. onuń = övé, ona = őneki, oni őt, ondan v. onnan őtőle, onlar ők, anďńki övé-ki azaz övé-mi stb.; a mongolban ene, mely ugyan 3-ad személyként magában az alanyesetben nem használtatik, de a függő eseteknek legalább annak e gyöke szolgál alapul (Schott), azonban eléjön anu v. inu alakban alanymutatóként, sőt a kalmukban névmutatóként is (articulusként, de mindkettőben utól, t. i. a név után); sőt a kalmuk nyelvben a függő esetekben valósággal őn. A sajátító in, űn stb. tehát nem egyéb, mint a 3-dik személyi névmás, az altaji nyelvek természete szerint birtokviszonyban, s a török er-iń, sem több, sem kevesebb, mint férj-övé v. öné, s a tatár er-ning sajátító eset ning ragéban még a föntebb tárgyalt ki v. kim névmás is bennfoglaltatik, (épen úgy mint ben-im-ki, szen-in-ki, kardes-in-ki stb. szókban, sőt egészben aninki épen azt teszi, amit a magyar öv-é-ki v. ön-é-ki (sui v. suum quid), vagy a névmást egyszerüen vevén fel ön-ki. Még tovább menve: Bopp Ferencz első fényü nyelvbuvár, ,Vergleichende Grammatik' czimü munkája 194. §-ában, az árja nyelvekre nézve is az eredeti (szanszkrit) teljes gentivusi szja ragról azt tanitja, hogy ennek első része a nominativusi sz rag, mely am. ezen névmástörzs: sza = er, dieser, jener, (hozzá tehetjük: a rokon magyar az, ez), az utóbbi része ja pedig a visszahozó névmás törzse ja (a magyar ki), tehát magyar szókkal: az-ki, vagy ő-ki v. ön-ki, s birtokviszonyi jelentésében: övé-ki vagy öné-ki (suum quid), amiről Heyse azt mondja, hogy nem lehet érteni (System der Sprachwissenschaft. §. 217); igen, mert ő aligha tanulmányozta az altaji nyelveket. Megemlítendő még, hogy a teljes szja ragból a ja utóbbi rész épen úgy eltünt a legtöbb árja eredetü nyelvekben, mint a tatár ,ning' utó- vagy torokhangja a mongolban, ozmanliban stb. noha az utóbbiban levő n-et úgynevezett süket ń (= ng) betüvel, mely alakjában azonos a k betűvel, szokták írni, tehát az irás még közelít az eredeti hangokhoz. A föntemlített elsőrangu nyelvbuvárok fejtegetése után úgy hiszszük, senki sem fogja tagadni a magyar ,nek' ragnak a tatár ,ning' raggal sőt aninki, szóval hangokban is kétségbevonhatatlan rokonságát. Ezek szerént, habár ezen sajátító ,nek' egyezik is hangban a tulajdonító (dativusi) ,nek' raggal, mind azáltal épen nem következik, hogy amaz ezzel eredetre nézve is azonos volna, mint több azonos hangzásu szó is van nyelvünkben, pl. íz, nap, kép, méh, stb. melyek kettős alakjukban mást-mást jelentenek és más-más eredetűek. Így a szuómiban is azt tartják, hogy ezen nyelvben tárgyeset nincsen, hanem ez leggyakrabban a birtoki vagy sajátitó (~n) raggal fejeztetik ki; holott ha itt is a rokon tatár nyelveket vennők kiindulási pontul, önként jöhetnénk azon gondolatra, hogy a szuómiban a török, mongol, csuvas in, un, stb. (sajátító rag) és tatár -ni (tárgyeseti rag) azonegy alakban, egyedűl az n megtartása mellett olvadtak öszve, bár külön eredetűek. Újabb időben némely nyelvészek nálunk már annyira is mentek, hogy véleményök szerént a sajátító nek fölösleges sőt hibás és soha sincsen helye, és hogy a népnyelv ezt soha sem használná. Ezeknek az öszves régi és új irodalomból felelhetünk; pl. a régi Halotti beszédben áll: "Halálnek haláláal halsz"; a Könyörgésben: "Kinek ez napon testét tömetjök"; a Tatrosi codexben: "Es jövének a hegynek magasságaiglan"; a Góry-cod.: "Úrnak nevében kezdessék minden jó dolog"; Apostoli hitvallásban: "Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek teremtőjében"; Kinizsiné imakönyvében: "O Uram Jézus, örök dicsőségnek királya, és világnak megváltója." Újabb példák helyett a classicus székely népnyelvből föntebb idézettekre útalunk, melyek ezen sajátító rag használatát is kitüntetik, ha a szabályokat nem magunk csináljuk, hanem a nyelvből merítjük. A föntebbi fejtegetés szerént a nek eredetileg magas önhangzóju, mert ő vagy ön is ilyen. Azért találjuk a régieknél mély önhangzóju szók mellett is eredeti alakjában, pl. a régi halotti beszédben: halál-nek, pokol-nek; sőt a göcseji tájszólásban még ma is így hallatszik, pl. uómá-nek (almá-nek), szuómá-nek (szalmá-nek), nyavalá-nek, melyeket ugyan Vass József a tulajdonító ragról mond, de kétségenkivül a sajátítóra is érti. Személyragokkal is a régieknél, de a köznépnél ma szintén találjuk öszvekötve, pl. a régieknél gyakran eléfordúl hasonló kifejezés: ő neki minden angyali dicsérik az urat, melyben az ,ő neki' a legvilágosabban sajátító értelemben értetik; egy 1559-iki levélben olvassuk: "Ő nekin minden szerszámátth, lovátt elvettíkh az törökökh." (Szalay Ág. 400 m. l.); így a népnyelvben is: Péternek a lovát vitték el, nekem meg a szekeremet.
Itt még azon kérdés merül fel: van-e nyoma a magyarban is, hogy a ki névmás mintegy rag vagy képző szerepét veszi föl? - Igenis. - Ezt látjuk világosan a mindenki (v. mindenik), senki szókban; s az előbbi hasonlatára az egyik, másik, harmadik, tizedik stb. számnevekben; és ha puszta toldaléknak nem akarjuk tekinteni, a tájdivatos itten-eg, v. itten-ék, ottan-ag v. ottan-ék, osztán-g, látod-é-ke? hallod-é-ke? stb. szókban is.

*~NEK (2)
mély hangon: NAK tulajdonító rag, körülbelül azon belviszony megjelölésére, melyet a különböző nyelvek nyelvtanaiban dativus néven neveznek, melyet különösebben a franczia regime indircet (közvetőleges hatás v. igevonzat) névvel nevez. T. i. midőn az átható igék tulajdonító esetet vonzanak is, többnyire még pedig közvetlenül a tárgyesetet is vonzzák, pl. kenyer-et (közvetlen hatás v. vonzat) adni a szegény-nek (közvetőleges vonzat); hasonlók valaki-t biró-nak választani; a bátyám-at Péter-nek hivják; a fösvénység-et bűn-nek tartják stb. Főbb szabályokul a ,Magyar nyelv rendszere' után e következőket emeljük ki:
1) Tulajdonító ragot vonzanak e következő igék:
a) Melyek adás, tulajdonítás, engedés, igérés, odaszánás, ajánlás, fizetés fogalmát foglalják magukban, pl. adj alamizsná-t a koldus-nak; ez-t an-nak tulajdonítsd; engedj az okosb-nak; az-t igértem a barátomnak; e könyv-et más-nak szántam; a terv-et ajánlottam a kormány-nak; az árá-t megfizettem a kalmár-nak.
b) Melyek vélést, gondolást, sejtést, gyanítást jelentenek; pl. az-t rosz-nak vélem v. tartom; ez-t pedig jó-nak sejtem; ő-t tolvaj-nak sejdítem; a szappan-t sajt-nak nézte; a tréfá-t komoly szó-nak, a hazugság-ot valóság-nak veszi.
c) A tanácsadók, javaslók, tiltók, ellenzők: pl. az-t tanácslom ön-nek; javaslom az egyezség-et a peres felek-nek; az-t parancso-lom a szolgám-nak; megtiltom kend-nek a részegség-et; ellenzette fiá-nak a házasság-ot.
d) Melyek valamely tárgy felé irányzást, czélzást, indulást vagy ellenkezőt is jelentenek; pl. fejének irányzotta a vágást; út-nak índúlt; Budá-nak tart; bú-nak ereszti fejét; ellentáll a nyomás-nak, vállat vet valami-nek; mellem-nek szegezte a puskát; fal-nak ment, ugrott, futott, rohant; hátat fordított az ellenség-nek; ellene mondott az elnök-nek. A göcseji nyelvjárásban még igekötők vagy határozókhoz ragasztva is pl. alá-nek (= alá felé), fő-nek (fölnek, azaz föl felé), hátrá-nak, erre-nek, áti-nek (által-nak), le-nek, be-nek, ki-nek (ki-felé) stb. (Vass József. M. Nyelvészet. V. K.).
e) Melyek nevezést jelentenek; pl. Péter-nek hívják; kereszteléskor Pál-nak nevezték.
f) Melyek valamely hivatalra választást, szolgálatra fogadást, beállást jelentenek; biró-nak választottuk; gazdá-nak, kertész-nek felfogadtam; beállott hajdú-nak, katoná-nak.
g) Valaki előtt, valakivel szemben elbeszélést, mondást jelentenek; pl. mondá a tanítványok-nak; elbeszélé az úr-nak; válaszoló v. felelé az ellenfél-nek.
h) Ezek: árt, beszámít, bead, használ, hiszen, hízelkedik, izen, köszön, látszik, megvall, örűl, rémlik, tartozik, világít, ízlik, készűl, pl. Pál Péter-nek 100 forinttal tartozik; Mihály katonának készül.
i) Ezek: kell, illik, tetszik, fáj, jól v. roszul esik; pl. elmúlt eső-nek nem kell köpenyeg; a kenyér jól esik az éhező-nek; tetszeni a jók-nak; fáj szivé-nek az elválás.
k) Lenni valaminek, pl. jó-nak, rosz-nak; ha én Pál-nak volnék.
1) Van, nincs, sincs, midőn birásra vonatkoznak, a birt dologhoz személyrag járulván; pl. Péter-nek szép háza van; Pál-nak sincsen semmi baj-a.
2) Ugyanezen ragot vonzzák némely nevek, úgymint:
a) A következő és rokonértelmü melléknevek adós, alkalmas, ártalmas, hasznos, illő, jó, rosz, káros, kedves, kellemes, kényelmes, lehető, lehetetlen, szükséges, szabad, unalmas, üdvös stb., pl. adós a csaplárnak, alkalmas inas-nak, ártalmas az egészség-nek; hasznos a beteg-nek; illő az apá-nak, illetlen a pap-nak; jó a maradék-nak; üdvös az egyház-nak.
b) a való, termett, született igenevek, mely esetben képességet, rendeltetést fejeznek ki, pl. biró-nak való ember; katoná-nak ter-mett legény; költő-nek született fiú.
c) A kár főnév; kár olyannak a kenyér.
3) Eléfordúl néha az indulatszóknál is, pl. jaj an-nak a szegény-nek! mit nek-em! uszu nek-i.
Megjegyzendő, hogy ezen nak, nek rag néha némely más ragokkal is fölcseréltetik, pl. becsületes embernek v. ember gyanánt néztem; a hegynek v. hegy felé tartott; ivásnak v. ivásra adta magát; királynak v. királylyá választották stb. stb.
Ha a föntebbi szabályokat egyszerüsíteni akarnók, körülbelül négy főbb elvet állithatunk fel; t. i. tulajdonító esettel élünk oly szókkal viszonyban, melyek 1) valamely tulajdonítást, ú. m. adást, igérést, tartozást, bírást (van, nincs személytelen igékkel viszonyban); 2) állitást, vélést, mondást; 3) nevezést, hivatalra választást, szolgálatra fogadást; 4) valami felé irányulást jelentenek.
Ezeknél fogva ezen tulajdonító nek eredetéről úgy vélekedünk, hogy ez azon gyökszóból származtatható, melyből főbb jelentéseit leghihetőbben meg lehet fejteni a ez a ne! vagy nyomatékosabban neh v. nesze, kedély, illetőleg indulatszó. V. ö. NE (1). Ugyanis e szóval él a magyar népies nyelv, főképen midőn valakinek valamit kinál vagy ad, pl. ne! v. neh! v. nesze! egy darab kenyér; ne! neked is, netek v. nesztek! vegyétek; midőn tehát Péternek pénzt, ajándékot ad, mintha mondaná: Péter! ne! pénz, ne!
ajándék. Az adomány fogalmával összefügg a birtoklás fogalma: Péternek van elég pénze. Ez a tulajdonító esetnek leglényegesebb jelentése, miért az a nyelvtanokban általán dativusnak neveztetik, a ,do' azaz ,ad-ok' igétől. S nekünk úgy látszik, hogy ezen tulajdonító ,nek' ragot mind eredeténél fogva, (neh!) mind különböztetés végett (a sajátító ,nek'-től), ,nekh' alakban azaz kh betüvel bízvást irhatnók, mint ezt a régieknél valóban találjuk is, pl. "Nagy(ság)os Battyáni Fferecznekh, ki volna az felséghes királnakh tanácsánakh... nekem ke(gyelmes) uramnakh." Levél 1559-ből. Szalay Á. 400 m. l.). b) Ne! vagy neh! szóval szólít és hí a népies magyar nyelv némely házi állatokat: Bodri ne! Czicza ne! Csákó ne! Csidu ne! Ebből elemezhető maga a ,név' szó is, mely ü képzővel a régieknél igen gyakran neü, e helyett nevü, tehát mintha az alanyeset csak ne volna. A név t. i. azon szó, melynél fogva valakit hívank, szólítunk; honnan mi a neved? és hogy hívnak? egy jelentésüek. Innen értelmezhető azon nek is, mely állítja valakiről vagy valamiről, hogy ki vagy milyen; vagy legalább kinek és milyennek vél, tart valaki valamit vagy valakit. Ez értelemben ,ne!' helyett a mutató ni! szócskát is tekinthetjük, mely tájdivatosan, különösebben a székelyeknél Kriza János szerént ,né' (azaz në) is. A hivás fogalmával szoros viszonyban áll c) a közelítésé, valahová irányulásé, pl. kegynek megy, am. hegy felé közeledik, irányúl; úgy hogy ezen irányulás (Richtung) a tulajdonító eset általános jelleméül is szokott tekintetni.
A ,nek' rag fölveszi a személyragokat is, ú. m. nek-em, nek-ed, nek-i v. nek-ie, nek-űnk, nek-tek, nek-ik, v. nek-iek v. nek-iök, melyekben tájdivatosan a nek e-je meg is szokott nyujtatni; ú. m. nékem, néked stb. A föntebbiekből az is megtetszik, hogy ezen nek ragban is eredetileg magas hangu e van, mert a személyragok mindig az eredeti alakhoz járulnak, mi a többek közt mind a régiekből, mind a göcseji nyelvjárásból is bebizonyítható; pl. egy 1554-iki levélben áll: uram-nek, nagyságá-nek (Szalay Ágoston 400 m. levelében); a göcseji nyelvjárásban: uómá-nek (= almá-nek, szuómá-nek (= szalmá-nek); így mindig vel, pl. vellá-ve, kapá-ve (= villá-vel, kapá-vel), innen személyragozva is: vel-em, vel-ed stb.; ellenben mindig nál, pl. kertná (= kert-nál), hely-ná, mindegyik-ná; mert a nál eredetileg mély hangu; innen személyragokkal is: nál-am, nál-ad, nem: nél-em, nél-ed; így hegy-ho öcsém-ho (= hegy-hoz, öcsémhoz), mert a hoz eredetileg mély hangu, innen személyragokkal is, hozz-ám, hozz-ád stb. (Torkos Sándor, Magyar Nyelvészet. I. Kötet.).
Ami a közelebb rokon nyelveket illeti, a szuómiban nincs tulajdonító rag (Fábián István), a tatárban az ka, ke, ga, ge, a csuvasban pedig (épen mint a tárgyeseti rag is) na, ne (Kazem-beg), mintha egyik csak a k, a másik az n hangot tartotta volna meg; a törökben s mongolban pedig (az utóbbiban mint egyik tulajdonító) s olykor a csuvasban is, már mindkét mássalhangzó eltünt, és csak az önhangzó a v. e maradt fenn. A sínai nyelvben Schott szerént hiang nota dativi.

*~NEK (3)
mély hangon: ~NAK, az igeragozásban többes 3-dik személy raga, pl. kér-nek; kéré-nek, néha enek, pl. kért-enek (öszvébb húzva: kér-tek), kérend-nek v. kérend-enek, kérj-enek stb. Nem más mint az önök (= őt) változata.

*NEKED
(nek-ed) a tulajdonító névrag párosulva a második személyi névmással, helyesebben annak birtokragával. Mert csaknem általános ugyan a vélemény, hogy az ad ed személyrag maga a személyes névmás: te, s talán valóban innen is vette eredetét, azonban a nyelv szelleme több adatot nyújt annak föltevésére, hogy a kettő különböző jelentésű, t. i. a névi személyragokban általán a birtokrag rejlik, vagyis ad ed inkább tied mint te jelentésü, így am, em, stb. Innét ,neked' valóságos értelme inkább nek-tied (téged illet) mint te-nek, azonban elül fölveszi sulyosbitásul magát a személyes névmást is te neked; mely épen oly alkotásu mint: te neved, te kezed. Jelentésére nézve l. ~NEK (2) tulajdonító névrag; és V. ö. SZEMÉLYNÉVMÁS.

*NEKEM
(nek-em), tulajdonító névrag párosulva az első személyes névmással vagyis inkább ennek birtokragával. V. ö. NEKED.

*NEKÉZSENY
falu Borsod m.; helyr. Nekézseny-be, ~ben, ~ből.

*NEKI v. NÉKI
(1), (nek-i azaz nek-ő v. nek-övé; V. ö. NEKED). Bővítésképen e toldalékhangot is fölveszen: nekie. Ha a személy több: nekik vagy nekiek, nyomatosan: ő nekik, v. ő nekiek, v. ő nekiök. 1) Tulajdonító névrag, az egyes harmadik személyraggal párosulva. Neki adom. Sokszor még elébe tétetik nyomatosság végett maga a személyes névmás is, ekképen: ő neki. Ő neki adom. Neki vagy nekie adom, nem neked. Van neki, de nekem nincs. Nem kell neki. Tetszik neki. V. ö. NE, kináló indulatszó. 2) Irányzó, közelítő, bizonyos tárgy felé induló értelme van; mely esetben, ha az irányt erős hangsulylyal akarjuk jelölni, maga a tulajdonító rag gyakran kétszer fordúl elé a mondatban, úgy mint ragosan, és mint puszta névrag az illető viszonynévvel, pl. neki megy az erdőnek; erős hangsulyt nélkülözve: az erdőnek megy, azaz az erdő felé, vagyis az utóbbi példában az erős hangsuly már az ,erdő' szón fekszik. Hasonlók: neki méri a vadnak a puskát, am. nyomatosan, szenvedélylyel irányozza feléje. Így neki rohan az ellenségnek. Neki adja magát az ivásnak. Gyakran pedig az irány tárgya nincsen kifejezve. Neki szánja magát. Az idő neki búsulja magát, am. folytonosan borús. Neki vette magát, a betegség vagy akármiféle baj daczára. Neki bátorodik. Neki esik. Neki ered. Neki hízik. Neki hevűl. Neki bolondúl, am. nagyon bele szeret stb. Neki bőszül, neki dühődik. Neki ered az eső. Neki készül. Neki iramodik. Néha csak egyedül magában fordúl elé, s bizonyos czélra, czél felé törekvést, megindulást, hatályos ellenmüködést jelent. No most neki! Ucczu neki! Neki legények. E mondatot: Isten neki! úgy kell értenünk, hogy kettő foglaltatik benne, ú. m. az Istennek segítségül hivása, és a föltett czélra biztatás, mintha volna: Isten velünk Isten segíts! azután, rajta! menjünk neki!; minden esetre e mondatban az elszánás, az Isten akaratára való támaszkodás, vagy magának arrahagyása az alapeszme. Ha meg kell lenni, tehát Isten neki! Az Isten neki néha szelídebb értelemben am. hagyján, nem bánom, legyen. Ugyanezt jelenti a tájdivatos oda neki A neki-ben levő valamint a többi személyragozott tulajdonítókban az e meg is szokott nyújtatni; néki, nékem, néked stb.

*NÉKI (2)
(né-ki), határozatlan névmás, tt. nékit, tb. ~k. A régieknél igen divatos volt, néhutt niki. Ma helyette csak némely használtatik. Jelent valamely sokaság közől határozatlan, bizonytalan személyt, s megfelel neki a latin quidam v. nonnullus, v. aliquis. "Menjetek nékihez (ad quemdam) a városba." (Tatrosi cod.). "Egy néki (quidam) vall vala figefát." (Ugyanott). "Mikor a császárné asszony nékit fogadott volna rejája, hogy őtet megölnéje." (Debreczeni Legendáskönyv.) Valamint a némi dolgokra, és némely mai szokás szerént mind dolgokra, mind személyekre vonatkozik, úgy a néki régenten csak a személyekre vonatkozott; noha egyébiránt a régiek ki és mi vagy mely között szoros különbséget nem tettek. E három névmás, ki, mely, mi egyéb öszvetételekben következetesen divatozik, mint: valaki, valamely, valami; senki, semely, semi (v. semmi); bárki, bármely, bármi; de a ,néki' ma már kiment a szokásból. Egyébiránt V. ö. NÉHA. Már a föntebbi hasonlatnál és a példáknál fogva is talán helyesen cselekednénk, ha a régieknél divatozott néki-t mint főnevet ujra szokásba hoznók. ,Némely' szó pedig melléknevül megmaradna: némely ember, némely asszony, némely gyümölcs, némely állat. Szabó Dávidnál eléjön ez értelemben: egyki, de ez inkább individuumot - egyént - jelent.

*NEKIBÁTORÍT
(neki-bátorít) ösz. áth. Valakibe valami iránt bátorságot önt, melylyel az előbb nem birt.

*NEKIBÁTORODIK
(neki-bátorodik) ösz. k. Valami iránt, valamire nézve bátorságra gerjed, mely előbb hiányzott nála.

*NEKIBOCSÁT
(neki-bocsát) l. NEKIERESZT.

*NEKIBOGÁRZIK
(neki-bogárzik) ösz. k. Bogározva neki indúl.
"Gonosz egy ló a tett: fölveszi gazdáját,
Hagyja előbb fékkel igazítni száját;
De nekibogárzik minden kicsiségre;
Viszi tűznek-víznek, lehajítja végre."
Arany János.

*NEKIBOLONDÚL
(neki-bolondúl) ösz. önh. 1) A bolondúlásig belészeret valakibe vagy valamibe. 2) Helyes mértéket és irányt veszítve adja magát valamire. 3) Mondják a lovakról, midőn a féket megvetve, vagy ettől megszabadúlva rohannak valamerre.

*NEKIBŐSZŰL
(neki-bőszűl) ösz. önh. l. NEKIDÜHÖDIK, és NEKIBOLONDÚL.

*NEKIBÚSÚL
(neki-búsúl) ösz. önh. Mély búra, nagy elkeseredésre adja magát.

*NEKIDÜHÖDIK
(neki-dühödik), ösz. k. Dühödve vagy dühében valamire vagy valami felé rohanva tör.

*NEKIE l. NEKI.

*NEKIEK l. NEKIK.

*NEKIERED
(neki-ered) ösz. önh. Feléje ered. Nagy mértékben megered. Az agarak nekieredtek a nyúlnak. Nekieredni a szaladásnak. Nekieredt az eső.

*NEKIERESZT
(neki-ereszt) ösz. áth. Feléje ereszt. Eredni enged. Nekiereszteni a nyúlnak az agarakat. Nekiereszteni a hadsereget az elleniségnek. Nekiereszteni (am. futásnak ereszteni) a lovakat.

*NEKIESIK
(neki-esik) ösz. k. 1) Heves indulattal feléje vagy reárohan. 2) l. NEKIFEKSZIK.

*NEKIFEKSZIK
(neki-fekszik) ösz. k. Nagy hévvel, buzgalommal adja magát valamire. Nekifeküdni a tanulásnak, a művészetnek, a tudományoknak. Csak oly tárgyról mondhatjuk, melyet nyugalmas (nem mozgó) állapotban viszünk véghez; ellenkező esetben szabatosan nekiesik szóval élünk. Nekiesni az ivásnak, a táncznak, a dőzsölésnek, a vadászásnak. De megfordítva ,nekiesik' a ,nekifekszik' helyett is állhat: nekiesni a tanulásnak.

*NEKIGYÜRKÖZIK
l. NEKITÜRKÖZIK.

*NEKIHÍZIK
(neki-hízik) ösz. k. Tetemes hízásnak indúl.

*NEKIHUZALKODIK
(neki-huzalkodik) ösz. k. Kezét vagy karját kinyújtja, kifeszíti hajítás vagy ütés végett.

*NEKI ILLENGETI MAGÁT
a székelyeknél am. módosan nekihelyezkedik (Kriza J.)

*NEKIK
(nek-i-k), a többes harmadik személy tulajdonító esete. V. ö. NEKI.

*NEKIKERŐL
v. ~KERŰL, (neki-keről) ösz. áth. Megkerőlve feléje fordúl.

*NEKIKÉSZŰL v. ~KÉSZÜL
(neki-készül) ösz. önh. A szokottnál nagyobb hévvel vagy buzgósággal készül valamire.

*NEKIMEGY v. ~MEGYEN
(neki-megy v. ~megyen) ösz. önh. Feléje vagy reá nagyobb erővel megy. Feléje vagy ellene fordúl; szembeszáll vele; beleütközik. Neki menni az erdőnek. Nekimenni, az ellenségnek. Nekimenni a falnak.

*NEKIÖK l. NEKIK.

*NEKIROHAN
(neki-rohan) ösz. önh. Heves indulattal feléje vagy reárohan.

*NEKISZALAD
(neki-szalad) ösz. önh. Szaladva neki megyen.

*NEKISZEGEZ
(neki-szegez) ösz. áth. A lőfegyverről mondják, midőn nyomatékosabban akarják kifejezni a czélzást valaki vagy valami irányában. Nekiszegezni az ágyúkat a városnak.

*NEKISZÉPŰL v. ~SZÉPÜL
(neki-szépűl) ösz. önh. Feltünőleg szemlátomást szépül.

*NEKITÜRKÖZIK
ösz. k. Türközve készül valamire; átv. ért. általán erősen készül valamihez. V. ö. TÜRKÖZIK, GYÜRKÖZIK.

*NEKITÜRŐZIK
a székelyeknél am. neki türközik.

*NEKIVADÚL
(neki-vadúl) ösz. önh. Elvadúlva neki megy, neki bőszül.
"De nyugtalan, ádáz, mint harczi szilaj ló;
Az is megural, ha bátran töri féked;
De ha kezed gyönge, nekivadúl, s véged."
Arany J.

*NEKIVESZI MAGÁT
ösz. visszaható. Újabb erőhöz jut. A hosszu betegség után ugyancsak neki vette magát.

*NEKTĚK
(nek-těk) a többes második személy tulajdonító esete. V. ö. NEKED és NEKI.

*NEKÜNK
(nek-ünk) a többes első személy tulajdonító esete. V. ö. NEKEM és NEKI.

*NÉKÜNT
(nél-kűnt) tájdivatosan különösen Vas megyében am. nélkül; l. ezt.

*~NÉL
névmódosító rag, mély hangon: ~nál, pl. ember-nél, asszonynál; azonban a régieknél a magas nél helyett is gyakran az eredeti nál-t használták, pl. Ferencznál (Levél 1510-ből), mint használja ma is a göcseji tájnyelv. l. ~NÁL. Nevezetes a Tatrosi codexben, hogy az e mindig rövid: nel. "Embereknel ez lehetetlen, Istennel ke(dég) mendenek lehetők." Máté XIX. (l. M. Nyelvemlékek III. K. 332. lapon). Így rövid mindenütt az e ,nekül'-ben is.

*NĚLKÜL
(nél-kül) öszvetett névutó, mely alanyesetes név után szokott állani, pl. pénz nélkül, egészség nélkül, jó barát nélkül. Eredetileg: nál-kül, (= nyál kivül), mert a személyragot a mély hangu nál veszi föl: nálam, nálad, nála; sohasem nélem, néled stb.; úgy hogy a régieknél valamint a nál, nél, úgy a jelen névutó is a szokott hangrendet követve mindkét alakban használtatott. "Mert én mindéltigh lehettem az the barátságod nélkül és földed nélkűl." (Levél 1559-ből. Szalay Á. 400 m. l.). Így a Müncheni codexben (Máté 15.): "Apródoknálkül és némberiek nélkül." (Valamint a nel-ben úgy alkalmasint a nal-ban is rövid az önhangzó, mit azért nem tudunk bizonyosan, mert a hosszu á-nak nincs e codexben külön jegye, mint az é-nek). Mikből látjuk, hogy hajdan névrag gyanánt is az illető névhez ragasztották, néha pedig az utóbbi részt (kül v. kil), az elsőtől (nál) egészen elválasztották. V. ö. NÁLKÜL. Tájdivatosan: nélkül, nékünt és némely régieknél nakü, nakül, nakiül, nalkúl (Szalay Á. 400 m. l.), és na- v. nekil. Fölveszi a személyragokat is, nélkülem, nélküled, nélküle, nélkülünk stb. vagy a közbeszédben általánosabban: nálam nélkül, nálad nélkül, nála nélkül, nálunk nélkül stb. Az öszvetétel szerént am. nál- kivül azaz ott-kivül vagyis azon helyen vagy állapoton kivül; s valamint egyes részeiben, úgy egészben jelentésére nézve tökéletesen egyezik a talan telen (= ott-nem v. ott-ellen) képzőkkel, pl. gond nélkül élni v. gondtalan élni. Hasonlók: szünet nélkül vagg szüntelen, remény nélkül v. reménytelen, ész nélkül v. esztelen, ruha nélkül v. ruhátlan stb.; megjegyezvén, hogy a talan telen végzetü szók melléknevül is használtatnak, és hogy a gyakorlatban hol egyik, hol másik alak divatos inkább, pl. kenyér nélkül enni a húst am. kenyér hiányával, a kenyeret hozzá nem véve, de ,kenyértelen' itt nincs szokásban. Így könyv nélkül tudni valamit, am. könyvbe nem nézve emlékezetben tartani; itt nem mondjuk: könyvtelen. Azonban ,kenyértelen', ,könyvtelen' más esetben, különösen mint melléknevek szintén használhatók. A ,nélkül' ellentéte: vel; és így nélkülem, nélküled stb. ellentéte: velem, veled, vele, pl. társ nélkül, ellentéte: társsal; így pénz nélkűl, és pénzzel stb.

*NÉLKÜLEZ; NÉLKÜLEZÉS stb.
l. NÉLKÜLÖZ: NÉLKÜLÖZÉS stb.

*NÉLKÜLI
(nél-kül-i) mn. tt. nélküli-t, tb. ~ek. Valami nélkül levő, valamiben hiányt látó, szenvedő. Öröm nélküli élet. Pénz nélküli állapot. A talan, telen ragok használása szokottabb: örömtelen élet, pénztelen állapot.

*NÉLKÜLÖN
(nál-kül-ön) ösz. névutó ön toldalékkal. Regies; eléjön pl. a Tatrosi v. Müncheni codexben: "Gyölekezetnélkülön" (sine turbis). A Góry-codexben: ,kétség nékülön', ,test nékülön', ,igazságnak ékössége nékülön', ,félelem nékülön', ,nálad nékülön.'

*NÉLKÜLÖZ
(nél-kül-öz) áth. m. nélkülöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. Valaminek hiányával van, valamivel nem bír. Holmi szükséges dolgokat nehéz nélkülözni. Ezt könnyen nélkülözöm, nem gondolok vele, hogy nincs. A német entbehren kifejezésére helyesen alkotott új szó. Néha am. szándékosan nem használ valamit, nem él vele. Ha bár van is, szeretem is, de jelenleg nélkülözöm a bort, azaz, nem iszom.

*NÉLKÜLÖZÉS
(nél-kül-öz-és) fn. tt. nélkülözés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Állapot, midőn valaminek hiányával vagyunk, vagy szándékosan nem élünk valamivel.

*NÉLKÜLÖZET
(nél-kül-öz-et) fn. tt. nélkülözet-ět, harm. szr. ~e. Nélkülözés, elvont értelemben.

*NÉLKÜLÖZHETETLEN, NÉLKÜLÖZHETLEN
(nél-kül-öz-het-[et]len), mn. tt. nélkülözhetetlen-t, tb. ~ěk. Amit nélkülözni, ami nélkül ellenni sem képes valaki; elkerülhetlenül szükséges. Nélkülözhetlen eszközök bizonyos czélra. Nélkülözhetlen költségek. Személyre alkalmazva am. kinek jelenléte, részvéte, működése nélkül meg nem történhetik valami. Ő a hivatalnál nélkülözhetlen személy. Határozóként am. nélkülözhetlenül.

*NÉLKÜLÖZHETETLENSÉG, NÉLKÜLÖZHETLENSÉG
(nél-kül-öz-het-[et]len-ség) fn. tt. nélkülözhetlenség-ět. Nélkülözhetlen állapot vagy tulajdonság.

*NÉLKÜLÖZHETLENŰL, NÉLKÜLÖZHETETLENÜL
(nél-kül-öz-het-[et]len-ül) ih. A nélkül, hogy nélkülözni lehessen; szükségképen; okvetetlenül.

*NÉLKÜLÖZHETŐ
(nél-kül-öz-het-ő), mn. tt. nélkülözhető-t, tb. ~k. Aki vagy ami nélkül ellehetni, a mire szoros szükség nincs, aminek hiánya nem okoz rövidséget. Holmi nélkülözhető költségek, kiadások. Ezen ember nélkülözhető.

*NÉLKÜLÖZHETŐKÉP, NÉLKÜLÖZHETŐLEG
(nél-kül-öz-het-ő-kép v. ~leg) ih. Nélkülözhető állapotban.

*NÉLKÜLÖZHETŐSÉG
(nél-kül-öz-het-ő-ség), fn. tt. nélkülözhetőség-ět, harm. szr. ~e. Valaminek tulajdonsága, vagy minemüsége, melynél fogva nélkülözhető, vagyis, nincs szükség rá.

*NEM
határzó beszédrész, melynek tagadó és ellenmondó jelentése van. Közvetlenül azon szó előtt áll, melyet tagadni, vagy melynek ellenmondani akar pl. szabad-e mást bántani? Nem szabad. Nem megye szinházba, itt a menés tagadtatik. Nem szinházba megyek, hanem vendéglőbe, itt a helyre vonatkozik, hová menni akarok. Nem mind arany, ami fénylik. Félek nem félek. Jösz, vagy nem jösz? Szép, nem szép. Jó nem jó. Három ,nem' ád egészséget: eleget nem enni, munkától nem félni, és nem bujálkodni. (Km.). Különösen a lehet, szabad, illik, tetszik, szükség, stb. akaratra a kedélyre vonatkozó szókkal szeret egyesülni, pl. "Nem szabad, nem illik, nem tetszik barátnak a táncz." (Gúnydal). Használják ellentétes vagy ellenmondó kötszó gyanánt is, s ekkor a viszonyszó előtt vagy mondatban hanem (a székely tájdivat szerént: henem) felel meg neki. Nem azt kérdezzük, ki tette, hanem mit tett? Nem Péter, hanem Pál a bűnös. Nem holnap, hanem ma kell meglennie. Nem oda, hanem ide. Tagadó jelentésü melléknevet tudtunkra csak az isza szóval képez, ebben: bornemisza. Ezen öszvetett határzóban csaknem am. csekély (kevés) hián nem, pl. csaknem elesett, am. csekély (kevés) hía volt, hogy el nem esett. (Közbevetőleg legyen itt említve, hogy a csak és csekély között nemcsak fogalmi és hangi rokonság van, hanem Szeder Fábián szerént a palóczoknál, Horváth József szerént pedig Vas vármegyében csek divatozik ,csak' helyett). ,Csaknem' régiesen nemmen, l. ezt.
,Hanem' öszvetétel értelméről több vélemény lehet. Elsőben az úgy, amint kiejtik és írják, ha-nem szókból volna egybeállítva. Ez esetben, és midőn a hanem ellenmondást fejez ki, az ellentétes szókat vagy mondatokat némi rendváltoztatással kiegészítve érthetjük meg, pl. midőn így szólunk: nem Pétert hivom, hanem Pált, ez az értelme: Pétert nem hívom, ha Pált nem hívnám is. Nem fejér, hanem fekete, azaz nem fejér, v. fejér épen nem, ha nem volna is fekete. A jelen költő ezen verse: "Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság", kiegészítve így állana: Te nem valál győző, ha a kor lelke: szabadság az nem volt volna is. E szerént ezek: Ha veled nem, mással nem megyek, és mással nem megyek, hanem veled, egyértelmüek volnának. Más vélemény szerént a ,hanem' utóbbi része men volna, mely mint, régiesen mént, mënt szóból változott el, s eredetileg: hamént v. hamënt. Ekkor kiegészítve a föntebbi mondatok így állanának: nem Pétert hívom, ha (úgy) mint Pált (hívom). Nem fejér ha mint fekete, (ha úgy mint feketét látom vagy látjuk). Nem te valál győző, ha (úgy) mint a kor lelke: szabadság (volt az, vagy tekintendő annak). Végül alaposnak látszik azon vélemény is, hogy a régies heon v. héon, v. hévon (= csupán, pusztán) a későbbi kor nyelvérzésében értelmét elveszítvén, belőle hanem (székelyesen: henem) támadott; különben azok felelnének meg legtökéletesebben a mostani ,hanem' jelentésének: "Nem te valál győző, heon a kor lelke: szabadság", (azaz csupán a kor lelke: szabadság). V. ö. HEON, HÉVON. Néha a hanem nem egyenes ellentétet, hanem csak különbséget fejez ki, ekkor általában am. de, pl. e kert nem szép, hanem (de) haszonhajtó. Ekkor bizonyló ereje van, mint a de szónak az ilyekben: de úgy van, de bizony. Azonban ,de' szót néha a föntebbiekben is használják.
Elemre és alapfogalomra nézve a ,nem' határzónak legközelebb rokona a tiltó ne, továbbá a latin non, német nein, szláv ne, nie, nye. V. ö. NE, tiltó, tagadó. Túl a Dunán általán a tagadó nem élesebben (magasabban) hangzik, mint a szaporodásra vonatkozó nem (něm, nöm), s ez következetes kiejtés, minthogy az amazzal rokon ne általán nyiltabb hangzatu, mint a növésre, növekedésre, szaporodásra vonatkozó ně. A székely népköltési gyüjteményben is, akár az ě-, akár az ö-vel beszélő vidékekben, s ne és nem nyilt e-vel van kifejezve; ámbár némely nyelvemlékekben, pl. a Tatrosi codexben ezen szó e-jét is zárt ě-vel (mely az ottani irásmód szerént: e), sőt némely másoknál ö-vel is találjuk írva; pl. a régi halotti beszédben num, melyet a többi irásmóddal egybevetve nöm-nek olvasunk: "És nöm iggy (eggy) ember mulchotja (mulhatja) ez vermöt."

*NĚM
fn. tt. něm-et v. ~ět. 1) Azon általános fogalom, melyben több rokonfajok egyesülve gondoltatnak, vagyis több rokonfajok öszvege. Közéletben a nem és faj szók gyakran fölcseréltetnek, de a tudományos nyelvben, különösen a természetrajzban szabatosan megválasztatnak egymástól, hol egyfelül a nem többféle fajt foglal magában, másfelül mint alárendelt fogalom bizonyos osztály alá tartozik, mely pl. az úgynevezett osztály alatt foglaltatik, így a róka az emlősök osztályából s kutyák neméből való állatfaj; a növények között nemi fogalom a rózsa, mely alá foglalnák a csipke-, sárga-, fejér-, százlevelü-, hónapos- stb. rózsafajok. A nem tehát egyszersmind viszonylagos fogalom. Az állat-, növény-, ásványországi testeket nemeik szerént elrendezni. 2) Különösen a tenyésztésre szükséges részeknek hasonlósága, és ennél fogva egyesített egyes testek öszvege. Férfi, hím nem; asszonyi, női nem, szép nem, Férfi vagy nőnemen levő utódok, örökösök. Némely növényeknél a nemek külön-külön tőszárakon élnek. 3) Nyelvtanban nemnek neveztetik a főnevek azon tulajdonsága, melynél fogva azok a mellékneveket vagy jelzőket más-más alakban vonzzák, pl. az árja és sémi családu nyelvekben rendszerént van hímnem, nőnem, és az árja nyelvekben köz (jobban: közönbös) nem is (genus masculinum, faemininum, neutrum). Innen az ily változatok a szók egyeztetésében: bonus vir, bona mulier, bonum vinum; pater est occisus, mater est occisa, pecus est occisum stb. Nyelvünkben és általán az altaji nyelvekben, a szók nemek szerénti osztályozása nem létezik. 4) Származási, születési hasonlóság azok között, kik bizonyos törzsatyától erednek, pl. legszélesb ért. emberi nem, mennyiben a Szentirás szerént minden ember Ádámtól származik; szükebb értelemben azt nemzetségnek mondjuk, melynek szinte bizonyos korban megállapított a némi tekintetben kezdő ősatyja van. "Azért mert Dávidnak volna házából és neméből." (Tatrosi codex).
"Bátyáim közt küsebb valék,
Atyám házánál hogy növék,
Nememben legalsóbb valék."
Erdélyi szombatosok éneke. (Közli Kriza J.).
"Tisztes öregségben az lész neme atyja."
Arany J.
Másképen: nemzetség. 5) Polgári és társadalmi ért. bizonyos személyek és családok közti hasonlóság, mennyiben ugyanazon polgári osztályba tartoznak. Fő nemből, uri nemből, nemes nemből, polgári nemből született. Királyi nem.
Minthogy e szónak minden tulajd. értelmű jelentései származási rokonságra vonatkoznak: innen legokszerűbb dolog azt állítani, hogy gyöke azon ne, melyből a nevel, nevelkedik, nevendék, nő, továbbá a nép, népség származnak. Ily fogalmi és gyökhangi rokonság van a hellen genoV és gignomai, a latin genus és gigno között. A szlávban rosztem. am. növök, és rodina am. nem, származás. V. ö. NE, elvont gyök.

*NÉMA (1)
mn. és fn. tt. némát, tb. némák. Szoros ért. oly ember, ki szólni, beszélni nem tud, milyenek a siketen szülöttek, kik egyszersmind némák, honnan a siketnéma nevezet. Néma gyereknek anyja, sem érti szavát. (Km.). Szélesb ért. néma minden állat, mely hangot nem ad, milyenek a halak. Néma mint a hal. (Km.). Átv. ért. hallgatag, nem szóló, ámbár szólni tudna. Néma barátok, kik örök hallgatásra kötelezték magukat. Néma előljáró, ki nem szól, midőn intenie kellene másokat. Néma bűntárs, ki hallgatagsága által helybenhagyja mások bünét. Néma mester, oktató könyv. Néma mesterektől sokat lehet tanulni. (Km.). Képes kifejezéssel: néma csend, néma éj, midőn hangot nem hallani.
A néma szó a magyarban kétfélekép elemezhető: a) Vagy öszvetett szó a tagadó ne és ma alkatrészekből, s am. nem ma v. mo, nem moczczanó, azaz nem mondó, nem szóló, minthogy a ma mo, mint gyök némely szavainkban hangot, szót jelent. V. ö. MOND. E szerént oly öszvetétel volna, mint ne-vola (nyavalya) eredeti jelentéssel am. nem birtok, nem vagyon, azaz szegénység. V. ö. NYAVALYA. b) Vagy egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni, s a részesülőben puma am. mutató.

*NÉMA (2)
fn. tt. némát. Kriza J. szerént Erdélyben, különösen Toroczkón am. presely; Szabó Dávidnál pénztartó cserépedényke; talán csak az előbbi ,néma' szó átv. értelemben, minthogy ez is, amaz is szótalan várja az alamizsnát v. kegyes adományt. Molnár A. csakugyan így egészíti ki: néma pénztartó.

*NÉMA (3)
erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; puszta Kolos megyében; csárda Zemplin m.; CSÁK~, ÖREG~, KIS~, puszták Győr megyében, KOLOS~,falu Komárom m.; helyr. Némá-ra, ~n, ~ról.

*NÉMABARÁT
(néma-barát) ösz. fn. Így neveztettek a Camaldulensis szerzetesek, kik örökös hallgatásra kötelezték le magukat.

*NÉMABŰN
(néma-bűn) ösz. fn. A nemzőrészekkel maga magában elkövetett természetelleni bűn, melyet máskép önfertőzés-nek mondanak. (Onania). A Debreczeni Legendáskönyvben am. természetelleni bűn (sodomia), igy szólván (az 52-ik levelen): "S a némabínben élők akkoron ez velágból hertelen halállal kimúlván" (és az 55-iken): "Kik természet ellen való binben élnek vala, ez étszaka (éjtszaka) a tűz ölé meg."

*NĚMÁG
(něm-ág) ösz. fn. Jobban: nemzetségi ág, t. i. a nemzetséget ábrázoló fán valamely ág, mely a törzsökből egyenes ízen vagy másképen származók sorát adja elé.

*NEMÁJ?
a székely tájszólásban am. miért? másképen: mit máj? mintha mit már-ból módosúlt volna. Nemáj v. mit máj vesztegetöm reá a szót. (Kriza J.).

*NÉMAJÁTÉK
(néma-játék) ösz. fn. Játékszíni mutatvány, melyben a szereplő a gondolatokat, érzéseket és cselekvényeket csak arczkifejezések, taglejtések vagy táncz által, de szólás nélkül, (szavak elmondása nélkül) adja elé.

*NEMAKARÁS
(nem-akarás) ösz. fn. A kedélynek, illetőleg akaratnak azon állapota, midőn valamit tenni vonakodik. Nemakarásnak nyögés a vége. (Km.)

*NÉMÁN
(néma-an) ih. Néma állapotban, nem szólva, hallgatva.

*NÉMASÁG
(né-ma-ság) fn. tt. némaság-ot, harm. szr. ~a. Tulajdonság vagy állapot, midőn valaki néma. A született süketség némasággal jár. V. ö. NÉMA.

*NÉMASZEMÉLY
(néma-személy) ösz. fn. A színpadi eléadásoknál azon szereplő, aki oly személy képét viseli, kinek semmi mondani valója nincs, hanem leginkább csak a főbbszereplők kíséretében, vagy a népszemélyesítők körében az eléadott darabhoz képest csak jönni-menni vagy állnia kell.

*NEMBARÁT
(nem-barát) ösz. fn. Régibb iratokban am. ellenség. "Ezféle hazugságokat senki egyéb nem szerzette, hanem az k(egyelmed) nembaráti." (Levél 1557-ből. Szalay Ág. 400 m. l.). "Vadnak (vagynak) oly nembarátim." (Ugyanott.)

*NĚMBELI
(něm-beli) ösz. mn. 1) Bizonyos nemből való. Egy nembeli, más nembeli. A juh és kecske egy nembeli állatok. 2) Nemet illető, nemre vonatkozó. Nembeli különbség. A tehén és kancza nembeli társak, mennyiben mindegyik nőstény.

*NEMBELISÉG
(nem-beli-ség) fn. tt. nembeliséget. Nemre vonatkozó állapot.

*NÉMBĚR
(nő-ember) ösz. fn. tt. némber-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. E szó ugyan jobbára némberi alakban fordúl elé a régieknél, de alkotó részeiből és jelentéséből világos, hogy eredetileg némber volt. Némely régieknél, pl. a Tatrosi codexben, az első e is rövid. "Menden, ki látand nemberiet őtet kivántára." (Tatrosi cod. Máté V.). "Oh nemberi, nagy te hütöd." (U. o. Máté XV.) "Férfiat és nemberiet (latinosság e helyett: férfivá és nemberivé) töttö azokat Isten." (U. o. Márk X.). "János baptistától (babtistinál) nagyobb proféta nincs nemberieknek szülötti között." (Ugyanott Lukács. VII.). A régi nemberi szóba az i valószinűleg toldalékként becsúszott s j-vé vált hang, mint a szederj, orj, marj, eperj szókban. Elemezve kétségtelenül: nő-ember; s a régieknél mindig am. mulier, foemina, németül Weib, különböztetésül az aszszonytól, mely a latin domina és német Frau szóknak felel meg. Későbben a némber helyett aszszonyállat jött szokásba; azonban itt is az ,állat' szó a régi, t. i. ,substantia' (ma: állag) vagy ,ens' (lény) értelemben veendő. Eléfordúl néha az aszszonyember is. Révai ugyan azt állítja, hogy némberi am. nő-emberé, uxor hominis, de ez a hasonlóság ellen van, mely szerént akkor így kellene állnia, ember-né v. nő. Hasonlók: kanveréb, nőstényszamár, nem: verébkan, szamárnőstény stb. Egyébiránt V. ö. NŐ.

*NÉMBERI
(nő-emberi) ösz. mn. Régente főnevül ,némber' helyett használtatott.

*NEMCSÉNY
falu Bars m.; helyr. Nemcsény be, ~ben, ~ből.

*NEMCZE
falu Zólyom m.; helyr. Nemczé-re, ~n, ~ről.

*NEMDE?
(nem-de) bizonyítást kérő, másnak tanuságára, helyeslésére vonatkozó kérdés. Nemde jó lesz sétálni? Nemde te is velünk jösz? Nemde Péter vitte el a könyvet? A latinban: nonne? Németben megfelel neki: nicht wahr? tótban: ne prawda? A de itt bizonyló erővel bír, mint ezekben: de az, de így, de igen, melyekkel a nem? kérdésre szoktunk felelni. Tehát az egész jelentése ez: nem (vagy) de? azaz nem? (vagy) igen? Lehető az is, hogy de a következő nem-e szóban csak az e v. é nyomatékos változata. Egy értelemben használtatik vele a nemde nem?
"Szíved javát nemdenem
Megtarthatd mégis nekem?"
Csokonai.
A régieknél gyakran minem?, minemde? nemde-e v. nemde-é? L. ezeket.

*NEMDE-E?
(nem-de-e) ösz. kérdő, ugyanaz, a mi rövidebb, nem-de? v. nem-e? Eléjön a többekközt a Nádor-codexben. Gyakran, pl. a Tatrosi codexben, elválasztatik a nemde az e v. é-től: "Nemde a jeles bűnös művelkedetbeliek és (= is) teszik azt é?" "Nemde két verebek adatnak egy fél pénzen é?"

*NEM-E v. NEM-É?
ösz. kérdő. 1) Egyszerű tudakozó kérdésben van helye, és pedig szabatosan szólva a mondatban a nem azon szó előtt áll, melyre a kérdés egyenesen vonatkozik, az e pedig az ige után tétetik, pl. nem megy-e Pál Budára? itt t. i. a megy és nem megy között van a kérdés. Nem Pál megy-e Budára? Itt Pál és más között van szó. Nem Budára megy-e Pál? stb. Midőn kettő között foly a beszéd, s az előbb szólónak tagadására kérdést tesz a másik szóló, akkor a nem-e önállólag bizonyos sürgető, vagy megütköző, vagy bámuló jelentést fejez ki, pl. "Nem láttam öcsémet." "Nem-e" "Elmentek-e falura?" "Nem megyünk." "Nem-e?" "Parancsolom tedd meg?" "Nem teszem." "Nem-e?" Ekkor az erős nyomaték az e hangon fekszik; ellenben az elébbi esetekben nyomatosabb a nem.

*NEMECSIN
puszta Pozsony m.; helyr. Nemecsinbe, ~ben, ~ből.

*NEMECSKE
falu Nyitra m.; helyr. Nemecskére, ~n, ~ről.

*NÉMEDI
falu Tolna m.; ALSÓ~, KIS~, faluk Pest m.; helyr. Némedi-be ~ben, ~ből.

*NÉMELY
(né-mely) ösz. határozatlan személy- és tárgynévmás, tt. némely-t v. ~et, tb. ~ek. Nem mind, hanem csak kevés számmal az egészből. Némely népfajok fehérek, némelyek feketék, némelyek olajszinűek. A mult hóban némely napok melegek; némelyek hűsek voltak. Ellentétei: mind, vagy egy sem, tehát, számra, sokaságra vonatkozik. Előtétül fölveszi az egy szót: egynémely, különösen midőn személyt illet. A régieknél helyette, személyről értve, igen sokszor néki szót találjuk (l. NÉKI), de ugyan őnálok ily viszonyban eléjön ,némely' is. "Némelyek ke(dég) ő közőlök." (Tatrosi codex). "Kéri vala őtet némely a levalták közől." (Ugyanott). "Mondá egynémely (quidam) ő neki." (Ugyanott). Egyébiránt V. ö. NÉHA.

*NÉMELYHELYT
(némely-helyt) ösz. ih. Tájdivatosan am. néhol, néhutt; öszvehúzva: néhelyt.

*NÉMELYIK
(né-mely-ik), tt. némelyiket. Jelentésére egy a némely szóval, azon különbséggel, hogy az első alakban inkább önállólag, a másikban főnév előtt használtatik, pl. némely ember ittas állapotban nevet, némelyik szomorkodik. Előre tétethetik az egy szó itt is: egynémelyik. Fölveszi a többesi személyragokat is: némelyikünk, ~tek, ~tök, v. egynémelyikünk stb. Többes számban az ik rendesen elmarad, tehát némelyek; a tájdivatos némelyikek csak a személyragos némelyikök. V. ö. NÉMELY, NÉHA

*NÉMELYKOR
(né-mely-kor) ösz. ih. Egyszer-másszor, nem mindig, nem sokszor, néha, olykor-olykor. ,Egy' szóval összetéve: egynémelykor.

*NEMEMBĚR
(nem-emběr) ösz. fn. Oly emberről mondják, ki erkölcseire, kivált szívtelen, vad indulatra nézve inkább oktalan fenevadhoz, vagy baromhoz hasonló. Szokták kivált a köznépnél így is használni: semmi ember, németül: Unmenseh.

*NEMERE
fn. tt. Nemerét. 1) Magas hegy Erdélyben Csik szék és Moldvaország között. 2) Ezen hegyről fúni szokott igen erős északi szél, mely, Ferenczi János szerént, még az embert is megöli.

*NĚMĚS (1)
(něm-ěs) mn. és fn. Mint mn. tárgyesete: něměs-t v. ~et, többese: ~ek. Mint fn. tárgyesete: něměs-t, többese: ~ěk. Általános értelemben a megszámlálhatlan szaporodások között bizonyos, mintegy kiváló nemből való, melynek vagy kinek eredete nem homályos, nem bizonytalan, hanem oly kitünő, hogy az megkülönböztetést, emlékezetben tartást igényel, tehát jeles eredetü, nem közönséges származásu. Innen érthetők következő jelentései 1) Széles ért. állatokra és növényekre vonatkozva, a maga osztályában kitünő, jeles, becses nemü. A ló nemes állat. Nemes juhok. Nemes gyümölcsök. Nemes borok. Az ásványországi testekre nézve, nemes érczek, ú. m. arany, ezüst, platina; de a jeles nemü kövek magyaros szólással inkább drágák. 2) Emberről mint polgári társaság tagjáról szólva, oly személy, ki a társadalom többi tagjai fölött különös előnyökkel és szabadalmakkal bir, s több hasonlókkal együtt az illető társadalomnak fensőbb osztályát képezi, s nemességére, kivált a mult időkben, sokat tartott. "A nemes vér, a mit fogad, megtartja." (Mikes Kelemen törökországi levelei). Magyar értelemben nemesnek mondják, ki vagy királyi adomány, vagy nemeslevél által emeltetett ezen osztályba, valamint ennek törvényes utódai, és örökösei, különbözvén tőle mint alantabb állók, a szabadosok, városi polgárok, és régen úgynevezett jobbágyok. Ezek neve máskép: országos nemes, különböztetésül az úgynevezett egyházi nemesektől, kik valamely főpapnak hűbérnökei. Jelen értelemben vett ,nemes' szónak alapját is valamely jeles polgári erény, úgymint, vitézség, fejedelem iránti hűség, stb. teszi. Hogy eredetileg a nemesség földadamánynyal járt, oda mutat a közmondás is: Nemesember volna, de a fazekasok elhordták a földét. Tót nyelven csakugyan zeman a zem (föld) gyöktől am. földes. Sarkalatos jogokra nézve az országos nemesek mind egyenlők, de külső állapotra vagy rangra, vagyonra stb. különbözők, honnan ez ily osztályozások: főnemesek, kastélyos nemesek, kurta nemesek, bocskoros nemesek, jobbágy nemesek, kik jobbágytelken laktak, félnemesek, kik nemtelen atyától s nemes anyától születtek, s ennek nemes birtokát öröklötték (agilis). Mint melléknév oly főnevekhez csatoltatik melyek születési nemességre vonatkoznak. Nemes eredet, származat. Nemes vérből, nemes ágyból született. Nemes, nemzetes és vitézlő urak. 3) Átv. ért. erkölcsi jeles tulajdonságu, mind gondolkozásra, mind cselekvésre nézve; továbbá ily tulajdonságok jeleit magán viselő. Nemes szívü, nemes lelkü, nemes gondolkozásu ember. Nemes tett. Nemes büszkeség. Nemes magaviselet, nemes indulat, nemes érzés. "Gondolataink jutalma érzésünkben fekszik. Minden valóban nagy gondolat nemes érzésekhez vezet." (B. Eötvös József). Nemes irásmód, ellentéte: aljas, pórias. Nemes arcz. Nemes vonások, nemes idomú képek, képszobrok. V. ö. NĚM, fn.

*NEMES (2)
több helység jelzője, melyeket, a mennyiben itt nem találhatók, láss az illető helynevek czíme alatt, pl. NEMES-JÁCZ, l. JÁCZ, NEMES-KÉR, l. KÉR.

*NEMES (3)
erdélyi falu a meggyesi szász székben; helyr. Nemes-ěn, ~re, ~ről.

*NEMES-APÁTI
falu Zala megyében; helyr. ~Apáti-ba, ~ban, ~ból.

*NĚMĚSASSZONY
(něměs-asszony) ösz. fn. Nemesember felesége, vagy özvegye. "Erdélyi lévén, ott a nemesasszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a brassai havas." (Mikes K. törökországi levelei).

*NĚMĚSBĚDIK
(něm-ěs-b-ěd-ik), k. m. něměsběd-tem, ~tél, ~ětt. L. NĚMĚSBŰL.

*NEMES-BIKK
falu Borsod m.; helyr. ~Bikken, ~re, ~ről.

*NĚMĚSBÍT, NĚMĚSBIT
(něm-ěs-b-ít) áth. m. neměsbít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Nemesbbé tesz. Átv. ért. némely dolgokról, vagy elvont értelmű tárgyakról mondatik. Nemesbíteni a gyümölcsöket, borokat, lovakat. Nemesbíteni az erkölcsöket. V. ö. NĚMĚS.

*NĚMĚSBÍTÉS, NĚMĚSBITÉS
(něm-és-b-ít-és) fn. tt. něměsbítés-t, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valami nemesbbé tétetik. A juhok nebesbítésére különös költséget fordítani.

*NEMES-BOGYA
l. VÁR- és NEMES-BOGYA.

*NEMES-BÜKK
falu Zala m.; helyr. Bükk-ön, ~re, ~ről.

*NĚMĚSBŰL, NĚMĚSBÜL
(něm-ěs-b-ül) önh. m. něměsbűl-t. Nemesbbé leszen. Oltás által nemesbülnek a gyümölcsfák. Képzés, müvelés által nemesbülnek az erkölcsök. V. ö. NĚMĚS.

*NĚMĚSBŰLÉS, NĚMĚSBÜLÉS
(něm-ěs-b-ülés) fn. tt. něměsbülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Átmeneti állapot, midőn valaki vagy valami bizonyos tekintetben nemesbbé leszen. V. ö. NĚMĚS.

*NEMES-CSOÓ
falu Vas m.; helyr. ~Csoó-n, ~ra, ~ról.

*NEMES-DÉD
mezőváros Somogy m.; helyr. ~Děd-ěn, ~re, ~ről.

*NEMES-DEDINA
falu Árva m.; helyr. ~Dediná-n, ~ra, ~ról.

*NEMES-DÖMÖLK
falu Vas m.; helyr. ~Dömölk-ön, ~re, ~ről.

*NĚMĚSĚDÉS
(něm-ěs-ěd-és) fn. tt. něměsědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Rangbeli emelkedés, midőn valaki a nemesek osztályába fölvétetik. Megněměsědés. 2) Állapot, midőn bizonyos dolgok a magok nemében jelesebb, becsesebb tulajdonságuakká, válnak. V. ö. NĚMĚS.

*NĚMĚSĚDIK
(něm-ěs-ěd-ik), k. m, něměsědtem, ~tél, ~ětt. 1) Valamely személy a nemesek osztályába fölvétetik, Leginkább meg igekötővel. Kitünő polgári érdemei által megnemesedett. 2) Úgynevezett nemes tulajdonságokat vesz fel, nemesbűl. Nemesednek az erkölcsök. Nemesednek a gyümölcsök, lovak, juhok. V. ö. NĚMĚS.

*NĚMĚSEMBĚR
(něměs-emběr) ösz. fn. l. NĚMĚS, fn. "Én is Trincsin vármegyén nemesember vagyok." (Gr. Eszterházy Miklós nádor. Újabb Nemzeti könyvtár).

*NĚMĚSEMBĚRĚS
(něměs-emběrěs) ösz. mn. Nemesemberi tulajdonságu, szokásu. Nemesemberes büszkeség, rátartás. Nemesemberes viselet, életmód.

*NĚMĚSEMBĚRI
(něměs-emběri) ösz. mn. Nemesemberhez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Nemesemberi jogok, kiváltságok.

*NĚMĚSEN
(něm-ěs-en) ih. Nemes módon, nemes érzéshez, gondolkozáshoz illően.

*NEMESEST
falu Krassó m. helyr. Nemesestën, ~re, ~ről.

*NĚMĚSHÁZ
(něměs-ház) ösz. fn. Tulajd. ért. nemesi birtokhoz tartozó ház, vagy, mint hajdan nevezték, szabadtelek, nemestelek, udvartelek, különböztetésül a polgár- vagy parasztháztól. Átv. nemes család. Nemes házból származott ember.

*NEMES-HOLLÓS
falu Vas m.; helyr. ~Hollós-on, ~ra, ~ról.

*NĚMĚSI
(nem-ěs-i) mn. tt. něměsi-t, tb. ~ěk. Nemes embert illető, azzal viszonyban levő, arra vonatkozó stb. Nemesi birtok, jogok, kiváltságok. Nemesi czímer. Nemesi levél. Nemesi rend. V. ö. NĚMĚS.

*NEMESICZ
falu Nyitra m.; helyr. Nemesicz-ěn, ~re, ~ről.

*NĚMĚSILEG
(něm-ěs-i-leg) ih. Nemesi módon, nemes gondolkozáshoz, érzéshez stb. illően, nemesen. Nemesileg bánt vele.

*NĚMĚSÍT, NĚMĚSIT
(něm-ěs-ít) áth. m. nemesít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. 1) Nemesemberré tesz valakit, nemesi czímerrel, névvel, jogokkal felruház. Igekötővel: megnemesít. 2) Átv. valamit a maga nemében jeles, kitünő tulajdonságuvá tesz, képez. Nemesíteni az erkölcsöket. Lovakat, juhokat, gyümölcsfákat, virágokat nemesíteni. V. ö. NĚMĚS.

*NĚMĚSÍTÉS, NĚMĚSITÉS
(nem-ěs-ít-és) fn. tt. něměsités-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit nemesítenek. V. ö. NĚMĚSÍT.

*NEMESJÓSZÁG
(nemes-jószág) ösz. fn. Régibb törvények szerént tulajdonul csak nemes személy által bírt és bírhatott jószág.

*NEMESKE
falu Somogy m.; helyr. Nemeské-re, ~n, ~ről.

*NEMES-KESZI
falu Közép-Szolnok m.; helyr. ~Keszi-be, ~ben, ~ből. Máskép: Magyar-Keszi.

*NĚMĚSKISASSZONY
(něměs-kis-asszony) ösz. fn. Úri nemesházból született kisasszony. V. ö. KISASSZONY.

*NĚMĚSLAK
(něměs-lak) ösz. fn. Ház, mely nemesi birtokhoz tartozik vagy tartozott, melyben nemes család lakik vagy lakott.

*NĚMĚSLELKŰ v. ~LELKÜ
(něměs-lelkü) ösz. mn. Kinek erkölcsi érzései, vágyai, kivált mások irányában nyilatkozólag, nem alávalók, nem közönségesek, pl. ki nem alacson boszuálló, ki az erényt az ellenségben is tiszteli, ki gyöngédségre, részvétre hajlandó; nemes érzésü, nemesszívü.

*NĚMĚSLELKŰLEG v. ~LELKÜLEG
(ně-měs-lelküleg) ösz. ih. Nemeslelküek módjára. Nemeslelküleg megbocsátani a személyes sértést. Nemeslelküleg feláldozni javát, életét. V. ö. NEMESLELKŰ.

*NĚMESLELKŰSÉG v. ~LELKÜSÉG
(něměs-lelküség) ösz. fn. Hajlandóság oly tettekre, melyek nemes érzést, nemes lelket, szívet árulnak el. Nemeslelküségedben bizom. 2) Nemes érzésből, nemes szivből eredett cselekedet. Nemeslelküségedért örök hálával tartozom. V. ö. NĚMĚSLELKŰ.

*NĚMĚSLEVÉL
(něměs-levél) ösz. fn. Régi magyar törvény szerént czímeres oklevél, mely által a fejedelem valamely érdemes férfit, javak adományzása nélkül, a nemesek sorába emel, megengedvén neki, hogy saját czímerrel, gyűrűvel stb. élhessen. (Literae armales).

*NEMESNÉP
falu Szala m.; helyr. Nemesnép-re, ~ěn, ~ről.

*NEMES-SÁNY
falu Szepes m.; helyr. ~Sányba, ~ban, ~ból.

*NĚMĚSSÉG
(něm-ěs-ség) fn. tt. něměsség-ět, harm. szr. ~e. 1) Nemesi rang. Nemességért folyamodni. Nemességre emelni valakit. Nemességtől megfosztani. Szegény örökség a puszta nemesség. (Km.). 2) Mint gyűnév jelenti az egész nemesi kart, nemesi osztályt. Ország nemessége. Vármegye nemessége. A nemességet közgyűlésre meghíni. 3) Átv. ért. valaminek föntebb nemü, jelesebb tulajdonsága. Szív nemessége. Érzés nemessége. Erkölcsök nemessége.

*NĚMĚSSÉGĚS
(něm-ěs-ség-ěs) mn. tt. něměsségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Régies nyelvszokás szerént am. igen nemes, fölötte kitünő a maga nemében. Ilyféle értelem van ezekben is: dicsőséges, magasságos, bőséges, nagyságos stb.

*NĚMĚSSÉGTELEN
(ném-ěs-ség-telen) mn. l. NEMNĚMĚS.

*NĚMĚSSÓLYOM
(něměs-sólyom) ösz. fn. Mintegy tyúknagyságu sólyomfaj, melynek lábai sárgák, derekának tollai hamuszinű- és barnapettyesek. (Falco gentilis).

*NEMES-SÚR
falu Pozsony m.; helyr. ~Súron, ~ra, ~ról.

*NEMES-SZEGH
puszta Pozsony m.; helyr. ~Szegh-ěn, ~re, ~ről.

*NEMES-SZER
falu Szala m.; helyr. ~Szerěn, ~re, ~ről.

*NĚMĚSSZÍVŰ v. ~SZIVÜ
(něměs-szívű) ösz. mn. l. NĚMĚSLELKŰ.

*NĚMĚSSZIVŰSÉG
(něměs-szivűség) ösz. fn. l. NĚMĚSLELKŰSÉG.

*NĚMĚSTELEK
(něměs-telek) ösz. fn. Általán kisebb nemesi fekvőbirtok, melyet régibb törvényeink megkülönböztettek a jobbágy- vagy polgári telektől. Belső, külső nemestelek. V. ö. TELEK.

*NĚMĚSUDVAR
(něměs-udvar) ösz. fn. Nemesi belsőtelek, különösen, hol maga a nemesbirtokos lakik, nemesház, nemeslak. (Curia).

*NĚMĚSŰL, NĚMĚSÜL
(něm-ěs-űl) önh. m. něměsűl-t. 1) A nemesi osztálynak tagjává lesz. Megnemesül. 2) A maga nemében jelesebb, kitűnőbb tulajdonságokat vesz föl, pl. a gyümölcsfák oltás, szemzés által.

*NĚMĚSÜLÉS (1)
(něměs-ülés) ösz. fn. Lásd NĚMĚSUDVAR. "Az nemös ülésen való ház udvarán lakik." (Levél 1553-ból. Szalay Á. 400 m. l.).

*NEMES-ÜLÉS (2)
puszta Nyitra m.; helyr. ~Ülés-ěn, ~re, ~ről. Máskép: Egeri.

*NĚMĚSŰLÉS, NĚMĚSÜLÉS
(něm-ěs-űl-és) fn. tt. něměsűlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Átmeneti vagy átalakulási állapot, midőn valaki vagy valami nemessé lesz. V. ö. NĚMĚS.

*NEMES-VID
falu Somogy m.; helyr, - Viděn, ~re, ~ről.

*NEMESVÖLGY
falu Mosony m.; helyr. Nemesvölgy-re, ~ön, ~ről.

*NEMES-ZSUK
erdélyi falu Kolos m.; helyr. ~Zsuk-ra, ~on, ~ról.

*NÉMET (1)
fn. és mn. tt. német-ět, harm. szr. ~je. Neve azon közismeretü népségnek, mely magát Deutsch néven nevezi. Felső dunamelléki, rajnamelléki németek. Merő német, ki nem tud máskép, mint németül. Mint jelzővel több oly főnevek előtt élünk, melyek német eredetre mutatnak. Különösen jelent oly mesterembert, ki németek módja szerént dolgozik. Német szabó, varga, szücs. Innen a kézmívek ilyetén nevei is: német ing, német nadrág, német saru stb.
Mi e szónak eredetét illeti, már Tacitusnál eléfordul, (De Moribus Germanorum) a germán népnek egy ága nemet-es név alatt (az es latin többes). Úgy látszik, hogy a szomszéd szláv népek ezekről nevezték el az egész germánságot nemecz, njemecz-eknek. A törökben nemcse am. Némethon, és nemcselű, német. Hihetőleg a szlávból kölcsönöztetett a magyar német is. Horvát István s némely mások véleménye szerént a német szónak eredeti jelentése néma volna, mely a szlávban is nemavi, (nemuvi, nemluvi = nem beszél), minthogy kevésbeszédüek voltak, s maga a deutsch név a deuten igével rokon levén, ez a föntebbi vélemény szerént oda mutatna, hogy inkább jelek által, mint szóval beszéltek.

*NÉMET (2)
több helység jelzője, pl. NÉMETBOLY, l. BOLY, NÉMET-DIÓSZEG, l. DIÓSZEG, s a többi.

*NÉMETALFÖLD
(német-al-föld) ösz. fn. Európai királyság, mely az éjszaki tenger, Hannovera, a porosz rajnai tartományok és Belgium között fekszik. Alföld nevét onnan vette, mert a többi német tartományokhoz képest legalacsonyabb fekvésü. Németül: Niederland v. Holland.

*NÉMETALFÖLDI
(német-alföldi) ösz. mn. Németalföldre való, ott termett, készített, gyártott, oda vonatkozó stb. Németalföldi lakosok, kereskedők, gyárak, kézmívek.

*NÉMETÁRPA
(német-árpa) ösz. fn. Szálkátlan kalászu árpafaj, melynek toklászai szétberzednek. (Hordeum zeocritum).

*NÉMETBIRODALOM
(német-birodalom) ösz. fn. Több német országok és tartományok öszvege. Északi német birodalom. Kevéssel ezelőtt (1866-ig) egy szövetség tartotta (úgy a hogy) öszve az egész németséget, de az 1866-ban Ausztria és Poroszország közt kitört háboru és ezt követett békekötés folytán, azon szövetség felbomlott és Poroszország jogot nyert egy északi német birodalmat alkothatni.

*NÉMETBIRODALMI
(német-birodalmi) ösz. mn. Németbirodalomból való, oda tartozó, ott készült, arra vonatkozó stb. Németbirodalmi népek, királyok, fejedelmek, püspökök.

*NÉMETDOLMÁNY
(német-dolmány) ösz. fn. Sinórtalan, nemmagyar szabásu dolmányféle öltöny, milyet a németek, s utánok mások is viselnek. Az eredeti Jacke után magyarosan: jankli.

*NÉMETEGYHÁZA
puszta Fehér m.; helyr. ~egyházá-ra, ~n, ~ról.

*NÉMETĚS
(német-ěs) mn. tt. németěs-t v. ~et, tb. ~ěk. Németek szokását, divatát, erkölcsét követő, Németes ruházat, életmód. Németes szóejtés.

*NÉMETĚSĚDÉS
(német-ěs-ěd-és) fn. tt. němetěsědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Átalakulási állapot, midőn valaki németes szokásokat, különösen német nyelvet vesz föl, saját nyelvét mellőzve, vagy felejtve.

*NÉMETĚSĚDIK
(német-ěs-ěd-ik) k. m. németěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Német erkölcsöket, szokásokat ölt, olyanná alakúl, milyenek a németek szoktak lenni. Különösen am. anyai nyelve helyett a németet veszi föl, s azzal él rendesen. Volt idő, midőn a magyar főnemesség igen németesedett. Csehországnak egész vidékei elnémetesedtek.

*NÉMETĚSEN
(német-ěs-en) ih. Németes módon, mint a németek szoktak. Németesen ejteni a magyar szókat. Németesen öltözködni.

*NÉMETĚSÍT, NÉMETĚSIT
(német-ěs-ít) áth. m. németěsít-ětt, par. ~s; htn. ~ni v. ~eni. Németessé tesz, alakít valakit v. valamit. Iskolák által németesíteni a honi ifjuságot. Különféle módok, eszközök által elnémetesíteni valamely népet. V. ö. NÉMETĚS.

*NÉMETĚSÍTÉS, NÉMETĚSITÉS
(német-ěs-ítés) fn. tt. németěsítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által németesítenek valakit. V. ö. NÉMETĚS, NÉMETĚSÍT.

*NÉMETĚSSÉG
(német-ěs-ség) fn. tt. németěsség-ět. Németes szokás; főképen más nemzet beszédében németes kiejtés, szókötés, szórend. (Germanismus).

*NÉMETĚSŰL
(német-ěs-űl), l. NÉMETĚSĚDIK.

*NÉMETĚSŰLÉS
(német-ěs-ül-és) fn. l. NÉMETĚSĚDÉS.

*NÉMETĚZ
(német-ěz) áth. m. németěz-tem, ~tél, ~ětt. Valamely idegen szót vagy beszédet németre tesz által, németül mond el. Olyan, mint magyaráz. Van önható jelentése is, midőn am. német módon ejti ki valamely idegen nyelvnek szavait. Midőn magyarul beszél, nagyon németez. Továbbá: német szokásokat követ.

*NÉMETFALU
faluk Szala, puszta Vas m., KAPI~, TAPLYI~ Sáros, LESENCZE~ Szala m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból.

*NÉMETFORINT
(német-forint) ösz. fn. Németbirodalmi régibb pénzláb szerint megállapított forint, mely hatvan krajczárból állott, máskép: rénesforint, különböztetésül más, nevezetesen a régi magyar forinttól, mely ötven krajczárt tett. Azon forint pedig, mely három darab tizenhét krajczáros máriásból, azaz, ötvenegy krajczárból állott, vonásforint-nak neveztetett.

*NÉMETGYÖMBÉR
(német-gyömbér) ösz. fn. l. KONTYVIRÁG.

*NÉMETHAS
(német-has) ösz. fn. Lágy has, hasmenés, midőn valakinek elcsapja valami a hasát. Némethasa van. Gúnyos népmondán alapuló kifejezés, mely szerént a hazánkba bevándorlott németek eleinte ilyféle bajba estek, akár a szokatlan víztől akár a kövérebbféle ételektől, nevezetesen szalonnától.

*NÉMETHON
(német-hon) ösz. fn. Azon földrész, melyen németek laknak, honolnak; különösebben: Németország. l. ezt.

*NÉMETHONI
l. NÉMETORSZÁGI.

*NÉMETI
mváros Hont, faluk Bars, Baranya, Sopron m., ALSÓ~, FELSŐ~, Ung, HERNÁD~, Zemplén, HIDAS~, Abaúj, SAJÓ~, Borsod~, SZATMÁR~, Szatmár, TORNYOS~, Abaúj m.; helyr. Németi-be, ~ben, ~ből.

*NÉMETÍT
NÉMETIT (német-ít) áth. l. NÉMETĚSÍT.

*NĚMETLEN
(něm-etlen) mn. tt. němetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aminek nincs neme azaz nemi szerve. 2) A nyelvészetben azon nyelv, melyben a dolgok nevei rendszerént nemi meghatározás nélkül állanak, pl. a magyar, töröktatár, mongol nyelv, általán az altaji nyelvek, de a persa nyelv is. 3) Személyre alkalmazva oly emberről mondható, kiről bizonyosan nem tudni, mi nemből származott, pl. ki törvénytelen ágyon kivül született. Polgári ért. ki nem veszi eredetét nemes vérből, s e kifejezés helyesebb és kíméletesebb a latin ,ignobilis' magyarázatára., mint a nemtelen, mert ez átvitt értelemben is használtatván jelent becstelent, alávalót. Pl. nemtelen tett, magaviselet. A nemetlent máskép nemnemes-nek is mondják.

*NĚMETLENSÉG
(něm-etlen-ség) fn. tt. němetlenség-ět. Nemetlen azaz nemnélküli állapot vagy tulajdonság.

*NÉMETLÓHERE
v. ~LÓHER, (német-lóhere v. ló-her) ösz. fn. A csigacsök (medicago) neme alá tartozó növény; ugyancsak népnyelven másképen idegen nyelvből vett szóval és szokottabban: luczerna, növénytani néven: kék csigacső. (M. sativa).

*NÉMETMEZŐ
puszta Heves m.; helyr. ~Mezőre, ~n, ~ről.

*NÉMETMUROK
(német-murok) ösz. fn. A bolonyikok neme alá tartozó növényfaj, melynek a virág körül levő levelei hármasak, s gyökere édes. (Sium Sisarum). V. ö. BOLONYIK.

*NÉMETORSZÁG
(német-ország) ösz. fn. Széles ért. az egész németbirodalom. Régi földirat szerént a hajdani Germania.

*NÉMETORSZÁGI
(német-országi) ösz. mn. Németországból való, oda tartozó, azt illető, ott készült, gyártott, oda vonatkozó stb. Németországi kézmívesek, gyárosok, kereskedők. Németországi városok, egyetemek.

*NÉMETPARAJ v. ~PARÉJ
(német-paraj v. paréj) ösz. fn. Növényfaj a maglapélek neméből; szára felálló, levelei három szegletüek, rövidnyelüek; kihegyzettek, halovány sárgák, máskép: labodaparéj, ízetlen fű, növénytani néven: kerti maglapél. (Atriplex hortensis).

*NÉMETREKĚTTYE
(német-rekěttye) ösz. fn. Rekettyenemű növényfaj, melynek szára cserjés, tövises; tövisei bibircsós fogasak; ágai tövistelenek, levelei láncsásak, borzasak; virágfürtei az ághegyeken leveletlenek. (Genista germanica).

*NÉMETSÉG
(német-ség) fn. tt. németségět. 1) Német nyelv. 2) Német sajátság. 3) Német nép.

*NÉMETSZEGFŰ
(német-szeg-fű) ösz. fn. Növényfaj a szegfüvek neméből, melynek virágai csoportos szabásúk; csészepikkelyei tojásdadok; gallérja a virággombnál rövidebb, kalászhegyü; levelei szálasak, három imúk; szirmai fölül szőrösek, pirosak: máskép: barátszegfü (Dianthus Carthusianorum).

*NÉMETSZÖVETSÉG
(német-szövetség) ösz. fn. Az öszves németországi tartományok uralkodó fejedelmei között 1815-dik évben junius 8-dikán költ oklevélnél fogva kötött politikai szerződés és egység, melynek főczélja volt az illető országok és fejedelemségek külső és belső biztonságának közös fentartása. Állott a német szövetség 35 különböző nagyságu fejedelemségből, és négy szabad városból. Ezen szövetség az 1866-diki osztrák-porosz háború és békekötés következtében megszünt, s belőle az osztrákbirodalmi németség kilépvén, az északi részből porosz fensőség alatt északi németbirodalom van alakulóban; a déli rész, mint Bajorország, Báden stb. különállónak nyilváníttatván.

*NÉMETTARNICS
(német-tarnics) ösz. fn. Növényfaj a tölcséres bokrétáju tarnicsok neméből, melynek bokrétája ötmetszésü, szőrös torku, gyertyatartóforma; metszései tojásdadhegyesek; levelei tojásdadláncsásak; ágai a czikkelyeknél hosszabbak. (Gentiana germanica).

*NÉMETÜL
(német-ül) ih. Német nyelven, vagy nyelvet. Németül beszél, ír, olvas; németül tanúl.

*NEMEZ
(nem-ez) fn. tt. nemezt, tb. ěk, harm. szr. ~e. Kresznerics szerént hellen-latinul gnaphalium, mely Páriz-Pápainál gyapjas fű, azaz gyopár nevü növény. Molnár Albert szótárában pannus coactilis, lana coacta. (Szőrből kallott; összevert valamely pokrócz- vagy posztófaj). Szabó Dávidnál összeveretett, avatott, pl. posztó vagy gyapjú, kalapposztó. Régi szó. "Thovábbá minapon küldtem vala k(egyelmed)nek húsz pénzt nemez-venni, the k. kiülgye meg az nemezt vele." (Lev-él 1529-ből. Szalay Ág. 400 m. l.). A székelyeknél különösen jelent oly szőrpokróczot, melyet a ló nyerge alá tesznek. Innen Margit életében nemezkapcza jelent ilyféle posztóból lábravalót, mely Molnár Albertnél lemezkapcza, miből az tűnik ki, hogy a lemez és nemez egy eredetüek, s azon nehány szók osztályába valók, melyekben az l és n fölcseréltetnek. Van a lemez szónak más jelentése is, t. i. csoroszla, vagyis azon lapos, éles vas, mely az ekegerendelyből lefelé állva a szántóvas előtt hasítja a földet, továbbá szélesebb értelemben jelent laposra nyújtott érczdarabot, pléhet. A lemezvas máskép lemesvas, miből azt következtethetni, hogy amabban az ez képző épen olyan, mint az igaz, száraz, üdvöz, idvez szókban az öz, ez, az, melyek az as es os és ös képzőknek felelnek meg. V. ö. LEMEZ, és LEMES. E szerént a lemes vas olyan vas, melynek leme van, és lemez posztó is am. lemes posztó, melynek leme van. Mi már a lem gyököt illeti, legvalószinűbb, hogy egy a lep szóval, melytől lepedő, lepény is stb. származik, és vastag hangon lap sőt lam szóval is, mely utóbbi különösen nemcsak lustot jelent, hanem lelógó szőrt, gubanczot is, honnan lamos farkú majom am. simia, quae ultimam partem caudae villosam habet (Featus.) Mind a fenn kitett jelentéseket öszvevéve az tünik ki, hogy a lem (illetőleg hangváltozattal nem) és lam gyökben v. hangban alapfogalom a le és al (infra), mert egy részről lelógó gubanczot, szőrösséget jelent, mint a lemez (nemez-) posztó szóban, innen a gyopárnak lemez neve is, mert magbubja szőrös; más részről pedig, mi a lemezvasat és lemezt illeti, ebben ugyan leginkább a laposság fogalma rejlik, s e tekintetben egyezik vele mind hangban, mind jelentésben a latin lamma, lamina is; azonban a lap, lapos, lepény, lepedő stb. szók alapértelme szintén alá v. lefelé nyomulás is; hozzájárulván még azon körülmény, hogy a lemezvas szintén merően lefelé áll az ekegerendelyben, és lapos is. Mai időben szabatosan megkülönböztetve e két szót, lemez am. laposra kinyújtott vagy faragott szilárdabb test, pl. kőtábla, czin, vas, vagy másnemű ércztábla; s a növénytanban a levelek kiterült része; nemez pedig am. szőrből, gyapjúból kallott valamely pokróczféle kelme, mint a kalap, némely saru, czipő stb. anyaga.

*NEMEZBÁDOG
(nemez-bádog) ösz. fn. A kalaposok vas vagy réz bádoga, vagy pléhe, melyen a gyapjút izzó tűz fölé tartva öszvegyürik, dörzsölik, illetőleg nemezzé alakítják. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZBÉL
(nemez-bél) ösz. fn. A kalaposoknál am. erős, de puha papiros, melyet gyüréskor a nemez rétegei közé tesznek, hogy öszve ne ragadjanak.

*NEMEZBOTOS
(nemez-botos) ösz. fn. Botos nemezféle anyagból. V. ö. BOTOS.

*NEMEZCZIPŐ
(nemez-czipő) ösz. fn. Nemezposztóból gyártott meleg czipő. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZĚL
(nem-ez-ěl) áth. m. nemezěl-t. A gyapjút vagy szőrt megáztatva, úgy gyűri, gyömöszöli, hogy öszveálljon és nemezzé legyen, mint ezt a kalaposok szokták tenni. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZFA
(nemez-fa) ösz. fn. A fésüsöknél, nemezzel vagy daróczposztóval behúzott fa, melyen a fésüket simára dörzsölik.

*NEMEZFÉLE
(nemez-féle) ösz. mn. Nemezből való. Olyan mint a nemez.

*NEMEZGYÁRTÓ
(nemez-gyártó) ösz. fn. Mesterember, ki a gyapjút vagy szőrt nemezzé alakítja, mit a kalaposok, süveggyártók rendesen maguk tesznek.

*NEMEZKALAP
(nemez-kalap) ösz. fn. Nemezből csinált kalap, milyenek a közönséges gyapjúból, vagy nyulszőrből valók, különböztetésül a szalma-, nád- s más kalapoktól. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZKALLÓ
(nemez-kalló) ösz. fn. 1) Személy, ki nemezeket készít. 2) Kalló, melyben nemezposztót kallanak. V. ö. KALL.

*NEMEZKÖPENY v. KÖPÖNYEG
(nemez-köpeny v. ~köpönyeg) ösz. fn. Nemezféle gubanczos posztóból készített köpeny. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZMŰ
(nemez-mű) ösz. fn. Akármelyféle mű, melynek anyaga nemez, pl. kalapok, pokróczok, botosok.

*NEMEZPAPIR
(nemez-papir) ösz. fn. Vastag, tömör papir, melyet holmi takarókul, borítékul stb. használnak.

*NEMEZPARÓKA
(nemez-paróka), ösz. fn. Roszul csinált, borzas, gubanczos paróka, melynek szálai öszvevissza vannak kuszálva. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZPOSZTÓ
(nemez-posztó) ösz. fn. Gyürés, gyömöszölés által sajátnemüleg csinált posztó, különböztetésül a szőtt posztótól.

*NEMEZSARU
(nemez-saru) ösz. fn. Vastag nemezposztóból varrott saru, botos. Hideg ellen nemezsarut viselni.

*NEMEZSÁTOR
(nemez-sátor) ösz. fn. Nemezposztóból készitett sátor, különböztetésül másféle, pl. ponyva-, gyékénysátortól.

*NEMEZTÁBLA
(nemez-tábla) ösz. fn. A kalaposok táblája, vagy asztala, melyen a gyapjút vagy szört gyömöszölik. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZTALP
(nemez-talp) ösz. fn. Valamely lábbelinek, pl. czipőnek, sarunak nemezből való talpa. V. ö. NEMEZ.

*NEMEZÜST
(nemez-üst) ösz. fn. A nemezkallók, nemezgyártók, illetőleg kalaposok üstféle edénye, melyben a munkába vett gyapjút és szőrt áztatják, főzik.

*NEMFIZETHETŐ
(nem-fizethető) ösz. mn. Aki oly kedvezőtlen körülmények közé jutott, hogy tartozásainak eleget tenni nem képes. (Insolvent.)

*NEMFIZETHETŐSÉG
(nem-fizethetőség) ösz. fn. Nemfizethető állapot. (Insolvenz). V. ö. NEMFIZETHETŐ.

*NĚMHAJLÍTÁS
(něm-hajlítás) ösz. fn. l. NEMI alatt.

*NEMHOGY
(nem-hogy) ösz. ksz. A viszonymondatban megfelel neki a hanem inkább, hanem még, hanem jobban, vagy valamely másodfokú határzó. Oly két mondatot fűz öszve, melyek közöl a második az elsővel fokozatos ellentétben vagy különbségben áll, s a vezérigét a feltételes mód jelen vagy múltnak idejében vonzza; a második mondat igéje pedig a jelentő mód jelen idejébe vagy félmultjába tétetik, pl. Nemhogy elmenne, hanem inkább itt letelepedni készül. Nemhogy enyhült volna nyavalyája, hanem még inkább sulyosbodék, vagy sulyosbodott. Nemhogy megdicsérnélek, hanem még meg is szidlak.
Midőn a viszonymondatban hanemhogy felel meg neki, akkor okadó jelentése van, s mindkét mondatban az ige a kapcsoló mód jelen idejébe tétetik, pl. Városba jött, nemhogy tanuljon, hanemhogy mulasson. Egyébiránt itt a nemhogy am. nem azért, hogy; minél fogva elválasztva is irható: nem hogy.

*NĚMI
(něm-i) mn. tt. němi-t, tb. ~ek. Általán, ami nemre vonatkozik, azt illet, ahhoz tartozik, abból ered stb. A növények vagy állatok nemi sajátságait leirni. Nemi ösztön. Nemi különbség. A görög, latin stb. nyelvtanokban: nemi hajlítás am. nemek szerénti hajlitás. V. ö. NĚM.

*NÉMI
(né-mi) ösz. s dolgokra vonatkozó, határozatlan jelentésü névmás. Különbözik tőle a néki, mely kizárólag személyt, és a némely, mely dolgot és személyt is illet. V. ö. NÉKI, NÉMELY. Némi kétséget támasztani valami ellen. Jobbulásának némi jeleit kezdi adni. Az ,egy' szóval összetétel: egynémi kevésbé van szokásban. V. ö. NÉHA.

*NÉMIKÉP, NÉMIKÉPEN
(némi-kép v. -képen) ösz. ih. Némi határozatlan, bizonytalan, esetleges módon; valahogyan, valamikép.

*NĚMILEG
(něm-i-leg) ih. Nemi tekintetben; nemi ösztön szerént. Nemileg közösülni.

*NÉMILEG
(né-mi-leg), l. NÉMIKÉP.

*NEMILLETŐ
(nem-illető) ösz. mn. l. ILLETÉKTELEN.

*NÉMINAP
(né-mi-nap) ösz. ih. Régente am. a szokottabb minap, s talán ez is amabból származott. "Ez néminap is kenyergettem (könyörgöttem) vala k(egyelmed)nek valami keves jószág felől." (Levél 1560-ból. Szalay Ág. 400 m. l.).

*NÉMI-NÉMI
l. NÉMINEMŰ.

*NÉMI-NÉMIKÉP
l. NÉMIKÉP.

*NÉMINEMŰ v. ~NEMÜ
(némi-nemű) ösz. mn. Némi nemből való. Valami határozatlan, bizonytalan, kétes értelem lappang benne. "Ez szent könyörűletösségnek jószágáról (jóságáról) jeles példát egyebek között ezt olvassok: Hogy néminemű jámbor asszony, ki némely nömös vala, mind test szerént, mind lélök szerént, ez jámbor asszony az kórokon, legjonkább (inkább) az poklosokon igön könyörül vala." (Górycodex. 40. l.). Némelyek így is mondják: némi-némi, mi oly kettőztetés, mint a kiki, olykor-olykor, néha-néha, és ennek van saját jelentősége, mintegy kitüntetni akarván az alapfogalmat. De hibás a néninémű v. némünémű hosszú é-vel az utóbbi szóban, mert ném főnév nyelvünkben nem létezik. A Tatrosi codexben is állandóan: néminemő.

*NÉMINEMŰKÉP
(némi-nemű-kép) ösz. ih. Néminemű, határozatlan módon, valahogyan, valamikép, némileg.

*NĚMISÉG
(němi-ség) fn. tt. němiségět. Nembeli minőség, sajátság, természet.

*NÉMÍT, NÉMIT
(néma-ít) áth. m. némít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Némává tesz; eszközli, hogy valaki szót se szóljon; elhallgattat. Leginkább átv. értelemben s el igekötővel használtatik. Erős okok által elnémítani a vitatkozó ellenfélt. Elnémítani a rágalmazókat. Elnémítani az ellenség álgyújit.

*NÉMÍTÁS, NÉMITÁS
(néma-ít-ás) fiz. tt. némítás-t, tb. ~ok. Némává tevés; elhallgattatás.

*NEMKÉPES
(nem-képes) ösz. mn. A ,képes' ellentéte; tehát 1) képekkel nem ékesített; 2) tulajdon értelemben vett; 3) nem illő, nem helyes; 4) valamire nem alkalmas; 5) valamire tehetőséggel nem biró; 6) az erdélyi szójárásban: nem lehető.

*NĚMKÜLÖNBSÉG
(něm-különbség). Különbség a férfi és nő, vagy hím és nőstényállatok között. Jobb hangzással: nemi különbség.

*NEMLEG
(nem-leg) ih. Nemet mondva valamire; tagadólag; ellenmondólag.

*NEMLEGĚS
(nem-leg-ěs) mn. tt. nemlegěs-t v. ~et, tb. ~ek. Ami valamit tagad; ami bizonyos tételt, állítást egy más ellenkező által elront, megsemmisít. Nemleges erő (vis negativa). Nemleges mennyiség (quantitas negativa). Ellentéte: igenleges (positivus).

*NEMLEGĚSSÉG
(nem-leg-ěs-ség) fn. tt. nemlegěsség-ět, harm. szr. ~e. Nemleges minőség.

*NEMLÉT
(nem-lét) ösz. fn. Létnek hiánya. Fogalom, mely a létnek egyenesen ellentétetik. Lét és nemlét.
"Miért, miért e percznyi öntudat,
Mutatni a nemlét borzalmait."
Az Ember tragoediája. (Madách Imre). V. ö. LÉT.

*NEMMÉG
Molnár Albertnél és tájdivatosan am. még nem.

*NEMMEN
(nem-mént? azaz nem-mint, mely utóbbi a régieknél: mént). Szabó Dávidnál, am. csaknem (néhol: csakmen), és: szintén úgy, helyesebben: nem egészen úgy. Pázmán Péternél eléjön közel nemmen, (Kresznerics szerént: satis prope, utcunque prope), későn nemmen (satis v. utcunque tarde), lágyan nemmen (satis molliter). ,Csakmen' is talán am. csaknemmen. Eléjön Molnár Albertnél is ,utinstar', ,propemodum' értelemben.

*NEMNĚMĚS
(nem-něměs) ösz. fn. Polgári ért. oly személy, ki nem nemesi rendből való. Gyöngédebb kifejezés, mint: němtelen.

*NĚMRAG
(něm-rag) ösz. fn. Névrag, mely az illető nevek nemét jelöli, pl. a latinban us, a, um, bon-us, bon-a, bon-um. Jobbhangzással: nemi rag. Ilyen rag a magyar nyelvben nem létezik.

*NEMSA
erdélyi falu Meggyes székben; helyr. Nemsá-ra, ~n, ~ról. Máskép: NEMES.

*NEMSEMMI
(nem-semmi) ösz. fn. Olyan dolog, melyet nem lehet semminek vagy csekélységnek tartani, azaz fontos tárgy.

*NEMSÓCZ
falu Vas m.; helyr. Nemsócz-ra, ~on, ~ról.

*NĚMSZÓ v. ~SZÓCSKA
(něm-szó v. ~szócska) ösz. fn. Azon nyelvekben, melyek a főneveket nemek szerént megkülönböztetik, oly szócska, mely egyrészről névmutató (articulus), másrészről az illető főnévnek nemét határozza meg, mint a hellenben o, h, to, a németben der, die das, a francziában le, la stb. A magyarnak nincs sajátlagos nemszócskája, hanem általában névmutatója (az v. a). Ugyanez áll némely más nyelvekről is, pl. az ángolról. Némely másoknak pedig, pl. a latinnak, töröktatárnak stb. névmutatójuk sincsen.

*NĚMTELEN
(něm-telen) mn. és fn. tt. němtelen-t, tb. ~ěk. 1) Isméretlen, homályos nemből származott, milyenek általán azok, kiknek nemesi oklevelök és czimerök nincsen, kik ősi származásukat hiteles kútfőből nem képesek elémutatni, máskép nemnemes, vagy nemetlen, (ignobilis). 2) Átv. ért. erkölcseire nézve elfajzott, alávaló, azon tökélyeket nem biró, melyekért valakit a nemesek sorába szoktak igtatni. Nemtelen korcs ember. Nemtelen tettek. Nemtelen életmód. V. ö. NĚMĚS. Határozóként am. nemtelenül, nemtelen módon.

*NĚMTELENĚDIK
(něm-telen-ěd-ik) k. m. němteleněd-ětt. Átv. ért. erkölcsi jeles tulajdonságait romlás, korcsosodás által elveszti. Mondhatni állatokról és növényekről, midőn elfajulnak, elkorcsosodnak.

*NĚMTELENÍT, NĚMTELENIT
(něm-telen-ít) áth. m. němtelenit-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Nemtelenné tesz, átv. értelemben. A rosz erkölcsök, elnemtelenítik a fényes eredetet. V. ö. NĚMTELEN.

*NĚMTELENSÉG
(něm-telen-ség) fn. tt. němtelenség-ět, harm. szr. ~e. 1) Születési állapot, melynél fogva valaki nem a nemesek osztályába tartozik. Nemtelenségből nemességre vergődni. 2) Átv. és szokottabb értelemben am. erkölcsi alávalóság; ellentétei nemeslelküség, nemesszivüség.

*NĚMTELENÜL
(něm-te-len-ül) ih. Átv. ért. nemtelen módon, alávalóan, erkölcstelenül, az emberi méltósággal ellenkezőleg. Nemesnek rút dolog nemtelenül élni. V. ö. NĚMTELEN.

*NEMTELENŰL
(něm-telen-ül) önh. m. němtelenűl-t. l. NĚMTELENEDIK.

*NEMTI
falu Nógrád m. helyr. Nemti-be, ~ben, ~ből.

*NEMTŐ
fn. tt. nemtőt, tb. ~k. Eléfordul e szó Molnár Albert és Calepinus szótárában, és Szabó Dávidnál is, latin genius név alatt. Ha itt a latin genius jó szellemet tesz, mely az emberek fölött őrködik: úgy valószinü, hogy nemtő am. az átvetett mentő részesülő a ment igétől, s megfelel neki a német Schutzengel, Schutzgeist. Annyi tisztán áll, hogy nemtő a magyar něm szóval, és származékaival semmi fogalmi rokonságban nincsen.

*NEMTŐI
(nemtő-i) mn. tt. nemtői-t, tb. ~ek. Nemtőtől származó, arra vonatkozó. Nemtői kegy. Nemtői ótalom.

*NÉMÚL, NÉMUL
(néma-úl) önh. m. némúlt. Némává lesz, midőn vagy hangszervei nem képesek hangot adni, vagy midőn valaki megszün szólani, mintha néma volna. Megnémúlni. Elnémúlni. Ijedtében a nagy verés alatt ideiglen megnémúlt. Átv. ért. mondatik akármily hangzó testről, midőn szólani szűn. Elnémúltak az ágyúk, harangok. V. ö. NÉMA.

*NÉMÚLÁS, NÉMULÁS
(néma-úl-ás) fn. tt. némulást, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Állapot, midőn, valaki, vagy átv. értelemben valami némává lesz. V. ö. NÉMA.

*NÉMŰ, NÉMÜ
(nem-ű) mn. tt. nemű-t, tb. ~k v. ~ek. Bizonyos nemhez vagy nem alá tartozó. Öszvetételekben használtatik. Egynemű állatok, növények. Hasonnemű, különnemű, másnemű dolgok. V. ö. NĚM fn.

*NÉMŰNÉMŰ
roszul ,néminemű' helyett; l. ezt.

*NÉMÜTT
(né-mi-ütt v. ~ott) ih. Némi helyütt. Ritka használatu.

*NĚMZ
(něm-z) áth. m. němz-ětt, htn. ~eni. Szoros ért. férfiról mondják, midőn nővel közösülve nemét szaporítja, midőn magvát magzattá fogantatja. Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák pedig nemzé Jákóbot.... Bóoz pedig nemzé Obedet Ruttól.... Dávid király pedig nemzé Salamont attól, a ki Uriásé volt. Fiakat és leányokat nemzeni. Szélesb értelemben és nemesebb kifejezéssel mondhatni az állatokról is a népies csinál helyett, pl. ezen ménló sok szép csikót nemzett. V. ö. SZŰL.

*NĚMZEDÉK
(něm-z-ed-ék) fn. tt. nemzedék-ět, harm. szr. ~e. 1) Bizonyos törzsatyától származott utódok együtt véve, olyan értelemben, mint ivadék. Ti, ős magyarok nemzedékei. A mai nemzedék elfajzott. 2) Bizonyos korban nemzett emberek sokasága, viszonyban azokkal, kik közvetlenül előttök éltek, vagy utánok következnek. Egy századra rendesen három nemzedéket számítanak. Nemzedékről nemzedékre általment hagyományok, szokások. Az új nemzedéktől sok jót várunk.

*NEMZEDÉKI
(něm-z-ed-ék-i) nm. tt. nemzedéki-t, tb. ~ek. Nemzedékre vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Nemzedéki ágazat, viszonyok. Nemzedéki sor v. rend. Nemzedéki leszármazás.

*NEMZEDÉKREND
(nemzedék-rend) l. NEMZEDÉKSOR.

*NÉMZEDÉKSOR
(němzedék-sor) ösz. fn. Sor, melyben valamely törzsatyától kezdve fiúról-fiúra elszámláltatnak az egymásután következő utódok, nemzedéki rend.

*NĚMZÉK
(něm-z-ék) fn. tt. němzék-ět. l. NEMZEDÉK.

*NĚMZÉKI
(něm-z-ék-i); NĚMZÉKREND, (němzék-rend) l. NEMZEDÉKI; NEMZEDÉKREND.

*NEMZEMÉNY
(něm-z-e-mény) fn. tt. němzemény-t, tb. ~ěk. Akit valaki vagy amit valami nemzett, ivadék. Dicső ősök nemzeménye. Nemes ló nemzeménye.

*NĚMZÉS
(něm-z-és) fn. tt. němzés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Az állati, különösen emberi nemnek nemi közösülés által szaporítása. V. ö. NĚMZ.

*NĚMZET
(něm-z-et) fn. tt. němzet-ět, harm. szr. ~e. 1) Szóelemzésileg am. bizonyos nemből lett vagy eredt származék, nemzedék. Ilyenek a faj, mag, sarj szókból eredt fajzat, magzat, sarjazat. Ez értelemnek megfelel Molnár A. szerént a latin genus, prosapia (nemzetség). A régiek sokszor vették ez értelemben. "Kecskekigyóknak nemzeti, ki mutatott nektek elfutnotok Istennek jövendő haragjától." (Tatrosi codex. Máté III).
"Imé mire hozám éltem!
Gyászban borítám én fejem;
Megrutítám szép vénségem,
Nemes nemzetem."
Búcsu-éneke egy fejvesztésre itéltnek. 1688. (Thaly K. gyüjt.).
2) Egy égöv alatt és földrészen lakó, hasonló eredet és nyelv által másoktól különböző emberek sokasága, pl. magyar, német, franczia, ángol, spanyol nemzet. "Hogy azoknak gonoszságok miatt is vagyon az Istennek látogatása szegény hazánkon és nemzetönken." (Gr. Eszterházy M. nádor. 1627). Különbözik tőle a nép, mely többféle eredetű és nyelvű embersokaságból is állhat; továbbá a nemzet valami egészet, s polgárzati egységben élő emberek sokaságát jelenti, a nép pedig határozatlan embertömeg, s különféle viszonyban vehető, pl. városi, falusi, pusztai nép; úri, polgári, pór nép; hadi népek, köznépek; de nem mondhatjuk: városi, falusi nemzet stb. A nemzetet bizonyos testalkati, és szellemi tulajdonságok jellemzik, milyenek a nemzeti arczvonások, nemzeti nyelv, nemzeti erkölcsök, továbbá nemzeti szokások, pl. táncz, zene, viselet. V. ö. NÉP. 3) Az ómagyar alkotmány értelmében, a nemzet a nemesek és nemesi szabadalmakkal élők testületéből állott, tekintet nélkül az eredet és nyelvek különségére, honnan minden nemes magyar volt, habár horvát, szlavon, szerb, tót, román, német stb. vérből származott; és habár anyai nyelve nem volt magyar. Erdélyben székely, magyar és szász nemzetet különböztetett meg a régibb törvény.

*NĚMZETELLENĚS
(němzet-elleněs) ösz. mn. Ami vagy aki a nemzet érzületét, szokásait, nyelvét, törvényeit sérti. Nemzetellenes izgatások, kormányrendeletek.

*NĚMZETĚS
(něm-z-et-ěs) mn. tt. nemzetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Szoros ért. nemesembert illető czim. Nemes, nemzetes és vitézlő Farkas Péter urnak. Széles ért. a nép tisztes rendüeket czimez vele, ha nem nemesek is, pl. jegyzőket, uradalmi ispánokat, előkelő polgárokat. Nemzetes ispán uram. Nemzetes uram.

*NĚMZETĚSĚDIK
l. NĚMZETISĚDIK.

*NĚMZETĚSÍT
jobban: NĚMZETISÍT. l. ezt.

*NĚMZETĚSSÉG
(něm-z-et-ěs-ség) fn. tt. němzetěsség-ět, harm. szr. ~e. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valaki nemzetes. V. ö. NĚMZETĚS.

*NĚMZETGAZDASÁG
(němzet-gazdaság) ösz. fn. A nemzet vagyis öszves nép anyagi jólétének előmozdítását czélzó gazdálkodási mód. Az államgazdaság alapja a nemzetgazdaság.

*NĚMZETGAZDASÁGTAN
(němzet-gazdaságtan) ösz. fn. Rendszeres egybeállítása a nemzetgazdaságra vonatkozó elveknek és szabályoknak.

*NĚMZETGAZDÁSZAT
l. NEMZETGAZDASÁGTAN és V. ö. GAZDÁSZAT.

*NĚMZETGYILKOLÁS
(němzet-gyilkolás) ösz. fn. Valamely nemzetnek anyagi vagy erkölcsi eszközök, erőszakosságok által megrontása, megvesztegetése, kiirtása.

*NĚMZETGYILKOLÓ
(němzet-gyilkoló) ösz. mn. Ami eszközli, hogy valamely nemzet romlásnak induljon, és elveszszen. Nemzetgyilkoló idegen erkölcsök, elpuhulás, kicsapongások, árulások. Személyről szólva l. NĚMZETGYILKOS.

*NĚMZETGYILKOS
(němzet-gyilkos) ösz. fn. Ki valamely nemzetet, mint állodalmi közönséget, önállásától, jogaitól megfoszt, akár erőszak, akár árulás, akár a nemzeti erkölcsök megvesztegetése s kiirtása által.

*NĚMZETI
(něm-z-et-i) mn. tt. němzeti-t, tb. ~ek. Minden, ami valamely nemzetet jellemez, amit sajátjának vall, különösen, ami polgári viszonyaival és bevett erkölcseivel, szokásaival szorosan öszvefügg. Nemzeti gyűlés. Nemzeti innep. Nemzeti szinek, zászlók, lobogók. Nemzeti zene; táncz, öltözet, bélyeg. Nemzeti nyelv, törvény, szokások, szertartások. Nemzeti irodalom. Nemzeti büszkeség. V. ö. NÉPI.

*NĚMZETIES
(něm-z-et-i-es) mn. tt. němzeties-t v. ~et, tb. ~ek. Nemzeti szokásokra, erkölcsökre mutató, olyan, mint a nemzeti szokott lenni. Alakjára hasonló az úrias, pórias, népies, városias, falusias stb. szókhoz. V. ö. NÉPIES.

*NĚMZETIESEN
(něm-z-et-i-es-en) ih. Nemzeties módon, a nemzetben divatozó, a nemzetet jellemző szokások szerént. V. ö. NĚMZETIES.

*NĚMZETILEG
(něm-z-et i-leg) ih. Nemzeti szokás szerént, nemzeti módon. V. ö. NĚMZETI.

*NĚMZETISÉG
(něm-z-et-i-ség) fn. tt. němzetiség-ět, harm. szr. ~e. Széles ért. a nemzetnek mind polgári, mind társadalmi köz életében, erkölcseiben, szokásaiban, sajátságos jelleme, mely létével szorosan öszvefügg, s melynek elromlása és megszünte után eredetiségét elveszti, s idegenné fajúl. A nemzetiségnek különös kelléke, az anyai nyelv.

*NĚMZETISÍT
(něm-z-et-i-es-ít) áth. m. němzetisít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Valamely nemzet tagjává tesz, beavat, átalakít. Bizonyos ideig tartó lakás valamely országban nemzetisíti az idegent. A külföldről bevándorlott gyarmatokat nemzetisíteni.

*NĚMZETISÍTÉS, NĚMZETISITÉS
(něm-z-eti-es-ít-és) fn. tt. němzetisítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által egyes személyeket vagy népeket nemzetisítenek. V. ö. NĚMZETISÍT.

*NEMZETKÖZI
(nemzet-közi) ösz. mn. Különböző nemzetek, vagyis országok közt fennálló, létező vagy létezni kellő. Nemzetközi viszonyok, szerződések. Nemzetközi jog. Nemzetközi kérdés. (International).

*NĚMZETÖLÉS
(němzet-ölés); NĚMZETÖLŐ, (němzet-ölő); l. NĚMZETGYILKOLÁS; NĚMZETGYILKOLÓ.

*NĚMZETŐR
(němzet-őr) ösz. fn. Polgári katona, ki rendkivüli esetekben fegyveres szolgálatot tesz.

*NĚMZETŐRI
(němzet-őri) ösz. mn. Nemzetőrre v. -őrségre vonatkozó, azt illető. Nemzetőri egyenruha. Nemzetőri gyakorlatok. Nemzetőri szervezet, szabályzat, törvények.

*NEMZETŐRSÉG
(němzet-őrség) ösz. fn. Nemzetőrökből álló polgári katonaság.

*NĚMZETŐRSÉGI
(němzet-őrségi), lásd: NĚMZETŐRI.

*NĚMZETSÉG
(něm-z-et-ség v. něm-z-ěttség) fn. tt. němzetség-ět. Bizonyos törzsatyától származott ivadékok öszvesége. A ,nemzetség' szélesebb értelmü, mint a ,család', amannak a latin genus, gens, generatio, emennek a familia felel meg. A nemzetség magában foglalja az egy tőről eredt rokoncsaládokat mindöszvesen, pl. a Zichy nemzetség minden Vázsonkői Zichyt, az Eszterházy nemzetség minden Galánthai Eszterházyt. Innen: nemzetségi czimer, mely mindenkit illet, ki ugyanazon nemes törzsatyától származott. - Ha e két szót: nemzet és nemzetség, szoros nyelvhasonlat szerént értelmezzük, úgy a nemzet szükebb, a nemzetség szélesebb értelemmel birna, mert a ség ság az alapszónak jelentését sokasítja, pl. népségi am. nép sokasága, több népek öszvesége; hegység, erdőség, völgység több hegyek, erdők, völgyek együtt véve; katonaság, papság, polgárság, több katona, pap, polgár stb., tehát nemzetség annyi volna, mint több nemzetből álló sokaság. De észre kell venni egyrészről, hogy a nemzet betüszerinti értelme nem natio, hanem prosapia, genus, honnan nemzetség am. complexus universae prosapiae; hogy a nemzet a szélesebb natio jelentését is fölvette, azt egyedül a kivételes nyelvszokásnak tulajdoníthatni; másrészről, nemzetség tulajdonképen: nemzettség, azaz a nemzettek összesége, kiket t. i. egy törzsök nemzett közvetlenül vagy közvetve.

*NĚMZETSÉGĚS
(něm-z-et-ség-ěs) mn. tt. němzetségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Nemzetséggel járó, apáról fiúra szálló. Nemzetséges erkölcsök, tulajdonságok, nyavalyák. Szokottabban: nemzetségi.

*NĚMZETSÉGFA
ösz. fn. Élőfa által ábrázolt nemzetségi sorozat, t. i. az ősatyát, vagy ősszülőket jelenti a fának törzsöke, ezeknek gyermekeit a főágak, unokáikat a mellékágak, másodunokáikat a mellékágak sarjai és úgy tovább.

*NĚMZETSÉGI
(něm-z-et-ség-i) mn. tt. nemzetségi-t, tb. ~ek. 1) Nemzetséghez tartozó, azt illető. Nemzetségi javak, jogok. Nemzetségi oklevél, czímer. 2) Bizonyos nemzetség tagjainál szokásos. Nemzetségi nyavalya, melyben valamely nemzetség ivadékai többnyire szenvednek.

*NĚMZETSÉGKÖNYV
(nemzetség-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben valamely nemzetségnek minden ivadékai a törzsatyától kezdve az utolsó szülöttig följegyezvék. Szélesb ért. több nemzetségek ivadékainak neveit magában foglaló könyv, vagy lajstrom, milyenek a szentirás több helyein olvashatók. Jézus Krisztus nemzetségkönyve. Máté L).

*NĚMZETSÉGTÁBLA
(němzetség-tábla) ösz. fn. Valamely nemzetség ivadékainak sorozata, leírva vagy lenyomtatva.

*NĚMZETSÉGTUDOMÁNY
(nemzetség-tudomány) ösz. fn. A történettudománynak egyik segédága, mely a nemzetségek eredetét, elágazását, leszármazását oklevelekből, czimerekből s egyéb történeti kútfőkből kutatja.

*NĚMZĚTT
(něm-z-ětt) inn. tt. němzětt-ět. Akit vagy amit valamely szüle hozott létre akár közvetlenül akár közvetve. Nemzettek, különösen valamely törzsökszülétől igenyes ágban leszármazók (descendentes), pl. fiú, unoka, másod- v. kisunoka stb.

*NĚMZETTEST v. ~TESTÜLET
(němzet-test v. ~testület) ösz. fn. A nemzet öszvesen véve mint egy egész.

*NĚMZETVAGYON
(němzet-vagyon) ösz. fn. Közvagyon, melyet valamely nemzet mint erkölcsi testület bir, melynek jövedelmei a nemzeti jólét köz czéljaira fordítandók. Továbbá azon vagyon, melyet valamely nemzet öszves tagjainak gazdasága kereskedelme, és műipara eléteremt.

*NEMZŐ
(něm-z-ő), mn. és fn. tt. nemző-t, tb. ~k. Általán aki vagy ami nemz, ami bizonyos nemet szaporít. Nemző mag az állatokban és növényekben. Nemző tagok. Különösen mint főnév jelent atyát. V. ö. NĚMZ.

*NĚMZŐERŐ
(němző-erő) ösz. fn. Különös erő az állati testben, mely az által jelenkezik, ha saját nemét szaporítja.

*NĚMZŐESET
(němző-eset) ösz. fn. Némelyek által használt név a latin ,genitivus' szószerénti kifejezésére.

*NÉMZŐI
(něm-z-ő-i), mn. tt. němzői-t, tb. ~ek. Nemzőt illető, nemzőre vonatkozó. Nemzői tulajdonság. Nemzői rész.

*NĚMZŐPOR
(němző-por) ösz. fn. A növények virágaiban a porhonból (portokból) megéréskor kiömlő porforma állomány, mely a nő bibéjére hullván, onnan lehat a magzatba (maghonba) s ezt megtermékenyíti, máskép: hímpor. (Pollen). Gönczy Pálnál: virágpor.

*NEMZŐRENDSZER
(němző-rendszer) ösz. fn. Az állati és növényi testnek azon szerkezete, s a hím- és nőnemek egymás iránti viszonya, mely a nem szaporítására vonatkozik.

*NĚMZŐRÉSZ
(němző-rész) ösz. fn. Az állati és növényi testekben azon szerves részek egyike, melyek által a nemzés közvetlenül véghez megy; különösen 1) az embernél az úgynevezett szeméremrészek; 2) a növényeknél a termékenyítő részek, ú. m. a hím (stamen, Gönczy Pálnál: poroda) és nő vagy anya (pistillum, Gönczy Pálnál: terme, azaz termő).

*NĚMZŐSZERV
(němző-szerv) l. NEMZŐRÉSZ.

*NĚMZŐTAG
(němző-tag) l. NĚMZŐRÉSZ.

*NĚMZŐTEHETSÉG
(němző-tehetség) ösz. fn. l. NĚMZŐERŐ.

*NĚMZŐTEST
(němző-test) l. NEMZŐRÉSZ.

*NENE
l. NÉNE.

*NÉNE
Baranyában az Ormánságban: NENE, fn. tt. nénét v. nenét; kicsinyz. néni, nénike, tájdivatosan: nenüs, nenüske, nenne, harm. szr. nénje. 1) Szoros ért. nőtestvér, ki nálunk korosabb, valamint az idősb férfitestvér: bátya. Egy testvérnéném és két testvérbátyám van. Nagynéne, az atyánknak vagy anyánknak vagy a közéletben nagyszüleinknek is nőtestvére. 2) Szélesb ért. minden korosabb nő, akár rokonunk, akár nem. Népies nyelven tiszteletczíme minden korosabb nőnek. Kedves néném, hová való? Hogy a csibe nénémasszony? Az öreg nénék öszveültek. Mivel a ,néne' személyragozva a harmadik személyben nénje, innen hasonlat nyamán azt következtethetjük, hogy eredetiebb alakja nén v. nen, mint az atya, apa, anya, bátya, eredetileg aty, ap, any, báty, honnan atyja, atyjok, apja, apjok, anyja, anyjok, bátyja, bátyjok. De a nén v. nen sem látszik eredeti tiszta gyökszónak, s valószinü, hogy az első n oly előtét, vagyis ismétlése a gyök mássalhangzónak, mint ezekben: apa papa, aba baba, ata tata táti, anya nyanya, ángy gyángy, így lett az ég főnévből kék, az ivást jelentő iti, ütü-ből, titi, tütü, stb. E szerént tiszta gyöke volna en, melyekhez rokon a vastaghangu an any, és a vékonyhangu ene, em, eme, melyek általán szülő, vagy szülésre megérett, tehát korosabb nőt vagy nőneműt jelentenek. Kifejlődési fokozatai: en, ene, nene vagy néne, melyhez még leghasonlóbb a bátya, a mennyiben ,atya' szóból b előtéttel származtatható. Különben hangra egyezik vele a mandzsu non; továbbá a török nene v. nine am. anya; nagyanya; a hellén nannh vagy nenna (nagynéne), sőt itt hangban és értelemben némileg rokon a nannaV v. nennoV (nagybátya) is. Rokonul tekinthető még a német Nonne s olasz nonno (nagyapa), és nonna (nagyanya).

*NÉNI
l. NÉNE.

*NÉNIKE
(néni-ke) kicsiny. fn. tt. nénikét. Kedveskedő, hizelgő, nyájas beszédben használjuk, a komolyabb ,néne' helyett. V. ö. NÉNE.

*NÉNYE
HÁZAS~, LUKA~, falak Hont m.; helyr. Nényé-re, ~n, ~ről.

*NÉP
fn. tt. nép-et, harm. szr. ~e. Mint gyűnév jelent kisebb vagy nagyobb számu, s különböző viszonyokban és körülményekben valami egészet tevő embersokaságot, pl. nyelvre nézve: magyar, német, szláv nép; lakhelyre: városi, falusi, pusztai nép; rangra, állapotra: úri, polgári, pór nép, hadi nép, fegyveres nép, szolga nép, köznép, házi nép; nemre férfinép, nőnép v. fehérnép, néhutt nősténynép. Általános értelemben mindezeket valamely államban együtt is értjük a ,nép' alatt. Innen e közmondás nép szava, Isten szava. "Az uralkodók... a törvények tiszteletének fentartása nélkül soha el nem érhetik se a népeik boldogságát, se az attól elválhatatlan magok dicsőségét." (Gr. Teleky József Ugocsa megye rendeihez 1790-ben). "Akár belső csend fenntartása, akár külellenség elleni védelem forogjon szóban, akár a status szükségei jőjjenek kérdésbe: mindenik esetben csak vagyonos nép segíthet." (Kölcsey F.). "Ha mindenkor csak alamizsnát adunk, ha egyszersmind a népnek szorgalmát czélirányos törvények által nem ébresztgetjük, kötelességünket csak félig, sőt félig sem teljesítettük." (Deák Ferencz.) "Haladni csak úgy lehet, ha, míg egyik lábunkkal előre lépünk, a másikat helyén hagyjuk. Ez első törvénye minden haladásnak, mely szintúgy áll, ha nagy államok s egész népek, mintha csak egyes emberek haladását tekintjük." (B. Eötvös József). Különösen a polgári társulatnak alsóbb osztályu személyei együtt véve, és viszonyban a felsőbb osztályuakkal, nevezetesen a felsőséggel. A város tanácsa és népe. A helység előljáróit a nép választja. "És mikor vádoltatnék a papok fejedelmitől és a népeknek vénitől." (Tatrosi cod. Máté XXVII). Adózó nép, a régi alkotmány szerént am. nemnemesek, különösen jobbágyság. Hadi seregnél magában a ,nép' szó is hadi népet jelent. "Épécsen megh k(egyelmed) töb néppel, merth az mennen (mennyin) vagyonk akár az házban legyönk, akár peneglen harczra mennénk, minden félre kevessek vagyonk." (Levél 1557-ből. Szalay Ágoston 400 m. l.). Megvető értelemmel birnak a gyülevész-, söpredék-, csőcseléknép kifejezések. Ide tartoznak: nép szemete, söpreje, salakja; ellentéteik nép szine, gyöngye, virága; válogatott deli csinos nép. Midőn többes számban használtatik, gyakran am. emberek, pl. ki népei vagytok? Micsoda népek ezek? Jönnek a bucsús népek. Népekkel jön (venit cum gentibus).
A nép, mint sokaságot jelentő, alapfogalomra és gyökre rokon a nő, nem, nemz, nevekedik v. növekedik szókkal. A latin plebs is rokonnak látszik a pleo, plenus, és a német Volk a telit jelentő voll szóval.

*NÉPAKARAT
(nép-akarat) ösz. fn. A népuralomban az öszves nép vagy legalább ennek többsége által nyilvánított akarat.

*NÉPÁMITÁS
(nép-ámitás) ösz. fn. A népnek egy vagy másképen tévutra vezetése, balhiedelembe ejtése.

*NEPÁMITÓ
(nép-ámító) ösz. nm. és fn. Aki a népet egy- vagy másképen tévutra vezeti, balhiedelembe ejti.

*NÉPBABONA
(nép-babona) ösz. fn. Babona, melyben a nép hisz, melyet bizonyos esetekben gyakorolni szokott, pl. bizonyos betegségek gyógyításában. Ide tartoznak az úgynevezett megboszorkányozások, megigézések, ördögidézések stb. stb. V. ö. BABONA.

*NÉPBARÁT
(nép-barát) ösz. fn. Oly személy, ki a népnek jólétét, boldogságát mindenképen előmozdítani iparkodik, ki a népet barátjaként szereti.

*NÉPBOLDOGITÁS
(nép-boldogitás) ösz. fn. A nép jólétének előmozditása.

*NÉPBOLDOGITÓ
(nép-boldogitó) ösz. mn. és fn. Aki a nép jólétét előmozdítja. Egyébiránt néha e szót gúnyos értelemben veszik, midőn olyanról értik, aki csak nagy szavakkal vagy épen ferde elvek hirdetésével izgatja inkább mint boldogítja a néptömeget.

*NÉPCSOPORT
(nép-csoport) ösz. fn. Egy csoport valamely népségből.

*NÉPDAL
(nép-dal) ösz. fn. 1) Oly dal vagyis költemény, mely tárgya és egyszerü kifejezései által a nép minden osztályai előtt értelmes és érdekes, mely a szívnek legbelsőbb rejtekéből ered, egyszerűen, mint a természet, szivhez szól, s jellemvonásai által a nép sajátságait, szokásait, vágyait, felfogási módját hozza emlékezetbe. A népdalokban rejlik minden nemzet felsőbb nemü, különösen lantos, hősi és regényi költészetének magva. V. ö. NÉPKÖLTÉSZET. 2) Jelenti azon énekszót, melylyel a nép vagy népies zene a népies költeményt hangoztatja.

*NÉPDALNOK
(nép-dalnok) ösz. fn. 1) Személy, ki népies dalokat költ. V. ö. NÉPDAL. 2) Énekes, ki népies dalszerzeményeket hangoztat vagy szokott hangoztatni.

*NÉPELEM
(nép-elem) ösz. fn. A népéletnek valamely egyes erkölcsi vagy szellemi része.

*NÉPÉLET
(nép-élet) ösz. fn. A nép szokásainak, sajátságainak folytonos nyilvánulása. A népéletet ismerni, tanulmányozni.

*NÉPELLENĚS
(nép-elleněs) ösz. mn. Ki a közrendü népet nem kedveli, s a hol és mikor teheti, annak vágyai, törekvései ellen működik.

*NÉPELLENĚSSÉG
(nép-elleněsség) ösz. fn. Tulajdonság, melynél fogva valaki népellenes. Népellenességéről ismeretes szónok. l. NÉPELLENĚS.

*NÉPÉNEK
(nép-ének) ösz. fn. Széles ért. mindennemü énekek, melyeket a nép énekelni szokott. Egyházi, világi népénekek. Ide érthetni az úgynevezett népdalokat is. V. ö. DAL, ÉNEK.

*NEPER
fn. tt. Neper-t. Folyóvíz neve Oroszországban, mely néhány mértfölddel Szmolenszken felül ered s a Feketetengerbe foly. A régi földleiróknál Borysthenes, az oroszoknál Dnieper.

*NÉPÉRZÜLET
(nép-érzület) ösz. fn. A népben nyilatkozó érzület.

*NÉPES
(nép-es) mn. tt. népes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Ahol nép lakik. Népes puszta. Ellentéte, néptelen, pl. néptelen vidék. 2) Aránylag számos néptől lakott. Népes város, falu. 3) A hol ideiglen sok nép gyűlt öszve. Népes vásárok, gyülések, tánczvigalmak.

*NÉPESĚDÉS
szr. ~e. Állapot, midőn bizonyos helyen nép gyülekszik öszve akár tartós ottmaradás, akár ideiglenes mulatás végett. Némely városok népesedése igen sebesen halad. V. ö. NÉPESĚDIK.

*NÉPESĚDIK
(nép-es-ěd-ik) k. m. népesěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely helyre sok nép gyülekezik vagy azért, hogy ott megtelepedjék, vagy csak bizonyos időre. Pest városa a jelen században nagyon népesedett. A tagosztályok által több puszta megnépesedett. A közgyülés mindegyre népesedik.

*NÉPESÍT, NÉPESIT
(nép-es-ít) áth. m. népesít-ětt, par. ~s, htn, ~ni v. ~eni. Valamely helyen, országban a nép számát szaporítja, vagy puszta helyre népet telepít. Gyarmatok által népesíteni a puszta vidékeket. A vásár megnépesíti ideiglen a várost.

*NÉPESÍTÉS, NÉPESITÉS
(nép-es-ít-és) fn. tt. népesítést, tb. ~ěk, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamely hely népessé tétetik. V. ö. NÉPES.

*NÉPESSÉG
(nép-es-ség) fn. tt. népesség-et, hamv. szr. ~e. Népes állapota vagy tulajdonsága valamely helynek. Népszám. A városok népességét öszveirás által, megtudni. V. ö. NÉPSÉG.

*NÉPESŰL, NÉPESÜL
(nép-es-űl), önh. m. népesült. l. NÉPESĚDIK.

*NÉPESŰLÉS, NÉPESÜLÉS
(nép-es-űl-és), l. NÉPESĚDÉS.

*NÉPÉSZ
(nép-ész) fn. tt. népész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A középkori latin plebanus után szószerént fordított új szó. l. LELKÉSZ, PLEBÁNOS.

*NÉPETLEN
l. NÉPTELEN.

*NÉPFAJ
(nép-faj) ösz. fn. Nép, mely egy más népből mint törzsből származottnak tekintetik. V. ö. NÉPTÖRZS.

*NÉPFŐ
(nép-fő) l. NÉPFŐNÖK.

*NÉPFÖLKELÉS
(nép-föl-kelés) ösz. fn. Midőn rendkivüli esetben, pl. ha a hazát nagy veszély fenyegeti, a föld népe fegyvert ragad.

*NÉPFÖLSÉG
v. ~FÖNSÉG, (nép-fölség v. fönség) ösz. fn. A népuralmi álladalmakban a nép által közvetlenül gyakorlott törvényhozási és megbizottjai által gyakorolt kormányzási (országlási) főhatalom.

*NÉPFŐNÖK
(nép-főnök) ösz. fn. Általában valamely népségnek vagy ennek képét viselő testületnek feje; különösen a régi római államban az évenként választatni szokott két államfő. (Consul).

*NÉPGYÜLEKEZET
l. NÉPGYÜLÉS alatt.

*NÉPGYŰLÉS
v. ~GYÜLÉS, (nép-gyűlés) ösz. fn. Szoros ért. alkotmányos és szabad köztársasági álladalmakban a népnek öszvejövetele, hogy némely közügyek fölött együttesen értekezzenek, tervezzenek, indítványokat tegyenek, követeket válaszszanak stb. E kifejezésnek tehát polgárzati szinezete van, s különbözik tőle a szélesb értelmü népgyülekezet, mely jelenthet akármely végre öszvetódult népsokaságot.

*NÉPHAD
(nép-had) ösz. fn. A nép közől háboru idején hevenyében összeállított rendkivüli fegyveres had, különböztetésül a rendes katonaságtól.

*NÉPHANGULAT
(nép-hangulat) ösz. fn. A népnek kedélyállapota, melynél fogva az valamely tárgy iránt hajlammal vagy ellenszenvvel viselkedik.

*NÉPHATÁROZAT
(nép-határozat) ösz. fn. Az egész nép vagy annak választott képviselői által hozott határozat. (Plebiscitum). Néphatározat által száműzni valakit.

*NÉPHIT
(nép-hit) ösz. fn. Alaptalan, vak, vagy igen csekély valószinüségen épűlt hit, melyet a nép bizonyos tárgyakra nézve táplálni szokott s mely gyakran a népbabonával szoros kapcsolatban áll. Különösen a vallási dolgokban oly hit, melyet az egyház nem tanít, hanem a népnek tulzó vakbuzgóságából, vagy saját erkölcsi felfogásaiból származik, pl. néphit, hogy minden embernek van egy csillaga, mely eltünik, ha az ember meghal; vagy valahányszor, mint mondják, egy csillag tisztúl, mindannyiszor egy lélek szabadúl ki a purgatóriumból stb.

*NÉPI
(nép-i) mn. tt. népi-t. tb. ~ek. Népre vonatkozó, népet illető, ahhoz tartozó. Népi szokások. Népi énekek. Egyébiránt ez értelemben rendesen a nép mint főnév az illető viszonyszóval öszvetett szót alkot, népszokások, népmulatságok, népdalok, népmondák, népmesék, stb. V. ö. NÉPIES.

*NÉPIES
(nép-i-es) mn. tt. népies-t v. ~et, tb. ~ek. A nép szokásaival, erkölcseivel, tulajdonságaival egyező, azokhoz hasonló. Népies mulatság, táncz, lakodalmi szertartások. Népies beszédmód a szónoklatban, oktatásban. Alakjára olyan, mint úrias, pórias, városias, falusias, pusztaias, házias. Különbözik némileg: népszerű. V. ö. NÉPSZERŰ.

*NÉPIESSÉG
(nép-i-es-ség) fn. tt. népiesség-ět, harm. szr. ~e. Népies szokásokra vonatkozó tulajdonság. V. ö. NÉPIES.

*NÉPISÉG
(nép-i-ség) fn. tt. népiség-ět. L. NÉPIESSÉG.

*NÉPISKOLA
(nép-iskola) ösz. fn. Az alsóbb néposztály számára rendelt vagy alapított iskola; különbözik a felsőbb mű- és tudományos tanodáktól.

*NÉPISME
(nép-isme) l. NÉPRAJZ.

*NÉPIZGALOM
(nép-izgalom) ösz. fn. Társaságot nyugtalanító, kedélyeket háborgató, csendet zavaró lázongás.

*NÉPIZGÁR
(nép-izgár) ösz. fn. és mn. l. NÉPIZGATÓ.

*NÉPIZGATÓ
(nép-izgató) ösz. mn. és fn. Aki a nép szenvedélyeit leginkább lázító beszédekkel felkölteni, felingerleni törekszik.

*NÉPJOG
(nép-jog) ösz. fn. 1) Az öszves népet, népséget megillető, arra vonatkozó jog. (Volksrecht). 2) Különös ért. jogok és kötelességek öszvege, melyeket a különböző népek (vagyis országok) egymás irányában tisztelni, s illetőleg teljesíteni viszonyosan tartoznak. Természeti népjog, mennyiben ezen jogok és kötelességek tiszta természetjogon alapulnak. Szerzett népjog, mely a közösen elfogadott szokásokon, és szerződéseken épűl. Az utóbbi értelemben helyesebb: népek joga. (Völkerrecht).

*NÉPJOGI
(nép-jogi) ösz. mn. Népjogot illető, arra vonatkozó, népjogból folyó. Népjogi kérdések.

*NÉPJOGILAG
(nép-jogilag) ösz. ih. Népjogi értelemben vagy tekintetben.

*NÉPKEDVELÉS
(nép-kedvelés) ösz. fn. Polgári tulajdonság vagy erény, melynél fogva valaki a nép javára és kedve szerént cselekedni iparkodik.

*NÉPKEDVELŐ
l. NÉPBARÁT.

*NÉPKÉPVISELET
(nép-kép-viselet) ösz. fn. Állapot v. cselekvény, midőn valaki valamely népség nevében működik, szavaz, intézkedik, mint annak megbizottja. V. ö. KÉPVISELET.

*NÉPKORMÁNY
(nép-kormány) ösz. fn. Polgári kormány neme, a nép kebeléből szabadon választott tisztviselők által.

*NÉPKÖLTEMÉNY
(nép-költemény) ösz. fn. Egyes költemény, mely a nép szájában forog vagy a népéletben keletkezett. V. ö. NÉPKÖLTÉSZET.

*NÉPKÖLTÉS
(nép-költés) l. NÉPKÖLTÉSZET.

*NÉPKÖLTÉSZET
(nép-költészet) ösz. fn. A nép szájában forgó vagy a nép felfogásához, izléséhez alkalmazott költői művek, melyeknek szerzőik legtöbbnyire ismeretlenek; különösen kötött nyelven dalok, regék s más versezetek; továbbá kötetlen nyelven mesék, s ha némi történelmi alapjok van, vagy történelmi nevekre vonatkoznak, mondák. Nálunk kitünő gyüjtemények e tekintetben: Népdalok és mondák, a Kisfaludy-társaság megbizásából szerkesztette és kiadta Erdélyi János; és: Vadrózsák, székely népköltési gyűjtemény, szerkesztette Kriza János.

*NÉPKÖLTÖZÉS
(nép-költözés) ösz. fn. Közös lakváltoztatás neme, midőn valamaly nép seregestül odahagyván előbbi lakhelyét máshová megy uj hazát keresni. Valamint a nép szó jelent majd kisebb, majd nagyobb csoportozatot: hasonlóan a népköltözés alatt érthetni majd egyes helységek, és vidékek, majd egész tartományok és országok lakosinak vándorlását.

*NÉPKÖR
(nép-kör) ösz. fn. A népből való embereknek bizonyos sokasága; a népszokásoknak, sajátságoknak stb. bizonyos pontban egyesülése.

*NÉPLÁZADÁS
(nép-lázadás) ösz. fn. l. LÁZADÁS.

*NÉPLÁZITÁS
(nép-lázitás) ösz. fn. l. LÁZITÁS.

*NÉPLÁZÍTÓ
(nép-lázító) ösz. fn. Lásd LÁZÍTÓ.

*NÉPMESE
l. MESE.

*NÉPMONDA
(nép-monda) ösz. fn. Némi történeti adaton épülő, de a nép képzelő tehetsége által költőileg módosított, gyakran csodaszerű elbeszélés, melyet a nép nemzedékről nemzedékre hagyományoz által. Ilyenek például a Mátyás királyról és Toldi Miklósról divatozó népmondák. Szélesb ért. a nép ajakain forgó majd példázatos, majd csodaszerű mesék. V. ö. MESE.

*NÉPMOZGALOM
(nép-mozgalom) ösz. fn. Mozgalom a nép kebelében.

*NÉPMOZGÁS
(nép-mozgás) l. NÉPMOZGALOM.

*NÉPNAGY
(nép-nagy) ösz. fn. Az úgynevezett belső- és külső tanácscsal ellátott községekben, illetőleg városokban, a külsőtanács főnöke, máskép: népszószóló. (Tribunus plebis).

*NÉPNEVELÉS
(nép-nevelés) ösz. fn. Általában a nép, különösen pedig az alsóbb néposztály müvelődésére szolgáló intézkedés.

*NÉPNYELV
(nép-nyelv) ösz. fn. Azon nyelv, melyen a nép sajátságos mód szerént érzelmeit és gondolatait eléadni szokta mind anyagi, mind alaki tekintetben; továbbá oly nyelvbeli eléadás, mely a nép ismereteihez, felfogásához van alkalmazva, melyet a nép megért; különböztetésül a felsőbb nemü, a műveltebb társasági, s a tudományos nyelvtől, de nemkülönben a pórias-tól vagy aljas-tól is. A népnyelv fűszerét leginkább a népnél szokott szójárások, közmondások, példabeszédek, hasonlatosságok, elmésségek, s a nép belső életének, törekvéseinek, vágyainak ismérete és ezeknek helyes tapintatu érintései stb. adják meg.

*NÉPOKTATÓ
(nép-oktató) ösz. fn. Személy, ki hivatalánál vagy kitűzött feladatánál fogva a népet oktatja.

*NÉPORSZÁGLÁS
(nép-országlás) ösz. fn. Az országlásnak sajátságos neme, melyben a törvényhozáson kívül a végrehajtási és igazgatási hatalmat is szabadon választott képviselői által a nép gyakorolja. (Regimen democraticum).

*NEPOSZ
erdélyi falu Besztercze vid. helyr. Neposz-ra, ~on, ~ról.

*NÉPOSZTÁLY
(nép-osztály) ösz. fn. Általában jelenti a polgári társaság tagjainak azon részét, mely foglalkodásánál, müveltségénél, állásánál fogva alantabb fokon áll. Különösebben az öszves népségnek egyik vagy másik része, mely az egyesek rokonabb foglalkodásainál, szokásainál, érzelmeinél fogva egy tömböt képez. Alsó néposztály. Közép néposztály.

*NÉPPĚZSGÉS
(nép-pězsgés) ösz. fn. Általán, a népnek akármi okból eredt sűrü mozgása, tolongása, pl. népi mulatságok, nemzeti innepélyek alkalmával.

*NÉPPUSZTÍTÁS, NÉPPUSZTITÁS
(nép-pusztítás) ösz. fn. Valamely föld lakóinak háboru, gyilkolás, üldözés, sanyargatás és más csapások által okozott irtása, kevesbítése.

*NÉPRAJZ
(nép-rajz) ösz. fn. Valamely nép szokásainak, sajátságainak, történetének stb. rendszeres leirása, eléadása. (Ethnographia).

*NÉPRAJZI
(nép-rajzi) ösz. mn. Néprajzra vonatkozó, azt illető.

*NÉPREGE
(nép-rege) ösz. fn. l. NÉPMONDA; NÉPMESE.

*NÉPSAJÁTSÁG
(nép-sajátság) ösz. fn. Valamely nép testi és lelki jó vagy rosz tulajdonainak állandó nyilatkozata.

*NÉPSÉG
(nép-ség) fn. tt. népség-ět, harm. szr. ~e. Bizonyos számu nép egész terjedelmében véve. Itt a ség képző egyetemes fogalmat fejez ki, mint a katonaság, ifjuság, papság, polgárság, diákság am. a katonák, ifjak, papok, polgárok, diákok egyetemben vagy mindöszvesen. Különbözik tőle a népesség, mely bizonyos hely népes voltára, azaz lakosainak számbeli miségére vonatkozik.

*NÉPSOKASÁG
(nép-sokaság) ösz. fn. Sokaság, melyet a nép alkot.

*NÉPSZÁM
(nép-szám) ösz. fn. A népségnek határozott számokban kifejezett mennyisége.

*NÉPSZÁMLÁLÁS
(nép-számlálás) ösz. fn. Az öszves népségnek egyes személyek szerénti kinyomozása és számokban meghatározása.

*NÉPSZAPORODÁS
(nép-szaporodás) ösz. fn. Állapot, midőn a nép száma növekedik.

*NÉPSZAVAZAT
(nép-szavazat) ösz. fn. Szavazat, mely az öszves szavazható néptől ered.

*NÉPSZELLEM
(nép-szellem) ösz. fn. A gondolkozásnak és érzelemnek módja, minemüsége, mely a néptömegben általán uralkodik.

*NÉPSZENVEDÉLY
(nép-szenvedély) ösz. fn. A nép izgatott állapota, mely őt gyakran veszélyes kitörésekre és nem menthető tettekre ragadja.

*NÉPSZERETŐ
(nép-szerető), lásd: NÉPKEDVELŐ.

*NÉPSZERŰ
v. ~SZERÜ (nép-szerű) ösz. mn. 1) Személyre vonatkozva, ki magát a nép gondolkozása és érzelmei módjához alkalmazva, annak kegyét, tetszését birja. Népszerű szónok, költő. 2) Minden, mi a nép gondolkozásával és érzelmeivel, vágyaival megegyezik. Népszerű költemények. Népszerű szónoklatok, indítváuyok. "Középszerü észbeli tehetség egy bizonyos adag szónoki tehetséggel s még több élelmességgel, ez az, mi által legtöbben népszerüekké váltak." (B. Eötvös József).

*NÉPSZERŰEN, NÉPSZERŰN
(nép-szerűen) ösz. ih. A népnek gondolkodása és érzelmei szerint. Népszerűen írni, beszélni.

*NÉPSZERŰLEG
(nép-szerűleg) ösz. ih. Lásd NÉPSZERŰEN.

*NÉPSZERÜSÉG
(nép-szerüség) ösz. fn. Személynek vagy dolognak azon közkedvességü tulajdonsága, melynél fogva azt népszerünek mondják. V. ö. NÉPSZERŰ.

*NÉPSZERŰSÍT v. NÉPSZERÜSIT
(nép-szerüsít) ösz áth. Népszerűvé teszen, azaz a nép felfogásához, gondolkodása módjához, érzelméhez, izléséhez alkalmazza eléadásait, magaviseletét; továbbá a nép előtt tetszetősséget szerez valaminek vagy valakinek.

*NÉPSZERŰSÍTÉS
(nép-szerűsítés) ösz. fn. Népszerüvé tevés. V. ö. NÉPSZERŰSÍT.

*NÉPSZERÜTLEN
(nép-szerütlen) ösz. mn. Aki vagy ami nincs a népnek gondolkodása vagy érzelmei szerint, s annak tetszését, helybehagyását, kegyét nem birja. A népszerűtlen szónok hiába erőködik. Népszerűtlen dolgok vitatása által elidegeníteni a hallgatókat. V. ö. NÉPSZERŰ.

*NÉPSZERÜTLENÍT, NÉPSZERÜTLENIT
(nép-szerütlenít) ösz. áth. Népszerütlenné teszen. V. ö. NÉPSZERÜTLEN.

*NÉPSZERÜTLENSÉG
(nép-szerütlenség) ösz. fn. Állapot vagy tulajdonság, mely szerint valaki vagy valami népszerütlen. Népszerütlensége miatt megbukott indítvány.

*NÉPSZESZÉLY
(nép-szeszély) ösz. fn. Szeszély, mely a néptömeget jellemezni szokta.

*NÉPSZINHÁZ
(nép-szin-ház) ösz. fn. Szinház, melyben népies szinművek és mutatványok adatnak elé.

*NÉPSZOKÁS
(nép-szokás) ösz. fn. Szokás, mely a nép életmódjában, különösen öltözetében, mulatságaiban, játékaiban, tánczaiban, lakodalmi szertartásaiban stb. divatozik. Valamely vidékbeli népszokásokat leírni.

*NÉPSZÓNOK
(nép-szónok) ösz. fn. Szónok, ki a néposztály gondolkodása módjához és esze járásához alkalmazva magát, a népre nagy hatást gyakorol.

*NÉPSZORGALOM
(nép-szorgalom) ösz. fn. Szorgalom, melyet valamely nép fejt ki.

*NÉPSZÓSZÓLÓ
(nép-szószóló) ösz. fn. Lásd NÉPNAGY.

*NÉPSZÖVETSÉG
(nép-szövetség) ösz fn. Szövetség, melyet több, főleg szabad népségek alkotnak egymással; ilyennek tekinthető például a svájczi, északamérikai szövetség.

*NÉPTANITÓ
l. NÉPOKTATÓ.

*NÉPTANODA
(nép-tanoda) ösz. fn. Elemi tanoda, melyben az alsóbbosztályu nép gyermekeit tanítják, leginkább falusi iskola; másképen: népiskola.

*NÉPTÁRSASÁG
(nép-társaság) ösz. fn. Társaság, melynek tagjai a szükebb értelemben vett népből valók; alsóbbrendü személyek társasága.

*NÉPTELEN
(nép-telen) mn. tt. néptelen-t, tb. ~ěk. 1) Szoros ért. hol senki sem lakik. Néptelen puszták, vidékek, vadonok. 2) Hol aránylag kevés nép van. Néptelen vásár, gyűlés, tánczvigalom. V. ö. NÉPES.

*NÉPTELENĚDÉS
(nép-telen-ěd-és) fn. tt. néptelenědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Fogyó állapot, midőn valamely helynek népe kevesbedik, vagy egészen elfogy. Dögvész és háboru által okozott néptelenedés.

*NÉPTELENĚDIK
(nép-telen-ěd-ik) k. m. népteleněd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely helynek, országnak népe, lakossága fogyatkozóban van. Ellentéte népesedik. V. ö. NÉPTELEN.

*NÉPTELENŰL, NÉPTELENÜL
(nép-telen-űl) önh. m. néptelenül-t. l. NÉPTELENĚDIK.

*NÉPTELENÍT, NÉPTELENIT
(nép-telen-ít.) áth. m. néptelenít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Eszközli, okozza, hogy bizonyos hely néptelenné legyen, hogy lakossága elfogyjon, elköltözzék, kihaljon stb. A döghalál és háborúk néptelenítik az országot. Irlandot a sűrü kivándorlás évről évre jobban népteleníti.

*NÉPTELENÍTÉS, NÉPTELENITÉS
(nép-telen-ít-és) fn. tt. néptelenítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Valamely hely népének, lakosainak irtása, fogyasztása, pusztítása.

*NÉPTÖMEG
(nép-tömeg) ösz. fn. A népnek nagyobb, tehát alsóbb osztálya. "Városokban lelem a lépcsőt, minek segédével nemességünk a milliomokból álló néptömeggel kapcsolatba jöhet." (Kölcsey Ferencz).

*NÉPTÖRZS
(nép-törzs) ösz. fn. Nép, melyből mások mint fajok származtak, vagy általánosabb fogalomban vett nép, melyhez mások mint fajok tartoznak, pl. sémi törzs, melyhez számíttatnak az arab, héber, szír, kháld, kopt és ethiop népfajok.

*NÉPURALKODÁS
(nép-uralkodás) ösz. fn. Uralkodás neme, midőn a főhatalmat leginkább választott képviselői által a nép gyakorolja.

*NÉPURALKODÁSI, NÉPURALMI
(nép-uralkodási v. -uralmi) ösz. mn. Népuralkodásra vonatkozó, azt illető.

*NÉPURALOM
(nép-uralom), l. NÉPURALKODÁS.

*NÉPURASÁG
(nép-uraság), l. NÉPURALKODÁS, NÉPFÖLSÉG.

*NÉPÚRI
(nép-úri), l. NÉPURALKODÁSI.

*NÉPÜNNEP
(nép-ünnep) ösz. fn. Ünnep, melyben különösen a nép veszen részt.

*NÉPVÁNDORLÁS
(nép-vándorlás), l. NÉPKÖLTÖZÉS.

*NÉPVÉGZET
l. NÉPHATÁROZAT.

*NÉPVEZÉR, NÉPVEZETŐ
(nép-vezér v. -vezető) ösz. fn. Ki bizonyos közügyekben, nevezetesen a nyilvános tanácskozásokban, népgyüléseken, lázadásban, csatában a nép élén áll, s mint főnök működik. Köznépies kifejezéssel: népkolompos, vagy egyszerüen: kolompos.

*NÉPZĚNDÜLÉS
(nép-zěndülés) ösz. fn. l. ZĚNDÜLÉS, LÁZADÁS.

*NÉRCZ
l. NYÉRCZ.

*NESIDER
l. NEZSIDER.

*NESPOLYA
l. NASPOLYA, LASPONYA.

*NEST
l. NYEST.

*NESTE
l. NESZTE, (2).

*NESZ
hangutánzó önálló gyök, fn. tt. nesz-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Lassan susogó, szuszogó hang, mely valamely testnek mozgása, motszanása által támad és terjed. E jelentésénél fogva a hangutánzók osztályába tartozik, s alaphangja a szuszogó v. sziszegő sz. Nincs semmi nesze, am. leggyöngébb hangját, szuszogását sem hallani. Mintha valami neszt hallottam volna. Hallani a futkározó egerek neszét. Neszt fog, a vadászok nyelvén a rőtvad, midőn figyelve fülel. (Bérczy K.). Jelenti különösen a szaglászó orrnak szuszogását; innen neszelni valamit, am. szaglászni, szaglászva keresni, kutatni. 2) átv. ért. minthogy a hírek, kivált titkosak, csak suttogva terjeszkednek, tehát a nesz jelent alattomban, susogva bujdosó hírt. Némi neszét már én is kaptam, vagy hallottam. Még semmi nesze sem vala, mikor már én tudtam a dolgot. 3) Ugyan a fennemlített oknál fogva am. alattomos ürügy, melyet valaki csak sugdosva közöl. Azon nesz alatt ment el, hogy rokonait látogatja.

*NESZE
(ne-sze), a kináló ne szónak igeszerü alakja, mely a parancsoló módnak felel meg, s értelme: ime vedd! itt van, vedd el! Itt a sze utóragról azt tartják, hogy az nem egyéb, mint a második személyes névmás te, pl. jöszte igében, mi máskép: jersze; azonban azon sze eléjön mind a régieknél, mind a mai tájnyelvben a 3-ik személyü ige mellett is (V. ö. SZE), sőt a ne szóval öszvetéve, mind a te, mind a sze együtt is fordul elé, pl. neszte (= ne-sze-te), nesztek (ne-sze-tek). Itt is tehát a sze valamely ösztönzést fejez ki. Hasonló öszvetételüek az indulatszók közől: nosza, hopsza, hajsza és uszu, eredetileg usza. Több személyhez intézve: netek (hic habetis) v. nesztek. Egyébiránt V. ö. NE, (1) kináló, hivó.

*NESZEL
(nesz-el) áth. m. neszel-t. Valamit szaglározva, azaz orrával szuszogva, a levegőt szivogatva megérez, vagy keres. A vizslák neszelik a vadat. Neszelni valamely bűzt. Átv. ért. valamire némi figyelemmel lenni. Nem is neszelt (= nem is hederített) reá. Miskolczvidéki szó. (Id. Mándy Péter). V. ö. NESZ.

*NESZELEJ
falu Szala m.; helyr. Neszelej-be, ~ben, ~ből.

*NESZELŐ
(nesz-el-ő) mn. és fn. tt. neszelőt. 1) Aki vagy ami neszel, V. ö. NESZEL. 2) Vadászok nyelvén a szarvas nevü állat orra. (Bérczy Károly).

*NESZERE
(nesz-er-e) mn. tt. neszerét, tb. neszerék. Székely tájszólás szerint am. szeles, szeleverdi, szeleskedő, serteperte; szelesbolond, féleszü. Eredeti alakja valószinüleg neszele, azaz: neszelő, neszel igétől, melyben az l átalakult rokon r-vé, mint a nyoszoló Mátyusföldén: nyoszorú. Máskép: neszes, neszeti. V. ö. NESZEL, NESZES, 3).

*NESZES
(nesz-es) mn. tt. neszes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Neszszel mozgó, járó. Neszes selyemköntös, szoknya. 2) Mondják lóról, mely minden neszre megijed, valamint legyes, mely nyugtalankodik, mintha legyek csípnék. 3) Emberre alkalmazva am. szeleverdi, széleszü, ki szelessége által folytonosan neszt üt; székelyesen: neszere.

*NESZESĚDIK
(nesz-es-ěd-ik) k. m. neszesědtem, ~tél, ~ětt. l. NESZÉSŰL.

*NESZESŰL, NESZÉSÜL
(nesz-es-űl) önh. Neszessé lesz. V. ö. NESZES.

*NESZETI
(nesz-it-ő) mn. tt. neszeti-t. A székelyeknél am. neszere, vagyis neszelő.

*NESZEZ
(nesz-ez) önh. m. neszez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Beszédnek, hirnek neszére figyel, hallgatódzik, pl. a kis gyermek neszez, midőn figyelmezni kezd a beszédre. 2) Némely vidékeken túl a Dunán am. fenhangon beszél, lármáz. A mindkét értelemben vett nesz különösen emberi hangra vonatkozik. V. ö. NESZ.

*NESZÍT
(nesz-ít) alakjára áth. de jelentésére nézve önh. m. neszít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Eredeti leg am. neszet csinál; a székelyeknél neki veszített am. vágyat kapott reá. (Kriza J.).

*NESZMÉLY
falu Komárom m. helyr. Neszmély-be, ~ben, ~ből.

*NESZTE (1)
(ne-sze-te) l. NESZE alatt.

*NESZTE (2)
női kn. tt. Nesztét. Anastasia.

*NESZTEJE
(ne-sze-te-je) régiesen am. az egyszerübb ,neszte.'
"Neszteje komámasszony, igyunk mi is egyet
Töltsük meg bögrénket ugy mint az egy pintest."
Ének a részegségről a XVI. századból.
(Thaly K. gyüjt.).

*NESZTEK
(ne-sze-tek, vagy a h sz hanggá változván, neh-tek) l. NETEK.

*NESZÜDÉS
(nesz-üd-és) fn. tt. neszüdés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valaki neszüdik.

*NESZÜDIK, NESZŰDIK
(nesz-űd-ik) k. m. neszüd-tem, ~tél, ~ött. Sebes mozgásnak indul, nagy széllel mozgani kezd. Különösen Kemenesalon am. neki gyulad, felháborodik; a székelyeknél, Kriza J. szerint indulatosan vágyik reá.

*NET
elvont gyöke a tájdivatos netet, netez és neténtók szóknak. Egynek látszik ,nesz' szóval; l. NETET.

*NETALÁN
(ne-talán) ösz. ksz. Legszokottabb értelme am. nehogy v. hogyne. Azon mondatot vezérli, mely kétkedéssel vegyes félelmet, tartózkodást jelent bizonyos történhető dologról. Jól elrejtsd, netalán (nehogy) meglássák. A régieknél s tájdivatosan ma is: netalántán, melyben az utóbbi ,tán' az előbbi ,talán' ismétlése. "Es áldozzál a menyei isteneknek,.... netalántán haragodjanak reád es veszessenek el tégedet." (Sz. Krisztina élete. Toldy F. kiadása). A közéletben sokszor csak am. az egyszerü ,talán' "Az mely szolgám fogta volt, annak adnám, nitalám vehetne valamit rajtok." (Levél 1554-ből. Szalay Á. 400 m. l.). Különösebben midőn a feltételes ha tétetik elébe, am. az egyszerűbb ,ha talán;' s ekkor az utána következő ige akár a mutató, akár az óhajtó mód jelenében állhat, pl. ha netalán kérdésre vonnak vagy vonnának, azt mondd, hogy................

*NETALÁNI
(ne-taláni) ösz. mn. Netalán létező v. meglevő.

*NETALÁNTÁN
l. NETALÁN.

*NETEK
(ne-tek, azaz ne-tik), a kiváló és adó ne szócskának többes második személye s am. itt van, vegyétek. Netek, mindegyiknek tiz forint. l. NE (1), hivó, kiváló.

*NETÉNTÓK
(net-ént-ók mintegy neténtő v. netető, a ,neténtók' helyett, melynek ő ragja -ők vagy mély hangon -ók képzőt vett föl); fn. tt. neténtókot. A székelyeknél am. ügyetlen, együgyü. (Kriza J.). V. ö. NETET, NETEZ.

*NETET
(net-et) önh. m. netet-tem, ~tél, ~ětt. A székelyeknél: szeleskedve összezavar valamit, idestova kapkod. Ne netess te neszere! te neszeti! (Kriza János).

*NETEZ
(net-ez), önh. m. netez-tem, ~tél, ~ětt. Tétováz, kapkod, néz szerteszét. Mit netezsz annyit te? (Kriza J.).

*NETHUS
erdélyi falu Segesvár székben; helyr. Nethus-on, ~ra, ~ról.

*NETÓD
erdélyi falu Fogaras vidékében; helyr. Netód-on, ~ra, ~ról.

*NETOVÁBB
(ne-tovább) sajátlag isz., de a mely néha főnévként némely ragokat is fölveszen, am. ez vagy itt a legvégső határ, ez a maga nemében a legkitünőbb. Netovábbot mondani. Ez valamennyinek a netovábbja.

*NETREBULA
tájdivatosan am. nadragulya.

*NÉV
(ne-ü, ne-v) fn. tt. nevet, tb. nevek. Általán röviden hangzik a személyragok és képzők előtt is nevem, neved, neve, nevünk, nevetěk, nevők v. nevěk; nevű, neves, nevetlen, nevez, nevezés; kivétetik: névtelen, névleg, névi. 1) Legszélesb ért. oly szó, mely személyt v. dolgot, továbbá, mely ezeknek minőségét v. mennyiségét juttatja eszünkbe. Midőn személyt jelent, megfelel e kérdésre ki? pl. Péter, Pál, Szabó János. Midőn dolog értetik alatta, e kérdésre felel meg, mi? pl. kenyér az eledele, bor az itala. Mindkét esetben nyelvtanilag főnév-nek mondjuk. A minőséget jelentő név a minő? v. mily? a mennyiséget jelentő mennyi v. hány kérdésre felel meg; pl. régi, új, szép, rút, s ezek melléknevek, egy kettő, sok, kevés számnevek. A főnév ismét vagy tulajdonnév, mely egyedi alanyt, azaz, egyedi személyt vagy tárgyat jelent, pl. Ádám, Éva, Buda, Bakony, Balaton, Duna; vagy köznév, mely azonegy nemü vagy faju személyek, dolgok mindenikére illik, pl. város, falu, ember, hegy, völgy, tó, folyó; vagy gyűnév, mely több egyenlő, vagy külön részekből álló sokaságot foglal magában pl. sereg, csapat, nyáj, csorda; gyülevész, csoport; vagy öszszerü név, mely a személyt vagy dolgot teljes létezésében, minden tulajdonságait együtt véve jelenti, pl. Isten, ember, állat; vagy elvont, mely az önálló egyedtől elgondolt jegyet, tulajdonságot, működést stb. jelent, pl. szépség, jóság, boldogság. 2) Különösen személyre vonatkozólag mindazon szók, melyekkel valamely személyt másoktól megkülönböztetés végett jelzeni szoktunk, milyenek: keresztnév, melyet valaki keresztségben kapott; vezetéknév, melyet mi magyarok jelző gyanánt a keresztnév elébe teszünk, pl. ezek közől: Farkas Mihály, az első vezeték, a második keresztnév. Egyébiránt a keresztnév is lehet vezeték: mint Péter István, Ferencz Imre, mi némely vidékeken nagyon divatos, midőn a fiú az apjának keresztnevét viseli vezetékül, pl. Péternek Jancsi fiát így nevezik: Péter Jancsi. Az adományleveles nemeseknél régi szokásban volt és van a birtoknév, melyet a vezeték előtt mondanak és írnak, pl. Vásonykői Zichy, Monyorókeréki Erdődy, Homonnai Druget, Gúti Ország, melyek többnyire már csak előnevek, birtok nélküli, vagyis üres nevek. Azt se tudja, mi a neve. Végtére maga nevét is elfelejti az ember. (Közmondás.) Nagy dolog ha valaki szégyenli nevét. (Közmondás). A mondottak népnyelven szólva: becsületes nevek; különböztetésül a gúny, vagy csúfnév-től, mely néha állandóvá és közszokásuvá leszen, mi egyébiránt nálunk magyaroknál nem oly gyakori, mint némely szomszéd nemzeteknél. Álnév, költött név, melyet valaki bizonyos körülményekben azért veszen föl, hogy személyét eltitkolja. Jó név, mely erkölcsileg jó oldalról ismertetik és becsültetik. Mindennél jobb a jó név. (Km.). Nagy név, melyet a társadalomban nagyszerü és nemes polgári tettek s erények vívtak ki. A magyar történelemben nagy név a Hunyadi név. Veszett név, rosz oldalról ismert név. Kinek veszett neve indult, a szél is árt annak. (Km.). Sajátságos szokás, hogy az ebeket, lovakat, ökröket, a teheneket stb. szintén tulajdonnevekkel különböztetik meg, pl. Szikra, Villám, Csillag, Tüzes stb. lónevek; Csákó, Szarvas, Szilaj, Villás stb. ökörnevek. Átv. ért. 1) Mint a valódi személynek vagy dolognak ellentéte jelent oly valamit, minek csak a neve van, valóban pedig nem létezik. 2) Jelenti azon jó vagy rosz hírt, közvéleményt, melyben valamely személy áll. Nagy, híres nevet szerezni. Dicső, halhatatlan név. Híre, neve mindenfelé elterjedt. A katonának szép a neve, rosz az élete. (Km.). Veszszen el a neve. 3) Hasonlatra mutat, s am. gyanánt ezen kifejezésekben: jó néven venni valamit, úgy, mint jó dolgot. Rosz néven venni, úgy, mint roszat. Panasz neven venni, megpanaszolni, szemrehányni valamit. Isten ne vegye panasz néven. 4) Néha az illető személy helyett áll, pl. király nevében kiadott rendelet. Az udvarnok távollevő urának nevében fogadja a vendégeket. Másnak nevében tenni valamit. Valakinek nevét gyalázni, becsteleníteni. Jámbor keresztényi nyelven: Isten nevében kérni vagy adni valamit, am. alamizsnaképen, melyet az Isten egykor megjutalmaz, megfizet. Néha élünk e kifejezéssel Isten nevében! s azt akarjuk jelenteni, hogy valamit nem ellenezünk, vagy jó szerencsét kivánunk hozzá. Menj Isten nevében! máskép: hirével.
Mi azon alapfogalomból kiindulva, hogy a név tulajdon eredeti értelemben oly szó, mely által valakit vagy valamely állatot hivunk, felszólítunk: legvalószinübbnek tartjuk, hogy a név gyöke a hivást, idézést jelentő indulatszó ne! melyből ü képzővel lett ne-ü, nev, s megnyújtva név, t. i. a neü úgy tekintendő, mint más ó, ő v. u, ű képzőjü melléknevek, melyek főnevekké lettek, pl. nyelő nyelü nyelv, ölő ölü ölv, homu homv stb. Sőt a régieknél csak tisztán ne v. né törzs igen gyakran található, pl. "Egy özvegyasszony, kinek csak két fillére vala, azt es isten nébe (= nevébe) adá." (Góri-codex). "Seneca neü (= nevü) mester." (Ugyanott). "Dacianus neü fejedelm." (U. o.). "Cassiodorus neü doctor." (U. o.). Egyébiránt más nyelvekben számos rokonságai vannak, haszinte más származatuak lehetnek, ú. m. a német Name, dán navn, angol name, (olvasd: ném), görög onoma, szanszkrit náman, latin nomen, persa-török nam, finn nimi, mongol nere stb.

*NÉVALÁIRÁS
(név-aláirás) ösz. fn. Általán cselekvés, midőn akármiféle iromány, különösen okmány alá nevünket odajegyezzük.

*NÉVBĚCS
(név-běcs) ösz. fn. 1) Általán mi a valódi értéknek csak nevét, czimét, szinét viseli, minek magában véve belbecse nincsen, pl. a papirospénznek névbecse, az ezüstnek valódi becse van. 2) Különösen azon érték, mely valamely papirpénzen, állam- vagy magánkötelezvényen stb. kiirva van, különböztetésül azon üzleti értéktől, melyet a forgalomban adnak vagy igérnek érette; pl. gyakran olvassuk a tőzsdei folyamjegyzékekben: 5% (százalékos) földtehermentesítési kötvény 70 frt, azaz a kölcsönkötelezvényben 100 frt van beirva, s az állam évenként 5 százalékot fizet tőle, de a tőzsdén adásvevési ára csak 70 frt., ennyiért lehet venni vagy eladni.

*NÉVBECSŰLÉS v. ~BECSÜLÉS
(név-becsülés) ösz. fn. A váltóüzletben, azon cselekvény, midőn a váltón megnevezett vagy megnevezettek vagyis megbizottak, vagy bármi módon kötelezettek a váltó elfogadását vagy kifizetését nem teljesítvén, egy harmadik járul közbe, és valamely megbizott vagy váltóadós hitelének fentartása végett, ennek nevét meg is nevezvén s mintegy megtisztelvén, késznek ajánlkozik a bemutatót kielégíteni. (Honoration, Ehrenannahme, Ehrenzahlung).

*NÉVBECSÜLÉSI, NÉVBECSÜLÉSBELI
(név-becsülési v. ~becsülésbeli) ösz. mn. Névbecsülésre vonatkozó, Névbecsülési elfogadás. Névbecsülési fizetés. V. ö. NÉVBECSÜLÉS.

*NÉVBECSÜLŐ
(név-becsülő) ösz. mn. és fn. Közbenjáró valamely váltón, aki valamely megbízott vagy váltókötelezett, de a megbizást vagy köteleztetést bármely okból nem teljesítő nevére a váltóbemutató követelésének eleget tenni igérkezik, vagy már eleget is tett. (Honorant, Ehrenacceptant, Ehrenzahler). V. ö. NÉVBECSŰLÉS.

*NÉVBECSÜLT
(név-becsült) ösz. mn. és fn. A váltóüzletben, kinek nevére, vagy hitelére, tehát mintegy becsületére, a váltókötelezettséget valamely közbenjáró teljesíti. (Honorat).

*NÉVCSERE
(név-csere) ösz. fn. 1) Midőn valamely név helyett mást veszünk, vagy mondunk. 2) A nyelvbeli, nevezetesen szónoki és költői eléadásban, midőn a tárgy neve helyett annak tulajdonságaét, vagy viszont használjuk, vagy általán a fogalmakat egymással fölcseréljük, mennyiben bizonyos rokonság létezik köztök, pl. Tokajnak arany gyöngyei, hol az arany sárgát, a gyöngyök pedig borcseppeket jelentenek. (Metonymia).

*NÉVED
falu Bars m.; helyr. Néved-re, ~ěn, ~ről.

*NEVEDÉK
(nev-ed-ék) fn. tt. nevedék-ět, harm. szr. ~e, Ami növő állapotban létezik, ami még kinőtte magát. Szokottabban: nevendék v. növendék. Ama szóból az tünik ki, hogy létezett hajdan neved önható ige, melyből ék képzővel úgy lett nevedék, mint a marad, fakad, terjed igékből: maradék, fakadék, terjedék.

*NEVEDÉKENY
l. NEVENDÉKENY.

*NÉVEGYEZTETÉS
(név-egyeztetés) ösz. fn. 1) Szókötési működés, midőn a nevet, mint a mondatnak alanyát, személy, szám és rag szerint az állítmánynyal öszveillesztjük. 2) A szókötésnek azon része, mely ezen működés szabályait eléadja.

*NEVEKĚDÉS
(ne-v-e-kěd-és) fn. tt. nevekědés-t, tb. ěk, harm. szr. ~e. Általán azon állapot, midőn valami nevekedik, tulajd. és átv. értelemben. Állatok, növények nevekedése. Számnak, sokaságnak nevekedése.
"Vígan látjuk házasságunk
Drága gyümölcsét.
Mindennemü jószágunknak
Nevekedését."
Házasok éneke a 16. századból.

*NEVEKĚDIK
(ne-v-e-ked-ik) k. m. nevekědtem, ~tél, ~ětt. Tulajd. ért. valamely életszerves test folytonosan nő, nagyobbodik. Közönségesen ugyanegy értelemben vétetik vele a nevelkedik, de szabatosan véve azon különbség látszik köztök lenni, hogy az első egyedül önmagában fejlődő növést, gyarapodást jelent, pl. nevekednek a vadon tenyésző növények és állatok; ellenben, ami külső gond, ápolás által nő, vagyis, amit nevelnek, az nevelkedik, pl. a kerti növények, a házi állatok, az ember. Átv. ért. mondható mindenről, minek száma, mennyisége, terjedelme szaporodik, sokasodik. Nevekedik a város népsége. Nevekedik a jövedelem. Becsülete hire, nevekedik. "Az ellenséges körülmények nevekedő hatalma nemcsak szebb jövendőnk reményeit, de a jelent is veszélylyel fenyegette." (Deák Ferencz). Hangmódosítással növekedik, mi változatosabban, szebben is hangzik, s a nő igével világosabb öszhangzatu V. ö. NE (4), elvont gyök.

*NEVEL
(ne-v-el) áth. mn. nevel-t. Széles ért. eszközli, hogy valami nőjön, hogy nagyobb száma, mennyisége, terjedelme, hogy több legyen, tehát am. nagyít, szaporít, sokasít. Ipar által nevelni a jövedelmet. Gyarmatok által nevelni a népességet. "Neveli fájdalmunkat annak érzése, hogy szánakozásnál, és kérelemnél nincs hatalmunkban egyéb, amit az elnyomottakért tehetnénk." (Deák Ferencz a lengyelek ügyében.)
"Neveled óránként gyönyörüségemet."
Zrínyi.
Szűkebb ért. életszerves lénynek növését, szaporodását eszközli, előmozdítja. Fákat, virágokat nevelni. Szarvasmarhát, házi madarakat nevelni. Legszorosb ért. emberi magzatot születésétől fogva bizonyos korig testileg ápol, táplál, egyszersmind testi és lelki tehetségeit idomítja, képezi, főleg erkölcsi és vallási tekintetben szóval és példával oktatja. Árva gyermekeket nevelni. A fiúkat, leányokat közintézetben nevelni. "Es keresztyén hitben ütet neveli vala." (Nádor-cod.). Katonának, papnak, kézmívesnek nevelni valakit. Jól, roszul nevelni. Némely fiait kinevelte, másokat elhanyagolt.

*NEVELDE
l. NÖVELDE.

*NEVELÉS
(ne-v-el-és) fn. tt. nevelés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Szélesb ért. minden cselekvés, mely által valami növő, szaporodó, sokasodó állapotba tétetik. A népesség nevelésére intézkedéseket tenni. Jövedelme neveléséről gondoskodik egyedül. A fák nevelésére gondot fordítani. Szoros ért. folytonos működés, mely által valaki emberi magzatot nevel, továbbá azon eredmény, melyet e működés létre hozott. Gyermekek nevelésével foglalkodni. Jó nevelése, rosz nevelése van. Nincs semmi nevelése, am. müveletlen, idomítatlan, udvariatlan. A legszorosabb értelmü nevelés különösen erkölcsi képzésre vonatkozik, s különbözik tőle az oktatás és tanítás, mennyiben ennek czélja egyedül tudományt és ismereteket terjeszteni. A gyermekeknek nemcsak oktatásra, hanem nevelésre is van szükségök. "Nevelésünk el van hibázva, - mi rendszerető emberek nem vagyunk." (Gr. Széchenyi István).

*NEVELÉSBELI
(nevelés-beli) ösz. mn. Nevelést illető, arra vonatkozó. Nevelésbeli szabályok, módszerek.

*NEVELÉSI
(nev-el-és-i) mn. l. NEVELÉSBELI.

*NEVELÉSMÓD
(nevelés-mód) ösz. fn. Gyakorlati mód, melyet valaki a nevelésben követ.

*NEVELÉSTAN
(nevelés-tan) ösz. fn. Elméleti ismeretek és gyakorlati szabályok rendszeres tana, melyek az ember tökéletes neveltetésére szükségesek. V. ö. NEVELÉS.

*NEVELÉSTANI, NEVELÉSTUDOMÁNYI
(nevelés-tani v. ~tudományi) ösz. mn. Neveléstant illető, arra vonatkozó, azt tartalmazó stb. Neveléstani értekezések, könyvek.

*NEVELÉSTUDOMÁNY
(nevelés-tudomány, l. NEVELÉSTAN.

*NEVELÉSÜGY
(nevelés-ügy) ösz. fn. Ügy, mely nevelést tárgyaz.

*NEVELÉSZ
(ne-v-el-ész) fn. tt. nevelész-t, tb. ~ěk. l. NEVELŐ.

*NEVELÉSZET
l. NEVELÉSMÓD és NEVELÉSTAN.

*NEVELETLEN
(ne-v-el-et-len) mn. tt. neveletlen-t, tb. ~ěk. 1) Gyermekekről szólva am. kiskoru, fől nem nőtt. Három neveletlen árvát hagyott maga után. 2) Kinek testi és lelki tehetségei rendeltetéséhez képest kiművelve, kiképezve nincsenek; különösen erkölcsi tekintetben, durva, faragatlan, udvariatlan magaviseletü. Neveletlen ripők, betyár. Neveletlen tuskó. Határozóként am. neveletlenül.

*NEVELETLENSÉG
(ne-v-el-et-len-ség) fn. tt. neveletlenség-ět, harm. szr. ~e. Emberi nevelés hiányára mutató tulajdonság. Különösen erkölcsi ért. durvaság, nyereség, faragatlanság; a fínomabb társalgási életmódban, az udvariasság szabályaiban való járatlanság.

*NEVELETLENÜL
(ne-v-el-et-len-ül) ih. 1) Föl nem nőtt állapotban. Neveletlenül hagyott árva gyermekek. 2) Emberi nevelés nélkül. Különösen erkölcsi és társadalmi tekintetben, nyersen, durván, faragatlanul; a fínom életmód szabályait megvetve, udvariatlanul: neveletlenül viselni magát.

*NEVELKĚDÉS
(ne-v-el-kěd-és) fn. l. NEVEKĚDÉS.

*NEVELKĚDIK
(ne-v-el-kěd-ik) k. l. NEVEKĚDIK alatt.

*NEVELŐ
(ne-v-el-ő) mn. és fn. tt. nevelő-t. Széles ért. minden, ami vagy aki valamit nagyít, szaporít, növeszt. Hajnevelő kenőcs. Virágokat nevelő kertész.
"A lány csak búnevelő,
Mert egy sem hű szerető."
Tréfás népdal. (Erdélyi J. gyűjt.).
Különösen emberi, testi és lelki tehetségeket fejtő, képző, idomító. Nevelőintézet, melyben gyermekeket, ifjakat képeznek. Nevelőatya, ki más gyermekét magáé gyanánt neveli. Mint főnév jelent oly személyt, kinek kitűzött feladata vagy hivatása, gyermekek és ifjak nevelésével foglalkodni. V. ö. NEVEL, NEVELÉS.

*NÉVELŐ
(név-elő), ösz. fn. Nyelvünkben azon szócska, mely a név elébe tétetvén, a név által jelentett tárgynak vagy lénynek közelebbi vagy távolabbi megjelölésére szolgál. A magyarban is, mint több más nyelvben, kétféle névelő van, ú. m. határozott az vagy a, és ritka esetekben a határozatlan: egy; amaz által azt jelentjük ki, hogy a maga nemében bizonyos meghatározott lényt vagy általános fogalmat értünk, pl. suhog a szél, remeg a fa, az ég dörög, hull az eső, az ember halandó, a kutya hűséges állat. A határozatlan által pedig azt, hogy azon nemből nem közelebbről meghatározott, hanem csak a többi között valamely gondolható tárgyat vagy lényt akarunk értetni, pl. volt hajdan egy király, azaz valamely király, kit közelebbről nem akarunk megjelölni; ha azt mondjuk a király, ezalatt már bizonyos, vagy közelebbről meghatározott királyt értünk, pl. a költő ezen versében: "a legelső magyar ember a király", a magyar királyt értjük. A határozott névelő rokon a távolra mutató a v. az szócskával, sőt alkalmasint ebből is vétetett át, csakhogy hangsulyát elvesztette; a határozatlan névelő pedig az ,egy' számnévből, hangsulyát ez is elveszítvén, úgy hogy pl. egy embert ismerek (hangsulylyal), és: egy embert ismerek (az ,egy' (sulytalan) különböző jelentésnek. Az vagy a helyett tájdivatosan ez vagy e használtatik. V. ö. AZ, EGY, EZ, és NÉVMUTATÓ.

*NEVELŐANYA
(nevelő-anya) ösz. fn. Nőszemély, ki másnak gyermekét anya gyanánt ápolja, neveli, milyenek kötelességöknél fogva a mostohaanyák, vagy, kik valamely gyermeket örökbe fogadtak.

*NEVELŐATYA
(nevelő-atya) ösz. fn. Férfi, ki mostoha, vagy örökbe fogadott gyermeket nevel. Alkalmazott értelemben szent Józsefet, szűz Mária jegyesét, Jézus nevelőatyjául tisztelik a keresztények.

*NEVELŐHÁZ
l. NEVELŐINTÉZET.

*NEVELŐI
(ne-v-el-ő-i) mn. tt. nevelői-t, tb. ~ek. Nevelőre vonatkozó, nevelőt illető. Nevelői tulajdonok. Nevelői pálya.

*NEVELŐINTÉZET
(nevelő-intézet) ösz. fn. Intézet, melyben gyermekeket nevelnek. Különösen oly intézet, melyben a növendékeket köz élelmezéssel ellátják, bizonyos tanulmányokra oktatják, és erkölcsi képződésökről gondoskodnak. Katonai, egyházi nevelőintézet.

*NEVELŐNÉ
jobban: NEVELŐNŐ, (nevelő-né v. -nő) ösz. fn. Nőszemély, kinek kitűzött feladata és rendeltetése neveléssel foglalkodni, akár valamely intézetben, akár magáncsaládnál.

*NEVELŐSKÖDIK
(ne-v-el-ő-ös-köd-ik) k. m. nevelősköd-tem, ~tél, ~ött. Nevelői pályán működik, nevelői hivatalt visel.

*NEVELŐSZÜLE v. ~SZÜLŐ
(nevelő-szüle v. -szülő) ösz. fn. Nevelőatya v. anya. l. ezeket.

*NEVELT
(nev-el-t) mn. tt. nevelt-et. 1) Akit v. amit neveltek. Közintézetben nevelt árvák. 2) Átv. ért. jó erkölcsü, udvarias. Nevelt fiatal ember.

*NEVELTSÉG
(ne-v-ěl-t-ség) fn. tt. neveltség-ět, harm. szr. ~e. Művelt, finom, udvarias erkölcsiség.

*NEVELVÉNY
(ne-v-el-vény) fn. tt. nevelvény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Körülbelül egyjelentésü a nevendék szóval, csakhogy amaz inkább növényekre és oktalan állatokra, emez személyekre vonatkozik. A virágok a kertésznek nevelvényei. E nevelőnek sok nevendéke van.

*NEVENDÉK
(ne-v-end-ék) fn. tt. nevendék-ět, harm. szr. ~e. Általán nevelés alatt levő gyermek vagy ifjú; különösen valamely nevelő- vagy képzőintézetnek serdülő tagja. Katonai, papi nevendékek. "Hogy ifjabb s nevendéktársaink is tudhassák." (B. Orczy Lőrincz, Abaújmegye főispánja 1784-ben). Melléknevi értelme is van, de ekkor rendesen a viszonyfőnévvel öszvetett szót alkot. Nevendékkatona, nevendékpap. Szélesb ért. mondják serdülő növényekről s állatokról is. Nevendékveszsző. Nevendéktyúk. E szóban a közép n becsusztatott hang, s eredetileg nevedék a neved azaz növed törzsöktől; és csakugyan Szabó Dávidnál eléjön ,nevedékeny' am. nevendékeny. Az sincs alap nélkül, ha azt teszszük fel, hogy törzse a feltételes jövő nevend, növend, mintha oly gyermeket jelentene, ki felnövend.

*NEVENDÉKĚNY
(ne-v-end-ék-ěny) mn. tt. nevendékeny-t, v. ~et., tb. ~ek. Folytonos növésben levő, serdülő. Nevendékeny ifju, fiatal csemete. Innen átv. ért. nevendékeny ujj, máskép: nevendékujj, mely a kisujjhoz képest már serdülőnek tekinthető, de mégsem a leghosszabb, mint a középujj; még máskép: nevetlen ujj, gyűrűs ujj, (digitus annularis); l. NEVETLEN UJJ.

*NEVENDÉKPAP
(nevendék-pap) ösz. fn. Gyermek, vagy ifju, vagy férfi, ki papi hivatalra szánta magát, s a szükséges egyházi tudományokban mint a papnevelőintézet tagja oktatást vesz, illetőleg pappá neveltetik.

*NEVENDÉKUJJ
(nevendék-ujj) ösz. fn. l. NEVENDÉKĚNY alatt.

*NEVENKÉNT
(ne-v-en-ként) ih. Mindeniket külön-külön nevénél fogva említve, megnevezve. Nevenként elmondani a tény részeseit. A katonákat nevenként szólítani.

*NEVENKÉNTI
(ne-v-en-ként-i) mn. tt. nevenkénti-t, tb. ~ek. Különkülön nevénél fogva említett, nevenként való.

*NÉVER
falu, részint Bars, részint Nyitra m.; helyr. Néver-re, ~ěn, ~ről.

*NÉVÉRTÉK
(név-érték) ösz. fn. l. NÉVBĚCS.

*NÉVÉRTÉKI
(név-értéki) ösz. mn. Névértékre vonatkozó, névszerént vett vagy veendő. Névértéki ár, folyam. V. ö. NÉVBĚCS.

*NEVES
(ne-v-es) mn. tt. neves-t, v. ~et. tb. ~ek. Tulajd. ért. kinek vagy minek neve van, melyen különösen hívják. Az igás barmok, ú. m. ökrök, lovak nevesek szoktak lenni, ellenben a gulyabeliek nevetlenek. Átv. ért. oly emberről mondják, kinek nevét sokan emlegetik, kinek nagy híre van. Híres, neves ember; összehúzottan is: hírneves ember.

*NEVESSÉG
(ne-v-es-ség) fn. tt. nevesség-ět, harm. szr. ~e. Hiresség, midőn valakinek nevét, kivált dicséretes oldalról, sokan és gyakran emlegetik.

*NEVET
önh. és áth. m. nevet-tem, ~tél, ~ětt, par. nevess. Alakutánzó vagy alakutánzásból is eredett szó, amennyiben nyilt ajakkal ejtetik; t. i. furcsának látszó, vagy különösen tetsző dolgon belsőleg megindulva szájának izmai széthúzódnak, s az n által teljesen, vagy a régies ,mevet' szóban az m kiejtése után, nyilt ajkai közől olyféle hang ömlik ki, melynek alapja az e szintén nyilt önhangzó s ismételve és lehelettel ejtve hehe gyanánt is szól. Némi változattal a régieknél mint érintők: mevet. Alaphangokra nézve (ne) leginkább egyezik vele a sínai ín (subridere; hilaris); közelit hozzá a szanszkrit szmi és szláv szmejem is. Miben különbözik a vihog, ihog, mosolyog, kaczag, hahotáz, röhög igéktől, erről l. MOSOLYOG.
Mint önható egyszerüen a kedélynek illető állapotát fejezi ki. Aki hamar nevet, hamar is sír. Nevet, mint a bolond, mint a fakutya, mintha elment volna az esze. Majd megpukkad, úgy nevet. (Közmondások). Különösen állapító ragú neveket vonz. Holmi sületlen tréfákon nevetni. Minden hiábavalóságon nevet. Azon nevet, hogy bakot lőttem. Majd nevet rajta, ha megtudja. Jót nevetett rá. Áthatólag a) valakit vagy valamit nevető hangon gúnyol, csúfol, visszatorol. A kevély szegényt mindenki neveti. Azt esküszi, hogy szeret, egyet fordul, kinevet. (Népd.). b) Tetszését, kedvét jelenti ki valami iránt. A bohóczot nevetik a nézők. c) Valamivel nem gondol, s a komoly dolgot könnyen veszi. Nevetem a világot, a világ bolondságát. Mások törik, marják magokat, ő meg neveti az egész dolgot. Átv. ért. mondják lelketlen dolgokról is, melyek kedves, vidám, vonzó külsejök által tetszésre, s mintegy nevetésre gerjesztenek. A sok szép gyümölcs, piros alma szintén nevet a fákon. A szeme is nevet. (Népd.).

*NEVETÉS
(nevet-és) fn. tt. nevetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A kedélynek nyilatkozata sajátszerü arcz- és hangmódosítás által, midőn t. i. valaki nevet. Vidám, jó kedvü nevetés. Gúnyos, csúfolódó nevetés. Hangos, erős nevetés. Nevetésre fakadni. Nevetéssel elárulni magát. V. ö. NEVET.

*NEVETÉSI
(nevet-és-i) mn. tt. nevetési-t, tb. ~ek. Nevetésre vonatkozó. Nevetési viszketeg. Nevetési mód.

*NEVETGÉL
(nevet-g-él) önh. m. nevetgélt. Gyakran nevet, de bizonyos mérséklettel. Végképzőjének hangzója eredetileg rövid: nevetgel. V. ö. NEVET.

*NEVETGÉLÉS
(nevet-g-él-és) fn. tt. nevetgélés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Gyakori folytonos, de mérsékelt vagy nyájaskodó, tréfás nevetés.

*NEVETKÉREZ
(nevet-ke-er-ez) önh. m. nevetkérez-tem, ~tél, ~ětt. l. NEVETKEZIK.

*NEVETKEZÉS
(nevet-kez-és), fn. tt. nevetkezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Többszöri vagy folytonos nevetés. V. ö. NEVETKĚZIK.

*NEVETKĚZIK
(nevet-kěz-ik) k. m. nevetkěztem, ~tél, ~ětt, par. ~zél. Másod, vagy többed magával viszonyos jó kedvből, tréfából, stb. gyakran vagy folytonosan nevet. Ez igében a közép k átalakult gyakorlatos g, mintha volna nevetgezik.

*NEVETLEN
(nev-etlen) mn. tt. nevetlen-t, tb. ~ěk. Kinek vagy minek neve nincsen, vagy nevét nem tudni. A gulyából kifogott nevetlen tinónak nevet adni. Használják e szót az irók aláirásul, midőn nevöket nem akarják kitenni. Máskép: névtelen. Határozóként am. nevetlenül, név nélkül.

*NEVETLENFALU
falu Ugocsa m.; helyr. ~falu-ba, ~ban, ~ból.

*NEVETLEN UJJ
a kisujj és középujj között; hasonló nevezete fordul elé némely nyelvekben mind az árja, mind az altaji családban. Máskép a magyarban: nevendékujj, gyűrűs ujj.

*NEVETŐS
(nevet-ő-ös) mn. tt. nevetős-t v. ~et, tb. ~ek. Aki hamar és örömest nevet. Nevetős gyermek, leány. Olyan nevetős szája van. V. ö. MOSOLYGÓS.

*NEVETŐSEN
(nevet-ő-ös-en) ih. Úgy, mintha nevetni akarna, nevetésre készen.

*NEVETSÉG
(nevet-ség) fn. tt. nevetség-ět, hrm. szr. ~e. 1) Sok nevetés, többek nevetése együtt véve. Volt nevetség, midőn a bohócz föllépett. Nevetségre indítani a társaságot. 2) Valamely furcsa dolognak tulajdonsága, melynél fogva nevetésre indít, különösen gúnyos, csúfolódó módon. Az egész dolog kész nevetség.

*NEVETSÉGĚS
(nevet-ség-ěs) mn. tt. nevetségěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Furcsasága által nevetésre Indító, kigúnyolni, kicsúfolni való; akin vagy amin szükségképen nevetni kell. Nevetséges bohózatok. Nevetséges ember. Nevetséges dolog azt hinni, hogy.... Ne tedd magadat nevetségessé. Némely ember előtt a komoly dolog is nevetségesnek látszik.

*NEVETSÉGĚSEN
(nevet-ség-ěs-en), ih. Nevetséges módon.

*NEVETSÉGĚSSÉG
(nevet-ség-ěs-ség) fn. tt. nevetségěsség-ět, harm. szr. ~e. Tulajdonság, melynél fogva valaki vagy valami nevetséges, nevetni, kigúnyolni, kicsúfolni való; tréfás, bohózatos oldala valaminek.

*NEVETTETŐ
(nevet-tet-ő) mn. tt. nevettető-t. Ami furcsasága által nevetésre indít. Halálra nevettető bohóczkodás.

*NEVEZ
(ne-v-ez) áth. m. nevez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Valakinek vagy valaminek nevét kimondja. Nem nevezem, ki lopta el az órát, de jól tudom. Megnevezni a bűnrészeseket. Többeket nevezett, de elfeledém neveiket. 2) Tulajdonító ragu névvel am. valakit v. valamit bizonyos néven hí, vagy különböztet, nevet ad neki. Első fiát Péternek, másodikat Pálnak nevezte. Hát téged kinek neveznek? Bolondnak, ostobának, tolvajnak nevezni valakit. Hogy is nevezik öt? Sándornak. E másod értelemben egy értelmü vele a hí, mely szintén a megszólító s hivó, he v. hé indulatszóból eredett; miből legvalószinübb azon állítás, hogy a név gyöke is a hivó ne! nyilt ajakkal ejtve. V. ö. NE indulatszó. Öszvetételei: elnevez, határozott, maradós nevet ad. Gúnyból elnevezték őt szuszogónak. Megnevez, nevét megmondja. Kinevez, valakit bizonyos hivatalra emel. Ő Felsége N. N. alispánt a Királyi tábla ülnökévé nevezte.

*NEVEZÉS
(ne-v-ez-és) fn. tt. nevezés-t, tb. ~ěk, harm, szr. ~e. 1) Valamely névnek kimondása. 2) Néven való hivás, vagy névadás. Általán szólás, mely által valakit vagy valamit nevezünk. Innen az öszvetételek: megnevezés, elnevezés, kinevezés. V. ö. NEVEZ.

*NEVEZET
(ne-v-ez-et) fn. tt. nevezet-ět, harm. szr. ~e. Azon szó, mely valakinek vagy valaminek nevül szolgál, melyen valakit vagy valamit rendesen híni szoktak. A név a nevezetnek mintegy alapját, anyagát teszi, s olyforma viszony létezik köztök, mint a mag és magzat, faj és fajzat, hólyag hólyagzat stb. között. V. ö. NÉV. Midőn így szólunk, nevezet szerént, a többi általánosságban érintett dolgok közől egyet vagy többeket kűlönösen ki akarunk tüntetni. A ,nevezet' szóban nagyobb meghatározás, és bizonyos terjedelmesség alapfogalma rejlik, honnan a nevezetes származéknak értelme is kitünik. V. ö. NEVEZETĚS.

*NEVEZETĚS
(ne-v-ez-et-ěs) mn. tt. nevezetěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Kinek vagy minek nevét rendkivül sokan tudják, emlegetik, sok nyelven forgó. Különösen jó oldalról véve, nagy hírben álló, jeles, dicső. Nevezetes történeti férfiak. Nevezetes ember a maga nemében. Ezek mind nevezetes események.
"Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá nagy kelepes."
Vörösmarty.
Néha am. fontos, nagyszerü. Nevezetes változások készülnek. Igen nevezetes dolgot fogok elmondani. Használjuk csodálkozási indulatszóul is. Nevezetes! Nevezetes test Pesti Gábor meséiben am. szeméremtest.

*NEVEZETĚSEN
(ne-v-ez-et-ěs-en) ih. 1) Név szerint megnevezve. Sokan voltak jelen, nevezetesen a vidék főemberei és tisztviselői. 2) Különösen, kiválólag. Ezredűnk legénysége nevezetesen vitézül harczolt.

*NEVEZETĚSSÉG
(ne-v-ez-et-ěs-ség) fn. tt. nevezetěsség-ět, harm. szr. ~e. 1) Kitünő tulajdonság, mely közbeszéd tárgyát teszi. 2) Oly tárgyak, melyek kitünő, ritka, jeles tulajdonságuak a maguk nemében, melyeket tudni, látni érdemes, melyeknek hirök nevök van. Megnézni a város nevezetességeit. E vidéken nincsen semmi nevezetesség. 3) Fontosság, nagyszerűség. Nevezetessége miatt e dologról tanácskozni kell. V. ö. NEVEZETĚS.

*NEVEZETLEN
(ne-v-ez-etlen) mn. tt. nevezetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aki vagy ami nevezve nincsen, elhallgatott nevü. Nevezetlen házi szegények számára kéregetni. 2) Nevezet nélkül levő, akinek vagy aminek nevet nem adtak. Ujonnan feltalált nevezetlen szigetek. Nevezetlen gulyabeli tulkok, ménesbeli csikók. 3) Menynyiben a nevezetes szónak ellentéte, jelenthet személyt vagy tárgyat is, kinek, illetőleg minek semmi híre neve nincsen.

*NEVEZGET
(ne-vez-g-et) gyak. áth. m. nevezget-tem, ~tél, ~ětt, par. nevezgess. Többeket egymás után, vagy egyet többször, gyakran nevez. V. ö. NEVEZ.

*NEVEZGETÉS
(ne-v-ez-g-et-és) fn. tt. nevezgetés-t, tb. ~ěk. Gyakori nevezés.

*NEVEZHETETLEN, NEVEZHETLEN
(ne-vez-hetetlen) mn. tt. nevezhetetlen-t, tb. ~ěk. Akit vagy amit nevezni nem lehet, nem illik, nem szabad, nem tanácsos stb. Bizonyos tekintetből nevezhetlen személyek. Továbbá, ami oly különös, oly sajátszerü, hogy kellő kifejezésére szót nem találunk. Nevezhetlen érzés, öröm, fájdalom. Határozóként am. nevezhetlenül, meg nem nevezhető módon.

*NEVEZHETŐ
(ne-v-ez-het-ő) mn. tt. nevezhető-t. Kit vagy mit nevezni lehet, szabad, illik, jó, tanácsos, helyes. Különösen a) megmondható, kijelenthető; b) bizonyos névvel illethető, különböztethető. Ezen ember első pillanatra gőgösnek nevezhető. V. ö. NEVEZ.

*NEVEZŐ
(ne-v-ez-ő) fn. tt. nevező-t. 1) A törtszámban (részlőben) azon szám, mely kijelenti, hány egyenlő részre osztatott valamely egység, vagyis valamely egész, (denominator); különböztetésül a számlálótól (numerator); például ebben: 3/4 forint, az alsó szám, vagyis négy, azt jelenti, hogy a forintban, mint egységben, négy részt kell nevezni, vagyis a forint négy részre osztatott, a felső szám pedig, vagyis a három azt teszi, hogy azon négy részből három részt kell érteni, vagyis számlálni. Teljesen kiírva a denominator résznevező, és a numerator részszámláló. 2) l. ALANYESET.

*NEVEZŐESET
(nevező-eset), l. ALANYESET.

*NÉVHATÁROZÓ
(név-határozó) ösz. fn. 1) Általán, mindazon szók, s illetőleg ragok, melyek a nevek különféle viszonyait kijelölik, milyenek a névelő, névutók, névragok. 2) Némely nyelvészeink, különösen a (határozott) névelőt értik alatta, mennyiben a névnek eléje tétetvén, annak határozott jelentést kölcsönöz. V. ö. NÉVELŐ.

*NÉVI
(nev-i) mn. tt. névi-t, tb. ~ek. Nevet illető, névre vonatkozó. Főnévi, melléknévi.

*NEVICZKE
falu Ung m.; helyr. Neviczké-re, ~n, ~ről.

*NÉVJEGY
(név-jegy) ösz. fn. Valamely névaláirás helyett használtatni szokott jegy, kivált a melyben a név egyes betűi egybe vannak mintegy fonva.

*NÉVJEGYZÉK
(név-jegyzék) ösz. fn. Bizonyos osztályba tartozó nevek sorozata, lajstroma. Máskép névmutató. Valamely történeti műhöz személyes és helyi névjegyzéket csatolni. A vádlottak névjegyzéke. Személyzet névjegyzéke.

*NÉVJEL
(név-jel), l. NÉVJEGY.

*NÉVKÉPZÉS
(név-képzés) ösz. fn. Nyelvi és nyelvtani működés, midőn az úgynevezett névképzők által új szókat alkotunk. V. ö. NÉVKÉPZŐ.

*NÉVKÉPZÉSI
(név-képzési) ösz. mn. Névképzést illető, arra vonatkozó. Névképzési szabályok.

*NÉVKÉPZŐ
(név-képző) ösz. fn. Nyelvünkben oly betü vagy szótag, mely valamely önálló vagy elvont gyökhöz, vagy már egy vagy több képzőjü tőszóhoz járulván, ezekből újabb nevet alkot. Különösen főnévképző, mely főneveket, melléknévképző, mely mellékneveket alakít, pl. ezen önálló gyökökből: ad, csap, üt, ver leszen, ás és képzővel: adás, csapás, ütés, verés, ezekből ismét i képzővel: adási, csapási, ütési, verési; ezekből: dob, bor, lap leszen, ol v. os képzővel: dobol, boros, lapos; ezekből ismét némely más képzőkkel: doboltat, borosan, laposság; az elvont ig, id gyökökből leszen iga, igaz, idő, ideg; ezekből ismét: igáz, igazság, időz, ideges stb. A magyar nyelv a képzőkben leggazdagabb nyelvek egyike. V. ö. MAGYAR NYELV.

*NÉVKÖLTEMÉNY
(név-költemény) ösz. fn. Versezet, melynek soraiból az első betűk öszvevéve bizonyos nevet tesznek. (Acrostichon). Költeménynevet alig érdemlő versjáték.

*NÉVKÖNYV
(név-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben bizonyos testülethez tartozó tagok s egyéb személyek nevei, rang, hivatal, állás, lakhely szerint stb. följegyezvék. Püspökmegyei, katonai, szinházi névkönyv. (Schematismus.)

*NÉVLEG
(név-leg) ih. 1) Név szerént, nevén híva, megnevezve. 2) Névérték szerént.

*NÉVLEGĚS
(név-leg-ěs) mn. tt. névleges-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Névszerénti, megnevezett. 2) Névértékszerénti.

*NÉVMAGYARÁZAT
(név-magyarázat) ösz. fn. Valamely tulajdon névnek, különösen helyneveknek, keresztneveknek szószármaztatás után vagy az eredeti nyelvből értelmezése, pl. Kecskemét am. kecskemenet, vagyis kecskejárás; István (Stephanus) a görögben am. koszoru.

*NÉVMÁS
(név-más) ösz. fn. Oly szó, mely a mondatban név helyett áll, mely név képét viseli, vagy névre vonatkozik. 1) Személyes névmás, mely személynév helyett áll, úgymint én, te, ő, mi, ti, ők, ide tartozván a viszszatérő névmások is: enmagam, tenmagad, önmaga, vagy ennenmagam, tennenmagad stb. 2) Birtokos névmás, enyém, tiéd, övé stb. 3) Mutató névmás, mint: ez, emez, az, amaz. Ide számítják a nyelvészek az a, e mutató szócskákból származott milységi mellékneveket: ily, ilyen, oly, olyan, emily, emilyen, amoly, amolyan. 4) Visszahozó, vagy viszonyló névmás, úgymint a személyre nézve: ki, a dolgokra mely, mi. 5) Kérdő, mint ki? kicsoda? mi? micsoda? mily, milyen? 6) Határozott, milyenek: egyik, másik, mindenik, kiki, mindenki, senki. 7) Határozatlan, mint annyi, ennyi, akkora, ekkora, mennyiségre mutatók; néki (régies), némi, némely, néhány, részletet jelentők; valaki, valamely, valami, bizonytalan személyre, vagy tárgyra vonatkozók; akárki, akármely, bárki, bármi, bármely stb.

*NÉVMÁSA v. ~MÁSSA
az utóbbi birtokragos szó, s a többesben: névmásai v. mássai; a régieknél, pl. Szabó Dávidnál am. a ma szokottabb névmás.

*NÉVMUTATÓ
(név-mutató) ösz. fn. 1) Általánosabb jelentésü, mint a ,névelő' szó; minthogy vannak nyelvek, melyekben különösen a határozott névmutató a név után tétetik, így a skandináv pl. dán nyelvben utól áll: kong-en (király-az), hus-et (ház-az), így a román nyelvben is. A latinban, szanszkritban, tatárban s több más nyelvben épen nincs névmutató. 2) Névjegyzék.

*NÉVNAP
(név-nap) ösz. fn. Az egyházi naptár rende szerint azon szentnek tiszteletére kitüzött nap, kinek valaki nevét viseli keresztnevül. Személyragozva: nevemnapja, nevednapja, nevenapja, nevemnapján, nevemnapjára, nevemnapjától stb. Névnapot üllni, tartani. Valakit neve napján megköszönteni. Mindszent napján minden embernek nevenapja van.

*NÉVNAPI
(név-napi) ösz. mn. Névnapra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Névnapi köszöntés, vers, ajándék, lakoma.

*NEVOLYA, NEVOLYÁS
elavult szók, l. NYAVALYA, NYAVALYÁS.

*NEVŐ
a székelyeknél am. növő. (Gyarmathi Sámuel).

*NÉVRAG
(név-rag) ösz. fn. Oly szócska, mely a névhez kapcsolva, annak értelmét különféle viszonyok szerént módosítja. Ilyenek 1) a személyragok, a) tulajdonképeni személyragok, melyek a személyes névmások viszonyait fejezik ki, mint: nekem, neked stb. velem, veled, stb. tőlem, tőled stb. hozzám, hozzád, stb. stb., b) személyi birtokragok, melyek a névnek birtokszemélyi viszonyát mutatják, mint házam, népem, lábad, kezed, egy birtok, egy személy; házaim, népeim, több birtok, egy személy; házunk, népünk, egy birtok, több személy; házaink, népeink, több birtok, több személy. E kétféle ragok nemcsak értelemre, hanem önmagukban is némileg különböznek egymástól, mert a több birtokot mutató ragok (aim, eim, aink, eink stb.) a személyragoknál elé nem fordulnak. 2) Belviszonyt jelentők, mint a sajátító ~nak v. nek, a tulajdonító ~nak v. nek, a tárgyeseti ~t. 3) Külviszonyt jelentők vagyis helyragok, melyek a névnek közeledési, maradási, vagy távolodási viszonyait fejezik ki, mint: házba, házban, házból; házra, házon, házról; házhoz, háznál, háztól. 4) Különféle ragok, melyek a névnek egyéb, általános szabály alá nem vonható viszonyait jelelik, mint: ért, kor, vá, ul. A névragok értelmét és alkalmazását egyenként l. saját rovataik alatt.

*NÉVRAGOZÁS
(név-ragozás) ösz. fn. Nyelvtani működés, melynél fogva a nyelv szabályai szerént a névnek értelmét hozzá kapcsolgatott névragok által különféle viszonyokhoz képest módosítjuk. V. ö. NÉVRAG.

*NÉVRAGOZÁSI
(név-ragozási) ösz. mn. Név ragozást illető, arra vonatkozó. Névragozási szabályok.

*NÉVROKON
(név-rokon) ösz. mn. és fn. Kik egy nevet viselnek, egymás irányában névrokonok; pl. Szilágyi, Német, Szabó, Hunyadi; ha különösen a keresztnév rokonságát értjük, akkor az másképen s az általános divat szerént: drusza, a székelyeknél férfiak között: ját, nőszemélyek között: szuráta (soror v. sore-ját?)

*NÉVROKONSÁG
(név-rokonság), ösz. fn. Ugyanazon nevet, különösebben keresztnevet viselő két vagy több személy közti rokonság.

*NÉVSOR
(név-sor) ösz. fn. l. NÉVJEGYZÉK.

*NÉVSZERÉNT
ösz. ih. Nevénél fogva, nevezve, nevét a többieké közől különösen kiemelte. Név szerént elszámlálni a társaság tagjait.

*NÉVSZERÉNTI
(név-szerénti) ösz. mn. Névszerént való. Névszerénti felszólítás. V. ö. NÉVSZERÉNT.

*NÉVSZÓ
(név-szó) ösz. fn. l. NÉV alatt.

*NÉVTELEN
(né-vte-len) mn. tt. névtelen-t, tb. ~ěk. L. NEVETLEN. Béla király névtelen jegyzője.

*NÉVTELENÜL
(név-te-len-ül) ih. Név nélkül, nevét elhallgatva, alá nem irva.

*NÉVTELENSÉG
(né-v-telen-ség) fn. tt. névtelenség-ět, harm. szr. ~e. Névtelen állapot, név nélküliség. V. ö. NÉVTELEN.

*NÉVUTÓ
(név-utó) ösz. fn. Oly szó, mely rendesen a név után áll, melynek értelmét módosítja, s azt leginkább hely, továbbá idő, és ok szerént meghatározza. A névutó a bevett helyesirási szabályok szerént nem olvad öszve a névvel, s néha reájok vonatkozó szabályok szerént annak elébe is tétethetik. A helyhatározó névutók gyökei: al, föl, fél, hegy, kör, köz, mög, mell, honnan: alá, fölé, felé, hegyé, köré, közé, mögé, mellé stb. Ide tartoznak: által, ellen, iránt, után, nélkül, helyett. Időre vonatkoznak ólta v. óta, múlva; okra: miatt stb. Részletesen l. saját rovataik alatt.

*NEVŰ, NEVÜ
(ne-v-ű) mn. tt. nevű-t, tb. ~k, v. ~ek. Bizonyos nevet viselő, vagy névvel nevezett. Péter nevű szolga. V. ö. NÉV.

*NÉVÜNNEP
(név-ünnep) ösz. fn. Ünnep gyanánt megtisztelt névnap. Atyánk tiszteletére névünnepet tartsunk. V. ö. NÉVNAP.

*NÉVVÁLTOZTATÁS
(név-változtatás) ösz. fn. Az öröklött vagy előbb viselt név helyett más újnak fölvevése. V. ö. NÉVCSERE.

*NÉVVERS
(név-vers), l. NÉVKÖLTEMÉNY.

*NÉVVONZAT
(név-vonzat) ösz. fn. A nyelvtanban, illetőleg szókötésben a neveknek mint a beszéd részeinek viszonybeli öszveköttetése, pl. Péter okosabb Pálnál, v. okosabb mint Pál, azaz a középfoku hasonlításban a hasonlított szó ,nál' ragot veszen magához, vagy pedig elébe ,mint' szó tétetik.

*NÉZD
(ni-ez v. në-ez, l. a czikk végén) önh. és áth. m. néz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Szemeit bizonyos tárgyra függeszti s rajta tartja, rendesen a végett, hogy észrevegye, milétét, vagy milyenségét megtudja. Különbözik tőle a lát, mely a nézés eredményét fejezi ki, s oly viszony létezik köztök, mint ok és okozat, eszköz és czél között. Néz, de nem lát. Nézünk, hogy lássunk valamit. Néha nézünk, még sem látjuk, amit keresünk. Sötétben erősebben nézünk, mint világos nappal, mégis kevesebbet látunk.
"Ne nézz rám, ne nézz rám,
Mert megölsz engemet."
Népdal.
A néz latinul spectat, intuetur, németül schauet: ellenben látni latinul videre, németül sehen. Merőn, figyelmesen nézni. Föl-, le-, ki-, benézni. Félrenézni, alánézni, körülnézni, öszvenézni, visszanézni, általnézni. A bagoly is fényre néz. (Km.). Bátran az ember szemébe néz. Úgy néz mint a sült hal, mint borjú az új kapura. (Km.). Mire nézed a napot? am. miért töltöd az időt henyélve?
Kancsal kovács nem oda üt, a hová néz. Különösen, valamit vizsgálat alá vesz, figyelemben tart. Háztüznézni, am. a vőlegény házához menni, s annak gazdasági állapotát szemügyre venni. Szinjátékot, lovaglást nézni. Tüzet, munkásokat nézni. A ritkaságok gyüjteményét, a képtárt megnézni. Átv ért. bizonyos irányban áll, bizonyos pont felé van fordulva. Az én ablakaim az utczára, a tiéid az udvarra néznek. Városunk legszebb házai a Dunára néznek. Továbbá valamit figyelembe veszen. "Úr Isten igazságot néz." (Bécsi codex. Machabeus). Felható viszonyrag mellett am. vár: sok néz reám, v. sok dolog néz reám. Sajátságos jelentéssel bir ezen öszvetételekben: lenéz pl. valakit, azaz, magát kevélyen más fölé emeli, s ezt mint magánál alacsonyabbat megveti; elnéz valamit am. nem akad fenn, engedékenyen viseli magát oly dolog iránt, melyet akadályozhatna, roszalhatna; kinéz, pl. lator, zsivány néz ki belőle; szeméből is kinéz, hogy gonosz ember; nem sok néz ki belőle; azt néztem ki minden mozgásából, hogy katonának kellelt lennie. Németes kifejezések: jól néz ki, roszul néz ki, ezek helyett jó, rosz szinben van, v. jó, rosz kinézésü; noha Kriza J. szerént amazok a székelyeknél is divatosak. Latinos ezen mondat: ami azt nézi, quod hoc concernit, magyarosan: ami azt illeti, köznépi nyelven: arra való nézve. A székelyeknél eléjön nőz is.
"Szeress rózsám! csak nőzd meg kit,
Mett (= mert) a szeretet megvakitt."
Székely népdal. (Kriza J. gyűjt.).
Ezen ige jelentésében a folytonosság alapfogalma is benfoglaltatik, minthogy nézni am. folytonos figyelmü szemmel tartani valamit; innen okszerüleg azt is állíthatjuk, hogy nem tiszta gyök, hanem oly származék, mint a tűz, főz, űz, ráz igék, s gyöke a figyelmeztető ni v. ne, melyhez ez képző járulván, keletkezett ni-ez v. ne-ez, öszvevonva néz (v. ö. NI); mint a mutató la gyökből lett lát. Innen a régieknél eléjön az eredeti alakban is: "Kire tekéntsek es niézjek hacsak (= hanemha) az alázatos szivűre es az en beszédimet félőre" (Carthausi névtelen; mint látjuk a többi szóban az é nem változik ié-vé). Rokonok finnül näen (nézek); arab-török nyelven: nezr (nézés); sínai nyelven: niŕng (aspicere, exspectare); Alapfogalomra nézve legközelebb rokona tekint; de ez abban különbözik tőle, hogy ez csak kezdő, és kisebb terjedelmü szemrevevést jelent, pl. valahová tekinteni am. egyes pillantást vetni, ellenben valahová nézni, tartósabban, figyelmesebben odafüggeszteni a szemeket. Azonban átv. ért. egyik a másikkal néha felcseréltetik.
"Kit úgy szeret, néz, mint önnen fiát."
Erdélyi János.
V. ö. LÁT, TEKINT.

*NÉZCSŐ
(néz-cső) ösz. fn. l. LÁTCSŐ.

*NÉZCSÖVECSKE
(néz-csövecske) ösz. fn. Közel fekvő tárgyakat nézni való kis látcső, milyenek a színházi látcsövek.

*NÉZDEL
(ni-ez-del) önh. és áth. l. NÉZEL.

*NÉZDEGEL
(ni-ez-d-eg-el); NÉZGEL vagy NÉZGÉL (ni-ez-g-el), l. NÉZKÉL.

*NÉZĚGET
(ni-ez-ěg-et) gyak. önh, és áth. m. nézěget-tem, ~tél, ~ětt, par. nézěgess. Mint önható, am. gyakran néz valahová, vagy valahonnan. Az ablakokon benézegetni. Kinézegetni az erkélyről az utczára. Áthatólag, egy dolgot többször, gyakran, vagy többeket és külön-külön szemügyre vesz. Nézegetni az alku alatt levő csikót, paripát. A gyüjtemény ritkaságait megnézegetni. V. ö. NÉZ.

*NÉZĚGETÉS
(ni-ez-ěg-et-és) fn. tt. nézěgetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A szemeknek némely figyelembe vett tárgyakon jártatása; vizsgálgatás, kutatgatás. V. ö. NÉZĚGET.

*NÉZEL
(ni-ez-el) áth. m. nézel-t v. nézlětt, htn. ~ni v. nézleni. Átv. ért. valamit lelki szemekkel néz, vagyis a felfogott tárgyat elmélkedve több oldalról tekintetbe veszi, megvizsgálja. (Intueri, contemplari).

*NÉZELÉS
(ni-ez-el-és) fn. tt. nézetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Lelki szemekkel nézés, elmélkedve vizsgálgatás.

*NÉZELŐDIK
(ni-ez-el-ő-d-ik) belsz. m. nézelőd-tem, ~tél, ~ött. 1) Tulajd. ért. ide-oda néz, többfelé tekintget, vizsgálódik. 2) Átv. a felfogott tárgy felől elmélkedik, gondolkodik.

*NÉZÉS
(ni-ez-és) fn. tt. nézés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki bizonyos tárgyra vagy irányban néz. Valamint a néz, hasonlóan a nézés többféle öszvetételekben divatozik: elnézés, kinézés, megnézés, fölnézés, lenézés, alánézés, visszanézés, általnézés. V. ö. NÉZ. 2) Azon mód, vagyis arczkifejezés, melylyel valaki nézni szokott. Mogorva, haragos, vidám nézés. Nézéséből látni, hogy nem, jó ember. Micsoda nézés ez!

*NÉZET
(ni-ez-et) fn. tt. nézet-ět, harm. szr. ~e. Átv. ért. azon kép, melyet valaki nézelés, elmélkedés által bizonyos dolognak miléte vagy milyensége felől alkot magának. E szerint ugyanazon tárgyról a nézetek különbözők lehetnek, amint azokat egy vagy más szempontból veszszük föl. Nézetem szerint máskép áll a dolog.

*NÉZETI
(ni-ez-et-i) mn. tt. nézeti-t, tb. ~ek. Nézetre vonatkozó, azt illető.

*NÉZETKÜLÖNBSÉG v. ~KÜLÖNSÉG
(nézet-különbség v. -különség) ösz. fn. Különség egyik és másik ember nézete között. V. ö. NÉZET.

*NÉZGÉL
(ni-ez-ěg-él) gyak. önh. és áth. l. NÉZKÉL.

*NÉZHELY
(néz-hely) ösz. fn. Lásd: NÉZŐHELY.

*NÉZKÉL
(ni-ez-k-él) önh. és áth. m. nézkél-t. Gyakran, vagy ide-oda néz; valamit többször, vagy több tárgyat külön-külön szemügyre vesz. Egész nap az utczán áll, és nézkél. A nők egymás öltönyeit és fejékeit nézkélik. Ez igében a k átalakult gyakorlatos g, s a második hangzó eredetileg rövid, mint általán a többi hasonnemü igékben, tehát: nézgel, nézegel.

*NÉZLEL
(ni-ez-el-el) gyak. áth. Folytonosan nézel valamit. V. ö. NÉZEL.

*NÉZLET
(ni-ez-el-et) fn. tt. nézletět. Belső, szellemi látás, mint az ismerő tehetségnek egyik fokozata. (Intuitus).

*NÉZŐ
(ni-ez-ő) mn. és fn. tt. néző-t. 1) Aki valahová, vagy valamire néz. Tükörbe néző leány. Káposztás kertbe néző, azaz görbén, kancsalul néző szemek. Alánéző macskának nem kell hinni. Másokat lenéző kevély. Égre néző csillagász. 2) Mondják tárgyakról, melyeket vagy melyekkel, vagy honnan nézni szokás, mely esetben a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Nézőcső, nézőhely, nézőjáték, nézőpont. 3) Főnév gyanánt használva és önállólag a) személy, ki különösen valamely látványt szemmel tart. Ilyenek a szinházi nézők. b) Személy, ki a fölvetett kártyákból, vagy más babonajelekből holmi rejtélyes, titkos, jövendő dolgokat fejteget, máskép: látó. c) Cselekvés vagy eljárás, midőn valaki megnézni megy valamit. Nézőben voltunk. Menjünk leánynézőbe. V. ö. NÉZ.

*NÉZŐHELY
(néző-hely) ösz. fn. Hely, melyről valamit néznek, vagy nézni lehet. Nézőhelyek a szinházban.

*NÉZŐI
(ni-ez-ő-i) mn. tt. nézői-t, tb. ~ek. Nézőt illető, arra vonatkozó. Nézői ülőhelyek.

*NÉZŐJÁTÉK
(néző-játék) ösz. fn. Széles ért. minden szinmű, mennyiben az valamely cselekvényt a nézők előtt visz véghez. Szorosan véve, a dráma azon középneme, mely a szomorú és vígjáték között áll, minthogy egyfelől komoly cselekvények szövevénye által aggódásra s részvétre buzdít, másfelől szerencsés kimenetellel vidámít föl. Történeti nézőjáték, mely a történelemből, jellemi, családi nézőjáték, mely a jelen müvelt életből veszi tárgyát. V. ö. SZÍNMŰ, SZOMORÚJÁTÉK.

*NÉZŐPONT
(néző-pont), l. NÉZPONT.

*NÉZŐSÉG
(ni-ez-ő-ség) fn. tt. nézőség-ět. A nézők öszvesen véve. NN. szinész úgy remekelt, hogy a nézőséget többszöri tapsra ragadá.

*NÉZŐSZÍN
(néző-szín) ösz. fn. Olyan nézőhely, melynek szín neve van, vagy a szín nevü helynek részét teszi, pl. a színházban.

*NÉZŐTÉR
(néző-tér) ösz. fn. Nézőhely nagyobb terjedésben véve.

*NÉZPONT
(néz-pont) ösz. fn. Azon pont, melyre a szemek különösen irányozvák, midőn valamit néznek. Átv. ért. a gondolkodás, elmélkedés tárgyának azon oldala, melyről azt a fürkésző, vizsgálódó ész tekintetbe veszi. A nézpontok különfélesége szerént a hozott itéletek is különfélék szoktak lenni. Máskép szempont.

*NÉZT
(ni-ez-t) névhatározó, l. NÉZVE. Képzésre olyan, mint: kivált, a kiválik igéből.

*NÉZTE
(ni-ez-t-e) egyes harmadszemélyi birtokragos igenév; a többi személyekkel: néztem, nézted, néztünk, néztetěk stb. Am. nézet, különösen átv. ért.; alakjára olyan, mint éltem, élted, élte.
"És más világba szállnak néztei,
Hol nyugosznak volt jámbor ősei."
Erdélyi J.

*NÉZVE
(ni-ez-ve) névhatározó. Felható ragu neveket vonz, s am. tekintettel bizonyos tárgyra, dologra, személyre; mennyiben valakit v. valamit illet. Péterre nézve örvendetes hírt hozok. Erre nézve semmi kifogásom. Mire nézve azt határoztuk, hogy... Rám nézne nagy baj. Rendesen egyértelmű vele: illetőleg. Hosszadalmas népszokás szerint: mire való nézve, arra való nézve, erre való nézve, mi okra való nézve stb.

*NÉZSA
falu Nógrád m.; helyr. Nézsá-ra, ~n, ~ról.

*NEZSETTE
falu Nyitra m.; helyr. Nezsetté-re, ~n, ~ről.

*NEZSIDER
mváros Mosony m.; helyr. Nezsider-re, ~ěn, ~ről.

*NÉZSIT
fn. tt. nézsit-ět, harm. szr. ~je. Az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből való növénynem; vaczka polyvás, fészke félgolyóbis, födelékes; bóbitája nincs; virága sárga. (Santolina.) Alakjára olyan, mint pázsit.

*NEZSITHÁZA
falu Liptó m.; helyr. ~házá-ra, ~n, ~ról.

*NI
mutató indulatszócska, mely által másokat figyelmeztetünk valami különös, meglepő dologra, hogy nézzék, és lássák. Gyakran bámuló indulattal párosúl. Ni! mily sebesen nyargal! Ott van ni! Gyakran kettőztetve is. Ni ni! mit látok! Ni ni! hiszen ez ő. Igen nagy bámulásban háromszoroztatik is ni ni ni Ettől származik néz, régiesen és tájdivatosan niez.
Minthogy e szóban alapfogalom a figyelmeztetés, a végett, hogy valamit közelebbről szemléljünk innen okszerüleg állíthatni, hogy alaphang benne azon i, mely több szavainkban közeledést, közelséget jelent, milyenek ide, itt, ihol, innen, ily, igy. A székelyeknél ne (në, éles é-vel); l. ezt; egyébiránt ezen i-hez általában legközelebb áll az e, pl. ez, ezen, erre, ehol, emitt szókban is. Az n pedig e szónál az általános mutató m képét viseli, úgy hogy a ni csaknem azonos ím, v. ime, v. eme szóval, s rokon hozzá közelebb a latin en, hellén hni, sínai mín (aspicere, intueri). V. ö. ~NI, (1) névrag.

*~NI (1)
névrag, mely a székely és palócz tájnyelvben am. a közdivatu hoz, hěz, höz. Járul egyedül személy, s különösebben családi nevekhez, mindig lakhelyre vonatkozólag, e kérdésre: hová? pl. Pál-ni, Nagy-ni, Antal-ni, pap-ni, biró-ni, mester-ni megyek, azaz Pálhoz vagy Pálékhoz, Nagyhoz v. Nagyékhoz, Antalékhoz, paphoz, mesterhez. Mondják így is: Pálékni, biróékni, mesterékni. Ezen kérdésre hol? a felelet: nitt (a székelyeknél), v. nott (a palóczoknál): Nagy-nitt v. Nagyék-nitt, Antal-nitt, pap-nitt, mester-nitt, v. Nagy-nott stb. E kérdésre: honnan? núl, nűl, v. nól nől; Nagy-núl v. ~nól, Antalnúl v. ~nól. A nógrádi és hevesmegyei palóczoknál néha azon különbség van, hogy a ni lágyítva hangzik: nyi, pl. pap-nyi, mester-nyi. E három helyviszonyrag: ni, nitt v. nott, és nól úgy állanak, mint ezen névutók: alá, alatt, alól; fölé, fölött, fölől; měgé, měgětt, měgől stb. Figyelemre méltó, hogy ezen - ni helyviszonyitó ragunk, teljesen egyezik a tatár nyelvekbeli tárgyeseti - ni raggal, pedig a nyelvbölcselők szerént a tárgyeset (accusativus), szintén a ,hová' kérdésre felel.
Véleményünk szerint a fentebbi helyviszonyragok lényeges része szintén a valamire mutató ni! melyből egyszerü használattal lett a helyreirányzó ni; a hol? kérdésre lett: ni-ott, öszvehúzva: nitt v. nott pap-nitt, pap-nott; a honnan? kérdésre a távolitó el képzővel ni-el, öszvehúzva: nől, mély hangon: nól mint: től tól, ről ról, ből ból ragok is): Illés-nől, Antal-nól, vagy Illés-nűl, Antal-núl. Innen lehet megfejteni, hogy a tól, től a régieknél a hasonlító fok mellett néha am. nál, nél, pl. szebb tőlem, jobb tőlem = szebb, jobb nálam, t. i. ezen nál itt tulajdonkép úgy tekinthető, mint nól.

*~NI (2)
a határtalan mód ragja, pl. ír-ni, olvas-ni, me-ni, jár-ni, kel-ni; néha több mássalhangzó után a v. e segédhangzókat veszen közbe, pl. szánt-a-ni, irt-a-ni, fest-e-ni, fényl-e-ni; valamint akkor is, ha a törzsben végső t-t hosszú önhangzó előzi meg, pl. bocsát-a-ni, épít-e-ni. Némely tájbeszédben: nyi.
A határtalan mód ezen ragjának eredetét nyomozván, mindenek előtt annak használatát kell szemügyre venni. T. i. a magyar határtalan mód főképen két esetben használtatik, 1-ször mintegy főnévként, 2-or irányzóul. Főnévként használtatik pl. ezen és hasonló mondatokban: írni akarok, tetszik írni, illik hallgatni, szép a hazáért meghalni, melyek Révay M. szerént is az értelem megerőtetése nélkül főnévvel is fölcserélhetők: irást akarok, tetszik az irás, illik a hallgatás, szép a hazáért meghalás. Irányzó (supinum) jelentése van az ilyen mondatokban: írni megyek (= irás végett v. czéljából megyek), látogatni jöttem (= látogatás czéljából jöttem). Midőn főnévnek tekinthető a határtalan mód, akkor a ni rag talán am. mi, csagataj nyelven: ni; mikor pedig irányzónak, talán am. ni mutató szócska, vagy az ebből származott ~ni helyrag (l. ezt). Az első esetben gyakran fölveszi a személyragokat is; pl. írnom, írnod, írnia, írnunk, írnotok, írniok kell; szabad mennem, menned, mennie, mennünk, mennetek, menniök; illik hallgatnom, hallgatnod, hallgatnia stb.; az első és második személyben az i mind az egyes, mind a többes számban elenyészett, pl. írnom e helyett áll: írniom; de a régieknél találunk reá példákat, hogy az i a többi személyben is megmaradt, pl. "Jó vana (volna) az mónáth elveniünk es az tóth meghalaséthaniunk." (Levél 1557-ből. Szalay Á. 400 m. l.).
Ezen ni rag a többé-kevésbé rokonnyelvekben vagy teljesen egyenlő, vagy legalább hasonló alakban feltaláltatik, pl. Révay szerént a votjákoknál vaszt-a-ni am. foszt-a-ni, min-i-ni am. menni; az eszteknél neel-ma am. nyel-ni, tund-ma am. tud-ni; a török-tatárban it-mek am. te-n-ni, gel-mek am. kel-ni (menni), bil-mek am. tud-ni, kďl-mak am. cseleked-ni, ol-mak am. lenni, azonban kivált főnévként használva a mak-mek-ből a k el is marad, pl. kďl-ma = cselek-mény v. cselek-vény, bil-me am. tud-o-más; a persában pusíd-en am. födöz-ni, firist-ád-en am. ereszte-ni, sőt a görög ~ein s a német ~en határtalan módbeli ragok is ide sorozhatók stb.

*~NIA
határtalan mód képzője az egyes harmadik személy ragjával. E szóban innia a határtalan mód i-je az n-et némely tájbeszédben meglágyítja, s önmaga eltűnik: innya. V. ö. ~NI, (2).

*NICS
l. NINCS.

*NICZK
falu Vas m.; helyr. Niczk-re, ~ěn, ~ről.

*NICZKIFALVA
falu Temes m.; helyr. Niczkifalvá-ra, ~n, ~ról.

*~NIE
l. ~NI, (2).

*NIÉ
palóczos kiejtése nél ragnak; l. NÁL.

*NÍHA
tájdivatosan am. néha; l. ezt.

*NIHÁNY
tájdivatosan am. nehány; l. ezt.

*NIKÁPOLY
helynév, tt. Nikápoly-t. Város neve Bolgárországban, (Nicopolis). Helyr. Nikápoly-ba, ~ban, ~ból.

*NÍKI
régies tájnyelven am. néki névmás; l. ezt.

*NIKLA
falu Somogy m.; helyr. Niklá-ra, ~n, ~ról.

*NIKLAVA
falu Sáros m.; helyr. Niklavá-ra, ~n, ~ról.

*NIKÓ
féfi kn. l. MIKÓ, MIKLÓS.

*NIKODÉM
(hellén eredetü, jelentése: népgyőző), férfi kn. tt. Nikodém-ot. Nicodemus.

*NIKOLINCZ
falu Krassó m.; helyr. Nikolinczra, ~on, ~ról.

*NÍMA
tájdivatosan am. néma; l. ezt.

*NIMFA
fn. tt. nimfát. Növénynem a, sokhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje négyöt levelü, belül szines; bokrétája sokszirmu; bibéje száratlan; tokja húsosbelü, sokrekeszü. Virágai és levelei a víz szinén lábók. Népies nyelven: vizi tök. (Nymphaea). Van vízisárga és vízifehér nimfa (n. lutea, alba), melegvízi nimfa (n. lotus).

*NÍMI
tájdivatosan am. némi; l. ezt.

*NIMNICZ
falu Trencsín m.; helyr. Nimmicz-re, ~ěn, ~ről.

*NINA
kn. tt. Ninát. Az Anna női keresztnévnek kicsinyített módosulata.

*NINCS
sajátnemü tagadó szó, mely személytelen vagy hiányos igének mondható, ellentéte a létezést állító van igének; többesben toldalékosan nincsenek, a régieknél az egyszerű ,nincs' után: nincsek (l. NINCSEN); ellentéte: vannak. Mint tagadó jelenti a mondat alanyának nem létét. Nincs esze, nincs kenyere, nincs pénze, nincs hazája. Nincs jó dolga. Nincs kedve. Nincs mit ennie. Nincs mihez fognunk. Nincs tudtára. Nincs többé. Nincs roszabb egy kenyérnél. (Km.). Sok nincs őrzi a vagyont. (Km.). Hol nincs, Isten se vesz. (Km.). Hol nincs, ne keress. (Km.). Toldalékkal: nincsen. Nincsen neki sem orczája, sem pofája. Nincsenen veszi a semmin adottat. (Km. a tolvajról).
"Az a jó csak azért tetszik jónak, hogy nincsen hatalmunkban."
Mikes Kelemen.
"Nincsen nekem semmi bajom,
Csakhogy pénzem nincsen."
Népd.
" A nagy világon e kivül,
Nincsen számodra hely."
Vörösmarty.
Már gr. Eszterházy M. nádor is mondotta 1634-ben "Nem hazánk-e tehát nekünk is ez, mint édes Elleinknek? Az bizony, más nincsen kivűlle. (Történelmi Tár. VIII. K. 91. l.). Értelméből kitünik, hogy egyik alkotó része nem, élesen ejtve nim; második részében pedig a van fogalma rejlik, mintha volna: nemvan. Révai szerint, Elab. Gramm. Vol. II. p. 843. a vég ts (cs) rokon a chaldeai ith v. its (van) szóval. Egyébiránt közel áll ehöz a latin est is, mely a hellénben estí, a szanszkritban aszti, a németben, góthban ist, a persában eszt stb.; különösen a szláv nyelvekben nijeszti, nejeszti, szintén am. nincs, és nicz, nyicz, nyics, nyist am. semmi; a persában pedig a tagadó szóból és létigéből öszvetéve minden személyben feltaláltatik nísztem (nem vagyok), níszti (nem vagy), níszt (nincs), nísztim (nem vagyunk) nisztíd (nem vagytok), nísztend (nincsenek). A Müncheni codexben a nincs változtatva: incs, incsen, melyhez legközelebb áll az ingy, ingyen, t. i. a cs és gy úgy változkodnak itt, mint a roncs és rongy, a varancs és varangy, a göröncs és göröngy szókban. Ide tartozik a jó állapot tagadását jelentő inség (nyomorúság), és inkedik (nyomorog). Mindezeket öszvevetve kilátszik, hogy a nincs szónak alapját tagadás teszi, mely nem, ne, ni, megfordítva: in, an, un alakokban több nyelvek tulajdona, s méltán egy köz ősi nyelv maradványának tartható. Mi pedig vég kifejlődését illeti, hihetőbb, hogy az a magyar nyelv észjárása nyomán alakult, mely szerint az s, gyakran cs v. gy hangokra változva majd bizonyos tárgyat, majd állítást, majd tételt jelent, pl. e szókban roncs, loncs, narancs, göröncs, az elemzett fogalmak: romos, lomos, varas, görös valami; kajcs oly tárgy, melynek kaja (görbesége) van; vakarcs oly test, mely vakarás által létesült. E szerint nemes vagy nincs am. nem tárgy, nem létező. A régieknél eléjön nics is. "Még arra válaszonk nics." (Levél 1541 v. ~47-ből. Szalay Ágoston 400 m. l. 12. l.). "Hiszem szerető uram és apám hogy te ke(gyelmednek) nyilván nicsen, minemü dolgain ennekem történék." (Levél 1547-ből. U. o.). "Forgách Sigmont uram keváná azt, hogy az húsz húsz pénzbel es (pénzből is) esnék az ravók (rovók) jargalássára, de en nem akarom, mer ara tannosságom nics." (Levél 1548-ból. U. o.). Ezen nics az n és i betühangok helycseréjével egészen egyezik a szintén régies incs szóval.

*NINCSEN
(nincs-en) l. NINCS. Amarra nézve megjegyzendő, hogy többes száma is van: nincsenek, mely régiesen nincsek is, tehát csupán a ,nincs' többese. "Az therek (török) soksága felől azt mondja egy ember, ki keztek (köztök) volt, hogy bizonynyal nincsek öt ezeren."

*NINCSI
női kn. tt. Nincs-it, tb. ~k. Az Anna névnek kicsinyített alakja, máskép: Nancsi, Nina.

*NINI
(ni-ni) figyelmeztető, bámulási indulatszó, l. NI.

*NINKA (1)
a ,Nina' szónak isméti kicsinzője tt. Ninkát.

*NINKA (2)
fn. tt. ninkát. Hont megyében am. nénike. Mikes leveleiben is eléjön néne mély képzővel: nénékám.

*~NIOK
~NIÖK, l. ~NI (2) alatt.

*NISPESZ
falu Zemplén m.; helyr. Nispesz-re, ~en, ~ről.

*NITALÁN
régies, netalán helyett; l. ezt.

*NITT
székelyes és palóczos névrag, e. h. nál, nél, pl. Pap-nitt v. papék-nitt, Antal-nitt stb. voltam. L. ~NI (1), névrag alatt.

*NIZSNA
falu Nyitra m.; helyr. Nizsná-ra, ~n, ~ról.

*NIZSNYA
falu Árva m.; helyr. Nizsnyára, ~n, ~ról.

*NO
indulatszó, melynek alapértelme, a mozgásra, tovább haladásra, működésre való bíztatás, szólítás. Kitetszik ez származékaiból: nosza, noszít, noszogat, noszol, nódít, nódul, nógat, nógatás. Tájdivatosan na. E szó előhangváltozattal rokon azon elvont mo gyökhöz, vagyis gyökelemhez, melyből mozgást jelentő származékok erednek, mint: mozdít, mozdúl, mozzan, mozog stb. Amennyiben l is mozgást, haladást jelent, rokon hozzá az elvont lo gyök is, melyből egészen hasonló módon: lódít, lódúl, lógat, lóbál stb. szók alakulnak. Rejlik benne a távolság, távolodás mellékfogalma is, melynek képét különösen az o hangzó viseli, mint az ott, oly, oda, onnan, ovakodik, czo, to, tol, nyom stb. szókban. 1) Élünk vele, midőn valakit vagy valamit rögtöni megindulásra, menésre vagy valaminek tevésére biztatunk. No legények, menjünk! Siessünk no! Hajh no! No most! Néha arra szólít fől, hogy a megkezdett müködést, munkálkodást folytassuk. No csak tovább! No még! No még egyszer! No már most lassabban mehetünk! Ezekben szeret egyesülni ,sza' ösztönző vagy biztató szórészecskével is: nosza legények! nosza még egyszer! 2) Néha egyszerü felszólitásul szolgál. No mit akarsz? No mi kell? No mi ez? 3) Olykor, kivált régiesen am. tovább, azután foytatólag. No hát mit csináljunk! No majd meglássuk. "No mikoron immár neveködnék." (Nádor-codex).
"No ezek Szigetvárhoz elindulának
Mikor oztán kapukhoz közeljutának."
Gr. Zrínyi Miklós.
4) Van ráhagyó, mintegy beleegyező jelentése is. No no, Isten neki! 5) Ellenkező, tiltó, óvó, fenyegető értelmű az ily mondatokban: No bizon, nagy dolog. No no! majd adok. No no! csak ne hallgass. No no! ne oly hirtelen! No! csak gyere haza, gonosz gyermek! A görög no, non, szanszkrit nu, nú, német nun, góth nu, nuh, holland, svéd, dán, izland nu stb. mind hangban, mind némileg értelemben is hasonlók hozzá. A görögben is neomai am. megyek. A finnben nohitan vagy nohotan am. noszolok, noszítok. Betüáttétellel ugyan csak ,nosza' szócska van az onszol, onszolás vagy unszol, unszolás származékokban, mintha noszol, noszolás volnának.

*NÓDÍT, NÓDIT
(no-od-ít) áth. m. nódít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ani. No no! biztató szóval menésre, mozgásra, működésre szólít, biztat valakit, vagy valamit. Nódítsd meg azt a lovat, hadd menjen gyorsabban. Alakra s némileg értelemre is hasonló hozzá: lódít. V. ö. NO.

*NÓDÍTÁS, NÓDITÁS
(no-od-ít-ás) fn. tt. nódítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, mely által embert vagy más állatot no no! biztató szóval mozgásra indítunk.

*NÓDÚL, NÓDUL
(no-od-úl) önh. m. nódúl-t. Mozgásnak indúl, működni kezd. Vérszemet kell venní, bátorságra nódulni. (Faludi). Alakra s némileg értelemre hasonló hozzá: lódúl. V. ö. NO.

*NOÉ
férfi kn. tt. Noé-t. ,Noach' a héberben am. nyug, mely amazzal hangokban is egyezik.

*NÓGAT
(no-og-at) gyak. áth. m. nógat-tam, ~tál, ~ott, par. nógass. No no! biztató szóval valamire sürget, ösztönöz, siettet. A munkásokat nógatni, hogy siessenek. A serény embert nem kell nógatni. Felnógatni a heverőket.

*NÓGATÁS
(no-og-at-ás) fn. tt. nógatás-t, tb. ~ok, harm. szr.~a. Cselekvés, mely által valakit nógatunk. A gyakor unszolás és szép nógatás indítja a gyermeket. (Km.)

*NÓGATLAN
(no-og-at-lan) mn. Akit vagy amit nógatni nem kell vagy nem kellett. Határozóként am. nógatlanul. Nógatlan tenni valamit.

*NÓGATLANUL
(no-og-at-lan-ul) ih. Nógatás nélkül.

*NÓGRÁD
egyik vármegye a Dunabalparti kerületben; továbbá mváros Nógrád m.; ez helyr. Nógrádra, ~on, ~ról; ha pedig megyét értünk alatta: Nógrád-ba, ~ban, ~ból. - Mint vármegye, Pest, Hont, Zólyom, Gömör, Heves vármegyékkel határos. A Nógrád szlavul Novigrad, magyarul volna: Újvár.

*NOHA
(no-ha) ksz. Élünk vele, midőn két mondat tétetik egymás ellenében, melyek közől az egyik bizonyos előzményt, illetőleg okot vagy eszközt vagy czélt föltételez, a másik pedig amazokkal ellenkező, vagy nem egyező eredményt fejez ki. A föltételes mondatot a noha vezérli, a másikat pedig mégis, vagy mégsem, vagy mindazáltal, mindamellett stb. Noha háromszor irtam neki: mégsem jött el. Noha semmi kedvem sincsen, mégis megteszem kedvedért, hogy útra megyek veled. Néha viszonykötszó nélkül is használtatik, kivált midőn a vezérlette mondat másod helyen áll. Nem jöttél el, noha bizonyosan vártunk. Rokon értelmüek vele: bár, ámbár, haszinte, jóllehet, ugyan.
Hogy e szóban feltétel fogalma rejlik, abban nincs kétség, mert ezt a ha világosan mutatja; a mi pedig a no jelentését illeti, itt is a no idulatszónak cselekvésre biztató mintegy bizonyló értelme szolgál alapul. Az sem látszik valószinűtlennek, hogy a no átalakult ne, mint soha, seha, sohol, sehol: tehát neha = noha.

*NOHÁT
(no-hát) ösz. indulatszó. Biztató, fölszólító, ösztönöző értelme van, kivált bizonyos előzmények után. Nohát menjünk. Nohát mit tegyünk? E szóban a hát, az időt jelentő ha-ból eredt határozó, mint a ma és idő szókból van mast, idétt. Ugyanezen alapértelem lappang az öszvetett tahát (tehát) szóban, melynek első része a távolságot jelentő ta, a hát pedig am. időben, és igy tahát am. további időben vagy egyszerüen tovább. A tahát tehát következtetési kötszó, a következtetésnek pedig lényegét teszi a gondolkozás, vagy itélés fonalán való tovább haladás, és így, midőn bizonyos állítások után ezt mondjuk: tahát, jelenteni akarjuk, hogy tovább ez következik a gondolkodás fonalán, s ezt így mondja a latin: ultro sequitur, vagy consequenter. V. ö. TEHÁT. Ezen következtetési jelentése van a nohát szónak is, pl. no hát mi is megyünk. Nohát úgy semmi baj.

*NOHISZEN
l. NOJSZEN.

*NOJSZEN
(no-iszen, vagyis no-hiszen) ösz. indulatszó. 1) Jelent némi nagyító, vagy csudálkozó bizonyítást oly dologról, ami ezután leszen. Nojszen majd lesz dinom-dánom. Nojszen majd meglátod. Viszonyban áll vele a dejszen, mely ellenkező bizonyítást jelent. Dejszen tudom én azt. Dejszen nem lesz abból semmi. Midőn valamit akár a multra, akár a jelenre, akár a jövőre nézve állítunk, rokon vele bezeg v. bezzeg. Az volt bezzeg az ember. Bezzeg derék katona vált belőle. Bezzeg lesz jeles tanárunk. 2) Néha félelmet, fenyegetést, váratlant jelent. Nojszen jaj lesz nekünk. Nojszen megadja az nekünk. Nojszen csak gyere haza. Megfordítva iszen no v. hiszen no, hasonlólag bizonyít, de az ellentét mellékfogalmával.
"Hiszen no, csendes este van, nincs semmi szél."
Csokonai.
E szó öszve van téve a távolodást, különösen itt az időtávolságot jelentő no, és a bizonyító iszen v. hiszen szókból, mely ismét rokon a biz, bizony, bezeg szókkal; s mennyiben erős bizonyítást jelent, hasonló hozzá az elavult isa.

*~NOK
~NÖK, névképző; pl. baj-nok, ál-nok, fegyver-nök; hangokban egyezik ~ánk, ~énk képzővel; a persában: nak, pl. sad-nak, vid-or, zahir-nak, mérg-es; gajib-nak, gyalázat-os (Beregszászi). l. Előbeszéd 145, 146. l.

*~NÓL
vékonyhangon nől névrag, pl. pap-nól, mester-nől, am. papéktól, mesteréktől, l. ~NI névrag.

*NOLÁNA
fn. tt. nolánát, tb. nolánák. Növény nem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje három hasábu, hasábjai szélesek; bokrétája harangforma; magva öt; anyaszára a magvak közől nő; bibéje gombos. (Nolana, a latin ,nola' szótól mely csengetyűt jelent). Faja: tyúköröm nolána, mert a tyúkok nagyon szeretik, szára lecsepült. (Nolana prostrata).

*NOLCSÓ
falu Turócz m.; helyr. Nolcsó-ra, ~n, ~ról.

*NO MOST
l. NO alatt.

*NÓRANY
(nór-any) fn. tt. nórany-t, tb. ~ok. Igen ritka s kevéssé ismeretes könnyű fém, mely rendesen a jáczany (circonium) kiséretében jön elé, a minthogy nórhoni (norvégiai) ásványokban fedeztetett fel, latinul norium, magyarul nórany nevet kapott. (Török József tr.).

*NÓRÁP
falu Veszprém m.; helyr. Nóráp-ra, ~on, ~ról.

*NORSINCZ
falu Vas m.; helyr. Norsincz-ra, ~on, ~ról.

*NOS
(no-s) indulatszó. Öszve van téve a biztató vagy sürgető no, és a kapcsoló és s szócskákból, mintha volna no és. Nos mit láttál, am. no és (azután) mit láttál? Nos mi történt? V. ö. NO.

*NOSZA
(no-sza) indulatszó, mely a buzdító, ösztönző no szónak nyomatékosabb módosítása, t. i. a ,sza' nem egyéb, mint a parancsoló módhoz járulni szokott sze sza, pl. jersze, addsza, hozdsza, még pedig 3-dik személynél is, mint adja sza, fogja sza, s a régieknél egyebütt is; miből megtetszik, hogy az nem ,te' módosúlata, mint közönségesen tartják. V. ö. SZA, SZE. E szerint a nosza mintegy igealakot ölt, s am. mozdulj, vagy mozduljon ön, vagy mozduljunk, mozduljatok. Ilyenek a haj! hop! ne! indulatszókból eredt hajsza! hopsza! nesze! továbbá az uszu, azaz u-sza. (Az osdi v. usdi már inkább csak am. oste az oson igének os gyökéből, s az elrontott iszkurdi eredetileg iszkódj-te, v. iszkolódj-te). Használtatik erélyesebb biztatás, és ösztönzés gyanánt. Nosza rajta legények! Nosza utána! Nosza no! Nosza félre a búval! Nosza vigadjunk! Gömörben: noszi, hol általában a sza v. sze, szi alakban használtatik, pl. hallja szi, mondja szi. (A világért sem a német ,Sie').

*NOSZALY l. NOSZOLLY.

*NOSZÁT
falu Kraszna m.; helyr. Noszát-on, ~ra, ~ról.

*NOSZI l. NOSZA.

*NOSZÍT, NOSZIT
(no-sza-ít), áth. m. noszított, par. ~s, htn. ~ni v. ani. E biztató szóval: nosza valakit bizonyos tettre ösztönöz, buzdít. Rokon hozzá az u u! gyökből származó, s kutyabuzdító uszít, és a haj haj! gyökből eredő hajszol, s az ü ü gyökü űz, (ü-öz).

*NOSZÍTÁS, NOSZITÁS
(no-sza-ít-ás) fn. tt. noszítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Biztatás, buzdítás, ösztönzés, sürgetés ezen indulatszó által: nosza!

*NOSZKOVA l. NUSZKOVA.

*NOSZLOP
falu Veszprém m.; helyr. Noszlopra, ~on, ~ról.

*NOSZOGAT
(no-sza-og-at), gyak. áth. m. noszogattam, ~tál, ~ott, par. noszogass. Gyakori nosza! kiáltással sürget, ösztönöz, buzdít valakit. E szóban a közép a hang kimarad, mi a hangzóval végzödő tőszók előtt néha megtörténik, ha gyakorlatos képző járul hozzájok, pl. tiszta, tisztogat. V. ö. NOSZA.

*NOSZOGATÁS
(no-sza-og-at-ás) fn. tt. noszogatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Gyakori nosza szó által történő biztatás, buzdítás.

*NOSZOL
(no-sza-ol) m. noszol-t; NOSZOLÁS, (no-sza-ol-ás), tt. noszolás-t, tb. ~ok, l. NOSZÍT, NOSZÍTÁS.

*NOSZOLLY
erdélyi falu Doboka m.; helyr. Noszollyba, ~ban, ~ból. Máskép: Naszoly, Noszaly.

*NOSZPOLYA
l. NASZPOLYA

*NOSZTÁNY
puszta Tolna m.; helyr. Nosztányba, ~ban, ~ból.

*NOSZVAJ
falu Borsod m.; helyr. Noszvaj-ba, ~ban, ~ból.

*NÓTA
(latinból kölcsönzött) fn. tt. nótá-t. 1) Szokottabban a hangoknak zeneszerű folyama, mely bizonyos egészet képez. Különösen az emberi hangra vonatkozólag oly zeneszerű hangzat, melynek lejtései szerént énekelni szokás, mit máskép ujabban dallam-nak neveztek. Vig, szomorú, komoly nóta. Valamely népdalra nótát szerezni. Új dalt régi, ismert nótára énekelni. A nótát már tudom, de a dal szövegét nem. Oly isméretes nóta, hogy már a gyermekek is fütyölik az utczán. Valamely nótát hegedün elhúzni, zongorán verni, furulyán fújni. Szomorú a magyar nóta. Minden éneknek van nótája. Egy nótát fúj. Csak a régi nótát fújja. (Km.). 2) Hangjegyek, melyek az, illető zenemüvet alkotó hangok lejtéseit, módósitásait, mérsékletét stb. mutatják; l. NÓTA.

*~NOTT
(ni-ott), névrag, a palócz tájnyelven, am. nál, nél, pl. Antal-nott, pap-nott, l. NI névrag alatt.

*NOVA
falu Szala m.; helyr. Nová-ra, ~n, ~ról.

*NOVAJ
falu Borsod m.; ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Abauj m.; helyr. Novaj-ba, ~ban, ~ból.

*NOVÁK
falu Nyitra, puszta Pozsony m.; MÁTRA~, falu Nógrád m.; helyr. Novák-ra, ~on, ~ról.

*NOVAKOVECZ
falu Szala m.; helyr. Novakovecz-re, ~ěn, ~ről.

*NOVÁLY
erdélyi falu Kolos m.; helyr. Novályba, ~ban, ~ból.

*NOVELLA
(latin eredete, novus [am. új] szótól) fn. tt. novellát. 1) Költői kisebbszerü elbeszélés neme, mely nem annyira a tárgynak fontossága, mint meglepő ujdonsága, vagy kalandszerűsége átal érdekel, s főleg némi idötőltő mulattatás a czélja. 2) Jelent általán ujdonságot, és 3) különösebben újabb törvényrendeleteket; így neveztettek különösen Justinián újabb törvényei.

*NOVEMBER
(latin eredetű, jelentése a régi római naptár szerint: kilenczedhó), fn. tt. novembert, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A polgári évnek tizenegyedik hava, mely harmincz napból áll. Régi naptári névvel: Szent András hava, újabban kezdett felosztás szerint: őszutó, vagy tizenegyedhó vagy végelőtti hó.

*NOVERGA
mn. tt. novergát. Székely tájszólás szerint jelent együgyűt. Ugyan a székelyeknél hasonló értelműek: ergója, gendeboja. Mint népies gúnynevekről föltehetni, hogy eredeti magyarok, de épen, mint gúnynevek, valószinüleg a nép szájában elveszték ősi alakjokat s így homályosakká lőnek, talán öszvetétel no-ergója szókból. Így keletkeztek a hóbolygó szóból a magukban érthetlen hőbölygő, hőbörgő, hődöri, hóbortos, hőbörtös változatok.

*NOVOSZELLO
falu Bács m.; helyr. Novoszelló-ra, ~n, ~ról.

*NOZDROVICZ
falu Trencsín m. helyr. Nozdrovicz-ra, ~on, ~ról.

*NŐ (1)
(rokon vele a szanszkrit mah, mely szintén am. nő); önh. növök, nősz, növünk, nőtök, nőnek; első mult: növék; második mult: nőtt; jővő: növend; par. nőj. 1) Szoros ért. valamely életszerves test belülről kifelé, mintegy önmagából magasodó vagy szétterjedő irányban nagyobbodik. Midőn a növényekről vagy állatokról egyszerüen mondjuk, hogy nőnek, rendesen a fölfelé emelkedő terjedelmet értjük alatta, némi kivétellel. Nőnek a fák. Nő a fű, a gabona, a virág. Nőnek a barmok. Nőnek a gyermekek. Nagyra, magasra nőni. Lassan nőni. 2) Szélesb ért. a növényi vagy állati test terjedelme mindenféle irányban nagyobbodik. A fenyvek magasra, a tölgyek vastagra és terepélyesre nőnek. A kígyó hosszura nő. Ugyanazt mondhatni a növények és állatok egyes részeiről. Nőnek a fák sarjai, levelei, gyümölcsei. Némely gumókból és gyökerekből évenkint uj szárak nőnek. Az embernek nő a hasa, haja, bajusza, szakála, körme. A szarvasnak és ökörnek szarvai, a ráknak ollói nőnek. Alapfogalomra nézve rokon hozzá a terem, csakhogy ebben azonfelül az eredet s a nagyító vagy eléállító erő mellékfogalma is foglaltatik, miért termeszteni többet jelent, mint növeszteni; a terem magában foglalja az illető testnek egész kifejlődését első eredetétől fogva, a nő pedig a megfogant életnek csak fejlődését jelenti. A latin és német mindkettőre egy szót használ, crescit, wächst. V. ö. TEREM. Átv. ért. 1) akármiféle életszervetlen testnek terjedelme bizonyos hozzájáruló részek által nagyobbodik. Nő a víz, midőn árad. Nő a hold, midőn sötét tányérán a fény tovább-tovább terjed. Nőnek a szélhordta buczkák, az árvíz által megtorlott zátonyok. 2) Mondatik elvont dolgok szaporodásáról. Nő a jövedelem, az elégületlenek száma. Tapasztalásai, isméretei nőnek. Tavaszszal a napok, őszszel az éjek nőnek.
Igekötőkkel: benő, mely önhatólag és áthatólag használtatik, pl. benőtt a feje lágya. Az utakat benőtte a gaz. Kinő, bizonyos téren kivül, vagy túl terjed, pl. az indás növények kinőnek az utfélre. A fa ágai kinőttek a kerítésen. Néha am. hibásan, ferdén nő. Némely gyermekek hibás szokása testtartás által kinőnek. - Öszvenő, midőn két vagy több életszerves test öszveragad, vagy egymásba tekerődzik. Ránő, vagyis oly nagyra nő, mint egy valaki más. Fiaim már mind rám nőttek.
Ez igének gyöke lenne azon nő v. félzárt ajakkal ejtett ně, melyben alapfogalom a magasodás, mellékfogalom pedig a terjedés, szaporodás. Innen vannak a növel, nevel, növendék, nevendék, nő né változatok, l. NE elvont gyökelem. Alakjára ezen egyszerü igék osztályába tartozik: lő, sző, fő, ó, ró, ví, hí, szí, nyí, nyő, jő, melyek eredeti alakban valószinüleg mind rövidek voltak: lö, szö, fö, o, ro, vi, hi, szi, nyi, nyö, jö, valamint világosan rövidek a te, ve, le, vi, hi, a tesz, vesz, lesz, visz, hisz származott igékben; de ezeknek félmultjaik: te-v-ék, ve-v-ék, le-v-ék, vi-v-ék, hi-v-ék, t. i. a v csak széphangzati középragasz levén bennök; és épen e hasonlatszerént ragoztatnak amazok is: lö-v-ék, szö-v-ék, fö-v-ék, o-v-ék, ro-v-ék, vi-v-ék, hi-v-ék, szi-v-ék, nyi-v-ék, nyö-v-ék, jö-v-ék; hasonlóan amazokból lesz: tevés, vevés, levés, vivés, hivés; s épen így emezekből: lövés, szövés, fövés, ovás, rovás, vivás, hivás, szivás, nyivás, nyövés, jövés stb. stb.

*NŐ (2)
fn. tt. nő-t, tb. ~k, személyragozva nőm, nőd, nője, v. nejem, nejed, neje. Kicsinyezve nőcske, Vörösmartynál eléjön nőke is: szellemi nőke. 1) Széles ért. személy, ki nem a férfinemhez tartozik, korbeli, életviszonyi, és rangbeli tekintet nélkül. Nőt szült, nem fiút. Nőgyermekei nincsenek. Ugyan derék nő, nem tudom lány-e vagy már férjnél van. Úri nő, polgár nő, pór nő. Fiatal, koros, vén nő. Nőkkel társalkodni. Nők iránt lovagiasan viselni magát. Ezen új alkotásu szókban: úrnő, delnő, a nemesebb értelmü asszonyság helyett áll. 2) Szorosb ért. oly más nembeli személy, kinek férje van vagy volt, első esetben különösen: feleség.
"S ha tettdús életed
Zajában elnémúl az égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és sziverén keresztül,
Költészetté fog és dallá szürődni."
Madách Imre. (Az ember Tragoediája).
"Legszebb pedig a nő piros szerelemmel."
Arany J. (Buda halála).
Ez értelem van különösen a tagadó nőtelen szóban, mely oly férfit jelent, kinek felesége nincsen, továbbá: nős, nősül, szókban, melyek mind feleségre vonatkoznak. Az illető férjnek nevével szokottabban né (= neje) alakban tétetik öszve: Nagyné, Kovácsné, Farkasné, biróné, ispánné, jegyzőné, papné, s am. az illető férjnek (Nagynak stb.) neje vagy felesége. Szabatosság végett is, de azért is, mert né = neje, felesége, nő pedig általános értelemben (mint az 1. alatt) vétethetik, különbséget kell tenni pl. királyné és királynő között; amaz a király felesége, emez nőszemély királyi hatalommal, pl. jelenleg az ángol és spanyol királynők, kik nem férjeik után neveztetnek így. A régi némber (am. nőember) hasonlóságára helyesebb volna ugyan nőkirály, azonban a nyelvszokás egy-két kivétellel, mint nőfegyencz, nőszemély, ezen öszvetételt eddig még nem kedvelte meg. A Tatrosi codexben is asszonybarát am. a mai barátnő. Hasonló különböztetésnek van helye a grófnő és grófné, bárónő és báróné, szakácsné és szakácsnő s több számtalanok között. Mint né képző vagy összetétel a ragokat nem mint öszvetett, hanem mint képzett szó veszi fel hangrend szerint, pl. Királynénak, Nagynénak, Nagynéval, Nagynéhoz, nem: királynének, Nagynének stb. Mai divat szerént így ragozzuk a husvétot is, régiesen husvétet. Ellenben királynőnek, grófnőnek, bárónőnek stb. 3) A székelyeknél Cserey Elek szerént jelent különösen menyasszonyt, újasszonyt. 4) Átv. alkalmaztatik egyéb állatokra is, mint a hím nemnek ellentéte, csakhogy ezekre nézve inkább a belőle származott nőstény divatozik: V. ö. NŐSTÉNY. 5) Növénytanban a növénynek azon lényeges része, melyből a termés vagy gyümölcs lesz (pistillum, némelyeknél: nőcze, Gönczy Pálnál: terme), melynek rendszerént ismét három része van: a magzat (Gönczynél: maghon), az anyaszár (Gönczynél: bibeszár), és a bibe; továbbá jelenti némely növényeknél azon szárt, melyen a nőrészek elkülönítve vannak a hímrészektől, pl. nőkender am. magvas, hímkender am. virágos kender.
Ezen értelmekből kitetszik, hogy a nő főnév egy alapfogalom alá tartozik a nő igével, mennyiben mindkettőben alapfogalom az önmagából fejlődő szaporodás, terjeszkedés, nagyobbodás. A nőnek, legyen az ember vagy oktalan állat, vagy növény, életszervi rendeltetése, hogy nemét közvetlenül szaporítsa, terjeszsze, tenyészsze, növeszsze. Így a szanszkrit mahí (asszony, nő), világosan a mah (nő) gyökből eredett. E szerint a ,nő' főnév nem más, mint cselekvőleg értett igenév növő v. ne-ő, épen úgy, mint a vő am. vevő, a hű am. hivő. - Rokonságban van vele a sínai niů (femina; filia); továbbá megfordítva a német in, pl. a Hündin, Gärtnerin, Schneiderin szókban; a finn nainen am. férjhez mehető nő, ettől nain, nőszök, feleséget veszek (Fábián István).
Különbség van a nő, hölgy és asszony szók között: Nő, mint föntebb eléadatott, általában is értethetik, tekintet nélkül a házassági viszonyra; hölgy leginkább előkelő személyeknél, különösen szintén ily általános értelemben vétetik; végre asszony, kiváltképen házas nőről mondatik, kivévén némely öszvetételeket, milyen pl. kisasszony, mely előkelő családbeli, de még férjhez nem ment nőszemélyt jelent, asszonyember, mely alatt általában nőnembeli személyt értünk.

*NŐALAK
(nő-alak) ösz. fn. Nőt ábrázoló termet vagy kép vagy szobor. Olyan alak, milyen a nőké.

*NŐBARÁT
(nő-barát) ösz. fn. 1) Ki a nők irányában különös vonzalommal viseltetik, ki velök társalogni szeret, stb. 2) Megfordítva barátnő helyett. Van férfibarátom és nőbarátom.

*NŐBARÁTSÁG
(nő-barátság) ösz. fn. Nővel kötött baráti viszony. V. ö. BARÁTSÁG.

*NŐBECSÜLET
(nő-becsület) l. NŐTISZTELET.

*NŐCSELÉD
(nő-cseléd) ösz. fn. Házi szolgálati minőségben álló nőszemély.

*NŐCSELÉDSÉG
(nő-cselédség) ösz. fn. Nőcselédek öszvege bizonyos háztartásban, vagy helységben, vagy városban stb.

*NŐCZE
(nő-cze) fn. tt. nőczé-t. L. NŐ, 5).

*NŐDÖGÉL, NŐDÖGEL
(nő-d-ög-el) gyak. áth. m. nődögél-t. Lassan-lassan, nem hirtelen, de folytonosan nő, felnő.

*NŐÉK
(nő-ék) ösz. fn. Általán mindenféle drágaságok, cziczomák, csecsebecsék, melyeket a nők szépítő, kellető, vonzó szerekül magukra vesznek, öltözékeikre alkalmaznak, pl. gyöngyök, hajtűk, karpereczek, fodrok, szalagok stb. Átv. ért. lelki tulajdonság, mely a nőket mindenek fölött diszesíti. A szűz szemérem egyik legszebb nőék. V. ö. ÉK, (2).

*NŐÉKESSÉG
l. NŐÉK.

*NŐERÉNY
(nő-erény) ösz. fn. Erény, mely különösen a női kötelességek magasabb nemű teljesítésében áll, milyenek a szemérmesség, szelídség, gyermekszeretet, férj iránti hűség stb.

*NŐFÉLTÉS
(nő-féltés) ösz. fn. Nyugtalan aggódás neme, midőn valaki akár alapos okból, akár alap nélkül s merő gyanuból attól fél, azon búsul, attól tart, hogy neje hűtelen lehet, hogy mások elcsábíthatják.

*NŐFĚRTĚZŐ
(nő-fěrtěző) ösz. mn. és fn. Ki tisztességes nőket, akár hajadonokat, akár férjeseket vagy özvegyeket nemi ösztönének kielégitésére erőszakosan használ.

*NŐGYILKOS
(nő-gyilkos) ösz. fn. 1) Ki maga nejét megöli. 2) Ki nőszemélyt öl általában. 3) Ellentéte a férfi nemen levő gyilkosnak, vagyis oly gyilkos, ki nemére nézve nő, azaz fehérszemély, gyilkosnő.

*NŐGYILKOSSÁG
(nő-gyilkosság) ösz. fn. A gyilkosságnak azon neme, midőn valamely férfi saját feleségét öli meg. Szélesb ért. akármily nőn elkövetett gyilkosság.

*NŐHANG
(nő-hang) ösz. fn. A rendes férfihangnál vékonyabb és magasabb hang, milyen a nőszemélyeké. Némely férfinak nőhangja van; ezt kappanhangnak is nevezik.

*NŐHARISNYA
(nő-harisnya) ösz. fn. Harisnyaféle lábravaló, milyet a nők szoktak viselni. V. ö. HARISNYA.

*NŐHELY
(nő-hely) ösz. fn. Bizonyos köztéreken, vagy körökben, vagy középületekben azon elválasztott hely, mely különösen a nők számára van rendelve. Ilyen némely templomokban a baloldal, vagy nőkarzat.

*NŐHOZOMÁNY
(nő-hozomány) ösz. fn. Törvényünkben azon ingó vagy ingatlan vagyon, melyet a menyasszony akár menyekző alkalmával, akár későbben is, szüleitől vagy másoktól is kapott, vagy öröklött és férjéhez hozott. (Allatura).

*NŐHŰBÉR
(nő-hű-bér) ösz. fn. Oly hűbér, melyet a nőkre, vagyis nőörökösökre át lehet szállítani, különböztetésül a férfihűbértől, melyet nő nem örökölhet. V. ö. HŰBÉR.

*NŐHŰSÉG
(nő-hűség) ösz. fn. A nőnek, mint házastársnak erénye, melynél fogva testtel és lélekkel folyvást és egyedül törvényes férjéhez ragaszkodik.

*NŐI
(nő-i) mn. tt. női-t, tb. ~ek. Nőre vonatkozó, nőt illető, azzal viszonyban levő. Női gyöngédség, szeretet, szelidség. Női hűség, erény. Női gyöngeség, hiuság, bosszú, irigység. V. ö. NŐ, (2).

*NŐIES
(nő-i-es) mn. tt. nőies-t v. ~et, tb. ~ek. Nők tulajdonsága, vagy nők szokása szerént való.

*NŐIESEN
(nő-i-es-en), ih. Nők tulajdonsága, nők szokása szerént.

*NŐIESSÉG
(nő-i-es-ség) fn. tt. nőiesség-ět. Női tulajdonság.

*NŐIETLEN
(nő-i-et-len) mn. tt. nőietlen-t, tb. ~ěk. Nők tulajdonságával vagy szokásával ellenkező.

*NŐINTÉZET
(nő-intézet) ösz. fn. Általán intézet, melyben nőszemélyek neveltetnek, oktattatnak, ápoltatnak.

*NŐIRÁS
(nő-irás) ösz. fn. Sajátságos jellegü irás, milyen rendesen a nőké szokott lenni, kivált kik ritkábban szoktak irni.

*NŐJOG
(nő-jog) ösz. fn. 1) Jog, melyet a nő férje irányában a házas élet czéljánál fogva bir. 2) Azon jogok öszvege, melyek a polgári törvény szerint a nőt illetik, milyenek különösen az özvegyi jogok.

*~NŐK
l. ~NOK.

*NŐKALAP
(nő-kalap) ösz. fn. Kalap, milyet a nővilág viselni szokott, mely, mint a férfiaké, sőt még inkább, különféle alakú és módosításu.

*NŐKAPOCS
(nő-kapocs) ösz. fn. l. NŐSTÉNYKAPOCS.

*NŐKEBEL
(nő-kebel) l. NŐSZIV.

*NŐKELLEM
(nő-kellem) ösz. fn. Kellem, mely különösen a nőt teszi kedvessé, tetszőssé, mely tulajdonkép a nőnem sajátja, pl. gyöngéd, szelid arczvonások, szerény magatartás. Testi és lelki nőkellemek.

*NŐKÓRSÁG
(nő-kórság) ösz. fn. Zabolátlan indulat és vágy a nők iránt, akár a finomított, akár a durva állatiság ösztönéből ered.

*NŐKÓRSÁGOS
(nő-kórságos) ösz. mn. Ki a nőnembe zabolátlanul, szinte bolondulásig szerelmes.

*NŐL
(nő-öl) önh. m. nől-t. Tájdivatos ige nő helyett.
"Kicsin vagyok én,
Majd megnőlök én."
Népdal. (Erdélyi J. gyüjteménye).
l. NŐ ige.

*~NŐL
vastaghangon nól, névrag a székely és palócz tájnyelvben, némely különös esetben am. től, tól. L. ~NI alatt.

*NŐLAK
(nő-lak) ösz. fn. Általán a háznak azon osztálya, mely különösen a házbeli nők, vagy házi asszony tartózkodási helye. Ilyenek voltak a régi hellenek gynaeceumi, vagy ma is az előkelőbb uri házaknál az urnők lakosztályai. Nevezetesen a keleti népeknél, hol még a soknejűség divatozik, azon szorosan elzárt s gondosan őrízett lak a nők számára, hová az illető uron kivül más férfinak, kivévén heréltnek, bemenni tilos. (Hanem).

*NÖM
l. NĚM fn. és NEM tagadó ih.

*NÖMÖS
tájdivatosan am. nemes.

*NÖMÖSKŐ
(nömös-kő) ösz. fn. A Góry-codexben am. drágakő.

*NŐNEM
(nő-něm) ösz. fn. Azon nem, mely nőkből áll, mely alá a nők tartoznak, ellentétül a férfinemnek. A nőnemből is váltak jeles hősök, és nevezetes irók. Átv. ért. némely nyelvekben alkalmaztatik szókra is, midőn általán azokat nő- v. hím- v. köznemüekre osztályozzák: pl. a latinban ezek: terra, arbor, domus, a nőnemhez tartoznak.

*NŐNĚMŰ
(nő-němű) ösz. mn. Nőnemből való, ahhoz tartozó. Nőnemű személyek. Nőnemű főnevek. V. ö. NŐNEM.

*NŐNÉV
(nő-név) ösz. fn. Általán név, különösen keresztnév, melyet nőknek szokás adni, pl. Erzsébet, Katalin, Mária, Sarolta.

*NŐNEVELÉS v. ~NEVELTETÉS
(nő-nevelés v. ~neveltetés) ösz. fn. Nőgyermekek nevelése akár családi körben, akár valamely intézetben. V. ö. NEVELÉS.

*NŐORSZÁGLÁS
(nő-országlás) ösz. fn. Országlás, midőn valamely nő fejedelmi czimmel, pl. mint császár, király, uralkodik. Nagy-Britanniában jelennen nőországlás van. Továbbá, midőn valamely ország kormányában a nők döntő befolyást gyakorolnak.

*NŐORZÁS
(nő-orzás) ösz. fn. l. NŐRABLÁS.

*NŐPIPERE
(nő-pipere) ösz. fn. Pipere, cziczoma, milyenekkel a nők diszítik, ékesítik, czifrázzák öltönyeiket, különösen válogatottabb nemű divatczikkek, nőék. V. ö. PIPERE.

*NŐRABLÁS
(nő-rablás) ösz. fn. Az emberrablásnak azon neme, midőn valamely férfi, vagy nő is, valamely nőszemélyt erőszakosan elragad, rendesen a férfi ösztön kielégitése végett, vagy, ahol lehetséges, kereskedelmi czélból.

*NŐRABLÓ
(nő-rabló) ösz. fn. Személy, illetőleg férfi, ki nőt vagy nőket rabol. V. ö. NŐRABLÁS.

*NŐRAGADÁS
(nő-ragadás) l. NŐRABLÁS.

*NŐRÁK
(nő-rák) ösz. fn. Nőnemü rák, melynek ikrái vannak.

*NŐRÉSZ
(nő-rész) ösz. fn. l. ASSZONYILLETMÉNY.

*NŐRÍM
(nő-rím) ösz. fn. Rím, midőn két verssor két végszótagjai hasonló hangzatuak, melyek közől az előbbi hoszszu, az utóbbi rövid mértékü, pl. jára, fára, ága, vága, ége, vége, tépe, képe. Ellentéte férfirím, midőn csak az utósó szótagok egyeznek és hoszszak, pl. kiás, folyás, kacsint, tekint. A német nyelvben ez utóbbi csak egytagu szókra alkalmazható. V. ö. RÍM.

*NŐRINCZ
tájdivatosan, különösebben a székelyeknél am. Lőrincz; l. ezt.

*NŐRUHA
(nő-ruha) ösz. fn. Sajátnemü szabásu ruha, milyet a nők szoktak viselni, mely jobbára kelméjére nézve is különbözik a férfiak viseletétől.

*NŐS
(nő-ös) mn. tt. nős-t v. ~et, tb. ~ek. Férfi, kinek törvényes felesége van; népies nyelven házas, ámbár ez szélesebb értelmü, mert a nőre is, mint feleségre illik. Nős ember, férfiszemély. Nős papok, katonák. V. ö. NŐ, fn.

*NŐSÍT, NŐSIT
(nő-ös-ít) áth. m. nősít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. eni. Nőssé tesz, megházasít valakit. Az apák és anyák szeretik nősíteni fiaikat.

*NŐSÍTÉS, NŐSITÉS
(nő-ös-ít-és) fn. tt. nősítés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valakit nőssé tesznek, házasítás.

*NŐSÖZVEGY
(nős-özvegy) ösz. fn. Diószegi Füvészkönyve nősözvegy seregnek nevezi, melyben vagy ugyanazon tövön egyik virág nős (l. NŐSVIRÁG), a másik csupa hím vagy csupa nőstény, (melyeket egy szóval özvegy-nek mondhatunk); vagy külön tövön egyik tő nősvirágokat, a másik tő vagy csupa hím vagy csupa nőstényvirágokat hoz; milyenek a zászpa, juhar, kőris. (Polygamia). A nevezet e kétféle virágtermésről (nős és özvegy) vétetett.

*NŐSPARÁZNA
(nős-parázna) ösz. mn. és fn. Feleséges férfi, házas ember, ki idegen nővel nemileg közösűl, a mint mondani szokás, házasságtörést követ el; házasságtörő férfi.

*NŐSPARÁZNASÁG
(nős-paráznaság) ösz. fn. Házasságtörés, melyet feleséges férfi követ el.

*NŐSSÉG
(nő-ös-ség) fn. tt. nősség-ět, harm. szr. ~e. Állapot vagy tulajdonság, midőn valamely férfi bizonyos nővel szoros házassági viszonyban van, vagy arra lekötelezte magát. Ellentétei: nőtlenség, legénység; özvegység.

*NŐSTÉNY
fn. tt. nőstény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Általános nevezete azon állatoknak, melyek nem a hímnemhez tartoznak. Nőstény és hím között való különbség. 2) Átv. ért. a növényekre nézve l. NŐ, fn. 2) Mint melléknév általán minden emlős állatra alkalmazható, kivált azokra, melyeknek nemet jelentő különös nevök nincsen, pl. nőstény bárány, nőstény nyúl, nőstény tokló, nőstény macska, nőstény orozlán; ellenben a nőstény ló inkább kancza; a nőstény kutya: szuka; a nőstény szarvas és némely más szarvasmarha: tehén; a sörtés: eme, emse vagy magló. A madarak több nemeinél a nőstény inkább jércze; de a verebet talán azért, mivel igen szeret nőszni, rendesen nősténynek nevezik, valamint hímét a nagyobb bujaságra mutató kan névvel illetik. Az emberi nőnem csak népies és tréfás gúny-nyelven: nősténynép vagy nőstényszer.
Hogy e szónak gyöke a rokon jelentésü nő, abban kétség nem lehet. Kiképzett alakjára nézve leginkább hasonló a jövötény és növötény szókhoz, melyek törzsökei eredeti alakban a jöved és növed önható igék, s lett belőlök jövedény, növedény, rokon hangváltozattal jövötény, növötény. E hasonlat szerint a nőstény törzsöke lehetett nőiesd vagy nősd, mint es-d, kez-d, ol-d, tol-d, s a nőstény am. nőiesedő, nősdő, s még ny képzővel nősödény, nősdény, vagyis oly nőies alany, mely az állati növést, szaporodást közvetlenül előmozdítja. A hímállatok nevei közől alakra hasonlónak látszik hozzá: ártány (= ortány), mely jelent kandisznót, herélt állapotban. Némelyek szerint nőösztön módosúlata.

*NŐSTÉNYÁLLAT
(nőstény-állat) ösz. fn. Nemi különbség szerént valamely állatnak azon faja, mely anyai minőséggel bir, mely közvetlen a szaporítást eszközli, amely tehát szülni, elleni, fiadzani, vagy a madaraknál tojni szokott.

*NŐSTÉNYKAPOCS
(nőstény-kapocs) ösz. fn. Karikaforma füles kapocs, melybe az úgynevezett kankapocs görbéje belemegy.

*NŐSTÉNYVIRÁG
(nőstény-virág) ösz. fn. Diószegi Füvészkönyve nőstényvirágnak azt nevezi, melyben csak anya van hím nélkül (Flos foemineus); máskép: anyavirág.

*NŐSŰL, NŐSÜL
(nő-ös-űl) önh. m. nősül-t. Nőssé leszen, házasságra lép valamely nővel. Társalgási nyelvben tisztább értelmü kifejezés, mint a kétes nőszik, mely elhálást is jelent.

*NŐSŰLÉS, NŐSÜLÉS
(nő-ös-ül-és) fn. tt. nősülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Házasodás, feleségesedés. V. ö. NŐSŰL.

*NŐSVIRÁG
(nős-virág) ösz. fn. Diószegi Füvészkönyve e nevezetet a növénytanban azon virágról használja, melyben hím is van, anya is. (Flos hermaphroditus).

*NŐSZ
(nö-ösz), l. NŐSZIK. Valószinü, hogy létezett hajdan nősz ige és fn. mint van halász, vadász, rákász, madarász, melyek igék és nevek. E szerént a nősz mint ige önható erővel bir, s am. nő után jár, nőt keres; a nősz főnév pedig am. nő után járó, nőt kereső személy, s ebből keletkezett hangváltozattal a nász, melyről bővebben l. NÁSZ.

*NŐSZÁR
(nő-szár) ösz. fn. Növénytani ért. némely virágokban kis száracska, mely a magzat tetejéből nő ki (stylus). Máskép: anyaszál v. anyaszár, v. bibeszár. V. ö. NŐ, (2). Ennek tetején van a bibe v. porfogó.

*NŐSZDÜH
(nősz-düh) ösz. fn. A nemi ösztön kielégítésére törekvő zabolátlan indulat a férfiban, mely kóros jelenségekkel, s mintegy dühvel szokott párosulni. Alkalmazható kifejezés más hímnemü állatokra is.

*NŐSZEMÉLY
(nő-személy) ösz. fn. Általán, akármily koru és állapotu nő, némber, fehérszemély.

*NŐSZEMÉLYZET
(nő-személyzet) ösz. fn. Nőszemélyek öszvege bizonyos körben, pl. valamely színháznál.

*NŐSZEREP
(nő-szerep) ösz. fn. Szerep, mely nőt ábrázol, s melyet nő szokott vinni.

*NŐSZÉS
(nö-ösz-és) fn. tt. nőszés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Valamely nőnek feleségül, házastársul vevése. Könnyebb a nőszés, mint a kétszer főzés. (Km.). Öszvetéve: megnőszés, öszvenőszés. Szokottabban: nősülés. 2) Különösen, férfi elhálása valamely nővel, akár házastársa, akár nem. V. ö. NŐSZIK.

*NŐSZESZÉLY
(nő-szeszély) ösz. fn. Szeszély, mely különösen némely női kedély változásaiból, vágyaiból ered. V. ö. SZESZÉLY.

*NŐSZIK
(nő-ösz-ik) k. m. nősz-tem, ~tél, ~ött. 1) Valamely nőt kerülget, utána jár, hogy házasságra megnyerje; máskép régiesen: hősöl, mely valószinűleg a hölgy szóval van gyökrokonságban. Ide tartozik a mély hangu nász is. V. ö. NÁSZ. 2) Különösen am. valamely nővel házasságra lép. "Sinyei uram izene az uttról, hogy megfogassam, mert ott fen felesége vagyon, itt is meg akar nőszni. (Levél 1558-ról. Szalay Ágoston 400 m. l.). 3) Valamely nővel elhál, honnan a nőszés Molnár A. és Calepinus szerint jelent elhálást is. Ily jelentése van Apáti Ferencz feddő énekében: Diákok (ti) elmentěk, leányokat néztěk. Szégyenséggel nősztök. Szabatosb különböztetés végett, midőn am. házasodik, feleséget vesz, helyesebben: nősűl. Ellenben nőszik tisztességesebb kifejezése azon fogalomnak, mely elhálást jelent, más egyéb aljas és pajkos, erre vonatkozó igék helyett.

*NŐSZINGER
(nősz-inger) ösz. fn. Nemi ösztön, mely a hímállatot, különösen férfi személyt nővel való közösülésre indítja. V. ö. NŐSZDÜH.

*NŐSZIROM
(nő-szirom) ösz. fn. Növénynem a háromhímesek seregéből és egyanyások rendéből; bokrétája a magzat fölött hat szirmu, tövön öszvenőtt, hárma feláll, hárma lekonyúlt; anyaszára igen rövid; bibéje három nagy, széles sziromformáju és szinű, honnan a neve. Vannak kihajló és kopasz szirmu fajai. (Iris.)

*NŐSZÍV
(nő-szív) ösz. fn. Átv. ért. női kedély, női gyöngédség, mely a női nemesebb, mind lelki, mind érzéki vágyó tehetséget rejti magában.

*NŐSZOBA
(nő-szoba) ösz. fn. Különös szoba, valamely családhoz tartozó nő vagy nők számára.

*NŐSZŐ
(nő-ösz-ő) mn. tt. nősző-t. Aki nősz vagy nőszik. Nősző legények. Nősző legény nem kiméli
a költséget. (Km.). Nősztön nősző vén menyecske. (Faludi.).

*NŐSZŐFŰ
(nősző-fű) l. KOSBOR.

*NŐSZTEHETETLEN v. ~TEHETLEN
(nősz-tehet[et]len) ösz. mn. Aki bármely testi hiba miatt a nemi közösülésre nem képes.

*NŐSZTEHETETLENSÉG v
~TEHETLENSÉG, (nősz-tehet[et]lenség) ösz. fn. Állapot, midőn valaki nősztehetetlen.

*NŐSZTET
(nő-ösz-tet) miv. m. nősztet-tem, ~tél, ~ětt, par. nősztess. l. HÁZASÍT.

*NŐSZŰL, NŐSZÜL
(nő-ösz-űl) önh. m. ~t. Feleséget vesz. Helyesebben: nősűl.

*NŐSZŰLÉS, NŐSZÜLÉS
(nő-ösz-űl-és) fn. tt. nőszülés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valaki feleséget vesz. Helyesebben: nősülés.

*NŐSZÜLŐASZSZONY
(nőszülő-aszszony) ösz. fn. l. NÁSZASZSZONY, NÁSZOLÓASZSZONY NYOSZOLYÓASZSZONY.

*NŐSZVÁGY
(nősz-vágy) l. NŐSZINGER.

*NŐTELEN
(nő-telen) mn. tt. nőtelen-t, tb. ~ěk. Kinek neje nincs, nem feleséges, nem házas, milyenek az úgynevezett legények vagy özvegy férfiak. Nőtelen katonák, papok, szerzetesek. Innen átv. ért. nőtelen élet. Határozóként am. nőtelenül.

*NŐTELENKORI
(nőtelen-kori) ösz. mn. Nőtelen korban történt vagy történő; nőtelen korból való. Nőtelenkori barátaim mind elhagytak.

*NŐTELENSÉG
(nő-telen-ség) fn. tt. nőtelenség-ět, harm. szr. ~e. Nőtelen állapot, midőn a férfinak felesége nincsen. Különösen a római katholika egyházban a papok és szerzetesek nőtelen állapota, melynek nyomaira ugyan már az első keresztény századokban találunk; de általános lekötelezéskép csak hetedik Gergely pápa alapította meg.

*NŐTELENÜL
(nő-te-len-ül) ih. Feleség nélkül, nőtelen állapotban. Nőtelenül élni, maradni, meghalni.

*NŐTERĚM
(nő-terěm) ösz. fn. Különös terem, kizárólag a nők számára, kényelmére.

*NŐTERMET
(nő-termet) ösz. fn. Termet, milyen a szabályos alkotásu nőké szokott lenni.

*NŐTESTVÉR
(nő-testvér) ösz. fn. Nőnemen levő testvér, ki, ha nálunk idősebb, néne, ha fiatalabb, húg a neve. Midőn egyről van szó, szabatosabb a nén és húg. Ha általán szólunk, a nőtestvér áll helyén. Nőtestvéreim elutaztak, és pedig néném Szegedre, húgom Debreczenbe. Rövidebben: nővér, mi a magyar nyelvszokással nem ellenkezik, mert a magyar, kit igen szeret, vagy kihez nagy szeretetből akar szólani, azt édes véré-nek nevezi.

*NŐTINCS
falu Nógrád m.; helyr. Nőtincs-re, ~ěn, ~ről.

*NŐTISZTELET
(nő-tisztelet) ösz. fn. Tisztesség, becsület, melyet a szívben, lélekben jeleskedő nők iránt minden müvelt ember nyilvánít.

*NŐTLEN; NŐTLENSÉG; NŐTLENŰL
l. NŐTELEN; NŐTELENSÉG; NŐTELENŰL.

*NŐTOPÁN
v. ~TOPÁNKA, (nő-topán vagy topánka) ösz. fn. Kurtaszáru czipőféle lábbeli, milyet a nők viselnek, különböztetésül a férfitopán-tól.

*NÖVED
(nö-v-ed) önh. m. növed-tem, ~tél, ~t. Azon származott igék osztályába tartozik, melyek élő igékből ed ad képző által alakulnak, mint forr forrad, izz izzad, mer mered. Viszonyban van vele az átható cselekvésü növeszt. Értelme: folytonosan nő, gyarapodó fejlődésben van. Egyébiránt noha az ily képzőjü igék száma igen nagy, helyette inkább az egyszerü nő van divatban. Származékai: növedék, növedékeny.

*NÖVEDÉK
(nö-v-ed-ék) fn. tt. növedék-ět. Ami növés által valamihez járul, növés általi szaporaság. Átv. ért. jelenthet másnemü szaporodást is, pl. népességi növedék.

*NÖVEDÉKENY
l. NEVENDÉKĚNY.

*NÖVEKĚDÉS
(nö-v-e-kěd-és) l. NEVEKĚDÉS.

*NÖVEKĚDIK
(nö-v-e-kěd-ik) l. NEVEKĚDIK.

*NÖVEKSZIK
(nö-v-ek-sz-ik) l. NEVEKĚDIK.

*NÖVEKVÉS
(nö-v-ek-v-és) l. NEVEKĚDÉS.

*NÖVEKVŐ
(nö-v-ek-v-ő) mn. tt. növekvő-t. Nevekedés által előhaladó, öregbedő.

*NÖVEL
(nö-v-el) l. NEVEL.

*NÖVELDE
(nö-v-el-de) fn. tt. növeldé-t. Nevelő hely, nevelő intézet.

*NÖVELÉS
(nö-v-el-és), l. NEVELÉS.

*NÖVELKĚDIK
(nö-v-el-kěd-ik), l. NEVEKĚDIK.

*NÖVENDÉK
(nö-v-end-ék) fn. l. NEVENDÉK.

*NÖVENY, NÖVÉNY
(nö-v-ény) fn. tt. növény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Természetrajzi ért. mindazon testek, melyek részint táplálásukra, részint szaporításukra szükséges életszervekkel ellátvák, azonban önkéntes mozgásuk nincsen és érzéketlenek, s gyökerök által többnyire álló helyökhöz - talaphoz - tapadnak, s ezekben különböznek lényegesen az állatoktól. E nevezet alatt értetnek valamennyi fák, cserjék, füvek, mohok, gombák stb. s öszvesen az úgynevezett növényországot képezik. Hegyi, vizi, szárazföldi növények. Hideg, meleg égalji növények. A növényeket seregekre, nemekre, fajokra osztályozni. A növény lényeges részei, vagyis szervei kétfélék: 1) elemiek, 2) ezekből öszvetettek. Az elemiek a) a sejtek v. sejtecsek, b) az edények. Öszvetettek A) Külsők; legkülső a hám, mely a növény minden részét, a bibe kivételével, beborítja, a kéreg külső rétegén terülvén el, a honnan köznyelven ez is, külső szervnek mondatik; egyébiránt a külső szervek vagy a) táplálatiak, ú. m. a gyöktörzs és levelek; vagy b) szaporítók, ú. m. a rügy, hajma, gumó (v. csucsor), lencséke; c) nemzők a virág és gyümölcs. B) Belső szervek a) tudományos nyelven a kéreg (cortex, Rinde), b) a háncs (liber, Bast), c) a sziács (alburnum, Splint), d) a geszt (lignum, Holz), e) a bél, (Medulla, Mark). Nem lényeges szervek a) a gyámok v. támaszok (fulcra v. fulcimenta), mint a kacs (cyrrhus), butyka (ampulla), kapasz (alligator); b) a fegyverek (arma) szurós részek, mint a fulánk (aculeus), tövis (spina), tollász v. szálka (arista); c) öltözékek, a hám nyulványai, mint a fanok v. szőrök (pili), serték (setae), bökőczék (murices), mirígyek (glandulae), bibircsók (verrucae), toldványok (appendices) stb.

*NÖVÉNYÁGY
(növény-ágy) ösz. fn. A kertészeknél, különösen elkészített földszakasz, melyben a kikelt fiatal növényeket ápolgatják. A növényágyból kiültetni a virágokat.

*NÖVÉNYÁLLAT
(növény-állat) ösz. fn. Oly állatok neme, melyek szaporodásukra s növésökre és alkotásukra nézve sokban a növényekhez, táplálkozásukat és önkéntes mozgásukat illetőleg pedig az állatokhoz hasonlók, mint pl. a korallok és habarczok.

*NÖVÉNYBONCZOLÁS
(növény-bonczolás) ösz. fn. Növénytani működés, midőn valaki a növények alkatrészeit külön-külön választja és vizsgálat alá veszi.

*NÖVÉNYCSERÉP
(növény-cserép) ösz. fn. Kellő földdel megtöltött cserépedény, melyben élő növényt tartanak, és táplálnak; továbbá akármiféle cserép, mely a növények tenyésztésére használtatik, pl. melylylel a csirádzó spárgát letakarják.

*NÖVÉNYÉLET
(növény-élet) ösz. fn. A növények sajátságos élete, mily növésben, nedvek beszivásában és kipárolgásában, s tenyésző erőben áll, szabad mozgás, és érzőképesség nélkül. Innen átv. értelemben, növényéletet élni, am. növények módjára létezni, enni, inni, alunni, mit sem tenni.

*NÖVÉNYENYV
(növény-enyv) ösz. fn. Növényekből, különösen gabonanemüekből készült enyvféle ragadós anyag.

*NÖVÉNYÉSZ, NÖVENYÉSZ
(1), (nö-v-ény-ész) fn. tt. növényész-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Növények ismerésével foglalkodó természetbuvár, füvész.

*NÖVÉNYÉSZ, NÖVENYÉSZ
(2) (mint föntebb) önh. m. növenyész-tem, ~tél, ~ětt. Növények ismerésével foglalkodik, füvészkedik.

*NÖVÉNYFAJ
(növény-faj) ösz. fn. Olyan növények egyike, melyek mind külső jellegegeikre, mind belszerkezetökre nézve egymással megegyeznek; ilyen faj minden egyes növény. V. ö. NÖVÉNYNEM.

*NÖVÉNYGYÜJTEMÉNY
(növény-gyüjtemény) ösz. fn. Széles ért. gyüjtemény, mindenféle növényekből. Különösen azon növények gyüjteménye, melyek a szoros ért. vett füvésztudomány tárgyai, nevezetesen az orvosi füveké.

*NÖVÉNYGYÜJTŐ
(növény-gyüjtő) ösz. fn. Személy, ki akár tudományos czélból, akár szenvedélyi hajlamból, akár kereskedés végett növényeket szed öszve.

*NÖVÉNYHÁZ
(növény-ház) ösz. fn. Kertészek melegháza, üvegháza, melyben az év hidegebb napjai alatt a növényeket tartogatják, táplálják, s illetőleg tenyésztik.

*NÖVÉNYI
(nö-v-ény-i) mu. tt. növényi-t, tb. ~ek. Növényre vonatkozó, azt illető, abból való. Növényi élet. Növényi szerekből készített orvosság.

*NÖVÉNYISKOLA
(növény-iskola) ösz. fn. Különösen arra készített földterület, hogy benne fiatal növényeket, nevezetesen csemetefákat termeszszenek, s miután bizonyos nagyságra nőttek, más rendelt helyre ültessék. A falusi tanodák mellett növényiskolákat állítani.

*NÖVÉNYISME
(növény-isme) ösz. fn. Általán a növények ismerete; különösen a növények tudományos, rendszeres leirása.

*NÖVÉNYISMERŐ
(növény-ismerő) ösz. fn. Személy, ki a növényeket bizonyos tudományi rendszer nyomán seregek, rendek, nemek és fajok szerént meghatározni tudja.

*NÖVÉNYKE
(nö-v-ény-ke) kicsiny. fn. tt. növényké-t. Kisded növény.

*NÖVÉNYKŐ
(növény-kő) ösz. fn. Kővé alakult növény vagy növényrész.

*NÖVÉNYKÖNYV
(növény-könyv) ösz. fn. 1) Füvészek könyve, melynek levelei közé a szedett füveket becsiptetik, hogy megszáradván, növénygyüjtemény gyanánt szolgáljanak. 2) Oly könyv, melyben mindenféle növények le vannak irva vagy rajzolva.

*NÖVÉNYLEIRÁS
(növény-le-irás) ösz. fn. A növények ismertető jegyeinek elszámlálása, különösen, melyeknél fogva azokat bizonyos rendszer nyomán a növénytudósok seregekre, rendekre, nemekre és fajokra osztályozva meghatározzák.

*NÖVÉNYMÉREG
(növény-méreg) ösz. fn. Méreg, mely némely növényekben rejlik, különböztetésül az állati és ásványi méregtől. V. ö. MÉREG.

*NÖVÉNYNEDV
(növény-nedv) ösz. fn. A növényekből kiszivárgó, kifolyó, kicsepegő, kifőzött, kisajtólt, kivont nedv, különösen, melyet gyógyszerül, italul vagy festékül használnak.

*NÖVÉNYNEM
(növény-nem) ösz. fn. Olyan fogalom a növényeknél, mely alá virága részei s termései alkatában, s általán külső termete és belszerkezetében egymással megegyező növényfajokat foglalhatni egybe. Ilyen nemi fogalom pl. a szegfű, (dianthus); mely alá foglaltatnak a többek között ezen fajok: csillagszegfű, (d. barbatus); barátszegfű, (d. Carthusianorum); árvaszegfű, (d. diminitus); pompásszegfű (d. caryophyllus) stb. A nem, pl. szegfű, mint fogalom magában nem létezik, hanem csak az egyes fajokban, így az ,ember' fogalma sem létezik önmagában, hanem csak az egyes személyekben.

*NÖVÉNYNEMŰ
(növény-nemű) ösz. mn. Növények neméhez tartozó. Növénynemű testek. Továbbá am. növényekhez hasonló, pl. habarcz.

*NÖVÉNYNYÁL
(növény-nyál) ösz. fn. Némely növényből, pl. a birsalma magvából, lenmagból stb. víz által kihúzott nyálkás anyag (Pflanzenschleim).

*NÖVÉNYOLAJ
(növény-olaj) ösz. fn. A növényekből vagy azok egyes részeiből, pl. magvaikból, bogyóikból kivont olaj, különböztetésül az állati vagy ásványi olajoktól.

*NÖVÉNYORSZÁG
(növény-ország) ösz. fn. A növények mindensége, mennyiben az állati és ásványi testektől elválasztva külön egészet tesznek, s a szaktudósok által bizonyos törvények szerint elrendeztetnek.

*NÖVÉNYREND
(növény-rend) ösz. fn. l. NÖVÉNYSEREG alatt.

*NÖVÉNYROST
(növény-rost) ösz. fn. Rostok a növényi testben. V. ö.ROST.

*NÖVÉNYSAV
(növény-sav) ösz. fn. A növényekből készült sajátnemü sav, milyen péld. a sóskáé. V. ö. SAV.

*NÖVÉNYSEJT v. ~SEJTECS
(növény-sejt v. ~sejtecs) ösz. fn. Elemi szerv a növényekben, t. i. vékony, fejér, átlátszó, folytonos, egynemü hártyából képződött hólyagcsa, részint szilárd, részint és többnyire folyó anyaggal v. nedvvel telve, mely minden egyéb szervek alapjául szolgál. (Cella, cellula).

*NÖVÉNYSEREG
(növény-sereg) ösz. fn. Linne rendszeréhez képest olyan fogalom, mely alá az alapjegyül fölvett fő jellegben egymással megegyező növények tartoznak pl. az öthímesek serege, melyekben lehetnek azután egy-, két-, három-, négy-, öt-, sokanyások, mely utóbbiak növényrendek-nek hivatnak.

*NÖVÉNYTAN
(növény-tan) ösz. fn. A növények tudományos, rendszeres ismérete.

*NÖVÉNYTÁR
(növény-tár) ösz. fn. Növénygyüjtemények tára.

*NÖVÉNYTUDOMÁNY
l. NÖVÉNYTAN.

*NÖVÉNYVILÁG
(növény-világ) ösz. fn. A földnek öszves növényzete; a növények öszvesége. Növényélet.

*NÖVÉNYZET
(nö-v-ény-z-et) fn. tt. növényzet-ět, harm. szr. ~e. Növények öszvege, kifejlett, díszlő állapotban véve. Gazdag, dús növényzet.

*NŐVÉR
(nő-vér) ösz. fn. l. NŐTESTVÉR.

*NÖVÉS
(nö-v-és) fn. tt. növés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Az állati vagy növényi testnek fejlődésben és nagyobbodásban levő állapota, különösen magasra emelkedő irányban. Innen jelenti azon alakot, melyet a növő test kifejt. Karcsu, egyenes, vastag, görbe növés; szép növés; ez utóbbiak szabatosan: növet. 2) A növények hajtása, sarja. A megnyesett, lebotolt fának új növései. 3) Átv. ért. életszervetlen testnek is nagyobbodása. Hold növése. V. ö. NŐ ige.

*NÖVESZT
(nö-v-esz-t) áth. m. növeszt-ětt, par. növeszsz, htn. ~ni v. ~eni. Eszközli, hogy nőjön valami. Különféle idegen fája füveket növeszteni. Hajat, szakált, bajuszt, körmöt növeszteni, am. hagyni, vagy eszközleni, hogy megnőjenek.

*NÖVESZTÉS
(nö-v-esz-t-és) fn. tt. növesztés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által eszközöljük, hogy valami növedjen. Különösen, haj-, szőr-, bajusz-, szakálnövesztés. V. ö. NÖVESZT.

*NÖVET
(nö-v-et) fn. tt. növet-ět, harm. szr. ~e. Az állati vagy növényi testnek növés által létre hozott alakja vagy mennyisége; különösen a növényekre nézve am. sarj, sarjadék. Harmadévi, tavali, ezidei növetek. Egyenes növető fenyűk.

*NÖVEVÉNY
(nö-v-e-vény) fn. tt. növevény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. l. NÖVÉNY.

*NÖVEVÉNYI
(nö-v-e-vény-i) fn. tt. növevényi-t, tb. ~ěk. l. NÖVÉNYI.

*NŐVIRÁG
(nő-virág) ösz. fn. A kétlaki növényeknél azon virág, melynek magzata, anyaszára és bibéje egészen különböző ágon, sőt száron van, mint a hímvirágé, pl. különböző ágon van a tökféléknél, különböző száron van a kendernél.

*NÖVÖTÉNY
(nö-v-öd-ény) fn. tt. növötény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~ě. Régies szó az ujabb divatú növény értelmével.
"Nő a növötény is, ha öntözik jobban."
Gyöngyösi.
"A vad növőtény kérelemmel járula
Zeüsz szinéhez: engedné felnőni őt
Nyesetlenül."
Czuczor.
Elemezve: növödény v. növedény; növed törzsöktől.

*NUÁ
palóczos kiejtése nál ragnak.

*NUKSÓRA
(Nyuksora) erd. falu Hunyad m. helyr. Nuksórá-ra, ~n, ~ról.

*~NÚL v. ~NUL
vékonyhangon ~NŰL v. ~NÜL. névrag a székelyek és palóczok tájnyelvén némely esetben am. a közdivatu tól, től, pl. honnan jősz? Mikó-núl v. Mikóék-núl, Illés-nűl stb. V. ö. ~NI, névrag.

*NUNTA
fn. tt. nuntát. Kriza J. szerént a Hétfalu vidéki székely tájnyelven am. menyekző. Alkalmasint a latin ,nuptiac' után módosult szó.

*NUSZKOVA
falu Vas m. helyr. Nuszková-n, ~ra, ~ról.

*NUSZT
l. NYUSZT.

*~NŰL v. ~NÜL
l. ~NI névrag alatt.

*NÜNNY
hangutánzó elvont gyök ,nünnyög' szóban; l. ezt.

*NÜNNYÖG
(nünny-ög) önh. m. nünnyög-tem, ~tél, ~ött. A székelyeknél am. ümmög, t. i. nünny v. ümm hangon az orrán beszél; általánosabb szokással: dünnyög.

*NÜNÜ
fn. tt. nünü-t. Nádból vagy más üres csövű növényszárból csinált síp. Hangutánzónak látszik, mint a hegedűt jelentő cziniczini vagy a barabora.

*NÜNÜKE
fn. tt. nünüké-t. Földi természethistoriájában am. cserebogár hernyója. Nevét talán onnan vette, hogy hengerded teste a sipféle nünühöz némileg hasonló; vagy mivel rokon a lágy hangu nyű szóval. s am. nyüke, nyüvecske.


Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
N bötű, 1969 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/