*LY.[1]
*LY
	kisded alakban ly, huszadik betü a magyar ábéczerendben. Az öszvetett vagyis elegyhanguak egyike, kiejtve a keményebb l-nek lágyított módosulata, az l és j hangok legszorosabb egybeolvadásából alakulván, honnan a hanyag kiejtésben majd l-vel, majd j-vel cseréltetik fel, mint: gólya góla, gója; go lyó, goló, gojó; folyó, foló, fojó; galy, gal, gaj; veszély, veszél, veszéj; dagályos, dagálos, dagájos, stb. Az ily hangoztatást müvelt beszédben, nevezetesen szószéken, szinpadon helyeselni nem lehet. E mássalhangzóval kezdődő gyökszó csak kettő van nyelvünkben: lyány, mely inkább tájdivatos a szokottabb leány helyett, és lyuk, máskép lik. Ellenben fölös számmal eléfordúl 1) mint középképző, ú. m. boglya, béklyó, csáklya, csereklye, csermelye, cseplye, csoroszlya, csobolyó, dereglye, derelye, furulya, gödölye, gólya, gomolya, gombolyag, gömbölyü, hályog, hólyag, imolya, kopolya, korcsolya, keselyű, kuruglya, mereklye, máglya, nyavalya, nyoszolya, nyoszolyó, polyva, pólya, szugolya, tályog, vályog stb. 2) némely gyökszók végén: boly, foly, galy, hely, moly, mély, súly, sülly, 3) igékből származott nevek képzőjiben: akadály, aszály, bögöly (bökő), fogoly, kopály, osztály, szegély, szipoly, veszély, s ez újabbkori alkotásuakban: aggály, borzadály, engedély, függély, hatály, lakály, rejtély, sirály, szabály, szenvedély, vetély. stb. 4) névgyökökből alkotott nevek képzőjiben: ally, czikkely, guzsaly, gőböly, hüvely, kesely, körtély, lapály, pehely, sertély, seregély, székely, szapoly, szugoly, személy, terepély, Verebély, s ezen újabb koriakban: beszély, erély, estély, eszély, egély, kedély, kétely, szeszély stb. Ide tartozik az önálló mi gyökből képzett: mily, 5) elavult vagy elvont gyökökből származott nevek képzőjiben: apály, bagoly, csekély, dagály, fekély, gomoly, görvély, homály, hovály, hömpöly, harkály, karvaly, komoly, konkoly, köpöly, kevély, nadály, ragály, segély, negély, sordély, viszály, továbbá a me, i, o elvont gyökökből eredt: mely, ily, oly. 6) Kölcsönzött idegen szókban az l, r, és n változata, ú. m. bokály, borbély, bordély, Drinápoly, fertály, Gergely, karabély, kristály, Keresztély, kvártély, Károly, kastély, Mihály, mordály, muskatály, légely, Nápoly, persely, sindely, sámoly, tarsoly, tégely, stb.
*~LY
	képző, l. ~ÁLY képző és Előbeszéd 142. l.
*LYÁNY
	fn. tt. lyány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Kicsiny. Lyányka v. lyányocska. E szó az ország tájai szerént különféleképen módosúl. Az ly a le sajátlag éles ë-vel, lë szótagból módosulva 'leány' lett: lyány. Hol j-ezni szeretnek, ott még lágyabban jány, hol a lágyítás nem oly divatos, ott lány. Legtöbb helyen, kivált túl a Dunán, valamint az irói nyelvben is: leány. A népdalokban és más versezetekben a versmértékhez alkalmazkodik, pl. "Mikor viszi a leány a vizet, Akkor leli a szerelemhideg." "Tudtam én azt, tudom is, Hogy a leány mind hamis." "Lágy a kenyér, pirítani nem lehet, Kicsin a lány, férjhez kérik nem mehet." "De ahol a hű lány terem, Azt a földet nem ismerem Sehol sem." Így más költőinknél is: "Mint a hadak útja, vegyesen csillaggal, Szeli az ég boltját gyöngyhimü szalaggal: Úgy lepi átlátszón a földet uszályok, Közzüle ragyogván csillagszemű lyányok." Buda halála (Arany Jánostól). Jelentésére és elemzésére nézve l. LEÁNY.
*LYÁNYÁG
	l. LEÁNYÁG.
*LYÁNYASSZONY
	l. LEÁNYASSZONY.
*LYÁNYCSĚCSÜ
	l. LEÁNYCSĚCSÜ.
*LYÁNYFŰZ
	l. LEÁNYFŰZ.
*LYÁNKA
	l. LEÁNYKA.
*LYÁNYKAMADÁR
	l. BARÁZDABILLEGETŐ, v. BILLEGÉNY.
*LYÁNYKÉRÉS; LYÁNYKÉRŐ
	l. LEÁNYKÉRÉS. LEÁNYKÉRŐ.
*LYÁNYKODIK
	l. LEÁNYKODIK.
*LYÁNYKOR
	l. LEÁNYKOR.
*LYÁNYKÖKÖRCSIN
	l. LEÁNYKÖKÖRCSIN.
*LYÁNYLILIOM
	l. LEÁNYLILIOM.
*LYÁNYNÉZÉS, LYÁNYNÉZŐ
	l. LEÁNYNÉZÉS, LEÁNYNÉZŐ.
*LYÁNYOS; LYÁNYOZ stb.
	l. LEÁNYOS; LEÁNYOZ stb.
*LYÁNYSEREG
	(lyány-sereg) ösz. fn. Több leány egy csoportban vagy egyűttvéve.
*LYÁNYSOM
	l. LEÁNYSOM.
*LYÁNYSZEGFŰ
	l. LEÁNYSZEGFŰ.
*LYUBA
	puszták, Abauj m; helyr. Lyubá-ra, ~n, ~ról.
*LYUGGAT, LYUGGATÁS
	lásd: LYUKGAT, LYUKGATÁS.
*LYUK
	fn. tt. lyuk-at, harm. szr. ~a, v. ~ja. Kicsiny lyukacs és lyukacska. Mélyedés vagy nyilás valamely testben vagy testen. Orrlyuk. Lyuk a földben, fában, ruhán, ajtón. Kulcslyuk. Annyi mint aratáskor a lyuk (km.), t. i. a tarlóban a levágott szalma vége mind lyukas. Olyan a lyuk, ha hozzá adsz fogy, ha belőle elveszesz nő. (Km.). Bedugni egy lyukat am. egy szükséget pótolni. Az ország különféle tájai szerént majd keményen: luk, majd egészen lágyítva: juk, majd vékonyan lik. Kettőztetve: liklyuk. Van szeglyuk is. Bővebben s különösen elemzésére nézve l. LIK, LÓK. Egyébiránt a nyelvünkben divatozó hasonlat szerént választó vonalt lehetne húzni a lik és lyuk között, ha t. i. liknak neveznők a kisebb, lyuknak a nagyobbféle mélyedést vagy nyilást. Ily különbség létezik a csip csup, dirib darab, filit falat, szig szag, s több mások között, midőn a vékony vagy magas önhangzók valamivel kisebbet, kevesebbet, a vastagok vagy mélyek nagyobbat, többet jelentenek.
*LYUKACS
	(lyuk-a-cs) kicsiny. fn. tt. lyukacs-ot, harm. szr. ~a. Kicsiny. lyukacska. Aránylag vagy magában véve kis lyuk. l. LIKACS, és V. ö. LYUK. Különösen az állati bőrökön azon igen szük, és szabad szemmel alig látható nyiláskák, melyeken által a test kipárolog, s az izzadság kiszivárog. (Pori).
*LYUKACSKA
	(lyuk-acs-ka) kétszeresen kicsiny. fn. tt. lyukacskát. Igen kis lyuk. V. ö. LIK, LIKACS.
*LYUKACSOL
	(lyukacs-ol) áth. m. lyukacsol-t. Valamely testen egy vagy több lyukacsot csinál. Lyukacsolni a reszelőnek való lemezt. Tűhegygyel lyukacsolni a papirt. V. ö. LYUKACS.
*LYUKACSOZÁS
	(lyuk-acs-ol-ás) fn. tt. lyukacsolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, melynél fogva valamely testen lyukacsokat csinálnak.
*LYUKACSOLAT
	(lyuk-acs-ol-at) fn. tt. Lyukacsolat-ot, harm. szr. ~a. Valamely testen csinált, fúrt lyukacsok öszvege. Reszelő lyukacsolata.
*LYUKACSOS
	(lyuk-acs-os) mn. tt. lyukacsos-t, v. ~at, tb. ~ak. Amiben lyukacsok vannak, mi sok helyen ki van fúrva, szúrva, bökve stb. Lyukacsos gerenda, melyet a szúférgek kirágicsáltak. Lyukacsos bélü kenyér. Lyukacsos deszka, fal. Lyukacsos kövek, gombák. Lyukacsos bőr.
*LYUKACSOSAN
	(lyuk-acs-os-an) ih. Lyukacsos állapotban, lyukacscsal vagy lyukacsokkal.
*LYUKACSOSÍT, LYUKACSOSIT
	(lyuk-acs-os-ít) áth. m. lyukacsosít-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~s. Lyukacsossá tesz, vagyis több helyen kifúr, kiszúr, kibök, kiás, kirág stb. V. ö. LYUKACSOS.
*LYUKACSOSÍTÁS, LYUKACSOSITÁS
	(lyukacs-os-ít-ás) fn. tt. lyukacsosítás-t, tb. ~ok. Lyukacsossá tevés.
*LYUKACSOSODÁS
	(lyuk-acs-os-od-ás) fn. tt. lyukacsosodás-t, tb. ~ok. Lyukacsossá levés.
*LYUKACSOSODIK
	(lyuk-acs-os-od-ik) k. m. lyukacsosod-tam, ~tál, ~ott. Mintegy önmagától, vagy visszahatólag lyukacsossá válik, olyanná tétetik. A timsóval sütött kenyér lyukacsosodik. A viselt ruha mállik és lyukacsosodik. A túlérett gombák lyukacsosodnak. V. ö. LYUKACSOS.
*LYUKACSOSSÁG
	(lyuk-acs-os-ság) fn. tt. lyukacsosság-ot, harm. szr. ~a. Állapot, vagy tulajdonság, midőn valamely test lyukacsos. Lyukacsossága miatt zötyögős út. A testek egyik tulajdonsága a lyukacsosság. V. ö. LUKACSOS.
*LYUKAD, LYUKADÁS
	l. LIKAD, LIKADÁS.
*LYUKAL
	(lyuk-al) áth. m. lyukal-t. Valamely testen lyukat csinál, szúr, fúr, bök stb. Lyukalni a tű fokát, a puska csövét. Bab-, kukoricza-, virágültetéskor lyukalni a földet.
*LYUKALÁS
	(lyuk-al-ás) fn. tt. lyukalás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki lyukal.
*LYUKALÓ
	(lyuk-al-ó) mn. és fn. tt. lyukaló-t. Ki lyukakat csinál, különösen személy, ki ültetéskor teszi ezt.
*LYUKAS
	l. LIKAS.
*LYUKASGYÖKÉR
	(lyukas-gyökér) lásd: LIKASÉR.
*LYUKASÍT, LYUKASIT
	(lyuk-as-ít) áth. m. lyukasít-ott, htn. ~ni, v. ~ani, par. ~s. Lyukassá tesz valamit. V. ö. LYUKAS, LIKAS.
*LYUKASÍTÁS, LYUKASITÁS
	(lyuk-as-ít-ás) fn. tt. lyukasítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valaki lyukasít.
*LYUKASKŐ
	puszta Heves m.; helyr. ~kőre, ~n, ~ről.
*LYUKASLEVELÜFŰ
	l. LIKASLEVELÜFŰ.
*LYUKASODÁS, LYUKASODIK
	l. LIKASODÁS, LIKASODIK.
*LYUKASOS
	(lyuk-as-os) mn. tt. lyukasos-t, v. ~at, tb. ~ak. Amiben sok a lyuk. Itt a képző kettőztetve van, mint az édeses, keveses, kicsided és némely más szókban. Egyébiránt a fennkitett szóról azt is lehet állítani, hogy egy a lyukacsos-val.
*LYUKASSÁG
	(lyuk-as-ság) fn. tt. lyukasság-ot, harm. szr. ~a. Lyukas állapota vagy tulajdonsága valamely testnek, illetőleg térnek.
*LYUKASZT, LYUKASZTÁS
	k. LIKASZT, LIKASZTÁS.
*LYUKASZTÓVAS
	(lyukasztó-vas) ösz. fn. Általán, árforma eszköz vasból, melylyel némely kézmivesek lyukakat szúrnak. Különösen, a szijgyártók ilyféle ára, melylyel a szijakat, bőröket lyukgatják.
*LYUKAZ
	(lyuk-az) áth. m. lyukaz-tam, ~tál, ~ott. Lyukat, vagy lyukakat csinál, alakit valamin.
*LYUKAZÁS
	(lyuk-az-ás) fn. tt. lyukazás-t, tb. ~ok. Lyuk vagy lyukak csinálása, alakitása.
*LYUKBAHÁNYÓSKA
	(lyukba-hányóska) l. LYUKBAVETŐSDI.
*LYUKBAVETŐSDI
	(lyukba-vetősdi) ösz. fn. Gyermekek játéka, midőn határozott távolságról bizonyos lyukba gombokat, vagy kövecseket, vagy pénzt is hánynak, s aki bele talál, az a nyertes. Máskép: lyukba hányóska.
*LYUKGAT
	(lyuk-og-at) gyak. áth. m. lyukgat-tam, ~tál, ~ott, par. lyukgass. Valamely testen lyukakat csinál. Tűvel, árral, szeggel lyukgatni valamit.
*LYUKGATÁS
	(lyuk-og-at-ás) fn. tt. lyukgatás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Cselekvés, midőn valamely testen lyukakat fúrnak, szúrnak, böknek, szakasztanak stb.
*LYUKGATÓ
	(lyuk-og-at-ó) mn. tt. tyukgatót. Aki lyukgat; vagy amivel lyukgatnak. Lyukgató vésü.
*LYUKTÁGITÓ
	(lyuk-tágitó) ösz. fn. Eszköz némely mesterembereknél, mely által a kicsi lyukat nagyobbá teszik. Ilyen pl. a keztyüsök hengerded vasa, melylyel a keztyűk szűk újjait kifeszítik.
*LYUKÚ, LYUKU
	(lyuk-ú) mn. tt. lyukú-t, tb. ~k v. ~ak. Bizonyos tulajdonságu lyukkal v. lyukakkal ellátott. Kis lyuka tőfok. Sok lyuka róka, egér. Sürü lyuku szita, rosta. Szűk, tág, mély lyukú sebek.
*LYUKVÉSÜ
	(lyuk-vésü) ösz. fn. Vésüféle szerszám, melylyel némely mesteremberek, különösen asztalosok, bodnárok, ácsok a munkába vett fán lyukakat vésnek.
*LYUTTA
	falu Ung m.; helyr. Lyuttá-ra, ~n, ~ról.
*LYÜKI
	l. LÜKI, (2).

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
LY bötű, 61 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/