*G.[*]
*G
	kisded alakban g, tizenkettedik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában hetedik, neve: gé. A torokbetük közé tartozik, miért a vele szervrokon k és h betükkel nem ritkán fölcseréltetik, mint: gamó, kamó; gajmó, kajmó; gajdol, kajdász; galagyol, kalatyol; galiba, kaliba; gáncs, kancs; görbe, körb; gócz, kucz-ik; gacs-aly, kacs; gócza, kacsa; gondor, kondor; göndör, köndör; gonosz, konok; góró, kóró; góbé, kópé; gölődény, kölődör; gugora, kukora; gugorodik, kukorodik; gunyhó, kunyhó; guvat, kuvat; galuska, haluska; gernye, hernyó; gomolyka, homolka; gömböly, hömpöly; gór, hór-i. Némely nyelvészek a g és k betüket a j-vel együtt ínybetüknek tartják. Egyébiránt a g betü a k ellenében szelidnek neveztetik, a h pedig lágynak. Némi rokonságban áll a t és d hangokkal, amarra példa: ismét = ismég, sőt = sőg; emerre, hogy legrégibb nyelvemlékünkben de helyett ge van írva, s hogy a lágyult gy mind g helyett áll, pl. a hellen-latin angelus, Georgius, evangelium-ból lett magyaros kiejtéssel: angyal, György, evangyéliom, mind d helyett, pl. diamant = gyémánt; innen megjegyzésre méltó, - minthogy a magyar nyelvben gyakran fordúl elé - e következő szószármazati jegyzet: midőn a g (ég, og, ög) képzőjü gyakorlatos igékből úl, űl, képzőjü önható, és ít képzőjü átható igék alakulnak, a gyakorlatot jelentő g helyébe, az inkább általános jelentésű d lép, vagyis tulajdonképen a cselekvés meginditását vagy indulását (kezdését) jelentő -ít, -úl (és -űl) képzőkhöz alkalmazkodva, itt a d csak egyes cselekvényt jelent; pl. mozog, mozdúl, mozdít, (mozgúl, mozgít helyett); így forog, fordúl, fordít; buzog, buzdúl, buzdít; pěrěg, pěrdűl, pěrdít; zörög, zördűl, zördít. Mi belső jelentését illeti. 1) Ezen torokból szakadó hangutánzók vezérhangja: gab, gabos, gáborka (madárnevek), gág, gágog; gács, gácsér; gagy, gagyog; gaj, gajdol; gal, galagy, galagyol; gil, gili, gilicze; gócz, gócza; göcz, göczög; gögy, gögyög; göth, göthös; gún, gúnár; gör, görög; gur, gurul stb. 2) Általán valamely hajlottat, görbültet jelent több szóban, mint: gajmó, gárgya, giber, göbör, gém, gernye, görbe, gúzs stb. 3) Különösebben gömbölyü testeket jelentő számos gyökszók és származékok előhangja, kivált a zárt önhangzók (o, ö, u, ü) kiséretében, mint: gob, gol, gom, göb, göl, göm, gomb, gömb stb. 4) Mint képző, s különösebben igeképző, jelent együttességet, gyakorlatot. l. ~G, mint képző. Némely tulajdon nevekben a régi irásmód szerént h-t is veszen maga mellé, mint Beregh, Ungh, Bodrogh, Balogh, Csillagh stb.
*~G (1)
	mint igeképző rendszerént segédhangzókkal, (melyek a szabályos esetekben ki is ugranak), ég, og, ög, gyakorlatos igéket alkot; 1) természeti hangokból, mint csep-eg, szisz-eg, bugy-og, durr-og, csőr-ög, dör-ög, bő-g, bú-g, nyö-g, zen-g stb. 2) mozgalmat jelentő gyökökből, mint bicz-eg, leb-eg, czámm-og, for-og, in-og, sür-ög stb.; 3) r, l, ly képzőjü törzsekből, mint ácsor-og, dider-eg, szédel-ěg, émely-ěg, támoly-og; 4) mint közép képző az átható igékhez szokott járulni: lát-og-at, věr-ěg-et, szed-ěg-et, gön-gyöl-g-et; néha más beszédrészekhez is, mint: lyuk-g-at, szak-g-at, nó-g-at (= no-og-at), jaj-g-at; 5) néha n közbetéttel: boly-ong, csap-ong, tol-ong, töpr-eng stb. Egyezik ezen rag a latin aug-eo és hellen jux, aux-an-w szókkal is, melyek egyszerű gyöke (Grundform) Curtius szerént: ug, ug. Bővebben lásd: Előbeszéd 128. lap. 6) Ritkán a, e önhangzókkal is ag, eg alakban: ball-ag, bill-eg, far-ag, de itt nem hangugrató.
*~G (2)
	mint névképző, segédhangzókkal ag, eg, ěg, og, ög alakokban; l. ~AG és ~ÁG névképzőket.
*~G (3)
	segédhangzókkal: ag, eg, toldalékos határozói képző viszont-ag és ottan-ag, itten-eg tájdivatos szókban stb.
*~GA
	GE, névképző egy-két szóban, mint: varr-ga, nyuz-ga, ür-ge; e részesülővel öszvetett képzőnek látszik, mintha volna: varr-og-ó nyuz-og-ó, ür-ög-ő.
*GAAD
	l. GÁD.
*GAB (1)
	elvont gyök, mely megvan a gabancz, gabona, gabógyás, gabos szókban. Értelme a rokon geb, gib, göb, gub gyökökkel közös, melyek általában meghajlást, görbeséget, mint egyszerűn a g betű, különösebben pedig födést, födözést jelentenek, s az értelemárnyéklatokat csaknem egyedül az önhangzók teszik. Így gab is jelent födözést, valaminek felső részét, fejét, s rokonok vele a szanszkrit kub v. kup (am. födöz, fölemel), a német Haufe, heben, Haupt, Kopf, Giebel, Gipfel, latin copia, capio, caput, svéd kopp, kappe, olasz coppa, capo, hellen kubh, kejalh stb, végül ide tartozók még más rokon betükkel a magyar kúp, csúp, hápa-hupa stb. szók is.
*GAB (2)
	fn. tárgyeset: ~ot. l. GABOS.
*GABAJÍT
	lásd: GALYABÍT. Egyébiránt gab gyöktől származtatva is (gab-aj-ít), am. valamely fedőléket, hajlékot csinál, állít.
*GABANCS
	(gab-ancs) fn. tt. gabancs-ot. Görhes, sovány, kicsigázott, dögrováson levő, vagy aprófajta macskaló. Rokon vele a vékonyhangú gebe, lásd ezt.
*GABNA
	l. GABONA.
*GABÓGYÁS
	(gab-ó-gya-as) mn. tt. gabógyás-t v. ~at, tb. ~ak. Szatmármegyei tájszó, am. bolyongó, bolyókás, féleszű. A székelyeknél Kriza János szerént okoskodni akaró, de arra semmi képességgel nem biró ember.
*GÁBOLTÓ
	mezőváros Sáros megyében; helyr. Gáboltó-n, ~ra, ~ról.
*GABONA
	(gab-o-na, származásánál fogva, am. fejes vagy kalászos növény; rokonnak tekintethetik e helyütt közelebbről a latin avena, franczia avoîne, megvan a cseh nyelvben is: obilj, objle, gobila, obilna alakokban, a hellen nyelvben pedig kaboV, a gabonának bizonyos mértékét jelenti); fn. tt. gabonát. Általános nevezete azon fűnövényeknek, melyeken sok magú kalászok teremnek, s melyek magvaiból kenyérnek s más ételnemüeknek való liszt készűl, milyenek: búza, rozs, árpa, zab, köles stb. Szépen zöldellenek, sürüek, ritkák, megdültek a gabonák. Gabonák között járni. Gabonába ereszteni a marhát. Megkaszálni, megaratni a sürü gabonát. Hányják vetik, mint a dézmán szedett gabonát. (Km.). Különösen jelenti ezen növények magvait, szemeit. Gabonát szórni, rostálni, őrölni. Gabonával kereskedni. Tömött, aczédos gabona. Könnyü léha, zsizsikes, konkolyos, szemetes gabona. Némely tájakon, pl. Abaújban egyedül a rozs neveztetik gabonának, általában a gabona neműek pedig szemes életnek vagy csak életnek.
*GABONAAL, GABONAALJ
	(gabona-al v. ~alj) ösz. fn. Léha, könnyü, laza gabonaszemek, melyek szóráskor a tömöttebb, aczélosabb szemeknél tovább repülnek vagy rostáláskor részént áthullanak, részént fölűl maradnak; máskép: ocsó v. ocsú.
*GABONAASZTAG
	(gabona-asztag) ösz. fn. Gabonakévékből rakott asztag. V. ö. ASZTAG.
*GABONAÁRUS
	l. GABONAKERESKĚDŐ.
*GABONABÉR
	(gabona-bér) ösz. fn. Általán bér vagy fizetés, melyet pénz helyett gabonában, gabonarészben szoktak adni, pl. az aratók, nyomtatók, cséplők jabbára gabonabért kapnak.
*GABONADÚS
	(gabona-dús) ösz. mn. Gabonával bővelkedő, sok gabonát termő. Gabonadús Magyarország, temesi bánság.
*GABONACSŰR
	(gabona-csűr) ösz. fn. Csűr, melybe a szalmában levő gabonát berakják, s ott gyakran el is nyomtatják vagy elcsépelik s felszórják. V. ö. CSŰR.
*GABONAFAJ
	(gabona-faj) ösz. fn. A gabonanemnek egy-egy különös faja, pl. búza, rozs; vagy a buzák között: tarbuza, őszi buza, tavaszi buza stb.
*GABONAFEJ
	(gabona-fej) ösz. fn. Kalász, vagyis a gabonanövénynek azon nemesebb része, mely a magvakat rejti vagy foglalja magában.
*GABONAFÉREG
	l. GABONAZSIZSIK.
*GABONAFORGATÁS
	(gabona-forgatás) ösz. fn. Cselekvés, midőn a magtárakban, hombárokban, kamarákban stb. lerakott gabonát a, dohosodás ellen összevissza hányják, szellőztetik.
*GABONAFŐ
	l. GABONAFEJ.
*GABONAFÖLD
	(gabona-föld) ösz. fn. Föld, mely különösen gabonatermesztésre való, melyben gabonát szoktak termeszteni.
*GABONAGYÜJTÉS
	(gabona-gyüjtés) ösz. fn. 1) A kaszált vagy aratott gabonának petrenczékbe vagy keresztekbe, baglyákba, asztagokba rakása. 2) Szemes gabonának öszveszerzése, takarítása.
*GABONAGYÜJTŐ
	(gabona-gyüjtő) ösz. fn. 1) Személy, mezei munkás, ki a learatott vagy kaszált gabonát petrenczékbe, keresztekbe, kalangyákba stb. rakja. 2) Ki szemes gabonát takarít, vásárol, szerez öszve.
*GABONAHÁZ
	l. GABONATÁR.
*GABONAHÜVELY
	l. GABONATOK.
*GABONAKERESKĚDÉS
	(gabona-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki gabonával űz. V. ö. KERESKĚDÉS.
*GABONAKERESKEDŐ
	(gabona-kereskědő) ösz. fn. Személy, ki egy- vagy többféle gabonával kereskedik.
*GABONAKÉVE
	(gabona-kéve) ösz. fn. Kéve, melybe a learatott vagy lekaszált gabonát kötik. V. ö. KÉVE.
*GABONALEVÉLBOGÁR
	(gabona-levél-bogár) ösz. fn. Bogárfaj, mely a gabonák levelein élődik, s azokat átlyukgatja.
*GABONAMALOM
	(gabona-malom) ösz. fn. Malom, melyben gabonából lisztet, darát stb. őrlenek.
*GABONAMÉRCZE
	(gabona-mércze) ösz. fn. Mérték, mely bizonyos mennyiségű gabonát foglal magában. Nálunk a pozsonyi mérűben két mércze, a pestiben három, a sarlaiban, vagy máskép kilában, köbölben négy mércze van. Másképen: véka. Vágmelléken és Csalóközben rövidítve: mécz.
*GABONAMÉRLEG
	(gabona-mérleg) ösz. fn. Mérleg, melyen a gabona súlyát, nehézségét, tömöttségét mérik, pl. midőn tudni akarják, egy mérü gabona hány fontot gyom. A bánsági búza a gabonamérlegen legtöbbet nyom.
*GABONAMÉRŐ
	(gabona-mérő) ösz. fn. 1) Meghatározott nagyságu edény, melylyel a gabonát mérik, milyenek pl. pozsonyi, pesti mérő stb. 2) Hites személy, ki a nyilvános adás-vevéseknél felügyel, hogy a gabonát illő mértékben kimérjék, vagy ki a mérést maga viszi véghez.
*GABONAMÉRTÉK
	(gabona-mérték) ösz. fn. Általános neve mindazon mértékeknek, melyekkel gabonát szokás mérni, pl. finak, véka, mércze, mérü, szapu, kila stb. különböztetésül más mértékektől, pl. akótól, átalagtól stb.
*GABONAMÉRŰ
	l. GABONAMÉRŐ, 1)
*GABONAMOLY
	(gabona-moly) ösz. fn. Féreg, mely bizonyos apró fajú éjjeli lepke tojásaiból származik, s a gabonatárakban nagy károkat szokott okozni. (Phalaena tinea granella).
*GABONAPÁLINKA
	(gabona-pálinka) ösz. fn. Gabonaszemekből, különösen rozsból főzött szeszes ital. V. ö. PÁLINKA.
*GABONAPIACZ
	(gabona-piacz) ösz. fn. 1) Piacz, mely különösen gabonaárulásra van kitűzve, rendelve. 2) Bizonyos kereskedő hely, város, hová nagy mennyiségben hordják öszve az eladó gabonát, milyenek Baja, Győr, Moson.
*GABONAROSTA
	(gabona-rosta) ösz. fn. Rosta, melyen a gabonát idegen részektől, szeméttől, polyvától, vadócztól, ocsútól stb. megtisztítjuk. V. ö. ROSTA.
*GABONAROZS
	(gabona-rozs) ösz. fn. Közönséges rozsféle növény, és annak magvai.
*GABONAROZSDA
	(gabona-rozsda) ösz. fn. l. RAGYA.
*GABONAROZSNOK
	(gabona-rozsnok) ösz. fn. Fű neme, melynek kelyhe hosszukás, hegyes tokokból áll, s feje némileg a gabonakalászhoz hasonlít. (Bromus). Leginkább a rozsok között szeret tenyészni. (Bromus secalinus).
*GABONÁS (1)
	(gab-o na-as) mn. tt. gabonás-t, v. ~al, tb. ~ak. Gabonával rakott, töltött, bővelkedő; gabonának szánt. Gabonás szekér, zsák, vidék. Gabonás épület, verem.
*GABONÁS (2)
	puszta Heves megyében; helyr. Gabonás-on, ~ra, ~ról.
*GABONASĚR
	(gabona-sěr) ösz. fn. Gabonából, különösen árpából főzött ser, különböztetésül másféle, pl. méhsertől.
*GABONASZÁL
	(gabona-szál) ösz. fn. Egyes gabonaszár fejestűl, kalászostul véve. Olyan szó, mint virágszál, szegfűszál stb.
*GABONASZÁLLITÁS
	(gabona-szállitás) ösz. fn. A kereskedési forgalomban levő gabonának a kitüzött helyre, vizen vagy tengelyen stb. eljuttatása.
*GABONASZÁLLITÓ
	(gabona-szállitó) ösz. fn. Kereskedői biztos, ki a forgalomban levő gabonát kellő helyre juttatja; vagy fuvaros, hajós, ki az elvitelt magára vállalja.
*GABONASZALMA
	(gabona-szalma) ösz. fn. A nyomtatott vagy csépelt gabonának szára, kórója. Törött szalma, zsupszalma, árpaszalma, búzaszalma. V. ö. SZALMA.
*GABONASZÁR
	(gabona-szár) ösz. fn. A gabonanövény kórója, vagyis dereka, melyet koszorú gyanánt a kalász vagy fej tetőz. Magas, alacson, vastag, vékony, síma, bütykös gabonaszár.
*GABONASZEDŐ
	(gabona-szedő) ösz. fn. 1) Ki az elmaradozott gabonaszálakat, kalászokat öszveszedi. 2) Ki bizonyos gabonai járandóságot, pl. az ágybéri, mesternek, pásztornak, csőszöknek járó gabonát öszvegyüjti. 3) Személy, ki valamely kolostor számára gabonát koldúl.
*GABONASZĚM
	(gabona-szěm) ösz. fn. A gabona magva. Gabonaszemekkel etetni a baromfiakat. Az elhullott gabonaszemeket fölszedegetni.
*GABONATÁR
	(gabona-tár) ösz. fn. Épület, nagyobbféle kamara, melyben a felszórt gabonát letöltögetik és tartogatják, máskép: magtár, magszín. (Kornmagazin).
*GABONATÁRHÁZ
	(gabona-tár-ház) l. GABONATÁR.
*GABONATERMESZTÉS
	(gabona-termesztés) ösz. fn. Mezei gazdálkodás egyik főága, mely különféle gabona vetésével és takaritásával foglalkodik.
*GABONATERMESZTŐ
	(gabona-termesztő) ösz. fn. Mezei gazda, ki különösen gabonát termeszt.
*GABONATERMŐ
	(gabona-termő) ösz. mn. 1) Széles ért. miben a gabona megnő, tenyészik. Gabonatermő agyag-, homokföld. 2) Szorosb ért. mi különösen gabona alá való, gabonát nagy bőségben hoz. Gabonatermő Bácska, Bánság.
*GABONATILALOM
	(gabona-tilalom) ösz. fn. Tilalom, melynél fogva bizonyos országba, vidékre, városba külföldi gabonát bevinni vagy belőlök a bentermesztettet kivinni nem szabad.
*GABONATISZT
	(gabona-tiszt) ösz. fn. Élelmezési tisztviselő a katonaságnál, ki az illetőket szükséges gabonával vagy kenyérrel ellátja.
*GABONATIZED
	(gabona-tized) ösz. fn. Tized, melyet a termesztett gabonából fizetni szoktak. V. ö. TIZED, DÉZMA.
*GABONATOK
	(gabona-tok) ösz. fn. Vékony hüvelyke, mely az egyes gabonaszemeket takarja, s melyből az érett mag legkisebb külerőre vagy önként is kihúll, máskép: toklász.
*GABONAUZSORA
	(gabona-uzsora) ösz. fn. Uzsora vagy árzsarolás, melyet valaki különösen szűk időben a gabonakereskedésben űz. V. ö. UZSORA, GABONAUZSORÁS.
*GABONAUZSORÁS
	(gabona-uzsorás) ösz. fn. Gabonakereskedő, ki szűk időben a bevásárlott gabonát mértéken túli nyereséggel adja.
*GABONAVARJÚ
	(gabona-varjú) ösz. fn. Varjúfaj, mely gabonaszemekkel táplálkozik, s leginkább a bevetett földeket pusztítja, midőn az elvetett gabonát kikaparja. Máskép, a köznép nyelvén: pápistavarjú; valamint a hússal élő: kálvinista-varjú.
*GABONAVÁSÁR
	(gabona-vásár) ösz. fn. Vásár, melynek fő áruczikkei vagy egyedüli árui gabonából állanak. Bajai gabonavásár.
*GABONAVERĚM
	(gabona-verěm) ösz. fn. Sajátságos módon és alakban készitett verem, melyben a gabonát tartogatni szokták. Kipörkölni a gabonavermeket.
*GABONAVESZTĚGĚTŐ
	l. KENYÉRVESZTĚGĚTŐ.
*GABONAZSĚNGE
	(gabona-zsěnge) ösz. fn. Korai, első érésü gabona.
*GABONAZSIZSIK
	(gabona-zsizsik) ösz. fn. Zsizsik, mely különösen a gabonatárakban tenyészik. V. ö. ZSIZSIK.
*GÁBOR
	(a héber nyelvből eredett, jelentése isteni férfi) kn. tt. Gábor-t, tb. ~ok. Gabriel. Főangyal neve, ki a keresztény vallástan szerént Jézus fogantatását Máriának hirül vitte. A czigányok egyik kedvencz keresztneve.
*GÁBORJÁN
	falu Bihar megyében; helyr. Gáborján-ba, ~ban, ~ból.
*GÁBORJÁNHÁZA
	falu Szala megyében; helyr. Gáborjánházá-n, ~ra, ~ról.
*GÁBORKA
	fn. tt. Gáborkát. 1) A Gábor név kicsinyező alakja; kicsi, fiatal; vagy kedves Gábor. 2) Madárfaj, l. SÁRMALINKÓ, SZARKAGÁBOR.
*GABOS
	(gab-os, am. fejes?) fn. tt. gabos-t, tb. ~ok. Rigófaj aranysárga tollakkal és fekete szárnyakkal. A nőstény tollai sárgás-zöldek, s mint a himé pettyesek. (Oriolus galbula). Némelyek szerént, kis ragadozó madárfaj az ölvek osztályából, másképen: gébics.
*GÁBRI, GÁBRIS
	kicsinyező férfi kn. l. GÁBOR.
*GABUD
	erdélyi falu, Alsó-Fejér megyében; helyr. Gabud-on, ~ra, ~ról.
*GACS, GÁCS
	(1), 1) elvont gyök, s a kacsa nemü szárnyas állatok hangját utánozza, s az a hosszasan is ejtetik: gács, honnan: gácsér vagy kácsér származik, rokon vele a német quaken (béka és kacsa hangjáról mondják), latin coaxo, angol quack, szanszkrit kacs, kucs, (melyek szinte némely madárfajok hangját fejezik ki; 2) am. kacs, s jelent görbeséget, l. KACS.
*GÁCS (2)
	vár Nógrád megyében, mely alatt fekszik Gácsváralja.
*GACSA
	puszta Heves megyében; helyr. Gacsá-n, ~ra, ~ról.
*GACSAL v. GACSALY
	(gacs-al v. ~aly) fn. tt. gacsal-t v. gacsaly-t, tb. ~ok. A szőlővessző kacscsa, vagyis meggörbülő hegye, bajusza, melynél fogva a közellévő testekre kapaszkodik, tekeredik.
*GACSÁLY
	falu Szathmár megyében; helyr. Gacsály-on, ~ra, ~ról.
*GÁCSÉR
	(gács-ér) fn. tt. gácsér-t, tb. ~ok. Hím kacsa, kan récze.
*GÁCSÉROZIK
	(gács-ér-oz-ik) k. m. gácséroz-tam, ~tál, ~ott. Kan réczéről vagy kacsáról mondják, midőn párjával közösödik. Székely szó.
*GÁCSFALVA
	helység Nógrád megyében; helyr. Gácsfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GACSIBA
	l. KACSIBA.
*GACSOR
	(gacs-or) fn. tt. gacsor-t, tb. ~ok. Ember, kinek lábai térdben öszvehajlanak; kacsos, kajszos lábu. V. ö. GACS, KACS.
*GÁCSORSZÁG
	(Gács-ország) ösz. fn. Jelenti azon tartományt, mely hazánkkal éjszak felől határos, és a kárpátok éjszaki lejtőjén nyúlik el. Máskép: Galiczia, Halics, Veres-Oroszország.
*GACSOS
	(gacs-os) mn. tt. gacsos-t v. ~at, tb. ~ak. l. KACSIBA, KAJCSOS.
*GÁCSVÁRALJA
	mváros Nógrád megyében; helyr. Gácsváraljá-n, ~ra, ~ról.
*GAD
	elvont gyök, gadnár s gadócz főnevekben és némely helynevekben. Értelme egynek 1átszik a gád v. gát gyökökéivel.
*GÁD (1)
	elvont gyök, melyből származik: gádor. Tulajdonkép: gát, honnan gádor helyet divatozik gátor is. V. ö. GÁT.
*GÁD (2)
	falu Torontál megyében; helyr. Gád-on, ~ra, ~ról.
*GADÁCS
	KIS~, NAGY~, Ó~, ÚJ~, helységek Somogy megyében; helyr. Gadács-on, ~ra, ~ról.
*GADÁNY
	falvak Baranya és Somogy megyékben; helyr. Gadány-ba, ~ban, ~ból.
*GADNA
	OROSZ~, falu Abaúj megyében; helyr. Gadná-n, ~ra, ~ról.
*GADNÁR
	(gad-na-ar, eredetileg am. gátoló, bekeritő, s rokonok vele a héber [kerít, sövényez], német Gatter [tájdivatosan: Gadder], Gitter, Gantner, Ganter stb.); fn. tt. qadnár-t, tb. ~ok. Gadnárfa, ászokfa.
*GADNÁRFA
	(gadnár-fa) ösz. fn. máskép: Gantárfa, l. ÁSZOKFA.
*GADÓCZ
	(gad-ó-cz) fn. tt. gadócz-ot. Halnem, melynek lágy és hosszukás testét apró, s könnyen leváló pikkelyek födik. (Gadus).
*GÁDOR
	l. GÁTOR.
*GAG, GÁG
	elvont s hangutánzó gyökök, némely madarak, különösen ludak hangját fejezvén ki. Megvan a magyar kak-as, gég-e, lengyel geg-am, német gackern, angol cackle, olasz chacalare, franczia caqueter, héber , aram gágo, szanszkrit kakh, hellen kakkabizw, kokkazw, latin gingrio stb. szókban is.
*GAGÁTKŐ
	(gagát-kő) ösz. fn. Fekete, átnemlátszó, törésén fénylő földszurok, mely csiszolás által szép fényt kap, s dörzsölés által megmelegedvén, vonzó erővel bír, mint a gyantakő.
*GAGÓ
	(gag-ó) fn. tt. gag-ót. Hangutánzó, s am. gólya, máskép: czakó, eszterag.
*GÁGÓ (1)
	(gág-ó) mn. tt. gágó-t. Tátott szájú, málészájú, mamlasz, hüle.
*GÁGÓ (2)
	(gág-ó, némely tájakon kákó, rokon a német Haken, és ezzel egyező számos idegen szókkal, egyszerűen megvan a magyar ág szóban); fn. tt. gágó-t. Horogalakú fa, vagyis kajmó, gajmó, melynek egyik végére a dohányfüzért rákötik, másik végénél fogva pedig felakasztják. Bodrogközi szó. Továbbá így csúfolják Győr vidékén a horvátokat, a kako (hogyan) horvát szó után.
*GÁGOG
	(gág-og) önh. m. gágog-tam, ~tál, ~ott. Lúdról mondják, midőn sajátságos hangon kiáltoz, mely a gág gág hanghoz leginkább közelít. Hiában gágogsz mint a lúd.
*GÁGOGÁS
	(gág-og-ás) fn. tt. gágogás-t, tb. ~ok. Lúd vagy ludak kiáltozása. Átv. és tréfás ért. asszonyi lárma, csevegés.
*GAGY (1)
	hangutánzó gyök, melyből gagyog, gagyogás, gagyatol stb. származnak. Keményebb hangon, dad (dadog, dadogás). Jelenti a beszélni kezdő gyermeknek egyes, akadozó, töredék hangját. Rokon vele a galagy, kalaty (galagyol, kalatyol), és az egészen lágy: gyagy, gyagyog. Átv. ért. részeg ember hangja, tört beszéde, midőn nyelvét nehezen mozgatja.
*GAGY (2)
	falvak Abaúj megyében (ALSÓ~, FELSŐ~), és Erdélyben Udvarhely székben; helyr. Gagy-ba, ~ban, ~ból.
*GAGYA
	székelyesen am. Gatya; l. ezt.
*GAGYATOL
	(gagy-at-ol) önh. lásd: GŐGICSÉL.
*GAGYMAT
	mint gagymatol törzse, jelent valamely ízetlen, roszul főzött (kotyvasztott) ételt. V. ö. GAGYMATOL és KOTYVASZT.
*GAGYMATOL
	(gagymat-ol) áth. m. gagymatol-t. Kriza J. szerént a székelyeknél: az ételkészitésben czél- és ízlésellenesen s unodalmasan jár el; egyezik körülbelül nálunk kotyfol, kotyvaszt szókkal, melyekkel törzshangokban is (kotyv = gagym) öszveüt. Innen: gagymati, gagymóta, gagymótás, am. gagymatoló, kotyfoló.
*GAGYOG
	(gagy-og) önh. m. gagyog-tam, ~tál, ~ott. A beszélni kezdő csecsemőről mondják, midőn némely hangokat már képes némileg akadozva kiejteni. Átv. ért. gagyog a részeg is, midőn nyelve nehezen mozog, akadoz. Máskép: gyagyog, s felhangon gegyeg, gögyög, gügyög.
*GAGYOGÁS
	(gagy-og-ás) fn. tt. gagyogás-t, tb. ~ok. Akadozva beszélés.
*GAGYOS
	(gagy-os) mn. tt. gagyos-t v. ~at, tb. ~ak. Kinek nagy részegség miatt a nyelve akadoz, nehezen mozog, ittas.
*GAGYOSODIK
	(gagy-os-od-ik) k. m. gagyosod-tam, ~tál, ~ott. Megrészegedik, vagyis részegség miatt nyelve nehezebben kezd mozogni.
*GAGYÚL
	(gagy-úl) önh. m. gagyúl-t. l. GAGYOSODIK.
*GAGYULA
	(gagy-ul-a) mn. tt. gagyulát. Eszelős, bamba, málészáju, léhűtő, mamlasz, ki alig tud beszélni, s csak gagyog, mint a gyerek vagy részeg. Köznyelvben használt csúfnév.
*GAJ (1)
	1) puszta hang, honnan gajdász, gajdol, gajdolás származnak. V. ö. GAJD. 2) fn. tt. gaj-t, tb. ~ok. A székelyeknél am. rög, göröngy, darancs. (Hellenül: gaia am. föld, olaszul ghiaja, am. kovacs, kövecs). Gajos út, gajos szántóföld. 3) l. GALY.
*GAJ (2)
	NÉMET~, NAGY~, RÁCZ~, NAGY~, falvak Torontál megyében; KIS~, falu Temes megyében.
*GAJÁK
	fn. tt. gaják-ot. Gyógyerejű külföldi fa. (Lignum guajaci, guajacum officinale), spanyolul guayaco a hayti nyelvből.
*GAJÁKFESTVÉNY
	(gaják-festvény) ösz. fn. Gajákfából készített festvény.
*GAJÁKGYANTA
	(gaják-gyanta) ösz. fn. A gaják nevü fának gyantája.
*GAJÁKVONAT
	(gaják-vonat) ösz. fn. Vonat, melyet a gaják nevü fából készítenek. V. ö. VONAT.
*GAJÁR
	mváros Pozsony megyében; helyr. Gajár-on, ~ra, ~ról.
*GAJD
	(gaj-d) fn. tt. gajd-ot. 1) Nagy örömzaj, széles kedvüek lármája, üvöltő hangja; ittasok, részegek éneke. Rokon vele a hellen aeidw (éneklek, danolok), tót gajdi (duda). 2) l. GAJ, 2).
*GAJDÁSZ
	(gaj-d-ász) önh. m. gajdász-tam, ~tál, ~ott. Fölrezzent ludak módjára kiáltoz, lármáz. Máskép: kajdász, kajabál.
*GAJDINA
	fn. tt. gajdinát. Baranya némely vidékén am. tojásrántotta. Idegen eredetűnek látszik.
*GAJDOL
	(gaj-d-ol) önh. m. gajdal-t. Széles kedvéből, ittasan énekel, tombol, örömében kiáltoz. Gúnyos kifejezéssel am. fenhangon sír, ordit. Mit gajdolsz már ismét te gyerek?
*GAJDOLÁS
	(gaj-d-ol-ás) fn. tt. gajdolás-t, tb. ~ok. Részeges vagy mértéken túli kiáltozás, éneklés, kornyikálás. Átv. és gúnyos ért. sírás, bőgés. Gyermekgajdolás.
*GAJDOS (1)
	(gaj-d-os) mn. tt. gajdos-t v. ~at, tb. ~ak. Ittas, részeg, vagyis ittasságban, részegségben dúdoló, kiáltozó, kornyikáló.
*GAJDOS (2)
	falu Bereg és Ung megyében; puszta Csanád és Ung megyében; helyr. Gajdos-on, ~ra, ~ról.
*GAJDOSODIK
	(gaj-d-os-od-ik) k. m. gajdosod-tam, ~tál, ~ott. Ittasodik, részegedik.
*GAJDÚL
	(gaj-d-úl) önh. m. gajdúl-t. Ittassá, részeggé lesz. Mi bajod, talán meggajdultál? Székely szó.
*GAJGONA
	l. GAJDINA.
*GAJMO
	l. GAMÓ, KAJMÓ.
*GAJOS
	(gaj-os) mn. tt. gajos-t v. ~at, tb. ~ak. Göröngyös, rögös. Gajos út, föld. Székely szó.
*GAL (1)
	elvont gyök, galád, galacs, galagonya, galand, galiba, gallóka, galos stb. szókban. Értelme valamint a rokon kal gyöké: hajlás, alá-, meghajlás, hajlott alacson valami, mely a galy önálló gyökben legnyilvánvalóbb. V. ö. KAL, GALY.
*GAL (2)
	fn. tt. gal-t, tb. ~ok. A székelyeknél, am. ledölt nagy fa az erdőn, l. GAL, elv. gyök.
*GÁL (1)
	(a latin gallus után) férfi kn. tt. Gál-t, tb. ~ok. Gallus. Sz. Gál apát, a németek apostola. Több nemes családok nemzetségi neve.
*GÁL (2)
	l. SZENT-GÁL.
*~GÁL
	öszvetett igeképző (ga-al v. og-a-al); pl. futos-gál, am. fut-os-og-ó-al, ron-gál, am. ron-g-ó-al.
*GÁLA
	fn. tt. gálát. Megegyezik a spanyol, olasz, franczia gala szóval, (különösen az olaszban egyik jelentése: szalag, csík, azaz a magyar galand, továbbá, mell- v. ingbadar, s általában ékesség). Am. díszruha, díszöltöny. Gálában tenni tiszteletet a főuraknál. Szélesb ért. jelent külső díszt, pompát vagy inkább díszszel, pompával felkészített valamit, s ekkor öszvetételképen áll, pl, gálahintó (díszhintó), gálaruha (díszruha), gálalovak stb.
*GALABOCS
	falu Nógrád megyében; helyr. Galabocs-on, ~ra, ~ról.
*GALABÓGYI
	l. GALAGÓGYI.
*GALACS
	(gal-acs) fn. tt. galacs-ot. Apró golyócska, legyen az ónból, ólomból, agyagból, tésztából, ganéjból stb. A golyó szóval eredetére nézve is megegyezik.
*GALACSÉR
	(gal-acs-ér) GALACSÍN, (gal-acs-ín) fn. tt. galacsér-t, tb. ~ok. l. GALACS.
*GALACSINT
	(gal-acs-int) fn. tt. galacsintot. l. GALACS.
*GALACSINHAJTÓ-CSEREBÜLY
	ösz. fn. Cserebülyfaj, mely a marhaganéjt galacsin- azaz golyócskaalakokban öszvegöngyölgeti, és télre öszvetakarítja.
*GALACZ
	erdélyi falvak Doboka, Alsó- s Felső-Fejér és Hunyad megyében; helyr. Galacz-on, ~ra, ~ról. Hegy neve is Erdélyben.
*GALÁD
	(gal-ád) mn. tt. galád-ot. 1) Piszkos, szennyes, mocskos, lucskos, tisztátalan. 2) Átv. alávaló jellemű, semmire kellő.
*GALÁDSÁG
	(gal-ád-ság) fn. tt. galádság-ot. 1) Piszkosság, szennyesség, mocskosság. 2) Átv. ért. alávalóság, undok jellemüség.
*GALÁDÚL, GALÁDUL
	(gal-ád-úl) ih. 1) Piszkosan, szennyesen, mocskosan. 2) Alávalólag, jellemtelenül, becstelenül.
*GALAGÓGYI
	betűáttétellel, am. gagyula, l. ezt.
*GALAGONYA
	(gal-ag-ony-a, azaz meghajlott vagy alacson ágak bősége vagy növése, termése) fn. tt. galagonyát. 1) Vadon termő tövises bokorfa, mely a kerítéseket és utak mellékét kedveli, s piros bogyófürtöket terem. (Rubus caninus, spineolus, rhamnus). Vékonyhangon: gelegenye, máskép: gelegonya, geleginya. 2) Így neveztetik különösen ezen bokor gyümölcse. Galagonyát szedni, enni. Rokonítható a gyalog szóval, (gyalog növény), mennyiben kivált növényekre vonatkozólag a maga nemében alacsont jelent, pl. gyalog bodza, gyalog fenyő. Megvan a szláv nyelvekben is: glogovinya, gloginya, hlohinya.
*GALAGONYAFA
	l. GALAGONYA, 1).
*GALAGONYAPILLANGÓ
	(galagonya-pillangó) ösz. fn. Pillangófaj, mely különösen a galagonyafákon szeret tanyázni.
*GALAGY
	elvont törzs és hangutánzó, mely a kis gyermekek dadogó hangját, beszédét fejezi ki; keményebb hangon kalaty. Átv. ért. haszontalan, értetlen beszéd. Rokonok vele a hellen klaggh, klazw, latin clangor, német glucken, szerb glagoju stb.
*GALAGYBETŰ
	(galagy-betű) ösz. fn. Régi illir betük, melyeken az ó hitü szláv népek szent könyvei irvák. (Literae glagoliticae). Itt a galagy szó a glagol-ból van meglágyítva.
*GALAGYOL
	(galagy-ol) önh. m. galagyol-t. Gagyog, vagy kis gyermek módjára holmi értetlen hangokat, szókat ejteget. Keményhangon és mátyusföldiesen: kalatyol.
*GÁLAHINTÓ
	(gála-hintó) ösz. fn. Díszhintó, mely csak nagyobb innepélyeken, díszmeneteken használtatik. V. ö. GÁLA.
*GALAJ
	(a latin galium-ból) fn. tt. galaj-t, tb. ~ok. Sok családu növénynem a négyhímesek seregéből és egyanyások rendéből. Némely fajai sima, mások érdes és borzas magvúk. (Galium).
*GALAMB
	fn. tt, galamb-ot. Egy a latin columba, olasz colombo, illir golub, tót holub szókkal. Ismeretes madárnem, lágy, egyenes és vége felé kevessé meghajlott csőrrel, melyen az orrlikak félig gyönge bőrrel födvék. Fajai különfélék: Házi galamb, vadgalamb, borzas, bögyös, csuklyás v. búbos, gatyás, kaczagó, kerengő, örvös, posta, spanyol, török galamb stb.,Szelíd, mint a galamb. (Km.) Nincs epéje, mint a galambnak. (Km.) Senkinek sem repűl szájába a sült galamb. (Km.) Tipeg tapog, mint a tojó galamb. (Km.) A köznépnek igen kedves szólitó szava: galambom, édes galambom, kedves galambom; mi tetszik galambom? Különösen szokott neve a szeretett leánynak, nőnek. Héj galambom, szőke bimbóm, mit nevetsz? (Fóti dal). Hová lett az én galambom, hogy sehol nem találhatom? (Népd.).
*GALAMBAD, GALAMBOD
	falu Erdélyben Maros székben; helyr. Galambod-on, ~ra, ~ról.
*GALAMBÁROS, GALAMBÁRUS
	(galamb-áros v. ~árus) ösz. fn. Ki galambokat árul, azokkal kereskedik. És bemene Jézus a templomba - - - és a galambárosok székeit felforditá. (Máté 21. 12. Káldi).
*GALAMBÁSZ (1)
	(galamb-ász) fn. tt. galambász-t, tb. ~ok. 1) Ki galambokat fogdos, vadász. 2) Galambokra felügyelő szolga, tiszt. Királyi galambász.
*GALAMBÁSZ (2)
	(galamb-ász) önh. és áth. m. galambász-tam, ~tál, ~ott. Galambokat fogdos, vadász.
*GALAMBÁSZÖLV
	(galambász-ölv) ösz. fn. Ölv, mely a galambokat lesből elfogdossa, és megfojtogatja.
*GALAMBÁSZSÓLYOM
	(galambász-sólyom) ösz. fn. Galambok fogdosására megtanított sólyom.
*GALAMBBĚGY
	(galamb-běgy) ösz. fn. 1) Galamb begye. V. ö. BĚGY. 2) Átv. ért. mezei vadsaláta neme. (Valeriana locusta).
*GALAMBBÚG
	(galamb-búg) ösz. fn. Galambház, galambok számára készített nagyobbféle kalitkaszerű lak. V. ö. BÚG.
*GALAMBCSÓK
	(galamb-csók) ösz. fn. A galambok sajátságos csókja, midőn egymás csőreit szájaikba veszik. Átv. ért. olyan emberi csók, milyen a galamboké szokott lenni.
*GALAMBDÉZMA
	(galamb-dézma) ösz. fn. Dézma v. tized, melyet a galambokból adnak. Nálunk ez nem létezett. V. ö. DÉZMA.
*GALAMBDÚCZ
	(galamb-dúcz) ösz. fn. Oszlopon álló galambház.
*GALAMBFAJ
	(galamb-faj) ösz. fn. Egy-egy különös faj a galambmadarak neméből, pl. gatyás, örvös, bögyös galamb.
*GALAMBFALVA
	KIS~, NAGY~, erdélyi falvak Udvarhely székben; helyr. Galambfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GALAMBFEJ
	(galamb-fej) ösz. fn. A galambmadárnak feje.
*GALAMBFÉSZĚK
	(galamb-fészěk) ösz. fn. Fészek, melyben a galamb tojik és fiakat költ.
*GALAMBFI
	(galamb-fi) ösz. fn. Kis galamb, fia v. fiók galamb. És hogy áldozatot adnának - - egy bokor gerliczét vagy két galambfiat. (Luk. 2. 24. Káldi). Sült galambfi töltve.
*GALAMBFŰ
	(galamb-fű) ösz. fn. l. GALAMBOCZ.
*GALAMBGANÉJ
	(galamb-ganéj) ösz. fn. Galambmadár ganéja, galambszar.
*GALAMBGERELY
	(galamb-gerely) ösz. fn. Növényfaj a gólyaorr neméből. (Geranium rotundifolium).
*GALAMBHÁZ
	(galamb-ház) l. GALAMBBÚG, GALAMBDÚCZ. Szegény úrnak galambház a mészárszéke. (Km.).
*GALAMBHÚS
	(galamb-hús) ösz. fn. Galambmadár húsa.
*GALAMBI
	(galamb-i) mn. tt. galambi-t, tb. ~ak. Galamb természetü, galambot illető, arra vonatkozó. Galambi szelídség, együgyüség. Galambi csókolódzás.
*GALAMBICZA
	(galamb-icz-a) kicsinyező fn. tt. galambiczát. Kis galamb, kedves galamb. Átv. és szerelmes ért. kedveske, szeretőcske.
*GALAMBKOSÁR
	(galamb-kosár) ösz. fn. Hosszukás, alúl csucsos kosár, melyet a házi galambok számára kötnek. Nem galambkosár a világ, másutt is élhetek, nem csak itt. (Km.).
*GALAMBKUTA
	l. GYALAKUTA.
*GALAMBLÁB
	(galamb-láb) ösz. fn. 1) A galambnak lába. Piros, gatyás galambláb. 2) Átv. ért. növényfaj. V. ö. GALAMBGERELY.
*GALAMBOCZ
	(galamb-ocz) fn. tt. galambocz-ot. Gyógyerejü növény, melyet máskép vasfűnek neveznek. (Verbena officinalis).
*GALAMBOD
	l. GALAMBAD.
*GALAMBOK
	falu Szala megyében; helyr. Galambok-on, ~ra, ~ról.
*GALAMBOS (1)
	(galamb-os) fn. tt. galambos-t, tb. ~ok. 1) Galambház, galambbúg. 2) Férfi kn. Columbanus.
*GALAMBOS (2)
	puszták Somogy megyében és a Kis-Kunságban.
*GALAMBSIKKANTYÚ
	(galamb-sikkantyú) ösz. fn. A sikkantyú nevű növénynem egyik faja. V. ö. SIKKANTYÚ.
*GALAMBSZĚM
	(galamb-szěm) ösz. fn. A galambnak tulajd. ért. vett szeme. 2) Átv. nyájasan, kedvesen, szerelmesen pillantó szem.
*GALAMBSZÍN
	(galamb-szín) ösz. fn. Zöld és vörös fényes szín, mint a galamb nyaka, opálszín.
*GALAMBSZINŰ
	(galamb-szinű) ösz. fn. Minek galambszine van. V. ö. GALAMBSZIN.
*GALAMBSZÓ
	(galamb-szó) ösz. fn. Galamb búgása, nyögése, kaczagása, turbékolása, bulikkolása.
*GALAMBSZÓLÁS
	l. GALAMBSZÓ. Zöld erdő zúgása, vad galamb szólása. (Népd.).
*GALAMBTENYÉSZTÉS
	(galamb-tenyésztés) ösz. fn. Házi galambok szaporítása, nevelése.
*GALAMBTIZED
	(galamb-tized) l. GALAMBDÉZMA.
*GALAMBTOJÁS
	(galamb-tojás) ösz. fn. Pete, melyet galamb tojik.
*GALAMBTOJÁSNYI
	(galamb-tojásnyi) ösz. mn. Galambtojáshoz hasonló nagyságu. Galambtojásnyi jégeső.
*GALAMBTOLL
	(galamb-toll) ösz. fn. Galambmadár tolla.
*GALAMBVIRÁG
	(galamb-virág) ösz. fn. l. HARANGCZÁMOLY.
*GALAMÓ
	(gal-am-ó) fn. tt. galamó-t. Növénynem a sokhímesek seregéből és sokanyások rendéből, melynek kelyhetlen virága, s öt tojásdad virágszirma van. (Isopyrum).
*GÁLANAP
	(gála-nap) ösz. fn. Nap vagy innepély, midőn gálában, díszruhában kell vagy szokás megjelenni.
*GALAND
	(gal-and, rokon vele az olasz gala, galano, franczia galon) fn. tt. galand-ot. Aránylag keskeny és hosszú kötő, szalag, mely leginkább len- vagy kender-fonalból van készítve, vagyis szőve. Másképen szatying. A köz néptől úgy nevezett pántlika alatt néhutt csak selyem szövet értetik. Galandra viselni a fejkötőt. Galandot húzni az üng ujjába. Zöld, piros, fehér galand.
*GALANDÁRUS
	(galand-árus) ösz. fn. Kalmár, ki galandokat árul.
*GALANDFÉREG
	(galand-féreg) ösz. fn. Galandhoz hasonló, lapos, fehéres és sima giliszta, mely az emberek és állatok beleiben tartózkodik. (Taenia). Máskép: bélgiliszta.
*GALANDKERESKĚDÉS
	(galand-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés neme, melyet valaki galandféle áruczikkekkel űz.
*GALANDMÍVES
	(galand-míves) ösz. fn. Galandokat szövő, gyártó iparos.
*GALANDOS
	(gal-and-os) mn. tt. galandos-t v. ~at, tb. ~ak. Galandokkal ellátott, bővelkedő, ékesített. Galandos bolt. Galandos kalap, fejkötő.
*GALANG
	fn. tt. galang-ot. Keletindiában tenyésző növény, melynek fűszeres és szoritó erejű gyökere gyógyszerül használtatik. (Galanga).
*GALANGGYÖKÉR
	(galang-gyökér) ösz. fn. A galang nevü növény gyógyerejű gyökere. V. ö. GALANG.
*GALANTHA
	mezőváros Pozsony megyében; helyr. Galanthá-n, ~ra, ~ról.
*GÁLAÖLTÖZET
	(gála-öltözet) ösz. fn. Ünnepélyes díszöltözet. Papi, polgári gálaöltözet.
*GÁLARUHA
	l. GÁLAÖLTÖZET.
*GALÁZ
	(gal-áz) fn. tt. galáz-t, tb. ~ok. 1) A székelyeknél, am. gazmota, gazmalék, gezemuza, folyók partjain tömegbe vergődött sok holmi. (Kriza J.). 2) Európa több tartományaiban tenyésző növénynem az egylakiak seregéből, melynek gyönge szára sok keskeny fűalakú levelekre oszlik, egymás mellett párosan állókra. (Zannichellia palustris).
*GALBÁN
	fn. tt. galbán-t, tb. ~ok. Bizonyos aethiopiai növényből (Bubo) kicsepegő gyanta, mely a méhanya-bajok ellen gyógyszerül használtatik. (Galbanum).
*GÁLD
	ALSÓ~, FELSŐ~,erdélyi falvak, Alsó-Fejér megyében; helyr. Gáld-on, ~ra, ~ról.
*GÁLDTŐ
	l. GÁLTŐ.
*GALÉTA
	fn. tt. galétá-t. A palóczoknál, am. vindöly, véndel, melyben sajtot, vajat tartanak.
*GÁLFALVA
	helységek Beregh és Liptó megyében; szintén helységek Erdélyben; jelesül: KÜKÜLLŐ~, helység Küküllő megyében. NYÁRÁD~, helység Maros székben; helyr. Gálfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GALGA
	folyó Pest megyében.
*GÁLGA
	fn. tt. gálgát. Olasz, spanyol és afrikai tartományokban tenyésző növény, pillangóalakú virágokkal. (Galega).
*GALGÓ
	erdélyi falvak Doboka és Belsö-Szolnok megyében; helyr. Galgó-n, ~ra, ~ról.
*GALGÓCZ
	mezőváros Nyitra megyében; SAJÓ~, falu Borsod megyében; helyr. Galgócz-on, ~ra, ~ról.
*GÁLHAVAS
	hegy Erdélyben.
*GALIBA
	(gal-ib-a, l. e czikk végén) fn. tt. galibát. 1) Kunyhó, kis hajlék. V. ö. KALIBA. 2) Holmi apró nehézségek, alkalmatlanságok, vesződségek, bajok. A cselédekkel sok galibája van. Te is csak galibát csinálsz nekem. Rokon vele az első értelemben a hellen kaluba, kaluptw (fedem; lealázom; V. ö. GAL), az utóbbiban az orosz gliba.
*GALIBÁLKODIK
	l. GALIBÁSKODIK.
*GALIBÁS
	(gal-ib-a-as) mn. tt. galibás-t v. ~at, tb. ~ak. Galibával járó, bajos, vesződséges, alkalmatlan. V. ö. GALIBA, (2).
*GALIBÁSKODIK
	(gal-ib-a-as-kod-ik) k. m. galibáskod-tam, ~tál, ~ott. Valakinek vesződséget, bajt, alkalmatlanságot okoz. Ne galibáskodjál nekem vagy velem.
*GALIBÁTLAN
	(gal-ib-a-at-lan) mn. tt. galibátlan-t, tb. ~ok. Galiba nélküli, mi bajjal, vesződséggel nem jár. Galibátlan hivatal, eljárás, munka. Határozóilag am. galibátlanul, galiba nélkül.
*GÁLICZ
	(a hellen calkitiV után) fn. tt. gálicz-ot. Általán, féméleggel (oxydum metallicum) öszvekötött kénsav. Kék gálicz, am. kénsavban feloldott réz. Zöld gálicz, am. kénsavban feloldott vas. Tiszta v. termékgálicz,mely jegeczes állapotban találtatik stb. (Vitriolum).
*GÁLICZAL, GÁLICZALJ
	(gálicz-al v. ~alj) ösz. fn. Így nevezik a gáliczfőzők azon üledéket, mely főzéskor a fenékre száll, s ragadós, vörös szinű tömegből áll.
*GÁLICZCSAP
	(gálicz-csap) ösz. fn. Jegeczalakban termő gálicz, mely formájára nézve a jégcsaphoz hasonló. (Vitriolum stillaticium).
*GÁLICZÉRCZ
	(gálicz-ércz) ösz. fn. Ércz, mely aránylag nagy mennyiségü gáliczot tartalmaz.
*GÁLICZFÖLD
	(gálicz-föld) ösz. fn. Érczes föld, mely gáliczrészt rejt magában.
*GÁLICZFŐZÉS
	(gálicz-főzés) ösz. fn. Intézet, huta, melyben gáliczot főznek; vagy maga azon működés, munkálkodás, mely által az ásványokban rejlett gáliczot kiveszik vagy vegyités által gáliczot készítenek.
*GÁLICZFŐZŐ
	(gálicz-főző) ösz. fn. Bányai munkás, ki gáliczfőzéssel foglalkodik.
*GÁLICZHAMU
	(gálicz-hamu) l. GÁLICZPOR.
*GÁLICZHUTA
	(gálicz-huta) ösz. fn. Huta, melyben a gáliczos érczekből a gáliczot kivonják.
*GALICZIA
	l. GÁCSORSZÁG.
*GALICZKA
	tájdivatos, kaliczka helyett; l. ezt.
*GÁLICZKŐ
	(gálicz-kő) ösz. fn. l. GÁLICZ.
*GÁLICZKÖVES
	(gálicz-köves) lásd: GÁLICZOS.
*GÁLICZLÉL
	(gálicz-lél) l. GÁLICZSZESZ.
*GÁLICZNEMŰ
	(gálicz-nemű) ösz. mn. Gáliczféle, gálicz természetével, tulajdonságaival biró.
*GÁLICZOLAJ
	(gálicz-olaj) ösz. fn. A folyó kénsavnak közönséges neve. (Acidum sulphuricum). Édes gáliczolaj, mely a legerősebb kénsavból vegytanilag készittetik. (Oleum vitrioli dulce).
*GÁLICZOS
	(gálicz-os) mn. tt. gáliczos-t v. ~at, tb. ~ak. Gáliczczal vegyített v. bővelkedő. Gáliczos érczek; gáliczos hegyek.
*GÁLICZPOR
	(gálicz-por) ösz. fn. Barnavörös por, mely a vasgálicz folytonos égetése után fenmarad, mely esetben savanytermészetét elveszti. (Colcothar).
*GÁLICZSALAK
	(gálicz-salak) l. GÁLICZAL.
*GÁLICZSAV
	(gálicz-sav) ösz. fn. Sav, mely a gálicznak különös tulajdona, mely által más savaktól különbözik.
*GÁLICZSZESZ
	(gálicz-szesz) ösz. fn. A gálicz készitésénél elsőben előtünő, kevesbbé vagy többé savanydad folyadék. (Spiritus vitrioli).
*GÁLICZVÍZ
	(gálicz-víz) ösz. fn. 1) A gáliczhutákban azon víz, melyben gáliczot főznek ki. 2) Bányászok nyelvén gáliczsavban feloldott rézrészecskéket magában rejtő víz, melyeket úgy választanak el ettől, ha vasat tesznek bele. Czementviz. (Aqua caementitia).
*GALILEA
	fn. tt. Galileát. Neve a hajdani Zsidóország egyik tartományának, mely a felső Jordán, Genezaret tava, s a fenicziai partok közt fekütt.
*GALILEAI, GALILEABELI
	(galilea-i v. ~beli) mn. tt. galileai-t, tb. ~ak (ek). Galileából való, benne létező, arra vonatkozó. Galileai lakosok. Galileai eredetü tanítványok.
*GALL (1)
	(gal-l) elvont törzsök, a gal gyöknek nyomatékosabb kiejtése; am. aláhajló, s megvan gallóka szóban.
*GALL (2)
	fn. tt. gall-t, tb. ~ok. Egy nagy nép neve, melynek legnagyobb ága a németek bevándorlása előtt a mai Francziaországot, s Olaszország éjszaki részét lakta, s mely idővel a frankokkal öszvevegyülvén, a mai franczia néppé alakult által.
*GALLA
	ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Komárom megyében; helyr. Gallá-n, ~ra, ~ról.
*GALLÉR
	fn. tt. gallér-t, tb. ~ok. Egy a középkori latin collare, galerus, franczia collet, cseh kollar, gollar stb. szókkal. 1) Nyakkerítő, s vállakat födő ruhaféle, mely részint díszül, részint melegítőül használtatik. Gallért akasztani nyakára. Letenni a gallért. 2) A felöltő ruhának vagy köpenynek, subának, bundának felső pártázata, mely a nyakat körülveszi, vagy, mely a vállakat és derekat elfödi. Ünggallér, dolmánygallér. Köpönyeggallér. Egyenes, hajtott gallér. Kurta, hosszú gallér. Subagallér. Ritka, mint a subagallér. (Km.). Se üngöm, se gallérom. (Km.). Valakit galléránál fogva megragadni. Galléra is alig maradt. Fagallér, am. hegedű, vagyis azon fakelepcze, melybe a rabok nyakát és kezeit beszorítják. Szabógallér, am. hosszú tésztaszeletek. Vigyázz, mert a német gallérod alá pök. (Pázmán, Kemény önéletir.). Növénytanban gallérnak nevezik azon leveleket, melyek egy vagy több virágbimbót fognak körül, s kinyilásuk előtt zárva tartják. (Involucrum).
*GALLÉRATLAN
	(gal-l-ér-atlan) mn. tt, gallératlan-t, tb. ~ok. Minek galléra nincsen. Gallératlan üng, köpönyeg. Gallératlan virágok. V. ö. GALLÉR. Határozóilag am. gallératlanul, gallér nélkül.
*GALLÉRBŐR
	(gallér-bőr) ösz. fn. Bőr vagy prém, valamely téli meleg ruha gallérának való.
*GALLÉRFÖLD
	(gallér-föld) ösz. fn. Csücskésen végződő szántóföld.
*GALLÉROS
	(gal-l-ér-os) mn. tt. galléros-t v. ~at, tb. ~ak. Gallérral ellátott, ékesített. Galléros üng, köpönyeg, suba. Galléros főpapok.
*GALLÉROSAN
	(gal-l-ér-os-an) ih. Gallérral ellátva.
*GALLÉROZ
	(gal-l-ér-oz) áth. m. galléroz-tam, ~tál, ~ott. Gallérral ellát, felékesít; valamire gallért varr. Nyakát gallérozni, felgallérozni. Üngöt gallérozni.
*GALLÉROZÁS
	(gal-l-ér-oz-ás) fn. tt. gallérozás-t, tb. ~ok. Gallérral ellátás.
*GALLÉRTALAN
	(gal-l-ér-talan) l. GALLÉRATLAN.
*GALLIA
	fn. tt. Galliát. A régi galloktól lakott ország, azaz a mai Francziaország nagyobb része, és felső Olaszország némely tartományai.
*GALLICIA
	fn. tt. Galliciát. 1) Spanyolország egyik tartománya. 2) Gácsország, Halics.
*GALLÓKA
	(gal-l-ó-ka) l. HINTA.
*GALLÓKÁZ
	(gal-l-ó-ka-az) l. HINTÁZ.
*GALLY, GALLYAS, GALLYAZ, l. GALY
	GALYAS, GALYAZ.
*GÁLNA
	(gál-na) fn. tt. gálnát. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely tüdőbajok ellen gyógyszerül használtatik. (Pulmonaria).
*GÁLNAFA
	(gálna-fa) ösz. fn. Bogyótermő bokorfa, melynek gyümölcsét a madarak, különösen a hurosok kedvelik. (Sorbus aucuparia).
*GÁLNAFŰ
	(gálna-fű) l. GÁLNA.
*GALÓCS
	falu Ungh megyében; helyr. Galócs-on, ~ra, ~ról.
*GALOCZA v. KALOCSA
	erdélyi falu Doboka megyében; helyr. Galoczá-n, ~ra, ~ról.
*GALÓCZA
	(gal-ócz-a, Gyarmathy szerént anynyi volna, mint callosa); fn. tt. galóczát. 1) Pisztrángfaj, mely a lazaczokhoz hasonlít, s melynek kékes háta, zöldes és feketevörös pettyekkel pontozott oldalai vannak, és húsa igen izletes. (Salmo trutta). 2) Általános neve mindazon gombáknak, melyek alsó oldala leveles. (Agaricus).
*GALOCZÁS
	erdélyi falucska Csik székben; helyr. Galoczás-on, ~ra, ~ról.
*GALONYA
	erdélyi puszta Thorda megyében; helyr. Galonyá-n, ~ra, ~ról.
*GALOS
	(gal-os) mn. tt. galos-t v. ~at, tb. ~ak. Vasvármegyei tájszó, s mondják szőlővesszőről, melyet a jég vagy hideg elfonnyasztott. Galos vessző.
*GÁLOS (1)
	férfi kn. l. GÁL.
*GÁLOS (2)
	mváros Mosony megyében; helyr. Gálos-on, ~ra, ~ról.
*GÁLOSFA
	falu Somogy megyében; helyr. Gálosfá-n, ~ra, ~ról.
*GÁLOSHÁZA
	falu Bihar megyében; helyr. Gálosházá-n, ~ra, ~ról.
*GÁLOSKÉR
	SZENT~, falu Somogy megyében; helyr. Gáloskér-be, ~ben, ~ből.
*GÁLPONYA
	erdélyi falu Doboka megyében; helyr. Gálponyá-n, ~ra, ~ról.
*GALSA
	falvak Arad, Nógrád és Szala megyében; helyr. Galsá-n, ~ra, ~ról.
*GÁLSZÉCS
	mezőváros Zemplén megyében; helyr. Gálszécs-ěn, ~re, ~ről.
*GÁLTŐ
	erdélyi falu Alsó-Fejér megyében; helyr. Gáltő-n, ~re, ~ről.
*GALUSKA
	l. HALUSKA.
*GALVÁCS
	falu Borsod megyében; helyr. Galvács-on, ~ra, ~ról.
*GALVÁNERŐ
	(galván-erő) ösz. fn. A berz vagy villanyerő faja, mely különnemü testek érintkezése által fejlődik ki. Nevét Galvani nevü feltalálójától vette.
*GALVÁNOS
	(galván-os) mn. tt. galvános-t v. ~at, tb. ~ak. Galvánerővel biró, galvánerőtől áthatott. Galvános oszlop.
*GALVÁNOSSÁG
	(galván-os-ság) fn. tt. galvánosságot. Különnemü testek érintkezése által kifejlett villanyosság, pl. o. ha a horgany és réz felváltva bizonyos folyadék által érintik egymást. (Galvanismus.)
*GALVÁNOZ
	(galván-oz) áth. m. galvánoz-tam, ~tál, ~ott. Bizonyos testeket oly érintkezésbe hoz egymással, melynél fogva villanyerő fejlik ki belőlök, vagyis megvillanyoztatnak.
*GALY
	(gal gyök az l meglágyulásával, eredetileg am. meghajló; rokonságai a hellen kalamh, kauloV, izland cagl [ág, galy], latin caulis, calamus, szanszkrit çalasz, kalamasz, persa kalem, arab kalam, német Halm; idetartozóknak tekinthetők a hellen kalon, xulon, [ta] xula, német Holz szók is) fn. tt. galy-t, tb. ~ak. Fa- és bokornövények vékonyabb hajtása, ága, sarja, vesszeje, mely a szoros ért. vett ágtól különbözik, mely t. i. derékból kinövő fősarjat jelent, mely ismét több sarjakra, azaz saját ért. vett galyakra oszlik. Zöld galy, száraz galy. Galyakat szedni az erdőn. Egyébiránt köz nyelven a galy és ág szókat gyakran egy értelemben veszik, annyival inkább, mert némely vidéken a galy szó ismeretlen.
*GÁLYA
	(egy a hellen gauloV, olasz galea, galéra, franczia galčre, német Galeere stb. szókkal) fn. tt. gályát. Mintegy 130-140 láb hosszú, 16-20 láb széles, két árboczczal, s körül-belül 50 evezővel és tíz ágyúval ellátott tengeri hajó, melyet kapitány kormányoz, s könnyüsége miatt a szirtek és zátonyok között igen használható. Gályára szállni. Gályát utazni. Gályára itélni a gonosztevőket.
*GALYABÍT
	GaLYABIT, (galy-ab-ít) áth. m. galyabít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valamit nagyjából öszverakosgat, szegényen épít, s mintegy kalibát, galyibát rak, vagy galyakból fon gunyhót, házikót.
*GALYABÍTÁS, GALYABITÁS
	(galy-ab-ít-ás) fn. tt, galyabitás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki galyabít.
*GÁLYACSIGA
	(gálya-csiga) ösz. fn. Tengeri csigák neme, melyek tekenője jobbára több kamarából áll. Nevöket onnan vették, mert gyakran a víz szinére emelkedve uszkálnak. (Nautilus).
*GÁLYAGÁNCS
	(gálya-gáncs) ösz. fn. Tengeri halak neme, melyek fejei paizsosak, s paizsaiknál fogva a gályákra felcsibbeszkednek. Nagy gályagáncs. (Echeneis naucrates).
*GÁLYAHORGONY
	(gálya-horgony) ösz. fn. Horgony, melyet a tengeri gályákon használnak.
*GÁLYAKAPITÁNY
	(gálya-kapitány) ösz. fn. Egyes gályának fő igazgató tisztje, ki kapitányi czimet visel.
*GÁLYARAB
	(gálya-rab) ösz. fn. Gályahuzásra, evezésre itélt gonosztevő vagy más személy, kit ezen munkára kárhoztattak.
*GALYAS
	(galy-as) mn. tt. galyas-t v. ~at, tb. ~ak. Galyakkal bővelkedő, galyakkal födött, takart, ékesített. Galyas fa. Galyas gunyhó. Zöld galyas ablakok, utczák.
*GÁLYÁS
	(gálya-as) mn. tt. gályás-t v. ~at, tb. ~ak. Gályákkal biró, gályákkal rakott. Gályás kereskedő. Gályás kikötő.
*GALYASAN
	(galy-as-an) ih. Galyakkal együtt.
*GALYASODIK
	(galy-as-od-ik) k. m. galyasod-tam, ~tál, ~ott. Zöld galyakat kap, sarjadzik, ágasodik. Galyasodnak a megnyesett fák.
*GALYASÚL, GALYASUL
	(galy-as-úl) önh. m. galyasúl-t. Galyakat hajt, galyassá lesz.
*GÁLYASZOLGA
	(gálya-szolga) ösz. fn. Gályákon szolgai minemüségben foglalkodó személy.
*GÁLYAVITORLA
	(gálya-vitorla) ösz. fn. Vitorla a gályanemű tengeri hajókon.
*GALYAZ
	(galy-az) áth. m. galyaz-tam, ~tál, ~ott. A fa galyait nyesi, metéli. Galyazni a füzeket.
*GALYAZÁS
	(galy-az-ás) fn, tt. galyazás-t, tb. ~ok. A fa galyainak lenyesése, levágása.
*GALYAZÁSI
	(galy-az-ás-i) mn. tt. galyazási-t, tb. ~ak. Galyazást illető, arra vonatkozó. Galyazási munka; galyazási bér.
*GALYAZAT
	(galy-az-at) ösz. fn. 1) Galyak öszvesége valamely fán. Sürü, árnyékos, buja galyazat. 2) Galyakból készített sátor, ernyő. Galyazat alatt mulatni.
*GALYAZIK
	(galy-az-ik) k. m. galyaz-tam, ~tál, ~ott. Galyakat hajt. Tavaszszal galyaznak a fák. A lebotolt fűz sürüen galyazik.
*GALYERNYŐ
	(galy-ernyő) l. GALYFÖDÉL.
*GALYFA
	(galy-fa) ösz. fn. Lenyesett, levágott galyakból gyüjtött fa, rőzsefa. Ettől különbözik a dorongfa.
*GALYFÖDÉL
	(galy-födél) ösz. fn. Zöld galyakból készített födél, ernyő.
*GAM
	elvont gyök, mely a gamat, gamba, gambács, gamó, gangos (= gamgos) stb. szókban jelent emelkedést, fölfelé hajlást, s egy kam gyökkel, mint a kampó, kamasz, kamat stb. szókból kitetszik. (Ellentéte: gal, am. aláhajlás, lehajlás). Rokon vele a német Kamm, (orom; kakastaré), holland, svéd, dán kam, angol comb, franczia comble, latin coma, cumulus, hellen komh stb.
*GÁM
	fn. tt. gám-ot. Lugossy J. szerént, am. gyám. Szerénte Debreczenben mondják: gámatlan oldal.
*GAMANDOR
	fn. tt. gamandor-t, tb. ~ok. Növénynem, melyhez Linné szerént a nárdusgyökönke, a fodorka, s több mások tartoznak. (Teucrium). Németül: Gamander, a latin chamaidrys vagy tulajdonképen hellen camaidruV után.
*GAMÁS
	falu Somogy megyében; helyr. Gamás-on, ~ra, ~ról.
*GAMÁSZA
	puszta Veszprém megyében; helyr. Gamászá-n, ~ra, ~ról.
*GAMAT (1)
	(gam-at) fu. tt. gamat-ot. Eredetileg: felhalmozott valami. Köz értelemben: piszok mocsok, undok szemét.
*GAMAT (2)
	(l. föntebb) mn. Piszkos, mocskos. Átv. ért. durva, faragatlan. Gamat ember. Székely szó.
*GAMATOL
	(gam-at-ol) áth. m. gamatol-t. Szennyez, mocskit, rusnyává tesz; ganéjjal, sárral undokít.
*GAMATSÁG
	(gam-at-ság) fn. tt. gamatság-ot. Mocskosság, undokság, ganéj, szemét.
*GAMATUL
	(gam-at-ul) ih. Mocskosan, szenynyesen, undokul, ganéjosan. Átv. ért. nyersen, durván, faragatlanul.
*GAMBA
	(gam-b-a) fn. tt. gambát. A barkóknál és némely palócz vidékeken, am. piszle, pitye, föltekert, fölpityeredett ajak. Eredetileg gam-ó, innen lett gam-v, gam-b és toldalék a-val gamba, mint gom, gomó, gom-v, som-b, som-b-a. Dunán túl: szájgombnak nevezik. Innen felgombolni az ajakat, am. felpittyeszteni.
*GAMBÁCS
	(gam-b-a-acs) fn. tt. gambács-ot. A barkóknál és némely palóczoknál, am. ajkas, csöcsös korsó. Eredetileg: gambás.
*GAMBÁS
	(gam-b-a-as) mn. tt. gambás-t v. ~at, tb. ~ak. Pittyedt, vastag, felgombolt ajakú. Gambás száj.
*GAMÓ
	(gam-ó) fn. tt. gamó-t. 1) Felfelé hajtott vagy görbített horogalakú valami. Egy a kampó szóval. Gamókra akgatni a dohány füzéreket. Gamóval lehúznia faágakat. 2) Mankó, melyet kóros láb segitségeül, és faláb, (máskép: garagulya), melyet bár ép lábaknak is meghosszabbitásaul, s ekkép az egész emberi testnek emeléseül használnak, aminthogy kamó-ból betüátvetve és n közbevetésével lett mankó is. Innen: gamón jár, am. mankón jár; falábon jár.
*GÁMOR
	(gám-or v. gam-ó-or, tulajdonképen, am. gam-ó-s) fn. tt. gámor-t, tb. ~ok. A székelyeknél, am. gyenge kerités. Egy kis gámort vanyalítok. (Kriza J.).
*GAMÓS
	(gam-ó-s) mn. tt. gamós-t v. ~at, tb. ~ak. Gamóval biró vagy ellátott. Gamós rúddal leereszteni a kútba a vödröt. Gamós bottal tördelni a száraz galyakat. Gamós lábak.
*GAMÓZ
	(gam-ó-z) áth. m. gamóz-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit gamóval húz, lehúz, felhúz. Gamózni a faágakat. 2) Gamóval ellát. Gamózni a dohányfüzéreket. Felgamózni a mészárszéket. 3) Petélni, megpetélni, mintegy kanozni, nővel közösülni.
*GAMÓZÁS
	(gam-ó-z-ás) fn. tt. gamózás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gamóz.
*GAN
	elvont gyök, mely eredeti alakjában csak a ganéj v. ganaj szóban (l. ezt), és ennek származékaiban van meg, mert a gangos, ganga szókban tulajdonkép gam a gyök. V. ö. GANGOS, GANGA. Némi rokonságban van vele a gen geny, azaz folyó, kifolyó rútság, undokság. Innen lett: ganó, gané, és megtoldva ganéj, ganaj. Így lett tar szóból: tar-ó, tar-é, tar-ej, taraj, par (por) szóból: par-ó, par-é, par-éj, par-aj; kar-ból kar-ó, kar-é, karej, karaj.
*GÁN
	elvont gyök, mely a gáncs szóban és származékaiban él. V. ö. GÁNCS.
*GANAD
	puszta Honth megyében, helyr. Ganad-on, ~ra, ~ról.
*GANAJ
	(gan-aj) fn. tt. ganaj-t, tb. ~ok. Az állatok által megemésztett eledel salakja, mely a végbeleken kimegy. Az aljas szar szónál tisztességesebb, a bélsárnál pedig aljasabb kifejezés. Feltalálod büzén a ganajt. (Km.) Legjobb ganaj az, melyet a gazda saruján visz ki a földre. (Km.) Érett ganaj, öreg leány hamar hasznot hajt. (Km.). Különösen a házi állatok emésztete, mely vagy tisztán vagy szalmával keverve és megérlelve a földek kövéritésére használtatik. Ökör-, tehénganaj, lóganaj, juhganaj stb. Ganajt hányni. Ganajt hordani. Ganajt teregetni. Ezen értelemben trágyának is neveztetik. A szláv nyelvekben: hnoj, gnoj; de rokon vele a spanyol guáno v. huáno is a perui huanu után, mely szintén ganajt jelent.
*GANAJBOGÁR
	(ganaj-bogár) ösz. fn. 1) Ganajban tanyázó bogárfaj. 2) Galacsincserebüly, máskép szartutó bogár. Erről szól a közmondás: Aki bogár után indúl, ganajra jut.
*GANAJBŰZ
	(ganaj-bűz) ösz. fn. A ganajnak sajátságos büze, szaga. Ganajbűz ütötte meg orrát. Ki nem állhatja a ganajbűzt.
*GANAJCSEREBÜLY
	(ganaj-cserebüly) l. GALACSINCSEREBÜLY.
*GANAJDOMB
	(ganaj-domb) ösz. fn. Domb vagyis rakás, mely az istállóból kihordott ganéjból emelkedik. Máskép: ganajrakás, ganajkupacz, szarvas.
*GANAJFÖLD
	(ganaj-föld) ösz. fn. Elrohadt növények részeivel kövérített föld, mely más sovány földek trágyázására hasznos.
*GANAJFÜST
	(ganaj-füst) ösz. fn. Meggyujtott száraz trágya vagy égő tőzek füstje.
*GANAJGALÓCZA
	(ganaj-galócza) ösz. fn. Galóczák neméhez tartozó gombafa, mely a ganajdombokon tenyészik.
*GANAJGAMÓ
	(ganaj-gamó) ösz. fn. Rendesen két gamóval ellátott kézbeli eszköz, melylyel a ganajt a szekérről lehuzogatják, midőn a földre vitték. Máskép: ganajhuzó.
*GANAJGOMBA
	(ganaj-gomba) l. GANAJGALÓCZA.
*GANAJGÖDÖR
	(ganaj-gödör) ösz. fn. Gödör, melybe a ganajt belehányják, hol részént saját levében, részént az esővizben megérik.
*GANAJHALOM
	(ganaj-halom) ösz. fn. l. GANAJDOMB.
*GANAJHÁNYÓLAPÁT
	(ganaj-hányó-lapát) ösz. fn. Lapát, melylyel ganajt hánynak.
*GANAJHÁNYÓVILLA
	(ganaj-hányó-villa) ösz. fn. Két vagy három águ villa, melylyel a ganajt az istállóból, akolból stb. kihányják, a földeken elteregetik stb.
*GANAJHORDÓ
	(ganaj-hordó) ösz. mn. 1) Aki ganajt hord. Ganajhordó béres. 2) Amin v. miben ganajt hordanak. Ganajhordó szekér, taliga. Ganajhordó kosár (a szőlőmiveseknél).
*GANAJKOSÁR
	(ganaj-kosár) ösz. fn. Kosár, melyben a ganajt hordják, pl. a szőlőkben, hol szekérrel feljárni nem lehet.
*GANAJKUPACZ
	(ganaj-kupacz) ösz. fn. 1) Az istállók, ólak előtt rakásra hányt ganaj. 2) A földekre kihordott, s kisebb rakásokban álló ganaj, melyet utóbb elteregetnek.
*GANAJLÁDA
	(ganaj-láda) ösz. fn. Ládaféle faedény, melyben a leves-ganajt tartják vagy kihordják, hogy el ne folyjon.
*GANAJLAPÁT
	(ganaj-lapát) ösz. fn. l. GANAJHÁNYÓLAPÁT.
*GANAJLÁS
	(gan-aj-l-ás) fn. tt. ganajlás-t, tb. ~ok. 1) Ganajnak természeti szükségből elbocsátása. 2) Ganajjal behintés vagy meghordás, kövérités.
*GANAJLAT
	(gan-aj-l-at) fn. tt. ganajlat-ot. Ganaj azon alakban, mint az állattól elmegy. Minden állatnak sajátnemü ganajlata van.
*GANAJLÉ
	(ganaj-lé) ösz. fn. Lé, mely részint magával a ganajjal jő ki a végbelekből, részint a hozzájövő víz, eső által képződik.
*GANAJLÉGY
	(ganaj-légy) ösz. fn. A ganajdombokon élődni szokott legyek neme.
*GANAJLIK
	(gan-aj-l-ik) k. m. ganajl-ott. Ganaj megy el tőle, szarik.
*GANAJOL
	(gan-aj-ol) l. GANAJOZ.
*GANAJOS
	(gan-aj-os) mn. tt. ganajos-t v. ~at, tb. ~ak. Ganajjal hintett vagy mocskolt, vagy rakott vagy kövérített, meghordott. Ganajos udvar, istálló. Ganajos farú marhák. Ganajos földek, kertek, szőlők. Ganajos szekér, kosár.
*GANAJOSAN
	(gan-aj-os-an) ih. Be- vagy megganajozva.
*GANAJOZ
	(gan-aj-oz) áth. m. ganajoz-tam, ~tál, ~ott. Ganajjal mocskol; vagy hint, meghord, kövérít. Beganajozni az udvart. Beganajozni magát. Földeket, kerteket, szőlőket ganajozni, megganajozni.
*GANAJOZÁS
	(gan-aj-oz-ás) fn. tt. ganajozás-t, tb. ~ok. Valaminek ganajjal behintése, meghordása, kövéritése. Némely földnek szükséges a gyakori ganajozás.
*GANAJOZOTT
	(gan-aj-oz-ott) mn. tt. ganajozott-at. Amit ganajjal meghordtak, kövéritettek, trágyáztak. Ganajozott szántóföldek, szőlők.
*GANAJPOCS
	(ganaj-pocs) ösz. fn. Ganajléből álló sár, pocsolya, milyen a ganajdombok körül szokott lenni, kivált esős időben.
*GANAJPOCSOLYA
	(ganaj-pocsolya) l. GANAJPOCS.
*GANAJRAKÁS
	(ganaj-rakás) ösz. fn. l. GANAJDOMB.
*GANAJSAROGLYA
	(ganaj-saroglya) ösz. fn. Saroglya, vagyis lajtorjaforma készület, melyen a ganajt az istállókból, aklokból kihordják.
*GANAJSUT
	(ganaj-sut) ösz. fn. Sut vagy szöglet az istállóban, akolban, hol a ganajt ideiglen öszveháritják. Gúnyneven, oly hely a háznál, melyen mindenféle rondaságot öszvehalmoznak.
*GANAJSZAG
	(ganaj-szag) ösz. fn. A ganaj kipárolgásának sajátságos szaga, bűze.
*GANAJSZEKÉR
	(ganaj-szekér) ösz. fn. Szekér, melyen ganajt hordanak. Ganajszekérnek, részeg embernek az Isten is kitér. (Km.).
*GANAJTALIGA
	(ganaj-taliga) ösz. fn. Taliga, melyen ganajt hordanak.
*GANAJTARGONCZA
	l. GANAJTALIGA.
*GANAJTŰZ
	(ganaj-tűz) ösz. fn. 1) Száraz marhaganéjból élesztett tűz. 2) Tőzegnek a tüze.
*GANAJUDVAR
	(ganaj-udvar) ösz. fn. Udvar vagy tér a gazdasági majorokban, hová a ganajt öszvehordják.
*GANAJVERĚM
	(ganaj-verěm) ösz. fn. l. GANAJGÖDÖR.
*GANAJVILLA
	(ganaj-villa) lásd: GANAJHÁNYÓVILLA.
*GANAJVONÓ
	(ganaj-vonó) l. GANAJGAMÓ.
*GANÁR
	a székelyeknél, am. gunár; l. ezt.
*GÁNCS (1)
	(gán-cs v. gám-cs, l. itt alább 1) alatt) fn. tt. gáncs-ot. 1) Jelent akadályt, különösen melyet valaki a menő utjában tesz. Innen gáncsot vetni valakinek, am. lábát elébe tartva akadályozni vagy épen földre ejteni. Mátyusföldén gancs vagy kancs. Ennélfogva a gáncs gyöke eredetileg egy a kam, gam, gyökökkel (kampó, gamó, az olasz nyelvben is gancio, am. horog), s tulajdonkép gámcs am. gamcs, kamcs, mert midőn gáncsot vetünk, lábunkat csakugyan kampó módjára meghajtjuk. 2) Szélesb ért. tövis, tüske vagy akármily útban álló, feltartóztató akadék. 3) Átv. ért. hiba, valaminek kitünőleg rosz tulajdona, melyben fenakadunk, mit szó vagy észrevétel nélkül nem hagyhatunk. Gáncsot találni valamiben, am. olyannak találni, miben megütközünk, megbotránkozunk. Nincs oly szép személy, kiben valamely gáncs ne volna. (Km.). A csagataj nyelvben gďncsď v. guncsď valamely gáncsfa, t. i. azon lovaknak, melyek csótárjokat szokták rágni, nyakuk alá egy darab fát kötnek, hogy hozzá ne érhessenek a csótárt rágni; a kutya nyakába is kötnek egy ily fadarabot, hogy kötelét szét ne harapja s el ne mehessen. (Abuska).
*GÁNCS (2)
	erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Gáncs-on, ~ra, ~ról.
*GÁNCSHAL
	(gáncs-hal) l. GÁLYAGÁNCS.
*GANCSHÁZA
	falu Pozson megyében; helyr. Gancsházá-n, ~ra, ~ról.
*GÁNCSOL
	(gám-cs-ol) áth. m. gáncsol-t. Átv. ért. valamiben gáncsot talál, azaz valamit hibája miatt roszal, nem helyesel. A czéhbeliek gáncsolni szokták az elejökbe adott remeket. Ne csak gáncsolj, hanem dicsérj is, midőn megérdemlem. V. ö. GÁNCS.
*GÁNCSOLÁS
	(gám-cs-ol-ás) fn. tt. gáncsolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gáncsolunk. V. ö. GÁNCSOL.
*GÁNCSOLÁSI
	(gám-cs-ol-ás-i) mn. tt. gáncsolási-t, tb. ~ak. Gáncsolást illető, arra vonatkozó. Gáncsolási hajlam; gáncsolási szándék.
*GÁNCSOLAT
	(gám-cs-ol-at) fn. tt. gáncsolat-ot. Roszaló, nem helyeslő szó vagy tett.
*GÁNCSOLÓ
	(gám-cs-ol-ó) fn. tt. gáncsoló-t. Személy, ki valamiben gáncsokat, hibákat keres vagy talál, ki valamit roszal.
*GÁNCSOLÓDÁS
	(gám-cs-ol-ó-d-ás) fn. tt. gáncsolódás-t, tb. ~ok. Gáncsoknak, hibáknak keresése, kutatása, szemrehányása.
*GÁNCSOLÓDIK
	(gám-cs-ol-ó-d-ik) belsz. m. gáncsolód-tam, ~tál, ~ott. Valakiben vagy valamiben gáncsokat, azaz hibákat keres, kifogásokat tesz; akadékokat csinál.
*GÁNCSOLÓDÓ
	(gám-cs-ol-ó-d-ó) mn. tt. gáncsolódó-t. Gáncsokat, hibákat szándékosan kereső, kutató, azokat szemrehányó. Gáncsolódó műbíró.
*GÁNCSOS
	(gám-cs-os) mn. tt. gáncsos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Miben gáncsok, hibák vannak, mi ellen kifogásokat, észrevételeket tetetni. Gáncsos mű. 2) Tövises, tüskés, akadékos. Gáncsos ösvényeken járni. Gáncsos bokorba akadt a ruhája.
*GÁNCSOSAN
	(gám-cs-os-an) ih. Gáncscsal, hibával.
*GÁNCSOSKODÁS
	(gám-cs-os-kod-ás) fn. tt. gáncsoskodás-t, tb. ~ok. Gáncsoknak, hibáknak szenvedélyes, túlzott keresése, kutatása, szemrehányása. Műbírálati gáncsoskodás.
*GÁNCSOSKODIK
	(gán-cs-os-kod-ik) k. m. gáncsoskod-tam, ~tál, ~ott. Átv. ért. aprólékos kifogásokkal, álokoskodásokkal keresett ellenvetéseket tesz valami ellen; a gáncsolást szántszándékosan, szenvedélyesen űzi.
*GANCZA v. GÁNCZA
	(gan-cza v. gán-cza, v. gam-cza) fn. tt. ganczát. Tésztás étek neme, kukoricza-, árpa-, hajdinalisztből, melyet, miután az kásaalakban megfőtt, zsírba vagy olajba mártogatott késsel kiszakgatnak. Dunán túl gánicza, Abaújban: dsámiszka. Olajos gáncza. Kukoriczagáncza. "Hajdúkáposztával Jóllakhatsz ganczával." Népies hadi dal.
*GANCZI
	(gan-czi v. gam-czi, gamózó?) fn. tt. ganczi-t. A székelyeknél, különösen Háromszékben am. gunár, (Udvarhelyszékben ganár), hím lúd. Némi rokonságban vannak vele a latin anser, spanyol ganzo, olasz ganzo (szerető), német Gans, Günserich, szanszk. hanszasz, hanszí stb.
*GANÉ, GANÉJ, GANÉJOS stb.,
	l. GANAJ, GANAJOS stb.
*GANGA
	(gam-g-a) mn. tt. gangát. Ritka használatú szó, s oly lábakról mondják, melyek igen tertyedtek.
*GANGALÁB
	(ganga-láb) ösz. fn. Széles, tertyedt talpu láb, tepszi láb, lúdtalpu láb.
*GANGOS (1)
	(gam-g-os) mn. tt. gangos-t v. ~at, tb. ~ak. Erdélyben és Mátyusföldén tulajdonkép a lóról és némely büszke állatokról, pl. páváról, hattyuról mondják, midőn nyakát hajtogatva kevélyen lép. Ennél fogva gyöke a gam, kam gyökökkel egy értelmű. "Agyon csapták a ludamat, Szépen szóló, szépen járó Gangos gunáromat." Néprománcz. (Erdélyi J. gyüjteménye 1). Átv. ért. mondják emberről is, kivált asszonyról, ki büszkén, délczegen, kimért deli léptekkel jár. Gangos asszony, katona.
*GANGOS (2)
	(l. föntebb) fn. tt. gangos-t, tb. ~ok. A székelyeknél a deszkametsző-malomnak egyik részét jelenti.
*GANGOSAN
	(gam-g-os-an) ih. Nyakát büszkén hajtogatva, délczegen, kevélyen. Ezen paripa gangosan hordozza fejét. Gangosan lép, mint a páva.
*GANICSA
	falu Szala megyében; helyr. Ganicsá-n, ~ra, ~ról.
*GÁNICZA
	l. GANCZA.
*GANNA
	KIS~, NAGY~, falvak Veszprém megyében; helyr. Ganná-n, ~ra, ~ról.
*GANÓCZ
	falu Szepes megyében; helyr. Ganócz-on, ~ra, ~ról.
*GANTÁR
	(némi betü- és helycserével egy a gadnár = gandár = gantár szóval) fn. tt. gantár-t, tb. ~ok. Kresznerics cantherius latin szóval értelmezi, másképen gadnár és ászok, ászokfa. l. ezeket. Átv. Gantáron fekünni, am. nagyon betegnek lenni; gantáron járni, am. alig szédelegni, oly roszul lenni.
*GANTÁRFA
	(gantár-fa) l. ÁSZOKFA.
*GÁNTH
	falu Fejér megyében; helyr. Gánth-on, ~ra, ~ról.
*GÁNY (1)
	elvont gyöke gányó, gányol, gánya szóknak.
*GÁNY (2)
	falu Pozsony megyében; helyr. Gány-ba, ~ban, ~ból.
*GÁNYA (1)
	(gány-a) fn. tt. gányát. 1) Sövényfonadék, vagyis nagyjából öszvefont vessző- vagy töviskerítés. A héber nyelvben am. fedez, oltalmaz, innen: körülvett kert, melyeknek hangban és értelemben megfelelő szók az arab nyelvben is feltaláltatnak. Lugossy József a felhangú génye szóval is rokonítja, mely apró tüskét jelent. 2) Gányafa gyümölcse. V. ö. GÁNYAFA.
*GÁNYA (2)
	falu Máramaros megyében; helyr. Gányá-n, ~ra, ~ról.
*GÁNYAFA
	(gánya-fa) ösz. fn. Réteken, ligetekben tenyésző (s keritésben vagy keritésül is használtatni szokott) bokorfa; melynek piros szinü bogyógyümölcse kesernyés, s a galagonyfához némileg hasonlít. Máskép: kányafa.
*GÁNYAFŰ
	(gánya-fű) l. SZÓFIAZSOMBOR.
*GÁNYÓ
	(gány-ó, am. gányoló) fn. tt. gányó-t. Így nevezik Szeged és Kecskemét tájékán a dohánykertészeket.
*GÁNYOL
	(gány-ol) áth. m. gányol-t. Valamit sövénynyel bekerít. Kertet gányolni. V. ö. GÁNYA.
*GÁNYOLÁS
	(gány-ol-ás) fn. tt. gányolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gányol; kerités.
*GAPUD
	l. GABUD.
*GAR (1)
	elvont gyök, s eléfordúl gara, garaboncza, garabonczás, garat, garázda, garda szókban; továbbá az idegen nyelvekkel közös garádics, garaboly, garmada szókban, nem különben némely helynevekben. A székelyeknél önálló fn. tt. gar-t, tb. ~ok. Jelent elbizottságot, fenhéjazást, kihágó, veszekedő hányakodást. Nagy garral beszél. Nagy garral van, jár. Rokon vele a hellen gaurax, gauroV, latin grandis, gravis, crassus, cresco.
*GAR (2)
	elavult önh. ige, am. jár, ballag. Innen lett: garat, ami a felöntött gabonát lejárja v. járat-ja, továbbá: gartat a székelyeknél ide-oda fartatva jár. Rokon vele a latin curro, gradior, a magyar gör (gördít, gördűl, így: göröngy a székelyeknél: garangy), gur (gurít, gurúl), ker (kerűl, kerít, kerek) stb.
*GARA (1)
	(gar-a) fn. tt. garát. 1) Hangutánzó, innen lett garál, azaz locsog, fecseg, gar gar hangon cseveg, mint némely madarak. 2) Fenhéjázás, másokat megvető és sértő gőg. Innen lett: garázda. Az első értelemben rokonok vele a latin garrio, corvus, hellen ghruw, korax, német guarren, girren, szanszkrit gar (kiabál), orosz graiu, olasz gara (verseny) stb. az utóbbiban V. ö. GAR elvont gyököt és székely szót.
*GARA (2)
	falu Bács megyében; helyr. Gará-n, ~ra, ~ról.
*GARAB
	puszta Nógrád megyében; helyr. Garab-on, ~ra, ~ról.
*GARÁB
	puszta Nógrád megyében; helyr. Garáb-on, ~ra, ~ról.
*GARABÓ
	(gar-ab-ó) l. GARABOLY.
*GARABOLY
	(gar-ab-oly) fn. tt. garaboly-t, tb. ~ok. Megvan a franczia corbeille, olasz corbello, corba, latin corbis, német Korb szókban. Kerek, gömbölyű kosár. V. ö. GARAB, GAR, elavúlt önh.
*GARABONCZ
	falu Szala megyében; helyr. Garaboncz-on, ~ra, ~ról.
*GARABONCZA
	(gara-boncza, am. gara-bonta, v. ~bontó, l. itt alább) ösz. fn. tt. garabonczát. A babonás időkorban jelentett ördöngös mesterséget, hatalmat, melynél fogva valaki az ördöggel czimborálván, holmi érthetetlen bűbájos szavakkal, (garával, garálással), különösen rendkivüli tünemények, pl. boszorkányok, förgeteg, jégeső eléidézésére, (mintegy a természeti rendnek felbontására) képesnek tartatott. Némelyek a hellen-latin chiromantia szóból kölcsönzöttnek tartják, mely kézből jóslást, kézjóslatot jelent; azonban a föntebb adott, s a köznép véleményéhez híven adott s még alább adandó értelmezés másra mutat, különben is ily egyszerű tény jelentésére épen semmi szüksége nem volt a népnek oly hosszú s nehezen sajátítható idegen szót kölcsönöznie. V. ö. GARABONCZÁS.
*GARABONCZÁS
	(gara-bonczás) ösz. mn. tt. garabonczás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Garabonczával vagyis ördöngös mesterséggel biró. V. ö. GARABONCZA. Garabonczás diák, ki a népmese szerént tizenhárom oskolát végzett, és valahol Alföldön bizonyos mélységben tizenketted magával a szerencsekerékre ült, melyről szerencsésen leszállván, (mert egyet közőlök az ördög mindig elragadott), holmi csodálatos és babonás tünemények eléidézésére képessé lőn. A garabonczás diák sárkányon nyargalt, a dühét egyedül fris édes téjjel lehetett megengesztelni. 2) Szemtelenül házsártoskodó, garázda, akadékoskodó. Néhutt: garaboncziás.
*GARABONCZÁSKODÁS
	(gara-bonczáskodás) ösz. fn. tt. garabonczáskodás-t, tb. ~ok. Garázdálkodás, szemtelen, illetlen akadékoskodás. V. ö. GARABONCZÁS.
*GARABONCZÁSKODIK
	(gara-bonczáskodik) ösz. k. m. garabonczáskod-tam, ~tál, ~ott. Garabonczás diák módjára garázdálkodik, szemtelenűl akadékoskodik, illetlenül viseli magát. V. ö. GARABONCZÁS, 2).
*GARAD
	l. GARAT.
*GARÁD (1)
	(gar-ád v. gar-a-ad, am. keritő hely, V. ö. GAR kiavult önh.) fn. tt. garád-ot. Rokon a vékony hangu kert, kerítés, továbbá a latin hortus, német Garten, illir, orosz, lengyel grad, gorod, tót hrad szókkal. Általán am. kerítés. Különösen felhányt földből való, s fűvel, gyöppel vagy bokrokkal benőtt kerités, gyepű. Kertek garádja.
*GARÁD (2)
	erdélyi falu Kőhalom székben; helyr. Garád-on, ~ra, ~ról.
*GARÁDICS v. GRÁDICS
	fn. tt. garádics-ot. Közelebbről a latin gradus szóból eredettnek látszik, l. LÉPCSŐ.
*GARÁDICSKÖZ
	(garádics-köz) ösz. fn. Köz, vagyis tér, egyik lépcsőosztályzattól a másikig. V. ö. LÉPCSŐ, LÉPCSŐKÖZ.
*GARÁDICSOS
	(garádics-os) mn. tt. garádicsos-t v. ~at, tb. ~ak. Garádicsokkal ellátott, fokozatos. Garádicsos feljárás a hegyre. V. ö. LÉPCSŐ, LÉPCSŐS.
*GARÁDJA
	(gar-ád-ja) fn. tt. garádját. Tájszó, s nem más mint a személyragos garád. Ilyenek a fia főnév s Hidja, Szarva helynevek is.
*GARADNA
	falu Abaúj megyében; helyr. Garadná-n, ~ra, ~ról.
*GARÁDOL
	(gar-ád-ol) áth. m. garádol-t. Garáddal bekerít, elzár. Tagosztály után garádolni v. elgarádolni a jutott részt. Begarádolni a lóherés kerteket.
*GARÁDOLÁS
	(gar-ád-ol-ás) fn, tt. garádolás-t, tb. ~ok. Valaminek elkerítése garáddal. Kertek, földek, szőlők garádolása.
*GARÁDOS
	(gar-ád-os) mn. tt. garádos-t v. ~at, tb. ~ak. Garáddal kerített, elzárt. Garádos szőlők. Garádos faiskola.
*GARAGULYA
	(gara-gulya, l. a czikk végén) ösz. fn. tt. garagulyát. Hosszú, magas falábak, melyek fölűl hónali mankókkal vannak ellátva, s melyek sebesebb menésre, vizen, sáron átgázolásra vagy néha egyedül testi ügyesség gyakorlatára, s fitogtatására használtatnak. Úgy látszik, a gara (magas, nagy), és a gólya szókból tétetett öszve. Rokon vele a latin grallae.
*GARAGULYÁZ
	(gara-gulyáz) ösz. önh. Garagulyán jár.
*GARÁL
	(gar-a-al) önh. m. garál-t. Locsog, fecseg, haszontalanságokat beszél. Egyezik a latin garrio-val.
*GARÁLÁS
	(gar-a-al-ás) fn. tt. garálás-t, tb. ~ok. Locsogás, fecsegés.
*GARÁLIS
	l. KLÁRIS.
*GARAM v. GARAN
	folyó Esztergom, Bars, Zólyom stb. megyékben, mely Esztergom városánál ömlik a Dunába.
*GARAMSZEGH
	falu Zólyom megyében; helyr. Garamszegh-en, ~re, ~ről.
*GARAN-APÁTHI
	falu Bars megyében; helyr. Apáthi-ba, ~ban, ~ból.
*GARANCSI
	puszta Pest megyében; helyr. Garancsi-ba, ~ban, ~ból.
*GARAN-DAMASD
	falu Bars megyében; helyr. Damasd-on, ~ra, ~ról.
*GARANGY
	(gar-angy) székely szó, l. GÖRÖNGY.
*GARANGYIKOS
	(gar-angy-ik-os) székely szó, l. GÖRÖNGYÖS.
*GARAN-KELECSÉNY
	falu Bars megyében; helyr. Kelecsény-be, ~ben, ~ből.
*GARAN-KESZI
	falu Bars megyében; helyr. Keszi-be, ~ben, ~ből.
*GARAN-SÓLYMOS
	falu Bars megyében; helyr. Sólymos-on, ~ra, ~ról.
*GARAN-SZŐLLŐS
	mezőváros Bars megyében; helyr. Szőllős-ön, ~re, ~ről.
*GARAN-ÚJFALU
	falu Bars megyében; helyr. Újfalu-ba, ~ban, ~ból.
*GARAN-VEZEKÉNY
	falu Bars megyében; helyr. Vezekény-ěn, ~re, ~ről.
*GARANY
	falu Zemplén megyében; helyr. Garany-ba, ~ban, ~ból.
*GARAS
	fn. tt. garas-t, tb. ~ok. Egy a középkori latin grossus, német Groschen, szláv grosh és számos más nyelvbeli rokon kiejtésü szókkal. Az 1723, 68-iki törvénynél fogva a forintnak huszadrészét teszi, s magában öt kispénzt foglal. Jó garas. Ezüst-, rézgaras. Az jó garas lehet, ki aranyat nyerhet. (Km.) Egy bagarus garast sem ér. (Km.) Barátgaras, (am. Deo gratias, Isten fizesse meg). Fagaras. Kap rajta, mint koldus a fagarason. (Km.) Segíts rajta, jó garas, ne légy görbe, sem varas. (Km.) Kopasz garas. Sok kézen fordult meg, mint a kopasz garas. (Km.) Garason vett kenyér. Garasával adni a tojás párját. "Arass szívem, arass, Megadom a garast, Nem kell nekem garas, Csak te velem arass." Népd.
*GARASONKÉNT
	(garas-on-ként) ih. Egy-egy garast vagy garasával. Garasonként elkölteni a pénzt. Garasonként fizetni a napszámost. Garasonként sok pénzt öszvegyüjteni.
*GARASOS (1)
	(garas-os) mn. tt. garasos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Egy garast érő. Garasos zsemlye, czipó. Rátartja magát, mint polturás malacz a garasos kötélen. (Km.). 2) Egy garasba kerülő. Garasos komédia, mulatság.
*GARASOS (2)
	fn. tt. garasos-t, tb. ~ok. Pénzdarab, mely egy garast teszen. Garasost adni a koldusnak.
*GARASZOL
	(garasz-ol) a székelyeknél, am. doroszol; l. ezt. Hangutánzó, mintegy karczol.
*GARAT
	(gar-at, eléjön a dalmát nyelvben grad) fn. tt. garat-ot. 1) Malomban töltsérforma famív, melyből a malomkő alá húll az őrlendő gabona. Garat torka vagy szája, melybe a gabonát töltik. Garatfiók, melyen a gabona a kő alá húlladoz. Aki előbb megy a malomba, előbb önt a garatra. (Km.). 2) Átv. ért. torok, nyelőcső. Felönteni a garatra, am. inni. Jól felönteni a garatra, am. jól leszíni magát, megrészegedni. "Látom, a garatra már jól felöntöttél A szegzárdi borból jól felhörpentettél." Lakod. vers.
*GARATFIÓK
	(garat-fiók) ösz. fn. Töltsér a garat alján, melyen a felöntött gabona a malomkő alá hull.
*GARATGERELY
	(garat-gerely) ösz. fn. Sebészi eszköz, melyet a nyelőcső vagyis torokgarat némely műtételezéseinél használnak.
*GARATOS
	(gar-at-os) mn. tt. garatos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Garattal ellátott, fölszerelt. 2) Átv. ért. ami a valódi mértéket megüti.
*GARATTY
	elvont hangutánzó, s jelenti tulajdonkép azon hangot, mely hallatszik, midőn valaki nyelvét a szájpadláshoz csapkodja, máskép: karatty, kalaty, kalatty. Rokon vele: galagy, l. ezt.
*GARATTYOL
	(garatty-ol) önh. m. garattyol-t. Tulajd. ért. nyelvével kelepel, nyelvét a szájpadláshoz verve sajátságos hangot hallat. Átv. ért. és gúnyosan, am. locsog, fecseg, kelepel, értetlenül mindent öszvevissza beszél; vagy idegen, s előttünk értetlen nyelven beszél. Németül, francziául garattyol.
*GARÁZ
	(gar-a-az) elvont törzsök, melynek gyöke gar, innen lett gar-a, s az képzővel gara-az, garáz, mint: ig, ig-az, szár, szár-az. Jelent veszekedőt, házsártost, fenhéjazásból másokat bántót.
*GARÁZDA
	(gar-a-az-da) fn. és mn. tt. garáz-dát. Molnár A. szerént. 1) Veszekedés, perlekedés, (lis, jurgium); 2) Ma is divatozó értelemben: veszekedő, perlekedő, másokon házsártoskodó, szemtelen galiba ember, ki mások jogát nem tisztelvén, s az illemet nem ismervén mindenbe belé kapczáskodik, mindenen keresztül jár.
*GARÁZDÁLKODIK
	(gar-a-az-da-al-kod-ik) k. m. garázdálkod-tam, ~tál, ~ott. Garázda módon viseli magát. V. ö. GARÁZDA.
*GARÁZDÁN
	(gar-a-az-da-an) ih. Garázda módon.
*GARÁZDÁS
	(gar-a-az-da-as) mn. tt. garázdás-t v. ~at, tb. ~ak. Veszekedéssel teljes, kapczáskodó, durván, nyersen mások irányában kicsapongó.
*GARÁZDASÁG
	(gar-a-az-da-ság) fn. tt. garázdaságot. Mások személye irányában elkövetett nyerseség, kicsapongó durvaság; másokba kapczáskodó, veszekedő indulatosság. Boros ember garázdasága.
*GARÁZNA
	l. GARÁZDA.
*GARBÓCZ
	falu Abaúj megyében; helyr. Garbócz-on, ~ra, ~ról.
*GARBÓLCZ
	falu Szathmár megyében, helyr. Garbólcz-on, ~ra, ~ról.
*GARBONÁCZ
	falu Kővár vidékében; helyr. Garbonácz-on, ~ra, ~ról.
*GARBONCZA, GARBONCZÁS, GARBONCZÁSKODIK stb.
	l. GARABONCZA; GARABONCZÁS stb.
*GARD
	(gar-d) elv. törzsök, mely a garda szóban és Gardos helynévben fenmaradt.
*GÁRD
	puszta Abaúj megyében; helyr. Gárd-on, ~ra, ~ról.
*GARDA
	(gar-d-a) fn. tt. gardát. Alakjára nézve a héringhez hasonló halfaj. A Balatonban igen nagy számmal tenyészik. Szálkája sok, húsa kevés. Átv. ért. sovány, szikár ember. Mennyiben a latin cyprinus cultratus-nak felel meg, valószinünek látszik, hogy rokon a kard szóval.
*GÁRDÁNFALVA
	helység Közép-Szolnok megyében; helyr. Gárdánfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GARDON
	l. GORDON.
*GÁRDONY
	falu Fejér- s puszták Honth, Nógrád és Somogy megyében.
*GÁRDOS
	puszta Somogy megyében; helyr. Gárdos-on, ~ra, ~ról.
*GÁRÉ
	falu Baranya megyében; helyr. Gáté-n, ~ra, ~ról.
*GARGATOL
	(gargat-ol) áth. m. gargatol-t. A szájba vett folyadékkal torkát öblögeti, gargarizálja. Hangutánzó ige.
*GARGONCZÁS
	l. GARABONCZÁS.
*GÁRGYA
	(gár-gya, olasz guardia?) fn. tt. gárgyát. Rokon a garád főnévvel, s am. kút kerítése, kútkáva. Székely szó.
*GÁRGYÁN
	(olaszul guardiano) fn, tt. gárgyán-t, tb. ~ok. Némely kolostorok, különösen sz. Ferencz szerzeteseitől lakottak háznagya, előljárója. Szürkebarátok, capucinusok gárgyána. (Guardianus). Megfelel a más szerzetbeliek perjelének. V. ö. PERJEL.
*GÁRGYÁNI
	(gárgyán-i) mn. tt. gárgyáni-t, tb. ~ak. Gárgyánt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gárgyáni hivatal, parancs, rendelet.
*GÁRGYÁNSÁG
	(gárgyán-ság) fn. tt. gárgyánság-ot. 1) Gárgyáni hivatal. 2) A kolostor azon része, tereme, szobája, melyben a gárgyánok lakni szoktak. V. ö. GÁRGYÁN.
*GÁRGYÁS
	(gár-gya-as) mn. tt. gárgyás-t v. ~at, tb. ~ak. Gárgyával ellátott, kerített. Gárgyás kút. V. ö. GÁRGYA.
*GÁRGYÁZ
	(gár-gya-az) áth. m. gárgyáz-tam, ~tál, ~ott. Gárgyával bekerít, ellát. Kutat gárgyázni.
*GÁRINCZA
	(gár-incz-a, azaz górincza) fn. tt. gárinczát. A székelyeknél am. magas vékony leányka. Benne a hóri (horgas), vagy gar, gór (= nagy) szók fogalma rejlik. A cza kicsinyező a gyök értelmét mérsékeli.
*GARMADA
	fn. tt. garmadát. Ugyanaz az illir gromada, tót hromada szókkal. Általán halom, rakás, melybe valami öszve van hányva; különösen nyomtatott vagy csépelt gabona, midőn halomra hányják, akár polyvájában, akár felszórva. Neki ereszteni a baromfiakat a garmadának. Felszórni, felmérni a garmadát. Búza-, rozs-, árpagarmada.
*GARMADÁL
	(garmada-al) áth. m. garmadál-t. Garmadába gyűjt, öszvehalmoz. Nyomtatás után garmadálni a gabonát.
*GARMADÁZ
	(garmada-az) l. GARMADÁL.
*GARNÁCS
	fn. tt. garnács-ot. Borsod megyében, különösen Noszvaj falu körül száraz ágak hulladékai az erdőben, melyeket a szegény embereknek öszveszedegetni s elhordani szabad. Talán am. korhács vagyis korhadtas, vagy gyöke gar a galy szónak változata.
*GARNYATAG
	(gar-ny-at-ag) mn. tt. garnyatag-ot. Székelyeknél az elvénült leányról, Gyarmathy szerént pedig más elvénült emberről is mondják, mivel mintegy öszvegornyad, öszvezsugorodik; tulajdonkép tehát: gornyatag, vékony hangon gernyeteg, görnyeteg.
*GAROL
	(gar-ol) áth. m. garol-t. Gázol, különösen garagulyával megy a vizen, sáron át. V. ö. GARAGULYA és GAR.
*GAROS
	(gar-os) mn. tt. garos-t v. ~at, tb. ~ak. Fejét magasan hordozó, rátartós, elbizott, fenhéjazó. Székely szó.
*GARTAT
	(gar-tat) önh. m. gartat-tam, ~tál, ~ott. A székelyeknél am. fartatva jár, hol fél oldalon, hol keresztül az úton, büszkén körül oldalog, (mint a kakas a tyúk körűl); belégartat: ügyetlenül belé kezd valamibe, hivatlanul vagy váratlanul részt vesz, beléüti az orrát. (Kriza J.).
*GÁSPÁR
	(a persa nyelv után, jelentése: kincstárnok, héberül ), férfi kn. tt. Gáspár-t, tb. ~ok. Neve a három keleti bölcsek egyikének, kik a kisded Jézust meglátni és imádni mentek. Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Kicsinyezve: Gazsi, Gazskó. Átv. ért. Gáspár van a sajtban, am. kukaczos a sajt.
*~GAT
	öszvetett képző (~og-at); l. ~G, (1), igeképző.
*GÁT
	(önálló gyök, rokon vele a szanszkrit cshad [fedez, óv], izland gadda [megerősít], német Gatter stb. V. ö. GÁTOR); fn. tt. gát-ot v. ~at. 1) Töltés, felhányt és megtömött földből vagy kőből, vagy földdel vegyes rőzséből, nádból, ganéjból stb. készített akadály a víz rohanása, kiterjedése, áradása ellen. Gátot húzni a folyó mentében. Gáttal öszveszorítani vagy malomra hajtani a vizet. Gáttal elállítani a kifolyást. V. ö. ESZTERÓ. 2) Kerítés tüskéből, rőzséből, nádból, ganéjból stb. a kertek, szőlők körül, hogy a bitang barmok kárt ne tegyenek bennök. Megszorult, mint eb a gát között. (Km.). 3) Átv. ért. akadály, hátráltatás, nehézség. Gátot vetni valakinek terve végrehajtásában. Ember kell a gátra. (Km.). Ember ő a gáton. 4) A boncztanban am. a végbél és szeméremtest közötti rész. (Perineum). A zsíros borsó elcsapta a gátot. (Km.). Származékai: gátol, gátor, gátos, gáloz stb.
*GATÁLY
	falu Zemplén megyében; helyr. Gatály-ba, ~ban, ~ból.
*GÁTBÍRÓ
	(gát-bíró) ösz. fn. A tengeri vidékeken törvényhatósági személy, ki a gátok miatt keletkező peres ügyekben itél.
*GÁTERŐSÉG
	(gát-erőség) ösz, fn. Erőség neme, mely nem falakból, hanem csupán gátakból, földtöltésekből áll: földvár.
*GÁTFA
	(gát-fa) ösz. fn. Gerenda vagy rúd, mely egyik végénél fogva valamely ágas tengelyéhez van szorítva, s melynek fel- vagy lehúzása által utakat, hidakat, vámokat kinyitni vagy elzárni szoktak. (Schlagbaum).
*GÁTFAL
	(gát-fal) ösz. fn. Kőből, téglából épített védfal a folyók, tavak, tengerek árjai ellen.
*GÁTFÖLD
	(gát-föld) ösz. fn. Föld, melyből gátat készitenek, vagy melyet a gátczölöpök, gátrőzsék közé töltögetnek s letömnek.
*GÁTH
	falu Verőcze, és puszta Bács megyében; helyr. Gáth-on, ~ra, ~ról.
*GÁTKOSÁR
	(gát-kosár) ösz. fn. Földdel töltött kosarak, melyeket egymás mellé állítva, gát gyanánt alkalmaznak, vagy melyekkel az elszakgatott töltések hézagait becsinálják. Hadtud. ért. magas és földdel töltött kosár, mely a katonákat és tábori munkásokat az ellenség lövöldözései elől elfödi.
*GÁTLÁS
	l. GÁTOLÁS.
*GÁTLÓ
	(gát-l-ó) mn. tt. gátló-t. Akadályozó, visszatartóztató, valaminek végrehajtását megsemmisítő v. ellenző. Különösen, házasulás tárgyában akadályul szolgáló. Gátló akadályok, melyek a házasulást tiltják, de a megtörténtet nem teszik érvénytelenné.
*GÁTNA
	(gát-na) fn. tt. gátnát. Hadtudományban am. föld alá ásott üreg vagy út, melyen a várba el lehet jutni. (Sappe). Akként származott, mint akna.
*GÁTNAKAR
	(gátna-kar) ösz. fn. Hadi kar vagy test, mely gátnacsinalással foglalkodik.
*GÁTNÁSZ
	(gát-na-ász) fn. tt. gátnász-t, tb. ~ok. Hadi személy, ki a várostromoknál gátnákat, állikakat ás. (Sappeur).
*GÁTNYILÁS
	(gát-nyilás) ösz. fn. Nyilás, vagyis szándékosan készített hézag a gáton, melyen, ha úgy kivánják a körülmények, a vizet ki- vagy be lehessen ereszteni.
*GÁTOL
	(gát-ol) áth. m. gátol-t. 1) Gátot csinál, épít. Elgátolni a folyó mellékét. Begátolni a kertek alját. 2) Átv. ért. akadályoz, hátráltat, valamitől visszatart. V. ö. GÁT és GÁTLÓ.
*GÁTOLÁS
	(gát-ol-ás) fn. tt. gátolás-t, tb. ~ok. 1) Gátcsinálás, valaminek kerítése gáttal. Malomgátolás, kertgátolás. 2) Akadályozás, hátráltatás, késleltetés, valamitől visszatartás.
*GÁTOR
	(gát-or, rokonok vele a héber [kerít], [kerités], latin clathrum, hellen xleJron, olasz cateratta, német Gatter, Gitter); fn. tt. gátor-t, tb. ~ok. 1) Általán, léczekből vagy vasrudakból hézagosan alkotott kerítés valamely épület, kert stb. előtt vagy körül, mely némileg gát gyanánt szolgál. Vasgátorokkal kerített urasági kastély. Általbújni a gátor között. 2) Tornácz gyanánt kiálló házfödél, mely oszlopokon áll, vagy mindennünnen fallal van kerítve. Konyhagátor, pinczegátor, azaz a pincze eleje, pincze torka előtt emelt tető vagy tornácz. 3) A boncztanban am. kettős hártya, mely a mellüreget és tüdőt egész hosszában két hasonló részre elválasztja. (Mediastinum).
*GÁTOROS
	(gát-or-os) mn. tt. gátoros-t v. ~at, tb. ~ak. Gátorral ellátott. Gátoros konyha, pincze. Gátoros házelő, kiskert.
*GÁTOS
	(gát-os) mn. tt. gátos-t, v. ~at, tb. ~ak. Gáttal ellátott, gáttal erősített, kerített. Gátos malom, melyre gát hajtja a vizet. Gátos rétek, kertek.
*GÁTOZ
	(gát-oz) áth. m. gátoz-tam, ~tál, ~ott. Gáttal ellát.
*GÁTPART
	(gát-part) ösz. fn. Gát a folyó, tenger vagy tó szélén, mentében, mely egyszersmind part gyanánt szolgál.
*GÁTREKESZ
	(gát-rekesz) ösz. fn. Általán rekesz, mely gát, akadály gyanánt szolgál valami ellen, milyenek a vámok, hidak gátfái. Különösen, haltud. ért. valamely útnak, utczának elzárása, a rohanók elől elrekesztése. (Barričre, Barricade).
*GÁTSARKANTYÚ
	(gát-sarkantyú) ösz. fn. Sarkantyú, vagyis töltés, mely a gát felől a víz irányában elnyúlik, hogy ennek erejét, fonalát a gáttól eltávolítsa, vagy nyomását mérsékelje. V. ö. SARKANTYÚ.
*GÁTSÉRV
	(gát-sérv) ösz. fn. Sérv, mely a férfiaknál a végbél és húgyhólyag, a nőknél pedig a végbél és méhhüvely között képződik, midőn a zsigerek az úgynevezett gáton alásűlyednek. V. ö. GÁT.
*GÁTSZAKADÁS
	(gát-szakadás) ösz. fn. A gátnak azon állapota, midőn a rohanó víz törést csinál rajta.
*GÁTTANÁCSNOK
	(gát-tanácsnok) ösz. fn. Némely tengerparti tartományokban és városokban, am. a gátbiróságnak itélő tagja. V. ö. GÁTBIRÓ.
*GÁTTÖLTÉS
	(gát-töltés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn valaki gátot csinál, gátot tölt. 2) Oly töltés, vagyis felhányt földtömeg, mely valami ellen gát gyanánt szolgál.
*GÁTTULAJDONOS
	(gát-tulajdonos) ösz. fn. Személy, ki valamely gátot saját költségén csináltatott, s ennél fogva annak közvetett vagy közvetlen hasznaért bizonyos bért, vámot követelhet.
*GÁTÚT
	(gát-út) ösz. fn. Gyalog- v. szekérút, mely valamely gáton megy végig, vagyis út gyanánt szolgáló töltés.
*GÁTZUGÁS
	(gát-zugás) ösz. fn. A gát fölött kifolyó víznek zúgása, pl. midőn a malomgátokon a fölösleges vizet elbocsátják.
*GATY
	elv. gyöke gatya szónak, l. GATYA.
*GATYA
	(gaty-a) fn. tt. gatyát. Csipőkön megkötött, s a lábakra lefolyó két száru alsó férfiruha vászonból vagy gyolcsból. Keleties szabásu és tulajdon magyar viselet. Hosszu vagy rövid, kurta; bő vagy szűk gatya. Bojtos gatya. Rajta volt az aranyrojtos gatyája. (Angyal B. nót). Egy gatyában járni, am. nadrág nélkül. Még a gatyáját is beinná, ha lehetne. Nem jól foly ott a dolog, hol asszony viseli a gatyát. (Km.) Nem félti német a gatyáját, (km), mert nincsen. Jól felkösse gatyáját, aki vele kiköt. (Km.). Átv. ért. némely madarak, pl, galambok lábszárain levő tollak. Rokonok vele a szanszkrit cshad [fed, takar], kut, kud (fed, tartalmaz), franczia cotte, angol coat, német Kutte, Kittel, szláv gatye, katye, finn kaatio (Fábián), hellen citwn, magyar köt, melytől köcze, keczele szók is származnak stb.
*GATYAKORCZ
	(gatya-korcz) ösz. fn. A gatyának felső perémzete, melybe a madzagot belehuzzák, s melyen a ránczok öszveszedődnek.
*GATYAMADZAG
	(gatya-madzag) ösz. fn. Szövött vagy kötött madzag, melyet a gatyakorczba húznak, s vele a gatyát a csipőkön öszvekötik.
*GATYAPÁRTA, GATYAPÁRTÁZAT
	l. GATYAKORCZ.
*GATYARÁNCZ
	(gatya-ráncz) ösz. fn. Ránczok, a felkötött és öszvehúzott gatya korczán.
*GATYAROJT
	(gatya-rojt) ösz. fn. Rojtok a gatyaszárak alsó végén.
*GATYÁS
	(gaty-a-as) mn. tt. gatyás-t v. ~at, tb. ~ak. Gatyában járó, kin nadrág nincsen. Gatyás magyarok. Gatyás legények. Átv. ért. tollas lábu, pl. gatyás galamb; tyúk, fajd, ölv; vagy valamivel takart lábu, pl. gatyás méh, melynek lábai mézesek.
*GATYÁSODIK
	(gaty-a-as-od-ik) k. m. gatyásod-tam, ~tál, ~ott. Gatyát kap, gatyára szert tesz, gatyát kezd viselni. A hazánkban megtelepedett németek meggatyásodtak. Átv. ért. tollas lábakat kap. Gatyásodik a galambfi. Gatyásodnak a méhek vagy mézet szednek fel lábaikra.
*GATYASZÁR
	(gatya-szár) ösz. fn. A gatyának egyes része, mely egy lábszárt takar. A gatyaszárt feltürni vagy betürni a csizmába. Kurta, hosszu, bő, szűk gatyaszár. Lobogó gatyaszár.
*GATYÁTLAN
	(gaty-a-atlan) mn. tt. gatyátlan-t, tb. ~ok. Kinek gatyája nincsen vagy ki gatyát nem visel. Gatyátlan kis gyermekek, asszonyok, németek. Gatyátlan koldús, czigánypurdé. Határozóilag, am. gatyátlanul, gatya nélkül.
*GATYAÜLEP
	(gatya-ülep) ösz. fn. A gatyának azon öblös része, mely az alfelet födi, s többé kevesebbé aláfityeg.
*GÁVA
	falu Szabolcs megyében; helyr. Gává-n, ~ra, ~ról.
*GAVALLÉR
	fn. tt. gavallér-t, tb. ~ok. Ugyanaz a franczia cavalier, chevalier, spanyol cabaleros szókkal. Eredetileg am. lovag, leventa, dalia. Átv. ért. rangban levő uri személy, ki lovagiasan viseli magát, uriasan öltözködik, költ; kificserézett, nyalka úr, ficsúr.
*GAVALLÉRKODÁS
	(gavallér-kod-ás) fn. tt. gavallérkodás-t, tb. ~ok. Gavallérhoz illő, gavallért mutató életmód, magaviselet. V. ö. GAVALLÉR.
*GAVALLÉRKODIK
	(gavallér-kod-ik) k. m. gavallérkod-tam, ~tál, ~ott. Gavallér módjára él, viseli magát, gavallért játszik.
*GAVALLÉROS
	(gavallér-os) mn. tt. gavalléros-t v. ~at, tb. ~ak. Gavallérhoz illő, gavallért mutató; lovagias; nyalkauras, ficsúros. Gavalléros viselet, költés, bőkezüség. V. ö. GAVALLÉR.
*GAVALLÉROSKODIK
	(gavallér-os-kod-ik) l. GAVALLÉRKODIK.
*GAVALLÉRSÁG
	(gavallér-ság) fn. tt. gavallérságot. Gavallérhoz illő, gavallérra mutató tulajdonság; urias bőkezüség, nagylelküség. V. ö. GAVALLÉR.
*GAZ (1)
	fn. tt. gaz-t, tb. ~ok. 1) Haszontalan fű, gyimgyom, mi a vetésekben, kertekben terem, s melyet legfelebb tűzre használhatni. Sok gaz termett a buzákban. A gaz fölverte a vetéseket. Gaz lepi a parragon hagyott földeket. A gaz kiöli a veteményeket. 2) A növényeknek holmi száraz, hánytvetett szárai, levelei, söpredékei, szemetei. Az árvíz gazt hány ki a partokra. A szél elhordja vagy árkokba fújja a gazt. Gazzal lepett udvar. Gizgaz. A gizgazt öszvesöpreni, és tűzre vetni. Gazzal fűteni. Valamire gazt vetni, am. ellopni, elsikkasztani. 3) Béla király jegyzőjénél olvassuk: "Silvam quae dicitur Peturgoz, azaz Pétergaz; itt tehát valamely erdőfélét jelentene. V. ö. GAZD. 4) Átv. ért. jelent legalábbvaló erkölcsü vagy gonosz jellemü, semmirekellő embert. V. ö. GAZEMBER. Származékai: gazol, gazos, gazoz, gaztalan, gazul stb. Rokonok vele a héber (levágott fű, széna, törzsöktől, mely am. vág, nyír, s megegyezik a magyar: kasza szóval), továbbá (vág, levág; elragad v. ragadoz), ettől (ragadomány, hangban, a magyar kazal), persa gaza (kincs, vagyon, gyüjtemény), mely szó a hellen, héber és latin nyelvekbe is átment, s az utolsóban különösen gaza agrestis (mezei vagyon) jelzéssel is eléfordul.
*GAZ (2)
	(V. ö. föntebb) mn. tt. gaz-t v. ~at, tb. ~ak. Átv. ért. alávaló jellemű, becstelen, semmirekellő, gyalázatos. Gaz csaló, uzsorás. Gaz tett. Gaz rágalom. Gaz szokás. Némely szokottabb kifejezéseknél a főnévvel öszvekapcsolva iratik: gazember, gazkölyök, gazgyermek, gazfattyú, gaznépek.
*GÁZ
	fn. tt. gáz-t, tb. ~ok. A gázol igének gyökere, s ennél fogva némely ujabb irók használni kezdik a lábikra helyett, minthogy a gázolásban a lábikra veszen főrészt. Nyelvhasonlatilag mint: láb, lábol, úgy gáz, gázol. Meglábalni a sarat, átgázolni a vizet. Egyébiránt a z-nél fogva hangutánzónak látszik, mint áz-ik, víz, zuhog, s az sz úsz-ik, mász stb. szókban. Gázló az illir nyelvben is gaz, gaza, és szerbül kaz. Más részről szintén rokonságai talán a hellen skazw, latin scansio, héber (ámegy; vág), arab gaz stb.
*GAZDA
	(gaz-d) törzsöke a gazda, gazdag, s ezekből származott szóknak, s ezekből is elvont értelme annyi, mint mezei tárgy v. tárgyak. Kézai Simon írja: "in montibus, qui Gozd dicitur, occurrens, est devictus in montibus memoratis et occisus. Unde iidem montes usque hodie Patur Gozdia nominantur." Gozd v. Gazd törzsök tehát önállólag használatban vala egykor, s valamely helyiséget (erdőséget) jelentett. Ezen öszvetételekben pedig: gazdasszony, gazduram, a gazda szóból húzatott öszve, vagyis a végső a kimaradott.
*GAZDA
	fn. tt. gazdát. Eredetére nézve V. ö. GAZ, fn. Egyébiránt az illir nyelvben gázda, szerbül goszt, goszpod, lengyelül goszpoda. A csagataj nyelvben gadsazdsě v. gazardsď, am. kalaúz, vezető (Abuska). Mezei munkássággal, földmiveléssel foglalkodó személy. Mezei gazda, szőlős gazda, méhes gazda, juhos gazda, dohányos gazda. 2) Szolgák, cselédek ura, főszemély a földmivelő személyzetben; mester, a műhely főnöke. Nyomorult gazda az, kit szolga tanít. (Km.) Vigyázó gazdának kegyetlen híre támad. (Km.) Sürü gazda, ritka gatya. (Km.) Kanászok, csikósok gazdája. Orgazda, am. lopott holmik rejtője. Ha orgazda nem volna, tolvaj sem volna. (Km.) Gazda nélkül számít. (Km.) Mit parancsol gazd' uram? 3) Népnyelven szólva valamely ház vagy család feje, ház ura, család atyja. Itthonn van-e a gazda? Ki itt a gazda? Házi gazda. Ha a házi gazdának kedve nincs, az egész ház szomorú. (Km.) Öreg gazda, am. több együtt lakó családok feje. Ifju gazda, am. az öreg gazdának testvére vagy fia. Cselédes gazda. Üres a felső vár, nincs otthonn a gazda. (Km.). 4) Birtokos, tulajdonos. Ki a gazdája ennek a lónak? Nem akadt gazdája. 5) Különösebben valamely majort vagy pusztát igazgató személy, ki a béreseknek, szolgáknak parancsol, s nagyobb jószágokban rangra az ispán után áll. 6) Szélesebb ért. gazdának mondatik minden ember, mennyiben a maga vagy hozzája tartozók életszükségeire felügyel, saját vagy mások vagyonát kezeli. Jó, iparkodó, tüzes gazda. Rosz, henye gazda. A jó gazda korán kel, későn fekszik. (Km.) Gazda szeme hizlalja a lovat. (Km.) Nem kereshet annyit a jó gazda, mit a rosz gazdasszony el nem pazarolhatna. (Km). 7) Urbéri ért. háztelkes jobbágy, különböztetésül a zsellértől. A gazdákat szekeres, a zselléreket gyalog robotra hajtani. Ökrös gazda, lovas gazda. Egész helyes, fél helyes gazda. 8) Valamely testület, intézet középületeire, telkeire, köz dolgaira felügyelő személy. Város gazdája. Falu gazdája.
*GAZDAASSZONY
	(gazda-asszony) l. GAZDASSZONY.
*GAZDAG
	(gaz-d-ag, V. ö. GAZ fn.) mn. tt. gazdag-ot. A müncheni codexben és némely más régi nyelvemlékekben: kazdag. Eredeti értelménél fogva mezei tárgyakban bővelkedő. Szokott értelemben 1) Rangjához, állapotjához képest sok és fölösleges vagyonnal, pénzzel, kincscsel biró. Ellentéte: szegény. Gazdag gróf, nemes, polgár, paraszt. Gazdag ember. Elég gazdag, aki senkinek sem adós. (Km.) Leggazdagabb, aki semmit sem kiván. (Km.) Gazdaggá hirtelen semmi jámbor nem lett. (Km.). "Bizon elmegyek én, gazdag lány vagyok én, Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell." Néprománcz. (Erdélyi J. gyüjteménye.). 2) Átv. ért. valamivel bővelkedő, magában bizonyos kincseket, drágaságokat rejtő. Borban v. borral gazdag Baranya. Ezüsttel, aranynyal gazdag bányák. Ritka és drága régiségekkel gazdag gyüjtemény. "Egy évvel gazdagabb lett a tapasztalás; És ismét a jövő felé néz a lélek, Hol déli bábjával játszik a reménység." Pompéry. 3) Átv. ért, drága, költséges, nagy becsü. Gazdag ajándék. Gazdag ebéd, lakoma. Gazdag öltözet, aranyozás. Gazdag gyöngyök.
*GAZDAGÍT, GAZDAGIT
	(gaz-d-ag-ít) áth. m. gazdagít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gazdaggá tesz. V. ö. GAZDAG.
*GAZDAGÍTÁS
	(gaz-d-ag-ít-ás) fn. tt. gazdagitás-t, tb. ~ok. Gazdaggá tevés.
*GAZDAGODÁS
	(gaz-d-ag-od-ás) fn. tt. gazdagodás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valaki gazdaggá lesz vagy mód gazdaggá lenni. V. ö. GAZDAG.
*GAZDAGODÁSI
	(gaz-d-ag-od-ás-i) mn. tt. gazdagodási-t, tb. ~ak. Gazdagodásra vonatkozó. Gazdagodási vágy, törekvésmód.
*GAZDAGODIK
	(gaz-d-ag-od-ik) k. m. gazdagod-tam, ~tál, ~ott. Gazdaggá lesz, valamiben bőséget szerez. Némely kalmárok meggazdagodnak, míg mások elszegényednek. Ha kezedet mindig kebeledben tartod, meg nem gazdagodol. (Km.) Nem szokott a kalmár otthonn meggazdagodni. (Km.). Átv. ért. szaporodik. Könyvtáram ismét némely jeles munkával gazdagodott.
*GAZDAGON
	(gaz-d-ag-on) ih. Bőven, bőkezüleg, fényesen, pompásan, mint t. i. a gazdagok szoktak. Gazdagon megjutalmazni, megajándékozni valakit. Gazdagon bebútorozni magát. Gazdagon felszerszámozni a lovakat. Gazdagon aranyozott öllözet.
*GAZDAGSÁG
	(gaz-d-ag-ság) fn. tt. gazdagság-ot. Vagyonnak, kincsnek fölösleges bősége. Semmi gazdagság nem ér a jámbor asszonynyal. (Km.). V. ö. GAZDAG.
*GAZDAGSÁGI
	(gaz-d-ag-ság-i) mn. tt. gazdagsági-t, tb. ~ak. Gazdagságot illető, arra vonatkozó. Gazdagsági hirben állani.
*GAZDAGSÁGOS
	(gaz-d-ag-ság-os) mn. tt. gazdagságos-t v. ~at, tb. ~ak. Gazdagsággal biró, fölösleges vagyonnak, kincsnek birtokában levő; igen pompás, fényes.
*GAZDAGSZIK
	(gaz-d-ag-szik) k. Minden múlt és jövő időit, s parancsoló, feltételes és óhajtó módjait a gazdagodik igétől kölcsönzi. V. ö. GAZDAGODIK.
*GAZDAGUL (1)
	(gaz-d-ag-ul) ih. Gazdag gyanánt vagy módjára, azaz bőven, bőkezüleg, fényesen, pompásan. V. ö. GAZDAGON.
*GAZDAGÚL, GAZDAGUL
	(2), (gaz-d-ag-úl) önh. m. gazdagúl-t. Gazdaggá leszen, kincseket szerez. Átv. ért. terjed, bővűl, szaporodik. Ismeretei, tapasztalatai naponként gazdagúlnak. Gyüjteménye új ritkaságokkal gazdagúlt. V. ö. GAZDAG.
*GAZDAGULÁS
	(gaz-d-ag-ul-ás) l. GAZDAGODÁS.
*GAZDAI
	(gaz-d-a-i) mn. tt. gazdai-t, tb. ~ak. Gazdát illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Gazdai gond, kötelesség, tekintély, parancs.
*GAZDAKÖNYV
	(gazda-könyv) ösz. fn. Könyv, melyben a gazda a bevételeket és kiadásokat részletesen följegyzi. Mezei gazdakönyv, mely a mezei gazdaság tárgyaira, költségeire és jövedelmeire terjeszkedik. Házi gazdakönyv, mely a mindennapi apróbb és közönséges kiadások jegyzékeit foglalja magában stb.
*GAZDALEGÉNY
	(gazda-legény) ösz. fn. Gazda, vagyis mester személyét képviselő első legény valamely műhelyben, különösen, ki az özvegy mesterembernék mesterségét kezeli. A szabóknál: táblalegény.
*GAZDÁLKODÁS
	(gaz-d-a-al-kod-ás) fn, tt. gazdálkodás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, működés, melynét fogva valaki gazdálkodik; háztartás. V. ö. GAZDÁLKODIK. Mezei gazdálkodás. 2) Azon mód, mely szerént valaki a gazdai tisztet, kötelességet teljesíti vagy kenyerét keresi. Okos, okszerű gazdálkodás. Nem szeretem gazdálkodásodat. (Vörösm.)
*GAZDÁLKODÁSI
	(gaz-d-a-al-kod-ás-i) mn. tt. gazdálkodási-t, tb. ~ak. Gazdálkodást illető, arra vonatkozó. Gazdálkodási mód, rendszer, szabályok. Gazdálkodási hajlam.
*GAZDÁLKODIK
	(gaz-d-a-al-kod-ik) k. m. gazdálkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Gazda gyanánt munkálkodik, gazdaságot űz, háztartásra felügyel. Én gazdálkodom, a testvérem pedig henyél. 2) Különösen, mezei gazdasággal foglalkodik. Falun, pusztán gazdálkodni. 3) Valamivel takarékosan bánik. Pénzével gazdálkodik. Némely könnyelmü urak nem igen gazdálkodnak vagyonukkal. 4) Keres, szerez, gyűjt. Kinek gazdálkodol, ha se fiad, se leányod?
*GAZDÁLKODÓ
	(gaz-d-a,-al-kod-ó) mn. tt. gazdálkodó-t. 1) Gazdaságot üző, gazdai tisztet viselő, háztartásra ügyelő. Gazdálkodó családapa. Gazdálkodó tiszt. 2) Valamivel takarékosan bánó, nem pazarló; kereső, gyűjtő. V. ö. GAZDÁLKODIK.
*GAZDÁLKODÓLAG
	(gaz-d-a-al-kod-ó-lag) ih. Oly módon, mint aki gazdálkodni szokott; takarékosan, nem pazarolva, gazdaságosan. Gazdálkodólag költeni.
*GAZDÁLKODÓSÁG
	(gaz-d-a-al-kod-ó-ság) fn. tt. gazdálkodóság-ot. Tulajdonság, melynél fogva valaki rendes, takarékos, nem pazarló háztartást űz.
*GAZDAPÉNZ
	(gazda-pénz) ösz. fn. Bizonyos mennyiségü pénz, melyet némely mesterlegények élelmezés vagy szerszámok használása fejében illető mestereiknek fizetnek. A magyar czéheknél a gazdapénznek alig van nyoma.
*GAZDÁS
	(gaz-d-a-as) mn. tt. gazdás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gazdával biró. Ellentéte: gazdátlan. Gazdás család. Húsz gazdás falu. 2) Gazda modorú, gazdához illő.
*GAZDASÁG
	(gaz-d-a-ság) fn. tt. gazdaság-ot. Széles ért. háztartás vagyis felügyelés mindenre, mi valamely család életszükségeire és kényelmére való. Gazdasággal bajlódni, vesződni. A gazdaságot legöregebbik fiának átadni. A gazdasággal nem gondolni. 2) Szorosb ért. keresetmód, mely által valaki az élet szükségeit és kényelmeit megszerezni iparkodik. Mezei gazdasággal keresni kenyerét. Szőlőgazdaságból élni. Nem érteni a gazdasághoz. Ez rosz gazdaság. 3) Vagyon, birtok, vagyis öszvege mind annak, mivel földi életünket biztosítjuk. Ezen embernek nagy gazdasága van. Ebből áll egész gazdaságom.
*GAZDASÁGI
	(gaz-d-a-ság-i) mn. tt. gazdasági-t, tb. ~ak. Gazdaságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gazdasági épületek, eszközök, szerszámok. Gazdasági könyvek, értekezések. Gazdasági egylet.
*GAZDASÁGOS
	(gaz-d-a-ság-os) mn. tt. gazdaságos-t v. ~at, tb. ~ak. Ami a vagyonnak, birtoknak szaporitását elémozdítja vagy a költségeket megkiméli, takarékos, nem pazarló, nem vesztegető. Gazdaságos életmód, épités.
*GAZDASÁGOSAN
	(gaz-d-a-ság-os-an) ih. Takarékosan, nem vesztegetve.
*GAZDÁSKODÁS
	(gaz-d-a-as-kod-ás) fn. tt. gazdáskodás-t, tb. ~ok. Gazdai munkálkodás, gazdai hivatal viselése, gyakorlása; cselekvés, melynél fogva valaki gazdaságot űz. Olyan szó, mint katonáskodás, biráskodás.
*GAZDÁSKODIK
	(gaz-d-a-as-kod-ik) k. m. gazdáskod-tam, ~tál, ~ott. Gazda módjára munkálkodik, úgy tesz, mint gazdához illik, gazdai tekintélyt gyakorol. Ha ő gazdáskodik, minden rendén van.
*GAZDÁSKODÓ
	(gaz-d-a-as-kod-ó) mn. tt. gazdáskodó-t. Gazda módjára munkálkodó, gazdai tisztet, kötelességet teljesitő. Gazdáskodó özvegyasszony, fiú, öregbéres.
*GAZDASSZONY
	(gazd[a]-alszony) ösz. fn. Szebb hangzat kedveért országos divat szerént az egyik a elhagyatik. 1) A gazda felesége, családanya. A gazda házasodik, gazdasszonyt kapunk. 2) Házi asszony, mennyiben a ház körüli gazdaságra felügyel, s a házi dolgokat intézi. Hiába keres a jó gazda, ha rosz a gazdasszony. Addsza gazdasszony a gyermeket, ne neked a dárda. (Gúnyos km.). 3) Férjetlen nőszemély, ki maga gazdálkodik. Nekünk nincs gazdánk, hanem gazdaszszonyunk. Özvegy- vagy leánygazdasszony. 4) Nőszemély, ki nőtelen férfinál vagy a háziasszony helyett intézi a belső házi dolgokat. Gazdasszonyt fogadni, tartani.
*GAZDASSZONYI
	(gazd-asszonyi) ösz. mn. tt. gazdasszonyi-t, tb. ~ak. Gazdasszonyt illető, arra vonatkozó. Gazdasszonyi kötelesség, foglalkodás.
*GAZDASSZONYKODÁS
	(gazd-asszonykodás) ösz. fn. Gazdasszonyi kötelesség teljesítése; gazdasszonyi foglalkodás.
*GAZDASSZONYKODIK
	(gazd-asszonykodik) ösz. k. Gazdasszonyi foglalatosságokat teljesít; gazdasszony gyanánt munkálkodik; gazdasszony személyét pótolja, helyettezi. V. ö. GAZDASSZONY.
*GAZDASSZONYSÁG
	(gazd-asszonyság) ösz. fn. 1) A háztartás azon neme, mely a gazdasszonyt illeti. Az anyós átadta menyének a gazdasszonyságot. 2) Szolgálat, melyben valamely nőszemély házi asszony nem létében vagy e helyett a házi gazdaságot kezeli. Gazdasszonyságot viselni valamely úri háznál.
*GAZDÁSZ
	(gaz-d-ász) fn. tt. gazdász-t, tb. ~ok. Személy, ki a (mezei, kiváltképen pedig nemzeti) gazdaságot illető rendszeres tudományokkal foglalkodik. (Oeconom, Oeconomist). Annyiban hibás alkatu szó, a mennyiben a gazda szótól származtatva azt jelenti: gazdával bánó, (mint juhász, kertész, am. juhval, kerttel bánó), ami helytelen fogalom volna. Jobban talán: vagyonász.
*GAZDÁSZAT
	(gaz-d-ász-at) fn. tt. gazdászat-ot. Tudomány, mely a gazdaság rendszeres üzésének elveit és szabályait adja. Helyette ajánljuk: vagyonászat szót V. ö. GAZDÁSZ.
*GAZDÁTLAN
	(gaz-d-a-atlan) mn. tt. gazdátlan-t, tb. ~ok. Kinek vagy minek gazdája, vagy ura nincsen, uratlan. Gazdátlan cselédek. Gazdátlan urbéri telek. "Gazdátlan a lant, mint a görög íja, Feszítő kart mely többé nem talált; Nincs senki már, ki az égnek lehíja És eldörögje intő szózatát." Vörösmarty halálára Tisza Domokos. Határozóilag am. gazda nélkül; úr nélkül.
*GAZDÁTLANODIK
	(gaz-d-a-at-lan-od-ik) k. m. gazdátlanod-tam, ~tál, ~ott. Gazdáját elveszti. Elgazdátlanodik. Régente a roszbánás miatt sok jobbágyhely elgazdátlanodott.
*GAZDOMB
	(gaz-domb) ösz. fn. Domb, mely öszvehányt, rakásra hordott vagy fújt gazból, szemétből emelkedett.
*GAZEMBĚR
	(gaz-emběr) ösz. fn. A becstelenítő magyar szók között legsértőbb, mely a németes hunczut (hundsfott) szóval egy fokon áll. Hunczut gazember. Czégéres, körmönfont gazember. Ott is terem a gazember, hol nem vetik. (Km.) Átv. értelménél fogva jelenti az emberek söpredékét, alját, mely, mint a gaz vagy szemét, semmi becscsel nem bir.
*GAZEMBĚRĚZ
	(gaz-emběrěz) ösz. áth. m. ~tem, ~tél, ~étt. Valakit gazember czimmel illet, gazembernek mond, nevez. Mást gazemberez, holott ő a leggazabb. Mérgében az egész társaságot öszvegazemberezte.
*GAZEMBĚRĚZÉS
	(gaz-emběrězés) ösz. fn. Valakinek gazember czimmel illetése, becstelenitése.
*GAZEMBĚRSÉG
	(gaz-emběrség) ösz. fn. Oly alávaló gonosztett, milyet csak söpredék, becstelen ember követhet el, gazság.
*GAZEMBĚRÜL
	(gaz-emběrül) ösz. ih. 1) Gazember módjára, mint aféle gazember, gazul. Gazemberül megcsalni valakit. 2) Mint gazembert, gazember helyett. Valakit gazemberül fogadni.
*GAZFŰ
	(gaz-fű) ösz. fn. Haszontalan fű, gyom, mely más vetemények kárára, romlására tenyészik.
*GAZGYERMĚK
	(gaz-gyerměk) ösz. fn. Igen vásott, semmirekellő, gonosz erkölcsü gyermek.
*GÁZIZOM
	(gáz-izom) ösz. fn. Izom a gázban, vagyis lábikrában. V. ö. GÁZ.
*GAZKÖLYÖK
	(gaz-kölyök) ösz. fn. Ravasz, furfangos gyermek, kitanult kis gonosztevő.
*GÁZLAT (1)
	(gáz-ol-at) mivelt. m. gázlat-tam, ~tál, ~ott. 1) Folyón lóval, szekérrel átmegy. 2) Gázoltat, legázoltat. Vetést marhával gázlat.
*GÁZLAT (2)
	(gáz-ol-at) fn. l. GÁZOLAT.
*GÁZLÓ
	(gáz-l-ó) fn. tt. gázló-t. 1) Sekély víz, melyet át lehet gázolni, vagyis a folyó vagy más viznek meglábolható dereka, szélessége. 2) Hosszu lábu vizi madarak osztálya, melyek a vizekben járni, gázolni szoktak, pl. gólyák, gémek. (Gralla).
*GÁZLÓDÁS, GÁZLÓDIK
	l. GÁZOLÓDÁS, GÁZOLÓDIK.
*GÁZLÓLÁBU
	(gázló-lábu) ösz. mn. Hosszu lábu, milyenek a vizekben gázoló vizi madarak. Gázlólábu gólyák, gémek. Átv. ért. vékony hosszu lábu ember.
*GÁZLÓMADÁR
	(gázló-madár) ösz. fn. l. GÁZLÓ, 2).
*GÁZLÓMICZE
	(gázló-micze) ösz. fn. Földön kúszva tenyésző miczeféle növényfaj. V. ö. MICZE.
*GAZMALÉK
	(gaz-m-al-ék) fn. tt. gazmalék-ot. A székelyeknél folyók partjain tömegbe verődött sok holmi, máskép: gazmota, galáz, gezemuza. (Kriza J.).
*GAZMOTA
	(gaz-m-ot-a) fn. tt. gazmotát-t; l. GAZMALÉK.
*GAZNÉP
	(gaz-nép) ösz. fn. Csőcselék, söpredék, gézengúz emberek, csunya had, gonosz czimborák.
*GAZOL
	(gaz-ol) áth. m. gazol-t. 1) Gazzal, szeméttel, gyimgyommal behint. Begazolni az udvart, utczákat. 2) Átv. ért. gaznak, gazembernek nevez, szidalmaz valakit.
*GÁZOL
	(gáz-ol, V. ö. GÁZ) önh. és áth. m. gázol-t. 1) Vizen, sáron vagy más meglábolható akadályon gyalog jár, keresztül megy. Átgázolni a sekélyen. Kigázolni a mocsárból. Réten, vetésen keresztül gázolnak a bitangmarhák. Begázolni a mocsárba ejtett vad után. 2) Tipor, eltipor, lejár. Legázolni a vetéseket. Lóval, kocsival embereket gázolni. 3) Átv. ért. másnak becsületében, hirében, jó nevében gázolni, am. azt kisebbíteni, gyalázni.
*GAZOLÁS
	(gaz-ol-ás) fn. tt. gazolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gazol. Begazolás.
*GÁZOLÁS
	(gáz-ol-ás) fn, tt. gázolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gázol. Átgázolás, kigázolás. Legázolás. Becsületben gázolás.
*GÁZOLAT
	(gáz-ol-at) fn. tt. gázolat-ot. 1) Gázolás elvont értelemben. 2) Legázolt valami.
*GÁZOLÓDÁS
	(gáz-ol-ó-d-ás) fn. tt. gázolódás-t, tb. ~ok. 1) Cselekvés, midőn valamiben gázolva járunk, rajta átmegyünk. 2) Átv. ért. más becsületének kisebbitése, gyalázása.
*GÁZOLÓDIK
	(gáz-ol-ó-d-ik) k. m. gázolód-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit letipor, valamin keresztül jár. Gázolódnak a tilosba szabadult barmok. Gázolódnak a néptömeg között nyargaló kocsisok. 2) Átv. ért. más becsületében gázolódni, am. mást gyalázni, rágalmazni.
*GAZOS
	(gaz-os) mn. tt. gazos-t v. ~at, tb. ~ak. Gazzal benőtt vagy behintett, szemetes, söpredékes. Gazos vetések, kertek. Gazos udvarok, utak, utczák, piaczok. V. ö. GAZ.
*GAZOSAN
	(gaz-os-an) ih. Gazzal benőve, behintve.
*GAZOSÍT, GAZOSIT
	(gaz-os-ít) áth. m. gazosít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gazossá tesz, gazzal behint. A sok eső elgazosítja a vetéseket. A takarodók begazosítják az utakat. V. ö. GAZOS.
*GAZOSÍTÁS, GAZOSITÁS
	(gaz-os-ít-ás) fn. tt. gazosítás-t, tb. ~ok. Gazossá tevés. V. ö. GAZOSÍT.
*GAZOSODÁS
	(gaz-os-od-ás) fn. tt. gazosodás-t, tb. ~ok. Gazossá levés. V. ö. GAZOSODIK.
*GAZOSODIK
	(gaz-os-od-ik) k. m. gazosod-tam, ~tál, ~ott. Gazossá leszen, gaz növekedik, tenyészik benne vagy rajta. Gazosodnak az elhagyott utak. Gazosodik a roszul mivelt föld. Elgazosodtak a szőlők.
*GAZOSÚL
	(gaz-os-úl) önh. l. GAZOSODIK.
*GAZOZ
	(gaz-oz) áth. m. gazoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Gazzal, szeméttel behint, behord. Az árvíz begazozza a partokat. 2) Átv. ért. gaznak czimez, gaznévvel illet.
*GAZOZÁS
	(gaz-oz-ás) fn. tt. gazozás-t, tb. ~ok. Gazzal behintés, behordás; gaznévvel illetés. V. ö. GAZOZ.
*GAZPORONTY
	(gaz-poronty) ösz. fn. Megvetéssel járó neve a gonosz, vásott gyermeknek, máskép: gazkölyök, gazfattyu.
*GAZSÁG
	(gaz-ság) fn. tt. gazság-ot. Átv. ért. semmirekellőség, alávaló gonoszság. V. ö. GAZ. Ez nem becsületes emberhez illő tett, ez gazság.
*GAZSÁGI
	(gaz-ság-i) mn. tt. gazsági-t, tb. ~ak. Gazságra vonatkozó. Gazsági ügy.
*GAZTALAN
	(gaz-ta-lan) mn. tt. gaztalan-t, tb. ~ok. 1) Amiben gaz nem termett. Gaztalan föld, kert, vetések. 2) Ami nem szemetes, gizgazzal nincs behordva, behintve. Gaztalan udvar. Határozóilag, am. gaztalanul, gaz nélkül.
*GAZTÉT v. GAZTĚTT
	(gaz-tét, gaz-tětt) ösz. fn. Becsületérzés hiányát eláruló, alávaló, gyalázatos tett, leginkább mely álnokságból, hitszegésből, csalás által történik.
*GAZUL
	(gaz-ul) ih. Átv. ért. Gyalázatosan, alávaló módon, semmirekellően. Gazul megcsalni valakit. A felvállalt ügyet gazul elárulni az ellenfélnek.
*GAZVERĚM
	(gaz-verěm) ösz. fn. Verem, melybe holmi gizgazt a házban, udvaron öszvesöpört szemetet belehánynak.
*GAZSI, GAZSKÓ, GAZSÓ, (1)
	kicsinyező változatai Gáspár keresztnévnek.
*GAZSÓ (2)
	a székelyeknél am. cserebogár, máskép: gorzs, gozzs, tehát gazsó is am. garzsó, (gar gyöktől am. gar-os-ó) mint görcs = göcs.
*GE
	a régi halotti beszédben jön elé de értelemben; alkalmasint gye-nek olvastatott, mint gimils = gyümölcs, ig = egy, hug = hogy.
*~GE
	l. ~GA.
*GEB
	elvont gyök, melyből gebe, gebed, gebencs, gebeszt, gebeszkedik stb. származnak. Gébér szóban megnyujtva áll. Jelentése rokon a gab gyökével, s általában am. öszvegörbedés, görbedő erőködés, pl. gebeszkedik szóban, különösebben megdöglés, pl. gebed, gebeszt. l. GAB. Rokon vele a gib is (giber, giberedik szókban). l. ezeket.
*GEBÁRD v. GÉBÁRD v. GÉBÁRT
	falu Szala megyében; helyr. Gebárd-on, ~ra, ~ról.
*GÉBÁRT (1)
	v. GIBÁRT, (a héber nyelvben erőt, erős férfit jelent) férfi kn. tt. Gébárt-ot. Gebhardus, Gebhard.
*GÉBÁRT (2)
	l. GÉBÁRD.
*GEBBENCS
	(geb-b-en-cs) mn. tt. gebbencs-et. Székely tájszólással, am. lomhán, resten, (mintegy meggörbedve) járó.
*GEBE (1)
	(geb-e) fn. tt. gebét. Dögrováson levő, sovány, kicsigázott, elnyomorodott ló.
*GEBE (2)
	falu Szathmár megyében; helyr. Gebé-n, ~re, ~ről.
*GEBECS
	(geb-ecs) l. GÉBICS.
*GEBED
	(geb-ed) önh. m. gebed-t. Döglik, döglő félen van. Tulajdonkép az oktalan állatokról mondják, emberről pedig csak haragból, megvetésből. Meggebed. Gebedj meg. Nem bánom, ha meggebedsz is mérgedben. Csak hogy meggebedt.
*GEBEDÉS
	(geb-ed-és) fn. tt. gebedés-t. Döglés, megdöglés.
*GEBÉL
	(geb-e-el) m. gebélt. Am. gebed. Meggebél.
*GEBÉLÉS
	(geb-e-el-és) l. GEBEDÉS.
*GEBENCS
	l. GEBBENCS.
*GÉBÉR
	(géb-ér v. gib-ér) fn. tt. gébér-t, tb. ~ěk. A házfödélnek deszkából alkotott bütűje, elvágott vége. (Kriza J.). Gébérfal öszvetett szóban nem csak deszkából való, hanem másnemü bütüt is jelent.
*GÉBÉRFAL
	(gébér-fal) ösz. fn. A székelyeknél am. tűzfal.
*GEBERJÉN v. GÉBERJÉN
	falu Szathmár megyében; helyr. Geberjén-be, ~ben, ~ből.
*GEBESZKĚDÉS
	(geb-esz-kěd-és) fn. tt. gebeszkědés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valaki v. valami gebeszkedik. V. ö. GEBESZKEDIK.
*GEBESZKĚDIK
	(geb-esz-kěd-ik) k. m. gebeszkěd-tem, ~tél, ~ětt. Átv. ért. és tréfás kifejezéssel am. görbedezve, különösen sovány ló gyanánt fölerőködik. Mondják oly emberről, ki nevetséges erőtetéssel nagynak akar látszani; vagy állatról, midőn más erősebb irányában berzenkedik. Gebeszkedik a macska, hörcsök, midőn haragjában háta fölgiberedik. V. ö. GEB.
*GEBESZT
	(geb-esz-t) áth. m. gebeszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gebedni kényszerít, dögleszt. V. ö. GEBED.
*GÉBICS
	(am. gabos) fn. tt. gébics-et. Az ölvek osztályához tartozó kis ragadozó madárfaj.
*GECSE
	falvak Beregh és Veszprém megyében; ALSÓ~, FELSŐ~, Abaúj megyében; helyr. Gecsé-n, ~re, ~ről.
*GECSEN
	puszta Somogy megyében; helyr. Gecsen-be, ~ben, ~ből.
*GECSÉNY
	puszta Vas megyében; helyr. Gecsény-be, ~ben, ~ből.
*GÉCZ
	ALSÓ~ és FELSŐ~ v. KÖZÉP~, puszták Nógrád megyében; KIS~, puszta Szathmár megyében; NAGY~, falvak Nógrád és Szathmár megyében; helyr. Gécz-ěn, ~re, ~ről.
*GECZELFALVA
	helység Gömör megyében; helyr. Geczelfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GECZELY
	falu Árva megyében; helyr. Geczely-ěn, ~re, ~ről.
*GECZI
	fn. tt. geczi-t. 1) A Gergely keresztnévnek kicsinyezője, máskép: Gecző, Gerő. 2) Aljas nyelven: férfi nemző magva, mely néhutt: rittyó.
*GECZIZ
	(gecz-i-z) önh. m. gecziz-tem, ~tél, ~ětt. Aljas nyelven am. a férfi önmagát fertőzteti, néhutt: rittyóz.
*GED
	elvont gyök. Ha figyelemre méltatjuk a következő rokonhangú héber szókat: (ki-, le-, elvág), , (levág, kivág, tör), (gedó, gida, melyet a nyelvbuvárok a hasonló hangu arab gyöktől származtatnak, ez pedig el-, leszakasztást jelent), akkor könnyen feltaláljuk a ged szó közelebbi értelmét, mind a székelyes gedeleg, gedelget szókban, melyek szűk, szigoru táplálékot jelentenek (mint a levágott v. letörött ágé), mind a gedél szóét, melynek értelme: csalogatás, édesgetés, hízelgés, mintegy a többiek közől kiszakasztás, kiválasztás. Ez utóbbi értelemben rokonok vele ked, kegy gyökök is.
*GEDA
	l. GEDÓ.
*GEDE (1)
	(ged-e) elvont törzsök, melyből gedél, gedélés, gedélet erednek. Jelent csalogatást, édesgetést, hizelgést.
*GEDE (2)
	l. GEDÓ.
*GEDE (3)
	SZARVAS~, falu Nógrád megyében; helyr. Gedé-n, ~re, ~ről.
*GEDÉL
	(ged-e-el) áth. m. gedél-t. Valakit hizelegve, nyájasan, szerelmesen czirógat, csábitgat; túlságos kedvezéssel elront, megveszteget. Oktalan anya, ki gyermekét gedéli. Máskép: gegyel.
*GEDELĚG
	(ged-el-ég) önh. és gyakor. m. gedelěgtem v. gedelgěttem, gedelěgtél v. gedelgěttél, gedelgětt, htn. ~ni v. gedelgeni, v. gedelgni. Székelyesen am. szűken, szigorúan éldegel, tengődik.
*GEDÉLÉS
	(ged-e-el-és) fn. tt. gedélés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, melynél fogva valakit gedélünk. V. ö. GEDÉL.
*GEDÉLET
	(ged-e-el-et) fn. tt. gedélel-ět. Gedélés elvont értelemben véve.
*GEDELGET
	(ged-el-g-et) áth. és gyak. m. gedelget-tem, ~tél, ~ětt. Székelyesen am. szüken, vékonyan, szigorúan táplálgat, tengődtet. Szathmár vidékén: gédelget.
*GÉDELGET
	l. GEDELGET.
*GEDÉLTET
	(ged-él-tet) mivelt. m. gedéltet-tem, ~tél, ~ětt. Eszközli, hogy valakit gedélnek.
*GEDELYE
	l. GÖDÖLYE.
*GEDÓ
	(ged-ó, rokonok vele a héber , latin haedus); fn. tt. gedó-t. Kecskefi, kecskeolló, kis kecske. Kutyának kutyó a fia, kecskének gedó. (Km.). Máskép a különböző tájejtések szerént: geda, gedu, gida, gidó, s göde, gödölye.
*GEDU
	l. GEDÓ.
*GÉG
	elvont gyök, mely helyett a toldott gége divatozik. Máskép: gőg. V. ö. GÉGE, GŐG.
*GÉGE
	(gég-e) fn. tt. gégét. 1) Nyelőcső az emberek- és állatoknál, vagyis nyeldeklő, melyen az étel és ital lemegy. Nagy, feneketlen gége. Sok bor lefolyt már a gégéjén. A gégét megkenni, megáztatni am. inni, jól inni. Oly bort szeret, mely a gégét riszálja. 2) Lélekző cső, légcső. Jó, erős, harsány gégéje van. 3) A nyaknak előrésze, mely az áll alatt van. Elmetszették a gégéjét. Gégéjére fogta a kést. Átv. ért. lúdgége, am. gégealaku tészta, melyet levesben szoktak feladni. Rokonok vele a magyar gág, német keichen, hauchen, szanszkrit kakh (kiált, kaczag), hellen kokkazw stb. Némely tájakon góga.
*GÉGELOB
	(gége-lob) ösz. fn. Gyuladás a légcső belsejében, mely gyakran veszélyes. (Croup).
*GÉGÉNY
	falvak Bihar és Szabolcs megyékben; helyr. Gégény-be, ~ben, ~ből.
*GÉGES
	erdélyi falu Maros székben; helyr. Géges-en, ~re, ~ről.
*GÉGÉS
	(gég-e-es) mn. tt. gégés-t, v. ~et, tb. ~ek. Gégével biró. Átv. ért. nagy gégéjű, hangos torkú. Gégés falusi kántor. Gégés ludak.
*GÉGESÉG
	(gég-e-ség) fn. l. TORKOSSÁG.
*GÉGESÍP
	(gége-síp) ösz. fn. l. GŐCSÍP.
*GÉGEVIRÁG
	(gége-virág) ösz. fn. Növénynem a hathímesek rendéből, melynek bokrétáj a csöves, hosszu nyakú. Gyökere igen éles, és kellemetlen szagú, keserü izű, s okádásra erőtet. (Aristolochia).
*GEGŐ
	férfi kn. am. Gergely, Gerő.
*GEGY
	elvont gyöke gegyel, gegyerész szóknak, am. ged vagy kegy.
*GEGYEL
	(gegy-el) áth. m. gegyel-t. l. GEDÉL. Mind hangra, mind értelemre nézve legközelebb rokon a kegyel szóhoz.
*GEGYERÉZ
	(gegy-er-e-ez) önh. m. gegyeréz-tem, ~tél, ~ětt. Hízelegve, szerelmesen simogatódzik, czirókál, vagy: szemtelenül tapogatódzik. A gedél, gegyel igék népiesb és alsóbb beszédbeli kifejezése. Mások szerént: gegyerész.
*GEHER
	mn. tt. geher-t, tb. ~ek. Bodrogközben am. száraz, sovány. Eredetileg nem egyéb, mint gere v. göre, göreh, görh, mint teher, tereh, terh, vehem, vemh. l. GÖRH, GÖRHES.
*GEJŐCZ
	KIS~, NAGY~, falvak Ungh megyében; helyr. Gejőcz-ön, ~re, ~ről.
*GEL
	elvont gyök gelegonya, geleszta, gelim szókban. Értelme, ha a rokon héber (forgat, hengerít), s (rakás, halmaz) szókat is nyomozzuk, am. forgás, hengergés; rakás; de rokon az alhangú gal gyökkel is, mely aláhajlást vagy hajladozást jelent.
*GELEBÓGYI
	lásd: GALABÓGYI, GALAGÓGYI.
*GELEGĚNYE, GELEGONYA
	lásd: GALAGONYA.
*GELEHES
	(gel-eh-es) mn. tt. gelehes-t v. ~et, tb. ~ek. Röhécselő, fúladozó, göthös. Székely szó. Gyöke hihetőleg keh, innen lett: keheles, s betüátvetve: kelehes = gelehes.
*GELEJ
	falu Borsod megyében; helyr. Gelej-ěn, ~re, ~ről.
*GELEMÉR
	puszta Veszprém megyében; helyr. Gelemér-ěn, ~re, ~ről.
*GELENCZE
	falu Erdélyben, Háromszékben, és puszta Pozsony megyében; helyr. Gelencz-én, ~re, ~ről. Patak neve is Erdélyben.
*GELÉNYES
	falu Beregh megyében; helyr. Gelényes-ěn, ~re, ~ről.
*GELESZTA
	l. GILISZTA.
*GELESZTÁS
	l. GILISZTÁS.
*GELÉT
	(gel-ét) fn. tt. gelét-ět. Ólom salakja, mely üvegsimává alakul és fénylik, s különféle testek, jelesen edények mázaul használható, röviden glét. Sárga gelét, melyet színe miatt arany gelétnek hívnak; fehér gelét, máskép: ezüst gelét. Megegyezik a német Glätte szóval. A héberben am. töröl, simít, tisztít.
*GELIM
	(gel-im) elavult fn., s jelentett régen gabonarakást, 5-25 kévéből állót. Rokonnak látszik vele a latin cumulus.
*GELINFALVA
	helység Nyitra megyében; helyr. Gelinfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GELL
	elvont törzse Gella s Gelle származékoknak. V. ö. GELLA.
*GELLA
	(gell-a) fn. tt. gellát. 1) Csomóba kötött birkabőrök. 2) Ujjas, hosszú paraszt ködmön. Mindkét értelemben tájszó.
*GELLE
	EGYHÁZ~, Ó~, falvak Pozsony megyében; helyr. Gellé-n, ~re, ~ről.
*GELLÉNHÁZA
	falu Szala megyében; helyr. Gellénházá-n, ~ra, ~ról.
*GELLÉR (1)
	l. GELLÉRT.
*GELLÉR (2)
	ALSÓ~ és FELSŐ~, falvak Komárom megyében; helyr. Gellér-be, ~ben, ~ből.
*GELLÉRT
	férfi kn. tt. Gellért-ět. Gerardus. Sz. Gellért püspük. Gellért hegye. Gellérthegyi boszorkány. Németül Gerhard, (némelyek szerént régi német nyelven am. láncsával erős).
*GELSE
	falvak Szabolcs és Szala megyékben; helyr. Gelsé-n, ~re, ~ről.
*GELY
	elvont gyöke gelyva szónak. Egy a gömbölyüt jelentő goly gyökkel (golyva, golyó szókban).
*GELYVA
	(gely-va) fn. tt. gelyvát. 1) Bükfákon termő gombafaj. 2) Némely vidékeken am. golyva. V. ö. GOLYVA.
*GELYVÁS
	(gely-va-as) l. GOLYVÁS.
*GÉM
	rokon gam gyökkel, fn. tt. gém-ět. Tulajdonképen emelcső. Szokott ért. 1) Fölfelé álló gátfa, gátgerenda, melyet lehúzva, a hidakat, vámokat, utakat stb. elzárják vagy felbocsátva megnyitják. 2) A kútágasra fektetett, és tengelyen mozgó, az elébbihez hasonló alakú rúd vagy fenyőszál, melynek előhegyéről a kankalék fityeg alá. Némely vidéken, mint Kemenesalon, a kankalékot hivják gémnek. 3) A gázlók osztályához tartozó, alakjára a fentebbi tárgyakhoz hasonló, t. i. karcsu testü, hosszu lábu, nyakú és csőrü vizi madár, mely a mocsárokban és folyók mellett éldegél, s halakkal, békákkal táplálkozik. (Ardea). Fajai: kanálos gém, fehér gém, fosó gém, szürke gém.
*GÉMB
	(gém-b) elvont törzsök. Származékai 1) Gémbel, gémbelődik, gémbelődés, melyek a zsémb, zsémbel, zsémbelődik szókkal ugyanazok 2) Gémber, gémberedik, melyek a giber, giberedik, vagy gömbör, gömbörödik szókkal egyeznek.
*GÉMBELŐDÉS, GÉMBELŐDIR
	l. ZSÉMBELŐDÉS, ZSÉMBELŐDIK.
*GÉMBER
	(gém-b-er am. gömbör) mn, tt. gémber-t, tb. ~ek. A hidegség vagy halál, vagy valamely nyavalya, pl. görcs által megmerevült. Gémber kezek. Gémber test. Rokon vele giber v. gimber.
*GÉMBERĚDÉS
	(gém-b-er-ěd-és) fn. tt. gémberědés-t, tb. ~ěk. Folyós testnek, pl. sárnak, víznek azon állapota, midőn gémberedik. V. ö. GÉMBERĚDIK.
*GÉMBERĚDIK
	(gém-b-er-ěd-ik) k. m. gémberěd-tem, ~tél, ~ětt. Mondják híg vagy nedves testekről, midőn a hideg által a felszinen öszvehuzódnak a nélkül, hogy egészen megfagynának. Meggémberedik. Ez éjjel dér volt, a sár az utczán, s a viz a tóban meggémberedett. Dunán túl és némely más tájakon mondatik az emberi ujjakról is, midőn a hideg miatt megmerevednek.
*GÉMBERÍT, GÉMBERIT
	(gém-b-er-ít) áth. m. gémberít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Gémberré tesz. V. ö. GÉMBER, GÉMBERĚDIK.
*GÉMBES
	l. ZSÉMBES.
*GEMBUCZ v. GAMBUCZ
	erdélyi falu Alsó-Fejér megyében; helyr. Gembucz-on, ~ra, ~ról.
*GÉMCZÍMER
	(gém-czímer) ösz. fn. A gémmadár fejbúbján felálló tollak.
*GÉMĚS (1)
	(gém-ěs) mn. tt. géměs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gémmadarakkal bővelkedő. Gémes mocsárok. 2) Gémfával ellátott. Gémes vám, gémes kapu, gémes kút. V. ö. GÉM.
*GÉMĚS (2)
	falu Sáros megyében; helyr. Géměs-ěn, ~re, ~ről.
*GÉMÉSZ (1)
	(gém-ész) fn. tt. gémész-t, tb. ~ěk. Ki gémeket vadász, lődöz, fogdos.
*GÉMÉSZ (2)
	(mint föntebb) áth. m. gémész-tem, ~tél, ~ětt. Gémeket vadász.
*GÉMÉSZSÓLYOM
	(gémész-sólyom) ösz. fn. Gémvadászatra megtanított sólyom.
*GÉMFA
	(gém-fa) ösz. fn. 1) Gémül használt rúd, dorong, fenyőszál. V. ö. GÉM. 2) Az aknákat bedőlés ellen biztositó rúd, gerenda, támaszték.
*GÉMHÁJ
	(gém-háj) ösz. fn. A gémmadár hája, zsírja.
*GÉMIA
	(gém-i-a) elavult fn. tt. gémiál. Teherhordó hajó. Nevét talán az uszó gémhez hasonló alakjától kölcsönözte. Egyébiránt rokon vele a hellen kumbh, kumbion, s a magyar komp is.
*GÉMICSE
	(gém-ics-e) fn. tt. gémicsét. Vékony kampós bot, melylyel a halászok lékes halászatkor a háló rúdját a jég alatt fölkeresvén a lékhez húzzák. Nevét a gémtől kölcsönözte. Balatonmelléki szó.
*GÉMKARÁM
	(gém-karám) ösz. fn. A gémek számára a végből csinált karám, vagyis gunyhó, hogy alatta fészkeljenek és szaporítsanak.
*GÉMLES
	(gém-les) ösz. fn. A gémvadászok megbuvó helye, honnan a gémeket lődözik. Gémlesbe menni. Gémlesben ülni.
*GÉMNYAK
	(gém-nyak) ösz. fn. 1) A gémmadár nyaka. Hosszu gémnyak. 2) Átv. ért. hosszu vékony nyak.
*GÉMNYAKÚ
	(gém-nyakú) ösz. mn. Átv. ért. oly emberről mondják, kinek vékony hosszu nyaka van. Máskép: gunárnyakú.
*GÉMVADÁSZ
	l. GÉMÉSZ.
*GEMZSE
	falu Szabolcs megyében; helyr. Gemzsé-n, ~re, ~ről.
*GEN
	elvont gyök, mely lágyítva a geny, genyőte (genőte), genyed, genyedség (genetség) stb. szókban maradt fenn. Nedves lágyság, enyekesség fogalma rejlik benne. Rokon vele megforditva enyeg v. enyek és nyák. V. ö. GENY.
*GENCS
	falu Gömör és Szathmár megyében; MAGYAR~, NÉMET~, falvak Vas megyében; helyr. Gencs-ěn, ~re, ~ről.
*GENDE
	eléfordúl gendebolya öszvetett szóban, alkalmasint am. hende, mely ismét hendebanda szónak egyik alkatrésze. Jelentése: ide-oda, s rokon a hentereg ige törzsökével (hent, hente).
*GENDEBOJA, GENDEBOLYA
	(gende-boja v. ~bolya) ösz. mn. A székelyeknél am. ide-oda bolygó, bolyókás, együgyü.
*GENETSÉG
	l. GENYEDSÉG.
*GENF
	fn. tárgyesete Genf-ět. Neve egy helvéthoni tartománynak (canton) s abban fekvő városnak. Itt kezdte Calvin János alkotni vallásfelekezetét. Itt született a hires Rousseau is.
*GENFI
	(Genf-i) mn. tt. Genfi-t, tb. ~ek. Genfbe vagy Genfből való, onnan származó, ott létező, ott készült. Genfi óra, genfi tó. Genfi születésü.
*GENOVÉVA
	női kn. tt. Genovévát. Tulajdonnév. Genovéva historiája.
*GENŐTE
	(gen-ő-te) fn. tt. genőtét, l. GENY; és GENYŐTE.
*GENY
	fn. tt. geny-et v. ~t, tb. ~ek. Sürű, fehéres vagy sárgás, (mintegy enyves) folyadék, mely valamely daganatban vagy sebben öszvegyűl. Feltaláltatik a szláv nyelvekben is gnoi, gnyit, hnyit alakokban. Vastaghangon rokona ganaj.
*GENYBÉL
	(geny-bél) ösz. fn. A daganatban vagy sebben azon tömött szilárd rész, melyből a geny fakadoz, kifejlődik, s mely a genynek gyökerét teszi.
*GÉNYE (1)
	(gény-e) fn. tt. gényét. Az igliczetüskéhez hasonló, s a szántóföldeken tenyésző apró tövis.
*GÉNYE (2)
	puszta Bars megyében; helyr. Gényé-n, ~re, ~ről.
*GENYED
	(geny-ed) önh. m. genyed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Genyessé lesz, geny fejlik ki belőle, meglágyúl. Genyed a seb, kelés, daganat.
*GENYEDÉK
	(geny-ed-ék) fn. tt. genyedék-ět. Sebnek, daganatnak genyes folyadéka, illetőleg külseje, hártyája.
*GENYEDÉKĚS
	(geny-ed-ék-ěs) mn. tt. genyedékěs-t v. ~et, tb. ~ek. Genyes hártyával bevont, bővelkedő. Genyedékes a himlőben szenvedő vagy keléses ember teste.
*GENYEDÉS
	(geny-ed-és) fn. tt. genyedés-t, tb. ~ěk. A daganatnak vagy sebnek azon állapota, midőn geny kezd fakadni, folyni belőle.
*GENYEDSÉG
	(geny-ed-ség) fn. tt. genyedség-ět. A sebből kifakadó enyves folyadéknak, genynek öszvege. Mátyusföldén s Tisza mellett is több helyen: rútság.
*GENYEDSÉGĚS
	(geny-ed-ség-ěs) mn. tt. genyedségěs-t v. ~et, tb. ~ek. Genyedséggel bővelkedő, bevont, elrutított. Genyedséges seb, kelés. V. ö. GENYEDSÉG.
*GENYEDT, GENYETT
	(geny-ed-t) mn. tt. ~et. l. GENYEDÉKES.
*GENYEDZIK
	(geny-ed-z-ik) k. m. genyedz-ětt, htn. genyedzeni. L. GENYED.
*GENYEGUNYA
	(genye-gunya) ösz. fn. Mindenféle málha, különösen ruhanemüekből álló, czeleczula, ginczgöncz, retyemutya. Alsó irásmódba való. V. ö. GÚNYA.
*GENYES
	(geny-es) mn. tt. genyes-t v. ~et, tb. ~ek. Genynyel teljes, genytől folyó, genynyel bevont. Genyes seb, daganat, kelés, himlő. V. ö. GENY.
*GENYESSÉG
	(geny-es-ség) fn. tt. genyesség-ět. Genyes állapota vagy tulajdonsága valamely sebnek, daganatnak stb.
*GENYESZT
	(geny-esz-t) áth. m. genyeszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Genyessé tesz, genynyé lágyít, genyfolyásra fakaszt. A sebet, kemény daganatot valamely szer által, pl. a kelést pirított vöröshagymával genyeszteni.
*GENYESZTŐ
	(geny-esz-t-ő) mn. tt. genyeszdő-t. Genyessé tevő, ami valamit genyfolyásra lágyít. Genyesztő szerek.
*GENYÉTE (1)
	(geny-é-te) fn. tt. genyétét. Hagymalevelü; hosszu és bötyöktelen száru erdei fű.
*GENYÉTE (2)
	falu Bihar megyében; helyr. Genyété-n, ~re, ~ről.
*GENYETSÉG
	(geny-et-ség) l. GENYEDSÉG.
*GENYETTSÉG
	l. GENYEDSÉG.
*GENYFÉSZĚK
	(geny-fészěk) ösz. fn. l. GENYTÖMLŐ.
*GENYFOLYÁS
	(geny-folyás) ösz. fn. Midőn a geny meghigulva elválik a sebtől, daganattól, s kiszivárog vagy kiömlik.
*GENYFÜRKÉSZET
	(geny-fürkészet) ösz. fn. Kisérlet, mely által az orvosok a valódi genyt a test egyéb nedveitől, (hasonló látszatuaktól) megkülönböztetik. (Pyoscopia).
*GENYGALAND
	l. GENYSZALAG.
*GENYGYÜLEM
	(geny-gyülem) ösz. fn. Genynek öszvetorlódása, s megszaporodása által támadt daganat. (Apostema).
*GENYKÉPZŐDÉS
	(geny-képződés) ösz. fn. Genyt készitő életfolyamat, genyedés. (Formatio puris).
*GENYKUTACS
	(geny-kutacs) ösz. fn. Egészséges testrészen mesterségesen csinált genyedő seb, fölösleges vagy romlott nedvek elvezetése végett. (Fontanelle).
*GENYKUTACSNYITÁS
	(geny-kutacs-nyitás) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a rosz nedvek kiüritése végett a testen mesterséges genyfolyást nyitnak.
*GENYLÁZ
	(geny-láz) ösz. fn. Genyfolyás által okozott sebláz.
*GENYMAG
	(geny-mag) l. GENYBÉL.
*GENYMELL
	(geny-mell) ösz. fn. Genyes folyadék meggyűlése a mellüregbon. (Empyema).
*GENYNEMŰ
	(geny-nemű) ösz. mn. Genyhez hasonló, genyféle. Genynemű folyás.
*GENYÖMLEDÉK
	(geny-ömledék) ösz. fn. Genynek rendirányos üregekben képződése és kiömlése. (Effusio puris).
*GENYŐTE
	l. GENYÉTE, (1).
*GENYSÉRV
	(geny-sérv) ösz. fn. Geny meggyülése a borékban. (Empyocele).
*GENYSZALAG
	(geny-szalag) ösz. fn. A test valamely részén, többnyire nyaktőn, a bőr alá harántosan tűvel behuzott és a sebben hagyott, irrel is bekenetni, s koronként ide-oda huzatni szokott kender-, szőr- vagy selyemszalag. (Setaceum).
*GENYSZĚM
	(geny-sziěm) ösz. fn. Szemnyavalya, midőn a szemkamarában nagy mennyiségü geny öszvegyülekszik. (Hypopium, Empyesis oculi).
*GENYTÖMLŐ
	(geny-tömlő) ösz. fn. 1) Genyet körülövedző hártya, melyben a geny mintegy tömlőben foglaltatik. 2) Akármely zsigerbeli tályog. 3) Tüdőkben kórosan támadó, saját hártyába zárt geny. (Vomica pulmonis).
*GENYÜREG
	(geny-üreg) ösz. fn. Genyet elválasztó s azt magában foglaló üreg.
*GÉP
	(legközelebbi rokonsággal van a gém szóval, melynek eredeti jelentése: emelcső, emelő rúd, a legelső és legegyszerűbb erőmű; rokon vele továbbá a német Gőpel [gépely], Hebel, Heber, heben, schöpfen, a vend gibam, hibam [emel], szanszkrit kumbhí [edény] stb.) fn. tt. gép-et. Különös készületü eszköz, erőmű, melynek segedelmével aránylag nagy terhet lehet emelni, húzni, hajtani. (Machina). Egyszerü gép, öszvedett gép. Vízhajtó gép. Cséplő gép. Fonó, szövő gép. Szinházi gépek. Átv. ért. szellem-, önállás-, erély nélküli személy, szolgai lélek. Ez nem is ember, csak gép. Úgy bánnak vele, mint a géppel. Lelketlen gép.
*GÉPELY
	(gép-ely) fn. tt. gépely-t, tb. ~ěk. 1) Gép szerkezete. 2) A régieknél, vontató, teherhuzó készület, eszköz. (Machina tractoria). 3) Közönségesen, am. gép, csak hogy ez rövidsége miatt divatosabbá lőn.
*GÉPELYĚS
	(gép-ely-ěs) mn. tt. gépelyes-t v. ~ět, tb. ~ek. Gépelylyel ellátott. A régieknél, am. gépelyhuzó, vontató vagy gépelynyomó. Gépelyes ló.
*GÉPES
	(gép-es) mn. tt. gépes-t v. ~et, tb. ~ek. Géppel ellátott. Gépes kút.
*GÉPESEN
	(gép-es-en) ih. Géppel ellátva.
*GÉPÉSZ
	(gép-ész) fn. tt. gépész-t, tb. ~ěk. Személy, ki gépeket készít vagy a működő gépeket igazgatja. Gazdasági gépész. Gőzhajó, gőzkocsi gépésze.
*GÉPÉSZET
	(gép-ész-et) in. tt. gépészet-ět. Géptan, erőműtan, mely a gépek tulajdonságait és használásuk módját adja elé.
*GÉPEZET
	(gép-ez-et) fn. tt. gépezet-ět. A gépnek szerkezete, alkotása, a gép részeinek egymás közti viszonya, öszvefüggése. Hajó gépezete.
*GÉPI
	(gép-i) mn. tt. gépi-t, tb. ~ek. Gépet illető, arra vonatkozó. Gépi ábrák.
*GÉPIES
	(gép-i-es) mn. tt. gépieset. Géphez hasonló, gépforma. Átv. ért. gyakorlott; önállóság, saját gondolkozás nélkül működő.
*GÉPIESEN
	(gép-i-es-en) ih. Géphez hasonló módon. Átvitt ért. gyakorlott módon; önállóság, saját gondolkozás nélkül.
*GÉPSZERŰ, GÉPSZERŰLEG
	l. GÉPIES, GÉPIESEN.
*GER v. GÉR
	elvont gyök, mely többféle szók alapját teszi. Ilyenek: gernye, geher (= gerh), s talán gerény is, melyekben szár-az, sovány jelentéssel bír. 2) Gerj, gerjed, gerjeszd stb., melyekben a ger a felindulás, fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés fogalmának felel meg, s rokon közelebbről a latin germen, német gähren, Gier, gerne, begehren, héber (ingerel), hellen crhzw (kivan), szanszkrit gardh (kiván) stb. szókkal. Ide tartozik gerjed azon értelme is, midőn ez gyúladást jelent. 3) Geréb, gereben, gereblye, gerely, gerezd, gerincz, melyekben a ger valamely sértést, szurást, karczolást jelent, s rokon vele ez értelemben a hellen crauw, craw (karczol), szanszkrit garh (megfog; körülvesz). 4) Gerle, gerlicze hangutánzók. Valamennyiben fő és alaphang az r. (V. ö. R), melynek érteményei némileg a g, vagyis görbeség, görbedés érteményével módosúlnak.
*GERA, GÉRA
	(ger-a v. gér-a) fn. tt. gérát. Az aknából kihányt föld- és sóelegy. Kriza J. gyüjteménye szerént: a kiforrott sós víznek hófejér kemény tömeggé lett átalakulása. Székely szó.
*GERÁBLYA
	dunántúli némely kiejtéssel, am. gereblye; l. ezt.
*GERALD
	l. GERLÁTH.
*GERÁTSZEGH
	puszta Szala megyében; helyr. Gerátszegh-ěn, ~re, ~ről.
*GERBĚN
	(ger-b-ěn, azaz ger-v-en v. ger-ü-en) fn. tt. gerběn-t, tb. ~ěk. Gombafaj, melynek süvege hosszukásan nyúlik föl, s alant árforma tüskékkel van ellátva, mint a gereben. (Hydnum).
*GERCSÁVA
	(ger-csáva) ösz. fn. A székelyeknél am. kötelődzésből támadt, vagyis szándékosan gerjesztett czivakodás. V. ö. GAR, GARÁZDA.
*GERCSÁVÁS
	(ger-csávás) ösz. mn. Garázdálkodni, kötekedni, czivakodni kedvelő, hajlandó. Székely szó.
*GERCZ
	KIS~, NAGY~, falvak Ugocsa megyében; helyr. Gércz-ěn, ~re, ~ről.
*GÉRCZE (1)
	(gér-cze) fn. tt. gérczét. Dunán túl s Erdélyben, am. jércze, azaz fiatal tyúk, lásd: JÉRCZE.
*GÉRCZE (2)
	falu Vas megyében; helyr. Gérczé-n, ~re, ~ről.
*GERDE
	falu Baranya megyében; helyr. Gerdé-n, ~re, ~ről.
*GERE
	férfi kn. Gergely, (l. ezt), máskép: Gerő, Gegő, Geczi.
*GÉRE
	(gér-e) fn. tt. gérét. l. GÉRA.
*GEREB v. GERÉB
	(ger-eb v. ~éb, azaz ger-ev v. ger-ü) fn. tt. gerebet v. gerébet. 1) Vizpart, viz partján huzott töltés, gát. Elmosta a gerebet a viz. 2) Átv. ért. akadály. Gerebet vetni valakinek, am. gátot vetni. 3) Ajtózávár. 4) Régi nyelven, mint Páriz-Pápainál is: majoros gazda.
*GEREBCSIN
	l. GEREPCSIN.
*GEREBĚL
	(ger-eb-ěl) áth. l. GEREBĚNĚZ, HIHÖL.
*GERÉBĚL
	(ger-éb-ěl) áth. m. geréběl-t. Gerébbel körülvesz, körülhány valamit.
*GEREBĚLÉS
	(ger-eb-ěl-és) fn. tt. gerebělés-t, tb. ~ěk, l. GEREBĚNĚZÉS.
*GERÉBĚLÉS
	(ger-éb-ěl-és) fn. tt, gerébělés-t, tb. ~ěk. Valamely térnek, helynek, különösen víznek, u. m. folyónak, tónak gerébbel kerítése.
*GEREBĚLETLEN
	(ger-eb-ěl-etlen) mn. tt. gereběletlen-t, tb. ~ěk. Ami gereben által nincs megtisztítva, megfésülve. Gerebeletlen kender, len. V. ö. GEREBĚN.
*GEREBĚLŐ
	(ger-eb-ěl-ő) fn. tt. gerebělő-t. Általán eszköz, melylyel gerebelni szoktak. Len-, kender-, gyapjugerebelő.
*GEREBĚLT
	(ger-eb-ěl-t) mn. tt. gerebělt-et. Gereben által megtisztított, megfésült. Gerebelt kendert, lent fonni. Gerebelt gyapjut szőni.
*GEREBĚN
	(ger-eb-ěn, l. a czikk végén) fn. tt. gereběn-t, tb. ~ěk. 1) Vasfogakkal fésü módjára ellátott eszköz, melylyel a kendert, lent, gyapjat, szőrt a pozdorjától, csömbölyékektől, s egyéb idegen részektől megtisztogatják, s fonásra idomítják. Vas gereben. Úgy áll a haja, mint a gereben. Mintha gerebenen ülnék. (Km.) Szereti, mint kutya a gerebennyalást. (Km.). 2) A cserző vargák, timárok éles és görbe vaseszköze, melylyel a nyers bőrről a húst lefaragják. Magyar elemzéssel am. ger-ev-en v. ger-ü-en, azaz gerő = karczoló, en toldalékkal. Egyébiránt egyezik az illir greben, tót hreben szókkal; ide tartozik a német gärben is.
*GEREBĚNBÁRCS
	(gereběn-bárcs) ösz. fn. Növényfaj a bárcsok neméből, mely fajtársai között legtüskésebb, legszurósabb levelü. (Cnicus spinosissimus).
*GEREBĚNCSINÁLÓ
	(gereběn-csináló) ösz. fn. Mesterember, ki gerebeneket készít.
*GEREBĚNĚS (1)
	l. GEREBĚNCSINÁLÓ.
*GEREBĚNĚS (2)
	erdélyi falu Thorda megyében; helyr. Gereběněs-ěn, ~re, ~ről.
*GEREBĚNĚZ
	(ger-eb-ěn-ěz) áth. m. gereběněz-tem, ~tél, ~ětt. Valamit gerebennel tisztogat, fésűl. Lent, kendert, gyapjat, szőrt gerebenezni. Némely vidéken: hihöl.
*GEREBĚNĚZÉS
	(ger-eb-ěn-ěz-és) fn. tt. gereběnězés-t, tb. ~ěk. Valaminek gereben általi tisztogatása, megfésülése.
*GEREBĚNĚZŐ
	(ger-eb-ěn-ěz-ő) fn. és mn. tt. gereběněző-t. Aki gerebennel tisztít, fésül valamit, pl. lent, kendert, szőrt.
*GEREBĚNFOG
	(gereběn-fog) ösz. fn. A gereben nevü eszközből kiálló, s egymástól bizonyos távolságban levő tű- vagy áralaku hegyességek, melyek a gereben lényegét teszik.
*GEREBĚNPAD
	(gereběn-pad) ösz. fn. Pad vagy szék, vagy akármily állás, melyhez a gerebent hozzá szegezik vagy kötik, hogy munkálás alatt szilárdan maradjon.
*GERÉBFAL
	(geréb-fal) ösz. fn. A vármüvek körül földből hányt töltés, mely megől az odavonult katonák az ellenség ellen biztosítva tüzelhetnek. (Parapet).
*GEREBLYE
	(ger-eb-lye, azaz ger-ev-le, vagyis ger-ö-l-ő) fn. tt. gereblyét. Megegyezik a szláv grablje, hrablje szókkal. T alakú eszköz, melynek keresztága fogakkal van ellátva, s leginkább a földmivelők, kertészek által háritásra, gyüjtésre, földtisztításra és egyengetésre használtatik. Gereblyével tarlót, gazt hárítani. Vas gereblye, fa gereblye, görbe fogú, nyomtató gereblye. Amit villával felrak, gereblyével lehúzza.(Km.).
*GEREBLYEFOG
	(gereblye-fog) ösz. fn. A gereblye keresztágából vagy talpából kiálló s fésüalaku hegyességek. Kitörni a gereblyefogakat. Vasból csinált gereblyefogak.
*GEREBLYEFOGÚ
	(gereblye-fogú) ösz, mn. Gúnyos népnyelven am. ritka és kiálló hosszu fogú (ember).
*GEREBLYÉL
	(ger-eb-lye-el) áth. m. gereblyélt. Valamit gereblyével hárít, huzogat, tisztogat, elsimít. Szénát, szalmát, tarlót, gazt gereblyélni. Felásott földet gereblyélni. Fölgereblyélni. Meggereblyélni. Öszvegereblyélni.
*GEREBLYÉLÉS
	(ger-eb-lye-el-és) fn. tt. gereblyélés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, melynél fogva valamit gereblyélünk. V. ö. GEREBLYÉL.
*GEREBLYÉLŐ
	(ger-eb-lye-el-ő) fn. és mn. tt. gereblyélő-t. Személy, ki valamit gereblyével hárít, simít, egyenget stb. Gyüjtéskor leghátul járnak a gereblyélők. Mint mn. aki vagy ami gereblyél. Gereblyélő fiúk, leányok.
*GEREBLYÉS
	(ger-eb-lye-es) mint mn. tt. gereblyés-t v. ~et, tb. ~ek; mint fn, tt. ~t, tb. ~ěk, l. GEREBLYÉLŐ.
*GEREBLYÉZ
	(ger-eb-lye-ez) áth. m. gereblyéz-tem, ~tél, ~ětt. L. GEREBLYÉL.
*GERÉCZ
	l. GERINCZ.
*GERELY
	(ger-ely, azaz ger-el-ő) fn. tt. gerely-t, tb. ~ěk. 1) Régi fegyver neme, mely némileg a nyárshoz hasonló szuróeszközből állott. 2) Sebészi eszköz, fínom hegygyel ellátva, sebek, daganatok, kelések stb. felszurására. 3) Növénynem, melynek gyümölcse hosszukás gerelyalakban nyúlik el. (Geranium).
*GERENCS
	(ger-en-cs) elvont törzsök, melyből gerencsér származott. Tömöttebb hangon göröncs.
*GERENCSE
	puszta Veszprém megyében; helyr. Gerencsé-n, ~re, ~ről.
*GERENCSÉR (1)
	(ger-en-cs-ér) fn. tt. gerencsér-t, tb. ~ěk. Fazekas, azaz mesterember, ki közönséges agyagból különféle edényeket készít. Megegyezik a szláv gerentsár, garntsár, hrncsár, hrntsér stb. szókkal. Némely vidékeken: göröncsér. V. ö. GER, GÖR, GÖRÖNCS, GÖRÖNGY.
*GERENCSÉR (2)
	falvak Pozsony és Veszprém megyében; helyr. Gerencsér-ěn, ~re, ~ről.
*GERENCZ
	(ger-encz) székelyes kiejtéssel am. a szokottabb gerincz, l. ezt.
*GEREND (1)
	(ger-en-d) fn. tt. gerend-ět. 1) Valaminek alapja, feneke. Hasonlít hozzá a svéd, dán, német Grund, lengyel, cseh, orosz grunt. 2) Dombos tér, földvonal. Rokon ez értelemben görönd szóval. 3) Gerenda.
*GEREND (2)
	erdélyi falvak Hunyad és Thorda megyében; helyr. Gerend-ěn, ~re, ~ről.
*GERENDA (1)
	(ger-en-d-a) fn. tt. gerendát. Valaminek alapjául szolgáló, tehertartó vastag faderék, faragott vagy faragatlan állapotban. Hídgerenda, házgerenda, általgerenda, folyógerenda, fészekgerenda, mestergerenda, füstfogó gerenda. Nem kell minden szálkából gerendát csinálni. (Km.). Más szemében meglátja a szálkát, de magáéban nem a gerendát. (Km.). Nincs a jégnek gerendája.
*GERENDA (2)
	falu Zemplén, és puszta Nyitra megyében; helyr. Gerendá-n, ~ra, ~ról.
*GERENDADESZKA
	(gerenda-deszka) ösz. fn. A közönségesnél vastagabb, mintegy három négy ujjnyi vastagságu deszka, mely a hidakon, épületekben gerenda vagy palló gyanánt használtatik.
*GERENDAFÉSZĚK
	(gerenda-fészěk) ösz. fn. Üreg a falban, hol a gerenda vége nyugszik.
*GERENDAFŐ
	(gerenda-fő) ösz. fn. Gerenda vége, ha a falból, melyre fektetve van, kiáll.
*GERENDAHAJÓ
	(gerenda-hajó) ösz. fn. Öszveszegezett gerendákból, vagyis faderekakból álló vízi jármű, máskép: talp, talphajó.
*GERENDAJOG
	(gerenda-jog) ösz. fn. A szomszédnak azon joga, melynél fogva falgerendáinak végeit szomszédja épületének fő falába eresztheti, vagy reáhelyezheti.
*GERENDAKŐ
	(gerenda-kő) ösz. fn. Kő az épületben, melyen a gerenda vége nyugszik.
*GERENDAKÖZ
	(gerenda-köz) ösz. fn. Köz, egyik gerendától a másikig. A gerendaközt deszkákkal kipallózni.
*GERENDALÁB
	(gerenda-láb) lásd: GERENDMÉRTÉK.
*GERENDAMÉRLEG
	l. GERENDMÉRLEG.
*GERENDAMÉRTÉK
	l. GERENDMÉRTÉK.
*GERENDÁS (1)
	(ger-en-d-a-as) mn. tt. gerendás-t v. ~at, tb. ~ak. Gerendával ellátott, felkészített.
*GERENDÁS (2)
	puszta Békés megyében; helyr. Gerendás-on, ~ra, ~ról.
*GERENDÁSAN
	(ger-en-d-a-as-an) ih. Gerendával felkészítetten.
*GERENDAVÁR
	(gerenda-vár) ösz. fn. Egymáshoz illesztett gerendákból készült bástya- vagy sánczalkotmány. (Blockhaus).
*GERENDAVAS
	(gerenda-vas) ösz. fn. A vaskohokban am. háromszögű, vastag, öntött vasrúd; amint az olvasztókemenczéből kiveszik.
*GERENDAVÉG
	(gerenda-vég) ösz. fn. 1) A gerenda két vége. 2) A falra fektetett gerendának a falból kiálló vége, máskép: gerendafő.
*GERENDÁZ
	(gěr-ěn-d-a-az) áth. m. gěrěndáz-tam, ~tál, ~ott. Valamit gerendákkal ellát, megrak, beépít. Gerendázni a hidakat, házfalakat.
*GERENDÁZÁS
	(gěr-ěn-d-a-az-ás) fn. tt. gerendázás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn gerendázunk. V. ö. GERENDÁZ.
*GERENDÁZAT
	(ger-en-d-a-az-at) fn. tt. gerendázatot. Épületbe, pl. házba, hídba, malomba stb. berakott gerendák szerkezete, öszvege. Első, második emeleti gerendázat. Híd gerendázata.
*GERENDDESZKA
	(gerend-deszka) l. GERENDADESZKA.
*GĚRĚNDÉLY
	(gěr-ěn-d-ély) fn. tt. gěrěndély-t, tb. ~ěk. 1) Az ekében azon hossza görbe fa, melynek alját eketalpnak, felső végét ekeszarvnak hívják. 2) A malomban azon hengerded gerenda, mely a száraz kerekek, vagyis korongok tengelyét képezi. Tömött hangon: göröndöly, és némely tájakon: göröndű.
*GERENDFÉSZEK
	l. GERENDAFÉSZEK.
*GERENDFŐ, GERENDHAJÓ, GERENDJOG, GERENDKŐ
	GERENDKÖZ, lásd: GERENDAFŐ, GERENDAHAJÓ stb.
*GEREND-KERESZTÚR
	erdélyi falu Thorda megyében; helyr. Keresztúr-ba, ~ban, ~ból; néha Keresztúr-on is stb.
*GERENDLÁB
	(gerend-láb) ösz. fn. lásd: GERENDMÉRTÉK.
*GERENDMÉRLEG
	(gerend-mérleg) ösz. fn. Nagyszerü mérleg, melynek serpenyői gerendáról függenek alá.
*GERENDMÉRTÉK
	(gerend-mérték) ösz. fn. Mérték, melylyel a gerendák hosszát, vastagságát, szélességét szokták meghatározni, ilyenek gerendöl, gerendláb, gerendújj.
*GERENDÖL
	(gerend-öl) ösz. fn. l. GERENDMÉRTÉK.
*GERENDUJJ
	(gerend-ujj) ösz. fn. l. GERENDMÉRTÉK.
*GERENDVÁR, GERENDVAS
	l. GERENDAVÁR, GERENDAVAS.
*GERENDVÉG
	l. GERENDFŐ.
*GERENDZSILIP
	(gěrěnd-zsilip) ösz. fn. Zsilip, mely egymásra helyezett és megerősített gerendákból áll.
*GERÉNY (1)
	l. GÖRÉNY.
*GERÉNY (2)
	falu Ungh megyében; helyr. Gerény-ěn, ~re, ~ről.
*GERENYE
	(ger-eny-e) mn. tt. gerenyét. l. GEHER.
*GERÉNYES
	falu Baranya és puszta Tolna megyében; helyr. Gerényes-ěn, ~re, ~ről.
*GEREPCSÍN
	(gei-ep-cs-in, vagy talán öszvetélel: gereb-csin) fn. tt. gerepcsin-t, tb. ~ěk. Csillagalakú virágbokrétákkal ékeskedő, kerti és vadon tenyésző növénynem az együttnemzők seregéből. Fajai igen sokfélék. (Aster).
*GÉRES
	falu Szathmár megyében; KIS~, NAGY~, falvak Zemplén megyében; helyr. Géres-ěn, ~re, ~ről.
*GERESD
	falu Baranya megyében; KIS~, NAGY~, falvak Sopron megyében; helyr. Geresd-ěn, ~re, ~ről.
*GERESELY
	falu Zemplén megyében; helyr. Geresely-ěn, ~re, ~ről.
*GĚRĚZD (1)
	v. GERÉZD, (gěr-ěz-d, rokon vele a szanszkrit karsz [hasít], innen: karszis, [hasáb], hellen karsiV, latin cortex, crus, crusta, franczia croűte, croűton, német Kruste, illir grozd, dalmat grizd stb.) fn. tt, gěrězd-ět. Általán, többföle növénytermékek, gyümölcsök oly egyes része, mely már természetnél fogva valamely vonás, vágás vagy különös szár által stb. el van választva, pl. Foghajma gerezdje. A foghajmát gerezdekre elválasztani. Dió gerezdje. Szőlőfej gerezdje. Sárgadinnye gerezdje. A dinnyéből megenni egy gerezdet. Gerezdek szerént vágni fel a dinnyét. A görögdinnye gerezdei ritkábbak. Átv. ért. mesterséges metszet, szelet; vagy vágás, metszés, hasítás által elválasztott, elszelt része valamely terménynek. Gerezd burgonya, tök. Gerezdekre választott gömbölyü kályha. Gerezdeket róni. Tömött ajakkat: görözd. Kriza J. gyüjteménye szerint jelenti a székelyeknél a faépületek szegletrakását is.
*GĚRĚZD (2)
	puszta Somogy megyében; helyr. Gěrězd-ěn, ~re, ~ről.
*GĚRĚZDĚL
	(gěr-ěz-d-ěl) áth. m. gěrězděl-t. 1) Valamit gerezdekre választ, metél, hasogat. Foghajmát gerezdelni. Diót gerezdelni. Dinnyét gerezdelni, fölgerezdelni. 2) Valamely testen oly metszéseket, vágásokat, rovásokat tesz, melyeknél fogva az gerezdekre feloszlik. Kályhát gerezdelni, ajtót gerezdelni. 3) Böngész, billingeket, szőlő-fürtöcskéket szedeget.
*GĚRĚZDĚLÉS
	(gěr-ěz-d-ěl-és) fn. tt. gěrězdělés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit gerezdekre választunk, metélünk stb. V. ö. GĚRĚZDĚL.
*GĚRĚZDĚS
	(gěr-ěz-d-ěs) mn. tt. gěrězděs-t v. ~et, tb. ~ek. Gerezdekkel ellátott, gerezdekre választott. Gerezdes birsalma. Nem minden dinnye gerezdes. Foghajma van gerezdes, és nem gerezdes.
*GEREZNA
	(ger-ez-na) fn. tt. gereznát. Fürtös, gubás téli öltözék neme. Pegymet-gerezna, am. petymetbőrrel béllelt asszonyi ruha. Régi, s jelennen ritka használatu szó. Illir nyelven: kerzno.
*GEREZNÁS
	(ger-ez-na-as) mn. tt. gereznás-t v. ~at, tb. ~ak. Gereznába öltözött, gereznát viselő. V. ö. GEREZNA.
*GERGELAKA
	falu Sáros megyében; helyr. Gergelaká-n, ~ra, ~ról.
*GERGELICZE
	(ger-g-el-icz-e) fn. tt. gergeli-czét. Rágódó apró féreg, búzában termő fére zsizsik. Székely tájszó. Hangváltozva megvan a latin curculio szóban. Máskép: gergericza.
*GERGELY
	(hellen eredetű, am. éber) férfi kn. tt. Gergely-t, tb. ~ěk. Gregorius. Nagy Gergely pápa.
*GERGELYFALVA
	helységek Gömör, Nógrád és Nyitra megyében; helyr. Gergelyfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GERGELYI
	falu Beregh megyében; Veszprém megyében Gergöli is; helyr. Gergelyi-be, ~ben, ~ből.
*GERGELYLAKA
	l. GERGELAKA.
*GERGÖLI
	l. GERGELYI.
*GERHE
	(ger-he) l. GEHER.
*GERINCS
	l. GERINCZ.
*GERINCZ
	(ger-incz) fn. tt. gerincz-ět. Az emberek és állatok háta közepén végig nyúló emelkedés, melyet egymással öszvefüggő csontforgók képeznek, s mely az állati csontalkotmány egyik főrészét teszi. Hátgerincz. Letörni az állat gerinczét. Meggörbült gerincz. Átv. ért. hegységnek, hegyláncznak tetővonala. Kárpátok gerincze. Tovabbá: az épületek orma. Ház gerincze, templom gerincze.
*GERINCZAGY
	(gerincz-agy) ösz. fn. l. GERINCZVELŐ.
*GÉRINCZCSATORNA
	(gerincz-csatorna) ösz. fn. Csatorna, melyet az öszvefüggő gerinczforgók üregei képeznek, s melyen a gerinczvelő elömlik, az agyvelőtől folytatólag alászáll.
*GERINCZCSERÉP
	(gerincz-cserép) ösz. fn. Cserép, mely a házfödél gerinczét, azaz ormát takarja.
*GERINCZCSIGA
	(gerincz-csiga) ösz. fn. Tengeri teknős állatok neme, melyek felső tekenője forgón mozog, s mozgás közben kattogva verődik az alsó teknőhöz. (Spondylus).
*GERINCZCSONT
	(gerincz-csont) ösz. fn. Így neveztetnek azon gyürüs csontok, melyek a gerinczoszlopot képezik.
*GERINCZĚS
	(ger-incz-ěs) mn. tt. gerinczěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gerinczczel ellátott, aminek gerincze van. Gerinczes állatok.
*GERINCZFICZAMODÁS
	(gerincz-ficzamodás) ösz. fn. A gerinczcsontoknak rendes helyzetökből kilépte, kinyomulása.
*GERINCZGYALU
	(gerincz-gyalu) ösz. fn. Asztalosok gyaluja, melylyel a beereszteni, becsiptetni való deszkán gerinczforma kiálló hevedert képeznek.
*GERINCZOSZLOP
	(gerincz-oszlop) ösz. fn. A gerinczcsontok által képzett oszlop, vagyis a gerincz egész hosszában véve.
*GERINCZOSZLOP-HÁTGÖRBEDÉS
	(gerinczoszlop-hát-görbedés) ösz. fn. A gerinczoszlop hátrahajlása, düledése, (hátpúp, puposhát, háthoporj).
*GERINCZOSZLOP-MELLGÖRBEDÉS
	(gerincz-oszlop-mell-görbedés) ösz. fn. A gerinczoszlopnak előre hajlása, a mell kidüledésével, (mellpúp, mellhoporj).
*GERINCZOSZLOP-OLDALGÖRBEDÉS
	(gerincz-oszlop-oldal-görbedés) ösz. fn. A gerinczoszlopnak természetes irányából jobb vagy bal oldalra történt eltérése, a bordák elferdülésével. (Oldalpúp, oldalhoporj).
*GERINCZSZEG
	(gerincz-szeg) ösz. fn. l. OROMSZEG).
*GERINCZÜTÉR
	(gerincz-ütér) ösz. fn. Ütér a gerinczben. V. ö. ÜTÉR.
*GERINCZVELŐ
	(gerincz-velő) ösz. fn. A gerinczcsatornában foglalt velő, mely közvetlenül az agyvelőnek folytatása. (Medulla spinalis).
*GERINCZVÉRÉR
	(gerincz-vér-ér) ösz. fn. Vérér a gerinczben. V. ö. VÉRÉR.
*GERJ
	(ger-j) fn. tt. gerj-et. Általán, élénk mozgalom, felindulás, fellobbanás, vagyis azon belső erő, mely mozgalomra, felindulásra, fellobbanásra késztet. Különösen: belérzéki működés, mozgalom, mely valami után törekszik, vágyik. Testi gerjek. Szerelmi gerj. Boszugerj. Nemi gerj. Átv. és gyógytani ért. a légben kifejlődő kóros anyag, mely a fogékony testekben nyavalyát fejleszt. (Miasma). Rokon a latin germen, német Gier, gähren stb. szókkal. V. ö. GER.
*GERJED
	(ger-j-ed) önh. m. gerjed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. 1) Élénk belső mozgalomba jön, felindúl, valamely indulatra fakad, gyúlad. Szerelemre, boszura, haragra gerjedni. Áhitatra, istenimádásra, buzgóságra gerjedni. Fölgerjedni valakire v. valaki ellen. 2) Tüzet fog, tüzre gyulad. A száraz ág, szalma hamar lángra gerjed.
*GERJEDÉK
	(ger-j-ed-ék) fn. tt. gerjedék-ět, l. GERJEDELĚM.
*GERJEDÉKĚNY
	(gerj-ed-ě-kény) mn. tt. gerjedékeny-t, tb. ~ek. Könnyen gerjedő, valamely belső érzéki, s élénk mozgalomra hajlandó, hirtelen felinduló. Gerjedékeny szivü. Haragra gerjedékeny dühöncz.
*GERJEDÉKĚNYSÉG
	(gerj-ed-é-kěny-ség) fn. tt. gerjedékěnység-ět. Tulajdonság, melynél fogva valaki hamar gerjed, fölgerjed, bizonyos belérzéki mozgalmakra hajlandó.
*GERJEDELĚM
	(ger-j-ed-el-ěm) fn. tt. gerjedelmet. A balérzéknek, különösen kedélynek élénkebb mozgalma; némely állati ösztönöknek működése, ingere. Szerelmi gerjedelem. Állati, baromi gerjedelem. Nemi, közösülési gerjedelem. Nemesb ért. áhitat, lelki buzgóság. Gerjedelemmel hallgatni az isten igéjét.
*GERJEDELMES
	(ger-j-ed-el-m-es) mn. tt. gerjedelmes-t v. ~et, tb. ~ek. Gerjedelemtől felizgatott, felingerelt, megindult, fellobbant; ahitatos, buzgóságos.
*GERJEDÉS
	(ger-j-ed-és) fn. tt. gerjedés-t, tb. ~ěk. Állapot, belső megindulás, midőn valakinek belérzékei, kedélye mozgásba jönnek, felingerülnek; gyúladás, tűzre lobbanás. Haragra, boszura, szerelemre gerjedés.
*GERJEDET
	(ger-j-ed-et) fn. tt. gerjedet-ět. 1) A belérzéknek, kedélynek mozgalma, élénk indulat. 2) A régi nyelvben, am. áldozati szent tűz, pl. tömjénégetés. Nyillal kele, hogy gerjedetet vetne. (Sorte exiit, ut incensum poneret). A gerjedetnek ideje korán. (Hora incensi) Münch. cod.
*GERJEDETĚS
	(ger-j-ed-et-ěs) mn. tt. gerjedetěs-t v. ~et, tb. ~ek. Gerjedettel teljes, buzgóságos, ahítatos. Gerjedetes imádság.
*GERJEDĚZ
	(ger-j-ed-ěz) önh. m. gerjeděz-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan vagy gyakran gerjed, valamire a belérzékek által ingereltetik.
*GERJEDĚZÉS
	(ger-j-ed-ěz-és) fn. tt, gerjedězés-t, tb. ~ěk. Folytonos gerjedés, a belérzékek tartós működése, melynél fogva a kedélyt valamire ingerlik, ösztönzik. Szerelmi gerjedezés. Jámbor gerjedezés.
*GERJEFA
	(gerje-fa) ösz. fn. Kriza J. szerént villám érintése miatt lábán kiszáradt fa. V. ö. GER.
*GERJELĚM
	l. GERJEDELĚM.
*GERJEN
	falu Tolna megyében; helyr. Gerjen-be, ~ben, ~ből.
*GERJENG
	(ger-j-en-g) önh. m. gerjeng-tem, ~tél, ~ětt v. gerjengěttem, gerjengettél, gerjengětt, htn. ~ni v. ~eni. Gerj vagy gerjek keletkeznek és működnek benne. Gerjeng szivében a szerelem tüze.
*GERJESZT
	(ger-j-esz-t) áth. m. gerjeszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Felható ragu névvel am. valamire buzdít, ingerel, mozdít, ösztönöz. Haragra, boszura, szerelemre gerjeszteni. Buzgóságra, tiszteletre gerjeszteni. 2) Valakiben bizonyos érzést, indulatot támaszt, bújt, felbújt. Fölgerjeszteni a hallgatókban az isteni szeretetet. 3) Valamit gyuladásra késztet, szít. Tüzet gerjeszteni. Némberiek pedig ülnek - - igen meggerjesztvén olajoknak fáit. (Bécsi codex). Fölgerjeszteni a már hamvadni kezdő tüzet.
*GERJESZTÉS
	(ger-j-esz-t-és) fn. tt. gerjesztés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, mely által valamit gerjedni késztetünk. V. ö. GERJED, GERJESZT.
*GERLACHFALVA
	helység Szepes megyében; helyr. Gerlachfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GERLÁTH
	falu Sáros megyében; helyr. Gerláth-on, ~ra, ~ról.
*GERLE
	(ger-le) fn. tt. gerlét. A vadgalambok legkisebb faja. Nevét a ger, gir, (garrio, girren, ghruV) hangjától kapta. A gyöngéd érzékeny szerelemnek jelképe, miért a költői nyelvben kiváltkép divatos. Szerelmes gerlepár. Máskép gerlicze, gilicze, s leggyöngédebb kifejezéssel: gili.
*GERLICZE
	(ger-li-cze) fn. l. Gerle. Bokor gerlicze am. egy pár. És hogy áldozatot adnának, egy bokor gerliczét. (Luk. II. 24. Káldinál).
*GERLICZESZÓ
	(gerlicze-szó) ösz. fn. A gerlicze sajátságos hangja, melyet a magyar ger, gir, gil szókkal fejez ki, továbbá gur, tur, innen: turbékol, mely a latin turtur, német Turtel stb. szókban is megvagyon.
*GERLICZETÖVIS
	(gerlicze-tövis) ösz. fn. l. IGLICZE.
*GERNY
	GĚRNY, (ger-ny v. gěr-ny) elvont törzsök, melyből gěrnye (görnye) melléknév, és némely helynevek származnak.
*GERNYE (1)
	(ger-ny-e) mn. tt. gernyét. Sovány, kiaszott testű, görhes, görnyedt. Gernye vén ló.
*GERNYE (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gernyét. Kriza J. szerént am. gerincz.
*GERNYES
	falu Máramaros megyében; helyr. Gernyes-ěn, ~re, ~ről.
*GERNYŐ
	puszta Gömör megyében; helyr. Gernyő-n, ~re, ~ről.
*GERŐ
	férfi kn. l. GERGELY.
*GERSE
	falu Vas megyében; helyr. Gersé-n, ~re, ~ről.
*GERTENYES
	falu Temes megyében; helyr. Gertenyes-ěn, ~re, ~ről.
*GERTRUD
	(a német nyelvbuvárok szerént régi német szó, s am. igen szeretett); női keresztnév.
*GERV
	(ger-v) fn. tt. gerv-et. Némelyek által ujonnan ajánlott szó, s am. gerj. De ezen értelemben fölösleges, s a gerj fölött előnynyel nem bír.
*GERZS
	(ger-zs) elvont törzsök, melyből gerzsa és gerzsely főnevek származtak. Képzése olyan, mint a részint elvont, részint önálló: pěrzs, dörzs, morzs, torzs, törzs szóké.
*GERZSA
	(ger-zs-a) fn. tt. gerzsát. A székelyeknél am. mankó (Kriza J.).
*GERZSELY
	(ger-zs-ely) fn. tt. gerzsely-t, tb. ~ěk. Szőlőfaj, melynek bogyói sürűen öszvecsomósodnak.
*GESZT (1)
	elvont törzsöke gesztencze és gesztes származékoknak. V. ö. GESZTES.
*GESZT (2)
	v. GESZTH, falvak Bihar, Borsod és Pozsony megyében; helyr. Geszt-ěn, ~re, ~ről.
*GESZTE
	falu Nyitra megyében; helyr. Geszté-n, ~re, ~ről.
*GESZTELY
	falu Zemplén megyében; helyr. Gesztely-ěn, ~re, ~ről.
*GESZTENCZE
	(gesz-t-en-cz-e) fn. tt. gesztenczét. Kúpalaku baglya vagy rakás, melybe a learatott és kévébe kötött nádat öszveállítják.
*GESZTENYE
	fn. tt. gesztenyét. Ugyanaz a latin castanea, hellen kastanon, kastanaion, német Kastanien, tót gasstan stb. szókkal. A gesztenyefának igen szivós és tüskés héjba burkolt gyümölcse. Gesztenyét főzni, sütni. Szelid, vad gesztenye. V. ö. GESZTENYEFA.
*GESZTENYE-BOKRÉTAFA
	(gesztenye-bokrétafa) ösz. fn. Közönséges vad gesztenyefa, mely szép magas növésü, hosszú levelű, melynek virágai szép bokrétát képeznek, s tüskés héju gyümölcse nem éldelhető. (Aesculus).
*GESZTENYEFA
	(gesztenye-fa) ösz. fn. A bükkök nemzetségéhez számított fa, lándsaalakú, csipkézett szélü, s alsó oldalon sima levelekkel, s mely a vadgesztenyefához sokban hasonló, abban különbözvén tőle, hogy ízletes gyümölcsöt terem. (Fagus castanea). A vad gesztenye hidegebb éghajlat alatt is tenyészik, de a szelid nem.
*GESZTENYEFÁS
	(gesztenye-fás) ösz. fn. l. GESZTENYÉS.
*GESZTENYEHALMÁNY
	(gesztenye-halmány) ösz. fn. l. HALMÁNY.
*GESZTENYEHÉJ
	(gesztenye-héj) ösz. fn. A gesztenyének azon szivós sima héja, mely lisztes belét közvetlenül takarja. Ettől a gesztenyekopács különbözik. V. ö. GESZTENYEKOPÁCS.
*GESZTENYEKOPÁCS
	(gesztenye-kopács) ösz. fn. A gesztenyének külső tüskés héja, burokja, melyből ha megérett, önként is kifejlődik, s kihull.
*GESZTENYEOLAJ
	(gesztenye-olaj) ösz. fn. Gesztenye beléből készített olaj.
*GESZTENYÉS (1)
	(gesztenye-es) mn. tt. gesztenyés-t v. ~et, tb. ~ek. Gesztenyével bővelkedő, gesztenyét foglaló, áruló stb. Gesztenyés vidék. Gesztenyés edény. Gesztenyés kofa.
*GESZTENYÉS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gesztenyés-t, tb. ~ěk. Erdő vagy kert, melyben gesztenyefák tenyésznek.
*GESZTENYESÜTŐ
	(gesztenye-sütő) ösz. fn. 1) Személy, ki gesztenyét süt, árul. 2) Serpenyő vagy más edény, melyben gesztenyét sütnek.
*GESZTENYESZÍN
	(gesztenye-szín) ösz. fn. Barnás szín, mely közép a fekete és szőke között, vagyis olyan szín, mint az érett gesztenye héjaé.
*GESZTENYESZINŰ
	(gesztenye-szinű) ösz. mn. Minek olyan a szine, mint az érett gesztenye héjaé, azaz fekete és szőke közötti szinű. Gesztenyeszinü haj. Nekem is volt gesztenyeszinüi hajam. (Km.).
*GESZTERÉD
	falu Szabolcs megyében; helyr. Geszteréd-ěn, ~re, ~ről.
*GESZTĚS (1)
	(gesz-t-és) helynév Gömör és Komárom megyében; helyr. Gesztěn-ěn, ~re, ~ről. Ez utósóban van a gesztesi vár és gesztesi járás, mely a vártól vette eredetét. Gesztes vára erdők között fekszik. Baranyának ormánsági járásában gesztes, am. fás, pl. gesztes dió; honnan azt vélhetni, hogy geszt hajdan annyit jelentett, mint: fa, (Holz, lignum értelemben).
*GESZTĚS (2)
	mn. tt. gesztěs-t v. ~et, tb. ~ek. Ormánságban am. fás. V. ö. GESZTĚS, (1).
*GESZTET
	(gesz-tet) önh. m. gesztet-tem, ~tél, ~ětt. Baranyában, am. ügetve kocsikáz, lovagol, máskép gyesztet, desztet, és ez látszik eredetinek, minthogy a lovat ügetésre deh v. gyeh, gyíh szókkal biztatják.
*GESZTÉTE
	falu Gömör megyében; helyr. Gesztété-n, ~re, ~ről.
*GESZTH
	l. GESZT.
*GESZTHE
	l. GESZTE.
*GESZTI
	falu Somogy megyében; helyr. Geszti-be, ~ben, ~ből.
*GESZTŐCZ
	falu Bars megyében; helyr. Gesztőcz-ön, ~re, ~ről.
*~GET
	l. ~GAT.
*GETFALU
	puszta Nyitra megyében; helyr. Getfalu-ba, ~ban, ~ból.
*GETYE
	falu Szala megyében; helyr. Getyé-n, ~re, ~ről.
*GÉVÉNFALVA
	helység Beregh megyében; helyr. Gévenfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GEZ v. GÉZ
	elvont gyök, mely nem más, mint a fenhangon kiejtett gaz, mint ezen öszvetett szókból: gezdernye, gezemicze, gezemucza, gezernicze, gézengaz, gézengúz kitetszik. l. ezeket.
*GÉZA
	férfi kn. tt. Gézát. E név tulajdonkép már a pogány magyaroknál divatozott, s újabb korban a latin Victor helyett jött divatba, minthogy némely történészek szerént Géza eredetileg annyit tenne, mint Győző.
*GEZDERNYE v. GEZDERJE
	(gez-d-er-nye v. ~je) fn. tt. gezdernyét. Gizgaz, szemét, bozót, különösen árvíz által öszvehordott fű-, faág- s más szeméthalom. V. ö. GEZEMICZE.
*GEZEMICZE, GEZEMIZE, GEZEMUCZA, GEZEMUZA
	GEZERNICZE, GEZSEMUZSA, (székelyesen: gazmota is). Mind ezen szók a gizgaz fogalmának különféle vidékeken divatozó, s a sokaság, halmozottság jelölése végett némileg ikerített kifejezései.
*GÉZENGÚZ
	(gézen-gúz) ösz. fn. Hangváltozással nem egyéb, mint gizgaz. Átv. ért. hiábavaló, haszontalan, alávaló ember. Kinek gézengúz az ura, kótyonfity a szolgája. (Km.).
*GÉZENGÚZOL
	(gézen-gúzol) ösz. áth. m. gézengúzolt. Valakit gézengúznak csúfol, czímez.
*GEZŐ
	palócz tájszó, l. GÖZŰ.
*GEZSE
	MAROS~, erdélyi falu Alsó-Fejér megyében; helyr. Gezsé-n, ~re, ~ről.
*GEZSEMUZSA
	l. GEZEMICZE.
*GÉZSÉNY
	falu Ungh megyében; helyr. Gézsény-be, ~ben, ~ből.
*GHÍMES
	l. GÍMES, 2).
*GIB
	elvont gyök, mely rokon a geb, göb, gémb gyökök s törzsekkel (göbör, gémber stb. szókban). Származékai: giber, giberedik stb. Egyezik közelebbről a latin gibus, gibbus szóval, s jelent különösen valami zsugorodottat, öszvehuzottat, merevültet, púpost. V. ö. GEB gyök.
*GIBÁRT (1)
	férfi kn. Gebhardus.
*GIBÁRT (2)
	falu Abaúj megyében; helyr. Gibárt-on, ~ra, ~ról.
*GIBB
	(gib-b = git-o = gib-ü) a gib gyöknek nyomatosb hangoztatása, melyből gibbed, gibbeszt, gibbeszkedik származékok erednek. V. ö. GIB.
*GIBBED
	(gibb-ed) önh. m. gibbed-t. Zsugorodik, öszvehuzódik, merevül, pl. hidegtől, nyavalyától, fajdalomtól.
*GIBBESZKĚDIK
	(gibb-esz-kěd-ik) k. m. gibbeszked-tem, ~tél, ~ětt. Zsugorodik, öszvehuzódik, merevedésben púposodik, a nagy erőködés miatt meggörbed. Gibbeszkedik a nagy terhet vonó ló. Gibbeszkedik a fázó madár. Rokon vele a gubbaszkodik.
*GIBBESZT
	(gibb-esz-t) áth. m. gibbeszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Zsugorit, öszvehúz, merevít, púposít. A fagy meggibbesztette ujjait. A sovány, beteg ló fölgibbeszti hátát.
*GIBBESZTÉS
	(gibb-esz-t-és) fn. tt. gibbesztés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valami gibbeszt.
*GIBĚR
	(gib-ěr) mn. tt. giběr-t, tb. ~ek. Zsugor, öszvehuzott, merevény. Giber ujjak, kezek.
*GIBERCZĚS
	(gib-er-cz-ěs v. betűáttétellel biczertěs) mn. tt. giberczěs-t, tb. ~ěk. Sántikáló. Giberczes lábú.
*GIBĚRĚDÉS
	(gib-ěr-ěd-és) fn. tt. giběrědés-t, tb. ~ěk. Zsugorodás, öszvehuzódas. Lásd: GIBERĚDIK.
*GIBĚRĚDIK
	(gib-ěr-ěd-ik) k. m. giběrěd-tem, ~tél, ~ětt. Zsugorodik, öszvehuzódik, a fölszinen megmerevedik a hideg miatt. Giberedik az ember teste. Giberedik a sár, nedves ruha. Máskép: göbörödik, gémberedik.
*GIBĚRĚS
	(gib-ěr-ěs) mn. tt. giběrěs-t, tb. ~ek. Fagytól zsugorodott, mereven.
*GIBĚRÍT, GIBĚRIT
	(gib-ěr-ít) áth. m. giběrít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Giberré tesz; a hideg, fagy valamit megzsugorít. Az éjszaki hideg szél meggiberítette a sarat.
*GIBERÍTÉS, GIBERITÉS
	(gib-er-ít-és) fn. tt. giberítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valami giberít.
*GICZ (1)
	elvont gyök, melyből gicze főnév származik.
*GICZ (2)
	indulatszó, melylyel némely vidéken a disznókat csalogatják. Gicz! gicz! Innen: gicza.
*GICZ (3)
	népes puszta Veszprém megyében; helyr. Gicz-ěn, ~re, ~ről.
*GICZA
	(gicz-a) fn. tt. giczát. Gondor szőrü, mongolicza, bakonyi disznó. "Egy tölgy alatt kilencz gicza Meghízhasson egy éjtszaka." Nemz. népdal.
*GICZE (1)
	(gicz-e) fn. tt. giczét. Sárga vagy fehér vékony sodrony, melylyel tojást hímeznek.
*GICZE (2)
	falu Gömörben; helyr. Giczé-n, ~re, ~ről.
*GIDA (1)
	férfi kn. tt. Gidát. Gedeon helyett élünk vele bizalmasabb társalgásban. Máskép: Gedus. l. GEDEON.
*GIDA (2)
	l. GÖDÖLYE.
*GIDE
	puszta Szathmár megyében; helyr. Gidé-n, ~re, ~ről.
*GIDÓ
	l. GÖDÖLYE.
*GIDOFALVA
	erdélyi falu Háromszékben; helyr. Gidofalvá-n, ~ra, ~ról.
*GIDRA
	patak Pozsony megyében. tt. Gidrát.
*GÍG
	ikertársa gág hangutánzó szónak. Gíg-gág.
*GIGE
	falu Somogy megyében; helyr. Gigé-n, ~re, ~ről.
*GIGÉR
	puszta Heves megyében; helyr. Gigér-be, ~ben, ~ből.
*GIGY
	l. GED.
*GIGYĚRÉSZ
	(gigy-ěr-ész) önh. m. gigyerész-tem, ~tél, ~ětt. Meghitt személy körül nyájasan ácsorog, enyeleg, pl. a gyermek gigyerész anyja körül, midőn tőle valamit nyerni akar. Balatonmelléki tájszó.
*GIL (1)
	elvont gyök és hangutánzó, melyből gili, gilicze erednek. Ugyanezen gyök megvan több helynevekben is.
*GIL (2)
	erdélyi hegy Thorda megyében.
*GILÁD
	falu Temes megyében; helyr. Gilád-on, ~ra, ~ról.
*GILÁNYI
	csárda Bihar megyében.
*GILESD
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gilesd-en, ~re, ~ről.
*GILI
	(gil-i), GILICZE, (gil-i-cze) fn. tt. gili-t, giliczét, l. GERLE. "Zöld ágon kis gili zokogva búg." Vörösmarty.
*GILÍB
	tájdivatosan am. Zsilíp; l. ezt.
*GILISZTA
	(gil-isz-ta, máskép: geleszta, l. GEL) fn. tt. gilisztát. Az állatország hatodik, s utolsó osztályához tartozó féregfaj, melynek vér helyett fehér nedve van, lábai s látható érzékei nincsenek, hanem testének öszvehuzódása és kinyujtása által mozog. Földi giliszta. Bélgiliszta. Lapos giliszta. Májgiliszta. Gúnyos és átv. ért. igen vékony sovány gyerek vagy ember. Tájszokásilag: geleszta, mely hangra nézve hasonlít a veleszta szóhoz, mi annyit tesz, mint rendben fekvő, s mintegy galand gyanánt elnyuló széna.
*GILISZTAALAKÚ
	(giliszta-alakú) ösz. mn. Vékony, sudár alaku vagy termetü, mint a giliszta.
*GILISZTAFŰ
	(giliszta-fű) ösz. fn. Többféle fűnek, növénynek neve, melyeket a bélgiliszták ellen gyógyszerül szoktak használni.
*GILISZTAGYÍK
	(giliszta-gyík) ösz. fn. Gyíkfaj, mely alakjára nézve a gilisztához hasonló.
*GILISZTAHAJTÓ
	(giliszta-hajtó) ösz. fn. Gyógyszerről mondják, melyet bélgiliszták elüzésére használnak.
*GILISZTAIZOM
	(giliszta-izom) ösz. fn. Izom az emberi testben, mely giliszta gyanánt öszvehuzódik és kinyúlik. (Musculus lumbricalis).
*GILISZTALEPÉNY
	(giliszta-lepény) ösz. fn. Lepényalakban készített gyógyszer a bélgiliszták ellen.
*GILISZTAMAG
	(giliszta-mag) ösz. fn. Különféle növények magvai, melyek giliszták ellen gyógyszerül használtatnak.
*GILISZTANYÚLVÁNY
	(giliszta-nyulvány) ösz. fn. A vakbélnek gilisztaalaku vége.
*GILISZTAOLAJ
	(giliszta-olaj) ösz. fn. 1) A földi gilisztákból sajátságos módon készített olaj. 2) Bélgiliszták elüzésére használt olaj.
*GILISZTAORSÓNYA
	(giliszta-orsónya) ösz. fn. Az emberek és állatok beleiben élő gilisztafaj, melynek vége orsóalaku hegyes. (Ascaris).
*GILISZTAORVOS
	(giliszta-orvos) ösz. fn. 1) Orvos, ki különösen a bélgiliszták elüzéséhez ért. 2) Gúnyneve az oly kuruzsló, kontár orvosnak, aki alig tud egyebet, mint a giliszták ellen gyógyszereket rendelni.
*GILISZTAPOR
	(giliszta-por) ösz. fn. Gyógyszer poralakban, a giliszták ellen.
*GILISZTÁS
	(gil-isz-ta-as) mn. tt. gilisztás-t v. ~at, tb. ~ak. Gilisztákkal bővelkedő, gilisztáktól szenvedő. Gilisztás föld. Gilisztás gyermek.
*GILISZTATOLDALÉK
	(giliszta-toldalék) l. GILISZTANYÚLVÁNY.
*GILISZTAVARÁDICS
	(giliszta-varádics) ösz. fn. Mesgyéken, töltéseken, árkokon termő növényfaj a varádicsok neméből, mely sikeres gyógyszer a bélgiliszták ellen. (Tanacetum vulgare).
*GILVÁCS
	falu Szathmár megyében; helyr. Gilvács-on, ~ra, ~ról.
*GILVÁNFA
	helység Baranya megyében; helyr. Gilvánfá-n, ~ra, ~ról.
*GILYÉN
	férfi kn. tt. Gilyén-t, tb. ~ěk. Gylianus.
*GÍM
	fn. tt. gím-ět. 1) Általán úgynevezett vörös vad, úgymint őz, szarvas, dámvad, belénd stb. 2) Különösen nőstény a fennevezett állatokból. Gímszarvas, gímőz. Megegyeznek vele a német Gemse, lengyel giemza, olasz camozza, franczia chamois, melyekből is megtetszik, hogy gím szintén rokon a gam gyökkel.
*GÍMEA
	fn. tt. gímeát. Molnár Albertnél teherhordó hajó (navis oneraria). Párizpápainál: gínea.
*GÍMĚS
	(gím-ěs) mn. tt. giměs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Gímekkel bővelkedő. Gímes erdő, vadkert. 2) Mezőváros és vár Nyitra megyében; helyr. Gímes-ěn, ~re, ~ről. 3) Hegy neve Csikszékben.
*GIMIZ-GAMAZ
	ikerített fn. A székelyeknél a legaljasabb emberről mondjak. (Kriza J.). Kamasz szóval látszik egyezni.
*GÍMNYELVŰ FŰ
	(gím-nyelvű fű). Növény a bordalap (Asplenium) neméből. Másképen: szarvasnyelvű bordalap. (Asplenium scolopendrium).
*GÍMSZARVAS
	(gím-szarvas) ösz. fn. l. SZARVASTEHÉN.
*GÍMVAD
	(gím-vad) ösz. fn. Vörös vad, pl. szarvas, őz, dámvad stb.
*GIN
	elvont gyök, származéka: gindár.
*GINDÁR
	(gin-dár) mn. tt. gindár-t, tb. ~ak v. ~ok. Ernyedt, lágy, petyhüdt, miben rugósság nincsen. Tájszó. Székelyesen mintegy betűáttétellel csingár v. csingér is. Rokon vele czingár, czangár.
*GINDÁRSÁG
	(gin-dár-ság) fn. tt. gindárság-ot. Ernyedtség, lágyság, petyhüdt állapot vagy tulajdonság.
*GÍNEA
	l. GÍMEA.
*GINGÓ
	a Hegyalján divatos ing helyett, mint girány a székelyeknél irány helyett.
*GINI
	női knév; mint Regina kicsinzője.
*GINT, GINTER
	férfi kn. Eléjön Párizpápai szókönyvében. Guntherus. Jelentése: hadfi; régi német nyelven gundahari, am. hadsereg.
*GINZA
	puszta Fejér megyében; helyr. Ginzá-n, ~ra, ~ról.
*GIPSZ
	fn. tt. gipsz-ět. Egy a hellen guyoV, (latinosan gypsum) szóval, mely több más nyelvekbe is átment. Fehérföld v. fehérkőfaj, mely savanyok által fel nem pezsdűl, de tűz által porhanyóbbá, s azután vízzel keverve, s tésztává gyúrva keménynyé lesz. Erős ragasztó, s öszvetartó eszközül szolgál. A finomabbféle gipszből a szobrászok mintákat, képszobrokat stb. alakítanak.
*GIPSZALAK
	(gipsz-alak) l. GIPSZMINTA.
*GIPSZBÁNYA
	(gipsz-bánya) ösz. fn. Bánya, melyben gipszföldet és gipszköveket fejtenek.
*GIPSZBOLTSZÍN
	(gipsz-bolt-szín) l. GIPSZMENNYEZET.
*GIPSZĚL
	(gipsz-ěl) áth. m. gipszěl-t. Valamit gipszszel öszveragaszt, bevon. Eltörött edényt, pipát gipszelni.
*GIPSZĚLÉS
	(gipsz-ěl-és) fn. tt. gipszělés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn gipszelnek.
*GIPSZĚLŐ
	(gipsz-ěl-ő) l. GIPSZMIVES.
*GIPSZĚZ
	(gipsz-ěz) áth. m. gipszěz-tem, ~tél, ~ětt. Gipszszel bevon, behúz.
*GIPSZĚZÉS
	(gipsz-ěz-és) l. GIPSZELÉS.
*GIPSZFEJTÉS
	(gipsz-fejtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki az illető bányában gipszföldet, gipszkövet ás.
*GIPSZFÉLE
	(gipsz-féle) ösz. mn. A gipszhez némileg hasonló, gipsz tulajdonságaival biró. Gipszféle földek, kövek.
*GIPSZFESTÉS
	(gipsz-festés) ösz. fn. 1) Cselekvés, midőn gipszszel bevont lapra, falra stb. festenek valamit. 2) Azon festői mű, mely gipszes alapon készült. Olyan szó, mint: fafestés, üvegfestés stb.
*GIPSZFÖLD
	(gipsz-föld) ösz. fn. Föld, mely vagy tiszta gipszből áll, vagy gipszrészeket foglal magában. V. ö. GIPSZ.
*GIPSZHĚGY
	(gipsz-hěgy) ösz. fn. Gipszföldből és gipszkőből álló hegy, vagy melyben nagyobb mennyiségü gipsz találtatik.
*GIPSZKEMENCZE
	(gipsz-kemencze) ösz. fn. Kemencze, melyben a gipszföldet és gipszkövet kiégetik.
*GIPSZKÉP
	(gipsz-kép) ösz. fn. Gipszből alakított s jobbára bizonyos minta szerént készített kép.
*GIPSZLÁDA
	(gipsz-láda) ösz. fn. 1) Láda vagy más faedény, melyben az őrlőtt gipszport tartani szokták. 2) Gipszből készített kis láda, vagy más hasonló edény.
*GIPSZMÁRVÁNY
	(gipsz-márvány) ösz. fn. Kőkeménynyé tett, s márványszinüvé alakított gipsz, melyet a gipszmívesek különféle mívek, nevezetesen oszlopok, falak behuzására használnak, s melyet csiszolni és fényesíteni lehet.
*GIPSZMENNYEZET
	(gipsz-mennyezet) ösz. fn. Valamely szobának, teremnek, templomnak stb. gipszszel bevont felső része, boltozata, mennyezete.
*GIPSZMÉSZ
	(gipsz-mész) ösz. fn. Gipszkőből égetett mész.
*GIPSZMINTA
	(gipsz-minta) ösz. fn. Gipszből alakított minta, melybe vízben felolvasztott gipszpépből különféle képeket s más tárgyakat öntenek.
*GIPSZMIVES
	(gipsz-míves) ösz. fn. Ki gipszmíveket készít, ki gipszből dolgozik.
*GIPSZMUNKA
	(gipsz-munka) l. GIPSZMŰ.
*GIPSZMŰ
	(gipsz-mű) ösz. fn. Gipszből csinált, alakított valami, különösen gipszből készített dombormüvek az épületek pártázatán, teremek mennyezetén stb.
*GIPSZMÜVES
	l. GIPSZMIVES.
*GIPSZNEMŰ
	(gipsz-nemű) ösz. mn. A gipszek neméhez tartozó, gipsz tulajdonságaival biró, gipszféle.
*GIPSZNYOMAT
	(gipsz-nyomat) ösz. fn. Valamely tárgynak gipszmintába nyomott alakja, képe, vagy gipszdarab, mely valamely tárgyat, pl. pénzt, emlékpénzt képez.
*GIPSZPOR
	(gipsz-por) ösz. fn. Fínom lisztté őrlött vagy porrá zúzott, törött gipsz.
*GIPSZVAKOLAT
	(gipsz-vakolat) ösz. fn. Vakolat, vízzel föleresztett gipszből.
*GIRA
	(a héber nyelvben , am. szemer, latinul granum, francziául grain, németül Gran, Grän stb., a szanszkrit nyelvben pedig gur v. garv, am. sulymértékkel mér, sulyoz); fn. tt. gírát. 1) Az arany és ezüst hajdani sulymértéke, mely közönségesen 16 nehezéket, vagyis 96 szemert tett. 2) Egyik neme a képzelt, vagyis számolási pénznek, mely különböző tartományokban és időkben különböző értékkel birt. Magyarországban egy arany gira 72 arany forintot tett; egy ezüst gira pedig négy aranyból állott; belértéke azonban az aranyokéval együtt változott. A 11 és 12. században egy arany 40 ezüst fillért tevén, egy gira 160 fillért tőn. A 13-ik században emelkedvén az aranynak súlya s értéke, a giráé is emelkedett, s egy girában kétszáz fillért számláltak. Robert Károly alatt egy ezüst gíra budai becs szerént 320 fillért tett, utóbb kisebb fillérek veretvén 360-ra emelkedett a fillérek száma egy girában. Zsigmond alatt egy gira ezüstből 400 fillér veretett, melyek közől száz tett egy aranyat. Ezóta kisebb és nagyobb sulyú girák divatoztak. A nagyobb sulyú mai pénzszámitásunk szerént négy, a kisebb egy ezüst forintot tesz. Ez értelmekben vett gira latinul marca, németül Mark. Káldinál, am. mna. A te girád tíz girát nyert. (Lukács 19. 16.).
*GIRABÜNTETÉS
	(gira-büntetés) ösz. fn. Pénzbirság, melynek mennyisége girákban van meghatározva.
*GIRÁNY
	székelyes kiejtés, irány helyett.
*GIRAPĚR
	(gira-pěr) ösz. fn. 1) Girabüntetést követelő per. V. ö. GIRABÜNTETÉS. 2) A behajtott marha bírói kézre nem adását, vagy törvénytelen letartóztatását boszuló per. (Processus marcalis).
*GIRÁS
	(gira-as) mn. tt. gírás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gira nehézségü, értékü. 2) Mi girát tárgyal. Gigás per. 3) Erdélyben, girás gyűlés, girás szék jelentett vármegyei gyűlést, megyei itélő széket, melyen t. i. megjelenni az illetők girabüntetés alatt köteleztettek.
*GIRBEGÖRBE
	(girbe-görbe) kettőztetett mn. Minek több görbülései vannak, ide-oda hajlott, görbedt. Girbegörbe ágak. Girbegörbe utak.
*GIRBEGURBA
	l. GIRBEGÖRBE.
*GIRBINCS
	a székelyeknél am. görcs; girbincs ember (Kriza J.). Innen girbincsěs = görcsös.
*GIRBÓ
	erdélyi falu Alsó-Fehér megyében; helyr. Girbó-n, ~ra, ~ról.
*GIRINCS
	falu Zemplén megyében; helyr. Girincs-ěn, ~re, ~ről.
*GIRIND
	am, göröngy és gerincz, t. i. Tarczal vidékén a szántóföld széle, megyéje, mely göröngyös szokott lenni. Szabolcsban pedig a halom teteje, gerincze.
*GIRINY
	l. GÖRÉNY.
*GIRLA
	fn. tt. girlát. A Tatrosi és Bécsi codexekben am. corus (gabonamérő). "Egy gerla árpán" (Bécsi cod.). "Száz girla búzával." Károlinál: másfél véka. Káldinál: másfél köböl. Párizpápainál: százhúsz ejteles. Jászay Pál ebből módosultnak véli a kila szót.
*GIRÓCZ
	falu Zemplén megyében; helyr. Girócz-on, ~ra, ~ról.
*GIRODA
	falu Temes megyében; helyr. Girodá-n, ~ra, ~ról.
*GIRÓKÚTA v. GYIRÓKÚTA
	falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Girókútá-n, ~ra, ~ról.
*GIROLD v. GIROLT
	(1), férfi kn. a német eredetű Gerold v. Gerhard után; jelentése: gerely- vagy lándzsavitéz. Párizpápai szerént: Gellért.
*GIROLD v. GIROLT (2)
	v. GIRÓTH, falvak Közép-Szolnok megyében, és Erdélyben Belső-Szolnok megyében; helyr. Girold-on, ~ra, ~ról.
*GIZELA
	női kn. Törökül güzel am. szép.
*GIZGAZ
	(giz-gaz) ikeritett fn. Mindenféle keverék gaz, szemét, gyim-gyom. Széltől öszvehajtott, árvízhordta gizgaz.
*GIZGAZLAKÓ
	(giz-gaz-lakó) lásd: POZDORJÁNY.
*GIZGAZOL
	(giz-gazol) áth. m. gizgazol-t. 1) Gizgazzal behint, beszemetěz. 2) Gizgaznak szidalmaz, gazembernek nevez valakit.
*GLÉT
	l. GELÉT.
*GLIT
	fn. tt. glit-ět. Régebben használtatott. Egy a német Geleit szóval. Innen glitlevél, am. Geleitsbrief, (ma: ótalomlevél), azaz oly oklevél, melylyel valakit biztosítanak, hogy bántalom nélkül valahová mehessen, s ott tartózkodhassék. Hit és glit alatt hivta őtet, - és ezek hittel glitet adának egymásnak. (Heltai). (Salvus conductus).
*GLITLEVÉL
	ösz. fn. l. GLIT.
*GO
	gyökelem, melyből goly, gom, gon, gor, elvont gyökök, gob önálló gyök, golyó, golyva, gomb, gomoly, gond, gonosz, gorny, gornyad stb. származott szók erednek. Rokon vele a gu (gu-g, gug-orodik, gugsol), továbbá a gö (göb, gömb, görny). A kerekségnek, öszvehajlásnak, gömbölyüségnek általános fogalma rejlik benne, mely a származékokban különböző árnyalatokat kap.
*GÓ
	gyökelem gócz, gócs, góg, gálya, gór, góré szókban, s alapértelme, mint származéka is gyanittatják: magasra vagy magasba törekvés, emelkedés. Ezen gyök lappang a német hoch, illir gor, gorje, tót hore, orosz gora szókban is, valamint a gőg, gőz magashanguakban.
*GOB (1)
	elvont gyök, am. göb.
*GOB (2)
	fn. tt. gob-ot. Apró zömök hal, mely kisebb folyókban és patakokban lakik leginkább, s a víz fenekén bogarakkal és férgekkel táplálkozik. Husa izletes. (Gobio).
*GÓBÉ
	(gób-é) fn. tt. góbét. 1) Somogyban am. kopasz, félmeztelen tyúk, néhutt gór. 2) Székely szó, l. KÓPÉ.
*GÓBÉTA
	a székelyeknél am. bóbita. A b fölcserélve g-vel, mint gordó, bordó, galagógyi, galabógyi szókban is; de ez ritka eset.
*GOBHAL
	(gob-hal) l. GOB.
*GOBISHÁZA
	puszta Gömör megyében; helyr. Gobisházá-n, ~ra, ~ról.
*GOBOCS
	(gob-ocs) l. GÖBECS.
*GOBONCZA
	(gob-on-cza) fn. tt. gobonczát. Répával, turóval stb. bélelt laskanemü tésztás étek. Őrségi szó. V. ö. GOMBÓCZ, GOMBÓCZA.
*GÓCS (1)
	l. GÓCZ.
*GÓCS (2)
	falu Gömör megyében; helyr. Gócs-on, ~ra, ~ról.
*GOCSÁRD
	férfi kn. tt. Gocsárd-ot. Gotthard. Német eredetűnek látszik.
*GÓCZ (1)
	fn. tt. gócz-ot. 1) Általán tűzhely, tüzelő, valamely térségre kőből, sárból stb. emelve. 2) Különösen a tűzhely közepén levő tűzfészek, melybe tüzet raknak. 3) Katlan. 4) Átv. ért. a napnak középpontja, továbbá a gyujtó üvegeknél és tükröknél azon pont, melyben az üveg vagy tükör által megtörött vagy visszaverődött napsugarak öszvegyülnek, a gyujtó erővel birnak. (Focus). Rokonok vele a székely kiejtésü góg, latin coquere, német kochen, olasz cuôcere, spanyol cocer, angol cook, angolszász cocian, celt cogu, héber , szanszkrit kvath (főz, fűt) stb.
*GÓCZ (2)
	hangutánzó, melyből ered gócza (récze, rucza, kacsa, szinte hangutánzó gyökökből).
*GÓCZA
	(góca-a) fn. tt. góczát. Rábaközi s némely más vidéki tájszó, l. RÉCZE, KACSA.
*GÓCZAL, GÓCZALJ
	(gócz-al v. ~alj) ösz. fn. 1) A gócznak vagyis tüzelőnek alsó része, ürege, mely némely tájakon sütő kemencze gyanánt szolgál. 2; Katlan alja. 3) Kriza J. szerént góczalja, am. a kemencze hátulsó feléni ülőhely. 4) Kassai J. szerént góczalja, a Duna mellékén am. kandalló.
*GÓCZAMITILL
	(gócza-mitill) ösz. fn. Öt rétü héjas csiga, mely a faágakra csibbeszkedni szeret, s melyről hajdan azt mesélték, hogy góczák, azaz réczék kelnek ki belőle.
*GÓCZLÁB
	(gócz-láb) ösz. fn. Kemenczét a szögletén tartó fa-, vagy kőoszlop-forma. (Kriza J.).
*GÓCZTÁVOL
	(gócz-távol) ösz. fn. A gócznak távolsága a gyujtóüveg vagy gyujtótükör középpontjától. V. ö. GÓCZ.
*GÓCZTÉR
	(gócz-tér) ösz. fn. Azon tér vagy kör, melyet a gyujtó erővel biró üveg vagy tükörgócz elfoglal.
*GODHÁTJA
	l. GOTHÁTJA.
*GÓDIRCZ
	fn. tt. gódircz-ot. Növénynem a sokhímesek seregéből és egyanyások rendéből. Máskép: aranyfű, fecskefű. (Chelidonium).
*GOG
	fn. tt. gog-ot. Székelyföldön am. kemencze. Innen: gog mege, gog alja. Ülj a gog megé. Rokon a gug (gugor, gugorodik) szóval is.
*GÓG
	fn. tt. gógot, székely szó, l. GÓCZ, (1).
*GOGÁNFA
	helység Szala megyében; helyr. Gogánfá-n, ~ra, ~ról.
*GÓGÁNY
	(góg-ány) fn. tt. gógány-t, tb. ~ok. Vesszőből font s agyaggal megsikált házi tüzelő kemencze a szegényebb osztályuaknál. (Kriza J.).
*GOGÁNY
	erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Gogány-ba, ~ban, ~ból. Hegyek neve is Doboka és Kolos megyében.
*GOGÁNY-VÁRALJA
	erdélyi falu Küküllő megyében; helyr. Váraljá-n, ~ra, ~ról.
*GOGÓ
	(go-gó) fn. tt. gogó-t. Gyermeknyelven am. dió.
*GOGY
	elvont gyök gogyola szóban.
*GOGYOLA
	(gogy-ol-a) fn. tt, gogyolát. Tájnyelven am. golyva, l. ezt.
*GOHÉR
	fn. tt. gohér-t, tb. ~ok. Korán érő szőlőfaj. Némely tájakon: gahér. Vagy am. kövér, (arabul kebir, am. nagy) vagy pedig bajor szóból módosúlt, minthogy néhutt csakugyan bajor(szőlő) a neve.
*GOKLESZ
	fő- és mn. tt. goklesz-t, tb. ~ek. Kriza J. szerént a székelyeknél, am. nagy ügyetlen. Idegen eredetünek látszik.
*~GOL
	gyakorlatos igeképző, pl. pár-gol, marczon-gol.
*GÓLIÁTKIGYÓ
	(góliát-kigyó) ösz. fn. Minden kigyófajok közt a legnagyobbik Keletindiában és Afrikában, mely 20-30 lábnyi hosszaságra megnő, s nagyobb négylábu állatokat is, ha reájok tekerődzik, megfojt és öszvezúz. (Boa constrictor).
*GÓLICZ
	hangutánzó fn. tt. gólicz-ot. Galamb nagyságu madár, mely förgeteg idején a víz szine fölött szállongva gólicz v. pólicz forma hangon kiáltoz. Egyébiránt magasan szeret repülni. Némely tájakon: pólicz.
*GOLOP
	ALSÓ~, FELSŐ~, falvak, amaz Zemplén, emez Abaúj megyében; helyr. Golop-on, ~ra, ~ról.
*GOLY
	elvont gyök, (l. GO gyökelem), melyből golyó, golyva és ezek származékai erednek. Megvan a hellen xnlíw, lengyel, svéd kula, cseh kule, finn kuli, s betüátvetve a latin globus, német kugel szókban. Jelent valami kerekdedet, gömbölyűt. V. ö. GO, GOLYÓ, GÖ stb.
*GÓLY
	elvont törzsöke gólya szónak.
*GÓLYA (1)
	(gó-ly-a, l. alább) fn. tt. gólyát. Mocsárokat kedvelő vízimadár a gázlók neméből, különösen hosszu nyakkal s orral, és szinte hosszu lábakkal. A vándorlók közé tartozván ősz előtt elutazik tőlünk, s tavaszra ismét visszatér. Fekete gólya, fehér gólya. Kelepel vagy czikákol a gólya. Elvitte, mint gólya a fiát. Magasan repülő gólya. Gólya, gólya, gólyicza, mitől véres a lábad? török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. (Vágmellékén így szólítgatják a gyermekek a gólyát). Tájszólással: eszterag, czakó. Rokonokul tekinthetők a latin gula, collum, glutio, spanyol gola, franczia gueule, persa gelu, német Kehle stb.
*GÓLYA (2)
	puszta Veszprém megyében; helyr. Gólyá-n, ~ra, ~ról.
*GÓLYAFÉSZĚK
	(gólya-fészěk) ösz. fn. Gólyamadarak fészke, melyet háztetőkön, kürtölyökön, kazalokon, s más magasabb helyeken szoktak rakni. Átv. és tréfás ért. hegytetőn épült kisebbféle vagy elhagyott rozzant vár.
*GÓLYAFI
	(gólya-fi) ösz. fn. Kis gólya, fiatal gólya.
*GÓLYAHÁJ
	(gólya-háj) ösz. fn. Gólyamadár zsírja.
*GÓLYAHÍR
	(gólya-hír) ösz. fn. Mocsárokban tenyésző növénynem a sokhímesek seregéből. Máskép: mocsárvirág, gólyavirág, sárgaviola. (Caltha). E szónak másod alkatrésze hír, rokon a csibehúr, tyúkhúr szókban levő húr és a her szóval, (ló-her).
*GÓLYAHÚGY
	(gólya-húgy) ösz. fn. Növényfaj. l. HÖLYE.
*GÓLYAHÚS
	(gólya-hús) ösz. fn. Gólya nevü madár húsa, mely jobbadán szivos izmokból és mócsingból áll.
*GÓLYAKÖRÖM
	(gólya-köröm) l. GALAMBGERELY.
*GÓLYALÁB
	(gólya-láb) ösz. fn. 1) Gólyamadár lába. 2) Átv. gúnyos ért. embernek aránylag igen hosszú és vékony lábszára.
*GÓLYALÁBU
	(gólya-lábu) ösz. mn. Oly emberről mondják, kinek igen hosszú és vékony lábszárai vannak.
*GÓLYAORR
	(gólya-orr) ösz. fn. 1) Gólyamadár orra, csőre. 2) Átv. ért. növényfaj a gerelyek neméből, máskép: esztragorr, kék daruorr. (Geranium palustre).
*GOLYHÓ
	(goly-h-ó) fő- és mn. tt. golyhó-t, Együgyü, ostoba, kinek esze bolyg, bolyókás, kerengő, olyan mint: bolyhó.
*GOLYHÓSÁG
	(góly-h-ó-ság) fn. tt. golyhóság-ot. Együgyüség, bárgyuság, bolyókásság.
*GOLYÓ
	(goly-ó, rokon mind ezzel mind a golyhó szóval az olasz coglione; egyébiránt V. ö. GOLY) fn. tt. golyó-t. Általán, kerekded-gömbölyü test, mely öszve van gomolyítva, gömölyítve, göngyölgetve, vagy mely természeténél fogva kerek-gömbölyü. Vasgolyó, puskagolyó, szemgolyó, férfigolyó, kecskegolyó, éggolyó, földgolyó, léggolyó. Golyókat csinálni sárból. Különösen kisebb, nagyobb alakú öntött vas gömb, melyet lődözésre használnak. Puskagolyó, ágyugolyó. Golyóra tölteni a puskát. Golyóval lőni valakire. V. ö. GO, GOLY.
*GOLYÓBICS, GOLYÓBIS
	(goly-ó-b-ics) fn. tt. golyóbics-ot. Úgy is tekinthető, mint közelebbről a latin globus-ból kölcsönözött szó.
*GOLYÓCSKA
	(goly-ó-cs-ka) fn. l. GOLYÓKA.
*GOLYÓHUZÓ
	(golyó-huzó) ösz. fn. Körömvas, melylyel a töltött puskából a golyót kihuzzák.
*GOLYÓKA
	(goly-ó-ka) fn. tt, golyókát. Kisebbféle, apró golyó.
*GOLYÓKETRECZ
	(golyó-ketrecz) ösz. fn. Rekesz az ágyukkal fölszerelt hajókon, melyben a golyókat tartják.
*GOLYÓMINTA
	(golyó-minta) ösz. fn. Minta, melyben puska- és ágyugolyókat öntenek. V. ö. MINTA.
*GOLYÓÖNTŐ
	(golyó-öntő) ösz. fn. 1) Míves, ki puska- vagy ágyugolyókat önt. 2) lásd: GOLYÓMINTA.
*GOLYÓPUSKA
	(golyó-puska) ösz. fn. Erősebb csövü puska, melyből különösen golyókat lődöznek, milyenek a katonák puskái.
*GOLYÓZ
	(goly-ó-z) önh. m. golyóz-tam, ~tál, ~ott. 1) Golyóval játszik, mint gyermekek szoktak, midőn lyukbavetőst golyóval játszanak. 2) Golyóval szavaz, midőn t. i. valamely szekrényke két szakaszra levén osztva, mindenik osztályba a szekrény tetejéről felülről egy, de ha kezünket beledugjuk, különkülön nyilás vezet, melybe aztán a golyót tetszés szerént bocsáthatjuk, s miután minden jelenlevő szavazó ugyanazt tette, a szekrény külön szakaszaiban levő fiókok a beeresztett golyókkal együtt kihúzatnak, s a golyók száma dönti el a többséget.
*GOLYÓZÁS
	(goly-ó-z-ás) fn. tt. golyózás-t, tb. ~ok. 1) Golyókkal játszás. 2) Sajátságos, titkos szavazási mód, mely golyókkal történik. V. ö. GOLYÓZ.
*GOLYVA
	(goly-v-a, dalmátul gliva) fn. tt. golyvát. 1) Természeti rend ellen megkeményedett daganat az ember nyakán, mely a paizsmirigy vagy szomszéd mirigyekben lassanként fejlődik ki, a melyet jobbára rosz ivóvíznek szoktak tulajdonítani. Golyvát kapni. Hosszú, vastag golyva. Két águ, lógó golyva. Golyvát fölmetszeni. Van ilyetén kinövése a szarvasmarhának is, mely rendesen gyógyíthatlan. 2) Tölgy- és bükkfákon termő kemény gombafaj. Máskép mindkét értelemben: pelyva.
*GOLYVAFŰ
	(golyva-fű) ösz. fn. Növénynem, melynek magva bojtorjános tokba van takarva, s ennél fogva a hozzá érő testekhez ragad. (Xanthium strumarium). Máskép: szurós csimpaj, disznómogyoró, koldustetű.
*GOLYVAGOMBA
	(golyva-gomba) ösz. fn. Tölgy és bükkfákon teremni szokott gombafaj.
*GOLYVÁS
	(goly-v-a-as) mn. tt. golyvás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek vagy minek golyvája van. Golyvás ember, asszony. Golyvás juh. Csalóköz némely tájain sok golyvás ember van. 2) Rendkivül vastag nyakú, kinek igen kidudorodott Ádám almája van.
*GOLYVÁSODIK
	(goly-v-a-as-od-ik) k. m. golyvásod-tam, ~tál, ~ott. Golyvája nő, golyvát kap. Némely asszony sok szülés után meggolyvásodik. Rosz víztől meggolyvásodni.
*GOLYVÁSSÁG
	(goly-v-a-as-ság) fn. tt. golyvásság-ot. Golyvás állapot vagy tulajdonság; vastag kidudorodott nyak.
*GOM
	elvont gyök, s rokon a gam (gamó), kam (kamó, kajmó), gém (gémber), gim (gimben), göm (gömb), gum (gumó), güm (gümő) törzsökökkel, s megvan a latin glomero szóban is. Láss többet a származékokban. Származékai: gomb, gomba, gombócz, gomoly, gomdor (gondor) stb. A hajlás, görbeség, kanyarodás, kerekdedség alapfogalma rejlik benne, mely különféle árnyéklatokkal tünik elé származékaiban. Rokon továbbá a hom, hěm, höm (homolyít, hěmpělyěg, hömpörög) gyökökkel is. V. ö. GO, GOMB.
*GOMB
	(gom-ú, gom-v, gom-b) fn. tt. gomb-ot. 1) Általán gömbölyü, csomóalaku test, mely más testnek kinövése vagy függeléke vagy ékessége stb. Gombja van az elhullott szirmu virágnak. Gombot, fagombot tenni az öklelős bika szarvára. Gombot csinálni a függönyhenger végeire. Gombot kötni a madzag végére. Buzogány, máktörővas gombja. 2) Érczből, bőrből, szövetből, fából, csontból stb. készített, jobbára gömbölyü vagy kerekded, csomóalaku szer, mely részént ruhanemüek, s más szövetek, bőrmüvek stb. öszvefüzésére, részént ékességül használtatik. Arany-, ezüst-, réz-, aczél gombok. Selyem-, szőr gombok. Lapos, hegyes, pitykes, füles, fületlen gombok. Gombot felvarrni. Gombot kötni, behúzni. Gombokat önteni, fényesíteni. Nem ér egy fületlen gombot. (Km.) Köss gombot az orrodra, am, jegyezd meg magadnak, hogy el ne felejtsd. Átv. és tréfás ért. fej. Elütötték a gombját, am. elcsapták a fejét. Rokon vele a szanszkrit kumbhas [golyó, labda], hellen gomjoV, illir gumb, cseh gomba stb.
*GOMBA (1)
	(gom-b-a) fn. tt. gombát. Titkon nővő (kryptogamon) növény, mely Linné szerént a növények 24-dik osztályába tartozik. A gombák húsos, jobbára lágy és rövid ideig tartó, vagy ha megszáríttatnak, bőrszerü szivós testü növények; ágak és levelek nélkül, s magvaik szabad szemmel alig vehetők észre. Fajaik igen sokfélék. Bokros-, büdös-, csipke-, cseperke-, fül-, ganéj-, gelyva-, kenyér-, kucsma-, légyölő-, medve-, nyúl-, szarvas-, sárga-, szegfű- stb. gomba. Gombát szedni, szárítani. Terem, mint eső után a gomba. (Km.) Bolond gomba, mely bóditó erővel bir. Nem ettem bolond gombát. (Km.) azaz nem bolondultam meg, van eszem.
*GOMBA (2)
	falvak Pest és Pozsony megyében; KIS~, NAGY~, Somogy megyében; helyr. Gombá-n, ~ra, ~ról.
*GOMBACS
	patak Pest megyében.
*GOMBAFŰ
	(gomba-fű) ösz. fn. Növénynem, melynek virágkocsányait legfölül sok apró levél keríti, miért a gombához némileg hasonlít. Máskép: müköcs. (Androsace).
*GOMBALAK
	(gomb-alak) ösz. fn. Valamely testnek gombhoz hasonlitó külseje, teriméje. A gombák jobbára gombalakkal birnak.
*GOMBALAKÚ
	(gomb-alakú) ösz. mn. Minek olyan alakja, külseje, teriméje van, mint a gombnak. Gombalakú pöfetegek, gombák.
*GOMBÁS (1)
	(gom-b-a-as) mn. tt. gombás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gombával bővelkedő, gombatermő. Gombás legelők, kertek. Gombás fák. 2) Gombával fűszerezett, becsinált. Gombás béles. Gombás leves. Gombás hús. 3) Taplós, lágy.
*GOMBÁS (2)
	falvak Liptó megyében és Erdélyben Alsó-Fejér megyében; helyr. Gombás-on, ~ra, ~ról. Erdő neve is Szathmár megyében és csárdáé Veszprém megyében.
*GOMBÁSODIK
	(gom-b-a-as-od-ik) k. m. gombásod-tam, ~tál, ~ott. Gombával benő; meglágyul, megtaplósodik, s olyanná lesz, mint a gomba.
*GOMBÁSÚL
	(gom-b-a-as-úl) önh. m. gombásult; l. GOMBÁSODIK.
*GOMBASÜVEG
	(gomba-süveg) ösz. fn. A gomba felső része, mely a tönköt süveg gyanánt födi. Alakja a gombák neméhez és fajához képest gömbölyű, kerek, csúcsos, csurgóra álló stb.
*GOMBÁSZ (1)
	(gom-b-a-ász) fn. tt. gombász-t, tb. ~ok. Személy, ki gombát szed.
*GOMBÁSZ (2)
	áth. és önh. m. gombász-tam, ~tál, ~ott. Gombát szed, keres. Cseperkéket, vargányákat gombászni. Erdőn, legelőn gombászni.
*GOMBASZÁR
	(gomba-szár) ösz. fn. A gombának alsó, hengerded szeghez hasonló része, melyen a süveg nyugszik. Vastag, -vékony, hosszu, rövid gombaszár.
*GOMBÁSZĚB
	(gombász-ěb) ösz. fn. Eb, mely a föld alatt tenyésző szavasgombákat megszagolja és felkaparja.
*GOMBASZEGH
	puszta Gömör megyében; helyr. Gombaszegh-en, ~re, ~ről.
*GOMBÁSZÓ
	(gom-b-a-ász-ó) fn. tt. gombászó-t. Ki gombákat keres, szed; különösen szarvasgombákat kutató személy.
*GOMBCSINÁLÓ
	(gomb-csináló) ösz. fn. Általán kézmives, ki gombokat csinál, készít, s kinek mestersége egyedül és kizárólag ebből áll. Ettől különböznek a gombkötő és gombmíves.
*GOMBERNYŐ
	(gomb-ernyő) ösz. fn. Magasan fekvő erdőkben tenyésző növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből, melynek apró virágai mocskos fehérek, íze pedig keserű, s hajdan nagy gyógyerőt tulajdonítottak neki; innen latin neve: sanicula.
*GOMBHÁZ
	(gomb-ház) ösz. fn. Nyilással ellátott sinórmű vagy posztószalag, a ruhának egyik oldalára varrva, melybe a tulsó oldalon megfelelő gombot beleillesztik. Gombház, ha leszakadt, lesz más. (Km.) Ettől különbözik a gomblyuk.
*GOMBIKE
	(gom-bike) ösz. fn. Vadon tenyésző növénynem a kétfalkások seregéből és tízhímesek rendéből, mely hosszukás gömbölyü beczőket, azaz hüvelyeket terem. (Ervum).
*GOMBKERESKĚDÉS
	(gomb-kereskědés) ösz. fn. Kereskedés, melyet valaki különféle anyagu és alaku gombokkal űz.
*GOMBKERESKĚDŐ
	(gomb-kereskědő) ösz. fn. Személy, illetőleg kis kalmár, ki gombmivekkel kereskedik.
*GOMBKÖTŐ
	(gomb-kötő) ösz. fn. Mesterember, ki selyemből, szőrből gombokat köt, sinórokat ver, sodor, vitézkötéseket, öveket stb. készít.
*GOMBKUSZTORA
	(gomb-kusztora) ösz. fn. Sebészi metsző eszköz, mely a hegyén gombbal ellátott kusztorából áll.
*GOMBLAP
	(gomb-lap) ösz. fn. A lapos gombnak felső oldala.
*GOMBLYUK
	(gomb-lyuk) ösz. fn. Lyuk vagy nyilás a ruhán, mely körül van varrva, s melybe a ruha általelleni részén felvarrt gomb beleillik és mely a ruha szárnyait öszvetartja.
*GOMBMINTA
	(gomb-minta) ösz. fn. Minta, melybe érczanyagból gombokat öntenek vagy melyre selyemből, szőrből, fonalból kötnek gombot.
*GOMBMÍVES
	(gomb-míves) ösz. fn. Míves, ki érczből gombokat készít. Szélesb ért. ki gombokon kivül más érezmüveket is készít vagy érczékességekkel diszít. (Gürtler).
*GOMBÓCZ
	(gom-b-ó-cz) fn. tt. gombócz-ot. Gömbölyűre alakított, s lében főtt tésztás étek. Daragombócz; kukoriczagombócz. Turós, májas, zsömlyés, szalonnás gombócz. Kemény, porhanyós, záklás gombócz. Olyan kemény gombócz, hogy lődözni lehetne vele. Szájpadláshoz ragadó gombócz, azaz zsirtalan. Zsiros gombócz. Ott lennél jó katona, hol gombóczczal lövöldöznek. (Km.) Úgy beszél, mintha gombócz volna a szájában. Átv. ért. roszul kelt, hibásan csinált, záklás kenyér, vagy más ilyféle sütemény. Máskép s némi eltérésekkel az értelemben: gombócza, gombóda, gombóta, gömbölyeg, furkó; gölődör, kölődör.
*GOMBÓCZA
	(gom-b-ó-cz-a) fn. l. GOMBÓCZ.
*GOMBÓCZKA
	(gom-b-ó-cz-ka) fn. tt. gombóczkát. Apró, kisebbféle gombócz, galuska.
*GOMBÓDA
	l. GOMBÓTA.
*GOMBOL
	(gom-b-ol) áth. m. gombol-t. Jobbára öszvetett alakban használtatik. 1) Begombol am. a gombot illető lyukába helyezvén, valamit öszveköt, öszveszorít általa. Begombolni a mellényt, dolmányt. 2) Kigombol am. a gombokat lyukjaikból kivevén, az öszvekötött, szorított ruhaneműt elválasztja, felnyitja. Kigombolni a kabátot. Egyszerü alakjában majd annyit tesz, mint ki, majd mint be gombol, mit a beszéd szövege határoz el. Átv. ért. felgombolni az ajakat am. feltolni, felpittyeszteni.
*GOMBOLY
	(gom-b-oly) fn. tt. gomboly-t, tb. ~ok. Nagyobb csomóba gömbölyített holmi, poggyász stb. Gombolyba kötni az ágyi ruhát. Gombolyba hajtani a vásznat.
*GOMBOLYAG (1)
	(gom-b-oly-ag) fn. tt. gombolyagot. Általán, gömbölyü csomóba göngyölített valami; különösen gömbölyü tekercsbe hajtogatott fonal, czérna, selyem, zsineg stb. Felvarrni egy gombolyag czérnát. A takácsokhoz gombolyagokban viszik a fonalat. Eldugni a gombolyag végét.
*GOMBOLYAG (2)
	puszta Pest megyében; helyr. Gombolyag-on, ~ra, ~ról.
*GOMBOLYAGOS
	(gom-b-oly-ag-os) mn. tt. gombolyagos-t v. ~at, tb. ~ak. Gombolyagba tekert, szedett. Gombolyagos fonal.
*GOMBOLYÉK
	(gom-b-oly-ék) fn. tt. gombolyék-ot. Gömbölyü csomóba tekergetett, göngyölített holmi.
*GOMBOLYG
	(gom-b-oly-g) önh. m. gombolyg-tam, ~tál, ~ott.; htn. ~ni v. ~ani. Gömbölyü alakban forog, vagy oly alakuvá tekeredik, hombolyog, hömbölyög, hömpölyög, gömbölyg.
*GOMBOLYGAT
	(gom-b-oly-g-at) áth. m. gombolygat-tam, ~tál, ~ott. Gombolyba, gömbölyü csomóba göngyölget, tekerget. Útra készül, s ruháit, ágynemüit börhébe gombolygatja.
*GOMBOLYÍT, GOMBOLYIT
	(gom-b-oly-ít) áth. m. gombolyít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Fonalat, selymet, czérnát, szálanként laptaalaku csomóba göngyölít, öszvehajtogat. Felgombolyítani a motólált és megszapult fonalat. Legombolyítani a gubókról a selymet.
*GOMBOLYÍTÁS
	(gom-b-oly-ít-ás) fn. tt. gombolyítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gombolyitunk. V. ö. GOMBOLYÍT.
*GOMBOLYÍTÓ, GOMBOLYITÓ
	(gom-b-oly-it-ó) fn. tt. gombolyító-t. Különféle alaku, s forgatyús eszköz, melyre a fonal-, czérna- stb. tekercset ráfeszítik, s róla gombolyagba szedik.
*GOMBOLYÍTÓLÁB
	(gombolyító-láb) ösz. fn. Állás vagy talap, melyen a gombolyító forgatyúja kereng.
*GOMBOLYODIK
	(gom-b-oly-od-ik) k. m. gombolyodtam, ~tál, ~ott. Gomolylyá, gombolylyá alakul, gömbölyödik, kerek, domboru alakuvá göngyölödik. V. ö. GOMOLY, GOMBOLY.
*GOMBOLYÚ
	(gom-b-oly-ú) mn. lásd: GÖMBÖLYŰ.
*GOMBORKA
	(gom-b-or-ka) fn. tt. gomborkát. Növénynem a négyfőbbhímesek seregéből, és táskások rendéből, különféle fajokkal, melyek táskáji majd kúpos, majd gombaalakuak. (Myagrum).
*GOMBOS (1)
	(gom-b-os) mn. tt. gombos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Gombbal vagy gombokkal ellátott, ékesített. Gombos köpönyeg. Gombos tarisznya. Gombos derékszíj, tűszű. Gombos tetejű torony, épület. Ezer gombos katona, így csúfolták egykor a fekete kapczásokat, cserepárokat. 2) Egyik szokottabb neve az igás ökröknek. Csálé Gombos!
*GOMBOS (2)
	puszták Abaúj és Heves megyében; helyr. Gombos-on, ~ra, ~ról.
*GOMBOSAN
	(gom-b-os-an) ih. Gombbal vagy gombokkal ellátva.
*GOMBOSFALVA
	helység Sáros megyében; helyr. Gombosfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GOMBOSSZEGH
	falu Szala megyében; helyr. Gombosszegh-ěn, ~re, ~ről.
*GOMBOSTŐR
	(gombos-tőr) ösz. fn. l. VIVÓSZÁL.
*GOMBOSTŰ
	(gombos-tű) ösz. fn. Kis gömbölyü fejü tű, melylyel leginkább a ruhákat szokás öszvefűzni, különböztetésül a varró-, haj- s egyéb tűktől. Gombostűvel megszurkálni valakit. Tájszokáailag: gömböstű. Gombostűpénz, a nőknek holmi apró napi költségekre való pénz.
*GOMBÓTA
	(gom-b-ó-ta) fn. tt. gombótát. Borsónyi darabkákból álló tésztás étel. Felső-Csalóközben am. gombócz, gombócza. Néhutt: tarhonya. Molnár A-nél: gombolda.
*GOMBOZ
	(gom-b-oz) önh. m. gomboz-tan, ~tál, ~ott. Gombbal játszik.
*GOMBÖNTŐ
	(gomb-öntő) ösz. fn. Érczmives, ki érczanyagból gombokat önt.
*GOMBTISZTITÓFA
	(gomb-tisztitó-fa) ösz. fn. Rovásosan bemetszett keskeny fácska, melyen a ruhára varrott érczgombokat csiszolgatva tisztitják a nélkül, hogy a ruhát beszennyeznék.
*GOMBÜTŐ
	(gomb-ütő) ösz. fn. Gombcsinálók sárgerézből készitett táblája, mely gömbölyű lyukakkal van ellátva, s melybe a gombokká alakitandó érczdarabokat beleverik, hogy kellő gömbölyüséget nyerjenek.
*GOMÓ
	(gom-ó) l. GUMÓ.
*GOMOLY
	(gom-oly) fn. tt. gomoly-t, tb. ~ok. Általán, öszvegöngyölített, gömbölyü alaku, dudorodott, csomóba tekeredett valami. Sár-, tésztagomoly. Gomolyba gyúrt turó. Füstgomoly. Felhőgomoly. Vastag gomolyokban okádja a füstöt a kigyúladt ház.
*GOMOLYA
	(gom-oly-a) fn. tt. gomolyát. Gömbölyegbe gyúrt édes turó. Máskép: homolya, homolyka, homolka. Ettől különbözik a lapos turó, melyet turózsacskóban sajtólnak ki; de rokon hozzá a hegyes turó, melyet hegyesre gömbölyítenek.
*GOMOLYAG
	(gom-oly-ag) fn. tt. gomolyagot; l. GOMOLYA.
*GOMOLYODIK
	(gom-oly-od-ik) k. m. gomolyod-tam, ~tál, ~ott. Gomolyba tekeredik, gömbölyödik, gomolyalakuvá leszen. Gomolyodik a tenyerek közt nyomogatott tészta, turó.
*GOMOLYOG
	(gom-oly-og) önh. m. gomolyog-tan v. gomolygottam, gomolyogtál v. gomolygottál, gomolygott, htn. ~ni v. gomolygani v. gomolygni. 1) Gomolyalakban mozog, forog, szállong. Gomolyog a kürtölyön kiömlő füst. Gomolyognak a vészterhes felhők. Gomolyog a puszták porfergetege. 2) Különösebben a székelyeknél, am. émelyeg; innen gomolygás, am. émelygés; hurkagomolygás, am. gyomorémelygés. A hajma jó étel hurkagomolygástól. (Kriza J.).
*GON
	elvont gyök, mely fen van a gond és gonosz szókban és ezek származékaiban. A go gyökelemből eredt többi szókkal, némi átvitt ért. van rokonságban, mennyiben a gond mintegy öszveszorítja, gyötri az elmét és meggörnyeszti az embert továbbá aki gondol, gondolkodik, egy részről az elmét megfeszíti, más részről a tárgyat minden oldalról meghányja, fürkészi, forgatja; és a gonosz elcsavarodik, elhajlik, elfordúl az erkölcsiség, törvények és becsülettől. Hasonlóan a latin cura és curvo, s a magyarral áttétel segitségével hangban is egyező angor és angustus, német Angst és eng, valamint hangban úgy eszmében is rokonok; a szanszkrit dshna pedig (mely szinte hangban is megegyezik a magyar gon gyökkel vagy gond szóval), mindkét értelmet magában foglalja, t. i. 1) görbít, tör, 2) ösmér, tud. Ez utóbbi értelmet követi a hellen ginwskw, ettől: gnwsiV, gnwmh (gondolat), továbbá: a német kennen, können, kundig, Kunst stb. mint megannyi rokonságai a magyar gon, gond szóknak és származékaiknak. A gom utóbbi (gonosz) értelmében pedig különösen osztozni látszanak a német kűhn, gegen, latin conor, contra, svéd, izland ond (rosz, gonosz) stb. sőt a svédben ande, s izlandban önd, andi, elmét (gondolatot) is jelentenek. V. ö. GO, GOM, GOND és KON, KONDOR, KONOK.
*~GONCZ
	ösz. képző, pl, vir-goncz (= vir-og-oncz) szóban.
*GONCZÁGA
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gonczágá-n, ~ra, ~ról.
*GOND
	(gon-d v. gom-d, közelebbi rokonságok a persa gham,továbbá német ahnden, svéd anden, izland andi, oend [lélek] stb.) fn. tt. gond-ot. 1) Állapot vagy működés, midőn a kedély és ész tartósan oda irányzódik, hogy valamely czélt illő eszközök által elérjen. Házi gond, atyai gond, tisztviselői gond. Gondot fordítani valamire. Sok gonddal jár, kevés gondba kerül. Gondom lesz rá. Ez legkisebb gondom. Mi gondom arra? Gondját viselni valaminek v. gondot viselni valamire. 2) Szorosb ért. midőn ezen működése a kedélynek és észnek bizonyos nyugtalansággal és kedvetlen érzéssel, aggálylyal párosúl és azon van, hogy valamely rosztól, melyet közeledni sejt, megszabaduljon. Emészt engem a sok gond. Megőszülök, annyi a gondom. Gondot űzni, elűzni. Félre gondok, félre bú. Megviselte őt a sok gond. Gond ez, nem játék. (Km.). "S a bús pár megy gond-sújtotta nyommal." Vörösmarty.
*GONDAPA, GONDATYA
	(gond-apa v. ~atya) ösz. fn. Kiskoru árvának gondját viselő személy.
*GONDÁR
	(gon-d-ár) fn. l. GONDNOK.
*GONDATLAN
	(gon-d-atlan) mn. tt. gondatlan-t, tb. ~ok. Könnyelmü, ki azon dolgok iránt, melyek tisztében, kötelességében állanak, semmi figyelemmel nincs, azokat elfeledi, elmulasztja, nem teljesíti; elszórakozott, jövőre nem gondoló, előre nem látó, czéljára szükség eszközökről nem aggódó. Gondatlan ifjú, tisztviselő. Gondatlan apa. Határozóilag, am. gondatlanul. Különbözik: gondtalan.
*GONDATLANSÁG
	(gon-d-atlan-ság) fn. tt. gondatlanság-ot. Tulajdonság, midőn valaki gondatlan. Ez a te gondatlanságod miatt történt. V. ö. GONDATLAN.
*GONDATLANUL
	(gon-d-atlan-ul) ih. Könnyelmüen, hivatási, tiszti kötelességét feledve, illőleg nem figyelve; előrelátás nélkül stb. V. ö. GONDATLAN. Gondatlanul viselni a hivatalt. Gondatlanul valamely bajba keveredni. Gondatlanul elhagyni ruháját, pénzét.
*GONDNOK
	(gon-d-nok) fn. tt. gondnok-ot. Személy, kinek gondjára, felügyelésére, felvigyázására bíznak valamit. Tömeggondnok, ki a csőd alá került személy öszves vagyonára felügyel. (Massae curator). Zárgondnok, ki a zár alá vett vagyonra, jószágra vigyáz. Rosz hangzatú, de már köz divatuvá lett új szó. Helyébe némelyektől gondár ajánltatott.
*GONDNOKI
	(gon-d-nok-i) mn. tt. gondnoki-t, tb. ~ak. Gondnokot illető, arra vonatkozó. Gondnoki kötelesség. Gondnoki számadások.
*GONDNOKSÁG
	(gon-d-nok-ság) fn. tt. gondnokságot. Gondnoki hivatal, gondnoki minőség. Gondnokságot viselni.
*GONDOL
	(gon-d-ol) önh. és áth. m. gondol-t. 1) Segítő ragu névvel am. valamire gondja van, valamit figyelemmel tart. Ő csak magával gondol, de mással nem. Nem gondolni senkivel. Nem gondolni sem becsületével, sem pénzével, sem egészgégével. Mit gondolok én vele? Ne gondolj vele, azaz ne aggódjál rajta. "Szűd teljék meg az öröm borával, Húzd, s ne gondolj a világ gondjával." Vörösmarty. 2) Fel- és leható ragu nevekkel és felől névutóval, am. emlékezik valakire vagy valakiről; eszében forgat valamit másról, vélekedik, gyanít, reméll, hisz. Ha ifjuságomra gondolok. Mire gondoltál most? Ha rá gondolok is, majd elreped a szivem. Másról v. más felől nem illik roszat gondolni. Azt gondoltam felőle, semmi sem lesz belőle. (Km.). 2) Vél. Mit gondolsz, jó lesz-e azt tennünk? Én azt gondolom, nem. 3) Valamit észlel, eszével v. eszében tart, forgat; ész által feltalál, föllel. Majd ezt, majd azt gondolja. Gondolj valami okosat. Gondold el, gondold meg, mit tettél. Kigondolni valamely szinmű tervét, meséjét. Valamely új gépet kigondolni. Magát meggondolni, am. magát megfontolás által elhatározni valamire. Ha jól meggondolom, azaz megfontolom, vizsgálóra veszem. 4) Tulajd. ragu névvel, am. valaminek tart. Ezt jónak, helyesnek, rosznak, helytelennek gondolom. Egészen más embernek gondoltam őt. Kinek v. minek gondolsz te engemet? 5) Gondolom szerént vagy gondolomra, am. elméletileg, hozzávetőleg, körülbelül. Gondolom szerént állitani valamit. Ez csak úgy gondolom szerént volt mondva. Gondolom szerént, mintegy százan voltunk. 6) A székely népmesékben tündér helyett is értetik. Gondolom ökrei, am. tündér ökrei. (Kriza J.).
*GONDOLÁS
	(gon-d-ol-ás) fn. tt. gondolás-t, tb. ~ok. 1) A kedélynek működése, midőn valamire tartósan irányzódik. Magával gondolás. Semmivel nem gondolás. 2) Észlelés, észben forgatás, ész általi föllelés, föltalálás. Meggondolás, kigondolás, elgondolás. V. ö. GONDOL.
*GONDOLAT
	(gon-d-ol-at) fn. tt. gondolat-ot. Tulajdonkép elvont értelmű szó, s jelenti azon képet, melyet valaki ész által öntudatosan bizonyos dologról, tárgyról alakit, s mely legszélesb ért. véve az ész minden működéseire illik, milyenek: eszme, fogalom, itélet stb. Sokféle, különböző, futó gondolatok. Nagy, felséges, vakmerő, finom, aprólékos, gyáva, közönséges, aljas gondolat. Gondolatokba merülni. Gondolatokat rendezni. Némely gondolatokat fejből elűzni. Gondolat nélkül valamit tenni. Valamely gondolatra jönni, jutni. Szedd öszve gondolataidat. Minden gondolatod oda czélozzon, hogy stb. 2) Szorosb ért. ötlet, észnek leleménye. Ez jó gondolat. Micsoda gondolat ez tőled? Furcsa, nevetséges gondolat. Okos, elmés gondolat. 3) Vélemény. Gondolatom szerént ennek máskép kellene lenni. Elmondani valamely tárgy felöli gondolatát. A hány fej, annyi gondolat. (Km.) Késő bánat, ebgondolat. (Km.) Egy gondolaton lenni valakivel. 4) Több öszvefüggő tárgyaknak, dolgoknak észszel felfogott képe, s azoknak irásba foglalása. Gondolatok a pártok jelen állásáról. Röpirati gondolatok valamely napi kérdés körül.
*GONDOLATJEL
	(gondolat-jel) ösz. fn. Egy vagy több ily vonás, (-) melyet irásban és nyomtatásban használunk, 1) midőn valamely gondolatot félbeszakasztunk vagy elhallgatunk, s pótlását az olvasóra hagyjuk, pl. Igérem, hogy a történteket elfeledem, hogy boszút - de minek az igéret, tettem bizonyítson mindent; 2) midőn valamely szóra különösen figyelmeztetni akarjuk az olvasót, pl. Péter bizonyos intézetre ajánlott ezer forintot, és kifizetett - semmit.
*GONDOLATLAN
	(gon-d-ol-atlan) mn. tt. gondolatlan-t, tb. ~ok. Vigyázatlan, figyelmetlen, előre nem látó, körül nem néző. Gondolatlan beszéd, cselekedet.
*GONDOLATLANSÁG
	(gon-d-ol-atlan-ság) fn. tt. gondolatlanság-ot. Figyelmetlenség, vigyáztalanság, könnyelmü szórakozottság, előre nem látás. Gondolatlanságból elszalasztani a legjobb alkalmat, szerencsét. Gondolatlanságból olyat mondani, mit utóbb megbánunk.
*GONDOLATLANUL
	(gon-d-ol-atlan-ul) ih. Meg nem fontolva, figyelmetlenül, előre nem látva. Gondolatlanul beszélni, írni.
*GONDOLATOR, GONDOLATORV
	(gondolat-or v. orv) ösz. fn. Tolvaj iró, azaz ki más irónak gondolatait, műveit, leleményeit általveszi, s azokat magáéi gyanánt hirdeti, árulja.
*GONDOLATORSÁG
	(gondolat-orság) ösz. fn. Orság, orzás, tolvajság, midőn valaki másnak elmeműveit saját leleményei gyanánt használja és árulja:
*GONDOLATORV
	l. GONDOLATOR.
*GONDOLATORZÁS
	l. GONDOLATORSÁG.
*GONDOLATOS
	(gon-d-ol-at-os) mn. tt. gondolatos-t v. ~at, tb. ~ak. Gondolatokba merülő, mélyen gondolkodó; gondolatokkal gazdag, bővelkedő. Gondolatos bölcsész. Gondolatos elmemű.
*GONDOLHATATLAN, GONDOLHATLAN
	(gon-d-ol-hat[-at]lan) mn. tt. gondolhatatlan-t, tb. ~ok. 1) Amit gondolni nem lehet. Észtanilag, erkölcsileg gondolhatatlan. 2) Megfoghatatlan. Gondolhatatlan vakmerőség, hanyagság. Határozóilag, am. gondolhatlanul.
*GONDOLHATÓ
	(gon-d-ol-hat-ó) mn. tt, gondolható-t. Amit gondolni lehet; gyanítható, sejthető; lehetséges. Minden gondolható módot elkövetni. Az könnyen gondolható volt, hogy megtörténik. Felőle ilyesmi nem gondolható.
*GONDOLKODÁS
	(gon-d-ol-kod-ás) fn. tt. gondolkodás-t, tb. ~ok. 1) Működése az észnek, midőn valamire folytonos öntudattal gondol, midőn valamely tárgyat, dolgot minden oldalról meghány, vet. 2) Midőn bizonyos módon vagy szabályok szerént gondolkodik. Okos, bölcs, mély, tudományos gondolkodás. Gyermekes, érett gondolkodás. 3) Vélemény. Gondolkodásom a tiéddel megegyezik. 4) Belső érzelem, bennünk valamely tárgyról létező, uralkodó. Nemes, nagy lelkü, alacson gondolkodás. V. ö. GONDOLKODIK.
*GONDOLKODÁSMÓD
	(gondolkodás-mód) ösz. fn. Bizonyos könnyüséggel párosult vagy szokássá vált mód, mely szerént valaki gondolkodik. Más gondolkodásmódja van a müvelt, más a müveletlen embernek.
*GONDOLKODÁSTAN
	(gondolkodás-tan) ösz. fn. Az elméleti bölcsészetnek azon része, mely a helyes gondolkodás szabályait adja elő, (Logica). Elemi vagy tiszta gondolkodástan. (Logica elementaris pura). Alkalmazott gondolkodástan. (Logica adplicata, Methodica). Némelyek szerént máskép: észtan.
*GONDOLKODÁSTANI
	(gondolkodás-tani) ösz. mn. Gondolkodástant illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Gondolkodástani szabályok.
*GONDOLKODÁSTUDOMÁNY
	l. GONDOLKODÁSTAN.
*GONDOLKODIK
	(gon-d-ol-kod-ik) k. m. gondolkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamit folytonosan eszében forgat, több oldalról vagy tartósan meggondol. A multakról, a jövendőről gondolkodni. Arról gondolkodom, mi tevő legyek. Azon v. a felől gondolkodom, hogy stb. 2) Szorosabb ért. bizonyos módon és szabályok szerént forgat valamit eszében. Okosan, bölcsen, észtanilag gondolkodni. Alaposan, mélyen, tudományosan gondolkodni. Beszél a nélkül, hogy gondolkodnék. Ezen ifju már kezd gondolkodni. 3) Bizonyos véleményben van. Én e tárgyról egészen máskép gondolkodom. 4) Bizonyos érzelmet táplál valami iránt. Jól gondolkodni valaki felől. Nemesen, nagylelküleg, alacsonyan, szolgailag gondolkodni. Embertársainkról becsületesen gondolkodni.
*GONDOLKODÓ
	(gon-d-ol-kod-ó) mn. tt, gondolkodó-t. Aki gondolkodik. Ifjuságáról gondolkodó vénember. Gondolkodó ifju. Mélyen gondolkodó bölcs. V. ö. GONDOLKODIK.
*GONDOLKOZÁS, GONDOLKOZIK
	l. GONDOLKODÁS, GONDOLKODIK.
*GONDOLÓ
	(gon-d-ol-ó) mn. tt. gondoló-t. Aki valamit vagy valamire vagy valamivel gondol. Okosat gondoló tanácsos. Jövőre gondoló ifjú. Senkivel és semmivel nem gondoló. V. ö. GONDOL.
*GONDOLOMRA
	(gon-d-ol-om-ra) ih. Találomra, hozzávetőleg, gyanitás szerént.
*GONDOLÓRA
	ih. Meggondolásra, megfontolásra. Gondolóra venni valamit. Vedd gondolóra, amit tenni készülsz.
*GONDOLT
	(gon-d-ol-t) mn. tt. gondolt-at. Képzelt, vélt, gyanított. Gondolt veszélytől megijedni. Kigondolt hazugság, ráfogás, azaz szándékosan koholt.
*GONDOS
	(gon-d-os) mn. tt. gondos-t v. ~at, tb. ~ak. Kinek valamire különös gondja van; aggódó, valamire figyelemmel, vigyázattal ügyelő; előrelátó. Gondos szülék. Gondos tisztviselő.
*GONDOSAN
	(gon-d-os-an) ih. Különös gonddal vagy ügyelettel.
*GONDOSKODÁS
	(gon-d-os-kod-ás) fn. tt. gondoskodás-t, tb. ~ok. Működés, foglalkodás, melynél fogva valamire különösen gondot viselünk, róla aggódunk; továbbá: előrelátás, jövőre gondolás; aggódás.
*GONDOSKODIK
	(gon-d-os-kod-ik) k. m. gondoskod-tam, ~tál, ~ott. Leható ragu névvel am. valaminek sorsáról, állapotáról különösen aggódik; valaminek jövendőjét szivén viseli, jó karba helyezni iparkodik. Gondoskodni magáról, öreg napjairól. A szülék gondoskodnak gyermekeikről.
*GONDOSKODÓ
	(gon-d-os-kod-ó) mn. tt. gondoskodó-t. Aki gondoskodik, ez igének minden értelmében. Gondoskodó családapa.
*GONDOSSÁG
	(gond-os-ság) fn. tt. gondosság-ot. Tulajdonság, melynél fogva valaki gondos. V. ö. GONDOS. Gondosságot ajánlani a gazdatisztnek. Gondosság nélkül nem biztosíthatjuk jövendőnket.
*GONDOSZLATÓ
	(gond-oszlató) ösz. mn. Ami gondjainkat megszünteti; felvidító, aggodalmat feledtető, máskép: gondüző. Gondoszlató mulatságok.
*GONDSZÉLESZTŐ
	(gond-szélesztő) l. GONDOSZLATÓ.
*GONDTALAN
	(gon-d-ta-lan) mn. tt. gondtalan-t, tb. ~ok. Kinek gondja nincs, kit gondok nem nyugtalanítnak, nem háborgatnak, kinek nincs miről aggódni. Gondtalan gyermekek, gazdagok. Átv. ért. vidám, derült kedvü. Gondtalan élet. Határozóilag gondtalanul, gond nélkül. Különbözik: gondatlan.
*GONDTALANSÁG
	(gon-d-talan-ság) fn. tt. gondtalanság-ot. Gond nélküli állapot. Gondtalanságban élni.
*GONDTALANUL
	(gon-d-talan-ul) ih. Gond nélkül, gondtól szabadon; vidáman, derült kedvvel.
*GONDTELJES
	(gond-teljes) ösz. mn. Sok gonddal levő; sok gonddal párosult, járó. Gondteljes apák. Gondteljes hivatal.
*GONDÜZŐ
	(gond-üző) l. GONDOSZLATÓ.
*GONDVISELÉS
	(gond-viselés) ösz. fn. 1) Felügyelés, felvigyázás valamire. A házat valamelyik cseléd gondviselésére bízni. 2) Ápolás, táplálás. Szülék gondviselése alatt nevelkedett gyermek. 3) Törvény által szabályozott igazgatói felügyelés. Árva gondviselés, tömeggondviselés, zárgondviselés. 4) Valaminek előleges elrendezése, előrelátás, a dolgok jövendőjéről gondoskodás. 5) Kitünőleg (per excellentiam) isteni gondviselés. A gondviselés minden jóval megáldotta.
*GONDVISELET
	(gond-viselet) ösz. fn. Gondviselés elvont értelemben.
*GONDVISELETI
	(gond-viseleti) ösz. mn. Gondviseletre tartozó, vonatkozó. Gondviseleti ügyek, bajok.
*GONDVISELETLEN
	(gond-viseletlen) ösz. mn. Ki gondot nem visel, vigyázatlan, gondatlan, a rábizottakkal nem gondoló, nem aggódó. Szenvedőleg: kiről semmi gondot nem viselnek. Határozóilag am. gondviseletlenül.
*GONDVISELETLENSÉG
	(gond-viseletlenség) ösz. fn. Gondatlanság, valamivel nem gondolás, a ránk bizottak elhanyagolása, figyelemben nem tartása.
*GONDVISELŐ
	(gond-viselő) ösz. fn. Személy, ki valamire felügyel, felvigyáz. Ház-gondviselő, különösen törvényesen meghatalmazott felügyelő, felvigyázó, igazgató. Árvagondviselő, tömeggondviselő, zárgondviselő.
*GONDVISELŐI
	(gond-viselői) mn. tt. gondviselői-t, tb. ~ek. Gondviselőt illető, arra vonatkozó. Gondviselői jog, kötelesség. Gondviselői díj.
*GONDVISELŐSÉG
	(gond-viselőség) ösz. fn. Gondviselői hivatal, tisztség, kötelesség, minőség.
*GONGY
	(gom-gy) elvont törzsök, s képzésére nézve hasonló a rongy (rom-gy) szóhoz. Származékai: gongyol, gongyolít, gongyola. Jelent öszvehajtott, göngyölgetett, gömbölygetett valamit. Rokon vele: konty (kom-ty), göngy (göm-gy).
*GONGYOL
	(gom-gy-ol) áth. m. gongyol-t. Öszvevissza hajtogatva csomóba köt, gömbölyít, göngyölít.
*GONGYOLA
	(gom-gy-ol-a) mn. és fn. tt. gongyolát. Ami öszve van hajtogatva, göngyölítve. Különösen fonás végett a guzsaly vagy rokka nyelére, rudjára felkötött kender, len. Megfonni egy gongyola kendert. Hasonlít hozzá a tót kudela. A pongyola, hangra nézve, szinte rokon vele, de emez eredetre és értelemre inkább: bongyola (bom-gy-ol-a). V. ö. PONGYOLA.
*GONGYOLÍT
	(gom-gy-ol-ít) l. GÖNGYÖLÍT.
*GONOSZ (1)
	(gon-osz, persául pupáh, l. GON) mn. tt. gonosz-t v. ~at, tb. ~ak. Képzésére nézve hasonlít a rosz, pimasz, kamasz, dobasz, csupasz stb. melléknevekhez. V. ö. ASZ, OSZ, ESZ, ÖSZ képzők. Értelme am. szándékosan vagy belső ingernél, ösztönnél fogva ártani, sérteni kivánó vagy valósággal ártó, sértő. Gonosz ember. Gonosz haramia, zsivány. Gonosz uzsorás, boszuálló. Gonosz akarat, indulat, cselekedet, tétel. Gonosz lélek. Gonosz férj, gonosz feleség. Gonosz kutya, am. harapós. Gonosz bika, ökör, am. öklelős. Gonosz király nyomát sok jámbor követi. (Km.) Az erkölcsi ért. vett rosz szónak nagyobb fokozatát jelenti, s az emberi szabad cselekedetekre vonatkozva jelent oly embert, ki az erkölcsi vagy polgári törvényeket szándékosan és nagyban vagy némi rögzöttséggel sérti. Átv. ért. mondatik lelketlen és elvont tárgyakról is, melyek bántást, sérelmet, kártételt foglalnak magukban. Gonosz eredet. Gonosz hír. Gonosz eredetnek, gonosz a vége. (Km.) Gonosz hir szárnyon jár, lótfut, senkit nem vár, elűzi a mentséget. (Km.) Gonosz idő, gonosz szél, gonosz csapás. Köz beszédben néha lágyabb ért. bir, s am. csintalan, hamis, dévaj, kópé. Gonosz kis leány. Gonosz elmésség, beszéd, tréfa.
*GONOSZ (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gonosz-t, tb. ~ok. 1) Gonosz személy, gonosz ember. V. ö. GONOSZ, mn. 2) Gonoszság, gonosztett. Jaj, akik a gonoszt jónak mondjátok, és a jót gonosznak. (Isai. 5. 20. Káldi). Akik gonoszokkal fizetnek a jókért. (37. zsolt. 21. v. Káldi). Barátodnak javán nem örülni és gonoszán nem bánkódni. Nádor-codex.
*GONOSZAKARÓ
	(gonosz-akaró) ösz. fn. Személy, ki arra törekszik, hogy javunkat akadályozza vagy kárunkat eszközölje, s ártalmunkra legyen.
*GONOSZAN
	(gon-osz-an) l. GONOSZUL, ih.
*GONOSZBÍT
	(gon-osz-b-ít) vth, m. gonoszbít-ott. Tulajdonképen gonoszabbá tesz. A Tatrosi codexben gonoszbejt, am. botránkoztat, (scandalisat).
*GONOSZBÓLAT
	(gon-osz-b-úl-at) fn. tt. gonoszbólatot. A Tatrosi codexben am. botrány, (scandalum). V. ö. GONOSZBÍT. Innen gonoszbóltatni am. scandalisari.
*GONOSZD
	puszta Tolna megyében; helyr. Gonoszd-on, ~ra, ~ról.
*GONOSZINDULATÚ
	(gonosz-indulatú) ösz. mn. Szándékosan sérteni, bántani, kárt tenni akaró, törekvő.
*GONOSZÍT, GONOSZIT
	(gon-osz-ít) áth. m. gonoszít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gonoszszá tesz, gonosz indulatot csepegtet valakibe. Valakit folytonos ingerlés, kegyetlenség által gonoszítani. Rosz példa. biztatás, igéret által gonoszítani.
*GONOSZKODÁS
	(gon-osz-kod-ás) fn. tt. gonoszkodás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gonoszkodik.
*GONOSZKODIK
	(gon-osz-kod-ik) k. m. gonoszkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Gonosz tetteket visz véghez. V. ö. GONOSZTETT. 2) Lágyabb ért. csintalankodik, dévajkodik.
*GONOSZLÉLEK
	(gonosz-lélek) ösz. fn. Ördög. Átv. ért. bünre ösztönző inger, indulat. Gonoszlélek vitte reá.
*GONOSZNYELVŰ
	(gonosz-nyelvű) ösz. mn. Rágalmazó, becstelenitő, másokat rútul megszóló, lucskos, mocskos, csörfös száju.
*GONOSZODÁS
	(gon-osz-od-ás) fn. tt. gonoszodás-t, tb. ~ok. Gonoszszá levés, gonoszszá változás.
*GONOSZODIK
	(gon-osz-od-ik) k. m. gonoszod-tam, ~tál, ~ott. Gonoszszá lesz, gonoszszá válik, változik. V. ö. GONOSZ.
*GONOSZSÁG
	(gon-osz-ság) fn. tt. gonoszság-ot. 1) Belső hajlam, tulajdonság, ösztön, melynél fogva valaki gonosz cselekedetekre hajlandó. Kitört belőle a gonoszság. Ezen emberben sok gonoszság lappang. 2) Gonosz cselekedete, gonosz tett. Gonoszságot elkövetni. V. ö. GONOSZTETT.
*GONOSZSÁGOS
	(gon-osz-ság-os) mn. tt. gonoszságos-t v. ~at, tb. ~ak. Gonoszsággal teljes, gonosztettekre felette hajlandó, igen gonosz. A gonoszságos bolondnak élete gonoszb az ő halálánál. (Jéz. Sir. fia. 22. 12. Káldi).
*GONOSZSZIVŰ
	(gonosz-szivű) ösz. mn. Kinek gonosz szive van, ki másnak jót nem kiván, sőt roszat akar; ki más baján nem csak nem könyörűl, hanem némi kárörömét leli benne.
*GONOSZSZIVÜSÉG
	(gonosz-szivüség) ösz. fn. Gonoszszívre mutató erkölcsi tulajdonság, cselekvésmód.
*GONOSZTÉT
	l. GONOSZTĚTT.
*GONOSZTĚTT
	(gonosz-tětt) ösz. fn. Sérteni kivánó indulatból, ártani késztető ingerből véghez vitt tilos cselekvény. A bűntől abban látszik különbözni, hogy ez az isteni, a, gonosztett pedig az emberi büntető törvény megszegését jelenti. Egyébiránt a gonosztett és büntett rokonértelmüek gyanánt is használtatnak.
*GONOSZTEVŐ
	(gonosz-tevő) ösz. fn. Gonosztettet elkövető személy; elvetemedett erkölcsü ember. Jogtani ért. szabad akaratu elkövetője oly tilos cselekvénynek, mely fenyitő boszuállást és büntetést vonz maga után. A gonosztevőket börtönbe zárni, elitélni.
*GONOSZÚL (1)
	(gon-osz-úl) önh. m. gonoszúlt; l. GONOSZODIK.
*GONOSZÚL, GONOSZUL
	(2), (gon-osz-úl) ih. Gonosz módon; ártani szándékozó akarattal. Gonoszul megsérteni, megkárosítani valakit. Gonoszul visszaélni más bizodalmával. V. ö. GONOSZ.
*~GONYA
	öszvetett képző, galagonya és burgonya (= bur-og-ó-nya) szókban.
*GOR
	1) hangutánzó gyök, melyből gordó, gordon, goromba, gorzs erednek. A vastag, durva, nyers, erős hang és tulajdonság fogalmai rejlenek benne. 2) Egy a vékonyhagu gör gyökkel, honnan gornyad (görnyed), gorzsad (görzsed), gorba, gurba (görbe) származnak. Rokon ez utóbbiaknál a korhad ige gyökével.
*GÓR (1)
	mn. tt. gár-t, tb. ~ok. 1) Nagy, magas, felnyúlt, hosszu lábu, hosszu nyakú. Górfa, górmadár. Rokon a magyar gar, hóri (horgas), héber szanszkrit girasz (hegy), orosz, illir gora, tót hora, hore szókkal. 2) Mondják bizonyos tyúkfajról, melynek fel- és visszaálló, borzas tollai vannak. Górtyúk, górcsibe. 3) Kemenesalon am. csuta, rövid haju, szőrü, (tulajdonképen itt is borzas jelentése van).
*GÓR (2)
	falu Vas megyében; helyr. Gór-ba, ~ban, ~ból.
*GÓR (3)
	áth. m. górt. Szór, szétszór, szilál. Tiszavidéki szó. Ocsút górni a tyúkoknak. Szalmát górni a tehenek alá.
*GÓRÁL
	(gór-ál) áth. Gyakran vagy egymás után többet gór.
*GÓRÁLÁS
	(gór-ál-ás) fn. tt. górálás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki górál.
*GÓRÁNY
	(gór-ány) fn. tt. górány-t, tb. ~ok. l. CZIGÁNYKERÉK.
*GÓRÁS
	(gór-ás) fn. tt. górás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn górunk.
*GORBÓ
	erdélyi falu Doboka megyében; FELSŐ~, Belső-Szolnok megyében; MAGYAR~, Kolos megyében; helyr. Gorbó-n, ~ra, ~ról.
*GORBÓFŐ
	erdélyi puszta Kolos megyében; helyr. Gorbófő-n, ~re, ~ről.
*GÓRCSIBE
	(gór-csibe) ösz. fn, Felborzazott és visszaálló tollazatú csibe.
*GÓRCSŐ
	(gór-cső) ösz. fn. Nagyító látcső, nagyító üveg.
*GORDÁNFALVA
	helység Közép-Szolnok megyében; helyr. Gordánfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GÓRDIÓ
	(gór-dió) ösz. fn. Legnagyobb faju dió.
*GORDÓ
	(gor-d-ó) hangutánzó fn. tt. gordó-t. A dudából kinyuló hosszu cső, mely vastag gor hangon szól. Máskép: bordó.
*GORDON
	(gor-d-on, rokon vele a hellen cordh, latin chorda) fn. tt. gordon-t, tb. ~ok. 1) Nagy hegedű, melyen a legvastagabb, s legmélyebb hangokat játszák. Máskép, de a nagyságra nézve némi módosulattal: brúgó, bőgő, barbora, koboz. Legmélyebb a gordon vagy brugó, utána jön a bőgő, következik a gordonka vagy barbora, végre a koboz. 2) Festő bogács, vadsáfrány. (Carthamus tinctorius).
*GORDONHEGEDŰ
	(gordon-hegedű) ösz. fn. Gordonka, kis gordon. (Violoncello).
*GORDONHEGEDŰS
	(gordon-hegedűs) ösz. fn. Zenész, ki gordonhegedűn játszik. V. ö. GORDONHEGEDŰ.
*GORDONHÚR
	(gordon-húr) ösz. fn. Gordonra való vastagabbféle húr. V. ö. GORDON.
*GORDONKA
	(gor-don-ka) fn. tt. gordonkát. Kisebbféle gordon, gordonhegedű, barbora. (Violoncello).
*GORDONOS (1)
	(gor-d-on-os) fn. tt. gordonos-t, tb. ~ok. Zenész, ki gordon nevü hangszeren játszik.
*GORDONOS (2)
	(mint föntebb) mn. tt. gordonos-t v. ~at, tb. ~ak. Festő bogácscsal, vadsáfránynyal bővelkedő vagy festett. Gordonos kert. Gordonos szövet.
*GORDONOZ
	(gor-d-on-oz) önh. m. gordonoz-tam, ~tál, ~ott. Gordonon játszik, a gordont húzza. V. ö. GORDON.
*GORDONSÍP
	(gordon-síp) ösz. fn. Az orgonának vastag, mélyhanga sípja.
*GORDONSZEKLICZE
	(gordon-szeklicze) ösz. fn. Növényfaj a szekliczék neméből. (Canthamus lanatus).
*GORDONVÖCSÖK
	(gordon-vöcsök) ösz. fn. A vöcsök nevü buvárok egyik faja. V. ö. VÖCSÖK.
*GÓRÉ
	(gór-é) fn. tt. góré-t. Általán, magasb helyen levő gunyhó, kaliba. Különösen 1) Szőlő-, dinnye-, kukoriczacsőszök gunyhója vagy magas oszlopokon álló őrhelye. Vigyáz, mint górén a pásztor. (Km.). 2) Magas, szellős alkatu épitmény fából, melyben a csöves kukoriczát tartogatják. 3) Górtyúk.
*GÓRFA
	(gór-fa) ösz. fn. Lépcsőfogakkal ellátott, s a határban felállított rúd, gerenda, fenyőszál, melyről a csőszök őrkerületökre szétlátnak.
*GORGÁN
	hegyek neve Erdélyben.
*GORGONHANG
	(gorgon~ vagy gordon-hang) ösz. fn. Eléjön Csokonainál. "Ha ő (t. i. Szerencse) gorgonhanggal agyarkodik terád, Nevesd el magadat s azonnal hátat ád."
*GÓRGYÖNGY
	(gór-gyöngy) lásd: SZĚMGYÖNGY.
*GORINCZA
	(gór-in-cz-a) mn. tt. górinczát. A székelyeknél am. hosszu vékony növésü, czingárdi. (Kriza J.)
*GORJ
	(gor-j) GORJAD, GORJADOZ, lásd: GORNY, GORNYAD, GORNYADOZ.
*GÓRLÁBU
	(gór-lábu) ösz. mn. Hosszulábu. Górlábu gémek, gólyák.
*GÓRMADÁR
	(gór-madár) ösz. fn. Hosszu lábu madár, milyenek a mocsárokban élő gémek, gólyák stb.
*GÓRMÜKÖCS
	(gór-müköcs) ösz. fn. A müköcsök neméhez tartozó növényfaj. (Androsace elongata).
*GORNÁCS
	(gor-n-ács) fn. tt. gornács-ot. A fának elkorhadt, (meggornyadt v. korhadt) száraz ága. Bodrogközi tájszó. Kevés módosulattal, garnács.
*GORNY
	(gor-ny) elvont törzsök, melyből gornyad, gornyadoz stb, erednek. Vékonyhangon: görny. Jelenti az állati vagy növényi testnek valamely nyavalya v. fájdalom miatti meghajlását, lekonyulását vagy öszvezsugorodását.
*GORNYAD
	(gor-ny-ad) önh. m. gornyad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Az állat vagy növény valamely betegség által meggörbed, öszvehuzódik, lefelé hajlik. Vékony hangon: görnyed.
*GORNYADÁS
	(gor-ny-ad-ás) fn. tt. gornyadás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn az állat vagy növény gornyad.
*GORNYADÓ (1)
	(gor-ny-ad-ó) mn. tt. gornyadó-t. Aki vagy ami gornyad. Gornyadó beteg ember. Gornyadó növény.
*GORNYADÓ (2)
	(mint föntebb) fn. Azon lé, melyben disznóöléskor a véres hurkát kifőzték. Máskép: fonnyadó.
*GORNYADOZ
	(gor-ny-ad-oz) önh. és gyakor. m. gornyadoz-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan vagy gyakran gornyad. Gornyadoznak a nap hevétől ellankadt növények. Hasfájásban gornyadozni. V. ö. GORNYAD.
*GORNYADOZÁS
	(gor-ny-ad-oz-ás) fn. tt. gornyadozás-t, tb. ~ok. Folytonos vagy gyakori gornyadás, valamely betegség, fájdalom miatti görbedezés, megkonyulás, gyöngélkedés.
*GORNYADOZÓ
	(gor-ny-ad-oz-ó) mn. tt. gornyadozó-t. Valamely nyavalya, gyöngélkedés, fájdalom miatt meggörbedő, öszvehuzódozó. Gornyadozó liba, pulyka.
*GÓRNYAKÚ
	(gór-nyakú) ösz. mn. Hosszu nyakú, gémnyakú, gunárnyakú.
*GORNYASZ
	(gor-ny-asz) mn. tt. gornyasz-t, tb. ~ok. l. GORNYATAG.
*GORNYASZT
	(gor-ny-asz-t) áth. m. gornyaszt-ott, htn. ~ni v. ~an.i. 1) Gornyadni késztet, meggörberszt, gyöngélkedővé, huzódozóvá tesz. 2) Önh. ért. fáradság, elgyöngülés miatt szundikál, öszvehuzódva aluddogál; gyöngélkedik, göthösködik.
*GORNYASZTÁS
	(gor-ny-asz-t-ás) fn. tt. gornyasztás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki gornyaszt.
*GORNYATAG
	(gor-ny-at-ag) mn. tt, gornyatag-ot. Aki meggornyadt vagy görnyedt; gornyadozó.
*GOROMBA
	(gor-om-b-a, rokonságait l. a czikk végén) mn. tt. gorombát. Általán vastag, durva, nyers, mi a finomnak ellentétetik. Goromba posztó, vászon, munka. Goromba hang. Goromba ábrázat. Elég szép, csak az ábrázata goromba. (Km.) Goromba kezek. Goromba, mint a pokrócz. (Km.) Különösen, társadalmi ért. müveletlen, parasztos, az illedelem szabályai ellen cselekvő, darabos erkölcsü, magaviseletü, gyalulatlan, faragatlan. Goromba ember. Minden gomba jó gomba, csak az ember goromba. (Km.). V. ö. OTROMBA. Gyökre és értelemre nézve megegyezik a román grumba, német grob, Grobian, régi német gerop, gerrou, holland grove, tót groban,lengyel gruby, cseh hruby (nagy), latin crassus, új latin grossus stb. szókkal.
*GOROMBÁN
	l. GOROMBAUL.
*GOROMBÁS
	(gor-om-ba-as) mn. tt. gorombás-t v. ~at, tb. ~ak. Gorombaféle, gorombaforma. Gorombás szavakkal illetni valakit.
*GOROMBASÁG
	(gor-om-b-a-ság) fn. tt. gorombaságot. 1) Nyers, durva, müveletlen tulajdonság; faragatlanság. Gorombaság néz ki a szeméből. Gorombaság a czimere, am. czégéres goromba. 2) Nyers, durva, müveletlen, illetlen, bántó cselekedet. Gorombaságot követni el valakin v. valakivel. E gorombaságot el nem tűrhetem.
*GOROMBÁSKODÁS
	(gor-om-b-a-as-kod-ás) fn. tt. gorombáskodás-t, tb. ~ok. Goromba erkölcsü magaviseletnek gyakorlása.
*GOROMBÁSKODIK
	(gor-om-b-a-as-kod-ik) k. m. gorombáskod-tam, ~tál, ~ott. Másokat nyers, durva, faragatlan, müveletlen szókkal vagy tettekkel sérteget; a fínom társalgási és társadalmi szabályokat megvetőleg viseli magát.
*GOROMBAUL, GOROMBÁUL
	(gor-om-b-a-ul) ih. Goromba módon, azaz durván, nyersen, faragatlanul, a finom társalgás és erkölcsök szabályai ellen. Gorombaul beszélni, szólítani valakit. Gorombaul felelni.
*GOROSZLÓ
	KIS~, NAGY~, falvak Közép-Szolnok megyében; MAGYAR~, Kraszna megyében; helyr. Goroszló-n, ~ra, ~ról.
*GORSA
	a Nádor-codexben talán am. gersa.
*GÓRSZĚM
	(gór-szěm) ösz. fn. Nagy, kidudorodott szem.
*GÓRSZĚMŰ
	(gór-szěmű) ösz. mn. Nagy, dudorodott szemű.
*GÓRSZILÉNE
	(gór-sziléne) ösz. fn. Növényfaj a szilének neméből. (Silene longifera).
*GÓRTIK
	(gór-tik) l. GÓRTYÚK.
*GORTVA
	puszta Gömör megyében; helyr. Gortvá-n, ~ra, ~ról.
*GÓRTYÚK
	(gór-tyúk) ösz. fn. Nagy faju búbos tyúk, tarka és jobbára borzas tollazattal, innen máskép: borzastyúk, mely többnyire kopasznak, félmeztelennek látszik.
*GORZÓFALVA
	helység Közép-Szolnok megyében; helyr. Gorzófalvá-n, ~ra, ~ról.
*GORZS
	(gor-zs) fn. tt. gorzs-ot. A székelyeknél am. cserebogár. Hihetőleg gordós vagy brúgó hangjától. Máskép gazsó és gozszs, azaz garzsó v. gorzsó.
*GÓSNYA
	(kóros-nya) fn. tt. gósnyát. Székely szó. Legsietőbben harapódzó fene. (Kriza J.).
*GOSZ
	elvont gyök és GOSZT, (gosz-t) elvont törzsök, l. GOSZTÁNY.
*GOSZTÁNY
	(gyöke: gosz, megegyezni látszik a hellen keaxw [hasítom, széthasítom, szétválasztom; apróra dörzsölöm], héber [elvág, elszakít, elhord, szanszkrit kasz [hasít] szókkal, továbbá a magyar gusz [gusztony], kusz [kusza, kuszál, kusztora] gyökökkel stb.) fn. tt. gosztány-t, tb. ~ok. Heltainál eléforduló régi szó, am. arany szem, arany porond. Oly szép aranyakat, oly szép szemeket és gosztányokat talála a fövenyben. (Heltai M. Kron. 1. R).
*GOTFRID
	(a német Gott és Friede szóktól eredett) férfi kn. Godofridus. Gottfried.
*GOTH, GÓTH
	(1), fn. tt. góth-ot. Jelent egy régi germán szátmazásu népet vagy ezen népből egyes embert. Góthok vándorlása.
*GOTH, GÓTH
	(2), mn. Góthoktól származó, góth modorú. Goth épitészet, goth rendszer az épitésben, goth ívek, goth irás stb.
*GOTHÁRD (1)
	l. GOCSÁRD, KOCSÁRD.
*GOTHÁRD (2)
	Szent~, mezőváros Vas megyében; helyr. Gothárd-on, ~ra, ~ról.
*GOTHÁTJA
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gothátjá-n, ~ra, ~ról.
*GOTHOS
	gömöri tájszó, l. GÖTHÖS.
*GÖ
	gyökelem, melyből göb, göcz, göcs, göd(ör), göm(b), gör közvetlen gyökök, és ezek nagy szaporaságu származékai erednek. Megvan ezen gyök a gőb, gőböly (gö-öb), gőd, gődény (gö-öd), gőlye (gö-ölye), gőnye (gö-önye), gőz (gö-öz) szókban is. Mindezekben a gömbölyüség, kerekség vagy kanyarodás, csavarodás vagy dudorodás fogalma rejlik. Rokon, sőt több szavainkban ugyanazon értelmü a mélyhangu go, pl. gömb, gomb, gömbölyeg, gombolyag, görnyed, gornyad stb. V. ö. GO.
*GÖB
	(gö-b v. g-öb) fn. tt. göb-öt. Általán jelent öszvehuzott, gömbölyödött testet, különösen 1) púpot, kinövést, dudort az állati vagy növényi testen. Rokon a héber (dudorodás; hát; boltív stb.), (gödör, árok), latin gibbus, olasz gobbo, hellen kuptoV szóval. Idetartozók a magyar gab, geb, gib gyökök is. Mint törzsük megvan a göbre, göbör, göbörödik származékokban. 2) Természeti hangot, mely a göbbed, göbben igékben göbe, göbecz, göbedék nevekben létezik. V. ö. GÖBBEN.
*GŐB
	(gö-öb) elvont gyök, melyből gőböd és gőböly származnak. Rokon a göb szóval, s jelent dudorodást, különösen hasat. V. ö. GŐBÖD.
*GÖBBED
	(göb-ű-ed = göb-b-ed) m. göbbed-tem, ~tél, ~ětt. l. GÖBBEN.
*GÖBBEDĚZ
	(göb-b-ed-ěz) önh. m. göbbeděz-tem, ~tél, ~ětt. Merüldöz, ami göbögö hanggal merül el. V. ö. GÖBBEN, GÖBBENT.
*GÖBBEN
	(göb-ű-en = göb-b-en) önh. m. göbben-t. Tájszó, s am. mély vízbe esik, belemerűl, s mintegy göb hangot hallatva lebukik.
*GÖBBENÉS
	(göb-b-en-és) fn. tt. göbbenés-t, tb. ~ěk. Göb hanggal elmerülés.
*GÖBBENT
	(göb-b-en-t) áth. m. göbbent-ětt. Bemerít valamit, ami aztán göb hanggal merűl el.
*GÖBE
	(göb-e, azaz göbő) fn. tt. göbét. 1) Túl a Dunán am. kiherélt kocza v. eme disznó, melyet hizlalásra szántak, gönye. 2) Székelyföldön am. a víz által a folyam medrén ásott gödör, melyben a víznek hirtelen mélysége, göbbenése van. A Hegyalján: göbedék. Héberül, mint föntebb láttuk, szinte am. gödör.
*GÖBECS
	(göb-ecs) fn. tt. göbecs-ět. Puskába való apró golyócska, srét, sörét.
*GÖBÉCS
	(göb-e-ecs) fn. tt. göbécs-ět. Kövecs, kavics, a folyók medrében. Göbécscsel meghordani az utakat.
*GÖBÉCSE
	(göb-e-ecs-e) tt. göbőcsét; l. GÖBÉCS.
*GÖBÉCSĚL
	(göb-e-ecs-ěl) áth. m. göbécsěl-t. Göbécscsel meghord, megtölt. Göbécselni az utakat.
*GÖBÉCSĚS
	(göb-e-ecs-ěs) mn. tt. göbécsěs-t v. ~et, tb. ~ek. Göbécscsel bővelkedő, vagy meghordott, megtöltött. Göbécses vízmeder. Göbécses udvar. Göbécses országút.
*GÖBECZ
	(göb-ecz) fn. tt. göbecz-ět. A vízmederben a víz sebes folyása által vájt kisebb gödör. Kriza J. gyüjteménye szerént: lükkenős gödör a kis patakokon, melyet vízmeritő helyül készítenek. Székely szó. V. ö. GÖBBEN, GÖBE.
*GÖBEDÉK
	(göb-ed-ék) fn. tt. göbedékět. l. GÖBE 2).
*GÖBHAL
	(göb-hal) ösz. fn. l. DÖRGICSE, (1).
*GÖBÖCZ
	l. GÖBECZ.
*GŐBÖD v. GÖBŐD
	(göb-őd) áth. m. göböd-tem, ~tél, ~ött. Székely tájnyelven am. öklével döföd, döföl. Kriza J. gyüjteménye szerént általában is am. üt, sujt, megrak. Egy darab fával jól meggöbődték. Addég keveri, göbődi, kavargatta a szapora firist kezivel. Székely népmese.
*GŐBÖLY
	(gőb-öly) fn. tt. gőböly-t, tb. ~ök. 1) Hizlalt szarvasmarha. 2) Hizlalt vagy vágószékre szánt marhákból álló csorda. Gőbölyt hajtani a vásárra. V. ö. GŐB.
*GŐBÖLYJÁRÁS (1)
	(gőböly-járás) ösz. fn. Út, mezőség, melyen a vásárra hajtott gőbölyök mennek. Ily különös gőbölyjárás van a Szemczre hajtott marhák számára az érsekujvári határon.
*GŐBÖLYJÁRÁS (2)
	puszta Fejér megyében; helyr. Gőbölyjárás-o, ~ra, ~ról.
*GŐBÖLYMEZŐ
	puszta Pozsony megyében; helyr. Gőbölymező-n, ~re, ~ről.
*GŐBÖLYÖKÖR
	(gőböly-ökör) ösz. fn. Vágószékre hizlalt ökör.
*GŐBÖLYÖS
	(gőb-öly-ös) fn. tt. gőbölyös-t, tb. ~ök. 1) Gőbölyöket őrző vagy hizlaló. 2) Gőbölyöket hajtó, máskép: hajcsár.
*GÖBÖR
	(göb-ör) elvont törzsök, melyből göbörödik, göbörödés szók erednek. Jelent öszvehuzódott, merevült, fagyott valamit. Rokon vele giber, továbbá gömb, gömbör, gömbölyü, s ennél fogva kerekdedet, dudorodottat is teszen. Idegen nyelvben rokon vele a finn kiperä v. käppyrä v. kiverä, am. görbe. V. ö. GÖB.
*GÖBÖRÖDÉS
	(göb-ör-öd-és) fn. tt. göbörödés-t, tb. ~ěk. Valamely testnek fagy általi megmerevedése, öszvezsugorodása.
*GÖBÖRÖDIK
	(göb-ör-öd-ik) k. m. göböröd-tem, ~tél, ~ött. Fagytól hirtelen megmerevedik, öszvehuzódik. Meggöbörödik a sár.
*GÖBÖS
	puszta Soprony megyében; helyr. Göbös-ön, ~re, ~ről.
*GÖBRE
	(göb-ör-e) fn. tt. göbrét. Gömbölyü, dudorú kis fazék, kis csupor. Tájszó. Közönségesebben megfordítva bögre; palóczosan és mátyusföldiesen: běgre. V. ö. GÖB, GÖBÖR.
*GÖCS
	(gö-cs) fn. tt. göcs-öt. A simaságnak, laposnak, egyenesnek ellentéte; kiálló, kidudorodó valami, pl. bog, csomó, domb, hant, rög, göröngy. Göcs a fán. Göcs a fonalon, madzagon. Göcsök az úton. Göcsöt kötni, megoldani.
*GŐCS
	erdélyi falu Csikszékben; helyr. Gőcs-ön, ~re, ~ről. Patak neve is Erdélyben.
*GÖCSEJ
	(göcs-ej) fn. tt. Göcsej-t. Szala vármegyének egyik hegyes, dombos, egyenetlen vidéke, járása, melynek lakosai sajátságos tájszólással élnek; pl. némely ragokat még eredeti alakjokban kötnek a szókhoz, a hangrendszerre való minden tekintet nélkül, pl. kert-ho = kert-hoz, (nem: kert-hez), kert-ná = kert-nál, (nem: kert-nél), kapá-ve = kapá-vel, (nem kapá-val, Torkos Sándor); szuomá-nek = szalmá-nek, (nem: szalmá-nak, Vass József) stb. Így találjuk a régi halotti beszédben is: halál-nek, (nem: halál-nak), pokol-nek stb.
*GÖCSEJI
	(göcs-ej-i) mn. tt. göcseji-t, tb. ~ek. 1) Göcsejről nevezett. Göcseji járás, göcseji szolgabiró. 2) Göcsejben divatozó. Göcseji szójárás, beszédmód, magyarság. 3) Göcsejből való. Göcseji ember. V. ö. GÖCSEJ.
*GÖCSEJSÉG
	(göcs-ej-ség); l. GÖCSEJ.
*GÖCSFŰ
	(göcs-fű) ösz. fn. A földeken vadan termő, göcsös száru növény, a barmoknak kedves eledele. (Spergula arvensis).
*GÖCSINDA
	(göcs-inda); l. GÖCSFŰ.
*GÖCSKERESÉS
	(göcs-keresés) ösz. fn. Átv. ért. Cselekvés, midőn valaki szándékosan nehézségeket keres, aprólékos kifogásokat teddegel, vagy mint mondani szokás, a kákán is csomót keres. Máskép: hajszálhasogatás.
*GÖCSÖR
	(göcs-ör) fn. tt. göcsör-t, tb. ~ök. Rög, göröngy, megcsomósodott, kidudorodott része valamely testnek. Átv. ért. öszvezsugorodott, meggörbedt hátu, pl. rosz ló, gebe. Megfordítva: rögöcs.
*GÖCSÖRE
	(göcs-ör-e) mn. tt. göcsörét, l. GÖCSÖR, átv. ért.
*GÖCSÖRÍT, GÖCSÖRIT
	(göcs-ör-ít) áth. m. göcsörít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Csigáz, szorít, göcsörré, zsugorodottá tesz. Göcsöríteni a lovat koplalás és erős munka által. Átv. ért. szegedi tájszólás szerént: (házasságra) kényszeríteni valakit, pl. a leányt erőszakkal férjhez adni.
*GÖCSÖRÍTÉS
	(göcs-ör ít-és) fn. tt. göcsörítés-t, tb. ~ěk. Cselekvést midőn valamit vagy valakit göcsörítnek.
*GÖCSÖRÖDIK
	(göcs-ör-öd-ik) k. m. göcsöröd-tem, ~tél, ~ött. Elsoványodik, meggörbed; teste göcsös, görnyedt leszen.
*GÖCSÖRT
	(göcs-ör-t) fn. tt. göcsört-öt. l. GÖCSÖR. A vég t bővelkedő betü, mint a csoport, rubint, forint stb. szókban.
*GÖCSÖRTÖS
	(göcs-ör-t-ös) mn. tt. göcsörtös-t v. ~et, tb. ~ek. Kemény rögekkel teljes, töretlen, göröngyös, hantos, darabos, rázós. Göcsörtös út. V. ö. GÖCSÖR.
*GÖCSÖRTÖSÖDIK
	(göcs-ör-t-ös-öd-ik) k. m. göcsörtösöd-tem, ~tél, ~ött. Göcsörtössé lesz, megrögösödik, göröngyösödik. A feltiport sár hirtelen fagy által meggöcsörtösödik.
*GÖCSÖS
	(göcs-ös) mn. tt. göcsös-t v. ~et, tb. ~ek. Göcsökkel bővelkedő, csomós, egyenetlen, buczkás. Göcsös bot. Rokon vele: görcsös.
*GÖCSÖSÖDIK
	(göcs-ös-ödik) k. m. göcsösöd-tem, ~tél, ~ött. Göcsössé lesz, csomósodik, buczkósodik. Göcsösödik a vén fa. Göcsösödik a pozdorjás kenderből készülő fonal.
*GÖCSVIRÁG
	(göcs-virág) ösz. fn. l. BODONPÓT.
*GÖCZ
	hangutánzó, melyből göczög, göczögés, göczke stb. származnak. Rokon a döcz (döczög, döczögés) gyükkel, és a zöty, zötty hangutánzóval.
*GŐCZ
	erdélyi falu Doboka megyében; helyr. Gőcz-ön, ~re, ~ről.
*GÖCZKE
	(gösz-ke) fn. tt. göczkét. Lik, gödör, kátyol az útban, melyen a kocsi göczög, döczög, zötyög.
*GÖCZKÉS
	(gösz-ke-es) mn. tt. göczkés-t v. ~et, tb. ~ek. Likacsos, gödrös, döczögős, zötyögős. Göczkés utak, kövezetek.
*GÖCZKÉSĚDIK
	(gösz-ke-es-ěd-ik) k. m. göczkésěd-tem, ~tél, ~ětt. Likassá, gödrössé, döczögössé lesz. Eső után, sok szekérjárástól meggöczkésedik az út.
*GÖCZÖG
	(gösz-öb) önh. és gyakor. m. göczög-tem, ~tél, ~ött. 1) Döczög, zötyög a likacsos, gödrös uton a kocsi, szekér. 2) Öregesen, mintegy göcz-göcz hangot hallatva nevet. Ez értelemben rokona a vastaghangu: kaczag.
*GÖCZÖGÉS
	(gösz-ög-és) fn. tt. göczögés-t, tb. ~ěk. 1) Kocsinak, szekérnek döczögése, zötyögése, midőn likba, gödörbe bukkan. 2) Öreges nevetés.
*GÖD (1)
	elvont gyök, melyből gödör, gödrös szók, s több helynevek erednek. Eredeti értelme, lyuk, árok, verem, s egy a ged gid gyökkel, különösen pedig a héber szóval, melynek jelentése elszakaszt, elszakgat, s innen: , am. folyóvíz partja (ripa, sic dicta, quia continuo aquae affluxu abluitur et avellitur. Simon és Eichorn héber szókönyve), továbbá ide tartozik (kerít, körülkerít) is. V. ö. GÖDÖR.
*GÖD (2)
	puszta Pest megyében; helyr. Göd-ön, ~re, ~ről.
*GŐD
	(gö-öd) elvont gyök, létezik a gődény szóban, mely nagy begyű, gőgű v. gégéjű madarat jelent, s innen valószinűleg gőd egy a gőg főnévvel. V. ö. GŐDÉNY.
*GÖDE
	(göd-e) l. GÖDÖLYE, GIDA.
*GŐDÉNY
	(gőd-ény) fn. tt. gődény-t, tb. ~ěk. A legnagyobb vizi madarak egyike, melynek kanalas nyaka alatt erszényforma nagy bögye (gőgje) van, fiai számára eledellel és itallal megtöltve. Innen a telhetetlenség és torkosság képjele. Iszik, mint a gődény. (Km.). Nagytorku gődény. (Pelicanus onocrotalus).
*GŐDÉNYHÁZA
	falu Ugocsa megyében; helyr. Gődényházá-n, ~ra, ~ról.
*GŐDÉNYTORKU
	(gődény-torku) ösz. mn. Átv. ért. iszákos, nagyiható.
*GÖDÖLŐ, GÖDÖLLŐ
	mv. Pest megyében; helyr. Gödölő-n, ~re, ~ről.
*GÖDÖLYE
	(göd-öly-e) fn. tt. gödölyét. Kecskefi, kis kecske, melyet a magyar gid, ged, gida szókkal hivogat, szólongat; gyöke rokon a héber , (gedi v. gdi), angol kid, svéd kidd, német Kitze szókkal, s megvan a latin hoed-(us) névben is. V. ö. GED, GID.
*GÖDÖLYEAKOL
	(gödölye-akol) ösz. fn. Akol, melyben gödölyéket tartanak, nevelnek.
*GÖDÖLYEBŐR
	(gödölye-bőr) ösz. fn. Gödölye-, vagyis fiatal kecskebőr, nyers vagy kikészített állapotban.
*GÖDÖNY
	puszta Zemplén megyében; helyr. Gödöny-be, ~ben, ~ből.
*GÖDÖR (1)
	(göd-ör, talán rokon közelebb a héber , [eleven kerités], arab gadar szókkal); hangugrató fn. tt. gödröt v. gödört, tb. gödrök. 1) Általán, a földbe ásott mélység, nyilás, lyuk. Gödröt ásni, behányni, betölteni. Sáros uton a kerekek gödröket csinálnak. Sárgödör, szemétgödör. Gödörbe, bukkanni, esni. Sirgödör. V. ö. VEREM. 2) Akármely mélyedés a test fölszinéről befelé, legyen az mesterséges vagy természeti. Gödrök az arczon. Állgödör. Gödrök a kéz fején. Mellgödör. Szemgödör. Szívgödör. Hasgödör.
*GÖDÖR (2)
	falu Vas, és puszta Bars megyékben; helyr. Gödör-be, ~ben, ~ből.
*GÖDÖRHÁZA
	falu Vas megyében; helyr. Gödörházán, ~ra, ~ról.
*GÖDÖRKE
	(göd-ör-ke) fn. tt. gödörkét. lásd GÖDRÖCSKE.
*GÖDRE
	mváros Baranya megyében; helyr. Gödré-n, ~re, ~ről.
*GÖDRÖCS
	(göd-ör-öcs) fn. tt. gödröcsöt. Lásd GÖDRÖCSKE.
*GÖDRÖCSKE
	(göd-ör-öcs-ke) kicsinyező fn. tt. gödröcskét. Kis, apró gödör, milyen pl. némely mosolygó vagy nevető arczán látható. Szépség gödröcskéi.
*GÖDRÖCSÖS
	(göd-ör-öcs-ös) mn. tt. gödröcsöset. Sok apró gödrös.
*GÖDRÖS
	(göd-ör-ös) mn. tt. gödrös-t v. ~et, tb. ~ek. Gödrökkel bővelkedő. Gödrös utak. Gödrös legelők. Gödrös mocsárok, folyók.
*GÖDRÖZ
	(göd-ör-öz) áth. m. gödröz-tem, ~tél, ~ött. Gödrössé tesz, valamely területen, vagy test szinén gödröket ás, alakít. Öregség ránczai gödrözték orczáját, hiába csipkézi zsugorodott száját. (Gyöngyösi).
*GŐG (1)
	(gö-ög, rokon vele: gége) fn. tt. gőg-öt. 1) A torok felső része, mely több porczogókból áll, és sok embernél csomó gyanánt kidudorodik. Köz nyelven: Ádám almája. (Larynx). 2) Átv. ért. felfuvalkodás, másokat lenéző, s magát mindenek fölé emelő kevélység. Nagy, kiállhatatlan gőg. Úri vagy paraszt gőg. Gőggel beszélni, felelni. Ez utóbbi értelemben rokon vele a héber:
*GŐG (2)
	hangutánzó, gőgicse, gőgicsél szókban. Rokon vele gögy, gagy.
*GŐGFĚDŰ
	(gőg-fědű) ösz. fn. Porczogós fedő a légcső nyilásán, nehogy az étel vagy ital belecsuszamodjék. (Epiglottis).
*GŐGICSE
	(gőg-ics-e) fn. tt. gőgicsét. Kis gyermek hangicsolása, midőn beszélni kezd, gagyog, gögyög.
*GŐGICSÉL
	(gőg-ics-e-el) önh. m. gőgicsél-t. Mondják kis gyermekről, midőn egyes hangok kiejtésére nyelvét erőteti.
*GŐGICSÉLÉS
	(gőg-ics-e-el-és) fn. tt. gőgicsélés-t, tb. ~ěk. Kis gyermeknek beszédbeni erőködése, gögyögése, gagyogása.
*GŐGÖS
	(gőg-ös) mn. tt. gőgös-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Vastag, kidudorodott torku, bögyü. Gőgös gődény. 2) Átv. ért. felfuvalkodott, másokat lenéző, magát feltoló ember, ki tudniillik felduzzasztja, kidudorítja gőgjét. Hasonló átvitt értelmüek: begyes, torkos, nyakas, fejes, szájas stb.
*GŐGÖSKÖDIK
	(gőg-ös-köd-ik) k. m. gőgösköd-tem, ~tél, ~ött. Átv. ért. felfuvalkodva kevélykedik, dagályoskodik.
*GŐGÖSSÉG
	(gőg-ös-ség) fn. tt. gőgösség-ět. Magát felfuvó, másokat lenéző kevélység.
*GŐGSÍP
	(gőg-síp) ösz. fn. Az emberi és állati testben azon porczogós cső, mely a torokból a tüdőbe nyúlik, és melyen az életre szükséges levegő a tüdőbe tolúl, s onnan ismét visszanyomódik. (Trachea).
*GŐGSÍPGYULADÁS
	(gőg-síp-gyuladás) ösz. fn. Gyúladás a gőgsípban. (Angina trachealis). V. ö. GYULADÁS.
*GŐGSÍPMETESZ
	(gőg-síp-metesz) ösz. fn. Sebészi eszköz, a gőgsíp felnyitására. (Tracheotomus).
*GŐGSÍPMETSZÉS
	(gőg-síp-metszés) ösz. fn. Sebészi műtétel, midőn a kóros gőgsípot bevágják. (Tracheotomia).
*GÖGSIPOLY
	(gőg-sipoly) ösz. fn. Sipolyféle bántalom a gőgben. V. ö. SIPOLY.
*GÖGSÍPSÉRV
	(gőg-síp-sérv) ösz. fn. A sok mássalhangzó s különösen két s betü miatt kellemetlen hangzatú levén, inkább külön használtassék ekképen: sérv v. sérület a gőgsípban.
*GŐGVÉSZ
	(gőg-vész) ösz. fn. A gőgnek azon kóros állapota, midőn aszik, sorvad.
*GÖGY (1)
	hangutánzó gyök, mely egy a gěgy, gagy hangutánzókkal. Innen gögyög, gěgyěg, gagyog egyértelmüek.
*GÖGY (2)
	fn. tt. gögy-öt. Zaj, locsogás, fecsegés. Nagy gögygyel házak eleibe kiülnek. (Csúzi 268. l.).
*GÖGYÖG
	(gögy-ög) önh. m. gögyög-tem, ~tél, ~ött. A kis gyermekről mondják, midőn már némely szókat ki tud mondani, máskép: gagyog, gőgicsél.
*GÖGYÖGÉS
	(gögy-ög-és) fn. tt. gögyögés-t, tb. ~ěk. A beszélni kezdő kisdednek szavai, gagyogás.
*GÖGYÖGET
	(gögy-ög-et) vth. m. gögyöget-tem, ~tél, ~ětt. Csalogató szavakkal édesget, kecsegtet, csábitgat.
*GÖGYÖGETÉS
	(gögy-ög-et-és) fn. tt. gögyögetés-t, tb. ~ěk. Valakinek csalogató, gögyögő szavakkal magához édesgetése, elcsábítgatása.
*GÖJE v. GŐJE
	l. GÖLYE.
*GÖL
	elvont gyök gölődény szóban, s talán gölődör-ben is. Azonos goly gyökkel (golyó szóban).
*GÖLLE
	falu Somogy megyében; helyr. Göllé-n, ~re, ~ről.
*GÖLNICZ
	bányaváros Szepes megyében; helyr. Gölnicz-ěn, ~re, ~ről. Folyó neve is Gömör, Szepes megyékben.
*GÖLŐDÉNY
	(göl-ő-d-ény) fn. tt. gölődény-t, tb. ~ěk. Golyó alaku tésztás étel. Máskép: gombócz, gölődör.
*GÖLŐDÖR
	(göl-ő-d-ör vagy talán a német Knödel-ből módosúlt) fn. tt. gölődör-t, tb. ~ök. L. GÖLŐDÉNY.
*GÖLÖHÖS
	(göl-öh-ös) székely szó. l. GÖTHÖS.
*GÖLÖNCSÉR
	tolnai tájszó, l. GÖRÖNCSÉR, GĚRĚNCSÉR.
*GÖLY
	fn. tt. göly-t, tb. ~ök. Abaúji szó, különösen Szepsiben és vidékében. Am. domó, gyürke, kenyér gyürkéje, púpja.
*GÖLYE v. GŐLYE
	(göly-e v. gőly-e) székely szó. Emedisznó, másképen: göme v. gönye. Tisza vidékén: kocza, túl a Dunán: göbe.
*GÖLYÖS
	(göly-ös) mn. tt. gölyös-t v. ~et, tb. ~ek. l. GYÜRKÉS. V. ö. GÖLY.
*GÖM
	(gö-m v. g-öm) elvont gyök, melyből gömb, gömböcz, gömböly, gömbölyeg, gömbölyü stb. erednek. M betüje könnyebb kiejtés végett n-re változik ezen szókban: göndör, göngyöl stb. (V. ö. M betű). Rokon közelebb a gom gyökkel. V. ö. GOM. Hasonlít hozzá a csöm (csömör, csömbölyék), és a mélyhangu csom (csomó, csombók); továbbá a köm (köndör), kom (kondor); és a hom, hěm, höm, (hombár, hempelyeg, hömbörög). Idegen rokonságait, l. GÖMB alatt.
*GÖMB
	(göm-b) fn. tt. gömb-öt. 1) Golyó, golyóbis. 2) Valaminek csomóalaku feje, vége, gombja. 3) Teke. Föld gömbje. Éggömb. 4) Mértani ért. oly tömör test, melynek fölszine minden pontjaira nézve, egyenlő távolságban áll a középponttól. Vastaghangon, l. GOMB. Szanszkritul kumba, am. körület, kumbhasz, am. gömb, golyó, lapda; hellenül kuph, kumboV, am. üreg, vájadék; finnül kiemura v. kimura, am, göndör (= gömdör).
*GÖMBÍJ
	(gömb-ij) ösz. fn. Íj, melyből nyilak helyett gömbökkel, azaz golyókkal lődöznek.
*GÖMBKERESZT
	(gömb-kereszt) ösz. fn. Kereszt, melynek végei gömbökkel vannak ékesítve.
*GÖMBKÖLYŰ
	(gömb-kölyű) ösz. fn. Az arany- és más érczmivesek nyomó eszköze, melynek alsó vége gömbölyü, s melynek segedelmével az érczlemezekből gömböket, gombokat alakítanak.
*GÖMBKÖTŐ
	(gömb-kötő) l. GOMBKÖTŐ.
*GÖMBŐ
	(göm-b-ő) fn. tt. gömbő-t. Marhabendő, marhagyomor, melyből a székelyek lantornát csinálnak. A sertéseknél gömböcz.
*GÖMBÖCZ
	(göm-b-öcz) fn. tt. gömböczöt. A disznó megtöltött bendője, mint ennivaló vastag, gömbölyü hurka. Átv. tréfás ért. alacson termetü, nagy hasu ember, kinek széle, hossza egy.
*GÖMBÖLY
	(göm-b-öly) fn. tt. gömböly-t, tb. ~ök. Valamely testnek kerekded, gömb- v. tekealakú külseje, teriméje. Innen lett: gömbölyü, gömbölyeg stb.
*GÖMBÖLYDED
	(göm-b-öly-ded) mn. tt. gömbölydedet. Kerekded, tekealakú, gömbhöz, gömbölyhöz hasonló, közelitő.
*GÖMBÖLYEG (1)
	(göm-b-öly-eg) mn. tt. gömbölyeg-ět. Gömbölyü, kerek, gömbalaku.
*GÖMBÖLYEG (2)
	fn. tt. gömbölyeg-ět. 1) Székelyföldön am. gombolyag. 2) Baranyában göröngy. 3) Vág vidékén, néhutt: gombócz. Jól lakni gömbölyeggel.
*GÖMBÖLYEGSÉG
	(göm-b-öly-eg-ség) fn. tt. gömbölyegség-ět. Tulajdonság, midőn valami gömbölyü alaku.
*GÖMBÖLYÉK
	(göm-b-öly-ék) fn. tt. gömbölyék-ět. Gömbölyüvé alakult test; valamint csombolyéknak oly testet nevezünk, mely csomóba van fonva, sodorva stb.
*GÖMBÖLYGET
	(göm-b-öly-g-et) áth. és gyak. m. gömbölyget-tem, ~tél, ~ětt. Valamit ugy forgat, hajtogat, hengerget, hogy gömbalakuvá legyen. Az édes turót homolykává gömbölygetni. A kiszakasztott tésztát czipóvá, kenyérré gömbölygetni.
*GÖMBÖLYGETÉS
	(göm-b-öly-g-et-és) fn. tt. gömbölygetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit gömbölygetünk.
*GÖMBÖLYÍT
	(göm-b-öly-ít) áth. m. gömbölyít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Forgatva, göngyölgetve gömbölyü alakuvá tesz valamit. Agyagból golyót gömbölyíteni.
*GÖMBÖLYÍTÉS, GÖMBÖLYITÉS
	(göm-b-öly-ít-és) fn. tt. gömbölyítés-t, tb. ~ěk. Valaminek gömbölyüvé alakitása.
*GÖMBÖLYKE
	(göm-b-öly-ke) fn. tt. gömbölykét. Kis gömböly, kis golyó, kis teke.
*GÖMBÖLYÖDIK
	(göm-b-öly-öd-ik) k. m. gömbölyöd-tem, ~tél, ~ött. Gömbölyüvé alakúl, képződik. Átv. ért. kövéredik, domburuvá leszen, domborodik.
*GÖMBÖLYTAN, GÖMBÖLYTANÍTMÁNY
	l. GÖMBTAN.
*GÖMBÖLYTETŐ
	(gömböly-tető) ösz. fn. Épületnek gömbölyalakú teteje, kúptető, kúpfödél.
*GÖMBÖLYŰ
	(göm-b-öly-ű) mn. Szoros ért. oly testről mondják, melynek fölszine minden pontjaira nézve, a középponttól egyenlő távolságra áll. Szélesb ért. gömbalakú, kerek, kerekded, tekeforma. Gömbölyű földtekénk. Gömbölyű kályha. Gömbölyű fej. Átv. ért. domború, kövér, minek szögletesen kiálló részei nincsenek. Gömbölyű arcz, karok. Gömbölyű has.
*GÖMBÖLYŰEN
	(göm-b-öly-ü-en) ih. Gömbölyű formára vagy formán; kerekdeden; domborúan, kövéren. V. ö. GÖMBÖLYŰ.
*GÖMBÖLYŰSÉG, GÖMBÖLYÜSÉG
	(göm-b-öly-ű-ség) fn. tt. gömbölyüség-ět. Gömbölyű alakja, külseje, tulajdonsága valaminek. Golyó, teke, föld gömbölyüsége. Karok, arcz gömbölyüsége. V. ö. GÖMBÖLYŰ.
*GÖMBÖR
	(göm-b-ör) elvont törzs, s egy a gimber, gémber törzsekkel. V. ö. GIMBER.
*GÖMBÖRÖDIK
	l. GIMBĚRĚDIK.
*GÖMBÖRÖG
	(göm-b-ör-ög) önh. m. gömbörög-tem v. gömbörgöttem, ~tél v. gömbörgöttél, gömbörg-ött; htn. ~ni v. gömbörgeni. Am. hengereg v. hentereg v. görög a földön vagy más talapzaton.
*GÖMBTAN
	(gömb-tan) ösz. fn. A mértannak azon része, mely a gömbök tulajdonságait s azoknak gyakorlati használatát adja elé. V. ö. GÖMB.
*GÖME
	(göm-e) l. GÖLYE és GÖBE.
*GÖMŐ
	(göm-ő) fn. l. GUMÓ.
*GÖMŐHAL
	(gömő-hal) ösz. fn. Kurta, zömök testü tengeri halak neme. (Cottus cataplicatus).
*GÖMÖLYE
	(göm-öly-e) fn. l. GOMOLYA.
*GÖMÖR
	mezőváros a hasonnemű megyében; helyr. Gömör-be, ~ben, ~ből.
*GÖMÖRI
	KIS~, falu Gömör megyében; helyr. Gömöri-be, ~ben, ~ből.
*GÖNCZ (1)
	l. GÖNCZÖL, (2).
*GÖNCZ (2)
	mezőváros Abaúj megyében; helyr. Göncz-ön, ~re, ~ről.
*GÖNCZHÁZA
	falu Pozsony megyében; helyr. Gönczházá-n, ~ra, ~ról.
*GÖNCZI HORDÓ
	közönséges boros hordó a Hegyalján, körülbelül három akós.
*GÖNCZÖL (1)
	(göm-cz-öl) áth. m. gönczölt. Gyömöz. Öszvegönczöl, am. öszvegyömöz. Kresznerics. Mátyusföldén: dönczöl.
*GÖNCZÖL (2)
	(göm-cz-öl) fn. tt. gönczöl-t, tb. ~ök. Így hívják a föld és ég sarkait (polus). Éjszaki gönczöl. Föld gönczöle, ég gönczöle. Újabb időben: göncz.
*GÖNCZÖL (3)
	férfi kn. tt. Gönczöl-t, tb. ~ök. Némelyek szerént, am. a német Konrad, (régi német Kuon-rát am. kűhn an Rath, rathkűhn, entschlossen).
*GÖNCZÖLHIDA
	helynév Béla király névtelen jegyzőjében (Pons Guncil).
*GÖNCZÖL-KARCSA
	falu Pozsony megyében; helyr. Karcsá-n, ~ra, ~ról.
*GÖNCZÖL-SZEKERE
	ösz. fn. Így neveztetik két csillagzat vagyis csillagbokor az éjszaki égsarkon. 1) Nagy gönczöl-szekere, áll hét nagyobb csillagból, melyek közől négy a kerekeket, három pedig a rudat ábrázolja. (Ursa major). 2) Kis gönczöl-szekere, mely alakra nézve a nagyhoz hasonlít, de csillagai sokkal kisebbek, s közölök az egyik igen közel esik az éjszaki sarkhoz, miért sark- vagy gönczölcsillag-nak is hívják. A mezei nép, kivált pásztorok igen ismerik a nagy gönczöl járását, s helyzetéből az időt szinte legnagyobb pontosságig meghatározzák. Ökrök nélkül csak a Gönczöl szekere fordul meg. (Km.) népmesélők gyakran meglepő költői képeket alkotnak róla. "Az Gönczöl-szekere viszi sok fegyverét, Mennyei seregnek könnyebbíti terhét." Gr. Zrínyi Miklós.
*GÖNCZ-RUSZKA
	falu Abaúj megyében; helyr. Ruszká-n, ~ra, ~ról.
*GÖNDÖR
	(göm-d-ör) mn. tt. göndör-t, tb. ~ök. Mondják a hajról, szőrről, gyapjuról, s ezekhez hasonló szálas testekről, midőn kerekdeden meghajlanak, meggyürüsödnek, gömbölyüre csavarodnak, fürtösödnek. Göndör hajak. Göndörré hajlott tollak. Göndör szőrű kutya. Máskép: kündör, kondor, gondor.
*GÖNDÖRHAJÚ
	(göndör-hajú) ösz. m. Kinek göndör, bodor haja, hajfürtjei vannak. Göndörhajú szerecsen, czigány, kis gyermek.
*GÖNDÖRÍT, GÖNDÖRIT
	(göm-d-ör-ít) áth. m. göndörít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Göndörré tesz, felbodroz. Hajat meleg vassal göndöríteni.
*GÖNDÖRÍTÉS
	(göm-d-ör-ít-és) fn. tt. göndörítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit göndörré teszünk, bodrossá csavarítunk. Hajnak, szőrnek göndörítése.
*GÖNDÖRÖDIK
	(göm-d-ör-öd-ik) k. m. göndöröd-tem, ~tél, ~ött. Göndörré alakúl, csavarodik, tekeredik.
*GÖNGÖRÖG
	gömbörög szó módosulata, a b g-vé, s ez előtt az m n-né változván. l. GÖMBÖRÖG.
*GÖNGY
	(göm-gy) elvont törzs, melyből göngyöl, göngyöle, göngyölít, göngyölget stb. erednek. Jelent öszvegömbölyitett, csomóba hajtogatott valamit. Vastag hangon: gongy. Képzésre hasonló hozzá a rongy (rom-gy), konty (kom-ty), s több mások. (V. ö. M betü). Némelyek mar önállólag is kezdik használni göngyölet helyett.
*GÖNGYÖL (1)
	(göm-gy-öl) áth. m. göngyöl-t. Valamit csomóba, gömbölyűre öszvehajtogat. Mondják különösen szőr-, haj-, gyapju-, kender-, len- és hasonnemü testekről, szövetekről. Papirost, kezkenőt göngyölni. Csepűt, kóczot öszvegöngyölni.
*GÖNGYÖL (2)
	(gön-gy-öl) fn. tt. göngyöl-t, tb. ~ök. l. GÖNGYÖLEG.
*GÖNGYÖLCZÍN
	(göngyöl-czín) ösz. fn. Czín, melyet vékony lemezekre öntenek, s azután öszvegöngyölítenek, hengerekbe hajtogatnak.
*GÖNGYÖLE
	(göm-gy-öl-e) fn. lásd: GONGYOLA.
*GÖNGYÖLEG
	(göm-gy-öl-eg) fn. tt. göngyöleg-ět. Öszvegöngyölgetett, öszvehajtogatott holmikból, pl. papirosból, szövetekből álló csomó, kötés. Göngyöleg posztó, gyolcs, vászon. Szeged vidékén an. sártapasz, melylyel a ház padlását bevonják, hogy a tűz a gerendákhoz ne férhessen.
*GÖNGYÖLÉK
	(göm-gy-öl-ék) fn. tt. göngyölékět. l. GÖNGYÖLEG.
*GÖNGYÖLÉS
	(göm-gy-öl-és) fn. tt. göngyölés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valamit göngyölnek.
*GÖNGYÖLÉSI
	(göm-gy-öl-és-i) mn. tt. göngyölési-t, tb. ~ek. Göngyölést illető, arra vonatkozó. Göngyölési díj.
*GÖNGYÖLET
	(göm-gy-öl-et) fn. tt. göngyölet-ět. Amibe valamit göngyöltek.
*GÖNGYÖLGET
	(göm-gy-öl-g-et) áth. és gyak. m. göngyölget-tem, ~tél, ~ětt. Gömbölyüen öszvehajtogat, tekerget. Csomóba göngyölgetni a végvásznat.
*GÖNGYÖLÍT, GÖNGYÖLIT
	(göm-gy-öl-ít) áth. m. göngyölít-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Valamit göngyöllé alakít, göngyölbe öszvehajt, teker. V. ö. GÖNGYÖL.
*GÖNGYÖLÍTÉS
	(göm-gy-öl-ít-és) fn. tt. göngyölítés-t, tb. ~ěk. Valaminek göngyöllé alakitása, göngyölbe hajtogatása.
*GÖNGYÖLÖDIK
	(göm-gy-öl-öd-ik) k. m. göngyölöd-tem, ~tél, ~ött. Göngyöllé alakúl, képződik, tekeredik, csavarodik. A kiterített ponyva, lepedő öszvegöngyölödik a szélben.
*GÖNGYSÚLY
	(göngy-suly) ösz. fn. A kereskedésben valamely áru göngyöletének vagyis azon boritéknak, melyben valamely áru beburkolva van, magától az árutól elkülönített sulymértéke, sulymennyisége. Idegen nyelven: tara. Nehézkes hangzása miatt inkább göngyöletsuly vagy burkolatsuly, buroksuly vagy csak burok ajánltatik.
*GÖNTÉR
	férfi kn. Guntherus. Gundahari régi német szótól, mely annyit tesz, mint: hadsereg.
*GÖNTÉRHÁZA
	falu Szala megyében; helyr. Göntérházá-n, ~ra, ~ról.
*GÖNY (1)
	(göm-j = gön-j = gönny) régies, elavult fn. mely helyett ma könny v. köny v. könyű használtatik. Ugyanaz a göm, gömbölyü szók gyökével, minthogy a könnyek, valamint más hulló cseppek göm-, v. gömbölyű alakuak. Szinte ily módon származik a göm gyökből a könyv, (latinul liber v. tulajdonképen volumen), mivel a legrégibb időkben a följegyzésül szolgáló pergamentivek, melyeknek csak egyik oldalára irtak, nem a mostani könyv-formában köttettek be, hanem öszvegöngyöltettek, mint például ma is a tér- és földképeket szokták valamely fahengerre göngyölíteni.
*GÖNY (2)
	v. GŐNY, elvont gyöke a gönye v. gőnye szóknak.
*GÖNYE, GŐNYE
	(1), (göny-e v. gőny-e, rövid ö-vel divatosb) fn. tt. gönyét. Emse, magló disznó, hasas disznó, másképen: göme, gölye. Rokonságokul tekinthetők a hellen genw, gennaw, gignomai, gunh, szanszkrit dsan (am. nemz. szűl), janî, janîka, (nő, feleség), latin gigno.
*GÖNYE, GŐNYE
	(2), (göny-e v. gőny-e, hosszu ő-vel divatosb) fn. tt. gőnyét. Sövények és gyepük mellett tenyésző felfutós növény, mely mindenre rátekerődzik, fekete bogyókat terem, s vastag, husos és kellemetlen keserüségü gyökere van. (Bryonia). Nevét talán szaporaságától vette. V. ö. a föntebbi gönye szót.
*GÖNYEFOLYONDÁR
	(gönye-folyondár) ösz. fn. A folyondárok neméhez tartozó növényfaj.
*GÖNYŐ
	falu Győr megyében; helyr. Gönyő-n, ~re, ~ről.
*GÖNYŰ
	falu és puszta Abaúj megyében; helyr. Gönyű-n, ~re, ~ről.
*GÖR
	(rokon kör szóval s gur gyökkel, de hangutánzónak is vehetjük, l. e czikk végét); Számos szócsaládok gyöke, u. m. görcs, görd, görg, görbe, görh, görny, görv, görzs, melyekből ismét több származékok erednek. 1) Jelent valami gömbölyűt, kerekre hajlót, zsugorodottat, öszvehuzódott testet, csomót, buczkót. Megfordítva, és közösebb használattal rög. 2) Közelebbi hang és értelem-rokonságban áll kör és gur gyökökkel, továbbá a latin curvus, curvo és curro, szanszkrit hvar (görbít), hellen guroV és guroV, török egri (görbe), csagataj igri, finn keuru, käyrä, lapp gaure v. göre (am. görbe), német krumm, Krüppel, héber stb. szókkal. A szláv nyelvekben is több-kevesebb eltéréssel feltaláltatik. 3) Rokon ger gyökkel görjed (= gerjed), görjeszt (= gerjeszt) szókban. 4) Nyilván hangutánzó görgeteg (a székelyeknél am. dörgeteg, azaz menydörgés) és gördűlet (a Tatrosi codexben szintén am. menydörgés) szókban.
*GÖRÁGY
	(gör-ágy) ösz. fn. Ágy, melynek lábai csigás karikákkal ellátvák, hogy ide-oda tolni, s mintegy gördíteni lehessen.
*GÖRB
	(gör-b) elvont törzsök, melyből közvetlenül: gör-be, görb-ed, görb-eszt, görb-ít, görb-űl igék, és ezek származékai erednek.
*GÖRBE
	(gör-b-e. V. ö. GÖR) mn. tt. görbét, tb. görbék. 1) Általán, ami nem egyenes, nem lapos, nem lapányos. Görbe fa. A görbe fához a héja legegyenesebben hozzá áll. (Km, ). Milyen fa van legtöbb az erdőn? Görbe fa. (Mese). Görbeország, azaz hegyes völgyes ország v. vidék. Így nevezik különösen az alföldi magyarok a felföldet, s a mátyusföldi hajtsárok Bukovinát. 2) Különösen, meghajtott, kanyarékos, ívalakú. Görbe fésű, görbe kard, görbe kés. 3) Rendetlen, púpos, félszegnövésü, félrevont, félrehuzott. Görbe lábak, kezek. Görbe nyak. Görbe száj. Átv. ért. görbe szem, am. kancsal v. irígy szem. Görbe szemmel nézni valakire, am. kancsalul, irígyen. Kettőztetve: girbe-görbe v. görbe-gurba. A mértanban főnévül is használtatik, s am. görbe vonal. Értekezés a görbékről.
*GÖRBEÁGU
	(görbe-águ) ösz. mn. Minek görbe ága vagy ágai vannak, akár tulajdon, akár átvitt értelemben. Görbeágu cserfa, somfa. Görbeágu villa.
*GÖRBECZ
	(gör-b-ecz) mn. tt. görbecz-ět. Egy kevéssé görbe, kinőtt, kis púpos. Győr tájékán görbicze. Van egy nyomorult görbicze gyermeke.
*GÖRBECZÉS
	(gör-b-ecz-e-es) mn. tt. görbeczés-t v. ~et, tb. ~ek. Heltainál am. görbés.
*GÖRBED
	(gör-b-ed) önh. m. görbed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Görbére hajúl, kanyarúl. Nagy teher alatt görbed a háta. Görbed a megrakott padlásgerenda. Alá görbed a nyaka. Térdénél begörbed a lába. Erőtetéssel elgörbed a szeg. Vénség miatt meggörbedni. V. ö. GÖRBE.
*GÖRBÉD
	falvak Bihar és Szathmár megyében; helyr. Görbéd-ěn, ~re, ~ről.
*GÖRBEDÉS
	(gör-b-ed-és) fn. tt. görbedés-t, tb. ~ěk. Görbére hajlás, kanyarulás, valaminek egyenes állásából, vonalából félre nyomulása. Hát, lábgörbedés.
*GÖRBEDĚZ
	(gör-b-ed-ěz) önh. és gyak. m. görbeděz-tem, ~tél, ~ětt. Folytonosan, tartósan görbed, azaz hajlik, hajladozik. Görbedezve vinni a terhet. Görbedez a hídpalló a menők lábai alatt. Átv. ért. igen alázatosan, tulságos modorral hajtogatja magát. Nagy urak előtt görbedezni.
*GÖRBEDĚZÉS
	(görb-ed-ěz-és) fn. tt. görbedězés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valami vagy valaki görbedez.
*GÖRBEDSÉG, GÖRBEDTSÉG
	(görb-ed-ség v. gör-b-ed-t-ség) fn. tt. görbedség-ět. Minőség, midőn valami meg van görbedve.
*GÖRBÉDSZÖGH
	puszta Szathmár megyében; helyr. Görbédszögh-ön, ~re, ~ről.
*GÖRBEDT
	(gör-b-ed-t) mn. tt. görbedt-et. Görbére vagy görbévé hajlott. Előre görbedt nyakú. Meggörbedt hátu vontató ló.
*GÖRBEDTEN
	(gör-b-ed-t-en) ih. Meggörbedve, görbévé hajlottan.
*GÖRBEFÉSÜ
	(görbe-fésü) ösz. fn. Ívalaku fésű, milyet még hazánk némely vidékein a kisvárosi mesteremberek és köznépek viselnek hajaikban.
*GÖRBEGURBA
	(görbe-gurba) kettőztetett fn. Igen egyenetlen, aminek több görbesége van, majd ide, majd oda hajló, kanyarodó. Görbegurba ág, bot. Görbegurba útcza, út, ösvény.
*GÖRBEHÁTU
	(görbe-hátu) ösz. mn. Púpos, kidudorodott, kinőtt nyerges hátu, görhes. Görbehátu rosz gebe.
*GÖRBEKARD
	(görbe-kard) ösz. fn. Ivalakuan kanyarodott pengéjü kard, milyen a magyar, török, s több napkeleti népek kardja.
*GÖRBEKÉS
	(görbe-kés) ösz. fn. Kertészek, szőlőmívesek rövid és görbére hajló pengéjü kés, melyet kaczor-nak is hínak.
*GÖRBEKEZŰ
	(görbe-kezű) ösz. mn. Kinek görbe, félretekeredett, félrenőtt keze van. Átv. ért. alattomban, s mintegy görbére hajtott kézzel valamit ajándékozó, oda dugó. A görbe kezűt szeretik az udvariak. (Km.).
*GÖRBÉL v. GÖRBÉLL
	(gör-be-el-l) áth. m. görbél-t, htn. ~ni v. ~eni. Valamit görbének tart; görbesége miatt nem használhat, vagy rosznak tart. Ezen fát gerendának görbéllem. Valakit görbéllni katonának.
*GÖRBELÁBÚ
	(görbe-lábu) ösz. mn. Kinek görbe a lába. Emberről szólva: kacsiba, lőcslábu, ipszilonlábu. Lóról, ökörről: kajsza, kajszos.
*GÖRBÉN
	(gör-be-en) ih. Görbe állapotban vagy minőségben.
*GÖRBENYAKÚ
	(görbe-nyakú) ösz. mn. Félrehajtott, ferdén álló nyakú. Görbenyakú daru. Görbenyakú golyvás.
*GÖRBEORRÚ
	(görbe-orrú) ösz. mn. Általán hajlott orrú, milyenek a kampós-, nyerges-, sas-, vércseorruak.
*GÖRBÉS
	(gör-be-es) mn. tt. görbés-t v. ~et, tb. ~ek. Kissé görbe, meghajlott, nem egészen egyenes.
*GÖRBESÉG
	(gör-be-ség) fn. tt. görbeség-ět. Tulajdonság, melynél fogva valami görbe. Görbesége miatt nem alkalmas katonának.
*GÖRBESZÁJU
	(görbe-száju) ösz. mn. Félrehuzott, ferde állásu szájjal biró. Görbeszáju siró gyermek. Görbeszáju fogatlan ember.
*GÖRBESZT
	(gör-b-esz-t) áth. m. görbeszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni. Görbévé tesz, görbére hajt, hajlít, eszközli, hogy görbedjen. Öszvetételei: legörbeszt, elgörbeszt, meggörbeszt. Bókonynak való fákat görbeszteni. Télre a fügefákat legörbeszteni, és szalmával befödni. A nagy teher meggörbeszti a gerendát.
*GÖRBESZTÉS
	(gör-b-esz-t-és) fn. tt. görbesztés-t, tb. ~ěk. Valaminek görbévé tevése, görbére hajlitása.
*GÖRBEVONALÚ
	(görbe-vonalú) ösz. mn. Minek görbe vonala van; görbén nyuló. Görbevonalú mértani alak. Görbevonalú utak, ösvények.
*GÖRBICZE
	(gör-b-icz-e) mn. tt. görbiczét, tb. görbiczék. Túl a Dunán am. egy kissé púpos, görbehátu. Görbicze leány, gyermek.
*GÖRBICZÉS
	l. GÖRBECZÉS.
*GÖRBÍT, GÖRBIT
	(gör-b-ít) áth. m. görbít-ětt. Görbévé alakít, meghajt, hajlít, egyenességét elveszi valaminek. Kardot, szeget, ágat görbíteni. Szájat görbíteni valakire. Elgörbíteni a furót, ásót. Felgörbíteni a szeget.
*GÖRBÍTÉS, GÖRBITÉS
	(gör-b-ít-és) fn. tt. görbítés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, melynél fogva valamit görbítünk. V. ö. GÖRBÍT.
*GÖRBÍTŐ v. GÖRBITŐFOGÓ
	(görbitő-fogó) ösz. fn. Vasfogó, melylyel szegeket, vasrudakat, vaslemezeket stb. görbére, kampósra lehet hajtani.
*GÖRBŐ
	puszták Szala és Tolna megyében; KIS~, NAGY~, falvak Szala megyében; helyr. Görbő-n, ~re, ~ről.
*GÖRBÖNG
	(gör-b-öng) önh. m. görböng-tem v. ~öttem, ~tél v. ~öttél, ~ött; htn. ~ni v. ~eni. Gyakran vagy egymás után görbed, görbedez.
*GÖRBÖNGÉS
	(gör-b-öng-és) fn. tt. görböngés-t, tb. ~ěk. Gyakori vagy egymás utáni görbedés.
*GÖRBÖNGET
	(gör-b-öng-et) áth. m. görbönget-tem, ~tél, ~ětt. Gyakran vagy egymás után görbít. Görböngeti száját.
*GÖRBÖNGETÉS
	(gör-b-ön-g-et-és) fn. tt. görböngetés-t, tb. ~ěk. Gyakori vagy egymás utáni görbitgetés.
*GÖRBŰL, GÖRBÜL
	(gör-b-űl) önh. m. görbűl-t. Görbévé alakúl, görbére hajlik, kampósodik, kajszossá leszen, csámpásodik stb. Görbűl a fa. A mely fából horog akar lenni, idején meggörbül. Görbül a háta, lába. Görbül a vén ember.
*GÖRBŰLÉS, GÖRBÜLÉS
	(gör-b-ül-és) fn. tt. görbülés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valami görbévé lesz, meggörbűl. Csontgörbülés.
*GÖRBÜLET, GÖRBÜLET
	(gör-b-ül-et) fn. tt. görbület-ět. Azon pont vagy szög vagy vonal, melyen valamely test görbére hajlik, egyenességét elveszti. Útnak, utczának görbülete. Folyóvíz görbülete. Lábak görbülete a térdhajlásnál.
*GÖRBÜLT
	(gör-b-üt-t) mn. tt. görbült-et. Ami meg van görbülve; egyenes vonaltól elhajlott, elferdült. Görbült hát, nyak. Teher alatt meggörbült padló. Görbült kaszás, arató.
*GÖRBÜLTEN
	(gör-b-ül-t-en) ih. Meggörbülve; elferdülve.
*GÖRBÜLTSÉG
	(gör-b-ül-t-ség) fn. tt. görbültség-ět. Tulajdonság, midőn valami meg van görbülve.
*GÖRCS
	(gör-cs, a szláv nyelvekben is megvan: gercsa, krcs, hrcse, krec, kérch, zgarc, grizicza stb. alakokban) fn. tt. görcs-öt. 1) Kemény, zömök csomó, mely egymásba tekeredett és öszveszorúlt rétegekből, rostokból áll, milyen pl. a faderékból kinövő ágak töve vagy más gömbölyü kinövés. Legyalulni a fa görcseit. Kiütni a fenyőben, deszkában megszáradt görcsöket. V. ö. GÖCS. 2) Átv. ért. a testnek kóros állapota, midőn egy vagy több izmok hirtelen és fájdalmasan öszvehuzódnak, öszvezsuorodnak benne. Görcsöt kapni. Görcsben szenvedni. Görcs húzza a lábát. Görcs esett az ujjaiba. Öszvehúzta a görcs. Görcs bántja. Gyomorgörcs, mellgörcs, szívgörcs. 3) Átv. ért. gebe, rosz ló, sovány dög, melynek hátgerincze föl van görbedve.
*GÖRCSCSILLAPÍTÓ vagy ~CSLLLAPITÓ
	(görcs-csillapító) ösz. rnn. Gyógyszer, mely a testi görcsöket megszünteti vagy enyhíti.
*GÖRCSELLENĚS
	(görcs-elleněs) ösz. mn. Ami a görcsféle bajok ellen használ. Görcsellenes gyógyszerek.
*GÖRCSENYHÍTŐ
	(görcs-enyhítő) ösz. mn. l. GÖRCSCSILLAPÍTÓ.
*GÖRCSETLEN
	(gör-cs-et-len) mn. tt. görcsetlen-t, tb. ~ěk. 1) Csomótlan, buczkótlan, göcs nélküli. Görcsetlen fa, deszka, bot. Ellentéte: görcsös. 2) Görcsben nem szenvedő, görcsnyavalyával nem párosult. Görcsetlen hasfájás. Görcsetlen beteg. Határozóilag am. görcsetlenül, görcs nélkül.
*GÖRCSFŰ
	(görcs-fü) l. PORCZFŰ.
*GÖRCSHAL
	(görcs-hal) ösz. fn. Némely halfajok neve, melyek azon különös tulajdonsággal birnak, hogy a hozzájok közelitő embert vagy más állatot villany gyanánt megütik, s az apróbb halakat meg is ölik. (Gymnotus electricus, Raja torpedo, Silurus electricus).
*GÖRCSLÓ
	(görcs-ló) ösz. fn. Gebe, sovány, meggörbedi hátu ló.
*GÖRCSLYUK
	(görcs-lyuk) ösz. fn. Lyuk, mely a kiütött, kitolt görcs után marad a fában. Ily görcslyukakat láthatni a régi kiszáradt fenyüdeszkákban.
*GÖRCSMÉNY
	puszta Tolna megyében; helyr. Görcsmény-be, ~ben, ~ből.
*GÖRCSNEMŰ
	(görcs-nemű) ösz. mn. Görcshöz hasonló, görcsféle, oly kinokkal járó, milyenekkel a görcsös nyavalya szokott párosulni. Görcsnemű gyomorrágás.
*GÖRCSNEVETÉS
	(görcs-nevetés) ösz. fn. Görcscsel járó, igen erős vagy akaratlan kóros nevetés.
*GÖRCSÖN
	mezőváros Közép-Szolnok és falu Barany a megyében; helyr. Görcsön-be, ~ben, ~ből.
*GÖRCSÖS
	(gör-cs-ös) mn. tt. görcsös-t v. ~st, tb. ~ek. 1) Csomós, buczkós. Görcsös fa, deszka. Görcsös bot. 2) Görcs nevü nyavalyával járó, görcsféle. Görcsös rángatódzás, vonaglás. Görcsös nyavalya, hasrágás. 3) Átv. ért. darabos, durva, nem sima, nem fínom. Görcsös modor. 4) Tájdivatosan: görcsös téj, am. sós téj.
*GÖRCSÖSEN
	(gör-cs-ös-en) ih. Csomósan; görcsös állapotban; darabosan.
*GÖRCSÖSÖDÉS
	(gör-cs-ös-öd-és) fn. tt. görcsösödés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valami görcsösödik.
*GÖRCSÖSÖDIK
	(gör-cs-ös-öd-ik) k. m. görcsösöd-tem, ~tél, ~ött. 1) Csomósodik, buczkásodik. Görcsösödik a vén fa dereka. 2) Görhesedik, soványodik, csontjai kidudorodnak.
*GÖRCSÖSSÉG
	(gör-cs-ös-ség) fn. tt. görcsösség-ět. Valamely testnek azon tulajdonsága, melynél fogva görcsösnek, buczkósnak, csomósnak mondják. Görcsössége miatt haszonvehetetlen deszka. A fa görcsösségét gyaluval lesimítani.
*GÖRCSÖSŰL, GÖRCSÖSÜL
	(gör-cs-ös-űl) önh. m. görcsösül-t. Görcsös alakot ölt, görcsöket, buczkókat fejleszt ki magából.
*GÖRCSÖZ
	(gör-cs-öz) áth. m. görcsöz-tem, ~tél, ~ött. 1) Valamely testen görcsöket, csomókat csinál. Botot görcsözni. 2) Átv. ért. meggörcsözni valakit, am. görcsös, buczkós bottal megverni.
*GÖRCSÖZÉS
	(gör-cs-öz-és) fn. tt. görcsözés-t, tb. ~ek. Cselekvés, midőn valaki görcsöz.
*GÖRCSROHAM
	(görcs-roham) ösz. fn. Kórállapot, midőn valakire a görcs reá jön, midőn a görcs kitör rajta.
*GÖRD
	(gör-d) elvont törzsöke gördűl, gördít igéknek és ezek származékainak.
*GÖRDÍT, GÖRDIT
	(gör-d-ít) áth. m. gördít-ětt. htn. ~ni v. ~eni. Gömbölyü testet, tengelyt körül forogtat, hengerít. Hordót gördítni. Golyót gördítni. Átv. ért. valakire valamit gördítni, azaz hárítni.
*GÖRDÍTÉS, GÖRDITÉS
	(gör-d-ít-és) fn. tt. gördítés-t, tb. ~ěk. Hengerítés; háritás.
*GÖRDŐLET
	l. GÖRDŰLET.
*GÖRDŰL, GÖRDÜL
	(gör-d-űl) önh. m. gördűl-t. Tulajdonkép gömbölyü, kerek, hengerded testről mondják, midőn tengelye körül forogva halad. Gördül a megtaszított hordó. Szétgördülnek a sima padlóra ejtett golyók. Gördül a mángorló hengere. Könyük gördülnek szemeiből. Alágördülni, legördülni, elgördülni. Átv. ért. gördülnek a szélhajtotta hullámok. Gördül a nyelve, azaz folyón, könnyen beszél.
*GÖRDŰLÉS, GÖRDÜLÉS
	(gör-d-ül-és) fn. tt. gördülés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valami gördűl. Hordó, henger gördülése. V. ö. GÖRDŰL.
*GÖRDŰLET, GÖRDÜLET
	(gör-d~ül-et) fn. tt. gördület-et. 1) Gördülés elvont értelemben. 2) A Tatrosi codexben: gördőlet, am. menydörgés.
*GÖREB
	(gör-eb) fn. tt. göreb-et. Új alkotásu műszó, s jelenti azon görbe nyakú vagy kivezető csatornáju edényt, mely különféle vegyészeti munkálatoknál, szeszégetéseknél stb, használtatik, s anyagára nézve a czélhoz képest lehet üveg, porczellán, arany, éreny, ólom, vas stb. (Retorta).
*GÖRÉNY
	(gör-ény) fn. tt. görény-t, tb. ~ěk. A nyesthez némileg hasonló emlős állat, csakhogy ennél kisebb, s zömökebb fejü, és hegyes orrú. A háta rendszerént fel van görnyedve, s alkalmasint innen van neve is. A szárnyas állatok nagy ellensége, melyeket igen büdös kipárolgásával előbb elszédít, s azután megfojt. Büdös, mint a görény. (Km.). Néhutt, pl. Abaujban: geriny, giríny.
*GÖRÉNYBŐR
	(görény-bőr) ösz. fn. A görény nevü állatnak bőre, melyet a szűcsök ki szoktak készíteni.
*GÖRÉNYFOGÓ
	(görény-fogó) ösz. fn. Csapta vagy kelepcze, leginkább vasból, a görények ellen.
*GÖRÉNYFŰ
	(görény-fű) ösz. fn. l. FŰNYŰG.
*GÖRFA
	(gör-fa) ösz. fn. Hengerré alakított fatuskó, faderék, melylyel a felásott földet, különösen a kertészek a rögös, göröngyös utakat simára egyengetik.
*GÖRFÜGGÖNY
	(gör-függöny) ösz. fn. Hengerrel ellátott függöny, melyet zsineg segedelmével a hengerre föltekernek vagy róla leeresztenek. (Rollette).
*GÖRG
	(gör-g) önh. m. görg-ött, lásd: GÖRÖG, önh.
*GÖRGÉNY (1)
	l. GÖRGÉNY-SZENT-IMRE; helyr. Görgény-be, ~ben, ~ből. Patak neve is Erdélyben.
*GÖRGÉNY (2)
	KIS~, falu Erdélyben, Marosszékben; helyr. mint föntebb. GÖRGÉNY-HODÁK, erdélyi falu Thorda megyében; helyr. Hodák-on, ~ra, ~ról.
*GÖRGÉNY-OROSZFALU
	erdélyi helység Thorda megyében; helyr. Oroszfalu-ba, ~ban, ~ból.
*GÖRGÉNY-SÓAKNA
	erdélyi falu Thorda megyében; helyr. Sóakná-n, ~ra, ~ról.
*GÖRGÉNY-SZENT-IMRE
	város Erdélyben Thorda megyében; helyr. Szent-Imré-n, ~re, ~ről.
*GÖRGÉS
	(gör-g-és) fn. tt. görgés-t, tb. ~ěk. 1) Állapot, midőn valami hengereg; tengelye körül földön vagy akármely alapzaton forog. Sodrófa, nyomdai henger görgése. Hordók görgése. 2) Dunán túl am. nőstény disznó párzása, kannal való közösülése. V. ö. GÖRÖG, önh.
*GÖRGET
	(gör-g-et) áth. m. görget-tem, ~tél, ~ětt. 1) Hengerget; valamit földön vagy más alapzaton tengelye körül forgat. 2) Dunán túl a kandisznóról mondják, midőn párosodás végett az emsét kerülgeti, vagyis görgésre ingerli.
*GÖRGETEG (1)
	(gör-g-et-eg) mn. tt. görgeteg-ět. 1) Henger alakú, ami könnyen gördűl, gurúl. 2) Dörgeteg szó módosúlata, s am. dörgés, menydörgés. Így a Tatrosi codexben: gördőlet (gördűlet).
*GÖRGETEG (2)
	falu Somogy megyében; helyr. Görgeteg-ěn, ~re, ~ről.
*GÖRGETÉS
	(gör-g-et-és) fn. tt. görgetés-t, tb. ~ěk. Hengergetés, gurogatás, vagyis cselekvés, melynél fogva valamit görgetünk. V. ö. GÖRGET.
*GÖRGETŐ
	(gör-g-et-ő) fn. l. GÖRFA.
*GÖRGICSE
	(gör-g-ics-e) fn. l. DÖRGICSE.
*GÖRGŐ (1)
	(gör-g-ő) fn. tt. görgő-t. 1) lásd GÖRFA. 2) Emse disznó méhpetéje, melyet ki szoktak metszeni belőle, ha hizlalásra szánják. Mátyusföldén: zúgó. Kivették a görgőjét.
*G)RGŐ (2)
	(gör-g-ő) mn. tt. görgőt. Ami görög, hengereg, gurúl. Görgő henger.
*GÖRGŐ (3)
	falvak Szepes és Torna megyében; helyr. Görgő-n, ~re, ~ről.
*GÖRGÖCSE
	(gör-g-öcs-e) fn. tt. görgöcsét. 1) Hengerded dorong, melyen a terhet hengergetik. 2) l. GÖRGICSE v. DÖRGICSE. 3) Hal neme, máskép: kövi ponty. Németül: Gründling.
*GÖRGÖLYE
	(gör-g-öly-e, azaz görgölő) fn. tt. görgölyét. l. GÖRGETŐ, GÖRFA.
*GÖRGŐ-TEKEFÉREG
	(görgő-teke-féreg) ösz. fn. Zöld, sárga és más szinű, s hengeralakú vizi bogár, mely henger gyanánt gurulva uszik a vizen. Rövidebb és helyesebb neve volna: görgény. (Volvox globator).
*GÖRH
	(gör-h) elvont törzsöke görhed, görheszt, görhes szóknak és származékainak, s jelent valami soványat.
*GÖRHE
	(gör-h-e) l. GÖRHÖNY.
*GÖRHEFŰ
	(görhe-fű) ösz. fn. A szirmanyúltak egyik faja (iberis pinnata). Máskép: büdös szirmanyúlt, köznépi nyelven: kis borsocska, vadretek, büdösfű, mecsek.
*GÖRHES
	(gör-h-es) mn. tt. görhes-t v. ~et, tb. ~ek. Soványság vagy nyavalyák miatt meggörbedt, szikár, kinek csontjai kigörbednek, s teste nem gömbölyü, hanem szögletes, rögös. Görhes ember. Görhes ló.
*GÖRHESĚDIK
	(gör-h-es-ěd-ik) k. m. görhesěd-tem, ~tél, ~ětt. Soványodik, szikárrá lesz, elaszik. V. ö. GÖRHES.
*GÖRHESŰL
	(gör-h-es-űl) önh. m. görhesűl-t; l. GÖRHESĚDIK.
*GÖRHÍD
	(gör-híd) ösz. fn. Általán híd, melyet kerekeken vagy hengereken, görfákon ide-oda tolni lehet. Ilyenek pl. azon hidpadlók, melyeken a kompokba szoktak bejárni, s melyeket a víz állásához képest kiebb vagy belebb lehet tolni.
*GÖRHORDÓ
	(gör-hordó) ösz. fn. Tűcsinálók hordóalaku eszköze, melybe a tűket korpa közé keverve beleteszik, s azután forgatják.
*GÖRHÖNY
	(gör-h-öny) fn. tt. görhöny-t, tb. ~ök. Kukoriczalisztből készült porhanyó, száraz, pogácsa-forma sütemény, mely néhutt tejjel kevertetik; a közönséges málétól abban különbözik, hogy ez lepény-forma és nedves tésztáju. Nevét vagy görös, azaz rögös alakjától, vagy pergelt szinétől, vagy végre sovány ízétől vette. Dunán túl: prósza.
*GÖRHÖS
	l. GÖRHES.
*GÖRICZE
	a csángóknál am. görlicze v. gerlicze. "Oda mene kis göricze, kérdi Mit szírsz, mit szírsz, te nagy madár? Hogy ne szirjak, kis göricze, Ha egyszer társzam elvesztettem." Csángó népdal. (Erdélyi J. gyüjteménye).
*GÖRINGY
	l. GÖRÖNGY.
*GÖRJED
	(Molnár Albertnél) lásd: GERJED
*GÖRJESZT
	l. GERJESZT.
*GÖRKARIKA
	(gör-karika) ösz. fn. Karika, melyet görgetni, hengergetni, forgatni lehet, milyet különféle eszközökön, jármüveken, pl. tolóágyakon, tolószékeken, talicskákon stb. láthatni.
*GÖRKÁRPIT
	(gör-kárpit) ösz. fn. l. GÖRFÜGGÖNY.
*GÖRKOCSI
	(gör-kocsi) ösz. fn. Görkarikákkal ellátott lábu vagy talpú kis kocsi-forma készület, gyermekek, és járni nem tudó nyavalygók, öregek számára, melyet kis nyomással ide-oda tolni, gördíteni lehet.
*GÖRKŐ
	(gör-kő) ösz. fn. Kőből készített henger, melynek az a használata, ami a görfáé. Lásd: GÖRFA.
*GÖRLICZE
	a Tatrosi codexben am. gerlicze; l. ezt. A csángóknál: göricze.
*GÖRLINCZ
	falu Vas megyében; helyr. Görlincz-ěn, ~re, ~ről.
*GÖRNY
	(gör-ny) elvont törzsök, melyből görnyed, görnyeszt, görnyedez stb. származékok erednek. Jelent öszvegörbedést, valamely teher alatt meghajlást, vagyis a testnek azon görbedt alakját, melyet nagy teher nyomása, vagy betegség szokott okozni. Mélyhangon: gorny.
*GÖRNYE
	(gör-ny-e) mn. tt. görnyét.
*GÖRNYED
	(gör-ny-ed) önh. m. görnyed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Valamely nagy teher alatt, vagy nyavalya miatt görbed, meggörbed, meghajlik. Mondják emberről és más állatról.
*GÖRNYEDÉS
	(gör-ny-ed-és) fn. tt. görnyedés-t, tb. ~ěk. Szenvedő állapot, midőn valaki vagy valamely állat görnyed. V. ö. GÖRNYED.
*GÖRNYEDĚZ
	(gör-ny-ed-ěz) önh. és gyak. m. görnyeděz-tem, ~tél, ~ětt. Ember vagy más állat gyakran vagy folytonosan meggörbed, meghajlik valamely teher alatt, vagy nyavalya miatt. Mélyhangon: gornyadoz.
*GÖRNYEDĚZÉS
	(gör-ny-ed-ěz-és) fn. tt. görnyedězés-t, tb. ~ěk. Állapot, midőn valaki vagy valami görnyedez.
*GÖRNYEDT
	(gör-ny-ed-t) mn. tt. görnyedt-et. 1) Valamely teher alatt, vagy betegségtől görbedt, meghajlott. 2) Székelyföldön am. kényes. V. ö. GÖRNYET.
*GÖRNYEDTEN
	(gör-ny-ed-t-en) határozó. Görnyedt állapotban.
*GÖRNYESZT
	(gör-ny-esz-t) áth. m. görnyeszt-ětt, htn. ěni v. ~eni. Görnyedni kényszerít, meggörbeszt, meghajt. Csak emberről és állatokról mondják. Vastaghangon: gornyaszt. Önhatólag is használtatik s am. görnyed.
*GÖRNYESZTÉS
	(gör-ny-esz-t-és) fn. tt. görnyesztés-t, tb. ~ěk. Cselekvés vagy állapot, midőn valaki vagy valamely állat görnyeszt.
*GÖRNYET
	(gör-ny-et, azaz görnyes vagy görnyedt) mn. tt. görnyetét. Gyarmathy Sámuelnél am. kényes, azaz fintorgó, fintorna, ki az orrát fitymálásból félre- vagy görbére húzza.
*GÖRNYETEG
	(gör-ny-ed-eg) l. GORNYATAG.
*GÖRÖB
	(gör-öb) fn. tt. göröb-öt. Forgó, (görgő) závár vasból vagy fából, melyet az ajtóra lehet fordítani, milyen péld. a vasból csinált s úgynevezett huszár bajúsz.
*GÖRÖCSFALVA
	székely helység Csíkszékben; helyr. Göröcsfalvá-n, ~ra, ~ról.
*GÖRÖG (1)
	(gör-ög) önh. m. görög-tem, ~tél, görgött, htn. ~ni. V. ö. GÖRG. 1) Földön vagy más alapzaton hengereg; saját tengelye körül forog, gurúl. Görögnek a timárok mángorló hengerei. A lejtőn legörögnek a hordók. Görögnek a kocsikerekek. 2) Dunán túl az emse disznóról mondják, midőn párosodni akar, valamint a kutyáról: forog. Meggörgött a magló disznó, azaz kannal párosodott és fogant. Mátyusföldén: zúg.
*GÖRÖG (2)
	fn. és mn. tt. görög-öt. Egy a latin graecus, német Grieche szókkal, melyekből alakult. Máskép és saját nyelvökhöz hűbben: hellén. 1) Akár a régi Graecia akár az új Göröghon, Görögország saját nyelvökhöz hűbben: Hellász lakosa vagy ezek népéhez tartozó személy. Görögök eredete, története, háborui. Régi görögök. Új görögök. 2) Tudós, ki a görög nyelvet érti. Ez jó görög. 3) Görögországból származó, hozzá tartozó, népének szokását vagy vallását követő. Görög műveltség, görög alkotmány, görög vallás, görög viselet. 4) Alföld némely vidékein görög vallásu és eredetü boltos, sőt néha más boltos is. Kit visz kend földi? Hát ezt a zsidót viszem hozzánk görögnek (adoma). Görögtől venni posztót. Jár kel fölebb alább, mint görög az üres boltban. (Km).
*GÖRÖGCSE
	(görög-cse) kicsinyező fn. tt. görögcsét. Kis görög, fiatal görög. Megvető gúnyos ért. hitvány, alávaló görög.
*GÖRÖGDINNYE
	(görög-dinnye) ösz. fn. Általános hiedelem szerént a görög és török tartományokból behozott, s hazánk alföldi vidékein buján tenyésző dinnyefaj, melynek czukros és leves béle kedves eledelt nyujt. Némelyek szerént gömbölyü s gördülékenységétől kapta volna nevét; a honnan görgő dinnyé-nek nevezik. Híresek a bihar- és heves vármegyei görögdinnyék. Vörösbélü, vérbélü, fehérbélü, sárgabélü görögdinnye. Szabolcsi, sámsoni, fegyverneki, csányi görögdinnye. Kaukazusi görögdinnye. A pesti nyakavágó vásárt a köznép leginkább a görögdinnye sokaságáról dinnyevásár-nak is nevezi.
*GÖRÖGFEHÉR
	(görög-fehér) ösz. fn. Arczfehéritő festék, melyet különösen a barna bőrü görög és rácz nők használnak.
*GÖRÖGHON
	(görög-hon), GÖRÖGHONI, lásd GÖRÖGORSZÁG, GÖRÖGORSZÁGI.
*GÖRÖGMUNKA
	(görög-munka) ösz. fn. Áltatán munka vagy mű, melyet görög míves készített, vagy mely görög modorban van kiállítva; különösen, himvarrás.
*GÖRÖGMŰ
	(görög-mű) ösz. fn. l. GÖRÖGMUNKA.
*GÖRÖGORSZÁG
	(Görög-ország) ösz. fn. 1) Azon ország vagyis tartományok neve, melyeket a régi görögök laktak volt, u. m. a mai europai Törökország egy része, Kis-Ázsia és Olaszország alsó része, melyet nagy Görögországnak hivtak. 2) Új Görögország, mely jelen századunk első negyede után vivta ki ujonnan önállását, és saját királya alatt különös állodalmat képez.
*GÖRÖGORSZÁGI
	(görög-országi) ösz. mn. Görögországból való, ahhoz tartozó, arra vonatkozó stb. Görögországi lakosok, népek. Görögországi alkotmány, viszonyok.
*GÖRÖGÖS
	(görög-ös) mn. tt. görögös-t v. ~et, tb. ~ek. Görög szokásu, modorú, görögforma. Görögös beszéd, viselet, életmód.
*GÖRÖGÖSEN
	(görög-ös-en) ih. Görög módon, görögök szokása, modora szerént.
*GÖRÖGÖSKÖDIK
	(görög-ös-köd-ik) k. m. görögösköd-tem, ~tél, ~ött. 1) Görögösen, görögök módjára, modora szerént tesz valamit. Viseletében, életmódjában, kiejtésében görögösködik. 2) Görögök pártján van.
*GÖRÖGÖSÖDÉS
	(görög-ös-öd-és) fn. tt. görögösödés-t, tb. ~ěk. Göröggé változás.
*GÖRÖGÖSÖDIK
	(görög-ös-öd-ik) k. m. görögösöd-tem, ~tél, ~ött. Göröggé lesz, göröggé változik, alakúl által. Elgörögösödni.
*GÖRÖGSÉG
	(görög-ség) fn. tt. görögségét. 1) Görög nemzetiség. 2) Görög nyelv; görög nyelv természete, görögösség. 3) Görögök többen, együtt véve.
*GÖRÖGSZAKADÁS
	(görög-szakadás) ösz. fn. Vallási szakadás, felekezetesség, melynél fogva a keleti keresztény anyaszentegyház a nyugotitól külön vált, melynek ismét egyik része a nyugotiakhoz állván egyesült görög anyaszentegyház-nak neveztetik, a szakadást folytató pedig nem egyesült-nek.
*GÖRÖGSZÉNA
	(görög-széna) ösz. fn. Növényfaj, hosszú, keskeny és sarlódad maghüvelylyel. (Foenum graecum offic).
*GÖRÖGTEKERCS
	(görög-tekercs) ösz. fn. Növényfaj a tekercsek neméből, szára gindár, cserjés. (Periploca). V. ö. TEKERCS.
*GÖRÖGŰL, GÖRÖGÜL
	(görög-ül) ih. Görög nyelven. Görögül olvasni, írni, beszélni.
*GÖRÖMBÖLY
	falu Borsod megyében; helyr. Görömböly-be, ~ben, ~ből.
*GÖRÖNCS
	(gör-öncs) fn. tt. göröncs-öt. Valamely testnek felszinén kiálló keményebb csomócskák, kidudorodások, pl. a kövecses vakolattal behányt falon, némely aprófaju tökökön, fák derekain, erősen megfagyott sáros utakon stb.
*GÖRÖNCSÉR
	l. GĚRĚNCSÉR, FAZEKAS.
*GÖRÖNCSÖS
	(gör-öncs-ös) mn. tt. göröncsös-t v. ~et, tb. ~ek. Göröncsökkel bővelkedő. Göröncsös fal. Göröncsös tök. Göröncsös kő. V. ö. GÖRÖNCS.
*GÖRÖNCZ
	(gör-öncz) fn. tt. göröncz-öt. Valamely testnek, különösen a bőr vagy kéregnek fölszinén levő apró göröcskék, csomócskák. A göröncs és göröngy szókkal rokon, de lágyabb értelmü.
*GÖRÖNCZÖL
	(gör-öncz-öl) áth. m. görönczöl-t. Dörzsölés által valaminek fölszinét görönczössé teszi.
*GÖRÖNCZÖLÉS
	(gör-öncz-öl-és) fn. tt. görönczölés-t, tb. ~ěk. Dörzsölés, karczolás. V. ö. GÖRÖNCZÖL.
*GÖRÖND
	(gör-ön-d) elvont törzsök, melyből göröndű, göröndöly erednek, s jelenti azon hengeralakú tengelyt, melybe a malomkerék zápjai bele vannak illesztve. Rokon velök: gerendely, gerendü; és gerenda.
*GÖRÖNDŰ
	am. GÖRÖNDÖLY, lásd: GÖRÖND.
*GÖRÖNGY
	(gör-öngy, dalmátul gruda, csehül hruda) fn. tt. göröngy-öt. Csomóba, csoportba alakult földdarab, keménynyé száradt vagy fagyott darabos sár. Göröngyöket öszvezúzni. Göröngyben megbotlani. Göröngygyel megdobni valakit. Az ő göröngye arany. (Job. 28. 6. Káldi). Ásvány-, érczes göröngyök. V. ö. GÖR és RÖG. A székelyeknél: parancs.
*GÖRÖNGYEG
	(gör-öngy-eg) fn. tt, göröngyeget; lásd: GÖRÖNGY.
*GÖRÖNGYÉR
	(gör-öngy-ér) fn. l. GÖRÖNCSÉR.
*GÖRÖNGYÖS
	(gör-öngy-ös) mn. tt. göröngyös-t v. ~et, tb. ~ek. Göröngyökkel bővelkedő, födött; csoportos, darabos, egyenetlen. Göröngyös úton rázódik a kocsi. Göröngyös szántóföld.
*GÖRÖNGYÖSÖDIK
	(gör-öngy-ös-öd-ik) k. m. göröngyösöd-tem, ~tél, ~ött. Göröngyössé lesz. Hirtelen fagyban meggöröngyösödik a sáros út. Nagy szárazságban meggöröngyösödnek az agyagos földek.
*GÖRÖNYŰ
	gömöri tájszó, am. gyönyörű.
*GÖRÖS (1)
	(gör-ös) mn. tt. görös-t v. ~et, tb. ~ek, l. RÖGÖS.
*GÖRÖS (2)
	puszta Baranya megyében; helyr. Görös-ön, ~re, ~ről.
*GÖRÖS-GÁL
	falu Somogy megyében; helyr. Gál-ba, ~ban, ~ból.
*GÖRÖZDÖL
	(gör-öz-d-öl) önh. m. görözdölt. Midőn az eke földszínt erős földhöz karczolódik, surlódik. (Kriza J.). Hangutánzó.
*GÖRSÖNY
	ALSÓ~, FELSŐ~, falvak Veszprém megyében; helyr. Görsöny-be, ~ben, ~ből.
*GÖRSZÉK
	(gör-szék) ösz. fn. Karikákkal ellátott lábu szék, melyet ide-oda gördítni, tologatni lehet.
*GÖRV
	(gör-v) elvont törzsök, melyből görvély v. görvény, görvélyes v. görvényes szók származnak. Jelent csomót, kemény daganatot.
*GÖRVÉLY
	(gör-v-ély) fn. tt. görvély-t, tb. ~ěk. Nyirkmirígyek halkkal fejlődő kemény daganata, főleg a nyakon. (Scrofula). Görvélyben szenvedni. Görvélyt gyógyítani. Máskép: görvény. Van az illir nyelvben is körvény, s oroszban kroveny. Hasonlítható a német Kropf is.
*GÖRVÉLYĚS
	(gör-v-ély-ěs) mn. tt. görvélyěs-t v. ~et, tb. ~ek. Görvélytől meglepett, görvély nyavalyában szenvedő. Görvélyes gyermek. Görvélyes nyak. Görvélyes kór.
*GÖRVÉLYĚSĚDÉS
	(gör-v-ély-ěs-ěd-és) fn. tt. görvélyěsědés-t, tb. ~ěk. Görvélyessé levés, állapot, midőn valaki görvélyesedik.
*GÖRVÉLYĚSĚDIK
	(gö-r-v-ély-ěs-ěd-ik) k. m. görvélyěsěd-tem, ~tél, ~ětt. Görvélyessé lesz, görvélykórt, görvélyt kap. V. ö. GÖRVÉLY.
*GÖRVÉLYĚSEN
	(gör-v-ély-ěs-en) ih. Görvélyes állapotban.
*GÖRVÉLYFŰ
	(görvély-fű) ösz. fn. l. BODZATÁKAJAK.
*GÖRVÉLYKÓR
	(görvély-kór) ösz. fn. Görvély nevü nyavalya, l. GÖRVÉLY.
*GÖRVÉNY, GÖRVÉNYĚS
	lásd: GÖRVÉLY, GÖRVÉLYĚS.
*GÖRZS
	(gör-zs) elvont törzsök, melyből görzsed ige származik. Jelenti valamely testnek szoros öszvehuzódását, s legközelebb áll mind hangra mind értelemre nézve a görcs szóhoz.
*GÖRZSED
	(gör-zs-ed) önh. m. görzsed-tem, ~tél, ~t v. ~ětt. Igen erős nyomás vagy tekerés, csavarás által meggörbül, öszvenyomúl, guzsorodik. Különösen a növények szárairól, fák ágairól, derekairól mondják. Forgó szél által meggörzsedt fák.
*GŐSFA
	helység Vas megyében; helyr. Gősfá-n, ~ra, ~ról.
*GŐSÖRÖG
	(gö-ös-ör-ög) önh. m. gősörög-tem v. gősörgöttem, ~tél v. gősörgöttél, gősörgött, htn. ~ni v. gősörgeni v. gősörgni. Székelyföldön am. hasfájásban zsugorog. Úgy látszik, ugyanaz a mélyhangu guzsorog szóval.
*GÖT
	elvont gyöke göte és göthös (v. székelyesen götös) szóknak. Jelentése valamely nyirkosság. Rokonnak látszik köd szóvat. V. ö. GÖTH.
*GÖTE
	(göt-e) fn. tt. götét. Kriza J. gyüjteménye szerént: vízben korhadt v. rohadt fa.
*GŐTE
	fn. tt. gőtét. Mocsáros vizekben lakó gyikfaj.
*GÖTH
	(göt-h) elvont törzsöke göthös szónak; hangutánzónak látszik, s keh v. köh szóval hangban is megegyezik, vagyis azon erőtetett hang, melyet a köhögő ember hallat. A székely göte, götös szók gyöke: göt (h nélkül) valamely nedvességet, nyirkosságot jelent. l. GÖT. Némelyek szerint a dög szónak volna átvetett változata, honnan néhutt göthös helyett mondják: döghös.
*GÖTHÖS
	(göt-h-ös) mn. tt. göthös-t v. ~et, tb. ~ek. Kehes, köhicselő, köhögő, rosz tüdejü, fulladozó. Göthös vén ember. Székelyesen: götös. V. ö. GÖTH, GÖT.
*GÖTHÖSKÖDÉS
	(göt-h-ös-köd-és) fn. tt. göthösködés-t, tb. ~ěk. Nyavalygó állapot, midőn valaki göthösködik. Átv. ért. nyavalygás, betegeskedés. V. ö. GÖTHÖSKÖDIK.
*GÖTHÖSKÖDIK
	(göt-h-ös-köd-ik) k. m. göthösköd-tem, ~tél, ~ött. Folytonosan kehicsél, köhög, fúladoz. Átv. ért. fenjárva nyavalyog, gyöngélkedik.
*GÖTHÖSÖDIK
	(göt-h-ös-öd-ik) k. m. göthösöd-tem, ~tél, ~ött. Göthössé lesz. V. ö. GÖTHÖS.
*GÖTHÖSŰL
	(göth-ös-űl) önh. m. göthösűlt. l. GÖTHÖSÖDIK.
*GÖTLÖHÖS
	balatonmelléki tájszó, am. göthös, székelyesen: gölöhös.
*GÖTÖS
	l. GÖTHÖS.
*GÖZ
	gyöke a gözű főnövnek, l. ezt.
*GÖZ
	(gö-öz, vagy talán eredetileg hő-z is lehetett) fn. tt. gőz-t, tb. ~ök. 1) Szélesb ért. a testekből kifejlő, finom részecskékből álló nedv, pára, köd stb. Ganaj gőze. Posványok, mocsárok gőze. Szoba gőze. Ételek gőze. 2) Szorosb ért. fínom és rugalmas nedvesség, mely többféle fölmelegített testből, különösen forró vízből kifejlődik, s a levegőbe felszáll, vagy ha elzáratik, legnagyobb erővel kitörni iparkodik. Ily gőz hatásával működnek a gőzhajók, gőzmalmok gépei. Eredetére nézve V. ö. GÖ. Rokonokul tekinthetők a német Gas, Gäscht, gischen, Gischt, Geist, svéd gĺst, gaesning (forrás, pezsgés), angol yest, yeast, ghost, izland geys, geysi, geysan (hevesség), szláv jesa (felindulás, harag), héber , v. (kirohan, kiront), honnan: , (folyam), finn kaasu stb.
*GŐZBUBORÉK
	(gőz-buborék) ösz. fn. Apró hólyagocskák, melyeket a gőzzé vált nedvesség képez.
*GŐZERŐ
	(gőz-erő) ösz. fn. Az elzárt, elfojtott s kiszabadulni törekvő gőznek rugalmas nyomó ereje.
*GŐZERŐMŰ
	(gőz-erő-mű) ösz. fn. Erőmű vagy gép, melyet a gőz nyomó ereje hoz mozgásba, működésbe.
*GŐZFA
	helység Vas megyében; helyr. Gőzfá-n, ~ra, ~ról.
*GŐZFÜRDŐ
	(gőz-fürdő) ösz. fn. 1) Fürdő, midőn a beteges tag, valamely forró gyógyszer gőze által megmelegíttetik, s izzadásba hozatik. 2) Az egész testnek vízgőzzel telt teremben, szobában megizzasztása. Máskép: szárazfürdő.
*GŐZGOLYÓ
	(gőz-golyó) ösz. fn. lásd: GŐZTEKE.
*GŐZHAJÓ
	(gőz-hajó) ösz. fn. Hajó, melyet gőzerőművek hajtanak. Tengeri, dunai, csavaros gőzhajó.
*GŐZKOCSI
	(gőz-kocsi) Vaspályai kocsi, melyet gőzerőmű hajt.
*GŐZKÖR
	(gőz-kör) ösz. fn. Általán, gőzzel telt kör, térség. Különösen valamely égi testet bizonyos távolságra körülvevő gőz v. lég. (Atmosphaera). Föld gőzköre.
*GŐZLYUK
	(gőz-lyuk) ösz. fn. Lyuk, melyen a gőz kinyomul és fölszáll.
*GŐZMALOM
	(gőz-malom) ösz. fn. Malom, melynek őrlő köveit vagy hengereit nem víz vagy szél stb., hanem gőzerő hajtja.
*GŐZMÉRŐ, GŐZMÉRŰ
	(gőz-mérő v. ~mérű) ösz. fn. Eszköz, melylyel a gőz erejét, azaz rugalmasságát szokták megmérni.
*GŐZMOZDONY
	(gőz-mozdony) ösz. fn. Gőzerőművel ellátott kocsi, mely különösen a vaspályán több más elébe akasztott kocsikat hajt.
*GŐZÖL (1)
	(gőz-öl) önh. m. gőzöl-t. Gőzt csinál, gőzt fejleszt ki magából. Gőzöl a fazék, bogrács. Gőzölnek a hegyek. Gőzöl a föld tavaszszal.
*GŐZÖL (2)
	(mint föntebb) áth. Valamit gőzzel általjárat, megtölt, befüstöl. Nyavalyás tagot gőzölni.
*GŐZÖLÉS
	(gőz-öl-és) fn. tt. gőzölés-t, tb. ~ěk. 1) Valamely test állapota, midőn gőz jön ki belőle. Viz, mocsár, ganéj gőzölése. 2) Cselekvés, midőn valamit gőzölnek.
*GŐZÖLG
	(gőz-öl-g) önh. m. gőzölg-tem, ~tél, ~ött. l. GŐZÖLÖG.
*GŐZÖLGÉS
	(gőz-öl-g és) fn. tt. gőzölgés-t, tb. ~ěk. 1) A gőznek valamely testből folytonos fejlődése, felszállása, párolgása. Test gőzölgése. Ételek gőzölgése. 2) Maga a gőz, pára, mely azon testből kifejlődik. Büdös, fojtós gőzölgés.
*GŐZÖLGŐ
	(gőz-öl-g-ő) mn. tt. gőzölgő-t. Ami gőzölög, miből folytonos gőz fejlik ki, és száll el. Gőzölgő hévvizek. Gőzölgő ételek.
*GŐZÖLŐDIK
	(gőz-öl-ő-d-ik) k. m. gőzölőd-tem, ~tél, ~ött. Oly testről mondják, melyet a gőz folytonosan általjár, mely gőzben tartva, maradva meglágyul, feloszlik, gőzzé válik.
*GŐZÖLÖG
	(gőz-öl-ög) önh. és gyak. m. gőzölög-tem, ~tél, gőzölgött, htn. ~ni. Folytonosan gőzöl, a gőz tartósan fejlődik belőle. Gőzölögek a hévvizek. Gőzölög a forró étel. Átv. ért. gőzölög a feje valamitől am. erősen fárasztja valamiben az eszét.
*GŐZÖLÖGTET
	(gőz-öl-ög-tet) áth. m. gőzölögtet-tem, ~tél, ~ětt. Valamit gőzölögni kényszerít, azt teszi, eszközli, hogy valamiből gőz fejlődjék. Meleg által gőzölögtetni a vizet.
*GŐZÖLÖGTETÉS
	(gőz-öl-ög-tet-és) fn. tt. gőzölögtetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki gőzölögtet.
*GŐZÖNY
	(gőz-öny) fn. tt. gőzöny-t, tb. ~ök. Gőzmű, gőzereje által működő gép, vagy akármily alkotmány, melyet gőzmű mozgat, milyenek a gőzhajó, gőzkocsi, gőzmalom stb.
*GŐZÖS (1)
	(gőz-ös) mn. tt. gőzös-t v. ~et, tb. ~ek. Gőzzel telt, tömött, gőztől meglepett; miből gőz fejlődik ki. Gőzös kazán. Gőzös mocsárok. Gőzös ételek.
*GŐZÖS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gőzös-t, tb. ~ök. Gőzmű, gőzalkotmány; különösen: gőzhajó, gőzkocsi. Gőzösön utazni. Dunai, tengeri gőzösök.
*GŐZSAJKA
	(gőz-sajka) ösz. fn. Sajka, melyet gőzerőmű hajt.
*GŐZSZAGÚ
	(gőz-szagú) ösz. mn. Minek olyan szaga van, mint a gőznek, vagy amit a gőz szaga általjárt, amin a gőz szaga érzik.
*GŐZSZEKÉR
	(gőz-szekér) ösz. fn. lásd: GŐZKOCSI.
*GŐZTEKE
	(gőz-teke) öasz. fn. A tüzéreknél am. ágyúból kilőtt oly teke, mely nagy gőzt csinál, s arra való, hogy az ellenség elől a látást ideiglen elvegye.
*GÖZÜ
	(göz-ü) fn. tt. gözü-t, tb. ~k. Vörhenyeges szőrű, s hegyes orrú mezei egér. Nevét a güzmöléstől vagy guzmolástól, azaz rágicsálástól vette. (V. ö. GUZMOL, és GUZ), innen gözü am. göző, azaz güzmölő, guzmoló. Máskép: güzü. Aluszik, mint a gözü. (Km.). Átv. ért. Székelyföldön am. fölötte álmos ember (mint a gözű télen által).
*GŐZŰ, GŐZÜ
	(gőz-ü) fn. tt. gőzű-t. Szelelő lyuk, különösen, melyen a gőz, pára kimegy. Átv. ért. lélekző lyuk.
*GÖZÜHORDÁS
	(gözü-hordás) ösz. fn. Eleség, melyet a gözü nevű mezei egér gabonaszemekből télrevalóul öszvegyüjt.
*GÖZS
	(gö-zs) elvont gyök, melyből gözsör, gözsörödik származnak. Ugyanaz a mély hangu gúzs szóval.
*GÖZSÖR
	(gözs-ör) elvont törzsök, vastag hangon guzsor.
*GÖZSÖRGÉS
	(gözs-ör-ög-és) fn. tt. gözsörgés-t. Állapot, midőn valaki vagy valami gözsörög.
*GÖZSÖRÍT
	(gözs-ör-ít) áth. m. gözsörítětt. Öszvecsavarít, öszvehúz, pl. a görcs. Máskép: guzsorít.
*GÖZSÖRÖDIK
	(gözs-ör-öd-ik) k. m. gözsöröd-tem, ~tél, ~ött. Öszvetekeredik, ránczosodik. Mély hangon: guzsorodik, s megforditva zsugorodik.
*GÖZSÖRÖG
	(gözs-ör-ög) önh. m. gözsörög-tem v. gözsörgöttem, ~tél v. gözsörgöttél, gözsörgött; htn. ~ni v. gözsörgeni. Guzsorog, görnyedez, pl. hasfájás miatt. V. ö. GÖZSÖRÖDIK.
*GÖZSÖRTÖS
	(gözs-ör-t-ös) mn. tt. gözsörtös-t v. ~et, tb. ~ek. Csögbogos, ágasbogos. Gözsörtös fa. V. ö. GÖCSÖRTÖS.
*GRÁBLYA
	fn. Vasvármegyei tájszó. l. GEREBLYE.
*GRÁBLYÁL
	l. GEREBLYÉL.
*GRÁDICS
	fn. tt. grádics-ot. Egy a latin gradus szóval. (V. ö. GARÁDICS). Jelenti a lépcsőnek vagy lépcsőzetnek egyes fokát, valamint magát a lépcsőzetet is. V. ö. LÉPCSŐ. Fa-, kőgrádics. Csigagrádics. Felfutni a grádicson. Grádicsról grádicsra. Átv. ért. grádicsra nyirni a hajat am. egyenetlenül, nem simára. Köznépiesen: garádics v. gerádics.
*GRÁDICSOS
	(grádics-os) mn. tt. grádicsos-t v. ~at, tb. ~ak. Grádicsokkal ellátott. Grádicsos feljárás a hegyre. Grádicsos lejárás a pinczébe. Átv. ért. grádicsos haj, azaz egyenetlenül, nem simára nyirott. l. LÉPCSŐS.
*GRÁDICSOZ
	(grádics-oz) áth. m. grádicsoz-tam, ~tál, ~ott. Grádicsokkal ellát. Grádicsozni a feljárást vagy lejárást.
*GRANÁT (1)
	v. GRÁNÁT, (a latin granum-ból származott, németül Granat, Granate, francziául grenat [alább az 1-ső értelemben] és grenade [a 2-ik és 3-ik értelemben]); fn. tt. granát-ot. 1) Mindenféle vörös színt játszó, s többé vagy kevesbé átlátszó kő, mely részint apró szemekben, részint jegeczalakban találtatik, s a csehországi különös becscsel bir. A nagyobb granátdarabok egyéb drágakövek gyanánt megfényesíttetnek; a kisebbeket pedig több szegletre megszokták köszörülni, általfúrni, s felfűzve ékességül elkészíteni. Skárlát, gránát, nyuszt, Léva, Tata, csuszt! (Km.). 2) A tüzéreknél am. üres golyó, melyet lőporral megtöltve és elgyujtva az ellenségre dobálnak. 3) l. GRANÁTALMA.
*GRANÁT (2)
	mn. tt. granát-ot. Granátból való v. granátszinű. Granát gyöngyök. Granát posztó, köntös.
*GRANÁTÁGYU
	(granát-ágyu) ösz. fn. Ágyu, melyből granátokat lődöznek.
*GRANÁTALMA
	(granat-alma) ösz. fn. Granátfa gyümölcse, mely alakjára nézve az almához hasonlít. V. ö. GRANÁTALMAFA.
*GRANÁTALMAFA
	(granát-alma-fa) ösz. fn. A két Indiában, keleten, és déli Europában tenyésző fa, hosszukás, keskeny, és fényes zöld levelekkel, és igen szép vörös virágokkal. (Punica granatum).
*GRANÁTALMAHÉJ
	(granát-alma-héj) ösz. fn. A granátalmának héja, bőre.
*GRANATÉROS
	(a franczia grenadier után) fn. l. GRANÁTOS.
*GRANÁTGÖMB
	(granát-gömb) ösz. fn. A tüzéreknél am. granátokkal és lőporral megtöltött és szurokba mártott zacskó, melyet mozsárból szoktak kilőni.
*GRANÁTKŐ
	(granát-kő) ösz. fn. 1) Granát nevű drágakő. 2) Másféle kő, melyben granátrészek találtatnak.
*GRANÁTOS (1)
	(granát-os) fn. tt. granátos-t, tb. ~ok. Szálasabb termetű válogatott katonák, kik a gyalog ezeredeknél az első osztályt képezik, s kik eredetileg granátok dobására voltak rendelve.
*GRANÁTOS (2)
	(mint föntebb) mn. tt. granátos-t v. ~at, tb. ~ak. Granátkövekkel bővelkedő vagy diszített, ékesített. Granátos hegyek. Granátos nyak, ruha.
*GRANÁTOSSÜVEG
	(granátos-süveg) ösz. fn. Medveprémmel bevont magas süveg, milyent a granátos katonák viselnek.
*GRANÁTOSTÉHELY
	(granátos-téhely) ösz. fn. Hajdani granátosok táskája, melyben a granátgolyókat tartották.
*GRANÁTSZÍN
	(granát-szín) ösz. fn. Vörös szín, milyet a köszörült és kifényesített granátkő játszik.
*GRANÁTSZINŰ
	(granát-szinű) ösz. mn. Minek olyan szine van, mint a granátkőnek. Granátszinű posztó.
*GRANÁTTŰZ
	(granát-tűz) ösz. fn. Az eldobott vagy kilőtt és meggyúladt granátgolyók tüze.
*GRANÁTVIRÁG
	(granát-virág) ösz. fn. A granátalma igen szép veres szinű virága.
*GRÁNICZ
	fn. tt. gránicz-ot. Egy a német Gränze szóval; magyarul: határ, határszél, véghatár, véghely, valamely országnak, birodalomnak határa, véghatára. Török gránicz, leginkább katonák nyelvén divatozó kifejezés.
*GRÁNICZA
	l. GÁNICZA, PULISZKA.
*GRÁNIT
	(Adelung a latin granum-ból eredettnek tartja) fn. tt. gránit-ot. Kőnem, melynek fő alkotó részeit bányavirág, kovacs és csillámkő teszik. Az őshegyek és általán a legmagasabb hegylánczok gránitból állanak.
*GRÁNITKŐ
	ösz. fn. l. GRÁNIT.
*GRÁNITOS
	(gránit-os) mn. tt. gránitos-t v. ~at, tb. ~ak. Gránitkövekből álló. Gránitos őshegyek.
*GRÉCZ v. GRÁCZ
	fn. Stájerország fővárosának neve.
*GRÉCZI v. GRÁCZI
	(grécz-i v. gráczi) mn. tt. gréczi-t, tb. ~ek. Gréczből vagy Gréczbe való vagy arra vonatkozó stb. Gréczi német. Gréczi köböl.
*GRIF
	fn. tt. grif-ět. Ugyanaz a hellen-latin gryphus, német Greif, lengyel, cseh gryf, svéd grip, dan grib, grif, angol griffin, griffon, franczia griffon, olasz grifone, holland grypvogel stb. 1) Mesés állat neve, melyet rendesen szárnyas oroszlántesttel, és madárfejjel festenek vagy irnak le, s rendkivüli nagynak és erősnek mondanak a regék. 2) A keselyük, sőt valamennyi madarak legnagyobbika, melynek kinyujtott szárnyai 18 lábnyira is terjednek. Tar fején hosszu húsos taréj van, felső része fekete- s fehér-tarka, hasa, melle szürke, s közép Amerikában tanyázik; borjukat, juhokat, sőt gyermekeket is elragad. (Vultur gryphus, Condor).
*GRIFKESELYŰ
	(grif-keselyű) ösz. fn. lásd GRIF, 2).
*GRIFKŐ
	(grif-kő) ösz. fn. Kettős tekenőjü csigafaj, melyet csak kövült állapotban ismerünk, s melynek tekenőháza egyik felül boltra hajult, s félholdalakú, másik oldalról pedig lapos. (Gryphites).
*GRIFMADÁR
	(grif-madár) ösz. fn. lásd: GRIF, 1).
*GRISPÁN
	(német Grünspan után) fn. tt. grispán-t, tb. ~ok. l. RÉZZÖLD.
*GRISPÁNZÖLD
	(grispán-zöld) lásd: RÉZZÖLD.
*GRÓF
	fn. tt. gróf-ot. Egy a német Graf szóval, de amely sok más nyelvben is feltaláltatik, s a német nyelvbuvárok szerént eredetileg felügyelőt,, főnököt jelent, noha származtatásában különböznek a vélemények. Eléfordúl ezen szó az ó és ifjabb németeknél s rokonaiknál többféle alakokban, pl. gravio, gravo, grave, kravo, gerefe, gerefa, greve, reve, refa, groefa, graaf, graave, grefve, grefva stb.; ide tartozónak látszik az arab cherif, sherif is. Származtatják pedig némelyek a grau német szótól, mivel előljárókul ősz, tapasztalt férfiak kellettek, mások raffen igétől, mivel azok eredetileg királyi adószedők voltak volna, mások ismét reffan régi szótól, mely fenyitést jelent, továbbá ravo szinte régi szótól, melynek jelentése: gerenda, födél, (angolul roof); vannak kik a latin gravis nevet veszik segitségül, (valamint báró szónál a hason értelmü baruV hellen melléknevet). A magyar köznép sok helyütt goróf kiejtéssel használja, melynek gyöke gor vagy gar a magyarban is feltaláltatik, s mint tudjuk nagyot, magosat jelent. 1) Hajdan annyi volt, mint felügyelő valamely ügyben, az itélőszék elnöke, birája vagy oly tiszti személy, ki valamely kerületet, megyét, tartományt kormányozott. 2) Jelennen tiszti czime némely hivatalviselőknek, pl. bányagróf, ki a bányák ügyét igazgatja; palotagróf; zenegróf stb. 3) Köz értelemben tiszteletczime oly úrnak, ki rangra nézve közvetlen a herczegek után következik, akár visel hivatalt, akár nem. E czím hozzánk Németországból származott át. Az árpádházi királyok alatt csak a corbaviai, brebiri és németujvári grófok említtetnek; mert kiknek okleveleinkben a latin comes czím adatik, nem grófok, hanem vagy várispánok vagy fő udvari tisztek vagy oly hadi szolgálatra kötelezett urak voltak, kik a királytól nyert birtokért annak zászlói alatt bizonyos számu vitézekkel hadba menni köteleztettek. A vegyes házakbeli királyok alatt már több urak viselték e czimet, péld. a szentgyörgyi, beszterczei, szepesi grófok; némelyek hivatalczímül is, pl. a temesi, pozsonyi grófok. A ma élő grófi nemzetségek az osztrák házi királyoktól nyerték e tiszteletczimet. Hivatalból ma még csak a temesi, turopolyai és kamragróf neveztethetnek.
*GRÓFHÖLGY
	(gróf-hölgy) ösz. fn. lásd: GRÓFNŐ.
*GRÓFI
	(gróf-i) mn. tt. grófi-t, tb. ~ak. Grófot illető, grófhoz illő vagy arra vonatkozó. Grófi czimerek. Grófi család. Grófi rang, méltóság.
*GRÓFILAG
	(gróf-i-lag) ih. Grófhoz illőleg, grófi módon, grófi szokás szerint, úgy mint gróf. Grófilag fölékesített palota.
*GRÓFKISASSZONY
	(gróf-kis-asszony) ösz. fn. Grófi vérből született hajadon nő.
*GRÓFNÉ
	(gróf-né) ösz. fn. Jelenti a gróf nejét. Különbözik ettől: grófnő, s lehet, hogy valamely grófnő nem egyszersmind grófné. V. ö. NÉ és NŐ.
*GRÓFNŐ
	(gróf-nő) ösz. fn. Grófi vérből, gróf apától származott nő, hölgy, vagy legalább kinek atyja, bár születése után grófi czimet nyert. (Comtesse).
*GRÓFSÁG
	(gróf-ság) ösz. fn. 1) Tartomány, vidék, kerület, megye, melyet valaki grófi czimmel diszesítve kormányoz. 2) Grófi méltóság, czim, rang. Grófságra emelkedni.
*GRÓZ
	fn. és tájszó. Egy a német Gries szóval, magyarul: dara, apródara, darakása.
*GU
	gyökelem, melyből gub, gubb, gucs(ma), gug, gur(úl), guzs, részént elvont, részént önálló gyökök erednek. Rokon a go, ge, gö gyökökkel, s jelent valami kereket, gömbölyűt, kanyarodottat, körültekertet, mint származékaiból kitünik. Megvan a gula, gulya, gúla, guta, guvat, gúny szókban is, szinte rokon értelemmel. Némelyekben, mint: gugyi, guzmol hangutánzó; másokban, pl. guboz (buboz) első betűje átváltozott. V. ö. GE, GÖ, GO.
*GUB
	elvont gyök, (l. GU), melyből guba, gubacs, gubó, gubancz stb. származnak. Értelmében a hupásság, kanyarodás, tekeredés, tekergőzés, gömbölyegség fogalma rejlik, s rokon a göb, gib, gob, hup gyökökkel, továbbá a héber (bezárt; homorú, öblös [volt]), szanszkrit kup, kub, (magába zár, födöz) stb. szókkal.
*GUBA
	(gub-a, dalmátul guba, illir nyelven gubis, kiubba, cseh nyelvben: kuba) fn. tt. gubát. 1) Göngyölödött szőrből kötött vagy szőtt subaféle öltözék. Fekete, kék guba. Bolondnak guba, nem szép suba. (Km.) Illik, mint arany rojt a szobránczi gubához. (Km.) Egymás gubáját vonják. (Km.) Szélesb ért. fínomabbféle festett szűrposztó vagy belőle készített ruha. Szürke guba, zöld guba. 2) Öszvegömbölygetett kenyérkovász. 3) l. GUBACS. 4) A székelyeknél annyi is mint buga, golyó, pl. a szemed gubája. 5) Baranyában am. penész. 6) Gömbölyü sütemény kenyértésztából, néhutt: bobálka. 7) Tájszólással, pl. Pozsony megyében annyi is, mint kutya. Innen e közmondat: Eben gubát (azaz kutyát) cserélt.
*GUBACS (1)
	(gub-acs) fn. tt. gubacs-ot. Dióalaku, s göröncsös héju termény a tölgyfákon, mely az által képződik, ha az úgynevezett gubacslégy a tölgyfa virágkelyhét vagy levelét átböki, de az elsőféle alkalmasb bőrkészítésre, mint a második. Máskép: gubó, suska.
*GUBACS (2)
	puszta Pest megyében; helyr. Gubacs-on, ~ra, ~ról.
*GUBACSBOGÁR
	(gubacs-bogár) ösz. fn. A tölgy fákon élődő légyfaj, mely tojásait a tölgyfa virágaiba és leveleire lerakja, s az által gubacsokat képez.
*GUBACSLÉGY
	(gubacs-légy) l. GUBACSBOGÁR.
*GUBACSSZEDÉS
	(gubacs-szedés) 9sz. fn. Cselekvés, midőn a tölgyfákon termett s lehullott gubacsokat öszvegyüjtik.
*GUBACSSZEDŐ
	(gubacs-szedő) ösz. fn. 1) Személy, ki a lehullott v. levert gubacsokat öszvegyüjti. 2) Ki gubacscsal kereskedik, a gubacsot bevásárolja. V. ö. GUBACS.
*GUBAHODIK
	(gub-a-h-od-ik) Tájszó, l. GUBALYODIK.
*GUBALYODIK
	(gub-aly-od-ik) k. m. gubalyod-tam, ~tál, ~ott. Győr vidékén am. csökönyösödik, neki bőszűl. Neki gubalyodik. Balatonmelléken am. hirtelen jó kedvéből egyszerre megváltozik. Neki- vagy meggubalyodni.
*GUBANCZ
	(gub-ancz) fn. tt. gubancz-ol. Jelent tekeredett, öszvevissza zavart szőrt, gyapjút, hajat, kendert stb. Innen lett: gubanczos. Merő gubancz a haja. Ily gubanczot nem lehet megfonni. Kigerebenezni a gubanczot. V. ö. BOGÁCS.
*GUBANCZOS
	(gub-ancz-os) mn. tt. gubanczos-t v. ~al, tb. ~ak. Gubanczokba tekeredett, csavarodott, kóczos, baglyas. Gubanczos haj. Gubanczos szőr, gyapjú. Gubanczos kutya. Gubanczos czigánygyerek.
*GUBANCZOSODIK
	(gub-ancz-os-od-ik) k. m. gubanczosod-tam, ~tál, ~ott. Gubanczossá lesz, kóczosodik, baglyosodik. A fésületlen gyermek elgubanczosodik. A bortorjánok közt legelő birkák meggubanczosodnak.
*GUBANKODIK
	(gub-an-kod-ik) k. m. gubankod-tam, ~tál, ~ott. Veszekedésbe ereszkedik, keveredik, valakibe bojtorjánkodik vagy bojtorkodik.
*GUBARCZ
	puszta Tolna megyében; helyr. Gubarcz-on, ~ra, ~ról.
*GUBÁS (1)
	(gub-a-as) mn. tt. gubás-t v. ~al, tb. ~ak. 1) Fürtös, fürtökbe göngyölödött, fürtös szőrű. Gubás szűr. Gubás juh. Gubás kecske. "Várj tejetlen gubás kecske." Faludi. 2) Gubában járó, gubába burkolódzó. Gubás legény. Gubás lotyó, ki a guba (legények gubája) alá buvik. V. ö. GUBA.
*GUBÁS (2)
	(mint föntebb) fn. tt. gubás-t, tb. ~ok. Gubakészitő mesterember.
*GUBB
	(gub-b v. gub-v v. gub-u) elvont törzsök, melyben a b hangzatosság kedveért kettőztetett. Származékai: gubbad, gubbaszt, gubbaszkodik. Rokon vele a gugg. Jelent öszvegömbölyödést, görbülést.
*GUBBAD
	(gub-b-ad = gub-v-ad = gub-u-ad, rokon vele a hellen kuptw, kuptaxw) önh. m. gubbad-t. Emberről, s más állatokról, de kivált madarakról mondatik, midőn hideg vagy gyöngélkedés miatt vagy álmosságból öszvehuzódva ülnek. Gubbadnak őszszel vagy ülőn a tyukok. Gubbad esős időben a veréb.
*GUBBADOZ
	(gub-b-ad-oz) önh. m. gubbadoz-tam, ~tál, ~ott. Folytonosan, tartósan gubbad. Hidegben gubbadoznak a fiatal vagy gyöngébb baromfiak. V. ö. GUBBAD.
*GUBBASZKODIK
	(gub-b-asz-kod-ik) k. m. gubbaszkod-tam, ~tál, ~ott. l. GUBBADOZ.
*GUBBASZT
	(gub-b-asz-t = gub-v-aszt = gub-u-aszt) önh. m. gubbaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gubbadva ül. Nem birván áth. értelemmel, tárgyeset nélkül áll a mondatban. Gubbasztanak az álmos tyukok. Egy értelmü vele: gunnyaszt.
*GUBICS
	(gub-ics) fn. l. GUBACS.
*GUBITA
	(gub-it-a) fn. tt. gubitát. Somogy megyei szó. l. GUBACS.
*GUBÓ
	(gub-ó) fn. tt. gubó-t. 1) l. GUBACS. 2) Csomó vagy gombolyag, melybe a selyembogár beköti magát. Selyemgubó. 3) Átv. ért. együgyü, buksi, ostoba, ki butaságában meggubbadva jár. "Nem ily szelíd az ő keze, Ha a félgubó és félokos Dagálylyal járulgat elébe, Öl akkor, és nem sért nyila." Kazinczy Ferencz.
*GUBÓBOGÁR
	(gubó-bogár) ösz. fn. l. GUBACSBOGÁR.
*GUBÓLÉGY
	(gubó-légy) ösz. fn. l. GUBACSBOGÁR.
*GUBONA
	puszta Borsod megyében; helyr. Guboná-n, ~ra, ~ról.
*GUBÓPÖFETEG
	(gubó-pöfeteg) ösz. fn. Világos sárga bőrü pöfetegfaj. V. ö. PÖFETEG.
*GUBÓVIRÁG
	(gubó-virág) ösz. fn. Növény, melynek tömötten öszveálló virágszirmait egy közös kehely tartja öszve. Minden virágcsának van különös csőalaku kelyhe. (Globularia).
*GUCS
	rokon, sőt azonos gug gyökkel; l. ezt.
*GUCSÁN
	ALSÓ~, FELSŐ~, helységek Posega megyében; helyr. Gucsán-ba, ~ban, ~ból.
*GUCSMA
	(gucs-ma) fn. tt. gucsmát. Lefegővel ellátott, gömbölyü alacson téli süveg. Szőrös gucsma. Máskép: kucsma, l. ezt.
*GUCSMI
	(gucs-mi v. gucs-m-i) fn. tt. gucsmit. A székelyeknél am. konty. (Kriza J.).
*GUCSMOL
	(gucs-m-ol) áth. m. gucsmolt. A Tisza vidékén am. becsmérel, gúnyol.
*GUCZ
	gug gyök módosulata.
*GUCZOROG
	(gucz-or og) l. GUGOROG, KUCZOROG.
*GUDUCZ
	(gud-ucz) mn. tt. guduczot. Kassai J. szerént Baranyában am. semmire való. Guducz ember. Úgy látszik, hogy a gügyű szóból származtatható gügyücz szónak felhangu módosulata.
*GUG (1)
	elvont gyök, (l. GU), melyből guga, gugg, gugor, gugorodik stb. származnak. Jelent öszvegombolyodott, csomóba alakult, öszvehuzott valamit. Rokonok vele a német hocken, Hőke, svéd huka, holland hucken, franczia coucher, olasz cuccia stb. V. ö. GŐG.
*GUG (2)
	puszták Győr, Komárom és Nyitra megyében; helyr. Gug-on, ~ra, ~ról.
*GUGA (1)
	(gug-a) fn. tt. gugát. 1) Általán, a nyakon támadó kelevényes dudor, csomó, golyva. Gugája nőtt. Megfakasztani, fölmetszeni a gugát. 2) Különösen, keleti dögvész idején támadó kelevény a testen, leginkább a nyakon. Gugahalál, am. döghalál. Dögletes guga.
*GUGA (2)
	erdélyi falu Belső-Szolnok megyében; helyr. Gugá-n, ~ra, ~ról.
*GUGAHALÁL
	(guga-halál) ösz. fn. Keleti dögvész, mely a nyakon vagy hón alatt támadó gugaféle daganattal jelenkezik.
*GUGÁS
	(gug-a-as) mn. tt. gugás-t v. ~at, tb. ~ak. Görvélyforma kelevényes csomóval vagy csomókkal biró, kinek gugája van, golyvás. Gugás nyak. Gugás ember.
*GUGÁSODIK
	(gug-a-as-od-ik) k. m. gugásod-tam, ~tál, ~ott. Gugája növekszik, gugássá lesz.
*GUGG (1)
	(gug-g v. gug-og, finnül kyk-yn) önh. m. gugg-ott, htn. ~ni v. ~ani. Guggon ül. A kukoriczák között guggani. Legugg, hogy ne lássák. V. ö. GUGG, fn.
*GUGG (2)
	(gug-g) fn. tt. gugg-ot. A g hangzatosság kedveért kettőztetett. 1) Tulajdonkép az emberi testnek azon helyzete, midőn talpon maradva térdben meghajtja labát, s alsó testével gátra- és leereszkedik. Guggon ülni. A szükségét végező ember guggon ül. 2) Átv. ért. mondják némely földön kúszó vagy törpe növényekről. Guggon ülő borsó, bab, azaz törpe és karóra nem futó, gyalog borsó, bab. 3) Kassai J. szerént am. gúny, innen a régies és tájdivatos guggol áth. ige.
*GUGGAN
	(gug-g-an = gug-v-an = gug-u-an) önh. m. guggan-t. Guggot képezve lehajol. A leső vadász leguggan a vetés között. A gyermek a mesélő oldalához guggant és hallgatott.
*GUGGANÁS
	(gug-g-an-ás) fn. tt. gugganás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valaki guggan.
*GUGGÁS
	(gug-g-ás) fn. tt. guggás-t, tb. ~ok. Guggon ülés.
*GUGGASZT
	(gug-g-asz-t = gug-v-aszt gug-u-asz-t) áth. m. guggaszt-ott, htn. ~ni v. ~ani. 1) Azt teszi, hogy valaki guggon üljön, leguguljon. A kis gyermeket leguggasztani az éjjeli edényre. 2) Átv. ért. nagyobb épület mellé más alacsonyabbat épit, hozzá told, mely a nagyhoz képest úgy látszik, mint guggon ülő ember a fennállóhoz képest. A templom mellé kápolnát (kocsmát) guggaszt az ördög. (Km).
*GUGGASZTÁS
	(gug-g-asz-t-ás) fn. tt. guggasztás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki guggaszt.
*GUGGÓ
	(gug-og-ó) mn. tt. guggó-t, tb. ~k. Guggon ülő, legugoló vagy gugoló módjára meghajló. Éji edényen guggó gyermek. Guggó (tót)táncz.
*GUGGOD
	(gug-g-od) önh. m. guggod-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Gugg, legugg, oda gugg. A fal mellé guggodni.
*GUGGODÁS
	(gug-g-od-ás) fn. tt. guggodás-t, tb. ~ok. Odaguggás.
*GUGGOL
	(gug-g-ol) önh. m. guggol-t. 1) Folytonosan guggon ül. A vadász lesben guggol. 2) Tájdivatosan: gúnyol, gúnyolva szidalmaz, s ekkor áth. értelmü. Guggolni az általmenőket. Megguggolja. Pázmán.
*GUGGOLÁS
	(gugg-ol-ás) fn. tt. guggolás-t, tb. ~ok. 1) Guggon ülés. 2) Gúnyolás.
*GUGGONÜLŐ
	(guggon-ülő) ösz. mn. 1) Aki guggon, guggolva ül. Guggonülő vadász. 2) Átv. ért. törpe, földön kúszó. Guggonülő bab, borsó. (Általánosb nyelven: gyalog bab, borsó.)
*GÚGH
	puszta Győr megyében; helyr. Gúgh-on, ~ra, ~ról.
*GUGOR
	(gug-or) elvont törzs, melyből gugora, gugorodik, gugorodás erednek. V. ö. GUGORA.
*GUGORA
	(gug-or-a) fn. tt. gugorát. Függőlegesen álló hengercsiga, milyennel pl. a hajókat, malmokat a vízből kitekerik, a harangokat felhuzzák stb. (Axis in peritrochio). Máskép: kukora. A fekirányos hengercsigát járgány-nak nevezik.
*GUGORCZOL
	(gug-or-cz-ol) önh. m. gugorczolt. l. GUGOROG.
*GUGORGÁS
	(gug-or-g-ás) fn. tt. gugorgás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valaki gugorog.
*GUGORODÁS
	(gug-or-od-ás) fn. tt. gugorodás-t, tb. ~ok. Guggoló helyzetbe ereszkedés. Legugorodás.
*GUGORODIK
	(gug-or-od-ik) k. m. gugorod-tam, ~tál, ~ott. Guggoló helyzetbe ereszkedik. Legugorodik. Gugorodjál mellém. Tűz mellé gugorodni. Máskép: kukorodik, gugyorodik, kutyorodik.
*GUGOROG
	(gug-or-og) k. és gyak. m. gugorog-tam v. gugorgottam, ~tál v. gugorgottál, gugorgot, htn. ~ni, gugorgani v. gugorgni. Folytonosan v. gyakran guggol, leguggol, gugorodva üldögel.
*GUGSOL
	(gug-os-ol) önh. m. gugsol-t. 1) Folytonosan guggon ül. 2) Átv. tréfás ért. fogva, zárva, börtönben, kurta vason ül. A vármegye házán gugsolni. Keményebb hangon: kuksol.
*GUGY
	rokon részint gug gyökkel, részint némely származékokban hangutánzó, midőn ismét koty, bugy gyökökkel vagy gagy gyökkel is egyezik, pl. gugyi am, gugyó = kotyó, kottyanó, vagy pedig gagyó, azaz gagyogó. V. ö. GUGYI.
*GUGYELA
	palócz tájszó, l. GONGYOLA.
*GUGYI
	(gugy-i) hangutánzó fn. tt. gugyi-t. Tréfás nyelven am. pálinka, máskép: gügyü, melytől mértéken túl gögyög, gagyog az ember. Kriza J. szerént a székelyeknél a pálinka utolja (kottyanója?).
*GUGYOG
	(gugy-og) önh. l. GAGYOG, GÖGYÖG.
*GUGYOLÓ
	(gugy-ol-ó) fn. l. GURGYAL.
*GUGYOR
	(gugy-or) fn. tt. gugyor-t, tb. ~ok. Balatonmelléken am. két hegy közt levő árok vagy tekenő forma szoros völgy. Rokon kutyor, gödör szókkal.
*GUGYORODÁS
	(gugy-or-od-ás) l. GUGORODÁS.
*GUGYORODIK
	(gugy-or-od-ik) l. GUGORODIK.
*GUJ
	elvont gyöke a guja, gujáz származékoknak. Megegyezik a goly és guly gyökökkel.
*GUJA
	(guj-a) fn. tt. guját. Tekealakú fadarab, melylyel a falusi és pásztorgyermekek játszani szoktak. Székely szó. Rokon golyó szóval.
*GUJATYÚK
	(guja-tyúk) ösz. fn. Farkatlan, kusza tyúk, melynek széle hoszsza egy, mint a gujáé vagy golyójé. Székely szó. V. ö. GUL.
*GUJÁZ
	(guj-a-az) önh. m. gujáz-tam, ~tál, ~ott. Guja nevű tekével játszik.
*GUJÁZIK
	(guj-a-az-ik) k. m. gujáz-tam, ~tál, ~ott. Csomózik, megdagad. Felgujázott a feje. Akkorát gujázott, mint a kujakom. (Kriza J.). Székely szó.
*GUL v. GÚL
	v. GULY, elvont gyökök, melyekből gula, gulács, gúla, gulya stb. származnak. Jelentése, mint a többi gu gyökelemből eredett gyöktársainak, kanyarodás, körültekerés, vagy tekeredés, forgás, gömbölyüség. A héber v. , a hasonló hangzatú arab szóval együtt am. körüljár, kereng, innen: kor, nemzedék, és egyik arab származékban sereg; megegyezik vele a magyar gula v. gulya főnév; továbbá: am. dörzsöl, ledörzsöl; kopaszít, meztelenít, foszt, és am. nyír, lenyír; mindkettő megegyezik a magyar gulács, gulya (guja) melléknevekkel; végre ide tartozik: , am. kanyarít, tekerít, hengerít; továbbá, vastag, nagy, méltóságos, dicső (volt), ennek pedig gúla (pyramis, olaszul gúglia), felel meg a magyarban.
*GÚL
	l. GUL.
*GULA, GULÁS
	l. GULYA, GULYÁS.
*GÚLA
	(gúl-a, V. ö. GÚL) fn. tt. gúlát. Oszlop, melynek alapja hengeded vagy négyszegű, s fölfelé lassanként öszvemegy, és legtetején csúcsosan végződik. (Obeliscus, Pyramis). Egyiptomi gúlák.
*GÚLAALAKÚ
	(gúla-alakú) ösz. mn. Minek alakja a gúlákéhoz hasonló. Gúlaalakú toronytető.
*GULACS v. GULÁCS
	(1), (gul-acs v. ~ács) mn. tt. ~ot. Kopasz, kinek a haja elment. Mondják szarvasmarháról is, midőn a szőre elhúll. Rokon vele a latin calvus, német kahl.
*GULÁCS (2)
	falvak Beregh és Szala megyében; helyr. Gulács-on, ~ra, ~ról.
*GULÁCSOS
	(gul-ács-os) mn. tt. gulácsos-t v. ~at, tb. ~ak. Imitt amott kopasz, meztelen, szőretlen bőrü. Gulácsos beteg marha.
*GULAMEZŐ
	paszta Pozsony megyében; helyr. Gulamező-n, ~re, ~ről.
*GULÁSZTA
	(latinul colastre v. colustra v. colostrum) fn. tt. gulásztát. Ellés után első ízben fejt vagy fecscsent tej; máskép: fecstej, előtej. Szathmárvidéki tájszó.
*GULÁSZTÁS TEJ
	l. GULÁSZTA.
*GULÁSZTRA
	l. GULÁSZTA.
*GULY
	l. GUL.
*GULYA (1)
	(guly-a) fn. tt. gulyát. Szélesb ért. szarvasmarhákból álló csorda, melyben meddő tehenek, borjúk, tinók, heverő ökrök vegyest legelnek. Szántás után kihajtani gulyára az ökröket. Szorosb ért. tenyésztésre, szaporításra szánt tehenekből álló, s rendesen tavasztól késő őszig a szabad ég alatt tanyázó csorda. Gulyát őrizni, legeltelni, itatni. Gulyán v. gulyában nevelt borjúk, tinók, üstők. A gulyából kiterelni egynehány tinót. Megzavarni, megkergetni a gulyát. Nagy gulyája van a ránczában. (Km.) V. ö. GUL. Az arabban cháila am. juhnyáj, kecskenyáj. Figyelmet érdemel, hogy a szanszkritban go, gau, a perzsában ghau, gao, am. a német Kuh, Ochs, melyekkel a magyar gulya első tagja is hangokban egyezik.
*GULYA (2)
	(guly-a, V. ö. GUJA és GULY) mn. tárgyeset: gulyát. Gulya tyúk, azaz kusza tollú, farkatlan tyúk. l. GUJATYÚK.
*GÚLYA
	(gúly-a) l. GÚLA.
*GULYAAKOL
	(gulya-akol) ösz. fn. Akol, melybe éjjelenként vagy zivataros időben vagy télre vagy etetés végett a gulyát beterelik. V. ö. AKOL.
*GULYABELI
	(gulya-beli) ösz. mn. Gulyához tartozó, gulyában tenyészett, nevelkedett. Gulyabeli tehenek, ökrök; különböztetésül az istállós marhától.
*GULYÁS
	(guly-a-as) fn. tt. gulyás-t, tb. ~ok. Pásztor, ki a gulyát őrzi. Öreg gulyás v. számadó gulyás. Én vagyok a petri gulyás, én őrzöm a petri gulyát. (Népd.).
*GULYÁSBOJTÁR
	(gulyás-bojtár) ösz. fn. A fő v. számadó gulyásnak legénye, segéde. A bojtárom vizen sáron, magam a paplanos ágyon. (Petri gulyás nótája).
*GULYÁSHÚS
	(gulyás-hús) ösz. fn. Vöröshajmával, paprikával, köménymaggal fűszerezett, és szalonnával kevert bográcsos marhahús, a gulyások kedves eledele; máskép: gulyásos hús.
*GULYÁSOS
	(guly-a-as-os) mn. tt. gulyásos-t v. ~at, tb. ~ak. Gulyások módja, szokása szerént való. Gulyásos viselet, nyerseség.
*GULYÁSOSHÚS
	(gulyásos-hús) l. GULYÁSHÚS.
*GULYÁSTANYA
	(gulyás-tanya) ösz. fn. Góré, gunyhó, putri, melyben a gulyások tanyáznak, holmijöket tartják, sütnek-főznek stb.
*GULYVÍZ
	falu Sáros megyében; helyr. Gulyvíz-ěn, ~re, ~ről.
*GUM
	elvont gyök, (l. GU), rokon a gom, göm, csom gyökökkel, s jelent valami gömbölyüt, csomót, dudort, daganatot.
*GUMÓ
	(gum-ó) fn. tt. gumó-t. 1) Kemény és gömbölyü kinövés az állati testen, kiváltkép a csontokon. 2) Szélesb ért. csomó, púp. 3) Növényeknél gyököt képező csomós termény, mely a hajmától abban különbözik, hogy egy hajma maga csak egy bimbó és csak egy helyen fakad ki, a gumónak pedig itt-ott az oldalán vagynak bimbók, a melyekből kifakad, ilyen a burgonya, csicsóka.
*GUMÓS
	(gum-ó-s) mn. tt. gumós-t v. ~at, tb. ~ak. Minek gumója vagy gumóji vannak. Gumós csontok. Gumós burgonya. V. ö. GUMÓ.
*GUMÓSODIK
	(gum-ó-s-od-ik) k. m. gumósod-tam, ~tál, ~ott. Gumóssá lesz, gumók nőnek rajta.
*GUN v. GÚN
	gyöke gunár szónak, l. ezt.
*GUNÁR v. GÚNÁR
	(gun-ár, a székelyeknél ganár, angolul gander, németül Gänserich, szlávul gunor, l. a czikk végén) fn. tt. gunár-t v. gunarat, tb. ~ok v. gunarak. Kan lúd, him lúd. Elűl megy a gunár. Azt gondolja, ő ölte meg a gunárt. (Km.) Gyöke gun v. gún v. székelyesen: gan, hangutánzónak látszik, s ugyanaz, mely a ginczi névben is eléfordúl, másképen: gág (am. gá-og v. gá-ong), mely a ludak hangját, gágogását fejezi ki, (l. GÁG, GÁGOG). Így a hellen chn szót is, mely szinte ludat jelent, a nyelvbuvárok a caw v. cainw (tátong, száját tátja) szókból származtatják. Egyébiránt lásd a többi rokonságokat GANCZI alatt. V. ö. KAN szóval is.
*GUNÁRNYAK
	(gunár-nyak) ösz. fn. 1) Gunár nevü madár nyaka. Megenni a gunárnyakat. 2) Átv. ért. a barkóknál am. két águ sült kalács. 3) Tréfásan am. hosszu vékony nyak.
*GUNÁRNYAKÚ
	(gunár-nyakú) ösz. mn. Kinek hossza s aránylag vékony nyaka van, mint a gunárnak.
*GUNÁROZIK
	(gun-ár-oz-ik) k. m. gunároz-tam, ~tál, ~ott. A nőstény lúdról mondják, midőn gunárral párosúl.
*GUNDA
	női kn. tt. Gundát. Kunigunda. Némelyek szerént: Kinga. (Ó német nyelven Kuno annyi, mint: hős, t. i. a mostani kűhn, Gund pedig nemes nőszemély, hölgy).
*GUNGÓ
	(gun-g-ó) fn. tt. gingó-t. Gyermekek nyelvén am. ing, üng, ümög. Nem más, mint a felhangu üng (ő) g előtétellel, és mélyhangon kiejtve, ekképen üngő = güngő = gangó. V. ö. GYERMEKSZÓ.
*GUNNYASZT
	(gunny-aszt) önh. m. gunnyaszt-ott. Gornyadva meghúzza magát, különösen a beteges vagy álmos ember vagy állat mintegy hunnyaszkodik. Nem egyéb mint a hunnyaszt módosulata. "Gunnyaszt vagy dög is már? Lássuk fölrepül-e?" (Arany J. Toldi.) "Egyedűl gunnyasztok A cserepes mellett." (Székely népdal.)
*GUNNYASZTÁS
	(gunny-asz-t-ás) fn. tt. gunynyasztás-t, tb. ~ok. Gornyadva maga meghuzása. V. ö. GUNNYASZT.
*GÚNY
	(gú-ny v. gu-ony) fn. tt. gúny-t, tb. ~ok. 1) Tulajdonkép aljas csúfolódás neme, midőn valaki másra torzképet csinál, pl. nyelvét kiölti, száját görbítgeti, ide-oda vonogatja vagy másképen másnak mozgását, beszédét eltorzítva utánozza. 2) Átv. ért. elmés vagy elmésséget igényelő szó vagy beszéd, mely által mást nevetségessé, nevetség tárgyává tenni akarunk. Gúnyt űzni valakiből. Gúnynak kitéve lenni. Nyilvános gúny. Rokon vele a német Hohn, ónémet hun, honida stb.
*GUNYA v. GÚNYA
	(guny-a) fn. tt. gúnyát. A szláv nyelvekben is: gúnya v. húnya. 1) Szélesb ért. mindenféle szegényebb ruha, öltözék. Vidd el a gunyádat. Alig van egy két gunyája. Minden genyegunyáját beitta. 2) Durva vászon köntös, szűrruha.
*GUNYÁCZ
	(gung-a-acz) fn. tt. gunyácz-ot. Sötétes szűrposztóból készített kankó.
*GUNYÁS, GÚNYÁS
	(guny-a-as) mn. tt. gunyás-t v. ~at, tb. ~ak. Szegényes-féle, durva ruhában járó vagy ilynemü ruhákkal bővelkedő. Gúnyás parasztok. Gúnyás kamara, szekrény.
*GÚNYASZT
	l. GUNNYASZT.
*GUNYÁZ, GÚNYÁZ
	(guny-a-az) áth. m. gunyáz-tam, ~tál, ~ott. Gúnyával ellát, gúnyába öltöztet. Nem győzi gúnyázni cselédeit, gyermekeit. V. ö. GUNYA.
*GÚNYBESZÉD
	(gúny-beszéd) ösz. in. Beszéd, mely valakit gúny tárgyává, nevetségessé tesz. V. ö. GÚNY.
*GUNYHÓ
	l. KUNYHÓ.
*GÚNYIRAT
	(gúny-irat) ösz. fn. Irat, melynek tárgyát és tartalmát gúnyok teszik. V. ö. GÚNYIRÓ.
*GÚNYIRÓ
	(gúny-iró) ösz. fn. Iró, ki a társas élet hibáit, ferdeségeit, vétkeit stb. majd fínomúl csipős, majd élesebb és kemény modorban megrója, s az illető személyeket vagy nevetség vagy megvetés és utálat tárgyává tenni törekszik. Víg, komoly gúnyiró. Ettől különbözik oly iró, kinek czélja másokat rágalmazni, becsteleníteni és gyalázni, (pasquil-iró, rágalomiró és pasquil = rágalomirat).
*GÚNYKACZAGÓ
	(gúny-kaczagó) ösz. fn. Személy, ki gúnyosan csúfolódó hangon kaczag.
*GÚNYKACZAJ
	(gúny-kaczaj) ösz. fn. Gúnynyal vegyített kaczaj, melynek hangjából kitünik, hogy másnak kicsúfolására van irányozva. V. ö. GÚNY és KACZAJ.
*GÚNYKÉP
	(gúny-kép) ösz. fn. Valamely személynek nevetségesen elferdített alakban lefestése. Máskép: torzkép.
*GÚNYKÖLTŐ
	(gúny-költő) ösz. fn. Költő, ki oly költeményeket ir, melyek tárgyát a társadalmi élet hibái, ferdeségei, vétkei stb. teszik.
*GÚNYMOSOLY
	(gúny-mosoly) ösz. fn. Gúnynyal vegyes mosoly.
*GÚNYNÉV
	(gúny-név) ösz. fn. Név vagy czím, melyet valakinek adnak, hogy általa nevetségessé tegyék, csúfnév, pl. midőn az igen sovány embert szúnyogkirály-nak, a kövéret gyapjuzsák-nak csúfolják. Több családok nevei eleinte gúnynevek voltak, s a köznépnél igen divatban van a gúnynév hasznűlata, s ezen szokásos kérdésből: mi a kigyelmed becsületes neve? az tetszik ki, mintha több embernek két neve, úgymint becsületes és gúnyneve szokott volna lenni. Ily gúnynevek: Fityfirity, Liphecz, Takonpócz, Vaksipila, Méregposz, Totyi, Jobbsincs, Talpas, Hajmaszárderekú, Gólyalábú stb.
*GÚNYOL
	(gúny-ol) áth. m. gúnyol-t. 1) Aljasan, póriasan csúfol, pl. nyelvét kiöltve, száját huzogatva, arczát elfintoritva. 2) Csúfolódva, gyalázva boszont, nevetségessé tesz. Kigúnyolni az idegeneket. Gúnyolni a rongyos vagy hibás testalkotásu embert. V. ö. GÚNY. Néhutt: gínyol.
*GÚNYOLÁS
	(gúny-ol-ás) fn. tt. gúnyolás-t, tb. ~ok. Valakinek gúnyok által nevetségessé tevése vagy boszontása; csúfolás.
*GÚNYOLÓ
	(gúny-ol-ó) mn. tt. gúnyoló-t. Mást gúnynyal illető, sértő, bántó, boszontó. Gúnyoló beszéd, írás, vers. Egymást gúnyoló gyermekek.
*GÚNYOLÓDÁS, GUNYOLÓDÁS
	(gúny-ol-ó-d-ás) fn. tt. gúnyolódás-t, tb. ~ok. Valakinek folytonos gúnyokkal illetése, bántása.
*GÚNYOLÓDIK
	(gúny-ol-ó-d-ik) k. m. gúnyolód-tam, ~tál, ~ott. Mást folytonos vagy gyakori gúnyokkal illet, sérteget, boszont, csúfolódik.
*GÚNYOR, GUNYOR
	(gúny-or) fn. tt. gúnyor-t, tb. ~ok. Gúnyirat, gúnyköltemény, gúnyvers. (Satyra).
*GÚNYOROL, GUNYOROL
	(gúny-or-ol) áth. m. gúnyorol-t. Valakit gúnyor által nevetségessé tesz. V. ö. GÚNYOR.
*GÚNYOROS, GUNYOROS
	(gúny-or-os) mn. tt. gúnyoros-t v. ~at, tb. ~ak. Gúnyorral vegyes, mi gúnyort foglal magában. Gúnyoros költemény, beszéd, eléadás. Gúnyoros modor. (Satyricus). V. ö. GÚNYOR.
*GÚNYSZÓ
	(gúny-szó) ösz. fn. Szó, mely gúnyt foglal magában, mely valakit nevetségessé tesz vagy tenni akar, milyen pl. minden gúnynév.
*GÚNYUL
	(gúny-ul) ih. Gúny gyanánt, gúnyképen. Gúnyul mondani valamit.
*GÚNYVERS
	(gúny-vers) ösz. fn. Mindenféle verses költemény, melynek kitüzött czélja valakit vagy valamit kigúnyolni, nevetségessé tenni; gúnyköltemény.
*GUR
	elvont gyök, melyből erednek 1) gurdaly, gurdély, gurdon stb., 2) gurúl, gurít, gurgat, gurgulya stb. Rokon a gor, gör gyökökkel. V. ö. GOR, GÖR.
*GURAHONCZ
	falu Arad megyében; helyr. Gurahoncz-on, ~ra, ~ról.
*GURÁNY
	falu Bihar megyében; helyr. Gurány-ba, ~ban, ~ból.
*GURBA (1)
	(gur-ba), görbe szóval ikerítve használtatik: görbe-gurba. Rokona a latin curvus, német Krumm. V. ö. GÖRBE.
*GURBA (2)
	falu Arad megyében; helyr. Gurbá-n, ~ra, ~ról.
*GURBANCS
	(gur-b-an-cs) fn. tt. gurbancs-ot, tb. ~ok. Ágas-bogas, girbe-görbe, csomós, buczkós fa. Székely szó.
*GURBANCSOS
	(gur-b-ancs-os) mn. tt. gurbancsos-t v. ~at, tb. ~ak. Girbe-görbe, csomós, buczkós ízületű.
*GURD
	(gur-d) elvont törzse gurdaly, gurdély, gurdancs, gurdó, gordon neveknek; továbbá gurdít, gurdúl igéknek és származékaiknak.
*GURDALY
	(gur-d-aly) fn. tt. gurdaly-t, tb. ~ok. Öszvebonyolodott nagy vastag burján v. gaz, melyet nehéz elválasztani egymástól. Szathmárvidéki és erdélyi tájszó. Máskép: gurdé, gurdon, gordon, góró, gurgyal.
*GURDANCS
	(gur-d-ancs) fn. tt. gurdancsot. Apróbb fajta gurdaly, kövér helyeken nőtt, sokféle haszontalan pukkantó, laboda, bürök s több efféle növények öszvege. (Kriza J.).
*GURDÉ
	(gur-d-é) fn. tt. gurdét. lásd: GURDÉLY.
*GURDÉLY
	(gur-d-ély) fn. tt. gurdély-t, tb. ~ok. 1) l. GURDALY. 2) Szurdok, zug, rejtekhely. Molnár A. szerént a latin latebra. V. ö. GURGYAL.
*GURDÍT, GURDIT
	(gur-d-ít) áth. m. gurdít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Azt teszi, hogy valami gurduljon. V. ö. GURDUL. Hordót gurdítani le a pinczébe. Kereket gurdítani. Elgurdítani a tekét.
*GURDÍTÁS, GURDITÁS
	(gur-d-ít-ás) fn. tt. gurdítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamely gömbölyü, kerek vagy hengerded testet gurdítunk. V. ö. GURDÍT.
*GURDÓ
	(gur-d-ó) fn. tt. gurdó-t. Hegynek lejtős, meneteles, mintegy meggörbedő oldala.
*GURDON
	(gur-d-on) fn. tt. gurdon-t, tb. ~ok. Szeged s általán Tisza vidékén am. tüskés, bokros, szuró gazos vadon. V. ö. GURDALY.
*GURDÚL, GURDUL
	(gur-d-úl) önh. m. gurdúl-t. Gurogni, azaz a földön vagy más alapzaton saját tengelye körűl forogni kezd. Gurdúl a hordó, ha megtaszítják. Elgurdúl a deszkára dobott teke. V. ö. GUROG.
*GURÉNY
	erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Gurény-ba, ~ban, ~ból.
*GURGADOZ
	(gur-g-ad-oz) önh. és gyak. m. gurgadoz-tam, ~tál, ~ott. Cseppekre oszolva vagy cseppekbe gyűlve görgedez, pl. gurgadoz arczáról a veréjték, gurgadoznak a vízcseppek.
*GURGADOZÁS
	(gur-g-ad-oz-ás) fn. tt. gurgadozás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valami gurgadoz.
*GURGAT
	(gur-g-at) áth. és gyak. Azt teszi, hogy valami gurogjon. Gurgatni a hordót. Gurgatni a taligakereket. V. ö. GUROG. Vékony hangon görget.
*GURGATÁS
	(gur-g-at-ás) fn. tt. gurgatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gurgatnak.
*GURGONYA
	(baranyai tájszó) l. BURGONYA.
*GURGULYA
	(gur-g-uly-a) fn. tt. gurgulyát. 1) Henger a gurgástól. 2) Kerékalaku fakarika, melyet a gyermekek játék gyanánt gurgatnak. 3) Átv. és tréfás ért. gurgulya szemű, am. kinek szüntelen forognak kidűledt nagy szemei; gurgulya szem, am. kidudorodó nagy szem. 4) Hangutánzó, mely a toroköblögetéskor hallatszó hangot fejezi ki. Rokon vele ez értelemben a héber , latin gurgulio v. curculio, hellen gararizw, franczia gargouille, német Gurgel, angot gargle, gurgle stb. 5) Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből; gyümölcse tojásdad, (honnan a neve), karczolt, kicsiny. (Seseli).
*GURGULYÁZ
	(gur-g-uly-a-az) áth. és önh. m. gurgulyáz-tam, ~tál, ~ott. 1) Gégéjét, s torkát valamely folyadékkal öblögeti. 2) Hengerget, forgatva elhajt valamit. 3) Gurgulya nevü játékot játszik. Ez értelemben önh. ige.
*GURGULYÁZÁS
	(gur-g-uly-a-az-ás) fn. tt. gurgulyázás-t, tb. ~ok. 1) Torkának öblögetése. 2) Hengergetés. 3) Gurgulyával játszás.
*GURGY
	(gur-gy) elvont törzse gurgyal, gurgyalag, gurgyó szóknak. Rokon gorny, görny törzsekkel.
*GURGYAL
	(gur-gy-al) fn. tt. gurgyal-t, tb. ~ok. 1) Alacson, kunyhóféle házikó, melybe s melyben csak gornyadva, görnyedve lehet járni. Latinul gurgustium, gurgustiolum. Így nevezik különösen falukon a szegényebb zsellérek és czigányok lakásait, a falunak azon részét pedig, mely ily gurgyalokból áll, gurgundiá-nak (burgundiának), néhutt tabán-nak. 2) Néhutt am. gurdaly, gurdon. V. ö. GURDALY.
*GURGYALAG
	(gur-gy-al-ag) fn. tt. gurgyalag-ot. 1) l. GURGYAL. 2) Gurgyó v. gurgyalféle lyukban (parti lyukban) lakó rigó (merops apiaster).
*GURGYÓ
	(gur-gy-ó) fn. tt. gurgyót. l. GURGYAL.
*GURIGA v. GUROGA
	(gur-i-g-a v. gur-og-a) fn. tt. gurigát v. gurogát. Kerek- vagy lapos tányéralakú fa, melyet a gyermekek játékszer gyanánt hengergetnek, meglódítva elgurítanak. V. ö. KARIKA.
*GURIGÁL
	(gur-i-g-a-al) önh. m. gurigált. l. GURIGÁZ.
*GURIGÁZ
	(gur-i-g-s-az) önh. m. gurigáz-tam, ~tál, ~ott. Gurigával vagy gurigást játszik, gurigát hengerget. V. ö. GURIGA.
*GURÍT, GURIT
	(gur-ít) áth. m. gurít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Valami gömbölyü, kerek, hengerded testet saját tengelye körűl forgatva hajt, elhajt. Hordót, kereket, tekét, gurítani.
*GURÍTÁS, GURITÁS
	(gur-ít-ás) fn. tt, gurítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit gurítunk. V. ö. GURIT.
*GUROG
	(gur-og) önh. és gyak. m. gurog-tam v. gurg-ottam, gurog-tál v. gurg-ottál, gurg-ott, htn. ~ni v. gurg-ani v. gurg-ni. Valamely gömbölyü, kerek vagy hengerded test saját tengelye körül folytonosan forog a földön vagy más alapzaton. Gurog a kidobott teke. Az elszalasztott hordó legurog a lépcsőkön.
*GUROGA
	l. GURIGA.
*GURÚL, GURUL
	(gur-úl) önh. m. gurúl-t. Valamely gömbölyü, kerek, hengerded test saját tengelye körül földön vagy más alapzaton forogva halad. Gurulnak a sebesen ragadt kocsi kerekei. Rokon vele közelebb a latin curro, innen currus, cursus stb.
*GURÚLÁS, GURULÁS
	(gur-úl-ás) fn. tt. gurulás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valami gurúl.
*GURZAFALVA, GURZÓFALVA
	helység Közép-Szolnok megyében; helyr. Gurzafalvá-n, ~ra, ~ról.
*GUS
	elvont gyöke gusa, gusaly, gusba szóknak, s rokon gúzs szóval; jelent valami csavarodottat, csomósat. V. ö. GU.
*GUSA
	(gus-a) fn. tt. gusát. Székely nyelven am. golyva. l. ezt.
*GUSALY, GUSALYOS
	k. GUZSALY, GUZSALYOS.
*GUSÁS
	(gus-a-as) mn. és fn. tt. gusás-t v. ~at, tb. ~ak. Golyvás, vastag, csomó nyakú. Székely szó.
*GUSÁZIK
	(gus-a-az-ik) k. m. gusáz-tam, ~tál, ~ott. Embernek vagy állatnak nyakán csomó, golyva növekedik. Gusáznak a sertések, juhok. Székely szó.
*GUSBA
	(gus-ba) fn. tt. gusbát. Fa vagyis rúd, melyen a bogrács a tűz felett lóg, midőn valamit főznek, pergelnek benne.
*GUSBÓT
	vasvármegyei tájszó és fn. l. TURBOLYA.
*GUSZ
	rokon gosz gyökkel, l. ezt.
*GUSZA
	(gusz-a) l. KUSZA.
*GUSZTÁV
	(egy eredetü az Ágoston = Augustus latin szóval, s am. dicsőséges, felséges); férfi kn. Gustavus.
*GUSZTONY
	(gusz-t-ony) fn. tt. gusztony-t, tb. ~ok. Vas szeg a bot vagy pálcza végén. A bot gusztonyával szikráztatni az utczai kövezetet.
*GUSZTONYOS
	(gusz-t-ony-os) mn. tt. gusztonyos-t v. ~at, tb. ~ak. Gusztonynyal ellátott, felszerelt, hegyesített. Gusztonyos bot, pálcza.
*GUSZTONYOZ
	(gusz-t-ony-oz) áth. m. gusztonyoz-tam, ~tál, ~ott. 1) Gusztonynyal ellát, a botra, pálczára gusztonyt üt. 2) Gusztonyos bottal megver, megszurkál.
*GUSZTONYOZÁS
	(gusz-t-ony-oz-ás) fn. tt. gusztonyozás-t, tb. ~ok. Gusztonynyal ellátás. Gusztonynyal megverés.
*GUT
	gyöke guta főnévnek, l. ezt.
*GÚT
	falu Fejér megyében; máskép: Tamási. KIS~, NAGY~, falvak Beregh megyében; helyr. Gúth-on, ~ra, ~ról. l. GÚTH.
*GUTA (1)
	(gut-a) fn. tt. gutát, tb. guták. Szélütés, hirtelen halál. Jaj, megüt a guta. Üssön meg a guta. Fél guta. Néha csudálkozást jelentő indulatszó. Mi a guta?! A gutát! Átv. ért. a lapos guta megütötte az erszényét, am. semmi sincs benne, kiürült. Helynév is. l. mindjárt alább. Meghúzta magát, mint Guta mellett a mennykő. (Km.). Rokon vele a chaldeai gutáh, latin [per-, con-]cutio, quatio, szanszkrit kut [átver, átfúr], franczia goutte, létezik a dalmát nyelvben is: guta; legegyszerűbb elem a magyar üt, melyből torokhang előtételével: güt, s alhangon: gut származtatható.
*GUTA (2)
	mezőváros Komárom, falu Nógrád megyében; Ó~, puszta Komárom megyében; helyr. Gutá-n, ~ra, ~ról.
*GUTABALZAM
	(guta-balzam) ösz. fn. Gutaütés elleni balzamos gyógyszer, pl. fahéj-, szegfű-, rozmarinolajból stb.
*GUTAPOR
	(guta-por) ösz. fn. Gyógyszerpor a gutaütés ellen.
*GUTAS
	falu Nógrád megyében; helyr. Gutas-on, ~ra, ~ról. Máskép Kutásó.
*GUTAÜTÉS
	(guta-ütés) ösz. fn. A tagok mozgásának hirtelen megszünése, bénulása, mely gyakran rögtön halált okoz. (Apoplexia). Részletes gutaütés, midőn a szélhüdés a test némely részét vagy részeit éri; általános gutaütés, mely az egész testet általhatja, s az életet kioltja.
*GUTAÖTÖTT
	(guta-ütött) ösz. mn. Szélhüdött, bénult vagy hirtelen halállal kimúlt. Gutaütött kezű.
*GUTAVÍZ
	(guta-víz) ösz. fn. Rozmarinvirágból kivont szeszes víz, melyet gutaellenes gyógyszerűl használnak. A németek magyarvíz-nek is mondják, minthogy feltalálását Erzsébet magyar királynénak tulajdonítják.
*GÚTH
	KIS~, NAGY~, puszták Szabolcs megyében; helyr. Gúth-on, ~ra, ~ról.
*GÚTHOR
	l. GÚTOR, (2).
*GÚTOR (1)
	férfi kn. Gunther, Guntherus. Máskép: Göntér.
*GÚTOR (2)
	falu Pozsony megyében; helyr. Gútor-on. ~ra, ~ról.
*GÚTORFÖLDE
	falu Szala megyében; helyr. Gútorföldé-n, ~re, ~ről.
*GUTTA
	székelyesen am. guta.
*GUTTAHÁZA
	falu Vas megyében; helyr. Guttaházá-n, ~ra, ~ról.
*GUTTMÉZGA
	(gutt-mézga) ösz. fn. Gummiból kifolyó mézga. (Gummigutta).
*GUVAD
	(gu-v-ad) önh. m. guvad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Am. duvad. Guvadt szemü béka. Székely szó.
*GUVAT (1)
	(gu-v-at) mn. otromba, durva.
*GUVAT (2)
	(gu-v-at) fn. tt. guvat-ot. 1) Némely tájékon, vizi madár neme. (Rallus). 2) Másutt am. haris.
*GUZ
	gyöke a guzm elvont törzsöknek és guzmol igének, am. gusz v. gosz, l. ezeket.
*GUZMOL
	(guz-m-ol) áth. m. guzmol-t. Fogatlan emberről mondják, midőn az ételt a hiányzó fogak helyett csak ínyeivel rágdossa, morzsolja, puhitja. Guzmolni a húst, tésztást.
*GUZMOLÁS
	(guz-m-ol-ás) fn. tt. guzmolás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valaki guzmol.
*GÚZS
	(gú-zs, azaz gu-os) fn. tt. gúzs-t, tb. ~ok. Megtekert, megcsavarított nyers ág vagy veszsző, vagy szalma, vagy több vesszőszál egy kötéllé csavarítva, tekerve. Gúzst tekerni, csinálni. Gúzsba kötni a nád-, gabonakévéket. Farkasgúzsba tenni valakit, am. kezeit, lábait gúzszsal öszvekötni. Tekert gúzszsal nehéz tormát ásni. (Km.) Gúzs az, nem kolbász. (Km.) A kétszeres gúzs nehezebben szakad. (Km.) Ide-oda hajlik, mint a gúzs. Olyan vékony, hogy gúzst lehetne belőle tekerni. V. ö. ZSUG, ZSUGORODIK. Rokon vele a szanszkrit juds, (öszveköt; és kötelék, iga, járom), hellen zeugw, zugon, zeugma, latin jungo, jugum, ónémet guch, giuh, német Joch, franczia joug, olasz giogo atb. a szláv nyelvekben is megvan guzsva, huzsva, huszev; héber nyelven pedig am. göröngy.
*GUZSA (1)
	(guzs-a) mn. tt. guzsát. Törpe, rövid, öszvetekeredett, zsugorodott mint a gúzs. Dunán tuli tájszó.
*GUZSA (2)
	(mint föntebb) fn. tt. guzsát. Az emberek vagy barmok nyakán növekedett nagy csomó, golyva. Székely szó.
*GÚZSABRONCS
	(gúzs-abroncs) ösz. fn. Gúzsból csinált abroncs, vagyis abroncsul használt gúzs.
*GUZSAD
	(guzs-ad) önh. m. guzsad-tam, ~tál, ~t v. ~ott. Gúzs gyanánt öszvetekeredik, zsugorodik.
*GUZSADÁS
	(guzs-ad-ás) fn. tt. guzsadás-t, tb. ~ok. Állapot, midőn valami guzsad.
*GUZSADT
	(guzs-ad-t) mn. tt. guzsadt-at. Gúzs gyanánt megtekeredett, zsugorodott, törpült. Guzsadt nyaku ember.
*GUZSALY
	(guzs-aly, a szláv nyelvekben kuzsely, kuzsel) fn. tt. guzsaly-t, tb. ~ok. 1) Székelyföldön és némely más vidéken am. rokka, kerekes fonóeszköz. 2) Közönségesebb ért. oly fonó eszköz, melynek nyele és talpa van. A fonandó kendert vagy lent a nyelére tekerik, s mintegy gúzsolják, (honnan a neve), a talpára pedig ráülnek. Az ily guzsalyon fonó személy ujjaival pörgeti az orsót. Máskép: gyalog rokka. Guzsaly való neki, nem kard, am. asszonyos férfi.
*GUZSALYFÁKLYA
	(guzsaly-fáklya) ösz. fn. Vékony szálakra hasogatott szurkos fenyű, melyet néhutt a szegényebbek gyertya gyanánt használnak, kivált a fonóházakban v. guzsalyosokban.
*GUZSALYOS
	(guzs-aly-os) fn. tt. guzsalyos-t, tb. ~ok. 1) Erdélyben am. fonóház, vagyis oly hely, melyen téli estéken a fonó leányok és asszonyok öszvegyűlnek. Guzsalyosba menni, járni. 2) Fonó leány szeretője, ki hozzá jár, midőn guzsalyosban fon.
*GUZSALYOSKODIK
	(guzs-aly-os-kod-ik) k. m. guzsalyoskod-tam, ~tál, ~ott. Guzsalyosba jár. Székely szó.
*GUZSALYÜLŐFŰ v. GUZSALYVIRÁG
	(guzsaly-ülő-fű, guzsaly-virág) ösz. fn. Őszike, a kökörcsin egyik faja, máskép zászpa kökörcsin v. kikerics. (Colchicum autumnale). Elé lehet venni a guzsalyat, mert kijött a gnzsalyülőfű. (Kriza J.). Háromszékben: kakasmandikó.
*GUZSÁS
	(guzs-a-as) mn. l. GOLYVÁS.
*GÚZSFENYŰ
	(gúzs-fenyű) ösz. fn. l. VÖRÖSFENYŰ.
*GÚZSINDA
	(gúzs-inda) ösz. fn. A folyóvizek homokos partjain tenyésző növénynem, melynek igen apró fehér virágai nyár végén nyilnak ki. (Corrigiola littoralis). Nevét tekeredett gúzsos alakjától vette.
*GÚZSLÁS
	lásd: GÚZSOLÁS; és GÚZSLÓDÁS.
*GÚZSLIK
	(gúzs-l-ik) k. m. gúzsl-ott, htn. ~ani. Gúzszsá tekeredik, csavarodik. Átv. a székelyeknél sok bajjal nyomorkodik, csigázódik. Gúzslott marha.
*GÚZSLÓDIK
	(gúzs-ol-ó-d-ik) belsz. m. gúzslód-tam, ~tál, ~ott. 1) Gúzszsá csavarodik. 2) Átv. a székelyeknél: sok bajjal nyomorkodik, csigázódik.
*GÚZSOL
	(gúzs-ol) áth. m. gúzsol-t. 1) Gúzsba köt. Gúzsolni a learatott nádat, kákát. 2) Gúzszsá teker, csavar. Gúzsolni a vesszőt. 3) Csigáz, elcsigáz. Gúzsolni az igás barmot.
*GÚZSOLÁS
	(gúzs-ol-ás) fn. tt. gúzsolás-t, tb. ~ok. Gúzsba kötés. Gúzszsá csavarás; megfacsart vesszővel kötés; a székelyeknél annyi is mint csigázás.
*GÚZSOLÓDIK
	(gúzs-ol-ód-ik) belsz. l. GÚZSLÓDIK 1).
*GÚZSOLT
	(gúzs-ol-t) mn. tt. gúzsolt-at. 1) Gúzsba kötött. 2) Gúzszsá tekerített. V. ö. GUZSOL.
*GUZSORODIK
	(guzs-or-od-ik) k. m. guzsorod-tam, ~tál, ~ott. Gúzs gyanánt ránczosodik, öszvetekeredik. Közönségesen a gyök megforditásával használják: zsugorodik.
*GUZSOROG
	(guzs-or-og) önh. m. guzsorog-tam v. guzsorg-ottam, ~tál v. guzsorgottál, guzsorgott, htn. ~ni v. guzsorgani v. guzsorgni. A gyök megforditásával, am. zsugorog. Magas hangon: güzsörög.
*GÜ, GÜB
	l. GÖ, GÖB.
*GÜBE
	(güb-e) fn. tt. gübét. A viznek örvényes mélysége. Székely szó. Máskép: göbe.
*GÜBÜ
	(güb-ü) fn. tt. gübü-t. 1) Göcsös, csomós végü rúd, melylyel a halászok a viz mélyét (gübéjét) megzavarják, hogy az elbujt halak tisztább vizet keresvén eléjőjenek, más részről a zavaros viztől a hálót meg ne lássák. Székely szó, Kriza J. gyüjteménye szerént: 2) Gamatlé, moslék; 3) Háromszéki értelemben: gamat, mocskos. Te gübü, mit gübülődöl annyit? 4) Köpülőfa.
*GÜBÜFA
	(göbü-fa) ösz. fn. l. GÜBÜ, 1).
*GÜBŰL, GÜBÜL
	(göb-ű-öl) áth. m. gübül-t. 1) A vizet gübüvel felzavarja. 2) A székelyeknél azt is teszi: köpűl, vajat köpül. V. ö. GÜBÜ.
*GÜBŰLÉS, GÜBÜLÉS
	(güb-ü-öl-és) fn. tt. gübülés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn gübülnek. V. ö. GÜBÜL.
*GÜG
	rokon gug gyökkel, l. ezt.
*GÜGÜ
	(güg-ü) fn. tt. gügü-t. Baranyában am. kenyér gyürkéje, púpja, dombja.
*GÜGY
	1) hangutánzó, mely fogatlan ember hangját, különösen a gyermekekét és öregekét jelenti. Ugyanaz a gagy, gegy, gögy hangutánzókkal: gügyög, gagyog, gegyeg, gögyög. 2) öszvehajtogatott, rakott, göngyölgetett valami.
*GÜGYÖG
	(gügy-ög) önh. m. gügyög-tem, ~tél, ~ött. Kis gyermek, vagy fogatlan vén ember módjára ejti a szót. Vastag hangon: gagyog.
*GÜGYÖGÉS
	(gügy-ög-és) fn. tt, gügyögés-t, tb. ~ěk. l. GAGYOGÁS.
*GÜGYÜ
	(gügy-ü) fn. tt. gügyü-t. Általában s eredetileg am. gügyő, azaz gügyögő, gagyogó. Különösen 1) Házasságbeli közbejáró, ki rendszerént (gügyögő, gugyogó) vénasszony szokott lenni, máskép: susogó, innen, susogóba menni am. házasság végetti értekezésbe. 2) Csomó nád, gabona, melyet néhutt nyaláb-nak vagy marok-nak mondanak. Több gügyüből lesz egy kéve. Gügyü nem kéve. (Km.). 3) Tréfásan szólva: pálinka; máskép: gugyi. V. ö. GUGYI.
*GÜGYŰL
	(gügy-ü-öl) áth. m. gügyűl-t. Székelyföldön am. összevissza kever, elegyít, máskép: gübűl, küpűl.
*GUM
	azonos gum gyökkel, l. ezt.
*GÜMŐ
	(güm-ő) fn. l. GUMÓ.
*GÜMŐCS
	(güm-ö-cs) fn. tt. gümőcs-öt. Kis gümő, kis csomó az állati vagy növényi testen. V. ö. GUMÓ, és GYÜMÖLCS.
*GÜMŐCSANYAG
	(gümőcs-anyag) ösz. fn. Gümőcsöt képző anyag. V. ö. GÜMŐCS.
*GÜMŐCSÖS
	(güm-ő-cs-ös) mn. tt. gümőcsös-t v. ~et, tb. ~ek. Amin gümőcs vagy gümőcsök nőttek; csomós kinövésű, bibircsős. Gümőcsös bőr, test.
*GÜMŐCSÖSSÉG
	(güm-ő-cs-ös-ség) fn. tt. gümőcsösség-ět. Gümőcsös állapota vagy tulajdonsága valamely testnek.
*GÜRÜZDÖL
	(gür-üz-d-öl) áth. m. gürüzdölt. Gyarmathinál am. rág (rodere). Rokon görönczöl szóval.
*GÜZ
	am. göz, guz, gusz, gosz. lásd: GOSZ, és GUZ.
*GÜZMÖL
	l. GUZMOL.
*GÜZSÖRÖG
	l. GUZSOROG.
*GÜZÜ
	fn. l. GÖZÜ.
*GVÁRDIÁN
	l. GÁRGYÁN.

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
G bötű, 2225 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/