* | |
|
(Az E és É betük külön jőnek elé). | |
* | |
| kisded alakban ě, kilenczedik betü a magyar ábéczében, s a hangzók sorában negyedik. Rövid hangzó. Továbbá az ajkaknak v. külső szájnak a kiejtésben kisebb nyiltságánál fogva az e-nél tompább, az ö-höz közeledő hangú, ezért amaz (t. i. nyilt e) ellenében zárt ě-nek hivatik, s e tekintetben a szintén tompa és zárt hangú ö-vel rokon. Innen mind a régi nyelvemlékekben, mind terjedelmes tájszokással e két hangzó fölcseréltetik egymással, mint a következő példák mutatják.
ěszik öszik, ěcs öcs, ěcset öcset, ěszve öszve, ěsmér ösmér (ismér); běděn bödön, běcs böcs, běgy bögy, běndő böndö, běngyěle böngyöle, běrhe börhe, bětü bötü, běkkenö bökkenő, běrz börz, běrzěng, börzöng; csěběr csöbör, csěcs csöcs, csěměge csömöge, csěměr csömör, csěpěg csöpög, csěnd csönd, csěpü csöpü, csěrěg csörög, csěrmělye csörmölye, csěrgeteg csörgeteg; děběn döbön, děběrke döbörke, Děbrěczěn Döbröczön, Děbrő Döbrő, Děbrěnte Döbrönte, děděrěg dödörög; fěl föl, fěnn fönn, fělětt fölött, fělség fölség, fělhő fölhő, fěd föd, fědél födél, fěst föst, fěcsěg föcsög, fěcske föcske, fěrdik fördik, fěrěg förög, fěrgeteg förgeteg, fěrgetyű förgetyű, fěrtő förtő; gěrěncsér göröncsér, gěrény görény, gěrjed görjed, gěgězd gögözd, gěměr gömör, gěrnyed görnyed; gyěp gyöp, gyěpü gyöpü, gyěplö gyöplő, gyěnge gyönge; hěgy (cuspis, acies) högy, hěmp hömp, hěmpělyěg hömpölyög, hěngěr höngör (ritkább); kěczěle köczöle, kěcsěg köcsög, kěcsěge köcsöge, kěnyér könyér, kěr kör (de nyiltan is ker, mint a kar párhuzamos társa); lěsz lösz, lětt lött; měnny mönny, měg měgett měgől, mög mögött mögől; pěcsét pöcsét, pěczczen pöczczen, pěczěget pöczöget, pěczér pöczér, pěcs pöcs, pětymet pötymet, pěr pör, pěczěk pöczök, pěděr pödör, pěhěly pöhöly, pěng pöng, pěrzsěl pörzsöl, pěrgěl pörgöl, pěrnye pörnye, pěrsen pörsen, pěrje pörje, pěsěl pösöl, pězsěg pözsög, pětyěg pötyög; rěggel röggel, rěkkenő rökkenő, rěttěg röttög, rěszket röszket, rejt röjt, rěpül röpül, rěst röst, rěvid (régies) rövid; sěrdűl sördűl, sěrény sörény, sěrte sörte, sěpěr söpör, sěr sör, sětét sötét; szěg szög (angulus), szěm szöm, szěměrcs szömörcs, szěr ször; těmérdek tömérdek, těnk tönk, těsz tösz, těkél tökél, těkéletes tökéletes, těm töm; věsz vösz, věntěr vöntör (háló), věděr vödör, věr vör, věrěs vörös, věrheny vörheny; zěng zöng, zěndűl zöndűl, zsěnge zsönge. Idegen eredetűek: Ěrzse Örzse, Děmětěr Dömötör, Děmjén Dömjén, ěspěrěs öspörös, pěrsěly pörsöly, sěrét sörét, kěrěszt köröszt stb. Egész mondatokban is lássunk némely példákat mind a régi nyelvemlékekből, mind az újabb korból. I) Benigna asszonynak 1513-ban írt imádságos könyvéből: "Thizön kethöd imádság ez: Uram Jesus kristus ki vagy idvösségös egyességnek jele, szerelmnek kötele, örök fénösségnek és igasságnak tíköre. Emléközjél uram Jézus az te nagy számtalan sokságos kénodról: ki oly igön sok vala, hogy tetedtűl fogván talpadik te testödben egésség nem vala, mert kegyötlen zsidók miá, mindönöstűl fogván szaggatatol vala te drágalátos vérödben keverödvén." II) Egy perbeli okmány (lemásoltatott 1852-dik évben dec. 14-ikén a főtörvényszéken eléadott bizonyos perből). "Alolirt lelköm ösmérete szörént valom, hogy én Cs. Ferenczöt jól ösmertem és jó barátok vótunk vélle, és hogy a mint elsőbet vallotam, most is azt valom, hogy a zálog levelet Cs. Ferencz maga írta. Engöm pedig mögkért nagy igérettétellel Cs. M. fija, hogy másitsam mög a valomásomat, de most is csak azt valom a mit elsőbbet valottam, akárki vot a ki valomásomat möghamisította vagy máskép irta, minthogy pedig Cs. K. most ismét mögkeresött én pedig ágyam fenekére szegezett beteg vagyok, möjből soha többé föl se kelhetök; azért hívattam ide két embörségös öreg szomszédokat, hogy ha a szükség kiványa, tanúi löhessenek Cs. K-nak, möjet megerősitök nevem aláirásával (Holdmező) - Vásárhejön anno 1848-ban 9-dik áprilisbe." III) Kriza János székely népmeséiből. "Ecczö' hô vôt, hô nem vôt, hetethét országon, még azon is túl, egy szegény embör, vót ennek egy felesége s három gyermekök, de égtelen (végtelen? vagy éktelen?) szegényök vótak. Ecczör azt mongya a nagyobbik fiu: Anyám! süssön neköm egy hammas pogácsát, hadd mönnyek ę szógá'ni; ahajt (azonnal, mint mihelyt) süt az annya egy pogácsát, a fiu elindű, mönyön, mönyön; mikô mönne egy nagy havason körösztű', talál egy ősz embört, köszön: Isten á'gya meg kiedöt öreg apó! Isten hozott fiam! mi járásbeli vagy? azt kérdi az ősz embör. - Én mönyök szógá'ni; ha az Isten velem lössz. - No hát jere hézzám, azt mongya neki az ősz embör, én neköd megfizetök" stb. Egyébiránt művelt s irói nyelvben habár a gyökök- és törzsekben szabad tetszéstől függ, de ragok és képzőkben épen nem ajánlható az ě-nek ö-vel fölcserélése. l. Előbeszéd. 40. lap. Ezen zárt ě-nek némely szókban, a mélyhangú lejtőn vagyis mély hangrendszerben o felel meg, mint: běděn bodon, beléndes bolondos, běngyěle bongyola, běrz borz, csěběr csobány, csěměr csomor, děběn dobon, fěrěg forog, gěrnyed gornyad, pěrgěl porgol, pězsěg pozsog stb. s a ragoknál és képzőknél ~hěz ~hoz, ~těk ~tok v. ~etěk ~atok ~otok, ~kědik ~kodik, ~ěg ~og stb. Ezen ě vastag hangzókkal egy szóban nem fordul elé, s ebben különbözik azon éles e (ë)-től, mely vastag önhangzókkal is megfér ugyanazon szóban, mint: gelyva (golyva), gyertya (gyortya), hervad, hernyó stb. l. nyilt E alatt. Mely képzők és ragok, és mely viszonyokban veszik föl a zárt ě-t, erről helykimélés tekintetéből részletesen és rendszerben lásd Előbeszéd 51-56. lapjait. Egyébiránt ezen zárt ě az egyes képzők és ragoknál valamint az egyes szóknál mindenütt föl van jegyezve e szótár czikkeiben. A Tatrosi vagy Müncheni codex ismertetésében (Régi magyar nyelvemlékek. Harmad kötet. X, XI és XII lapjain) Jászay Pál följegyzé azon eseteket, melyekben azon codexben zárt ě (szerénte közép ë) használtatik, de a melyek az Előbeszédben és a nyilt e alatt eléadott fejtegetésünk szerént, mely azóta Kriza Jánosnak székely népköltési gyüjteményével is tökéletesen igazolva van, némi megigazitást igényel, t. i. ott nincs megkülönböztetve a zárt ě, mely tájszokásilag ö-re változik, az éles ë-től, mely többnyire i-vel s néha o-val szokott fölcseréltetni, s mely vastag önhangzókkal is megfér egy szóban. l. nyilt E alatt, különösen a 6-ik lapon. | |
* | |
| az ěsz(ik) igének s ezt alkotó több idők és módoknak ú. m. ěv-ék, (a Nádor-codexben eléjön eének is, evének helyett), ěv-ett v. ě-tt, ě-end(ik) ěgy-ék, ěn-ni, ěn-nék, ěv-ő stb. gyöke vagy gyökeleme, melyekben az sz, v, tt, end, gy, n oly képzők, mint a lěsz, těsz, věsz igékben, melyek elvont gyökei: lě, tě, vě. Mi leginkább kitűnik, ha miveltetőket, tehetőket és jövőket alakítunk belőlök: ě-tet, (lě-tet nincs szokásban), tě-tet, vě-tet, ě-hetik, lě-het, tě-het, vě-het, ě-endik, lě-end, tě-end, vě-end. Ugyanez áll az iszik, hisz, visz, alszik, fekszik, nyugszik igékre nézve, melyek gyökei: i, hi, vi, al, fek, nyug, s innen: i-tat, hi-tet, vi-tet, al-tat, fek-tet, nyug-tat, i-hatik, hi-het, vi-het, al-hatik, fek-hetik, nyug-hatik. Különösebben az i-vel mint iszik ige gyökével és többi származékoknak is (ěszik iszik, evék ivék, ěvětt ivott, egyék igyék, ennék innék) egymással öszvehasonlításából nyilván kitünik, hogy a jelentések fő különbségét az ě és i betük teszik, az sz, v, gy mássalhangzók mindenikkel közös levén. V. ö. LESZ.
Ezen egyszerű gyököket tudtunkra csak a magyar tünteti elé, mert más nyelvekben az önhangzó mindig vagy egyik vagy másik mássalhangzóval áll kapcsolatban, példák a szanszkrit ad, latin ed-o, esuri-o, hellen ed-w, es-Jw, német ess-en, speis-en, góth it-an, et-an, török je-mek, finn szy-ön stb. melyek evést, továbbá a szanszkrit pí, görög pin-w, latin bib-o, török ics-mek, finn ju-om stb. melyek ivást jelentenek. | |
* | |
| fn. tt. ěb-et. 1) Széles ért. s állattanilag véve, az emlős állatok azon neme, melyeknek mindkét állkapczájokban egyaránytalan hat harapófogok, hegyes, görbe, s külön álló agyaraik, homlok hosszatt barázdaforma vonalak, s lábaikon öt körmük van, hová a tulajdonkép vett eben kivül a farkasok, hiénák és rókák tartoznak. 2) Szorosabb ért. közönséges eb, házi eb, azaz, rokon néven: kutya. E két szó köz szokás szerént egy értelemben vétetik, innen a közmondás is: Egyik eb, másik kutya. (Eb am. ev, azaz evő vagyis nagy ehető, kutya pedig ugat szóval látszik azonosnak). Példabeszédekben és közmondásokban, valamint a régi nyelvben is, jobbára a rövidebb eb, kutya pedig ritkán fordúl elé, s általán rosz, megvető értelemben használtatik. Eb anyja. Eb anyja fia. Eb anyja terhe. Eb apának kutya fia. Eb ágyából esett v. szakadt. Felfújja az ebek dalát. Aki ebbel tréfál, bot legyen kezében. Ebebéd, a hol bor nincsen. Ebeladóban hagyta. Katonának szép a neve, eb az élete. Késő bánat, ebgondolat. Ebhalállal elveszni. Az ebek harminczadjára jutni. Ebhájjal kenték az alfelét, azaz, hamis, csintalan. Ebcsont beforr. Vess az ebnek, hogy ne ugasson. Vess az ebnek, nem harap. Ebhátán megfordúlt. Ebhelye, mi nem én dolgom. Eb hiszi, eb higyje. Eb fél, kutya fél, mig a kopasz ipam él. Népd. Kutya gazda, ebszolga. Asszonysirásnak, ebszomorúságnak ritkán kell hinni. Eb ura fakó v. kurta. Van módja benne, mint Antalnak az ebütésben. Agg ebnek, öreg szolgának egy a fizetése. Ebnek eb a barátja. Eb ebbel barátkozik. Az ebnek ha aranya lenne is, hájat venne rajta. Amely ebet bottal hajtanak a nyúl után, nem fogja az azt el. Amely ebet el akarnak veszteni, veszett nevét költik. Mint eb a macskával. Ebugatás, szamárorditás nem hallik mennyországba. Vén ebnek, vén szolgának száll a becse. Eb sem rágódik csonton, ha husra talál. Ebet szőrén, madarat tollán, embert társán ismerhetni meg. Bakzó ebnek sok a lyuka. Olyan nagy a feje, mint a beledi ebnek. Fanos ebnek gubás eb a társa. Többet ugat a félénk eb. Fogas ebnek való a csontrágás. Aki idegen ebnek hány kenyeret, nem veszi jutalmát. A jó ebet nem ütik agyon egy turóért. Messze Buda sánta ebnek. Vak eb, aki rostán által nem lát. Tégy jót ebbel, végtére rád mordúl. Nem lesz az ebből szalonna. Két ház ebe, kalmár ebe, Kevélyen jár, mint kunok ebe a szemétdombon. Eben gubát (vagy kutyát) cserélt. Ebnek mondják, eb a farkának, farka azt mondja, eb menjen. Ebre bízni a hájat. (Közmondatok). Juhászeb, máskép: kuvasz, komondor; vadászeb, (fajai: agár, kopó, visla), öleb stb. A köznép az ebeket folyóvizekről szereti nevezni, azon hiedelemből, hogy akkor meg nem dühödnek. Innen: Duna, Duncsi, Tisza, Dráva, Sajó, Maros, Zsitva ebnevek. Továbbá: Bodri, Borzas, Bundás, Dudás, Kormos, Vidra, Vigyáz, Vitéz stb. Az agarak nevei: Betyár, Cziczke, Fecske, Lepke, Pillants, Szellő stb.
"Cziczke, Lepke, Fecske, hajsza! Alugyál még kedvesem." Kisfaludy S. Ěb szóval élünk, midőn valamit tagadunk, cselekedni nem akarunk. Eb hiszi. Eb ád. Eb megy, nem én. Némely közmondásokban am. semmit sem ér. Eb a varga talp nélkül. Eb a diák könyv nélkül. Eb a király ország nélkül. Eb, aki nem barát. | |
* | |
| ismeretes káromkodó szó, am. eb szülöttje, eb adománya. | |
* | |
| (ěb-adtáz) önh. m. ěbadtáz-tam, ~tál, ~ott. Ebadta nevü káromló szót mond. Nincs rútabb, mint midőn a müveltséget igénylő ember is ebadtáz. | |
* | |
| (ěb-ádázság) l. ĚBDÜH. | |
* | |
| (ěb-aga) ösz. fn. 1) Bőr alatt termő szőrféreg. 2. Ebnyavalya, azaz nagyehetőség. | |
* | |
| (ěb-agja) l. EBAGA. | |
* | |
| (ěb-agyar) ösz. fn. Az ebnek két oldalt ritkán álló, hasító, szakgató, éles fogai. | |
* | |
| (ěb-búza) ösz. fn. Vad fű neme, melynek a búzáéhoz hasonló kalásza van. | |
* | |
| (ěb-cseresznye) ösz. fn. l. ÜKÖRKE. | |
* | |
| (ěb-csillag) ösz. fn. Az álló csillagok között legnagyobb és legragyogóbb, mely az úgynevezett ebcsillagzatot kiegészíti. (Syrius). Parasztok és pásztorok nyelvén: Sánta Kata, ki a kaszások után (Orion) ételt visz, s ide-oda biczeg. (Így szól a magyar köznép mythologiája). | |
* | |
| (ěb-csont) ösz. fn. Tulajd. ért. az ebnek csontja. Átv. ért. ěbcsont beheged v. beforr, azaz, rosz pénz el nem vész. | |
* | |
| (ěb-czenk) ösz. fn. Az ebnemű állat kölyke, ebkölyök. V. ö. CZENK. | |
* | |
| (ěb-düh) ösz. fn. 1) Düh, víziszony, melybe az ebek esnek. 2) Így nevezik azon víziszonyt vagy veszettséget is, melybe a dühös ebtől megharapott ember esik. V. ö. DÜH. | |
* | |
| lásd: EBÉD, EBÉDĚL stb. | |
* | |
| (ěb-éh) ösz. fn. Rendkivüli nagy éh, nagy éhség, milyen a torkos ebeket szokta bántani. | |
* | |
| (ěb-éhség) ösz. fn. Éhező állapot vagy tulajdonság, ebi torkosság, mohóság. | |
* | |
| (ěb-el) áth. m. ěbel-t. Bányászok nyelvén: a kiásott érczet vagy romot négykerekü kis kocsiban egy helyről másra szállitja, mi rendszeresen sebesen futva történik. (Hundlaufen) Köznépies nyelven: eb módjára, szemtelenül cselekszik. Megebelni magát. | |
* | |
| (ěb-el-kěd-ik) k. m. ěbelkěd-tem, ~tél, ~ětt. Kutyálkodik, azaz bakzó kutyamódra, illetlenül viseli magát; nőszemélyekkel törvénytelenül közösűl. | |
* | |
| (ěb-ercz) ösz. fn. Vadrózsa, ebrózsa, csipkerózsa. (Cynorhodon, rosa canina). | |
* | |
| (ěb-es) mn. tt. ěbes-t v. ~et, tb. ~ek. Ebekkel bővelkedő, biró; ebeket tartó, nevelő, tanitó. Ěbes juhász, vadász. | |
* | |
| puszta Tolna megyében; helyr. Ěbes-ěn, ~re, ~ről. | |
* | |
| (ěb-ész) fn. tt. ěbész-t, tb. ~ěk. Aki ěbeket nevel, tanít, azoknak gondját viseli; kutyapeczér. Uraság ebésze. | |
* | |
| (ěb-ész-kěd-ik) k. m. ěbészkedtem, ~tél, ~ětt. Ebészi szolgálatot tesz, azaz ebeket nevel, tanít, azokat őrzi, vezeti. | |
* | |
| (eb-fa) ösz. fn. A bengék neméhez tartozó cserjefaj; szára tövistelen, levelei nyelesek, tojáskerekek, láncsásak; bogyója előbb veres, azután fekete. (Rhamnus frangula). Máskép: kutyabenge, kutyafa, büdösfa, büdös cseresnye. | |
* | |
| (eb-faj) ösz. fn. Az ebnemhez tartozó egy-egy faj, p. o. az agár, vizsla, kopó, komondor, öleb, külön-külön ebfajok. Átv. ért. s megvetőleg szólva: kölyök, fattyu, kurva fia. | |
* | |
| (ěb-fark-fű) ösz. fn. l. CZINCZOR. | |
* | |
| (ěb-fej) ösz. fn. 1) Tulajd. az eb nevü állat feje. 2) Majomfaj, melynek feje az ebéhez hasonlít. (Simia sphynx). | |
* | |
| (ěb-féle) ösz. mn. Olyan, mint az eb; ebhez hasonló nemű. Ebféle morgással rám mordúlt. | |
* | |
| (ěb-férěg) ösz. fn. Az eb nyelve alatt támadó kóros keménység, mely dühödés előtt jelenkezik. | |
* | |
| (ěb-fészěk) ösz. fn. Az ebnek alma, ágya, fekhelye, különösen, melyben a nőstény eb fiadzni szokott. | |
* | |
| (ěb-fog) ösz. fn. 1) Az ebnek akármelyik foga. 2) Különösen, az embernek szemfoga, azaz a harapó és őrlő fogak között levő fog, milyen négy van, kettő alúl, kettő felűl. | |
* | |
| (ěb-fű) l. ĚBFARKFŰ. | |
* | |
| (ěb-gallér) ösz. fn. l. ĚBÖRV. | |
* | |
| (ěb-gond-viselő) ösz. fn. l. ĚBÉSZ. | |
* | |
| (ěb-gyömbér) ösz. fn. Utifüvek neméhez tartozó növényfaj, melynek igen csipős és keserü levelei vannak. (Polygonum hydropiper). | |
* | |
| (ěb-háj) ösz. fn. Kutyazsír, az ebnek kifőzött kövérsége. Ebhájjal kenték az alfelét, (km.) azaz hamis, csintalan. | |
* | |
| (ěb-hal) ösz. fn. Fiatal békafi, midőn még kifejlődve nincsen, s farka miatt némileg az apró halakhoz hasonlít. (Gyrinus). Máskép: ěbihal. | |
* | |
| (ěb-harapás) ösz. fn. Harapás, illetőleg seb, melyet a harapó eb az emberen vagy más állaton ejt. | |
* | |
| (ěb-hend-i) fn. tt. ebhendi-t, tb. ~k v. ~ěk. Semmirevaló, kutyaember. Alsó irásmódba való gúnyos elnevezés, mint: pökhendi, kortyandi, csalavandi. | |
* | |
| v. ĚBHÉ, (ěb-hő v. ~hé) ösz. fn. Azon időszak vagy nyár dereka, midőn a nap az ebcsillagzatban van, s legnagyobb a forróság; körülbelől Magdolna napjától Bertalanig számítva. | |
* | |
| (ěb-i) mn. tt. ěbi-t, tb. ~ek. Ěbhez tartozó, ěbet illető, olyan, mint az ěb. Ebi morgás. Ebi irígykedés. Ebi szemtelenség. | |
* | |
| (ěb-ibolya) ösz. fn. Vad és szagatlan viragu ibolyafaj. (Viola canina). | |
* | |
| (ěb-iga) ösz. fn. A bányászoknál hosszukás pózna vas fogakkal, melylyel a bányákba holmit leeregetnek. (Grubenhund). | |
* | |
| (ěb-ijesztő) ösz. mn. Mivel ebet ijesztenek. Ebijesztő bot. Ebijesztő péntek, azaz, husvét utáni első péntek, midőn a köznép hiedelme szerént az eb megijed, mert ismét hosszu bőjtöt gyanít. | |
* | |
| (ěb-i-leg) ih. Eb módon. | |
* | |
| (ěb-ír) ösz. fn. Növénynem a háromhímesek seregéből; csészéje lapított, 3 v. 4 virágu, polyvája kettő, ondói egyenlők; virágzása csoportos füzérkékben. (Dactylis). | |
* | |
| (ěb-kapor) ösz. fn. Növényfaj a montikák neméből, máskép: büdös montika. (Anthemis cotula). | |
* | |
| (ěb-kenyér) ösz. fn. Korpából vagy darából csinált eledel az ebek számára. | |
* | |
| (ěb-kígyó) ösz. fn. Kutyafejű kígyófaj. (Boa canina). | |
* | |
| (ěb-korbács) ösz. fn. Korbács az ebek, különösen a vadászkutyák rendben tartására. | |
* | |
| (ěb-kölyök) ösz. fn. Kis kutya, fiatal ebecske, mely még tejet szop. Ez is ami ebünk kölyke. (Km.). | |
* | |
| (ěb-kullancs) ösz. fn. Kullancsfaj, mely különösen az ebek bőrébe szokott csimpajkodni. | |
* | |
| (ěb-láb) ösz. fn. Az ebnek lába. Átv. ért. gyalog. Eblábon járni, azaz gyalog. | |
* | |
| (ěb-lábol) ösz. önh. Gyalog jár, mint az ebek szoktak a kocsi után. Elebláboltunk. Csak köznépies beszédbe való. Eleblábolt, eltakarodott, elkotródott. | |
* | |
| (ěb-légy) ösz. fn. Apró faju legyecske, mely leginkább az ebeket háborgatja. | |
* | |
| (ěb-majom) ösz. fn. Majomfaj, melynek feje az ebéhez hasonló. | |
* | |
| (ěb-marás) ösz. fn. Marás, melyet eb ejt az emberi vagy más állati testen. Ebmarásra kutyaszőr, azaz, szeget szeggel. (Km.). | |
* | |
| (ěb-nem) ösz. fn. Állattani ért. állatok osztálya, melyhez a széles ért. vett ebek, pl. farkasok, rókák stb. tartoznak, l. ĚB, fn. | |
* | |
| (ěb-nyelv) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. az eb nyelve. 2) Átv. ért. Útakon s parragokon tenyésző növény, öt rövid himszállal, s a kutya nyelvéhez némileg hasonló levelekkel. (Cynoglossum). | |
* | |
| (ěb-ól) ösz. fn. Kutyakunyhó, kutyaház. | |
* | |
| (ěb-orcza) ösz. fn. Átv. ért. Szemtelen orcza, mely pirulni nem képes. Meg nem pirult eborczája. | |
* | |
| (ěb-őr) ösz. fn. Vigyázó, virrasztó, őrködő eb; megfordítva: őreb. Ebőrökre bízni a házat, nyájat stb. | |
* | |
| (ěb-örv) ösz. fn. Örv az eb nyakán. Szíjból való, szeges ebörv. Kutya-nyakravaló. | |
* | |
| (ěb-peczér) l. EBÉSZ. | |
* | |
| (ěb-rész-fű) ösz. fn. Növény, némely meleg tartományokban mely a fák derekából nő ki, s alakjára az eb nemző vesszejéhez hasonlít. (Cynomorion). | |
* | |
| (ěb-rózsa) ösz. fn. Vadrózsa, csipkebokor, ebercz. | |
* | |
| (ěb-rúd) ösz. fn. Rúd, melylyel a kerités lyukán átbuvó ebet a csintalan sihederek felkapják és átvetik. Innen a közmondás: kivetették ebrúdon, azaz a hivatlan, kelletlen vendégen minden teketória nélkül kiadtak. | |
* | |
| (ěb-ség) fn. tt. ěbség-ět. Ebi tulajdonság, kutyaság. | |
* | |
| (ěb-si v. ěb-es-i) mn. tt. ěbsi-t, tb. ~ek. Eb szokással biró, eb formáju. Úgy van alakitva, mint: buksi, töksi, silapsi. V. ö. ĚBHENDI. | |
* | |
| (ěb-szíj) ösz. fn. Szíjból való póráz, melyen a vadászebeket vezetik. Erszénye ebszíjjal van bekötve, am. fösvény, nem szeret adakozni. | |
* | |
| (ěb-szopóka), ösz. fn. l. TERJŐKE. | |
* | |
| (ěb-szőlő) ösz. fn. Növényfaj a csucsorok neméből, lelógó fehér virágcsomagokkal, melyekből szőlőforma fekete bogyók nőnek. (Solanum nigrum). | |
* | |
| (ěb-tartó) ösz. fn. Igy nevezi tréfaból a köznép a hintó hátulsó bakján levő kast. | |
* | |
| (ěb-tej) ösz. fn. l. FŰTEJ. | |
* | |
| (ěb-tej-festvény) ösz. fn. Ebtej nevü növényből készített festvény. | |
* | |
| (ěb-tej-mézga-gyanta) ösz. fn. Ebtej nevü növényből kivont mézgagyanta (Gummi resina euphorbii). | |
* | |
| (ěb-tippan) ösz. fn. Növényfaj a tippanok neméből, melynek kisded virágai nagy és szélesen kiterjedő boglárt képeznek. (Agrostis canina). | |
* | |
| (ěb-tövis) ösz. fn. lásd: VARJUTÖVIS. | |
* | |
| (ěb-ugatás) ösz. fn. Az ebnek sajátságos kiáltása, melyben leginkább u hangzik. Átv. ért. hivatlan olcsárlás, rágalmazás, megszólás. Ebugatás nem hallik mennyországba, (km.). | |
* | |
| (ěb-ül) ih. Eb módjára, ebhez hasonlólag. Átv. ért. roszul; igazságtalanul. Ebül vagyunk. Ebül jártunk. Ebül is, kutyául is, komondorul is. Ebül gyűlt, ebül költ. Ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elveszni, (km.). | |
* | |
| (ěb-ütő) ösz. fn. Bot, melylyel a gyöpmesterek az ebeket agyonütik, vagy általán, minden nagyobb bot, tréfásan szólva. Köznépies dévajkodó nyelven: férfi szeméremtag. | |
* | |
| (ěb-vadászat) ösz. fn. Vadászat, midőn ebeket uszítanak az üzőbe vett vadakra, s magok a vadászok lóháton kisérik őket. | |
* | |
| (ěb-vész) ösz. fn. Bizonyos indiai fának (Stychnos nux vomica) magva, melynek keserű íze van, és sok állatnak különösen az ebeknek halált okoz; de másfelől többféle nyavalya ellen gyógyszerül szolgál. | |
* | |
| (ěb-vész-vonat) ösz. fn. Ebvész nevü fának magvaiból készített gyógyszerészi vonat. (Extractum nucis vomicae). V. ö. VONAT. | |
* | |
| (ěb-virág) ösz. fn. lásd: KIKERICS. | |
* | |
| (ěb-zsír) ösz. fn. Eb husából és csontjaiból kifőzött zsír. | |
* | |
| l. ÖCS, ÖCSÉM. | |
* | |
| l. ECSET, E bötü alatt. | |
* | |
| egyesszámu második személyrag, zártabb hangon: öd, vastagon: od; ver-ěd, (tör-öd, túr-od) verend-ěd (törend-ěd, turand-od), vern-ěd, (törn-öd, túrn-od). A tárgyramutató múltban: nyílt ed, ad: vert-ed, tört-ed, turt-ad, parancsolóban: verj-ed, törj-ed, túrj-ad. | |
* | |
| egyes második személyi birtokrag, változattal: öd, ad, ed, od, mint: szěm-ěd, vér-ěd, bér-ěd, tőr-öd, ház-ad, kez-ed, bot-od stb. Önhangzója az illető többesszáméhoz alkalmazkodik: kert-ěk, kert-ěd, szükség-ěk, szükség-ěd, fal-ak, fal-ad stb. | |
* | |
| (ěd-děg-él, am. ěsz-děg-él) cs. és gyakorító m. ědděgél-t. Folytonosan, vagy gyakran eszik; kényelmesen, lassacskán költi el az eledet. Eleddegéli, föleddegéli, megeddegéli, amije van. | |
* | |
| (ěd-děg-él-és) fn. tt. ědděgélés-t, tb. ~ěk. Gyakori, folytonos vagy kényelmes, lassu evés. | |
* | |
| névképző, l. ~AG. | |
* | |
| gyakoritó önh. igéket képez; ö v. ü után: ~ög, s mély hangú szóknál: ~og, pl. fity-ěg, lih-ěg, szep-ěg, csěp-ěg; dör-ög, csör-ög, tüsz-ög; csor-og, bugy-og, patt-og, hars-og. V. ö. ~AN képző és Előbeszéd 128. lap. | |
* | |
| (éh-es) l. ÉHES. | |
* | |
| (ě-het-et-len, ě-het-len) mn. tt. ěhetetlen-t, tb. ~ěk. Amit megenni nem lehet, nem megenni való. Ehetetlen kemény, nyers hús. | |
* | |
| (ě-het-ik) tehető alakja ěszik igének; multja ěhet-tem, ~tél, ~ětt; htn. ~ni. Aki vagy ami enni tud, enni képes. | |
* | |
| (ě-het-len) l. ĚHETETLEN. | |
* | |
| (ě-het-n-ém) a többi idők nincsenek divatban. Multban ehetném volt, öszvetett alak nem szokatlan. Midőn bizonyos tárgyra nem vonatkozólag élünk vele, am. éhes vagyok, szeretnék enni. Vágyat fejez ki, mint ezek is: ihatnám, alhatnám. Édes anyám, ehetném. Jaj be ehetném, mint a farkas. V. ö. ĚSZIK. | |
* | |
| (ě-het-ő) mn. tt. ěhető-t. Amit meg lehet enni, mi éldelhetőleg van elkészítve, sütve, főzve stb. Ezen összetételben: nagyehető, am. sokat evő, nagy bélü. | |
* | |
| egyesszámu első személyrag a tárgyra nem mutató jelen- és jövőidőben, zártabb hangon ök, vastagon: ok, mint: ver-ěk, verend-ěk, tör-ök, törend-ěk, mar-ok, marand-ok. V. ö. Személynévmás. | |
* | |
| rendszerént főneveknél többes szám raga. Helykimélés tekintetéből lásd az Előbeszéd 57. és következő lapjain, a többesszám ragozásának szabályait. | |
* | |
| egyesszámu második személyrag, a külszenvedő és ik-es igék jelen- és jövőidejében; vastaghangon: ol, mint: üttet-ěl (láttat-ol), kéretend-el (nyomatand-ol), ěsz-ěl (isz-ol), ěend-el (iand-ol), verekěd-ěl (huzakod-ol), verekědend-ěl (huzakodand-ol) stb. | |
* | |
| egyesszámu első személyrag, a tárgymutató alaku igék jelen- és jövőidejében, továbbá a személyragozott határtalan módban, zártabb hangon öm, vastagon: om, mint: ver-ěm, verend-ěm, vern-ěm, tör-öm, törend-ěm, törn-öm, mar-om, marand-om, marn-om. V. ö. Személynévmás. | |
* | |
| igerag a kapcsoló mód egyes harmadik személyében, pl. kérj-ěn, fess-ěn, menj-ěn, ö v. ü után: ön: lökj-ön, önts-ön, küldj-ön, s mély hangú szóknál állandóan: on: várj-on, hallj-on, hozz-on, hullj-on, onts-on. Úgy látszik, nem egyéb mint az ön (= ő) harmadik személynévmás. | |
* | |
| toldalékrag némely igéknél a mutató mód egyes 3-dik személyében, mint hisz hiszen, visz viszen, megy megyen, vesz veszen; a régieknél feksz-en is feksz-ik helyett. Némely alhangu szóknál on, mint vagy-on, s a régieknél alusz-on, alusz-ik helyett. Szintén az ön harmadik személynévmás, mint föntebb. | |
* | |
| névmódosító rag, változattal: ön, vastaghangon: on, önhangzóval végződő nevek után: n. Megfelel e kérdésre: hol? v. hon? mint: kert-ěn, tér-ěn, vér-ěn, sziv-en, kör-ön, tör-ön, ház-on, vár-on, Budá-n, Becsé-n stb. Eredeti alakja a hon kérdőben rejlő on, melyből onnan származik.
Első tulajdon értelemben valamely helyszinen, illetőleg test felületén létező állapotot jelent, legyen az állandó vagy általmenő: ágon ülő madár; vizěn haladó hajó; legelőn járó barom; fán termett gomba; lóháton járni; utczán álldogálni; őrt állani a várfalon. Szintén helyszínre vonatkozó, részint átvitt, részint tulajdon értelmüek: vállunkon a sok teher; szivemen fekszik; tenyeremen hordozom; valakit agyon ütni, pofon csapni, nyakon vágni. Az időnevek után az illető időnek folytonos létállapotát fejezi ki, s megfelel e kérdésre: mikor? p. télen nyáron pusztán az én 1akásom; hétfőn, kedděn, szerdán; jövő hétěn; mai, tegnapi napon; minden órán várom; husvét, pünkösd, karácson napján, Sylvester estvéjén. A nyelvszokás e kérdésre némely időneveket majd ben majd vel ragokkal használ, mit l. az illető ragok rovatai alatt. Valamint a többi névmódosítókat, úgy ezt is a szokás különféle átv. értelemben alkalmazza, nevezetesen: a) Oly igékkel, melyek valamely érzéki, kedélyi, erkölcsi állapotra mutatnak, s mintegy az illető tárgy fölötti folytonos működést jelentenek, mint: jövendő sorsán tünődik, búsúl, töprenkedik; valamin boszonkodik; kedvese halálán kesereg, szomorkodik; valamin bámul, álmélkodik, eliszonyodik; mások bohóságán mosolyog, nevet; öszvevesztek a konczon. Mindezeket az általános rajta-val is szokás kifejezni búsúl, kesereg rajta, nevet rajta stb., vagy azon szóval: azon tünődik, azon töri fejét, azon vesztek öszve, hogy .... b) Oly igékkel, melyek az ész működésének tárgyaira vonatkoznak: valamin elmélkedik, töri a fejét. c) Ezekben és ilyenekben: kinéz, benéz az ablakon, kilép, belép az ajtón, a kapun, bebujik, kibujik a résen, azon hely szine vétetik alapúl, melyet az illető test vagy nyilás elfoglal. d) A testnek érintett fölületére vonatkozik ezekben: kézen, karon fogni valakit; üstökön ragadni; féken tartani a lovat; kötélen vezetni a borjut. e) Az árnak, becsnek állapotát fejezi ki az ilyenekben: drágán, olcsón, jután, pénzen venni; száz forinton eladni. Átv. ért. jó, rosz néven venni. f) Helyállapotot jelentő névutókkal viszonyítva: váron belül, városon kivül, a Dunán innen, a Tiszán túl. Átv. ért. reményen fölül, alul, kétségen, várakozáson kivül. Sajátságos viszonyítások: vízen, kenyéren böjtölni; szalmán telelni; makkon, kukoricián hízott sertések, szěměn szedett búza stb., melyeket a nyelvszokás után illető helyeiken a szótár ad elő. | |
* | |
| l. ĚSZIK. | |
* | |
| (ěnni-való) ösz. mn. és fn. Amit enni lehet, ami eledelül föl van adva; étel, eleség. Van itt elég ennivaló. Átv. ért. igen kedves, szeretetre méltó. Ennivaló kis fiú. | |
* | |
| műképző, mint: věd-ěr, teng-ěr, emb-ěr, l. ~AR, névképző. | |
* | |
| igeképző, mint: ped-ěr, l. ~AR, igeképző. | |
* | |
| (ěr-ěg) ösz. igeképző, mely gyakorlatos önható igéket képez; ö, ü után: ~örög, mély hangú szóknál ~orog, pl. did-ěr-ěg, bizs-er-ěg, hěnt-ěr-ěg; csöp-ör-ög, sünyd-ör-ög; tánt-or-og, bód-or-og. | |
* | |
| női kn. tt. Erzsét. Népnyelven másképen: Ěrzsi, Örzsi stb. V. ö. ERZSI. Az Erzsébet szónak kicsinyzője elhagyás által. | |
* | |
| női kn. tt. Ěrzsébet-ět. Elisabeth. A héber nyelvből kölcsönzött szó, am. Isten kedveltje. Máskép: Örzsébet némely régieknél: Elzsébet. | |
* | |
| l. ĚRZSĚ. | |
* | |
| az Erzsi női névnek kicsinyezője. | |
* | |
| női kn. tt. Ěrzsók-ot. Köznépies nyelven jelent nagyobb, korosabb Erzsébetet. Erzsók néne. | |
* | |
| melléknévképző, oly nevekhez járulván, melyek többese ěk, mint: szěm-ěk, szěm-ěs, vér-ěk, vér-ěs, szükség-ěk, szükség-ěs, cseléd-ěk, cseléd-ěs stb. V. ö. ~AS, képző. | |
* | |
| gyakorlatos igeképző zártabb hangon: ös, vastagon: os, mint: verd-ěs, tépd-ěs, lépd-ěs; törd-ös, pökd-ös; hágd-os, kapd-os. V. ö. ÉS, ksz. | |
* | |
| l. ISMER, ISMERET stb. | |
* | |
| l. ESPERES, E betü alatt. | |
* | |
| l. ESPERESSÉG. | |
* | |
| (ě-sz-ěg-et) l. ĚDDĚGÉL. | |
* | |
| (ěszěm-iszom). Tulajdonképen ige, de gyakran használják fn. és mn. gyanánt is. 1) Zabálás, lakoma, torkosság, étel, ital nagy bősége. Bezzeg volt nagy eszemiszom. Csak az eszemiszomnak örülsz. 2) Mondják oly emberről, kinek minden élvezete és dolga evésivásban áll. Eszemiszom bajnok. Eszemiszom haszontalan ember. | |
* | |
| (ěsz-ěny-ák) mn. tt. ěszěnyák-ot. Gúnyneve az oly embernek, ki sokat eszik; zabáló, nagyehető, telhetetlen. Kemenesalji szó. V. ö. ISZÁK, ISZÁKOS. | |
* | |
| (ěsz-ik v. ě-sz-ik) t. i., melynek legvégső gyöke, vagyis gyökeleme: ě, mint: iszik igeé i; számos nyelvekben feltaláltatik rokon hangokban, pl. hellénül: esdw v. edw, jagw, latinul: edo [es, est], esurio, németül: essen, speisen, szanszkritül: ad, svad [ízlel] stb. V. ö. Ě gyök jelentése. Első múltban: ěvém, ěvél, ěvék stb. Másod múltban: ěttem, ěttél, ěvětt v. ětt. Jövendőben: ěenděm, ěenděl, ěendik stb. Parancsoló: ěgyél, ěgyék. Óhajtó: ěnném, ěnnél, ěnnék stb. Határt. enni. Míveltető: ětet. Tehető: ěhetik. Értelme: eledelt vesz be, azt megrágja, és lenyeli. Tulajdonkép emberről, de egyéb állatokról is mondják. Eszik, mint a ló, mint az éhes farkas, (Km.). Sokat eszik. Húst, kenyeret, gyümölcsöt, füvet, gyökeret eszik. Ha sokat akarsz enni, keveset egyél. (Km.). Két pofára enni. Abban ugyan nem eszel.
Egyetek bolondok, meghalt apátok. (Km.) Torkig, untig, megzabálásig enni. Eltart a föld, csak legyen mit ennünk. (Km.). Igekötővel mindig tárgyesetet vonz. Elenni más jószágát. Fölenni a hulladékokat. Kienni valakit mindenéből. Leenni az adósságot. Másutt is leszokták enni a húst a csontról. (Km.). Öszveeszik békát, egeret. Ökör szánt a zab alá, de ló eszi meg. (Km.). Ily esetben az ik el is marad néha, pl. Megesz a farkas, fene. Átv. ért. emészt, ront, lassan fogyaszt. Fene eszi, szú eszi a csontjait. A rozsda megeszi a vasat. A méreg beette magát belsejébe. Föleszi testét a húgy. Néha annyit tesz, mint: csíp, éget. Eszi a bors a nyelvét. A dohányfüst eszi a szemeit. | |
* | |
| (ěszik-iszik) ösz. k. Evéssel, ivással foglalkodik, dőzsöl, korhelykedik, lakmározik.
Eszem-iszom, vigadok, A búnak helyt nem adok. (Népd.) | |
* | |
| l. ÖSZTÖKE, ÖSZTÖKÉL. | |
* | |
| l. ESZTERŰ. | |
* | |
| tárgyeseti rag, l. ~T mint tárgyeseti rag. | |
* | |
| (ě-těk vagy ět-ěk = ěd-ěk) többes második személyi rag, változattal ~atok, ~otok, ~etěk, ~ötök, mint: szěm-ětek, ház-atok, kez-etěk, orr-otok, bőr-ötök. Leghihetőbben az egyes második személyi ~ad, ~ed, ~ěd, ~od, ~öd ragból, és többes: ěk ragból (ed-ěk, ad-ok stb.) van öszvetéve; mi leginkább onnét tetszik meg, minthogy az első önhangzó egészen az ad, ed, ěd stb., egyes személyi rag szabályát követi, azaz az általános többes szám önhangzójához alkalmazkodik. (V. ö. ~ĚD). Így a többes első személyi rag unk, ünk is, régiesen om-uk v. om-k és em-ük, pl. a halotti beszédben: ur-om-k és ős-em-ük, tehát ur-om vagy ur-am, és a többest jelentő k: ur-om-k; ős-em-ük szintén. | |
* | |
| (ě-tet) áth. m. ětet-tem, ~tél, ~ětt. Általán másnak étket, eledelt ad, hogy azt megegye; táplál. Etetni a szegény koldusokat. Etetni az éhezőket. Etetni a baromfiakat. Különösen: az étket az evőnek szájába adja. Etetni a kis gyermeket, a beteget. Egymást etetni. A verebek, fecskék stb. etetik apró fiaikat. Gyakran elvontan, tárgyeset nélkül használjuk. Etetnek déltájban a szántók. Etetnek a kocsisok. Igekötőkkel: Eletetni másnak vagyonát. Föletetni az elszórt gabnaszemeket. Leetetni a vetéseket, réteket. Megetetni valakivel a rosz ételt. Megetetni valakit, azaz megmérgezni, mérget adni. Átv. ért. valamely testet más erősebb által elvásat, elkoptat, elrongál. Eletetni választóvízzel a vasat. Pokolkővel etetni a sebet. Fenével etetni, azaz haragjában azt kivánni, hogy a fene egye meg. | |
* | |
| (ě-tet-és) fn. tt. ětetés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valakit v. valamit etetünk. V. ö. ĚTET. Utasok, szegények etetése. Kisdedek, aprómarhák etetése. Déli, estvéli etetés. Méreggel való megetetés. Fenével etetés. Etetés elleni gyógyszer. | |
* | |
| (ě-tet-len) mn. tt. ětetlen-t, tb. ~ěk. Aki vagy ami nincs megetetve. Etetlen csecsemő. Etetlen baromfiak. Etetlen lovak lassan mennek. Határozóilag, am. meg nem etetve, etetlenül. | |
* | |
| (ě-tet-len-ül) ih. Etetlen állapotban, éhesen, üres gyomorral. Etetlenül befogni az ökröket. Etetlenül hajtani a lovakat több mérföldre. | |
* | |
| (ě-tet-ő) l. ÉTETŐ. | |
* | |
| (ětető-víz) ösz. fn. lásd: ÉTETŐVÍZ. | |
* | |
| (ě-tt) az ěszik ige multja és részesülője a szokottabb ěvett helyett. Ett, itt, (evett, ivott) paskortáskodott (Szeder Fábián, a palócz szójárásról); szú által kiett gerenda. | |
* | |
| mult idő raga, mint épít-ětt, fest-ětt, ö, ü után ött: üt-ött, önt-ött, özönl-ött, mély hangon ott: bocsát-ott, maraszt-ott. A többi személyben és tárgyi ragozásban sokszor csak egyszerű t, pl. ad-ott, ad-t-am, ad-t-ál, ad-t-unk, ad-t-atok, ad-t-ak v. ad-t-anak, és ad-t-ad, ad-t-a, ad-t-uk, ad-t-átok, ad-t-ák, magas hangon szeret-ětt, szeret-t-em, szeret-t-él és szeret-t-ed, szeret-t-ünk és szeret-t-ük, szeret-t-etěk és szeret-t-étek, szeret-t-ek v. szeret-t-enek és szeret-t-ék.
Az egyes igéknél (egyszerű nem öszvetett alakjukban) mindenütt föl van jegyezve a múlt idő e szótárban, s a mennyiben a tőszemélytől némi eltérés van, a többi személy is. | |
* | |
| (ě-tt-e) személyragozott igenév, az ěszik igéből; öszvetételekben használják, leginkább átv. értelemben. Méregětte ember. Mocsokětte, szúětte, feneětte, kutyaětte. | |
* | |
| (ěv-ecs-kél) áth. m. ~t. l. ĚDDĚGÉL. | |
* | |
| (ěv-ěg-et) áth. m. ěvěget-tem, ~tél, ~ětt. l. ĚDDĚGÉL. | |
* | |
| (ěv-és v. ě-v-és) fn. tt. evés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn az ételt, eledelt magunkhoz vesszük, azt kellőleg szájban forgatván, lenyeljük. Mohó, szapora evés. Evéssel tölteni az idő nagy részét. Evésben megzabálni. Csak evéskor izzad, mint a pap szolgája. (Km.) | |
* | |
| (ěvés-ivás) ösz. fn. Ételitalnak mértéktelen használása; zabálás, torkoskodás, dobzódás. Evésivásra költeni mindenét. | |
* | |
| (ěv-et) l. EVET. | |
* | |
| (ěbv-ő v. ě-v-ő) mn. tt. ěvő-t. 1) Aki vagy ami eszik. Ěvő gyermek. Ěvő madarak. Húsěvő, gabnaěvő, fűevő állatok. Emberevő vad népek, kenyérěvő. 2) Amivel, amiről, ahol eszünk, s ekkor a viszonynévvel öszvetéve iratik. Ěvőkanál. Ěvőasztal, Ěvőhely. | |
* | |
| (l. föntebb) fn. Személy, ki eszik. Sok az evő, de kevés a dolgozó. Nagy evő. A kutya szeret az evők körül forgolódni. | |
* | |
| (ě-v-ő-dik) belsz. m. ěvőd-tem, ~tél, ~ött. Átv. ért. maga magát emészti, titkon boszonkodik valamin, magában búsúl, töprenkedik, s mintegy eszi, fogyasztja magát. Nem szól senkinek, csak magában evődik. | |
* | |
| (ěvő-asztal) ösz. fn. Asztal, melyről esznek, melyről enni szoktak, különböztetésül más czélra szolgáló, pl. iró-, dolgozóasztaltól. | |
* | |
| (ěvő-kanál) ösz. fn. Kanál, mellyel enni szoktunk. Különböznek: főzőkanál, merítőkanál, vakolókanál stb. Fa, czin, ezüst evőkanál. | |
* | |
| (ěvő-szerek) tb. fn. Asztali készület, melyet az evésnél használnak, pl. kés, villa, kanál stb. Ezüst evőszerek. | |
* | |
| (ěvő-tál) ösz. fn. Tál, melyben az ételt az evőknek feladják. | |
* | |
| (ěvő-tányér) ösz. fn. Tányér, melyről az ételt eszszük. | |
* | |
| (ěvő-társ) ösz. fn. Személy, ki velünk együtt, egy asztalnál, egy tálból eszik. | |
* | |
| igeképző, zártabb hangon: öz, vastagon: az, oz, nyiltan: ez, mint: sěr-ěz, kör-öz, fal-az, bot-oz, fel-ez. Hangzója az illető gyök többesének hangzóját követi: szěm-ěk, szěm-ěz, vér-ěk, vér-ěz stb. V. ö. ~AZ, igeképző.
| |