* | |
* | |
| kisded alakban ds, (kiejtve dsé) hetedik bötü a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók között ötödik. Az elegyült bötük, illetőleg egymással öszveforrt hangok egyike, mivel d és s vagy zs bötükből és hangokból vegyült. Ezen bötü csak kevés, részint idegen származásu szókban fordul elé: mindazáltal, mert önálló hangot fejez ki, s ejtését a magyar hangszerve általán megszokta, s mert bizonyos idegen pl. török és más ázsiai szók átirására alkalmas, bötüink sorába fölvettük, valamint a ly-t, mely a gyökök elején még ritkább, s csak a képzőkben divatozik; de amire nézve a ds szegényebb, mert egy-két szót kivéve, mint: bandsa, findsa, lándsa, handsár, alig fordul elé. Tájejtés szerint majd gy-re változik, mint: dsadsa, gyagya, dsindsa, gyingya, majd cs-re, mint: dsida, csida, majd zs helyett áll, pl. dsiger, zsiger. | |
* | |
| (dsa-dsa) ikerített hangutánzó. A húrosmadarak neméhez tartozó madárfaj, melynek aranyszinü tollazata és fekete szárnyai vannak. (Turdus aureus. Kl. Oriolus galbula. L.). Nevét a fenn jelelt hanghoz hasonló kiáltozásától kapta, máskép: gyagya. | |
* | |
| elvont hangutánzó gyök, melyből dsamál és dsámiszka származtak. Rokonai azon csom, csöm, melyekből csomoszol, csömöszöl képződtek. | |
* | |
| (dsam-a) kiavult vagy elvont törzsök, melyből dsamál ered. Jelent valami öszvecsomoszoltat, kotyvadékot. | |
* | |
| (dsam-a-al) áth. m. dsamál-t. Valamely ételt különféle szerekből vegyít, öszvehabar, kotyvaszt. Abaúj, Ung, és Zemplén megyékben ismert szó. Mind alaphangra mind értelemre csomoszol, csömöszöl szókkal rokon. | |
* | |
| (dsam-a-al-t) mn. tt. dsamált-at. Öszvedömöcskölt, kotyvasztott, habart. Dsamált pép, kása. | |
* | |
| (dsám-isz) kiavult vagy elvont törzsök, melyből dsámiszka származott. Jelent valami öszvedsamált, csomoszolt, dömöcskölt ételt. | |
* | |
| (dsám-isz-ka) fn. tt. dsámiszkát. Vizzel öszvekevert és főzött liszt, melyet miután kellően megfőtt, zsírral és néha turóval is elkészítve esznek. Olyanforma, mint: puliszka. Árpadsámiszka, kukoriczadsámiszka. Búzadsámiszka. Turós dsámiszka. Gömörben: zsámiszka. | |
* | |
| elvont hangutánzó gyök, melyből dsida származott. Egynek látszik suít (azaz sujt) vagy suhít, vagy taszít igékkel, melyek ismét a szanszkrit tud (üt) latin tundo, tutudi, német stossen, angol dead, dán stoed szókkal vannak rokonságban. Lehet dsi szótagot is alapítani gyökül, amidőn az teljesen megegyezik su szintén hangutánzó gyökkel (suhog, suhít szókban) s rokon a szanszkrit dhu (hajít, lök) gyökkel. V. ö. DSIDA. | |
* | |
| (dsid-a v. dsi-da) fn. tt. dsidát. Hajító, vagy lökő dárda, milyet az austriai hadseregben a könnyü lengyel lovasok viselnek.
Egyezik vele a török dsida, (javelot. Hindoglu), uigur csida, s a szláv nyelvekben sida, dzida, zsida. | |
* | |
| (dsida-hěgy) ösz. fn. A dsidának élesre köszörült aczél vége, czuczája. | |
* | |
| (dsida-lobogó) ösz. fn. Kisded feketesárga lobogó az austriai dsidás lovasok dsidáján. | |
* | |
| (dsida-nyél) ösz. fn. A dsida nevü dárdának szára. Szíjon karra fűzött dsidanyél. | |
* | |
| (dsida-as) mn. tt. dsidás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Dsidával ellátott, fölfegyverzett. Dsidás lovagok. | |
* | |
| (mint föntebb) fn. tt. dsidás-t, tb. ~ok. Könnyü lovas katona, ki dsidát visel. Ilyenek az austriai hadseregben a galicziai könnyűlovasok (Uhlanok). Dsidások ezredei. Dsidáskapitány. | |
* | |
| (dsidás-ezred) ösz. fn. Dsidás lovasokból álló ezred. | |
* | |
| (dsida-szíj) ösz. fn. Szíj, melylyel a dsidás karjára akasztja a dsidát. | |
* | |
| (dsida-az) önh. m. dsidáz-tam, ~tál, ~ott. Dsidát hány, dsidával szúr, lök, harczol, gyakorolja magás. | |
* | |
| (dsida-az-ás) fn. tt. dsidázás-t, tb. ~ok. Dsidalökés, dsidával harczolás, viaskodás. | |
* | |
| (dsig-er) fn. tt. dsiger-t, tb. ~ek. Így neveztetik Szegeden a disznó, bárány, s más négylábu állatnak szíve, tüdeje, mája, veséje, nyelve együtt véve, mi a szárnyas állatoknál apróléknak mondatik. Törökül: dsijer (máj; szív). V. ö. ZSIGER. | |
* | |
| (dsin-dsa) fn. tt. dsindsát. Bozótos, nádas, kákás, ingoványos hely. Győr, Fehér, s több dunamelléki megyékben divatos szó; máskép: gyingya, csincsa. Gyöke dsim, azonos a sarjadékot jelentő csim gyökkel, melyből csima, csimota eredtek. | |
* | |
| (dsin-dsa-as) mn. tt. dsindás-t vagy ~at, tb. ~ak. Dsindsával benőtt, lepett; bozótos, nádas, csátés. Dsindsás völgy, rét. | |
* | |
| erdélyi falu Hunyad megyében; helyr. Dsoszán-ba, ~ban, ~ból. ~FORRÓ, falu Bihar megyében. | |
* | |
| falu Zaránd megyében; helyr. Dsunk-on, ~ra, ~ról.
| |