*CZ.[*]

*CZ
kisded alakban cz, kiejtve czé, ötödik bötü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában harmadik. A magyarban öszvetett vagy elegyült bötünek nevezzük, mivel t és z vagy sz hangokból vegyült öszve, péld. tetszik, látszik a sebes kiejtésben úgy hallatszanak, mintha teczczik, láczczik volnának. Így: metsz, vetsz = meczcz, veczcz. Mint ezek: t, sz, z, úgy a cz is a fogbötükhöz számítandó, s mint olyan némely szókban fölcseréltetik a) sz-vel, mint: czebeg, szepeg; czigár, szikár; czepelkedik, szepelkedik; czigony, szigony; czikra, szikra; czimbora, szimbora; czik, szik; czikkad, szikkad; czobor, szobor; czompolyodik, szomorodik; czucza, szucza; b) t-vel, pl. czo! to! czomb, tompor; gombócza, gombóta; czipál, tépál; c) cs-vel: cza cze, csa cse; csepőcze, csepőte; czabár, csabár; czelleng, cselleng; czete, csat; czibe, csibe; cziczoma, csicsoma; czihér, cserj; czihol, csihol; czimpa, csimpa; czinkos, csinkos; czupér, csupér; gerincz, gerincs; lapoczka, lapocska; kukacz, kukacs; állkapcza, állkapcsa, d) s-vel, czadar, sadar; czank, czankó, sank; czandra, csandra; czafra, csafrinka; e) k-val: czammog, kammog; czir(kalom), kör; czorhol, korhol.
Kiejtésben egyszerü hangot jelölvén, a hangmértan szabályai szerint az előtte álló rövid önhangzóju szótagot egy maga hosszuvá nem teszi, p. A kis tarka czi˘czát megszurta czu˘czával. A czi˘czomát ne szeresd. Bár kimondásban mint érintettünk, cz hallatszik némely öszvetételekben, és ragozásokban: mindazáltal irásban szigorún a szószármaztatáshoz kell ragaszkodnunk, pl. adsz, nem acz v. aczcz, maradsz, nem maraczcz stb.
Éles, vékony, metsző természeti hangokat utánoz ezen szókban és származékaikban: czak, czakó, czik, czikákol, czib, czibe, czicz, czicza, cziczkány, czih, czihol, czin, czineg, czinke, czincz, czinczog, czip, czipeg, czopog, cziv, czivódik, czocz, czocza, czucz, czuczorog, czup, czupog, czuppan.
A cz-vel kezdődő gyökök száma minden árnyalataikkal együtt mintegy 70, az ily végzetüeké pedig körülbelül 40, melyek közől csak kevés önálló, pl. dacz, ducz, pocz, hanem jobbára mint elvontak csak származékaikban élnek, milyenek: icz-eg, bicz-eg, czucz-a, ficz-am, recz-eg, döcz-ög, kocz-og, vacz-og, kacz-ag, bucz-kó stb. Gyökige, mely cz-vel kezdődnék, vagy végződnék, tudtunkra nyelvünkben nincsen, valamint cs, ty, zs végzetüek sincsenek. A cz-vel kezdődő szók között aránylag sok az idegen eredetű és tájszó.
Némely irók egyszerüen z nélkül is használják, például: cifra, cukor, Ferenc. De az olvasó közönség nem látszik hajlandónak elfogadására, leginkább azért, mert a latin és latinból ennek ivadékaiba vagy rokonaiba átment c-hez van szokva, ezt pedig, mint tudjuk, az alhangzók előtt és mássalhangzók után k-nak szokás kimondani, tehát egyszerűen legfölebb ott használhatnók, hol a latinban is cz-nek mondjuk, ú. m. a fel- és éles hangzók (e, ě, é, i, í, ö, ő, ü. ű) előtt, pl. cethal, cél, cigány, cím, cövek, cők stb.

*~ CZ
mint képző, jobbára l, n, illetőleg m végzetű elvont gyökökből neveket alkot, mint: ar-cz (or-cz), har-cz, kar-cz, mor-cz, dur-cz, kor-cz, por-cz, per-cz, pör-cz, bér-cz, fér-cz, sěrcz, in-cz, pin-cz, fin-cz, vin-cz, kon-cz (kom-cz, gom-cz), gön-cz (göm-cz), lán-cz stb. Különösen an, in, on, ön közép képzővel: suh-an-cz, rap-an-cz, v. rap-on-cz, lab-on-cz, laf-an-cz, ger-in-cz, ifj-on-cz, új-on-cz, kül-ön-cz stb.
Többnyire kicsinyítő, vagy gyakorító árnyalatot ad az illető gyöknek. Képez több helynevet is, mint Apcz, Bárcz, Babar-cz, Gön-cz, Szem-cz, Tar-cz, Vanyar-cz, s mint olyan a d, t, gy helyképzőkkel rokon. Mint középképző némely szókban a d, t, sz változata, vagy doz- toz- töz-ből van öszvehúzva, például bon-cz-ol = bom-t-ol, vagy bon-t-oz-ol, dön-cz-öl = dön-t-öl, vagy dön-t-öz-öl, hor-cz-ol = hor-d-ol, vagy hor-d-oz-ol.

*~ CZA
magashangon ~cze, kicsinyítő képző, s mint olyan a szintén kicsinyítő csa cse és ka ke változata. Járul a) i-vel kicsinyített nevekhez: Gyuri-cza, Bori-cza, Kati-cza. Évi-cza, Mari-cza, tubi-cza, kupi-cza, subi-cza, kukori-cza, gili-cze, szemeri-cze, kenderi-cze, zsendi-cze; b) más nemüekhez, mint: anyá-cza, szamó-cza, pió-cza (pió-ka), csepő-cze, gyerkő-cze, bökő-cze, cserő-cze, verő-cze. Néha n középképző után, mint: tolgon-cza = tol-og-ó-cza, rakoncza = rak-ó-cza, petrencze = pedr-e-cze, vagy pedr-ő-cze. Járul több idegen gyökü és törzsü szókhoz is; mint: musli-cza, igli-cze (ihlicza = tüviske), Velencze, kemencze, Besztercze, pincze (pivnicza). V. ö. ~ ACS, ~ ECS képző.

*CZABAJ
falu Nyitra vármegyében; helyr. Czabaj-ra, ~on, ~ról.

*CZABÁR
(czab-ár) mn. tt. czabár-t, tb. ~ok. Szatmár vidéki tájszó, mondják őrizet nélküli, nyája hagyott baromról, mely szabadon ide-oda csapong. Czabár juh. Gyöke czab, valószinüleg egy azon csap igével, melyből csapdi, csapodár, csapongó származtak. V. ö. CZABOL.

*CZÁBÉR
(czáb-ér) mn. tt. czábér-t, tb. ~ok. Szatmár megyei tájszó am. kicsapongó, kihágó, illetlen magaviseletű. V. ö. CZABÁR.

*CZÁBÉRKODIK
(czáb-ér-kod-ik) k. m. czábérkod-tam, ~tál, ~ott. Illetlenkedik, kicsapongólag viseli magát.

*CZABOL
(czab-ol) önh. m. czabol-t. Csavarog, kovályog és kárt tesz, mint péld. a szabadon csatangoló barom. V. ö. CZABÁR.

*CZADAR
(czad-ar) áth. m. czadar-t. Gömörben am. sebesen hajtja, zaklatja, üti-veri a barmot. Egyezik vele a kemenesaljai sadar, valamint hadar is. Másutt ily értelemben a zavar igét használják. Ne zavard (czadard, sadard) a szegény barmot.

*CZAF
elvont hangutánzó gyök, czafat, czafog, czafol, czafra származékokban. Jelentése, mint hangja, rokon a tap (tapod, tapos) vagy csap (csapong, csapdos) gyökökkel.

*CZÁF
fn. tt. czáf-ot. Jelent ellenokot, védokot, érvet, melylyel más állítását megsemmisítjük, vagy azt hamisnak, helytelennek, gyöngének bizonyítjuk, megmutatjuk. Alapos, erős, világos, eldönthetetlen ezáfok. Származéka czáfol, s ettől czáfolat, czáfolhatlan stb.
Hangutánzónak és a czaf rokonának látszik, mennyiben ennek származéka czafol am. valamit letipor, pocsékká tesz, s ugyanezt teszi szellemi értelemben a czáf, czáfol is. Hasonló hozzá a hellen yojoV és olasz zuffa.

*CZAFAT
(czaf-at) fn. tt. czafat-ot. 1) A ruhára tapadt víz, sár, locspocs a ruhán, midőn általázott, vagy sárossá lett. Merő czafat vagyok. 2) Fityegő, lógó darab, a ruhára tapadt valami, rongy, ruhadarab. Vesd le azt a czafatot, s végy jobbat magadra. Győr tájékán: kaczat.

*CZAFATOL
(czaf-at-ol) áth. m. czafatol-t. Locsban, sárban járva ruháját mocskossá, lustossá teszi, vagy rongyokra szakgatja, tépdeli.

*CZAFATOS
(czaf-at-os) mn. tt. czafatos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Locsos, sáros. Czafatos szoknya, köpönyeg. 2) Fityegő rongyokkal dísztelenített. Czafatos ruha. V. ö. CZAFAT.

*CZAFKA
(czaf-ka) fn. tt. czafká-t. Szénás, szalmás szekeret, vagy kazalt, asztagot leszorító rúd, nyomórúd. Székely tájszó. V. ö. CZAFOL.

*CZAFOG
(czaf-og) önh. m. czafog-tam, ~tál, ~ott. Locsban, sárban jár, kel, tapos.

*CZAFOGÁS
(czaf-og-ás) fn. tt. czafogás-t, tb. ~ok. Locsban, sárban járás, taposás, lustossá levés.

*CZAFOL
(czaf-ol) áth. m. czafol-t. Holmi szárán álló növényeket, pl. füvet, gabonát lábával tapos, letipor. A ludak leczafolják a vetést. V. ö. CZAF, gyök.

*CZÁFOL
(czáf-ol) áth. m. czáfol-t. Czáfolat vagy czáfokkal, azaz ellenokokkal valamely állítást helytelennek, hamisnak, alaptalannak bizonyít. Megczáfolni, visszaczáfolni a rágalmazó beszédet. A roszakarókat jótéteményekkel megczáfolni, azaz meggyőzni, megszégyeníteni. V. ö. CZÁF.

*CZAFOLÁS
(czaf-ol-ás) fn. tt. czafolás-t, tb. ~ok. Tiporás, taposás, nyomás, leszorítás.

*CZÁFOLÁS
(czáf-ol-ás) fn. tt. czáfolás-t, tb. ~ok. Okoskodó észnek munkálata, melylyel valamely állítást ellenokokkal helytelennek, hamisnak, alaptalannak lenni mutogat. Megczáfolás, visszaczáfolás. Szónoklatilag véve: a szónoki beszédnek egyik része, melyben a szónok az ellengördített, ellenvetett vagy ellenvethető nehézségeket önmaga, vagy maga is előadja, és legott alapjaikból kiforgatja. (Confutatio). A czáfolás tehát működés, a czáf pedig a működő észnek fegyvere, eszköze; ez köztök a különbség.

*CZÁFOLAT
(czáf-ol-at) fn. tt. czáfolat-ot. Öszvesége azon okoknak és okoskodásoknak, melyekkel valamely állitásnak helytelen, hamis, alaptalan voltát megmutatjuk. Kimerítő, velős, alapos, meggyőző czáfolat.

*CZÁFOLGAT
(czáf-ol-gat) áth. m. czáfolgat-tam, ~tál, ~ott. Könnyeden, kényelemmel, minden nehézség nélkül mutogatja az ellenfél állításainak alaptalanságát; többfélét, gyakorta czáfol.

*CZÁFOLGATÁS
(czáf-ol-gat-ás) fn. tt. czáfolgatás-t, tb. ~ok. Többszöri czáfolás, könnyed czáfolás.

*CZÁFOLHATATLAN
CZÁFOLHATATLANSÁG, CZÁFOLHATATLANUL, l. CZÁFOLHATLAN stb.

*CZÁFOLHATLAN
(czáf-ol-hat-lan) mn. tt. czáfolhatlan-t, tb. ~ok. Mit semminemű okoskodással elvitázni nem lehet, mi tökéletesen való, igaz, alapos. Hogy kétszer kettő négy, ez czáfolhatlan igazság. Mint ih. am. czáfolhatlanul.

*CZÁFOLHATLANSÁG
(czáf-ol-hat-lan-ság) fn. tt. czáfolhatlanság-ot. Valamely állításnak oly erős meggyőzhetetlen okokon, érveken alapuló igazsága, hogy azt semmikép elvitázni, felforgatni nem lehet.

*CZÁFOLHATLANUL
(czáf-ol-hat-lan-ul) ih. Elvitázhatatlanul, teljes meggyőződésig, minden bizonyossággal. Czáfolhatlanul igaz.

*CZÁFOLÓ (1)
(czáf-ol-ó) fn. tt. czáfoló-t. Személy, pl. szónok, ki valamit megczáfol. V. ö. CZÁFOL.

*CZÁFOLÓ (2)
(czáf-ol-ó) mn. Valamely állitásnak hamisságát, alaptalan létét mutogató. Czáfoló beszéd, okoskodás; czáfoló irás.

*CZAFOS
(czaf-os) mn. tt. czafos-t, v. ~at, tb. ~ak. Locsos, lustos, nedves, harmatos; fityegő rongyokkal dísztelenített. Czafos szoknya, gatyaszár. Czafos utasok. Máskép: czafatos.

*CZAFOSAN
(czaf-os-an) ih. Lustosan; fityegő rongyokkal.

*CZAFOSKODIK
(czaf-os-kod-ik) k. m. czafoskod-tam, ~tál, ~ott. Locsban, sárban, harmatban járkálván belustosodik; vagy rongyoskodik.

*CZAFR
(czaf-ar vagy czaf-or) elvont törzsök. Származékai: czafra, czafrang stb. Jelentése 1) fityegő, lógó rojt, czifraság. 2) csavargó, csapongó.

*CZAFRA
(czaf-ra v. czaf-or-a) fn. tt. czafrá-t. 1) Csapodár, gyanus hirben álló leány, lotyó, máskép: czavira, czevere, czafri, czafrinka. Szelidebb értelemben: csintalan, eleven, fürge kis leány. Te kis czafra, hamis czafra. Egyszersmind szelidített név a keményebb kurva, szajha, rima, ringyó helyett. 2) Balaton mellékén: fonóházi vendégség, azaz czafrák vendégsége, mulatsága.

*CZAFRAG
l. CZAFRANG.

*CZAFRANG
(czaf-ar-ang v. czaf-ar-ag) fn. tt. czafrang-ot. Fityegő, lógó czifraság, ékességül valamely ruhán, szerszámon, rojt, sallang. Kostök czafrangja; lóravaló czafrang, (innen látszik eredettnek: sabrák v. zsabrák); kendő, függöny, köntös czafrangja. Máskép: czafrag.
"Az inát érdekli szárnya czafragának."
Gyöngyösi.
Átv. ért. valamely tárgynak kiczikornyázott vége. Beszéd czafrangja, azaz czifra záradéka; táncz czafrangja, azaz a fris magyar vége, mely minden dal után egyforma szokott lenni.

*CZAFRANGOS
(czaf-ar-ang-os) mn. tt. czafrangos-t, v. ~at, tb. ~ak. Czafranggal ékesített, czikornyázott, kiczifrázott; rojtos, sallangos. Czafrangos palást, czafrangos lótakaró, lószerszám, czafrangos bakancs, csizmaszár. Átv. ért. czafrangos beszéd, czafrangos köszöntés, czafrangos nóta, táncz.

*CZAFRANGOSAN
(czaf-ar-ang-os-an) ih. Czafranggal ellátva, ékesítve, czifrázva.

*CZAFRANGOZ
(czaf-ar-ang-oz) áth. m. czafrangoz-tam, ~tál, ~ott. Czafranggal ékesít, czifráz. Lovat, paripát, czafrangozni, fölczafrangozni. A beszédet kiczafrangozni, a csizmát megczafrangozni. V. ö. CZAFRANG.

*CZAFRANGOZÁS
(czaf-ar-ang-oz-ás) fn. tt. czafrangozás-t, tb. ~ok. Czafranggal ékesítés, czifrázás.

*CZAFRÁS
(czaf-ar-a-as), l. CZAFATOS.

*CZAFRI
(czaf-or-i) fn. tt. czafri-t. A czafra szónak kicsinyítője. l. CZAFRA.

*CZAFRINKA
(czaf-ar-in-ka) fn. tt. czafrinká-t. Kis czafra, kis lotyó. Mondják néha szelidített értelemben a kis leánykáról, ki élénk, jó kedvü, csintalan. Máskép: csafrinka.

*CZÁK
falu Vas vármegyében; helyr. Czák-ra, ~on. ~ról.

*CZAKÓ (1)
(czak-ó) fn. tt. czakó-t. Gólya. Értelemre és hangra a latin ciconia szóval megegyezik (Czakó = cico...). Nevét czak czak, vagy czik czik hangjától vette, melyet kelepelésnek is hívnak.
Rokon vele: czikákol. Apátfalva határában van Czakód (gólyás) nevü düllő, a Mocsolyás mellett.

*CZAKÓ (2)
falu Gömör megyében; helyr. Czakó-n, ~ra, ~ról.

*CZAKÓHÁZA
falu Győr megyében; helyr. Czakóházá-n. ~ra, ~ról.

*CZALÁNFALVA
helység Beregh megyében; helyr. Czalánfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CZAM, CZAMM
elvont gyök, melyből czammog származott, melynek jelentésénél fogva rokon a kam, kamm gyökhöz, mely a kampó, kamó, kamuti, kammog származékokban hajlásra, meggörbülésre vonatkozik.
CZÁM elvont gyök czámoly szóban. Azonosnak látszik czam gyökkel.

*CZAMMOG
(czamm-og) önh. m. czammog-tam, ~tál, ~ott. Általán am. tunyán, lassan, nehezen jár, kullog. Különösen mondják a zsákmány után leskelődő sunnyogva, meghunnyászkodva járó vadakról, pl. czammog a farkas, a róka, a medve. Elczammog, kiczammog, beczammog. Rokon vele: kammog. V. ö. KAMUTI.

*CZAMMOGÁS
(czamm-og-ás) fn. tt. czammogás-t, tb. ~ok. Lassú, tunya, lomha járás; különösen a ragadozó vadak leskelődő menése.

*CZÁMOLY
(czám-oly) fn. tt. czámoly-t, tb. ~ok. Növénynem a sokhímesek seregéből és ötanyások rendéből; csészéje nincs; bokrétája öt szirmu, pilise öt, melyek sziromnemüek, türökformák, sarkantyúsak, tokja öt. (Aquilegia).
Fajai: enyves, harang-, havasi czámoly. A két első fajnak pilissarkantyúi begörbültek, kampósak, s valószinű, hogy ezen tulajdonságuknál fogva a czám gyök azonos a kampó név kam gyökével.

*CZANDI
(czan-di v. czam-di) fn. tt. czandi-t, tb. ~k. Kis szajha, czafrinka.

*CZANDRA
(czan-d-ra) fn. tt. czandrá-t. A szajha, lotyó, kurva szóknak szelídebb mása, máskép: czafra, sandra. V. ö. CZONDRA.

*CZANGA
(czan-ga, azaz czamm-og-ó) mn. tt. czangá-t. Heves vármegyében mondják megvénhedt juhról, mely már csak czammogva képes járni.

*CZANGÁR
(czan- v. czam-ga-ar) mn. tt. czangár-t, tb. ~ok. Szikár, elsoványodott. Czangár ló, máskép: czingár. V. ö. CZAMMOG, CZANGA.

*CZANGÓ
l. CSANGÓ.

*CZANKÓ
(czan-kó, azaz san-kó) fn. tt. czankó-t. A sörnek, pálinkának, égett bornak alja, salakja, utója. A sör alját, mosadékát Dunántúl ficzkónak is hivják.
Eredetileg sankó, az iszapos lőtyét jelentő sank szóval rokon, valamint a kisajtólt magnak salakját jelentő sonkoly-val is.

*CZANKÓZIK
(czam-k-óz-ik) k. m. czankóz-tam, ~tál, ~ott. Lassan, ólálkodva, czammogva jár, bujdosik. Gyökre azonos vele: czangó v. csangó. Így nevezik az Erdělyből kibujdosott, moldva- és oláhországi magyarokat. V. ö. CSANGÓ, CSUD.

*CZAP, CZÁP
fn. tt. czap-ot. 1) A székelyeknél divatos tájszó kecskebak értelmében. Egyezik vele a cseh-szlovák czap, s a latin caper gyöke cap, mely megfordítva a magyar bak s német Bock-hoz hasonló. 2) l. CZÁPA.

*CZAPA, CZÁPA
(czap-a, v. czáp-a) fn. tt. czapá-t. Tengeri nagy testü halnem a porczogósok közől, mely telhetetlen torkosságára nézve minden ragadozó halak közől kitünik. Teste hengerded, bőre durva, göcsörtös, s némely fajoknál tüskés. Legnevezetesb az emberevő czapa, (squalus carcharias), továbbá: tüskés czápa (acanthias), pörölyhal (zygaena), fürészhal (pristis). Innen érdesen kikészített bőr, mint ebben:
"Zöld fodor czapával nyergét borították."
Gyöngyösi.

*CZAPABŐR
(czapa-bőr) ösz. fn. 1) Czapa nevü tengeri állat göcsörtös bőre. 2) A czapabőrhöz hasonlóra készített más állat, pl. ló, vagy szamár bőre, mely megpuhíttatik, s mustármaggal sajtóltatik, hogy rögössé, érdessé legyen.

*CZÁPÁNY
(czápa-any) fn. tt. czápány-t, tb. ~ok. Székely tájszó, am. gyomorburok.

*CZÁPBŐR
(czáp-bőr) ösz. fn. Kecskebak bőre. Nyúzott, nyers, kikészített czápbőr.

*CZAPHAL
(czap-hal) ösz. fn. Az éjszaki-tengerben lakó nagy halfaj, mely torkossága s borzasztó fogai miatt tengeri farkasnak is neveztetik.

*CZAPRAG
l. CZAFRANG. V. ö. CSÁBRÁG.

*CZÁR
fn. tt. czár-t, tb. ~ok. Oroszok császára. Orosz czár, muszka czár. Péter czár. Rövidítve van ezen latin szóból: caesar, magyarúl császár, németül Kaiser, góthúl kaisar, hollandúl keizer; dánúl kejzer stb., s rokon a sanszcrit: sűr (uralkodni), hellen kurioV, magyar úr, héber (princeps), franczia sire, angol sir stb. szókkal. V. ö. CSÁSZÁR.

*CZÁRI
(czár-i) mn. tt. czári-t, tb. ~ak. Czárhoz tartozó, czárt illető. Czári hatalom, czári palota, czári parancs.

*CZÁRNÉ
(czár-né) fn. tt. czárné-t. Orosz császárné, czár neje; különbözik: czárnő, am. nőczár, vagy czári nő.

*CZÁRNŐ
(czár-nő) fn. tt. czárnő-t. Nő, ki mint czár uralkodik, czári nő. Katalin czárnő. Így különböznek: királyné és királynő, grófné és grófnő stb.

*CZAVIRA
vékonyhangon czevere, 1) l. Czafra. 2) Fiatalvérü kanczaló.

*CZEBE
falu Zaránd megyében; helyr. Czebé-n, ~re, ~ről.

*CZEBĚG
(czeb-ěg, azaz szep-ěg) önh. m. czeběg-tem, ~tél, ~ětt. Hideg vagy félelem miatt reszket, didereg, illetőleg szepeg. Hasonló hozzá a német zappeln.

*CZEBRA
(afrikai eredetű szónak tartatik, s csíkos állatot jelentene); fn. tt. czebrá-t. Afrikában tenyésző, csikos hátu, igen szép és gyors futásu szamárfaj. (Asinus cebra).

*CZEBRAVIRÁG
(czebra-virág) ösz. fn. Növénynem a hathímesek seregéből és egyanyások rendéből, mely igen szép tarka szirmu virágainál fogva a czebra-állattól vette nevét. (Alstroemeria).

*CZECZE
falu Fejér megyében; ALSÓ~, FELSŐ~, faluk Abaújban; helyr. Czeczé-n, ~re, ~ről.

*CZÉCZKE
falu Bihar megyében; hely. Czéczké-n, ~re, ~ről.

*CZÉDA
(czé-da) mn. tt. czédá-t. Csélcsap, kirugó, könnyelmű. Czéda leány, asszony.
Elemezve valószinüleg am. té-ta, té-tova t. i. ide-oda csapongó.

*CZÉDÁLKODIK
(czé-da-al-kod-ik) k. m. czédálkod-tam, ~tál, ~ott. Czéda módon, azaz kirugólag, csélcsapólag, pajkosan, szemtelenül viseli magát.

*CZÉDÁS
(czé-da-as) mn. tt. czédás-t, vagy ~at, tb. ~ak; l. CZÉDA.

*CZÉDASÁG
(czé-da-ság) fn. tt. czédaság-ot. Csélcsapság, szemérmetlen pajkosság, csintalanság, szajhaság.

*CZÉDÁSKODIK
l. CZÉDÁLKODIK.

*CZEDELE
fn. tt. czedelé-t. Térdig érő zekeforma felöltő, fekete gyapjuszövetből, milyet a székelyek viselnek, máskép: szokmány, czondora. Úgy látszik, nem egyéb, mint a czondora vékonyhangu változata, l. CZONDORA.

*CZEDRUS, CZÉDRUS
hellenül kedroV, latinul cedrus) fn. tt. czédrus-t, tb. ~ok. Ázsiának Libanon, Amom és Taurus hegyein tenyésző fa, mely rövid idő alatt igen magasra és vastagra növekszik. Fínom anyagát illatos gyanta folyja által, mely azt a rohadástól megóvja. (Pinus cedrus).

*CZÉDRUSFA
(czédrus-fa) ösz. fn. l. CZEDRUS. A magyar köznép szájában rejtélyes és regényes értelemmel bír, miért azt dalaiban és hasonlatosságaiban használja. Czédrus termetü.
"Én ültettem a czedrusfát,
Más köti hozzá a lovát
(Népdal.)

*CZÉDRUSGYANTA
(czédrus-gyanta) ösz. fn. Igen kellemetes illatu gyanta, mely a czedrusfát általfolyja.

*CZÉDULA
fn. tt. czédulá-t. Papirosjegy, kis levél vagy lap alakjában, mely különféle használatra szolgál. Másik neve lapka, vagy némely esetekben jegy. Úti czédula, bankó czédula (bankjegy), váltó czédula, kvártélyczédula. Vámczédula (vámjegy), vásári czédula, gyónóczédula, szinházczédula (szinházi jegy, vagy szinlap, amaz alatt a belépti jegy, emez alatt az előadandó szinmű és személyek jegyzéke értetik).
Idegen származásu szó, latinul scheda, schedula, hellenül scedh, scedarion, németül Zettel, oroszul czedulka, csehül, lengyelül czedula, olaszul, spanyolul cedula, francziául cédule stb.

*CZÉDULAHÁZ
(czédula-ház) ösz. fn. A vásárálláson levő községi ház, melyben a vásári czédulákat osztogatják.

*CZÉDULAHORDOZÓ
(czédula-hordozó) ösz. fn. Aki czédulákat (p. o. játékszini czédulát) hordoz, kihordoz.

*CZÉDULÁS (1)
(czédula-as) mn. tt. czédulás-t, vagy ~at, tb. ~ak. Czédulával ellátott.

*CZÉDULÁS (2)
(czédula-ás) fn. tt. czédulás-t. tb. ~ok. Czédulahordozó.

*CZÉDULÁZ
(czédula-az) áth. m. czéduláz-tam, ~tál, ~ott. Czédulával, azaz papiros jegygyel, melyre valami nyomtatva vagy irva van, kijelöl. Kiczédulázni a bérbe adandó, vagy eladó házat.

*CZEFRE
fn. tt. czefré-t. Pálinkafőzésre öszvecsomoszolt gyümölcs, pl. szilva, baraczk, meggy stb.

*CZÉG (1)
újabban kezdett divatba jönni firma, kereskedelmi műszó magyaritására; némelyek szerint czégér-ből elvonva; de czégér aligha magyar szó.
Azonban vannak ily helynevek is; l. CZÉG (2), és CZÉGÉNY; s ha eredeti magyar szónak veszszük, akkor szeg szóval volna rokonságban, valamint Czege helynév máskép: Szege.

*CZÉG (2)
KIS~, NAGY~, falvak Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Czég-en, ~re, ~ről.

*CZEGE
máskép: Szege, falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Czegé-n, ~re, ~ről.

*CZEGÉNY
KRASZNA~, falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Czegény-be, ~ben, ~ből.

*CZÉGÉNY
falu Szathmár megyében; helyr. Czégény-be, ~ben, ~ből.

*CZÉGÉR
(némelyek szerint a német Zeiger szóból kölcsönöztetett) fn. tt. czégér-t, tb. ~ěk. Tulajdonkép kocsmák, csapházak czímere, pl. gyalogfenyő ága, szőlőlevél-füzér, szőlőfej, hosszu forgács stb. Jó bornak nem kell czégér. (Km.) Virágos czégért köt ki, mérget árul. (Km.) Minden czégérnek köszönt. (Km.) Hol czégért lát, oda siet. (Km.) Nagy czégért emelt. (Km.) Tréfás néven: Péter szakála. Általán jelent akármely jegyet, mely által másokat valamire figyelmeztetünk, pl. az eladó kocsira vagy bútorra kötött szalmacsutakot, póznára kötött söprüt, mely s szeméthordókat inti, hogy a szemetet oda hordják stb. Átv. ért. megszólás, szégyen, rosz hír. Magát czégérül, vagy czégérre kitenni.

*CZÉGÉRĚS
(czégér-ěs) mn. tt. czégérěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Czégérféle jegygyel megkülönböztetett. Czégéres karó. 2) Bor-, ser-, pálinkamérési jegygyel kitüntetett. Czégéres kocsma, sörház. 3) Rosz hírben levő, kitünő gonoszságu, megbélyegezett. Czégéres bünök; czégéres gazember; czégéres hazugság; czégéres kurva.

*CZÉGÉRĚSEN
(czégér-ěs-en) ih. Szembetünőleg, igen nagyon, szemtelenül. Czégéresen hazudni.

*CZÉGÉRĚZ
(czégér-ěz) áth. m. czégeréz-tem, ~tél, ~ětt. Jelöl, kijelöl, valamely jegygyel kitüntet; különösen csapházat, kocsmát czégérrel kimutat; fitogat, fitít, kifitít. Kiczégérezni a csinálandó utakat.

*CZEGLÉD
mezőváros Pest megyében és puszta Somogyban; helyr. Czegléd-en, ~re, ~ről.

*CZEGŐ
SZÁSZ~, falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Czegő-n, ~re, ~ről.

*CZÉH
fn. tt. czéh-et, v. czeh-et. 1) Azonegy, v. néha több, rokon s nem rokon mesterséget űző kézmivesek társulata, egyesülete. Szabó czéh, varga czéh, csizmadia czéh, kovács-, lakatos czéh. Czéhbe jutni v. állni; czéhbe venni, fogadni, avatni valakit; czéhbe járni. 2) A régieknél jelentett: duskát, ivókát. Átv. ért. jobbára gúnyképen alkalmaztatik oly társulatokra, melyek csak holmi pajtásságból veszik fel a társakat, vagy melyek a szellemi ügyeket gépileg, mesteremberek módjára kezelik. Irók czéhe, tudósok czéhe, politikusok czéhe.
Idegen eredetű, németül Zeche, csehül czech, czecha. Rokonnak látszik a latin secta, socius, a sanszkrit szacs (öszveköt) stb.

*CZÉHBÁNYA
(czéh-bánya) ösz. fn. Bányászi nyelven am. bányászok társulata, és a munkálkodásaik alatt levő határozott nagyságu földterület, mely rendesen harminczkét részt, azaz százhuszonnyolcz kukszát foglal magában.

*CZÉHBÁNYAHÁZ
(czéh-bánya-ház) ösz. fn. Épület, melyben a bányászok, vagyis bányamunkások holmi közös ügyek elintézése végett öszvegyülni szoktak.

*CZÉHBÁNYAKÖNYV
(czéh-bánya-könyv) ösz. fn. Jegyzőkönyv, melyben bizonyos társulathoz tartozó bányászok nevei, s gyüléseik határozatai feljegyezvék.

*CZÉHBÁNYAMESTER
(czéh-bánya-mester) ösz. fn. A bányászok egyesületének azon előljárója, ki a kiadások- és bevételekről a számadást viszi.

*CZÉHBELI
(czéh-bel-i) mn. tt. czéhbeli-t, tb. ~ek. Czéhből való, az illető czéhnek rendes, törvényes tagja; nem kontár. Czéhbeli mesteremberek, iparosok.

*CZÉHDÍJ
(czéh-díj) ösz. fn. Díj, vagyis határozott pénzmennyiség, melyet a czéhbe avatott új mester lefizetni köteles.

*CZÉHBIZTOS
(czéh-biztos) ösz. fn. Czéhre felügyelő személy, azon hatóság részéről, melynek kebelében az illető czéh vagyon. A czéhbiztos előlülése alatt tartatnak a czéhbeli tisztujítások, új mesterek remekeltetése, czéhbe avatása stb.

*CZÉHEL
(czéh-el) önh. m. czéhel-t. Ivókáz, duskál, lakmározik, mint czéhekben szoktak. A német zechen-ből vétetett, s nem igen divatos.

*CZÉHELÉS
(czéh-el-és) fn. tt. czéhelés-t, tb. ~ěk. Ivókázás, duskálás, áldomásozás.

*CZÉHENKÉNT
(czéh-en-ként) ih. 1) Egyik czéh a másik után. Czéhenként hivatni be a mesterembereket. 2) Egész czéhet öszvevéve. Nem személyesen, hanem czéhenként fizetni valamely intézetre.

*CZÉHES
(czéh-es) mn. tt. czéhes-t, v. ~et, tb. ~ek. Czéhtárs, czéhbeli. A régieknél: együtt ivó, együtt duskáló.

*CZÉHESTÁRS
(czéhes-társ) ösz. fn. A német Zechbruder-ből fordítva am. ivópajtás. Kiavultnak látszik.

*CZÉHGYÜLÉS
(czéh-gyülés) ösz. fn. Azonegy testülethez tartozó mesteremberek öszvejövetele a czéhügyek fölötti tanácskozás végett. A tagokat öszvehíni a bejáró mester kötelessége. Máskép: bejárásnak is mondják. Czéhgyülés napja. Czéhgyülést hirdetni. Czéhgyülésben elnökölő biztos.

*CZÉHHÁZ
(czéh-ház) ösz. fn. Középület, vagy szállás, melyben az egy testülethez tartozó mesteremberek gyüléseiket tartják.

*CZÉHJOG
(czéh-jog) ösz. fn. 1) Jog czéheket állítani. 2) Jogok és kötelességek öszvege, melyek valamely czéhez kapcsolvák. Sikerült remeklés által czéhjogot kapni. Czéhjogból kizárt kontárok.

*CZÉHKORSÓ
(czéh-korsó) ösz. fn. Sajátságos korsó, melyből bizonyos ünnepélyek, pl. czéhlakozások, czéhláda átvitele, czéhmesterválasztás, remekeltetés, felszabadítás alkalmával isznak a mesterek, és illető legényeik. A czéhkorsó rendes őre az atyamester.

*CZÉHKÖNYV
(czéh-könyv) ösz. fn. Könyv, melybe a czéhet illető nevezetesebb tárgyak és gyülési határozatok följegyeztetnek.

*CZÉHLÁDA
(czéh-láda) ösz. fn. Láda vagy szekrény, melyben a czéhet illető oklevelek őriztetnek, mely egyszersmind egyesületi pénztár. A czéhládát a czéhmesternél tartják.

*CZÉHLEVÉL
(czéh-levél) ösz. fn. 1) Hatóságtól nyert oklevél, melyben bizonyos község vagy kerület mesterembereinek czéhállításra szabadalom adatik. 2) A czéh előljáróságától az illető czéh tagjának kiadott oklevél, bizonyítvány stb.

*CZÉHMESTER
(czéh-mester) ösz. fn. Mester, kit az illető czéh szavazattöbbséggel főnökének választ. A czéhmester jogait és kötelességeit a czéhrendszabások (articulusok) határozzák meg. Ördögök czéhmestere. (Km).

*CZÉHMESTERSÉG
(czéh-mesterség) ösz. fn. Czéhmesteri hivatal. Czéhmesterséget viselni, vagy letenni.

*CZÉHRENDSZABÁLY
(czéh-rend-szabály) ösz. fn. Czéheket illető szabály, vagy szabályok öszvege, melyet az illető felső hatóság a fejedelem nevében ad.

*CZÉHRENDSZABÁS
lásd: CZÉHRENDSZABÁLY.

*CZÉHSZELLEM
(czéh-szellem) ösz. fn. Sajátságos gondolkozási és cselekvési mód, testületi szellem, melynek czélja a czéh javát előmozdítani, és ebben különbözik a közszellemtől. Minden czéhnek meg van saját szelleme. Rosz ért. oly szellem, mely a közönség kárára, merő pajtásságból iparkodik a czéhtársaknak használni.

*CZÉHSZERÜ
(czéh-szerü) ösz. fn. Olyan szerkezettel, alakkal, tulajdonsággal biró, milyennel a czéhek birnak. Czéhszerü egyesület, czéhszerü öszvetartás.

*CZÉHSZOBA
(czéh-szoba) ösz. fn. Szoba vagy terem, melyben az illető czéh tagjai köztanácskozás végett öszve szoktak gyűlni.

*CZÉHTÁRS
(czéh-társ) ösz. fn. Azonegy czéhbeli mesteremberek egymásnak czéhtársaik. A csizmaziának czéhtársa csizmazia, a vargáé a varga stb.

*CZÉHTÖRVÉNY
(czéh-törvény) ösz. fn. Törvény, mely a czéhek viszonyait, ügyeit, illetőleg jogait és kötelességeit meghatározza.

*CZEK, vagy CZÉK
elvont gyök; rokon czik szinte elvont, vagy szök önálló gyökökkel.

*CZÉKÁZ
székelyes tájszó, l. CZIKÁZ.

*CZEKE, vagy CZÉKE
falu Zemplén megyében; helyr. Czeké-n, ~re, ~ről.

*CZEKEHÁZA
falu Abaúj megyében; helyr. Czekeházá-n, ~ra, ~ról.

*CZÉKLA
fn. tt. czéklá-t. Vörös répa, így nevezve leveleinek, de kivált husának vörösségéről. Az ízetlen czéklához is hozzászokhatni. (Km). Czékla nevét úgy látszik, a latin cycla s hellen kukloV, koklaV (kerek) szóktól kölcsönözte, valamint a tót czwikla is.

*CZÉKLÁL
(czék-la-al) önh. m. czéklál-t. Némely tájakon divatos szó. l. CZÉKLÁZ.

*CZÉKLÁZ
(czék-la-az) önh. m. czékláz-tam, ~tál, ~ott. Kemenesali tájszó, am. csavarog, tekereg, dolgot kerül. Rokon a czikáz igével, mintegy: czikoláz.

*CZÉKLÁZÁS
(czék-la-az-ás) fn. tt. czéklázás-t, tb. ~ok. Csavargás, dologkerülő csatangolás.

*CZÉKLÉZ
CZÉKLÉZÉS, lásd: CZÉKLÁZ, CZÉKLÁZÁS.

*CZEKLYE
(czek-lye v. czek-lő) fn. tt. czeklyé-t. Tőrök, kelepcze. Czeklyébe keríteni. Máskép: csekle, l. CSEKLE.

*CZEL vagy CZELL
elvont gyök czele, czellekezik, czelleng stb. szókban (amaz csak czele-czula kettőztetésben fordul elé); ugyanaz csell gyökkel (cselleng stb. szókban).

*CZÉL
fn. tt. czél-t, tb. ~ok. 1) Kitűzött pont, melyhez eljutni, melyet elérni akarunk. Czélt vagy czélul tűzni ki valamit; czélra sietni; czélt érni; czélt téveszteni. 2) Szellemileg véve, am. szándék. Czélait titkolni; jó vagy rosz czélból tenni valamit; jótékony czél. 3) Bizonyos elv szerént meghatározott szellemi irány. Czél nélkül beszélni; czél ellen cselekedni. 4) A puskacsőnek azon kiálló pontja, melyen keresztűl kell a lövőnek irányoznia, hogy találjon. Czélba v. czélra venni a vadat. 5) Kitűzött karika, vagy akármely pont, a lövöldözők számára. Czélba találni; czélt elhibázni, elvéteni. Rokon vele a hellen teloV, német Ziel, szláv cil, cyl; szanszkrit till pedig am. száll, felszáll stb.

*CZÉLA
fn. tt. czélá-t. Tulajdonkép kolostori szoba. (Cella). Némely tájakon pl. Baranyában a nép nyelvén: lakás, szoba, ház.

*CZÉLATLAN
(czél-atlan) l. CZĚLTALAN.

*CZELECZULA
(czele-czula) ösz. fn. Podgyász, retyemutya, gúnya, holmi ringy-rongy. Elhordta irháját minden czeleczulájával együtt. Alsó irásnembe való kifejezés.

*CZÉLELLENĚS
(czél-elleněs) ösz. mn. A kitűzött czéllal ellenkező irányu; czéltól távoztató; czélra nem vezető. Czélellenes eszközök.

*CZÉLELLENĚSEN
(czél-elleněsen) ösz. ih. A kitűzött czéllal ellenkezőleg.

*CZÉLELLENĚSSÉG
(czél-elleněsség) ösz. fn. Czélra nem vezető állapot vagy intézkedés.

*CZÉLELLENI
(czél-elleni) ösz. mn. l. CZÉLELLENĚS.

*CZÉLGÖMB
(czél-gömb) ösz. fn. l. CZÉL 4). CZÉLIRÁNYOS, (czél-irányos) ösz. mn. Czélra vezető, czélszerű, czélra juttató; alkalmas a kitűzött czél elérésére. Czélirányos intézkedések.

*CZÉLIRÁNYOSAN
(czél-irányosan) ih. Czélra vezetőleg; az eszközöket úgy alkalmazva, hogy általok czélt érhessünk. Czélirányosan rendezni el az új könyvtárt.

*CZÉLIRÁNYOSSÁG
(czél-irányosság) ösz. fn. Az eszköznek, műnek, vagy akármely dolognak oly tulajdonsága, melynél fogva czélra lehet általa jutni.

*CZÉLIRÁNYTALAN
(czél-iránytalan) ösz. mn. l. CZÉLSZERÜTLEN.

*CZÉLIRÁNYTALANSÁG
(czél-iránytalanság) ösz. fn. l. CZÉLSZERÜTLENSÉG.

*CZÉLIRÁNYTALANUL
l. CZÉLSZERÜTLENÜL.

*CZÉLKARIKA
(czél-karika) ösz. fn. A lövészetgyakorló intézetekben azon kijelelt kör a czélvonal végén, melybe a lövéseket irányozni iparkodnak a lövöldözők. A czélkarika közepébe lőni.

*CZELL
népes puszta Tolna megyében; KIS~, mezőváros Vas megyében; helyr. Czell-be, ~ben, ~ből, vagy ~re, ~en, ~ről.

*CZELLA
1) l. CZÉLA. 2) Sejtszövet. Mindkét érteményben latin eredetü: cella.

*CZELLÁS
(czella-as) mn. tt. czellás-t, v. ~at, tb. ~ak. A tengeri csigák egyik fajának megkülönböztető neve. Czellás (sejtszövetes) korallok.

*CZELLEKĚZÉS
(czell-e-kěz-és) fn. tt. czellekězés-t, tb. ~ěk. l. CZANKÓZÁS, CSELLENGÉS.

*CZELLEKĚZIK
(czell-e-kěz-ik) k. Régies erdélyi szó. l. CZANKÓZIK v. CSELLENG.

*CZELLENG
(czell-eng) önh. l. CSELLENG.

*CZELLER
l. ZELLER.

*CZÉLLŐPOR
(czél-lő-por) ösz. fn. Fínomabb nemű lőpor, melyet a czéllövészek használnak.

*CZÉLLÖVÉSZ
(czél-lövész) ösz. fn. Lövész, ki czélkarikába lövöldöz. V. ö. CZÉLKARIKA.

*CZELNA
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Czelná-n, ~ra, ~ról.

*CZÉLOS
(czél-os) mn. tt. czélos-t, v. ~at, tb. ~ak. Ami bizonyos czélból, végből történik, aminek határozott, kitűzött czélja van. Ellenkezője: czéltalan.

*CZÉLOZ (1)
(czél-oz) önh. m. czéloz-tam, v. czélzottam, ~tál, v. czélzottál, ~ott, v. czélzott, htn. ~ni, v. czélzani. Felható ragu névvel am. irányoz, érint. Vadra czélozni, valakire czélozni beszědünkben; önre czéloznak; ráczélozni.

*CZÉLOZ (2)
(czél-oz) áth. (lásd fönebb). Valamit elérhetési pontul tűz ki, czél gyanánt tekint. Mást mondani, és mást czélozni. Iparelőmozdítás által a hon boldogságát czélozni. Valamit megczélozni, azaz puskaczélra venni.

*CZÉLOZÁS
(czél-oz-ás) fn. l. CZÉLZÁS.

*CZÉLOZGAT
(czél-oz-gat) önh. m. czélozgat-tam, ~tál, ~ott. Felható ragu névvel am. valamire gyakran irányoz. Vadakra, vagy czélkarikára czélozgatni. Áthatólag, valamit végirányul kitűzöget. V. ö. CZÉLOZ.

*CZÉLOZGATÁS
(czél-oz-gat-ás) fn. tt. czélozgatás-t, tb. ~ok. Valamire irányozgatás. Valaminek végirányul kitűzögetése.

*CZELŐ
(czel-ő) elvont törzsöke czelőke szónak.

*CZELŐKE
(czel-ő-ke) fn. tt. czelőké-t. Dorong, pózna, rúd, különösen akkora és olyan, melylyel ütni, verekedni lehet.

*CZÉLPONT
(czél-pont) ösz. fn. 1) A puskákon azon hosszúkás gomb, közel a cső torkához, melyre néz a lövő, midőn a fegyverét elsüti. Czélpontra venni valamit; czélpontra nézni. 2) Azon pont, melyre irányozzák a lövést. 3) Átv. ért. vágyunk, szándékunk, akaratunk végső iránya; azon valami, amit végre elérni törekszünk. 4) A versenyfutásban a pályavonal vége.

*CZÉLPOR
(czél-por) ösz. fn. Fínom lőpor, melylyel különösen a czéllövészek élnek; czéllőpor.

*CZÉLPUSKA
(czél-puska) ösz. fn. A czéllövészek használatára különösen készített puska.

*CZÉLSZĚRĚS
(czél-szěrěs) ösz. mn. l. CZÉLSZĚRŰ.

*CZÉLSZERŰ
(czél-szerű) ösz. mn. A kitűzött czél elérésére alkalmas; olyas, mi által czélra juthatni. Czélszerü eszközök, czélszerü intézkedés.

*CZÉLSZERŰEN
(czél-szerűen) l. CZÉLIRÁNYOSAN.

*CZÉLSZERŰLEG
(czél-szerűleg) lásd: CZÉLIRÁNYOSAN.

*CZÉLSZERÜSÉG
(czél-szerüség) ösz. fn. Valamely tárgynak, különösen eszköznek tulajdonsága, melynél fogva általa a kitűzött czélra el lehet jutni.

*CZÉLSZERŰTLEN
(czél-szerűtlen) ösz. mn. A kitűzött czél elérésére nem alkalmas. Mint ih. am. czélszerűtlenül.

*CZÉLSZERŰTLENÜL
(czél-szerűtlenül) ösz. ih. A kitüzött czéltól eltérőleg.

*CZÉLT! Hadi vezényszó
mely figyelmezteti a katonákat, hogy töltött puskáikat tartsák a czél felé, s utána következik: tűz!

*CZÉLTALAN
(czél-talan) mn. tt. czéltalan-t, tb. ~ok. Minek bizonyos, határozott czélja nincsen. Mint igeh. am. czél nélkül, czéltalanul. V. ö. CZÉL.

*CZÉLTALANSÁG
(czél-talan-ság) fn. tt. czéltalanság-ot. Bizonyos czél nélküli állapot, kitűzött irány nélküli létel.

*CZÉLTALANUL
(czél-talan-ul) ih. Bizonyos határozott czél nélkül.

*CZÉLTAN
(czél-tan) ösz. fn. 1) Tan, mely a czéllövészi szabályokat leginkább gyakorlatilag adja elé. 2) Bármely czélt tárgyaló tan (Teleologia).

*CZÉLTÁRGY
(czél-tárgy) ösz. fn. 1) Tulajdon ért. am. czélkarika, melybe a lövészek s lövészetgyakorlók bele lőni törekszenek. 2) Átv. ért. akármiféle tárgy, melynek elérését irányul, czélul tűztük ki magunknak. Némely ember czéltárgya a hivatal, másé a rang, másé a pénz stb.

*CZELTIS
fn. tt. czeltis-t, tb. ~ěk. Az öthímesek seregébe és kétanyások rendébe tartozó fanem, melynek virági felemások, nősök és hímek ugyanazon fán. (Celtis). Fajai: déli, napnyugoti, sárgamagvu, szívlevelű czeltis.

*CZÉLÜTŐ
(czél-ütő) ösz. mn. Ami czélt talál, czélra jutó, mind tulajdon, mind átvitt értelemben.

*CZÉLVESZTĚTT
(czélvesztětt) ösz. mn. Ami a kellő czélponttól eltávozott, czél nélküli. Czélvesztett lövés.

*CZÉLVETÉS
(czél-vetés) ösz. fn. Cselekvés, midőn a lövő bizonyos czélra irányozza lőfegyverét.

*CZÉLZÁS
(czél-oz-ás) fn. tt. czélzás-t, tb. ~ok. 1) Lövőszernek olyatén tartása, alkalmazása, melynél fogva általa bizonyos pontra lőni törekszünk. 2) Példázgatás, midőn beszédünkkel valakire vagy valamire irányozunk. Elérteni a fínom czélzást. E czélzás nekem szól. 3) Szándék, akarat, bizonyos cselekvési tárgyra irányozva.

*CZÉLZÓ (1)
(czél-oz-ó) fn. tt. czélzó-t. Lövész, aki töltött fegyverét felhúzva tartja, s szeme a czélponton van. V. ö. CZÉLPONT.

*CZÉLZÓ (2)
(czél-oz-ó) mn. tt. Irányozó; példázgató; szándékozó. V. ö. CZÉLOZ.

*CZEM
elvont gyök czemende és czempel szókban. Azonos csem és csám gyökökkel.

*CZEMENDE
(czem-en-de) fn. tt. czemendé-t. 1) Balaton és Bakony vidékén: lotyó, lustos. 2) Győr tájékán: retyemutya, czele-czula, holmi gúnya. Vidd el innen a czemendédet.

*CZEMPEL
(czem-p-el) fn. tt. czempel-t, tb. ~ěk. A székelyeknél jelent kolbászforma tekercset, melyen a gyapottal pödrik, sodorják, vagy székelyesen szólva: sérítik.

*CZENCZI
a Vincze keresztnév kicsinyítője.

*CZENK (1)
fn. tt. czenk-et. 1) Kutya- és macskafajhoz tartozó állatok kölyke. Orozlánczenk, kutyaczenk, farkasczenk, ebczenk. Átv. ért. ujoncz. Rokonnak látszik vele a török gends, magyar gyenge, német jung, latin juvenis stb.

*CZENK (2)
NAGY~, mezőváros, KIS~, falu Sopron vármegyében; helyr. Czenk-re, ~ěn, ~ről.

*CZENTE
falu Erdélyben, Doboka megyében; helyr. Czenté-n, ~re, ~ről.

*CZENTIKE
(czenti-ke) fn. tt. czentiké-t. Növénynem a négyhímesek seregéből, és négyanyások rendéből; csészéje négyfogú, bokrétája is négyfogú. Kinyilt, hímszálai rövidek, tokja egyrekeszű, sok magvú. (Centunculus).

*CZEP
elvont gyöke czepel szónak. l. CZIP.

*CZEPEL
(czep-el) áth. l. CZIPEL.

*CZEPELKĚDIK
(czep-el-kěd-ik) k. m. czepelked-tem, ~tél, ~ětt. Erőködéssel igyekezik. Faludi Ferencznél: szepelkedik.

*CZEPELŐDÉS
(czep-el-őd-és) fn. tt. czepelődés-t, tb. ~ěk. Cselekvés, midőn valaki czepelődik. l. ezt.

*CZEPELŐDIK
(czep-el-őd-ik) k. m. czepelőd-tem, ~tél, ~ött. Olyanról mondják, ki nagynehezen mozdul ülő vagy fekvő helyzetéből, avagy valamely terhet húzva, vontatva, ügygyel bajjal megy tovább.

*CZERCZIS
fn. tt. czerczis-t, tb. ~ěk. Ázsiában és déli Európában tenyésző fa, pillangóalaku virágokkal, melyet Judásfának is neveznek, mert a hagyomány szerént Judás ilyen fára akasztotta magát. (Cercis).

*CZERED
falu Nógrád megyében; helyr. Czered-en, ~re, ~ről.

*CZEREMÓNIA
(latinul caeremonia) czeremóniá-t. 1) Szertartás, üdvözlési, holmi tisztelkedési jelek, mondások, készületek öszvege; teketória. Nagy czeremóniát (teketóriát) csinálni; czeremóniával fogadni. 2) Egyházi ért. ünnepélyes isteni szolgálat, midőn pl. az áldozó papot a misében, vecsernyében stb. több paptársak veszik körül, s vele együtt bizonyos szertartási rend és szabályok szerént működnek.

*CZEREMÓNIÁS
(czeremónia-as) mn. tt. czeremóniás-t, v. ~at, tb. ~ak. Czeremóniával párosult. V. ö. CZEREMÓNIA. Czeremóniás mise, vecsernye. Czeremóniás tisztelkedés.

*CZEREMÓNIÁZ
(czeremónia-az) önh. m. czeremóniáz-tam, ~tál, ~ott. Szertartásosan, holmi tiszteletjelekkel, czifra üdvözletekkel viseltetik valaki iránt, teketóriáz. Ne czeremóniázzunk (ne teketóriázzunk).

*CZERENY
(czer-eny) fn. tt. czereny-t, tb. ~ek. Egyszerü vegyelem a nemtelen fémek közől. (Cerium).

*CZERK
elvont gyöke vagy törzsöke czerkad szónak; rokonnak látszik a szanszkrit tarh vagy terh szóval, mely annyi, mint a magyar törik, és a fogyásra vonatkozó német zehren, abzehren-vel.

*CZERKAD
(czerk-ad vagy cser-k-ad) önh. m. czerkad-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. Baranyában am. döglésnek indúl, döglik, el-, megdöglik, gebed, meggebed.

*CZERKADÁS
(czer-k-ad-ás) fn. tt. czerkadás-t, tb. ~ok. Döglés, eldöglés, gebedés.

*CZERKÓ (1)
(czer-kó) fn. tt. czerkó-t, tb. ~k. Így hívják Szeged körül a halászmadarak egyik faját, azon czer hangról, melyen kiáltoznak, midőn megijednek.

*CZERKÓ (2)
(a szláv czerkva szótól) fn. tt. czerkó-t. A msgyarhoni felsőbb vidékeken így hívják az orosz vagy ruthén templomot. Czerkóéneklés.

*CZERKÓF
fn. tt. czerkóf-ot. Majomfaj, melynek hosszu farka van, mint a macskának. (Cercopithecus).

*CZÉRNA (1)
fn. tt. czérná-t. Kétszeresen sodrott, s varrásra való fonal. Lenczérna, pamutczérna, selyemczérna. Czérnára fűzni valamit. Czérnát tűbe húzni, vagy fűzni. Vastag, vékony, erős, gyönge, sima, kóczos czérna. Elfogyott a czérnája, vagy nem győzi czérnával. (Km). Czérnafosó, gúnyneve az igen sovány szabónak. Egyébiránt szorosabban véve és közönségesen czérna alatt lenből vagy kenderből való fonalat értenek.
A német Zwirn szótól látszik kölcsönözöttnek, melyet Adelung a zwei, zwir (kettő) gyöktől származtat.

*CZÉRNA (2)
(l. föntebb). Czérnából való, vagy olyan, mint a czérna. Czérna harisnya, czérna sás.

*CZÉRNAGOMBOLYAG
(czérna-gombolyag) ösz. fn. Csomóba hajtogatott, tekergetett czérnaszálak.

*CZÉRNAHARISNYA
(czérna-harisnya) ösz. fn. Len- vagy kenderczérnából kötött harisnya, különböztetésül a gyapottharisnyától.

*CZÉRNAKERESKĚDÉS
(czérna-kereskědés) ösz. fn. Széles értelemben vett czérnaárulás.

*CZÉRNAKERESKĚDŐ
(czérna-kereskědő) ösz. fn. Kalmár, boltos, ki czérnát árul.

*CZÉRNAKÜRT
(czérna-kürt) ösz. fn. Az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből való növényfaj; bokrétája töltséres, czérnaszál nyakú (Trachelium).

*CZÉRNALÓHERE
(czérna-ló-here) ösz. fn. Növényfaj a lóherék neméből, melynek szárai czérnaformák, henyélők, virággombjai félgolyóbisformák. (Trifolium filiforme).

*CZÉRNAMOHAR
(czérna-mohar) ösz. fn. A moharok neméhez tartozó növényfaj, melynek czérnaszál füzérei öszveállanak. (Panicum filiforme).

*CZÉRNAMOLNA
(czérna-molna) ösz. fn. Mesterséges készület, kerekes gép, melyen egyszerre sok fonalat czérnává lehet sodrani.

*CZÉRNASÁS
(czérna-sás) ösz. fn. Czérnához hasonló vékony száru sásfaj.

*CZÉRNASODRÓ
(czérna-sodró) ösz. fn. Rokkaforma kerekes gép, melyen fonalakból czérnaszálakat sodorítanak.

*CZÉRNASZÁL
(czérna-szál) ösz. fn. A czérnának egy réte, azaz czérna, egyrétüen véve. Csak egy czérnaszálon függ. Czérnaszál nem hajókötél. Km.

*CZÉRNASZITTYÓ
(czérna-szittyó) ösz. fn. Szittyófaj, melynek szára czérnaforma vékonyságu. V. ö. SZITTYÓ.

*CZÉRNATIPPAN
(czérna-tippan) ösz. fn. Növényfaj, a tippanok neméből, melynek virágkelyhéből hosszu, czérnavékonyságu szálak nőnek ki, s melyet a mezei legénység és vadászok bokréta gyanánt tüznek fövegeik mellé. (Agrostis).

*CZÉRNAVISZÁLÓ
(czérna-viszáló) ösz. fn. l. CZÉRNASODRÓ.

*CZERNECZFALVA
helység Zaránd megyében; helyr. Czerneczfalvá-n, ~ra, ~ről.

*CZERUZA
(latinul cerussa) fn. tt. czeruzá-t. Fába foglalt hosszukás, kénes ólomból öntött iró, vagy rajzoló, vagy vonalazó eszköz, máskép kölcsönzött nyelven: plajbász (Bleiweisz); újabb neve: irón, rajzón.

*CZERUZACSŐ
(czeruza-cső) ösz. fn. Sárgarézből, vagy más fémből készitett csövecske, melybe az irók vagy rajzolók a czeruzát becsíptetik. Így nevezhetjük azon fából készitett csőt is, melybe a czeruzaólmot beleöntik.

*CZET (1)
fn. tt. czet-et. Halformára alkotott tengeri emlősállat, mely testének tömérdekségére nézve minden szárazföldi és tengeri állatoknál nagyobb, különösen a groenlandi czet 120 lábnyi hosszuságra is megnő. Feje aránylag igen nagy, szemei pedig kicsinyek. A beszívott vizet lélekzéskor a fejéből felnyuló légcsőveken löveli ki. Fajai többfélék. Természetrajzi latin neve: balaena. Különben hellenül khtoV, latinul cete, cetus.

*CZET (2)
elvont gyöke czete, czetkény, szóknak. l. ezeket.

*CZETAGYFAGGYÚ
(czet-agy-faggyú) ösz. fn. Fehér és kövér folyadék, mely a czetnek agyvelejét körülveszi, s melyet részént gyógyszerűl, részént világitásra használnak. (Sperma ceti). Rövidebben: czetfaggyú, vagy czetvelő.

*CZETAGYFAGGYÚTAPASZ
(czet-agy-faggyú-tapasz) ösz. fn. Czetagyfaggyúból készitett orvosi tapasz. Máskép: Czetfaggyútapasz, czetvelőtapasz.

*CZETBÁRD
(czet-bárd) ösz. fn. Bárdalaku széles kés, melylyel a czet faggyát kimetszik.

*CZETBOGÁR
(czet-bogár) ösz. fn. A czethalak bőrét megszálló, s azon éldegelő tengeri bogárfaj. (Oniscus ceti).

*CZETBONCZOLÓ
(czet-bonczoló) ösz. fn. Tengeri halász, ki a czetet feltagolja, különösen a czet fejéből az agyvelőt kimetszi.

*CZETCSONT
czet-csont) ösz. fn. A czethalnak csontja, oldalbordája, köznyelven: halcsont.

*CZETCSÖK
(czet-csök) ösz. fn. A czetnemű hímállat csöke, vagy csékje, azaz nemzővesszeje.

*CZETE
(czet-e) fn. tt. czeté-t. Kenderből vagy vesszőből font vastag gúzsforma kötél, melylyel a vizi lengő malmot a parton levő karóhoz kötik, odacsatolják.
A csat szónak vékonyhangu változata.

*CZÉTÉNY
KIS~, NAGY~, falvak Nyitra megyében; helyr. Czétény-be, ~ben, ~ből.

*CZETFALANGYA
(czet-falangya) ösz. fn. Tengeri pókfaj, mely a czethalakon tartózkodik és élősködik.

*CZETFAGGYÚ
(czet-faggyú) ösz. fn. lásd: CZETAGYFAGGYÚ.

*CZETFOGÁS
(czet-fogás) ösz. fn. Czethalászat; a tengeri halászok nagyszerü müködése, midőn bizonyos időszakban és tengervidéken czethalak fogdosására s ölésére mennek.

*CZETFOGÓ
(czet-fogó) ösz. fn. lásd: CZETHALÁSZ.

*CZETHAJÓ
(czet-hajó) ösz. fn. l. CZETHALÁSZHAJÓ.

*CZETHAL
(czet-hal) ösz. fn. l. CZET.

*CZETHALÁRUS
(czet-hal-árus) ösz. fn. Czethalakkal kereskedő.

*CZETHALÁSZ
(czet-halász) ösz. fn. Tengeri halász, ki különösen czethalakat fogdos.

*CZETHALÁSZAT
(czet-halászat) öszv. fn. Nagyszerü halászat az éjszaki tengeren, melynek czélja czeteket fogdosni, czetfogás.

*CZETHALÁSZHAJÓ
(czet-halász-hajó) ösz. fn. Sajátságos alakú és készületü tengeri hajó, melyen czetfogdosásra mennek a hajósok.

*CZETKÉNY
(czet-ke-eny) fn. tt. czetkény-t, tb. ~ěk. 1) Kutyatejforma, tejes, nagy réti fű, lehet belőle sárga festéket csinálni. 2) Fűzvesszőből font hosszu gúzskötél, melylyel a nagyobb folyókon levő malmokat parthoz kötni szokták. Máskép: Czete. l. ezt.

*CZETKÉS
(czet-kés) ösz. fn. l. CZETBÁRD.

*CZETKÖTÉL
(czet-kötél) ösz. fn. Erős kenderből vert, mintegy negyed hüvelyknyi vastagságu kötél, mely az előmenő czethalászhajóhoz van kötve, s gyűrükben öszveszedve; a másik végén pedig szigony van, melyet a czethalra vetvén a kötelet utána bocsátják, nehogy a hajót felforgassa.

*CZETLÓ
(czet-ló) ösz. fn. l. ROZMÁR.

*CZETNEMÜ
(czet-nemü) ösz. mn. A czet nevü állatok neméhez tartozó; olyan forma, mint a czetek. Czetnemü tengeri szörnyek.

*CZETSZALONNA
(czet-szalonna) ösz. fn. A czethalnak szalonnaféle kövérsége, zsirja, melyet a czetvelőtől meg kell különböztetni; V. ö. CZETAGYFAGGYÚ.

*CZETSZÁZLÁBU
(czet-száz-lábu) öszv. fn. Tengeri féreg vagy tetűfaj, mely a czethalak bőrén élődik; czettetű.

*CZETSZIGONY
(czet-szigony) ösz. fn. Tengeri halászok szigonya, azaz hegyes és kajmós fogu eszköze, melyet a megközelített czetekre hánynak.

*CZETSZIGONYÁSZ
(czet-szigonyász) ösz. fn. A czethalászok között azon személy, ki a szigonyt kiveti.

*CZETVELŐ
(czet-velő) ösz. fn. Velőnemű zsiros tömeg, mely a czet agyát megtölti.

*CZETZSÍR
(czet-zsír) ösz. fn. A czet szalonnájából sajtólt vagy kifőzött zsír, máskép: halzsír.

*CZEVERE
(czev-er-e) fn. tt. cseveré-t. Virgoncz, csintalan, kis leányka. Máskép: czavira, czafri. l. ezeket.

*CZÉZA
l. CSÉZA.

*CZIB
1) a tyúkfiak vékony hangját utánzó szócska, máskép: csib, amabból czibe (csangósan, palóczosan), emebből csibe eredt. 2) Gyöke cziba, czibál, czibak, czibabó, továbbá czibék, czibekel szóknak. Rokonnak látszik a megfordított bicz gyökkel, biczeg, biczczen, biczereg, biczegtet származékokban. Ezen 2-ik pontban alapérteménye: félrehajló könnyüd, kicsides mozgás.

*CZIBA
(czib-a) kiavult vagy elvont törzsök, honnan czibál, czibabó származtak. Jelent ide-oda hajlót, biczegőt.

*CZIBABÓ
(czib-a-bó) fn. tt. czibabó-t. Érteményét illetőleg l. EVET, MÓKUS Nevét fürge, szüntelen ide-oda biczegő mozgásától kapta. Egyébiránt így is nevezik: cziczabó.

*CZIBAK (1)
(czib-ak) mn. Ficza, ficzamodott, sántikáló, ide-oda hajladozó. Átvetve: biczak, honnan biczaklik.

*CZIBAK (2)
(czib-ak) fn. tt. czibak-ot. 1) Facsatlás, melynek segedelmével a gémfa a kútágas szarvai között forog. Szegedi szó. 2) Balaton mellékén jelenti az ostyának elnyírt széleit. 3) Fürthaj, mennyit egyszerre megmarkolunk, üstök. 4) A német Zwieback elferdítése.

*CZIBAKHÁZA
mezőváros Heves megyében; helyr. Czibakházá-n, ~ra, ~ról.

*CZIBAKLIK
(czib-ak-l-ik) k. m. czibakl-ott, htn. ~ani. Csuklójából kificzamodik, félre hajlik, csuklik. Czibaklik a térde. Czibaklik a kés pengéje. Fordítva: biczaklik.

*CZIBAKOL
(czib-ak-ol) áth. m. czibakol-t. 1) Czibál, különösen üstökénél, hajánál fogva ránczigál valakit. Jól megczibakolták. 2) A székelyeknél, a húst roszúl metéli el, s inkább eltépi, szakgatja, mint gerény vagy róka a tyúkot. Mindkét értelemben ide-oda mozgásra, biczegtető ránczigálásra vonatkozik.

*CZIBÁL
(czib-a-al) áth. m. czibál-t. Rángat, ide-oda húzgál. Czibálni valakit hajánál, vagy ruhájánál fogva. Haját czibálni, ruhát czibálni. Megczibálni, öszveczibálni.
"Várj alakos, mond a leány,
Meg léssz te is próbálva,
S ha a próbát ki nem állod,
Törökül megczibálva."
Kisfaludy S.

*CZIBÁLÁS
(czib-a-al-ás) fn. tt. czibálás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valamit, vagy valakit ránczigálva ide-oda biczegtetünk. Hajczibálás.

*CZIBE
(czib-e) fn. tt. czibé-t. Barkó és csangó kiejtéssel, am. a szokottabb csibe, azaz csirke.

*CZIBÉK
(czib-ék) fn. tt. czibék-ět. A balatoni halászoknál jelenti azon lánczos botot, melyet lékes, azaz jeges vadászatkor a halász nyakába akaszt, s annál fogva vontatja, s mintegy czibálja, vagy czepeli a hálót.

*CZIBEKĚL
(czib-ek-ěl) önh. m. czibekel-t, l. CZIBIKĚL.

*CZIBERE
(csip-er-e?) fn. tt. cziberé-t. Besavanyított korpából, tormával, olajjal, tojással stb. fűszerezett bőjti savanyú leves. Túl a Dunán: keszőcze, a szláv kiszelicza (savanyú) szóból alakítva. Valószinüen a czibere is csipös ízétől vette nevét.

*CZIBERTĚS
(czib-er-t-ěs) mn. tt. czibertěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Sántikálva, ide-oda biczegve, czibekelve járó.
Képzésre nézve hasonló hóbortos, göcsörtös szókhoz.

*CZIBET
fn. tt. czibet-et. Büzölő állatok osztályához tartozó, s a macskához némileg hasonlító állat déli Ázsiában és éjszaki Afrikában. (Viverra zibetha).

*CZIBETPETYMEG
(czibet-petymeg) ösz. fn. l. CZIBET.

*CZIBIK
(czib-ik) 1) Elvont vagy kiavult törzse czibikel szónak. 2) Egyiptomi madár neme, a gólyához hasonló. Kigyót, békát, gyíkot eszik. Hangutánzó. (Tantalus ibis).

*CZIBIKĚL
(czib-ik-ěl) önh. m. czibikěl-t. Sántikálva, biczegve jár. Székely szó.

*CZIBIKĚLÉS
(czib-ik-ěl-és) fn. tt. czibikělés-t, tb. ~ěk. Sántikálva, biczegve járás.

*CZIBRE
l. CZIBERE.

*CZICZ (1)
1) hangutánzó gyök, mely némely apróbb négylábu állatok, pl. egerek, patkányok, ürgék, macskák hangját fejezi ki. Innen: cziczog, czinczog, czicza stb. erednek. Ezen szócskával hívjuk és csalogatjuk a macskát: czicz! czicz! 2) Azonos csecse, csecsó (= cziczó) szókkal (cziczoma származékban), s jelent eredetileg gyermekies szépet. V. ö. CSECSE.

*CZICZ (2)
(a hindu chitz szótól, mely ismét rokonnak látszik a magyar szösz szóval, honnét az angol chint, chints, német Zits). Fn. tt. czicz-et. Szövet hindu gyapotból. Cziczkarton.

*CZICZA
(czicz-a) fn. tt. cziczá-t. 1) Így nevezik hizelgőleg, s nyájasan a macskát. Kis czicza, tarka czicza, fehér czicza. 2) Átv. ért. belső nyájasságból így hívja a legény kedvesét. Édes cziczám. 3) Jelent leányjátékot, mely ide-oda futosásból, s elfogósdiból áll, máskép: czika.

*CZICZABÓ
l. CZIBABÓ és CSAJ.

*CZICZAMACZA
(czicza-macza) ösz. fn. Füzek, rekettyék, s más puha fák molyhos, szőrös rigyáju ága, milyet virágvasárnapkor a katholikusok templomaiban ünnepélyes szertartással szentelni szoktak, emlékezetére Urunk bemenetelének Jeruzsálembe. Tréfás népnyelven jelent szeretőt, kedvest is. Megczirogatja cziczamaczáját.

*CZICZÁZ
(czicz-a-az) önh. m. cziczáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Czicza v. cziczás nevü játékot űz, melyben egyik fél macskát, másik egeret játszik, s a macska az egeret czikázva kergeti.

*CZICZÁZÁS
(czicz-a-az-ás) fn. tt. cziczázás-t, tb. ~ok. Cziczajáték. V. ö. CZICZA, CZICZÁZ.

*CZICZE
fn. tt. cziczé-t, l. CZICZA.

*CZICZĚG
(czicz-ěg) önh. m. cziczěg-tem, ~tél, ~ětt. l. CZINCZOG.

*CZICZEL
férfi kn. tt. Cziczel-t, tb. ~ek. A latin Caecilius-ból eredett, mely vaksit jelent.

*CZICZELLE
(l. CZICZEL), női kn. tt. Cziczellé-t. Caecilia. Szűz szent Cziczelle. A zenészek és énekesek védszentje.

*CZICZERÉL
(czicz-er-e-el) áth. m. cziczerél-t. Túl a Dunán mondják a hímmadarakról, midőn a nőstényre ugranak, tojóznak, petélnek. Mátyusföldön: heréczel. Lágyitó értelemben alkalmaztatik a férfiakra is.
Gyöke czicz azonos a vastaghangu czucz gyökkel, melyből czucza (szúró eszköz) és czuczál származtak, miszerint cziczerél vastaghangon: czuczorál, azaz szurkál, bökdös.

*CZICZFARK
(czicz-fark) ösz. fn. 1) A czicza, azaz macska farka. 2) Növényfaj a cziczkórók neméből, hosszukás, hengerded, sok, egymásra halmozott szirmu virággal. A juhok kedvelik, gyógyerővel is bír. (Achillea millefolium). Máskép: egérfark, ezerlevelű fű.

*CZICZFARKFŰ
(cicz-fark-fű) ösz. fn. lásd: CZICZFARKKÓRÓ.

*CZICZFARKKÓRÓ
(czicz-fark-kóró) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők seregéből, és nősözvegyek rendéből; vaczka polyvás, fészke tojásdad, födelékes, bóbitája nincs. Több alnemei és fajai vannak. (Achillea).

*CZICZI
(czicz-i) fn. tt. cziczi-t. 1) Gyermeknyelven am. csecs. Kell fiam cziczi? jer, kapsz cziczit. Különösen jelenti a csecsbimbót. 2) Czicza kicsinzője. A macskának mondják: cziczi ne!
Első érteményben a csecs szónak kicsinyített változata.

*CZICZIKE
(czicz-i-ke) fn. tt. czicziké-t. Kis macska, kis czicza, cziczuska.

*CZICZKA
(czicz-ka) fn. tt. cziczká-t. Lásd: CZICZIKE.

*CZICZKÁNY
(czicz-ka-any) fn. tt. cziczkányt, tb. ~ok. Apró egerek faja, piczi szemekkel és hegyes orral, melyek részént föld alatt, részént vizekben is tartózkodnak. Különösen azon egérfaj, mely a közönséges egérnél valamivel kisebb, felső része barnás szürke, alúl pedig fehéres, s holmi liszt-, kenyér- és húshulladékokkal él. (Sorex).

*CZICZKÓRÓ
(czicz-kóró) ösz. fn. l. CZICZFARKKÓRÓ.

*CZICZKÓRÓVONAT
(czicz-kóró-vonat) ösz. fn. Cziczkóró virágjából készitett gyógyszerészi vonat. V. ö. VONAT.

*CZICZOG
(czicz-og) önh. m. cziczog-tam, ~tál, ~ott. Vékony czicz hangon szól, mint példaul az egerek, a kis macskák. Máskép: czinczog.

*CZICZOMA
(czicz-om-a v. czicz-o-ma) fn. tt. cziczomá-t. Jelent általán mindenféle apróbb és ízlés nélküli ékességet, melylyel ruhát, bútort, szobát, falakat kiczifráznak. Különösen: pipere, melylyel ruhánkat, testünket felöltözéskor ékesítjük. Női cziczoma, fejkötőcziczoma, hajcziczoma. Máskép: csicsoma. A sínai nyelvben csú, csin-csú, am. uniones margaritae, czhu, am. ornare, czhu-czhu, am. apprime ornatus. (Schott). V. ö. CSECSE.

*CZICZOMÁZ
(czicz-o-ma-az) áth. m. cziczomáz-tam, ~tál, ~ott. Piperéz, piperével ékesít, kiczifráz. Ruhát csipkékkel, kalapot, fejkötőt szalagokkal cziczomázni. Magát szépen felcziczomázni.

*CZICZOMÁZÁS
(czicz-o-ma-az-ás) fn. tt. cziczomázás-t, tb. ~ok. Ékesgetés, piperézés.

*CZICZOMÁZOTT
(czicz-o-ma-az-ott) mn. tt. cziczomázott-at. Piperézett, fölékesített. Cziczomázott falak, ablakok, czzizomázott kalap, fejkötő; cziczomázott hölgy.

*CZICZŐ
(czicz-ő) fn. tt. czicző-t. Növénynem a nyolczhímesek seregéből; csészéje nincs, bokrétája négy metszésű, derékban hasas, állandó, hímszálai a torkolatból nőttek, gyümölcse egy hegyes orru kérges makkocska. (Stellera).

*CZICZTÓNYA
(czicz-tónya) ösz. fn. Éjszaki Európa álló vizeiben tenyésző növényfaj, hosszú, merően felálló, hármasélü, szélein rojtos tüskéktől környezett levelekkel, melyek egyenesen a gyökérből sarjadzanak fel. (Hottonia).

*CZICZUKA
(czicz-u-ka) l. CZICZUSKA.

*CZICZUKA-CSIPKEPITTY
(cziczuka-csipke-pitty) ösz. fn. A csipkepittyek neméhez tartozó növényfaj, szorosan öszveálló négy hímesszállal, melyek különféle hosszaságuak. Erős szaga miatt a macskák szeretik. (Nepeta).

*CZICZUS
(czicz-us) fn. tt. cziczus-t, tb. ~ok. Czicza, kis czicza, kis macska.

*CZICZUSKA
(czicz-us-ka) fn. tt. cziczuská-t. Cziczus kicsinyezője. Cziczuska, maczuska, mit ettél? Kásácskát.

*CZICZTÚR
(czicz-túr) fn. tt. Canadai cziczkány, mely vizben lakik. V. ö. CZICZKÁNY.

*CZIDERÁL
önh. m. cziderál-t. Vas vármegyei tájszó, am. alig él, alig tengődik. Homályos eredetű.

*CZIF
elvont gyök czifra szóban. l. CZIFRA.

*CZIFITTYA
(czif-üt-ő?) fn. tt. czifittyá-t. Gyermekjáték, midőn fanyelü bicsakjaikat egymás mellé földbe vagdalják.

*CZIFITTYÁZ
(czifittya-az) önh. m. czifittyáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Czifittyát játszik.

*CZIFRA (1)
fn. tt. czifrá-t. 1) Számvetési jel, p. ezen számban 546, három czifra van. Különösebben pedig így neveztetik a zero. 2) Ékesség, tarkabarkaság, túlzott csecsebecse valamely ruhán, bútoron, készületen, szerszámon stb. Beszéd czifrája. 3) Táncz czifrájá-nak mondatik a fris magyarban, midőn a tánczos a legnehezebb lejtéseket teszi, s midőn különös figurákat jár el. 4) A magyar csárdák egyik kedves neve: Czifracsárda.
Rokon vele a török zarif (zierlich), héber , mely am. rasit, scripsit, numeravit, továbbá az olasz cifra, franczia chiffre, német Ziffer. Magyar elemzési szempontból kiindulva, úgy látszik, hogy az irkál, firkál gyöke ir, fir rejlik benne, miszerint átvetve annyi volna, mint fircza, azaz irkált, firkált ékesség, vagy jegy.

*CZIFRA (2)
mn. tt. czifrát. 1) Tulságosan ékesített, különféle tarka szinekkel vegyített. Czifra, mint a rácz oltár, mint a komédiás asszony, mint a báb, mint a remekökör, mint az eladó leány. (Km). Nem mind szép az, aki czifra. (Km). Rútból lehet czifra, de nem szép. (Km). Czifra ruha, czifra szerszám, czifra szűr, czifra pipaszár, czifra beszéd, czifra vers. Czifra beszéd, hegedűszó, csak fülnek, nem szájnak való. (Horvát Endre). Megeszi a czifra ruhát, mint a tehén a poklát. (Km). Czifra hazugság. Pénzen vett dicséret, czifra hazugság. (Km). Czifra lakodalom, ritka jutalom. (Km). Czifra nyomoruság. (Km). 2) Különös, szembeötlő, feltünő. No ez ugyan czifra dolog. 3) Magyar zene vagy táncz neme, melyben a zenész vagy tánczos magát különösen kitünteti vagy kitüntetni akarja.

*CZIFRACSIMAZ
(czifra-csimaz) ösz. fn. Rovátkos czifra hátu csimazfaj.
CSIFRAGYALU, (czifra-gyalu) ösz. fn. Különös asztalos gyalu, melylyel a bútorok, pl. asztalok széleit rovátkosra kimetszik, kiczifrázzák.

*CZIFRAKANKALIN
(czifra-kankalin) ösz. fn. Növényfaj a kankalinok neméből; levelei húsosak, fürészesek, simák, tőkocsánja sokvirágu, a leveleknél nem igen hosszabb. Az erdőn és hegyeken tenyésző veres vagy tarka virágu, a kertekben pedig sokféle szinekkel és levelekkel játszik. (Primula auricula). Máskép: fülvirág, medvefül.

*CZIFRÁL
(czifra-al) áth. m. czifrál-t, l. CZIFRÁZ.

*CZIFRÁLÁS
(czifra-al-ás) l. CZIFRÁZÁS.
CSIFRÁLKODÁS, (czifra-al-kod-ás) fn. tt. czifrálkodás-t, tb. ~ok. Czifrán öltözködés, czifra öltözetben járás, tulságos piperéskedés.

*CZIFRÁLKODIK
(csifra-al-kod-ik) k. m. czifrálkod-tam, ~tál, ~ott. Czifra öltözetben jár, tulságos csecsebecsével ékesíti fel ruháját; sorsán, állapotján, rangján fölül piperéskedik. Hiuságból, tetszvágyból czifrálkodik. Könnyü a máséból czifrálkodni.

*CZIFRAMETÉLŐ
(czifra-metélő) ösz. fn. l. CZIFRAVAS.

*CZIFRÁN
(czifra-án) ih. 1) Tulzólag ékesítve, felcziczomázva. Czifrán öltözni, czifrán járni, kelni. Mintha Csicsóba készülne, oly czifrán öltözik. (Km). 2) Furcsán, különösen, feltünőleg. Én ugyan czifrán jártam. Czifrán beszél ő kegyelme, talán valami baja van.

*CZIFRÁS
(czifra-as) mn. tt. czifrás-t, v. ~at, tb. ~ak. Czifrához közelítő, egykevéssé cziczomásabb, mint illenék.

*CZIFRASÁG
(czifra-ság) fn. tt. czifraság-ot. Túlzott, igen tarkabarka ékesség, pipere. Czifraság a ruhán, a beszédben, a bútorokban. Minek az a sok czifraság? Ízléstelen pórias czifraság.

*CZIFRAVAS
(czifra-vas) ösz. fn. Csipkézett szélü, nyeles konyhai eszköz, melylyel a kinyujtott tésztát különféle formákra elszakgatják.

*CZIFRAVÉSÜ
(czifra-vésü) ösz. fn. Lakatosok eszköze, melylyel holmi müvekbe különféle czifraságokat vésnek.

*CZIFRÁZ
(czifra-az) áth. m. czifráz-tam, ~tál, ~ott. 1) Tulzólag cziczomáz, ékességekkel fölhalmoz, tarkít. Czifrázni, fölczifrázni, kiczifrázni magát. Czifrázni a beszédet, az éneket, a zenét, a tánczot. A remekökröt virágokkal, szalagokkal fölczifrázni. 2) Valamely eszközt, bútort, épületet stb. czifrázattal ellát, ékesít. 3) Midőn a kovácsok egyike kis kalapácscsal ütögeti az ülőt, míg a többiek pőrölylyel verik a vasat. 4) A táncznak czifra részét vagy nemét járja.

*CZIFRÁZÁS
(czifra-az-ás) fn. tt. czifrázás-t, tb. ~ok. Ékesítés; tulságos cziczomázás, piperézés; holmi szinekkel, pettyekkel kitarkázás. V. ö. CZIFRÁZ.

*CZIFRÁZAT
(czifra-az-at) fn. tt. czifrázat-ot. Általán, mindenféle ékitvény, cziczoma, mely ruhán, öltözeten, bútoron stb. kitünik. Különösen az épületeken, egymásba fonódott vonalak, melyeket az épitészek ékesség gyanánt csinálnak.

*CZIFRÁZOTT
(czifra-az-ott) mn. tt. czifrázott-at. Ami ki van czifrázva. Czifrázott öltözet, felczifrázott ló, kiczifrázott bakonyi szűr. V. ö. CZIFRÁZ.

*CZIGÁND
l. CZIGÁNYD.

*CZIGÁNY (1)
fn. tt. czigány-t, tb. ~ok. Indiai eredetű sajátságos népfaj, mely a XV. században vándorlott be Európába, illetőleg hazánkba, s eredetiségét maiglan fenntartja, s nálunk leginkább kovácsmesterséget (falukon), zenészetet és lócsiszárságot űz, asszonyaik közől pedig sokan bűvölésekkel s jövendölésekkel ámitják a köznépet. Jó és rosz egyének minden néposztályban vannak; hanem a köznép a czigányokat minden példabeszédben mint furfangosokat tünteti elé. Falusi czigány. Sátoros czigány. Hamis, mint a sátoros czigány. Km. Muzsikus czigány, kovács czigány, lócsiszár czigány. Vándorló oláh czigány. Roszabb az oláh czigánynál. (Km). Nagyidai czigány. Elfogyott a puskapora, mint a nagyidai czigányoknak. (Km). Tűz az esze, mint a Bari czigánynak. (Km). Kárvallott czigány. Fohászkodik, mint a kárvallott czigány. (Km). Nyalkai czigány. Megkivánja a verést, mint a nyalkai czigány teste a csigázást. (Km). Fekete, hamis, csal, lop, mint a czigány. (Km). Nem szokta czigány az ekeszarvát (azaz szántást). (Km). Néha jó ló is czigánykézre kerül. (Km). Czigány is a maga lovát dicséri. (Km). Biztatja, mint czigány a lovát. (Km). Szomorú, mint bőjtben a czigány (mikor nem szabad muzsikálni). (Km). Czigányt szapúl, szerecsent mos. (Km). A czigány nem hal (piscis) a vizbe. Szójáték. A köznép tréfából a fekete kutyának czigány nevet szokott adni. Némelyek szerént am. szegény, egyébiránt törökül csingane, a szláv nyelvekben cygan, czigan, cykani, románul zingano v. zingaro stb.

*CZIGÁNY (2)
mn. tt. czigány-t, tb. ~ok. 1) Hamis, hazudó, csalfa, mint sokan a czigányok között. Czigány vagy, nem hiszek neked. 2) Czigányt illető, czigányhoz tartozó, czigányra vonatkozó, czigányhoz hasonló, pl. czigányhal, czigány kereset, czigány kovács, czigány mesterség.

*CZIGÁNYABRAK
(czigány-abrak) öszv. fn. Tréfás neve a verésnek, minthogy némely czigány sokat veri, kivált vásár előtt a lovát; máskép: szijgyártó abraka.

*CZIGÁNYBANDA
(czigány-banda) öszv. fn. Czigány hangászok egyesülete, kik együtt járnak zenélni.

*CZIGÁNYBOGYÓ
(czigány-bogyó) öszv. fn. Némely felfutó növényeken termő, keserű ízü, fekete bogyó.

*CZIGÁNYBOLHA
(czigány-bolha) ösz. fn. Így nevezi a köznép tréfásan a kovácsműhelyekben pőrölyözött tüzes vas repkedő szikráit, minthogy faluhelyeken többnyire czigányok voltak a kovácsok.

*CZIGÁNYD
KIS~, NAGY~, falvak Zemplén megyében; helyr. Czigányd-n, ~ra, ~ról.

*CZIGÁNYFALVA
helység Bihar megyében; helyr. Czigányfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CZIGÁNYGYEREK
(czigány-gyerek) ösz. fn. Czigány fiú, vagy leányka. Csóré meztelen, mint a czigánygyerek. (Km). Hozzá szokott, mint czigánygyerekek a szikrához. (Km).

*CZIGÁNYHAL
(czigány-hal) ösz. fn. A pontyok neméhez tartozó, feketés pikkelyü, igen szálkás husú dal. (Cyprinus tinea). Máskép vargahal, néhutt czompó. Olcsó, mint a czigányhal. (Km).

*CZIGÁNYHIDEGLELÉS
(czigány-hideglelés) ösz. fn. Tréfás népnyelven am. fázás, didergés.

*CZIGÁNYI
falu Közép-Szolnok megyében; helyr. Czigányi-ba, ~ban, ~ból.

*CZIGÁNYKERÉK
(czigány-kerék) öszv. fn. Czigánykereket hányni am. tenyerén s talpán, a nélkül, hogy feje a földet érné, gyorsan forgolódni, s tovább haladni.

*CZIGÁNYKERESET
(czigány-kereset) öszv. fn. Képes kifejezéssel am. lopás, csalás.

*CZIGÁNYKODÁS
(czigány-kod-ás) fn. tt. czigánykodás-t, tb. ~ok. Némely czigány erkölcsök, szokások gyakorlása, hamiskodás, hazudozás, csalás; rimánkodás.

*CZIGÁNYKODIK
(czigány-kod-ik) k. m. czigánykod-tam, ~tál, ~ott. Olyan szokásokat, czigány erkölcsöket gyakorol, azaz csal, hazud, hamiskodik; rimánkodik mint némely czigány. Hiába czigánykodol, rá nem szedsz.

*CZIGÁNYKÉZ
(czigány-kéz) ösz. fn. Képes kifejezésben jelent czigánybirtokost, azaz rosz birtokost. Czigánykézre kerülni, azaz olyan birtokosra, ki alatt koplalni, szenvedni kell. Aki serény lovát sarkantyúzza, czigánykézre szánta. (Km).

*CZIGÁNYLÓ
(czigány-ló) ösz. fn. Czigány birtokában levő ló; rosz gebe ló. Kénytelen vele, mint czigányló az ügetéssel. (Km). Megszokta a koplalást, mint a czigány lova. (Km). Minden czigány a maga lovát dicséri. (Km). Jól tud szántani a czigányok lován; azaz hazudni. (Km). Hozzá szokott czigánylovon nyargalni. (Km).

*CZIGÁNYMÉZ
(czigány-méz) ösz. fn. Híg vizzel föleresztett méz.

*CZIGÁNYMIATYÁNK
(czigány-miatyánk) ösz. fn. Mesterségesen öszvebonyolított sodronykarikákból álló játékeszköz, melynek kifejtéséhez ügyesség kell.

*CZIGÁNYOS
(czigány-os) mn. tt. czigányos-t, v. ~at, tb. ~ak. Czigányok szokásához, erkölcséhez, viseletéhez hasonló. Czigányos beszéd, czigányos öltözet.

*CZIGÁNYOSAN
(czigány-os-an) ih. Czigányok módjára; úgy mint czigányok szokták. Czigányosan húzni a nótát; czigányosan megülni a lovat; czigányosan ejteni ki a szót.

*CZIGÁNYOZ
(czigány-oz) áth. m. czigányoz-tam, ~tál, ~ott. Czigánynak nevez, gúnyból czigány czimmel illet. Nevetséges dolog, midőn a czigányok öszveveszvén, czigányozzák egymást.

*CZIGÁNYPECSENYE
(czigány-pecsenye) ösz. fn. Vékony szeletekre metszett, s forró zsirban kisült disznóhús, mint azt a magyar sütő kofák késziteni szokták. Czigánypecsenye, fehér czipóval.

*CZIGÁNYPETREZSELYEM
(czigány-petrezselyem) ösz. fn. l. KÓRIÁNDROM.

*CZIGÁNYPITARAJTÓ
(czigány-pitar-ajtó) ösz. fn. Tréfás katonai nyelven így nevezik a huszárok fehér köpönyegét.

*CZIGÁNYPURDÉ
(czigány-purdé) öszv. fn. Gúnyos csúf néven am. czigánygyerek. Meztelen borzas, fekete szemű czigánypurdé. V. ö. PURDÉ.

*CZIGÁNYRAJKÓ
(czigány-rajkó) ösz. fn. Az öreg czigány a maga gyermekét rajkónak, azaz úrfinak nevezi. A czigányrajkó is kedves az anyjának. Km.

*CZIGÁNYRUCZA
(czigány-rucza) ösz. fn. Fekete tollazatú vad ruczafaj.

*CZIGÁNYSÁG
(czigány-ság) fn. tt. czigányság-ot. Csalás, hamisság. Czigánysággal élni. Czigányságban járni, sántikálni. Rajta érték a czigányságon. Czigányság az egész dolog. V. ö. CZIGÁNY.

*CZIGÁNYSÁTOR
(czigány-sátor) ösz. fn. Czigányok sátora. Czigánysátor alatt született, azaz czigánytermészet van benne.

*CZIGÁNYSZAR
(czigány-szar) ösz. fn. A tűzben kiégetett vas salakja, máskép: kovácsszar.

*CZIGÁNYSZŐLŐ
(czigány-szőlő) ösz. fn. 1) Apró, fekete szemű szőlő. 2) Némely indás növényeken termő fekete bogyó; czigánybogyó.

*CZIGÁNYSZUROK
(czigány-szurok) ösz. fn. Fekete gyanta, melylyel a czigányok a hegedüvonókat kenik.

*CZIGÁNYUL
(czigány-ul) ih. 1) Czigányok nyelvén. Czigányul tudni, czigányul beszélni. 2) Czigányok módjára, hamisan, csalfán. Czigányul viselni magát. Czigányul hazudni.

*CZIGÁNYUTCZA
(czigány-utcza) ösz. fn. 1) Így nevezik tréfás néven a lélekző csőt, midőn az ételből vagy italból valami beleszalad, (németül Judengasse). Czigány utczába ment a bor. 2) A vak folyosót és térjmeg utczát, azaz oly utczát, melybe csak egy felől van bejárás; térjmeg-utcza.

*CZIGÁNYVAJDA
(czigány-vajda) ösz. fn. Czigányok előljárója, kit magok közől választanak biróul. Zsigmond király alatt nevezetes volt Mihály czigányvajda. Gúnynévűl használva jelent igen hamis, fölötte csalfa embert. Eredj te czigányvajda. Roszabb vagy a czigányvajdánál.

*CZIGÁNYZAB
(czigány-zab) ösz. fn. A gabona között teremni szokott feketés, zabforma vad növény. (Bromus secalinus). Máskép: gabonarozsnok.

*CZIGÁNYZABLA
(czigány-zabla) ösz. fn. Közönséges feszítő- vagy keresztzabla, különböztetésül a csikózablától. V. ö. ZABLA.

*CZIGÁR
l. SZIKÁR.

*CZIGERE
l. PIGA, PIGE.

*CZIGLEVESSZŐ
(czigle-vessző) ösz. fn. Öntéseken hirtelen felsudaradzó vékony piros vessző, melyből kasokat, s fínomabb kosarakat kötnek. A felső Duna és Vág mentében ismeretes szó. Hihetőleg ugyanaz, mi a csigolyavessző, azaz csigolyafűzből való vessző. l. CSIGOLYAVESSZŐ.

*CZIGOLYA
l. CSIGOLYA.

*CZIGORÓ
puszta Békés megyěben; helyr. Czigoró-n, ~ra, ~ról.

*CZIH
elvont gyök. 1) Cziha szóban héjat, burkot jelent. Ez értelemben rokon vele a hellen stegw, latin tego, német decken, szanszkrit dih. 2) Hangutánzó, mint a czihol, czihog, cziherész származékok gyöke. 3) A czihere szóban a cserj, cserje változata.

*CZIHA
(czih-a) fn. tt. czihá-t. Dunántúl am. holmi ágynémüek, ú. m. dunyha, párna, vánkos héja, tokja. Dunyhacziha, vánkoscziha.

*CZIHELŐDIK
(czih-el-őd-ik) k. m. czihelőd-tem, ~tél, ~ött. Olyanról mondatik, ki tunyán, félálmosan, imígy-amúgy öltözködik vagy készül, általában nagy nehezen csinál valamit, kászolódik, vaszkolódik, vergődik. Dunántúli szó. Rokon vele: csühődik, czühődik, czühölődik, továbbá a német ziehen, abziehen.

*CZIHER
(czih-er) fn. tt. cziher-t, tb. ~ek. Erdőcske vége vagy kezdete, t. i. apró cserje, csalit, csepőte, cseplesz, haraszt, bokros hely. Székely szó. A cserj, cserje szókkal rokon.

*CZIHERE
(czih-er-e) fn. tt. cziheré-t, lásd: CZIHER.

*CZIHERÉSZ
(czih-er-ész) önh. m. cziherész-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. Kiáltozva játszik, czihog. Hangutánzó.

*CZIHÓ
(czih-ó) fn. tt. czihó-t. Balaton mellékén, léhűtő, ügyetlen, hitvány ember.

*CZIHOG
(czih-og) önh. m. czihog-tam, ~tál, ~ott. Asszonyos, gyermekes vékony hangon nevet.

*CZIHOL
(czih-ol) önh. m. czihol-t. Czihol, azaz vékony hangon kiáltoz a kopó, midőn a vadat űzi. Máskép: csihol, csahol.

*CZIHOR
l. CZIHĚR.

*CZIK
elvont gyök, s értelme különböző. Jelent 1) puszta hangot, melyet hallani, midőn valakinek valami torkán akad. Innen czikákol. 2) Csirát, hajtást, új növést, midőn attól czika ered. 3) Mint a czikornya név gyöke ízlés nélküli czifraságot. 4) Osztályt, részt, részecskét a könyvben, beszédben. Általános értelme a három utóbbi esetben: kicsi, kicsike, részecske. Rokon vele: szik, szik-szak. V. ö. CZIKK.

*CZIKA
(czik-a) fn. tt. cziká-t. 1) Csira, új növés, hajtás a magból. Hagyma czikája. Czikába indúl a mag. 2) Leányjáték, máskép: czicza, midőn a leányok kergetődznek, s egymást elfogni iparkodnak. Győr tájékán: hatoska. V. ö. CZICZÁZ.

*CZIKAB
(czik-ab, azaz czik hab, czikázó hab) ösz. fn. tt. czikab-ot. Tenger apadása és dagadása, árapály, midőn habjai mintegy czikázva föl-alá szállanak. Régi szó.

*CZIKÁKOL
(czik-ák-ol) önh. m. czikákol-t. Az evőről vagy ivóról mondatik, midőn vagy a bélcsőn akad meg valami, vagy a légcsőbe szalad, s czik hangot adva fúladoz. Leginkább a kis csecsemők és macskák czikákolnak. Megkülönböztetésül lásd: BOKÁKOL.

*CZIKATÉR
(czika-tér) ösz. fn. Nyilt tér, vagy mező, melyen a fiatalság czikajátékkal mulatja magát.

*CZIKATŰZ
(czika-tűz) ösz. fn. Innen-onnan, keresztben elsütögetett puskák tüze.

*CZIKÁZ
(czik-a-az) önh. m. czikáz-tam, ~tál, ~ott. A czika v. czicza nevü játékban ide-oda futkos, kergetődzik. Egyébről is p. o. a villámokról mondják, midőn szik-szak vonalban hasítják a léget és föllegeket. l. CZIKÁZIK.

*CZIKÁZÁS
(czik-a-az-ás) fn. tt. czikázás-t, tb. ~ok. 1) Csirádzás. 2) Ide-oda futkosás.

*CZIKÁZIK
(czik-a-az-ik) k. mult. czikáz-tam, ~tál, ~ott. 1) Csirádzik. Czikázik a nedves helyen tartott hagyma. 2) Mondatik a villámról, midőn tekergős, szik-szak vonalban futja be a léget. Czikázó villámok, mennykövek.

*CZIKCZAK
(czik-czak) ikerített szó, máskép: szik-szak, mely ide-oda rángatott, keresztül-kulcsul vonalozott valamit, nevezetesen irást, czifraságot jelent.

*CZIKGYAPJU
(czik-gyapju) ösz. fn. Durva, hosszu szálu gyapju, milyen a közönséges nem nemesített juhoké és kecskéké.

*CZIKJUH
(czik-juh) ösz. fn. Tekervényes szarvu, hosszu durva gyapjas juh.

*CZIKK
(ugyanaz, ami czik) fn. tt. czikk-ět. Jelent általában egyes kisebb részt, szakaszt, mely értelemben rokon vele a német Stück, Zwickel, a latin seco, sectio, hellen ptux. Egy czikk alma, körte, foghajma. Különféle áruczikkek. Különösebb jelentései: 1) A törvény táblának, végzeménynek egyes-egyes szaka. Első, második, harmadik törvényczikk (Articulus). 2) A hitvallásnak egyes ágazata. 3) A könyvek fölosztásában kisebb szakasz, mely egyes részletes tárgyról értekezik. Első rész első czikke.
Kettőztetett véghangjánál fogva a bűkk és makk szókhoz hasonló alakú. Toldva: czikkely.

*CZIKKAD
(czikk-ad, azaz szikk-ad) önh. m. czikkad-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. Tájejtéssel am. a szokottabb: szikkad. l. ezt. Nyáron hamar czikkad a sár. Megczikkad, kiczikkad.

*CZIKKADÁS
(czikk-ad-ás, azaz szikk-ad-ás) fn. tt. czikkadás-t, tb. ~ok. l. SZIKKADÁS.

*CZIKKASZT
(czikk-aszt) áth. m. czikkaszt-ott, par. ~czikkaszsz, htn. ~ni, v. ~ani. Szikkaszt, száraszt, pl. a tűz, vagy nyári nap hamar czikkasztja a nedves testet, a sarat.

*CZIKKELY
(czikk-ely) fn. tt. czikkely-t, tb. ~ěk. l. CZIKK.

*CZIKKELYĚNKÉNT
(czikk-ely-ěn-ként) ih. Czikkelyről czikkelyre, minden czikkelyt külön véve. V. ö. CZIKK. Valamely törvénykönyvet czikkelyenként általvizsgální. Czikkelyenként birálat alá venni az újonnan megjelent munkát.

*CZIKKELYĚS
(czikk-ely-ěs) mn. tt. czikketyěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Czikkelyekre osztott, kisebb részekre, ízekre szakgatott. Czikkelyes kalász, czikkelyes hüvely.

*CZIKKELYĚZ
(czikk-ely-ěz) áth. m. czikkelyěz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. 1) Czikkelyekre oszt, pl. törvénykönyvet, vagy más munkát. 2) Törvényi értelemben, országosan elvégzett ügyet a törvénykönyvbe jegyez. Beczikkelyezni valamely közintézeti alapítványokat; beczikkelyezni valamely várost a királyi városok közé. 3) Valamely közügyet a hatósági jegyzőkönyvbe igtat.

*CZIKKHÜVELY
(czikk-hüvely) ösz. fn. Némely növénytermények hüvelyei, melyekben a magok külön-külön burokba rejtvék, több részekből álló hüvely.

*CZIKLÁSZ
(czik-la-ász) fn. tt. cziklász-t, tb. ~ok. A húszhímesek seregébe és sokanyások rendébe tartozó növénynem; csészéje ötmetszésü, minden második foga kisebb; bokrétája öt szirmú; vaczka aszú, magva sok, bötykös vagy czikkelyes kalász a hegyén. Virága sárga. (Geum). Fajai: szegfűszagu, pataki, hegyi, terjedő cziklász.

*CZIKÓ (1)
(czik-ó) fn. tt. czikó-t. Kuczkó, a szoba kemenczéje és fal közötti üres hely; szurdék, mint a szobának külön czikkje v. szugja. Baranyai szó.

*CZIKÓ (2)
falu Tolna és Közép-Szolnok megyében; helyr. Czikó-n, ~ra, ~ról.

*CZIKÓFA
(czikó-fa) ösz. fn. A székelyeknél am. cziczamacza, polyhos rigyáju faág, cziczafa. V. ö. CZICZAMACZA.

*CZIKÓHÁZA
népes puszta Gömör megyében; hely. Czikóházá-n, ~ra, ~ról.

*CZIKÓRIA
fn. tt. czikóriá-t. Növényfaj a katángok neméből; kocsánjai a levéltöveken párosak, egyik igen rövid, három-négy virágu, másik kinyuló, egy virágu, merőn áll. Van bodros levelű, magános kocsányu fajtája is. Máskép: téli saláta. (Cichoria endivia). Mint melléknév jelent czikóriából állót, valót. Czikória saláta.

*CZIKORNYA
(czik-or-nya) fn. tt. czikornyá-t. 1) Sárga virágu czikória, a tavaszi növények között egyik a legkorábban virágzó; kakics. 2) Keresett ízléstelen czifraság, különösen a beszédben, előadásban. irásmódban. Czikornyával adni elő valamit. V. ö. CZIKCZAK.

*CZIKORNYÁS
(czik-or-nya-as) mn. tt. czikornyás-t, v. ~at, tb. ~ak. Beszédről, előadásról, irásmódról, versezetről stb. mondatik, midőn keresett, ízlésnélküli czifra kifejezésekkel van teli. Czikornyás üdvözlettel köszönteni be. Czikornyás beszéddel nyitni meg az ülést. Czikornyás szónoklat. V. ö. TEKETÓRIÁS.

*CZIKORNYÁSAN
(czik-or-nya-as-an) ih. Keresett, tulságos, ízléstelen czifrasággal. Czikornyásan beszélni. Czikornyásan kivarrott, zsinórozott ruha.

*CZIKORNYÁTLAN
(czik-or-nya-at-lan) mn. tt. czikornyátlan-t, tb. ~ok. Mesterkéletlen, miben nincsen keresett vagy tulságos czifraság. Czikornyátlan beszéd, irály, szónoklat.

*CZIKORNYÁZ
(czik-or-nya-az) áth. m. czikornyáz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. A beszédet, vagy éneket, vagy irásmódot tulságosan, ízlés nélkül czifrázza, keresett virágokkal, vagy trillákkal tarkázza, hímezi.

*CZIKORNYÁZÁS
(czik-or-nya-az-ás) fn. tt. czikornyázás-t, tb. ~ok. Tulságos, keresett, ízléstelen czifrázás a beszédben, irásban vagy énekben.

*CZIKSZÁR
(czik-szár) ösz. fn. tt. czikszár-t, tb. ~ak. Növénynem a nyolczhímesek seregéből és háromanyások rendéből; csészéje öt hasábu színes bokrétaforma, állandó bokrétája nincs; magva egy, szegletes, a csészébe zárva. (Polygonum). Fajai számosak. Különösen porcsin czikszár, máskép: porcsfű, disznó pázsit, melynek szára a földön elterjedve hever és csomós, a disznók kedves eledele; magvait télen az apró madarak keresik. (P. aviculare).

*CZILI
l. CZICZELLE.

*CZILIFÁNT
(czili-fánt) fn. tt. czilifánt-ot. Vékony héju fehér szőlőfaj, Somló hegyén díszlik.

*CZILLÁR
fn. tt. czillár-t, tb. ~ok. Erdei növény a nyolczhímesek seregéből, melynek gyümölcse egyetlenegy fekete és gömbölyü bogyóból áll. (Paris). Máskép: farkasszőlő, négylevelű fű.

*CZÍM, CZIM
fn. tt. czím-ět. 1) Homlokirat, felirat: levélczím, könyvczím, házczím, fogadóczím. 2) Hivatalnév: mint országbiró, főispán, tárnok. 3) Tiszteletnév, mely születésnél, vagy hivatalnál, vagy polgári állásnál fogva illet valakit, pl. méltóságos, nagyságos, tisztelendő, tekintetes. 4) Törvényfejezet; így Verbőczi István törvénykönyve czímekre van felosztva. 5) Azon út és mód, melyen az adományozott birtok a királyi ügyészre szállott vissza, pl. magszakadási, hűtlenségi czím. 6) Az adományozott vagy máskép szerzett birtok alapja, ilyen az ujított adomány, királyi jóváhagyás, örök vallomány stb. czíme. 7) Azon név, mely alatt egyes kereskedőház, gyártó, iparűző, vagy egész társaság üzérletét folytatja. (Firma). 8) Azon kereskedőháznak stb. szokott aláirása.
Eléfordúl e szó rokon értelemben más nyelvekben is, ilyen a hellen Kuma, latin cyma, franczia cime, német Kimme, Kamm, Gipfel, melyek mindnyájan megegyeznek abban, hogy valami feltünőt jelentenek. Némelyek a hellen shma (am. jel) szóval rokonítják. Eredeti értelmére nézve kétségen kivűl azonos csim gyökkel. l. ezt.

*CZIMA
l. CSIMA.

*CZÍMADÁS
(czím-adás) ösz. fn. Illő néven szólítás, nevezés; a beszédben vagy irásban azon czímnek használása, mely valakit illet.

*CZÍMALÁIRÁS
(czím-alá-irás) ösz. fn. Aláirás, mely bizonyos személynek czímét, különösen kereskedőnek firmáját tanusítja.

*CZIMB
(czim-b) hangutánzó kiavult vagy elvont törzsök. Származékai: czimbalom, saját gyöke czin, melytől czinczog, czinke stb. származnak. V. ö. CZIN.

*CZIMBALMOS (1)
(czim-b-al-om-os) fn. tt. czimbalmos-t, tb. ~ok. Czimbalomverő zenész. V. ö. CZIMBALOM.

*CZIMBALMOS (2)
(lásd fönebb) mn. tt. czimbalmos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Czimbalommal biró, czimbalmon játszó. Czimbalmos czigány, czimbalmos czigánybanda.

*CZIMBALMOZ
(czim-b-al-om-oz) önh. m. czimbalmoz-tam, ~tál, ~ott. Czimbalmon játszik, czimbalmot ver.

*CZIMBALMOZÁS
(czim-b-al-om-oz-ás) fn. tt. czimbalmozás-t, tb. ~ok. Czimbalmon játszás.

*CZIMBALOM
fn. tt. czimbalmo-t. Hangutánzó neve azon ismeretes sok húru hangszernek, mely a czigány zenészet egyik kiegészitő részét teszi. Czimbalmot verni; kiverni a nótát a czimbalmon. Hellenül kumbalon, honnan a német cymbel, olasz cimbalo stb.

*CZIMBALOMVERŐ
(czimbalom-verő) ösz. fn. 1) Zenész, ki czimbalmon játszik. 2) Azon, tollból vagy fából csinált kis eszköz, melylyel a czimbalom húrjait pengetik.

*CZÍMBEJEGYZÉS
(czím-be-jegyzés) ösz. fn. A kereskedői czímnek, azaz firmának az illető törvényszék jegyzőkönyvébe igtatása.

*CZIMBOR
(l. CZIMBORA) fn. tt. czimbor-t, tb. ~ok. Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből; virágzása füzéres; füzérkéi kettesével vagy hármasával ülnek a gerinczen, egy-egy bokorban; minden bokor tövén négy vagy hat murva, úgy hogy minden füzérke alá kettő jut, mintha czimborák volnának. (Elymus). Fajai: fövény-, konya czimbor.

*CZIMBORA
fn. tt. czimborá-t. 1) Pajtás, ki valakivel jó, vagy rosz czélra megegyezett, szerződött. Erdélyben s a Tisza mellékén czimboráknak hivják egymást oly gazdák, kik marháikat öszvefogván egy szekérbe, köz erővel végzik munkáikat. Jó czimbora, hív czimbora. Igyál czimbora! A czimbora tehát szorosabb és belsőbb pajtás, ki nem csak társalgásban, hanem bizonyos ügyek és dolgok végrehajtásában társunk. 2) A régieknél, például Faludi Ferencznél am. czimboraság, belső pajtásság, szerződésen alapult társaság. Egy czimborában lenni; más czimborához tartozni. Eredetileg lehetett: czim-pár v. czím-párja, azaz czímben, polgári állásban pár, barát, társ; lehet annyi is, mint csín-pár, azaz csínban és csínben, vagyis jó és rosz tettben párom, barátom, s ma is ez a legdivatosabb értelme; még egy harmadik elemzése: szívpár, szívem párja, szűm párja; némely szójárásokban: szimbora. A hellen sumpVassein-ből származtatása erőtetettnek látszik. Eléfordul a román nyelvben: szimbriás.

*CZIMBORÁL
(czimbor-a-al) önh. m. czimborál-t. Valamely dolog kivitelére mással szerződik, társaságba lép, egyet ért. Tolvajokkal czimborálni. Ellenséggel czimborálni. Aki ellenségével czimborál, forrót öntenek alája, ha eszén nem jár. (Km). Ezen igét közönségesen rosz pajtásságra alkalmazzák. A székelyeknél divatozó értelmére nézve. V. ö. CZIMBORA.

*CZIMBORÁLÁS
(czimbora-al-ás) fn. tt. czimborálás-t, tb. ~ok. Pajtáskodás; valaminek kivitelében pajtási egyetértés, öszvefogás.

*CZIMBORÁLKODIK
(czimbora-al-kod-ik) k. l. CZIMBORÁL.

*CZIMBORÁS
(czimbora-as) fn. tt. czimborás-t, tb. ~ok. Pajtás, czimboratárs.

*CZIMBORASÁG
(czimbora-ság) fn. tt. czimboraság-ot. Pajtásság; valamely dolog véghezvitelére szerződött társaság, mely mindig a pajtásságnak szinét viseli.

*CZIMBORÁSKODIK
(czimbora-as-kod-ik) k. m. czimboráskod-tam, ~tál, ~ott. Pajtáskodik, valaminek véghezvitele végett szövetkezik. Tolvajokkal czimboráskodni.

*CZÍMĚL
(czím-ěl) áth. l. CZÍMĚZ.

*CZÍMĚR
(czím-ěr) fn. tt. czimér-t, tb. ~ěk. 1) Képpel, vagy akármely tárgyak rajzával ékesített paizs, mely egyes személyek, családok, nemzetségek, nemkülönben társulatok és országok ismertető jegyéül szolgál. Nemesi czímer, családi, nemzetségi czímer. Város, vármegye, ország czímere. Czímert metszeni, vágatni. Czímerekben kevélykedni. Ősi czímerek. 2) Különösen a kereskedőházakra, boltokra, fogadókra, műhelyekre kiakasztott tábla, mely azokra figyelmeztet. Csizmadia czímer, szabóczímer. Kiakasztani az új czímert. 3) A levágott marhának, borjúnak, juhnak stb. czombja. Borjúczímer, bárányczímer. 4) A szarvasnak ágasbogas szarva. 5) A madarak tollbúbja, pl. gém czímere, kolcsag czímere. 6) Átv. ért. jelent a maga nemében, jóban vagy roszban kitünőt. Ifjuság czímere, akasztófa czímere. 7) Némely nővények bugás virágát, bokrétáját. Nád czímere, törökbúza czímere.
Valamint törzsöke czím, úgy ez is a maga nemében valami kitünőt, feltünőt, megkülönböztetőt jelent. V. ö. CZÍM.
A régieknél eléfordúl csupán czím (titulus) értelemben is: íra kedig és czímert Pilátos. Tatrosi cod.

*CZÍMĚRÁLLAT
(czíměr-állat) ösz. fn. A paizs-féle czímerre rajzolt, vagy czímert tartó állat képe, pl. orozlán, vadkan. Vannak mesés, vagy eszményi czímerállatok is, pl. sárkány, grifmadár.

*CZÍMĚRDARAB
(czíměr-darab) ösz. fn. A czímernek egyik kiegészitő része, pl. a czímer födele, sisakja.

*CZÍMĚRDÍSZ
(czíměr-dísz) ösz. fn. Metszett vagy rajzolt alakok, ékességek, czifrázatok a paizsczímeren.

*CZÍMĚRĚS
(czím-ěr-ěs) mn. tt. czíměrěs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Czímerrel bíró. Czímeres nemes ember, czímeres levél, czímeres paizs, czímeres madár. 2) Kitünő, jeles, jó vagy rosz oldalról megbélyegzett. Czímeres marha, czímeres szarvú ökrök, czímeres hazugság, czímeres gazember. V. ö. CZÉGÉRES.

*CZÍMĚRFA
(czíměr-fa) ösz. fn. A közönséges régi ekében azon fa, mely a czímerszeget tartja.

*CZÍMĚRFESTŐ
(czíměr-festő) ösz. fn. Festő, ki paizsokra, vagy más eszközökre, táblákra, papirosra stb. czímereket rajzol.

*CZÍMĚRFORGÓ
(czíměr-forgó) ösz. fn. Forgótoll, mely valamely paizs czímerén levő sisakot, süveget díszít.

*CZÍMĚRHORDÓ
(czíměr-hordó) ösz. fn. Személy, ki bizonyos ünnepélyek alkalmával a fejedelmi vagy országczímert, vagy valamely főember czímerét hordozza. Koronázási czímerhordó.

*CZÍMERISME
CZÍMERISMERET, (czímer-isme, v. czímer-ismeret) ösz. fn. Ügyesség, melynél fogva valaki az országok, fejedelmek, nemzetségek, családok stb. czímereit ismeri.

*CZÍMĚRJOG
(czíměr-jog) ösz. fn. 1) Jog, melynél fogva valaki kereskedési, mesterségi, vendéglői czímert függeszthet ki. 2) Jog, melynél fogva valaki valamely (nemesi, grófi stb.) czímert használhat.

*CZÍMĚRKÉP
(czíměrkép) ösz. fn. Kép, mely különböztetési jegyül a czímerre van festve.

*CZÍMĚRKÖNYV
(czíměr-könyv) ösz. fn. 1) Könyv, melyben különféle czímerek rajzai foglaltatnak. 2) Oly könyv, mely a czímerek ismeretére tanít.

*CZÍMERLET
(czím-er-let) fn. tt. czimerlet-ět. Eléfordul a bécsi és tatrosi codexekben czím (titulus) értelmében.

*CZÍMĚRLEVÉL
(czíměr-levél) ösz. fn. Oklevél, melyben a fejedelem valakinek jogot ad nemesi, grófi stb. czímert viselni.

*CZÍMĚRLYUK
(czíměr-lyuk) ösz. fn. Lyuk a szántóvason, melyen a czímervasat áteresztik.

*CZÍMĚRMESTER
(czíměr-mester) ösz. fn. 1) Mester, aki czímereket készít, fest, vagy metsz. 2) l. CZÍMERHORDÓ.

*CZÍMĚRMETSZŐ
(czíměr-metsző) ösz. fn. Müvész, ki czímerképeket metsz a paizsokra, gyűrükre stb.

*CZÍMĚRMEZŐ
(czíměr-mező) ösz. fn. Alaptér, melyre az illető müvész czímerképeket rajzol, vagy metsz.

*CZÍMĚRMONDAT
(czíměr-mondat) ösz. fn. Jelvényes mondat, melyet a czímermetsző vagy tulajdonos czímerére irat, vagy véset.

*CZÍMĚRNÖK
(czím-ěr-nök) fn. tt. czíměrnök-öt. Hites személy, ki a czímerismeretben jártas, új czímereket tervez, s néha a kétséges régi nemes czímereket vizsgálóra veszi.

*CZÍMĚROSZLOP
(czíměr-oszlop) ösz. fn. Oszlopot ábrázoló rajzolat vagy metszvény a czímeren.

*CZÍMĚRPAIZS
(czíměr-paizs) ösz. fn. Paizs, melyre az illető család czímere van festve, vagy metszve.

*CZÍMĚRPALÁST
(czíměr-palást) ösz. fn. Palást, vagy lepel, mely a czímer képét körülveszi.

*CZÍMĚRSÁV
(czíměr-sáv) ösz. fn. Sáv, sávoly vagy szalagféle diszítmény a czímeren.

*CZÍMĚRSISAK
(czíměr-sisak) ösz. fn. Czímerre festett, vagy metszett, s azt diszítő sisak.

*CZÍMĚRSRÓF
(czíměr-sróf) ösz. fn. Czímerszeget helyettesítő csavar némely ekében, melynek segítségével a csímervasat fölebb vagy alább eresztik.

*CZÍMĚRSZĚG
(czímér-szěg) ösz. fn. A czímervas valamelyik lyukán általeresztett szeg.

*CZÍMĚRSZELEMEN
(czíměr-szelemen) ösz. fn. Szelemen, azaz gerenda alaku széles vonal a czímerképen, milyen a Magyarország czímerén négy vagyon.

*CZÍMĚRSZĚMLE
(czíměr-szěmle) ösz. fn. A czimereknek, a dologhoz értők által megvizsgálása, ha valódiak-e. Czímerszemlét szoktak tartani a régi lovagok a harczjáték előtt, nehogy magukhoz méltatlanokkal vívjanak.

*CZÍMĚRSZÍN
(czíměr-szín) ösz. fn. Azon szín, melyre a czímerkép van festve.

*CZÍMĚRTAN
(czíměr-tan) ösz. fn. l. CZÍMĚRTUDOMÁNY.

*CZÍMĚRTARTÓ
(czíměr-tartó) ösz. fn. Embernek, vagy állatnak festett képe, mely a czímerképet tartja.

*CZÍMĚRTUDOMÁNY
(czíměr-tudomány) ösz. fn. A czímerek ismeretét rendszeresen tárgyazó tudomány. (Heraldica).

*CZÍMĚRTUDÓS
(czímér-tudós) ösz. fn. Ki a különféle korú, nemzetbeli stb. czímerek rendszeres és alapos ismeretével bír,

*CZÍMĚRVAS
(czíměr-vas) ösz. fn. Szántóvasat tartó, s ennek fölebb-alább eresztésére szolgáló vas.

*CZÍMĚRVIZSGÁLÓ
(czíměr-vizsgáló) ösz. fn. A czímerek ismeretében jártas személy, ki a lovagok harczjátékában a czímerek valódiságát szemle alá venni szokta. V. ö. CZÍMĚRSZEMLE.

*CZÍMĚS
(czím-ěs) mn. tt. czíměs-t, v. ~et, tb. ~ek. Czímmel biró, kinek vagy minek czíme van. Czímes könyv, czímes levél.

*CZÍMĚZ
(czím-ěz) áth. m. czíměz-tem, v. czímzěttem, ~tél, v. czímzěttél, ~étt, v. czímzětt, htn. ~ni, v. czímzeni. 1) Czímjénél fogva nevez, szólít valakit. Nagyságosnak, tekintetesnek czímezni valakit. 2) Levelet vagy más küldeményt az illető személynek nevével és czímjével megjegyezve utasít.

*CZÍMĚZÉS
(czím-ěz-és) fn. tt. czímězés-t, tb. ~ěk. 1) Valakinek czíménél fogva nevezése, szólitása. 2) Levélnek, vagy más küldeménynek az illető személy nevével bélyegzése, s illő helyre utasítása.

*CZÍMĚZET
l. CZÍMZET.

*CZÍMÍV
(czím-ív) ösz. fn. A könyvnek első íve, melyre annak czíme nyomtatva van.

*CZÍMKÉP
(czím-kép) ösz. fn. Kisded réz- vagy aczélmetszvény a könyv czímlapján, annak némi ékesítéséül.

*CZÍMKÖNYV
(czím-könyv) ösz. fn. Azon könyv az illető törvényszéknél, melyben a bejegyzett kereskedők, iparűzők stb. eredeti aláirásai, s illetőleg aláirási czímei hitelesen vezetvék.

*CZÍMLAP
(czím-lap) ösz. fn. A könyvnek azon elül álló lapja, melyen annak czíme, szerző neve, kiadás ideje stb. fel van jegyezve. 2) A czímkönyvben vezetett egyes czímekről szóló lap.

*CZIMP
(czim-p) elvont törzsöke czimpa, czimpál szóknak. Azonosnak látszik csim gyökkel.

*CZIMPA
(czimp-a, v. csimp-a) fn. tt. czimpát. Az orrnak porczogója. Orr czimpája. Megütötték az orra czimpáját. Czimpának nevezik több helyen a fülek porczogóját is.

*CZIMPAFARKAS
(czimpa-farkas) ösz. fn. Az orrczimpának gyuladása. V. ö. FARKAS, átv. ért.

*CZIMPÁL
(czim-p-a-al) áth. l. CZIBÁL.

*CZIMPAORRU
(czimpa-orru) ösz. mn. Lapos, belapított orru.

*CZÍMRÉZ
(czím-réz) ösz. fn. A könyv czímlapjára metszett, vagy annak általellenében álló rézmetszetü kép.

*CZÍMSZEREP
(czím-szerep) ösz. fn. Azon személynek szerepe, kiről a regény, vagy szindarab neveztetik, pl. Bánk bán szomorújátékban Bánk báné a czímszerep.

*CZÍMSZĚRÜ
(czím-szěrü) ösz. mn. Ami valósággal, igazán az, minek czímét viseli, valódi, eredeti. Czímszerü aláirás. Czímszerü oklevél. (Authenticum).

*CZÍMSZĚRÜSÉG
(czím-szěrüség) ösz. fn. Czímszerü tulajdonsága, vagy állapota valaminek. V. ö. CZÍMSZĚRÜ.

*CZÍMTELEN
(czím-telen) mn. tt. czímtelen-t, tb. ~ěk. Akinek czíme nincs, vagy amire czímet nem irtak, nem nyomtattak, vagy minek czíme elveszett. Czímtelen közember. Czímtelen levél. Czímtelen régi könyv.

*CZÍMVÁGY
(czím-vágy) ösz. fn. A dicsvágynak fattyú kinövése, mely czímek után esenkedik, czímeit szaporítani törekszik.

*CZÍMVEZETŐ
(czím-vezető) ösz. fn. Azon személy, ki némely bejegyzett kereskedő, iparűző, s közkereseti társaságok nevében kötelezéseket vállalhat, s kinek eredeti aláirása szinte bejegyeztetett.

*CZÍMZET
(czím-ěz-et) fn. tt. czímzet-ět. Valamely személyt, vagy hivatalt illető czímek öszvege.

*CZÍMZETĚS
(czím-ěz-et-ěs) mn. tt. czímzetěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Ki valamely rangot, hivatalt illető czímzettel bír ugyan, de annak jogbeli és kötelességi szoros gyakorlatában nincsen. Czímzetes püspök, ki fölszentelve nincsen; czímzetes apát, ki apátság díszjeleit viseli, de annak jószágait nem birja.

*CZÍMZETI
(czím-ěz-et-i) mn. tt. czímzeti-t, tb. ~ek. Czímzetre vonatkozó, czímzetet illető. Czímzeti sor. Czímzeti rend.

*CZÍMZĚTT
(czím-ěz-ětt) mn. tt. czímzětt-et. 1) Bizonyos czímmel nevezett, szólított, megkülönböztetett, pl. Sz. Márton püspökről czímzett pannonhegyi főmonostor. Csillagról czímzett nagy kereskedés. 2) Bizonyos czím alatt utasított. A máshoz czímzett levelet tévedésből felbontani.

*CZIN
(1), több oly szónak gyöke, melyek valami kicsit, vékonyat, a maga nemében soványat, czangárt jelentenek, mint czinabár, czinczer, czinczur, czinczifinczi. Rokon cza, cze kicsinyező, képzőkkel.

*CZIN (2)
hangutánzó gyök, honnan czinege, czincz, czinczog stb. eredtek. Rokon vele zen, melytől, zeng, zene, zendít stb. származnak, továbbá a latin sono, tono, tinnio, a szanszkritban tan (zeng).

*CZÍN CZIN
fn. tt. czín-t, tb. ~ek. Fehér, s kevéssé kékesre hajló, fényes és nyujtható fém, mely midőn hajtogatják, különös czin forma hangot ad. Más neve: ón, fehér ón. Használtatik melléknevül is e jelentéssel: czinből való, pl. czin tál, czin tányér, czin kanál stb. Rokon vele a német Zinn, holland, dán, angol tin, latin stannum, franczia estan, etain, spanyol estano stb.

*CZINABÁR
hevesmegyei tájszó, és mn. tt. czinabár-t, tb. ~ok. Vézna, sovány termetű. Balaton mellékén: czinábor. V. ö. CZINCZIFINCZI, CZINCZÁR.

*CZINADOF
régies, s mint alakja mutatja, idegen, talán a sindon névből elferdített fn. tt. czinadof-ot. Jelent igen fínom gyolcsot. Szokásból kiavúlt.

*CZINADÓNIA
fn. tt. czinadóniá-t. Árnyas helyeken, gyöpük, sövények, kerítések mellett tenyésző növényfaj, a gódirczok neméből, melynek sárgapiros nedvét a gyógyszerészek használják, máskép: fecskefű. (Chelidonium majus).

*CZINAKNA
(czin-akna) ösz. fn. Bányaakna, melyben czinnel, azaz fehérónnal vegyes érczkő találtatik.

*CZINÁRU
(czin-áru) ösz. fn. Czinből készített, öntött mindenféle eszközök, edények stb. árulás végett, pl. czintálak, czintányérok, czinkorsók.

*CZINBÁNYA
(czin-bánya) ösz. fn. Bánya, mely czintartalmu érczkövekkel bővelkedik.

*CZINCZ
kiavult vagy elvont hangutánzó törzsök, melyből czincze (czinke), czinczog, czinczogás stb. származtak. Különbözik tőle a czinczál ige gyöke czincz, l. CZINCZÁL.

*CZINCZA
(czincz-a) elvont törzse czinczál igének. Jelentése: ide-oda ránczigálás. Képzésre olyan mint: hercze, hurcza.

*CZINCZÁL
(czin-cz-a-al) áth. m. czinczál-t. Tulajdonkép arról mondatik, ki valaki haját ránczigálja, czibálja, húzkodja, s azáltal öszvekuszálja. Öszveczinczálni. Szélesebb ért. valamit húzkodva rendetlenné tesz. Valaki ruháját, ágyát czinczálni, öszveczinczálni. Gyökre nézve rokona a húzakodásra vonatkozó czihelődik.

*CZINCZÁLÁS
(czin-cz-a-al-ás) fn. tt. czinczálás-t, tb. ~ok. Czibálás, öszvekuszálás.

*CZINCZÁR
(czincz-ár) mn. tt. czinczár-t, tb. ~ok. Igen vékony, nyulánk, sovány növésü, derekú, szárú. Czinczár leány. Czinczár növény, palánta. Román nyelven czinczár, am. szúnyog.

*CZINCZE
(czin-cze) fn. l. CZINKE, CZINEGE.

*CZINCZĚR
(czincz-ěr) fn. tt. czinczér-t, tb. ~ěk. Tölgyfákon élődni szokott karcsu bogárfaj.

*CZINCZIFINCZI
(czinczi-finczi) ösz. mn. tt. czinczifinczi-t, tb. ~k. 1) Gúnyneve oly ifjunak, és kivált leánynak, asszonynak, ki tulságosan gyöngédnek tetetvén magát, igen kényes, érzékeny, mindenen megbántódó. 2) Igen vékony, széllelbéllelt, nápicz (ifju vagy leány). Máskép: inczifinczi. Rokona: iczipiczi.

*CZINCZINBOGÁR
(czinczin-bogár) ösz. fn. Általános neve azon bogaraknak, melyek a fába eszik magukat. (Cerambyx). Fajai: hosszukezü, szarvasszarvu, pézsmaszagu, faragó, csellencsápi, aranyporos czinczinbogár.

*CZINCZOG
(czin-cz-og) önh. m. czinczogtam, ~tál, ~ott. Tulajdonkép az egerekről, s patkányokról mondatik, midőn sajátságos hangjokat hallatják, mely a czincz hanghoz leginkább hasonlít. Nincs otthon a macska, czinczognak az egerek. (Km). Átv. ért. mondjuk 1) a gyermekekről, leányokról, kik magok között suttomban valamely dolog fölött elfojtott vékony hangon nevetgélnek; 2) a hegedűről, midőn azt avatlan kezek hangoztatják.

*CZINCZOGÁS
(czin-cz-og-ás) fn. tt. czinczogás-t, tb. ~ok. Olyan hangon szólás, neszezés, nevetés, mint az egerek, patkányok szoktak. Az egér czinczogására fülel a macska. Csintalan leánykák, gyermekek czinczogása. Hegedűczinczogás.

*CZINCZOGÓ
(czin-cz-og-ó) mn. tt. czinczogó-t. Aki, vagy ami czinczog. Czinczogó egerek, czinczogó gyerekek. V. ö. CINCZOG.

*CZINCZOGTAT
(czin-cz-og-tat) áth. m. czinczog-tat-tam, ~tál, ~ott. Czinczogásra késztet, erőtet. Holmi tréfákkal megczinczogtatni a gyermekeket. Majd megczinczogtatlak én benneteket, csak ne hallgassatok. 2) Gúnyos ért. a hegedűt igen roszúl húzza. Ugyan ne czinczogtasd azt a hegedűt, már a füleim fájnak bele.

*CZINCZOR
(a hellen-latin cynosurus-ból) fn. tt. czinczor-t, tb. ~ok. Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből; virágzása fűzéres, fűzérkéi vagy virágbokrai két vagy több viráguk, minden virágbokor tövén egy vagy több murva, melyek vagy fésű-, vagy füzérkeformák. Fajai: taréjos, tüskés, aranyos czinczor.

*CZINCZOROG
(czincz-or-og) önh. m. czinczorog-tam, v. czinczorg-ottam, ~tál, v. ~ottál, ~ott. Folytonosan, czinczog. Középképzésre olyan, mint a szintén hangutánzó sustorog, sistereg.

*CZINCZOS
CZINCZIOS, (czin-cz-os vagy czin-cz-i-os) fn. tt. czinczos-t, tb. ~ok. Ólálkodó, veszedelembe ejteni igyekező álnok ember. A czinkos szóval egynek látszik lenni. Székely szó.

*CZINCZUR
(czin-cz-ur) fn. tt. czinczur-t, tb. ~ok. A virágokon repkedő, igen karcsu, hosszukás, sebes szárnyalású bogár. (Bombylius).

*CZINEDÉNY
(czin-edény) ösz. fn. Czin anyagból öntött vagy vert edény, pl. czintál, czintányér, czinkorsó.

*CZINĚG
(czin-ěg) önh. m. cziněg-tem, ~tél, ~ětt. Mondjuk különösen a czinege nemű kis madarakról, midőn sajátságos vékony hangon szólanak.

*CZINĚGE
(czin-ěg-e, azaz czin-ěg-ő) fn. tt. cziněgé-t. Azon kis madarak neve, melyeknek elül három, hátul egy körmük, végén hegyes, tőben borzas orruk, tompa és rovatos nyelvök vagyon, s tavaszszal és nyáron férgekkel, bogarakkal, őszszel és télen maggal élnek. Fajaik: szén-, fenyves, mocsári, kék, molnár-, barátfejű, hosszufarku czinege. Czinege iz örül a tökmagnak. (Km). Czinegét fog a feje, azaz tök a feje, mert tökből csinálják gyermekek a czinegefogót. Czinege, czinege kis madár, Madarász gyermekek hivókája. Átv. ért. jelent igen vékony nápicz termetü, czingár embert. Máskép: czinke, czincze.

*CZINĚGECSAPTA
(cziněge-csapta) ösz. fn. Tökből vagy faágakból készített fogó eszköz, melynek ajtaja dióra vagy tökmagra állított pöczökkel van feltámasztva, s midőn azt a torkos madárka ránczigálja, az ajtó reá csappan.

*CZINĚGEDIÓ
(cziněge-dió) ösz. fn. Vékony héju, s könnyen törő dió, melyet a czinegék csőreikkel feltörni képesek.

*CZINĚGEFOGÓ
(cziněge-fogó) ösz. fn. lásd: CZINĚGECSAPTA.

*CZINĚGESÍP
(cziněge-síp) ösz. fn. Sipocska, melylyel a madarászok a czinegék hangját utánozzák, s azokat magukhoz közelebb csalogatják, vagy viszonhangra késztetvén, hollétöket megtudják.

*CZÍNES, CZINES
(1), (czín-es) mn. tt. czínes-t, v. ~et. tb. ~ek. Czinnel bevont, czinnel bélelt. Czines rézedények.

*CZINES (2)
(mint föntebb) fn. tt. czines-t, tb. ~ěk. Mesterember, ki czinből holmi eszközöket, edényeket csinál, máskép: czinmives, ónöntő.

*CZINÉSZ
(czin-ész) fn. tt. czinész-t, tb. ~ěk. A bányákban azon bányász, ki a czint tisztogatja, vizzel öblögeti.

*CZÍNEZ
CZINEZ, (czín-ez) áth. m. czínez-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Czinlemezzel, vagy öntött czinnel bevon valamit. Czínezni a rézedényeket.

*CZÍNEZÉS
CZINEZÉS, (czín-ez-és) fn. tt. czínezés-t, tb. ~ěk. Valamely eszköznek, különösen rézedénynek, rézkazánnak czinlappal, czinlemezzel behúzása, kibéllelése.

*CZÍNEZET
CZINEZET, (czín-ez-et) fn. tt. czínezet-ět. Így neveztetik azon czinlemez, melylyel pl. a rézedényeket bevonták, megbéllelték. Ha a rézfazék czinezete lekopik, ártalmas a benne főtt étel.

*CZÍNEZŐ
CZINEZŐ, (czín-ez-ő) fn. tt. czínező-t. Mesterember, ki holmi edényeket, pl. rézkazánokat, kondérokat czinnel bevon, megbéllel.

*CZINFALVA
helység Somogy megyében; helyr. Czinfalvá-n, ~ra, ~ról.

*CZINGÁR
(czin-g-ár) mn. tt. czingár-t, tb. ~ok. Jelentését illetőleg l. CZANGÁR, SZIKÁR.

*CZINGERDARÁZS
(czinger-darázs) ösz. fn. Hosszukás, igen karcsu derekú mezei darázsfaj.

*CZINGOLÁN
CZINGOLÁNY, (czin-g-ol-án) fn. tt. czingolán-t, tb. ~ok. Homokos helyeket kedvelő, karcsu dereku, futó bogár. (Cicindela). Fajai: mezei, aranyozott, vereslő czingolán.

*CZINICZINI
(czini-czini) a hegedű vékony hangját utánzó szó, máskép: czinifini. Cziniczini Péter bácsi, neked hegedülnek, síró gyermekeket gúnyoló km.

*CZINIFAJ
(czini-faj) ösz. fn. tt. czinifaj-t, tb. ~ok. Apró, halavány szemű, kis fürtű szőlőfaj, máskép: czilifánt.

*CZINIFINI
(czini-fini) l. CZINICZINI.

*CZINK
(czin-k) fn. tt. czink-ot. 1) Kissé nyújtható, töredékeiben fénylő, nem igen kemény, s izzó tűzben elrepülő ércz, újabban: horgany. (Zincum). 2) Pilinczk-féle játék neme. A czinkjátékban legnagyobb mesterség a vetés. (Km). 3) Alakosság; gazság, gaztett, honnan: czinkos. Ez értelemben a czin gyök csen, csiny gyökkel látszik azonosnak. V. ö. CSEN, CSINY.

*CZINKA
fn. tt. czinká-t. Déli Európában és Sziriában tenyésző, s az ebeknek veszélyes növényfaj, melynek méztartója a virág közepén van hengerded alakban. (Cynanchum). Viselik e nevet több magyar családok.

*CZINKÁKA
(czin-káka) ösz. fn. Káka, vagy inkább sásfaj, melynek éles levelei a czinedények súrolására használtatik. A szatócsok koszorúba fűzve árulják.

*CZINKE
(czin-ke) fn. l. CZINĚGE. Eredetileg am. cziněgő, mint: fecske = fecsegő, bugyka = bugyogó, locska = locsogó, csacska = csacsogó. l. ~ KA, ~ KE képző.

*CZINKESÍP
(czinke-síp) ösz. fn. lásd: CZINĚGESÍP.

*CZINKJÁTÉK
(czink-játék) ösz. fn. l. PIGA, PILINCZK.

*CZINKÓ
(czin-kó) fn. tt. czinkó-t. Nevendék leányka. Székely szó. Gyöke czin, mely több származékaiban valami kicsit jelent.

*CZINKOH
(czin-koh) ösz. fn. Bányakemencze, melyben a czint az idegen érczvegyüléktől elválasztják.

*CZINKOS
(czin-k-os) fn. tt. czinkos-t, tb. ~ok. 1) Alakos bohócz. 2) Bűntárs, gonosz czimbora. 3) Bordélyos, bordélyozó. Főczinkos. Illő fillő czinkos. (Km). Gonosz, istentelen czinkos; nagy czinkos. Leányok czinkosa, azaz kerítője, elcsábítója. 4) A székelyeknél, a földön, vagy réten jegyül tett karó, vagy a kihúzott karójegy után esett osztályrész.
A három elébbi pont értelmében gyöke czin, rokon a csiny gyökkel.

*CZINKOSKODÁS
(czin-k-os-kod-ás) fn. tt. czinkoskodás-t, tb. ~ok. 1) Alakoskodás, bohóczkodás. 2) Bünben czimboráskodás, egyetértés. 3) Bordélykodás, nők kerítgetése, elcsábítása.

*CZINKOSKODIK
(czin-k-os-kod-ik) k. m. czinkoskod-tam, ~tál, ~ott. 1) Alakoskodik, bohóczkodik. 2) Bűnben valakivel czimborálkodik, egyetért. 3) Nőket kerítget, csábítgat.

*CZINKOSSÁG
(czin-k-os-ság) fn. tt. czinkosság-ot. Alakoskodó, csalárd tulajdonság; gonosz czimboraság; nőkerítés, nőcsábítás.

*CZINKOSTÁRS
(czinkos-társ) ösz. fn. Gonosz czimbora, bűntárs.

*CZINKOTA
falu Pest megyében; helyr. Czinkotá-n, ~ra, ~ról.

*CZINKŐ
(czin-kő) ösz. fn. 1) Kő, melyben czinrészek találtatnak. 2) Az idegen részektől elválasztott, s megmosott czintömeg, mielőtt az olvasztó kemenczébe tétetik.

*CZINLEMEZ
(czin-lemez) ösz. fn. Lemezzé lapított, nyújtott, vert czin. Czinlemezzel bevonni valamit.

*CZINMOSÓFŰ
(czin-mosó-fű) ösz. fn. l. CZINKÁKA, SURLÓFŰ.

*CZINMÍVES, CZINMIVES
(czin-míves) ösz. fn. Mesterember, ki czinből különféle edényeket, eszközöket készít.

*CZINMIVESSÉG
(czin-mivesség) ösz. fn. Czinmüvek, czinedények stb. készítésével foglalkodó mesterség.

*CZINMOSÁS
(czin-mosás) ösz. fn. Bányászi munka, midőn az öszvezúzott czinérczet az olvasztás előtt megmossák, azaz vízzel való öblögetés által a kőrészecskéktől megtisztítják.

*CZINMOSÓ
(czin-mosó) ösz. fn. Bányai munkás, ki a porrá zúzott czinérczet vízzel öblögetve, idegen testektől elválasztja. Máskép: czinész.

*CZINÓBER
(hellenül kinnabari) fn. tt. czinóber-t, tb. ~ek. Higanyból és kénből álló vörös ásvány. (Cinnabaris). Hegyi czinóber, ásvány czinóber, melytől meg kell különböztetni a mesterségesen csinált czinóbert.

*CZINÓBERÉRCZ
(czinóber-ércz) ösz. fn. Érczes ásvány, mely czinóber részeket tartalmaz.

*CZINÓBERPIROS
(czinóber-piros) ösz. mn. Czinóberhez hasonlító piros szinü, vagy czinóberrel pirosított. Czinóberpiros arcz.

*CZINÓBERSZÍN
(czinóber-szín) ösz. fn. Élénk piros szín, milyen a czinóberé.

*CZINÓBERSZINŰ
(czinóber-szinű) ösz. mn. l. CZINÓBERPIROS.

*CZINÖNTŐ
(czin-öntő) ösz. fn. Mesterember, míves, ki czinből különféle szereket, edényeket stb. önt, készít.

*CZINÖNTŐMŰHELY
(czin-öntő-műhely) ösz. fn. Műhely, melyben czinből különféle edényeket, eszközöket öntenek, készítenek.

*CZINPLÉH
(czin-pléh) ösz. fn. Czinanyagból vékonyra lapított vagy nyújtott lemez.

*CZINPRÓBA
(czin-próba) ösz. fn. Megvizsgálása a czinnek, hogy kitünjék mennyi ólom van benne, különösen az orgonacsinálóknál.

*CZINRÖG
(czin-rög) ösz. fn. Darabos czinanyag, midőn még az illető míves által idomítva nincsen.

*CZINTEREM
ösz. fn. A görög-latin coemeterium-ból átalakítva, am. temető. Czinteremvirág veri a fejét, azaz ősz, nem sokáig él. V. ö. TEMETŐ.

*CZINTOS
falu Erdélyben, Alsó-Fejér megyében; helyr. Czintos-on, ~ra, ról.

*CZINVAJ
(czin-vaj) ösz. fn. Sósavas czinfehér, tömör alakban. (Butyrum Stanni).

*CZINZOR
fn. tt. czinzor-t, tb. ~ok. Lásd: CZINCZOR.

*CZIP
elvont gyök, mely részint czep gyökkel (czepel szóban), részint czib gyökkel (czibál szóban) azonos és jelentéseikben osztozik.

*CZIPA
(czip-a, azaz czib-a) mn. tt. czipá-t. Oly ebről mondják, mely az emberek ruháját tépdelni, rángatni, czibálni szokta. Czipa kutya.

*CZIPÁL
(czip-a-al) áth. m. czipál-t. Egy a czibál igével, tehát annyi, mint rángat, tép, szakgat, pl. a kutya czipálja v. czibálja az átmenők ruháját; haját czipálni.

*CZIPÁROL
(czip-a-ar-ol) áth. m. czipárol-t. Gyakran czipál, czibálgat, ránczigál, tépász.

*CZIPE
(czip-e) fn. tt. czipé-t, l. CZIPŐ.

*CZIPECSINÁLÓ
(czipe-csináló) ösz. fn. lásd: CZIPŐSZ, CZIPŐVARGA.

*CZIPĚG
(czip-ěg) önh. m. czipěg-tem, ~tél, ~ětt. Könnyü, száratlan, vékony talpu lábbeliben járva czip hangot csinál. Czipegczopog, keményebb talppal: kipegkopog.

*CZIPEKĚDIK
(czip-ek-ěd-ik) k. m. czipekěd-tem, ~tél, ~ett. Valakire vagy valamire czimbeszkedik, mintegy megcsipve ráakaszkodik, függeszkedik.

*CZIPEL
(czip-el) áth. m. czipel-t. Valamely terhet nagynehezen húz, s vontat inkább maga után, mint visz. Alig czipeli a nagy kosarat. Változattal: czepel.

*CZIPELÉS
(czip-el-és) fn. tt. czipelés-t, tb. ~ěk. Tehernek nehéz vontatása, czepelés. Elfáradni a czipelésben.

*CZIPELKĚDIK
(czip-el-kěd-ik) k. m. czipelkěd-tem, ~tél, ~ětt. Valamely teher fölemelésében, vagy hordásában erőködik. Nagynehezen emelíti magát. Alig bír felczipelkedni.

*CZIPELLŐ
(czip-ell-ő, vagy czip-el-ő) lásd: CZIPŐ.

*CZIPELLŐKE
l. CZIPŐKE.

*CZIPELLŐS
(czip-ell-ő-ös) mn. tt. czipellős-t, v. ~et, tb. ~ek. Kinek czipellője van, czipellőben járó. Czipellős városi leány.

*CZIPELLŐSVARGA
(czipellős-varga) ösz. fn. l. CZIPŐVARGA, CZIPÉSZ.
CIPÉSZ, (czip-e-ész) fn. tt. czipész-t, tb. ~ěk. l. CZIPŐVARGA.

*CZIPÓ
(czip-ó) fn. tt. czipó-t. 1) Kisded alaku magyar kenyér, mely gyürkésen, azaz púposan kidomborodik. Nem elég a szó, ha nem elég a czipó. (Km). Árpaczipó. Hetvenkedik, mint árpaczipó a kemenczében. (Km). 2) Több vidékek beszédejtése szerént fehér lisztből sütött domború, gyürkés magyar kenyér, máskép: czipókenyér.
"Vásáruton vásár lesz,
Elég czipókenyér lesz."
(Csalók. népd.)
Minél roszabb a sütő, annál több czipót igér. (Km). Kenyérrel eszi a czipót (km.), azaz együgyű. Másutt is esznek fehér czipót. (Km). Czipópénzre kelt a háza. (Km). Fehér czipó sós turóval használ éhes gyomornak. (Km).
"Fehér czipó, szalonna,
Füstölt hús és káposzta,
A magyarnak étele
Ezzel lakik ő tele."
(Népdal).
Szép czipó. Csunya a ganaj, de szép czipó terem utána. (Km). Vásári czipó. Debreczeni, miskolczi, komáromi, győri czipó.
"Miskolcz, Debreczen, Komárom
Süssön czipót olcsó áron."
(Nemzeti népdal).
Átv. ért. czipónak mondják a háton vagy mellen kinövő púpot. Czipó terem a hátán. Czipó hátú. Czipó száju paripa (tréfás neve az ökörnek).
Gyermeknyelven: pipó, melyhez hasonló pupa, azaz kis púpalaku kenyér, vagy a nagy kenyérnek domója, gyürkéje, mely különösen ízlik, honnan szűk termésü esztendőről mondani szokták: pupa lesz a kenyér, azaz oly drága és kedves, mint a czipó.

*CZIPÓS (1)
(czip-ó-os) mn. tt. czipós-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Czipókat sütő, czipókat áruló. Czipós kofa. 2) Púpos. Czipós hátu nyomorék.

*CZIPÓS (2)
(czip-ó-os) fn. tt. czipós-t. Győrött és vidékén az ifjuság bőjti játéka, midőn a két nembeliek vegyesen körbe állnak, s egy kerülő járja körül őket; akit ez hátba üt, annak el kell helyét hagynia, s a kerülőt kergetnie, mig ez amannak helyét elfoglalni siet.

*CZIPŐ
(czip-ő) fn. tt. czipő-t. Vékonyabbféle bőrből, vagy szövetből készített lábbeli, melynek szára nincsen, s a lábfejnek felső részét csak félig-meddig takarja. Tulajdonkép női lábbeli, de kényelemből finnyásabb férfiak is viselik. Kis gyermekek nyelvén pipő. Piros czipő, zöld czipő. Hétköznap mezítláb, vasárnap czipőben. (Km). Selyemczipő, faczipő, azaz némely szerzetesek fatalpból álló, s szijjal felkötött lábbelije; ez máskép: czókó.

*CZIPŐBOLT
(czipő-bolt) ösz. fn. Bolt, melyben czipőket árulnak.

*CZIPŐCSAT
(czipő-csat) ösz. fn. Csat, mely bizonyos szabásu czipők szárnyait fűző gyanánt öszvetartja. Ezüst, aczél, réz czipőcsat.

*CZIPŐCZIM
(czipő-czim) ösz. fn. Növénynem az anyahímesek seregéből, melynek pilise öblös, papucsforma, felső ajaka kicsiny, behajló. (Cypriperdium). Különösen, tarka czipőczim, melynek papucsa tarka vagy sárga, és a szirmoknál rövidebb (C. calceolus).

*CZIPŐFEJ
(czipő-fej) ösz. fn. A czipőféle lábbelinek felső bőre, vagy szövete, mely a lábfejet födi.

*CZIPŐFOLT
(czipő-folt) ösz. fn. Folt, darabka bőr, melylyel a lyukas czipőt kitatarozzák.

*CZIPŐFŰZŐ
(czipő-fűző) ösz. fn. Szalag bőrből vagy szövetből, melylyel a czipőfej szárnyait öszvefűzik.

*CZIPŐHUZÓ
(czipő-huzó) ösz. fn. Homorú csonteszköz, melynek segedelmével a czipő sarkát kifeszítik, hogy a láb könnyebben bele mehessen.

*CZIPŐK
(czip-ők) fn. tt. czipők-öt. Fölálló görbe fa, a tiszai hidas kompok oldalán, melyhez a vontatókötelet kötik. V. ö. CZIBÉK, CZIPEL.

*CZIPŐKE
(czip-ő-ke) fn. tt. czipőké-t. Kis czipő, milyent a kis leánykák vagy fiúcskák viselnek.

*CZIPŐKEFE
(czipő-kefe) ösz. fn. Kisebb s puhább sertéjü kefe, czipőket tisztítani való.

*CZIPŐKÖTŐ
(czipő-kötő) ösz. fn. Szalag, melylyel a czipőket a lábszárakhoz kötik. Czipekötő jobban hangzik.

*CZIPŐPIACZ
(czipő-piacz) ösz. fn. Piacz, melyen czipőket árulnak.

*CZIPŐSARK
(czipő-sark) ösz. fn. Czipőnek hátsó része, mely a lábsarkat körülveszi.

*CZIPŐSZ
(czip-ő-ész) fn. tt. czipősz-t, tb. ~ök. Czipőket csináló, készítő mesterember, czipővarga.

*CZIPŐSZALAG
(czipő-szalag) ösz. fn. lásd: CZIPŐKÖTŐ.

*CZIPŐSZEG
(czipő-szeg) ösz. fn. Kis szegek fából vagy vasból, melyeket a czipő sarkába vernek.

*CZIPŐSZÍJ
(czipő-szíj) ösz. fn. Szíjszalag, mely bizonyos szabásu czipők szárnyait öszvehúzza s fűzve tartja.

*CZIPŐTALP
(czipő-talp) ösz. fn. Vastagabb és keményebb bőr, mely a czipőnek alapjául szolgál. Czipőm talpát sem kenném hozzája. (Km).

*CZIPŐTISZTÍTÓ
(czipő-tisztító) ösz. fn. Személy, szolga, ki poros, sáros czipőket tisztogat.

*CZIPŐVARGA
(czipő-varga) ösz. fn. Német vargaczéhhez tartozó mesterember, ki egyedül czipőket készít. Ettől különbözik a saruvarga.

*CZIPŐVARRÓ
(czipő-varró) ösz. fn. l. CZIPŐVARGA.

*CZIPRUS
(hellenül kuparissoV) fn. tt. cziprus-t, tb. ~ok. Keleti fanövény, eredetére nézve az egylakiak seregéből, és falkások rendéből, melynek egyik faja örökzöld, a rohadásnak ellenáll, s századokig romolatlanul marad. Ágait a régiek gyászjelül használták, s a költőknél jelennen is a gyásznak, valamint a hűségnek és állandóságnak jelképe.
"Ott egy temetőnek látom keresztjeit,
Bágyadt szél ingatja cziprus leveleit."
(Ányos).

*CZIPRUSDIÓ
(cziprus-dió) ösz. fn. Cziprusfának gyümölcse.

*CZIPRUSFA
(cziprus-fa) ösz. fn. l. CZIPRUS.

*CZIPRUSFENYŐ
(cziprus-fenyő) ösz. fn. A gyalogfenyők neméhez tartozó fenyőfaj Olaszországban, Portugalliában stb., melynek minden részei igen erős és undorító szaguak, s éles, keserű ízüek; a belőle készített olaj veszedelmes vérhajtó szer. (Juniperus sabina).

*CZIPRUSNÉZSIT
(cziprus-nézsit) ösz. fn. Déli Európában tenyésző nézsitfaj, melynek, mint a cziprusfenyőnek, igen erős szaga van. (Santolina).

*CZIR
elvont gyök, mely részint hangutánzó jelentéssel bir, mint a czirogat, czirogál szókban, részint kör értelme van, mint czirkál, czirkalom származékok mutatják, s legközelebbi rokona a latín circus, circulus, circum, circinus szók gyöke: cir, részint végre rokon k vagy sz hanggal cseréltetik föl, mint czirmos, e helyett kormos vagy szurmos, szurtos; jelentése mocskos feketeség.

*CZIR
fn. tt. czir-t, tb. ~ek. l. CZIROK.

*CZIRA
(czir-a) fn. tt. czirá-t. 1) Mirigy a lovak fejében. Székely szó. 2) Némely vidéki szólás szerént: macska, czicza.

*CZIRÁK
(czir-ák) fn. tt. czirák-ot. 1) Védencz, kedvencz, mintegy czirogatott személy. A törökben is csirák egyik jelentése: cliens (Hindoglu). 2) Sarjadék, ivadék. Ez értelemben a csir, csira szókkal rokon.

*CZIRÁK
falu Sopron vármegyében; helyr. Czirák-ra, ~on, ~ról.

*CZIRBOLYAFENYŐ
(czirbolya-fenyő) ösz. fn. Szép, erős, sugár és magas fenyőfaj, mely a svajczi havasokon, Kárpátokon és Sziberiában tenyészik; fája illatos gyántát ad. (Pinus cembra).

*CZIRBOLYAMAG
(czirbolya-mag) ösz. fn. Czirbolyafenyű magva.

*CZIRE
(czir-e azaz cser-e) fn. tt. cziré-t. Juh, melynek bárányát leölik, s helyette idegen, csere bárányt szoptat. Székely szó.

*CZIRJÉK
férfi kn. tt. Czirjék-ět. Cyriacus. Némely nemes családok vezetékneve.

*CZIRK
(czir-k) és CZIRKA, (czir-k-a). Kiavult vagy elvont törzsök, eredete egy a latin circa, circum, circulus szókkal, mint származékai czirkál, czirkalom mutatják. V. ö. CSĚRK.

*CZIRKÁL
(czir-k-a-al) áth. m. czirkált-t. Valamit körüljárva, kerülgetve vizsgál, szemlére vesz. A vidéket, az erdőket czirkálni. Az ellenség fekvését kiczirkálni. Használtatik önhatólag is. Éjjeli őrök czirkálnak az utczákon. A vizsla czirkál a vadász előtt.

*CZIRKÁLÁS
(czir-k-a-al-ás) fn. tt. czirkálás-t, tb. ~ok. Körüljárás, kémlelés. A vadász elfárad a hosszas czirkálásban.

*CZIRKALMAZ
(czir-k-al-om-az) áth. m. czirkalmaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Czirkalom nevü eszközzel kikerít valamit. Hordónak feneket czirkalmazni. Kiczirkalmazni a beszédet, azaz feneket keríteni neki.

*CZIRKALMAZÁS
(czir-k-al-om-az-ás) fn. tt. czirkalmazás-t, tb. ~ok. Bizonyos körnek, vagy térségnek stb. czirkalommal kimérése, kijelölése, illetőleg körded alakban kikerítése.

*CZIRKALMAZÓ
(czir-k-al-om-az-ó) fn. tt. czirkalmazó-t. Aki valamely kört, térséget czirkalommal kijegyez, kikerít.

*CZIRKÁLÓ
(czir-k-a-ol-ó) fn. és mn. Aki valamit körüljárva kémlel. Balaton mellékén czirkálóknak hívják a csőszöket, rétpásztorokat, kik őszszel czirkáló vendégséget szoktak adni. Czirkáló vadász, czirkáló kém.

*CZIRKÁLÓDÁS
(czir-k-a-al-ód-ás) fn. tt. czirkálódás-t, tb. ~ok. Körüljárva kémlelődés.

*CZIRKÁLÓDIK
(czir-k-a-al-ód-ik) k. m. czirkálód-tam, ~tál, ~ott. Körüljárva kémlelődik.

*CZIRKALOM
(czir-k-al-om) fn. tt. czirkalm-at. Mérnökök, rajzolók, bodnárok, ácsok s több mesteremberek két száru eszköze, melylyel kisebb-nagyobb köröket képeznek, vonalak, pontok távolságát stb. meghatározzák. (Circinus).

*CZIRKALOMHĚGY
(czirkalom-hěgy) ösz. fn. A czirkalom szárának hegye, csúcsa. V. ö. CZIRKALOMSZÁR.

*CZIRKALOMKÉSZÍTŐ
(czirkalom-készítő) ösz. fn. Késcsináló, vagy szerkovács, ki czirkalomféle eszközöket csinál.

*CZIRKALOMSZÁR
(czirkalom-szár) ösz. fn. A czirkalom nevü eszköznek két ága, melyeket csavar stb. tart össze, s ennek tágitása, vagy öszveszorítása által azok szétterjednek, vagy közelebb huzódnak egymáshoz, illetőleg nagyobb vagy kisebb kört képeznek.

*CZIRKÖLES
(czir-köles) ösz. fn. l. CZIROK.

*CZIRMOL
(czir-om-ol) áth. m. czirmol-t. Mocskosít, szennyesít. Karommal beczirmolni a kezeket, és arczot, másképen: szurmol, szurtoz. V. ö. CZIROM.

*CZIRMOLÁS
(czir-om-ol-ás) fn. tt. czirmolás-t, tb. ~ok. Mocskolás, szurtozás, feketére szennyezés, kormozás.

*CZIRMOS
(czir-om-os) mn. tt. czirmos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Mocskos, piszkos, szennyes, szurmos, kormos. Czirmos kovács, lakatos; czirmos kötény, szoknya. Eredj te czirmos. A székelyeknél am. tolvajságáról ismeretes, rosz hírü, nevü.

*CZIRMOSÍT
(czir-om-os-ít) áth. m. czirmosít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Czirmossá, azaz szennyessé, mocskossá, piszkossá tesz, szurmosít, kormosít.

*CZIRMOSÍTÁS
(czir-om-os-ít-ás) fn. tt. czirmosítás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valaki vagy valami czirmossá, szurmossá, kormossá, szurtossá tétetik.

*CZIRMOSSÁG
(czir-om-os-ság) fn. tt. czirmosság-ot. Czirmos, azaz szurmos, szurtos, kormos állapot vagy tulajdonság.

*CZIROGAT vagy CZIRÓGAT
(czir-og-at vagy czir-óg-at) áth. m. czirogat-tam, ~tál, ~ott, paran. czirogass. Simogat, hízelgésből, kedveskedésből, vagy kérlelés, nyugtatás, csillapítás végett kezeit a test valamely részén húzogatja. Macskát, kutyát, lovat czirogatni. Az elesett kis gyermek megütött tagját czirogatni. Átv. ért. feddés, fenyítés helyett dicsérettel, hízelkedéssel illetni valakit; engesztelő szavakkal kérlelni. Nem kell a bűnösöket czirogatni. Tréfás ért. jelent verést. Jól megczirogatták a hátát.

*CZIROGATÁS
(czir-og-at-ás) fn. tt. czirogatás-t, tb. ~ok. Cselekvés, midőn valakit vagy valamit czirogatunk.

*CZIROGATÓ
(czir-og-at-ó) mn. tt. czirogató-t, tb. ~k. Simogató, aki valakit gyöngédeden simogat kezével. Gyermekét czirogató anya.

*CZIROK
(czir-ok) fn. tt. czirok-ot. Hozzánk napkeletről átültetett növény, a kölesek neméhez tartozik. Hét-nyolcz lábnyi magasságu szára egyenes, kemény, erős, bugája és magva a köleséhez hasonló. Hazánkban a törökbúza között termesztik, s eddig egyébre alig használják, mint hogy söprüket csinálnak a szárából. (Holcus sorghum).

*CZIRÓKA
(czir-ó-ka) mn. tt. cziróká-t. Czirogató, simogató, hizelgő. Innen származik: czirókál.

*CZIRÓKA-BÉLA
falu Zemplén megyében.

*CZIRÓKA-HOSSZÚMEZŐ
falu Zemplén megyében.

*CZIRÓKÁL
(czir-ó-ka-al) gyak. áth. m. czirókál-t. l. CZIROGAT.

*CZIRÓKÁLÁS
(czir-ó-ka-al-ás) fn. tt. czirókálás-t, tb. ~ok. l. CZIROGATÁS.

*CZIROKMAG
(czirok-mag) ösz. fn. A cziroknak kölesforma magva. V. ö. CZIROK.

*CZIROM
(czir-om) fn. tt. czirm-ot. Testhez, ruhához tapadt mocsok, fekete szenny, különösen korom. Változattal szurom, rokona korom és szurt. Különbözik tőle: szirom, l. ezt.

*CZIRPEL
(czir-p-el) önh. m. czirpel-t. Mondják apró madarakról, kis madárfiakról, midőn vékony czir hangon szólanak. Máskép: csiripel.

*CZITARA, CZITERA
(hellenül kiJara) fn. tt. czitará-t, v. cziterát. Érczhúros zeneszer, melyet ujjakkal vagy tollal szoktak pengetni; a czimbalommal némileg rokon, de alakjára s verése módjára különbözik tőle. Czitarát verni, czitarát pengetni. És a szózat, a melyet hallék, oly, mint a czitarások szava, kik czitaráznak az ő czitarájokon. (Sz. Ján. Jel. Káldi szerint.)

*CZITERÁL
(czitera-al) önh. m. cziterál-t. l. CZITERÁZ.

*CZITERÁS
(czitera-as) fn. tt. cziterás-t, tb. ~ok. Személy, ki czitarát ver, czitarát penget, czitarán játszik.

*CZITORÁL, CZITORÁS
l. CZITERÁL, CZITERÁS.

*CZITERÁZ
(czitera-az) önh. mn. cziteráz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Cziteraféle hangszeren játszik, cziterál.

*CZITERÁZÁS
(czitera-az-ás) fn. tt. cziterázás-t, tb. ~ok. Czitarán játszás, czitarapengetés. Ha a zengésben különbséget nem tesznek, mimódon érthetni az éneklést, vagy a cziterázást?

*CZITROM
(latinul citromalum, hellenül kitrion) fn. tt. czitrom-ot. Régi Mediából déli Európába átültetett almafának aranysárga gyümölcse, mely jelesen Olaszországban díszlik. (Malum medicum). Sárga czitrom. Lóczitrom, tréfás köznépi kifejezés lóganaj helyett. Gyümölcsös mellének két mozgó czitroma. (Gyöngyösi II. Dar. 364. l.). Kifacsart czitrom, azaz elhasznált jószág vagy ember.

*CZITROMBOR
(czitrom-bor) ösz. fn. Czitromléből és czukorból készített hűsítő ital.

*CZITROMDERESZLE
(czitrom-dereszle) ösz. fn. Hegyeken tenyésző növényfaj, a dereszlék neméből, hosszu, vastag és elágazó gyökerekkel. (Athamanta orcoselinum). Magva narancshéj ízü, theája czitromhéj szagú.

*CZITROMFA
(czitrom-fa) ösz. fn. Keletről, különösen Mediából származott almafa, mely a sokfalkások seregéhez tartozik, csészéje öt fogú, bokrétája öt szirmu, porhona többnyire húsz; hímszálai hengeresen állanak; bogyója sok rekeszű. Fajai: török czitrom, melynek mivelés és a narancscsal való öszvepárosítás által sokféle fajtái lettek; narancs czitrom, melynek nyelei gatyásak.

*CZITROMFŰ
(czitrom-fű) ösz. fn. A melisszák neméhez tartozó gyógyfű, máskép: méhfű, mézelke, mézgancs. (Melissa officinalis).

*CZITROMHÉJ
(czitrom-héj) ösz. fn. A czitromalmának aranysárga színü s vastag kesernyés ízü kérge. Czitromhéjjal fűszerezett ital. Czitromhéjat rágicsálni.

*CZITROMHÉJOLAJ
(czitrom-héj-olaj) ösz. fn. Czitromhéjból sajtólt olaj.

*CZITROMHÉJVÍZ
(czitrom-héj-víz) ösz. fn. Gyógyszerészi víz, mely czitromhéjjal készül.

*CZITROMKÖRTE
(czitrom-körte) ösz. fn. Bizonyos körtefaj, mely alakjára nézve a czitromhoz hasonlít.

*CZITROMLÉ
(czitrom-lé) ösz. fn. Nedv, melyet a kinyomott, kifacsart czitrom bele ad. Czitromlével vegyített víz, vagy leöntött borjuszelet. Czitromlével készített becsinált. Czukrozott czitromlé.

*CZITROMLÉL
(czitrom-lél) ösz. fn. Czitromból kivont lél. V. ö. LÉL.

*CZITROMMAG
(czitrom-mag) ösz. fn. Mag, mely a czitromalmának húsa között rejlik.

*CZITROMMENTA
(czitrom-menta) ösz. fn. A mentafűnek bizonyos faja, mely illatra nézve czitromhoz hasonlít.

*CZITROMOLAJ
(czitrom-olaj) ösz. fn. Czitromból sajtólt olaj.

*CZITROMOS
(czitrom-os) mn. tt. czitromos-t, v. ~at, tb. ~ak. Czitrommal készített, fűszerezett. Czitromos sütemény, czitromos ital.

*CZITROMOSAN
(czitrom-os-an) ih. Czitrommal, czitromlével készítve.

*CZITROMOZ
(czitrom-oz) áth. m. czitromoz-tam, ~tál, ~ott. Czitrommal elkészít, fűszerez, czitromlével fölereszt. Becsináltat, sültet, hűsítő italt czitromozni.

*CZITROMOZÁS
(czitrom-oz-ás) fn. tt. czitromozás-t, tb. ~ok. Elkészítés czitrommal, czitromlével.

*CZITROMPÁLINKA
(czitrom-pálinka) ösz. fn. Czitromlével vegyített, fűszerezett pálinka.

*CZITROMPÉP
(czitrom-pép) ösz. fn. Kifőzött és péppé sűrített czitromlé, melyet rendesen czukorral, borral és tojással vegyítenek.

*CZITROMSÁRGA
(czitrom-sárga) ösz. mn. Olyan sárga szinű, milyen az érett czitrom héja.

*CZITROMSAJTÓ
(czitrom-sajtó) ösz. fn. Kis sajtóféle eszköz, melylyel a czitrom levét kinyomják.

*CZITROM-SÁRMÁNY
(czitrom-sármány) ösz. fn. Sármányfaj, czitromsárga tollakkal. Lásd: SÁRMÁNY.

*CZITROMSAV
(czitrom-sav) ösz. fn. Czitromból s némely más gyümölcsből készített sav.

*CZITROMSAVAS
(czitrom-savas) ösz. mn. Czitromsavval vegyített, fűszerezett.

*CZITROMSAVANYÚ
(czitrom-savanyú) ösz. mn. Olyan savanyú ízű, mint a czitrom.

*CZITROMSAVANYUSÁG
(czitrom-savanyuság) ösz. fn. Olyan savanyuság, mint a czitromé.

*CZITROMSÓ
(czitrom-só) ösz. fn. Só, mely czitromléből készül, midőn ennek repülékeny részecskéit a napsugarak kiszívják.

*CZITROMSZELET
(czitrom-szelet) ösz. fn. A fölmetélt, fölszeldelt czitromalmából egy-egy darab. Borjusült czitromszeletekkel.

*CZITROMSZÍN
(czitrom-szín) ösz. fn. Olyan szín, milyen az érett czitromé.

*CZITROMSZÍNŰ
(czitrom-színű) ösz. mn. Olyan sárga színű, mint az érett czitrom. Czitromszínű apró tökfaj.

*CZITROMSZÖRP
(czitrom-szörp) ösz. fn. Czitromléből készített szörp.

*CZITROMTINORÚ
(czitrom-tinorú) ösz. fn. Sárgaszínű lapos gombafaj, a tinorúk neméből, melynek alsó lapja lyukacsos.

*CZITROMVÍZ
(czitrom-víz) ösz. fn. Czitromléből és czukros vízből készített hűsítő ital.

*CZITROMVÍZKÉSZÍTŐ
(czitrom-víz-készítő) ösz. fn. Czukrász, vagy más személy, ki czitromvizet készít. V. ö. CZITROMVÍZ.

*CZITRON, CZITRONOS stb.
Lásd: CZITROM, CZITROMOS stb.

*CZITRUSFA
(czitrus-fa) ösz. fn. Az ürmök neméhez tartozó növényfaj, mely gyökeréről hosszukás egyenes, bokrosan növő ágakat hajt. Máskép: söprűruta. (Artemisia abrotanum).

*CZITVOR
fn. tt. czitvor-t, tb. ~ok. Keletindiai növény, melynek bütykös gyökerét gyógyszerül használják. (Kaempferia rotunda, vagy Zedoaria).

*CZITVORGYÖKÉR
(czitvor-gyökér) ösz. fn. A czitvor nevü növénynek gyógyhatásu gyökere.

*CZITVORMAG
(czitvor-mag) ösz. fn. A czitvor nevű növény magva.

*CZIV
kiavult gyök, honnan czivódik, czivakodik igék származnak. Hangutánzó lévén, eredetileg a csevegő, veszekedő apró madarak és állatok hangját jelenti. Rokonok vele csev, sip, siv gyökök, a cseveg, sipog, sivít stb. származékokban.

*CZIVAKODÁS
(cziv-ak-od-ás) fn. tt. czivakodás-t, tb. ~ok. Szóváltással, csevegéssel járó veszekedés. V. ö. CZIVAKODIK.

*CZIVAKODIK
(cziv-ak-od-ik) k. m. czivakod-tam, ~tál, ~ott. Tulajdonkép az apró madarakról és négylábuakról mondatik, midőn sivítva, cziv hangot adva veszekesznek. Czivakodnak a verebek, egerek, patkányok, a kis kutyák. Átv. ért. perlekedik, szóval veszekedik.

*CZIVAKODÓ
(cziv-ak-od-ó) mn. tt. czivakodó-t. Szóval veszekedő, perlekedő. Czivakodó ebek. Czivakodó kofák.

*CZIVÓDÁS
(cziv-ód-ás) fn. tt. czivódás-t, tb. ~ok. Perelés, szóval veszekedés. A czivakodás-tól abban különbözik, hogy ebben a gyakoriság vagy folytonosság fogalma is rejlik.

*CZIVÓDIK
(cziv-ód-ik) k. m. czivód-tam, ~tál, ~ott. Valakivel perel, szóval veszekedik.

*CZIVÓDÓ
(cziv-ód-ó) mn. tt. czivódó-t. Perelő, szóval veszekedő, versengő. Czivódó gyermekek.

*CZO
indulatszó, melylyel tulajdonkép a házi állatokat, különösen lovakat és kutyákat menésre, mozdulásra nógatjuk. Czo fakó! czo fel sárga! czo tovább! czo innen! czo ki kutya! Tréfából használtatik emberekről, sőt lelketlen lényekről is, pl. Czo Dora! Czoki név. Harmadnapi vendégnek czoki a neve. (Km). Czokipohár, am. búcsupohár. Igyuk meg a czokipoharat.
Eredetére és értelmére nézve azonos to gyökkel (tova, tol - stb szókban).

*CZOB
1) elvont gyöke czobók szónak, fordítva bocz, honnan boczkó. Jelentése: csomó, buczkó. 2) Hangutánzó czobukál igében; rokon vele: csob.

*CZOBÓK
(czob-ók) fn. tt. czobók-ot. Madarak czombja, azaz boczkós, buczkós lábszár töve. A tyúknak, lúdnak czobókját szereti. Így hívják a vadászok a medvelábat is. Tájejtéssel: czubák vagy czubók.

*CZOBÓKOS
(czob-ók-os) mn. tt. czobókos-t, v. ~at, tb. ~ok. Aminek czobókja, különösen vastag czombja van.

*CZOBOLY
(lengyelül: sobol, izlandi nyelven: safala, svédül: sabel) fn. tt. czoboly-t, tb. ~ok. A menyétek, hölgyek, nyusztok stb. osztályához tartozó szibériai állat, mely fínom préméről nevezetes. (Mustella zibellina).

*CZOBOLYBÉLLÉS
(czoboly-béllés) ösz. fn. Ruhabéllés a czoboly nevű állat prémes bőréből.

*CZOBOLYBUNDA
(czoboly-bunda) ösz. fn. Czobolyprémmel béllelt vagy körülszegett bunda.

*CZOBOLYFESTŐ
(czoboly-festő) ösz. fn. Festő, ki prémeket czobolyszínűre fest.

*CZOBOLYFOGÁS
(czoboly-fogás) ösz. fn. Vadászat czobolyokra. Czobolyfogással foglalkodó szibériai számüzöttek.

*CZOBOLYKARMANTYÚ
(czoboly-karmantyú) ösz. fn. Czobolyprémből készített női karmantyú, tuszli, stutzli, elferdített németséggel. V. ö. KARMANTYÚ.

*CZOBOLYVADÁSZ
(czoboly-vadász) ösz. fn. Vadász, ki czobolyokat fogdos. Szibériai czobolyvadászok.

*CZOBOLYVADÁSZAT
(czoboly-vadászat) ösz. fn. Czobolyok fogásával űzött vadászat. Czobolyvadászatból élni.

*CZOBOR
(czob-or vagy csub-or) fn. tt. czobor-t v. czobrot, tb. ~ok, v. czobrok. A szövőszéken keresztülvetett azon erős rúd, melyre a szőni való fonalat tekerik. Másképen: csubor, néhutt: zugoly.

*CZOBUKÁL
(czob-uk-ál) k. m. czobukál-t. Arról mondatik, ki a süppedező mély hóban, vagy vízben, sárban bukdácsol. Hangutánzó szó. Máskép: csobog, csobukol, csubukul, czupog.

*CZOCZ
hangutánzó gyök, a kis malaczok szava.

*CZOCZA
(czocz-a) fn. tt. czoczá-t. Gyermeknyelven am. malacz, kis malacz. Czocza ne!

*CZOCZI
(czocz-i) malaczokat hivogató szó. Ne czoczi, ne!

*CZOCZÓ
(czo-czó) fn. tt. czoczó-t. Dajkanyelven így hívják a lovat, a menésre nógató czo szónak kettőztetése által.

*CZOD
elvont gyöke czodora szónak.

*CZODORA
(czod-or-a) l. CZONDRA.

*CZÓFALVA
székely falu Erdélyben; helyr. Czófalvá-n, ~ra, ~ról.

*CZOFRA
l. CZAFRA.

*CZOHOL
(czo-h-ol) áth. m. czohol-t. Czo űző szóval távozásra nógat.

*CZÓK
fn. tt. czók-ot. Valamit kiegészítő pótlék, toldalék, ráadás, péld. a húsmérésnél az úgynevezett nyomtaték, ěs ha az asztal ingadoz, annak lába alá tett pótlék. Kamatczók, am. pótlékutalvány új kamatszeletekre (a kamatszeletek alján).
Eredetére nézve rokon czikk szóval.

*CZOKIGAT
(czo-ki-gat) áth. m. czokigat-tam, ~tál, ~ott. Czo ki! űző szónak ismétlésével valamely állatot vagy embert kimenésre, kitakarodásra sürget.

*CZOKIPOHÁR
(czoki-pohár) ösz. fn. Áldomás, melyet az elmenőnek, elutazónak egészségére isznak. Alsó irásmódba való: Igyuk meg a czokipoharat.

*CZÓKMÓK
(czók-mók) iker. fn. tt. czókmók-ot v. czók-ot, mók-ot. Holmi diribdarab, melyet a mészárszékben nyomtatékul szoktak a kimért húshoz adni. Különösen végtagok, péld. fül, köröm, fark, pofa. Átv. ért. ringyrongyféle, genyegúnya, vagy dibdáb eszközök, szerek.

*CZÓKÓ
(czók-ó) fn. tt. czókó-t. Fa papucs, milyet nálunk csak itt-ott a bevándorlott svábok és némely szerzetesek viselnek. Eredetét illetőleg lásd: CZÓK.

*CZÓKÓS
(czók-ó-os) mn. tt. czókos-t, v. ~at, tb. ~ak. Aki czókót visel, fa papucsban járó. Czókós tolnai svábok.

*CZÓKÓS
(mint föntebb) fn. tt. czókós-t, tb. ~ok. Mesterember, ki fa papucsokat készít.

*CZÓKOSTUL-MÓKOSTUL
ih. Mindenestül, minden hozzávaló részecskékkel együtt; genyegúnyástul. Czókostul mókostul megeszi a macska az egeret. Czókostul-mókostul elutazni. V. ö. CZÓKMÓK.

*CZÓLD
falu Erdélyben, Kolos megyében; helyr. Czóld-on, ~ra, ~ról.

*CZOLOP
bodrogközi tájszó, l. CZÖLÖP.

*CZOM
elvont gyök, melyből 1) czomb, czompó származtak, s jelent a maga nemében valami dudorút, csomódadot, zömök alakút, minélfogva rokona a csomó, csomboly, csombók szók gyöke csom, 2) a czompolyodik származékban azon szom változata, mely a szompolyodik igének gyöke, s rokona a lassu, alattomos menésre vonatkozó czam, kam, melyekből czammog, kammog származtak. Egyezik vele a szanszkrit gam (megy), német kommen stb.

*CZOMB
(czom-b) fn. tt. czomb-ot. A lábszárnak felső, vastagabb, kidudorodó része, vastag húsa, mintegy buczkója, csombókja. Vastag, zsíros, kövér czomb. Borjuczomb, bárányczomb, lúdczomb. Baranyai tájejtéssel fordítva: boncz. Rokonai: boczkó, buczkó, czobók. Hasonlók hozzá a franczia jambe, olasz gamba, hellen kamph stb. V. ö. CSOMB, CSOMBÓK, CSOMBOR.

*CZOMBCSONKITÁS
(czomb-csonkitás) ösz. fn. Sebészi műtét, midőn a czomb egy részét lemetszik.

*CZOMBÉR
(czomb-ér) ösz. fn. Ér a czombokban, különösen 1) czombütér, 2) czombvérér.

*CZOMBFICZAMODÁS
(czomb-ficzamodás) ösz. fn. Midőn a czombcsont felső vége kimenül vápájából.

*CZOMBIDEG
(czomb-ideg) ösz. fn. Ideg, melyet a négy felső ágyékidegek öszveköttetése képez.

*CZOMBIZOM
(czomb-izom) ösz. fn. Izom a czombban, különösen a négyszögü czombizom (musculus quadratus femoris), a kétfejü czombizom (musculus biceps), a háromfejü czombizom (musculus triceps), a sudár (gracilis), az egyenes (rectus) czombizom. V. ö. IZOM.

*CZOMBIZÜLET
(czomb-izület) ösz. fn. Izület a czombban. V. ö. IZÜLET.

*CZOMBKONCZ
(czomb-koncz) ösz. fn. Czombnak a csontja, melyet a vastag hús vesz körül.

*CZOMBÓ
(czom-b-ó) fn. tt. czombó-t. Balaton mellékén am. bábasegéd, ki a szülő czombját fogja.

*CZOMBOLY
(czomb-oly) fn. tt. czomboly-t, tb. ~ok. Czombos bogárfaj.

*CZOMBOS
(czom-b-os) mn. tt. czombos-t, vagy ~at, tb. ~ak. Vastag, erős czombokkal biró. Czombos legény.

*CZOMBPÓLYA
(czomb-pólya) ösz. fn. Mocsingos bőr, vagy bőnye, mely a czombizmokat körülveszi.

*CZOMBSÉRV
(czomb-sérv) ösz. fn. Sérülés a czombban.

*CZOMBÜTÉR
(czomb-üt-ér) ösz. fn. Ütér a czombban. V. ö. ÜTÉR.

*CZOMPÓ
(czom-p-ó) fn. tt. czompó-t. Ismeretes iszaphal, a pontyok neméből, mely sikámlós testü, mint az ángolna, pikkelyei igen kicsinyek, s erősen bőréhez ragadók, háta zöldesbarna, oldalai zöldsárgásak, s hasa fehéres. Vannak aranyszinüek is. (Cyprinus tinea). Úgy néz, mint a sült czompó. Km.

*CZOMPOLYODIK
(czom-p-oly-od-ik) k. m. czompolyod-tam, ~tál, ~ott. 1) l. SOMPOLYODIK. 2) Kedvét vesztve megszomorodik.

*CZON
elvont gyöke czondor, czondora, czondorlik szóknak. Jelent valamely csüngőt, lógót, fityegőt. Azonos csün gyökkel.

*CZONCZI
(czon-czi) gyermek nyelven am. kis darab hús, kis koncz, mintegy csomócska a húsból.

*CZONCZÓ
kis patak Komárom vármegyében, mely Ácsnál foly a Dunába.

*CZONDOR
(czon-d-or) mn. tt. czondor-t, tb. ~ok. 1) Rongyos, kiről a szakadozott ruhadarabok csüngenek, fityegnek. 2) Átv. ért. alávaló jellemű, czudar.

*CZONDORA
(czon-d-or-a) fn. l. CZONDRA.

*CZONDORÁS
(czon-d-or-a-as) mn. l. CZONDRÁS.

*CZONDORLIK
(czon-d-or-ol-ik) k. m. czondorlo-tt, htn. ~ani. Rongyokra szakadoz, rongyosodik. Hosszas viselésben czondorlik, elczondorlik a ruha.

*CZONDORODIK
(czon-d-or-od-ik) k. m. czondorod-tam, ~tál, ~ott. l. CZONDORLIK.

*CZONDRA
(czon-d-or-a) fn. tt. czondrá-t. 1) Szakadt ruháról csüngő, fityegő rongy. 2) Fekete durva gyapjuból szőtt és készült hosszú ujjas köntös, vagy szűr, milyet a székelyek viselnek. Székely szó. 3) Ringyó, rongyos szajha, máskép: czandra. A Lugossy-codexben czundora.

*CZONDRÁS
(czon-d-or-a-as) mn. tt. czondrás-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Rongyos, rongyollott. Czondrás koldus. 2) Czondrába öltözködött, czondrát viselő. V. ö. CZONDRA.

*CZOPÁK
(czop-ák, azaz czomb-ák) fn. tt. czopák-ot. Vadászok nyelvén a rőtvad hátulsó czombja.

*CZOPÁKA
(czop-ák-a) fn. tt. czopáká-t. A keletlen kenyérnek vizenyős, nyálkás, szappanyos béle, mely közvetlenül a kéreg alatt terjed el. Gyöke czop rokon a lótaknyosságot jelentő szopornyicza, (tótul szopel) szónak szop gyökével.

*CZOPÁKÁS
(czop-ák-a-as) mn. tt. czopákás-t, v. ~at, tb. ~ak. Aminek czopákája van. Czopákás kenyér. Olyan czopákás, hogy az ínyemhez ragad. V. ö. CZOPÁKA.

*CZOPHÁT
(czop-hát) ösz. fn. Gyermekjáték, midőn a gyermekek egymás hátán ülve laptáznak, máskép lovas, lovasdi. Gyöke czop, azonos czep gyökkel, melyből czepel származott, tehát am. czep-hát.

*CZOPTELKE
falu Erdélyben, Belső-Szolnok megyében; helyr. Czoptelké-n, ~re, ~ről.

*CZOR
hangutánzó gyöke czorhol igének. l. ezt.

*CZORHOL
(czor-h-ol) áth. m. czorhol-t. Általán czor hangot adva erősen vakar. Különösen bőrt kaszával tisztít, vakar, pl. a szűcs, timár, szíjgyártó. Hangutánzó szó. Rokon a czurhol és horhol, horzsol igékkel.

*CZORHOLÁS
(czor-h-ol-ás) fn. tt. czorholás-t, tb. ~ok. Bőrnek kaszával vakarása, tisztítása.

*CZŐDÖR
l. CSŐDÖR. Tudja két kézre ugratni a cződört. (Km). Cződör indulat, azaz fajtalan.

*CZÖK
fn. tt. czök-öt. A régi nyelven tett birságot, pénzbüntetést. Alsó-Örs és Lovas között (Szala vármegyében) való határlevél 1611-ről mart. 2. többi között így szól: "Valamelyik fél pedig a megkötött dolgot felbontja, száz forint a czöki, melylyel megtartozzék." Tisza mellékén a föntebbi szavakat (10, 20, 100 stb. forint a czöki) ma is hallhatni a köznépnél. Eredeti értelmére nézve rokonnak látszik csög főnévvel, csomó, bunkó stb. jelentéssel.

*CZŐK
fn. tt. czők-öt. Csinált kovász, mely így készül: a komlót felforralják, hagymaszárt és zsályát tesznek a vízbe, s az evvel felkevert kovászt hívják czőkös kovásznak. Székely szó.
Gyökeleme (= cző) rokonnak látszik szí igével, a honnét czők eredeti értelme annyi volna, mint szívó, szívók.

*CZŐKMÓK
l. CZÓKMÓK.

*CZÖKÖR
(czök-ör vagy csög-ör) fn. tt. czökör-t, vagy czökröt, tb. czökrök. Szatyor, kosár. Székely szó. Egyezik vele a német Zecker.

*CZŐKÖS
(czők-ös) mn. tt. czőkös-t, v. ~et, tb. ~ek. Czőkféle kovászszal savanyított, készített, sütött. Czőkös tészta, kenyér.

*CZÖLÖMP
(czöl-öm-p) fn. tt. czölömp-öt. 1) Kuvaszebek nyakára kötött fa, máskép: czölönk. Tájejtéssel átvetve: kölöncz, vastaghangon: koloncz. 2) Kankalékos kút gémjének farára akasztott nyomtaték, hogy a veder könnyebben feljőjön. 3) Földbe ásott vastag fa, ágas, nagy karó, máskép: czölöp.

*CZÖLÖMPÖL
(czöl-öm-p-öl) önh. lásd: CZÖLÖNKÖL.

*CZÖLÖNK
(czöl-ön-k) fn. tt. czölönk-öt. Kis karó vagy fácska, milyent a komondorok, juhász kutyák nyakára akasztanak, hogy futni ne tudjanak, hogy az ocsú nyulakat el ne fogdozzák. Elég egy ebre egy czölönk. (Km). Néha megfordítva is mondják: kölöncz, koloncz.

*CZŐLÖNKÖL
(czöl-ön-k-öl) önh. m. czölönköl-t. Mondják komondorokról, juhász kutyákról, midőn mentökben, futtokban a nyakokra kötött czölönköt zörgetik.

*CZÖLÖNKÖS
(czöl-ön-k-ös) mn. tt. czölönkös-t, v. ~et, tb. ~ek. Czölönkkel ellátott, minek czölönk van a nyakán. Czölönkös pusztai komondorok.

*CZÖLÖP
(czöl-öp) fn. tt. czölöp-öt. Vastag karó, ágas, milyenhez a nagy hajókat kötik, vagy mely hidláb gyanánt szolgál. Leverni a hidczölöpöket. Czölöpökre építeni. Vétetik tuskó, tőke értelemben is. Hasonló hozzá az oszlopot jelentő tót sztlp. Finnül: tolppa.

*CZÖLÖPÖL
(czöl-öp-öl) önh. és áth. m. czölöpöl-t. Czölöpöt csinál, czölöpöt ver valahová. Czölöpökre épít valamit.

*CZÖLÖPGÉP
(czölöp-gép) ösz. fn. Kosnemű gép, melylyel a czölöpöket leverik.

*CZÖLÖPHÍD
(czölöp-híd) ösz. fn. Czölöpökre épített híd, különböztetésül másnemű és szerkezetű hidaktól.

*CZÖLÖPMALOM
(czölöp-malom) ösz. fn. Vízi malom, mely levert czölöpökre van állítva.

*CZÖLÖPVÁRMŰ
(czölöp-vár-mű) ösz. fn. Levert czölöpökből álló párkányzat, palánkozat, mely a várnak védgátul szolgál.

*CZÖLÖPVERŐBAK
(czölöp-verő-bak) ösz. fn. Gépféle készület, melylyel a nagyobb s vastagabb czölöpöket leverik.

*CZÖLÖPZET
(czöl-öp-öz-et) fn. tt. czölöpzet-ět. Földbe, vízbe levert, s támaszul, vagy gátul szolgáló több czölöp műszerkezete.

*CZÖPEKĚS
(czöp-ek-ěs) mn. tt. czöpekěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Balaton mellékén am. vastag, izmos, zömök, bötüfordítva: köpczös, vastaghangu kiejtéssel am. czobókos.

*CZÖVEK
(czöv-ek vagy töv-ek, azaz töve, v. tövében ékezett, hegyes) fn. tt. czövek-et. 1) Egyik végén hegyesre faragott karó, melyet hegyével lefelé vernek földbe. Czövekhez kötni a pányvás lovat. Czövekeket verni a fiatal csemeték mellé. 2) Fa szeg, melyet ék gyanánt bevernek, beszorítanak valamely résbe. Czövekkel megerősíteni a fejsze nyelét.
Hasonló hozzá a német Zwickel, Zweck, a lengyel czwiczek stb.

*CZÖVEKĚDIK
(czöv-ek-ěd-ik) k. m. czövekěd-tem, ~tél, ětt. Kemenesali tájnyelven am. nevekedik, serdül, cseperedik.

*CZÖVEKEL
(czöv-ek-el) áth. m. czövekel-t. Levert, vagy beütött, beszorított czövekkel erősít, jegyez; czövekkel kerít.

*CZÖVEKGERENDA
(czövek-gerenda) ösz. fn. Az ácsoknál azon mellékgerenda, melyet a főgerendába becsiptetnek, beleeresztenek.

*CZÖVEKRÁGÓ
(czövek-rágó) ösz. mn. Lóról mondják, melynek azon rosz szokása van, hogy a jászolt rágja; máskép: karórágó.

*CZÖVEKSZEG
(czövek-szeg) ösz. fn. Laposra vékonyított faszeg, melyet erősítésül ék gyanánt becsiptetnek. A fejsze nyelébe czövekszeget ütni. Czövekszeggel hasítani a fát.

*CZÖVEKVERŐ
(czövek-verő) ösz. mn. Súlyos eszköz, melylyel a czöveket be- vagy leverik. Czövekverő sulyok. Czövekverő kos.

*CZÖVEKZÁR
(czövek-zár) ösz. fn. Kerítés, palánkozat, karózat, melyet levert czövekek képeznek, bizonyos térnek bekerítése végett.

*CZUB
elvont gyök, l. CZOB.

*CZUBÁK, CZUBÓK
l. CZOBÓK.

*CZUBOR
l. CZOBOR.

*CZUBORFA
(czubor-fa) ösz. fn. Lásd: ZUGOLYFA.

*CZUBUKOL
(czub-uk-ol) ön. m. czubukol-t. Vízben, hóban, sárban bukdácsol, czupogva jár. Máskép: czobukál, csobukol, csobog, czupog.

*CZUCZ (1)
elvont hangutánzó gyök, máskép: czup, czupp, honnan czuczorít, vagy czuporít. Általános jelentése: a szájnak szűkebb, hegyesebb csucsorodása, szívás, szopás, csókolás alkalmával.

*CZUCZ (2)
fn. tt. czucz-ot. Baranyában am. fonóházi vendégség, melyet a leányok fonalpároláskor tartanak. V. ö. CZUCZORKÁL.

*CZUCZA
(czucz-a) fn. tt. czuczá-t. 1) Népies nyelven am. kedves, szerető, mintegy csókolni való. Édes czuczám. 2) Szúró, hegyes, eszköz. Csáklya czuczája. Rokona szucza, mely régibb nyelvemlékeinkben am. dárda, láncsa. Szuczád villámatjának fényességében (Bécsi codex); sőt eléjön a régi Passióban csucsa alakban is.

*CZUCZÁL
(czucz-a-al) áth. m. czuczál-t. Valamely hěgyěs eszközzel, pl. csáklyával, szigonynyal szurkál, bökdös.

*CZUCZÁLÁS
(czucz-a-al-ás) fn. tt. czuczálás-t, tb. ~ok. Hěgyěs eszközzel szurkálás, bökdösés.

*CZUCZALY
(czucz-aly) fn. tt. czuczaly-t, tb. ~ok. l. CZELECZULA.

*CZUCZÁZ
(czucz-a-az) önh. m. czuczáz-tam, ~tál, ~ott. A hajót, dereglyét, ladikot csáklya segedelme által tolja előbbre. V. ö. CZUCZA.

*CZUCZOR
(czucz-or) fn. tt. czuczor-t, tb. ~ok. 1) Kiavult, vagy elvont törzsök, melyből czuczorít, czuczorodik, czuczorkál stb. szók származnak. Jelent hěgyěs gömbölyüre öszvehúzott szájat, midőn egyszersmind czucz hang is hallatszik belőle. Rokon vele a csucsor, mely szinte gömbölyü, domboru testet jelent. 2) Számos családok neve, leginkább Mátyusföldön és Komárom vármegyében.

*CZUCZORÍT
(czucz-or-ít) áth. m. czuczorít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Hegyes gömbölyüre öszvehúzza a száját. Máskép: czuporít, csucsorít.

*CZUCZORKA
(czucz-or-ka) fn. tt. czuczorká-t. 1) Gömbölyüre öszvehúzott száj, mely egyszersmind czucz hangot hallat. 2) Fonóházi jövendölés a szösznek, csöpűnek lángolásából. V. ö. CZUCZORKÁL.

*CZUCZORKÁL
(czucz-or-ka-al) önh. m. czuczorkál-t. Fonóházi szó, s leányról mondatik, ki a szöszt vagy csöpűt meggyujtja, s szájával czuczorog hozzája. Ezen szöszégetésből szokták jövendölgetni, ha férjhez mennek-e a legközelebbi farsangon, vagy nem. Különösen Csalóközben és túl a Dunán divatos tájszó.

*CZUCZORODIK
(czucz-or-od-ik) k. m. czuczorod-tam, ~tál, ~ott. Gömbölyüre öszvehúzódik, azaz csucsorodik, pl. a szája.

*CZUCZOROG
(czucz-or-og) önh. m. czuczorog-tam, ~tál, czuczorg-ott. Hegyes gömbölyűre öszvehúzott szájjal czucz hangot hallat.

*CZUDAR
(czud-ar) fn. és mn. tt. czudar-t, tb. ~ok. 1) Tulajdon értelemben, mint a czondra, czondora változata jelent rongyot. 2) Átv. ért. alávaló, becstelen erkölcsű, galád, gyalázatos. Czudar ember. Szélesb ért. a maga nemében rosz, aljas.
"Czudar biz az (t. i. a bor), de hát igyunk,
Hiszen magyar költők vagyunk."
Vörösmarty.

*CZUDARKODIK
(czud-ar-kod-ik) k. m. czudarkod-tam, ~tál, ~ott. 1) Alacson, alávaló módon gyalázatosan, gazúl, gazemberűl viseli magát, vagy cselekszik. 2) Rongyoskodik.

*CZUDARSÁG
(czud-ar-ság) fn. tt. czudarság-ot. Erkölcsi alávalóság, gazság, semmirekellőség, aljas, galád cselekvés. Utálatos czudarság.

*CZUDARUL
(czud-ar-ul) ih. Czudar módon, gyalázatosan, galádul, gazul.

*CZUDRI
(czud-or-i) fn. tt. czudri-t. tb. ~k. Dunán túl am. czandra, lotyó, ringyó. Kis szajha, czandi.

*CZÚKA
(czúk-a) fn. tt. czúká-t. Baranyában am. kis zsák. Czók-tól eredettnek látszik.

*CZUKIKÁSA
(czu-ki- azaz czo-ki-kása) ösz. fn. Kásaétek, melyet a vendégnek elmenetele előtt adnak, ellenkezője: szoktatókása, melylyel a vendéget első megérkeztekor fogadják. V. ö. CZOKIPOHÁR.

*CZUKOR v. CZÚKOR
fn. tt. czúkor-t, vagy czukrot, tb. czukrok. 1) Édes ízű anyag, mely különféle növények, de különösen az úgynevezett czukornád levéből készül. Édes, mint a czukor. Tejczukor, lisztczukor, süvegczukor. Süvegben is megbecsülik a czukrot. (Km). Fejér czukor, sárga czukor, konyhaczukor, medveczukor, égetett czukor, répaczukor, stb. 2) Így nevezik a jól érett némely gyümölcsök saját édességü nedvét, mely ragadossága által kitünik, pl. szőlő czukra, füge czukra. 3) A nyájaskodó fiatalság nyelvén: czukrom, édes czukrom am. kedvesem, édes lelkem.
Perzsául szukkar, sakar, törökül seker, tübetül szakar, hellenül sakcaron, latinul saccharum, dánul sukker, sokker, olaszul zucchero, zuccaro, németül Zucker, csehül cukr, francziául sucre, spanyolúl açucar stb. Némely nyelvészek a malaya nyelvből származottnak hiszik, melyben az dsagrie vagy dsagara alakban fordul elé.

*CZUKORAL, CZUKORALJ
(CZUKORALY), (czukor-al, v. czukor-alj, v. czukor-aly) ösz. fn. 1) Tisztításkor leülepedett seprüje a czukornak. 2) A megtisztított répaczukornak bizonyos hártyája, mely egészen fel nem olvad, ha például meleg tejbe vagy kávéba teszik.

*CZUKORALMA
(czukor-alma) ösz. fn. 1) Különös édességü almafaj. 2) Czukorból készített almaforma czukrászmű.

*CZUKORANYAG
(czukor-anyag) ösz. fn. A növényekben és gyümölcseikben létező anyag, melyből czukrot lehet készíteni. Némely rěpafajokban igen sok a czukoranyag.

*CZUKORÁRU
(czukor-áru) ösz. fn. 1) Liszt, vagy fínomított alakban levő czukor, mint kereskedési czikk. 2) Czukrászok által készített s eladni való különféle czukormüvek.

*CZUKORÁRUS
(czukor-árus) ösz. fn. l. CZUKORKERESKEDŐ.

*CZUKORBÁB
(czukor-báb) ösz. fn. Czukoranyagból készített bábalakú sűtemény.

*CZUKORBORSÓ
(czukor-borsó) ösz. fn. Széles hüvelyü borsófaj, mely édességére nézve a többi borsófajok közől kitünik. Így hívják magát a növényt is, melyen ezen borsó terem.

*CZUKORCSÉSZE
(czukor-csésze) ösz. fn. Csészeféle edény, melyben a törött, vágott, vagy őrlött czukrot ételek, italok édesítésére föl szokták tenni.

*CZUKORCSÍPŐ
(czukor-csípő) ösz. fn. Kis fogóeszköz, melylyel a vágott czukrot a czukros edényből kiszedik.

*CZUKORDOBOSZ
(czukor-dobosz) ösz. fn. Ládika, szekrény, hordócska, vagy más alaku edény, melyben kávé, vagy thea stb. iváshoz a czukrot feladják.

*CZUKORÉDĚS
(czukor-éděs) ösz. mn. Olyan édes, mint a czukor; a maga nemében igen édes. Czukorédes szőlő, szilva.

*CZUKORÉDĚSSÉGŰ
l. CZUKORÉDĚS.

*CZUKORFÍNOMITÓ
(czukor-fínomitó) ösz. fn. Czukorgyár, melyben czukorlisztből czukrot főznek, készítenek.

*CZUKORFŐZÉS
(czukor-főzěs) ösz. fn. A czukoranyagnak czukornádból vagy más növényből kifőzése.

*CZUKORFŐZŐ
(czukor-főző) ösz. fn. Aki czukornádból vagy más növényből czukrot főz.

*CZUKORGYÁR
(czukor-zár) ösz. fn. Gyár, melyben czukrot készítenek.

*CZUKORHORDÓ
(czukor-hordó) ösz. fn. Hordó, melyben a czukorgyárosok és kereskedők a czukrot szállítani szokták.

*CZUKORÍZ
(czukor-íz) ösz. fn. Azon sajátságos tulajdonsága a czukornak, mely által az ínyre hat, s melynél fogva azt czukornak lenni ismerjük.

*CZUKORÍZŰ
(czukor-ízű) ösz. mn. Aminek czukoríze van, czukorral édesített. Czukorízű gyümölcsök. Czukorízű ételek, italok.

*CZUKORKÁD
(czukor-kád) ösz. fn. Kád a czukorgyárakban.

*CZUKORKÉP
(czukor-kép) ösz. fn. Czukorból csinált kép vagy alak, milyet a czukrászok szoktak készíteni.

*CZUKORKERESKĚDÉS
(czukor-kereskědés) ösz. fn. Czukorárukkal űzött kereskedés.

*CZUKORKERESKĚDŐ
(czukor-kereskědő) ösz. fn. Ki czukorárukkal kereskedést űz.

*CZUKORKÖRTE
(czukor-körte) ösz. fn. 1) Körtefaj, melynek a czukorhoz hasonló édes íze van. 2) Czukorból készített körtealaku mű.

*CZUKORLÁDA
(czukor-láda) ösz. fn. Szállító láda, melyben a czukorgyárosok és kereskedők a czukorlisztet és süvegczukrokat szállítani szokták. 2) Asztali kis ládaforma edény, melyben törött, vágott vagy őrlött czukrot tartanak.

*CZUKORLÉL
(czukor-lél) ösz. fn. Czukoranyag levéből vagy levével készített szeszes ital.

*CZUKORLEPÉNY
(czukor-lepény) ösz. fn. Czukorból vagy czukros tésztából készített lepényféle sütemény, vagy czukrászmű.

*CZUKORLISZT
(czukor-liszt) ösz. fn. Kifőzött czukor, liszt- vagy porforma alakban, midőn még tisztítva, azaz fínomítva nincsen.

*CZUKORLÓ
(czukor-ló) ösz. fn. Czukrászmű, mely czukoranyagból alakított lovat ábrázol.

*CZUKORMALOM
(czukor-malom) ösz. fn. Malom, melyben a czukornádat öszvezúzzák, hogy czukoranyagot kapjanak belőle.

*CZUKORMILLYE
(czukor-millye) ösz. fn. Edényke, melyben törött, vágott vagy porrá őrlött czukrot tartanak.

*CZUKORMINTA
(czukor-minta) ösz. fn. A czukorgyárosok süveg alakú edénye, melyben a kifőzött és fínomított czukor öszveáll, és sűvegformára idomúl.

*CZUKORMŰ
(czukor-mű) ösz. fn. Czukorból készített mindenféle alak, pl. czukorló, czukorkutya, czukoralma, körte stb.

*CZUKORMÜVES
(czukor-müves) ösz. fn. Czukrász, ki czukoranyagból különféle műveket, alakokat, süteményeket készít.

*CZUKORNÁD
(czukor-nád) ösz. fn. Kelet- és Nyugot-Indiában otthonos növény, mely a benne találtató czukoranyag fínomsága- és bőségéről nevezetes. (Saccharum L.)

*CZUKORNÁDTERMESZTÉS
(czukor-nád-termesztés) ösz. fn. 1) Az iparűzésnek azon ága, mely czukornád termelésével foglalkodik. 2) Jelenti azon vidékeket, határt, melyben a czukornádat termesztik.

*CZUKORNEDV
(czukor-nedv) ösz. fn. Általán némely növények és gyümölcsök nedve, mely czukorízzel bír. Különösen a czukornád édes nedve.

*CZUKORÖNTET
(czukor-öntet) ösz. fn. A czukrászok- és szakácsoknál higgá alakított czukor, melylyel némely süteményeket, például tortákat, leöntenek, kiczifráznak.

*CZUKORPÁLINKA
(czukor-pálinka) ösz. fn. 1) Czukoranyagból égetett pálinkaféle erős szeszes ital (rhum). 2) Czukorral édesített, czukros pálinka.

*CZUKORPAPÍR, CZUKORPAPÍROS
(czukor-papír, vagy czukor-papíros) ösz. fn. Vastag kék vagy fehér papíros, melybe a czukorsüvegeket takargatják.

*CZUKORRÉPA
(czukor-répa) ösz. fn. Murkos növény, a bolonyikok neméből, melynek gyökere igen sok czukoranyagot tartalmoz, miért a czukornád után czukorfőzésre legalkalmatosabb. Máskép: német, vagy édes murok. (Sium Sisarum).

*CZUKORSALAK
(czukor-salak) ösz. fn. A kifőzött czukor után hátramaradt salak vagy söprü.

*CZUKORSAV
(czukor-sav) ösz. fn. A vegyészetben sajátságos sav, mely czukorból készül, különösen, melyet madársóskából vagy sóskasavból készítenek. (Acidum saccharicum, seu oxalicum. Acidum acetosellae).

*CZUKORSAVAS
(czukor-savas) ösz. mn. Czukorsavval vegyített, kevert.

*CZUKORSÜTEMÉNY
(czukor-sütemény), ösz. fn. Sütemény, melynek fő alkatrésze czukoranyagból áll. Általán, mindenféle czukrászi csemege.

*CZUKORSÜTŐ
(czukor-sütő) ösz, fn. Lásd: CZUKRÁSZ.

*CZUKORSÜVEG
(czukor-süveg) ösz. fn. Csúcsos, süvegalakba öntött, vagy idomított czukortömeg. Tíz, tizenkét fontos czukorsüveg.

*CZUKORSZELENCZE
(czukor-szelencze) ösz. fn. Szelencze, melyben ételek fűszerezésére porrá zúzott czukrot tartanak, czukormillye.

*CZUKORSZĚM
(czukor-szěm) ösz. fn. A czukrászoknál kis golyócskák czukorból.

*CZUKORSZESZ
(czukor-szesz) ösz. fn. Czukoranyagból égetett szesz, erős ital. (Rhum).

*CZUKORSZILVA
(czukor-szilva) ösz. fn. 1) Gömbölyü szilvafaj, mely édessége által a többi szilvák fölött kitünik. 2) Czukorból készített szilvaalakú mű.

*CZUKORSZITA
(czukor-szita) ösz. fn. Fínom, sűrű szita, porrá törött czukrott szitálni való.

*CZUKORSZÖRP
(czukor-szörp) ösz. fn. Czukoranyagból készített szörp. V. ö. SZÖRP.

*CZUKORTISZTÍTÁS
(czukor-tisztítás) ösz. fn. A nyers czukorlisztnek fínomítása, s formába alakítása, czukorfínomítás.

*CZUKORTONNA
(czukor-tonna) ösz. fn. lásd: CZUKORHORDÓ.

*CZUKRÁSZ
(czukor-ász) fn. tt. czukrász-t, tb. ~ok. Ki czukorból és czukros tésztából különféle süteményeket, alakokat, nyalánkságokat, csemegéket készít. Udvari czukrász.

*CZUKRÁSZBOLT
(czukrász-bolt) ösz. fn. Czukor sütemények, édességek, nyalánkságok, csemegék, czukorművek stb. áruhelye.

*CZUKRÁSZAT
(czukor-ász-at) fn. tt. czukrászat-ot. Czukorművek, czukorsütemények stb. készítésével foglalkodó mesterség.

*CZUKRÁSZSÁG
l. CZUKRÁSZAT.

*CZUKROS (1)
(czukor-os) mn. tt. czukros-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Czukorral behintett, fűszerezett. Czukros kása, czukros mondola. 2) Czukorral készített. Czukros tészta. 3) Czukornak szánt, rendelt. Czukros szelencze, czukros hordó.

*CZUKROS (2)
(l. fönnebb) fn. tt. czukros-t, tb. ~ok. l. CUKRÁSZ.

*CZUKROSAN
(czukor-os-an) ih. Czukorral, hintve, vegyítve, készítve.

*CZUKROSÍT
(czukor-os-ít), áth. m. czukrosít-ott, htn. ~ni, v. ~ani. l. CZUKROZ.

*CZUKROZ
(czukor-oz) áth. m. czukroz-tam, ~tál, ~ott. Czukorral meg- vagy behint, fűszerez. Czukrozni az ételeket, a kávét.

*CZUKROZÁS
(czukor-oz-ás) fn. tt. czukrozás-t, tb. ~ok. Czukorral meg- vagy behintés.

*CZULA
(czul-a) fn. tt. czulá-t. 1) Podgyász, motyó, genyegúnya. Czeleczula. 2) Göcsejben am. kis zsák, mely legfelebb egy mérős. 3) Némely Dunán túli vidékeken: czurhó, lotyó, ringyó.

*CZULADÁR
(czul-a-dár) fn. tt. czuladár-t, tb. ~ok. Podgyászhordó, ki a motyót, genyegúnyát viszi. Régies szó.

*CZULÁK
(czul-a-ak) fn. tt. czulák-ot. Karó. Mint hegyes végü eszközt jelentő alapértelemben és hangban egyezik szulák szóval, mely a székelyeknél am. fulánk. Miszerint eredetileg szurák lehetett, mint fulánk = furánk a fúr gyöktől.

*CZULHÓ
l. CZURHÓ.

*CZUNDRA
l. CZONDRA.

*CZUP
elvont gyök 1) hangutánzó; jelenti különösen azon hangot, mely csókoláskor hallatszik. Nyomatosabban kifejezve czupp. 2) Azonos czop vagy csup gyökkel.

*CZUPAK
(czup-ak) fn. tt. czupak-ot. 1) A lábszárnak vastag, zömök töve, czomb, czobók. 2) Átv. ért. némely szegek vastagabb, erősebb vége, mely mintegy czombot képez.

*CZUPAKOS
(czup-ak-os) mn. tt. czupakos-t, v. ~at, tb. ~ak. Szegről mondják, melynek erős, vastag, mintegy czombos, czobókos töve van. Czupakos szeg.

*CZUPÉR
(czup-ér) mn. tt. czupér-t, tb. ~ok. Csóré, meztelen, csupasz testű. A csupasz szónak módosítványa. Átvetve tájejtéssel: puczér.

*CZUPKA
l. CSUPKA.

*CZUPOG
(czup-og) önh. m. czupog-tam, ~tál, ~ott. 1) Öszvehúzott szájon czup hangot ereszt ki, pl. midőn valakit, vagy valamit csókol. 2) Czubukol, a vízben, sárban csobog. Mindkét értelemben hangutánzó. Innen a gyakorlatos czupogat és czupogtat származékok.

*CZUPP
hangutánzó fn. tt. czupp-ot. Erősebb csók, melynél czup hang hallatszik.
"Czupp, czupp, czupp,
Édes czupp,
Édesebb, mint szirup!
Rajta hát czuppantsunk
Lángokat lobbantsunk,
S oltogassunk."
(Népdal).
Hasonló a szintén hangutánzó topp, kopp, zsupp, hupp s több más szókhoz.

*CZUPPAN
(czupp-an) önh. m. czuppan-t. Mondatik a csókra czuczorított, vagy valósággal csókoló szájról, midőn czupp hangot ad. Czuppan a száj, czuppan a csók is. Nagyot czuppan.

*CZUPPANÁS
(czupp-an-ás) fn. tt. czuppanás-t, tb. ~ok. Az öszvehúzott szájnak czupp hanggal fölnyilása, különösen csókolás alatt.

*CZUPPANAT
(czupp-an-at) fn. tt. czuppanat-ot. Az öszveszorított, különösen csókoló szájnak nyilásán kieresztett czupp hang.

*CZUPPANT
(czupp-an-t) áth. m. czuppant-ott, htn. ~ni, vagy ~ani, par. ~s. Czuppanást csinál. Csókot czuppantani valakire.

*CZUPPANTÁS
(czupp-an-t-ás) fn. tt. Czuppanás csinálása.

*CZUPPOG
(czupp-og) önh. m. czuppog-tam, ~tál, ~ott. 1) Lásd: CZUPOG. 2) Mondatik a dagasztó kezéről, midőn a kovászt gyúrja, és a lóról, midőn szivós sárban jár, czubukol, csobog.

*CZUR
elvont gyök. l. CZOR.

*CZURHÓ
(czur-h-ó) fn. tt. czurhó-t. Ringyó, kurva, utczaszajha, ki mindenkihez hozzá czorholódik, vagy kit mindenki czorholhat. V. ö. CZURHOL.

*CZURHOL
(czur-h-ol) áth. m. czurhol-t. Mondják bőrrel dolgozó, bőrkészítő mesteremberről, ú. m. timárról, tobakról, szűcsről, cserző vargáról, midőn a nyers bőrt vakarja, vagy kötélen, lánczon húzogatva dörzsöli, puhítja. Azonos czorhol, horhol, horzsol igékkel.

*CZÜH
hangutánzó elvont gyök, mely azon hangot fejezi ki, midőn valaki nagy erővel, erőködve, nagynehezen csinál valamit. Rokon vele: czo.

*CZÜHÖLŐDIK
(czüh-öl-őd-ik) belsz. l. CZIHELŐDIK.

*CZÜKKÜ
(tájdivatos kiejtése czikk szónak); fn. tt. czükkü-t. Czikk, czikkely. Örségi szó Vas vármegyében.


Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára.
CZ bötű, 960 szóczikkel.
Forrás: http://osnyelv.hu/czuczor/